Közel az Istenhez, közel az emberhez

Átírás

1 SÚLYPONT: PASSAUI LELKIPÁSZTORI MUNKATERV Melyik egyházmegye vezetését ne foglalkoztatná a korszerű lelkipásztorkodás kérdése? A német Passaui Egyházmegye püspöke, Franz Xaver Eder, úgy döntött, hogy az egyházmegye papjaival és híveivel közösen dolgoznak ki egy lelkipásztor munkatervet, amelynek elkészítésben valóban több ezren vettek részt. Szerkesztőségünk két részben közli a terjedelmes és figyelemre méltó dokumentumot, amelynek egyetlen nagy hiányossága van: nem ültették át a gyakorlatba. Az egyházmegye újonnan kinevezett püspöke ugyanis gyakorlatilag hatályon kívül helyezte az elődje által jóváhagyott munkatervet. Pedig így is lehetne! A szerk. Közel az Istenhez, közel az emberhez Lelkipásztori munkaterv /6 Tartalom Bevezetés 1. rész: Isten és ember közelében Isten közelében 1. projekt: Isten titkában lakozva 2. projekt: Isten nyilvános megvallása Közel az emberhez 3. projekt: Otthont adni 4. projekt: Szeretetben szolgálni 5. projekt: Legyen időnk! 2. rész : Személyek támogatása, struktúrák kiépítése Személyek ösztönzése, támogatása 6. projekt: Tiszteletbeli alkalmazottak támogatása 7. projekt: Főállásúak képzése és pallérozása Struktúrák kiépítése 8. projekt: A lelkipásztorkodás struktúráinak továbbfejlesztése 9. projekt: Jelenlét a politikában és a kultúrában! A célkitűzések megvalósítása és a megvalósításban való részvétel Ajánlás Bevezetés A Passaui Püspökségben, mindenféle egyházi és társadalmi változás mellett is, sokszínű életnek lehetünk tanúi. Mindama tevékenység, amely a papok és az egyház elkötelezett tagjai, asszonyok és férfiak, főfoglalkozásúak és társadalmi munkát végzők révén az egyházközségekben, a szerzetesrendekben, a felnőttek és fiatalok közösségeiben zajlik, becses az egyháznak a tartomány életében játszott szerepe szempontjából. Ilyenformán Passauban a katolikus egyház például óvodákban és iskolákban, a szentségek ünnepein és a szeretetszolgálat során hirdeti az evangéliumot. A keresztényi élet szempontjából az egyházközségek alapvető szerepet töltenek be. Ezen elevenség egyik jele, hogy a püspökség további tervszerű fejlesztésre szánja el magát. Az új évezred küszöbén a passaui egyházmegye közöség építés útjára lépett. Ezzel a II. Vatikáni zsinat ama törekvését követi, hogy vizsgálja, és az evangélium fényénél értelmezi az idők jeleit (Gaudium et spes 4). E zsinat szellemében a Passaui Püspökség már 1977-ben maga kidolgozta a Tanítványi közösség felé című Lelkipásztori munkatervet. Céljai közül számosat sikerült megvalósítani, így például: A községek élete és tevékenysége megerősödött; különösen a laikusokat nőket és férfiakat egyaránt sikerült fokozottabb mértékben bevonni a munkába. Sok mindent tettünk annak érdekében, hogy erősítsük az egyház tagjainak személyes hitét és lelki elhivatottságát; e tekintetben a közösségi hit című alaptanfolyam fontos eseménnyé lett egyházközségünkben. Felállítottunk egy községi tanácsadó szervet, mely hasznos segítséget nyújt a püspökségünkhöz tartozó egyházközségeknek és létesítményeknek. Főállású és tiszteletbeli munkatársakat támogattunk, kísértünk figyelemmel, és segítettünk az egyház számára végzett tevékenységükben. A igeliturgia jól képzett vezetői az utóbbi években sokrétű tehetségükkel szerves részévé lettek püspökségünknek. Húsz év múltán, 1997 őszén indítottam útjára Passau püspökeként a Lelkipásztori továbbképzés folyamatát, melynek az volt a feladata, hogy a lelkészi tevékenység olyan vezérfonala legyen püspökségünkben, melynek megalkotásában lehetőleg minél többen vesznek részt. Több mint 7000 ember haladt velünk püspökségünkből ezen az úton, és adta értésünkre számos templomi beszélgetés és tanácskozás során, mennyire a maguk ügyének érzik egyházukat, mennyire közös tulajdonuknak tudják azt. A sok tanácskozás eredménye ez a Lelkipásztori munkaterv. A Passaui Püspökség számára e tervezet fog a következő évek útmutató előírásaként szolgálni. A Lelkipásztori munkaterv az eszménykép és a projektek metszéspontjában helyezkedik el: a minta vagy előkép rögzíti az egyházi tevékenység céljait az egyházmegyén belül. A projektek a megadott irányba tett ellenőrzött lépéseket jelentik. Olyan korlátozott célkitűzések ezek, melyek meghatározott idő alatt ellenőrizhető eredményekhez vezetnek. A projektek gyakorlatba való átültetéséhez rendelkezésre bocsátják a szükséges személyi és pénzügyi eszközöket. 3

2 SÚLYPONT: PASSAUI LELKIPÁSZTORI MUNKATERV A Lelkipásztori munkatervben csak nagy vonalakban vázoljuk fel a tervezett intézkedéseket. Pontosabb leírásukra a projektcsoportok megvalósításakor kerül sor. Ezeknél figyelembe veszik a tanácskozások és a templomi beszélgetések alkalmával kapott számos javaslatot és ötletet, melyek e tervezet létrejöttéhez vezettek. A passaui egyház fejlesztése során épít az Isten népéhez tartozó nők és férfiak talentumaira. A nőknek ugyanolyan megbecsülés jut, mint a férfiaknak. Az egyházi hivatallal való együttes munkálkodás során sok keresztény éveken keresztül vett részt az egyház életében, és tapasztalta meg ezalatt, hogy az egyház: ők maguk. Ezért a beleszólás joga és a részvétel tartósan meghatározza majd a lelkipásztorkodás formáját. Ezen alapelvek nélkül a Lelkipásztori munkatervet sem lehet megvalósítani. Mivel a munkatervet egyes körülhatárolt projektekben valósítják meg, így az nem tud és nem is akar az egyházmegye valamennyi lelkipásztori létesítményének és tevékenységének felsorolása lenni. Sokkal inkább abban bízik, hogy céljainak elérése érdekében lehetőleg minél több létesítmény és csoport dolgozik együtt. A Lelkipásztori munkaterv Passau helyi egyházának felelősségi körére korlátozódik. Mindazt, amit a püspökségben egyetemes egyházi okokból eredően nem lehet megváltoztatni, külön gyűjtöttük össze, hogy megfelelő módon tárgyalják meg a püspökök a legfelsőbb egyházi vezetéssel. Sokan neveztek meg olyan témákat, melyek aggodalommal töltik el őket, s melyek az utóbbi években erőteljes visszhangra találtak a társadalmi nyilvánosságban: a paphiány és a vele összefüggő papi cölibátus, a nők kizárása diakónusi vagy a papi tevékenységből, az egyházon belüli demokratizálási folyamat nem kielégítő mértéke, a válás és az újranősülés kérdéseivel szembeni beállítódás, valamint olyan nemi erkölcs hirdetése, mely nem felel meg a modern ember sajátosságainak. Valahányszor mód volt arra, hogy az egyház általunk örökölt formái okozta szenvedésből fakadó erőt a passaui egyházmegye számára hasznos előrevivő energiává alakítsuk át, megtettük ezt ebben a Lelkipásztori munkatervben. Az egyetemes egyházban végbemenő változások sok türelmet követlenek meg a helyi egyházak részéről. Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a passaui Lelkipásztori munkaterv című dokumentumban csakis olyan témák szerepelnek, melyek ama fejlesztésekre összpontosítanak, amelyeket a Passaui Püspökségben meg lehet valósítani. A katolikus egyház nem az egyedüli közösség, mely a maga területén az evangéliumról tanúbizonyságot tesz. Mindenekelőtt az evangélikus-lutheránus egyházzal vannak régóta sokrétű kapcsolataink. Ugyanakkor közel érezzük magunkat ama vallási közösségekhez, amelyek az egy Istent hiszik, rajtuk kívül pedig sok olyanhoz, kik függetlenül attól, hogy tudják-e vagy sem Isten titkát az élet titkaként keresik. Az ökumenizmus mindinkább az egész egyházi élet alapvető szívügyévé válik pünkösdjének ünnepével kezdetét veszi egyházmegyénk jelmondatának: Közel Istenhez, közel az emberhez gyakorlatba való átültetése. A passaui Lelkipásztori munkaterv Isten népének részvételén, tanácsainak és tanácskozó grémiumainak jóváhagyásán, valamint a püspökség vezetésén nyugszik. A Lelkipásztori munkatervnek a szentévnek nyilvánított évben való ünnepélyes hatályba léptetésével az egész egyházmegye ama küldetést kapta, hogy mind befelé, mind kifelé az Istenhez és az emberhez való közelségről tanúskodjék, és nagy igyekezettel tovább munkálkodjék azon. Máriának, az egyház édesanyjának tanácsa számunkra is érvényes: Tegyetek meg mindent, amit csak mond! (Jn 2,5) Jézus, az egyház ura áldja meg célkitűzéseinket lelkének erejével! 1. rész Isten és ember közelében Dr. Franz Xaver Eder, Passau püspöke Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik az első a parancsok közül? Jézus így válaszolt: Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs. Az írástudó helyeselte: Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más. Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy bármi más áldozatnál Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: Nem jársz messze az Isten országától mondta neki. (Mk 12,28-34) A keresztény hit középpontjában a szeretet áll. Aki hagyja, hogy szeresse az Isten, és viszonozza ezt a szeretetet, közelebb kerül Isten országához. Ez megváltoztatja az illető embert, ezzel viszont az egész kozmoszt is. Csak e szeretetben lesz a természetből Isten teremtése, és csak így lesz a világból az egyetemes szolidaritás helye. Ezért az egyes keresztényeket, valamint az egyházat mint egészet is a szeretet mércéjén kell megítélni. Az egyház egész tevékenysége a szeretet szolgálatában áll. E szeretetet nem lehet határok közé szorítani. A szeretet a békéért viselt egyetemes ( katolikus ) felelősséggé lesz, amely az igazságosságból és a teremtéssel való gondos bánásmód követelményéből fakad. Az egyház Isten ember iránti szeretetét és az isteni teremtést szolgálja. E szeretetében az egyház egészen közel jár Isten titkához, ugyanakkor pedig közel van az emberhez, akinek örömében és reménységében, gyászában és félelmében osztozik. Közel Istenhez, közel az emberhez tehát azon eszménykép, mely a passaui egyházat cselekedeteiben vezeti, és amelyhez képest megítélhető. Így teljesül be Jézus Miatyánk-béli könyörgése: Jöjjön el a Te országod. Minden nagy értékű dolognak szüksége van valamilyen tartóedényre, minden drágakőnek valamely foglalatra. Ilyenformán ama egyháznak, amely Istenhez és emberhez /6

3 SÚLYPONT: PASSAUI LELKIPÁSZTORI MUNKATERV közeli kíván lenni, olyan személyekre van szüksége, akik megfelelő struktúrákban képesek megtestesíteni az Istenhez és emberhez való közelséget. Mindebből az adódik, hogy a passaui Lelkipásztori munkaterv két részre tagolódik: Istenhez és emberhez való közelség, valamint személyek és struktúrák. Közel az Istenhez Sokan évtizedekig úgy gondolták, hogy a modern ember Isten nélkül is elboldogul. Úgy vélték, a vallás el fog tűnni, a keresztény hit el fog illanni. Isten egyre inkább feledésbe merült, az egyház pedig egyre idegenebbé lett az emberek számára. Isten eltűnése ürességet hagy maga után. Az így keletkező vákuumba új üdvtanok és vallási mozgalmak nyomulnak. Ez az állapot megrázza és nyomasztja az egyházat, amely szenved társadalmi 2006/6 Közel Istenhez az ima csöndjében jelentőségének és vallási tekintélyének elvesztésétől. Ugyanakkor vannak olyanok, akik veszteségként élik meg az egyházi életről való lemondást. Ők szeretnék, ha legalább gyermekeiknek részük lehetne alapvető értékekben, és otthonra lelhetnének a vallásosságban. Az istenfeledéssel párhuzamosan egyre nő az Isten iránti éhség: nő továbbá az éhség az evangélium iránt, egy nyitott egyházzal való találkozás iránt. Sok ember hordoz magában rejtett vágyakozást Isten titka iránt. A Passauban az egyház a maga területén kérdezett rá az emberekben rejlő spirituális éhségre. Sokan azok közül, akik részt vettek ebben a párbeszédben, azt várták el az egyháztól, hogy ismét az evangéliumot tegye az első helyre. Ha életünk középpontjában Isten áll, akkor van jövőnk. Ezért aztán az egyház életében több teret kell adni Istennek. Az egyházban olyan közösséget szerettek volna látni, mely az eleven Istent keresi. Első kézből való istenélmény iránt mutatkozott érdeklődés. Az egyházra akkor van szükség, amikor kereső emberek meg szeretnék érteni az Ó- és Újtestamentum Szentírását, és eközben megtapasztalják, hogy egy váratlan Istennel való találkozásra kell felkészülniük, aki nem illeszkedik a mi kívánságainkhoz. Az olyan egyház, amelyik küzd Isten igéjéért, arra lesz figyelmes, hogy Jézusnak nem csupán a vigasztaló szavait kell elfogadnunk, hanem azokat is, amelyek szigorúan szólnak, és éltünk megváltoztatását követelik tőlünk. Az egyháznak ezért olyan kipróbált hívő emberekre van szüksége, kik melléje állnak annak, akik meg akarják vizsgálni életüket, hogy nyomára bukkanjanak Istennek saját életükben, a másokkal való együttélésben, valamint a teremtésben. Az egyháznak olyan hellyé kell lennie, mely nyitva tartja az eget az emberek számára. (Vö: ApCsel 7,56) 1. projekt: Isten titkában lakozva Értékelés A modern életet sokan szabadelvűnek és sokszínűnek, ugyanakkor nyugtalannak és hontalannak élik meg. Szeretetre áhítoznak, vágyakoznak egy védett fészek után, egy olyan lak után, ahol teljességgel önmaguk lehetnek. Az egyház magában hordja ezt a vágyakozást, és benne Isten szeretetének nyomát látja. Isten mélységében minden egyes ember titok, amelyet az isteni Lélek érintett, és amely az eleven Isten megtapasztalására sóvárog. Jézus felnyitja erre a szemünket és a maga módján arra hív meg bennünket, hogy Isten titkában lakozzunk (vö. Jn 1,39). Erre áhítozik az a sok ember is, akik a passaui Lelkipásztori munkaterv kidolgozásában részt vettek. Keresik, miként tapasztalhatják meg Istent: az emberekkel való találkozás során, a teremtés mindennapi csodáiban, a mindennapokban, miként az imában és az egyházi istentiszteleteken. Mindenekelőtt Isten szavára van szükségük és az eucharisztiára, mert ezek az emberre erőteljesen hatnak, és Isten jelenléteként tárják fel az ember mindennapjait. A világot ezzel Isten szándékának megfelelően változtatják át, és az egyház Isten népeként alakul meg: mint olyan test, melyet mindenkiért adtak oda, tehát olyan testvéri közösség, mely szolgálatot végez. Az eucharisztia-ünnepnek tehát embert megváltoztató ereje van, amennyiben isteni és élményszerű is egyben. Az isteni azt jelenti: az istentiszteleteket mély áhitat kell, hogy kísérje, a szent előtt érzett hódolat, spirituális telítettség, nyugalom, hallgatás és eszmélődés, valamint készenlét, hogy úgy adjuk át magunkat Istennek, hogy képes legyen minket, énközpontú és társadalmilag elszigetelt egyeseket egy testté változtatni. Az élményszerű viszont azt fejezi ki: a vasárnapi istentiszteleteknek hívogatónak kell lenniük, lehetőleg minél többen vegyenek részt rajtuk, különösen családok, gyermekek és fiatalok. A vasárnapi istentiszteletek szépek, az érzékekhez és a kedélyhez szólnak, ugyanakkor változatosak és vonzóak. Mindenekelőtt életközeliek azáltal, hogy időszerű témákat hoznak szóba. Az általunk elérni kívánt célok Passauban az egyház átfogóan felülvizsgálja ama módot, ahogyan ő maga Isten titkában lakozik. Rákérdez, mi az, amit alkotó módon tehet annak érdekében, hogy a mai idők emberei felfedezzék önnön mélységüket, és eljussanak a hithez. Ennek során az egyház olyan utakon jár, melyeken Isten igéje meghallgatásra talál, szertartásai és szentségei üdvözítővé, ezáltal pedig istenivé és élményszerűvé lesznek. Ehhez az 5

4 SÚLYPONT: PASSAUI LELKIPÁSZTORI MUNKATERV egyház olyan kompetens személyeket keres és támogat, akik képesek a többieket keresésük során úgy végigkísérni, hogy Isten titka megnyíljék számukra. Intézkedések, melyek elvezetnek minket e célokhoz Megnyílni Istennek az imádságban Az imádság új módjai inspirálják és határozzák meg az egész egyházi tevékenységet a Passaui Püspökségben. Ehhez olyan nyitva álló helyiségekre és időpontokra van szükség, ahol és amikor az imádság van az első helyen, ahol egyszerűen hallgatók lehetünk, vagy együtt imádkozhatunk, valamint olyan tapasztalt személyekre, akik otthonosak az imádkozás kultúrájában. Hasznosítjuk a fiatalok, valamint más kultúrák spirituális tapasztalatait egyházunk lelkipásztorkodása számára. A kolostori közösségek a szerzetesi élet új formáit formálják ki, például kis közösségeket alakítanak ki az emberek között, hogy másokat is tartósan bevonjanak saját spirituális életstílusukba. Saját életünk titokként való megélése Az emberek sokféleképpen gyakorolják, miként tekinthetnének más, új módon saját életükre, és miképp pillanthatnák meg életük mélyén ama titkot, amelyet ez egyház Istennek hív. Lelkigyakorlatok (a mindennapokban) és hittantanfolyamok különféle formáit kell kiépíteni, olyanokat, amelyek egészen életünk mélyére hatolnak. A Biblia iskolájában olyan alakzatok és képek tárulnak fel, melyek Istennek az emberekkel együtt megtett útját sokrétűen és kimeríthetetlen gazdagságban mutatják be. Ezek napjaink Istentől távoli világában újfajta Istenhez való közelséget eredményeznek. A Bibliával való foglalatoskodást püspökségünkben éppen ezért minden szinten élénkítjük, a vallásoktatás terén pedig különösen. Tapasztalt és gyakorlott személyeket, köztük a szerzetesek köréből valókat, nyerünk meg egy olyan szellemiség begyakoroltatásához, mely elemi szinten nyitja fel Isten titkát. E szellemiség olyan jellegű, hogy részét képezi a betegség állapotának, az öregedés és a halál elfogadásának, a jelenkori élettapasztalatokat integrálja, például az igazság utáni vágyakozást vagy az isteni teremtés iránt érzett aggodalmat. Az egyháztól idegen és kudarcot vallott emberekkel közösen vizsgáljuk az élet nehéz átmeneti időszakait. A mai fiatalok többsége már alig kerül érintkezésbe az egyház hagyományainak különféle formáival és életismeretével, bölcsességével. Ezért velük közösen, alapszinten kell eléjük tárni az egyház szentségeit, életük szimbólumai gyanánt. Ehhez jó szolgálatot tesznek azok a gazdag élmények, melyeket a hitátadás egésze során szereztek az óvodában, a hittanórán, a különböző munkaközösségében, valamint a községi és családi katekézis során. Az olyan, kritikus átmeneti életszakaszokkal való megbirkózáshoz, mint például a szakítás vagy a válás, az embereknek olyan hasznos rituálékra van szükségük, melyekben az isteni vigasztalást élhetik meg. Erre szolgálnak a tanácsadó szolgálatok, valamint a püspökség kórházi és telefonos lelkipásztori szolgálata által szerzett tapasztalatok. A lelkipásztori tevékenység általában mélységében és szellemiségében gazdagodik azáltal, hogy a találkozások és Katekézis felszabadultan. az együttműködés során befogadja e tapasztalatokat és tanul belőlük. Szeretettel tartani meg az istentisztelet Mindenkinek, aki az istentiszteletet megünnepli, tovább kívánjuk fejleszteni ezzel kapcsolatos képességeit, hogy egyre finomabb érzékre tegyenek szert a liturgia üdvözítő ereje iránt: ilyen például a szent helyen, az Ige és a szertartás iránt érzett alázat érzése, valamint a megfelelő testtartások, a hallgatás és a zene, a művészet és a költészet iránti érzék. Az eucharisztia ünneplése mellett az igeliturgiát is művelni kell, a reggeli és esti hálaadás liturgiájában is. Az egyházi muzsika sokféle formáját is pártoljuk, különösen az új egyházi éneket. Sokféle és különféle életkorú csoportok lelik meg helyüket az istentiszteleteken és az egyházközségekben, és valamennyien a maguk módján járulnak Isten elé (gyermekek, fiatalok, családok, nők, férfiak, idősek). Az istentiszteletre szolgáló helyiségeket olyan felfogásban kell kialakítani, mely lehetővé teszi az Istenhez méltó és élményszerű liturgiát. Biztosítani kell az eucharisztia vasárnapi ünneplését. Az elkövetkező években a passaui egyházmegyében fokozódni fog a paphiány. Komoly erőfeszítésekre és sok bátorságra van szükség ahhoz, hogy merjünk új utakra lépni: A híveknek joguk van hozzá, hogy az egyház lelki javaiból, különösen Isten igéjéből és a szentségekből, különféle formájú segítséget kapjanak a lelkipásztoroktól (c. 213 CIC Corpus Iuris Canonici). Annak érdekében, hogy a jövőben is megfelelő számban ajándékozzanak papokat az egyház számára, az egyháznak Jézus követésének szellemiségére van szüksége mindenekelőtt hivatalos reprezentánsaiban, az egyházközségekben, iskoláiban és a családokban. Ennek része az is, hogy közösségi szinten hallgassunk Isten hívására, valamint a személyes készenlét, hogy elfogadjuk a szolgálatot Isten országának eljöveteléért, szolidaritást vállaljunk a szegényekkel, valamint része a házasság nélküli életformában való önátadás. A papokért az erő, a szeretet és a józanság lelkéért mondott imával viselünk gondot (2 Tim 1,7). A legfőbb mérce az emberek üdve marad (c 1752 CIC). A papokért mondott /6

5 imádság magában foglalja ama intenciót is, hogy a papi hivatalhoz való hozzáféréshez további utakat kell nyitni. 2. projekt: Isten nyilvános megvallása Értékelés Istenről szólani, őróla tanúságot tenni és Isten igéjét hirdetni, az egyház, az egyház minden egyes tagja, minden egyes hivatalt viselő legbensőbb feladatai közé tartozik. Az egyház életén belül nem némulhat el Isten szava. A Passaui Püspökségben sokféleképpen teszünk tanúságot Istenről: például a vallásoktatásban, a katekézisben, az óvodákban, a bibliakörökben és a hitről folytatott beszélgetésekben. A Passaui Püspökségben igen sok hívő embernek komoly igényei vannak az istentiszteleteken elhangzó prédikációra. Elvárják, hogy tömör, épületes, a mindennapokhoz közeli, bizakodó, saját gondolkodásra indító legyen. Az igehirdetés bizonyosfajta új kultúrájára van igény. Ennek kialakításában mindenkinek részt kell vennie: azoknak is, akik hirdetik, azoknak is, akik hallgatják. Ugyanakkor minden egyházi létesítményben és a megfelelő közintézményekben az Istenről való bizonyságtétel magas színvonalára van szükség. Az általunk elérni kívánt cél A Passaui Püspökségben az Istenről való bizonyságtétel minőségét valamennyi szinten előremozdítjuk, és közös (hálózatban történő) együttműködéssel fejlesztjük tovább. Intézkedések, melyek elvezetnek e célhoz Biztosítani kell a prédikációk minőségét Aki igehirdetői szolgálatot lát el, lehetőséget kap rá, hogy intenzív tanfolyamokat látogasson igehirdetői módszereinek továbbfejlesztése érdekében. E tanfolyamokon egyebek között azt is begyakorolják, hogy együttesen készítsék elő a prédikációt (az egyházközség valamely bibliakörében, a plébánosi munkaközösség kebelében, az esperesi kerületben), és hogy visszajelzést kérjenek mindazoktól, akik a prédikációt hallgatták. A saját igehirdetői tevékenységet is a helyszínen követik végig szakszerűen, és személyre szólóan támogatják. Gondoskodnak róla, hogy az igehirdetők az adott év folyamán cserélődhessenek a községek között. Tovább kell fejleszteni a hitoktatást és az iskolai lelkipásztorkodást. A hitoktatás minőségének fejlesztése érdekében minőségi ismérveket tartalmazó katalógust Hajléktalan kihez kötődhetne? SÚLYPONT: PASSAUI LELKIPÁSZTORI MUNKATERV dolgozunk ki, amelyet rendszeresen tovább írunk. A papokat és hitoktatókat minden iskolatípusból rendszeresen tovább képezik, és esperesi kerületi szinten alapos tanácsadásban részesítik. Ebben a tanácsadásban az illetékes tudományok és szakakadémiák is közreműködnek. Mindeme tevékenység során a spirituális elmélyülés éppoly fontos szerepet játszik, mint a szakmai képzés. Az iskolai lelkipásztorkodás fejlesztése érdekében a szükséges személyi képzésen túlmenően például meditációs helyiségek és társalgószobák kialakítására is törekszünk. Közösséget kell alkotni, hogy jobb legyen az Istenről való tanúságtétel Az Istenről való tanúságtétel, ahogy a családi katekézisben, az óvodában, a hittanórán, a fiatalok közösségeiben történik, önmagában véve értékes, csakhogy ezek egymással alig-alig vannak összekapcsolva. E tanúságtétel minősége emelkedni fog, ha együttműködés és csere révén megteremtjük az igehirdetés hálózatát. Ennek érdekében az igehirdetéssel kapcsolatos képzéseket és továbbképzéseket minden téren, püspökségünk egész területén a lehető legszorosabban összekapcsoljuk egymással. Közel az emberhez Az emberközeliség az emberhez való közelséget jelenti, az ember konkrét élethelyzetében, örömben és reményben, gyászban és szorongásban (Gaudium et spes 1). Az olyan egyház, mely önmaga körül forog, és eközben megfeledkezik Istenről, érzéketlenné válik a szenvedés iránt. Ellenben aki Istenben merül el, az embernél fog felbukkanni. Ugyanakkor a másik irányba is vezethet az út: aki az emberrel találkozik, Istent is megtalálja benne (vö. Mt 25). A fiatalság az egyház és a társadalom jövője. Ezért a passaui egyház egyik feladatának tekinti, hogy pártolja a fiatalokat, és hogy otthont adjon nekik. Kezdettől fogva különleges figyelem jár a szenvedőknek. Mert hiszen maga Isten adja tudtul: Igen, ismerem szenvedését (Kiv 3,7). Az olyan egyház, mely befogadja és szereti Istent, azt is megtanulja tőle, hogy ekként szóljon: Igen, ismerem szenvedését. Így a felebaráti szeretet, amely az emberközelség ősi megnevezése, az emberek szenvedéstörténete iránti figyelemnél kezdődik. Az olyan egyház, mely nem szolgál, nem is szolgál semmire sem. A mai emberek szenvedésének sokféle formája megérint és megindít minket mint egyházat: Ilyen például a hajléktalansággal járó szenvedés, amely a lakással nem rendelkezőket, az otthonukból elűzötteket, a szegénység elől menekülőket, a menedékjogot kérőket 2006/6 7

6 SÚLYPONT: PASSAUI LELKIPÁSZTORI MUNKATERV sújtja. Ehhez járul még a pszichikai hajléktalanság okozta szenvedés. Valamennyiünknek szüksége van rá, hogy ne csak tető legyen a fejünk felett, hanem úgyszólván a lelkünk felett is tető legyen. Efféle lelki hajlékot találunk itteni életünk ideiglenes tartamában és így a családban, a partnerkapcsolatban, a barátságokban és a hasonló gondolkodásúak társaságában; végérvényesen azonban csak Istenben. Nem kevesen kénytelenek megélni, hogy terveik meghiúsulnak: elveszítik testi vagy lelki egészségüket; elveszítik munkájukat, mely keresetüket adta, ezzel pedig a feladatot, az elismerést és az élet értelmét. Gyakran előfordul, hogy a halál egy hozzájuk közel álló személyt ragad el tőlük; zátonyra fut a házasságuk, vagy egyéb életközösségük minden ezzel járó következménnyel az érintettekre és gyermekeikre nézve. Az élet sokféle sebből vérzik, csak úgy kiált a gyógyulásért. Erős vágyakozás él az emberekben a béke, a teljes egészség, a boldog élet iránt. Egyre többeket fenyeget a fölöslegessé válás veszélye. Manapság könnyen fölöslegessé válnak mindazok, akik nem dolgoznak, nem vásárolnak, nem halmozzák az élményeket. A fölöslegessé válás örvényének szorításában ott vannak az idősek, a segítségre szorulók, a haldoklók, a fogyatékosok, azok, akiknek nincs munkahelyük, gyermekek, kik zavarnak, fiatalok, kik nem találnak helyet az életben, szegények, és akiket szegénnyé tettek. Mind többen kerülnek a szegénységi küszöb közelébe, vagy alája: gyermeküket egyedül nevelő apák és anyák, több gyermeket nevelő szülők. Válasz erre a sokunkat fenyegető veszélyre az új típusú szolidaritás utáni óhaj: a nemek, a nemzedékek, a modernség fejleményeinek nyertesei és vesztesei, a Föld szegény és gazdag nemzetei közötti szolidaritás. Ahhoz, hogy felébreszthessük e szolidaritást a gazdag és a szegény nemzetek között, fel kell ismerni az igazságtalanság okait. Óriási szenvedés jut osztályrészéül azoknak, akik nemi vagy háborús erőszak áldozatává válnak: gyermekeknek, nőknek, idős embereknek, etnikai csoportoknak. A mi egyházunk, amely az erőszakmentesség elkötelezettjének tudja magát, kihívásnak veszi mindezt az erőszakmentes ellenállásra. párok tartoznak, sokakban ébreszthetjük fel a egyházközséghez való tartozás érzését. Ezenkívül ily módon lehetőségeket nyitunk meg a házasság végigkísérésére, például beszélgetőcsoportokban és a házastársi szerepre felkészítő tanfolyamokon, melyek a pároknak (tekintettel a válások magas számára) orientációt és támaszt nyújthatnak. Az egyházközséget úgy kell kialakítani, hogy olyan élettér legyen, melyben pontosan a kisgyermekes családok érezhetik otthonosan magukat. Ilyenformán felfrissülésre találnak, terhet veszünk le a vállukról, és az elismerés érzését kapják. A szülők kisgyermekeikkel együtt vesznek részt a liturgia megrendezésében (családi istentiszteletek), hitéletükhöz támogatásra lelnek (családi katekézisek), és így maguk is rányomják bélyegüket az egyház arculatára. Az egyház (élet)tereket nyit meg a fiatalok előtt egy számukra kritikus életkorban; olyan emberekkel találkozhatnak itt, kik iránymutatást adnak nekik életükhöz és hitükhöz. A plébánia mellett a szerzetesi közösségek és a képzést szolgáló házak is nyitva állnak bizonyosfajta élethelyzetekben lévő emberek előtt: olyanok előtt, akik magukba kívánnak szállni, szellemi elmélyülésre vágynak, vagy valamilyen különleges közösségi élményre áhítoznak. Azon egyházi helyiségek, melyekben emberek gyűlnek össze, hívogató és barátságos kialakítást kapnak. Elősegítjük a minden egyéb szándéktól mentes, spontán vendéglátási formákat, olyanok számára is, akik messziről jönnek: bevándorlóknak, emigránsoknak, külföldi munkavállalóknak és családjuknak, menekülteknek és menedékjogot kérőknek. Egyházunkban mindig van hely olyanoknak, akik a múltban társadalmi vagy egyházi szempontból hátrányt szenvedtek, vagy még ma is szenvednek, például gyermeküket egyedül nevelők, elváltak, újraházasodottak, és olyanok is, akik azonos nemű partnert szeretnek. A különféle egyházi csoportok, egyesületek, létesítmények és házak tevékenységükben ügyelnek ama szempontokra, melyek a másikkal való találkozás és az otthont kínálás tekintetében lényegesek. 3. projekt: Otthont adni Értékelés Az emberek otthonosság iránti vágyakozása formáló hatással van a passaui egyház tevékenységére. Csoportjainak, közösségeinek és helyiségeinek kitárásával az egyház lehetőséget nyit a találkozásra, és ápolja a vendégszeretet szokását emberközelisége és a felebaráti szeretet jeléül. A vendégszeretet, akárcsak a korai egyházban a keresztény élet alapvető ismertetőjegyévé lesz. A vendéglátás nyitott légkörben történik, mely eközben a vendéglátás ideiglenes és átmeneti voltára is ügyel. A cél, amelyet el kívánunk érni A passaui egyház közösségei és helyiségei ideiglenesen otthont nyújtva nyitva állnak az emberek előtt. Intézkedések, melyek elvezetnek minket e célhoz Azáltal, hogy a házassági előkészítést lehetőleg ahhoz a közösséghez közeli szellemben és színten tartjuk, ahová a 4. projekt: Szeretetben szolgálni Értékelés Minden olyan esemény ellen, amikor emberek fölöslegessé válnak, amikor peremre szorítják őket, a passaui egyház felemeli a szavát. Szeretetszolgálati tevékenysége során nem csak az áldozatokkal törődik, hanem politikai fellépésével azon fáradozik, hogy a jövőben ne forduljanak elő efféle áldozatok. A gondviselő, törődő beállítódás kihalásának fenyegető rémségére a megélt szolidáris szeretet a legjobb válasz, amely ama népeket és kontinenseket is magába foglalja, melyek az igazságtalan politikai, gazdasági struktúrák miatt szenvednek és a globális fejlődés áldozatai. A cél, amelyet elérni kívánunk Nem csak az egyház segítő és politikai diakóniájának kiépítésébe invesztálunk közös és egyetlen világunk horizontján, hanem fokozottabban dolgozunk a egyházközség és a szeretetszolgálat összekapcsolásán is /6

7 SÚLYPONT: PASSAUI LELKIPÁSZTORI MUNKATERV Intézkedések, melyek a célhoz vezetnek Hálózatokat kell kiépíteni a szeretetszolgálat munkatársai és az egyházközség között. Nagyon sok tekintetben közös továbbképzést vezetünk be. Az egyház kiáll a családok, a gyermekek és a fiatalok mellett. E tekintetben egyebek mellett a következő társadalompolitikai feladatok várnak ránk: a keresőtevékenységnek és az otthoni munkának, valamint az iskolai életnek olyan viszonyban kell lennie egymással, hogy az a családok számára elviselhető legyen; el kell érnünk, hogy a több gyereket nevelő családokat ne fenyegesse szegénység; hogy a családok támogatásra találjanak, ha idős, ápolásra szoruló és haldokló hozzátartozó otthoni ápolását végzik mindezt ambuláns hospice-szolgálatnak kell figyelemmel kísérnie; el kell érni, hogy a fiatalok hozzájuthassanak kereső tevékenységhez. Annak érdekében, hogy idős korban is megőrizzük az emberi méltóságot, javítani kell az idősekkel való munka és az idősek lelki gondozása feltételeit. A passaui egyház ügyel rá, hogy épületei a fogyatékosok igényeinek megfelelő kialakításúak legyenek, és az erősödőben lévő ellentétes áramlattal szemben azért lép fel a társadalomban, hogy a fogyatékos emberek is megkapják a jogot életük kiteljesítéséhez és az élhetően kialakított terekhez. Az egyház világszerte átülteti a gyakorlatba is a szegények melletti állásfoglalását, azáltal hogy rámutat az igazságtalan (politikai, gazdasági) struktúrákra, követeli az adósságok elengedését, és információval, pénzügyi eszközökkel támogatja a segélyszolgálatokat. Célzottan támogatja az olyan intézkedéseket, melyek a hátrányos helyzetű régiók lakossága számára hatékony segítséget jelentenek. A plébániák és az egyesületek partneri kapcsolatokat tartanak fenn déli és keleti országok személyeivel és csoportjaival. A mindennapi lelkigyakorlatokra támaszkodva kidolgozzuk a szolidaritás lelki gyakorlatait. Ezek során mindenekelőtt meg kell próbálni belehelyezkedni a másik fél helyzetébe: az, aki beleéli magát az érintettek gondjaiba, eközben tiszteletben tartva annak egyéni felelősségét, abban erős, szolidáris szeretet ébred. 5. projekt: Legyen időnk! Értékelés Az idő a modern kultúrák legértékesebb javai közé tartozik. Valakire időt szánni, valakinek időt ajándékozni: ez a szeretet legelemibb történései közé tartozik. Az olyan lelki gondozás, mely az emberhez való közelségből fakad, a szakmai hozzáértésen kívül időt is igényel. Lelkipásztori szükségállapot keletkezik akkor, ha a lelkipásztoroknak nincs már idejük, és nem szakítanak többé időt a hírekre. A lelki gondozáshoz azért van szükség ilyen sok időre, mert az emberek arra áhítoznak, hogy kérdéseiket meghallgassák, s hogy mind fájdalmas tapasztalataikkal, mind pedig boldog élményeikkel együtt mint személyt vegyék észre őket. Nehéz élethelyzetekben támogatást várnak, amikor pedig keresésre indulnak, fel akarják fedezni az életük értelmét és a megpróbáltatások jelentését. Ily módon az embert elkísérő lelki gondozás segít abban, hogy ismét érintkezésbe kerüljünk saját benső erőnkkel, megszabaduljunk az önmagunkért érzett romboló szorongástól, mindez pedig gyógyítólag hat testre és lélekre egyaránt. Az elérni kívánt cél A lelki gondozásra fordítandó idő növelése mindenféle egyházi ténykedés kiemelt fejlesztési célja lesz. Intézkedések, melyek e célhoz elvezetnek Biztosítani kell a lelkészek (nem csak technikai értelemben lehetővé tett) elérhetőségét. A lelkészség az élet színhelyeit keresi fel: az óvodákat, iskolákat, fiatalok találkozó helyeit, lakásokat, gyárakat és műhelyeket, kórházakat, idősek otthonát, szanatóriumokat, börtönöket, menedékkérők és menekültek lakhelyeit. Társadalmi munkában működtetett látogató-szolgálatokat építünk ki lehetőleg a tanácsadó szolgálatok szakmai támogatásával. Képezzük őket, és figyelemmel kísérjük munkájukat. A gyász, veszteség, szakítás és válás olykor életveszélyes, máskor viszont felszabadító folyamata olyan lelki gondozást követel meg, mely kellően érzékeny az életben bekövetkező törésekre és kudarcokra. Az ilyen lelki gondozás tanácsokkal áll az érintett emberek mellé és gyógyító hatása van. Az elvált és válás után újraházasodott embereknek nem csupán az egyház javaira van szüksége (c. 213 CIC), hanem tetterős segítségre is, amennyiben belső vagy külső nehézségek miatt szorongatott helyzetbe kerülnek. A válás és az újraházasodás nem csupán az egyház szentségekkel kapcsolatos gyakorlata számára jelent kihívást, hanem először is, és mindenekelőtt az egyházi diakónia számára. Munkanélküliek reménytelenül fölöslegesek? (Következik: Személyek támogatása, struktúrák kiépítése) 2006/6 9

8 TEOLÓGIA A teremtéstörténet és az ókori Kelet 1. A Bibliában A héber Biblia egy magasztos kozmológiai beszámolóval kezdődik az univerzum geneziséről. Az 1Móz 1,1-2,4a szerint 1 Isten hat nap alatt teremtette a világot, és megpihent a hetedik napon. A bárá szó használata a teremtéstörténet legelső mondatában nem vonatkozik ahogy a legtöbb hagyományos kommentátor hitte a creatio ex nihilo-ra, arra a koncepcióra, mely először a 2Mak 7,28-ban 2 jelenik meg, hanem a Biblia egészében egy sajátosan isteni tevékenységet jelent. A történet nyitó mondata sok kommentátor szerint 3 egy időre vonatkozó kitétellel kezdődik: Amikor Isten elkezdte teremteni az eget és a földet (1,1), és egy, a körülményekre vonatkozó kitétellel folytatódik, mely elmondja a sötétség és az üresség létezését (1,2), majd két fő bekezdésben (1,3) elmeséli az első aktust, mellyel Isten, az isteni fiat -on keresztül, megteremtette a kozmikus rendet az ősi káoszból: Isten mondta: Legyen világosság! és lett világosság. A teremtés hat napja két szimmetrikus formára oszlik. Mindegyik három napból áll, melyben a világosság, a nappal és az éjszaka teremtése az első napra, az égé a másodikra, a szárazföld, a tengerek és a növényzet teremtése a harmadik napra esik, és ezt kiegészíti a világító égitestek teremtése a negyedik napon, a tengerben és az égben élő élőlényeké az ötödiken, valamint a szárazföldi állatok és az ember teremtése a hatodik napon. A refrén, És Isten látta, hogy ez jó, és este lett és reggel, rendszerint követi minden napnak a tevékenységét. A teremtés végső aktusát, az ember teremtését, egy, a mennyei tanácsban elhangzó, ünnepélyes deklaráció előzi meg a célról: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá (1,26). Ezután Isten megáldja az embert: Légy termékeny és növekedjél, töltsd meg a földet és uralkodj rajta!, és miután Isten felruházta az embert a tengerek halai, az ég madarai, és minden, a földön mászó élőlény feletti uralommal (1,28), látta, hogy minden, amit teremtett nagyon jó volt, nem folytatta a teremtést tovább, és megáldotta és megszentelte a hetedik napot (2,2). A teremtés egy másik története (1Móz 2,4b-24 4 ) egy sokkal inkább antropocentrikus verziót ír le az élet eredetéről a földön. A földet először egy földalatti áramlat öntözi meg; az első embert a föld sarából formálják, és az orrába lehelt lehelettel keltik életre; az első nőt a férfi bordájából teremtik; majd mindkettőjüket az Édenkertbe helyezik. A két elbeszélés közötti fő differenciák, melyek forrásai különböző epikus tradíciókat tükröznek, a következők: 1) Az istenség nevei: 1Móz 1. fej.: Elóhím; 1Móz 2. fej.: J(od)H(é)V(áv)H(é); 2) Az első elbeszélésben a növények teremtése (1Móz 1,11skk a harmadik napon) megelőzi az emberét (1Móz 1,26 a hatodik napon), de a másodikban az ember előtt nem volt bokor a mezőn, és a magok még nem szöktek szárba (1Móz 2,5-7), a fákat csak az ember teremtése után teremtették (1Móz 2,8-9); 3) Az 1Móz 1, ben az állatokat az ember előtt teremtették, az 1Móz 2,19-ben viszont az ember után; 4) A férfi teremtését megismétli a második elbeszélés, de amíg az 1Móz 1,27-ben a férfi és a nő egyszerre teremtetik, addig az 1Móz 2,21skk-ban a nőt a férfi bordájából alakítják ki. A második elbeszélés nem említi a nappal és az éjszaka, a tengerek, a világító égitestek, a tengeri élet teremtését, hanem azonnal az embernek a föld porából való teremtésével kezdődik. 2. Az Isten-fogalom Bár az első elbeszélés stílusa sokkal himnikusabb és fennköltebb, mint a másodiké, mégsem tükröz ahogy azt rendszerint gondolják egy teljesen absztrakt, transzcendentális istenfelfogást. Egyrészről, az isteni fiat kapcsolatban áll ugyan a fénnyel (1,3), a firmamentummal (1,6), a vizek egy helyre terelésével, a szárazföldek feltűnésével (1,9), a növényzettel (1,11), a világító égitestekkel (1,14), a tengeri élőlényekkel és madarakkal (1,20), állatokkal (1,24), ugyanakkor azonban utalás történik a firmamentum (1,7: vájáász), a világító égitestek (1,16: vájáász), a tengeri szörnyek, a halak és a madarak (1,21: vájivrá), a szárazföldi állatok tényleges megteremtésére (1,25: vájáász), és legfőképp pedig a teremtés csúcsának, az embernek a létrehozására (1,26skk: náásze). Ezen túlmenően, az isteni fiat által való teremtés nem egy absztrakció, melyet a Papi irat beszámolójának szerzője gondolt ki először, hanem már megtalálható korábbi egyiptomi 5 és babiloni kozmogóniákban is. 1 Az ún. P-forrás (=Papi irat). Lásd J. Wellhausen, Die Composition des Hexateuchs und der historischen Bücher des Alten Testament, W. de Gruyter, Berlin, (eredetileg 1876). 2 2Mak 7,28: Kérlek, fiam! Tekints az égre, a földre és mindenre, ami bennük van, és értsd meg, hogy mindezt, valamint az emberi nemet is a semmiből teremtette Isten. 3 U. Cassuto, Commentary on the Book of Genesis, Magnes Press Hebrew University, Jerusalem, 1961, old. 4 Az ún. J-forrás (=Jahvista irat) beszámolója szerint. Lásd J. Wellhausen, i. m. 5 J. B. Pritchard, Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament, Princeton University Press, Princeton, 19693, 5. old /6

9 TEOLÓGIA A második elbeszélésben azt, hogy az ember az isteni lények képére és hasonlatosságára lett teremtve (1Móz 1,26) sok modern magyarázó fizikai értelemben interpretálja, bár a kifejezések a bibliai kontextusban valószínűleg elvesztették eredeti értelmüket. 6 Az istenség képmásfogalmáról több bibliai szöveg is tanúskodik. 7 Az itt használt terminológiának közel-keleti prototípusai vannak: az egyiptomi irodalomban, különösen kozmogóniai kontextusban, az ember úgy van leírva, mint teremtő istenének képmása; a mezopotámiai irodalomban a királyt néha az ő istensége képmásának, vagy hasonlatosságának (akkád: salmu; héber: celem), illetve az istenség hasonmás -ának (akkád: mussulu; héber: démut) nevezik. 8 Izraelben a demokratizálás abban ment végbe, hogy nemcsak a királyt, hanem az egész emberiséget is úgy fogták fel, mint ami isteni képmásra teremtetett. Amennyiben ez az elképzelés királyi ideológiára vezethető vissza, ez további magyarázatul szolgál az ember egyedülálló feladatát illetően a földön. Ahogy Mezopotámia királya isteni képmás, és ez felhatalmazás arra, hogy népének uralkodója legyen, úgy kap az emberiség megbízatást arra, hogy uralkodjon a tengerek halain, az ég madarain, és minden, a földön mászó élőlényen (1Móz 1,28). Végül, a többes számú ige (náásze csináljunk ) és a többes számú főnevek (becálménu a mi képünkre ; kidemuténu hasonlatosságunk szerint : 1Móz 1,26) utalhat az isteni tanácsra, mellyel Isten konzultál, mielőtt az ember teremtésének fontos lépését megteszi Mezopotámiai prototípusok A teremtéstörténet két verzióját gyakran hasonlították mezopotámiai prototípusokhoz. Az 1Móz 1,1skk. és 2,4bskk.- ban lévő szövegforma az amikor akkor analóg a mezopotámiai epika bevezetési stílusával. A világmindenség teremtése témájának felbukkanása még az olyan művekben is megtalálható, mint amilyen pl. a Ráolvasás a fogfájásra 10, és az olyan nagyszabású kompozícióban is fellelhető, mint a Sumér királyok listája 11 ahol a történelem az özönvíz előtti dinasztiákkal kezdődik. 4. Enuma Elis A specifikus kozmogóniai részletek miatt a mezopotámiai irodalom legfontosabb darabja a teremtés babilóniai elbeszélő története, az Enuma Elis. 12 Itt ugyanúgy, mint a Genezis-ben a víz elsőbbsége magától értetődő, ugyanis az ősi káosz egy vizes mélységből állt. Ennek a vizes mélységnek a neve melynek egy részét Tiamat istennő 13 személyesítette meg a héber tehóm (1Móz 1,2) etimológiai megfelelője, egy valóságos névé, amely mindig megjelenik a Bibliában. Amíg azonban a Tiamat egy elsődlegesen generatív (nemző) erő neve, a tehóm pusztán egy élettelen víztömeg költői neve. Mindkét helyen, a Genezisben (1,6 7) és az Enuma Elisben (4, ), a menny és a föld teremtése a vizek és a firmamentum elválasztásának az eredménye. A nappal és az éjszaka létezése megelőzi a világító égitestek teremtését (1Móz 1, skk.; Enuma Elis 1,38). A világító égitestek szerepe az, hogy fényt adjanak, és szabályozzák az időt (1Móz 1,14; Enuma Elis 5,12-13). Az ember a teremtés végső aktusa az Enuma Elisben (6,4) is elmondják az istenekről, hogy teremtése előtt tanácsot tartottak, ezután az isteni pihenés következik. Ezen túlmenően, teljesen megegyező sorrendje is van az eseményeknek: a firmamentum, a szárazföld, a világító égitestek, az ember teremtése és az isteni pihenés. Ezért tehát úgy tűnik, hogy legalábbis az ún. Papi irat beszámolója a teremtéstörténetnek ezt a korai mezopotámiai változatát visszhangozza. 6 U. Cassuto, i. m. 56. old. 7 Az istenség képmására vonatkozóan lásd 2Móz 24,10 és 33,20 23; Iz 6,1; Ez 1,26. 8 lásd J. B. Pritchard, i. m. 9 Az isteni tanácsra vonatkozó egyéb referenciák tekintetében lásd: 1Móz 3,22 és 11,7; 1Kir 22,19skk.; Iz 6,2skk.; Jób 1 2; Dán 7,10. Arra, hogy az istenségek tanácsot ülnek az ember teremtése előtt lásd: Enuma Elis 6,4 in. J. B. Pritchard, i. m., 68. old. 10 Uo old. 11 Uo old. 12 Uo old. Az Enuma Elis a teremtésről szóló költemény. Marduk volt az egyetlen az istenek között, aki föl merte venni a harcot Tiamattal, a káosz megtestesítőjével, és győzött felette. A főhatalommal együtt Enlil címét (bélu) is megkapta. Ez nem sokkal később annyira jellemezte, hogy sokszor egyszerűen Bélnek nevezték (vö. Iz 46,; Jer 50,2 és 51,44; Bír 6,40; Dán 14,1 22). Legfőbb temploma Bábelben az E-szag-ila ( ház, fölemelt fejjel ) volt. Ehhez tartozott a híres torony, az E- temen-an-ki ( ház, amely alapja az égnek és a földnek ; bábeli torony), és a keleti oldalánál lévő kapu, amelyet befalaztak, s csak a 6. hónapban nyitottak ki néhány napra, hogy a Marduk és a Nabu tiszteletére tartott körmenet átvonulhasson rajta (vö. Ez 44,1 3: analóg eset). Marduk legnagyobb ünnepe az újév volt, amelyet tavasszal ültek meg (Niszán hónapban). Fénypontját a körmenet jelentette (Bár 6,3), amely a városon kívül eső ünnepi csarnokig vezetett. Az Enuma Elis -t recitálva ünnepelték Marduknak mint a mindenség teremtőjének és királyának a trónra lépését, és hitték, hogy Marduk ezen a napon az elkövetkező évre eldöntötte az emberek és az istenek sorsát. 13 A babilóniai kozmogóniában Tiamat, az őssárkány (a sós vizű óceán), adja Apszuval (az édes vizű óceán) az isteneknek az életet. Mivel az istenek és szülőik között viszály támadt, Marduk kettéválasztotta Tiamatot. Az egyik feléből lett az ég. Az ún. ősvíz nem vezethető le a Tiamatból, így legfeljebb egy közös szemita tővel lehet számolni. Az 1Móz 1,6skk. szerint Isten az égboltozattal az ősvizeket kettéválasztotta a boltozat alatti és a boltozat feletti vizekre. A felső vizekre a Biblia néha a mabbul ( az ég óceánja ) kifejezéssel utal, a tehómmal azonban soha; e kettő összefolyása idézte elő a vízözönt (1Móz 6,17 és 7,6; Zsolt 29,10). 2006/6 11

10 TEOLÓGIA Egy nagyon ősi tradícióra utaló másik reflexió található az 1Móz 1,21-ben. Mivel az egész teremtéstörténet kizárólag csak a növények és az állatok általános kategóriáira utal, tehát egyetlen individuális fajra sem, ezért élesen szembetűnő a nagy tengeri szörny speciális említése, a minden élő minden fajta teremtmény kitétellel egy időben, sőt azt megelőzően. Nagyon valószínű, hogy ez része volt annak a biblikus polémiának, mely a teremtő istenek és a káoszt megszemélyesítő tengeri szörny között dúló ősi küzdelem politeista verziója ellen folyt. A Genezisben ez a történet csak a tengeri szörnyek demitologizált említésében jelenik meg, melyek maguk is Isten, és nem a rivális istenek teremtményei voltak. A második teremtéstörténetnek is vannak közel-keleti prototípusai. Az ember teremtése a föld porából (1Móz 2,7) analóg az ember agyagból való teremtése elképzeléssel, azzal a motívummal, mely gyakran megtalálható a mezopotámiai irodalomban (pl. a Gilgames eposzban). A felszín alatti folyam, mely megöntözte az Édenkertet, héber neve éd (1Móz 2,6). Ez vagy az akkád edu szóval rokon, vagy a sumér íd ( folyó ) szóval áll kapcsolatban. A nő bordából való teremtése pedig sumér motívumot tükröz Különbségek a Genezis és az Enuma Elis között Mindazonáltal, a bibliai és a mezopotámiai beszámolók közötti különbségek sokkal szembetűnőbbek, mint hasonlóságaik; mindegyikük saját civilizációja világszemléletét testesíti meg. A Genezisben az összes mitológia teljes elutasítását találjuk. Egy egyedüli, mindenható Teremtő mindent átfogó koncepciója uralkodik benne. Itt a kozmogónia nem kapcsolódik a teogóniához. Isten elsődleges létezése feltételezett nincs hozzákapcsolva az univerzum geneziséhez. Nincs utalás semmiféle elsődlegesen ősi harcra, vagy pusztító háborúra, mely végül is az univerzum megteremtéséhez vezetett volna. Az egy Isten az egész természet felett van, melyet Ő teremtett, saját abszolút akaratából. Az ősi víz, a föld, és a világító égitestek nincsenek istenségekként, vagy testetlen istenségek különböző részeiként bemutatva, hanem mindannyian részei a Teremtő sokoldalú művének. Az ember nem utógondolatként van tekintve, mint az Enuma Elisben, hanem ő a teremtés csúcspontja. Az ember az állati és a növényi birodalmak kinevezett uralkodója, nem pusztán az istenségek szolgája, mint pl. az Enuma Elisben. A Genezis története legnagyobbrészt politikamentes, ellentétben az Enuma Elis-szel, ami Marduknak, valamint Babilonnak és templomainak amolyan emlékműve. A Genezis nem tartalmaz kitételt Izraelre, Jeruzsálemre, vagy a Templomra vonatkozóan. Ezen túlmenően, a bibliai történet nem kultikus, mint az Enuma Elis, amely felolvasásra került a babilóniai Új Esztendő ünnepségeinek negyedik napján. A Genezis ezzel szemben nem játszik semmiféle rituális szerepet Izrael vallásában. 6. Egyiptomi analógiák A mezopotámiai anyag mellett számos egyiptomi analógia is található a teremtés történeteihez, mint pl. az ősi víz megléte és annak felosztása, vagy az élet leheletének az ember orrlyukaiba történő fúvása, valamint az embernek a teremtő Isten képmására való alakítása, a növények, az állatok, a madarak és a halak, illetve a napvilág megteremtése Egyéb bibliai tradíciók A Genezisen kívül számos utalás történik arra, hogy J(od)H(é)V(áv)H(é) legyőzi a nagy tengeri szörnyet és kegyenceit. Ugyanakkor annak a hitnek némely nyoma is megtalálható, hogy ezen cselekvés kapcsolatban állt a világ teremtésével. A harc bibliai verziójában amit Mezopotámiából (Marduk- Tiamat) és Ugaritból (Baal-Jam) ismerünk a Jam, Nahar, Leviatan, Rahab vagy Tannin néven ismert vizes káosz erőit Isten elpusztítja, vagy megzabolázza (Iz 27,1 és 51,9-10; Jer 5,22; Hab 3,8; Zsolt 74,13-14; 89,10-11; 104,6-9; Péld 8,27-29; Jób 7,12; 9,13; 26,10-13; 38,8-11). A Genezis történetei gondosan elkerülik a legendaszerű anyagokat, még az olyan metaforikus beszédfordulatokat is, melyek mitológiai konfliktusokon alapulnak. A teremtés egy másik költői változata tükröződik a Péld 8,1-31-ben, ahol a Bölcsesség beszámol arról, hogyan állt Isten mellett a teremtés folyamán. A Genezis első fejezetében található négy mitológiai motívum 1. az ősi anyag létezése (1,2); 2. Isten munkálkodása és megpihenése; 3. az istenek tanácsa (1,26); és az embernek Isten képmására történő teremtése (1,26-27) az ún. Deutero-Izaiás kozmogóniai doxológiájában elutasítást nyer (Iz 42,5; 44,24; 45, ) 16. Szécsi József S. N. Kramer, Sumerian Mythology, Harper, New York, 1961; Uő., History Beginns at Sumer, Doubleday, Garden City (NY) 1959, Berlin, J. B. Pritchard, i. m., 417. old. 16 Iz 42,5: Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak. Iz 44,24: Így szól az Úr, a te megváltód, aki formált téged az anyaméhtől fogva: Én vagyok az Úr, aki alkottam mindent, aki egyedül feszítettem ki az eget, és szilárdítottam meg a földet; ki volt velem? Iz 45,7: Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. Iz 45,12: Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtettem; az én kezem feszítette ki az eget, és minden seregének én parancsoltam. Iz 45,18: Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta: Én vagyok az Úr, és nincs más. 17 ORZSE-MTA Zsidó Vallástudományi Kutatócsoport /6

11 EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM Hány Magyarország? 1. Vitatott: mikor s hogyan jöttek a magyarok Magyarországba? Valószínűen nem Árpád csoportja volt az első, csak a legnépesebb, legismertebb, főleg: a legmaradandóbb hatású. Nem lehetetlen, hogy már előbb is jöttek egyes csoportok a mai Magyarországba. 2. Nem Verecke híres útján, hanem a Kárpátok keleti és déli szorosain, a besenyők elől menekülve özönlötték el a Kárpát-medencének délkeleti részeit. Többféle csoport, törzsszövetség, vegyes alakulatok alkothatták ezeket a honfoglalókat. Legismertebb és leginkább emlegetett a Hét magyar szövetség. Árpád nem szerepel a hét törzs névsorában. Különben is Géza fejedelem feloszlatta a Hét magyarok szövetségét. Az első Magyarország valahol a Maros-Tisza-Temes- Körös területén lehetett. Erdély is mindig külön szerepel. A Hét magyar a Dunántúlt és az északi részeket szállta meg. Itt székel később a király is. (Székesfehérvár, Veszprém, Tétény). 3. A marosi Magyarország erősen pogány és bizánci beállítottságú; Ajtonyt is Bulcsút is ott keresztelik meg. A kereszténység jobbára politika lehetett. Mintha Szent István belső harcai (Ajtony, Koppány) belső, dinasztiai harcok, különböző törzsek, népcsoportok versengései lettek volna. Erdélyben, a Maros mentén a Gyulák voltak az urak. Géza felesége, Sarolt, István édesanyja is Gyula-ivadék. István győzelmével a nyugati (római) és keresztény irány kerekedett felül. 4. Ajtony legyőzése, halála (Csanád) után megkezdődhet a marosi ország elnyugatosítása és a nyugati (római) kereszténység megerősítése. Mi az oka annak, hogy Imre nevelője, István jobbkeze, Gellért nem a királyok mellett (Székesfehérvár, Veszprém) kap küldetést, hanem a távoli István Koppány ellen testvérharc a hatalomért. 2006/6 és veszélyes, pogány Maros-melléken, Csanádban? A terület fontossága miatt Szent István terveiben. S Gellért beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A remeteségre való hajlamossága ellenére kitűnő szervezőnek és nagyszerű lelkipásztornak bizonyul, bár tudós természet volt. Idegen volta, a nyelv nem ismerete se volt akadály: sikerült megnyerni a nép bizalmát és tiszteletét. Igaz, megvolt benne az alkalmazkodás, az inkulturáció képessége, mint azt a kézi malmán őrlő magyar asszony legendája is bizonyítja. Gellért szívesen hallgatta a magyarul éneklő nő dalait, még meg is jutalmazta érte. 16 éves püspöksége alatt Gellért maradandó benyomást tett a magyar népre ( ). 5. Ő írta volna az Intelmek -et? A főgondolatok biztos Istvántól valók. Több példáját is találjuk az ilyen intelmeknek Európában. Jobbára bencés szerzetesek alkotásai. Szent István a soknyelvű országot jobbnak tartja, mint az egy-nyelvűt. Nem hiszem, hogy a németre vagy franciára, olaszra gondolt volna elsősorban. Legfeljebb a német és latin jön számításba, de egyik se úgy, mint az ország nyelve. Vagy inkább a rokonnépek, -törzsek nyelvét kell ez alatt a kifejezés alatt értenünk (finnugor magyar, bolgár-török, besenyő, hun, kun nyelveket)? Nagyon valószínű, hogy a honfoglaló magyarság nem volt szigorú értelemben egy-nyelvű. Fajilag is nagy árnyalatokat találunk köztük. A többség valószínűleg magyar volt és magyarul beszélt. Meglepő azonban, hogy nem a magyar nyelv szívódott fel a számtalan egyéb nyelvben, hanem fordítva; a török-bolgárok, kunok, besenyők stb. magyarosodtak el, tanulták meg a magyar nyelvet. 6. Az Árpádok alatt lesz a magyar egy-nyelvű, egy vallású a kereszténység hatása alatt. Ebben István királynak, mint államalkotónak, oroszlánrésze lehet, bár ő a több- 13

12 EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM nyelvű országot hangsúlyozza. A kunokkal, besenyőkkel való együtt-lét, harcok, valamint a (kényszerű vagy békés) tatár-török kapcsolatok is hozzájárulnak a magyar nép kialakulásához. 7. Az Árpádok után a század átmenetet képez (Nagy Lajos, Zsigmond, Hunyadiak, Mátyás király). Ők az Árpádok alkotta Magyarországból élnek. A Habsburgok egészen új állapotot teremtenek a magyar történelemben. Ehhez járul a reformáció és a török hódítás: új irány, új világ. Törést, fordulatot jelent a magyar történelemben. Egészen más irányba tolódik el a nép, az ország fejlődése (vagy hanyatlása): zűrzavar, megosztottság, gyűlölet, bizonytalanság. Olyan lesz Magyarország, mint egy szekér, amelyet három-négy ló is húz, de mind más irányba. 8. Lech-mezőt könnyen kiheverte az akkori magyarság; Muhit (tatárok) is feltűnően jól vészelte át az ország, hisz alig néhány évtized, s máris erős a haza. Nem így Mohács: mindmáig trauma, akárcsak a két világháború, Trianon és Ezekhez képest Majtény és Arad kisebb epizódok. A 20. század amolyan nemzeti Csernobil: még mindig tartó mérges kisugárzással. A kommunizmus szinte állandósította ezt a kisugárzást (besúgók, ügynökök, árulkodás, ellenségeskedés, megosztottság). Jelenleg ebben az állapotban van az ország. 9. Új honfoglalás -ra, új hazára, mindenek előtt új nemzeti öntudatra lenne szükség. S mindenek előtt új Istvánra, Gellértre, új IV. Bélára. Ma is legalább három-négy Magyarország van: Budapest; az elcsatolt magyarság (főleg Erdély); és az a sok millió, akiknek mindegy a nemzet is, kereszténység is, csak a haszon számít vagy a politika, esetleg a New Age, a kapitalizmus és a globalizáció szellemében. Még ez az utolsó a legkevésbé Magyarország. Valószínűen Erdélyben (Délvidék, Szlovákia) inkább megvan Magyarország, mint itthon, ha a nemzeti öntudatot tekintjük. Az igazi nemzet, Magyarország független az önkényes határoktól és politikától. De míg ez a politika, csernobili kisugárzás tart és hat, nehéz hazáról, nemzetről beszélni. Régen a besenyőktől s egyéb népektől űzve keresett magának hazát a magyar. Ma a maradék szintén hazát keres. De hol? Nagyobb ellenségek űzik, tépik, mint a honfoglaláskor. Az akkori ideiglenes ellenségek jó része beolvadt; ma fordított a veszély: minket olvasztanak be a hamis, ál-vezetők. 10. Szent István előre látta, mi vár a magyarra, az országra halála után. Ezért ajánlotta fel az országot (koronát) a Szűzanyának. Kérhetett volna segítséget apósától, a német császártól is, vagy a bizánci udvartól, hiszen jó összeköttetései voltak azzal is. De nem akarta az ország függetlenségét kockáztatni. Még csak nem is a pápához fordult, mert az is lehetett egy szellemi-lelki függés az ország számára. Tehát csak Istenben bízva, Máriának ajánlotta fel koronáját. Ezzel példát mutatott a jövőre. Sajnos, nem mindig követték őt ebben: hol a német, hol a lengyel, olasz stb. uraságoknak adták a magyar koronát a gyenge királyok vagy széthúzó, önző nagyurak egész Kossuthig, aki magának az orosz cárnak kínálta fel Szent István koronáját. Ma New York és Moszkva között folyik a játszma. 11. István, IV. Béla, leánya Margit, Pázmány, Apor Vilmos, Márton Áron, Bálint Sándor: íme néhány példa. Ők nem csalnak meg az irány megválasztásában. Veres Péter még 1956 nyarán mondta egy, az ifjúságnak tartott beszédében: Két ének (azaz annak szelleme) tartotta meg ezt az országot, a Tebenned bíztunk eleitől fogva (zsoltár) és a Boldogasszony Anyánk. Nem a Marseillaise, se nem a diszkók idegen áriái. 12. Pontosan meg kellene határozni, mit jelentenek ezek a szavak: ország, állam, nemzet, nép, haza. Nem ártana tanulmányozni pl. az amerikai, francia, japán, izraeli felfogást és gyakorlatot e tekintetben, nehogy politikai demagógiába torkolljon a beszélgetés. S nem ártana régi klasszikus íróinkat felidézni: Balassi Bálint, Pázmány, Arany, legszebb népdalainkat. Náluk senki se tételezi fel se a nacionalizmus manipulált jelenlétét, se az antiszemitizmust. Egy nemzetet nemcsak Mohács és Trianon képes megbénítani. Politikailag manipulált demagógia is képes, mégpedig eredményesebben és gyorsabban is, tönkretenni. Most ilyen elnyomatás, népirtás fenyegeti a kis nemzeteket, minket magyarokat is (kívülről csakúgy, mint belülről). A mohácsi csata nemzetalakító tragédia. Béky Gellért S.J /6

13 EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM Egyház és politika Válogatás az Egyházfórum honlapján közzétett hozzászólásokból Lelkipásztorként teljesen egyetértek M.P.-né-vel és Kárpáti Attilával: templomban nincs helye a pártpolitizálásnak, és az is furcsa, ha egy pap olyan demonstráción vesz részt, ami konkrétan egy adott politikai tömörülés, ráadásul nem is éppen békés megoldásra törekvő céljait szolgálja. Ez persze nem menti fel a túlzásba vitt rendőri erőszak elkövetőit, amely ellen az emberi jogok védelmében tiltakozni kell, akár felszentelt pap, akár más ember alapvető jogait éri sérelem! Véleményem szerint az egyház küldetésének van ugyan társadalmi és ebben az értelemben bizonyos politikai vonatkozása, de semmiképpen sem pártpolitikai! Ezzel kapcsolatban érdemes lenne újra elolvasni Doromby Károlynak a Vigilia még 1972/1. számában megjelent tanulmányát: A keresztény pártok mint az evangéliumi üdvösségüzenet félreértésének termékei címmel. Tanulságos /6 H.J. Kedves H.J.! Végtelenül boldoggá tett, hogy lelkipásztor létére nem a mundér becsületét védte holmi laikusokkal szemben... Köszönöm, sokat enyhített aggódásunkon, ami vérmérsékletünk és élettapasztalatunk függvényében olykor elragadja tollunkat. Nagyon bízom, hogy aki e néha indulatosabb szavakat olvassa, tudja, hogy nem Rád haragszom, hanem Érted, és íróját az aggódás, a szeretet indulata vezérli. Milyen hatalmas felháborodás kísérte, amikor Jézus a kufárokkal összeütközésbe került! (...) Keresztény pártok? Ha a ma magát elnevezésében kereszténynek nevező párt megnyilvánulásait hallgatom, pirulnom kell. Ilyen szavak jutnak eszembe: tanuságtétel... Igen, bíráljon, de ne kötekedjen, és minden esetben tartsa tiszteletben a személyt, akivel vitája van. Amikor pedig a tévé-néző előtt, és rá való tekintettel mimikával még hangsúlyozni óhajtja megvetését, az már a komikum határát súrolja. Nagyon halkan merem csak megjegyezni: A világ előtt Egyházam bizony pártként jelenik meg! Nagy súllyal nehezedik ez rám. Ilyen alkalmakkor mindig egy szellemi tornamutatványnyal vígasztalom magam: nem ez az Egyház! Mert az tulajdonképpen Jézus Krisztus misztikus teste. Csak megnyilvánulásában túl sok a szeplő, a ránc (amelyben nekem is szerepem van). Még az is a gondom, hogy divatos manapság különösen, ha pénzről (finanszirozásról) van szó az egyház üldözéséről beszélni. Vajon ez amnézia, önbecsapás, - vagy minek nevezzem? Inkább gyerekes sértődés. Ha ez egyházüldözés, akkor minek nevezzük azt a bizonyos negyven évet? (...) M.Pné Kedves olvasók, tisztelt MSZP-barát keresztények! Évek óta tűnődöm, hogy miért is kötődnek az MSZP-hez jóra való, tisztességes emberek, akiket sem karriervágy, sem egzisztenciális függőség nem hajt. A válasz bizonyára több oldalú. S még több lesz, ha ráadásul keresztény identitású emberek esetében keressük a választ. Mert itt már nem elég hivatkozni egy ingyen lakásra, ami már 20 éve amortizálódott, s a fogyasztási hitelekért cserébe hamarosan ráteszi kezét a tőke. A baloldal nem nyújt a létbiztonsághoz szakszervezeti védőhálót, mert az ellenérdekűek térnyerését támogatja -saját személyes érdekében. A magasabb jövedelmek reménye is csak kampány-fogás (Júdás pénz?), hisz napjainkban bizonyosodik be, hogy ez is része a csődhelyzetnek. És hát ugyanazon párt tette, amit tett 89- előtt, s pártolja ma a szélső liberális ateizmust, kísérli meg gyengíteni a társadalom velük szenben álló intézményeit fondorlatos módon stb. Miért is méltatlankodik a balos hívő egyházaink jobboldaliságáért? Bizony az idézőjelet nem véletlenül tettem ki. Kitehetném a baloldalhoz is, hisz:...a szavak értelmüket vesztik, semmi nem az, aminek mondják... És mégis! A hazugság relativizálódik, keresi a visszamutogatást, holott bagoly mondja verébnek..., hiszen nagyságrendi különbség van a hitelesség terén. Hát miért is van az, hogy egyházaink mindegyike konzervatív? Hadd ne magyarázzam azt, ami a világon mindenütt természetes. Hogy vannak szélsőséges esetek? Attól függ, honnan nézzük. Minél inkább a túloldalról, annál inkább távol, a másik oldal szélére kerül! S ezek az elhelyezkedések pedig sajnos a kézi vezérelt médiák által sugallt következtetésekből származnak. Plusz az egyén lelki életét frusztráló események, s máris elfelejti a jóember a fa gyümölcseit megvizsgálni. (Elhiszi, amit a mezőőr mond neki ). Pedig Jézusunk egyértelmű és mélységes, fájóan valós törvényeket tanított! Elhiszem, hogy van, kinek ez túl nagy teher. Adjon Isten neki megvilágosodást! Szeretlek benneteket velem együtt tévelygő testvéreim: Eszt.I. Bár nem vagyok MSZP-barát keresztény, megszólítva érzem magam annyiban, hogy a jobboldal egy jelentős hányadának egyházamhoz fűződő számomra perdöntő kapcsolatával vitázom, lehetőség hiányában csak ehelyütt. (Bár egy egyházi kezdeményezésű levelezőlista mára már hallgatag résztvevőjeként már nem is meglepődve olvashatom a feltett Bitót Gyurcsánynak c. küldeményt.) Lehet, hogy inkább baloldali gondolkozásúnak gondol közülünk néhányat? 15

14 EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM Ha már a felütés pártszimpátiát tételez fel, akkor így folytatom... Előre bocsátom: idős korom lehetővé teszi, hogy nemcsak kézivezérelt médiákból szerezzem tájékozottságomat, hanem saját múltbeli tapasztalataimból is. Talán azért, mert a háború után megjártam a börtönt, és az Andrássy utat is ismerem belülről... Emiatt továbbtanulásom szóba sem kerülhetett. Származásom miatt a helyi pártvezetés vetélkedésének függvényében igen gyakran kényszerültem munkahelyváltásra. Mindezek következményeként nyugdíjam segélyekkel kiegészítve is igen szűkösen biztosítja (?) megélhetésemet. Ennek ellenére gondolataimat nem a múlt felhánytorgatása tölti ki... Aki az eke szarvára teszi a kezét... nem méltó! Háború előtti budai középosztálybeli katolikus neveltetésem akkor a katolikus tanítás ellenkezőjével szembesült: magyar embereket más magyar emberek hajtottak most már tudom a haláltáborokba. (Apám élete kockáztatásával ezen a vonalon sokat segített.) Akkor egyházam nem tiltakozott, sőt, egy főrendiházi tagsággal rendelkező főpap egy beszélgetésünk alkalmával ezzel egyetértett. A háború előtt az évekig tartó változó térnyerésük, mellőzésük után végül is az árpádsávosok kerültek hatalomra. Nyilvános megjelenésükkel most, kb. 12 éve találkoztam újra, amikor egy állami ünnepen tüntettek, és az akkori belügyminiszter nem lépett fel ellenük. Ma már ott tartunk, hogy elképzelhetetlen nélkülük egy jobboldali pártnak, vagy az egyháznak utcai megjelenése (ld. pl. finanszírozási tüntetések, Spányi beszéd). Elhatárolódást nem tapasztaltam. Ma is tagadhatatlan van antiszemitizmus, bár olykor csak idegenszívűeknek stb. nevezik őket. Számos a múltól ismert hívó szót hallhatok e témában prominens pártemberektől, sőt papoktól, ami sokaknál talál egyetértésre. Egyházi iskolában nyíltan történik. Amit jelen esetben jobboldal -ként jelölök, az deklaráltan az egyház egyetértésére apellál. A vágatlan, egyenes adású viták alkalmával igen-igen árulkodó, sokszor annak is szánt megvető arckifejezés, egy emberi személy ( képére és hasonlatosságára teremtett ) minden vonalon történő degradálása, olykor megalázása irtózattal tölt el. Mindezek nyomaival szinte naponta találkozhatom szentbeszédekben, de egy-egy jobboldali szlogen reminiszcenciájával püspöki körlevélben is M.P.-né Kérem, milyen gyűlülködő hangnem uralkodik ezen a fórumon?! Sajnos nagyon távol áll a keresztény szellemtől. Az Egyházfórumot eddig járattam (kíváncsi voltam, mik az egyházból kiábrándult lehetséges szekta-mag slágertémái), de soha többet nem vásárolok belőle, ezt a hangnemet semmilyen szinten nem érdemes támogatni Tükör Kedves Tükör! A kritikus hangra mindig szükség van. Jó, ha időnként egy internetes fórum oldalán megjelenő, olykor esetleg valóban vehemensebb hangvételű írások szerzői elé is tükröt tartanak, a szeretet szellemében intve őket. Ugyanakkor véleményem szerint egy tükör soha nem torzíthat, és mindent meg kell mutatnia! Az a kérdés még nem vetődött fel Önben, hogy az vajon menynyire keresztény szellemű, ha egy magát kereszténynek nevező párt (ami szerintem Jézus tanítása és ennek nyomán a keresztény hit teológiai önfelfogása fényében önmagában is nonszensz, de ezt most hagyjuk!) prominens személyiségei durva módon sértegetik a bizonyos kérdésekben másként gondolkodókat, eltérő világnézetet vallókat, vagy más életformát követőket, politikai ellenfeleiket pedig ellenségnek, a haza árulóinak tekintik? Vagy hogy egy magát szintén keresztény szellemiségűnek definiáló párt elnöke, 16 évvel a renszerváltás után nyíltan lekommunistázza politikai ellenfeleit, köztük olyan politikusokat, akik a diktatúra éveiben még nem is éltek, vagy gyermekek voltak? Vagy éppenséggel az akkori demokratikus ellenzék tagjai! Vagy talán az a hangnem áll közel a kereszténységhez, amelyet az elmúlt hetekben a budapesti Kossuth téren hallhattunk, és amely szerint keresztény magyar hazánk minden bajának legfőbb forrása a zsidóság nemzetünk testén való élősködése? Arról mi a véleménye, hogy törvénytelenül tüntető, a rendőröket provokáló emberek, amikor már kellően felhergelik a törvényes kötelességét teljesítő hatóság képviselőit, mielőtt azok támadásba lendülnének, gyorsan imádkozni kezdenek, utána pedig világgá kürtölik a sajtóban és a médiában, hogy lám, milyen csodálatos ereje van a hitből fakadó imádságnak...? Véleményem szerint ez nemcsak visszaélés azzal, amit én hívő emberként a keresztény imáról gondolok, de az egész kereszténység perverz megcsúfolása! (Itt most nem akarok kitérni az olykor valóban brutálissá vált, emberi jogokat sértő rendőri magatartás kérdésére, amit egy demokratikus jogállamban természetesen én sem tartok helyesnek és mélyen elítélek! Nem célom a jelenleg kormányzó politikai elit védelmezése sem, akikre morális és sok más szempontból én is kritikusan tekintek!) Ami pedig gondolatainak második részét illeti: az Egyházfórumban megjelenő írások nem az Egyházból való kiábrándultság szüleményei, hanem olyan valós kérdések és problémák, amelyeket 40 évvel a II. Vatikáni Zsinat után nem lehet többé a szőnyeg alá söpörni. Az Egyházfórumot nem kötelező megvásárolni, sem elolvasni, de ettől függetlenül a benne felvetett gondolatok egyre több hívő katolikus ember véleményével egyeznek, akik nem egy új szekta magját kívánják alkotni, hanem tevékeny részvételükkel szeretnének hozzájárulni egy olyan megújult egyház ( kisded nyáj ) kialakulásához, amely békét és kiengesztelődést hirdet e széthúzó világban, és amely a jézusi örömhír szellemében már itt a földön a gyógyulás otthona lehet az édes igára és könnyű teherre vágyó emberek sokaságának. A megbocsátásra kész, gyűlölettől mentes keresztényi szeretet szellemében: H.J /6

15 EURÓPAI ÚNIÓ Létezik-e vallásszabadság Törökországban? Az Európai Uniónak (EU) mindenki számára biztosítani kell a teljes vallásszabadságot. Ez az uniós tagság ügyében a közelmúltban Törökországgal megkezdett tárgyalások legalapvetőbb követelése. Az oslói Forum 18 News Service-nek adott személyes értékelésében ily módon érvel Otmar Oehring a németországi katolikus karitatív szervezet, a Missio részéről. Dr. Oehring felhívással fordul mind Törökországban, mind másutt mindazokhoz, akik hisznek a vallásszabadságban, hogy nyíltan és őszintén vessék fel a törökországi muzulmán, keresztény és más vallású közösségek vallásgyakorlását érő folyamatos obstrukciók kérdését. Ha bármelyik törökországi mecsetbe vagy templomba betérünk, ott imádkozó embereket látunk. Valamilyen formában tehát létezik vallásszabadság. Vannak azonban megoldásra váró súlyos problémák. A vallási közösségek nem szerveződhetnek saját szándékaik szerint. Az egyén vallásszabadsága pedig csak bizonyos határokon belül létezik. A törvény például mindenkit feljogosít arra, hogy áttérjen más vallásra, és ezt a változást a személyi okmányaiba is bevezettesse. Akik azonban ezt megtették, azok polgártársaik gyűlölködésével szembesültek. Amint egy vallási közösség elkezd megalakulni, azonnal problémákkal szembesül. Ez egyaránt igaz muzulmán és más vallású közösségek esetében is. Noha sok török nem kedveli az iszlám állam kifejezést, meg kell állapítanunk, hogy az iszlámot az állam szervezi. A szunniták, akik számára ez elfogadhatatlan, nem alakíthatnak közösséget. Bár szufi szerzetesrendek léteznek köztük néhányan magas létszámmal működésüket, 1920 óta, hivatalosan ellehetetlenítették és betiltották. A vallási közösségek a legfőbb problémát abban látják, hogy mint közösségek nem rendelkeznek törvényes státussal. A késői Oszmán Birodalom idején elismertek ugyan néhány vallási kisebbséget az ún. millet rendszer keretében 1, de az iszlám közösség nem kapott külön jogi státust, mivel az iszlám volt magának az államnak a vallása. A Török Köztársaság megalakulásával azonban minden ilyen státus megszűnt. Néhány muzulmán közösség foglalkozik ezzel a jogi hiányossággal, különösen a domináns szunnita többségen belül kisebbségben lévők, illetve az alevik, a síiták és a szufi Dr. Otmar Oehring a kritikus szemlélő. rendek. Csak kevés iszlám hívő kész azonban nyíltan hangot adni a törvényes státusra vonatkozó követeléseinek, mert félnek a bebörtönzéstől, habár az alevik egyre bátrabban hallatták hangjukat az utóbbi években. Ennek köszönhető, hogy társaságként már egyre inkább elismerik őket; vallásos testületként azonban még mindig nem. Az engedéllyel nem rendelkező vallásos összejövetelek és istentiszteletek illegálisak, bár törvényileg továbbra sem tisztázott, hogy miben áll a legális, illetve az illegális istentisztelet. Az oszmán millet-rendszer annak idején elismert néhány vallási kisebbséget, az 1923-as Lausanne-i Egyezmény pedig homályos utalást is tesz a vallási kisebbségek jogaira, ellenben név szerint nem nevezi meg azokat. A török kormány ezt úgy értelmezi, hogy kizárhat olyan közösségeket, mint a római katolikusok, a szír ortodoxok, vagy az evangélikusok, bár ezek a közösségek megtalálták a módját, hogy tovább működhessenek. A nem vallási rendeltetésszerű épületekben visszafogottan működő keresztény protestáns egyházakat megtűrik, de ha muzulmánok egy bejegyzett mecset előtt gyülekeznek, azt az államra nézve fenyegetésnek tekintik, és rajtuk üt a rendőrség. Törvényes keretek A jelenleg hatályos török törvények miatt a legtöbb keresztény protestáns egyház nem tudja magát egyházként elismertetni. Csak egy furcsa esetben jegyeztek be egy német protestáns egyházat Antaljában, de csak azért mert magát imaház -nak és nem egyház -nak nevezte. A legtöbb protestáns evangelikál egyház Törökországban nem magánházaknál jön össze, hanem bérelt helyiségekben, például irodaházakban, és más nem lakáscélú épületekben. Ezek az épületek némely esetben elég nagyok is lehetnek. Az 1983 októberében elfogadott társasági törvény (No. 2908) nem engedélyezte vallásos célú társaságok alapítását. Azaz egy vallási vitafórum, vagy akár egy vallásszabadságért küzdő világi csoport alakítása sem volt lehetséges társaságként. A törvényt négyszer módosították a török uniós csatlakozás jogharmonizációs törekvéseinek következtében, 1 A különböző kulturális csoportok önálló kormányzattal rendelkező millet-eket alkottak (a ford.). 2006/6 17

16 EURÓPAI ÚNIÓ de nem változtattak a vallási társaságok tiltásán. Mivel az Európai Bizottság nem volt elégedett a törvénymódosítással, a parlament 2004 júliusában új társasági törvényt fogadott el (No. 5231). Ez a törvény ellentétben az előzővel nem sorolja fel azokat a célokat, amelyekre társaságot nem lehet alapítani, mintegy azt a benyomást keltve, hogy engedélyezett a vallási társaságok létrehozása. A török bíróságok azonban mégis meg tudják akadályozni a vallási célú társaságok alapítását. Döntésüket törökországi ügyvédek és emberjogi aktivisták megfigyelése szerint a török alkotmányba beépített szekularizmus elvére alapozzák. Egyetlen vallási csoport sem kapta meg az engedélyt, hogy vallási társaságként bejegyezzék pedig számos protestáns egyház kérte ezt. Néhány szufi rend és új iszlám mozgalom ellenben vállalkozásként nyilvántartásba kerülhetett annak ellenére is, hogy vallásra utaló névvel kérték a bejegyzésüket. A kormány módosította az építés-tervezési törvényt is : a mecset szót az istentisztelet helye kifejezéssel helyettesítették. A kormány a protestáns egyházak felé jelezte, hogy természetes személyek nem kérhetik épületek istentiszteleti hellyé történő minősítését, ellenben az egyes gyülekezetek megkísérelhetik, hogy először jogi személyként ismertessék el magukat (mint Dernek vagy társaság), utána pedig kérhetik, hogy minősítsék istentiszteleti hellyé azt az épületet, ahol összejönnek. A legutolsó értesülések szerint két protestáns egyház kísérletezik azzal, hogy végigjárja ezt az utat. A török állam jelenleg két protestáns egyházat ismer el törvényesen. Ezek közül az egyik Isztambulban működik. Ezt a közösséget évekkel ezelőtt hosszas bírósági eljárás után jegyezték be mint Vakf (vagyis jótékonysági alapítvány). Ennek köszönhetően lett jogi személy, aminek eredményeképpen az épületet is átminősíthették. A második példa egy diyarbakiri protestáns egyház, amelyet a Művelődési Minisztérium mint a nemzeti örökség részét törvényesen is az istentisztelet házaként ismert el. Nevelés oktatás A vallásos nevelést továbbra is szigorú ellenőrzés alatt tartják. A törvény szerint az oktatási feladatot az állam látja el, bár a gyakorlatban a keresztény egyházak az Örmény Apostoli Egyház, az ortodox, a katolikus és a protestáns egyházak tarthatnak katekézist gyermekeiknek a saját épületeikben. Az állam valójában szemet huny felette. A Korán oktatásának helyzete azonban ettől eltérő. Hivatalosan csak az állam felügyelheti a kurzusokat, ennek ellenére kb titokban megtartott kurzusról hallani. Sok köztisztviselő és rendőrtiszt jó kapcsolatban áll ezekkel a csoportokkal, a magasabb beosztású tisztviselők közül többen is olyan szufi rendek tagjai, amelyek hivatalosan nem léteznek, vagy be vannak tiltva. Felsőoktatási intézményeket a muzulmánok, a keresztények vagy mások számára általában lehetetlen létrehozni. Az Örmény Apostoli Egyház és a Görög Ortodox Egyház szemináriumait a hetvenes években bezárták, és az állam azóta sem engedélyezi, hogy újra működhessenek. A protestánsok rendszerint nem alapíthatnak Biblia-iskolákat. Működik Szufi vallásosság Istenre irányul. ugyan egy evangélikus Biblia-iskola Selcukban, de azt az állam nem ismerte el, és nem is akkreditálta. Ennek ellenére itt már évek óta teológiai képzést folytatnak. A keresztény papok és lelkipásztorok többnyire külföldön tanulnak. Az alevi muzulmánok nem kérnek ilyen jellegű felsőoktatást, mert vezetőik nem imámok, hanem az ún. vének, akiket más vének avattak be. Istentisztelet és hitélet A 2003 júliusában életbe lépett építési törvény lehetővé teszi istentiszteleti helyek alapítását. Azt azonban minden bizonnyal szándékosan nem pontosítja, hogy ez építést, bérlést, vagy vásárlást jelent. A protestáns egyházaknak nehézségekkel kell számolni, ha építkezni szeretnének. Ha egy közösség hivatalosan kíván istentiszteleti helyet építeni, megteheti egy olyan helyen, ahol a követőinek száma elér egy minimumot ellenben az állam dönti el, hogy a közösségnek van-e elég követője, hogy megkaphassa a földet, amire szüksége van. A törvénynek nincs irányadó értelmezése. Az igazságügyi miniszter nemrégiben [2005-ben] azt nyilatkozta, hogy a vallási közösségeknek pályázniuk kellene, ha istentiszteleti helyet akarnak építeni, de hogyan pályázhatnának, ha hivatalosan nem is létezhetnek? A kormány tisztviselői nem akarják elismerni, hogy az alevi muzulmánok hivatalosan nem alapíthatnak istentiszteleti helyet. A kormány sok alevi faluban épít ugyan szunnita mecsetet, de az alevik oda nem fognak járni. Inkább a cemevikben (összejöveteli házaikban) tartják nyilvános istentiszteleteiket nem csak Közép-Anatóliában, hanem Isztambulban is. A kormány 2004-ben parlamenti nyilatkozatot tett közzé arról, hogy ezeket az alevi cemeviket nem tekinti istentiszteleti helyeknek. Bár többségük továbbra is akadálytalanul működik, az utóbbi években néhányat bezártak közülük. A személyi státusról szóló törvény alapján a hívők még az iszlámról is áttérhetnek más hitre, bár ateistának vagy agnosztikusnak hivatalosan senkit sem lehet bejegyezni. Ha valaki az iszlámról más hitre tér át, rávezethetik ugyan a személyazonossági dokumentumaira, ellenben ha valaki a papírjai szerint muzulmán, annak azért könnyebb a minden /6

17 EURÓPAI ÚNIÓ napi élete. A keresztények, a Baha i hívők, a Jehova tanúi számára gyakorta lehetetlen munkát találni, különösen a vidéki falvakban. Emiatt sok volt iszlámhívő a személyi dokumentumokon inkább változatlanul hagyja vallási hovatartozását. A vallási ügyekkel megbízott államtitkártól 2005 őszén kapott információ szerint az utóbbi tíz évben kevesebb mint 400-an tértek át hivatalosan a kereszténységre, és mindössze tízen a zsidó vallásra. Az iszlámot a Vallási Ügyek Elnöki Hivatala (a Diyanet) felügyeli, ami közvetlenül a miniszterelnök hivatala alá tartozik. Szándékosan nem kormányzati minisztériumként hozták létre, mivel Törökország önmagát szekuláris államnak tekinti. Egyes muzulmán közösségek különösen az újabban alakult csoportok, mint amilyen például a Nurcu mozgalom, a Suleymanci, a Fethullah Gulen követői és a szufi rendek tagjai közül is sokan kifogásolják ezt az állami felügyeletet. Néhány vallási közösség vallási célból hivatalosan hívhat külföldről munkatársakat. A katolikusok az 1923-as Lausannei Egyezmény alapján korlátozott számban kérhetnek külföldi papokat. Ezt azonban a kormány megnehezíti, mondván, hogy mivel olyan kevés a katolikus, miért kell akkor annyi pap? A protestánsok helyzete még nehezebb, mivel hivatalosan nem is ismerik el őket vallási közösségekként. Azok a külföldiek, akik vallási céllal, de leplezve érkeznek az országba, problémákkal szembesülhetnek, ha az állam felfedi ott tartózkodásuk valódi célját. Amennyiben az államnak nem kell tudni a tevékenységükről, szabadon működhetnek, de abban az esetben, ha az állam kénytelen hivatalosan is tudomást szerezni róluk, akkor nehézségekkel kell szembe nézniük. A kormány tud a legtöbb protestáns misszionáriusról, valószínű mindannyiukról, mivel ők tudatosan a nyílt tevékenykedés mellett döntöttek. Időnként akadnak problémáik, de a legtöbb esetben az állam csupán információt gyűjt a tevékenységükről, és nem zavarja a működésüket. Az összes vallási közösség állami felügyelet alatt áll, és különös figyelemmel ellenőrzik a vallási kisebbségeket. A keresztény vezetők tudják, hogy lehallgatják őket, és telefonbeszélgetéseiket rögzítik. Az ökumenikus pátriárka szerint a falnak is füle van, még saját patriarchátusában is, Isztambul feneri kerületében. A rendőrség rendszeresen megjelenik az egyes keresztény templomokban, kérdezősködnek, hogy ki jár oda, mely külföldiek, miről beszélgettek. Különösen az érdekli őket, hogy a török állampolgárok közül ki jár oda. Ezeket a látogatásokat vajon fenyegetésnek kell-e tekinteni, vagy pusztán a titkosszolgálatok szereznek ily módon információt a helyi egyházakról? Amikor Ankarában a rendőrség megjelenik a katolikus szertartásokon, azt mondják, hogy mindezt a keresztények védelmében teszik. A templomokban, a hívekkel történt beszélgetéseim alapján azonban biztos vagyok benne, hogy ez nem igaz. Amikor meghirdették a szekularizmust, mint az állam vezérlő elvét, összhangban a francia laicitás elvével, azt komolyan is gondolták. Kemal Atatürk és követői szét akarták rombolni az iszlámot. Később azonban a vezetők megértették, hogy a társadalom nem akarja ezt az utat járni. Az iszlám lassan-lassan visszatért az iskolákba és az élet más területeire. Törökország most szunnita muzulmán állam. Akinek török az anyanyelve és szunnita muzulmán, az töröknek számít. Az alevik, kurdok, 2006/6 keresztények és más kisebbségek nem számítanak töröknek őket a külföldiek közé sorolják. A fejkendő mint szimbólum A fejkendő a hívő muzulmán nők által őszintén vállalt viselet körül kialakult dühödt vita alkalmat adott arra, hogy az iszlamista pártok politikai kérdést kovácsoljanak belőle. Ezzel is tanúsítani kívánták szembenállásukat a katonai hatalommal, amely az 1980-as puccs után betiltotta az iszlám viseletet. Ha nem tiltották volna be a fejkendő viseletét, nem származott volna belőle probléma. A kérdést jól példázza Leyla Sahin, egy nem politizáló hívő muzulmán nő esete. Sahin ötödéves orvostanhallgató volt, amikor az isztambuli egyetemen eltiltották a fejkendő viselésétől. Ezt követően tanulmányait a bécsi egyetemen fejezte be sikerrel. Ez a nyugtalanító tilalom jogerősen tiltja ki a hívő muzulmán nőket az egyetemekről, ezért a tilalommal kapcsolatban vizsgálatot indított az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagy Kamarája (Grand Chamber of the European Court of Human Rights, EHCR). Vidéken, szunnita területeken, a nők mindig hordtak fejkendőt bár nem azt a fajtát, mint amit az iráni, vagy a szaúdarábiai nők és néhány városi nő is próbálkozott a fejkendő viselésével. Előfordult, hogy a Refah (Jólét) párt támogatói és mások fizettek a nőknek, hogy viseljék a fejkendőt. Még néhány nacionalista politikus is azt mondja, ha a nők szabadságában állna választani, hogy hordják-e a fejkendőt, vagy sem, akkor azok többsége, akik addig politikai megfontolásból hordták, már nem kívánnák tovább viselni a kendőt. Kereszténynek lenni A különféle kisebbségekkel szemben tanúsított társadalmi szembenállás hatással van a vallásszabadságra is. Ez a társadalmi nyomás legélesebben a szegények körében érezhető. Ha valaki a városi középosztályból az iszlámról más hitre tér, szabadon gyakorolhatja azt a vallást. Izmirben például van egy keresztény templom, ahová sok fiatal, egyetemet végzett megtérő jár háborítatlanul. Szegényebb környezetben azonban nyíl- A modern Törökország Lausanne-ban született. 19

18 EURÓPAI ÚNIÓ tan áttérni és az iszlámtól különböző hitet gyakorolni többnyire lehetetlen. Anatólia hajdan örmények lakta területein ahol szír származású népesség is található sok család a személyazonosság megállapításakor formálisan muzulmánnak vallotta ugyan magát, de valójában a régi hitüket gyakorolják. A keresztény hit gyakorlása azonban nagy nehézségekbe ütközik, hacsak nem költöznek Isztambulba, vagy Ankarába. Szülővárosaikban, falvaikban nincsenek keresztény templomok, így ha azért akarnak összejönni, hogy keresztény istentisztelet tartsanak, könnyen előfordulhat, hogy a rendőrség elhurcolja, és tettlegesen is bántalmazza őket. Egy korábbi belügyminiszter azt nyilatkozta, hogy keresztényeknek csak keresztény származásúak körében kellene missziós tevékenységet folytatni. A keresztény gyökerű népesség számát nyolcszázezer és három millió között becsülte meg. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy vidéken, távolabb eső helyeken protestáns gyülekezetet hozzunk létre, állapítja meg Ahmet Guvener, diyarbakiri lelkipásztor. Nehézséget jelenthetnek a szomszédok és a hatóságok is. Még ha nem is játszanak össze a hatósággal, az ott lakók egyformán ellenségesek a protestánsokkal szemben. Nem értik, miért térne át bárki is a keresztény hitre. Az embereket nem zaklatja föl a régi keresztény templomok látványa szír ortodox és más keresztény felekezeti templomok mindig voltak Anatóliában, de egy új protestáns templom különösen, ha egy üzletben, vagy magánlakásban működik felszítja a gyűlölködést. A tisztviselők sem gondolkodnak egységesen. A kemalista bürokrácia Kemal Atatürk szekularizációs elképzeléseit viszi tovább, és ellenez mindent, ami vallásos. Van egy nacionalista, soviniszta oldal a kormányhivatalnokok között, akik szerint minden, ami nem török, fenyegetést jelent, és küzdeni kell ellene. Az állambiztonság és a hírszerzés emberei, valamint a nagy hatalommal bíró katonaság egyszerre kemalista és nacionalista is. Aki nem török vagy szunnita muzulmán, nehezen boldogul. Még a szunnita muzulmán kurdokat is kizárják, az alevi kurdok pedig még rosszabbnak számítanak. Nehéz elképzelni, hogy a következő évtizedben a török társadalmi folyamatok lehetővé teszik majd a teljes vallásszabadságot. Csak egyetlen dolgot vegyünk figyelembe: amennyiben az általános és középiskolai oktatás soviniszta tartalma Atatürk, Törökország és a török vonatkozású dolgok folytonos dicsérete nem változik, az maga teszi lehetetlenné a társadalmi változást. Ha ez nem történik meg, nehéz elképzelni, hogy Törökország nyitott társadalommá alakul, amely valóban készen áll arra, hogy elfogadja az Európai Unió emberi jogi követelményeit. A török társadalom nyitottságának hiányát jól illusztrálja egy nem vallási vonatkozású tény. Majdhogynem lehetetlen ugyanis szabadon beszélgetni arról a népirtásról, ami az Oszmán Birodalom utolsó éveiben történt, és aminek másfél millió örmény és asszír lakos esett áldozatul. A hivatalos álláspont változatlanul állítja, hogy ilyen népirtás nem történt. EU a valóságban A keresztény egyházak örömmel vették Törökország lehetséges uniós csatlakozásának hírét, többnyire közösségeik saját tapasztalatai és reményei miatt. Ha a tárgyalások még jó néhány évig eltartanak, a vallási kisebbségek helyzetében, köztük az iszlám kisebbségek helyzetében is, bekövetkezhet némi javulás. Sajnos úgy tűnik azonban, hogy az EU tagországok Ankarába kiküldött diplomatái vagy az őket küldő külügyminisztériumok nem eléggé Musztafa Kemal Atatürk ( ) érdekeltek a török vallásszabadság a modern Törökország megteremtője. előmozdításában. Az EU rábírta a török kormányt, hogy változtasson az alapítványi törvényen. Többek között ez a törvény szabályozza a közösségi alapítványokat (cemaat vakflar), amelyek az örmény, bolgár, görög és zsidó ingatlanok tulajdonosaiként működnek. Ezeket a népcsoportokat, a Lausanne-i Egyezmény alapján, a kormány kisebbségként kezeli. Ugyancsak közösségi alapítványok a tulajdonosai egyes káldeus katolikus, szír katolikus és szír ortodox keresztény ingatlan vagyonnak is. Ezeket a népcsoportokat a kormány nem kezeli kisebbségként. Azonban a törvénymódosításnál sokkal mélyrehatóbb reformokra van szükség ahhoz, hogy Törökország megfeleljen az EU által meghatározott koppenhágai kritériumoknak, miszerint egy stabil demokráciában tiszteletben tartják az emberi jogokat, a jog uralmát, és a kisebbségek védelmét. Az Európai Unió követelménye olyan alapvető követelmény, amely kivétel nélkül mindenkire vonatkozik. Ily módon tartalmazza tehát a muzulmánokra is érvényes vallásszabadság biztosításának szükségességét. Amennyiben azonban megvalósul a teljes vallásszabadság, az egyben azt is jelenti, hogy megnövekszik az iszlám befolyása is, ami egyes vélemények szerint veszélyeztetné Törökország Nyugat felé fordulását. Talán ez az egyik oka annak, amiért az EU nem lép fel határozottabban a törökországi vallásszabadság érdekében. Minden esetre nem lenne bölcs dolog Törökország és Európa kapcsolatát pusztán a terrorizmus elleni küzdelem szemüvegén keresztül látni. Az ország jövője szempontjából létfontosságú, hogy a teljes vallásszabadság az egyik legalapvetőbb követelés legyen, hiszen csak így erősödhet meg annyira a török demokrácia, hogy az egyes iszlám csoportok ellenségeskedésével demokratikus úton tudjon megküzdeni /6

19 EURÓPAI ÚNIÓ Mivel az EU nyilvánvalóan csak csekély mértékben foglalkozik a teljes vallásszabadság ügyével, a helyi, törökországi vallási közösségeknek kell kézbe venniük a kezdeményezést. Egyre többször tesznek panaszt bíróság előtt a jogaik el nem ismerése miatt. A protestánsok már tíz éve járják ezt az utat, általában sikerrel. Az ökumenikus pátriárka az ankarai Legfelsőbb Bíróságnál tett kísérletet arra, hogy visszakapjon egy árvaházat egy szigeten, nem messze Isztambultól. Nem járt sikerrel, ezért Strasbourgba viszi az ügyet, mivel Törökország tagja az Európa Tanácsnak, tehát ilyen ügyekben alá kell vetnie magát az Emberi Jogok Európai Bírósága (EHCR) döntésének. Úgy vélem, ez a helyes módja annak, hogy az ilyen közösségek megvédhessék a jogaikat, és már más közösségek is kezdik követni a példájukat. Az alevi muzulmánok felszólították a kormányt, hogy ha gyermekeiknek az állami iskolákban továbbra sem engedélyezik a saját tanaik szerinti hitoktatását, akkor ők is a Strasbourgi Bírósághoz fordulnak. A vallási közösségek jogi státusának megtagadása ügyében szintén a Strasbourgi Bírósághoz lehet fordulni. A legfontosabb azonban, hogy a vallásszabadság kérdése mindig napirenden legyen, és a problémákat nyíltan meg lehessen vitatni a helyzet komplexitásának részletes és teljes ismeretében. Vallásszabadság és demokrácia Fontos lenne a vallásszabadságot korlátozó intézkedései miatt kérdőre vonni Törökországot az Európai Konvenció 9. cikkelye alapján, amely az emberi jogokról szól. A Konvenciót 1954-ben Törökország is aláírta. Ez a cikkely garantálja a gondolkodás, a lelkiismeret és a vallás szabadságát; az embernek joga van szabadon megváltoztatni a vallását vagy hitét, és hogy akár egyedül, akár másokkal közösségben, nyilvánosan vagy magánéletében vallásáról, hitéről, istentiszteletben, tanításban, hitének gyakorlásában, a vallási előírások megtartásában hitéről tanúbizonyságot tegyen. Minden vallásszabadságról folytatott tárgyalásnak ezt kellene alapul vennie, nem pedig az 1923-as Lausanne-i Egyezményt, amely rendkívüli módon leszűkítve közelíti meg a kérdést. A török vallási közösségeknek a külvilág felé még inkább hangsúlyozni kell a vallásszabadság fontosságát, azonban bölcsen meg kell fontolni, hogy ezt mi módon tegyék. A vallási kisebbségek vezetői nehéz helyzetben vannak. Úgy vélik, hogy az uniós tagsággal összefüggő tárgyalások folytatása mellett kell állást foglalniuk, még akkor is, ha nincsenek meggyőződve róla, hogy a török társadalom készen áll megtenni a szükséges lépéseket a változások felé. A külföldi egyházak és vallási közösségek feladata lenne, hogy közvetítsenek anyaországaik kormányai felé, érjék el, hogy azok segítsék a vallásszabadság előmozdítását Törökországban. Meg kell győzni a kormányokat arról, hogy nem egyszerűen a saját vallásuk jogainak kiterjesztéséért emelik föl a szavukat, hanem a valóban mindenkire, a muzulmánokra is kiterjedő vallásszabadságért járnak közben. Továbbra is nagy kérdés azonban, hogy a török kormány és a lakosság akarja-e, hogy engedélyezzék a mindenkire kiterjedő vallásszabadságot? A török média úgy vélekedik, hogy a jelenlegi [2005-ös] kormány talán nem is támogatja annyira az uniós tagságot, hanem csupán kihasználja azt, hogy belföldi fejlesztésekbe kezdhessen iszlamista céljainak eléréséhez. A médiában körvonalazott gondolatmenet szerint, ha erősödik a demokrácia, a katonaság nem tudja átvenni a hatalmat, és így semmi nem áll az iszlamisták útjába, hogy elérjék céljaikat. A média spekulációja akár tükrözi a valóságot, akár nem, mindazoknak, akik az ország határain innen és túl hisznek a törökországi vallásszabadságban, a kérdést mindenképpen napirenden kell tartani belföldön és nemzetközi szinten egyaránt, és őszintén fel kell tárni a törökországi muzulmán, keresztény és más vallású közösségek vallásos életét érő folytonos korlátozásokat. Otmar Oehring 2 Báránybőrben Iskolafojtás - folytatás Előző számunkban nyilvánosságra hoztuk egy szülő levelét, amelyben a pécsi Szent Mór katolikus iskola helyzetéről számolt be, amelyért a fenntartót, Mayer Mihály megyéspüspököt és a püspökség gazdasági igazgatóját, Wolf Gyulát tette felelőssé (Egyházfórum 2006/5, 29-30). Karácsony előtt a püspök közölte az iskola vezetőségével, hogy felhalmozott adóssága miatt megszünteti az intézmény gazdasági önállóságát, az igazgatónőt, Uzsalyné dr. Pécsi Ritát, pedig meneszteni kívánja. Egy tv-nyilatkozatában a püspök azt állította, hogy a fenntartó a gazdasági háttér kézbentartása miatt, hogy az iskola megmaradjon és működhessen, 36 millió forint adósságot egyenlített ki, és ezért a saját kezébe vette a pénzügyek ellenőrzését. Az igazgatónő szerint viszont az iskolának semmi felhalmozott tartozása sincs, bizonyos számlákat csupán azért nem tudtak kifizetni, mert a püspökség nem, illetve rendszeresen késedelmesen utalta át az egyébként rendelkezésre álló állami támogatást. Uzsalyné dr. Pécsi Rita a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gazdasági bizottságától kérte az iskola gazdálkodásának átvilágítását. Szerkesztőségünk értesülése szerint ehhez Mayer Mihály nem járul hozzá, ő a vizsgálat vezetésével Wolf Gyulát bízta meg. 2 Dr. Otmar Oehring, a Missio (Aachen) Emberjogi Hivatalának irodavezetője. A cikk az F18News gondozásában jelent meg október 12-én ( 2006/6 21

20 FÓRUM Az Egyházfórum és a Párbeszéd munkacsoport által egy évvel ezelőtt feltett négy kérdésre komoly és továbbgondolandó válaszokat kaptunk mind a honlap látogatóitól, mind pedig a folyóirat olvasóitól. Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy összefoglaljam, milyen véleményeket fogalmaztak és osztottak meg velünk együttműködésre kész katolikus, protestáns, zsidó és vallási közösséghez nem tartozó hozzászólóink. Körkérdések válaszok Összegzés Első kérdésünk azt firtatta, hogy az olvasó/látogató véleménye szerint vane számottevő előrelépés a keresztény ökumené dolgában, az elmúlt néhány évtizedben közeledett-e egymáshoz a különféle keresztény csoportok tanítása, liturgiája és a vallás hétköznapi megélésének módja. A válaszadók között vannak optimisták. Egy vegyes házasságban élő háromgyermekes édesanya például fontosnak tartja megjegyezni, hogy ma már nem divat egymás ellen prédikálni, egymás tanításából, szokásaiból gúnyt űzni, és ez jó. Mások úgy vélik, hogy vannak értékelhető kezdeményezések mind a laikus hívek között, akik igyekeznek kapcsolatot találni és tanulni egymástól/egymásról, mind pedig felsőbb szinten, de nem megfelelő a kommunikáció: a püspökök és a teológiai professzorok nem értesülnek arról, mi folyik odalent, a mezei egyháztagoknak pedig senki sem mondja meg, hogy odafönt a hivatalosok hány pozitív lépést tettek már egymás felé. Nagyon kevesen ismerik pl. a néhány évvel ezelőtt aláírt Augsburgi dokumentum szövegét, amely leszögezi, hogy a hitről, a kegyelemről és a megigazulásról szóló tanítás a katolikus és a lutheránus egyházban lényegében nem különbözik. Ezt az anyagot noha magyarul is megjelent papjaink, lelkészeink többsége a hozzászólók szerint nem olvasta, tehát népszerűsíteni sem tudja. De ugyanez a helyzet a Charta Oecumenica c. dokumentummal, valamint az ökumenikus házasságkötési liturgiával, ami sok, házasságra készülő magyar fiatalnak könnyíthetné meg az életét. Mindent egybevetve a nyitás mértékét az optimisták is kevésnek, a haladás tempóját pedig lassúnak találják. Véleményük szerint ennek oka a többoldali bizalmatlanság: a klerikusok nem bíznak a laikusokban, a katolikusok a protestánsokban, az idősek a fiatalokban és viszont. Egy jól informált hölgy mindenkinek azt ajánlja, hogy ismeretanyagért forduljon a Világhálóhoz így gyorsabban kerülhet képbe, mintha a hagyományos forrásokra támaszkodik. A hozzászólók többsége ugyanakkor az eddig ismertetett véleményeknél borúlátóbb álláspontot képvisel. Szerintük Nyugat-Európában talán van e tárgyban mérhető előrelépés, de nálunk aligha illetve ha mégis, az csak az emberi kapcsolatok szintjén érzékelhető, olyan gesztusokban, mint amilyen pl. a közös templomhasználat. A felső egyházi vezetés hazánkban nem keresi a párbeszéd lehetőségét a többi keresztény egyházzal, így azután az alulról jövő kezdeményezőkészség is elbizonytalanodik. Egyik protestáns hozzászólónk pl. nehezményezi, hogy a Katolikus Püspöki Kar úgy hirdette meg a nemzeti imaévet, hogy sem a magyar ortodoxokat, sem a magyar protestánsokat, sem a magyar zsidókat nem jutott eszébe felhívni a csatlakozásra mintha a magyar nemzethez kizárólag katolikusok tartoznának. Többen fájlalják azt is felekezeti hovatartozástól függetlenül, hogy nálunk ma az ökumené kimerül az állami támogatásért való közös versenyfutásban, amelynek során pénzt talán lehet kaszálni, alulról jövő támogatottságot azonban annál kevésbé. Több levélíró azt is szóvá tette, hogy a hagyományos keresztény egyházak egységesen elköteleződtek a politikai jobboldal mellett, ami csökkenti bennük az önkritikára való hajlamot, viszont tágabb teret biztosít a hagyományos keresztény antijudaizmus számára. Ebben az összefüggésben az a vélemény is megfogalmazódik, hogy a keresztények megosztottsága a választott nép elutasításának következménye. A hozzászóló nem tartja elégségesnek a különféle bocsánatkérő gesztusokat szerinte nem kerülhető meg a keresztény világnak a múlttal való komoly szembenézése és bűnbánata mindazért, amit a zsidósággal szemben elkövetett. Egy katolikus egyháztanácstag és jegyespárokkal foglalkozó hitoktató úgy látja, hogy az egyházakban az ökumenével kapcsolatban minden szinten érdektelenség uralkodik. A vezető teológusok tárgyalgatnak, találkozgatnak, de a munkájuknak már régóta nincs gyakorlati hatása. A templomi hitoktatás négyéves anyagában összesen két óra szól az ökumenéről, ami a semminél is kevesebb. Ha pedig egy pap tenni, vagy mondani szeretne valamit a januári egyhetes kötelező penzumon túl, aligha van erre ideje és módja a kritikus méretű paphiány miatt. Többen mind katolikus, mind pedig protestáns részről elmarasztalják a közelmúltban napvilágot látott Dominus Jesus kezdetű enciklikát. Szerintük ez óriási visszalépés a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate című dokumentumához képest. Második kérdésünk arra vonatkozott, hogy olvasóink, látogatóink szükségesnek tartják-e mai világunkban a keresztény missziót. Hozzászólóink ebben a kérdésben egységesebb állásponton vannak, mint a keresztény-keresztyén párbeszéd dolgában. A többség úgy gondolja a világnak szüksége van a keresztény értékrendre, és ha erről nem beszélünk a kívülállók számára nem lesz világos, mit miért teszünk, mondunk, gondolunk /6