Hallgatók a Tudomány Szolgálatában

Átírás

1 MŰSZAKI KATONAI KÖZLÖNY a MHTT Műszaki Szakosztály és a ZMNE folyóirata XXI. évfolyam, különszám, 2011.december ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM VÉDELMI IGAZGATÁS SZAK A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a Hallgatók a Tudomány Szolgálatában Védelmi igazgatás szakos hallgatók I. országos tudományos konferenciája Zorinácz Ádám Egyházak a katasztrófavédelmi feladatrendszerben Churches in the disaster management system Budapest, november

2 BEVEZETŐ A biztonság, a természeti, és különösen az utóbbi időben, a civilizációs katasztrófák elleni védelem, ma az egyik legaktuálisabb téma az emberek életében, továbbá az egyik legfontosabb nemzeti feladat. Ezek a kérdések alapvetően befolyásolják és meghatározzák az állampolgárok életét, az ország fejlődését, nemzetközi együttműködését. A természeti és civilizációs katasztrófák elleni védelem, amely tágabb értelemben környezetbiztonsági kategória, olyan fontos és alapvető emberi és nemzeti érték, amely egyben nemzetközi értékeket és érdekeket is megjelenít. Világossá vált, hogy a biztonság nem egyszerűen műszaki vagy jogi kérdés, hanem komplex társadalmi problémakör, nem lokális vagy egyegy szakmát érintő, hanem globális ügy, és számolni kell elhúzódó hosszú távú ráható kihívásokkal. Mindezeket igazolták az elmúlt évek hazai és nemzetközi eseményei. Elég csak a szeptember 11-ei, a madridi és a londoni eseményekre gondolni, vagy az elmúlt évek hazai árvizeire, a vörösiszap-katasztrófára, vagy a veszélyt okozó időjárási szélsőségekre emlékeztetni. Mind a döntéshozóknak, mind a védelmi szakterülettel hivatásszerűen foglalkozóknak egyik elsődleges célja biztosítani mindenki számára a biztonsághoz való jogot, megteremteni a félelem nélküli élet külső és belső feltételeit. Továbbá e kérdésben egy újabb minőségi fejlődést szükséges meghatározni. Egy demokratikus jogállamban nem elegendő az, hogy az emberek azért érzik magukat biztonságban, mert nem is ismerik az élet és munkakörülményeik kockázatát. Ma már elvárás és egyben jogosultság is, hogy mindenki megismerje a környezetében lévő esetleges veszélyeket, azok kockázatát, joga továbbá, hogy elsajátítsa a mértékadó védekezési szabályokat, és mindezek ismeretében legyen meg a biztonsága, biztonságérzete azzal, hogy egyben ismeri a kockázatokkal szemben álló megbízható védelmi rendszert is. 1 A természeti és civilizációs katasztrófák elleni védekezés három klasszikus feladatrendszerből áll: a megelőzés, a védekezés, és a helyreállítás. Mindhárom feladatcsoport bonyolult szervezési, műszaki, szakmai kérdéseket tartalmaz, amelyek közül kétségtelen prioritása a megelőzésnek van. Ennek ismerete és megértése adja, hogy mindenkinek lehet és van szerepe a biztonság megteremtése és fenntartás érdekében, így az egyházaknak is. Az egyházak alapvető feladata általánosan és röviden megfogalmazva az emberek 1 Forrás:

3 lelki gondozása, a hit terjesztése és erősítése. Az egyházak történelmi fejődése során megfigyelhető volt egy bizonyos humanitárius jellegű tevékenység. A történelmi hagyományok és az egyházi szolgálat teljesítésének elemzése során megállapítható hogy számtalan ponton és esetben találkozik a civil védelem kérdéseivel és problémakörével. Felmerül a kérdés, hogy napjainkban hogyan és mivel járul hozzá az egyház a katasztrófák elleni küzdelemhez, milyen szerepe van azok megelőzésében, felszámolásában. Tanulmányomban ezekre a kérdésekre keresem a választ. A témaválasztás aktualitása, indoklása: Az egyházak ezer szállal kötődnek az emberekhez, képviselőiket ismerik és elfogadják. Az egyházi képviselők kommunikációja napi rendszerességgel zajlik. Szakmai alapismeretekkel rendelkező és tájékozott pap és lelkész napi tevékenysége során szerét tudja ejteni, hogy szóljon a megelőzés fontosságáról, a védekezés lehetőségeiről (például kimenekítés, ideiglenes ellátás) és a rehabilitáció, újjáépítés körülményeiről. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hívő, egyházi közösséghez tartozó emberek általában lelkileg stabilabbak, kevésbé hajlamosak veszély idején a pánikra és jobban bevonhatóak a védekezésbe. Megítélésem szerint nagy tartalékai vannak az egyházak tradícióinak, hagyományaiknak és tekintélyüknek a biztonság megteremtésében. Az egyházak katasztrófavédelmi szerepét elemző kutatások nem folytak az elmúlt években, ezért hasznos lehet egy ilyen jellegű mű összeállítása. Továbbá sokat segítene, ha lenne mód felhívni a figyelmet az embereknél az elvárható gondoskodásra, az elmúlt rendszerben elfojtott önvédelmi reflexek felélesztésére. Jól látható, hogy nem működik eredményesen az a filozófia, hogy mindent az állam gondoskodásától várunk. A karitatív tevékenység tipikusan olyan munka, ahol az állam és az önkormányzatok nem tudnak midig kellő hatékonysággal dolgozni. Az adományok gyűjtése és elosztása, az ilyen területen foglalkozó önkéntesek szervezése tipikusan nem állami feladat, és az egyházak a hagyományos bizalmi elvre építve eredményesebben tudnak, tudnának közreműködni. Fontosnak tartom, hogy bemutassuk az ilyen jellegű tevékenységüket. A témaválasztás aktualitását adta még, hogy a családunkban sokan kötődnek az egyházhoz, és hosszú évek óta figyelemmel kísérem a hívő közösség támogató, segítő szerepét. 1771

4 További kérdéseket vetnek fel az elmúlt évek veszélyhelyzeti tapasztalatai, amelyek azt mutatták, hogy nem egyszerű feladat tisztelettel és elfogadható módon adni sem. Célszerű megvizsgálni, hogy ebben tudnak-e az egyházak tudatformáló szereppel javulást elérni. További klasszikus példa az egyházak szerepére a veszéllyel sújtottak fizikai és lelki segítségnyújtása, gondozása, utógondozása. A magyar szakemberek számára szokatlan volt az ausztriai buszbaleset idején tapasztalt nagyszámú pszichológus, pap és apáca közreműködése a mentőkkel, tűzoltókkal és rendőrökkel egyidejűleg a kárhelyen. Az azonnal megkezdett segélynyújtás sokkal hatásosabbnak és tartósabbnak bizonyult. Ez hazánkban sajnos ma még nem kialakult gyakorlat. A beregi árvíz után, túl azon, hogy a károsultak jelentős aránya időskorú volt, felvetődik a kérdés, hogy az árvízzel összefüggő lelki sokk intenzívebb és szakszerűbb rehabilitációja valószínűleg segített volna a hosszabb élethez. Különösen arra figyelemmel, hogy a leginkább veszélyeztetett két korosztály katasztrófavédelmi szempontból a 18 év alatti fiatalok és a 60 év feletti idősek, akik egyben fogékonyabbak a hitélet iránt is. 2 A kutatás célkitűzései A fentiek alapján célul tűztem ki, hogy: A lehetséges források felhasználásával bemutatom a történelmi egyházakat, feltárom a Magyarországi egyházak viszonyait, különös tekintettel a katasztrófavédelemben játszott szerepükre. Áttekintem az egyházak jogszabályi hátterét, működését. Támpontokat adok a magyar katasztrófavédelem rendszerének arra vonatkozólag, hogy az egyház eszközrendszere hogyan és mi módon vonható be a katasztrófák következményeinek felszámolási folyamatába. Összevetem a Katolikus, az Evangélikus, a Református, és a Zsidó egyházak segítő tevékenységét. Vizsgálom az egyházak megelőző időben, illetve a helyreállításnál játszott szerepét, és veszélyhelyzet kezeléssel kapcsolatos tevékenységeit. 2 Forrás:

5 Az alábbi hipotéziseket fogalmaztam meg: Napjaink nagy tömegeket érintő természeti csapásait látva feltételezhetjük, hogy a világ hivatásos és humanitárius katasztrófavédelmi szervezetei felkészültek az azokra való reagálásra, de szerepet kell kapni a feladatok ellátásában a civil és humanitárius szervezeteknek, köztük az egyházaknak. Az eredményes és hatékony beavatkozást nagyban segítheti a tervszerű és zökkenőmentes együttműködés az egyházakkal. Feltételezem, hogy az egyházak a katasztrófa megelőzésben, a felszámolás során illetve az újjáépítésben is tudnak segédkezni. Feltételezem továbbá, hogy a magyarországi lakosok többsége több pszichés felkészítést igényel katasztrófahelyzetek esetén, amely feladatokat az egyház kiválóan el tudna látni. Kutatási módszerek: A kutatás során igyekeztem az objektív tényekből kiindulni, a vizsgált terület elméleti hátterét és összefüggéseit is bemutatni. Tanulmányoztam a témával kapcsolatos fellelhető hazai és külföldi írott és elektronikus szakirodalmat, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok, valamint polgári védelmi kirendeltségek és irodák lakosságfelkészítési dokumentumait, a vonatkozó törvényeket és egyéb jogszabályokat, intézkedéseket. Az irodalomgyűjtés, módszerét alkalmazva tanulmányoztam a hazai Egyházakat. Kapcsolatot vettem fel a témában jártas szakemberekkel, akik szakmai munkájuk során végzik a lelki segítségnyújtást Ugyanezekkel az emberekkel interjúkat készítettem Elemeztem, a begyűjtött irodalmakat és forrásokat. Átvizsgáltam a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi egyetem könyvanyagát. 1773

6 1. Egyházak szerepe jelentősége Ebben a fejezetben megvizsgálom, hogy az egyházaknak a hitéleti szerep mellet milyen feladata van. Az egyház nem csupán szervezet, dogma, a liturgia, vagy éppen a hierarchia színtere. A szakemberek szerint Az egyház Jézus Krisztus élő teste, amely megmutatkozik egy konkrét közösség hitében. Az egyház az élő Jézus Krisztus népe egy közösségben, egy hitben és egy reménységben. A hétköznapok során mai társadalmunkban sokan gyakran elfelejtik az egyház közösségi természetét, és azt gondoljuk, hogy az egyház csak egy intézmény más intézmények között, egy olyan hely ahová elmehetnek időrőlidőre, hogy imádkozzanak Istenhez. 3 Meggyőződésem, hogy az egyház közösségi jellegéből eredően, nem öncélú hitszervezet, hanem segítő és támogató közösség is. Az egyház 2000 éves múltja során többször találkozhatunk olyan esettel, amikor karitatív, humanitárius feladatot látott el. Az egyház nemcsak a néphez, nemzetéhez, kultúrköréhez, vallásához tartozókat segíti, hanem kivétel nélkül mindenkit, aki bajban van, még az ellenségeit is. A Biblia már az Ószövetségben is alapvető tanításként határozza meg a szociális feladatok elvégzését. Amit ma karitatív segítségnyújtásként szoktunk értelmezni, azt akkor Isten parancsolja a népének, és a betartása vagy be nem tartása a hit mértéke. A mózesi parancsolatokban is találkozunk a szociális együttélés alapvető szabályaival. Az újszövetségi teológiában hangsúlyt kap a hátrányos helyzetbe kerültek segítése. A keresztény egyház 2000 éves történelme során a közösségi életében folyamatosan gyakorolta a segítségnyújtást. A kereszténység legszembetűnőbben azzal emelkedett ki a pogány népek közül, hogy gondot fordítottak a rászorulók támogatására. Később a szerzetesrendek kialakulásával bizonyos rendek kifejezetten a betegek gyógyítására jöttek létre. Az egyház alapvető feladata ma is, az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása és a szeretetszolgálat minden ember felé. Napjainkban azonban olyan feladat is hárul az egyházakra, amely nem szorosan vett hitéleti feladat, hanem az emberközpontú közösségi színterek megtartó funkciója. 4 3 Kard és Toll ZMNE és Honvédelmi Minisztérium humánpolitikai főosztály Budapest, 2006/2 ISSN: X 1774

7 1.1. Az egyházak fogalma, jogszabályi háttere, anyagi forrásai Ebben a fejezetben megvizsgálom az egyház fogalmát, működésének jogszabályi hátterét. Az egyház fogalma, vallásszabadság Görög nyelven: ekklésia/kihívottak közössége. A szó jelölhet helyi gyülekezetet vagy az elhívottak és a gyülekezetek összességét, azaz egyházat, valamennyi hívő közösségét. Az egyház szót kétféleképpen lehet érteni. Alkalmazzuk az egyház szót helyi csoportok jelölésére, azoknak a hívőknek az összességére, akik ugyanazon a helyen jönnek össze az istentisztelet megtartására, és alkalmazzuk a keresztények összességére, egy adott területre, vagy az egész világra vonatkoztatva. A Károlyi fordítású Bibliában az anyaszentegyház kifejezéssel is találkozunk, ennek azonban nincs alapja az eredeti szövegben, mindenütt csak az ekklésia szó szerepel. Az eredeti bibliai kifejezés szerint tehát a hívő nép, az elhívottak alkotják az egyházat. Ők az egyház, nem pedig valamely szervezeti keret, illetve a papi hierarchia, a klérus, a hivatásos egyházi alkalmazottak és tisztségviselők. A magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői. 5 A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében. Hazai egyházainkban a lelkiismereti és vallásszabadság alapján mindenkinek megillető alapvető emberi szabadságjoga a vallása gyakorlása. Vallási közösség Az azonos hitelveket követők, vallásuk gyakorlása céljából, önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat (a továbbiakban együtt: egyház) hozhatnak létre. 6 Fontos kikötés, hogy egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az Alkotmánnyal nem ellentétes, és amely törvénybe nem ütközik évi iv. törvény A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról 6 U.ott A lelkiismereti és vallásszabadság joga 1775

8 Az egyházak és az állam kapcsolata, alapvető tevékenysége Magyarországon az egyház jogi személy, az államtól elválasztva működik, azonos jogok illetik, és azonos kötelezettségek terhelik. Az egyházi jogi személy elláthat minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy állami szerv (intézmény) számára. E tevékenységi körben az egyházi jogi személy intézményt létesíthet és tarthat fenn. 7 Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről az évi CXXIV. Törvény rendelkezik, mely szerint saját bevételre tehetnek szert, gazdaságivállalkozási tevékenységet folytathatnak. Joguk van továbbá adományt gyűjteni a rászorultak részére, így katasztrófák során is. Az egyház, közcélú adomány utáni kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás kiállítására jogosult. Az egyház-fenntartói járulékról, gyűjtött adományokról az állami, önkormányzati és közigazgatási szervek adatokat nem kérhetnek, és nyilvántartást nem vezethetnek. Az egyház által ellátott alapés egyéb közcélú tevékenység elősegítésére központi költségvetési támogatást kap, amelyet az Országgyűlés az egyház által meghatározott célokra, az éves költségvetési törvényben állapít meg. Ezek a pénzügyi alapok, valamint az adományok lehetővé teszik, hogy az egyházak önmaguk is hozzájáruljanak a katasztrófákat követő károk enyhítéséhez. A hívői körben végzett adománygyűjtés kapcsán pedig szintén segítő szerepet vállalnak Az egyházak története A fentiekben bemutattam az egyházak szerepét jelentőségét és az egyházak és az állam kapcsolatát. Ahhoz, hogy mai formáját megértsük, meg kell vizsgálnunk a történetét. A vallások régebbek magánál a történelemnél is. A Neander-völgyi ember a leletek tanúsága szerint valamiféle vallási szertartás keretében temette el a halottakat: miután pedig kihalt, a korai, de már modern ember egészen biztosan így vett búcsút az eltávozottaktól. A feltárt őskori barlangfestmények a feltevések szerint a vadászattal kapcsolatos mágikus vagy épp vallási hiedelmeknek köszönhetően jöttek létre, arra pedig bőséges bizonyítékunk van, hogy az anyaistennő kultusza jóval a civilizáció kezdete előtt eleven volt évi iv. törvény A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról 17. (1) 1776

9 A görög istenek és mítoszok jellegén megérződik az egyiptomi és az ázsiai hatás, ám e vallás a keletiektől nagyon is eltérő módon fejlődött. A görög eszmék az i.e. IV. században, Nagy Sándor diadalmas hadainak nyomában az egész Közel-Keleten elterjedtek. Később a rómaiak elfoglalták Görögországot: valójában azonban a görög kultúra hódította meg őket és Róma istenei görög vonásokat öltöttek, sőt görög istenek jelentek meg a római panteonban. A görög istenek jellegzetessége, hogy gyökeresen eltért a mezopotámiai népekétől, az egyiptomiakétól vagy a görögökétől. A zsidók korai történetének egyedüli forrása az a gyűjtemény, amelyet papjaik állítottak össze történeti, vallási és mitológiai írásokból, vagyis a Biblia Ótestamentuma, amely jó néhány évszázaddal a benne leírt események után nyerte el végső formáját. Ebben az időben a zsidó vallásnak már számos olyan sajátossága volt, amely minden egyéb hittől megkülönböztette. A zsidók istene többé már nem volt helyi és korlátozott hatalmú istenség. Úgy tekintették, hogy ő a Világmindenség egyetlen és mindenható ura. Papok vagy királyok nem sajátíthatták ki. Talán a zsidó nép viharos történelme okozta, hogy a zsidó vallás nem vált az államhatalom fegyverévé, hanem megmaradt mindenki számára elérhető, az írásokból megismerhető független, hit- és értékrendszernek. Értelmezése megújítása a tanult férfiak és a próféták feladata volt, akik nemegyszer ellentétbe kerültek a világi, politikai hatalmakkal zsidókkal és idegenekkel egyaránt. A zsidók magukat Isten kiválasztott népének tartották, az egyetlen Istenbe vetett hitük azt jelentette, hogy nem egyezhetnek ki semmilyen más vallással, s azt sem fogadhatták el, hogy az ő Istenük bekerüljön a rómaiak panteonjába. 8 Az Olümposzi istenekbe vetett hit a keresztény időszámítás előtti utolsó évszázadokban meggyengült, bár a rómaiak változatlanul minden polgár kötelességeként írták elő Jupiternek és a panteon többi lakójának tiszteletét. Ebből az elbizonytalanodásból azonban nem kétkedés fakadt, hanem épp ellenkezőleg, a hit egyre erősebb igénye. A késői ókor tele volt helyi kultuszokkal, misztériumvallásokkal, amelyek üdvözülést és örök életet ígértek a beavatottaknak az egyiptomi és keleti vallások pedig eljutottak magába Rómába is. A rómaiaknak nemigen volt ínyére ez a keleties divat, de a birodalom inkább megbékíteni, mint megtéríteni akarta a leigázott népeket, és ezért illő tisztelettel befogadta panteonjába az idegen isteneket. A görög-római világ hit iránti szomját végül egy újonnan feltűnt vallás, a kereszténység elégítette ki. Ez a birodalom egyik tartományában, Júdeában bukkant fel. 8 A Tudás fája Világtörténelem 10.oldal Kiadás éve: 2001/7 1777

10 A kereszténység abban különbözik a többi nagy vallástól, hogy alapítóját azzal, hogy neki az egész kozmikus folyamatban meghatározó szerepet tulajdonít, a többinél sokkal fokozottabb mértékben állítja egész tanításának középpontjába. A kereszténység virágkora a XI. és XIV. században következett be. A keresztény eszmék ugyanis ekkor egyeduralkodók voltak az egész nyugati világban, és ekkor nyújtották legnagyszerűbb teljesítményeket a legkülönbözőbb egyéb vonatkozásokban is. A közvetlenül 1500 után következő éveknek a kereszténység története szempontjából különösen kiemelkedő, sorsdöntő jelentőségük volt, mert ekkor történtek meg az előkészületek a nagy hitszakadásra, amely az előző évszázadokban vallásilag csaknem egységes Közép- és Észak- Európát két világosan különálló táborra osztotta. A XVI. században minden addiginál elementárisabb erővel jelentkezett a katolikus egyház megújításának igénye. A reformmozgalom futótűzként terjedt Európában és gyökerestül felforgatta a kontinens addigi berendezkedését és hatalmi-politikai viszonyait. 9 Az elégedetlenség első szószólója Luther Márton ( ) Ágoston-rendi szerzetes és egyetemi tanár volt: október 31-én Luther nyilvánosságra hozta 95 pontját (Vitatkozás a búcsú erejéről) Wittenbergben, és kijelentette, hogy azokat nyilvános vitában kész megvédeni. Célja a felmerült problémák megoldása volt a katolikus egyház keretein belül, a katolikus egyház megreformálását követelte, de nem akart új vallást alapítani. Luther cselekedetének fő kiváltó okai a búcsúcédulákkal: való visszaélések voltak. (Aki búcsúcédulát vett, annak a pápa bűnbocsánatot ígért.) 10 A 95 tétel főleg a búcsúból származó bűnbánat elégtelensége ellen irányult - Luther szerint a búcsú azért veszélyes, mert félrevezeti az egyszerű lelkeket, és nem egyéb, mint a korabeli keresztény tanítás súlyos belső megromlásának külső megnyilvánulása, amely tanítás azt hirdeti, hogy Isten tetszését meg lehet nyerni külső cselekményekkel, formákkal, fizetséggel. Tételeinek fő gondolata szerint az az ember, aki hisz és Isten előtt bűnösnek vallja magát, elismeri, hogy nincs benne semmi igazságosság, és hogy egyedüli lehetősége a létezésre Krisztus megváltó művében van. A hitben az ember elismeri, hogy képtelen megszerezni az üdvösséget. Az ember nem azért igazul meg, mert hisz, hanem azáltal, hogy hisz. A bűnök 9 Helmuth von Glassenapp: Die fünf Weltreligionen Eugen Diederichs Verlag, Düsseldorf, Köln 1972 Fordította: Pálvölgyi Endre ISBN X. Leó pápa a búcsúcédulák árusítását ezúttal a Szent Péter-templom építésének befejezésére hirdette meg, s azt Albert mainzi érsekre bízta és a bevétel felét átengedte neki, hogy törleszthesse a Fugger-bankháznál fennálló adósságait. Így történhetett meg, hogy a búcsúárusító dominikánus szerzeteseket a Fuggerek ügynökei kísérték és rögtön bezsebelték a pénz felét; a felháborodás óriási volt. 1778

11 megbocsátására senki más, sem a pápa, sem az egyház nem vállalkozhat, mert az egyedül Isten privilégiuma, ami megkérdőjelezte Isten és ember között az egyház közvetítő szerepét. (Nincs szükség közvetítőre.) Kimondta, hogy egyedül a hit által üdvözül az ember (Sola fide), az üdvösség tehát nem a szabad akarattól, hanem az isteni kegyelemtől függött. A vallás kérdéseinek megválaszolásában egyedüli forrás a Biblia. A reformok egyik első lépéseként a szószékekre felkerült a német Biblia, majd a papoknak megengedték a nősülést, az istentiszteleteken német nyelvű énekeket tanultak, az érthetetlen szertartások háttérbe szorultak. Magukat az istentiszteleteket is németül tartották, Luther megsokszorozta a prédikálás alkalmait, az úrvacsora két szín alatt zajlott. A szentségek száma 7-ről 3-ra csökkent (keresztség, eucharisztia, fülbegyónás). Az úrvacsorát nagy tisztelet övezte, a lelkészek változatlanul azt tanították, hogy a kenyér és bor az Úr teste és vére (reális prezencia). Luther szerint a fejedelmek kötelessége, hivatása a reform, és mivel az drasztikus jogi változtatásokat is szükségessé tett, nem is lett volna lehetséges a fejedelmek nélkül. A jellegzetes egyházkormányzati szerv, az egyháztanács (konzisztórium) nem jött létre egy csapásra a lutheránus államokban, csak lassan bontakozott ki. Az egyháztanács többnyire jogászokból és hittudósokból állt, a fejedelem nevezte ki. Funkciója szerint egyházi bíróság, melynek ülésein néha a fejedelem személyesen elnökölt, vagy megbízottja képviselte. Az egyházlátogatók (vizitorok) a fejedelem nevében jártak el, neki tartoztak beszámolni. A fegyelmezés teljes egészében az egyháztanács jogkörébe tartozott. A fejedelemre ráruházott püspöki jogkör a püspökök régi adminisztratív funkciót jelentette. Azáltal, hogy a fejedelmek hatalomhoz jutottak a klérus és a klérus vagyona felett, megsokszorozódott az állami kormányzat hatékonysága, viszont csökkent az egyházi adminisztráció korruptsága és nőtt eredményessége. Luther az 1520-as évek közepén szembe került a polgársággal is, amikor az egyházi kamattilalom fenntartása mellett és a pénzüzlet ellen nyilatkozott, ezért a polgárság inkább rokonszenvezett az Ulrich Zwingli által elindított helvét (svájci) reformációval. Zwingli tanításaiban határozottabban utasította el a katolikus szertartásokat és istentiszteleti formákat, az alapvető különbség azonban az volt, hogy Zwingli az úrvacsorát csupán szimbolikus cselekedetnek tekintette, mivel a Bibliát nem betű szerint, hanem racionálisanlogikusan értelmezte. A pápai és püspöki hatóságot eltörölte, s az egyház vezetését a városi tanács kezébe adta, megvetve az alapjait egy demokratikus egyházszervezetnek. Zwingli halála (1531) után nézeteit Bázelban, majd Genfben a francia származású Kálvin János (Jean Calvin) fejlesztette tovább. 1779

12 Kálvin tanításainak középpontjában a predesztináció (eleve elrendeltség) tana állt, amelynek értelmében Isten az embernek születése pillanatában eldöntötte halála utáni sorsát is; vagyis azt, hogy a mennyországba vagy a pokolba jut-e. Ha azonban az ember puritán életvitelű, azaz szorgalmas, takarékos, sikeres vállalkozó, tiszta lelkületű, úgy biztos lehet abban, hogy Isten a mennyországba rendelte. Felújította az antik zsarnokölési elméletet, azzal a módosítással, hogy nem az egyénnek, hanem a közösség képviselőinek van joga a zsarnok uralkodók eltávolítására. Új, közösségi alapon szerveződő egyházszervezetet alakított ki, melyben a presbiterek (=választott világiak) és a prédikátorok (=lelkészek) közösen alkotják az egyháztanácsot (konzisztórium), amely irányítja, vezeti az egyházközséget. A kálvini egyház ellenségeit Genf városa saját ellenségeinek tekintette, így történhetett meg, hogy 1553-ban máglyára küldték Szervét Mihály (Miguel Serveto) spanyol orvost, az antitrinitáriusok (=szentháromság-tagadók) vezetőjét. Szervét, következetes egyistenhite alapján megkérdőjelezte Krisztus istenségét és a Szentlélek létét. Az antitrinitárius hit üldözésének következtében csak szűk területen, főleg Erdélyben unitárius néven terjedt el. 11 A 16. század közepére Európa lakóinak 40%-a valamely reformált egyházhoz tartozott, ami hatalmas kihívást jelentett Róma számára. Ugyanakkor a katolikus egyház jelentős belső tartalékokkal rendelkezett, legfőképpen a mediterrán területeken, ahol a lakosság erősebben kötődött hozzá. Itt hierarchián kívüli papok, szerzetesek saját környezetükben kezdték megtisztítani az egyházat, és személyes példamutatásukkal bizonyították, hogy a katolikus egyház alkalmas a hívek szolgálatára. Sorra alakultak Spanyolországban és Itáliában a szigorú szabályzatú betegápoló, prédikátor és tanító rendek. III. Pál pápa ( ) jó érzékkel felkarolta ezeket a mozgalmakat, nyilvánvalóvá vált ugyanis számára, hogy reformációval szemben hatékony fellépés érdekében elkerülhetetlen a katolikus hitélet gyökeres megújítása. Ezért hagyta jóvá 1540-ben a Loyolai Ignác spanyol nemes által alapított Jézus Társaságának működését. A Jézus Társasága (jezsuita rend) erősen centralizált, katonás fegyelemmel irányított, a pápának feltétlen engedelmességgel tartozó szervezet volt. Átvette és felhasználta a humanizmus gondolatait és módszereit, nagy súlyt helyezett a tudományos képzésre, tagjai művelt, 11 Owen Chadwick: A reformáció. Osiris, Budapest, ISBN

13 világi társaságban ügyesen mozgó szerzetesek, a pápaság diplomatái lettek. Kivételes felkészültségük a jezsuitákat a katolikus megújulás igazi előharcosaivá tette. A Bibliával egyenrangúnak fogadták el a szent hagyományt, vagyis az őskereszténység óta keletkezett dogmákat és szokásokat, fenntartották a pápa egyházfőségét, a papi rendet, a cölibátust, a misét, a szentek tiszteletét. Hitelvi kérdésekben a tridenti zsinat a reformáció teljes elutasítását jelentette. Egyházszervezeti kérdésekben viszont teljesítette a reformátorok elképzeléseit: a szolgálatot, a lelki gondozást nyilvánította a papság elsődleges feladatának. Eltörölte a búcsúcédulák árusítását, megtiltotta, hogy egy személy több püspökséget töltsön be, kötelezte a főpapokat, hogy egyházmegyéjükben tartózkodjanak, és folyamatosan ellenőrizzék a papság erkölcseit és munkáját. Előírták a papnevelő intézetek (szemináriumok) felállítását minden egyházmegyében, hogy a katolikus papok új generációja ne csak erkölcsei, hanem műveltsége révén is fel tudja venni a versenyt a protestáns prédikátorokkal. A zsidókhoz hasonlóan a Nyugat keresztényeit is nagymértékben befolyásolta a 17. és 18. századi felvilágosodás kora. Talán a legfontosabb változást az állam és egyház teljes és hatékony szétválasztása hozta, ami csökkentette a kereszténység oly sok európai országokban meglévő állami támogatását. Ez lehetővé tette, hogy egyének a társadalom szabad polgárai maradhassanak egyházuk tanainak megtagadása után, vagy még el is hagyhassák egyházukat minden káros polgári következmény nélkül. Sokan élve ezzel az új szabadságukkal új hitrendszereket fejlesztettek ki és istenesekké, unitariánusokká, vagy éppen humanistákká váltak, mások pedig a protestáns keresztény hitelmélet liberális szárnyaiba tömörültek. A késő 19. századi modernizmus a hagyományos vonalakat nem követő új gondolatok és kifejezési formák kialakítását támogatta. A felvilágosodásra és modernizmusra válaszként keresztény protestáns felekezetek ezrei alakultak ki, több hagyománytisztelő felekezet a Katolikus Egyházból vált ki, nem ismerve el reformjai nagy részének jogosságát. 12 A vallás napjainkra letisztul, keretei jól áttekinthetőek, de folyamatos változásban van, keresi a szerepét az emberek életében, továbbra is a hitélet szervezése a fő feladata, de egyre inkább megjelenik a feladatok sorában a humanitárius tevékenység is. 12 Gergely Jenő. A pápaság története. Kossuth Kiadó (1999). ISBN

14 Részösszegzés: Az irodalmakat elemezve megállapítható, hogy a vallás és a hit már az őseinktől elkezdve minden emberben benne van, van, akiben erősebben, van, akiben pedig kevésbé. Már az emberiség kezdetén jelentős szerepe volt a hitnek, hiszen a túlélés alapja volt. Fejlődésében több nagyobb állomás is volt, amely meghatározta a következő évszázadokat. Az ókorban a több istenhit volt jelelemző, majd kialakult a zsidó-keresztény kultúra. A kezdetekben a katolikus egyház egyeduralmi szerepet töltött be a vallások között, majd a reformáció kapcsán más vallási áramlatok, mint a luteránizmus és a kálvinizmus is teret kapott. Az egyház modernizációs folyamata új gondolatok és kifejezési formák kialakítását tette lehetővé, az egyházak alkalmazkodnak a kor követelményeihez és a hívők igényeihez. A hitéleti szerep mellett a lelki segítségnyújtás is óriási szerepet kap az egyházak életében a katasztrófahelyzetek során. 2. A hazai egyházak típusai, rendeltetése A fentiekben vizsgáltam az egyház fogalmát, és a magyarországi vallásszabadságot. bemutattam továbbá az egyház tevékenységét, illetve jogszabályi hátterét, a vallás fejlődését az őskortól kezdődően, a reformációig, ahol kialakult a manapság is bevett egyházi hitélet. A második fejezetben bemutatom a hazai egyházak típusait, és rendeltetését, majd külön- külön vizsgálom a Katolikus, Református, Evangélikus, illetve a Zsidó egyházat. A Magyarországon lévő egyházakat két fő csoportba sorolhatjuk. Vannak a történelmi, illetve a nem történelmi egyházak. Az önkéntes szektor társadalmi szerepének változását vizsgálva az egyértelműen megállapítható, hogy a történelem folyamán mindvégig jelentős szerepet töltött be a társadalomszervezésben. Nyomon követhető társadalmi szerepvállalása az államalapítástól kezdődően a legutóbbi időkig. I. István király törvényeiben adományaival együtt a szegények ápolásának, segítésének kötelezettségét is az egyházakra bízza. Ettől kezdve az egyházak a királyi, nemesi adományok felhasználásával létrehozzák szociális jellegű intézményeiket: ispotályokat, árvaházakat. A reformkorban a polgári önszerveződések társadalmi szerepe tovább növekszik, és a kulturális és szociális közcélú szerepvállalással együtt politikai 1782

15 szerepük is felerősödik. Magyarország sajátos helyzetéből kifolyólag a társadalmi kontroll funkció az idegen hatalommal szembeni autonóm törekvésekben jelentkezett. Az iparosodás meghozta a szakmai szervezetek: önsegélyező, érdekképviseleti egyesületek kialakulását, amelyek jelentős társadalmi aktivitással, szervezőerővel bírtak, így komoly társadalmi kontrollt is jelentettek a mindenkori hatalom számára. A magánadományokból táplálkozó alapítványok támogató, finanszírozó szerepükkel megmaradtak a kulturális, oktatási és szociális közfeladatok ellátásánál, így esetükben korán kialakulhatott az állami szervekkel való együttműködés A nem történelmi egyházak A történelmi egyházak mellett kialakultak olyan közösségek, amelyek a hitre alapozódnak, nem jobbak vagy rosszabbak, de nem nevezzük őket történelmi egyházaknak. Rendszerint közös szokásrendjük van, tagságuk istenhívő, a tanaikat az ősi időkre vezetik vissza, tagjaik száma eltérő. Vannak közöttük régmúltra visszamenő, világszerte elismert tisztelt csoportok, és vannak egyházi köntösbe bújó fanatizmust szolgáló csoportok. Ismerünk olyanokat, amelyek a témánk szempontjából azért is említésre méltóak, mert katasztrófák során sokat segítenek. 1. sz. ábra: A hit gyülekezete Készítette: nincs megnevezve Forrás: 13 Forrás:

16 2.2. A történelmi egyházak Az alábbiakban bemutatok a történelmi egyházak közül néhányat Katolikus egyház A (római) katolikus egyház a világ legnagyobb keresztény felekezete. Csaknem 1,2 milliárd hívével a világ keresztény népességének több mint a felét, a világ népességének több mint egy hatodát képviseli. A pápa, azaz Róma püspöke az egész katolikus egyház legfőbb pásztora, akinek hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van. Az egyházi közösség világi hívőkből, hierarchiát alkotó felszentelt klerikusokból, valamint szerzetes közösségek tagjaiból áll. A katolikus tanítás hierarchikusan felépített, azaz nem mindegyik tanítás egyformán kötelező. A minősítések legmagasabb helyét a dogma foglalja el, ami olyan hittételt jelent, amelyet az Egyház pápai vagy zsinati definíció útján úgy hirdetett ki Istentől kinyilatkoztatott igazságként, hogy e tétel tagadása eretnekség. Ez azt jelenti, hogy ezt minden katolikus hívőnek isteni és katolikus hittel kell hinnie (például Szentháromság). 14 A katolikus egyház központja, a római pápa székhelye az olasz főváros, Róma belvárosától közigazgatásilag elválasztott Vatikán államban található. Az egyházi rend a katolikus hierarchiában három nagyobb rendre oszlik: püspökség, áldozó papság, szerpapság. 15 A katolikus egyház egyik legfontosabb feladata az elesettek istápolása. A katolikus egyház világszerte rendkívül kiterjedt karitatív tevékenységet folytat. Ténykedésükről kevés szó esik, pedig nem mellékes, hogy munkatársai önkéntesen segítenek a rászorulóknak, nemegyszer életük kockáztatásával. A világ számos országában nélkülözhetetlenek a katolikus segélyszervezetek, amelyek gyakran lehetetlen feladatra vállalkoznak: a fejlődő országokban tízezrek számára próbálnak élelmet, fedelet nyújtani. Témánk szempontjából a legfontosabb a Karitász, amely világszerte 162 szervezetet mondhat magáénak. A karitász, mint mozgalom az egyházi jogi személyként működő közösségekre épül, amelyek keretében Isten népe megvalósítja Krisztus szeretet-parancsát. A mozgalom tagjai lehetnek a plébániai karitász csoportok, egyházmegyei karitász 14 Forrás: II. Vatikáni Zsinat: Unitatis Redintegratio 15 Forrás: Igaz-e, hogy Afrikában található a világ legnagyobb keresztény temploma? - NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG Kiadás éve: 2002/3 1784

17 szervezetek, szociális, karitatív tevékenységet folytató szerzetesrendek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szociális, karitatív tevékenységet végző központi intézményei. A mozgalomhoz való csatlakozás önkéntes. A mozgalom tevékenységét a Katolikus Karitász koordinálja. A mozgalomban döntően olyan közösségek kapcsolódnak össze, amelyek önkéntes munkatársakból állnak, akik azért dolgoznak, hogy Isten szeretete kiáradjon a világban és ezért önzetlenül teszik a jót az embereknek. Alapszervezetei: Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat, Karitászt Támogató Alapítvány, Szakápolási Szolgálat, Támogató Szolgálat. 2. sz. ábra: Katolikus templom Készítette: nincs megjelölve Forrás: Evangélikus egyház A Magyarországi Evangélikus Egyház a négy nagy magyarországi történelmi egyház egyike. Létrejötte, mint már az egyháztörténet című fejezetben kitértem a 16. századi nyugat-európai reformációig nyúlik vissza. Eleinte Magyarországon Luther tanai domináltak, de hamar ismertté váltak Kálvin János és Ulrich Zwingli nézetei is, és a 16. század közepe felé a reformáció hívei már nagyrészt a Kálvin-féle tanítást követték. Magyarországon az evangélikus egyház szervezete négy igazgatási-önkormányzati szintre tagolódik: egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, országos egyház. 1785

18 Mindegyik egyházszervezeti szint élén egy lelkészi elnök, egy nem lelkészi elnök, egy tágabb testület, valamint általában egy szűkebb testület áll. Az evangélikus egyház tanításának mértéke elsődlegesen a Szentírás. Másodlagosan pedig tíz hitvallási irat, melyek együtt alkotják a Konkordia Könyvet. Az evangélikus egyház mindennapi életét elsősorban a Biblia határozza meg, melynek általában a Protestáns Biblia Tanács által 1990-ben megjelentetett magyar fordítását használják. Az evangélikus egyház a hívők egyetemes papságának az elvét vallja, ez azt jelenti, hogy minden keresztény Istennek szentelt életet él, és részese az egyház Krisztusról bizonyságot tevő szolgálatának. De az egyház hivatalos szolgálatát, az evangélium nyilvános hirdetését és a szentségek kiszolgáltatását az erre a feladatra felkészített és ezzel megbízott lelkészek végzik. Az evangélikus lelkészek legfontosabb kötelességei: Isten igéjének hirdetése, az egyház építése, a hívek pásztorolása, a lelki gondozás szolgálata, a bűnökből való feloldozás, a fiatalok és idősek tanítása, a szeretetszolgálat szervezése, önmaga továbbképzése, a szentségek kiszolgáltatása, a házasság egyházi megáldása, az egyházi temetések végzése sz. ábra: Az Evangélikus templom szószéke Készítette: nincs megjelölve Forrás: 16 Forrás:

19 Református egyház Magyarországon a reformáció teremtette meg az anyanyelvű irodalmat. A Biblia magyar nyelvre fordítása, a magyar nyelvű igehirdetés és imádságok, az 1530-as években meghonosodott könyvnyomtatás által a reformáció maradandó hatást tett a magyar irodalom, a magyar nyelv és a magyar gondolkodás fejlődésére. Kezdettől fogva tudatosan vállalta a Szentírásban megfogalmazódó tanítást, még akkor is, amikor teljes bibliafordítás nem lévén, egyes tudósok és a prédikációs irodalom szerzői maguk készítették el bibliafordításuk részleteit. Az írott igéhez való kötődésük nyilvánvaló volt. Soha nem az ún. "papírpápa" értelmében, hanem annak hirdetésével, hogy a testet öltött Igének írott igéje nem valami, hanem valaki. A másik sarokpont a hitvallásosság. A Magyarországi Református Egyház összegző történetéből látható, hogy a hit és a hitvallások az üldözések tüzében edződtek, nemcsak akadémiai értekezések eredményeiként váltak ismertté, hanem a legtöbbször élet és halál kérdéseként is. Szerepét azonban mindvégig megtartotta. Az egyház napjainkra felvállalta a humanitárius feladatok ellátását is. 4. sz. ábra: A Református egyház címere Forrás:

20 Zsidó egyház 17 A zsidó vallás minden bizonnyal legfontosabb és legeredetibb eszméje a ma már világszerte ismert és többnyire elfogadott egyistenhit, tudományos névvel a monoteizmus. A zsidóság volt az első a világon, amely az egyetlen Örökkévaló Istent hirdette, s az egyistenhívő világvallások (a kereszténység és az iszlám) mind a zsidóság közvetlen hatására jöttek létre. A zsidóság szigorú egyistenhite nem engedi meg a képi ábrázolást. Ne készíts magadnak faragott képet - olvassuk a Tízparancsolatban. Ezért hiába keresünk a zsinagógában bármiféle képet, sőt a vallástörvény még azt is megszabja, hogy minden olyan helyen tilos imádkozni, ahol szobrok láthatók. Mivel a zsidóságnak nincsenek dogmái, nem lehet beszélni zsidó teológiáról sem. Teodíceára, istenbizonyító érvelésre, hitvédő vitákra olykor mégis rákényszerültek a zsidó tudósok, valahányszor a filozófusok, vagy a többi vallás képviselői támadni kezdték a mózesi tanításokat. A zsidó vallásnak az egyik alapeszméje az akaratszabadság elve. Már az ember teremtéséről szóló bibliai történet is ezt sugallja. A zsidó vallásosság és közgondolkodás egyik legfontosabb eleme a vallás és az erkölcs összekapcsolása. A zsidó erkölcs sajátos, mondhatni egyedülálló jellemzője, hogy követői nem tudnak igazán örülni az ellenség pusztulásának. Hazánk területén az elmúlt 140 évben három nagy zsidó irányzat és hitközség működött: a Kongresszusi (közismert nevén: Neológ), a neológoktól teljesen elzárkózó Ortodox és a Statusquo Ante, mely irányzatát tekintve ugyancsak ortodox volt, ugyanakkor nyitott maradt a zsidó közösség minden tagja felé, és az összetartást hirdette. Hagyományosan nincs első vagy legfőbb rabbi, mivel minden közösség (gyülekezet) autonóm. Egyes országokban mégis van ilyen tisztség, de ennek egyértelműen politikai oka van. Angliában a főrabbi a brit birodalmat is reprezentálja. Izraelben két főrabbi van, az egyik az askenázi (európai) zsidók, a másik a szefárd (keleti zsidók) képviselője. Magyarországon a főrabbi tiszt csupán cím, nem jelent semmit. 17 Forrás: