Stargate SG1- It wasn t supposed to be like this - Nincs végzet, csak ha bevégzed!

Átírás

1 Stargate SG1- It wasn t supposed to be like this - Nincs végzet, csak ha bevégzed! Kategória: Stargate SG1 Műfaj: Szomorú, de romantikus történet Korhatár: 14 év Összegzés: A Parancsnokságra a jövőből érkezik egy látogató, és a lány itt ragad, azokkal akiket megpróbál szívből gyűlölni. Írta: Devilish Me Web: Író címe: somethingonmymind22@yahoo.com Megjegyzés: Ha nem tudsz jól angolul, akkor írj levelet magyarul és küld el nekem, én pedig segítséggel átfordítom angolra és eljuttatjuk az íróhoz! Fordította: Timaiosz Stargate SG1- It wasn t supposed to be like this - Nincs végzet, csak ha bevégzed! 1. fejezet A megérkezés - Az Isten szerelmére! - szaladt ki Katana száján, és gondolatban nagy taslit adott saját magának, amiért azt a kifejezést használta, amit Ő mondogatott mindig. De most nem volt ideje, hogy ezen elmélkedjen, mert le kellett innen lépnie. Az égre pillantott, ami vibrált a feszültségtől, és rájött, hogy nincs más választása. Tett egy 180 fokos fordulatot, szilárdan megállt és ezzel teljesen összezavarta az üldözőit. Akik felemelték a fegyverüket, és őt vették célba, de nem tüzeltek, sértetlenül akarták foglyul ejteni. - Hát, ez pedig nem fog megtörténni, - mormolta saját magának Katana. Végső soron még ez az időjárás is jó valamire, és Katana az ég felé nyújtotta a kezeit, magához vonzva

2 az összes elektromosságot. Katana célja világos volt, az ellenségei megijedtek, mindannyian jól tudták, hogy mire képes. - Tűz! Lőjétek le most! - kiáltotta a parancsok az embereinek, akik azonnal követték a parancsát. De már túl késő volt. Katana lelassította az időt maga körül, meggörbítetve azt, megbizonyosodott róla, hogy az átalakulás teljesen befejeződött. Látta, hogy egy robbanás tart felé, lelassulva, és felkészült a fogadására. Hirtelen az idő visszaállt az előző sebességére, és Katana kinyújtotta a tenyereit a vadászok irányába, olyan energiát bocsátva ki, ami lökéshullám módjára söpört végig mindenen, megsemmisítve a robbanást és kiütve a támadókat. Rendben, ezzel nyertem egy kis időt, gondolta magában Katana, de a biztonság kedvéért lefegyverezte őket. Kiszúrva egy másik csapat vadászt, Katana megengedte magának, hogy a kimerültség végigsöpörjön rajta, de ilyen közel a megmeneküléshez, nem állt szándékában feladni. Bár, eljutni a Kapuig az egy dolog, de féregjáratot létesíteni az már más tészta. Ismét felpillantott az égre, elcsodálkozott rajta, hogy miért épp ma kellett ennek így lennie. Hala-n a viharok együtt jártak azzal, hogy az ég megtelt elektromágneses energiával, ami villámok formájában manifesztálódott, kitartó azúrkék vonalak áradatával - és magasfeszültséggel. Semmilyen hajó nem hatolhatott át rajta, és a Csillagkapu, lévén, hogy szupravezető, nem igazán volt a legbiztonságosabb módja az utazásnak. Természetesen, nem volt választási lehetősége. Vagy használja a kaput, vagy megadja magát, ez utóbbi természetesen szóba sem jöhet. Katana számos különböző címet kipróbált, ami a közelben volt, és semmi sem történt. Mikor Atlantiszt próbálta, azzal sem volt szerencséje. Végül arra gondolt, hogy miért ne tehetne egy kísérletet a Parancsnoksággal. De, minő furcsaság, ez sem jött össze. A másik csoport lassan mozgott körülötte. Ők jobban felkészültek voltak, mint az előzőek, és Katanát a reménytelenség érzése öntötte el, ha megadja magát talán a Kapu nem is volt, annyira jó ötlet. Hirtelen a Kapu felfénylett, az éghez hasonlító azúrkék színekben villódzva, és elkezdett forogni. A tárcsázóhoz lépve Katana rájött, hogy az utolsó címre fog nyílni a féregjárat, a Földre. Mikor a kapcsolat létrejött engedélyezett magának egy félmosolyt. - Csillagkapu Parancsnokság, itt Katana, küldöm a kódomat, engedjék le az erőteret. - szólt a csuklójára szerelt szerkezetbe. - A kódja nem elfogadható, kérem, azonosítsa magát, - a hang egyáltalán nem volt ismerős számára. - Itt Katana, Atlantiszról, - hangsúlyozta ki. - Sürgős lenne, hogy át tudjak menni. Átküldöm a kódomat megint! Kérem ereszék le az erőteret, - mondta bosszúsan. A vadászok már mind tüzelésre készen vártak, egyetlen menedéke a tárcsázó mögött volt. - A kódja NEM elfogadható, ismétlem, a kódja nem elfogadható. Az írisz zárva marad, azt tanácsolom ne is induljon el, - tanácsolta az előző hang. - Az írisz?! - Katana tanácstalanul ráncolta össze a homlokát. Nem volt más esélye, nem volt vesztegetni való ideje sem. Innen kell megbénítania az íriszt, és nagyon utált telekinézist használni ekkora távolságból; mert ami a népének annyira természetes volt, az neki komoly erőfeszítésébe került.

3 A Kapun túli szilárd tárgyra koncentrált futás közben. Meglepetésére tényleg szilárd tárgyat érzett, az energia helyett, amit a pajzs bocsátott ki és ezen, sokkal nehezebb volt áthatolni. *** A Csillagkapu Parancsnokságon. - Zárja be az Íriszt Walter, - mondta Landry tábornok, mikor meglátta, hogy az saját magától kinyílik. - Én próbálom uram Utazó érkezik. A CSK-1 lépett be az ellenőrző szobába, őket O Neill tábornok követte, és Sam azonnal elfoglalta a Walter melletti széket. - Ezredes? - Landry egy zárja le azonnal pillantást vetett rá. - Uram, a program, ami az íriszt vezérli, azt jelzi, hogy be van csukva. - Carter, nem mintha vitatkozni akarnék, de nem lehet itt egy kis hiba? - kérdezte Jack szónokian. Sam ránézett és majdnem elmosolyodott. - Hát, bárki is érkezik, pár pillanat múlva megtudjuk ki az, - mutatott Sam az utazókat figyelő programra és Landry megragadta a mikrofont. - Tengerészgyalogosok, készüljenek fel a tüzelésre! - szólt a szerkezetbe. - Ki tudja, milyen szörnyűség érkezik majd meg - a hangja elcsuklott, mikor megpillantotta a féregjáratból kilépő gyönyörű lányt, aki tetőtől talpig vakító fehérbe volt öltözve, még ha egy kicsit koszos is volt. - Hűha, - szaladt ki az izgatott Cam száján. - Ez tényleg valamilyen szörnyűség! - mosolyodott el, megtörve a csendet, amit a fiatal lány érkezése okozott. Mindenki rosszallóan nézett rá. - Elnézést uram, - mondta, majd hozzátette. - Uraim, - lelkesedése töretlen volt. Landry tábornok, a CSK-1-el és Jackkel a sarkában a kapu szobába ment. - Ki a fene maga?! - kérdezte Katana meglepetten. Landry arcán szarkasztikus mosoly jelent meg. - Mivel maga a hívatlan vendég, javaslom előbb maga mutatkozzon be. Katana csak ekkor vett észre valakit a háta mögött és alig mert hinni a szemeinek. - O Neill tábornok? - Találkoztunk már? - Jack hangja Sam mögül érkezett. Katana még meglepettebbnek tűnt. - O Neill tábornok?! - ismételte. - Talán nem - Jack a füle felé intett, arra utalva, hogy a lány talán siket, a CSK-1-hez beszélt, de a

4 lányra nézett. - Te - mutatta ugyanazt a kézmozdulatot. - Mit csináltok ti itt és.. miért vagyok ilyen - Katana tartott kis szünetet, amíg rátalált a helyes kifejezésre, - fiatalok? - egy lépéssel közelebb lépett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nemcsak a szemei kápráznak, csak a tengerészgyalogosok előtt állt meg. - Fiatal, hm? - mondta Jack büszkén, kiérdemelve megjegyzésével egy bosszús pillantást Danieltől. Hirtelen minden fegyver, ami a szobában volt, felemelkedett és azokra irányult, akik azt alig egy pillanattal korábban tartották őket. - Ki vagy te? - kérdezte Katana, - és mit tettél a Parancsnokság személyzetével? - a mélykék szemek pillantása egyértelművé tette, hogy komolyan gondolja és az is világos volt, hogy ő irányítja a helyzetet. Hirtelen az Ori szó ugrott be Landry tábornoknak és mind az a borzalom, ami velejárt. - Én Landry tábornok vagyok. Én vagyok a bázis parancsnoka. Mi vagyunk a Parancsnokság személyzete. - mondta. - Magát az Ori küldte? Jack kissé összerándult a szó hallatán. Erre egyáltalán nem gondolt; de miért is nem? Ott volt az az érzés a zsigereiben úgy néz ki, hogy valamit kifelejtett. A nő tudta ki ő, és neki is az volt az érzése, hogy ismeri valahonnan. - Az Ori? - Katana összeráncolta a homlokát. - Mi a - hirtelen abbahagyta, teljesen elmerült a kapuszoba látványában, megfordult és végül összeroskadt. Sam Jackre nézett és mintha kitalálta volna a gondolatait. - Talán egy alternatív univerzumból érkezett, - suttogta a nő. - Nem onnan érkeztem, - vágott a szavába Katana. - Milyen évet írunk? - a kérdést egyenesen Landryhez intézte et, - felelte Landry szórakozottan. - Ó, - sóhajtott fel a lány. - A nevem Katana és a jövőből jöttem. - jelentette ki egyszerűen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ez volt a legbugyutább kifogás, amit valaha is hallottam, gondolta magában Landry. *** Katana nem volt a legjobb kedvében. Idegesen járkált keresztül-kasul a szobában, amit kijelöltek neki. Be akarták zárni, de elmagyarázta nekik, hogy úgysem sikerülne, mivel bárhonnan meg tud szökni, amikor csak akar. - Van olyan szerkezetünk, amivel megakadályozhatjuk, hogy használja az erejét, - figyelmeztette Landry. - A felszerelésük valaki másra van beállítva nem rám, ezzel tökéletesen tisztában vagyok. - mondta visszaemlékezve, és nem is hazudott. Már megmutatták neki ezt a szerkezetet és akkor kiütötte őt. Az Ori, hát ő volt az. McKay megmutatta neki a berendezést, de az ő véleménye szerint eléggé kezdetleges volt. Valami olyasmit mondott róla, hogy a valaki ellen vívott harcukban használták - talán épp az Ori ellen. Az a tény, hogy eddig semmit sem hallott róluk, felkeltette a kíváncsiságát. Ez volt az az év, amiről tilos volt olvasnia. Sem a Parancsnokságról, sem az Atlantiszi csapatoktól nem voltak jelentések. Emlékezett rá, hogy megpróbálta feltörni a központi komputert, de semmilyen információt nem talált erre az érve

5 vonatkozóan. Más oldalról viszont, nagyon érdekelte ez az egész. A tény, hogy semmit sem tud, arról hogy mi fog történi, aggodalommal töltötte el, és ez nem volt jó jel. Tudták, hogy ide fog kerülni? Talán jobb lett volna, ha alkut köt a férfiakkal, akik üldözték, mint felvállalni azt a szükségtelen kockázatot, hogy vihar idején utazik át a Csillagkapun, ez nagy felelőtlenség volt. *** - Tehát, ember? - Landry doktor Lamre pillantott. - Még hozzá nagyon fejlett ember. Az agyának a 65 %-át használja. Ezért képes tárgyakat mozgatni az elméjével. De azt nem tudom megmondani, hogy pontosan hogyan csinálja. - mondta Lam. - Sajnálatosan azt nem engedte, hogy vért vegyek tőle. Abból sokkal többet megtudhatnánk. - Miért nem engedte? - kérdezte Daniel. - Azt mondta, hogy ellenkezik a népe hitével. - Meg kell tudnunk, hogy nem szenved-e valamilyen fertőző betegségben - kezdte Landry. - Higgye el nekem, próbáltam, de ő hát, ő egyszerűen eltűnt előlem. - Lam hangjából világos volt, hogy kényelmetlenül érzi magát. - Hogy érti azt, hogy egyszerűen eltűnt? - Jack hangja kétkedő volt, mintha nem igazán hitte volna el, amit hallott, és erre a végszóra Dr. Lam a monitor felé fordult, bemutatva a gyengélkedő biztonsági kamerájának felvételét. - Én megmondtam! Nem egyezek bele ebbe! - Katana hangja a videó felvételről érkezett. - Sajnálom, de meg kell győződnünk róla, hogy nincs semmilyen veszély - Lam alakja hirtelen megdermedt. Senki sem állt előtte. - Megmondtam, nem fogom hagyni! Lam körbefordult a hang forrását keresve. - Rendben. - adta fel végül és Katana megmutatta magát, hogy a szoba másik sarkában áll. A tárgyalóra csend telepedett. - Hm. Ez király volt. - Igen, legalábbis szerinted Jack, - mondta Daniel bosszúsan, felrémlett előtte az az időszak, amikor Jack láthatatlan volt, és sorra megviccelte őket. - Az egy hatalmas nagy taktikai előny, ha képesek vagyunk láthatatlanná válni, amikor csak akarjuk. De nagyon veszélyes is lehet, - tette hozzá Teal c. - De akkor is király, - Vala hangja izgatott volt. - Köszönöm! - mosolygott a nőre Jack. - Hát, nekem nem igazán jön be, - Cam komolynak látszott.

6 - Nekem sem, - mondta Landry. - Van bármink, amivel megakadályozhatjuk, hogy használja az erejét? - Uram, azt hiszem, hogy az a berendezés, amit a Reetu - kezdte el Sam, de félbeszakították. - Nem használna. - Katana hangja mindenhol ott volt. - Nem látnak, mert belepiszkáltam az agyukba, vagy mert fázison kívül vagyok, vagy mert valamilyen láthatatlanná tévő pajzsot használok. A teremben minden fej a hang irányába fordult, és Landry eléggé dühös lett. - Mutassa meg magát. Katana soha nem volt olyan ember, aki követi mások parancsait, de most nem volt más választása, még mindig nem bíztak benne, és neki szüksége volt a segítségükre. Így tette, amit mondtak neki. Arccal a indítócsarnok felé jelent meg, időt adva mindenkinek, hogy egy pillanatig tanulmányozzák. Sötét, egyenes haj, egyenes testtartás. Még mindig a saját ruháit viselte, ami világosan megmutatta, hogy nemrég küzdött valakivel. Kinyitott szájjal fordult meg, valamit mondani akart, de meggondolta magát, amit meglátta a rászegeződő pillantásokat. Volt valami azokban a szemekben, ami megsajdította Sam szívét. Olyan sok fájdalom. A nő úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát, de a könnyek helyére, gyorsan egy jéghideg pillantás került, most ő tanulmányozta őket. Annyira fiatalok voltak mindannyian. Ahhoz képest, amikor Katana legutoljára látta őket. Csak néhányszor találkozott velük az elmúlt években, és a legutolsó alkalom alig egy évvel ezelőtt volt. Annak a találkozásnak az emléke visszaidézte a fájdalmat, amit már próbált elfelejteni. A férje temetésének napján, Jack és Sam eljött, próbálva megvigasztalni őt. De ő ellökte őket magától. Ez nagyon szégyenteljes emlék volt, de dühítő is egyben. Katana fülében ott csengtek Jack szavai. - Egy napon még sajnálni fogod ezt. Hát, igen, nagyon sok dolog van, amit megbántál, lépj túl rajta Katana, próbálta meg félretenni az emléket, ami az érzéseit a felszínre hozta. A többiek még mindig őt tanulmányozták. - A segítségetekre van szükségem, hogy visszatérjek - mondta hidegen. - Hogy visszatérj? - kérdezte Jack. Katana a kapuszoba óta először nézett a szemébe. - Igen, - a lány hangja nem változott, de Jack érzete a felé irányuló haragját. - Visszatérni, de hová? - Jack eldöntötte, hogy nem hátrál meg. - Vissza a jövőbe. - Na, most megint itt van egy klasszikus klisé! És ezt szeretem én ebben a gyerekben, - Jack szarkasztikus hangja nem kerülte el Katana figyelmét. - Honnan tudhatnánk, hogy az igazat mondja?

7 - Csak bízniuk kellene bennem? - Katana majdnem elmosolyodott a saját szavaira. Tudta, hogy ez nem lesz egy könnyű menet. Jack egy pillanatig a jövevényt nézte. - Miért? - Csak. - És ez egy válasz? - Igen. - Miért? - Csak. - Miért csak? - Csak mert. - Hagyják abba! - Landry-nek elege lett ebből; megpróbálta lenyugtatni egyre növekvő haragját azzal, hogy a kezeit a fejére tette, de nem segített, és ez a kis szópárbaj Jack és Katana között nem lendítette előbbre a dolgokat. Arról fogalma sem volt, hogyan fogja ezt megmagyarázni az elnöknek. - Van bármilyen módja, hogy megbizonyosodjunk róla - a kezeit a szemeire szorította. - a jövőből jött? - Nem mondhatok el semmit, amit a jövőre vonatkozik, a nagyapa paradoxon - A nagyapa paradoxon miatt. Bla, bla, bla. - fejezte be Jack helyette. - Nem azt kell elmondania, hogy mi fog történni, talán valami olyat, amit már tudunk, - mondta lassan. - Valamit, amit mi meséltünk el, hogy tudja, mikor visszatér, hogy meggyőzzön vele minket. Sam majdnem elmosolyodott. Tudta a férfi hangjából, hogy hisz a lánynak, és az eddig átélt élményeik miatt, abban is biztos volt, hogy Katana rendelkezik a szükséges információval. De a lány csendben maradt. Katana még gondolkodott. Talán több figyelmet kellett volna rájuk fordítania, mikor megpróbálták megismerni őt. Talán jobban kellett volna figyelni, mikor a történeteiket mesélték. - Teal c-nek van egy fia, Ra ayc. - Ez egy közismert tény. - mondta Teal c. - Ezt mindenki tudja, - mondta Jack ironikusan. - Itt volt az esküvőjük. - Tudom. Csak hangosan gondolkodtam! Rendben, rendben lássuk csak. Mitchell alezredes most szeretett bele újra a középiskolás szerelmébe. - Katana minden szalmaszálba belekapaszkodott. - Hát ez nem igazán volt meglepő, - mondta Cam. - Az Isten szerelmére - Mit akartok tőlem? Nem töltöttem túl sok időt veletek Tudom már! Mrs. Jacksonnak van egy anyajegye a hátán, még hozzá szív alakú!- mondta Katana izgatottan, hogy végre eszébe jutott valami.

8 - Mrs. Jackson?! - Daniel megdöbbent. - Elnézést, de nincs Mrs. Jackson. - Nekem vagy egy anyajegyem a hátamon, - mondta Vala. - Ez azt jelenti, hogy összeházasodok Daniellel? Minden szempár Katanára szegeződött. - Ó, ember. - Ó! Ha-ha! Tudtam! - Vala megölelte Danielt. - Tudtam! - és azon nyomban megcsókolta Danielt, aki próbált magához térni az őt ért sokkból. - Vala! Nyugodjon le! - kiáltotta Landry. - Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok, - de Vala keze és szája is még mindig remegetek az örömtől. - Nézze, ez biztos, hogy nem fog megtörténni, nem veszem el Valát. Ez letörölte a mosolyt Vala arcáról. - Meg fogod még bánni, ezeket a szavakat, - fenyegette. - Miután összeházasodtunk, pokollá fogom tenni az életedet! - Igen, ez egy nagyon jó módszer arra, hogy rá vegyél egy pasast, hogy elvegyen, - vágta rá Jack ironikusan. Mindenki megmosolyogta kettejük kis párbaját, Jack még Katana futó mosolyát is meglátta, egy pillanatig Sam különleges félmosolyára emlékeztette, amit csak neki tartogatott. - És, ezenkívül, majdnem mindenki látta már Vala hátát, tehát az anyajegyes történetnek nem biztos, hogy hitelt adhatunk, - próbálta Daniel a dolgokat más megvilágításba helyezni. - Hát ezt zokon vettem, - tette hozzá Vala, és úgy tett, mintha dühös lenne. - Bármi más? - vette át a szót Jack, szarkasztikus hangvételben. Hinni akart a lánynak, de annak csak nem sikerült bizonyítékot szolgáltatnia. - Rendben, most bemutathatod az eltűnő számodat, mert a szavahihetőséged most repült ki az ablakon. Katana egy ideig hosszasan bámulta Jacket, és most Teal c-re emlékeztette a tábornokot, és arra a nézésére, amivel mindenkit beszédre bírt. - Mi a dátum? - kérdezte Katana, közben egyenesen a tábornok szemébe bámult. - Már elmondtuk. - A hónap? - kérdezte Katana ismét. - Micsoda? Meg fogja jósolni az időjárást? - Jack eléggé bosszús volt. - Április van. Katana megrettent. Csak egyetlen dolog van, amivel meggyőzhetné a férfit, de nem volt benne biztos, hogy fel akarja-e hozni. - Nos hát? - Jack hangja tükrözte a türelmetlenségét, ami Katanát eléggé kihozta a sodrából. - Hát, - kezdte Katana, és vett egy mély lélegzetet, - neked és Carter őrnagynak viszonyotok van. Ez elég nagy titok, hogy meggyőzön téged?

9 A szobára csend telepedett, döbbenet. Jack Samre pillantott, kezével ösztönösen a nő kezéért nyúlt, de megállt a mozdulat közepén, nem igazán tudta, hogy mit tegyen. Ez a nő döntése volt, és még mindig az ő kezében van a jog, hogy felfedje kapcsolatuk természetét. Jack megértette a félelmeit azzal kapcsolatban, hogy tudassák-e a világgal, hogy együtt vannak, de ettől ő még továbbra is világgá akarta kiáltani, hogy mindenki megtudja. - Elég lesz ennyi? - Katana a vergődésük minden másodpercét élvezte. - Nem? Rendben, akkor... O Neill tábornok, - szavait egyenesen Jackhez intézte, de nyilvánvaló volt, hogy Samre is vonatkoznak, - attól a pillanattól fogva, hogy megláttad Sam Cartert, kedvelted, sőt mi több, szeretted őt. De a szabályok miatt nem tettél semmit sem. Igazán szánalmas, elvesztegetni azokat az éveket, - Katana lemondóan legyintett a kezével. Mivel még továbbra sem szólalt meg senki sem, úgy döntött, hogy folytatja. - Mindenesetre, nyolc évnyi epekedés után megszerezted őt, és végre eldöntöttétek, hogy szeretők lesztek Sam érezte, hogy elpirul. És most csodálkozva nézett a lányra, hogy honnan tudhat ő ezekről a magánügyekről. - nem beszéltetek senkinek sem a kapcsolatotokról, a múltról vagy a jövőről - Ez már elég lesz, - mondta Jack, egyértelmű üzenetként arra, hogy ha tovább folytatod, akkor bármi megtörténhet. Az a mód, ahogy a lány kettejük szerelméről beszélt és hogy Sam ennyire megbántódott, nagyon felhúzta, nem sok hiányzott, hogy elveszítse az önkontrolját, és megfojtsa a nőt, nagyapa paradoxon ide, vagy oda. Katana tudta, hogy túl messzire ment. A pillantás, amit a két leleplezett szerető váltott, fájdalomról tanúskodott, a szavai miatt, amivel ítéletet mondott a kapcsolatuk felett. - Ez igaz? - Daniel volt az első, aki megszólalt. - Ti tényleg együtt vagytok? Sam viszont nem volt képes megszólalni; elakadt a lélegzete az igyekezettől, hogy visszatartsa feltörő könnyeit. Az utolsó dolog bántotta legjobban azok közül, amit Katana mondott. Az az idő, amit elvesztegettek. Az a rengeteg idő. Mostanra már családjuk lehetne. Gyönyörű gyerekeik. És ez volt az, amire a legjobban vágyott. Gyereket szülni Jacknek. - Jack? - erősködött tovább Daniel. Jack megfogta Sam kezét, és egyenesen a szemébe nézett, hogy biztosítsa róla, minden a lehető legnagyobb rendben lesz. - Igen, Daniel. Ez igaz, - fordította figyelmét a fiatalabb férfi felé, és nem hagyta magára a nőt, akit szeretett. Ezekre a szavakra Sam könnyei eleredtek, és teljesen elborították az arcát. - Elnézést, - mondta és kimenekült a tárgyalóból. Friss levegőre volt szüksége. - Mindvégig együtt voltatok? És nem mondtátok el senkinek sem? - Daniel még mindig le volt döbbenve a leleplezéstől. A kérdés, ami mindenki fejében felmerült, az volt, hogy Hogy nem vettem észre? - Én mi Az Isten szerelmére Daniel, én nem mondtam el senkinek - próbálkozott Jack. - Nem akartunk senkit sem veszélynek kitenni, vagy hogy úgy nézzenek rám, mint a tábornok barátnőjére, - Sam hangja az ajtóból jött, miközben helyet foglalt, láthatóan nyugodtabban.

10 - Veszélynek? Mi a barátaitok vagyunk! - mondta Daniel, egyre jobban és jobban összezavarodva. - Ha megtudtátok volna, mindent megváltoztatott volna. - Mit, Sam? Mit? - Daniel meg volt bántva. - Jack a te barátod, - próbálta Sam elmagyarázni. - És te nem vagy az? - De, te viszont bármit megtennél érte, - próbálkozott Sam újra, de a szavainak nem volt eredménye. - Teérted is megtennék bármit! - Véleményem szerint, Carter ezredes azt akarta mondani, hogy úgy tekintenénk rá, mint O Neill barátnőjére és nem mint egy hozzáértő katonára, pedig ő elsősorban az, - mondta Teal c, míg Daniel továbbra is rosszallóan vonta össze a szemöldökét. - Ez soha nem történne meg - Véleményem szerint, meg történhetne Daniel Jackson. - És akkor, még ha meg is történne? Akkor mi van? - Azt eredményezhetné, hogy szükségtelen mértékben védelmeznénk őt, vagy megkérdőjeleznénk a parancsait, ha azzal veszélybe sodorná magát. - Egyetértek, - mondta Cam. - Én semmi esetre sem szeretnék visszajönni és azt jelenteni a tábornoknak, - mutatott Jackre, - hogy valami baj történt Sammel, és nem számít, hogy mi volt az oka. - Ezenkívül - Samnek minden erejét össze kellett szednie, hogy folytatni tudja, - nem akartunk senkinek sem esélyt adni, hogy velem zsarolhassa meg Jacket, vagy bármi más forduljon meg a fejében. - Ezredes, Jack, nem kell aggódniuk, - szólalt meg végül Landry. - Semmi sem hagyja el ebből a szobát. És én személy szerint nagyon örülök Önöknek. Úgy érzem mindenki nevében gratulálhatok! - Hank szíve megtelt örömmel miattuk. Szerették egymást és mégis egy szakadék választotta el őket ez szörnyű lehetett, és ennek a pokolnak a legmélyén ragadtak, várva, míg a bolygót fenyegető veszély elhárult. Csak mély tiszteletet tudott irántuk érezni. - Még nem teljesen, Hank, - mondta Jack, megmosolyogtatva Samet. - Hát, azt hiszem leszögezhetjük, hogy Katana a jövőből jött, - mondta Landry Katanára mutatva. Katana érezte a rászegeződő pillantásokban az ellenszenvet. Sam és Jack voltak az egyetlenek, akik nem néztek rá. - Nézzétek, - kezdte Katana, - nem akartalak megbántani benneteket - Szerintem, igenis meg akartál minket bántani, - szakította félbe a magyarázkodását Sam. - Nem tudom, hogy miért, de szándékosan csináltad. - Sam haragja nyilvánvaló volt, és Katana nem hibáztatta őt érte. Személy szerint vacakul érezte magát. Igen, ez volt az a szó, amit a földlakók használni szoktak. Vacak. És végre megértette, hogy miért, és ekkor hirtelen beugrott neki valami. - Ó, a francba, - mondta ki hangosan.

11 - Mi az? - nézett rá Jack. - Csak eszembe jutott egy jobb példa is a meggyőzésetekre. - És mi az? - kérdezte Jack megint. - Az invázió alatt történtek. - Nagyon jó az időzítés, hogy pont most jutott eszébe, - mondta Daniel szarkasztikusan. - Mi történt az invázió alatt? Daniel most túl dühös volt ahhoz, hogy elmagyarázza. - Vala, egyszerűen felejtsd el, rendben? És te, - mutatott Katanára, - egy szót se szólj. - Pontosan, - tette hozzá Teal c. Hát Katanának épp erre volt szüksége, hogy Daniel elhallgattassa. Másfelől viszont Daniel azon gondolkodott, hogy egyre jobban kezdett hasonlítani Jackre - látszólag durva, de a lány volt az, aki belerondított a barátai életébe, és ez egyúttal jó ok volt arra is, hogy elterelje a gondolatait a saját bűntudatáról, amiért nem látta meg a változást Sam és Jack kapcsolatában az elmúlt két évben. Ember, két év! - Rendben, - Katana majdhogynem suttogott válaszul Daniel támadására. Erre az egy szóra mindenki érezte, hogy bocsánatot kellene kérniük a lánytól, azért ahogy bántak vele, de egytől egyig mindegyiküknek beugrott, hogy mi történt Sammel és Jackkel. - Tehát, - kezdett hozzá Landry, - hogyan tudnánk őt visszajuttatni? Bármilyen ötlet? - Azt tudjuk, hogy a tökéletes megoldás egy megfelelő elhelyezkedésű, és előre megjósolt napkitörés lenne, de esélyünk sincs rá, hogy ezt véghez tudjuk vinni, - mondta Sam. - És mi van azzal az időugróval - Az Időgép, - fejezte be Sam Jack mondatát. - Már ezen is gondolkodtam, de miután megkaptuk a videó üzenetet a múltból, az a döntés született, hogy szétszereljük és alaposan áttanulmányozzuk. - És nem tudjuk.. tudod.. csak úgy egyszerűen összerakni? - Az túl veszélyes lenne. Még mindig nem értjük teljesen, hogyan működik ez a technológia, ha hibázunk, Katana akár időn és téren kívül is ragadhat. Vagy még rosszabb, el is éghet a légkörben, - fejezte be Sam. - És az rossz lenne, miért is? - próbált viccelni Jack, és sikerült is kicsalnia egy halvány mosolyt Samből, és mellette egy helytelenítő pillantását is megnyerni. - Az rossz lenne. - Tehát, akkor mit fogunk vele csinálni? - kérdezte Landry. - Tudjátok, hogy én is itt vagyok? - szólalt meg végül Katana. - Igen, igen itt vagy, - mondta Jack a szokásos szarkasztikus stílusában.

12 - Miért nem használjuk az Atlantiszon található felszerelést? Nem kell ugyanazon a helyen kilyukadnom, ahonnan indultam, csak a megfelelő időben. - Igen, bár amennyire tudjuk, Atlantiszon nincs olyan berendezés, ami képes lenne arra, amire nekünk szükségünk van, - mondta Landry. - Pedig van. Én évek óta ott dolgozom, - mondta meglepetten Katana, - de azt hiszem nektek még nagyon új Atlantisz. Ám én úgy ismerem azt a várost, mint a tenyeremet, és képes vagyok megtalálni. De az inkább egy program, mint egy gép. - Azt hiszem itt az ideje, hogy elmagyarázd, hogy mit csináltál Atlantiszon, és hogyan kerültél ide, ahol egy apró másod szaladgálhat valahol. - O Neill tábornok, nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne elmondanom, ezeket a dolgokat. - Egyet kell vele értenem uram, - tette hozzá Sam. Jack Samre pillantott, majd Katanára, és a hasonlóság ismét feltűnt neki. Csak annyit tudott, hogy ez a lány akár Samé is lehet. Sam gyereke. A gondolat ott visszhangzott a fülében. - Szerintem pedig, nagyon is bölcs dolog lenne. De ez a te döntésed Hank. - Én veled értek egyet. - mondta Landry egy kis szünet után. - Katana? A lány felsóhajtott és megrázta a fejét. Visszautasíthatta volna a válaszadást, de szüksége volt rájuk, és bármennyire is utálta ezt beismerni, attól még ez volt. Ezért eldöntötte, hogy elmondja nekik az igazságot. Legalábbis egy részét. - Négy évvel ezelőtt megmentettem egy férfi életét, aki Atlantiszon lakott. Ő vitt engem oda, hogy diplomáciai kapcsolatokat építsünk ki a népemmel. A mesterem, - A mestered? - kérdezte Cam kissé utálkozva. - Egy másik elnevezése az oktatódnak. - Ó, bocsánat. Egy pillanatig azt hittem, hogy semmi, folytasd csak. - Tehát, a mesterem eljött, hogy visszavigyen, de addigra az Atlantisziak eldöntötték, hogy szövetséget szeretnének kötni, és ő úgy döntött, hogy ott hagy engem, hogy jobban megismerhessem a népeteket, - Katana szerencsés volt, még egyetlen hazugság sem hagyta el a száját. - Maradtam, hogy éveken keresztül tanulmányozhassalak benneteket, és Atlantiszt. - fejezte be megkönnyebbülten. - Hány éves vagy? - kérdezte Sam. - Huszonöt. És nem, még nem rohangál egy kis hasonmásom a környéken, - reagált Jack utolsó megjegyzésére. - Ezt jó tudni, - felelte a férfi nyugodtan. Daniel Katanára nézett, és valahogy nagyon ismerősnek tűnt neki az arca, a tekintette. Valami.. ami ott volt a nyelve hegyén, de Landry tábornok hangja felriasztotta a gondolataiból. - Hogyan került ide? - Én.. én menekültem, - Katana szünetet tartott, - néhány ember elől, és az egyetlen menekülési

13 lehetőség a Csillagkapu volt. Sajnálatosan épp vihar tombolt, ami majdnem lehetetlenné tette az utazást a kapun keresztül, de adtam neki egy sanszot. Először nem sikerült, de a villám belecsapott a kapuba és az elkezdte tárcsázni az utolsó megadott címet. Nem volt választásom, át kellett jönnöm, - mondta Katana. - Hát, volt választási lehetőségem, és ez jobb, mint a másik alternatíva. Legalábbis akkor annak tűnt, de.. most, már nem vagyok benne annyira biztos. - Gondolod? - Kik voltak azok az emberek? - szólalt meg Vala. Katana ismét felsóhajtott. Nem kellett volna elmondania nekik, de végülis, nem számított. - Ők, hm, hogyan is magyarázzam meg Ha az én társadalmamban egy nő özvegy, - kezdte az elején, - egy férfi, aki el akarja venni, nem kérhet tőle csak úgy egy randit. El kell kapnia. Ám ezt nem teheti meg saját maga, de elküldheti a legjobb harcosait, hogy megtegyék. - Vadászokat?! - kérdezte Sam. - Igen, de csak egy lehetőségük van, hogy elkapják a jövendőbeli mennyasszonyt, és ha elbuknak, akkor a férfi elveszíti a jogát a nőre. Ez általában a leendő mennyasszony beleegyezésével történik, de nem az én esetemben. - Elég primitív szokásról beszélünk, - mondta Vala. - Nem, a népem nagyon fejlett, de bizonyos szokások fennmaradtak. Természetesen, ezek a tradíciók csak a harcosokra vonatkoznak, és mivel egy vagyok közülük, együtt kell élnem a szabályokkal. Mindazonáltal, ez sokkal jobb hely, mint ahol felnőttem. - Katana amit kimondta, rögtön meg is bánta a szavait. - Hol nőttél fel? - Jack volt az első, aki reagált az utolsó megjegyzésére. - Tehát a néped, igazából nem is a néped? - Ez reményt adott neki, a reménye, hogy a lány Samé, ami nem is volt olyan rossz ötlet. A fene egye meg! Nem nagy ügy, nem változtat meg semmit sem, ha elmondja nekik. - Hát, valóban nem. Egy olyan bolygón nőttem fel, ahol egy gyereket, szülők nélkül, kevesebbre becsültek, mint egy szolgát. Arra voltunk kényszerítve, hogy odakint aludjunk, ágyak nélkül, és ha szerencséd volt, akkor talán volt takaród, - a szavak könnyen jöttek, de ennek ellenére, az emlékek fájdalmasak voltak, - én egy nagyon gazdag családhoz voltam kijelölve, ami jó volt, mert azt jelentette, hogy több gyerek is volt ott, és könnyebben át tudtunk melegedni, ha hideg volt. Nem engedték, hogy tanuljuk, és enni is csak egyszer kaptunk naponta, és így tovább, - Katana hangja remegni kezdett a feltörő emlékek hatására, de azt semmiféleképen sem akarta, hogy a többiek megtudják, mennyire fájdalmas ez az egész neki. - És hogy lett vége, hová kerültél? - vetette fel Jack újra a korábbi kérdését. - Az agyam sokkal nagyobb részét használom, mint a többi ember, ezek a dolgok szinte természetesek nekem. - Mint például? - kérdezte ismét Jack. - Mint például energiaforrást építeni a Csillagkapuhoz, amivel meg tudtam szökni, de nem csak arról a bolygóról, de abból a galaxisból is. Így kerültem a Calisa-ra, és egy férfi volt olyan kedves, hogy befogadjon engem és a húgomat. - Várj egy percet. Azt mondtad, hogy képes vagy egy ZPM-et építeni? - kérdezte Sam döbbenten.

14 - Igen. Danielt is ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint a többieket, csak éppen őt jobban. - Hány éves voltál, amikor megszöktél? - Kilenc, - felelte Katana, miközben ránézett. - Te kilenc évesen képes voltál ZPM-et építeni?! - Sam képtelen volt elhinni. - Ez elképesztő. - Nyugi, - Jack tréfásan megérintette a karját, megpróbálta lenyugtatni. Szerette, ahogy a nő izgatott lett az új felfedezések hallatán. Ó, na igen, Sam még a régiekért is odavolt. Jack meg a nőnek ezért az oldaláért volt oda. Nem mintha lett volna bármi is Samben, amit nem szeretett volna, de ez volt a kedvence. - Már sokkal korábban is képes voltam ZPM-et építeni, csak nem voltak alkatrészeim. Sam teljesen a sokk hatása alatt volt. - Most rögtön meg kell nekünk mutatnod! Úgy értem - Ezredes, egyetértek magával, de nincs valamilyen paradoxon, ami miatt megváltozhat a jövő meg minden? - Landry-nek meg kellett, ezt kérdeznie, még ha személy szerint egyet is értett Sammel. - Nekünk fogalmunk sincs róla, hogyan kellene egyáltalán hozzákezdeni, uram, és ez a módszer túl fontos. - Igazából nem is lesz rá szükségetek. A részletes leírás ott van Atlantiszon. Csak talán még nem találtátok meg. Ha jól sejtem a város legnagyobb része még felfedezetlen? - Igen, alapvetően, - válaszolta Sam. - Ez egyszerűen elképesztő! - szemei még mindig csillogtak az izgatottságtól és ez Katanát is megmosolyogtatta. - Tudod te egyáltalán, hogy mennyire különleges vagy?! Úgy értem, ösztönösen tudod, hogyan építs ilyen dolgokat, ez, ez - Elképesztő, tudjuk, - fejezte be helyette Jack, megnevetetve a többieket. - Rendben, CSK-1, készüljenek fel, hogy elkísérik Katanát Atlantiszra. Amint megkapom az Elnök engedélyét, rögtön indulhatnak is. - Igen, uram, - felelte Sam és Cam, a többiekkel együtt felállva. Landry az irodája felé indult, és többiek ott maradtak feszélyezetten álldogálva. Most, hogy az újdonságok kezdtek lecsillapodni, senki sem tudta, hogy mit kezdjen magával. Jack összecsapta a kezeit. - Talán ehetnénk valamit. Ha jól hallottam van süti a kantinban. - Nem köszönöm, uram. Én megyek és megcsinálom a papírmunkát. Szeretném befejezni, mielőtt Atlantiszra indulnánk. - mondta Cam és kiment a tárgyalóból. - Rendben. Teal c? Vala? Daniel? - Én megyek meditálni. Már a találkozó előtt ettem. De mindenekelőtt szeretném kifejezni az örömömet most, hogy hallottam a kapcsolatotokról - jelentette ki Teal c kettejük között állva. - Biztos vagyok benne, hogy ti ketten nagyon illetek egymáshoz.

15 - Köszönöm, Teal c - mosolygott Jack és Sam hirtelen átölelte a barátját. - Köszönöm Teal c. - mondta ő is. A Jaffa meghajolt és távozott. - Én megyek, - mondta Vala, - és mint jövendőbeli Mrs. Jackson, közlöm, hogy Daniel is enni fog. Daniel összeráncolta a homlokát, de képtelen volt most veszekedni Valával. - Ezt nem fogom túlélni, - nyögte és követte őket. Épp mikor indultak, Jack Katanához fordult. - Jössz te is? A lány hezitált. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne. - Nem ettél semmit sem, mióta megérkeztél. Már éhesnek kell lenned. Gyerünk. - A férfi hangja igazán törődő volt. - Igazad van, - és Katana követte a többieket. Ahogy egész nap tette. *** Egy sarokban ültek le, hogy biztosak legyenek benne, egyedül lesznek. Mindenki a jövevényt bámulta, és próbálták féken tartani a kíváncsiságukat. - A kaja nem valami jó, de jobb, mint a semmi, - mondta Jack, - de a süti, - mutatott Jack a villájával a tányérjára, - azt nem szabad kihagynod! - Igen, tábornok, már hallottam vagy ötvenszer, - válaszolta Katana viccelődve. - Ezért van az én tálcámon is. - Rendben, de már vagy százszor kértelek, hogy hívj Jacknek, - mondta a férfi, és mindenki, még Sam is meglepődött rajta. Még csak tíz perce volt, hogy Katana a legnagyobb ellenségnek számított, - most a legjobb barátja. Sam egyáltalán nem értette a pálfordulást, de igazából nem is zavarta. Jack saját magán is elcsodálkozott, hogy milyen könnyen megbocsátott Katanának, amiért megbántotta Samet. Azzal az egyetlen szóval, amivel Danielnek válaszolt, a lány elérte azt, amit eddig csak két embernek sikerült egészen eddig. Meglágyítani a szívét. Charlie, Sam és most ez a lány. - Már jó néhány alkalommal felajánlottad, hogy így hívjalak. De egyszerűen képtelen vagyok Jack -nek hívni. - Carter már egészen belejött. - mondta Jack vidáman, és megnevetette vele Katanát. - Egyenlőre kezdjünk a tábornokkal, - pirult el Katana Jack utolsó megjegyzésére. - Rendben, akkor menjen minden a maga útján. - Tehát, Katana, elmondanád nekem, hogy mikor fogunk összeházasodni az én Danielemmel? Daniel egy bosszús pillantást vetett a nőre. - Tudod, - vetett fel egy újabb gondolatot, - Katana soha nem mondta, hogy el foglak venni! Nagyon sok

16 ember van, akinek Jackson a vezetékneve! Ki tudja, hogy melyikük mellett fogsz kikötni? Vala aggodalmas tekintetet vetett Katanára. - Össze fogunk házasodni Daniellel? Katana szája épp tele volt. - A mindenségit, olyan éhes vagyok! - Hozzámegyek Danielhez, vagy sem? - Vala cérnája kezdett elszakadni. - Nézd, én igazán nem akarok megint olyat mondani, amivel bajt okozok. Már így is többet kikotyogtam, mint amit kellett volna, - nyilvánvaló volt, hogy lelkiismeret-furdalás gyötri, és a többiek csendben hallgatták. Katana Sam és Jack felé fordult, akik mellette ültek. - Igazán sajnálom azt, ahogy elmondtam, és azt is amit mondtam, és igazad volt, - szavait egyenesen Samhez intézte. - Szándékosan okoztam fájdalmat neked, és nagyon sajnálom. Jack lehunyta a szemét és a düh érzése ismét elöntötte a szívét, de Sam egyenesen Katana szemébe nézett. - Miért? - Ez egy teljesen logikus kérdés volt, de mit is válaszolhatott volna rá Katana. Semmilyen válasz nem lenne elég jó. - Én, - a lelkében dúló harc kiült az arcára is, - nem mondhatom el neked, hogy miért. - Úgy érted, hogy nem mondhatod el, mert nem tudod, vagy mert megváltoztathatja a történelmet, amit ismerünk, - Jack végre ránézett Katanára, ismét megbocsátva neki mindenért, - vagy azt, amit ismerni fogunk? - Egy kicsit mindkettő, azt hiszem. Amióta csak találkoztunk én én nem tudom, miért - hazudta, mert pontosan tudta az okot. Az asztalra csend telepedett. - A bocsánatkérés elfogadva, - mondta egyszerűen Sam, és nem volt szüksége további magyarázatra. Hirtelen elöntötte az a vágy, hogy megölelje ezt a furcsa lányt, hogy megvigasztalja az őt ért fájdalmak miatt, és megmondja neki, hogy minden rendben lesz. De nem tette. Helyette csak felemelte a kezét, és megérintette Katana arcát egy pillanatra, majd visszatette a térdére. Katana belül megremegett, de ennek ellenére sikerült viszonoznia a mosolyt. Ez volt az első alkalom, mikor megengedte Samnek, hogy megérintse őt. Hát, ez így nem volt teljesen igaz. Az első alkalommal, mikor Sam O Neill megérintette őt, annyira megdöbbent, hogy elhúzódott. Katana akkor nem akart ennyire közel lenni hozzá, de most Most minden, amire csak vágyott az volt, hogy ez a nő ölelje át és soha ne engedje el, arról a kellemes helyről, ahová képzeletben utazott. De az érintés véget ért, és Katanának már most rettenetesen hiányzott. - Jack, - Sam szemeivel a férfi felé intett. - Mi? - kérdezte Jack, begyűjtve Samtől egy rosszalló tekintetet. - Ó, rendben, - kezével nagyvonalúan intett. - Minden meg van bocsátva. - Igen, minden meg van bocsátva, - ismételte Vala, - és most, hogy ti mind jól vagytok és boldogok is, itt az ideje, hogy én is az legyek! Összeházasodunk Daniellel, vagy nem? - és állhatatossága mindenkiből kuncogást váltott ki.

17 - Várj, - Sam abbahagyta az evést, - az irányítóteremben! Kétszer mondtad, hogy O Neill tábornok! Jack mögöttem volt, és engem láttál meg először! Katana remélte, hogy senki sem emlékszik erre. De azzal nem számolt, hogy Sam mindent megjegyez. - Hm - Hozzá fogok menni Jackhez! És tábornok leszek! - Sam nem tudta eldönteni, hogy melyik hír teszi boldogabbá. Egy pillanattal később, arra a következtetésre jutott, hogy az első nyert A fene egye meg - gondolta Katana. - Itt már meg sem szólalhatok. Ami a nagyapa paradoxont illeti, legalább még nem ölt meg senkit sem, legalábbis eddig. - Hm Én nem igazán - próbálta ismét elmagyarázni, de elképzelése sem volt róla, hogyan mászhatna ki ebből. - Carter, - lépett közbe Jack. - Én attól sem lennék meglepve, ha egy napon elnök lennél! Nem is szólva a tábornoki kinevezésről, - mindenki beleegyezően mosolygott. - És az sem lepett meg, hogy feleségül akarlak venni, - és nevetés helyett, az arcokon most döbbenet jelent meg. A fene egye meg, - szitkozódott magában Jack. Nem ezt akarta mondani; hát, éppenséggel, ezt akarta mondani, de nem itt és nem most. Már mindent eltervezett. Vacsora, gyertyafény. Ó a nagy tervek! Sam megpróbálta összeszedni magát, lehetőleg még mielőtt Daniel valami olyasmit nem mond, hogy Annyira örülök nektek. - Éppenséggel ez egy újdonság számomra, - sikerült a férfira néznie. Jack tekintette annyira őszinte volt, amennyire csak lehetett. - Tényleg? Meglepődtél rajta? - kérdezte és a hangja épp olyan nyíltságot türközött, mint a tekintete. - Az Isten szerelmére, - Jack körbe nézett, és köhintett egyet. Megteheti most is, Sam úgysem engedné, hogy témát változtasson. Így felállt, majd fél térdre ereszkedett, elővett egy kis dobozt a zsebéből, ahol mindig tartotta, kinyitotta és ismét köhintett egyet. Az összes jelenlévő áhítattal pillantott rájuk. Csak Daniel szólalt meg. - Ó, Istenem, - amivel kiérdemelte Jack fogd be pillantásainak egyikét. Vala kezét a szájára szorította, és Katana visszatartotta a lélegzetét, nem hitt a saját szemének, és Sam Ha képes lett volna még ennél is szélesebben mosolyogni, akkor megtette volna. - Rendben, - kezdett hozzá Jack idegesen. - Úgy terveztem, hogy csak kettesben leszünk, - nézett körbe ismét, - de a tervek változnak, - rövid szünet után folytatta. - Sam, jobban szeretlek, mint a Simpsont, Marry Steenburgent és sört együtt véve, - próbált viccelődni, nevetést váltva ki mindenkiből, akik pontosan tudták, hogy Jack mennyire kedvelte ezeket, - jobban szeretlek, mint magát az életet, - folytatta komolyabban - elképzelni sem tudom, hogy a hátralévő életemet nélküled éljem le. Ha megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel, megtennék mindent, hogy boldoggá tegyelek, és soha ne bándd meg ezt a döntésedet. - Jack végre kimondta, és most már minden szem Samre irányult, a válaszára várva. Mégha a mosolya világosan meg is mutatta az örömét, beleegyezését, nem mondta ki azt a bizonyos szót. Jack köhintett egyet, és még egyszer körbepillantott. - Tudod, hogy a térdeim már nem olyan jók, mint régen voltak. Ha nem mondasz valamit hamarosan, akkor talán így maradok mindörökre, - suttogta, de mindenki hallotta és felnevettek.

18 Sam két kezébe fogta Jack arcát, és miközben továbbra is mosolygott szemeit elöntötték örömkönnyei. - Igen. - Igen? - Igen, - csók, - igen, - csók, - igen, - és Sam egyre szenvedélyesebben csókolta Jacket, közben felsegítve őt. Jack átölelte, és visszacsókolta, a többiek éljenzése közepette. A hír szinte repült keresztül a bázis betonfalain, és alig tartott pár percig, és az egész Cheyenne Mountain tudta, hogy Sam igent mondott Jacknek. Először Daniel lépett oda, hogy megrázza Jack kezét, majd átölelje őt, közben Vala Samet ölelte át olyan szorosan, hogy az levegőért kapkodott. Csak mikor Daniel elhúzta Valát, tudott Sam rendesen oxigénhez jutni. Vala hasonló intenzitással ölelte Jacket is, és Daniel megállt Sam előtt, mielőtt megölelte volna. - Gratulálok. Ti ketten tényleg megérdemlitek, hogy boldogok legyetek. És bocsánatot kérek, amiért nem vettem észre hamarabb, Sam, sajnálom, hogy nem vettem észre a változást rajtad, pedig annyira nyilvánvaló volt. Gratulálok még egyszer! - és ekkor a karjaiba húzta a nőt. - Nem kell semmiért sem bocsánatot kérned. És köszönöm! - suttogta Sam Daniel fülébe. Ezután a jelenlévők egyesével minden jót kívántak a boldog párnak, némelyikük viccesen, mások inkább komolyabb megjegyzésekkel teletűzdelve mondanivalójukat, de mindegyikük szívből kívánt boldogságot kettejüknek. Valahogy, egyedül maradtak. Az emberek sürgető vágyat éreztek arra, hogy elújságolják a nagy hírt. Csak Katana maradt ott. Egy szót sem szólt, csak hagyta, hogy a könnyek végigcsorogjanak az arcán. Eléjük állt és megölelte mindkettőjüket, arcát vállaikra hajtva. - Gratulálok, - suttogta, és elengedte őket, majd elment a szálláshelye felé. *** A mellé kijelölt őrt felmentették a szolgálat alól. Semmi szükség nem volt rá, bárhová el tudott jutni gond nélkül a bázison és azon kívül. Katana az ágyán ült, és meg sem próbálta visszatartani a könnyeit. Tudta, hogy mi minden vár rájuk, és azon tanakodott, hogy elmondja-e nekik vagy sem. De tudta, hogy nem teheti. Katana elgondolkodott, hogyha tudta volna, hogy mi vár rá, mikor először Atlantiszra ment, talán megváltoztatta volna az eseményeket. Nem. Még így is hozzá akart volna menni Duncanhez, még ha olyan kevés idejük is volt egymásra. Annyira hiányzott neki a férfi. Egészen a haláláig nem volt képes megérteni a szüleit. De megismerve a fájdalmat, amit a szeretett lény elvesztése okozott, mérsékelődött a düh, amit azért érzett, mert elhagyták. Természetesen, nem volt könnyű uralkodnia rajta. Még most is, úgy érezte, hogy bántania kell őket, de vágy egyre csökkent minden alkalommal, amikor megtette, és a szégyen és megbánás, amit a nekik okozott fájdalom miatt érzett, - egyre csak nőtt. Mikor gyerek volt, arról álmodozott, hogy ő egy hercegnő és a szüleinek azért kellett otthagyniuk őt azon a szörnyű bolygón, hogy megvédjék valami sokkal szörnyűbb veszélytől. Vagy, hogy ő egy hétköznapi szülők gyermeke, akik meghaltak miközben valami veszélyes ellenséggel küzdöttek, vagy valami ilyesmi. Épp úgy, mint a többi gyerek, akivel élete első kilenc évében élt.

19 Végül, belefáradt a várakozásba, elképzelni valamit, ami biztosan nem igaz, és gyanította azt is, hogy Risi, aki utoljára került a család rabszolgái közé, talán nem éli túl a telet. A lány három évvel volt fiatalabb, mint Katana, és az alatt a rövid idő alatt, amíg ismerték egymást, húgaként szerette. Ezért megszöktek. Ekkor volt, hogy Katana feladta az álmát, hogy a szülei eljönnek érte, és a düh átjárta a lelkét. Mikor először találkozott velük, a döbbenete nagyobb volt, mint bármi, amit korábban érzett. Annyira boldogok voltak, hogy találkoznak vele, boldogok, hogy végre megtalálták őt. - Olyan régóta vártuk már ezt a napot, - mondta akkor Sam. - A napot, mikor újra megtalálunk téged, és megölelhetünk, lányunknak nevezhetünk. - ekkor Katanát Sam a karjaiba zárta, és a lány végre meghallotta azokat a szavakat, amikre oly régóta várt. Érezte a másik könnyeit, Sam próbálta elrejteni, de nem igazán sikerült neki. - De nem ti találtatok meg engem, hanem én benneteket, - Katana szünetet tartott, amíg kibontakozott Sam öleléséből. - Egy kicsit későn, ha mondhatom így, - látta, hogy Sam értetlenkedve hátrább lép, és ekkor értette meg Katana szavainak jelentését. Sam Jackhez fordult, aki ott állt közvetlenül mellette, és csak figyelt. Ő abban a pillanatban megértette, mikor meglátta őt; Katana nem könnyen fog nekik megbocsátani. Ő éveken próbált megbocsátani saját magának, igazolást keresve, hogy senki és semmi nem tudta megváltoztatni az eseményeket, de elbukott. Katana emlékezett a szülei arckifejezésére, színtiszta fájdalomról árulkodtak. Nem érdekelte, akkor nem. Most sírt. Értük, magáért. Az ágy középére gördült és próbálta megvédeni magát, megfékezni a reszketését, de nem sikerült. Lassan álomba merült, de nem bánta. Örömmel fogadta a pihenést. 2. Fejezet Tévedések és igazságok! Jack és Sam begyűjtött pár kíváncsi pillantást útban a nő szállása felé. - Hát, azt hiszem, kiugrott a nyuszi a bokorból, - jegyezte meg Jack belépve a szobába. - Túl sokáig halogattuk ezt, - csukta be az ajtót. - Fogd be, - mondta Sam, nekinyomta az ajtónak és szenvedélyesen megcsókolta. - Rendben, - Jacknek ezt abban a röpke pillanatban sikerült kinyögnie, amikor Sam megengedte neki, hogy némi levegőt is vegyen. - Nézz rám, - suttogta. Sam megtette, amit kért és a férfi tekintetéből áradó szerelem magával ragadta őt is. Nem volt szükség rá, hogy bármit is mondjanak. Az elmúlt években megtanulták, hogyan olvassanak egymás tekintetéből. Megtalálták a módját, hogy éljenek együtt a hadsereg szabályaival, mert minden egyes alkalommal, ha egymásra néztek, tudták, hogy a szerelmük viszonzásra talál. Jack megcsókolta szerelmét, amit Sam szenvedélyesen viszonzott. Mielőtt elkezdődött volna a kapcsolatuk, mindketten azt érezték, hogy hiányzik valami, de hamarosan ráébredtek, hogy ezáltal vált teljessé az életük. Boldogok voltak és szerelmesek, mi mást kívánhatnának még?

20 Ez nem azt jelenti, hogy a kapcsolatuk mentes lett volna a súrlódásoktól. A kezdet kezdetén Jack féltékeny volt Cameronra, ami igazán bosszantotta a férfit. Sam szerint vicces volt a helyzet, mert ő Cameront Daniellel vette egy kalap alá. Természetesen, ez nem győzte meg Jacket. Ő annyira belelovalta magát a témába, hogy Sam végül elsírta magát. - Te igazán azt hiszed, hogy én ilyen vagyok? - kérdezte akkor Sam kiábrándultan. Nem tudta elképzelni, hogy hangoztathatja ezt a férfi állandóan - vádjai azt sugallták, hogy azt hiszi, Sam minden parancsnokába belezúg csak úgy, és amint meglátta Sam könnyeit, Jack végre megértette mekkora őrültséget követett el. Annyira vak volt azzal kapcsolatban, hogy mekkora is valójában Sam elkötelezettsége iránta. - Azóta a nap óta szeretlek, mikor először találkoztunk! Megpróbáltalak kitörölni a szívemből, de nem voltam rá képes, - mondta Sam remegve, és közben potyogtak a könnyei, - Talán még kitartóbban kellett volna próbálkoznom, - jelentette ki végül és felpattant a kanapéról, készen arra, hogy távozzon. Jack megragadta a karját, de Sam durván ellökte magától, és az ajtóhoz sietett. Jack ismét megállította, és arccal maga felé fordította. - Nagyon sajnálom, - mondta átölelve a nőt. Sam megpróbálta eltolni magától, de Jack csak még erősebben szorította. - Sajnálom, - és Jack érezte, ahogy Sam haragja lassan lecsillapodik, és továbbra is szorosan átölelve tartotta őt. Egy ideig csak úgy ültek ott az előszobában, lent a földön, Sam próbálta abbahagyni a sírást, és Jack tartotta őt, azon gondolkodva, mit is tehetne. Sam végül eltolta magától, hogy a szemébe tudjon nézni. - Soha ne kételkedj a szerelmemben. Soha, - kezét a férfi mellkasára helyezte, és Jack tudta, hogy az igazat mondja. Jack megcsókolta Samet, és azon az éjszakán mindkettejük számára világossá vált, hogy mennyire szükségük van a másikra, hogy teljes egésznek érezzék magukat. Jack nagyot nyelt, miközben megpróbálta megtalálni az odaillő, bocsánatkérő szavakat. Tudta, hogy nincs rá szükség, de úgy érezte, ki kell mondania őket. - Félek, Sam. Félek, hogy elveszítelek. - Tudom, - felelte Sam megnyugodva, de meglepődött a vallomástól. - Én is félek. Ettől a pillanattól kezdte, Jack megígérte, hogy a kevéske, együtt töltött idejük minden percét élvezni fogja. És Sam is ugyanígy tett. Ez a gondolat vezette őket közös életük következő állomásához. Eljegyzés. Jack átölelte, megcsókolta a nyakát, kezével megsimogatta a hátát. - Ne csináld ezt, - figyelmeztette Sam mély hangon. - Vagy? - Vagy kénytelen leszel befejezni, amit elkezdtél, - Jack érezte, hogy a nő mosolyog. - És az rossz lenne, miért is? Sam felé fordult.