KOMÁROM VÁRMEGYE ÚTJAINAK TÖRTÉNETÉHEZ. - Kézirat,

Átírás

1 KOMÁROM VÁRMEGYE ÚTJAINAK TÖRTÉNETÉHEZ. A D A L É K O K LÁNCZOS ZOLTÁN. - Kézirat,

2 T A R T A L O M. Előszó 2. Pannonia-korabeli utak 4. A honfoglalás és az azt követő időszak. 11. Útjaink és a térképírás 30. Vízi közlekedési utak 42. A Duna Pozsony és Komárom közötti térképe 1664-ből 50.

3 - 2 - E kis dolgozatban a megye területén kialakult úthálózat történetét vázolva, a fő súlyt a honfoglalás és a XIX. század közötti forrásmunkákra való utalásra fektettem. Első sorban a ritkábban hozzáférhető oklevelekre és az első térképekre hívom fel a figyelmet. Így az olvasó azzal a tudattal lásson neki átolvasásának, hogy a további oldalakon úthálózatunknak nem összefüggő fejlődéstörténetével találkozik, de figyelme ráterelődik az ezzel a témával foglalkozó forrásokra. Az első részben rövid visszapillantást teszünk megyénk területének múltjára, amikor még a római légiók - felhasználva a területi adottságokat - a jóval később kialakult megyénk területén igyekeztek katonai szempontokat szolgáló útvonalaikat kiépíteni. Ebből látni fogjuk, hogy ezen adottságoknak milyen nagy szerepük van az államok, ezen belül a városok fejlődésének, a politikai hatalom, a gazdasági- és kulturális élet erősödésének szempontjából. Azután a honfoglalás korának útviszonyaival, az államrendünk kialakulására olyan nagy hatással volt középkor úthálózatával foglalkozunk. A harmadik részben térképírásunk figyelembevételével emlékezünk meg a megye területének útjairól, az azokkal öszszefüggésben lévő utakról. A negyedik részben vízi útjaink múltjára teszünk rövid visszapillantást. Az egész dolgozat folyamán azt a Komárom vármegyét képező területet vettem alapul, amikor a megye a legnagyobb volt, hozzátartozott Csallóköz és Esztergom megye nagy része.

4 - 3 - Ma a Csallóközt egy baráti állam, Szlovákia birtokolja, a hol önálló, hol Komárom megyéhez tartozó Esztergom megye, területének jelentős részével ismét Komárom megye tartozéka. Bízva abban, hogy a nacionalista gyűlölködést, a túlzott lokálpatriotizmust sutbavető korunk minden kutatója - legyen az szlovákiai, csallóközi, vagy Komárom megyei - szívesen és talán némi haszonnal használhatja fel kis dolgozatomat, azzal az érzéssel vetem papírra soraimat, hogy mások, nálam érdemesebb helytörténetkutatók munkáját, ha minimális mértékben is, de segíthetem. Budapest, június 30. Lánczos Zoltán.

5 - 4 - I. P A N N O N I A - K O R A B E L I U T A K.

6 - 5 - Ha az ősember vadászcsapásaitól kezdve a mai modern műútig figyelemmel kisérjük az útépítés történetét, azt látjuk, hogy az első műutak megépítéséhez harcászati elgondolások adták meg az impulzust. Csak jóval később, az állandó települések ós bizonyos államrend kialakulása után vezették kereskedelmi, gazdasági okok az útépítőket. A kulturális célok közrejátszása már csak a modern korban bukkant fel. + A világ első műutait a rómaiak kezdték építeni. Ezek az utak szinte kizárólag katonai célokat szolgáltak, "viae militares"-nek is nevezték. A fontosabbakat kikövezték, a kevéssé fontosakat csak kavicsolták. Sokszor az út két oldalán különválasztott gyalogjárót is képeztek ki. Gyakori eset volt, hogy a lóra felülni szándékozók lóraszállásának megkönnyítése céljából az út szélén kőzsámolyokat helyeztek el. /1./ - A rómaiak előtt a Duna bal partján a kvádok tanyáztak /2./ és ők építették azt a védővonalat, mely a Dunától és az Ipoly torkolatától a folyó jobb partján a Szittnyáig húzódott. Ennek a védővonalnak mentén természetesen út is épült, hogy a keletről jövő jazig támadások esetén a hadakat a veszélyeztetett helyre juttassák. /3./ Szob mellett kelta leleteket találtak /4./. A kelták és az ipoly-völgyi kvádok ellen a rómaiak több hadjáratot viseltek, így pl. 358-ban Constantinus császár is, aki Aquincumnál hidat veretett a Dunán, melyen átkelve meg-

7 - 6 - verte a kvádokat és az Ipolyt és a Garamot érintve Brigetióba vonult. /5./ Minden jel arra mutat, hogy Brigetióba akkor már több út vezetett. /6./ Észak-Dunántúl hajdani útjaira vonatkozóan a legrégibb adatokat a IV. századból való Pentinger-féle táblák szolgáltatják. Ezeknek 4. és 5. szelvénye tünteti fel Pannoniát. Mellette alapvető forrásnak számit Antonius "Itinerárium"- a és Ptolemaeus "Geographia"-ja, mely az egyes helyeknek fekvését már a szélességi és hosszúsági fokoknak megjelölésével állapította meg. Ptolemaeus felmérései több mint ezer esztendő múlva, Hunyadi Mátyás király idejében nagy mértékben segítségére voltak a renaissance korában hazánkban új életre ébresztett kartographiának. /7./ Ptolemaeus, "a nagy egyiptomi", már a Pentinger-féle tábláknál pontosabb adatokat közölt. Salamon Ferenc méltán nevezte az ő könyvét "rajz nélküli kész térképek"-nek. Mellette Mátyás földrajztudósai szorgalmasan tanulmányozták Polybius, Strabo és C. Rufus műveit. Jó forrás még Agrippa Itineráriumát és Isidorust követően az EBERSDORFI világtérkép is, melynek X. és XI. táblája sok értékes tájékoztatást nyújt a korabeli északdunántúli utakról. /8./ Nagyon alapos munka Alföldi Andrásnak 1926-ban megjelent "Der Untergang der Rőmerherrschaft in Pannonien" című két kötetes munkája. A rómaikori utakkal kapcsolatban sok értékes adatot szolgáltat közvetlen és közvetve Finály Gábor "Magyarország a rómaiak alatt." című 1912-ben kiadott tanulmánya is. Általában a római utak megállapításához Pannoniára nézve az irodalom több történeti adatot nyújt, mint Dáciára. A megtalált útrészek azonban csak a Duna mentén húzódott utakkal kapcsolatban adnak tájékoztatást. A provincia belsejében haladt utakról, melyeket a fennmaradt irodalomból ismerünk valamennyire, még a Corpus III. kötetének új térképe is csak úgy emlékezik meg, mint "via incertae"- ről./9./

8 - 7 - A Duna mentén húzódott úton kívül az Itinerarium Antonini a következő - vizsgálódásainkkal kapcsolatos - utakat /10./ sorolja fel : IV. 262 : 9. Sabariától /Brigetióig mpm. CII./... Arrabona mpm. XX; 2. Brigetione mpm. XXX. V. 263 : 3. Sabariától /Aquincumig mpm. CLXVIII./.. 8. Floriana mpm. XXVI. /var.xxviii./; 9. Acinquo mpm. XXX. VII. 264 : 7. Sopianaetól Brigetióig mpm. C Herculia mpm. XX. ; 2. Floriana mpm. XV. ; 3. Brigetione mpm. VIII. Ez utóbbi /VII./ útvonalból Domaszevski /11./ Floriana /Tata/ helyét a következő módon állapította meg : "Az Itinerarium szerint Brigetiótól 8 római mérföldre van Floriana, e távolság megfelel Tata-Ószőny távolságának, tehát Tata = Floriana.... Tata-Floriana-tól Azao /Dunaalmás/ 7 római mérföldre van, Azaotól Brigetió 6 római mérföld." Az Itinerarium Florianatól Aquincumig 30 római mérföld távolságot mutat. Ez az út Domaszewski szerint Piliscsabán át haladt az onnan kezdve megmaradt mérföldkövek alapján /12./ ismeretes útvonalon. Így Aquincum - Piliscsaba - Floriana - Brigetió között a Dunától távol, közvetlen útvonalösszeköttetés állt fenn. Rómer Flórisnak 1873-ban készült térképe említi a Herculia /Székesfehérvár/ - Brigetio /Ószőny/ útvonalat is. Kuzsinszky 1: arányú térképe /13./ nem sokban tér el Rómer térképétől, szintén említi ezt a Florianán keresztül haladó utat. A Dunántúl déli és délnyugati részéből, az ottani légióállomásokból Domaszewski szerint /14./ már akkor utak futottak a későbbi Brigetio felé, amikor még Észak-Dunántúl meghódítása nem volt teljesen befejezett.

9 - 8 - Ezeket az utakat egyes pontjain segédcsapatok őrizték. Sajnos ezeknek az utaknak nem maradtak meg maradványaik. Domitianust a svevus háború kényszeritette, hogy Vindobonától /Bécs/ keletre megerősítse a Duna vonalát. A brigetioi tábor a XIV. és XV. légiók közös műve volt, /15./ s abból az időből származik miután a XIII. légió elhagyta a tartományt, s mielőtt pótlására a X. gemina megérkezett. /16./ A II. század első éveiből Ószőny és Csév között kerültek elő római útjelző mérföldkövek. /17./ Székesfehérvár vidékén, Sárpentelén akadtak feliratok, melyek alapján feltételezhető, hogy Brigetioból ide is vezetett út. A rómaiakat - mint már szó volt róla - az utak megépítésénél elsősorban stratégiai, katonai szempontok vezették és ezeket az utakat legtöbbször az építőjükről nevezték el. A római utakról még ma is a legjobb összefoglaló munka ; Bergier: "Histoir des grands chemins de l'empire romain. Bruxelles, 1728." című két kötetes munkája. Bennünket közelebbről érintő forrásmunka Vásárhelyi Géza "Az Aquincumból Brigetioba vezető római út irányáról" című tanulmánya, mely az Archeológiai Értesítő évfolyamának 71. és következő oldalain jelent meg. - Sok támpontot ad Fröhlich Róbert "Fejérmegye a rómaiak uralma alatt" /Székesfehérvári Tört. és Rég. Évkönyv év, 132. s köv. old./, továbbá Finály Gábor "Római utak a Dunán túl" /Archeológiai Értesítő évf s köv. old./ című munkája. A rómaiak a Dunát, sőt mellékfolyóit is felhasználták mint viziutakat, mert voltak hadihajóik is, melyek a barbárok átkelésének megakadályozása céljából mozgó őrszolgálatot teljesítettek. /18./ Mindezekből világosan látjuk, hogy megyénk területét már a rómaiak uralma idején, sőt a totális meghódítást megelőzően is számos és jelentős út szelte át.

10 - 9 - J e g y z e t e k. 1./ Bergier: Histoire des grands chemins de l'empire romain. I.-II. kt. Bruxelles, / Alföldi András: Pannonia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. Századok, 1936.évf / Magyarország városai, és vármegyéi. Szerk. Borovszky Samu. Nógrád vármegye. Bp. é.n. 4./ Magyarország vármegyéi és városai, Szerk. u.a. Hont vármegye. Bp. é.n old. 5./ Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.u.a. Nógrád vármegye old. 6./ Vásárhelyi Géza : Az Aquincumból Brigetioba vezető római út irányáról. Arch.Ért évf / Márki Sándor: A magyar térképírás múltja és jelene. Földrajzi Közlemények évf Csánki Dénes: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp / Márki S. id.m / Posta B.: A római foglalás kora. Várady: Baranya múltja és jelene / Idézve e részletek Finály Gábor: Római utak a Dunán túl. c. cikkéből. Arch.Ért évf old. Egyben a római térképekhez tájékoztatásul az alábbiakat közöljük : Adiaum = Dunaalmás = Azalum. Aquincum = /Bpest jobbparti település/ Arrabona = Győr Brigetio = Ószőny Campona = Tétény Castra ad Herculem = Pilismarót Cipri = Dunabogdány Crumerum = Nyergesujfalu Floriana = Tata Herculia = Székesfehérvár Salva = Esztergom Ulcisia Castra = Szentendre Sophianae = Pécs Vindobona = Bécs 11./ Heidelbergi egyetemi tanár e munkája a Westdeutscher Zeitschrift XXI. évfolyamának /1902/ 2. füzetében

11 jelent meg "Die Beneficiarierposten und die römischen Strassennetze" címmel. 12,/ CIL. III. 1722, / A magyar nemzet története. Szerk: Szilágyi Sándor. Bpest, I. kt. LIV. lap. 14./ Westdeutscher Zeutschrift évf és 187. lap. 15./ CIL. III a. b. 16./ Domaszewski : Die religion des röm. Heeres. Trier, lap. 17./ CIL. III / Révai Nagy Lexikon. Bpest, XV. kt Megjegyzendő még, hogy a pannonia-kori utakkal kapcsolatban Ortvay Tivadarnak "Egy állítólagos római mediterrán út Pannoniában" című, még 1884-ben megjelent munkája is figyelmet érdemel.

12 II. A H O N F O G L A L Á S ÉS AZ A Z T K Ö V E T Ő I D Ő S Z A K.

13 A honalapítás és a XIII. század közötti időszakra vonatkozóan a hazai és így a Komárom megyei útviszonyokra nézve is igen eltérőek a vélemények. A hazánkon keresztül menő, keletre irányuló kereskedelem határozott útvonalát - az ellentétes, nem egybehangzó leírások alapján - nehéz megjelölni. Ennek oka a rendkívül csekély számú okleveles adat. Ez a körülmény tág teret adott az e téren kutatók számára, hogy hipotéziseket állítsanak fel. A különböző kombinációkból nehéz, mondhatni lehetetlen leszűrni a valóságot. W. Heyd volt az első, aki viszonylag elfogadható bizonyítékokkal támasztotta alá a keletre irányuló transitó útvonallal kapcsolatban felállított elméletét, /1./ mely viszont csak a középkori állapotokat igyekezett rekonstruálni. A honfoglalás idején és I. István korában a legsűrűbben lakott terület a Kis-Alföld, valamint Somogy- és Fejér megyék alföldies jellegű tájai voltak. Abban az időben az Alföld legnagyobb része árvizes, vagy futóhomokos terület, földművelés nélkül, s az állattenyésztők is nomád pásztorkodást folytattak. /2./ Minden valószínűség szerint nomád pásztorkodást űztek a fent említett megyék, valamint a Kis-Alföld területén is, de a halmokon földművelés is folyt, hiszen ezzel kapcsolatban már a rómaiak idejéből is maradtak reánk bizonyítékok. /3./ A Kisalföldet a Dunántúl alföldies jellegű részét a Bakony-, Vértes- és a Gerecse hegység erdős rengetegei választották el egymástól és e két terület között a legkényelmesebb átjáróul a Móri völgy kínálkozott. Ezen át vezethettek az első utak északra, a Duna irányába, Győr

14 és Esztergom felé, /4./ A Móri völgynek köszönhette keletkezését Székesfehérvár, melyet azonban a Duna és a felvidéki völgyek viziutjai révén Esztergom már a XI. században, úgy is mint gazdasági, kereskedelmi és kulturcentrum, jelentőség szempontjából maga mögé utasított. Prinz Gyula "Budapest földrajza" című, 1915-ben megjelent tanulmányában azt állítja, hogy a Duna bal partján "régi térképeink sohasem mutatnak utat". Ezzel szemben Bátky Zsigmond ezt írja : "Út volt itt már Krisztus születése előtt, akár a rómaiak csinálták, akár a természet. Ez az út azután később is megmaradt s a magyar történetben is szerepelt. Íme: A németek császára, IV.Henrik betört az országba s Nyitrán, Zsitván, Garamon, Ipolyon át Váczig nyomult. A keresztes hadak is többször használták ezt az utat... Hogy pedig nem csak hadseregek jártak ezen az úton, hanem békés kereskedők is, arra is találtam adatot. Nevezetesen: 1502-ben boroszlói kereskedők Esztergomnál a Duna bal partjára átkelvén, Pestre jöttek, /5./ ebből viszály támadt a pestiek és a budaiak között, mert régi oklevelekre hivatkozva az előbbiek azt vitatták, hogy nekik is van árumegállítási joguk." /6./ A honfoglalást követő első századokban Esztergom volt az utak végcélja /7./, Buda csak később vált azzá. /8./ Esztergomnak ez a kivételezett helyzete már a XIX. század történetírói körében is heves, hosszantartó vitákra adott okot, s e viták középpontjában az a kérdés állt : minek köszönhette Esztergom ezt a sok szempontból előnyösnek mondható helyzetét? Árumegállítási jogról itt nem lehetett szó, mert ebben az időben ilyen privilégiumokat városoknak nem volt szokás adni. Buda fővárosi rangra emelése után találkozunk csak ilyen adományozásokkal. Domanovszky Sándor szerint a később szokásjogon alapuló esztergomi árumegállítási jog egy határzárt elrendelő intézkedés eredménye lehetett. /9./ Szent László II. dekrétumának 18. fejezetének alapján /10./

15 viszont a kereskedőkre vonatkozó útkényszernek köszönhette Esztergom ezt az előnyös helyzetét. Ez a rendelet ugyanis a határra érkező idegen kereskedőket arra kötelezte, hogy a királyhoz menjenek és tőle kérjenek be- illetve elsősorban kiviteli engedélyt. Így azután "minden külföldi kereskedő kénytelen volt Esztergomba, a királyi székhelyre menni és ott addig várakozni, míg az engedélyt megkapta." /11./ Így vált az első századokban Esztergom az ország főpiacává, az országba jövő kereskedők itt rakták ki áruikat még akkor is, mikor már a kiviteli engedélyek szükségessége nem volt előírásos. Innen mentek azután tovább Győr, Fehérvár vagy Pest felé. Egy időben Esztergom városa és a káptalan között elkeseredett vita folyt a vám joga miatt. /12./ Mikor Buda lett az ország fővárosa, vele szemben is harcrakelt az esztergomi székeskáptalan a vám jogáért. Már mindezekből is látható, hogy Esztergomot nem ötletszerűen választotta fővárossá a kor követelményeit meglepő éleslátással felismerő és országunkat mély bölcsességgel megalapozó I.István királyunk. Esztergomot maga a fekvése is szinte predesztinálta arra, hogy anthropogeographiai központtá váljon. /13./ A Duna, mint vízi út, a tőle északra és délre nyíló völgyek, a Dunán kínálkozó jó átkelési lehetőség, mind mind elősegítői voltak a hozzá illetve rajta keresztülvezető utak kialakulásának. A városaink kialakulását tanulmányozó Hanusz János egy érdekes megállapítást tett Esztergom fekvését vizsgálva : "A folyókat megfelelő átkelőhelyek mentén metszik az útvonalak és itt rendszerint városok, méghozzá iker-városok keletkeznek : Esztergommal szemben Párkány /Sturovo/, Komárommal /Komárno/ szemben Szőny, Budával szemben Pest." /14./ Esztergom virágkorában hozzá vezettek a bécsi, brünni, olaszországi, dalmáciai, szerémségi és a felvidéki bányavárosokból jövő utak is. /15./ Ezek közvetlenül, az er-

16 délyiek viszont Budán át. /16./ A szerémségi útról fennmaradt ismereteink is e mellett szólnak. Ez az út, kétséget kizáróan Dorog - Zsámbék - Bicske - Martonvásár - Adony - Földvár - Mohács - Baranyavár - Eszék-en keresztül haladt. Ennek az útnak ugyanis egyes szakaszait több oklevelünk is említi. Így a perbál - zsámbéki szakaszát a budai káptalan 1401.évi oklevele /"magnam viam que de ipsa possesione Sambok tendent ad possesionem Perbal predictam." /17./ - a Zsámbék és Őrs puszta közötti részt pedig az esztergomi konventnek egy 1250-ből származó oklevele. /18./ A Fehérvár felé vezető út a bicskei vámnál ágazott el. /19./ Ennek az útvonalnak mentén a városok, községek nagy része csak az Anjouk idején keletkezett, de kifejlődésük már az Árpádok korában kezdődött apró települések formájában. A Szent László völgy és a Kuldó határa közötti részt a budai káptalan egy évi oklevele /20./ mint "magnam viam per quam ad Strigonium consuevissent ire" említi. Esztergomból már a rómaiak idejében is a Duna mentén kanyargó, meglehetősen nehéz és hosszadalmas út mellett mint már szó volt róla - egy rövidebb út is vezetett a később jelentőség szempontjából felfokozott értékű Buda falé : a Vörösvári völgyön át. /21./ Nagy Lajos király évi oklevelében, majd ennek az április 19.-i átiratában /22./ több szó esik a "Baranyay-nogut"-ról /Baranyai nagy út/, melyet a budai káptalan évi oklevelei "viam Baranjaynogut dictam antiquorem" /23./ illetve "viam Baranyawth vocatam aniquam" néven emlegetnek, /24./ és melynek Tata felé való kiágazása a török uralom alatt alakult ki a főútvonal felvirágzásával egyidejűleg. Tatát 1594-ben és 1597-ben ezen az útvonalon közelitették meg a török csapatok. /25./ Ennek az útnak a Dunával való találkozási helyén építette a szultán a Dsánkurtarán palánkot az út védelmére.

17 o - A honfoglalást követő első évszázadokban az olasz kereskedők nem a jóval később kialakult semmeringi útvonalon, hanem Kőszeg - Szombathely - Sopron irányában közelitették meg Bécset. A Rábáig velük tartottak az Esztergomba menők is. Itt tértek el Fehérvár felé. Ez a Kőszeg - Sopron útvonal, tisztán tranzitforgalma miatt nem esett az útkényszer alapjául szolgáló törvény hatálya alá./26./ - o - Esztergom város főpiac voltát Buda megalapítása szüntette meg. IV.Bélát a tatárjárás után az ország várvédelmi rendszerének kiépítése sarkalta arra, hogy Budát megalapítsa. Az előnyös fekvésű város kereskedelmi szempontból is maga mögé kényszeritette Esztergomot. /27./ A két város közötti versengés negyven évig meglehetősen éles volt. Közel száz év kellett hozzá, hogy Budához viszonyítva Esztergom jelentéktelen várossá törpüljön. /28./ Amit a régi főváros szokásjog alapján, hosszú fejlődés során szerzett meg, azt IV.Béla egyszerre megadta Budának az útkényszer és különféle privilégiumok révén. Mindezt alátámasztja Róbert Károlynak egy évi oklevele, mely a Brünn - Buda közötti úttal kapcsolatos intézkedéseket is tartalmazza : "... Que omnia loca tributorum tam civibus Brunnensibus de Regno Bohemie, quam nostris civibus Tyrnauensibus referentibus scimus esse a tempore Bele Regis instituta, legittima et omnino fore iusta." /29./ A budai útkényszert későbbi királyaink is annyira tiszte-

18 latben tartották - írja Glaser - hogy az annyira pártfogolt nagyszebenieknek és pozsonyiaknak is Budán át kellett a tengerhez járniok." /30./ A Győr - Buda közötti út forgalmának idővel bekövetkezett túlterheltsége miatt engedte meg 1372-ben Nagy Lajos a szebenieknek, hogy az erdélyi és a moldvai marhákat Buda elkerülésével hajthassák fel Bécsbe. /31./ Ebben az időben a főútvonalak több változáson mentek át, több helyen irányt változtattak, s mentesítésükre új utak létesültek. A régi baranyai út ercsi - esztergomi szakaszáról elterelődött a forgalom Ercsi - Tétény - Buda irányába. /32./ Ugyancsak ebben az időben emelkedett Komárom vármegye útjainak jelentősége is. Megváltozott a buda - bécsi út győr - budai szakasza és Esztergom helyett Bánhida, Kocs, Bana, Bőny vámjain haladt át. /33./ Az Igmánd és Csanak-puszta határát érintő útszakasz is nagyobb forgalmúvá, jelentősebbé vált. Ezekről már II.Endre évi oklevele /34./ és IV.Béla évi oklevele is megemlékezik. /35./ - o - Az árterületek nagy akadályai voltak a közlekedésnek. /36./ A Duna nagy árterülete Pozsony alatt kezdődött, a Vág árterével, Csallóközön, Szigetközön és a Hanságon át húzódott Komárom felé. /37./ Ennek az óriási ártérnek keleti végénél, ahol az átkelés még az árvíz idején is viszonylag könnyű volt, létesült Komárom. A Felvidékről itt vezetett át a legrövidebb út a Dunántúlra, s ennek az útnak a biztosítását szolgálhatta a már régi idők óta álló komáromi vár. Ennek a körülménynek köszönhette létrejöttét a rómaiak által léte-

19 sített Brigetio, a mai Szőny is. /38./ Komáromtól keletre, Esztergomnál kínálkozott a következő előnyös átkelőhely, mert ide nyílt a Garam völgye északról és a Vörösvári völgy délről. Nem véletlen, hogy ennek az árterületnek e három pontján, Pozsonynál, Komáromnál és Esztergomnál épültek meg idővel az első modern dunai közúti hidak. - o - A középkorban kapott nagyobb lendületet az útépítés, mely különösen a vizenyős területeken volt problematikusabb, költségesebb, mivel a feltöltések nagy mennyiségű kőnek, földnek megmozgatásával, átszállításával jártak. Az ezeken a területeken lévő, illetve az ezeken a területeken való áthaladásban elsősorban érdekelt helységek - az általuk befektetett munka költségeinek fedezése céljából - természetesen joggal kérték és meg is kapták a vámszedés jogát. Száraz időszakokban, így nyáron és a téli fagyok idején, midőn a vizenyős helyek egy része kiszáradt illetve keményre fagyott, az utasok már csak időmegtakarítás miatt is szívesen elkerülték a vámokat és réveket, számos "via falsa"-t taposva ki. Persze ez az anyagi veszteség miatt sok bosszúságot okozott a vámtulajdonosoknak, akik számtalan esetben fordultak a királyokhoz jogorvoslatért. Esztergommal kapcsolatban is említ egy ilyen esetet Fejér V. kötetében / / egy oklevél. Minden esetre számos törvény és rendelet keletkezett, melyek e "via falsa"-k használatát tiltották. /39./ Ezeknek azonban nem sok foganatjuk volt, éppen úgy mint annak sem, hogy sok esetben eme álutakon is vámhelye-

20 ket állítottak fel. Az álutak elszaporodása bonyolulttá tette úthálózatunkat, s megnehezíti a hajdani útvonalaknak utólagosan történő biztos megállapítását. Sok ilyen útváltozás történt a Komárom - Esztergom - Tata háromszögben, melynek nagy és változó méretű területe volt lápos, mocsaras. E terület járhatóvá tétele, termővé alakítása érdekében a rómaiak korától kezdve sok intézkedés, részmegoldásokat hozó próbálkozás történt. E kísérletezések közül az első igazán komolynak, hatásosnak mondható terv Mikovinyié volt, melyet a terület szempontjából anyagilag is elsősorban érdekelt Esterházyak megbízásából készített 1747-ben, Tata - Füzitő között nagy területet téve termővé és biztonságosan járhatóvá. - o - A középkor utolsó két századából négy olyan főutat ismerünk, melyek Esztergomot és Budát összekötötték : 1./ A Piliscsabát érintő buda - brünni út. 2./ Solymár előtt ágazott el a Piliscsaba felé vivő útszakasztól és Szántón /Pilisszántón/, Cséven, Kesztölcön ét haladt a dorog - esztergomi útig. Erről írja Róbert Károly évi oklevele : "via magna que venit de ecclesia sancta Margaretha versus civitatem Strigoniensem." /40./ Egy további helyen ugyan az az oklevél : "... in medio magne vie per quam itur versus Budam." /41./ Ez az út szerepel az összes számottevő térképeken, így Lipszky, Müller, Fried, Görög és Kerekes müvein is. /42./ 3./ A harmadik út már a későbbi időben a kartografusok körében nem volt ennyire általánosan ismert. Áthaladt Borosjenőn - Pilisszentkereszten - Szentléleken és Esztergomba torkolt. Benedek alországbiró említi először 1244-ben : "...viam magnam que sub monte Nyr

21 similiter de Strigonio tendit in Budam." /43./ - IV.Béla király évi oklevele szerint : "magnam viam que ducit ad Budam." /44./ - Róbert Károly évi oklevele pedig így emlékezik meg róla : "magnam viam per quam itur versus Strigonium." /45./ 4./ A negyedik úttal majdnem megegyezik a mai Szentendre - Visegrád közötti út, mely a Duna mentén halad. Először 1212-ben említi II.Endrének egy oklevele : "magnam viam Strigoniensem." /46./ - A Visegrád és Esztergom közötti szakaszáról IV.Béla 1249.évi oklevele szól. /47./ - Ladomér érsek 1288-ban és az esztergomi keresztes lovagrend konventje pedig 1292-ben emlékezik meg róla egy-egy oklevélben. Az előbbi mint "magnam viam Strigoniensem"-et említi, /48./ az utóbbi pedig : "publicam viam de terra Szamard predicta per quam itur versus Zamar vár. /49./ Ezeken kívül a Zsámbék - Esztergom közötti úthoz is csatlakozott két-három útvonal Buda felől. Így a buda - nagykovácsi - tinnyei. Ezt a budai káptalan egy évi okleveléből is tudjuk, melyben ez áll : "magnam viam que de Tynne tenderet ad Koachy." /50./ A vegyesházi királyok idejében óriási jelentőséget kapott az addig is nagy fontosságú pozsony - komárom - tata - budai út, mely Bánhidánál ágazott el a mai katolikus templom alatti részen a "Mészáros úttól" Tata felé. A mészáros út Bánhidán Kocson - Nagyigmándon - Bábolnán és Banán haladt Bécs felé. Ezen az úton hajtották a XIX. században a bécsi lóvágóhidra az u.n. "burslisok" a kimustrált, rossz gebéket is. A "mészáros út" több mint 40 kmes hosszban szelte a megye területét. Erről az útról és Komárom révéről megemlékezik 1291-ben Fennena királyné két oklevele is. /51./ Ennek az útnak csallóközi része nagyon ágas-bogas volt a már említett "via falsa"-k miatt. A főút

22 azonban kétségtelenül az volt, mely Lögör, Tany és Bogya vámján /52./ valamint Megyer városán át haladt Szerdahely - Lég irányában Csütörtök városán /53./ és a csallói réven át Pozsony városába. /54./ A csallói révhez vezetett az ettől az úttól Megyernél elvált és Szent-Márián át /Somorján/ húzódott út, melyet Borcsiczky Csallóköz főútvonalának tartott. /55./ Erről az útról, illetve egyes szakaszairól számos oklevél-emlékünk maradt fenn. /56./ Megyertől, Komáromot elkerülve a vasi Dunaérhez és innem Bábolnára vitt egy út, mely a "Mészárosok útjába" torkolt. /57./ A győri káptalan 1436-ban kelt oklevele így említi ezt az utat : "magnam viam ducentem in Babuna." /58./ Ugyancsak Komárom elkerülését szolgálta a Légtől Bösön, Szápon és Csicsón átvezető vasi út. Említi a pozsonyi káptalan évi, a győri káptalan évi, Nagy Lajos évi és a pannonhalmi apátság évi oklevele. /59./ A csallóközi úthálózatba Rajka, Győr és Óvár is becsatlakozott egy-egy úttal. Rajkáról a somorjai réven át Csiliztőn, Bácsfán, Szerdahelyen keresztül Kürthre lehetett eljutni. A pozsonyi káptalan Doborgáz határairól szőlő limes-levele így említi : "magnam viam que ducit in Chyliztu et dicitur via publica." /60./ Dénes nádor egy oklevelében, mely Karosával kapcsolatos, ezt olvassuk ez úttal kapcsolatban : "magnam viam que ducit Ecclesiam Barthalomei apostoli." /61./ Ezt az utat emiitik még Róland nádor /1253./, a pozsonyi káptalan /1341. és 1358./, Gara Miklós /1377./, a győri káptalan /1391./ és Róbert Károly /1340./ oklevelei. /62./ A győri káptalan évi és a budai káptalan évi oklevelei alapján is tudjuk, hogy Győrből a csal-

23 lóközi úthálózatba Vámoson át haladt a bekötő út. /63./ Óvárról az említett csatlakozó út Kisbodak szárazvámján és Bodak révjén át jutott el Nádasdra. /64./ A buda - pozsonyi úttól Mócsánál ágazott el a Kocs - Dad - Bokod érintésével Mórfelé vezető út. /65./ Glaser ezt az utat a mócsa - tömörd - kocsi úttal azonosítja, Erdélyi viszont ez utat a tömörd - igmándi és igmánd - mócsai útnak véli. Az esztergomi útnak Szentivánon át Gönyüre vezető ágáról tesz említést a budai káptalan évi oklevele: "viam publicam kewzepwth vocatam per quam iretur de civitate Jauriense ad antedictam possessionem Zenth Iwan... aliam publicam viam felsewwth nuncupatam per quam itur similiter de dicta civitate Jauriense ad pretactam possesionem Zenth Iwan." - Ez a dunamenti út tehát valami "alsóút" lehetett. /66./ A győr - veszprémi út, mely Szentmárton város, valamint Vámhegy és Zirc vámján haladt át /67./ a sószállításnál játszott nagy szerepet, eleinte ugyanis Esztergom felől kapta a pannonhalmi apátság a sót. Ezt még IV.Béla évi, a Peér környékén lévő Juren határjárásáról szóló oklevele is mutatja : "viam antiquam que wilgariter Sohtuch vocatur." /68./ Az évi beregi egyezménytől kezdve azonban közvetlen a szegedi sókamarától kapták a dunántúli egyházak, így a pannonhalmi főapátság is a sót. Ettől kezdve a sószállítás - megkerülve Esztergomot - a madocsai révtől Simontornya város vámján és a kéri réven át jutott el Zircig, majd tovább. /70./ - o - A 19. században a megye területén a következő utak voltak jelentőségteljesebbek :

24 A Duna bal partján : Farnadról indult egy megyei út Bény felé és Köbölkút irányába. Bény felé : Farnad - Kural - Érsekkéty - Érsekpuszta - Bény. Innen északra vezetett Csatán keresztül Lévára, délre Kéméndet érintve, nem sokkal Kéménd alatt kettévált délkeletre : Kőhidgyarmat - Nána - Párkány - Esztergom irányába; nyugat felé : Gyiva /itt torkolt belé Szőgyén felől egy községi út/ - Sárkányfalva /innen indult Bélán át egy községi út, mely a Köbölkút - Párkány közötti megyei útban végződött/ - Köbölkút Somlyó-puszta - Bátorkeszi-ig. Bátorkeszi is megyei utak gócpontja volt. Innen vezetett északkeletre illetve Dunamocs felé, Bucs - Karva felé, Muzsla - Párkány felé. Muzsláról Karva - Dunamocs irányába is haladt egy megyei út. Bátorkesztől nyugatra Madar - Marcelház - Kurtakeszi - Hetény. Hetény után 200 méterre elágazott északra Szent Péter - Ujgyalla - Perbete - Jászfalu - Kolta irányába Cseke felé, nyugatra pedig Komárom felé. Ezen utóbbi Hetény - Komárom közötti szakasznak Heténytől mintegy 1000 méternyire ismét volt egy elágazása északnak Ógyallán - Bagotán keresztül Ornódypusztáig, ahol ismét kettévált : északra Udvardnak, észak-keletre Bajcs irányába. Komáromból Keszegfalván át haladt egy állami út Gutáig. Nyugatra pedig Aranyoson keresztül, Nagy-Tanyon át, Turi és Lak-Szakállast érintve Nagy-Megyerig. Ennek az útnak elágazásai voltak Nagy-Tanynál Füss - Csicsó irányába, Turinál Ekecs - Apácaszakállas irányába Nyárasdig. Jelentősebb községi utak :