A szász kultúra szerepe a vajolai cigányok identitásában

Átírás

1 KOTICS JÓZSEF A szász kultúra szerepe a vajolai cigányok identitásában Írásomban az etnicitás termelődésének folyamatában kívánom vizsgálni a cigányok önmagukról formált képének alakulását és változásait egy lokális közösségben, ahol románok, cigányok, szászok és magyarok élnek együtt. 1 A kulturális különbségek társadalmi szerveződéseként felfogott etnicitás vizsgálatakor Fredrik Barthoz hasonlóan 2 a kulturális határoknak szentelek nagyobb figyelmet s nem a határokon belül található kulturális anyagnak. E megközelítés a csoportoknak önmagukat körülhatároló és a határokat fenntartó, állandóan újratermelő gyakorlatára helyezi a hangsúlyt. 3 Az etnicitás sajátos tudáskészletként irható le, melyet az etnikai csoport tagjai különböző mértékben tudnak mobilizálni. Egy konkrét elemzése révén elsődlegesen arra a kérdésre keresek választ hogyan konstituálódik és szerveződik az etnikai tudás? Az adott történelmi szituációban mi válik az etnikai meghatározó jegyévé, vagyis milyen reprezentációs formák kisérik a mi és ők közötti különbségtétel folyamatát. Előadásom az etnikai viszonyokra vonatkozó tudást hordozó szimbólumok jelentését, ezeknek a reprezentációban betöltött szerepét, valamint dinamikáját kisérli meg bemutatni.. Amikor a cigányok etnicitásukról beszélnek, valamilyen kulturális szimbólumsor segitségével egyúttal létre is hozzák azt a világot, amelyben a dolgoknak létezik ez a fajta elkülönithetősége. A társadalmi diskurzus rendjében vannak dolgok, melyeket etnikaiként jelenitünk meg. Az etnicitás, a kulturális másság etnikai alapú kifejeződése, sajátos diskurzus, amely kulturális fogalmak és szimbólumok összerendezett egészeként értelmezhető. Az etnicitás nem adott, hanem létrejön, megkonstruálódik bizonyos társadalmi, kulturális folyamatok révén. Az etnicitást a mindennapi élet során folyamatosan állitják elő, azáltal, hogy újból és 1 Az erdélyi cigányok kultúrantropológiai vizsgálata csak az utóbbi években kap nagyobb szerepet. A csíkszeredei Kommunikációs Antropológiai Munkaközösség kutatásai Fredrik Barth etnicitás felfogásához kapcsolódva erdélyi lokális társadalmakban vizsgálják a cigányokkal kapcsolatos beállítódásokat. Vö.: Bíró A. Zoltán 1996., Oláh Sándor 1993., Oláh Sándor 1996/a., Oláh Sándor 1996/b., Túrós Endre Hasonló szemléletű megközelítés Fosztó László írása. Vö.: Fosztó László Lásd még: Szabó Judit 1993., Pozsony Ferenc 1997a., Pozsony Ferenc 1997/b. 2 Fredrik Barth 1996.

2 újból definiálják az emberi kapcsolatok határait. A definiálás kulturálisan felkinált szimbólumok segitségével történik. Az etnikai közösségek egyik alapvető sajátossága, az önreprodukció, azaz a kulturális megjelenitést lehetővé tevő jegyek állandó újratermelése, erről szeretnék beszélni a vajolai cigányok példáján keresztül, utalva az etnicitás reprezentációs formáinak mindenkori kontextusára, amelyben az etnikai megkülönböztető jegyek létrejönnek. A múlt kialakitott képe és a jelen történéseiben való együttlét, mind-mind olyan jellemzők, amelyek a csoport számára a közös tudat kialakitáshoz vezetnek. A csoport ezt a képet jeleniti meg magáról a mindennapi élethelyzetekben. A csoport identitását az a tradició határozza meg, amelyet tagjai magukénak vallanak. Azokról a szimbólumokról, amelynek birtoklása a csoportr számára alapvető tudásként tételeződik, s melynek segitségével beszélnek magukról, mint közösségről. Néhány szó a vizsgált településről:vajola/weilau/uila Szászrégentől 13 kilométerre található. A faluban az utolsó évszázadban jelentős etnikai átstruktúrálódás figyelhető meg ben az alábbi volt a megoszlás: szász 796 magyar 10. Román 48, cigány 99 fő. 80 % szász, 12 % cigány 6 százalék román 2 százalék magyar lakosság szász 674, román 20, magyar 9, cigány 108. Tehát az etnikai arányok megmaradnak, némi változással. Feltűnő, hogy a roma lakosság száma nem nő jelentékenyen szász 264 román 192 magyar 222 cigány szász 20 román 213 magyar 171 cigány már csupán egy szász család és két vegyes házasságban élő van a faluban. Vajola etnikai összetételének alakulása ( ) Év szász román Magyar Cigány Összesen Fredrik Barth felfogásában a csoportidentitás konstruálása során a megkülönböztető vonások előtérbe állításán és szimbolikus voltán van a hangsúly. Az etnikai identitást ennek értelmében folyamatos újratermelődésként, jelentéstulajdonítási gyakorlatként értelmezi.

3 A cigányok önképének formálódását három időszakban vizsgálom: 1. Századelő, két világháború közötti időszak. A szász etnikum a lokális társadalomban a meghatározó, szász- cigány viszonylatban formálódik a cigányok identitása közötti időszak Nagyobb számban jelennek meg magyarok és románok, de a szászok még a legjelentősebb, meghatározó etnikum utáni időszak Már nincsenek szászok a három etnikum közel azonos lélekszámmal van jelen a településen. 1. Ekkor a cigánylakosság, ha a patrónus-kliens kapcsolatban is, de része a paraszti kultúrának. A szokásos sztereotip kép nem alakul ki róluk, hiszen dolgosak, megbízhatóak, tiszták. Paraszti életmódot folytatnak: szegényparasztit. Patriarchális viszonyban élnek a szászokkal, akiknél cselédek, vagy napszámosok. Kisebb paraszti üzemet ők is fenntartanak és működtetnek. A szászoknál munkaerőhiány mutatkozik. Itt ennek következtében a helyi cigány lakosság mezőgazdasági munkafolyamatokat végez, erre alapozza megélhetését, s nem kiegészítő tevékenységeket látnak el. Ez a cigány közösség a szászokkal való együttélés következtében a paraszti polgárosulásban is előrébb tart, egyértelműen erre utal a századelőtől alacsony gyermekszám, a viselet korai elhagyása. Miután sem a szászok, sem a cigányok számára nem fontos a román nyelv, az nem válhatott közvetitő nyelvvé, természetszerűleg a cigányok a szászok nyelvét sajátitják el és az ő vallási hagyományaikat követik. A cigánygyerekek együtt járnak iskolába a szászokkal. S már ekkortól a szoros együttélés eredményeként nagyon erős szász kulturális hatás éri a cigány kultúrát. Ezt erősiti a szászok és cigányok között létrejött műrokoni kapcsolatok. A cigányszülők gyakran kérik meg szász gazdájukat, hogy gyermekeik keresztszülei legyenek. Ez a kapcsolat természetesen nem paritásos alapon

4 működik, de alapja a két etnikum szoros, aszimmetrikus együttélésének. Vegyes házasság azonban egyetlen kivételtől eltekintve nem köttetik a két etnikum között, s a cigányok házai a falu szélén a szászokétől elkülönülten voltak. Mentális és térbeli szegregáció meg volt. 2. A második periódusban, már nem pusztán szász-cigány viszonylatban formálódik a cigányok identitása. A korábbi munkakapcsolatok a szászokkal meglazulnak s idővel meg is szűnnek. Következésképpen a cigányok életében a szász nyelv veszít jelentőségéből, s a román nyelv válik egyre jelentősebbé, bár ebben az időszakban is vannak olyan cigány családok, akik gyerekeiket a szászrégeni német nyelvű iskolában tanittatják. 3. Felértékelődik a szászok vallásának, nyelvének és kulturális hagyományainak a szerepe a korábbi gazdasági és kulturális kapcsolatok fontossá válnak. A cigányok 1991-ről megkapják a szász templomot, bár az ortodoxok is magukénak szerették volna tudni. Meg kell jegyezni, hogy amíg a szászok nagyobb számban éltek Vajolán nem járhattak cigányok a templomba. Újra felértékelődik a szászok nyelve, a gyülekezet ragaszkodik a német nyelvű liturgiához, az igemagyarázat német és román nyelven folyik, de az alapvető szövegeket már leforditották cigány nyelvre pl. az apostoli hitvallás és a miatyánk szövege ott van a német nyelvű énekeskönyvek mellett a templom padsoraiban. A cigány gyerekek már az irodalmi németet tanulják a szászrégeni lelkésztől, mert a helyi iskolában tanár hiányában megszűnik a német nyelvoktatás. A nyelv szerepe elsősorban szimbolikus reprezentációt szolgál, hiszen csak a találkozási helyzetekben értékelődik fel a mindennapi életben saját nyelvüket használják a cigányok. A dolgok ilyetén alakulásában kiemelkedő szerepe van a szász gyülekezet nélkül maradt Wolfgang Rehner lelkésznek. A szász templom cigányoknak való átengedése elsődlegesen integrációs célokat szolgál, de úgy tűnik a lelkész a cigányokban látja a szász hagyományok folytatásának lehetőségét. A kitelepült szász családok és a korábban náluk dolgozó cigánycsaládok között sok esetben szoros kapcsolat van, gyakoriak a levelezések a szászok rendszeresen ellátogatnak a cigánycsaládokhoz. Ma 138 egyházfenntartói járulékot fizető egyháztag van Vajolán. Ma felnőtt cigány emberek keresztelkednek és konfirmálnak. Az ortodox templomba járok is

5 evangélikusok lettek ben a gyülekezet közmunkával és német anyagi segitséggel felujitotta a templomot. A ZDF televizió filmet forgat a vajolai cigányok szokatlan történetéről. A szászok nyelvének, vallásának, kulturális tradiciójának kiemelt szerepe van ma a vajolai cigányok önmagukról formált képében. A falun belül a csoporthatárok az egyes etnikumok között ma is igen szilárdak, közeledés a román-magyar etnikum viszonylatában figyelhető meg, amely az egyre gyakoribb vegyes házasságokban realizálódik. Cigányokkal sem a románok sem a magyarok nem kötnek még ma sem házasságot. Cigány gyerekek németül leveleznek, egykori vajolai szászok gyerekeivel. A szász kultúra elemeit sok esetben a cigányok éltetik tovább, pl. a betlehemezést az eredeti szász hagyományok szerint felújították. Azonban vannak szász kulturális hagyományok, amelyeket mindhárom etnikum közösen éltet tovább ilyen a kakasütés szokása. A szász kulturális hagyomány elemei hogyan épülnek be a cigányok identitásába? A cigányok lakásában a konyha falán német nyelvű hímzett falvédőt találunk, a szász kultúrához való tartozás szimbolikus megjelenítéseként. Az egykori szász ételek átvétele már a századelőn megtörtént, de ennek szerepe ma szimbolikusan felértékelődik. Különösen nagy szerepe lesz ennek, azokon a találkozásokon, amikor a kitelepült szászok évente egyszer visszajönnek Vajolára, s amikor ezt az eseményt az egész falu ünnepli. Ekkor ugyan minden etnikum megjelenik ezen az ünnepen, de a tradicionális szász ételeket a cigányok készitik el, a cigányok együtt éneklik a szászokkal egykori dalaikat, szász táncokat járnak. Ezek az alkalmak különösen fontosak az identitás reprezentációjában. A cigányok szerepe ilyenkor a közös nyelv és a vallás miatt felértékelődik. Együtt mennek a szászokkal az istentiszteletre, saját nyelvükön kommunikálnak velük, bár a román is lehetne a megértés nyelve. A cigány szász gazdasági és kulturális kapcsolatok a róluk való beszédmódban megszépülnek, idealizálódnak. Jellemző példája ennek az, hogy a cigányok ma erről úgy beszélnek, hogy nem egyoldalú szász hatás érte az ő kulturájukat, hanem a hajviselet és öltözködés terén több esetben a szászok az ő hagyományaikat vették át. A faluban élő eltérő etnikumok saját vallási tradicióval rendelkeznek: a magyarok a katolikusok, a románok ortodoxok, a cigányok evangélikusok, amely a szászok vallása is volt.

6 Fontos még, hogy a cigányok önálló nyelvvel bírnak. A korábbi lelkészek a kauzáliák rendjébe tartozó szolgáltatásokat a cigányoknak is elvégezték, de a templomba a szászok kiköltözéséig nem járhattak. Ezzel függ össze, hogy a szocializmus időszakában több cigány család az ortodox templomba járt, néhány katolikus lett nagy változás, övék a templom, a szimbolikus térfoglalás révén felerősödik a szász kultúra szerepe a cigány identitásban. Korábban a csoportazonosságot éppen a szászokkal szemben kellett megfogalmazniuk, majd később a betelepülő románokkal és magyarokkal szemben formálódott ez az önkép. Irodalom Barth, Fredrik 1996 Régi és új problémák az etnicitás elemzésében. Régió 1. szám Bíró A. Zoltán 1996 A megmutatkozás kényszere és módszertana. In: Egy más mellett élés. A magyar-román, magyar-cigány kapcsolatokról. Csíkszereda, Fosztó László 1997 Ki a cigány? Az etnikai identitás(ok)ról. Keresztény Szó április Oláh Sándor 1993 Cigány-magyar kapcsolatok. (A többségi magyarság cigányképének vizsgálata Homoródalmáson). In: Antropológia Műhely /a Szimbolikus elhatárolódás egy település cigány lakói között. In: Egy más mellett élés. A magyar-román, magyar-cigány kapcsolatokról. Helyzet könyvek. Csíkszereda, /b Gazdasági kapcsolatok cigányok és magyarok között. In: Egy más mellett élés. A magyar-román, magyar-cigány kapcsolatokról. Helyzet könyvek. Csíkszereda, Túrós Endre 1996 Magyarok, románok, cigányok: ki van a középpontban? In: Egy más mellett élés. A magyar-román, magyar-cigány kapcsolatokról. Helyzet könyvek. Csíkszereda, Magyar-cigány viszony Kisbácsban. In. Az interetnikus kapcsolatok kutatásának legújabb eredményei. Szerk.: Katona Judit - Viga Gyula Miskolc, Szabó Judit 1993 Cigányok egy magyar-román közösségben a Maros menti Gernyeszegen. In: Cigány néprajzi tanulmányok 1. Szerk.: Barna Gábor Budapest, Pozsony Ferenc 1993 A háromszéki magyar ajkú cigányok vallásos hitélete. In: Cigány néprajzi tanulmányok I. Szerk.: Barna Gábor Budapest, /a Változások az erdélyi cigánytársadalom életében. Erdélyi Szó április /b A háromszéki magyar ajkú cigányok vallásos és hitélete. Keresztény Szó VIII. Évf. 8. szám