TÁRSADALOM ÉS GAZDASÁG

Átírás

1

2 2 civil fórum Tartalomjegyzék 3. oldal Giczi Johanna: Települési viszonyok vonzások és választások 4. oldal Csáki Rozália: Karöltve 5. oldal Giczi Johanna, Sik Endre: Testvértelepülés mint a települések kapcsolati tőkéjének egy formája 8. oldal Pető Csaba: Lehetőség a testvérvárosi kapcsolatok építésére Twinning (Európa a polgárokért) támogatási program 9. oldal Serényi Éva: Nádasd Alsósófalva 20 év után 11. oldal Karvalits Zoltán, Mesterházi László: Só és Nád története 13. oldal Bereznai Csaba: Tatabánya és Székelyudvarhely barátsága 14. oldal Orbán Árpád: Testvér-települési barátságok Udvarhelyről 23. oldal András Lóránd: Néptáncban gyökerező civil együttműködés CIVIL KURÁZSI 24. oldal Kisfilm és még számos akció a helyi termékekért és a civilekért interjú CIVIL ÖNÉPÍTKEZÉSÜNK 26. oldal Gazda József: Nem nagy dolog! TÁRSADALOM ÉS GAZDASÁG 28. oldal Bernard A. Lietaer: Közösségi pénzek: a 21. század új eszköze 34. oldal Almássy Tamás: Közösségi (helyi) pénz: Münchhausen-effektus? CIVIL KÖNYVES PAVILON 42. oldal Paul Henderson és Vercseg Ilona: A közösségfejlesztés és a civil társadalom kapcsolódásai Európában 16. oldal Varró István: Az Unión kívül, de Európán belül 18. oldal Balázs Pál: A Szentegyházi Tűzoltóság határon átívelő kapcsolatai 19. oldal Lőrincz Zsuzsánna: A sport nevel és összehoz civil fórum 20. oldal Török Csaba: Mertünk egy nagyot gondolni! Gyermek csereüdültetés 2010 KULTURÁLIS KITEKINTŐ 43. oldal Zöld könyv a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról BESZÁMOLÓ 46. oldal XI. Civil Fórum Civil szerepek és partnerségek 52. oldal Csáki Rozália: Karöltve (RO) 54. oldal Tartalomjegyzék (RO)

3 Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője 3 Települési viszonyok-vonzások és választások Településeket sokféle kapcsolat köthet össze. Formális kapcsolat fűzheti őket egymáshoz a települési hierarchiát, jogállást vagy akár kikényszerített gazdasági kapcsolatokat tekintve, de sokféle informális kapcsolat is létezhet két település között, mint például az etnikai vagy vallási alapú összetartozás-érzet, vagy akár szomszédsági gyűlölködés, amit az ország egyes tájain ma is élő falucsúfoló rigmusok olyan szépen példáznak. A testvértelepülési kapcsolatok a kettő között helyezhetők el, amolyan formális alapon nyugvó informális hálózatok. Létrehozásuk ugyanis, így a kapcsolatfelvételre irányuló kezdeményezés és a testvérré válás csak hivatalos úton történhet, mindig a települési vezetők által aláírt szerződéseken alapul, míg életképességük és működésük kizárólag a helyi civilek elkötelezettségét mutatják. Találunk ugyan példát az ún. alulról jövő vagy népi kezdeményezésű együttműködések kialakítására is az alföldi borvidéken például az Erdélyből érkező idénymunkásokat alkalmazók elmondása szerint az 1990-es évek eleje óta szinte testvérvárosi kapcsolat alakult ki a munkaerőt fogadó és küldő települések között. Előfordul ugyanis, hogy a magyarországi polgármester értesíti külhoni társát, kedvezőre fordult az időjárás, jöhetnek a napszámosok (HVG), de ezek a kapcsolatok csak abban az esetben emelkedhetnek testvérvárosi rangra, ha hivatalos szerződés kötődik a két fél együttműködéséről. A rendszer pedig csak akkor működik jól, ha önfenntartó, ha a kapcsolat kialakításával megszerezhető erőforrás allokáció, legyen az pénz, információ, identitástudat erősítése, munkaerő vagy tudás, fontos a jelenben és várhatóan a jövőben is fontos lesz a benne résztvevő településeken élők számára. A testvér-települési kapcsolatok ugyanis kimondottan vagy kimondatlanul a települések vezetői, felsőbb szervei vagy befolyásos csoportjai által tőkeként működtetett erőforrásnak tekinthetők, amelyből a település egésze profitál. A kapcsolat kialakításának általános genezise szerint a kezdeményező fél többnyire kulturális köntösbe bújtatva fejezi ki testvéresedési szándékát, a gazdasági motiváció, mint elsődleges cél, ritkán jelenik meg. A kapcsolat kialakításának érdekében tehát a kezdeményező fél megkeresi a kiszemelt várossal való közös történelmi vagy kulturális gyökereket, és célzott vagy nyílt felhívást intéz egy adott településhez, régióhoz vagy nagyobb, akár országnyi területhez. Így tett négy török város is, melyek vezetősége 2010 nyarán kereste meg az ankarai magyar nagykövetséget, magyar testvérvá rosi kapcsolatok kialakítása érdekében. Osmaniye elsősorban szociális és kulturális kapcsolatok kialakításához szeretne partnert találni. A város olyannyira fontosnak érzi Magyarországhoz való kötődését, hogy a századelőn törökországi népdalgyűjtő-körúton járt (és a település környékén is kutatómunkát végzett) Bartók Béla emlékére múzeumot hozott létre, és a magyar zenetudóst 2004-ben posztumusz díszpolgárává avatta. 1 Sok esetben a települések közötti komaság nem is fejlődik a kulturális kapcsolatoknál tovább, nem lép át a gazdasági szférába, így vállalati, kisipari vagy kiskereskedői kapcsolatok ezen az úton nem alakulnak ki (vagy nem bizonyítottan, de mégis ezen az úton alakulnak ki). Találunk azért példát erre is, hiszen a korábban em 1) Bartók Béla 1936-os törökországi népdalgyűjtő körútján járt Osmaniye környékén is. turkinfo.hu/index.php?oldal=hirek&&hiroldal=hirr eszl&&adat= a testvér-települési kapcsolat éppúgy kapcsolati tőkének minősíthető, mint amikor egy migrációt tervező egyén vagy egy piaci részesedést növelni igyekvő vállalkozó tudatosan építi ki kapcsolatait a tervezett cél érdekében. lített négy törökországi jelölt között is van olyan város, amelyik kifejezetten gazdasági indíttatásból kezdeményez kapcsolatot. Kinik (Kas) városa például mezőgazdasági beállítottságú magyar településsel szeretné felvenni a kontaktust. A sokszor csak protokolláris, máskor viszont nagyon is kézzelfogható nexusok hátterében olykor prózai megfontolások állnak. Arad Hódmezővásárhellyel az es élelmiszer-, gyógyszer- és kötszersegély-szállítmányok után fonta szorosabbra kapcsolatát, Debrecen pedig egykori vármegyéjének központjával, Nagyváraddal állt össze az utóbbi évtizedben. Tucatnyi esetben az egykori Osztrák-Magyar Monarchia távolabbi városaival épült ki baráti nexus. Több esetben vélhetően a második világháborúhoz kapcsolódó magyar exodusok állnak a településközi kapcsolatrendszer kiépülésének hátterében. 2 Akár így, akár úgy, a testvér-települési kap csolat éppúgy kapcsolati tőkének minősíthető, mint amikor egy migrációt tervező egyén vagy egy piaci részesedést növelni igyekvő vállalkozó tudatosan építi ki kapcsolatait a tervezett cél érdekében. A nemzetközi összefogással 1951-ben ötven polgármester által létrehozott Európai Települések Tanácsának sem volt más a célja, mint egy, a háború után lassan magához térő európai államokon, nemzeteken és országhatárokon átívelő, valamelyest politikamentes hálózat kialakítása. A Tanács a testvértelepülések intézményében olyan lehetőséget látott, ami elősegítheti a régi ellenségek 2) atyafisaga_spartatol_selmecbanyaig

4 4 civil fórum megbékélését és az európai értékek közös képviseletét. S hogy ez az intézmény életképes, az mutatja, hogy azóta már egy nemzetközi szervezete is kikristályosodott, ez az Európai Települések és Régiók Tanácsának Testvérvárosi Bizottsága. A kapcsolati tőkén túl van itt azonban még valami, amiért a 21. század küszöbén a határokon átívelő kapcsolatok ismét divatosak lettek. Egy Lengyelországban rendezett testvérvárosi konferencia köszöntésére írott levelében Lech Kaczynski lengyel államfő többek között hangsúlyozta: a közép-európai szolidaritás valamennyi érintett nép érdeke, együtt erősebbek vagyunk, és a történelmi tapasztalatok emléke fontos része a középeurópai identitásnak. 3 3) Giczi Johanna ELTE Társadalmi Kapcsolatok Intézete, Kisebbségszociológia Tanszék tanár Központi Statisztikai Hivatal, Statisztikai kutatási- és módszertani főosztály vezető tanácsos johanna_giczi@yahoo.co.uk Karöltve Csáki Rozália főszerkesztő csaki.rozalia@gmail.com honlap: Be kell vallanom, hogy aggodalommal fogtam neki e lapszám szerkesztésének. Aggódtam, hogy hogyan is fog majd kikerekedni ez a témájában a civil világunk igen kis szeletecskéjét érintő történet. Az első cikk beérkezését követően azonban minden aggodalmam elillant. Megérintett ugyanis az a lelkesedés, azok az igazán civil kurázsiról tanúságot tevő történetek, amelyek egy-egy ilyen civil karöltésben megtestesülnek. Hisz mi is történik tulajdonképpen a testvér települési civil kapcsolatok körvonalazódásában? Találkozik két közösség az őket képviselő személyek révén, köztük olyan személyek, akik a közösségek összekapcsolódásában, megismerkedésében további lehetőségeket is látnak. De nemcsak meglátják ezeket a lehetőségeket, hanem megragadják, alkotói lesznek egy-egy olyan történetnek, amely nélkülük nem jött volna létre. A civil kurázsi, a civil felelősségvállalás és cselekvőkészség köszön vissza ezekből az írásokból. Jó példái ezek az igazi egymásra úgy személyre, mint közösségre való odafigyelésnek. Hisz egymás megismerése és bevonása nélkül nem lehet alkotóan cselekedni a közösség javára. A közös cselekvés és eredményesség örömünnepei az ilyen települések közötti találkozások. Tele vannak várakozással, tervezéssel és készülődéssel. Az egyes testvértelepülések közötti távolság miatt sokszor egy-egy évet kell várni a találkozásra. De az akkor igazi ünnep. Mindenki különösen készül rá, a viszontlátásra, az együttlétre, melyben újra adnak és kapnak. Ott, ahol ez az összekapcsolódás már lassan húsz éves lásd Alsósófalva és Nádasd testvér települési kapcsolatát, már nem is olyan egyszerű újat adni és mutatni egymásnak. Az összekapcsolódás mozgatórugói azonban képesek mindig új tartalommal megtölteni az együttléteket. És ennyi idő alatt Találkozik két közösség az őket képviselő személyek révén, köztük olyan személyek, akik a közösségek összekapcsolódásában, megismerkedésében további lehetőségeket is látnak. De nemcsak meglátják ezeket a lehetőségeket, hanem megragadják, alkotói lesznek egy-egy olyan történetnek, amely nélkülük nem jött volna létre. mindkét településről igencsak sok személy változatos kapcsolata alakul ki. Csodálatos szövetek szövődnek, melyeknek megtartó ereje van. A kapcsolatemberek általában megtalálják azt a közös pontot, gyökeret, amit ha elég mélyre tudnak ereszteni, akkor az mindig új virágot hajt és új gyümölcsöt ad. Sokszor nem is a civilek maguk e kapcsolatok kedvezményezettjei, a civil öszszefogás, a karöltés a közösség más csoportjainak nyújt segítséget. Olvashatnak majd olyan történetről, amelyben a gyermekek a kedvezményezettek. De olyan öszszekapcsolódásról is beszámolunk, melyből főiskola létesült. Van olyan kapcsolat, melyet a közös sport éltet, és olyan is, amely már gazdasági szálakat is mozgat. Mind-mind egy-egy igen szép tanúságtétele az igaz emberi cselekedetnek, amely felülkerekedik az egyes személyen és mégis a legfontosabb eleme a

5 Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője 5 felelősségvállaló és cselekvő személy. E cikkek olvasásakor igazán megmártózhatnak a közös emberi cselekvés örömérzetében. Az érzésben, hogy jó együtt lenni, jó együtt tenni. Ezek azok az érzések, tapasztalatok, melyek civil munkáink során továbblendítenek a nehézségeinken, visszaadják hitünket a közös és a közösségért történő cselekvésben. Ugyanakkor azt is érezzük a fent leírtakból, hogy ha nincs meg helyben az a lelkes és felülemelkedni, cselekedni kész személy, akkor e kapcsolatok nem alakulnak ki. A lapszámunkban bemutatott példák arra is rávilágítanak, hogy az ilyen települések közötti civil kapcsolatnak, együttműködésnek nem feltétlenül alapja az önkormányzatok közötti kapcsolatteremtés. Van, ahol maguk a civilek hozták egymáshoz közel az önkormányzatokat. Talán többségében mégis azok az esetek ismeretesek, amelyeknél az önkormányzatok tették meg az első lépéseket a közösségek, települések összekapcsolódásában. Különösen értékesek ezek a kapcsolatteremtések, hiszen az önkormányzat civilbarát magatartása köszön vissza belőlük. Azé az önkormányzaté, amely tudja, hogy az általa képviselt és vezetett közösség életének szerves részét, alkotóelemét képezik a civil szervezetek. A testvér-települési kapcsolatoknak sajátos történetiségük van, főként a Kárpát-medencében. Giczi Johanna a vezércikkben e kapcsolatok mibenlétéről és a testvér-települési kapcsolatok történetiségéről számol be. A közösségiség gondolata vezérelt bennünket rovataink szerkesztésében is. Civil kurázsi rovatunk egy olyan kezdeményezéssel és tevékenységsorozattal ismerteti meg az olvasót, mely egy fiatal szervezet égisze alatt széles körben szólít tudatosságra: Vásárolj helyi terméket! Civil önépítkezésünk ez alkalommal sajátos hangvételű felszólítás és tudatosítás: nyelvében él a nemzet talán röviden így foglalhatnánk össze az alapjául szolgáló üzenetet. Társadalom és gazdaság rovatunk egy számunkra, az erdélyi magyar közösségek számára még igencsak ismeretlen témakörrel, a közösségi pénzzel ismerteti meg az olvasókat. Mit is jelent ez? Miért is jön létre egyegy közösségi pénz? Hogyan működik? Az érdeklődő olvasó választ kap ezekre a kérdésekre. Civil könyves pavilon rovatunk Paul Henderson and Ilona Vercseg: Community Development and Civil Society. Making connections in the European context (A közösségfejlesztés és a civil társadalom kapcsolódásai Európában The Policy Press, UK) című, nemrég megjelent könyvével ismertet meg bennünket. És végül, de nem utolsósorban beszámolunk a XI. Civil Fórum konferenciáról is. Testvértelepülés mint a települések kapcsolati tőkéjének egy formája* Településeket sokféle formális kapcsolat fűzhet össze (hierarchikus és horizontális adminisztratív, önkéntes és kikényszerített gazdasági). És persze sokféle informális kapcsolat is létezhet két település között. (Ilyen a szomszédvári gyűlölködés, vallási vagy etnikai alapú házasodási összetartozás stb.) A testvér-települési kapcsolatok a kettő között helyezhetők el, amennyiben általában írott szerződéseken alapuló hivatalos kapcsolatok, amelyek gyakran még egy nemzetközi intézménynek is részei 1, de ez nem szükségszerű, lehet a testvér-települési kapcsolat alulról jövő, népi kezdeményezés, amit csak nagyon enyhén tesz hivatalossá a helyi vezetés jóváhagyása, részvétele. 2 Hogy a testvér-települési kapcsolatok létrejötte mennyiben tekinthető a települések (vezetői, felsőbb szervei, mérvadó csoportjai) által tőkeként működtetett erőforrásnak, 3 az egyes testvér-települési kapcsolatok, illetve a településközi hálózat létrejötte tör * Jelen írás a Szociológiai Szemle 2004/1-es számában megjelent tanulmány ( old.) rövidített változata. 1 Az 1951-ben ötven polgármester által létrehozott Európai Települések Tanácsa a testvértelepülések intézményében egy olyan lehetőséget látott, ami elősegítheti a régi ellenségek megbékélését, az európai értékek közös képviseletét. S hogy ez az intézmény életképes, arra utal, hogy azóta nemzetközi szervezete is kikristályosodott (az Európai Települések és Régiók Tanácsának van Testvérvárosi Bizottsága), és pénzhez is lehet jutni általa (1989 óta erre elkülönített pályázási lehetőséget biztosít az Európai Unió). Ez év júliusában 120 attikai település képviselői találkoztak rengeteg európai önkormányzati képviselővel, ahol sok eddigi kapcsolat kibővítéséről (a terv több bilaterális kapcsolatból regionális csoportok létrehozása) és a jó ötletek terjesztéséről volt szó. 2 Módszertani szempontból izgalmas kérdés, hogy ki az alanya azon cselekvéseknek, amelyeket egy település jellemzőinek vizsgálata során használunk. Míg ugyanis fel lehet tételezni, hogy a települések névváltoztatását nem a település lakosai, hanem inkább a településeken kívülről (felülről) kezdeményezik (lásd a települések furcsa névváltoztatásainak koncepcióját, Sik 1975.), addig a népesség változásai a lakosok spontán mozgásainak eredménye, ugyanakkor a település beruházási döntései inkább a vezetés munkájának eredménye lehet. Noha meggyőződésünk, hogy célszerű lehet egyszer ilyen szempontból végiggondolni a települési adatbázisokat, most minden, az elemzés során használandó változó esetében azt feltételezzük, hogy azok a település egészére érvényes társadalmi tények. 3 Hasonlóan ahhoz, ahogy egy egészen más helyzetben is (szocialista termelőszövetkezeti vezetők) kimutatható volt, hogy a vezetők személyes kapcsolatai a szövetkezet egésze érdekében is mozgósíthatók, és viszont: a vállalatközi kapcsolatok a vezetők kapcsolati tőkéjének is részei (Czakó Sik 1987.).

6 6 civil fórum ténetének elemzése alapján dönthető el csupán. Ha a kapcsolatépítést profitmotívum vezérelte (mindkét résztvevő esetében, vagy elég, ha az egyik tervezi a tőkeként való használatot?), és ehhez befektetéseket kellett eszközölni, akkor a testvér-települési kapcsolat éppúgy kapcsolati tőke 4, mint amikor egy migrációt tervező egyén vagy egy piaci részesedést növelni igyekvő vállalkozó tudatosan kiépíti kapcsolatait a tervezett cél érdekében. [...] A mai magyarországi testvértelepülésekről 2002 őszén a magyar települések 33% ának volt testvértelepülése; 62%-uknak egy, 18%-nak kettő, 10%- nak három, a maradék 10%-nak pedig négy vagy több külföldi várossal volt kapcsolata. A települések 27%-a romániai, 21%-a németországi, 13%-a szlovákiai településekkel állt oldalági kapcsolatban, de viszonylag jelentős volt az Ausztriához, Finnországhoz, Franciaországhoz, Horvátországhoz és Olaszországhoz való testvéri kötődés is. [...] A testvér-települési kapcsolatok története A testvér-települési kapcsolatokat kialakításuk időpontja szerint sorolva csoportokba megkülönböztettünk rendszerváltás előtt, valamint a rendszerváltás után született kapcsolatokat, majd ez utóbbi időszakot kormányzási ciklusok szerint kategorizáltuk. A szocializmus alatti időszakban főként (Kelet-?) Németország, (a korabeli rigmus szerinti másik jó barát ) Lengyelország és (ősi rokonaink földje) Finnország felé orientálódtunk, valamint ekkor alakítottuk ki kisszámú török és egyéb ázsiai országbeli kapcsolatainkat is (később ebbe az irányba egyáltalán nem történt kezdeményezés). A berlini fal leomlása után nyitottunk Ausztria felé (osztrák kapcsolataink közel 60%-át alapoztuk meg ekkor), tovább erősítettük németországi kötődéseinket, és ekkor emelkedett meg hirtelen a Romániában lévő testvértelepülések száma is. A kevésszámú holland, angol és francia kapcsolataink nagy része is ekkor keletkezett. A következő időszakban új kapcsolatokat leginkább Romániával, Szlovákiával és Németországgal alakítottunk ki, ám ez utóbbival, jóval kevesebbet, mint korábban, de fokozatosan nyitni kezdtünk eddig ismeretlen államok, például Görögország, Svédország, Szerbia és Izrael irányába is. Az utóbbi négy évben keletkezett kapcsolatok közel 70%-a Romániával, Németországgal és Szlovákiával kötődött, de szorosabbra fűztük a köteléket Lengyelországgal, Franciaországgal és Olaszországgal is. A legrégibb testvéri kapcsolatok a megyeszékhelyekre jellemzőek. A városok a rendszerváltást követően, a falvak inkább az Orbán-kormány idején kapcsolódtak be a nemzetközi testvér települési kapcsolatrendszerbe Romániai településsel a rendszerváltást megelőzően gyakorlatilag nem volt a magyar településeknek testvéri kapcsolata. Kialakulásuk a rendszerváltást követően indult el, és azóta is töretlenül emelkedik. (Az utolsó teljes kormányzati idő alatt kialakított összes külföldi kapcsolatainknak mintegy 33%-a irányult Románia felé.) Szlovákiához fűződő kapcsolataink növekedésében még ennél is erősebb dinamikát tapasztalunk. Északi határszomszédainkkal 1998 és 2002 között létesítettük a legtöbb kapcsolatot. Németországi kötődéseink 12%-a még a szocializmus idején, közel fele az 1989-től 1993-ig tartozó időszakban keletkezett. [...] A Romániával testvér-települési kapcsolatban lévő magyarországi települések 1. táblázat a testvér-települési kapcsolatok megoszlása az egyes településtípusok között időszakonként, százalék Településtípus Időszak Összesen Megyeszékhely Város Község Összesen N (elemszám) táblázat a településközi kapcsolatok létrejöttének megoszlása időszakonként a három legtöbb magyarországi kapcsolattal rendelkező állam esetében, százalék Országok Időszak Románia Németország Szlovákia Összesen N (elemszám) Nemcsak a határszéli, hanem az ország belsejében, sőt a túlsó határon található települések is szoros kapcsolatot építettek ki romániai városokkal, községekkel, de a román határon lévő települések közül minden település létesített romániai településsel testvéri viszonyt. Németországi kapcsolataink láthatóan az ország középső részére, a Balaton-felvidékre, Budapestre, Tolnára és a somogyi vidékre koncentrálódnak, amelynek okát valószínűleg a kitelepítésben kereshetjük. A Szlovákiával kapcsolatban lévő települések nagy része az ország északi felére korlátozódik, de találunk néhány ilyen irányú kapcsolattal rendelkező települést a déli 4 A kapcsolati (vagy hálózati) tőke fogalmáról lásd Czakó Sik 1994, 1995.

7 Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője 7 (szlovák kisebbségek által betelepített?) határvidék közelében is. A testvér-települési kapcsolatok szociogenezise A Testvérvárosok Világszövetsége azzal az elsődleges céllal jött létre ben, hogy a háborúban sokat szenvedett népek kisebb közösségeinek elsősorban a városi közösségeknek segítséget nyújtson az együttműködéshez, a kapcsolatok megteremtéséhez. A kapcsolat utáni vágy a háború pusztításának egyenes következménye lehetett, az egymástól távol fekvő kisebb szervezett közösségek életének, egymás kultúrájának megismeréséből fakadt (Dr. Farkas 1987). Az első testvérvárosi szálak nem véletlenül a háborúban sokat szenvedett városok például az angliai Coventry és a szovjetunóbeli Leningrád között szövődtek. Később a kapcsolatteremtés motiváló elemévé a városok történelmi sorsközössége, a múlt emlékeinek azonossága szolgált a kapcsolatteremtés alapjául. A későbbiekben a kezdeményezések során egyre fontosabb szerepet játszanak a gazdasági tényezők, de a kapcsolatok sokszínűségét példázza a rendszerváltás előtti időben a származásra, nyelvrokonságra, a közös őshazára épülő finn-magyar testvérvárosi kapcsolat írja Farkas Ottó ben megjelent tanulmányában. A településközi kapcsolatok okainak és hatásainak elemzését tehát mi is azok kialakulásának vizsgálatával kezdtük, vagyis hogy ki, mikor és mi célból lépett szövetségre. Ezután tehettünk kísérletet arra, hogy hipotéziseket fogalmazzunk meg és teszteljünk a testvér-települési kapcsolatok létrejöttének mechanizmusával kapcsolatban. A testvér-települési kapcsolatokat az esetek felében (52%) a magyar fél, 40%-ában a külföldi testvér kezdeményezte. Az esetek 8%-ában nyilvánítottak a felek kölcsönös közeledési szándékot. A rendszerváltás előtt a külföldiek voltak aktívabbak, az ekkor keletkezett kapcsolatok 55%-át kintről kezdeményezték. A rendszerváltás után a kölcsönösség is előtérbe került (az ekkor született testvériségek 13%-a keletkezett így), majd a magyar fél kezdeményezőkészsége nőtt meg (az , illetve között kialakult testvér-települési kapcsolatok 61 és 57%-át a magyar fél kezdeményezte). A külföldi testvéri érdeklődés elsősorban a közép- és nyugatdunántúli térségre irányult, az itt keletkezett kapcsolatok felét külföldről kezdeményezték. Ennek ellentéte Magyarország déli része és az északmagyarországi régió, ahol a testvértelepülési kapcsolatok több mint 60%-át a magyar település kezdeményezte. Településközi kapcsolat-kezdeményezésben a kisebb település, a falu jár az élen, minél nagyobb azonban egy település, annál nagyobb a kölcsönös kapcsolat kezdeményezés esélye. A testvér-települési kapcsolatok létrejöttének elsődleges (első helyen megnevezett) oka leggyakrabban a kultúra és a hagyomány, amit a gazdasági megfontolás követ. [...] Románia A szocializmus időszaka alatt a kevés számú magyar település által kezdeményezett román kapcsolatépítés főként vásárlás céljából történt, de fontos szempont volt még a leendő testvértelepülés földrajzi elhelyezkedése, vagyis a magyar-román határhoz való közelség is. A másik oldal ebben az időszakban csak sportkapcsolatokat kívánt létesíteni. A határnyitás után a Románia felé nyitni kívánó magyarországi települések közel egyharmada segítő szándékkal fordult a tőlünk keletre lévő ország magyar települései felé. Az ekkor magyarországi településről kiindulva létrejött kapcsolatok fele kifejezetten a határon túli magyarság támogatását célozta. A segítés mellett fontos okként szerepelt a barátságos viszony kialakítása. A következő időszakban a kapcsolat alakításának elsődleges szempontjaként részünkről továbbra is a földrajzi közelség és a segítségnyújtás dominált. A felénk irányuló kapcsolatteremtés motivációi között a legtöbb a települések közötti Szent Király Szövetség létrehozását célozta, míg a kapcsolatfelvételek hatoda kifejezett segítségkérés volt a határon túli magyarok részéről. (Ebben az időszakban fordult elő első ízben, hogy külföldről nyílt segítségkérő szándékkal kezdeményeztek kapcsolatot.) A legutóbbi négy évben részünkről a legfontosabb szempont a kultúra és bár kisebb mértékben a határon túli magyarokkal való kapcsolattartás, a romániai magyarság segítése volt. A felénk irányuló és a kölcsönös kapcsolatok motivációjaként a hagyományok élesztése, barátság kialakítása és a kölcsönös megismerés óvatos indokai szerepeltek. [...] Irodalom: 1. Barabási Albert-László (2003): Behálózva. Budapest, Magyar Könyvklub Buchanan, Mark (2003): Nexus, avagy kicsi a világ. Budapest: Typotex 2. Czakó Ágnes Sik Endre (1987): A megszemélyesült szervezetközi csereügyletekről a mezőgazdasági nagyüzemek példáján. Közgazdasági Szemle (12): Czakó Ágnes Sik Endre (1994): Hálózati tőke a posztkommunista Magyarországon. In: Mozgó Világ (6): Czakó Ágnes Sik Endre (1995): A hálózati tőke szerepe Magyarországon a rendszerváltás előtt és után (7): Dr. Farkas Ottó (1987): A tanácsok nemzetközi kapcsolatai. Állam és Igazgatás (1): Giczi Johanna Sik Endre (2003): Jótestvérek. Önkormányzat, 13 (3): Illényi Balázs (2003): Édesek és mostohák. HVG (18): A testvérekről Athénban. (2003): Önkormányzat, 13 (8): 8. Sik Endre (1975): A települések névváltoztatásai Magyarországon a XX. században. Statisztikai Szemle (3): Tóthné Záhorszky Margit (2002): Tájékoztató az önkormányzat nemzetközi kapcsolatainak alakulásáról. Dunaújváros: Dunaújvárosi Polgármesteri Hivatal, kézirat. Giczi Johanna ELTE Társadalmi Kapcsolatok Intézete, Kisebbségszociológia Tanszék tanár Központi Statisztikai Hivatal, Statisztikai kutatási- és módszertani főosztály vezető tanácsos johanna_giczi@yahoo.co.uk Sik Endre egyetemi tanár (ELTE TáTK), vezető kutató (TÁRKI), az MTA doktora sikendre@sik.t-online.hu

8 8 civil fórum Lehetőség a testvérvárosi kapcsolatok építésére Twinning (Európa a polgárokért) támogatási program Az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a as időszakra vonatkozó Európa a polgárokért programot (az 1904/2006/EK határozattal), amely megteremti a jogi keretet az aktív európai polgári részvételhez, azaz a polgároknak és a civil társadalom szervezeteinek az európai integráció folyamatában való szerepvállalását előmozdító tevékenységek és szervezetek széles körének támogatásához. Általános célkitűzések: együttműködési és részvételi lehetőség biztosítása a polgárok részére egy egyre inkább egyesülő, demokratikus, a világ felé forduló Európa építésében, amelyet a kulturális sokszínűség egyesít és gazdagít; ezáltal az európai uniós polgári öntudat fejlesztése; a közös értékeken, történelmen és kultúrán alapuló európai identitás kialakítása; az állampolgárok körében annak a szemléletnek a megerősítése, hogy részesei az Európai Uniónak; az európai polgárok közötti kölcsönös megértés megerősítése, tiszteletben tartva és népszerűsítve a kulturális és nyelvi sokszínűséget, egyúttal hozzájárulva a kultúrák közötti párbeszédhez. Egyedi célkitűzések: találkozási lehetőséget nyújtani a helyi közösségek lakóinak szerte Európában, hogy kicserélhessék tapasztalataikat, nézeteiket és értékeiket, tanulhassanak a történelemből és építhessék a jövőt; az európai polgársággal és a demokráciával, a közös értékekkel, a közös történelemmel és kultúrával kapcsolatos fellépés, vita és elmélyültebb gondolkodás ösztönzése az európai szintű civil társadalmi szervezeteken belüli együttműködés révén; az európai értékek és vívmányok népszerűsítése által közelebb hozni Európát a polgárokhoz, megőrizve a múlt emlékeit is; ösztönözni valamennyi részt vevő ország polgárainak és civil társadalmi szervezeteinek az együttműködését, hozzájárulva a kultúrák közötti párbeszédhez és rávilágítva mind Európa sokféleségére, mind egységére, különös tekintettel azon tevékenységekre, amelyek célja az Európai Uniót április 30. előtt alkotó, és az ezt követően csatlakozott tagállamok polgárai közötti szorosabb kapcsolatok kialakítása. A program keretében a következő témák élveznek prio ritást: 1. az Európai Unió jövője és alapvető értékei; 2. aktív európai polgári szerepvállalás: részvétel és demokrácia Európában; 3. a kultúrák közötti párbeszéd; 4. az európai lakosság jóléte: foglalkoztatás, társadalmi kohézió és fenntartható fejlődés; 5. az uniós politikák hatása a társadalmakra. Az Európa a polgárokért program szerkezete 1. alprogram Aktív polgárokat Európának Ez az alprogram kifejezetten a polgárok részvételével zajló tevékenységekre irányul. Ezek a tevékenységek az alábbi pályázati típusokba sorolhatók: Testvérváros-program Ezen alprogram lényege, hogy kihasználja a testvérvárosi kapcsolatokat ápoló települések közötti, helyi szinten létrehozott kapcsolatokat, ezzel előmozdítva a csereprogramokat és az együttműködést. A saját tapasztalatomra alapozva megosztok még néhány hasznos információt, hogy bátorítsam e pályázati lehetőség kihasználását azok körében, akik e területen tevékenykednek. A hivatalos pályázati űrlapokat teljes egészében az EU valamelyik hivatalos nyelvén, géppel kell kitölteni. A projektben legalább két résztvevő ország településeinek kell szerepelnie, amelyek közül legalább egynek az EU tagállamának kell lennie. A támogatás maximálisan megítélhető összege projektenként euró. Az összeg projektenként maximálisan euróra emelkedhet, ha a projektben legalább 10 város vesz részt. A programmal kapcsolatosan az a meglátásom, hogy a testvérvárosokból összehoz különféle állampolgárokat és állampolgári csoportokat. Azért is érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, mert kialakulnak a települések közötti partnerségek a polgárok kultúrák közötti párbeszédben való, a civil társadalommal való strukturált együttműködésen keresztüli részvételének előmozdítására. Ezek a találkozók a helyi szintű aktív polgári részvételről szólnak, és észrevételem szerint a résztvevők tevékeny részt vállalnak valamennyi tevékenységben. Sikeres projektjeink pozitívumai a helyi közösség bevonása a projektek tervezésébe és megvalósításába (helyi szövetségek, iskolák, önkéntesek, fogadó családok, stb.), valamint az aktív szerep biztosítása a résztvevők számára. Nehézségünk is van természetesen, mint minden más projektben, például az utólagos kifizetések. Az állampolgári projektek és az azokat kísérő kezdeményezések Ez a pályázati típus a polgárok részvételének innovatív módszereit kutatja.

9 Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője 9 2. alprogram Aktív civil társadalom Európában: strukturális támogatás az európai politikai kutatóintézeteknek ( szellemi műhelyek ); strukturális támogatás európai szintű civil társadalmi szervezeteknek; civil társadalmi szervezetek által kezdeményezett projektek támogatása. 3. alprogram Együtt Európáért: nagy nyilvánosságú események; tanulmányok; tájékoztatási és terjesztési eszközök. 4. alprogram Aktív európai megemlékezés Az Európa a polgárokért program legtöbb alprogramjának végrehajtásáért az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) felel. Feladata a projektek teljes életciklusának irányítása. Bővebb információ a következő weboldalon található: ec.europa.eu. Összeállította: Pető Csaba Szentegyháza Polgármesteri Hivatala referens pecsa21@yahoo.de Nádasd Alsósófalva 20 év után Még csak ízlelgettük a diktatúra utáni lehetőségeket, még vonakodva mertük leszedni a kizárólag román feliratokat, amikor 1990 elején megjelent iskolánkban két magyarországi fiatalember. Eléggé bizalmatlanul fogadtuk őket, hiszen addig mindenki csak ellenőrizni vagy kérni jött. Ez esetben viszont teljesen más volt a helyzet. Ők egy egész közösség nevében ajánlották fel barátságukat. Az előzményekről azt kell tudni, hogy Szombathelynek már kapcsolata volt Szovátával, amikor Nádasdon is megszületett a gondolat: testvériskolát szeretnének Erdélyben. Anynyiban megegyeztek, hogy saját községükhöz illő, hagyományőrző falut kéne keresni. Véletlenül Szovátáról ingázó kolleganőnk, Fülöp Judit óvónő is jelen volt a vendégek és helyiek között zajló baráti megbeszélésen, és Alsósófalvát ajánlotta. Ma már tudjuk, hogy nem volt véletlen, hiszen ennél jobban összeillő két közösséget keresve sem talál az ember. Már az elején kiderült, hogy nem csak egy közös pont van a két falu életében. Először is hasonló lélekszámúak és a tanulólétszám is majdnem azonos. Ők is székelyeknek (de legalábbis rokonainknak) tartják magukat, hiszen őket is határvédelem céljából telepítették mostani lakóhelyükre (Őrvidék). Dalaik, vicceik is visszhangra találtak nálunk. A fenyő nekik is annyit jelent, ha nem többet, mint a székelyeknek. Nem véletlenül nevezték Gyántásországnak a vidéket. Azóta ennél sokkal többet kiderítettünk egymásról, és minden alkalommal találunk valami újat. Így több mint húsz év távlatából, csak a szép emlékeket szoktuk emlegetni, pedig sok nehézséggel, akadállyal is meg kellett küzdeni. Az elején még nem tudtuk, hogy a jó szándék, barátkozó kedv, lelkesedés nem elég. Mindkét oldalon elkötelezett, jó szervezőkészséggel megáldott emberekre volt és van szükség. Nádasd részéről a kezdetektől mai napig kitartó, szívós munkával a már említett két úttörő tartotta fenn a kapcsolatot: Mesterházi László testnevelő tanár és Karvalits Zoltán, a jelenlegi polgármester. Természetesen a köréjük szerveződő jó csapatnak köszönhető, hogy mindig tökéletes ellátásban, változatos programokban volt részünk. Náluk valami jobban működött, mert önkormányzati támogatásból, pályázati pénzekből pótolták az utazások és vendégfogadások költségeit. Ezzel szemben nekünk minden kiadást saját zsebből kellett állnunk. Nem kis áldozat a szülők részéről, hiszen a községben, Parajd kivételével, köztudottan kevés a kereseti lehetőség. Ennek ellenére a kapcsolattartás élő és folyamatos. Az első találkozás óta rendszeresen, szinte menetrendszerűen meglátogatjuk egymást. A páratlan években ők jönnek, a párosokban mi megyünk. Ez így, az eltelt időszakban, 21 autóbusznyi ember ide-odaingázását jelentette, de ez még nem minden. Ugyanis az első egy-két csereüdülés után kiderült, hogy néha nem elég az autóbusz. Így aztán saját kocsikkal egyszerre, vagy soron kívül is elkezdtük meglátogatni egymást. Mivel a naptárhoz kötött néphagyományok megtartása nem esik egy-két nyári hétre, beiktattunk őszi, téli és tavaszi cserelátogatásokat is. Az iskolai után nagyon hamar szerződéssel megerősített testvérfalui kapcsolat alakult ki. Az itt is, ott is működő egyesületek kicserélték tapasztalataikat, sőt SÓ és NÁD címmel közös újságot is szerkesztettünk. Megismerkedtünk több környékbeli nonprofit szervezet munkájával, eredményeivel. Alkalmunk volt az osztrák-magyar határon átnyúló LEADER programokba is betekinteni. Az alsósófalvi gyerekekből és felnőttekből álló hagyományőrző néptánccsoport számos alkalommal örvendeztette meg Nádasd község lakóit. Emellett fellépett egy augusztus huszadikai ünnepség keretében Körmenden, egy nemzetközi böllérversenyen Szarvaskenden, sőt egy szlovéniai fürdőkomplexumban is.

10 10 civil fórum zó ban tíz olyan magyarországi iskola kapott meghívást Nádasdra, amelyeknek határon kívüli magyar testvérpárja van. Így többek közt a parajdi iskola és Visegrád küldöttsége is. Egy községből két iskola túlzásnak tűnhet, ha nem említjük az alsósófalviak különleges státuszát: ez alkalommal házigazdákként voltunk jelen. Ez azt jelenti, hogy a nádasdiakkal közösen vezettük a programokat, amelyekből szerencsére nem volt hiány. A húsz testvérpár mindegyike közös bemutatkozó műsorral készült. Ünnepélyes keretek között a testvériskolák képviselői kopjafákat állítottak és elültettek egyegy facsemetét. A három nap alatt volt minden: vetélkedők, sport, játék, főzőverseny, kézműves foglalkozások, közös tánc és ének. Az utolsó este tábortűz mellett húzódtunk egyre közelebb egymáshoz. A hangulat már inkább szomorú volt, az éneklés is visszafogottabb. A gyerekek címeket cseréltek, ölelkeztek, néhányan sírtak. Azt hiszem, minden résztvevő gazdagabb lett egy felejthetetlen élménnyel. Azt hittük, ennél szívmelengetőbb találkozót már nem tudnak szervezni Nádasdon. Tévedtünk. Idén május végén három napra újra összegyűltünk. 20 év Erdély, Alsósófalva-Nádasd cím alatt most már a két testvérfalu találkozott. Az innen utazók létszáma korlátozott Lehetőségünk nyílt tanulókkal részt venni egy nekünk szervezett tánctáborban, ahol a helyi tehetségek segítségével tanultuk a vidék motívumait. Vendéglátóink mindig figyeltek arra, hogy minden korosztály megtalálja a megfelelő programot. Volt sok közös játék, vetélkedő, élményfürdő, kirándulás. Megismerhettünk olyan helyeket, ahová másként sokan nem jutottak volna el: Balaton, Veszprém, Keszthely, Kőszeg, Zirc, Szombathely, Ják, Fertőrákos, Győr, Zalaegerszeg. A felsorolás nem teljes, a rengeteg látnivalóról nem is beszélve. Elvittek Szlovéniába és Ausztriába is. Felejthetetlen élmény marad mindnyájunk számára a millecentenárium tiszteletére szervezett találko volt, de ott úgy tűnt, mindenki megmozdult. A rendezvényeken mindig lelkes tömeg vett részt, az önkéntes szakácsok 300 adagos finomságokat főztek. A házigazdák minden vendégnek ajándékcsomagot készítettek. A benne levő mézeskalács-szívtől meghatódtunk. Enélkül is érezni lehetett, hogy a házigazdák a szívüket adták ezen a találkozón. A részletes beszámoló külön cikket érdemelne. Az általunk vitt székely kapu felavatásánál, az ünnepi visszaemlékezések után, a közönséggel együtt énekeltük a két himnuszt. Kevés szem maradt szárazon. Ennél már csak a búcsú reggele volt meghatóbb. Nem beszéltünk össze, mégis vendégek és házigazdák egyaránt az alkalomra készült bordópiros, aranybetűs pólókban jelentek meg. Az nem volt feltűnő, hogy sokkal többen kijöttek, mint ahányan vendéget fogadtak. Ez máskor is így volt. De az, hogy a nádasdiak a művelődési háztól az autóbuszig sorfalat álltak és mindenki mindenkitől búcsúzott, erre még nem volt példa. A 20 éves találkozó tulajdonképpen már a huszonegyedik, de mivel tavaly nem tartottuk meg ( látszott kerek évfordulónak), a nádasdiak vállalták a szervezést, az anyagi és emberi erőforrások felkutatását. Olyan áldozatot hoztak, amilyenre csak testvér vagy igazi barát képes. A majdnem 900 kilométer nem akadály, a fárasztó út nem teher. Mindig alig várjuk az újabb találkozást. A két falu ma már sok-sok szállal kötődik egymáshoz. A kezdetben gyerekként szövődött barátságok már szülőket, a felnőttekéi már nagyszülőket kapcsolnak össze. Hogy mi egy ilyen jól működő TESTVÉRKAPCSOLAT titka? Kevés (de egyben minden): őszinteség, kölcsönös bizalom, szeretet. Serényi Éva Alsósófalvi iskola volt tanár halit@pzs.ro

11 Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője 11 Só és Nád története Bizonyára sok magyarországi magyarban így bennünk is élt a vágy, hogy jobban megismerjük Erdélyt, és az ott élő embereket. Az decemberi romániai változások megadták erre a lehetőséget februárjában már úton voltunk, egy testvériskolai kapcsolat létesítésének szándékával. Ismerőseink révén jutottunk Alsósófalvára, ahol szándékunk aktív fogadtatásra lelt. Nyáron már fogadhattuk az alsósófalvi gyermekeket és kísérőiket. Közös táborozással kezdtük, ahol oldódhattak a görcsök, és könnyebben mehetett az ismerkedés. Már az elején egyetértettünk abban, hogy nem egyszerűen egy cserekapcsolatot szeretnénk, hanem családi és baráti kötelékeket, amelyek szerencsés esetben tartósak és tartalmasak. A szándékot az elmúlt húsz év igazolta. Ezen évek alatt több száz nádasdi, és Nádasd környéki gyermek, és jó néhány felnőtt ismerkedett meg Erdély, a Sóvidék szépségeivel, tanulta meg, hogy hogyan lehet egy egészen más környezetben fennmaradni, embernek maradni. Ugyanakkor szintén sok sófalvi ismerkedhetett az anyaország értékeivel, és tapasztalhatta, hogy talán a nádasdi vendégszeretet sem marad el az ottanitól. Odakint kihagyhatatlan látvány a Békás-patak szorosa, a havasi rétek lágy szépsége, a csíksomlyói Madonna, a segesvári Óratoronyból a város látképe. Itt az őrségi táj hangulata idézheti tán Erdélyt, a Balaton, vagy épp a főváros értékei lehettek emlékezetesek. Már 1996-ban úgy éreztük, elértünk egy olyan szintre, hogy képesek vagyunk közösen megszervezni egy hetedhét országra szóló nagy rendezvényt, a magyarországi és a határon túli iskolapárok találkozóját vagy kétszázötven vendéggel úgy, hogy Alsósófalva már nem vendégként, hanem házigazdaként segített a szervezésben. A sikeres rendezvény további lendületet adott. Tovább formálódott a két falu testvér-települési kapcsolata, melyre 2003-ban került hivatalos pecsét. Civil egyesületeink is megtalálták egymást, a nádasdi Együtt Nádasdért Faluszépítő és Fejlesztő Kulturális Egyesület mint a település hagyományőrző egyesülete és a sófalvi Farsangolók Hagyományőrző Egyesülete. Az eddigi egyesületi találkozók is tartalmasak voltak. A közös tevékenységekhez két alkalommal is a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma által kiírt pályázatán nyertünk támogatást ban Nemzetközi Téltemető Vigasságokat és Böllérversenyt szerveztünk LEADER program keretében, ahová az alsósófalvi hagyományőrzőket is meghívtuk, hogy télűző népszokásukat több településen is bemutathassák. Aztán ennek folytatásaként Alsósófalván Nádasd mutatta be vidékére jellemző népszokását, a rönkhúzást. Így hagyományainkat is kölcsönösen bemutattuk egymásnak. Mindezek a találkozók, rendezvények és utak nem jöhettek volna létre, ha nincsenek azok a szervezők, akik a szívüket, lelküket beleadják. Serényi Jánosnak nagyon sokat köszönhetünk, Ő sok éven keresztül segítette az anyaország és az erdélyi magyarság közötti kapcsolatokat. Ennek elismeréseként megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. Nemcsak az iskolák, a települések, az egyesületek köteléke erősödött, hanem egyre több hír szól arról is ami talán még fontosabb, hogy a családok is egyre többen útra kelnek egymás felé. Hogy hogyan tovább? Bizony, egyre nagyobb gond megtölteni az évente induló buszokat, mert sokan családi kapcsolatok révén autóval más időben kerekednek fel egymás felé. A hivatalos találkozókat tematikus találkozókká próbáljuk átszervezni. Néptáncos gyerekek már kölcsönösen tanulmányozták a másik vidék táncait, a felnőtt hagyományőrzők is megmutatkoztak kölcsönösen a településeken. Az elmúlt 20 év bizonyítja, hogy a Só és a Nád szépen megélhet egymás mellett, kiegészítheti egymást. Ha Nádasd és Alsósófalva közti közel 900 km-es távolság kilométerben nem is csökken, de lélekben mind-mind közelebb kerültünk, megerősödtünk; és megbizonyosodtunk arról, hogy barátságok közé nem lehet határvonalat húzni. (Nádasdi Faluújság, augusztus, Keszte József) Bizonyára szép lenne, ha részt vehetnénk egy Nádasdon vagy Alsósó falván rendezett lakodalmon. [ ] Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: mégis mi az, ami életben tartja ezt a kapcsolatot, az anyagi nehézségek és a nagy távolság ellenére is? A kérdésekre kapott válaszokból kiszűrhető az együvé tartozás, hogy szükségünk van egymásra. [ ] Kapcsolatunk haszna elsősorban erkölcsi. Sokat tanulhatunk egymástól. A székely jellem természetes velejárója a becsület, az összetartás, egymás megbecsülése, amellyel az emberekben tiszteletet ébresztenek. A magyarországi ember, ha elég fogékony rá, egy régi-új meghatározást tapasztalhat meg, és ez a hazafiúi érzés. (Nádasdi Faluújság, július, Keszte József) De talán a legjobban a következő cikkrészletek mutatják be azt, hogy a résztvevők miként élik meg e kapcsolatot.

12 12 civil fórum Hétdombi Hírek (Nádasd havilapja), szeptember, Serényi Éva Erdélyi visszhang Aki ismer minket, szülőföldünket, életfelfogásunkat, az tudja, hogy számunkra ez a hely szent, nem akarunk innen elmenni. Nem áll szándékunkban mások terhére lenni, sőt, szívesebben vagyunk házigazdák, mint vendégek, hiszen adni sokkal jobb, mint kapni. Tizenöt éves kapcsolatunk a bizonyíték rá, hogy szerencsére több az, ami összeköt, mint ami elválaszt. Érdemes lenne kiszámítani, hány személyt jelent az alkalmanként egy autóbusznyi utazó. A Nádasd Alsósófalva találkozók szervezői sokat tesznek a kölcsönös megismerés érdekében. Régi barátságok válnak egyre mélyebbekké, és minden alkalommal újak is szövődnek A közös emlékek, az együtt megélt élmények olyan kincsek, amelyeket nem lehet az anyagiakkal összehasonlítani. Aki egyet talált, az mindig szeretne még hozzátenni. Közben ráébred arra, hogy ez a fajta gazdagság az egész személyiségére, sőt a környezetére is jótékony hatással van Vannak gyönyörű helyek, ahová szeretnénk eljutni, függetlenül attól, kikkel utazunk. Vannak személyek, akikkel szeretnénk minél több időt együtt tölteni, szinte mellékes, hogy hol. És vannak emberek, akik összefonódtak szülőföldjükkel és igazi énjüket csak természetes közegükben ismerhetjük meg. Kányádi Sándor költő szavaival élve: VANNAK VIDÉKEK LEGBE- LÜL. HH., augusztus, Kovács János Édes Erdély Kolompszó ébreszt, a pásztor hajtja ki az állatokat a közös legelőre. Frissen fejt tejjel kínálnak, de a multik már a spájzban vannak. Defektet kaphatna a Metro a kotyvasztott reggeli italával valahol Marosvásárhelynél. Bárcsak soha ne érne ide a parlagfű sem, elcsúfítva a most ezer színben pompázó, virágzó havasi réteket, melynek édes termését, a mézet az útszéli árusok kínálják a vendégeknek. Az erdő szívesen adja kincseit a szorgalmas embereknek: rókagomba, vargánya, áfonya, medvétől csent vadmálna kínál megélhetést és színesíti az asztali örömöket. A platnin sütött keserűgomba juhtúróval igazi csemege, mely előtt egy kupica áfonyapálinka kijár a Bucsin-tetőt megjárt vándoroknak. Természetesen utána pedig jól csúszik egy pohár Küküllő-menti királyleányka Az utolsó napon már mi is potyoljuk a húst, s béhajtyuk a disznyót, s tészta helyett laskát főzünk a levesbe, s káposztalapiba tekerjük a tölteléket. S mondjuk: ember, de jó, hogy eljöttünk! Megérintett bennünket az emberek nyugalma, derűje, bölcsessége. Barátokra leltünk, barátokká lettünk. Tegnap éjjel Nádasd fölött csillagos volt az ég, középen ragyogott a Hadak útja. Csaba királyfi, Isten éltesse sokáig a népedet! HH., szeptember, Fekete Réka Ha arra gondolok Nádasdra már nem úgy érkezünk, mint idegen helyre. Ismerjük jól a települést: az utcákat, a házakat, a kocsmákat és az embereket. Minden változást észreveszünk, ahogy a faluban szétnézünk. Emlékszünk, hogy nem voltak házak az Ifjúság utcában és nem volt a falunak múzeuma sem. A kép változott, de az emberek ugyanolyanok, mint voltak Még ottlétünkkor kisfiam szájából hangzott el tűzijáték közben: Csak az a kár anya, hogy ezt Udvarhelyen nem láthatják... mert ez a legszebb! Kell ennél több bizonyíték? Itt nem a legszebb -en van a hangsúly, közel sem. Egy ötéves gyerek ama ragaszkodásán, hogy haza akar vinni valamit Nádasdról. Meg akar mutatni valamit, osztozni akar minden ismerősével rajta. Nem egy tárgyat, nem egy festett díszt, nem a sok finomságot... Egy cseppnyit abból az érzésből, amit itt átélt. Egy vidámságot sugárzó környezet részét, egy hangulatot, hogy másnak is megmutathassa, hogy éreztethesse, mitől jó nekünk itt. Miért van az, hogy Nádasdra haza jövünk, és mindig szívesen visszatérünk. HH., szeptember, Karvalits Testvérfalva lakói voltunk Alsósófalva. Egy hegyek közti kis település. És én először látom a saját szememmel. Rengeteg fénykép és sok-sok itt járt ismerős-barát beszámolója alapján most én is felépítem magamban egy székely falu mindennapos életét. Főtér, a busz megáll, s meglátom Noémit. A mi Noéminket, két gyerekkel és egy Zoli nevű székely férjjel az oldalán Jó őket újra látni Fülöpéket De felsorolhatnék minden dombot és hegyet, ami utunkba került, és úgyis tudod, ha már jártál arra, láthattad a kopjafákat magyar nemzeti szalaggal őrt állni a síron, és láthattad a lobogónkat, ami sokkal pompásabban táncol a szélben, mint a román Ülhettél a Havasokon sziklán, a világ tetején Gondolkodhattál, hogy mik is az igazi értékek Emberek Lelkek Szívek Csütörtök este. A műsor, ami azt hiszem, igazán szívhez szólt. A tánc, ami boldog mosolyokat és lopott pihenőórát hozott a szénahordás idején; a Hej, tulipán, és Toncsi csak a székelyeknek szavalt: És indulok, mint vak, Hogy újra megtaláljalak. Bertók verse. A busz ajtaja újra nyílik, s mi felszállunk. Hazafelé. Otthonról. Bözse sír, és én már értem, miért Isten veletek, jövőre! Toncsi, ne sírj!!! HH., szeptember, Tóth Hajni Erdély egy hosszú pillanat Teljesen megismerni a Tündérkertet? Nem, nem lehet, mert sejtelmesen sötét erdők, lépten-nyomon mesékbe botlunk, melyek huncutul ránk mosolyognak. Valóságból és álomból hálót szőnek körénk, és felnyitják szemünk egy más világra. Békésre, türelmesre, kevesebbre. S aki már látta, hogy a hegyóriások kalpagján túl, s az ezüst patakok mélyén mi van, az többet nem szabadul. Megbabonázták? Nádasdi Faluújság, augusztus, Cziráki Annamária A mielőbbi viszontlátás reményében Három éve még én sem gondoltam volna, hogy egy barátság ilyen nagy távolságon keresztül is fenn tud maradni Vajon milyen ajándékot vigyünk? Mi tetszene a legjobban? És gyűltek a meglepetések, apróságok, amikkel kedveskedni akartunk. Nem voltak nagy ajándékok, de nem is az a fontos, hanem a szeretet, amellyel átadtuk őket Az üdvözlések után jó volt a már ismert házba bemenni, leülni az asztalhoz és nézni a háziasszonyt, amint szorgos kézzel vacsorát készít. Közben pedig nem maradhatott el az élménybeszámoló sem. Ez alatt az idő alatt azt vettem észre, hogy sokkal közvetlenebb a társalgás. Olyan, mintha már születésünktől fogva ismernénk egymást. Örömmel léptünk be a régi szobába, amely-

13 Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője 13 nek minden zugát ismertük már. Ha más is volt, a saját szobánkat láttuk benne Délután a kirándulás a Pojána nevű hegyre annyira csodálatos volt, hogy szinte el sem hittem, hogy ilyen létezik. Meg kellett magamat csípnem, hogy meggyőződjek arról: nem álmodom. És nem álmodtam, valóságos volt ez a magas hegyekkel körülvett csodálatos táj. Legszebb ajándék a szeretet, melyet magunk után hagyunk mások szívében. (Cicero) Nádasdi Faluújság, december, Keszte József Erősödő Híd A legbecsesebb ajándékot a szívünkben őrizzük egy tiszta, nemes érzés, amely már több a barátságnál, s amely minden találkozáskor új erővel tör elő és ez az egymás iráni szeretet és tisztelet. Erre a bensőséges kapcsolatra számos példa akadt. Jó érzés volt látni például az egymást átkaroló lányokat vagy a két leány szüleit, akik a bujai kis boltba szintén karonfogva jártak nap mint nap. Így erősödik a Nádasdot és Alsósófalvát összekötő képzeletbeli híd, a barátság hídja Nagy értéke még ennek a szép kapcsolatnak a közösség erősödő szerepe, összekötő kapocs a résztvevők között, ezáltal válunk válhatunk afféle lelki közösséggé. Sokan csak most döbbentünk rá, hogy ha igaz ügyről van szó, milyen sok öntudatlanul is, de magukénak érzik az egykori szír-római Publilius Syrus gondolatát: Nagyobb öröm jót tenni, mint jótéteményt elfogadni. Nádasdi Faluújság, augusztus, Keszte József Alsósófalvát látni és megszeretni Ellenállhatatlan varázs van abban, ha mások lelkében a magunkéval találkozunk. (báró Jósika Miklós) Nádasd, aug. 6-a, este fél nyolc: a falu minden részéből a központ felé igyekvő, nagy csomagokkal felpakolt gyerekeket és felnőtteket látni. Az autóbuszba való beszállás után, a hozzátartozók vigyázz magadra! intelmei és búcsúzó integetései után veszi kezdetét a hosszú utazás immáron harmadszor a sós sziklák völgyébe, a visszatérők második otthonának tekintett erdélyi Alsósófalvára A kétnyelvű Alsósófalva tábla láttán eltűnt a 17 órás út minden fáradalma, s különös izgalom kerített hatalmába mindnyájunkat, a hazatérés, viszontlátás öröme, melyet mi, visszajárók érzünk, az újak meg remélhetőleg ezután fogják majd érezni. Ideiglenes otthonunktól egyre távolodtunk, igaz csak a térkép szerint, hisz lélekben mind-mind közelebb kerültünk, megerősödtünk; s megbizonyosodtunk arról, hogy barátságok közé nem lehet határvonalat húzni Végül búcsúzzunk el az egyszerű sófalvi emberek üdvözlésével, akik a Jó napot -tal köszönőket rátarti embereknek tartják: Isten áldja őket! Jó egészséget! Élni fog az a nemzet, amely összetart (Arany János: Egyesülés) Karvalits Zoltán Nádasd polgármestere karvalits@gmail.com Mesterházi László Általános Művelődési Központ tanár mesterhazil@fre .hu Tatabánya és Székelyudvarhely barátsága A 80-as évek elején jártam először Székelyföldön, Udvarhelyen. Azóta valahogy nem enged el Erdély. Akkoriban titokban, éjszaka kellett szállást keresnünk, a város másik végén hagyva az autónkat. Emlékszem, hogy két fiatal francia srác szomszédságában sátoroztunk a Gyilkos-tónál, s este arról beszélgettünk, hogy a csodába értjük mi meg ilyen jól a román nyelvet? Nem nagyon tudtuk elmagyarázni, hogy bár Romániában vagyunk, de itt majd mindenki magyar. Azaz nem is magyar, hanem székely. Persze nem értették. Aztán 2004-ben már otthon sem. Sokunknak december 5. fontos fordulópont volt az életünkben. Addig is civil szervezetekkel foglalkoztam, gyerekeket, fiatalokat vittünk táborozni szerte Európába. Nagyon jó helyekre, remek emberekhez, nagyszerű kezdeményezéseket tanulmányozni. De akkor azt mondtuk az egyesületben, hogy valami nagyon nincs rendben Magyarországon a fejekben és a lelkekben, így ezután csak Erdélybe hozunk gyerekeket, csak székely (és felvidéki, kárpátaljai, délvidéki) fiatalokat fogadunk. Azok a gyerekek, akik együtt vannak egy-egy hetet sülve-főve, akik egy fedél alatt laknak akár csak néhány napot is, akik a táborok után egymással leveleznek, skype-olnak, azoknak mondhat bármelyik politikus vagy televíziós csatorna akármilyen hazugságot, ők tudni fogják, hogy összetartozunk. Így hát elkezdtünk módszeresen székelyföldi kapcsolatokat keresni. Először Háromszéken találtunk barátokat, több közös képzést, tanulmányutat szerveztünk Péter Orsiékkal, a Kovászna Megyei Művelődési Központtal, Mágori Istiékkel, a Regős Egyesülettel. Udvarhelyen magánemberként sokszor voltam, de csak 2008-ban szerettem bele igazán a városba, mikor Orbán Árpiékkal találkoztam. Nem is a civil szakma kapcsolt öszsze először minket, de többhetes ittlétem alatt a Civitas tevékenységével

14 14 civil fórum is megismerkedtem egy kicsit. Sok hasonlóságot találtam az otthoni munkámmal, mi is civil szervezeteknek igyekszünk se gíteni képzéssel, tanácsadással, szer vezetfejlesztéssel, különböző együttműködések, hálózatok létrehozá sával, erősítésével. Miben is áll ez az együttműködés? Van egy lassan tízéves Kárpát-medencei hálózat, a Félúton. Székelyföldi, felvidéki és közép-dunántúli ifjúsági civil szervezeteket köt össze. A kezdetekben ismerkedtünk egymással, úgynevezett látóutakat szerveztünk, megnéztük, hogy az egyes országrészekben mivel foglalkozik a másik. Nagyon sok hasznos ötletet lestünk el kölcsönösen. Aztán közös projekttervező, pályázatíró, kommunikációs képzéseket tartottunk, de akár hoszszabb, több hónapon át tartó akkreditált képzéssorozatot is, mint a Képzők képzése. A hálózatban részt vevő, hasonló tevékenységű szervezetek pedig egymással fűzték szorosabbra a kapcsolatot: közösen táboroztattak gyerekeket egyszer Magyarországon, másszor Erdélyben, vagy épp félévre-évre önkéntes fiatalokat fogadtak. Mivel Tatabánya és Udvarhely testvérváros, így természetes, hogy Azok a gyerekek, akik együtt vannak egy-egy hetet sülve-főve, akik egy fedél alatt laknak akár csak néhány napot is, akik a táborok után egymással leveleznek, skype-olnak, azoknak mondhat bármelyik politikus vagy televíziós csatorna akármilyen hazugságot, ők tudni fogják, hogy összetartozunk. sok civil kapcsolat alakult ki a két település között. Nálunk szinte mindenki ismeri a civil szférában Orbán Árpit, Szilágyi Csabát, a LIA-s vagy a Wolter-es gyerekeket, az udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivált. Bikafalva először csak az árvíz kapcsán bukkant fel Tatabányán, jöttünk is néhányan egy-két napra. Aztán valahogy minden évben többször is vissza-visszajárunk. A gyerekeim sem tudják már elképzelni, hogy ne Árpiék gyerekszobája legyen a szállásunk, ha erre jövünk, s én is nagyon megsértődnék, ha Jakab Zsuzsáék nem nálunk aludnának, mikor Magyarországra jönnek. Legjobb barátunknak és munkatársunknak például annyira vonzó lett Székelyföld, hogy ide is nősült. A jövő Az előző választási cik lus ban Tatabányán ta ná csos ként, idén ok tó ber től pedig alpol gár mes terként dolgozom. Így roppant fon tosnak tartom, hogy ne csak a civil szervezetek, hanem városunk intézményei is vegyék fel, illetve erősítsék a kapcsolatot Udvarhely iskoláival, szociális, egészségügyi vagy kulturális intézményeivel. Tavaly ősszel néhány közművelődési szakemberrel végiglátogattuk a székelyudvarhelyi lehetséges partnerintézményeket. Nagyon kedvesen fogadtak a Tomcsa Sándor Színházban, a Palló Imre Művészeti Iskolában, a nyugdíjasoknál, de a városházán Szász Jenő alpolgármester úr is. A látogatás eredményességét igazolta, hogy néhány héttel a program után a résztvevők közösen szerveztek Tatabányán kiállítást udvarhelyi fotóművészek alkotásaiból. Szeretném megmutatni minél több tatabányai embernek az udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivált és az egész projektet. Nagyon sokat tanulhatnánk ebből az összefogásból. Otthon öt éve sikerült az önkormányzattal elfogadtatni, hogy az iskolai osztályok kapjanak támogatást, ha kirándulást szerveznek Kárpátmedence magyarlakta területeire. Ezt a kezdeményezést idén állami szintre emelte az új kormány, így e téren biztosan akad majd tennivalónk Tatabányán és Udvarhelyen is. Mindkét település környéke csodálatos, számos remek táborhelyet és érdekes programlehetőséget találhatunk pár kilométerre a két várostól. Egész biztos vagyok abban, hogy meg lehet szervezni a tatabányai és az udvarhelyszéki gyerekek táborozását úgy, hogy a nyári vakáció alatt egymást váltsák a különböző tematikájú táborok. Egy ilyen projektben például életem végéig boldogan elvolnék. Bereznai Csaba Bázis Gyermek és Ifjúsági Egyesület elnökségi tag TatabányaÖn kormányzata alpolgármester bereznai@tatabanya.hu Testvér-települési barátságok Udvarhelyről Székelyudvarhely különleges és szerencsés város decemberében a Békéscsabáról ideérkező emberek biztató szót és segítséget hoztak. Aztán hamar megszületett a testvérvárosi szerződés, és rajta kívül talán még 10 anyaországbeli várossal (az idén Keszthellyel), valamint Dunaszerdahellyel és Szabadkával. Minden kapcsolat annyit ér, anynyira erős, amennyit az emberek beleépítenek, ahogyan egymásra találnak. Örömmel tölt el, hogy sok barátunk van ezen városokban, sokuknak fontos Székelyudvarhely, és fontos Székelyföld. Sokan megfogták egymás kezét és hidakat építettek egymás között. Igazából az a lényeg, hogy az egyre jobban összekuszált, összezavart, értékvesztett világban tiszta kapcsolatok jöjjenek létre hasonló érdeklődésű, nyitott emberek között. A hivatalos városvezetés csak hivatalosítja a kapcsolatokat, de ezt tartalommal feltölteni az embereknek, az intézményeknek és a szervezeteknek kell. Ha így egymásra találnak, akkor

15 Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője 15 működik a dolog, ha nem, akkor elhalványul, és lecsökken egy-két hivatalos, protokolláris látogatásra. Természetesen szubjektív, amit itt leírok, de mivel közel voltam akár hivatalosan is a testvérvárosi kapcsolatok ápolásához (PR főosztályvezető is voltam az udvarhelyi önkormányzatnál, továbbá civilként több programba/projektbe is bekapcsolódtam), ezért próbálok visszatekinteni és értékelni saját szemszögemből. Sok értékes pillanata, közös projektje van és lehet (tudomásomon kívül is) Székelyudvarhelynek a testvérvárosaival, most azonban csak két várost emelnék ki, amelyek mindenképpen értékes kapcsolatokat ápolnak velünk. Az egyik Törökbálint és polgárai, akik kimondottan Székelyudvarhely rurális részével, Kadicsfalvával és Betlenfalvával fonták szorosabbra a szá lakat. Mára ez a kapcsolat nagyon sok család szoros barátságára épül, és nem ritka, hogy komasági kapcsolatok is kialakultak. A somlyói búcsúkor itt vannak a törökbálintiak, míg innen is busszal mennek augusztus 20-ára. Minden kapcsolat annyit ér, annyira erős, amennyit az emberek beleépítenek, ahogyan egymásra találnak... A hivatalos városvezetés csak hivatalosítja a kapcsolatokat, de ezt tartalommal feltölteni az embereknek, az intézményeknek és a szervezeteknek kell. A másik testvérváros Tatabánya, amellyel április 28-án született a testvérvárosi szerződés, és véleményem szerint a legjobban találtak, valamint hangolódtak egymásra itt a szervezetek és az intézmények, jelentős eredményeket érve el az évek során. Ezen együttműködés keretében az akkori két városvezető (Bencsik János és Szász Jenő) a következőkben állapodtak meg: rendszeres kapcsolatot tartanak fenn egymással, a helyi közigazgatás területén pedig elősegítik a tapasztalatcserék megszervezését; segítik a két város civil, kulturális, művészeti, sport- és oktatási szervezeteinek kapcsolatait, hogy olyan közös tapasztalatcserére és programokra kerüljön sor, melyek egymás jobb megismerését és a két város hagyományainak ápolását szolgálják; kölcsönösen támogatják és előkészítik a két város gazdaságban érdekelt csoportjainak, vállalkozásainak találkozását, együttműködését; megvizsgálják és elősegítik új beruházások megvalósulásának lehetőségét, megteremtik szélesebb körben akár harmadik fél bevonásával az új együttműködési formák kialakítását. Ugyanakkor mindkét település lehetőségeihez mérten messzemenően támogat minden további szándékot, mely összhangban van ezen testvérvárosi együttműködési megállapodás szellemével. Ez a szerződés akkor köttetett, miután már kezdett megerősödni a két város közötti kapcsolat, hiszen október 3-án (egy rövid, féléves előkészítő után) megnyitották a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának Székelyudvarhelyi Képzési Központját (az első kihelyezett tagozatot az anyaországon kívül). Így Erdélyben ezelőtt 12 évvel elsőként lett magyar nyelvű közgazdászképzés nappali tagozaton. Fontos adalék, hogy az itt végzett fiatalok nagyrészt itthon keresik a boldogulást. A főiskolai kapcsolatból jött tehát létre a testvérvárosi szerződés és ebből aztán sok olyan konkrétum is, mint például az alábbiak (természetesen a teljesség igénye nélkül): Könyvtáraink már a kezdetekben összefűzték a szálakat, az intézményvezetők, Csics Gyula és Szabó Karcsi fél szóból is értette és érti egymást. Gyula bátyánk könyvbemutatót is tartott Udvarhelyen több alkalommal. Együttműködés van a kultúra területén, hiszen az igazgatók keresik egymást és a közös programokat (pl. a tavaly volt az udvarhelyszéki fotósoknak kiállításuk Tatabányán, miután a tatabányai fotósok egy pár éve már az ottaniaknak bemutathatták régiónk kincseit tatabányai szemmel. Remélhetőleg ők is nemsokára bemutatkoznak városunkban). Zenei területen a Peron Music Alapítvány által támogatott csapatok mindig képviselve vannak a zeneudvarosok által szervezett szejkefürdői Rockmaratonon. Kimondottan jó kapcsolat van a Rotary-klubok között, diákok táboroztatása/csereüdültetése, közös programok, élő kapcsolat létezik. Bencsik János képviselő úrnak is sokat köszönhetünk, hisz amellett, hogy Udvarhely fejlesztési stratégiájához is segítséget adott, ő a lelki fejlődéshez is besegített/besegít. Köszönjük neki a december 5-i keserűség enyhítésére felvállalt zarándoklatot is. Mindnyájan épültünk tette és könyve után Jó kapcsolatok vannak civil szervezetek, családok, emberek között. Rendszeressé tettük találkozásainkat. A Cserteg Pista által két évente megszervezett egy-egy autóbusznyi ember Lókodból csil lag túraszerűen fedezi fel Székelyföld csodáit, és építi az emberi hidakat, kapcsolatokat (erősítve esténkét a LIA Alapítvány munkatársaival és fiataljaival a barátságukat). Bereznai Csabáék pedig programszerűen beépítették a Bázis Gyermek és Ifjúsági Egyesület stratégiájába a civil testvérvárosi kapcsolatok erősítését, ahol már az elindított szálakat, legyen az közösségi ház, nyugdíjas klub, önkéntes kapcsolatok, nehéz is követni (ez nem is cél, fontos, hogy elinduljanak, és járják a fejlődés útját). Civil napokra is látogattunk már Tatabányára 8-10 szervezettel. A 2005-ös erdélyi árvíz után sokan a segítségünkre jöttek Tatabányáról is (az idén mentünk mi is, de Felsőzsolcára irányítottak, hisz ott volt a nagyobb baj akkor). Bebizonyították akkor (is) nekünk, hogy van magyar szolidaritás, számíthatunk egymásra. Tették a dolgukat, és visszajöttek később is, hogy ne csak búslakodjunk, hanem ünnepeljünk, dolgozzunk a

16 16 civil fórum jövőért közösen. Kimondhatatlanul nagy barátságok szövődtek, összefogással lélekben megint nagyok lettünk. Fontosnak tartjuk, hogy jöjjenek Székelyföldre minél többen az anyaországból, jöjjenek idősek, fiatalok, ismerkedjenek, s akkor vissza fognak még biztosan térni gyerekeikkel is. Számomra megnyugtató gondolat, hogy az anyaországiaknak is egyre fontosabb Székelyföld. Ami pedig fontos, az megmarad, azt nem felejtjük el, azt nem lehet leírni. Az itteni mutatóink nem jók (nem vagyunk versenyképesek, csak életképesek ), mégis be fogjuk tölteni a jó Isten által reánk bízott szerepünket itt a Kárpát medencében, de erre minimum barátokra van szükségünk. Őszinte, nyitott és segítőkész barátokra. Olyanokra, akikkel rá tudunk csodálkozni az itteni értékeinkre, akikkel megtaláljuk a Gondviselést és a gyökereket, ahonnan érdemes újra és újra elindulni. Reménykedem, hogy újra megtaláljuk helyünket a természethez, az Istenhez, a magyarsághoz, valamint a többi néphez való egészséges viszonyulásban, magatartásban, de ebből a szempontból is a jövőt tekintve programszerű együttműködések biztosan lesznek, hiszen ezek a szálak, ezen baráti együttműködések már szétválaszthatatlanul szorosak. Orbán Árpád Civitas Alapítvány regionális igazgató arpad.orban@civitas.ro Az Unión kívül, de Európán belül Svájc. Egy európai ország, amely szervesen együttműködik Európával, de nem EU-tag. Hátrány vagy előny? Hogy erről mit gondolnak az ott lakók, ma is mindennapi kérdés, ami megosztja a svájci embereket. Könnyebb a határátlépés, mégis szigorúan védik a belső piacaikat. Mi már sokat tudunk mesélni arról, hogyan nézték a hűtőtáskában lévő túrós palacsintát robbanóanyagnak, és mennyi vámot fizettünk a magyar szalámi és pálinkakóstoló termékei után. Mégis, ha jellemezni kellene a kapcsolatunkat, akkor szervezett, előre tervezett, korrekt kapcsolatról beszélünk. És most kedves olvasó, engedje meg, hogy bemutassam Önnek, mi minden történt már ebben a 15 éves házasságban. Testvértelepülésünk Svájc fővárosától, Berntől 25 km-re található. Ez tőlünk, Magyarországtól, pontosabban Tápiógyörgyétől 1320 km. Nagy távolság, hagyományokkal, nagy autós-buszos túrákkal mégis élményekkel teli. A testvérvárosi kapcsolat nem polgármester-, még csak nem is önkormányzat-függő. Egy egyesület szervezi, és a fent említett jogi személyeknek a feladatuk maximum annyi, hogy nem akadályozzák, hanem segítik az együttműködést. Milyen nehéz is ez! Hány polgármester esik abba a csapdába, hogy tőle függ ez a barátság, majd a választások után, mint egy lufi, leenged. Ha valamiben fontos a civil kapcsolat, ez az. De egy emeltebb, szellemiségében és kultúrájában komoly kapcsolatról van szó, mert igazán azok tudják jól hasznosítani ezt az ismeretséget, akik beszélnek idegen nyelvet. És ez az a pont, ami megakasztja, és később érdektelenné teheti a hivatalos formát. Mert nem beszél a polgármester, a képviselő idegen nyelvet. Mint már írtam, nálunk egy 15 éve alakult egyesület, a Wünnewil- Flamatt Baráti Társaság Egyesület az, amely a két település között létrejött kapcsolat gondozására hivatott. Az együttműködés, így az egyesület egyik legfontosabb célja is, hogy ennek a nyugat-európai országnak a kulturális hagyományaival és jelenvaló állapotával megismerkedhessünk úgy, hogy ők is tanuljanak a mi kultúránkból. Mindezt a tervet és kívánalmat a társaságunk tevékenysége jól szolgálja. Háromszáz főnél több györgyei polgár volt már több napos látogatáson a svájci településen, és szintén meghaladta a 300 főt azon svájci barátaink száma is, akik nálunk vendégeskedtek már. Községünk lakói számára igen értékes ez a kapcsolat a svájci barátokkal, akik rendkívül korrektek, jó barátaink, és községi céljaink támogatói is. Felmérhetetlen az a szellemi haszon, amely az elmúlt évtized svájci kapcsolatának eredményeként községünkbe, a lakók százaiba rakódott. Kulturális és szellemi téren egyaránt gazdagodtunk, s jó érzéssel konstatálhatjuk, hogy svájci barátaink is emberi-szellemi gazdagodásként élik meg a kapcsolat éveit. Mindezek okán is kijelenthető, hogy a kapcsolat jövője biztosított, a megerősödött emberi és közösségi szálak nem halványulnak, mert évente több impulzust kapva, tervezetten sorjáznak a közös programok mindkét helyszínen. Kulturális kapcsolatok ápolása A kölcsönös látogatások programjában mindkét fél rendszeresen szerepeltet kulturális programokat. Községünk Ifjúsági Fúvószenekara már több ízben szerepelt testvérvárosunkban, amikor egy-egy jeles helyi ünnepélyt színesítettek. Svájci barátaink tiszteletére a térség festőinek kiállítását rendeztük meg községünkben. Településeink jelentős évfordulóiról, történelmi eseményeiről közösen megemlékezünk, lehetőségek szerint delegációk kölcsönös utaztatásával. A települések gyermekintézményeinek, iskoláinak együttműködése Az intézmények közötti megállapodás alapján minden évben egy-egy gyerekcsoport tesz látogatást a baráti település területén. Ezt a látogatást a falu életének megismerésével, országjárással, fővárosunk nevezetességeinek megismertetésével és a község lakóinak baráti összejöveteleivel kapcsoljuk össze. Nagyon nagy jelentőséget tulaj

17 Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője 17 donítunk a német nyelv oktatása területén kapott testvérvárosi lehetőségnek. Középiskolás fiataljaink gyakorló heteket tölthetnek testvértelepülésünkön. Egymás oktatási rendszerének megismertetése rengeteg lehetőséget ad az újításra, a gyerekek közötti baráti kapcsolatok folyamatos ápolására. Rendszeres a tanárok kisebb csoportjainak kölcsönös cserelátogatása is. A községünk mezőgazdasági jellegéből adódó kapcsolatok kialakítása és gazdasági kapcsolatok lehetőségének keresése A partner községünk több mezőgazdasági szakemberéből álló magyar delegációt fogadott annak érdekében, hogy a nehéz helyzetben lévő györgyei gazdák megismerkedhessenek a szövetkezés új formáival, az együttműködés lehetőségeivel. Így korszerű gépeket ismerhettek meg, olcsón hozzájuthattak több, a Svájcban már nem használatos, de nálunk nagy értékű mezőgazdasági géphez is. Tovább keressük, mint ahogy ezt eddig is folyamatosan tettük, a helyi gazdasági és kereskedelmi élet fellendítését szolgáló testvérvárosi lehetőségeket. Az évente rendszeresen megrendezett őszi svájci vásáron kereskedőink és kisiparosaink egy része termékeikkel rendszeresen részt vesz. Ezzel rengeteg hasznosítható tapasztalatot szerez. Szociális támogatások rendszere Barátaink a legnagyobb figyelmet arra fordítják, hogy mintát nyújtsanak a szociális gondoskodás korszerű formáiról. Adományaikkal elsősorban az idősebb korosztály életének feltételeit segítik (gyógyászati segédeszközök), de szegénysorban élő gyermekeink támogatását is szívügyüknek tekintik (pl. karácsonyi ajándék, ruházat). Mindig lehetőséget nyújtanak arra, hogy hirtelen nehéz helyzetbe került embereken vagy családokon gyorsan segítsenek (pl. tűzeset anyagi támogatás). Könczey Elemér rajza Szöveg nélkül szerint a mi kapcsolataink tűnnek a legeredményesebbnek és legtartósabbnak Magyarország és Svájc civil szervezeteinek együttműködése terén. Jövendő elképzeléseink azt a célt szolgálják, hogy ezt a kapcsolatot ilyen hőfokon és ilyen eredménnyel működtessük tovább. Az egyesületi tagok véleménye és élményei alapján úgy gondoljuk, hogy erre minden lehetőségünk megvan. Turisztikai és országjáró programok szervezése Különös gondot fordítunk országaink frekventált turisztikai nevezetességeinek kölcsönös megismertetésére. Magyarországon elsősorban híres és jellegzetes borvidékeinket, de a Balaton-felvidék, a Duna-kanyar és alföldi nagyvárosaink nevezetességeit is megmutattuk. Különös élményt nyújtottunk mindig az Alföld pusztáinak és az ottani turistacsalogató rendezvények megismertetésével. Körülbelül 250 tápiógyörgyei lakosunknak sikerült már személyesen is felejthetetlen élményeket szerezni a svájci táj csodálatos hangulatáról. A sport területén való együttműködés Svájci barátainknak köszönhetjük, hogy megismerkedtünk egy új sportággal, a floorball-lal. Gyerekeink korszerű sportfelszerelést kaptak hozzá. Kapcsolat van a két helyi labdarúgó egyesület között is, amelyek többször mérkőztek már mindkét helyszínen. Ifjúsági csapatainkat sportruházatokkal segítik, és lehetőséget adnak a versenyzők külföldi megmérettetésére is. A két település kapcsolatrendszerében az egyesületek és az önkormányzatok mellett a nagykövetségek is segítséget nyújtanak. Véleményük Egyesületünk a legkorrektebb és egymást is támogató kapcsolatokat tart fenn községünk többi testvérvárosi kapcsolatot ápoló egyesületével, így az olasz, a szlovák és az erdélyi egyesülettel ben kétnyelvű könyvkiadvánnyal tisztelegtünk a kapcsolat kezdetének kerek évfordulóján és jubileumi emlékműsorral köszöntöttük a svájci vendégeinket. Varró István Tápiógyörgye polgármestere (Magyarország) varro.istvan@fre .hu

18 18 civil fórum A Szentegyházi Tűzoltóság határon átívelő kapcsolatai október 8-án Balatonlelle és Balatonboglár polgármesterei az általuk fenntartott tűzoltóság kérésére egy levelet küldtek a Szentegyházi Polgármesteri Hivatalba, amelyben felajánlották, hogy adományozni szeretnének 7 db védőöltözetet a Szentegyházi Tűzoltóságnak. Hollandiából, Born város tűzoltóitól kapták ajándékba, de nem használták, mert az övéket korszerűsítették. Mindezt azzal a gondolattal, hogy a három város tűzoltóságának kapcsolata és barátsága elmélyítését szolgálja. Ezt követően az akkori jegyzőnővel és a segédparancsnokkal elutaztunk Balatonboglárra, hogy elhozzuk a védőruhákat, és viszonozva a jóságukat, meghívjuk egy baráti találkozásra Szentegyházára. A baráti találkozóra 1997 júniusában került sor. A Madarasi Hargitán egy szép kirándulást rendeztünk, ahol megismerkedett a két csapat. A közös program végén a magyarországi csapat képviselői elmondták, hogy június 20-án Balatonboglár tűzoltósága ünnepli a 110 éves évfordulóját és szeretnék, ha jelenlétünkkel megtisztelnénk ezt az ünnepet. Így sikerült, hogy június 20-án ünnepélyes keretek között megállapodási szerződést írt alá a két város: Szentegyháza és Balatonboglár. Azzal a feltétellel, hogy a települések tűzoltóságai a szakmai fejlődést elősegítő tapasztalatok kölcsönös cseréjét, valamint a közvetlen baráti kapcsolatok ápolását tűzzük ki célul annak érdekében, hogy településeink és népünk javait szolgáljuk. Az ünnepélyen megismerkedtünk a Kisújszállási Tűzoltóság képviselőivel, összebarátkoztunk és meghívtak, hogy amikor hazafelé tartunk, látogassunk el hozzájuk. Nagyon kedvesen fogadtak és már az első találkozáskor ajándékba felajánlottak egy 800-as kismotorfecskendőt. Nagyon örültünk neki. Az autóbuszban hely is volt és vámos ismerős is került, aki felajánlotta, a határnál segít, hogy zökkenőmentesen tudjuk hazavinni. A szorosabbra fűződő baráti kapcsolatok eredményeképpen július 31-én megállapodási szerződést írtunk alá Kisújszállás tűzoltóságával is. Minden évben sikerült tapasztalatcseréket és baráti találkozókat szervezni úgy Erdélyben, mint Magyarország területén. Nagyon sok technikai felszereléssel segítették a tűzoltóságunkat, hogy hatékonyabban tudjunk a bajba jutott embereken segíteni. Mivel technikailag sokkal gyengébbek voltunk náluk, mi a saját erőforrásainkból merítve próbáltuk viszonozni a szeretetüket és segítségüket. Az évek során faragott hirdetőtáblákat, kopjafákat és bronzból egy-egy Sz. Flórián szobrot is készíttettünk, amelyek hasonló formában vannak elhelyezve úgy Balatonbogláron, mint a kisújszállási tűzoltóknál. A kapcsolatépítések sora tovább folytatódott ban baráti kapcsolatot kötöttünk a J.N.SZ. Tűzoltó Szövetséggel. Kisújszálláson május 4-én, Sz. Flórián napján újabb baráti kapcsolatok jöttek létre Pacir-el (Szerbiából), Eberschwang (Ausztria), valamint Vilamowice (Lengyelország) településeivel. Ekkor elhatároztuk, hogy minden év augusztus második felében nemzetközi tűzoltó-találkozót szervezünk, amelynek minden évben más házigazdája lesz augusztusában mi voltunk a házigazdái ennek a találkozónak. Ünnepélyes keretek között a Madarasi Hargita csúcsán állítottunk egy kopjafát, melynek alapzatán ott szerepel mind a hat ország tűzoltó-csapata városainak a neve. Müldolf város tűzoltói 2005 tavaszán nagy meglepetést szerezve adományoztak egy Volkswagen kisbuszt nagyon sok technikai felszereléssel és így sikerült velük is együttműködési szerződést kötni. Majd 2008-ban ajándékoztak egy speciális Mercedes autót. Azóta is minden évben találkozunk velük hol Szentegyházán, hol Németországban. Tűzoltóságunk 2010 tavaszán megala kította a Flacăra (láng) Tűzoltó Egyesületet azzal a céllal, hogy még hatékonyabban tudjunk segíteni a bajban ránk szoruló embertársainkon. Szeretném kiemelni, hogy nemcsak külföldi, hanem belföldi baráti kapcsolataink is vannak, mint pél dául Korond, Zetelaka, Parajd, Farkas laka, Székelykeresztúr, Kápolnás, Szentmár ton, Tusnád, Csíkszent domokos tűzoltóságaival, a Hargita megyei önkéntes egyesülettel és nem utolsósorban a Hargita megyei Oltul Sürgősségi Helyzetek Felügyelőségével, amelynek az irányítása alá tartozunk. A sikeres rendezvények, találkozások, tapasztalatcserék megszervezésére nagy segítséget nyújtott az Európa Tanács Európa a polgárokért programja, mely a testvérvárosi kapcsolatokat támogatja. Balázs Pál Szentegyházi Tűzoltóság tűzoltóparancsnok

19 Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője 19 A sport nevel és összehoz Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy mindennapi életünk elképzelhetetlen civil szervezetek nélkül. Bármilyen témakörben kutakodunk (legyen az sport, kultúra, környezetvédelem, oktatás, különféle képzések, egészséges életmód, illetve életszemlélet kialakítása, hátrányos helyzetű gyerekek felkarolása, stb.), a civil szféra mindenütt képviselteti magát. Sőt, ahogy telik-múlik az idő, egyre szorosabbra fűződik és egyre sokrétűbb a kapcsolat ezen szervezetek és a helyi önkormányzatok között is. Ezt nagyon fontosnak és örvendetes ténynek tartom, mivel a közös kezdeményezések többsége pozitív végkifejletű. Új arcokkal, új emberekkel való ismerkedésre ad lehetőséget, barátságok kötődnek, segítő kezek lendülnek szükség esetén, tapasztalatban, lelkiekben gazdagodik mindenki ezekből a találkozásokból. Egy hasonló indítványozás eredményezte városunk, Székelykeresztúr és testvértelepülése, a magyarországi Karcag város női kézilabdacsapatai egymásra találását. A kulcsember, aki az első lépést megtette ennek érdekében, Simó Béla önkormányzati képviselő volt. Székelykeresztúron a kézilabda alapjait már 1950-ben letették, elsőként a nagypályás játék, majd az ötvenes évek közepétől a kispályás kézilabda hódít teret, és válik aztán egyre népszerűbbé. A mi történetünk öt éve kezdődött, 2006-ban, amikor átadták városunk első fedett sportcsarnokát. Bár a gondolat már egy ideje ott motoszkált sokunk fejében, akik valamikor, a hetvenes-nyolcvanas években együtt játszottunk, most konkrétan is megtehettük a lépést annak érdekében, hogy év után újra előkerüljön az a bűvös pöttyös. Kezdett összeállni a csapat. Lelkesedésből nem volt hiány. Talán most, amikor ennyi idő után kellett ismét felsorakozni a pályán, még fokozottabb volt az izgalom, mint valamikor. A csillogás a szemekben, a játék iránti szeretet semmit nem változott, a szívek ugyanolyan vadul kalimpáltak, a halántékok lüktettek szóval minden a maximumon volt. Ott, akkor elkezdődött valami, a szunnyadó vulkán újra működni kezdett ban volt Karcag és Székelykeresztúr női kézilabdacsapatainak első találkozása. Amint az lenni szokott, kezdődött az ismerkedéssel civilben, aztán következett a megmérettetés a csapatok színeiben. Igazi élmény volt, feledhetetlen. Ami pedig a legfontosabb volt: mindenki a folytatás mellett voksolt. Ez azt jelentette, hogy már abban az évben, szeptemberben, részünkről is megtörtént a viszontlátogatás. Következő évben, 2007 augusztusában a karcagi lányok nálunk szerveztek meg egy egyhetes edzőtábort. A mindennapi edzési programjuk mellett újabb lehetőség nyílt, hogy csapataink összemérjék erejüket. Aztán jött 2008, 2009 és az idei év. Most már elmondhatom, hogy hagyománnyá váltak a találkozások, és az egész már nemcsak a játékért van, szoros barátságok alakultak ki, melyek egy életre szólóak mindannyiunknak. Mindenképpen akarjuk folytatni a találkozásokat, tervezzük azt is, hogy felkutatunk, bevonunk más testvértelepüléseinken létező csapatokat. Mindehhez természetesen pénz is kell, és nem is kevés, de a kialakult kapcsolataink ápolása érdekében igyekszünk mindent megtenni. Csapatunk tagjai saját zsebből, erőből, néha szponzorok segítségével fedezik a vendégek fogadásával és a kiszállásokkal járó költségeket. Időközben hivatalos csapat lett a keresztúri kézilabdás lányokból is ben megalapítottuk a Kortalan Kézilabda Egyesületet (Asociaţia Handbal No Age ). Így pályázási lehetőségeket is kihasználhatunk. Mit is jelent a nevünk, a kortalan kézilabda? Egyrészt azt, hogy csapatunk játékosainak kora nagyon széles skálán mozog (18-50), másrészt pedig azt, hogy a kézilabda iránti szeretet a kor előrehaladásával nem múlik el, hanem örök. Ez a sport aki közelebbről ismeri, még jobban tudja sok mindenre megtanít: arra, hogy mennyire fontos a csapatszellem, a csapatmunka, milyen felemelő érzés együtt örülni a sikernek, vagy a könnyet letörölni társad szeméről kudarc esetén, mit jelent egy győzelem után összefogódzva kiáltani, hogy Hajrá, Keresztúr!, vagy mit jelent emelt fővel veszíteni és mosolyogva belecsapni az ellenfél tenyerébe mérkőzés után. Ezen dolgok szépségét talán le sem lehet írni szavakkal. És ha belegondolunk, a kézilabda tényleg olyan, mint egy nevelőszülő. Rendre és rendszerességre okít, családdá kovácsol, egy mindenkiért, mindenki egyért elven működik, megtanít igazán lelkesedni valamiért, vagy büszkén vállalni a vereséget is, céltudatossá tesz. Éppen ezért csak arra tudok mindenkit biztatni, aki teheti, ismerkedjen meg ezzel a bűvös pöttyössel, mert nem bánja meg. Lőrincz Zsuzsánna Polgármesteri Hivatal, Székelykeresztúr tanácsadó Kortalan Kézilabda Egyesület elnök handbal_noage@yahoo.com

20 20 civil fórum Mertünk egy nagyot gondolni! Gyermek csereüdültetés 2010 Mérges vagyok magamra Mérges vagyok, mert hoszszú éveken keresztül halogattam első erdélyi utamat! De persze nem bírtam a végtelenségig, és egyszer csak el kellett indulnom. Majd 40 éves fejjel el kellett jutnom Tündérországba és rácsodálkoznom a tájakra, emberekre és falvakra februárjában egyesületi közgyűlés utáni kötetlen beszélgetés közben merült fel bennünk először egy erdélyi utazás megszervezésének gondolata az egyesületi tagok, a falu lakossága részére. Hosszú készülődés Amikor Deáky tanár úr először kezdett mesélni a megérkező autóbuszra szállva, lopva körülnéztem: láttam mindenki arcán a hatást, amit én is éreztem! Magával ragadott a Gyimesek elénk tárt hangulata, az immár Bákó megyéhez csapott gyimesbükki magyarság harca az identitásért, a magyar szó megmaradásáért. Később, már a program vége felé, többen beszélgettünk egy asztal körül. Ekkor kérdeztük meg Deáky Andrást, hogy mit segíthetünk? A tanár úr azt válaszolta: Igazából, amire nagy szükség lenne, hogy a gyermekeink megismerhessék az anyaországot, hogy kapcsolatokat fűzhessünk össze rajtuk keresztül. Egy gyermek csereüdültetési program lenne a nagy segítség számunkra! A kimondott szóra ígértünk mi is, pedig nem tudhattuk, hogy meg tudjuk-e valósítani! Egyesületünk, a vértesszőlősi Pátria Faluközösségi Egyesület akkoriban alig több mint félmillió forint éves költségvetésből gazdálkodott, amiből a saját működésünkre és némi helyi óvodai, iskolai támogatásra is alig futotta. A gyönyörű egy hét hamar elszaladt, de én tudtam, hogy amint lehet, visszatérek ide és tudtam azt is, hogy neki fogok látni az ígéret valóra váltásának! Az indító december táján született, és szinte azonnal kapcsolatba is kerültem Nagy-Galaczi Hajnal tanárnővel, a Csángó Gyermekekért után indultunk el július utolsó hetében Szovátára, ahonnan további túráinkat terveztük. Szerencsések voltunk, mert vezetőnk egy igazi nagy tudású székely ember lett, a 84 éves Kovács Mózes bácsi. Ő mutatta meg Székelyföld szépségeit, és ő ajánlotta a gyimesbükki csángó folklórprogramot Deáky Andrásnál. Egyesület vezetőjével, akinek első, nagyon lelkes levele tovább ösztönzött arra, hogy kivitelezzük az első Gyimesbükk Vértesszőlős gyermek csereüdültetési programot! Az új év hozta meg a szervezési munkák kezdetét, és sajnos rögtön egy nagy pofonnal indultunk: a Nemzeti Civil Alaphoz benyújtott