Átírás

1 Tisztelt Olvasó! Örömmel üdvözlöm könyvem első oldalain, lapjain! Hogy miért határoztam el, hogy megírom könyvemet? És, hogy miért ezt a témát választottam? Célom mindösszesen az volt, hogy szerény ismereteimet, valamint az elérhető publikus forrásokat alapul véve mintegy tisztelegjek. Tisztelegjek a felderítés, a bűnügyi hírszerzés szürke eminenciásai előtt. Azok előtt az emberek előtt, akik szakmájukat a színfalak mögött, mintegy láthatatlanul végzik. Munkájuk sokszor nem diadalmenet. Izzadságszagú elmét próbáló fárasztó munka. Nincs naponta részük látványos akció jelenetekben, autós üldözésekben kommandós akciókban. Nem előre megírt siker forgatókönyv az övék, melyben a történet csak happy end-del végződhet. Hús-vér emberek ők, mindannyian egyediek, egyedi problémákkal, gondokkal, örömmel, sikerekkel, sikertelenséggel. Erejük leginkább a csapat erejében rejlik. Abban a csapatéban, amely képes az egyedi képességeket a legmesszebbmenőkig kiaknázva sikereket elérni. És amikor elérték Nos ott folytatni, ahol a sikeres ügy kezdődött. A következő ügy legeslegelején. És újra vállalni a kudarc kockázatát, de küzdeni teljes erővel a sikerért. Egyszóval könyvem ezekről a felderítőkről szól. A könyv szereplői, helyszínei, történései, fiktívek, kitaláltak, csak saját elmém szüleményei. Bármilyen a valósággal egyezés csak a véletlen műve lehet. Ez még akkor is így van, ha a regényben szereplő rendvédelmi szervezetek egyébként működnek, és professzionális szinten végzik a rájuk kirótt feladatokat. Végezetül nem kívánok mást, csak annyit, hogy könyvem nyújtson kikapcsolódást, szórakozást az Ön számára, teljenek kellemesen azon órái, amelyeket e történet olvasásával tölt, és nyújtson olyan élményt Önnek, amelyet a könyv kézhezvételekor teljes joggal elvárt! Tisztelettel: Peter f.b.

2 Előszó Az Europol egy kormányközi rendőrségi koordinációs szervezetként alakult, július 26-án. Valódi működését Július 1-én kezdte meg, felváltva ezzel az elődjeként prosperáló ún. Europol Kábítószer egységet. Az Europol központja a hollandiai Hága városában található, ahol több száz a tagországokból munkavégzésre vezényelt rendőr, illetve vámtisztviselő végzi a meghatározott rendvédelmi feladatokat. A feladatra vezényelt rendvédelmi tisztek leginkább az ügynökséghez befolyó bűnügyi információk értékelését végzik. Ennek alapján tudják egy adott ország bűnüldözési érdekeit hatékonyan támogatni. Nem lebecsülendő feladat ez. A klasszikus rendőri munkát végzők között bürokratáknak, vagy balett rendőröknek nevezett tisztviselők olyan jellegű tevékenységet folytatnak, mely segítségével sok ország bűnüldöző szerveinél került helyére az a bizonyos utolsó kocka, vagy ha úgy tetszik utolsó mozaik darab. Az egy kézben összpontosuló és később profik által elemzett értékelt információk megfelelő időben módon és helyre történő továbbítása nyomán bizony sok korábban szinte büntetlenül működő az Európai Unió tagállamait azok helyi törvénykezési viszonyait hatékonyan felhasználó, kihasználó bűnszervezetre sikerült komoly sok esetben végzetesnek bizonyuló csapást mérni. Ennek ellenére az Europol szinte soha nem került kamerák kereszttüzébe. Minden egyes sikert az adott ország nemzeti bűnüldöző egységei arattak le. Az Europol tisztviselői legfeljebb az ajtók mögött, talán munkaidő után egy hangulatos holland bárban ünnepeltek egy rövidet. Majd másnap ott folytattak mindent, ahol előző nap abbahagyták. Jött a következő második harmadik ki tudja hányadik új ügy. Folytatódott a sokszor végeláthatatlannak tűnő, és szinte semmilyen eredménnyel nem kecsegtető újabb és újabb információelemzés, mígnem egy bürokrata ismét, majd újra, megint csiszolatlan gyémántot talált. A szervezet így tengette unalmasnak tűnő, ám korántsem unalmas hétköznapjait. Mivel a tisztviselőknek letartóztatási joguk nem volt, így csak a televízión, illetve médián keresztül kísérték figyelemmel egy-egy általuk felcsiszolt gyémánt megvillanását Az évek multával a szervezet egyre hatékonyabb elemzéseket juttatott el a tagállamok felé már nem csak megtörtént és felderítésre váró hanem bizony a jövőben várható bűncselekményekkel, elkövetési formákkal kapcsolatban is. Természetesen ez sem abból adódott, hogy a tisztviselők időközben látnoki tanfolyamokat végeztek. Nyilvánvalóan egy hirtelen felindultságból elkövetett gyilkosság tettesét továbbra sem tudták időnek előtte megnevezni. Egyre komolyabb profizmussal fordultak ugyanakkor a bűnelkövetői tendenciák feltérképezése felé. Aztán a helyzet egy kicsit kezdett átalakulni Az Europol központjába egyre több olyan jelzés jutott el, melyek egyes országok bűnüldöző szerveinek megbízhatatlanságára utaltak. Nem volt ez jó hír az Europol vezetői számára. Tudták. Szervezetük működésének hatékonyságát komolyan és hosszú távon alááshatja az együttműködő hatóságok szándékos vagy gondatlan hanyagsága öt írtunk, amikor eljött a fordulópont, mikor el kellett dönteni. Szembenéznek az önhibájukon kívül álló okokból bekövetkezett általános hatékonyság romlással, vagy új utat keresve beavatkoznak a nemzeti bűnüldöző szervek autonómiájába. A döntés az utóbbi lehetőségnek kedvezett. Az Európai Unió illetékes bizottságának jóváhagyásával az Europol igazgatója kiadott egy szigorúan titkos direktívát, melyet az Europol vezetésében rajta keresztül csak kettő ember ismert. A direktíva értelmében

3 minden tagállamban létre kellett hozni egy kis létszámú, de hatékonyan működő csúnya szóval élve hírszerző sejtet. Ezek a szervezetek országonként pár tíz fős létszámmal a nemzeti bűnüldöző egységek tudta nélkül kezdték meg a működésüket. Fő feladatuk az volt, hogy országonként, az adott ország hatóságaitól érkezett kéréseket nemcsak elemzési hanem a helyszínen beszerzett bizalmas információk átadásával is támogassák. Másik ilyen feladat volt még, hogy, ha látszólag egy nagyobb felderítés valamiért lelassult ennek okára a legrövidebb időn belül fényt derítsenek. Komoly munka kezdődött el a szervezetnél. Minden országban erre kiképzett speciális tippkutató ügynökök kezdtek el megfelelő paraméterekkel rendelkező munkatársakat keresni. Nem volt könnyű. Az ellenfél ugyanis nem volt más, mint egy-egy több országon esetleg földrészen keresztül csápjait nyújtogató bűnbanda megfizetett sztárügyvédekkel, és szinte hihetetlen mennyiségű anyagi és kapcsolati tőkével. Ezzel szemben az Europolnak olyan képzett hírszerző tiszteket kellett találnia, akik előző életüket teljesen feladva illegalitásba vonulnak, és az Europol biztosította fedőcégeken keresztül informátorokat szerveznek be, és azoktól komoly bűnszervezetekkel kapcsolatos információkat szereznek meg, miközben az adott ország bűnüldözőit megillető törvényes védettség őket bizony nem illette meg. Ennél veszélyesebb feladatot jelentett az egységek számára, amikor saját munkatársaik épültek be egy-egy jól körülhatárolt szervezetbe, hogy az információk megszerzése mellett a szervezetek tevékenységét megfelelő hatékonysággal bomlasszák. Volt még egy másik elsőre lebecsülendő, mégis igen komoly probléma. Ez az emberi gondolkodásban, a kitaposott ösvény biztonságában, a kényelmi zóna által nyújtott valódi kényelemben volt keresendő. Azon körön belül ugyanis, akik megismerték e nagyszabású terveket, voltak olyan személyek, akik hol korrekt, hol inkorrekt eszközökkel megpróbálták e tervet megvétózni. Lépten, nyomon az adófizetők pénzét féltették, komoly aggodalmukat fejezve ki a projekt bekerülési költségei miatt, illetve a rég bevált elemző értékelő módszer hatékonysága mellett lobbyztak. Mindezek miatt a projekt nem haladt olyan tempóval, ahogy az elején ezt a megálmodók tervezték, de azért szépen haladt ban aztán minden tagállamban megkezdődött a Hágából bizalmasan felügyelt és irányított szervezetek működése. Hosszú kiválogatások, és alkalmassági vizsgálatok után összeszervezett maroknyi csapatok kezdhették meg a működésüket. Mivel a fő célpont a szervezett bűnözés, illetve a terror szervezetek voltak, ezért mélyen fedett ügynökök próbáltak az ilyen csoportok közelébe férkőzni viszonylag komoly sikerekkel. Persze voltak sikertelen próbálkozások is, melyek ismét az ellenlobby malmára hajtották a vizet. Mindennek ellenére a csoportok komoly pozíciókat építettek ki a tagállamok területén, és a korábban az Europolon belül újszerűnek ható szemlélet egyre komolyabb hasznot hajtott. Az aligazgatók, akik egy-egy tagállam területén a hírszerzőket irányították, negyedévente utaztak Hágába a szervezetük munkájáról történő beszámolás céljából. Természetesen a kapcsolat napi szinten megvolt, és amennyiben egy adott területen hírszerző művelet folyt a területi aligazgató zárt láncú műholdas természetesen csúcstechnológiával védett videofon konferenciabeszélgetéseken jelentett az igazgató felé. Egyszóval a rendszer egyre jobban, egyre nagyobb hatásfokkal működött, kezdte aranykorát élni. Az Europolon belüli ellenállás is kezdett egyre inkább alábbhagyni, és a gyermekkorba lépő Europol hírszerzés kezdte beváltani a hozzáfűzött reményeket.

4 2019 egyik kora nyári hónapjában Kovács Péter Ádám elégedetten üldögélt a patinás belvárosi étterem teraszán, és márkás cigarettája elszálló füstjét nézte. Előtte az asztalon ízlésesen felszolgált kávé, aprósütemény, valamint üdítő. A találkozóig még van szűk félórája, ezért van ideje egy kis elmélkedésre. Ilyenkor mérlegre szokta tenni életét. Régen így tesz már. Úgy gondolta, hogy a hála az egyik legnagyobb erő, amely őt ide juttatta. Hová is? Élete ugyanúgy indult, mint abban az időben több százezer újszülött kisgyermeké. Miskolcon, az ország legnagyobb ipari városában született, a hetvenes évek elején. Édesapja, édesanyja a gyárban dolgoztak. Gyermekként mindig csak így emlegette. Másfél szobás panellakás, melyben a félszobát testvérével osztotta meg. Trabant, majd később Wartburg, személygépkocsi. Zajos, kényelmetlen, de másnak még ilyen sem volt. Mégis, valahogy nosztalgiával gondol gyermekkorára. A lakótelepi játszótér hangulata, a haverok. Általános iskola, kisdobos, úttörő avatás. Ifjúsági táborok a maguk retro, mégis feledhetetlenül boldog hangulata. Majd jött a rendszerváltás. Szülei szinte egyik napról a másikra vesztették el munkájukat. Ő ekkor készült egyetemre. Miután kiváló tanulmányi eredménnyel végzett a gimnáziumban építészmérnök szeretett volna lenni. Valahogy az építészet már kiskora óta vonzotta. Anyja sírva közölte vele, nagyon örülnek, hogy az első öt között került be az egyetemre, de anyagilag nem tudják támogatni. Munkát vállalt az egyetem mellett. Hajnal négykor kelt, és újságokat hordott ki, szinte borravalóért. Arra mégis elég volt ez az összeg, hogy szüleit ne kelljen terhelni a tanulmányaival. A másodállás okozta leterheltség tanulmányi eredményein is meglátszott. Az egyetemi diploma már nem lett kitűnő, csak jeles Ezután szembesült a rendszerváltás következő hozományával. Az állami tervező irodák megszűntek, helyettük egy vagy többszemélyes vállalkozások működtek az építőipari piacon. Felvétel legalább öt év szakmai gyakorlattal. Hát persze! De hol tudná ezt megszerezni?- kérdezte több esetben. Ilyenkor jobb esetben kitérő választ kapott, rosszabban pedig egyszerűen ajtót mutattak neki. Nem maradt más, minthogy saját lábra álljon. Kölcsönkért és megalapította első tervező irodáját. Na persze az iroda elég erős kifejezésként hatott. Egyszobás albérlet volt ez, ahol a konyha volt a tárgyaló, mert befért két szék. De ő hitte, hogy jó helyen van jó időben. Egy-két év múlva már elérte, hogy az év tíz hónapjának rezsi és megélhetési költségét kitermelte, és már csak kéthavi díjért kellett a megváltóhoz fohászkodnia Valahogy mégis mindig megoldódtak a dolgok. Aztán egyszer csak el kezdett működni. Ehhez persze kellett egy egyetemi osztálytársa, aki kevesebb, mint öt évvel az egyetemi diplomaosztó után már multimilliomos volt. Soha nem kérdezte meg tőle, hogy hogyan Neki éppen elég volt, hogy az első luxus villáját ő tervezhette meg. A tiszteletdíjára pedig azt hitte, hogy barátja elszámolta egy nullával. -Nem sok ez egy kicsit?- kérdezte tőle. -Jó munkáért megfelelő bér Petya! mondta neki és kacsintott egyet. Azóta annyit tud barátjáról, hogy Dél-Amerikába költözött, és nem egészen jószántából De, egy szó, mint száz neki anyagilag akkor indult meg. Természetesen nem azzal az egy nem elhanyagolható összeggel. Barátja újdonsült milliomosoknak ajánlotta őt. Hamar ki is nőtte az egyszobás lakás tárgyaló konyháját. Nemsokára visszafizette minden tartozását és hitelét, majd a patinás Andrássy úton bérelt egy nagyon impozáns bérlakást. Egyre jobban mentek a dolgok. Az ezredfordulót már saját budai villájában ünnepelte. Egyedül, mert épp akkor magányra vágyott. Persze megtehette volna, hogy bármilyen előkelő szállodában töltse a szilveszterét. Akkor már

5 megtehette volna. A teraszon üldögélve nagykabátban kezében egy pezsgőspohárral nézett le a városra. Arra a városra, amelynek mindezt köszönhette. Éjfélkor ivott a város egészségére, és boldog volt. Hamarosan elhagyta Budapestet, és vidékre, a Balatonhoz költözött. Tevékenységének nagy részét már nem a tervezés, hanem az ingatlan beruházások, illetve közvetítések tették ki. Feleség gyermekek, ahogy ez lenni szokott. Már nem kellett terveznie. Vállalkozásai lehetővé tették neki, hogy csak az év egy részét töltse munkával. Az is leginkább stratégiai irányok kimunkálása volt. Befektetései nem mindennapi jólétet teremtettek neki és családjának És most itt van, hogy egy régi arab ismerősével találkozzon. Az egyetemen ahol évfolyamtársak voltak csak Alinak szólították. A diplomaosztó után sokáig nem találkozott vele úgy tudja egy időre hazaköltözött majd az ezredforduló környékén újra feltűnt. El kezdett ingatlannal bizniszelni. Komoly tőkével érkezett, és tudta is, hogyan kell ezt megforgatni. Kovács látta a folyamatos gyarapodást és el kellett ismernie, hogy Ali valamit nagyon jól csinál. Jóízűen ivott egyet a kávéból, és lassan, élvezettel újra beleszívott a cigarettájába. Kifújta a füstöt, és most a füst helyett a délelőtti Budapesti látképet vette szemügyre. Késő délelőtti tipikus belvárosi forgalom. A körülményekhez képest kevés, de drága autók. A Duna túloldalán látszik a Gellérthegy a szabadság szoborral. A hidakon a forgalom csak araszol. Valahol, valaki dudál egyet. Tulajdonképp a mai napig szerette Budapestet. Soha nem fogja elfelejteni, hogy mit köszönhet neki, és ez valahogy a csúnya dolgokat is megszépíti. Azt is megállapította ugyanakkor, hogy már nem lakna újra a fővárosban. -Barátom! - A hang olyan váratlanul jött a háta mögül, hogy pördültében majdnem felborult az elegáns fonott székkel. Az asztal mellett Ali állt, a tőle szokásos széles mosollyal. Bajsza ugyan már őszült, de rajta sem fogott az idő. Bőre napbarnított volt, látszott rajta, hogy az elmúlt hónapokat nem valamelyik hófödte országban töltötte. Kovács felállt, kezet nyújtott, és hagyományos módon megölelték egymást. -Ali! Te engem meg akarsz rémíteni! kezével az asztalnál álló üres székre mutatott, ő maga pedig leült. Ali követte példáját, és lezseren keresztbe tette a lábát. Jobbján lévő körülbelül egy autó árát taksáló arany karkötőjét szórakozottan forgatni kezdte jobbra balra. Mosolya nem lankadt, miközben leplezetlenül, mint jó barátjára nézett Kovácsra. -Én? Megrémít? Á, dehogy! Ali barát! Hiszen tudod! A pincér jelent meg az asztalnál. Ali a szokásos kávéját kérte. Jól ismerték őt itt, és nem csak az itt töltött órák, hanem az úri módon számolt borravalók miatt is. Udvariasan meghajolt és sietve távozott. Ali szivart vett elő. Rágyújtott és pöfékelni kezdett. -Én barát neked Péter! Te is tudod! Hiszen együtt jártunk iskola! Építő iskola! Én szeret téged Péter! Kovács tudta, hogy Ali nem csak úgy mondja, amit mond. Valóban barátjaként tekintett rá. A pincér visszaérkezett. Letette a megrendelt frissítőt, ismét illedelmesen meghajolt, és el is sietett az asztal mellől. Tudta, hogy Alinál mi a rend. Ali élvezettel kortyolt egyet, majd újra megízlelte szivarját, egy füstkarikát fújt a levegőbe. Hosszan nézett utána, majd tekintetét újra Kovácsra emelte. -Barátom! Én azért hívni ide téged, mert te vagy jó ember! Én bízni benned meg - Kovács lassan megfontoltan bólintott. Ismerte Alit, ezért szándékosan nem reagálta le egyetlen szavát sem. Türelmesen várta a folytatást. -Barátom! Én akarok nagy biznisz veled. Sok pénz biznisz. Ali itt elhallgatott. Láthatóan a reakciót várta. -Mire gondolsz Ali? Tudod, hogy a jó biznisz nincs ellenemre. -Nagy biznisz, ház biznisz. Sok ház biznisz.

6 Kovács elnyomta cigarettáját, és kiitta a kávé maradékát, majd mohón a gyöngyöző üdítő után nyúlt. Nagyot húzott belőle, és letette a poharat az asztalra. -Értelek Ali. Csak egyet nem értek. Te eddig tervezésből éltél. -Á barát! Az volt eddig! De tudod, én hazautaz két hónap ezelőtt. Otthon találkoztam szintén olyan régi barát, mint te. Régi barát mondta. Akar sok ingatlant venni Magyarország! Nagyon sokat! Én pedig gondolok rád! Veszünk ingatlant. Ráteszünk haszon. Eladjuk én barát. A profit, elosztjuk. Sok profit lesz, én barát!- Kovács újabb cigarettára gyújtott. -Ez minden? kérdezte. -Ez csak ajánl neked barát! Ha te azt mond, beleegyez, én elmond részletek. Te ügyvéd, én ügyvéd, te könyvelő, én könyvelő leülnek és megdolgozzák az ügyet! -Talán kidolgozzák! fakadt mosolyra Kovács. Ali több évtizednyi magyarországi tartózkodás után is hagyományosan rosszul beszélte a magyar nyelvet. -Az, barátom! Kidolgozzák! A magyar beleszívott a cigarettájába, és elmélkedett. Gondolatai gyorsan követték egymást. Ali jó üzletember hírében állt, és noha ő maga még nem üzletelt vele soha nem hallott olyanról, hogy bárkit lenyúlt volna. Márpedig az ilyen történeteknek üzleti körökben hamar híre megy. Mélyen Ali szemében nézett, aki továbbra is mosolygott és önfeledten nézte őt. -Nem bánom Ali. Nézzük meg! Elküldöm az ügyvédemet hozzád. -Ez az barát! Csapj bele! kiáltotta el magát Ali, miközben Kovács felé nyújtotta kezét. Több vendég feléjük fordult a zajra. Ez persze Alit egy kicsit sem zavarta. Megszorította két kézzel Kovács kezét és elégedetten hátradőlt székében. Mosolygott, de mosolya nem csak a megkötött üzletnek szólt. Ez sikerült, gondolta. Az üzlet elindult, most már csak végig kell csinálni, és a hasznot eljuttatni azoknak, akiknek szánja! Nagyobb volt megkönnyebbülése az üzlet nyomán, mint azt Kovács akkor érzékelni tudta 2020.Június 2. Kedd 08. óra 23. perc Az egység. Egymás között csak így nevezték. Elmélkedett Zoltán, miközben lábát hanyagul az asztalon pihentetve szórakozottan nézett ki az impozáns budai villa ablakán. Kicsit furán mutathat - gondolta. Noha egy olcsónak éppen nem mondható öltöny volt rajta lába amúgy rendőrösen az asztalon. Mindehhez járult még a műanyag kávés pohár, melyet miután kiitta belőle az automatából kinyert kávé maradékát szórakozottan forgatta az ujjai között. Érdekes. Ez az első olyan kávéautomata pályafutása során mely nem csak éppen megiható löttyöt szolgáltatott. Ez a lötty kimondottan ízletes volt, és a forgalmazó szerint még megfelelő mennyiségű koffein is volt benne. Bár ő ezt azért erősen kétségbe vonta. Hihetetlenül réveteg, befelé forduló hangulatában volt ma reggel. Persze az okát ő sem nagyon találta de hát Mit számít az? Egyszerűen sokszor kell ez a befelé fordulás, pláne ebben a munkakörben. Körülbelül egy éve került az egységhez, és az első idők szorongásai után kezdte magát egyre jobban érezni. Sok céget megjárt már. Gyermekkora óta felderítő akart lenni, és ezért el is követett mindent. Rengeteg mindenről mondott le élete folyamán, hogy oda jusson, ahol most van. Nagyon sokszor érezte, hogy talán mégsem ez az ő útja. Talán kezdhetne egy civil mondjuk pénzügyi karriert és boldogan gazdagon élhetne. De nem. Valahogy mindig itt ragadt. Itt? Hát nem teljesen, mondhatni a bűnüldözésben. Több szervezetet is kipróbált, - egy rövid időre még az elhárításhoz is benézett hogy aztán, egy véletlen folytán valaki megkérdezze tőle, hogy nincs-e kedve egy markáns változáshoz. Ő pedig igent mondott.

7 Hogy miért? Akkor ő sem tudta. Egyszer valaha egy könyvben olvasta, hogy a legújabb kutatások szerint az emberek döntéseik sokkal nagyobb részét hozzák meg érzelmi, mint logikai indíttatásból. Hát valószínűleg vele ugyanez történt. De hát mit számít ez most már? Itt van, és mint eddig mindenhol meg akar felelni, a maximálist akarja nyújtani bármi áron. A szakmai kvalitások mellett az eddigi élete még egy dologra megtanította. Számoljon le illúziókkal. Nincsenek Ferrarival száguldozó sztárnyomozók, akik bikinis netán monokinis lányok gyűrűjében nyomozgatnak a Miami tengerparton a pálmafák árnyékában. Ha vannak is, egyik karate bajnok, nyomozó sem egy jól irányzott fej rúgással szerez információkat egy bűnszervezetről. Arról már nem is beszélve, hogy nem látta a véget nem érő tűzpárbajokat sem. Valamikor pályája kezdetén még a magyar rendőrség tagjaként egy idősebb kolléga azt mondta neki: Figyelj kopasz! Itt nincs rendező. Ha lelőnek nem fogják újra forgatni a jelenetet! És ez így is van. Másik mondás, amit egy életre megjegyzett magának: A bűnügyi hírszerzésben nincsenek profik csak kezdők. Nincs olyan hírszerző, aki minden feladatot úgy tudna végrehajtani, hogy az rutin feladat, és ezt ő bármikor végrehajtja. És ez is így van. A felkérés az egységbe történő belépésre 2019-ben érte, amikor aktív rendőrként a hazai rendvédelmet szolgálta. Mindössze annyit tudott, hogy hírszerző tevékenység végzéséről van szó új egységben és új felfogásban. Ja! És hogy erről még a felkérésről sem nem beszélhet, még családjának sem. Több éjszakát töltött álom helyett gondolkodással. Ugrás a sötétbe. Járt a fejében a szlogen. De hát a felderítő vére, ami hajtotta. Végül igent mondott, és ekkor kezdődött csak az igazi móka. Alkalmassági vizsgálatok tömkelege. Pár óra alvás utáni igen kemény, izzasztó szituációk megoldása. Intelligencia tesztek végeláthatatlan sora, akadékoskodó pszichológusok, akik látszólag az íróasztaluk mellől csak akkor állnak fel, ha épp a mellékhelyiségbe mennek Végül alkalmassá nyilvánították. A rendőrségen az utasítás szerint bejelentette: leszerel, és civil szakma után néz. Még nem tudja, hogy mi lesz az, de már sok volt neki, érkezett a következő kérdésre a jól bemagolt válasz. A megbeszélt helyen és időben a Parlament szomszédságában - aztán egy sötét BMW várta. Egy fénykürt segítette, hogy el ne tévessze. Mikor beszállt az első ülésre a kormány mögött egy szimpatikus közötti utóbb megtudta 43 éves őszülő halántékú ránézésre porszívó ügynök kinézetű nyakkendős úr ült. Ahogy becsukta az ajtót az illető kezet nyújtott: -Üdvözlöm! Pomázi Pál aligazgató vagyok. Ön pedig ha emlékeim nem csalnak Kolos Zoltán. Ugye? Az aligazgató indított, majd lassan lehajtott a pesti rakpartra. Rögzítette magában, hogy déli irányban haladnak. Május 13-a volt, hétfői nap. Az óramutatók lassan elütötték a delet. Odakinn az évszakhoz képest igen meleg volt az idő ez a hőmérők szerint éppen 32 Celsius volt. Ezt az autóban a szorgalmasan dolgozó klíma berendezések azonban feledtették. A hagyományosan jó minőségű autó hifiből lágy swing zene szólt. Kívülről szinte semmi zaj nem szűrődött be. A hangulat akár idilli is lehetett volna, ha legalább egy pár szó elhangzott volna közöttük. Ez azonban nem történt meg. És ez Zoltánt módfelett zavarta. Lassan, szinte lépésben haladtak. Habár ezt a forgalom nem nagyon tette indokolttá. Zoltánnak aztán hamar feltűnt, hogy az újdonsült főnöke többször a visszapillantó tükörbe néz. -A piros sportkocsi kezdetektől mögöttünk jön szólalt meg végül. Az aligazgató szája mosolyra húzódott. Megfontoltan bólintott, de továbbra sem szólt egy szót sem. Később ahogy visszaemlékszik lassan áthajtottak a Duna felett, és a budai rakparton

8 folytatták útjukat immáron északi irányba. Mintegy egyórás kocsikázás után a BMW nyomában a sportkocsival felhajtott a Gellérthegyre, és egy impozáns villa udvarába kanyarodott be. A kapun felirat reklámozta: Go Bahamas Kft Nagyjából idáig jutott az ábrándozásban, amikor ajtónyitásra ébredt. Irodatársa sétált be, miközben elmélyülten olvasott egy anyagot. Az ajtót hanyagul berúgva maga mögött, sétált tovább az asztala felé, közben továbbra is folyamatosan az irományt tanulmányozta. Zoltán hanyag mozdulattal dobta a szemetes felé a kiürült kávés poharat. Ezúttal beletalált. Forgó székét az asztalon lévő lábának segítségével jobbra, balra kezdte forgatni, és eddigi belső látását most kifelé fordította. Szórakozottan kezdett el kifelé bámulni irodájának ablakán, mely egyenesen a Dunára nézett Június másodika volt ezt az ablak mellett a falon lévő digitális naptárra pillantva konstatálta de neki ez ugyanolyan keddi nap, mint az összes többi. Nagyon hételeje, nehéz ébredéssel, és már most rohadt meleg van A Dunán egy uszály úszott felfelé méltóságteljesen. Németország felé igyekszik- gondolta Zoltán. Valahol egy repülőgép emelkedett egyre magasabbra. Látni nem lehetett, csak a hajtóművek hangja szűrődött be tompán a zárt ablakon keresztül. Lustán vette le a lábát az asztalról és a kikapcsolt, lezárt laptopjára meredt révetegen. Nem tengett benne éppen túl a munkakedv, de ami muszáj azt muszáj. Már csak harminc valahány nap, és irány a repülőtér aztán két hétre messze el innen Hány nap is? Kislánya számolgatja lelkesen minden reggel ébredés után. Társa közben abbahagyta az olvasást. A paksamétát nemtörődöm módon az íróasztalra hajította, majd elővett egy szivart, és anélkül, hogy meggyújtotta volna szájába vette, majd kiment a szobából. Műanyag pohárral a kezében tért vissza, melyben láthatólag kávé gőzölgött. A szivart is meggyújtotta. Kellemes dohány illat terjengett az irodában. Noha Zoltán soha nem cigarettázott, és nem is szivarozott, ez az illat nem volt ellenére. Társa háttal neki az ablakhoz állt, és miközben elmélyülten nézett le a városra szórakozottan kortyolgatni kezdte a kávét. Élvezettel szívott bele a szivarba majd újabb korty. -Mi a helyzet Karesz? Zoltánnak valahogy ingerenciája támadt megtörni a csendet. -Olvasd el intett Karcsi az asztala felé, miközben újabbat szippantott - Most adta a főnök. Sok ingerenciája nem volt olvasgatni, azért Zoltán lomha mozdulattal a szomszédos íróasztal felé nyúlt és elvette az iratot. Szokásos jelentés nyugtázta magában majd elmélyült a szövegben. G-2-es ügynök jelentette: Ali Ahmed Salameh vállalkozó (itt cégnév, és cím szépen igényesen felsorolásba rendezve) az elmúlt egy évben több milliárd forintot fektetett be Budapesti, Budapest környéki, valamint Balaton parti ingatlan ügyletekbe egy magyar vállalkozó segítségével. G-2-es információi szerint - amelyet Ali Ahmed Salameh környezetéből nem tudott megerősíteni, de cáfolni sem Salameh pénzei nem tisztázott forrásból származnak. Ali Ahmed Salameh testvére ugyanakkor aki nem él Magyarországon, de rendszeresen látogatja Salamehet az információk szerint kapcsolatba hozható egy újonnan alakult terrorista szervezettel (melynek a nevét G-2 egyelőre nem tudja). G-2-es véleménye szerint a magyar vállalkozó nincs tisztában a pénzek eredetével, kizárólag csak a komoly haszon reményében vágott bele az üzletbe. Az ügynök javasolja annak vizsgálatát, hogy a vállalkozó hajlandó-e együttműködni az Europollal az ügy felderítése érdekében A vállalkozó neve: Kovács Péter Ádám ( és az adatai felsorolva)

9 Lapozott, majd egykedvűen tovább olvasott: Nyilvántartó adatok: Kovács büntetlen előéletű, bár korábban egy másik vállalkozásából mintegy 1 milliárd forint elcsalása miatt eljárás alatt állt, de felmentették. Jelenlegi cége patyolat tiszta, jól működik, becsületesen adózik, minden dolgozója után satöbbi hát persze, gondolta Zoltán csak az első milliót ne kérdezzék. Ali Ahmed Salameh: a titkosszolgálatok információval nem rendelkeznek róla, a rendőrség nyilvántartásában nem szerepel. Cége szintén mintacég és így tovább. A jelentés elejére lapozott, majd visszatette Károly asztalára. -Mi ezzel a probléma? kérdezte. -A főnök rám osztotta az ügyet. Meg kell találnom a fogást a vállalkozón, és be kell szerveznem. -Na. Legalább nem panaszkodhatsz, hogy semmibe vesz téged. Úgyis mindig a jutalmat várod, hát itt a lehetőség. -Szerinted kapok én itt jutalmat valaha is? A legrosszabbul fizetett hírszerző ügynök vagyok a cégnél! Zoltán nyelt egy nagyot. Kollégája ezt a témát mostanában módfelett gyakran emlegeti fel. És ez a megfogalmazása még enyhébb, mint az átlag -Mi bajod van állandóan a fizetéseddel? kérdezte. Károly nem fordult hátra, úgy válaszolt. -Csak annyi, hogy ebből a pénzből nem tudok megélni. Lakáshitel, autóhitel, egyebek. Most akarok megnősülni, hiszen tudod. Egy esküvő háromhavi fizetésembe kerül. Zoltánt elöntötte a méreg. Elmormolt valamit az orra alatt, de inkább nem folytatta. Károly tovább nézett kifelé az ablakon. Társa a részéről befejezettnek nyilvánította a beszélgetést. Felállt és kiment az irodából, csak egy pár perc múlva tért vissza újra. Károly még mindig az ablakban állt. Kollégája mintegy tíz évvel volt fiatalabb, mint ő. Ennyivel tapasztalatlanabb is. Zoltán nemrég egy beszélgetésen távollétében tapasztalatlan ugyanakkor tehetséges hírszerzőnek nevezte, melynek nyomán szerinte pár év elteltével a H szekció Europol magyar hírszerző egysége egyik legjobb hírszerző ügynöke lehet. -Nem tudom megcsinálni szólt hirtelen Károly, és befejezve a nézelődést, kollégája felé fordult. Zoltánt váratlanul érte a hang. Visszaült a helyére és tekintetét a fiatal hírszerzőre emelte. -Mit nem tudsz megcsinálni? Károly lassan az asztalához indult. Elnyomta a hamutartóban a szivar csonkját és leült a kényelmes foteljébe. -Nem tudom beszervezni. Ez nekem nagy falat. -Hogyhogy nagy falat? Mit beszélsz itt összevissza? -Figyelj! Ez a vállalkozó nekem nagyhal. Érzem, hogy belebukok. -Ugyan miért buknál bele? Károly nem szólt. Maga elé húzta a billentyűzetet és gépelni kezdett. Így is jó- gondolta Zoltán. Ha nem kérdeznek én nem válaszolok. Ha nem kérnek segítséget én mit tehetek? Bár valóban közel van a grízhez ez a Kovács vagy kicsoda, de ettől szép kihívás az egész - elmélkedett még, aztán elmélyülten gépelni kezdett. Az aligazgató elgondolkodva ált szobája nyitott ablakában. Egyszerűen csak élvezte a június elejei kellemes időt. Az ő szobája Zoltán és Károly szobájával ellentétben a villa egy másik részében volt, ezért ő nem a Dunára, hanem a villa szépen gondozott udvarára rendelkezett kilátással. Tulajdonképpen szeretett itt dolgozni. Sok évet húzott le ő is a magyar rendőrség kötelékében, de aztán egyre komolyabban szembesült a cég hibáival. Állandó

10 pénztelenség, a működési feltételek jó esetben nem javultak, rosszabb időszakokban azonban radikálisan romlottak. Irreális teljesítmény kényszer és a többi Elég lett. Épp civil karrieren kezdett el gondolkozni tanult szakmájához a befektetések világához akart közelebb kerülni mikor ez a váratlan ajánlat érte. Miután végighallgatta a feltétel rendszert szinte azonnal igent mondott. És valahogy úgy érezte, nem is bánta meg. Elgondolkodva lötyögtette a poharában még meglévő kávét a nagyobbik részét már komoly élvezeti értékkel elfogyasztotta és tovább engedte, hogy gondolatai a látvány felé kalandozzanak. Úgy érezte, ennyi most jár neki. Az udvar felől vidám madárcsivitelés hallatszott a szobába. Ez jókedvre derítette. Szerette a természetet, bár született fővárosiként nagyon kevés jutott neki belőle. Nagyszülei élnek vidéken, így inkább a gyermekkori nyári szünetek bővelkedtek természet adta élményekkel. Soha nem fogja el felejteni őket. Szórakozottan ivott egy újabb kortyot, majd kezét hanyagul a zsebébe süllyesztve tovább nézelődött. Nézőpontját már áthelyezte a villa előtti utcára. Budának egy előkelő negyede volt ez. És mint ilyen az itt élő embereken ez meg is látszott. Elegánsak voltak, látszólag gondtalanok, szinte sütött róluk a jómód. Valahogy mégsem cserélt volna velük. Miért? Ő maga sem tudta. De az biztos, hogy ő így is boldog volt. Pedig neki nem volt villája, lakása törlesztő részletéből pedig még sok év volt hátra. Lassan eljutott az utolsó korty kávéig. Mikor ezzel is végzett, csészéjét az asztalára helyezte. Vett egy mély levegőt, és a telefon után nyúlt. - Küldje be kérem Istvánt! Mondja meg neki, hogy hozza magával a G-2-es dossziét szólt bele, majd óvatosan a helyére tette. A titkárnőjével fél szavakból is megértették egymást. István az egyes azaz a hírszerző - osztály vezetője fél percen belül kopogtatott az ajtaján, hóna alatt egy vaskos dossziét tartott. -Szervusz, gyere be! állt fel az aligazgató. A kivételes tegeződés több mint húsz éves közös múltjuknak, és közel ennyi idős barátságuknak szólt. Irigyelték is sokan ezt a nexust a szekcióban. Azt azonban kevesen tudták, hogy Pál az egyik legkeményebb követelmény és számonkérési rendszert támasztotta Istvánnal szemben. Meg kell értened a helyzetemet! A te esetedben a protekció éppen fordítva kell, hogy működjön! Ez a mondat akkortájt hangzott el, amikor Pál állásajánlatot tett neki. A barátság megmaradt, a számonkérés azonban valóban kellően szigorú. Pál intésére István leült az elegáns bőr ülőgarnitúrára. Ő egy fokkal lezserebb volt főnökénél. Most is csak inget és nyakkendőt viselt. Zakójától általában rögtön a reggeli érkezés után megszabadul. Pál az asztalához lépett, és elvett onnan egy írott anyagot. G-2-es mélyen fedett hírszerző ügynök jelentése volt ez, melynek ügyintézésével korábban Károlyt bízta meg. -Na nézzük lassan ő is leült szemben Istvánnal. István hanyagul hátradőlt, de Pál tudta, hogy maximálisan rá figyel. -Szép anyag, nagyon logikusan felépített. Kérlek, dicsérd meg érte G-2-est. -Tudod, hogy ő az egyik legjobb! -Tudom, és ez az anyagon is látszik. Mi az elképzelésed G-2-es szerepét illetően? -Egyenlőre nincs sok lehetősége ebben az ügyben. Mint ahogy a dossziéban is benne van, G-2-es nincs közvetlen kapcsolatban az arabbal. Ugyanúgy soha nem találkozott Kováccsal sem. Ezt az információt gyakorlatilag a szerencsének köszönhetően sikerült beszereznie. Az aligazgató lassan, megfontoltan a dohányzó asztalon található tál után nyúlt, és elgondolkodva kivett magának egy mentolos cukorkát. Kicsomagolta és a szájába tette. István jól ismerte. Ez a szokása már hajdanán a rendőrség berkein belül is megvolt neki. Ilyenkor tudta gondosan rendszerezi az eddig kapott információkat. G-2 a bankszférába beépült korrupt banktisztviselő volt, legalábbis mindenki így tudta róla. A híre aztán hamar elterjedt, és először csak kisstílű bűnözők kérték ki a jó

11 szándékú tanácsait, később egyre komolyabb nevű gengszterek is keresték a kapcsolatot vele. Természetesen megfelelő százalék ellenében. Az így a bankvilágon átfuttatott pénzekről az Europol első kézből értesült. A kifizetett jutalékok pedig szintén az Europol költségvetését gazdagították. Ha ezt a gengszterek tudták volna - Aliról G-2-nek egy másik kuncsaftja beszélt törte meg a csendet István. Olvasott főnöke gondolataiban, és jól tudta, ez a következő kérdés. Egy üzlet után kifizetett osztalékból hívta meg az ügyfelet G-2 egy kicsit lazítani. A tag viszont olyan mélyen ellazult, hogy előadta ezt a kerek történetet. Pál tovább elmélkedett, miközben mereven nézte a vele szemben elhelyezkedő falat. A mentolos cukorkát hanyagul forgatta a szájában, majd az ügynök jelentését újból olvasó távolságba emelte. István látta, nem az egész anyagot, csak egy részletét olvassa el újra. Tudta, már kész tervekkel rendelkezik, és most tervének valamely gyenge pontját próbálja megerősíteni. -Kiadtam az osztályodnak az anyagot feldolgozásra - törte meg a csendet, miközben szemét továbbra sem vette le az irományról. Feladatul szabtam nekik, hogy vizsgálják meg Kovács Péter Ádám beszervezésének lehetőségét. Az ügyet Karcsi kapta. István arcán egy alig észrevehető fintor futott át. No persze nem annyira észrevehetetlen, hogy az Pál figyelmét elkerülje. -Valami probléma van? - kérdezte meg azonnal beosztottjától. -Semmi... csak elgondolkoztam egy pillanatra. -Tudom, mire gondoltál, de akkor is így döntöttem, és nemcsak azért mert én vagyok a főnök. A kollégának sürgősen bizonyítania kell, különben könnyen az utcán találja magát. Nemrég éppen arról panaszkodott, hogy semmibe veszem. Most itt a lehetőség. Elkezdheti a munkát ebben az ügyben. Ha nem jó úton indul el még mindig ott lesz Zoltán, aki besegíthet. István hanyagul megrántotta a vállát. - Végül is nekem mindegy. Milyen szerepet szánsz G-2-nek? - Tulajdonképpen az lenne a feladata, hogy minden információt összeszedjen Kovácsról. - Találkozzon is vele? - István gondolatai már messze a jövőben jártak. Ismét telibe találta főnöke gondolatait. - Értem mire gondolsz, de egyelőre nem. Megpróbáljuk beszervezni. Ha nem sikerül, akkor elgondolkodunk azon, hogy szüksége van-e egy korrupt bankár hosszú távú segítségére. - Ok. A kapcsolattartó holnap találkozik G-2-vel utána soron kívül jelentést teszek nálad. - Helyes - állt fel az ülőgarnitúrától Pál. Mindig így jelezte, ha a maga részéről befejezettnek tekintett egy megbeszélést. István is felállt. Egy pillanatra még visszafordult, és a dohányzó asztalkán található cukorkából elcsent egyet. Ez közös fogyasztásra volt. Bárki, akit a főnök az irodájába invitált vehetett belőle, hát ő sem hagyta ki. Hóna alá csapta a G-2-es aktát és becsukta maga mögött az ajtót. Az irodára ismét csend telepedett. Pál lassan író asztalához sétált, és leült. Mélyen a gondolataiba merülve terveket szőtt. Képzeletbeli szeme előtt jövőbeni események pörögtek. Titkos találkozók Kováccsal. Dezinformációval megszerzett bűnügyi információk. Mesterien kidolgozott játszma, melynek végén hatalmasnak tűnő pénzmosási ügy végére tehetnek pontot. "Hátha ez a Károly gyerek is végre magára találna. Sok fantáziát látok benne, csak össze kéne szednie magát." Felállt és szekrényéből egy másik aktát vett elő. Erre az ügyre ma ennyi ideje jutott. Tudatában volt, hogy innentől megfelelő tudással rendelkező hírszerzők vették kézbe az ügyet. Az ő tisztje már csak a megfelelő stratégiai

12 irányítás. A nyitott ablakon keresztül egyre vidámabb madárének hallatszott be, de ő ezt már nem hallotta. Mélyen az előtte fekvő anyag olvasásába temetkezett Június 3. Szerda 08. óra 43. perc A Go Bahamas Kft. nem hirdette magát. A szűk körben, ahol egyáltalán ismerték mindenki csak úgy tudta, valaha egy elkényeztetett egyke gyermek komolyabb vagyont örökölt. Ennek egyik része egy villa volt, másik része hosszú távú részvényekben illetve arany letétben pihen egy svájci bankban. Mivel ez az egyke gyermek nagyon szeret utazgatni, így - mintegy passzióból - alapított egy utazási irodát. Az iroda vezetését ugyanakkor barátaira bízta, ő maga már nem akart ezzel foglalkozni. A barátok a havi fix fizetés ellenében szorgalmasan kiszolgálták azt a havi pár ügyfelet, akik betévedtek a villába. Erre a villa hatalmas előterében voltak kialakítva helyiségek. Dekoratív hölgyek fogadták a betévedőket, és megfelelő információkkal, valamint katalógusokkal látták el őket. Az ajánlatok kizárólag egzotikus utazásokra szóltak, és megfelelően drágák voltak. Ha valaki mégis az irodát bízta meg az utazással, profi szervezés volt a jutalma. Azon kevesek, akik imígyen kapcsolatba kerültek a Go Bahamas Kft-vel mindenhol csak jót tudtak mondani róla. Az adóhivatallal sem volt gondja. Az egyik legbecsületesebb adózóként ismerték. Persze azt senki nem tudta, hogy e látszat fenntartása mögött mekkora műhelymunka húzódott. Minthogy azt sem sejtette - mert nem sejthette - senki, hogy amennyiben túljutna a három - alkalmanként négy - dekoratív hölgyön mit tapasztalna az irodák mélyén. A villa komoly hasznos alapterülettel rendelkezett. Amit ugyanakkor kevesen tudtak róla az az, hogy egy szintje a föld alá süllyesztve működött. Nem egy hálás feladat volt az itt folyó munka. Még akkor sem, ha igen jól fizették. Egyszerre két technikus napi huszonnégy órában tartott itt ügyeletet. Feladatuk a szekció hírszerző feladatainak technikai támogatása volt. Sok minden tartozott ebbe bele. Kezdődött ez a - népszerű nevén csak "poloskaként" emlegetett - lehallgató mikrofonok telepítésétől, és tartott egészen a legkorszerűbb műholdas rendszeren keresztül történő nyomkövetésig valamint telefon lehallgatásig. A technikai helyiségek a körülményekhez képest egyébként tágasak és modernek voltak, de hát akkor is híján voltak a természetes napfénynek. Nem kis terhet rótt ez az itt dolgozókra. Mégis a szekcióban a legjobban összeszokott csapatként emlegették őket, és nem alaptalanul. Ez a hétfő reggel sem kezdődött másképp, mint a többi. T-2-es - egymás között csak ilyen neveket használtak - kissé álmosan ült a leginkább egy sci-fi filmben látható űrhajó vezérlőpulthoz hasonlatos asztal mögött. Ha valaki véletlenül betévedt volna ide, soha nem hitte volna el, hogy T-2-es eligazodik a körülbelül tucatnyi monitor közvetítette információ dömping között. Egyik monitoron utcarészlet, valahol a belvárosban. Másik monitor teljes sötétségben. Ő azonban tudta, hogy ez egy garázsba szerelt kamera valahol a Szabadság hegy egyik impozáns házikójában. A ház gazdája rendszeresen a garázsban üzletel orosz nyelvet beszélő ügyfeleivel. Valaki azt mondta neki, hogy ott lehallgathatatlan a beszélgetésük, így ott nyugodtan megbeszélheti a több milliárdos kábítószer kereskedelemből származó pénzek áramlási útvonalát. Igaz, a technikai tanácsadó később egy Karib tengeri utazást nyert a Go Bahamas Kft. jóvoltából Mert hát mindenkit utolérhet a szerencse, csak kísérteni kell. T-2-es elgondolkodva kavargatta a bögréjében a teáját, miközben az egyik monitoron látható sakktábla aktuális állását tanulmányozta elmélyülten. Ez a monitor minden bizonnyal nem az egyik felderítés részadatait közvetítette... Nagyot rezzent a bejárati csengő hangjára. Ivott egy kortyot, majd megpördült

13 kényelmes bőrborítású forgó székében, és az ajtóhoz indult. Ujjlenyomatát az ellenőrző rendszerhez értetve már hallotta is a kattanást. Az ajtó nesztelenül csúszott a tokjába. Kollégája állt az ajtóban. Hosszú hajú fiatalember volt, haját összegumizva hordta. Öltözete a legújabb rock divatot utánozta. A szekciónál ez volt az egyik olyan egység, ahol nem volt kötelező az öltöny, valamint a nyakkendő viselése. Ez a szabály némi feszültséget keltett az egyes azaz a hírszerző - valamint a kettes azaz a technikai és titkos megfigyelő osztály dolgozói között. A hírszerzőktől szigorúan megkövetelték az öltöny viselését, még akkor is, ha ezt a szabályt nem sok ember szívlelte. De hát a szabály az szabály. - Új melót kaptunk! - lobogtatott T-6-os egy papírt a kezében. Meg sem várta kollégája válaszát, már be is törtetett a helyiségbe, és hanyagul levetette magát a saját forgó székébe. Egyik lábát a másikon keresztbe vetve hátradőlt, és eddig fejtetejére tolt olvasó szemüvegét szemére helyezve olvasni kezdte az írásos anyagot. A 2-es lassan visszasétált az asztalához. Már messziről a sakkjátszma aktuális állását szemlélte. Nem mondhatná, hogy nyerésre áll. Leült a fotelébe, és amennyire lehet közelhajolt a monitorokhoz. Naivan azt gondolta, hogy így majd eszébe jut az az egy zseniális lépés. -Kék kód - szólalt meg hirtelen a társa. 2-es ebből tudta: valakinek a lehallgatása, valamint a nyomkövetése van elrendelve. Rutin munka. Ivott egy újabbat a teájából, és hirtelen mozdulattal támadásra szánta el magát. Leütötte a mesterséges intelligencia egyik futóját. A következő pillanatban ő vett érzékeny búcsút királynőjétől. Bosszúsan dőlt hátra. -Ki az? - kérdezte a 6-ost. -Egy arab és egy magyar vállalkozó. Hehe, vállalkozó!- 6-os hangja nem volt éppen gúnymentes. -Nyomkövetéssel együtt? -Így van. Mozgalmas heteink lesznek. A főnök azt mondta, ennek az ügynek a végére pontot akar tenni még ősz előtt. 2-es kéznyújtással jelezte: kéri az anyagot. A mai szolgálatot ő vezette, neki kellett a szükséges technikai intézkedéseket megszervezni. Unottan futotta át az anyagot. Kovács Péter Ádám... Ali Ahmed Salameh... lakhely...gépjármű adatok, telefonszámok - már amit ismernek... ennyi. Egy rövid utasítás a kivonat alján: Állapítsák meg, hogy a két személy tart-e kapcsolatot egymással! Ha igen a kapcsolat jellegét a lehető legrészletesebben fel kell térképezni! Letette a papírt, és maga elé húzta az egyik klaviatúrát. Kódokat pötyögött be, majd az egyik monitoron megjelenő adatsort kezdte tanulmányozni. Valóban rutin ügy. A lakhelyekkel kapcsolatban elindít egy huszonnégy órás scannert. Ebből meg fogja tudni, hogy amikor otthon vannak a személyek használnak-e az ismerteken kívül másik telefont. Egy óra alatt megvan vele. Úgy döntött neki is lát. A művelethez megadott kódokat nagy odafigyeléssel el kezdte berögzíteni a táblázatba. Ezzel hitelesíti az általa kért műholdas megfigyelés és lehallgatás jogosságát. Mivel a műveletre ilyenkor egyenesen Hágából érkezik jóváhagyás, neki ezzel már nem kell foglalkoznia. A számítógép a bevitt számsorok hatására szorgalmasan dolgozni kezdett. Ezt egy kellemes háttérzene és egy egész képernyős tengerpartot ábrázoló animáció jelezte. 2-es hátradőlt, és türelmesen várt. Tudta jól, pár percre van szükség a folyamat beindításához. Valóban. Nem egész három perc elteltével a zene elhalkult, a képernyőről a tengerpart eltűnt és az előbbi - kevésbé felüdítő - táblázatok és számsorok kaotikusnak látszó rengetege jelent meg újra. A változás csupán annyi volt: a képernyő legalján egy kék mezőben felirat villogott: " Kérés elfogadva." Ebből 2-es tudta, hogy egy gigantikus technikai gépezet fogaskerekei kelnek önálló életre. Tudta azt is, hogy a kért adatok

14 értékelése óránként fog megtörténni. A rögzített telefonbeszélgetésekről pedig azonnali jelzést kap a rendszertől, így tehát - gondolta magában - ismét van egy óra hossza, hogy csúfosan kikapjon a sakk automatától. A technikai jelentést precízen az erre szolgáló gyűjtőbe helyezte, és egy kódos páncélkazettába elzárta. A következő percben már bele is mélyedt a sakktábla aktuális nyitó állásába. 2 óra múlva... 2-es az egyik létező legkorszerűbb fülhallgatóval a fülén, fejét kezeire támaszkodva bambán meredt a semmibe. Persze természetesen ez csak a látszat volt, a fülhallgatóban az elmúlt órában rögzített telefonbeszélgetések szóltak Ali, és Kovács között. 2-es néha unottan jegyzetelt az előtte fekvő papírra, majd újból üveges tekintettel meredt maga elé. Ez folyt már több mint háromnegyed órája, mióta az első értesítés a rendszertől megérkezett. A képernyőn futó adatok szerint Kovács most éppen Balaton parti házában volt, Ali pedig a belvárosi sétáló utca környékén sétálgatott. 2-es ilyenkor sokszor beleképzelte magát a kékek (így hívták a megfigyelt személyt) helyzetébe. Nyár, meleg, előkelő kávézók, csinos lányok Egy-két telefonhívással nagy üzletek megkötése, majd a pénz verejtékes fáradtsággal történő elköltése. Saját magának hasonló jövőt vizionált. Tervei szerint pár év múlva - amikor elég tudást magába szívott már a virtuális világról - önálló vállalkozásba kezd, és hamarosan csak a nyaralás úti céljának kiválasztása fogja terhelni elméjét... Újabb telefonhívás. Ali hívja Kovácsot. - Barátom! - Ali! Hiszen pár perce tettük le a telefont! Csak nem valami rendkívüli dolog? -Hááát! Rendkívülinek nem mondanám, csak el kellene számlálnunk! Te tud barátom, jó munkáért jó fizetség! Átutal időközben nekem annak a legutóbbi eladott villa árát. Én pedig odaad neked megérdemelt bónusz. - Á értem! És mikor akarod ezt odaadni nekem? - Holnap leautózom Balaton. Úgyis régen járok arra. Vagyis jártam arra szép mondva. Majd sétálunk egyet a tóparton és beszélünk szép jövőről! - Rendben van Ali! Holnap délelőtt tíz órakor megfelel? - Természetesen. - Rendben várlak! A vonal megszakadt. 2-es egy kissé lendületbe jött. Pár - más számára olvashatatlan - szót leírt az előtte heverő lapra, majd maga elé húzta a számítógép billentyűzetét, és el kezdte megírni első jelentését a 20/008-as feladat végrehajtásáról. Noha megtehette volna, Pál nem rendelte magához a kettes osztály azaz a technikai és titkos megfigyelő osztály - vezetőjét. A jó időre és a nyárra tekintettel beült fekete szolgálati BMW-jébe és kigördült a villa kapuján. Ez mintegy egy órával ezelőtt történt. Délután öt óra körül járt, ő négy óra tájékában indult el, és az óta látszólag céltalanul keringett a városban. Valójában a mögöttes forgalmat figyelte. Szükséges reflex volt ez, ebben a munkában soha nem lehetett tudni, hogy ki ül a sorban következő autóban. Miután kellőképpen meggyőződött róla, hogy nem követik, el kezdte megközelíteni azt a jelzés nélküli - kívülről elég réginek tűnő, de belülről modernül kialakított közepes méretű egyszintes irodaépületet melyen semmiféle felirat nem tudatta, hogy vajon kik töltik ott mindennapjaikat. Távműködtető segítségével nyitotta a garázsajtót. Az lomhán útnak indult, és mire a BMW elé gördült már elég utat hagyott neki arra, hogy beguruljon a félhomályba. A garázs belsejében Pál befordult az egyik üres

15 parkolóhelyre, leállította a motort, megfogta a csak újlenyomat ellenében kinyíló diplomata táskáját, és szép komótosan kiszállt. Mire bezárta a kocsi ajtaját, a megfigyelők vezetője már a háta mögött állt. -Üdvözlöm Péter!- köszönt rá az aligazgató. Péter enyhén meghajolva fogadta a köszöntést, valamint a kéznyújtást. Fiatal - az aligazgatónál több mint tíz évvel fiatalabb - volt de szakmájának a legjobbja. Sokan nem is értették annak idején, hogy miért is akar ő a vállalkozói szférában boldogulni... Lassan lépdeltek a garázs és az irodák közötti átjáró ajtó felé. A meleg még mindig izzasztó volt. Erre a késő délutáni órára már Pál is megszabadult a zakójától. Péterre ez nem vonatkozott. Farmer rövidnadrágban, és egyszerű fehér pólóban volt. Ez volt a szekció másik egysége, ahol nem volt kötelező az öltöny és a nyakkendő. Sőt, mi több, itt kimondottan tiltva volt. Ahogy a garázstérből beléptek az irodatérbe kellemes légkondicionált levegő csapta meg őket. Szó nélkül sétáltak tovább az osztályvezető irodája felé. Péter sem törte meg a csendet. Ismerte a főnököt. Ilyenkor szedi rendbe mondanivalóját. Az épületben rajtuk kívül csak a titkárnő volt. A megfigyelők épp egy másik ügyben járták az országot. Halkan záródott mögöttük az iroda ajtó. A helyiségben halk lágy zene szólt. Szinte felüdülés a kinti zsivaj után. A főnök ismerte Péter eme hóbortját, és helyeselte is. A stresszt oldani is tudni kell. - Hallgatom főnök!- Péter megvárta, míg a főnök leül a felkínált dohányzó asztal mellé, és csak azután foglalt helyet a másik kényelmes fotelben. Neki ugyan nem volt bőr ülőgarnitúra az irodájában, de visszaemlékezve korábbi munkahelyei irodai hangulatára, az omló vakolatra, a megsárgult függönyre, igazán semmi oka nem volt panaszra. A főnök nem szólt, csak kinyitotta táskáját, és egy dossziét vett belőle elő. Letette az asztalra és kinyitotta. Az első lapon rögtön két fénykép, két személyről. Az egyik őszülő halántékú, elég szimpatikus 50 körüli, a másik barna bőrű, bajszos, mintha arab lenne. Pál szembe fordította a papírt az osztályvezetővel, jelezvén, hogy tanulmányozza a képet, miközben ő egy írásos anyagot vett elő. - A célszemélyeink. Holnap délelőtt találkoznak a Balaton parton. Pontosan a helyet még nem ismerjük.- Péter elmélyülten nézte a képeket, mellé olvasta az átadott írást. Az aligazgató folytatta: - Ismereteink szerint a bajszos személy pénzt fog átadni a másiknak. A maguk dolga, hogy ezt a legrészletesebben rögzítsék.- Péter szórakozottan bólintott, és tovább tanulmányozta az anyagokat. Főnöke tudta, hogy minden apró mozaikot bevés, holnap, mint egy filmre úgy fog emlékezni minden apró részletre. - Ali címe ott van az anyagban. Vigyázzanak vele! Szinte semmit nem tudunk róla. A lakása egyébként komoly védelmi rendszerrel van felszerelve. A kamerái szinte az egész utcát belátják. - Igen, ismerem ezt a címet - mondta a megfigyelő főnök, miközben fel sem emelte tekintetét az irományról. Egyre csak a számára készült kivonatot olvasta. Tudta, főnöke nem bocsát rendelkezésére minden információt, csak éppen annyit, ami a munka profi módon történő végrehajtásához elengedhetetlen. Rendjén volt ez ebben a szakmában. Mikor a végére ért az anyagnak, letette az asztalra, és a szemközti fal egy pontját kezdte nézni, szinte teljesen mozdulatlanul. A fejében kavargó gondolatok lassan formát öltöttek. Helyszínek, feladatok, a végrehajtáshoz legalkalmasabb nevek, a munka menete, lassan egy egésszé álltak össze elméjében. - Rendben van főnök, meglesz. -Csak a megszokott profizmust kérem a csapattól szólalt meg Pál, és felállt. Látszott, menni készül. Péter is felállt, de vigyázott, nem akarta, hogy főnöke, ezt esetleg sürgetésnek fogja fel. -A munka befejeztével várom a szóbeli jelentést! nyújtotta kezét Pál. Ezzel jelezte,

16 nem kéri, hogy kikísérjék. Péter kezet fogott vele, és előzékenyen ajtót nyitott neki. Megvárta, míg főnöke eltűnik a folyosón, és visszaült a dohányzó asztalához. Újból kézbe vette a részére átadott anyagot, és még részletesebben kezdte tanulmányozni. Noha rutin ügynek látszott, soha így most sem engedte meg magának, hogy bármilyen nemtörődömség a munka színvonalát akár csak egy árnyalatnyival is lerontsa. Annyira belefeledkezett az elmélkedésbe, hogy ijedten rezzent össze, mikor mobil telefonja megrezdült a tokjában. Ránézett a kijelzőre, látta, hogy helyettese hívja, aki a csapat mai munkáját irányította. -Szia Laci szólt bele a készülékbe, miután lezseren megnyomta a fogadógombot. Szeme már újra az írást pásztázta. Oké nyugtázta helyettese jelentését, miszerint a megfigyelés rendben lezajlott, útban vannak Budapest felé. Ha megérkeztetek, itt leszek az irodámban, van egy kis megbeszélni valónk. A srácok mehetnek haza. Jó pihenést nekik! Hello! - kinyomta a telefont, és egy üres papírt vett elő, melyre pár szót felírt. Kollégája, és egyben jó barátja mintegy fél óra múltán lépett be az irodába. Nem túl magas, de kisportolt testalkatú, kopaszra borotvált fejű, amolyan lazán hanyag stílusú férfi volt. Hátizsákját a hozzá illő módon dobta le az egyik fotelba, és kissé fáradt mozdulattal ült le ő is a dohányzó asztal mellé, szemben Péterrel. Noha a mai nap csak egy átlagos nap volt, így is több mint ötszáz kilométer van mögötte -Hallgatlak! - szólalt meg. Kissé előrehajolt, és a Péter által tanulmányozott papírt kezdte fejjel lefelé olvasni. Ha valamiben, akkor ebben kimondott nagy tehetség volt. -Budapest-Balaton szólalt meg Péter, miközben lassan felemelte tekintetét, és Lacira nézett. Egy arab és egy magyar személy. Az arab Budapestről indul, és majd valahol a Balaton partján fognak találkozni. A főnök szerint pénzátadás lesz, azt kell megörökítenünk az utókornak mondta némi gúnnyal a hangjában. A találkozó helye nem ismert, ideje, holnap délelőtt tíz. - Tehát tappancs szólt közbe Laci. Tappancs alatt természetesen nem egy kutyát értett. A kor egyik legkorszerűbb mindössze kabátgomb nagyságú öntapadó nyomkövetőjét becézték így. -Igen tappancs. Méghozzá menetből. Az arab házán több kamera van, mint egy jobb filmstúdióban. Aha Laci agya dolgozni kezdett. Míg Péter egészben látta a műveletet, ő maga az apróbb részletek kidolgozásában volt profi. Hamarosan az ő terve is készen állt a holnapi sikeres naphoz Június 4. Csütörtök 09. óra 03. perc A magyar tenger. Ez a kifejezés ugrott Kovács Ádám elméjébe, ahogy egy kicsit álmosan, mégis jókedvűen üldögélt a balatonfüredi sétányon elhelyezett kovácsoltvas padok egyikén. Ezt a kifejezést még gyermekkorában, a televízióban hallotta. Később mikor már megengedhette magának, hogy bármely kiválasztott tengert közelről megnézhessen értette meg, hogy ez a kifejezés nem egészen a Balaton méreteire utalt. Régen, az ő gyermekkorában, a magyar átlagemberek többsége, sőt túlnyomó többsége nem igazán juthatott el külföldi üdülőhelyekre. Maradt tehát a Balaton, a maga vállalati üdülőjével, a kiégett gyeppel, az unott lángos árussal, aki nem versengett a fizető vendégekért. Mivel őt is az állam fizette, nem volt kivel és miért versengenie. Hát valahogy innen a magyar tenger kifejezés. Valahogy mégis szép emlékek fűzték a Balatonhoz. Emlékezett rá, mikor édesapja egyszer azzal tért haza a gyárból, hogy beutalót kapott. Nagydolog volt ez akkor, és ők így is értékelték. Szinte számolta a napokat a nyári szünet kezdetéig, és az indulás előtti éjszaka jó, ha pár órát tudott aludni. Emlékei szerint igazából a több mint öt órás vonatút sem zavarta, az üvegre

17 tapadva nézte az elsuhanó tájat. Az egy hét pedig felejthetetlen volt. Hiába- gondolta. Szinte a világ minden szegletét megjárta már, mégis a gyermekkor emlékei töltik el szívét a legnagyobb melegséggel. Lassan, de biztosan visszatért a jelenbe. A sétányon elhelyezett óra szerint reggel 9 óra múlott pár perccel. A találkozót csak tízre beszélték meg, de valahogy vágyakozott egy kis magányos üldögélés után itt a parton. Magányos? A sétányon már most is sok turista volt. A közeli yacht kikötőből egymás után futottak ki a szebbnél szebb hajók. A Balaton csábereje évről évre egyre nőtt, úgy a külföldiek, mint a belföldi turisták szemében. Így hát nem csoda, ha e viszonylag korai órában is már nagy volt a nyüzsgés. A találkozó helyét ahogy máskor sem most sem egyeztették telefonban. Így megy ez már egy éve, mióta együtt üzletelnek. Ali azt állítja, hogy ő a szokások rabja, ezért mindig ugyanarra a helyre tér vissza, és idegesíti, ha megkérdezik tőle, hogy pontosan hol találkoznak. Végül is nem volt nehéz megszoknia. Üzletember lévén jól tudta, hogy minden ügyfélnek megvannak a maga hóbortjai. Ez az üzlet. Ráadásul nem is akárhogy fizet Kb. 1 órával korábban Budapest Ali kicsit álmosan ült be a luxus Mercedes kormánya mögé. A tegnap este egy kicsit hosszúra és erősre sikerült Mindezt most nyomás formájában érezte a tarkójában. Hiába. Ő sem fiatalodik már. A kedvenc bárjában elfogyasztott italok, noha a mennyiséget nem emeli, és igazán nem issza magát az asztal alá, egyre többször okoznak kellemetlen másnapot neki. Hanyagul a jobb oldali ülésre dobta diplomata táskáját, és kinyitotta a kesztyűtartót. Mindig tárolt ott fejfájás elleni tablettát, és most sem kellett csalódnia. Bevett egy szemet, majd indított, és lassan kigurult a garázsból, egyenesen az útra. Az utca, ahol élt, ebben az időben szinte teljesen kihalt volt, nem véletlenül költözött ide. Soha nem szerette, ha tömeg veszi körül, ráadásul mostani üzletelései igazán nem kívánják meg a nyilvánosságot Az utca végén Budapest Budai oldala egyik legforgalmasabb többsávos útjának forgalmába csatlakozott, amely már közel sem volt olyan csendes, mint a lakhelye. Az egy irányban haladó két sáv teljesen tömve volt autókkal, ráadásul a forgalom nagy jóindulattal is csak lépésben haladt. Beállt hát az egyik sávba, és türelmesen araszolt a többi autóval. Fejfájása kezdett múlni, és ez kicsit kedélyállapotán is javított. Beindította az autó klíma berendezését, kellemes jazz zenét kapcsolt be a minőségi hifi berendezésen, és tette, amit a többi autós. Öt méter előre majd állj. Megint őt méter és így tovább. Lassan közeledett a piros lámpához. Örömmel tapasztalta, hogy a torlódás a lámpa után teljesen megszűnik, és a forgalom normál tempóra gyorsul. Az autók között egy szimpatikus fiatalember újságokat árult. Ötletesen egy négyzet alakú tartószerkezetre rakta fel a több nyelvű, és még több témát átfogó választékot. Ali amint a fiú a kocsija mellé ért egy pillantást vetett a kínálatra, és meglepve tapasztalta, hogy az ő kedvenc arab nyelvű újságja is a kínálatban szerepel. Gyorsan pénzt vett elő, és a lehúzott ablakon nyújtotta az árus felé, miközben az újság címét kiabálta. Az árus gyakorlott mozdulattal vette ki a tartóból a kért lapot, vette el a pénzt, és kezdett visszajáró után kutatni. -Nem kér vissza! kiabált neki Ali a motorzajban, és már húzta is fel az ablakot. A fiú köszönete jeléül meghajolt, majd Ali autója mögött elhaladva az útszéli járda felé vette az irányt. A lámpa zöldre váltott, és Ali végre normál tempóval elindulhatott a Balatonhoz vezető autópálya felé. Az újságárus közben elérte a járdát. Jobb kezét egy mozdulattal arcához emelte és csak ennyit mondott: -Helyén!- a válasz csak egy kattanás volt, ezt sem hallhatta rajta kívül senki. Ali autójának hátsó rendszámtábláján az oda tapasztott, mindössze inggomb méretű jeladó elkezdte sugározni jeleit.

18 A fehér kisbusz sötétített ablakokkal mintegy 5 perccel Ali után érte el az utolsó torlódást okozó közlekedési lámpát. A busz hátsó részében Pál az aligazgató, valamint Péter ült. Mindkettejük előtt csúcstechnológiát képviselő laptop. Több berendezésre nem volt szükség ahhoz, hogy a továbbiakban az Ali által megtett út minden méteréről értesüljenek. Pál mint mindig most is kifogástalanul vasalt öltönyben és nyakkendőben ült a kényelmes, forgatható karosszékben. E pillanatban elmélyülten figyelte a laptop monitorját. A monitoron Ali autójának helyzete látszott, egy extrém részletességű térképre vetítve, illetve az akcióban részt vevő követő autók, melyek tisztes távolságból követték Alit, persze ugrásra készen, arra az esetre, ha a csipogó felmondaná a szolgálatot. De eddig erre a jelek szerint nincs szükség. Átlagos akciónak ígérkezett, a megfigyelő csapat több ezer óra rutinnal a háta mögött hibátlanul oldott már meg több tucat ilyen feladatot. Pál ugyanakkor nem tűnt éppen jókedvűnek. Elgondolkodó tekintete, mozdulatai gondterheltséget sugároztak. Nem kellet sok idő, hogy ez Péternek is feltűnjön. Egy ideig megállta kérdések nélkül, ám eljött az a pillanat, amikor feltette az ide illő kérdését: -Valami gond van főnök?- Pál pár pillanatig nem mozdult, csak réveteg tekintettel tovább nézte a monitort. Tekintetén látszott, hogy elméje nem a térképpel, az autók helyzetével van elfoglalva. Majd le sem véve a tekintetét a monitorról, szinte csak maga elé mormolva szólalt meg: -Hát azt nem mondanám -Már csak azért mert elég gondterheltnek néz ki. Péter hanyagul forgott a furgon kényelmes karosszékében. -Ez az ügy nem tetszik nekem. Valahogy rossz előérzetem van. -Szerintem pedig sima munka lesz a mai- válaszolt Péter biztatólag. Pál ekkor mint aki álomból tér vissza hirtelen Péterre emelte a tekintetét. -Félreért. Nem a mai munka izgat engem. Ez az ember vele nem vagyok tisztában.- Péter nem reagálta le főnöke mondatát. Ismerte már annyira, hogy tudta, jön magától a folytatás. Ezúttal sem tévedett. -Az első jelekből ítélve na persze, ha rutinom nem csal elég pénzéhes fickóról van szó. Félek, hogy bármi álljon is e mögött az üzlet mögött, nem fogja feladni, azért hogy minket segítsen. -Akkor nem adja fel, mit számít az nekünk? Péter hanyagul rántott egyet a vállán, közben kinézett a furgon sötétített ablakán. Elérték az autópályát, és kényelmes kiránduló tempóban haladtak tovább. Az autópályán nem volt nagy forgalom, és az úton lévőknek sem volt sietős. -Megint félreért. Persze, ha nem adja fel, hát nem, ő dolga. Attól még nekünk sokat segíthet. Csak tudja az az érzésem, hogy túl jó a viszonyuk az arabbal na persze lehet, hogy csak én öregszem, és kezdek paranoiás lenni hirtelen mozdulattal lehajolt a praktikusan kiképzett asztal alá és egy kis hűtőtáskából két dobozos üdítőt vett elő. Egyiket Péter felé nyújtotta, másikat felbontotta, és gyorsan húzott belőle egy nagyot. Péter is hasonlóan tett, emiatt pár másodpercre csend telepedett közéjük. A fiatalabb szólalt meg először miután kiélvezte az utolsó korty ízét is. -Ki lesz a beszervező? Már természetesen, ha ez nem titok. -Károlynak adtam az ügyet. -Semmi probléma Karcsival. Meg fogja oldani hangjában biztatás volt, mintha erre főnöke rászorulna. -Tudom, hogy meg fogja oldani. De ez most nem tőle függ. Az ember a nehéz eset De nem baj! Megoldjuk, ahogy eddig megoldottuk a többi ügyet is! váltott stílust az

19 aligazgató, majd rögtön utána húzott egyet az üdítőből. Pár másodperc múlva már kicsit gondterhelten de azért kíváncsian nézett ki az elsuhanó tájra. Péter elhallgatott mellette és elmélyedt a laptop tanulmányozásában. Gondolatai még az előző beszélgetésen jártak. Ha sikerül szóra bírni az embert, egy komoly ügyet deríthetnek fel, és ez most ráférne a szekcióra. Talán egy kis jutalmat is ki tudna harcolni az embereinek. Megérdemelnék, hiszen dolgoznak éppen eleget. De hát ahhoz kell az eredmény. És úgy érezte, az még egy kicsit messze van. Akkor még nem is gondolta, hogy érzései milyen közel járnak az eljövendő valósághoz! Újabb egy óra elteltével.. Ali jókedvűen szállt ki autójából. Kifejezetten élvezte az utat, a jó időt, és különben is Fejfájása teljesen elmúlt, és ez a hangulatát nagyban feljavította. Az autópályán megállt kedvenc pihenőjében, és ivott egy jó adag kávét. Ez viszont gondolatait is helyre tette. Így már semmi nem állhatott az üzleti tárgyalás útjába. A parkolóba piros sportautó kanyarodott be két fiatallal. Egy fiú egy lány. Szépek, jókedvűek, felszabadultak. Előttük az élet gondolta Ali. Ma már egyszer látta őket a pihenőben kávézás közben. Akkor is megakadt a szeme a lányon, de hát Szerinte legalább 25 év különbség. Bezárta az autót, és lassú kényelmes léptekkel elindult az utcán, a sétány felé. Világos furgon gurult el lassan, méltóságteljesen mellette. Ahogy egy pillanatra oda nézett egy cowboy kalapos férfit látott a volán mögött, oldalnézetből. Furcsa egy fazon futott át az agyán, de több jelentőséget nem tulajdonított a járműnek. Pár perc múlva elérte a sétányt, újabb pár perc és szokott találkahelyük felé baktatott, miközben meggyújtotta kedvenc szivarját, és élvezettel eregette a füstöt. Diplomata táskáját hanyagul lóbálva olyan benyomást tett, mint a évvel korábban készült filmekben megtestesített amerikai nagybácsi. Kovács Péter már a padnál ült, ahogy oda ért a padhoz hanyag mozdulattal levetette magát mellé. -Barátom!- nyújtotta kezét Kovács felé. A kézfogás részéről meleg baráti volt. Kovács ennél egy kicsit kimértebb volt. -Hogy vagy Ali? jött a sablonkérdés. Ezzel szemben ugyanakkor Kovács arcán komoly érdeklődés is mutatkozott a válasz iránt. Ali lemondóan legyintett. -Á barátom! Mindennek az alkohol az oka! Tegnap ittam sok alkohol. Reggel a fejemet kalapáccsal ütik. Rossz volt! Nagyon rossz! De mindegy. Vettem be gyógyszer. Ittam kávé. Erős kávé. És nagy adag. Úgyhogy már rendben vagyok. Ahogy Ali beszélt táskáját térdére helyezte, és kezét mintha csak pihentetné folyamatosan rajta tartotta. A pad mögötti tisztásra tőlük úgy 15 méterre fiatal pár telepedett le. A lány nem lehetett sokkal több húsznál egy művirágot szúrt a fűbe, miközben folyamatosan beszélt a fiúhoz, és közben nagyokat kacagott. Csak egy pillanatra komorodott el, mikor a virág fejét a szél elfordította Gondosan újra a pad irányába állította, és mintha mi sem történt volna csevegett tovább barátjával. Időközben Ali egy hosszabb eszmefuttatásba kezdett korról, meg elfogyasztott alkohol mennyiségről, Kovács pedig hallgatta, és közben bólogatott. Szerette Alit. Emberileg is megkedvelte, és szeretett vele üzletelni. Szavatartó ember volt, és amit elmondott neki, azzal kapcsolatban mindig tartotta a szavát. Amit meg nem mond el, az biztos nem tartozik rá. -Na de! ért partnere mondandója végére nem ezért jöttem barátom! Felnyitotta diplomatatáskájának fedelét, és egy borítékot fogott meg benne, miközben óvatosan körbe nézett. Miután semmi rendkívülit nem észlelt kivette a kis csomagot, és Kovács kezébe adta. Kovácsnak nem kerülte el figyelmét Ali óvatos körbe kémlelése. Vajon

20 máskor is csinált már ilyet, mikor pénzt hozott nekem? Nem emlékszem vitatta meg a dolgokat jobb híján saját magával. Valahogy azonban olyan érzése támadt, hogy ezt a kérdést tisztáznia kell. -Nagyon furcsán tekintettél körbe Ali. Tartasz valakitől?- Ali nagyot szívott szivarjából, és arcán széles mosoly jelent meg, bár ez egy kicsit mintha most mesterkélt lett volna. -Hát barátom! Komoly összeget hagyok itt neked, és mindenhol vannak rossz emberek! Félek, nehogy elvigyék a borítékot. Pénz! Sok pénz! -Látod, ezért mondtam neked, hogy utald át a számlámra, úgy könnyebb! Kovács most úgy magyarázott, mint tanár a diákjának. -Nem jó barátom! Adóhatóság, meg minden! Nem kell sok adót fizetni! -Ali! Nekem nincs titkom az adóhatóság előtt! Hidd el, nekem sokkal kellemetlenebb lenne, ha az ellenőrök azt látnák, hogy én mindenfajta borítékokat veszek át ismeretlenektől! -Barátom! az arab hangja mintha egy kicsit kérlelőre váltott volna hidd el, ez így jobb. Bízzál Aliban. Ha bízol benne, akkor Ali sok pénzt keres neked. És természetesen magának is. Kovács többet nem akart ezzel foglalkozni. Egy hangyányi gondolat azért ott maradt elméje hátsó szegletében, de nagyvonalúan túllépett a dolgon. Felállt, és már állva folytatta. -Oké Ali, ha te mondod! Na gyere! Igyunk egy hideg limonádét, aztán el kell, hogy köszönjek. Sok még a dolgom.- Ali szó nélkül állt fel, és elnyomta szivarját a pad melletti cigarettatárolóban. -Menjünk! szólalt meg vidáman. Előző gondterheltségének már nyoma sem volt. Kovács nem mindig értette társa eme hangulat változásait. Az idők folyamán azonban megtanulta, hogy nem is kell megértenie. Pedig ha értette volna Június 4. Csütörtök 16. óra 22. perc István irodája közvetlenül a főnök irodájával szemben volt. Persze ez nem mindig volt előny, de miután egész napját végigdolgozta őt ez a dolog nem zavarta. Nem volt még rá példa, hogy elmaradt munkát kértek volna számon rajta. Így viszont teljesen mindegy, hogy hol van az irodája. A hírszerzők vezetője épp az aznapi Balaton parti megfigyelésről készült jelentést olvasta. A megfigyelők teljesen jól feldolgozható hanganyagot is készítettek így az utolsó szóig hallható, amit Ali és Kovács a padon beszélgettek. Mikor az utolsó oldal végére ért, felállt az asztal mögül, és kilépett az irodájából. A hírszerzők irodái felé tartott, hogy Károllyal konzultáljon. Neki már nem járt titkárnő, de ő valahogy nem is igényelte. Sőt a telefonon magához rendelgetést sem szerette. Inkább sétált egy pár métert. Kopogott majd benyitott Károly irodájába. Kollégája egyedül ült benn, és elgondolkodva olvasott valamit a laptopján. - Gyere át hozzám, légy szíves!- szólt oda neki. Hangja kérő volt, de Károly tudta, hogy ez kevésbé kérés. István becsukta maga mögött az ajtót, és visszaindult az irodájába. Nem telt el egy perc, és Károly már ott állt az ajtóban. - Gyere be, csukd be az ajtót! - szólt neki. A fiatal felderítő belépett, és leült a főnöke asztalával szemben lévő székre. - Figyelj! az osztályvezető még beleolvasott az előtte fekvő anyagba, majd felnézett egyenesen Károly szemébe - Itt van a leirata Ali meg Kovács keddi találkozójának. A megfigyelők nagyon jó hangfelvételt készítettek lobogtatta meg a több oldalas irományt. Pár dolgot bejelöltem benne, amire érdemes odafigyelned. Olvasd el, és kérem a tervet a beszervezésre! Természetesen írásban! - Károly felállt átvette az