HARMÓNIÁBAN A TERMÉSZETTEL A FENNTARTHATÓSÁG VIZSGÁLATA TORNAKÁPOLNÁN

Átírás

1 Károly Róbert Főiskola Vállalatgazdaságtan Tanszék HARMÓNIÁBAN A TERMÉSZETTEL A FENNTARTHATÓSÁG VIZSGÁLATA TORNAKÁPOLNÁN SZAKDOLGOZAT Készítette: Sasvári Judit Konzulens: Nagy- Kovács Erika Gyöngyös 2009.

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 1 1. FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS A fenntartható fejlődés Történelmi vonatkozások A fenntartható fejlődés meghatározása A három pillér Vidékfejlesztés Vidék, fenntartható vidék, fenntartható vidékfejlesztés A fenntartható vidékfejlesztési programokról A mezőgazdaság szerepe a fenntartható vidékfejlesztésben TORNAKÁPOLNA TELEPÜLÉS BEMUTATÁSA Tornakápolna történelme A község napjainkban PRIMER KUTATÁS TORNAKÁPOLNA FENNTARTHATÓSÁGI LEHETŐSÉGEIVEL KAPCSOLATBAN A kutatás módszertana A kutatás eredménye Demográfiai jellemzők Tárgyköri kérdések A demográfiai jellemzők és a tárgyköri kérdések közötti összefüggése Hipotézisek igazolása, cáfolása TORNAKÁPOLNA SWOT ANALÍZISE KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ÖSSZEFOGLALÁS 39 Irodalomjegyzék 41 Ábrák jegyzéke 44 Táblázatok jegyzéke 44 Nyilatkozatok 45 Mellékletek 47 2

3 BEVEZETÉS Ha nem kötelezzük el magunkat bizonyos értékek mellett, a tetteink következményeire irányuló kérdés sem parancsolathoz, sem tilalomhoz nem vezet. [16] Észak-Magyarországon, található a Galyaság, mely tele van apró falvakkal, ahol Magyarország legkisebb lélekszámú települése, Tornakápolna is megtalálható. Ennek, a világtól elzárt, erdőkkel körülölelt, jó levegőjű kicsiny közösségnek ma már csak 11 állandó lakosa van, a házak többségét városi családok, köztük több külföldi vásárolta meg üdülőháznak. Vajon meddig maradhat fent ez a piciny falucska? Hogyan lehet megőrizni Tornakápolnát a maga pompájában? A fenntartható fejlődés tükrében a dolgozatommal szeretnék egy átfogó felmérést készíteni, amelyben számba veszem a lakosság szociális helyzetét, a gazdasági tevékenységeket és a környezet állapotát. A felmérésből olyan kérdésekre szeretnék választ kapni, mint: a népesség számának csökkenése, a fiatalok elvándorlása, elöregedő lakosság, a helyi foglalkoztatottság hiánya, magas munkanélküliség, alacsony jövedelmek, a faluban lévő orvosi, oktatási, kulturális ellátás teljes hiánya, a kommunális ellátás a víz-, a szennyvíz-, és a hulladékgazdálkodás hiányossága. Célom, egy olyan program kidolgozása, amely megoldást nyújthat Tornakápolna teljes elnéptelenedése és megszűnése ellen. Szakdolgozatom első fejezetében a fenntartható fejlődés gondolatkört foglalom össze, amely alapul szolgál Tornakápolna vizsgálatának kiteljesedésében, illetve a vidékfejlesztést, mint eszközt mutatom be, amely elengedhetetlen befolyásoló tényező a településsel kapcsolatos kezdeményezések során. Ezt követően Tornakápolnát a második fejezetben ismertetem. Az harmadik fejezet saját kutatásaimat és eredményeimet mutatom be, amelyet a településsel kapcsolatban végeztem el. A negyedik fejezetben SWOT analízissel vizsgálom Tornakápolna jelenlegi helyzetét. Következtetéseimet és javaslataimat külön fejezetben foglalom össze.

4 1. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS 1.1. Fenntartható fejlődés Történelmi vonatkozások A fenntartható fejlődés történelmi előzményeként fontos megemlíteni Thant-t, az akkori ENSZ főtitkárt, aki 1969-ben talán még időben a következőképpen szólalt fel bolygónk érdekében: Most először került előtérbe egy olyan, világméretű válság, amely a fejlett és fejlődő országokat egyenlő súlyban érinti, ez pedig az emberi környezet válsága. Ha nem lépnek fel az emberek ellene és nem változtatnak szokásaikon, amelyek ezt a helyzetet okozták, veszélybe kerül az élet Földön. [42] Ezzel a kijelentéssel Thant kinyilvánította szándékát arról, hogy foglalkozni kíván a Földet érintő globális problémákkal, melynek hatására határozatot hoztak az 1972-ben megrendezendő Világkonferenciáról. Az Emberi Környezet ENSZ Konferencián 103 állam delegációja vett részt, és a következő dokumentációkat hagyták jóvá: Nyilatkozat az emberi környezetről Nyilatkozat az irányelvekről Akcióprogram-javaslatok Szervezeti kérdések.[42] A konferencián a fenntartható fejlődésről még nem esett szó, leginkább az ember központúság, a nemzeti együttműködések jelentősége és a jövő iránti felelősség került előtérbe. A fenntartható fejlődés kifejezést először Brown használta 1981-ben. A szerző megállapítása alapján, a társadalom növekedését össze kell kapcsolni a természeti erőforrások hasznosításával, s mindezt úgy látta megvalósíthatónak, hogy a természeti környezet minőségében és mennyiségében a lehető legkisebb legyen a negatív változás.[6][36] 1983-ban az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága megkezdte munkáját, amelynek élére Brundtland norvég környezetvédelmi miniszterelnöknőt kérték fel. A Bizottság 1987-ben adta ki jelentését Közös jövőnk címmel, amelyben azon elveket rögzítették, amelyekkel esélyt kaptunk arra, hogy a jövő generációk is élvezhessék Földünk adottságait. Az alkotók fontosnak 2

5 tartották, hogy a beszámoló mindenkihez eljusson, legfőképp a pedagógusokhoz, akik terjeszteni tudják a fiatalok körében, hogy elkerüljük azt a nem kívánatos következményt, a Földünk eltartóképessége nem végtelen, s gyermekeink látják majd kárát a tájékoztatás hiányának. A fenntartható fejlődés fogalma először a jelentésben jelent meg, de az akkori magyar fordításban még harmonikus fejlődésként szerepelt. A fogalom az ENSZ Konferencia a Környezetről és Fejlődésről rendezett találkozó kapcsán vált csak igazán ismertté, amelyet 1992-ben rendeztek Rio de Janeiróban.[37][42] A konferencián a következő elveket fogadták el: Riói nyilatkozat, amelyben általános elveket fogalmaztak meg a fenntartható fejlődésről, az erőforrások hasznosításáról, a környezet védelméről, a szegénység elküzdéséről és egyes államok együttműködési megállapodódásáról. Az Agenda 21 ( Feladatok a XXI. Századra ) című dokumentum, amely ajánlásokat és javaslatokat tartalmaz a fenntartható fejlődés megvalósítására. ENSZ Éghajlatváltozás keretegyezmény. Egyezmény a biológiai sokféleségről. Nyilatkozat az erdőkre vonatkozó elvekről.[6][36][42] A Riói konferencia Agenda 21 című programja jelentős hatással bírt. Az 1994-ben Aalborgban megrendezett Fenntartható Városok Európai Konferenciáján fogadták el Az Európai Városok Chartája a Fenntarthatóság felé című dokumentumot, amelyet a jelentés ún. Helyi feladatok a XXI. Századra (Local Agenda 21) című fejezetre való reagálás eredményezett, amely arra világított rá, hogy a káros környezeti hatások kialakulásáért a városok igen nagymértékben felelősek, és összefogásra ösztönözte az embereket, hogy elindulhassunk a fenntarthatóság felé vezető úton.[32] [42] 1996 októberében rendezték meg Lisszabonban az Európai Fenntartható Városok Második Konferenciáját, amelynek célja a fenntarthatóság eszméjének terjesztése, az Aolborgi Chartában megfogalmazott elvek gyakorlatba való átültetés pontjainak megfogalmazása volt. Így került elfogadásra a 12 pontot tartalmazó Lisszaboni akcióterv, amely a Local Agenda 21 program előkészítésére vonatkozó feladatokat tartalmazta ben került sor a Rio+5 Konferenciára, amely a Riói Konferencia óta eltelt öt év eredményeit elemezte.[36][37][42] 3

6 A fenntartható fejlődés meghatározása A fenntartható fejlődés szem előtt tartja a jövő generációinak azt a lehetőségét, hogy ők is éppúgy ki tudják elégíteni szükségleteiket, mint a jelen nemzedék a saját igényeit. A fenntartható fejlődés fogalma az 1987-ben elkészült Közös Jövőnk jelentésben tették közzé. A témakör akkor még szinte ismeretlen volt az emberek számára. Sok vitát váltott ki a fenntartható fejlődésnek az eszméje, amelyet sokan támadtak is. Kérdezvén, hogyan is lehet fenntartható egy fejlődés? Növekedés vagy fejlődés? Erre a választ Herman Daly fogalmazta meg a legkézenfekvőbben. Szerinte a növekedés az anyagi gyarapodás következtében létrejövő méretbeli változás, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti. A fejlődést eleinte pedig a harmonikus jelzővel illették, amely meghatározással szintén lehet vitatkozni, hiszen a harmonikus szó zökkenőmentes problémamegoldást feltételez, míg a fenntarthatóság valaminek az eredményét, és annak szinten tartását jelezi.[11] A fogalom többféleképpen is meghatározható, de a jelentése nem változik. Éljünk úgy, hogy unokáink is élvezhessék azt, amit mi is élvezhettünk. Földi környezetünk által megszabott határok között éljünk. Törődjünk a világgal, amelyet mi már nem fogunk látni. Mit is jelent tulajdonképpen a fenntartható fejlődés? Hogyan élünk, és hogyan élhetünk fenntartható módon? Nem könnyű ezekre a kérdésekre választ adni, hiszen rengeteg gondolat kavarog a fejemben. Ami először az eszembe jut: úgy élni, hogy mások is élhessenek. Egy rendszer apró elemét képezi csak az emberiség, mégis sokan gondolják úgy, az ember a központ. Először is fel kell ismerni azt, hogy a fenntartható fejlődés nem egyenlő a környezetvédelemmel. A környezeti problémákat együtt kell kezelni a szociális és gazdasági problémákkal. E három tényező elválaszthatatlan egymástól, ha a fenntartható utat szeretnénk járni. Egyre nagyobb teret hódít a környezettudatos életmód. Viszont sokan nincsenek tisztában ennek jelentőségével. A Föld erőforrásai végesek. Túl sokat akarnak az mindenki egyszerre, és nem mérik fel a következményeket, amelyek igen ijesztő képet öltöttek. Ennek ellenére még mindig nem sikerült felnyitni oly sokak szemét, hogy eredményes haladást lehessen elérni Földünk megmentésének rögös útján. Nem könnyű feladat, 4

7 tény. De össze kell fognunk mindannyiunknak és egyként harcolni a jövőért, amit kínálhat még a bolygónk. Valami elindult ugyan környezetvédelem útján, amely mindenképp értékelendő. Felismerést nyert az, hogy a környezetszennyezést minimalizálni képes az ember, többek között a hulladék szelektív gyűjtésével és újrahasznosításával, a megújuló energiák előtérbe helyezésével, ezáltal a fosszilis energiahordozók háttérbe szorításával, a vízgazdálkodással, a levegő és a talaj védelmének gyakorlati alkalmazásával. A fenntartható fejlődés kulcsa az összefogásban, az együttműködésben rejlik, mert egymás nélkül nem jut messzire az emberiség. Sok apró változásnak kell alávetnie magát, míg célt ér, amelyeket nem elsietni, hanem gondosan kiépíteni kell. Bár sajnos még nem fordult elő az emberiség történelme során, hogy az összes érdekcsoportot egy cél vezérelje, viszont ami motorja lehetne ennek kiteljesedésében, az közös bennünk, a jövő. A Föld egy bonyolult, gondosan kidolgozott, változások sokaságával ellátott rendszer, amelyhez alkalmazkodni kell. Természetesen nem minden változás pozitív töltetű, de fel kell ismerni az ok-okozati összefüggéseket. Mert nem kívánatos tény, hogy a rossznak felismerése a jóval való felváltása, vezeti el az emberiséget arra a megállapításra, hogy minden jellegű változásra szükség van, ahhoz, hogy értékelni lehessen azt, ami rendelkezésre áll. Az ember kulcsfontosságú szerepet tölt be a környezet helyrehozatalában. Hiszen igazából az ember a felelős a kialakult helyzetért. Őseinknek nem kellett több annál, mint amilyük volt, annyi földet foglaltak el, amire szükségük volt, annyi dolgot vettek el a természetből, amire a megélhetésükhöz éppen elegendő volt. Nem többet. A természetet tisztelték, és hódoltak neki. Ma mindenki azért harcol, hogy még többet birtokolhasson. Pedig a természet még mindig, és ezen túl is az emberiség felett fog állni. Rajta áll, hogy mikor parancsol megállást. Intő jelek mindig vannak. Egy hurrikán, egy árvíz, csökkenő olaj és vízkészlet. Katasztrófák, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy elég volt a Föld kizsákmányolásából. Ezt sokan nem veszik tudomásul. Intenek, hogy előfordult már ilyen, majd helyreáll a rend ismét. Hány katasztrófának kell még történnie ahhoz, hogy észrevegyék az emberek, nagy veszélyben vannak? Ne csak a saját érdekek legyenek reflektorfényben, mert a bolygó érdekei elválaszthatatlanok mindenkiétől. Egyetlen dologról kell lemondani, az uralkodási vágyról, amely tulajdonképpen merő illúzió. Nem birtokolja senki ezt a világot, mindenki csupán haszonélvező. Le tud mondani az emberiség a hatalomvágyról? Vagy oly csábító istent játszani? 5

8 Társadalmi jólétünk nem feltétlenül javaink felhalmozott mennyiségétől függ. Leginkább az egyensúlyban rejlik. Nem azt jelenti, hogy az emberek ne használják a nem megújuló erőforrásokat, hanem igyekezzenek pótolni azokat, és a megújulókkal helyettesíteni. Arról egyáltalán nincs szó, hogy mindenről le kell mondani, hanem megoldásokat kell találni arra, hogyan lehetne kevésbé károsító hatású, és próbát tenni annak érdekében, hogy biztonságosan élhessen mindenki Földünk becsült korlátain belül. Mert nem biztos, hogy az embereknek feltétlenül szükségük van egy még nagyobb autóra, amikor a kicsi is éppen megtette. Arra van szükségük, hogy csodálják és elismerjék őket. Ehhez pedig nem az autó fog hozzájárulni A három pillér Egy meghatározás szerint a fenntartható fejlődés 3 pillér egymásba ágyazódását jelenti, amelyek a környezet, a gazdaság, és a társadalom. Ezen egységek szoros kölcsönhatásban vannak, egymástól nem elválaszthatók, hiszen ha az egyik megsérül, az a többire is kihatással van, és súlyos következményekkel járhat. Időszámításunk előtt 350-ben Platón írt egy utópikus világról, amelyet Atlantisznak hívnak. Ezen a legendás földrészen, amelyről az Atlanti-óceán kapta a nevét, Platón szerint egy igen fejlett társadalom élt, amelynek lakóit a hatalom és a mohóság rontotta meg, ezért az istenek büntetést róttak rájuk: vulkánok és földrengések pusztították el az országot, amely a tengerbe süllyedt. Számos példa áll még rendelkezésünkre az ember pusztításáról, mohóságáról, és hatalomvágyáról, amelyekről tudomást kell venni, hogy ne következzenek be újra ugyanazok a hibák, és tanúbizonyságot szerezhessen mindenki arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha nem becsülik a világot, ahol élnek, és nem tisztelik Földünk hatalmát. Tekintsük meg a következő példát a történelemből, amely koncentráltan mutat az ember és a környezet kizsákmányolásának kapcsolatára. A Föld egyik legeldugottabb szigete, a Csendes-óceán közepén található Húsvét-sziget története remekül szemlélteti az ember pusztító tevékenységét. Ez a hely a rejtélyes szoboróriások hazája. A szoborfaragók kultúrája 1000 és 1600 között virágzott, amelyet e hatszáz év alatt teljesen kipusztítottak. Népességük tizenötezerre nőtt, és ennek következménye az lett, hogy letarolták, az eredetileg sűrű erdőkkel borított szigetet, így a növényzet is kipusztult, amelynek eredményeképp a földművelést és a 6

9 vadászatot is abba kellett hagyni madarak és emlősök híján. Tetteik további hatása a halászatra is kiterjedt, hiszen a tönkrement tutajokat nem volt miből újjáépíteni, így a túlnépesedés egyetlen túlélési eszköze a kannibalizmus maradt. A katasztrófát belháború is tetőzte, amelynek során lerombolták a kőszobraikat. Így pusztítottak el mindent, amit ők maguk építettek föl. A Húsvét-sziget története reprezentálhatja a Földünk sorsát, lekicsinyítve egy apró földdarabra. Joggal tehető fel a kérdést: miért nem hagyták abba a fák irtását? Nem látták a következményeket? A következtetés egyszerű, hogy miért nem. Mert minden egyes szigetlakó jól akart élni, többet akart, mohó volt, és következetlen. Ez a baj a jelen világgal is. Sokan nem elégednek meg azzal, ami éppen szükséges.[28] [37] Az utolsó példa, amit fontosnak tartok megemlíteni, az Aral-tó története. A szovjet hatalom idején központi döntés született: az Aral-tó környékét gyapot- és rizstermesztésre jelölték ki, figyelmen kívül hagyva a helyi adottságokat, hagyományokat, és az ott élő közösségek érdekeit. A növények termesztéséhez sok vízre volt szükség, amelyet úgy oldottak meg, hogy a tavat tápláló két folyó vízét csatornákon keresztül vezették el. A termesztés kivitelezéséhez nagyon sok műtrágyát és növényvédő szert is felhasználtak. A folyók vízének elterelése oda vezetett, hogy a tóba lényegesen kevesebb víz jutott, így annak vízszintje több mint 14 m-rel csökkent, és ami 50%-os felületcsökkenést eredményezett.[37][42] Ez az ökológiai katasztrófa teljes gazdasági összeomláshoz, és súlyos szociális problémákhoz vezetett, amelynek következményét a ma ott élők szegénysége, munkanélkülisége, a vegyszerek okozta megbetegedések, és a falvak elnéptelenedése szemlélteti a legjobban. Példáim arra hivatottak rámutatni, hogy a környezet, a gazdaság, és a társadalom mennyire összekapcsolódnak, illetve az emberiség igyekezzen kijavítani a múltban elkövetett hibákat, és megelőzni a továbbiakat. A fenntarthatóság felé vezető út egyik legfontosabb lépése a nevelés, amelyben elsőként felelősséget, és szerepet kell vállalniuk a szülőknek és a pedagógusoknak, hiszen a gyermeki elme nagyon fogékony, és idejében el kell kezdeni az okítást. A szülőknek pozitív példával kell szolgálniuk, megtanítani a gyermeket a jó és a rossz megkülönböztetésére, amely kihatással lesz majd egész életükre, ha megtanulnak helyesen bánni a rendelkezésükre álló információkkal. A környezeti szokások kialakulásért a társadalom mintáját látva nem sok esély kecsegtet a pozitív irányba való elmozdulásra, de azon felnőttek, akik gyermekeket nevelnek, igenis sokat tehetnek ennek a környezetközömbös emberiségnek az átalakítására. 7

10 A pedagógusoknak szintén nagy szerepük van a környezeti életvitel átadására, de sajnos csekély a számuk azoknak, akik ezt szívügyüknek is tartják. Leginkább azért, mert folyamatos akadályokba ütköznek azáltal, hogy a felső vezetés nem teremti meg a kellő eszközöket a környezettudatos oktatás megvalósítására, amelyek a következők: Valamennyi hazai iskolatípust figyelembe véve, a környezetitermészeti tantárgy nagyon kevés hányadát teszik ki az összóraszámoknak Leginkább három tantárgy keretein belül tárgyalják érintve a környezetvédelmi ismereteket, amelyek, a biológia, földrajz és a technika A környezetvédelmi nevelés egyik legnagyobb akadálya a képzett és felkészült pedagógusok hiánya Az óvodákon, általános iskolákon belül sokszor technikai nehézségek is akadnak, mint a kert, udvar és a játszótér hiánya Az ismereteket túlságosan szétaprózzák, amelyek sosem állnak össze egy egésszé A környezetvédelemről és a fenntarthatóságról, csak kiragadott elemek szerepelnek a tankönyvekben, amelyek nem fedik le pontosan a lényeget, és így sok félreértésre kerül sor A középfokú oktatásban, a legrosszabb helyzetben a szakmunkásképzők vannak, amelyeket egy kicsivel jobb helyzetben lévő szakközépiskolák követnek, majd a környezeti nevelés szempontjából a gimnáziumok vannak az élen. [12] Tehát nem elég csupán a tananyagokat bővíteni, hanem szükség van az állam anyagi támogatására, a pedagógusok továbbképzésére, és tulajdonképpen az oktatási rendszer átszervezésére is. Továbbá nemcsak a média által közvetített információkat kell megtöbbszörözni, de a hírek hitelességét is felül kell vizsgálni, illetve nagyobb szerepet kell tulajdonítani azon szakemberek előadásaira, akik a környezetvédelemmel, fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásokat végzik, és életüket arra tették fel, hogy e problémákra alternatív megoldásokat kínáljanak fel számunkra. A társadalom előtt tehát óriási feladat áll, szemléletmódot kell váltania sürgősen, amelyben mindenkinek részt kell vennie, legalábbis a többségnek biztosan irányt kell változtatnia ahhoz, hogy hatással lehessenek magánszemélyekként, civil szervezetekként a környezetvédelmi politikára, és a fenntartható gazdaság előmozdítására. Hogy mi is vezetett el minket egy ilyen világba? Mi volt a kiváltó ok? Az első helytelen lépés? A gyarmatosítás, amely Kolumbusz Kristóf nevéhez fűződik. Egy ifjú férfi álmai egy olyan világról, ami gazdagságot ígér. Ugyan Ázsiát 8

11 kereste, mégis Amerikába érkezett, ahol minden a bőségről tanúskodott. A kifogyhatatlannak tűnő nyersanyagok, mint a kávé, a cukor, az arany, és az új földek, amelyeket más földrészen élők vettek birtokba. Így elindult egy hódítási hadjárat, amely nem csak más földrészek kisajátításához, hanem egy óriási kereskedelmi hullámhoz is vezetett. Azzal nem is lett volna gond, hogy ismerjünk meg más kultúrákat, hasznosítsunk új, számunkra addig ismeretlen nyersanyagokat, de sajnos ez szabályozatlanul ment végbe, amely egy olyan globális gazdasági rendszerhez vezetett, amely az emberek, közösségek szükségleteit leszorítja, a saját, csakis önmagát éltető magatartásával szemben. Ami leginkább jellemzővé vált az a pénz, és emberek, területek kifosztása. Rabszolgasorsba került a világ, amelyet egy kis csoport irányít, mint a marionett bábukat. A kommunikációtechnológiai forradalom szülte új eszközök, mint a számítógép, a műholdak, az elektronika annak ellenére, hogy a fejlődésünket vitték előrébb, szomorú módon egy gépiesített világot teremtett, amelynek eredményét már évek óta tapasztalhatjuk. A gépek világa teljesen megváltoztatta az áruk és szolgáltatások termelését, értékesítését, megosztását. Az exportkereskedelem hangsúlyának növekedésének következtében az áruszállítás szerepe vált nagyon fontossá, de sajnos háttérbe kerültek a környezetvédelmi szempontok e területen (is). Az áruk exportja rengeteg nyersanyagot használt fel, és annál is több károsanyag-kibocsátást eredményezett. A globális nagyvállalatok megjelenése, az egyén függővé válásával a termékek és szolgáltatások iránt, a társadalom egyik legnagyobb veszélytényezőjévé vált. A multinacionális cégek sok minden jóval kecsegtettek, elhúzták mindenki orra előtt a mézes madzagot. Az eleinte robbanásszerűen létrehozott munkahelyek kezdtek csökkenni, a termékek többsége minősíthetetlennek mondható, és nem utolsó sorban a környezetre gyakorolt romboló hatása is előtérbe került. Felvásárolták a kisebb vállalkozásokat, amelynek következtében újabb munkahelyek szűntek meg. Mi látható ebből? Az egykor állami cégek magánkézbe kerültek, sok ezer ember sok évtizedes munkájának eredményét ma már csak egy kis csoport birtokolja, és hasznukat is szinte csak ők élvezik. [10] Az országok többsége külföldi kézre került a multinacionális cégek megjelenésével, akik felett nem tudni van-e valójában hatalmunk. Behozták a tőkét, elindítottak egy olyan folyamatot, amelyről azt gondolta mindenki, hogy jövedelmező lesz számunkra, de tény, hogy ezek a cégek üzletemberek, kereskedők, és ami pénzt megtermelnek, azt ki is viszik az országból. Elhitetik, hogy minden vacakra szüksége van az embernek, és az egyének nagy részét hipnotikusan vezérlik az üzleteikbe. Be kell látni, szabályok ide vagy oda, a kezükben van az irányítás, minden kiskaput megtalálnak, hogy kiszipolyozzák az embereket, és ha meg akarják védeni magukat, felelősebb politikát kell kialakítani 9

12 nemzetünk épségben való megőrzésének érdekében. Persze igen nehéz ezt egy olyan gazdaságban kivitelezni, amelyben az országok sorsa versenyképességük függvénye. A mai gazdasági- társadalmi-környezeti helyzet óriási mennyiségű problémákkal küzd. A multik eredményezték, a politika hagyta magát, legalábbis nem védekezett olyan siralmas helyzetek kialakulásában, amelyek a társadalom megbetegedéséhez vezettek, legyen szó a növekvő munkanélküliségről, a szegénységről, a betegségekről, a környezet lerombolásáról, amelyek mind-mind az elgépiesedett, pénzcentrikus, fenntarthatatlan világot eredményezték. Az élőmunka egyre inkább kiszorul a társadalmi-gazdasági szerepvállalásból, és Magyarországot, amely eddig egy vidékcentrikus ország volt, a mezőgazdaságot veszélyeztetve a külföldi, olcsó termékek teszik tönkre. [4] [17] 1.2. Vidékfejlesztés Vidék, fenntartható vidék, fenntartható vidékfejlesztés Ha Magyarországot tekintjük, azt mondhatjuk, hogy inkább vidéktípusú ország, figyelembe véve az erős agrármúltat, illetve a természeti adottságainkat, mégis azt a képet látjuk, hogy főváros centrikussá váltunk. Annak, hogy kialakult ez a helyzet, igen egyszerű oka van. Véleményem szerint, sajnos maga a vidék, az ott lévő települések az ország figyelmén kívülre kerültek. Programok, kezdeményezések arra, hogy a vidék fenn tudjon maradni, mindig is voltak, viszont a mai állapotot tekintve, elhanyagolták azokat a településeket, régiókat, amelyek a magyarság ősideje óta táplálták hazánkat. De mit is jelent a vidék? Az AGENDA 2000 szerint a vidék fogalma a következőkben határozható meg: Vidéknek tekinthető az a terület, ahol a népsűrűség 100fő/km² alatt van, a népsűrűség csökken, és kétszer annyi a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, mint az Európai Unió átlaga. Vidéknek nevezzük még a vidéki (falusi) településekkel lefedett területeket. [6] A vidék és a fenntartható fejlődés meglátásom szerint kéz a kézben kell, hogy járjanak. A fenntartható vidék pedig nem más, mint az olyan 10

13 települések csoportja, ahol élni lehet. Ehhez pedig nagyon sok tényezőnek érvényesülnie kell. A vidék feltételei: a település és környezetének életkörülményének megléte, rendelkezzen likvid és fejlesztési forrásokkal, a jövedelem összhangban kell, hogy legyen a vidéki és a városi életkörülményekkel is, végül a környék lehetőségeihez mérten a mezőgazdasági termelésben is érvényesülnie kell a fenntarthatóságnak. A vidéki lakosság tudásszintje, műveltsége megfelelő kell legyen, és e mellett biztosítani kell a további információszerzés lehetőségét. Szinten kell tartani, vagy leginkább erősíteni az egészségügyi ellátásokat, vagyis nem szabad hagyni, hogy a vidék elhanyagolt legyen a városokkal ellenétben.[6][39] A vidékfejlesztés a vidék megtartását jelenti a fenntartható fejlődés szolgálatában, amely tudatosan integrálja azon adottságokat, lehetőségeket tájgazdálkodás, hagyományápolás stb. amelyekkel mindezen célok kivitelezhetővé válnak, és rendszerként működhetnek. [14] A vidék feltételeinek érvényesítése a célja tulajdonképpen a fenntartható vidékfejlesztésnek, amelyek a következők: a vidéken élők életszínvonalának növelése, a vidék rendeltetésének felismerése, gyakorlása, és helyreállítása, a természeti adottságok, a környezet, a biodiverzitás megőrzése, társadalmi igényekhez való hozzájárulás. [6] Mindezek megvalósításához a legfontosabb, hogy a vidéket, az ott élő embereket partnerként kezeljék, és akként is érezzék magukat. Erősíteni kell az identitástudatot, a hagyományokat ápolni kell, és gondoskodni kell a természeti értékekről. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nagy erő van az emberek kezében, ha összefognak, és ez a vidékiekre kiemeltképp fontos felismerés lenne, hiszen együtt tudják csak megvédeni Magyarország valódi mivoltát, és értékeit A fenntartható vidékfejlesztési programokról A vidékfejlesztési programok alapvető célja a vidéki térségek, falvak megóvása a globalizált, urbanizált világgal szemben, szem előtt tartva a hagyományokat, a helyi erőforrásokat, a természethez való hűséget, és az ezeken a területeken élő emberek társadalmi- gazdasági jelentőségét. A programozás kiindulópontja a valós helyzet feltárása, amely nem csak az országnak, de kistérségnek is felhívja a figyelmét a változtatás fontosságára, hiszen nem vagyok biztos abban, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy környezetében milyen apró történések következtek be, és ezek milyen következményekkel jártak. A vidékfejlesztési programozás 11

14 mindenkinek az érdeke, ahogy érinti a települést, kistérséget, úgy regionális és országos tekintetben is jelentős. Mindennek az oka az, hogy egy-egy térség képet adhat az ország felelősségvállalásáról, és tényleges tenni akarásáról. A programozás tulajdonképpen a vidékfejlesztés gyakorlati megvalósításának a módja, amelynek érdeke a helyi közösség bekapcsolódása az adott terület fejlesztési elképzelésekbe. A vidékfejlesztési programozás egyik kiinduló alapelveként a legfontosabbnak a szubszidiaritás elvét tartom, amelynek értelmében a döntésnek a legmegfelelőbb szinten történő, a helyi szándékoknak megfelelően, a helyi térségben kell megszületnie, vagyis az ott élők választhassák meg az őket érintő változások bekövetkezésének módját, és annak egyáltalán a szükségességét is. A fenntarthatóság szem előtt tartása ebben az esetben sem bír kis jelentőséggel, hiszen véleményem szerint sem lehet beszélni vidékfejlesztésről, ha ezt az alapelvet elhanyagolják, ezzel nyer ugyanis értelmet bármely kezdeményezés a vidék felzárkóztatására. A vidék a legfőbb kulcsa annak, hogy fenntartható fejlődésről egyáltalán beszélni lehessen. Integráltan, sokrétűen kell megközelíteni bármely kistérségi programot, amely meglátásom szerint azt foglalja magában, hogy egy-egy probléma vizsgálata nem biztos, hogy elegendő egy-egy kistérség fejlesztéséhez, ugyanis ha egyszerre több megoldásra törekednek, azok további, kisebb- nagyobb eredményekkel bővülhetnek, amely regionális érdekeket is képviselhet. Az együttműködés, részvétel alapelve nélkül a programkezdeményezés komolyságát veszti, hiszen a közösségnek a magas szintű összefogása az, amellyel értelmet nyer bármilyen kezdeményezés. Hiszen kinek lenne a legfőbb érdeke a térség felvirágoztatása, ha nem az ott élőké? Végül a kiinduló alapelv az értékelés, monitoring, amely egyfajta biztonságot ad a felől, hogy programunk folyamatos kontroll alatt van. A programozás ebben az esetben teljesen más értelmet kap, mint ahogyan a magyar köznyelvben ismeretes. A programozás azt a módszertant fejezi ki, amely térségünk fejlesztési elképzeléseinek megvalósítását segíti, és amellyel megalapozottá tehetjük fejlesztési elképzeléseinket, forrásaink eredményes felhasználását. [25] A vidékfejlesztési programoknak 3 különböző munkafázisát különböztetjük meg: a helyzetfeltárást, a stratégiai-, és az operatív programozást. A helyzetfeltárás a kistérség társadalmi, gazdasági, és környezeti állapotának a vizsgálatát jelenti, feltárva ezzel az adott térség gyengeségeit és lehetőségeit. A stratégiai programozás során a térség kiemelten fontos szereplőivel (önkormányzatok, vállalkozások, civil szervezetek) meghatározásra kerülnek a fejlesztési prioritások, az 12

15 alprogramok, azokon belül pedig az intézkedések csoportjai. A stratégiai programalkotás tulajdonképpen azon feladatokat, lépéseket tartalmazza, amelyek az adott vidéki térség fejlesztési szándékait, és elképzeléseinek teljes körét mutatják. A különböző intézkedés-csoportokon belül a legkiemelkedőbb programok, többek között, a következőkre irányulnak: a falusi turizmus fejlesztése inkubátorházak kialakítása agrárkörnyezet védelme fiatalok helyben tartását célzó intézkedések épített környezet megóvása víz- és elektromos hálózati beruházások hulladékkezelés közösségfejlesztés. [31] Az operatív programban tulajdonképpen az előző munkafázis prioritásai projektekké fejlődnek, amely megmutatja, hogy a stratégiában megfogalmazott fejlesztési irányokat, ki, és milyen módon kívánja végrehajtani, megvalósítani. Ki kell jelölni a felelősöket, illetve feladata az üzleti terv, az ütemezés, a partnerek bemutatása, és annak bizonyítása, hogy a fejlesztésre és a támogatásra, ténylegesen szükség van. A vidékfejlesztési projektek a közösségi összetartozáson alapulnak, illetve a kezdeményezéshez való bátorságon. Természetesen nem elegendő az összefogás, ha nincs meg a hozzáértő támogatás, de szerencsére minden régióban lehetőség van lelkes, a vidékfejlesztést értő szakember segítségének az igénybevételére. A legismertebb programok a következők: PHARE, SAPARD, LEADER, LEADER+ A PHARE program ugyan már megszűnt, de rengeteg pozitív visszacsatolás érkezett a projektek lebonyolódását illetően. A SAPARD programokat az FVM megbízásából a VÁTI (Városfejlesztési Tervező Intézet) kezeli, amely folyamatosan jelen is van a kistérségek vidékfejlesztési kezdeményezésekben. A LEADER+ Programhoz már a kezdetekor nagy reményeket fűztek a szakemberek, hiszen már a LEADER is a vidékfejlesztésre koncentrál, leginkább a szubszidiaritás elvét hangsúlyozva A mezőgazdaság szerepe a fenntartható vidékfejlesztésben A mezőgazdaság fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, leegyszerűsítve a mindenki számára egyértelmű tényre, hogy étel nélkül éhen halnánk. A fenntarthatóság alapfeltétele, így a vidékfejlesztés legfontosabb eszköze is a természethez hű mezőgazdálkodás. Magyarország 13

16 területének 81%-án végeztek mező-erdőgazdasági tevékenységet 2001-ben. Ez az adat elég egyértelműen jelzi, hogy országunk mekkora részén zajlik a természeti környezettel összefüggő agrármunka. Hogy mire is világít rá ez az adat? Véleményem szerint arra, hogy Magyarország egésze, szinte egy nagy vidék, ahol elszórtan ugyan találhatók nagyobb városok, de lényegében a mezőgazdaság az, amire alapozhatjuk megélhetésünket. Mégsem ez a kép mutatkozik meg rólunk. Nem is kell nagyon messzire visszamenni az időben, hogy látható legyen, a főváros még nem volt annyira telített, és a vidék nem volt annyira kihalt mint ma. Ennek az urbanizálódásnak a legfőbb okaként a mezőgazdasági munkaerő elhanyagolása, és leértékelése jelentkezik, mert ugye kell a magyaroknak a spanyol paradicsom, vagy a kínai fokhagyma (amelyek majdnem ehetetlennek mondhatók). A termékeikre mindig is büszkék voltak a magyarok, amelyek minőségét az export is folyamatosan igazolta, de mégis beérik ma az olcsó, minősíthetetlen, vacak és ehetetlen élelmiszerekkel. Szerencsére manapság egyre több kezdeményezés születik annak irányában, hogy a hazai termelést részesítsék előnyben, de ez még nagyon gyerekcipőben jár ahhoz, hogy tudatosuljon mindenkiben, becsülni kell a sajátot. Mindezen szomorú tények eredményeképpen szorult háttérbe a gazdálkodás, amely megmutatkozik az állat- és növénytermesztésben is, nem beszélve a hagyományos tevékenységek visszaszorításáról, mint például a seprűkészítésről. Régen a parasztemberek úgymond multifunkcionálisak voltak. Amellett, hogy mezőgazdasági tevékenységük végzésével óvták környezetüket, a trágya és melléktermék újrahasznosításával már eleve fenntartható módon gazdálkodtak, széles körű öntevékenységük között szerepelt a szerszámkészítés, a kocsi javítása, az élelmiszerek tartósítása, az állatok szaporítása stb. is. Ma ezek a csodálatos mesterségek és hagyományok háttérbe szorultak, valahol sajnos kihaltak. A fiatalok nem látnak már lehetőséget a mezőgazdaságban, így a nagyvárosokba, leginkább Budapestre kényszerülnek. Az idősek, akik pedig otthon maradtak, végzik ugyan a munkájukat, de szinte meg sem tudnak élni. Az agrárgazdaság a szakemberek véleménye és reményei szerint ismét központi szerepet fog betölteni, ami egyenlő annak az esélyével, hogy a vidék újra virágozni fog. Ehhez mire van szükség? Elsősorban összefogásra, és küzdeni akarásra a gazdák, és a vidék lakosai részéről, az ország vezetőinek a figyelmének felhívására illetve támogatásokra. A fenntartható vidékfejlesztés legfontosabb elemeként a mezőgazdaság a kulcsa az élhető életkörülmények megvalósításáért. A mezőgazdaság a fenntarthatóság megvalósításának ideális alanya, mert a jó gazda gondossága mellett nem fogyasztja el természeti 14

17 erőforrásait és nem fogyasztja el előállított termékeit sem, hanem abból annyit meghagy, amennyi a tevékenység megújításához szükséges. [6] Egy felmérés szerint Magyarország agrárpiaci lehetőségei Oroszországban egyre jobb szintet érhetnek el. A gazdasági válság lassan ugyan már utoléri az orosz gazdaságot is, mégis folyamatosan növekedést eredményez mind az export és import, a belföldi termelés, és a lakosság életszínvonalának növekedése terén is. Ez az adat adhat okot a magyar gazdaságnak a bizakodására, ugyanis Magyarország az Orosz Föderáció számára fontos partner az élelmiszerimport területén ben az élelmiszertermékek importja Oroszországnak 161,37 millió Euró volt, amely komoly indokot adhat a mezőgazdaságunk magas értékelésére. Ezek az adatok az orosz kormánynak természetesen nem a legjelentősebbek az összexportot figyelve, de számunkra figyelmeztetés értékű. Oroszország vezetése nagy figyelmet fordít az agrárgazdasági szektorra, és ezt több intézkedéssel is igyekszik éreztetni. Új technológiákat és modern vezetési eszközöket alkalmaznak, elfogadták például az alapvető földtulajdonhoz kapcsolódó Földkódex törvényt, illetve olyan jellegű intézkedések vannak jelen az oroszoknál, amelyek biztonságot jelentenek a magánvállalkozóknak, és bátorítják a gazdálkodókat a szarvasmarhatenyésztési és mezőgazdasági ágazatokra. Ami viszont lényegesen kitüntetett figyelmet érdemel, a legfőbb céljuk meghatározása, miszerint az országnak 6-10 éven belül az önellátást kell elérnie. Ez példaértékű gondolat, amelyet nekünk is követnünk kell. Mert ugye megint visszatérünk arra a pontra, amikor be kell ismerni, a valamikori parasztemberek, és tulajdonképpen a múltunk egészében az emberek megteremtették maguknak azt, amire szükségük volt. A szükség szó pedig nem összekeverendő az igény szóval. Mert ugye nagyon sok mindenre lehetne igénye az embernek, arra is, amire egyáltalán nincs szüksége![35] Említenék még egy fontos példát, amely szintén meghatározó a mezőgazdaság szempontjából. A franciaországi gyakorlat szerint - az érdekeltség megteremtését a fenntarthatóság vállalkozói szférában illetően - szerződést kötnek a gazdálkodókkal a fenntarthatóság bevezetésére, amihez állami támogatás is társul. A mezőgazdaság fenntarthatóságának, és felvirágoztatásának tehát a kulcsa véleményem szerint mindenképp az agrárgazdaságunk jelentőségének a felismerése, és más országok pozitív intézkedéseinek a hazai politikába való átültetése. 15

18 1. TORNAKÁPOLNA TELEPÜLÉS BEMUTATÁSA 2.1. Tornakápolna történelme Tornakápolna a Galyaság szívében, az Aggteleki Nemzeti Park területén helyezkedik el. A község a tengerszint felett 350 méteres magasságban, a hegy tetejére épült, ahonnan csodás kilátás nyílik a környező hegyekre, völgyekre. Csak a Jósva-völgyből, a Szinpetriből kiinduló számú úton közelíthető a 402 hektáros zsáktelepülés. Határa felszínét kb. 50%-át középső- és felsőtriász karsztosodó mészkő, kisebb számban dolomit, 40%-ban alsótriász mészkő, homokkő, márga és kb. 10%-át homok, pliocén kavics borítja. Éghajlata szubkontinentális, mérsékelten száraz, mérsékelten hűvös, és mérsékelten nedves. Évi középhőmérséklete 8,5 C, évi csapadékmennyisége pedig 680 és 710mm közé esik. Éghajlata kedvez az erdőgazdálkodásnak és a turizmusnak is. Növényzetére jellemzőek a cseres-tölgyesek, a gyertyános kocsánytalan és a molyhos-tölgyesek, az égerligetek és a hársas-kőrises sziklaerdők. A lágyszárúak között találkozhatunk fehérvirágú szegfűvel, tornai vértővel, osztrák sárkányfűvel is. A kistáj mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas, de az erdőgazdálkodás domináns, a település határában számottevőek a szántóföldek. A környező völgyekben, a köves, kopár lejtők lábánál szép legelőket és réteket találunk.[23] Tornakápolna címere 1. ábra Forrás: A település története egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. Királyi várbirtok eladományozása útján lett a 13. században a Tornai nemzetség birtoka, majd a tornai vár tartozéka. Első birtokosai a Tornaiak és a Szalonnaiak, akiknek birtoklásuk 1406-ig követhető. Az 1324.évi égerszögi 16

19 határjárást rögzítő oklevél már Kapulna néven említi a települést. A 16. században már nem volt lakossága, ugyanis a török portyázások során megadóztatták a települést, ennek valószínűsíthető eredménye, hogy a falu kihalt ben egy taksát fizető családot írtak össze ban már 20 jobbágy lakosa volt től egyébként a gróf Keglevich-család birtokolta a falut ban 145 református lakta, 23 lakóházzal. A 20. század folyamán a település is őstermeléssel foglalkozott. Tornakápolna nevét 1905-ben nyerte.[7] [24] Id. Szőr Dániel írása született Tornakápolnán 1891-ben nagyon sok mindenre rávilágít a XIX. század végi és a XX. századi életről a községgel kapcsolatban. Az 1914-es háború előtti időt nevezi a parasztság aranykorának, amikor is a jószágállomány kiemelkedően magas volt, mindenkinek volt legalább 2-12 hold földje, és ugyanennyi erdőterülete, arattak búzát, árpát, zabot. A nép határainak 60%-át csak az 1900-as években vásárolta meg, és rengeteg munkával alakította azt termővé, amely éveken keresztül a település megélhetését segítette, a termékeket Pelsőc, Tornaalja, Dobsina stb. települések piacára vitték eladásra. Az 1900-as és 1940-es években főként marhatenyésztés, favágásból, fafuvarozásból és fa eladásból éltek, illetve az iparnál dolgoztak a férfiak. (4. melléklet) A lakosság 90%-ban református volt ig valószínűsíthetően 2 név volt jellemző: a Mató és a Szőr. A nép nyugalomban élt, a környező települések lakosaival nem csupán névről, de személyesen is ismerték egymást. A település 1969-ig rendelkezett egy felekezeti általános iskolával, ahol az utolsó években a sokak által emlegetett Mészáros Irén tanítónő okította a tornakápolnai diákokat. A fiatalok nagyrészt műszaki-ipari irányban tanultak tovább, amely tulajdonképpen megpecsételte sorsukat, és távolra kényszerültek otthonuktól. Tornakápolnán a 80-as évekig működött buszjárat (bányászjárat), és amíg iskola volt iskolajárat is. A 90-es évek elejéig nagyon sokan bányákban dolgoztak, majd a rendszerváltás után a legtöbbet bezárták, így a község, mint a térség is, hanyatlani kezdett. Az elvándorlás felgyorsulása a térségből és Tornakápolnáról a 70-es évektől vált jellemzővé.[21] A 2. ábrán, a népszámlálás 2008-as adatai alapján 27 a lélekszám, viszont a tényleges a községben lakók 11-en vannak, a fennmaradó 16 pedig egyéb okok miatt csupán időszakosan látogat oda. A drasztikus népességcsökkenést a helyi munkalehetőségek hiánya okozta től jóformán csak nyugdíjasok éltek a településen, amikor lélekszám összesen 13 fő volt, amely a 2000-re 8 főre csökkent, az idősek elhalálozása miatt. Később, 2004-től Tornakápolna népességének gyarapodását néhány új lakó okozta, akik leginkább az Aggteleki Nemzeti Parknál tudtak elhelyezkedni. A településen mindösszesen két gyermek oktatását kell biztosítani, amelyet a közelben, Szögligeten és Aggteleken is igénybe lehet venni az 17

20 általános iskolákban. Középiskolába már legalább Edelénybe, Kazincbarcikára vagy Miskolcra kell utazni. Tornakápolna népességének alakulása 2. ábra Fő Év 27 Forrás: KSH Tornakápolna nevezetességeihez tartozik a műemlék jellegű református templom késői barokk stílusban épült, fakazettás mennyezettel, amelyet 1801-ben építettek, illetve az erdei tisztáson, a temetőben találhatók a csodálatra méltó galyasági kopjafák, amelyek a hely nyelvén jelenítik meg az elhunyt nemét, életkorát, vagyoni helyzetét (5-6. melléklet). A festői szépségű tájon és a barátságos környezeten kívül említésre méltók a tornai építészet hagyományőrző elemei is, a fatornác és a kontyos tető is, amelyeket a házak többsége őriz még.[8] [44] [45] 2.2. A község napjainkban Tornakápolna helyzete a 70-es évektől kezdett el drasztikusan romlani, amelynek következményei az élet szinte minden területén jelentkeztek. Munkahelyek szűntek meg, amelynek következtében a népesség az elvándorlást látta túlélhető stratégiának, így az elnéptelenedés elöregedést vont maga után, és sorra tűntek el az élhető élethez szükséges kiegészítő lehetőségek, mint egy boltocska a községben, a gazdálkodás jövedelemkiegészítő tevékenysége, amely leginkább már csupán a néhány ott élő idős ember, a saját élelemtermesztésére hasznosít. A táji adottságok 18