Varga Anikó - szakdolgozat. Sámán és jógi. avagy a tudás útja két nézõpontból

Átírás

1 Varga Anikó - szakdolgozat Sámán és jógi avagy a tudás útja két nézõpontból

2 A tudatban számos erõ rejlik. Ha alkalmazzuk ezeket az erõforrásokat, bármiféle sikert elérhetünk a világban. Ha tudatunkat megeddzük, egyetlen tárgyra összpontosítjuk, és befelé irányítjuk, olyan erõvel ruházhatjuk fel, melynek segítségével lényünk mélyebb szintjeire juthatunk. A tudat a legnagyszerûbb eszköz amit az ember valaha birtokolt. (Szvámi Ráma) 1

3 Szakdolgozatom témája a sámán -mint törzsi közösségekben és a tágabb társadalomban szerepet vállaló pap, gyógyító- és a jógi sajátos vonásainak, útjainak összehasonlítását és különbözõségek megláttatását tûztem ki célul. Egyfajta pro, és kontra érvelés mindkét oldalról egy-egy vizsgált területen belül. Ilyenek mint a tudat kérdésköre, az ego, az önvaló és a valóság fogalmain át való vizsgálódás, amivel szeretnék rámutatni a saját belsõ világomban tett utazásaim eredményeként és a rendelkezésemre álló irodalmi anyag tanulmányozása közben tett felismerésekre. Elõzmények Elsõéves rajz szakos hallgatóként a fõiskolán 1997-ben lenyûgözött a távoli népek motívumkincse és lényembõl adódóan is folyton kutattam, majd megszállotjává váltam a formák, rajzok, alakzatok, szimbólumok õsi gyökereinek elemzésében, kutatásában, gyûjtésében. Egy alkalommal a népmûvészet tárgykörében, évfolyamdolgozatom írása (témája a mesék rituáléján keresztül megfogható õsi motívumok keresése, szimbólumrendszerek értelmezése) alatt forrtak ki bennem olyan ahaélménnyel párosuló felismerések, mint például a minden egy - azonosságélmény, vagy a világok közti átjárhatóság nem más mint a saját test energiaköreinek - csakrák - világa a hozzá rendelt tudatszintekkel és hasonló egységes világképpel kapcsolatos gondolatok jelentek meg a fejemben. Ekkoriban volt alkalmam találkozni Hoppál Mihály és Sántha István sámánkutatókkal. Sántha István a szibériai burjátok, kirgizek, karagaszok életérõl szóló filmje aztán olyan meghatározó élmény lett számomra, és az elõtte olvasott Diószegi-könyv, hogy a szakdolgozatom gerincét is a sámánhagyományokra építettem anno, igaz pszichológiai aspektusból... Miután késõbb komolyabban elkezdtem foglalkozni a jógával eszméltem rá, hogy valójában mindig ezt kutattam csak más formában. Sámán = jógi. Jógi = sámán. Ez még korábbi felismerés volt mint hogy elkezdtem volna ezt megfigyelni, vagy hogy egyáltalán ebbe az irányba fókuszáltam volna. Nosza felbuzdulva az évek alatt összegyûjtött, összekutatott anyag birtokában, nekiálltam, hogy leporoljam emlékezetem ezen ismeretekrõl. Hazalátogattam és teljes biztonsággal felnyitva az iratokat rejtõ szekrényt, döbbenten vettem észre, hogy az összes könyv és jegyzet eltûnt! A felismerés rámrogyasztotta a valóságot: nincs mibõl dolgoznom és nem sok idõm maradt az újabb kutatásra. Próbáltam összeszedni magam és kirángatni tudatom a döbbenetbõl, mely addigra széles áradattá változtatta eddig csak erecskeként patakzó aggodalmamat, s ez az áradat most valósággal átzúdult rajtam bénult-fagyottan hagyva hátra a tehetetlenség érzését. Ültem a szõnyegen és megpróbáltam kitapogatni mit jelenethet ez. Talán - körvonalaztam magamban- már rég meghaladtam az akkori önmagam és most tiszta lappal és másfajta tudatossággal nyithatok a téma felé. Itt már semit sem ér a könyvek, lexikonok okoskodása. Na most légy nagyokos, te kos!- gondoltam magamban. Hogyan kelt lábuk az iratoknak ma sem értem...évek óta ott voltak, és édesanyám se látta õket. Valami misztkus lehet a dologban ami arra ösztönöz: Hagyd már ezt a sok kuszaságot amit összeírtak a századok alatt! Tudod amit tudsz, tessék nekilátni! A tudás megszerzésének minden módja közül a közvetlen tapasztalás a legamagasabb szintû. Minden más tapasztalat csak töredékeket jelent. Az önmegvalósításhoz vezetõ úton alapvetõ fontosságú az egyértelmûség, a tudat feletti hatalom megszerzése és a tudat egyetlen tárgyra való összpontosítása. A tisztátalan tudat hallucinál, és akadályokat szül, a fegyelmezett tudat azonban már eszközként szolgál a közvetlen tapasztalatok számára. (Szvámi Ráma) 2

4 Egyedül a tapasztalatokkal vizsgálhatjuk meg az azonosságot v. különbözõséget a két megnyilvánulási forma között. A vizsgálódás több területet ölel fel és mindegyiknél kiemelten az egyezõségre de a különbözõségre is rávilágítok. Sámánizmus Azért tudományos keretet mégiscsak szeretnék adni a dolgozatnak; van egy feltételezés Michael Harner tollából, miszerint a jóga a sámánizmusból nõtt ki a Kelet korai városállamainak kialakulása idején -erõszakos hatásra -, de Harner felvetése érdekes, -mert kétségtelen, hogy tartalmaz sámánisztikus elemeket - inkább magyarázható a társadalmi létformák átalakulásával és a törzsi közösségek felbomlásával amely az egyénibb öntudatossággal függ össze, az egyéni útkereséssel, szemben a vezetõ pap, jós, gyógyító varászslóemberek piedesztálra állításával. Itt már a sámán kétféleképpen él tovább a társadalomban: -Jógi lesz (saját maga, belsõ jógi), és a karma-jóga elve alapján tevékenykedõ védikus pap (bramana), -illetve a mahájána-buddhizmus ösvényén megvilágosodást kutató bódhiszattva. Nem értek egyet Micrea Eliade-val aki kizárólagosan a sámánizmust szibériai eredetûnek véli, hiszen a különbözõ kultúrákban a világon mindenütt fellelhetõ a sámántevékenység, legfeljebb kis idõbeli különbséggel. Georg Feuerstein szerint az i.e évvel ezel ttre nyúlik vissza e hagyomány. A Mohendzsodáróban talált pecsét, -fõleg a figura koronájára utalok- egyértelmûen sámánisztikus jellegre utal az agancsos (életfa) koronával, ami a két világban, felsõ és alsó világ - vagy világok közötti utazást jelképezi. A szarvasság máshol is egyértelmû leleteken szépen lekövethetõ amit megerõsítenek a történelmi vonatkozások is és a mondakör. Különös, hogy az ábrázolásban az egyetemes elemeken túl, mint nap, hold, nõ, férfi, stb. mennyire hasonló jelleggel bírnak a korszakra utaló felségjelek is, - király, szellemi vezetõ, pap, netán jógi - koronás, napos, agancsos, szarvas ábrázolások. A tárgyi leleteket, régészeti, mûvészettörténeti szemmel vizsgálva, a Szibériától kezdve a mezopotámiaiakon át a szkíta hagyományokig, nagyon sok hasonló vonás fedezhetõ fel a az õsmagyar (ha lehet így nevezni mert annyira szerteágazó és sok hatáson keresztül átvergõdött hagyományról van szó ami számtalan hatással összemosódott, vagyis nem is tudjuk honnan származtatják a meghatározást, hogy õsmagyar de ez egy más kérdés) a sumer és ind kutúrkör történeti leletei között, például az istenek elõképeinél melyeket a teljesen azonos attribútumaik alapján lehet összevetni ami szinte teljesen egyértelmûvé teszi a hasonlóságot, és feltételez egyfajta õs közös kozmikus tudást. sámánkorona ábrázolások A sámánizmus több mint ötszáz évre visszatekintõ kutatása során megállapíthatjuk, hogy eltérõen attól, hogy a sámánnak nevezett - kezdetben tévesen gyógyítóembereknek hitt csaló vajákosok - a föld különbözõ részein, egymástól távol esõ helyeken éltek, a kutatók hasonló beszámolóik alapján egybehangzó a vélemény, miszerint szinte ugyanazon szerepeket töltött be a sámán: -a közösség érdekében jósolt -pl. a termésért, áldozatot mutatott be a szellemeknek - Isteneknek, -rontástól szabadította meg a lelkeket, -befolyásolta az idõjárást, -sebeket gyógyított, gyógyszereket készített, -utazott a világok között, hogy az istenek szándékát megsejtse, és kinyilvánítsa rajta keresztül a közösségnek, -különféle csodás képességekkel rendelkeztek, mint pl. hasbeszélés, láthatatlanná válás, -de a sámán nem csak a jó ügyet szolgálta, idõnként bajt is okozhatott. 3

5 A SÁMÁN szót a föld különbözõ helyein különbözõ névvel illették, de mindegyik a szibériai tunguz sámán szó szinonimájának felel meg. De bõ vagy kám néven is emlegetik, attól függõen, hogy a mongolokhoz, vagy törökökhöz tartoznak-e. Például az Amazonas menti gyógyítóemberekre Alfred Métraux a piai elnevezést használja, máshol pl. Mexikóban curanderoknak, vagy varázslóknak nevezik õket ahogyan Carlos Castaneda is elõszeretettel használta könyveiben. A guayanai makuszi indiánoknál peaiman, a Baffin-szigeti inuitoknál angakok elnevezéssel bír a sámán. De Szibériában égbõl jött emberként is nevezik. A magyar sámánhagyomány táltosoknak vagy tátosnak nevezik, a mesék garabonciásnak. A sámán szó jelentése: az ember aki tud. Itt párhuzamba is állítható rögtön a jóga útját járó keresõvel: ahogyan a védék mondják: acarya vam purusu védam, azaz a gurus ember tud. Szebben: akinek van tanítómestere- guruja - az a tudás útjára léphet. A guru az aki lámásával oszlatja szét a tudatlanság sötétségét. Kezdetben az utazók, misszionáriusok csak homályos és visszataszító képet festettek a korai beszámolókban a varázslóemberek tevékenységeirõl. Késõbb aztán a 20. század utolsó három évtizedében több tanulmány született mint az egész történelem folyamán összesen. Az utóbbi években kezdenek csak úgy tekinteni a sámánizmusra mint a tudás technikájának összességére. (María Sabina maszaték sámán - akinek szóban elõadott önéletrajzát például számos nyelvre lefordítoták.) Érdekes megközelítés az is, hogy kezdenek úgy tekinteni a sámánokra mint a korai lélek fölfedezõire, pszichológiai módszerüket azonban eddig alig tanulmányozták. Ma már hála a holisztikus megközelítési módoknak, tudatában a lélek/test gyógyászatának, egyértelmûen nem nevezhetjük õket csaló sarlatánoknak, -ha csak az énekre mint pl. mantrákra gondolounk és annak hatására. Csak egy momentum a sok közül amit kiragadtam. A sámánizmus mai formáira gondolva elég sok helyen találkozhatunk kóklerséggel és anyagi haszonvágyból elkövetett gyorstalpaló sámánképzéssel, ám nem kizárt, hogy így is valamicske tudást közvetítenek mégis csak a sámánná válni szándékozók felé, bár inkább ellenérzést váltanak ki a témához valamicskét is értõ emberekbõl. Tudván, hogy a tudást titkos volta ellenére kiszolgáltatják olyanoknak is akik esetleg maguknak vagy másnak okoznak ezzel kárt önkéntelenül - hiszen ennek pszichológiai kutatása csak nemrég indult meg - és komoly visszaélések táptalaja lehet. Ugyanilyen okból nem hallhatják például egyes hindu beavatási szertartásokon a mantrákat a jelenlévõk közül mások csak a beavatandók. (Nemrég Szentpéterváron nekünk hölgyeknek be kellett fognunk a fülünket amikor a brahmanák avatásakor a pap egy bizonyos mantrát vibrált.) Az viszont tény, hogy az Amazonas vidékén a gyakorlat él és virágzik, a sámánok a városokban is élnek nem csak az erdõkben, portugálul és spanyolul ugyanúgy beszélnek mint bennszülött nyelveken és szabadon közlekednek a törzsi és városi létformák között. Rugalmas és kaméleonszerû a jelenség ma. Összegezve a tényeket, ma sok kutató komolyan veszi a sámánokat és a közösség életébe való legkevesebb beavatkozás nélkül figyelik meg õket, ám hiába csökkent a megfigyelõk és a sámánok közti szakadék, továbbra is létezik egyfajta erõtér mely diszkrét távolságot tart és ahogy Edith Turner amerikai antropológus fogalmazott: A valóságfelfogás alapvetõ természetébõl következik ez. Számos kutató filozófiailag materialista állásponton áll. Ôk úgy vélik, minden ami létezik anyagi természetû, vagy létezése az anyagi világtól függ. A sámánok nem így gondolkodnak. Ôk hisznek a szellemekben. (Jeremy Narby - Francis Huxley: Sámánok) Egyfajta természetelvû vallás alapjaira enged következtetni ami nem is jár olyan messze a hindu lélekfelfogástól - pl. a vaisnavizmus, Visnu hit ahol a lélek mindenben benne foglaltatik, a léleknek nincs kezdete, sem vége, korábbi tetteink eredményeképpen vándorol testbõl testbe, mely lehet az ásványi léttõl kezdve a növényi, állati léten át az emberin keresztül a félisteni létformákig. (Bár itt megjegyzem azért a vaisnavizmus persze teljes mértékig perszonalizált, de ez most a mi vizsgálódásunk szempontjából egy más téma.) Életük szervesen kötõdött a természethez, így a transzcendensrõl is a természeten keresztül gondolkodtak. A tudományos megfogalmazás szerinti animizmust - az az elképzelés amely szerint minden tárgynak megvan a maga lelke, szelleme, természeti erõk megszemélyesítése- tévesen, félreértelmezték sámánvallásként. Sámánvallás nincs, csak sajátos, karakterisztikus hit, mely a gyakorlatban teljesedik ki. Pogány bélyeggel illették ezt a vallást, - tévesen tehát vallásnak nevezve - hiszen nem kötõdött a nyugati értelemben vett civilizált Istenhez. Egy nem perszonalizát hitrõl lévén szó, rengeteg üldöztetés táptalajává vált az évszázadok alatt, mert egyetlen civilizáltnak mondott vallásba sem tudták beskatulyázni. Alapvetõen a nyitottság hiányából eredõen a korok nem kedveztek a sámántevékenység valódi megismerésének egészen a 18. század közepéig-végéig. Ahogyan aztán az orvostudomány és a pszichológia soha nem látott tényeket tárt fel az ember természetérõl, - legalábbis nekünk, nyugatiak számára, holott ha nem is tudományosan de pár évezrede a Távol-keleten, Kínában, Indiában, Tibetben, Dél-Amerikában de akár Egyiptomban is már mindenrõl tudtak -kinyíltak a kapuk más népek gyógyítási módszerei és hitvilága iránt. Kérdés bennem továbbra is az, hogy ha ez az õsi, kozmikus, fejlett tudás már létezett, miért merült feledésbe a századok alatt? A válaszra, hogy visszatérhetünk az aranykorba pedig a jóga mutathatja meg az utat a keresõ számára, talán ebben látom a két forma szintézisét -sámán és jógi - útkeresésében. 4

6 1: A vizsgálódás elsõ pontja a magány. Az igazi bölcsesség csak az emberektõl távol található meg, kint, a nagy magányban, és szórakozással nem lehet megszerezni, csak szenvedés által. Magány és szenvedés nyitja meg a lelket, ezért a sámánnak ott kell keresnie a bölcsességet. (Knud Rasmussen dán antropológus 1920) Magány Sámán Jógi Ereje sértetlenségének érdekében a sámánnak nagy elvonultságban kell élnie, mert erejét mely a szellemekkel való veszélyes és fáradságos érintkezésbõl ered hasznos dolgokra kell fordítania máskülönben varázsló lesz belõle, ereje pedig fekete mágiává változik. Vannak ugyan trükkjei a jó sámánnak de jó híre gyógyító hatásán alapul, ezért erejét nem tarthatja meg magának. Például ha valaki visszaél vele könnyen halállal lakol Dél-Amerikában. Viszont erejének megszerzésére még a sámánná válás elõtt magányba kell vonulnia, -ami a próbák részét képezi sokszor évekig, beavatás elõtt- de aztán késõbb is sokszor a sámán magányosan él az erdõben, vagy kint a pusztában. A sámánjelölt - aki vagy önszántából szeretne azzá válni, vagy családi tradítció alapján, vagy a szellemek választják ki mert eleve fölös csonttal születik például - annak szinte minden esetben el kell vonulnia egy magányos helyre. Ott - rejtezik - a szellemek által elõírt próbáknak kell megfelelnie. Három hétig nem eszik, jeges folyón kell átkelnie, állatokkal küzd. Mindez összecseng a jógi meditációjában átéltekkel, hiszen -majd lesz szó például a szidhikrõl- az õ utazásuk nem tér el semmiben a sámán utazásától, csak másképp definiálják. A próbák része a magány. De sokszor a sámán a falun, törzsön kívül is él a gyakorlatban, mert - hadd idézzek most egy kedves barátom levelébõl: A tündérek néha magányosan róják útjukat, és nem azért kell így legyen, hogy ez fájjon, hanem azért, mert szükségük van az erdõ illatát zavartalanul, a madarak csicsergését ez a rovarok zümmögését szavak zavaró visszhangja nélkül befogadniuk; és persze azért, hogy amikor megérkeznek es elkezdõdik az Igazi Tánc, akkor még nagyobb extázisban örülhessenek társaiknak, akiktõl való elszakítottságuk oly fájdalmasnak tûnt, de most ez az elmúlt elválasztottság csak tovább fokozza az örömöt... Tehát a magány ÁLDÁS a sámánnak. Annak aki komolyan veszi a jeleket és az inuícióira hagyatkozik. Következtetés: A sámán magánya sem társadalmilag vett negatív magány hanem a kötelességét végzi a közösség érdekében, mert hiszen így nyílik ki figyelme az érzetek, jelenségek iránt, és válik fogékonnyá ezek tapasztalására, zavaró körülmények nélkül. Bhagavad-gíta 6/9.: yogé yuïéta satatam ekäké yata-cittätmä ätmänaà rahasi sthitaù niräçér aparigrahaù A transzcendentalistának testét, elméjét és lelkét a Legfelsõbbel kapcsolatban kell használnia. Egyedül, magányos helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásérzettõl. Bhagavad-gíta 18/51-53.: buddhyä viçuddhayä yukto çabdädén viñayäàs tyaktvä dhètyätmänaà niyamya ca räga-dveñau vyudasya ca vivikta-sevé laghv-äçé yata-väk-käya-mänasaù dhyäna-yoga-paro nityaà vairägyaà samupäçritaù ahaìkäraà balaà darpaà vimucya nirmamaù çänto kämaà krodhaà parigraham brahma-bhüyäya kalpate Aki az értelme által megtisztult, elméjét eltökéltséggel fegyelmezi, eltávolodott az érzékkielégítés tárgyaitól, megszabadult a ragaszkodástól és a gyûlölettõl, magányos helyen él, keveset eszik, testét, elméjét és beszédét fegyelmezi, mindig transzba merül, lemondást gyakorol, mentes a hamis egótól, az alaptalan büszkeségtõl, és nem vágyik testi erõre, megszabadult a kéjtõl, a dühtõl, nem fogad el anyagi dolgokat, mentes a hamis birtoklásérzettõl, valamint békés, az kétségtelenül elérte az önmegvalósítást. A jógi magánya NEM MAGÁNY, nem a társadalom által definiált negatív tartalmú élethelyzet és nem sajnálkozásra ad okot, sokkal inkább: - eljutott oda, hogy nem függ külsõ dolgoktól - felismeri valódi Önvalóját - a kapcsolatoktól sem függ amit a világ elõszeretettel szeret ráaggatni az emberre - egyedül is boldog mert sosincs egyedül: a Végsõ Valóság állandó tudatát élvezi. - Önmagában teljes és tökéletes. A magány ÁLDÁS a jóginak, mert a megvilágosodás belül zajlik, ekkor ismerhetjük fel valódi Önvalónkat. 5

7 2: A vizsgálódás második része a beavatás mely kutatásaim és tapasztalataim alapján abban erõsít meg, hogy a beavatás egy magasabb energiaszint és egyben magasabb rezgésû tudás tradícióiba történõ jóváhagyás. Beavatás Kibõl válik sámán? -eleve predestináció(fölösleges csont), -hosszú betegség, -különös tehetség, -elkötelezettség kell hozzá, -családi tradíció, vagy Elhivatás: Belsõ hang szólítja meg az adott személyt, hogy lépjen kapcsolatban a szellemekel. Ha a megszólított személy tétovázik, a szellem rögvest valamilyen külsõdleges formában jelenik meg és határozottabb módon ismétli meg hívását. Az elhivatás jelei hamar megmutatkoznak rendkívüli élmények, álmok, víziók formájában. Sokszor a jelöltön megmutatkoznak a töprengés, magányra való hajlam jelei, de akár kataleptikus rohamok is (merevkór). Ha felsõbb hatalom által irányítottak ezek akkor spontán módon nyilválulnak meg. De ezek lehetnek öröklöttek is, és mesterségesen vagy tudatosan gerjesztett megnyilvánulások. Beavatáson megy keresztül: 1: (ön)pokolra szállás 2: jelképes halál 3: öreg mester avatja be Aki piajé akar lenni, annak elõször be kell költözni egy agg mester házába. Hosszú ideig szolgálja mesterét. Az figyeli hogy megvannak-e benne a képességek. (Jeremy Narby - Francis Huxley: Sámánok) A magánykeresésben révül és meghal, hogy élhessen. Különféle próbáknak vetik alá a szellemek, vagy a sámánõs, vagy az agg mester: Egyfelõl, fizikai szinten: - korbácsolás - dohányléivás - hánytatás - erõszakos kezelések Jelképesen: - feldarabolás Sámán Ekkor vizsgálják meg, hogy valóban meg van-e a fölös csontja, például több borda, vagy a lyukas lapockacsont. Innen ered a lapockacsontból való jóslás is. Kizlan, szagáj faluban történtekrõl mesél Diószegi Vilmosnak egy sámán: Beteg voltam. Álmokat láttam. Álmomban elvittek az õshöz és egy fekete asztalon vagdaltak. Fölaprítottak, beledobáltak egy katlanba és fõztek...amikor engem darabokra aprítva fõztek, a borda körül találtak egy csontot, lyuk volt a közepén. Ez volt a fölös számú csont. Emiatt lettem sámán. Ha a sámán oldaláról áttérünk a jógi elhivatására akkor szembetûnik rögtön a párhuzam: Amikor a külvilág folyamatosan jelzéseket ad, segítségét kéri és nem figyel eléggé ezekre a jelekre drasztikusabb módon tárja elé a feladatot, akár életellenes szituációkba hozva ezzel az embert, akinek talán így esik le a tantusz. Amikor nem figyel belsõ hangjaira, a külvilág élesen figyelmeztet. Elhivatás: a valóság felismerésének képességére tett szándék, önmagunkon keresztül, és hogy ezt megláttassuk másokkal is, erre való felhívás, azokon keresztül akik minket választanak, segítségül tutajként. A tanítványaink hívnak el minket, a keresõk akiknek pillanatnyilag abban az élethelyzetben ránk van szükségük egy szituáció, betegség vagy probléma megoldásában. Elhivatás a saját élmény motivációja az önismeret útján. Beavatás: Halj meg, hogy élhess! Add föl a testi életfelfogást! (Jézus) A beavatás jógairányzatonként és tradíciónként eltérõ. A bhakti jóga oldaláról: Bhagavad-gíta 2/7: Jógi kärpaëya-doñopahata-svabhävaù påcchämi tväà dharma-sammuòùa-cetäù yac chreyaù syän niçcitaà brˇhi tan me çiñyas te 'haà çädhi mäà tväà prapannam Most zavarban vagyok a kötelességemet illetõen, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Elõtted. Kérlek, oktass engem! -Arjuna Krsnához intézett szavai. Magyarázat a vershez: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élõlényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, - mondja a Gita- aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy hogyan teljesítheti be az élet értelmét. Valamennyi védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, amelyekben akaratunk ellenére részünk van. A védikus bölcsesség ezért azt tanácsolja: ha megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat. 6

8 Mert az emberek nem válnak csak úgy sámánná, ha találnak bennük egy ilyen csontot. Amikor keresztülnéz ezen a csonton, s mindent látni, tudni kezd, akkor válik sámánná... Ezután megszabadultam ebbõl az állpotból, felébredtem. Ez azt jelenti, a lelkem hazaért. A sámánok most már közölték velem:»olyan ember vagy, aki sámánná lehet. Sámánná kell válnod, hozzá kell kezdened.«(diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén) - víz alatt élés hosszú ideig - hetekig a pusztában vagy erdõben egyedül él élelem nélkül. Hosszú böjt. Az elhívásra való felkészülés másik eszköze a zsíros nehéz ételek kerülése és az étkezéseknél tanúsított önmegtartóztatás. A szertartások elõtt a sámán böjtöl. A sámánjelöltnek szinte minden égtájon át kell esnie egy visszavonulási idõszakon, önmegtartóztatásában különösen tartózkodnia kell a húsfogyasztástól, és a szexualitástól. Például a mesztic sámánoknál Északkelet-Peruban ez idõ alatt adják át a varázsos növények a sámánnak a tanítást. Acarya vam purusu védam, azaz a gurus ember tud. Mondják az írások. 1: elsõ avatás Csak a tapasztalataimra hagyatkozhatok: a Visnuhoz kötõdõ tanítványi láncolatban (paramparában, melynek 4 nagy ága van és mindnek különböznek a hagyományai) a Hari Náma - beavatás mellyel, a tanítvány jelzi, hogy szeretne a Guru szolgálatába állni és tõle szeretne tanulni, oltalmába kerülni. Ekkor újjászületik a tanítvány, új, lelki nevet kap. A mantrának kiemelt szerepe van: ekkor adja át a Guru a mantrát és kapja meg az energiát, hogy útja sikeres legyen a folyamatban. A tulaszifából készült háromsoros lánc jelzi a tanítvány orientációját. A szertartás híven tükrözi az évezredes hagyományokat, hiszen a tanítványi láncolat és a tanítás eredeti, tiszta formáját kívánják ezzel megõrizni. Sokszor hasonlítják a tanítványi láncolatot a mangószedéshez, amelyet kézbõl kézbe adogatnak, hogy meg ne sérüljön. 2: második avatás - brahmana avatás Sokszor csak sok év múlva, a tanítvány szolgálatának ismeretében dönthet úgy a Guru, hogy elfogadja a tanítványt. Az igazi avatás ez. Ám vannak kivételek, amikor már az elsõ felavatással együtt a Guru elfogadja a tanítványt annak elõzetes hosszú ideig tartó szolgálata fejében. Bráhmanává hölgyeket is avatnak szerte a világon. A férfiak bráhmana-avatása védikus tûzszertartás keretében történik ahol négy pap recitálja a védikus mantrákat, és itt kapják meg a szent zsinórt is. Bizonyos titkos mantrákat hölgyek nem hallhatnak azok energiája és töltése végett. A tantra oldaláról: A tantrikus saktipáta kifejezés mely szó szerint azt jelenti az erõ alászállása, kapszulában adja át a felavatás központi kérdését. A saktipáta, a testbe áramló erõteljes energia leszállásának eseményét és élményét jelenti mely rendszerint a fejtetõtõl vagy a felsõtesttõl indul, és lefelé halad a medencei területig. A beavatottat a létezés titkos dimenziójába vezetik be: rájön, hogy a megjelenõ anyagi kozmosz, saját testével együtt a pszichospirituális energia határtalan tengere. Kezdi megérezni a valóságot. (Georg Feuerstein: Yoga tradíció 1.) A Himalájai Tradícióban: A Mester személyesen adja a mantrát. Külsõségek nélkül, négyszemközt zajlik az avatás: beviszik egy szobába a leendõ tanítványt ahol a Mester meditatív állapotban van, és leültetik merõlegesen elé úgy, hogy a jobb füle közel legyen a szájához. A tanítás szerint ilyenkor a Mester saját érzékenységét használva, meghallja" a benne levõ mantrát, és azt tolmácsolja felé, a fülébe suttogva. Mindenki más mantrában részesül, mégpedig bija-mantrában, (szótagok ezek) vagy azok sorozatában. Karagasz-tofa sámánnõ (Diószegi) Összegzésként a beavatásról annyi, hogy a módszerekbe és a misztikus lényegbe való beavatás ez, egy tanítómester áldásával. Ezzel kapja meg a kegyet a jógi - legyen szó Síva, vagy Visnu paramparáról - hogy útkeresése sikeres lehet, akár az tiszta önvaló megismerése, akár a személyes istenség odaadó szolgálatának útján. A beavatás lényege, hogy mind a jógiknál mind a sámánhagyományokban, az ember anyagi ego-személyiségét fokozatosan lelkivé átlényegítsék. 7

9 3: A kutatás harmadik része Test és lélek kérdése. A test definíciója mindkét szemszögbõl. Mi történik a testtel a sámán révülése közben és a test hogyan szolgál tutajként a jógi számára. A cselekedetek, gyakorlatok hogyan edzik önfegyelemmel és tudatossággal a lelket. A lélekvezetés tudománya. Test és lélek Sámán A test legyengítése Az elhivatás elõtt megnyilvánuló testi jelek közt a betegség talán a legszembetûnõbb amikor úgy jelzik a sámánjelölt felé hogy sámánkodnia kell, hogy a szellemek megbetegítik. Itt két választása van, vagy elfogdja és meggyógyul, majd sámánná válik, vagy ha nem ismeri fel a jeleket, akár meg is halhat. Az összes beszámoló amit különbözõ területekrõl olvastam, abban megegyezik, hogy a testet különösen kemény kínnak teszik ki már az elhivatás fázisában, - legyen az felsõbb erõtõl származó, saját maga okozta vagy az agg mesterek által elszenvedett. A következõ pontnál is nagyjából hasonló kutatási adatok állnak rendelkezésre: Általános nézet az, hogy a testet le kell gyengyíteni, meg kell fosztani akaratától, majd meg kell tisztítani, hogy megfelelõ edényül szolgáljon a szellemek számára akikkel kommunikálni fog. Csaknem teljesen elfogadott, hogy a koplalással és a magánnyal fokozható a képzelet stimulálása és a láthatatlan világgal való kapcsolat. (Itt megjegyzésképpen: a jógikkal ismét párhuzamot vonhatunk, gondolva itt az aszkétákra pl. a Himalája barlangjaiban.) Ezt kiegészíti a már említett tisztító eljárás, melyet gyakorta távoli folyóknál, tavaknál végeznek sok helyen, fõleg az Észak-amerikai sámánoknál (pl. mohavéknál) ezt követi a gõzkunyhó-szertartás, izzasztókúrákkal, amit gyógynövényes-gyökeres ledörzsöléssel fejeznek be. De a külsõ tisztítás kapcsán ugyanígy belsõ tisztító gyakorlat is él, pl. hánytató eljárások. (Ismét megemlíthetjük ezen a ponton is a jógit, mert a satkarmák - tisztító technikák - szintén alapját képezik a test egészségének fenntartásában.) Ennek alapja az a nézet a sámánoknál, hogy a szellemek haragszanak a test tisztátalansága miatt, míg a jógi a test tisztántartását a tudat tisztasága érdekében tartja fenn. Japánban például két formáját különböztetik meg a sámánnak, az egyik a médium, aki csak közvetítõként szolgál és a szellem beköltözik a testébe, és az õ hangján szól, míg a másik sokkal aszketikusabb, aki a gyógyító. Neki a szükséges erõhöz számos aszketikus gyakorlatot kell végrehajtania, a böjtöléstõl kezdve a vízesés alatt álláson át a szent szövegek recitálásáig, majd utazik a túlvilágra. Õ átmenetileg elhagyja testét, lelke egyedül utazik egy test nélküli állapotban, míg a médiumba más lélek költözik idõlegesen, aki a testet használja. A médium estében viszont sokkal több fizikai tünet mutatkozik: erõteljes remegés, üvöltés, test lebegése keresztbe tett lábakkal (jógiknál sidhikkel vonhatunk párhuzamot). Jógi A test megerõsítése Az ember titkának megfejtésére sokan sokféle módszerrel vállalkoztak már, és a sok ezer keresõ közül csak néhányan jutottak el oda, hogy felismerték: önmagunk megismerése a legnagyobb feladat, és ehhez a legkézenfekvõbb ha magunkból indulunk ki és a saját testen keresztül, a durvától a finomabb megismerésekig finomítjuk a megfigyelhetõ jelenségeket, következtetéseket vonunk le, majd tudatosan alkalmazuk õket egy bizonyos (testi vagy/majd szellemi) cél érdekében. Mivel a test az elsõ és leginkább kéznél való eszköz a saját tapasztalásban ezért hát a jógi a saját testbõl indul ki. (ha hatha jógiról beszélünk, mert más rendszerek kiindulási alapjaiban különböznek.) Bár több úton haladhat az ember, és testi és lelki képességei szerint választhat a mesterek által kidolgozott rendszerek tárházából. Ezek a rendszerek lerövidítik az utat saját magunk belsõ megismeréséhez, mert -pl. a hatha jóga - a tökéletes önfegyelemmel és tökéletes egészséget tartva szem elõtt, a saját testbõl indul ki. (Más rendszerek az értelem fegyelmezésébõl, megint mások az érzelmek útján indulnak el. ) Alkalmassá téve a testet, ezáltal a lélek hordozójává lehet. Az ászanákat ezért is nevezik sok helyen tutajként, mert elvisznek bennünket egy bizonyos felfogható és érzékelhetõ tapasztalásig, amit aztán mint egy csónakot, ezek tudatosításával a folyóparton hagyunk és folytatjuk utunkat más tapasztalások felé. Tehát mint ahogyan a Bibliában is olvashatjuk, a test a lélek temploma definíció itt is igaz ebben a formában, mert a test megóvása a betegségektõl erejének megismerésével, életenergiáinak egyensúlyban tartásával alaklmassá válik az öntudat fejlesztésére és a magasabb szellemi jóga elõszobájának tekinthetõ. Egy beteg test energiája zavaros, hol többlet, hol hiány jelentkezik bizonyos részeken és ez megzavarja az elme mûködését, folyamatosan betegségekkel tartja sakkban a tudatot, kvázi egy egoerõsítõ tréning amelyben nagyon nehéz a tiszta lelki szubsztanciák meglátása, megélése, és az abban való fejlõdés. Ám nem szabad összetéveszteni a célt az eszközzel. Egy ideig a jóginak is lehet célja bizonyos testi fejlõdés, de a cél a moksa azaz a felszabadulás az anyagi világ szenvedései alól... Yesudian mester azt írja a Sport és Jóga címû könyvében, hogy A test a lélek legkisebb rezdülésére is reagál, és a test állapotát erõsen megérzi a lélek. Ezt a kölcsönhatást aknázza ki a hatha jóga, és egészségessé teszi mindkettõt: a lelket és a testet. Ennek eléréséhez meg kell tanulni, hogyan tehetjük testünket és és annak minden mûködését tudatossá. 8