Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK. Nappali tagozat. EU üzleti kapcsolatok szakirány

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat EU üzleti kapcsolatok szakirány GLOBALIZÁCIÓ A DÉLKELET- ÁZSIAI FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBAN Készítette: Morva Bernadett Budapest,

2 Tartalomjegyzék Bevezetés 5. oldal 1. fejezet: Globalizáció 8.oldal 1.1 A globalizációról általában 8. oldal 1.2. Miért fontos a fejlődő országokat a globalizáció tükrében vizsgálni? 12. oldal 1.3. Globális problémák 12. oldal 2. fejezet: A délkelet-ázsiai országok 15. oldal 2.1. A fejlődő országok meghatározása 15. oldal 2.2. Egy kis történelem. - A gazdasági fejlődés menete nagyvonalakban 16. oldal 2.3. Dél- és Kelet-Ázsia helye a világgazdaságban 19. oldal 3. fejezet: Délkelet-Ázsiát érintő integrációs törekvések 24. oldal 3.1. Az ASEAN a regionális összefogás Ázsiában 24. oldal 3.2. Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC ) 29. oldal 4. fejezet: as ázsiai válság 30. oldal 4.1. A válság előzményei 31. oldal 4.2. Az okok. 33. oldal A nyugati indok 33. oldal A régió országainak indokai 33. oldal Okok tárgyilagosan. 34. oldal 4.3. Mi volt a hiba? 34. oldal 4.4. A válság kialakulása és kezelése 35. oldal 4.5. ASEAN szerepe a válságban és a kezelésben 42. oldal -3-

3 5. fejezet: FDI működőtőke 45. oldal 5.1. FDI általános tendenciái Ázsiában az ezredforduló után 47. oldal Asean veszít a felkapottságából 48. oldal A javulás jelei 49. oldal 5.4. A tőkepiac és a bankszektor sajátosságai 51. oldal 5.6. Az ázsiai régió vezető vállalatai 52. oldal 5.7. Szingapúr, Thaiföld, Malajzia vezető multijai 54. oldal 6. fejezet: A jövőbeni fejlődés lehetséges irányai 56. oldal Növekedés és fejlődés 57. oldal 6.2. Az ASEAN perspektívái 58. oldal Összegzés 61. oldal Bibliográfia Táblázatjegyzék Ábrajegyzék 63. oldal 66. oldal 67. oldal -4-

4 Bevezetés A globalizáció jelenségével a ma embere kétféle módon találkozhat és foglalkozhat; gazdasági és kulturális értelemben. A hétköznapi életben a globalizációval mindenki találkozik, tapasztalja, de nehéz megfogalmazni, hogy mit is jelent valójában és az esetek többségében az ember már elsiklik felette, mert annyira természetes, hogy ugyanazt a hamburgert eheti bárhol, ugyanannak a cégnek a ruháit hordja, amit egy másik kontinensen is hordanak. A gazdasági globalizáció azonban már nem az egyének szintjén folyik. A gazdasági globalizáció az országok közötti kapcsolatokban jelenik meg. Itt már könnyebb elkülöníteni olyan elemeket, amelyek a globalizáció stílusjegyeiként összegezhetőek. Ilyenek a transz- és multinacionális vállalatok legtöbb kontinensre kiterjedő hálózatai, a nemzetközi szervezetek, a liberalizáció szélesedése, a határokon átnyúló mozgalmak, kezdeményezések. Maga folyamat meglehetősen sok ellentmondással teli, hiszen a mindent behálózó vállalatok egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. A liberalizációnak köszönhetően bejutnak olyan piacokra is, amiket eddig meg sem közelíthettek volna az állami protekcionizmus miatt. Mivel nagyobb piaci tapasztalatuk van, ezért jóval versenyképesebbek, mint a hazai vállalatoknál és egyre növekvő monopóliumra tesznek szert. Eddig ismeretlen szükségleteket kreálnak az új piacon, amit később nyílván saját cégük fog kielégíteni. Ez egyrészről hasznos, hiszen az új piac fogyasztói megismerkedhetnek a világszintű fogyasztás éppen aktuális trendjeivel (például: Coca- Cola), másrészről azonban nem biztos, hogy meg akartak ismerkedni vele. Természetesen a multinacionális vállalatok befektetéseinek is meg vannak a maga irányai, indokai. Vannak olyan országok és régiók, amik alacsony fejlettségük (LDC - least developped countries) miatt kiesnek ebből a körből és itt egyre jelentősebb lesz marginalizálódás. Így szegényebbek egyre szegényebbek lesznek, a gazdagok egyre gazdagabbak fogalom ebben a kontextusban értelmet nyer. -5-

5 Dolgozatom tárgya, hogy a fejlődő országok egy bizonyos csoportjában, nevezetesen a délkelet-ázsiai országok körében, különösen Malajzia, Thaiföld és Szingapúr viszonylatában vizsgálja a globalizáció jelenségét. Saját meglátásom szerint, a globalizáció egy olyan jelenség, amivel mindenkinek együtt kell élnie, úgymond ez a szükséges rossz. Ezért minél jobban meg kell ismerni, hogy az olyan hátrányait, amik mérsékelhetők (például a nemzeti kultúra visszaszorulása) igenis mérsékelni tudjuk. Témaválasztásom ázsiai vonatkozását az indokolja, hogy a délkeletázsiai régióban lehet talán legjobban összehasonlítani a globalizáció nyújtotta előnyöket és az árnyoldalakat. Érdemes külön vizsgálni, hogy a globalizáció nyújtotta előnyök lehetővé teszik-e a további hasonló ütemű fejlődést. A tőkeáramlás illetve a nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódás itt már a hatvanas, hetvenes években megindult, így a térség jó példája annak, hogy a külföldi tőke ennyi idő alatt miként épül be a gazdaságba. Ezt a kérdéskört azért is érdemes vizsgálni, mert az ázsiai államok közül voltak olyanok, akik sajátos módon kezelték a tőke beáramlását, nem engedtek túl nagy befolyást (Thaiföld 50+1% a hazai vállalat kezében marad) és voltak olyanak, akik teljesen megnyitották gazdaságukat és ebből profitáltak (Szingapúr). A dolgozat első része a globalizáció jelenségét mutatja be. Részletesen vizsgálja, hogy a különböző források miként magyarázzák a globalizáció jelenségét, valamint, hogy mik a mai gazdaságot legjobban befolyásoló globális problémák. Arra kérdésre is ebben a részben keresem a választ, hogy a fejlődő országok miért alkotnak kiemelkedően fontos csoportot a globalizáció vizsgálatakor. A második részben a választott országcsoport a délkelet-ázsiai országok részletes vizsgálata következik. Ebben a részben a fejlődő országok meghatározásának kérdéskörével, a régiót érintő gazdaságtörténeti vonulatok főbb eseményeivel foglalkozok részletesebben. Az is itt kerül bemutatásra, hogy a világgazdaságban Délkelet-Ázsia milyen szerepet töltött és tölt be a hatvanas években induló bekapcsolódása után, a válságokon keresztül (1997 és 2001) a mai napig. A történelem folyamán már régóta kiderült, hogy a válságok és gazdasági hullámzások kezelésében sokkal hatékonyabban lehet eljárni, ha az érintett terület országai -6-

6 szövetségeket, integrációkat hoznak létre illetve elmélyítik azokat. A harmadik rész, ezért az ázsiai integrációk közül újonnan fejlődési pályára állt ASEAN-t - Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége vizsgálja részletesen. Az ASEAN szervezeti felépítésén és történelmi bemutatásán túl, az ASEAN fejlődés jelenlegi tendenciáit illetve lehetőségeit vizsgálom. Az ASEAN mellett a másik fontos Ázsiát érintő integráció az APEC, amely a jelenlegi világpolitikai helyzet (terrorfenyegettség) miatt egyre nagyobb befolyást nyer az ázsiai régióban. A régió történelmében mindent kétséget kizárólag az 1997-es gazdasági válság kezelése jelentette a legnagyobb kihívást. Azért éreztem úgy, hogy mindenképen részletesen be kell mutatni a válság kialakulásának tényezőit és a válságkezelés folyamatát, mert ezáltal jól kirajzolódik az ázsiai és globalizáció által a régióba begyűrűzött nyugati gondolkodásmód és érdekek ellentétei. A válság elemzésével közelebb kerülhetünk a regionalizmus és befelé fordulás erősödésének indokaihoz, megérthetjük, hogy az IMF és a régió országai a válságkezelés során hol vétettek hibákat. Külön kell vizsgálni az ASEAN szerepét a válság utáni időszakban, mivel a befelé fordulás és a régión kívüli országok elfordulása miatt erősödött a regionális integráció szerepe és gyakorlatilag ekkor indultak el azok a folyamtok, amik mára már a biztonságpolitikai harmonizálás területén jelentkeznek. Az ötödik rész a globalizáció legkézzelfoghatóbb jelenségével, a nemzetközi közvetlen tőkebefektetésekkel (FDI- Foreign Direct Investment) foglalkozik. Az FDI áramlás tendenciáit az ezredforduló után 2002-től kezdve vizsgálom, de kiemelten foglalkozom a bankszektor és a tőkepiac sajátosságaival is. Külön részben az ázsiai régió vezető vállalatai kerülnek részletes megvizsgálásra a Review 200 alapján, ami Ázsia legnagyobb multinacionális vállalatait vizsgálja. Ezt követően a három külön vizsgált ország Szingapúr, Thaiföld, Malajzia vezető multinacionális vállalatait is osztályozom. A hatodik rész a térség jövőjével kíván foglalkozni. Számításba veszi az ASEAN további mélyülésének lehetőségeit, egy esetleges újabb pénzügyi válság kialakulásának lehetőségét. Foglalkozik a Kína erősödő gazdasági potenciáljának jövőjével, illetve a működőtőke jövőbeni áramlásának tendenciáival. A dolgozatban felhozott elméletek és gazdasági vonulatok igazolására elsősorban az UNCTAD, az IMF és a Világbank statisztikai adatbázisát használtam. Ezek azok a -7-

7 források, amik a legmegbízhatóbbak és részletesen foglalkoznak a régió országainak gazdasági elemzésével. A működőtőke áramlás vizsgálatakor főként az UNCTAD által kiadott World Investment Report adatait vettem alapul. Az 1997-es válság elemzésekor az IMF-nek az ebben a témában kiadott Working Paper kiadványa és Joseph Stiglitz A globalizáció és visszáságai című könyve szolgált dolgozatom alapjául. A globalizáció elméleti vizsgálatához többek között Szentes Tamás Globalizáció, regionális integrációk, és nemzeti fejlődés korunk világgazdaságában könyvét használtam. -8-

8 1. fejezet: Globalizáció 1.1. A globalizációról általában A gazdasági globalizáció vélt vagy valós előnyei és hátrányai igen nagy publicitást kapnak, de csak nagyvonalakban lehet meghatározni, hogy mit is takar: Internet, határokon átnyúló tőkeáramlás, globális piacra termelő, országnyi méretű transznacionális cégek, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, bizonyos országok kultúrájának nemzetköziesedése. Óriási gazdasági növekedés és növekvő szakadék gazdagok és szegények közt, egyre jobban lemaradó fejlődő országok, egyre fejlettebb gazdagok. Mára a globalizáció körül vesz minket, sok helyen és területen, gazdasági ágban megjelenik és nem korlátozható le országokra. A folyamatot nem egy ország irányítja, hanem önmagát gerjeszti, egyre nagyobb és nagyobb méreteket öltve. Először azt kell megvizsgálni, hogy mi is az, ami globalizáció néven a világ legtöbb kereskedelmi, társadalmi folyamatába belopta magát. Ha leegyszerűsítve szeretnénk megfogalmazni, hogy mi a globalizáció, akkor azt mondhatnánk, hogy a globalizáció nemzetek közötti gazdaságok, és a szociális és technológia csere gyors növekedése a tőkés társadalom szárnyai alatt. 1 Más szemszögből vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy az globalizációba bevont országok között az megvalósul az áruk, tőke, információ és a munkaerő szabad áramlása. Ezekből következik, hogy az egész világ egy nagy piac, ahol mindenki érvényesülni akar. Akár azt is mondhatjuk, hogy a világ olyanná válik, mint egy ország nemzetgazdasága. Egy országon belül nyilvánvaló, hogy vannak kisebb nagyobb cégek, akik igyekeznek minél nagyobb profitot elérni, a nagyobb térnyerés érdekében stratégiákat dolgoznak ki, vállalati szövetségeket kötnek, a kisebbek összefognak a nagyobbak ellen. Ez hasonlóan működik globális szinten is. Nagy cégek kezében van a gazdasági hatalom, igyekszenek meggátolni azt, hogy újabb riválisok jelenjenek meg, adott piacon maximális 1 /What is globalisation?

9 profitra törekszenek. Természetesen lesznek veszteségek, hibák, problémák, amikkel szembe kell és kellene nézni. A globalizációt nehéz, sőt nem is lehet egy szóban megfogalmazni. Egy olyan összetett jelenségről van szó, amelynek többféle megfogalmazása létezik. A globalizáció jelensége a 20. században már az öt világrészre kiterjedt és új típusú mennyiségi és minőségi összefonódásokat és kapcsolódásokat hozott létre. Ez a fogalom ez idő alatt begyűrűzte a hírközlést, a kereskedelmet és a nemzetközi pénzmozgásban is jelentős szerepet kapott. Hozzá kell még tenni azt is, hogy ezek előtt a területek előtt a 20. században mind-mind új piacok nyíltak meg illetve roppant gyors fejlődést mutattak. Felmerül a főként Ázsiában jellemző népességrobbanás, ami magával vonja a városokba történő népességzsúfolódást, ahol jelentős mértékben növekednek a potenicális feszültségek. Ebből adódóan szükségessé válik a béke fenntartása, a feszültségek kezelése. 2 A globalizációval csökkent a fejlődő országok viszonylatában az elszigeteltség, és sok fejlődő vagy annak mondott ország számára olyan tudás és ismertek váltak elérhetővé, megszerezhetővé, amely száz éve még a világ leggazdagabbjainak is elérhetetlen volt. (?) Furcsa paradoxon, hogy maguk az antiglobalista mozgalmak is a globalizmus vívmányait használják. A világ különböző tájain élő aktivisták főként az Internet alapú érintkezés segítségével érték el, hogy jól összehangolt társadalmi nyomás hatására eredményeket valósítsanak meg. (Stiglitz a következő példákat hozza fel erre a tényre: nemzetközi taposóakna-egyezmény, a legszegényebb országok adósság elengedése.) A globalizáció Janus arcát talán a következő példa szemlélteti legjobban. Ha egy fejlődő vagy egy kevésbé fejlett országba külföldről olyan import termék érkezik ami olcsóbb, az,nyilvánvalóan hátrányos helyzetbe kényszeríti az adott ország gazdaságát. Más szemszögből azonban egyértelműen több ember tudja megvenni az adott terméket vagy szolgáltatást. Mindemellett a termék exporttal együtt megindulhat előbb vagy utóbb a technológia, illetve a működőtőke export is, ami lehetőséget nyújt iparágak kialakulásához, új piacok megnyitásához. 2 Helmut Schmit

10 A globalizált világ kétségtelenül egyik legnagyobb és leghatalmasabb eszköze a segély. Ez gyakorta járhat észrevehetetlen, közvetett előnyökkel is. Ilyenek a különböző nemzetközi szervezetek által folyósított beruházások - amelyeket munkahelyteremtés ösztönzésre használnak - a különböző oktatási projektek az írástudatlanság felszámolására, a különböző egészségügyi projekteket is. 3 Alapvető jelenség mindkét oldalról (globalizáció pártiak és ellenesek) a fanatizmus. Egyik fél sem hajlandó igazán mérlegelni, azt a tényt, hogy ennek a világméretű jelenségnek vannak előnyei és hátrányai. A globalizáció pártiak nem mérlegelik, azt hogy egy teljesen más kultúrájú, életű, gazdaságú ország számára nem biztos, hogy a globalizáció az álmok netovábbja, és másrészt gyakran nem is a várt eredményeket hozza. Kétségtelenül meghatározóak az előnyei, de nem minden ország számára ez a haladás egyetlen útja, ami ki tudja húzni őket a szegénység mély verméből. A gazdaság (vélt vagy valós) vastörvényei itt is érvényesülnek, miszerint a gazdagabbak még gazdagabbak lesznek, a szegények pedig még szegényebbek. Ezt a következő adat is alátámasztja, miszerint az elmúlt évtized folyamán a szegénységben élők száma 1990 és 1998 között mintegy 100 millió fővel nőtt, míg ezzel egyidőben a világ egészének a jövedelme évente átlagosan 2.5%-kal nőtt. 4 A szegénység enyhítése mellett a globalizációtól azt vártak volna még, hogy sikeres koordinátora legyen a stabilitásteremtésnek. A különböző válságok (elsősorban pénzügyi jellegű) Ázsiában, Latin-Amerikában, a fejlődő világ országaiban nem ezt látszanak alátámasztani. A bírálat tárgya még az a tény is, hogy a nyugati országok kezelték a kereskedelem liberalizálását. Arra ösztönözték a szegényebb országokat, hogy szüntessék meg velük szemben a kereskedelmi korlátozásokat, de az esetek többségében a saját korlátaikat fenntartották, megvédve a hazai piacot az olcsó termékek beáramlásától elsősorban a mezőgazdasági termékekre vonatkozólag. Ezzel azonban megfosztották a fejlődő országokat az igen fontos export bevételektől. Ez a jelenség azonban nemcsak az agrárszektorban jelent meg. A tőkepiacokon is jelentős károkat okozott. Megnőtt a 3 Joseph E. Stiglitz Világbank: Global Economic Procpects and the Developing Countries Washington DC. Világbank 2000,

11 spekulációs arányú tőkebefektetés. Mivel hirtelen megváltozott a tőkemozgásnak az iránya, akkor az egész bankszektort hátrányos helyzetbe hozta. Tehát a globalizáció kézzel fogható előnyei mellett, azonban igen nagy árat kell fizetni. Nő az ország környezeti, ipari kihasználtsága, a bürokrácia bonyolódásával egyre jobban virágzik a korrupció. Súlyos szociális feszültségek forrása lehet, hogy a rohamos változások nem engednek időt az országok kulturális alkalmazkodására. A globalizációt befolyásoló legfontosabb tényezők Új intézmények, határon átnyúló mozgalmak Közlekedési és távközlési költségek csökkenése Globalizácó Liberalizáció (tőke, termék, szolgáltatás, tudás és kis mértékben munkaerő) Nemzetközi vállalatok (tőke, áru, technológia) Államközi intézménye k szerepe nő (ENSZ, ILO, WHO) 1. Táblázat - Saját szerkesztés A gazdasági értelemben vett globalizációt, a legtöbb világgazdaságtannal foglalkozó szakirodalom úgy értelmezi, mint a világgazdaság szerves rendszerré formálódásának folyamatát. Ez magába foglalja a gazdasági folyamatok és viszonyok mind több országra való kiterjedését, illetve bizonyos kölcsönös (nem minden esetben szimmetrikus) -12-

12 függőségek kialakulása és elmélyülése. Az úgymond szerves rendszer alatt azt értik, hogy nemcsak a gazdasági kapcsolatok válnak nemzetközivé, hanem megindul a termelési tényezők (tőke és munkaerő) országhatárokat keresztező áramlása is. Megjelennek az idegen tulajdonban levő, más országok természetes és jogi személyeihez tartozó gazdasági egységek, vegyes vállalatok (ez különösen jelentős az ázsiai országokban), evvel együtt megindul a külföldi munkaerő beáramlása az országba, fellendül, illetve bizonyos esetekben az elszigeteltségből való kitöréssel megindul a turizmus az adott országba (Kína). Nagy jelentősséggel bír, hogy az adatszolgáltatás, hírközlés, reklám és propaganda is áttöri az országhatárokat Miért fontos a fejlődő országokat a globalizáció tükrében vizsgálni? A világ számos olyan problémával küzd, amit nemzetközi összefogás illetve a globalizáció keretében kellene, lehetne megoldani. Szakemberek úgy gondolják, hogy egy úgymond nemzetek feletti irányítási rendszerrel, illetve nemzetek közötti együttműködés eszközeivel, ezek a problémák orvosolhatók lehetnek. Érdemes megvizsgálni részletesebben, hogy mik is ezek a problémák. Ma a világnépesség közel 80 százaléka a világ összjövedelmének csak kevesebb, mint 20 százalékát kapja. Tehát a 21. századra sem tűnt el az ún. nemzetközi fejlődésszakadék. A nyolcvanas és kilencvenes évekre is jellemző, hogy tovább nőtt a jövedelmi szakadék (G7 országai és a 7 legszegényebb ország jövedelme között 20-szoros a különbség ben, 1995-ben 39-szeres). A világon több mint 800 millió ember éhezik, a felnőtt lakosság 35 %-a írástudatlan, az országok adósságállománya tovább kumulálódik, valamint a különböző nemzetközi szervezetek által (kötelezettségvállalás) keretében nyújtott, úgymond hivatalos fejlesztési segélyek folyósítása is akadozik. Ezeken túl felmerül még a globális problémák kérdésköre is, amelyek általában az egész emberiséget érintő, hosszútávú problémákra terjednek ki, amelyet egy elszigetelt ország vagy országcsoport nem tud megoldani. -13-

13 1.3. Globális problémák Ökológiai egyensúly megbomlása, olyan problémákat foglal magába, mint a környezetszennyezés, vagy a véges természeti erőforrások kérdése, állat és növényfajok kihalása. Itt a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a fejlett országok már felismerték ezeknek a problémáknak a súlyosságát és igyekeznek környezetbarátabb módon termelni és élni. A fejlődő országokban azonban a környezetbarát szemlélet még nem mindenhol terjedt el illetve a fejlődők nem engedhetik meg maguknak, hogy így termeljenek. Másrészt az fejlett országok megtalálják a kiskapukat (például: kibocsátásjog kereskedelem) vagy csak egyszerűen nem ratifikálják az előírásokat (USA, Kyotoi Egyezmény) Fegyverkezés és fegyverkereskedelem, ami által a bűnözés egyre nagyobb teret nyer. Emellett ha tömegpusztító fegyverek illetéktelen kezekbe kerülnek, akkor a jelenleg is törékenyen világbékét veszélyeztetheti. Terrorizmus, a 21. század egyik legnagyobb veszélyforrása. Ha a további kibontakozásának nem sikerül gátat vetni, akkor akár a harmadik világháború kirobbanásához is vezethet. A terrorizmus kapcsán felmerül az a probléma, hogy a fundamentalisták és a terrorizmus ellenes iszlám hívők mind egy elbírálás alá kerülnek, ami előítéleteket és megkülönböztetést szül. Határon átnyúló bűnözés, nemzetközi kábítószer-kereskedelem, az embercsempészet megállítása szintén nemzetközi összefogást és együttműködést igényelne, amihez először a szabályozások harmonizálására lenne szükség a maffiák nemzetközi tevékenységének megfékezésére. Járványos betegségek kezelése szintén nemzetközi szintű összefogással és főleg non-profit alapon lenne kezelhető. Ha különböző országok jobban összehangolnák a kutatás + fejlesztési programjaikat, akkor a járványok jóval könnyebben kezelhetővé válnának. Menekültek fogadása minden államnak alapvető kötelessége és mindent meg kell tenni, hogy a lehető legemberibb körülményeket tudják biztosítani a menekülteknek Nemzetközi fejlődésszakadék csökkentése mindenképpen globális érdek, mert ezáltal egyre több ország kapcsolódik be a kereskedelembe, így egyre nagyobb lesz a felvevőpiac. -14-

14 A fejlődéssel együtt javulna ezekben az országokban az életszínvonal és csökkenne a szegénység. Túlnépesedés és élelmezési és foglalkoztatási gondok országonként eltérő képet mutatnak. A túlnépesedés és élelmezés a legkevésbé fejlett országokban jelenti a problémát. Túlnépesedés kezelés ezekben az országokban szinte lehetetlen, az élelmezési gondokat a segélyszervezetek próbálják enyhíteni, több-kevesebb sikerrel. Ezeknek a régióknak szinte esélyük sincs a közeljövőben a felemelkedésre. Adósságválság a pénzügyi piacok egyik jelensége, amikor is a túlköltekezett ország, saját erején felül nyújtott hiteleket és nem tudja visszafizetni. Manapság az adósságválság bármelyik fejlődő, újonnan iparosodott, átmeneti ország gazdaságát sújthatja és teheti tönkre. 5 A fent említett problémák mellett az is látni kell, hogy milyen előnyöket hozhat egy globalizált gazdaság. A szélesebb és mélyebb globalizáció egyrészt azért fontos a fejlődő országoknak, mert ezáltal több lehetőség nyílik meg előttük a világpiacon, erősíteni tudják a gazdaságukat és hosszabb távon az emberek életszínvonala is javul. A globális kereskedelem méretétől függetlenül a fogadó ország számára nagyobb hozzáférést biztosít a külföldi tőkéhez, technológiához és exporthálózatokhoz. Emellett a betelepülő cégek új munkahelyeket teremtenek, az esetek többségében magasabb béreket fizetnek a hazai vállaltoknál, valamint képzési és karrier lehetőségeket biztosítnak, ezáltal a hazai munkaerő képzettsége javul. 5 Szentes Tamás,

15 -16-

16 2. fejezet: A délkelet-ázsiai országok 2.1. A fejlődő országok meghatározása Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 6 szerint a fejlődő országokat két heterogén csoportba sorolhatjuk a már inkább fejlettnek számító újonnan iparosodott fejlődő országokat (pl. a szingapúri GNP/fő közel 30 ezer USD) és a legkevésbé fejlett fejlődő országokat (a legszegényebb Etiópia 100 USD GNP/fővel) egyaránt. A több mint 120 fejlődő ország együttes GNP-je alig haladja meg Japán bruttó nemzeti termékét. Érdekes kiemelni, hogy 1999-ben a Külügyminisztérium a fejlődő országok közé sorolta Malajziát és Thaiföldet. Egy másik megközelítés szerint a fejlődő országok csoportjában általában olyan országok tartoznak, akiknek nagyon alacsony az egy főre jutó GDP/GNP-je (pl. kevesebb, mint dollár), alacsony versenyképességű termékekkel rendelkeznek, alacsony az életszínvonal és a technológia fejletlen. Ide tartoznak a legkevésbé fejlett országokat is, ahol különösen alacsony az egy főre jutó jövedelem (kevesebb, mint 500 dollár), alacsony az írástudók aránya, kezdetleges az infrastruktúra. Ide soroljuk az újonnan iparosodott országokat (NIC) is, melyek nagyon gyors iparosodáson és gazdasági fejlődésen mentek keresztül. Ebbe a kis csoportba kerül a 4 Tigris (2003-ban Szingapúrnak dollár volt az egy főre jutó GNP-je, Koreáé 12,020 dollár, Hong Kongé 25,430 dollár) és a forrásoktól függően néha Argentína, Brazília, Indonézia, Malajzia (2003-ba 3,780 dollár), Mexikó, Thaiföld (2003-ban Thaiföld 2,190 dollár dollár). De ide sorolunk más egyéb csoportba nem tartozó államok, például Kína gyors fejlődése ellenére a GNP-je 1,100 dollár volt 2003-ban, úgyhogy ide tartozik

17 A fejlődő országokat is néha emelkedő gazdaságoknak, kevésbé fejlett, alulfejlett, fejletlen, a harmadik világ országainak, a déli, alacsony jövedelmű vagy közepes bevétellel rendelkező országoknak mondják. Vannak azonban kivételek is, például van néhány jelentős olajexportáló állam, mint az Olajexportáló Államok Szövetségének (OPEC) bizonyos országai Kuvait, Katar és az Egyesült Arab Emirátusok, ahol ugyan magas az egy főre jutó jövedelem (például ban Kuvait 1 főre jutó GNP-je 16,340 dollár volt), de a jövedelmek eloszlása egyenetlen, a válogatott szolgáltatások szűkösek ahhoz, hogy a népesség mindenegyes csoportjának a megélhetést biztosítsák. Az ENSZ megfogalmazása szerint korábban a világot alapvetően három csoportra osztották: az első világ országaiba azok a fejlett országok tartoztak, ahol a tőkés piacgazdaság volt a piaci forma. A második világ országai a volt szocialista országokat tömörítették (később ezt a csoportot az átmeneti gazdaságú országoknak. A harmadik világ csoport a felgyorsult differenciálódásnak köszönhetően tovább osztódott és szükségessé vált további kategóriák létrehozása (negyedik és ötödik). Új csoportok lettek a legkevésbé fejlett országok (least developed countries), a kőolajexportáló országok és az újonnan iparosodott országok illetve gazdaságok (newly industrialized countries). 7 A fejlődő országok kifejezés gyakorlatilag azoknak az országoknak a jelölésére alakult ki, amelyeket részben relatív elmaradottságuk, más országokhoz viszonyított fejletlenségük alapján, részben pedig a második világháború után kialakult két katonai, illetve politikai tömb országaitól való elhatárolás végett kívántak főként a nemzetközi fórumokon és a diplomáciában megkülönböztetni. (Szentes, 2002) 2.2. Egy kis történelem. - A gazdasági fejlődés menete nagyvonalakban A világgazdaságtan első jelentősebb korszakát a nagy földrajzi felfedezésektől kezdve számolhatjuk, ugyanis a XV. századtól indult meg az Európát, Ázsiát, Afrikát, Amerikát összekötő tengeri kereskedelmi hajózás. A világot behálózó kereskedelem beindulása nagy lökést adott különösen a nyugat-európai fejlődésnek, árutermelésnek. Ezzel egyidőben 7 Szentes Tamás: Globalizáció, regionális integrációk, és nemzeti fejlődés korunk világgazdaságában Savaria University Press, Szombathely oldal -18-

18 megindultak a gyarmatosítások is, elsősorban a gyarmatok természeti kincseinek (főként arany, ezüst) kiaknázásáért illetve később megindult a rabszolgakereskedelem is. A fejlődés következő lépcsője az volt, hogy kialakult a gyarmatok és gyarmatosítók között a nemzetközi munkamegosztás egy formája. Legnagyobb jelentőségre a gyarmatpolitika a XVI. századtól kezdve, amidőn különösen Amerika és Ázsia, későbben Ausztrália a gyarmatosítás célpontjai voltak. A gyarmatosításban, kezdetben főleg spanyolok és portugálok, későbben németalföldiek, franciák és angolok vittek főszerepet. A világméretű munkamegosztás elsősorban (bár nem kizárólagosan) a gyarmatbirodalmakon belül fejlődött ki, ami egyrészt fejlettebb ipari és elmaradott nyersanyag-termelő országok közötti árucsere-kapcsoltakon kívül, a kényszer is jellemzett. Ázsiából főként a nyersanyagok áramlottak be Európában. Délkelet-Ázsiában igen színes a gyarmattartó országok megoszlása, hiszen a Fülöp-szigetek spanyol gyarmat volt, Burma, India brit, Indokína francia, Indonézia pedig holland gyarmat volt. A harmadik szakasz a XIX. század végét és a XX. elejét jelenti.. Ebben az időszakban indultak meg a nemzetközi tőkeáramlások és a tőke koncentrációjával együtt megindult a nagyvállalatok, részvénytársaságok, trösztök szervezkedése. Az I. világháború világgazdasági szempontból is fordulópontot jelentett, hiszen az 1880 óta működő aranystandard rendszer összeomlott és a világháború után megkísérelt helyreállítása nem sikerült. A szakaszon belül másik fordulópont a 1929-es gazdasági válság, ami egyrészt politikai következményeket vont maga után (fasizmus), másrészt ennek köszönhetően erősödik meg az országokban a kormányzati és állami beavatkozás. Az délkelet-ázsiai és ázsiai gazdaságok összességéről az mondható el, hogy stagnáltak 1820 és 1950 között, nem mutattak gazdasági növekedést, így a kialakuló válságok sem rázták meg annyira. A negyedik szakasz a II. világháborút követő időszak, amit Bretton Woods neve fémjelez a legjobban. Ebben az időszakban bontakozik ki a technológiai forradalom, ekkor jelennek meg a transznacionális vállalatok, megindul a gyarmatbirodalmak szétesése, amit az új típusú munkamegosztás kialakulása követ. De ekkor kezdődik meg a hidegháború és az európai integrációs folyamat is. A korszak végére Bretton Woods és az aranydevizarendszer összeomlik és az 1973/74-es olajárrobbanás alapjaiban rázta meg a gazdaságot. -19-

19 Az ázsiai gazdaságokat az olajár változása különösen befolyásolja. (2000-ben a világ olajfelhasználásának közel 34 %-át birtokolta 8 ). De ebben a korszakban került reflektorfénybe a nemzetközi szabályozási keret létrehozásának az igénye (a 1929-es válságból, a II. világháború tanulságaiból levont következtetések alapján). Ennek keretében előtérbe kerül az igény a nemzetközi szervezetek felállítására. Így létrehozták az Nemzetközi Valutaalapot, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot és életbe lépett 1948-ban az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (később WTO). Ázsiában ebben az időszakban (a II. világháboruú után) indul meg a dekolonizációs folyamat. Egész Dél-kelet Ázsiában a II. világháború előtt csak a Thai Királyság volt független, majd tíz év alatt ( ) minden állam függetlenné vált, kivéve Timor és Goa, amelyek portugál gyarmatok maradtak. A gyarmatosítóktól való elszakadást az is elősegítette, hogy a gyarmatok rájöttek, hogy a gyarmattartó országok nem is olyan erősek. A világháború alatt ugyanis Japán, régió legtöbb országában kialakított magának pozíciókat, gyakorlatilag megszállta az országokat, az országok ebből azt a következtetést vonták le, hogy az európaiak nem is olyan erősek. A világháború befejezése után, amikor az angol, amerikai csapatok felszabadították a dél-kelet ázsiai országokat a japán megszállás alól, ellenállási mozgalmak alakultak ki. Tehát kedvezőek voltak a nemzetközi feltételek a függetlenné váláshoz. Malajzia (brit gyarmat) végül 1963-ban lett független, 1970-ben azonban Szingapúr különvált tőlük. Az ötödik szakaszt a 1973/74-es válságtól kezdve számítjuk. Ebben az időszakban tovább folyt a transznacionalizálódás és fokozódott a harmadik világ országainak a differenciálódása továbbá gyorsult és egyre szélesedett az eladósodás folyamata. Ekkor már olyan problémák kerültek előtérbe, mint az energiaválság vagy a környezetszennyezési és ökológiai problémák (amelyek másrészt lökést adtak egy újabb technológiai forradalomnak ). Ezekből az országokból emelkedtek azután ki a "kis tigrisek" (angol nyelvű irodalmakban általában dragons (sárkányok)) vagy újonnan iparosodott országok 1950 és 1973 között évi 2,95 %, 1973 és a századforduló között egyenesen 3,54 % gazdasági növekedési ütemmel 9. A japán és amerikai multinacionális vállalatok beruházásai és vállalatalapításai nagy szerepet játszottak ebben a látványos felzárkózási folyamatban. Nekik az általános recesszió éveiben sikerült javítani a 8 Forrás: World Resources, A globalizáció hatásai

20 gazdasági helyzetükön, ezáltal egyre jobban ki tudtak emelkedni a harmadik világ országainak csoportjából. Egyébként a legkevésbé fejlett országok száma is egyre növekedett ebben az időszakban, hiszen egyre nagyobb méreteket öltött a differenciálódás. (az olajexportőr országokban az olajárrobbanás hatására azonban kedvezőbb volt a helyzet, de ezekben az országokban is jelentősek az egyenlőtlenségek). A hatodik szakaszban a szovjet blokk már korábban megindult gazdasági szétesése révén megindultak a kelet- és közép-európai rendszerváltások. Világgazdasági szinten ezt a korszakot a gyorsuló globalizáció és az egyre jobban, mindent átható interdependencia jellemzi. 10 Ebben a korszakban jól láthatóan kirajzolódnak a globalizált világ előnyei (például az egyre javuló kommunikációs infrastruktúra) és árnyoldalai. A gazdasági és adósságválságokban bővelkedő időszak ismételten tanúbizonyságot tett arról, hogy mind a nemzetközi intézményeknek, mind a nemzetközi kereskedelemben résztvevő országoknak igen sok tennivalójuk van még, hogy stabil növekedési pályára állítsák a világgazdaságot, illetve a szuverén gazdaságokat. Ázsiában ezt az időszakot a 1997/1998- as gazdasági válság fémjelzi a legjobban, hiszen a 90-es évek közepében még szép kilátásokkal rendelkező országok pár év alatt akkora visszaesést szenvedtek el, hogy csak az ezredforduló utánra sikerült stabilizálni a gazdaságot. (vannak azonban ez alól is kivételek, mint például Indonézia, aki a válság következtében még most is belpolitikai problémákkal küzd. Az ezredforduló kezdetétől talán felállíthatunk egy hetedik korszakot is, amit a regionális integrációk mélyülése fémjelez. Ez a szorosabb összetartás egyrészt a közös ellenség, a terrorizmus visszaszorítására és így a biztonság növelésére tette erőfeszítések eredménye. Másrészt minden integráció és minden állam érdeke, hogy beinduljon egy hosszantartó gazdasági növekedés. Ha adott integrációk egyre jobban mélyülnek, akkor csökkenhetnek a kereskedelmet akadályozó tényezők, így pedig beindulhat a növekedés Dél- és Kelet-Ázsia helye a világgazdaságban 10 Szentes Tamás: Globalizáció, regionális integrációk, és nemzeti fejlődés korunk világgazdaságában Savaria University Press, Szombathely oldal -21-

21 A válságok kezelésének egyik legjobb módszere a közös összefogás volt. Ennek érdekében különböző szerveződéseket, szövetkezeteket hoztak létre az adott országok. Egyrészt azért, hogy csökkentsék a külső függést (ami az ászai országok esetében elég jelentős gyarmati múltjuk miatt), másrészt azért, hogy a konzultatív párbeszédek folyamán közösen találjanak megoldást egy-egy problémára, valamint hogy mélyítsék a regionális integrációkat, amik képesek ellensúlyozni a központi gazdaságok hatalmi túlsúlyát. A dél- és kelet-ázsiai országok esetében két csoportot alakíthatunk ki aszerint, hogy milyen módon tudtak bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. A tigrisek (Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Hong-Kong) a hatvanas években nyitottak a világgazdaság felé, egy meglehetősen kedvező környezetben, ekkor még a piacok kevésbé voltak telítettek és protekcionisták. A fő felvevőpiacot ebben az időben az éppen dinamikus növekedési pályán lévő USA és Japán jelentette. A Tigrisek nem rendelkeznek nagy nyersanyag készletekkel, így mindenképpen importra szorulnak. Jellemző a viszonylag nagy a népsűrűség és maguk az országok nem túl nagy alapterületűek. A gyarmati viszonyból függőségüket később veszítették el, mint a latinamerikai fejlődő országok, ebből adódóan nagyobb függőség alakult ki. Folyamatosan fenn kellett tartaniuk a kapcsolatot a lehetséges import-partnerekkel, így jellemző volt ezen országok gazdaságára a kereskedelmi mérleg hiány. Dél-Korea, Tajvan eredetileg gazdaságában a hangsúly az agrárszektoron volt, de a nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódás után ezekből az országokból közepesen fejlett ipari ország lett. Szingapúr, Hong-Kong már a gyarmati időszakban is inkább szolgáltatói szektorokban nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Nyitás után az ipari és pénzügyi szolgáltatások előtérbe hozására helyezték a hangsúlyt. Az újonnan iparosodó országok második hulláma a 70-es években kapcsolódott be a nemzetközi kereskedelembe. Thaiföld, Malajzia, Indonézia és a Fülöp Szigetek, azaz a kis-tigrisek már korántsem voltak olyan szerencsések, mint felnőtt társaik. Ők egy viszonylag kedvezőtlenebb időpontban nyitottak, hiszen a 70-es évek jellemző gazdasági vonulata egy világgazdasági recesszió volt. Ezek az országok ugyan jobb természeti -22-

22 erőforrásokkal, lehetőségekkel rendelkeztek, mint a Tigrisek, de éppen ezért sokkal tovább folytatták az importhelyettesítő gazdaságpolitikájukat és nyitottak később. A Tigrisek sikeres kitörését már nem tudták ugyanolyan hatékonyan megvalósítani. A Kistigrisek esetében még azt is hangsúlyozni kell, hogy ugyan a munkaerő valóban olcsó volt ezekben az országokban, de nem volt olyan jól képzett, mint Tigrisek esetében. Ebből kifolyólag, az olcsó munkaerő ellenére, a tudásigényes ágazatokat nem ide telepítették. Tehát az ázsiai modell, nem egységes fejlődési utat járt be, de elég hosszú ideig (megközelítőleg a 1997-es valutáris válságig) kifejezetten sikeresnek mondható. A modell alapvetően kifele forduló és evvel a nyitottsággal még az olajválságot is sikeresen tudták kezelni, a TNC-k segítségével. Rövidtávon a protekcionista intézkedések (Malajzia reakciója a tőkekiáramlásra, importkontroll) is lehetnek sikeresek, de hosszú távon, nem tarthatóak, mert nem alkalmazkodik a piachoz így romlik a gazdasági teljesítmény és a szomszédos nyitott, reformáló országok vonzóbbá válnak. Az országokra egységesen a flexibilitás, gyors alkalmazkodás, megtakarítási hajlandóság, beruházási kedv, képesség a K+F, know-how, technológia importok fogadására. Ezeken kívül volt még két jellemző tulajdonság, ami azonban a gazdasági válságkor jelentős hátrányt okozott, az egyik a nagy állami szerepvállalás. Ez egyrészt nem kedvezett a liberalizációs törekvéseknek, másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy az ázsiai kultúrák, társadalmak nagy része kollektivista társadalom. Az ilyen jellegű országokban az állam nagyobb befolyással rendelkezni a gazdasági életben, mint más eltérő társadalmakban. A másik ilyen tényező a szociális háló alulfejlettsége, mivel itt a hagyományok szerint az öregeket és munkaképteleneket a család tartja el. Ez egy rendkívül költségtakarékos rendszer és jól is működött a valuta válságig, azonban amikor a családfenntartók nem kerestek pénzt az egész család megélhetése került veszélybe. A kilencvenes évek közepéig a kelet-ázsiai térség gazdaságát a külső függés határozta meg, legfőbb partnerei Japán és az USA voltak. Az USA a 80-as évektől kezdve legjelentősebb piacot jelentett az ázsiai termékeknek, Japán pedig a 80-as évek második -23-

23 felében tapasztalható yen erősödésnek köszönhetően tőke importtőrként volt releváns. (A közvetlen befektetések révén a térség első számú befektetőjévé Japán vált). A 90-es évektől kezdve azonban az USA nem tudta felszívni ezeket az ázsiai importcikkeket, és habár a kelet-ázsiai országok gazdasági teljesítménye folyamatosan nőtt, a felvevő piac nem növekedett ezzel arányosan. Ez a problémát azonban az országoknak sikerült oly módon kezelni, hogy erősítették a térségen belüli, regionális kereskedelmet. Így Japán és az USA folyamatosan veszített fő importőri szerepéből is és ezzel párhuzamosan nőtt a regionális kapcsolatokból származó import mértéke. A Japánba vetett bizalom főként akkor kezdett meginogni, amikor a as gazdasági válság előestéjén a yen gyengülni kezdett és egyre jobban csökkeni látszott a befektetői bizalom. Az ezredfordulóra is ez a tendencia volt jellemző, tehát a térségen belüli exportimport részaránya növekszik a régió kereskedelmi kapcsolataiban. Ugyanez a befektetésekre is igaz, a kelet-ázsiai térség országainak befektetéseit főként a térség szívja fel, a kívül eső régió részaránya csökken. A regionalizmus megerősödése illetve a térségben jelentkező befelé forduló folyamatok talán lehetőséget biztosítnak majd a közeljövőben arra, hogy a régió levetkezze egyik legnagyobb hátrányát a jelentős külföldi függőséget. Természetesen ezt az új modellt sokan vitatják, különösen Japán (akinek a vezető szerepét ez az új folyamat igencsak megingatná). Azonban jelenleg az intraregionális kereskedelem aránya még mindig nem éri el a külső országokkal folytatott kereskedelem arányait. Tehát a fejlődő országok még mindig jelentős mértékben függnek az aktuális világkereskedelmi áramlatoktól. Ezt az elméletet a 2001-es keresletcsökkenés következtében kialakuló dekonjukturális hullám igazolja a legjobban. Minkét időszakról (1997/98 és a 2001-es) elmondhatjuk, hogy a válság gyökere egy úgymond kívülről generált eseményből származik. Ez 1997-ben a spekulációs tőke támadása volt, 2001-ben az USA gazdaságának lassulása váltott ki a visszaesést az országokban (igaz nem a 1997-es méretűt). Ezt a feltételezést az alábbi táblázat is igazolja. A reál GDP alakulása 1996 és 2005 között (éves %-os változás) -24-

24 Fejlett országok Újonnan ázsiai országok iparosodott Fejlődő Ázsia Fejlődő Ázsia, kivéve Kína és India Táblázat Forrás: IMF Jól látható a visszaesés 2001-ben, hiszen 3,9 %-os növekedésről mindössze 1,2 %-osra estek vissza mutatók (az Amerikai Egyesült Államokban 2,5-ről -0,3-ra esett vissza). Ez a visszaesés ugyan kisebb mértékű volt az ázsiai országok összességében, de az újonnan iparosodott országokban, akiknek a legnagyobb a függősége, a fejlett gazdaságokhoz hasonló mértékben esett vissza a gazdasági teljesítménye. A kiszolgáltatottság mérséklése végett az országok erősíteni kezdték a térségen belüli kapcsolataikat, ennek eredménye képen az ASEAN, mint nemzetközi jelentőségű szervezet kezdett funkcionálni. -25-

25 3. fejezet: Délkelet-Ázsiát érintő integrációs törekvések 3.1. Az ASEAN a regionális összefogás Ázsiában A Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségét (ASEAN) augusztus 8-án alapította meg Bangkokban Délkelet-Ázsia öt fejlődő országa a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld. A jelenleg 10 tagállamból álló szervezethez azóta csatlakozott Brunei (1984), Vietnam (1995), Laosz és Myanmar (1997), valamint Kambodzsa (1999). Az ASEAN régió mintegy 4,5 millió négyzetkilométeres területének népessége meghaladja az 550 millió főt. Az ASEAN, fő célja a hidegháború lezárása óta, hogy a térség gazdasági növekedésének, társadalmi, kulturális fejlődés gyorsítása a regionális együttműködés révén. Az összehangolt erőfeszítéseknek köszönhetően, a tagállamok az 1997-et megelőző tíz évben a világ leggyorsabban fejlődő térségévé válhattak. A Szövetség szerepének és jelentőségének elismerését mutatja, hogy a fejlett országok (USA, Kanada, Japán, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Korea, Európai Unió) kormányszinten a hetvenes-nyolcvanas évek óta rendszeres párbeszédet folytatnak a Szövetséggel (dialógus-partnerség). A szűkebb regionális kereteken túlmutató együttműködési szándékot jelezte, hogy 1995 decemberében India, 1996 nyarán pedig Oroszország és Kína lépett be az ASEAN dialógus partnerek klubjába (ASEAN Plus). Ezáltal jelentősen megnőtt az ASEAN nemzetközi presztízse, hiszen a dialóguspartnerek között a BT valamennyi állandó tagja jelen van ben létrehozták az ASEAN Regionális Fórumot (ARF), amely konzultációs keretet biztosít a biztonságpolitikai kérdések megvitatására. Az ARF évenként tartja ülését, jelenlegi tagjai az ASEAN tagállamokon kívül Ausztrália, Kanada, Kína, az Európai Unió, India, Japán, Korea, Mongólia, Új-Zéland, Pápua-Új-Guinea, az Orosz Föderáció és az Amerikai Egyesült Államok. -26-

26 Az ASEAN legfőbb döntéshozó szerve az ASEAN Állam- és Kormányfők Találkozója, amelyet háromévente hívnak össze. A hivatalos ASEAN Csúcstalálkozók közötti időszakban évente sor kerül az Állam- és Kormányfők Informális Találkozójára. A Szövetség évente rotációs alapon, az állandó bizottsági elnöki funkciót betöltő ország fővárosában tart külügyminiszteri értekezletet (ASEAN Ministerial Meeting), amelyet hagyományosan a dialógus-partnerekkel folytatott tanácskozás, illetve 1994-től az ARF (ASEAN Regionális Fórum) ülés követ. Igen kiterjedt struktúrával folynak a különböző szakminiszteri értekezletek is. A külső kapcsolatok egyeztetése érdekében a fontosabb fővárosok ASEAN nagykövetei bizottságot alkotnak az ASEAN külpolitikájának összehangolására. Az ASEAN Állandó Titkársága Jakartában működik, jelenlegi, öt évre választott főtitkára Ong Keng Yong szingapúri diplomata. A tagországok részéről a 90-es évektől kezdve erőteljes érdekeltség nyilvánul meg az egymás közötti gazdasági kooperációs formák egyre sokszínűbbé tételére. A negyedik, Szingapúri ASEAN Csúcson (1992) célul tűzték ki az ASEAN Szabadkereskedelmi Övezetének (ASEAN Free Trade Area = AFTA) kialakítását, a vámkorlátozások fokozatos felszámolását 2008-ig ben 2003-ra hozták előre a megvalósítás határidejét. A döntésben szerepet játszott az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) felgyorsult liberalizációjával való lépéstartás igénye. Az AFTA révén az APEC gazdasági szubrégiói közül a NAFTA, valamint az Ausztrália Új- Zéland közötti CER után az ASEAN lesz a harmadik szabadkereskedelmi övezet. Az 1997-ben, Kuala Lumpurban elfogadott ASEAN Vision 2020 című dokumentum létrehozta az ASEAN Partnerség a Dinamikus Fejlődésért programot, hogy elősegítse a stabil, virágzó és versenyképes ASEAN Gazdasági Térség (ASEAN Economic Region) létrejöttét. A nyilatkozat főbb megállapításai szerint a térségben 2020-ra megvalósul a javak, a szolgáltatások és a beruházások szabad áramlása, akadálymentesebbé válik a tőkemozgás, kiegyensúlyozottabbá a gazdasági fejlődés, és mérséklődnek a társadalmi egyenlőtlenségek ban létrehozták Hanoi Akciótervet annak érdekében, hogy segítsék a Vision 2020 hosszútávú terveit. Akcióterv sorozatokat állítottak fel, az első ilyen tervsorozat a Hanoi -27-

27 Akcióterv volt, amit hat évre, 1999 és 2004 közötti időszakra készítették. A tervben foglalt főbb célkitűzések a regionális makrogazdasági mutatók és pénzügyi stabilitás fenntartása, a nagyobb fokú gazdasági integráltság elérése, a tudományos fejlődés segítése és az IT infrastruktúra fejlesztése, a társadalmi fejlődés támogatása, a környezet védelme és a fenntartható fejlődés támogatása és a helyi béke és biztonság fenntartásának támogatása volt ben a Hanoi Akciótervet új váltja fel, a Vientiane Action Programme (VAP), ami a közötti időszakra szól. De a VAP feladata már nemcsak azoknak a lépéseknek az elősegítése lesz, amelyek közelebb hozzák az ASEAN-t a Vision 2020 megvalósításához, hanem az is hogy figyelmet szenteljen a Bali Concord II céljainak végrehajtására (lásd lejjebb) és hogy a régió országait és az ASEAN külső partnereit meggyőzze a beindult folyamatok komolyságáról. A délkelet-ázsiai országok az ASEAN+3 együttműködést a szabad kereskedelmi megállapodások irányába kívánják fejleszteni. Japán, de különösen Dél-Korea óvatosan reagált az ASEAN kezdeményezésére, Kína ugyanakkor önállóan, az ASEAN+1 keretében előrehaladott tárgyalásokat folytat a szervezettel a szabad kereskedelem előtti akadályok 2010-ig történő megszüntetéséről. A kínai befolyás növekedése a régióban arra késztette Japánt, hogy a gazdasági együttműködés szélesítse a délkelet-ázsiai partnereivel (Koizumidoktrína). A japán fél csak utalásokat tett egy, a jövőben kitárgyalandó esetleges szabadkereskedelmi megállapodásra. A térségbeli fejlemények, különösen Kína megerősödésének hatására India az 1990-es évek második fele óta hangoztatott kelet felé tekintés politikájának megfelelően szorosabb kapcsolatok kialakítását kezdeményezte az ASEAN-nal. A 2002-es Phnom Penh-i csúcstalálkozó keretében az ASEAN fennállása óta első ízben került sor India-ASEAN csúcsra (ASEAN+1 keret), amely során az indiai fél kezdeményezte az ASEAN és India közötti FTA kialakításának megvizsgálását, melyet az ASEAN országok üdvözöltek. 11 A Phnom Penh-i csúcstalálkozón (2002. november 4.,) megállapodás született a kereskedelmi liberalizáció, a terrorizmus elleni harc és a turizmus fejlesztése érdekében. A megbeszéléseken a korábbiakhoz képest nagyobb súllyal szerepeltek a politikai és

28 biztonsági kérdések, amelyek a 2001-es terrortámadások óta kialakult bizonytalanság és az Irakkal kapcsolatos viták miatt egyre jobban előtérbe kerültek. Az ASEAN vezetők deklarált célja, hogy a termékek, szolgáltatások, befektetések és tőkeáramlás liberalizálásával versenyképes regionális integrációt hozzanak létre. Megkezdték az egységes ASEAN-valuta megteremtésének megvizsgálását, a pénzügyi rendszerek fejlesztését és deregulációját, egységes, egészségesebb nemzeti gazdaságpolitikák módozatainak kialakítását. 12 Az ASEAN október csúcsát Bali-szigetén rendezték meg, és új mérföldkőként értékelték a szervezet történetében. A csúcs keretén belül elfogadott dokumentumok közül a Bali Concord II nyilatkozatot tekintik a legfontosabbnak. Ebben fektették le az ASEAN Biztonsági Közösség létrehozására (ASC) vonatkozó alapokat, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben egy NATO-hoz szervezetet szeretnének létrehozni vagy azt, hogy közös kül- és biztonságpolitika kialakítására törekszenek. Az ASEAN Biztonsági Közösség létrehozásában olyan regionális kérdések is beletartoznak, mint a regionális tengerészeti, tengeri hajózási együttműködés erősítése (Fontos kiemelni, hogy a szingapúri, indonéz, és maláj vizeken 108 kalóztámadás történt első felében, ami igen magas mutató, ha azt nézzük, hogy az egész világon 234 kalóztámadás volt összesen). Az ASEAN Gazdasági Közösség kezdeményezéseit már az 1997-es Vision 2020-ban meghatározták, mely szerint a cél az, hogy egy stabil, lehetőségekkel teli, nagyon versenyképes ASEAN gazdasági integrációt hívjanak életre, ahol az áruk, a szolgáltatások, a befektetések szabad áramlását kívánják elérni, valamint a tőke szabadabb mozgását, kiegyensúlyozott gazdasági növekedést biztosítani 2020-ra. A Bali konferencián a tagok hozzáállása alapján kiderült, hogy a ASEAN Gazdasági Közösség létrehozásának van realitása és az egyre élesedő verseny is arra kényszeríti az országokat, hogy ha versenyképességüket meg akarják tartani (elsősorban Kínával szemben)