A KOGNITÍV CSOPORTSZELEKCIÓ ELMÉLETE

Átírás

1 Magyar Pszichológiai Szemle, 2014, 69. 3/ DOI: /MPSzle A KOGNITÍV CSOPORTSZELEKCIÓ ELMÉLETE HORKAY CSABA Nemzeti Adó- és Vámhivatal horkay.csaba@yahoo.com Beérkezett: július 3. Elfogadva: március 26. Az evolúció során a túlélés szempontjából sikeres élőlények választódnak ki. Az élőlények hosszú távon kizárólag csoport formájában képesek a túlélésre, ezáltal az egyedek viselkedését nem racionális csak az egyed szintjén értelmezni, hanem a csoport viselkedésének a célját és okait is indokolt figyelembe venni a csoport egyedei viselkedésének értelmezésekor. A boldogság és a depresszió alapvető emberi viselkedések. A depresszió egy energiahiányos állapot, ennek ellenkezője a boldogság. Az energia növeli a túlélés valószínűségét, az energia hiánya pedig csökkenti a túlélés valószínűségét az egyed szintjén, a csoport túlélési valószínűségét ugyanakkor növeli, amennyiben a sikeres egyedek kiválasztódnak a csoportból, a boldogság és a depresszió tehát dominánsan a csoport szempontjából előnyös viselkedések. Az általános kognitív csoportszelekció esetében az egyed szempontjából előnyös és hátrányos viselkedések egyaránt átadódnak genetikailag az utódnak. Az egyed élete során az elméjének azon része, amely a csoport érdeke szerinti reagálást irányítja, az egyed kognitív módon értékelt sikerességének függvényében alkalmazza a csoport szempontjából előnyös viselkedést. Kulcsszavak: csoportszelekció, szexuális szelekció, motiváció, kognitív viselkedés, boldogság, depresszió BEVEZETÉS A tanulmány célja, hogy az emberi viselkedés alapvető tényezőit rendszerbe foglalja és meghatározza bizonyos alapvető viselkedések valószínű okait, különös tekintettel a boldogságra, a tartós boldogtalanságra, az önző és önzetlen viselkedésre, valamint a szexuális viselkedésre, mely alapvető okok az evolúciós biológiai rendszer működésével is összhangban vannak a tanulmány által definiált élőlény, csoportszelekció, illetve általános és speciális kognitív csoportszelekció fogalmak alapján. 515

2 516 Horkay Csaba AZ ÉLŐLÉNY FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA A létező dolgokat feloszthatjuk élőlényekre és élettelen lényekre. Az élettelen lények viselkedése statikus, vagyis ugyanazon akcióra ugyanazzal a reakcióval reagálnak, továbbá a viselkedésük passzív, vagyis nem autonóm módon, hanem csak külső hatásokra reagálnak. Az élőlények autonóm módon reagálnak, és reagálásukat, viselkedésüket változtatják. Az aktív és dinamikus reagálás alapvető formája a szaporodás és a mutáció, illetve rekombináció. Az aktív reagáláshoz az élőlénynek környezeti energiára van szüksége. 516 A CSOPORTSZELEKCIÓ FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA Az élőlény a szaporodással hozza létre a csoportot, amely egy eszköz az élőlény számára a túlélés érdekében történő reagáláshoz. A csoport formájában létező élőlény a mutáció, illetve rekombináció segítségével képes a viselkedése változtatására. Az élőlény a génnel mint eszközzel képes megvalósítani a szaporodást és a mutációt, illetve rekombinációt. A csoportot alkotó egyed is a szaporodás útján keletkezik, de ezen egyed ténylegesen egyedi, vagyis nem csoportként élő élőlénynek akkor lenne tekinthető, ha mint élőlény nem szaporodással növelné a túlélési valószínűségét. Az élőlény által létrehozott és a csoportot alkotó egyed tehát, bár fizikailag elkülönülten létezik, logikailag a csoport formájában létező élőlény részét képezi, nem pedig önálló élőlénynek tekinthető. Egy elméletileg ténylegesen egyedként létező élőlény továbbá sem a mutációval, sem a rekombinációval nem lenne képes a viselkedése változtatására. Amennyiben a genetikai reagálást egészében vizsgáljuk, akkor a gént tekinthetjük az élőlény eszközének, amellyel a környezetére reagál. Egy másik logikailag lehetséges variáció, ha a gént nem pusztán a túlélés eszközének, hanem egyben a túlélés céljának is tekintjük (DAWKINS, 1982). Amennyiben viszont a gént tekintjük a túlélés céljának, akkor a legmagasabb szintű entitás nem maga az élőlény, hanem a gén, ekkor viszont nem lenne olyan magasabb szintű entitás, amelynek a túlélése érdekében a gén létrejött volna, a gén viszont feltételezhetően maga is kifejlődött az élettelen dolgokból. A génhez hasonlóan a kognitív reagálás kifejlődése is magyarázható úgy, mint amely eszköz a genetikai reagálást egészíti ki, hogy növelje az élőlény reagálásának a dinamikáját és aktivitását. Az élőlény hosszú távon kizárólag csoport formájában képes a túlélésre, a csoport pedig egyedekből áll, ezáltal a tartósan sikeres reagáláshoz az élőlénynek eszközként szüksége van az egyedre is. A csoport hosszú távú túléléséhez szükséges továbbá, hogy ne csak létrejöjjön az egyed, hanem az egyed maga is törekedjen a túlélése érdekében a sikeres viselkedésre (DARWIN, 1859). Amikor tehát az egyed közvetlenül a saját túlélése érdekében reagál, közvetett módon akkor is a csoport túlélése a cél, ugyanakkor vannak olyan viselkedések, amelyeknek közvetlenül a csoport túlélése a célja, mint például a szaporodás esetében. Mind az

3 A kognitív csoportszelekció elmélete 517 egyéni szintű, mind a csoportszintű szelekció végső célja tehát az élőlény túlélése. Az élőlénynek a létezéséhez eszközként szüksége van tehát a csoportra, a csoport létezéséhez pedig szüksége van eszközként a génre és az egyedre. AZ EMBERI VISELKEDÉS ALAPVETŐ TÉNYEZŐINEK MEGHATÁROZÁSA A tanulmány viselkedésként értelmez minden olyan reakciót, amelynek célja a túlélés érdekében történő sikeres reagálás, beleértve a tudatos és tudatalatti viselkedéseket, valamint a nem kognitív reagálásokat is. Az emberi egyedek viselkedéseinek alapvető célja egyik részben a fizikai (természetes) szükségletek kielégítése, vagyis az aktív reagáláshoz szükséges környezeti energia, pozitív környezeti (természetes) szelekciós hatás megszerzése, valamint a negatív környezeti (természetes) szelekciós hatások elkerülése, amelyek az egyedek fizikai energiaszintjét csökkentik. A viselkedések célja másik részben a boldogság megszerzése és egyúttal a boldogtalanság elkerülése. A viselkedések célja harmadik részben a szexuális szükséglet kielégítése. Az egyedek túlélése szempontjából a sikeres viselkedés egyik tényezője a versengő viselkedés, amely egyrészt a fizikai szükségletek kielégítésére, másrészt a negatív környezeti szelekciós hatások elkerülésére irányul. Fizikai szükséglet tipikusan a táplálék (MASLOW, 1943). A negatív környezeti szelekciós hatás elkerülése ami tekinthető a biztonság szükségletének érdekében történő viselkedések tipikusan a támadás és a menekülés (MASLOW, 1943). A fizikai szükségleteket kielégítő környezeti energiaforrások az egyed fizikai energiaszintjét növelik, a negatív környezeti szelekciós hatások az egyed fizikai energiaszintjét csökkentik. A versengő viselkedés megvalósításának alapvető feltétele az egyed szervezetének egészséges működése (MASLOW, 1943). A sikeresség másik tényezője az egyedek egymással való együttműködő viselkedése. Az együttműködés növeli a fizikai szükségletek kielégítése érdekében szükséges környezeti energiaforrások megszerzésének, illetve a negatív környezeti szelekciós hatásokra történő reagálásnak a képességét. AZ ÁLTALÁNOS KOGNITÍV CSOPORTSZELEKCIÓ FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA A szomorúság, illetve a depresszió, a tartós szomorúság, egy alacsony energiaszintű állapot, ennek ellenkezője a boldogság. Amennyiben az emberi egyedek sikeressége szempontjából vizsgáljuk a boldogságot, illetve a depressziót mint viselkedést, akkor az energia, a boldogság növelheti, az energia hiánya, a depresszió csökkentheti hosszú távon a túlélés valószínűségét az egyed szintjén. A csökkent energiaszint hosszú távon csökkentheti a környezeti energiaforrások megszerzésének képességét, valamint csökkenhet a sikeres támadás, illetve menekülés esélye. A megnövekedett energiaszint ezzel szemben hosszú távon megnövelheti az 517

4 518 Horkay Csaba egyed sikeres reagálásának valószínűségét. Amennyiben a csoport sikeressége szempontjából vizsgáljuk a boldogságot, illetve a depressziót, akkor a csoport túlélési valószínűségét hosszú távon megnövelheti, ha a csoport kiválasztja a sikeres egyedeket, tekintve, hogy minél nagyobb a sikeresen versengő és együttműködő egyedek aránya, annál valószínűbb, hogy sikeresen képes viselkedni a csoport. A boldogság és a depresszió tehát dominánsan a csoport szempontjából adaptív viselkedések. A csoportszelekció ezen formájához azonban szükség van arra, hogy legyen egy olyan elkülönült része az elmének, amely nem az egyed, hanem a csoport érdeke szerint módosítja az egyed energiaszintjét, hangulatát és ezáltal az egyed túlélési valószínűségét az egyed sikerességének függvényében. Ezen elmerész feladata közvetlenül a csoport túlélési valószínűségének a maximalizálása. A csoport érdeke szerinti reagálást irányító elmerész fogalma alatt a tanulmány az egyed kognitív viselkedésének egy olyan logikailag elkülöníthető részét érti, amely viselkedésnek a célja közvetlenül a csoport túlélési valószínűségének a növelése, nem pedig az idegrendszer fizikailag elkülöníthető területe, illetve működése értendő alatta. A depresszió fogalma alatt a tanulmány egyrészt a klinikai depresszió szerinti fogalmat érti, ugyanakkor tekintve, hogy a tanulmány az emberi viselkedést általános szinten vizsgálja, a depresszió tünetei közül a legáltalánosabb, a tanulmány által legfontosabbnak vélt tényezőkre koncentrál. A tanulmány másrészt a depreszszió fogalmát a klinikai depresszióhoz képest tágabban is értelmezi és a depresszió fogalmába beleért minden olyan tartósan alacsony energiaszintű állapotot, amelyet az egyed viselkedése sikerességének kognitív értékelése eredményez. Mind a boldogságot, mind pedig a szomorúságot, illetve a depressziót valószínűsíthetően az idegrendszer hozza létre hasonló biológiai mechanizmusokkal (NUTT, 2008; KRINGELBACH és BERRIDGE, 2010; HAGEN, 2011). A depresszió kialakulására feltehetőleg nemcsak az egyed sikerességének kognitív értékelése, hanem az idegrendszer rendellenes működése is hatást gyakorolhat, ezen rendellenes működések okainak feltárása, illetve bemutatása azonban nem tárgya a jelen tanulmánynak (HAGEN, 2011). A tanulmány által logikailag elkülönítetten vizsgált, a környezeti, illetve szociális hatások kognitív értékelésével összefüggésbe hozható depresszív viselkedés a tanulmány szempontjából nem tekintendő ilyen rendellenes működésnek, tekintve, hogy a csoport szempontjából előnyös viselkedésről van szó. Az egyedeknek a csoport érdeke szerinti reagálását irányító elmerészei tudat alatt kognitív módon értékelik az együttműködés és a versengés sikerességét, melynek során egyrészt önmaguk sikerességét értékelik, másrészt pedig egymás sikerességét. Az egyedek a sikerességüket önmaguk korábbi sikerességéhez, illetve a többi egyed sikerességéhez viszonyítva képesek meghatározni. Az egyed sikerességének értékelésekor továbbá meghatározó jelentőségű, hogy a másik egyedet, amely az értékelést végzi, milyen mértékben értékeli az egyed sikeresnek. Az egyedek tudatosan is képesek értékelni a viselkedés sikerességét, amely képes lehet hatást gyakorolni a tudatalatti értékelésre is, a tanulmány ugyanakkor kizárólag a tudatalatti értékeléssel és annak hatásával foglalkozik. 518

5 A kognitív csoportszelekció elmélete 519 A siker tudatalatti kognitív pozitív önértékelésére tipikus példa az önzetlenség, az önmegvalósítás, illetve a flow-élmény (MASLOW, 1943; ALLISON és mtsai, 1988). A siker mások általi pozitív értékelésére tipikus példa a tisztelet, illetve a szeretet (MASLOW, 1943). A sikeresség tudatalatti kognitív (ön)értékelésének hangulatmódosító hatása egy másik szintén alapvető emberi viselkedés, a humor esetében is megfigyelhető. A humor alapvető formája esetében az egyed hangulata, energiaszintje hirtelen megemelkedik annak következtében, hogy valamely másik egyedet tudat alatt önmagához képest sikertelennek értékel. A komédiák, bohóctréfák és viccek tipikusan arra épülnek, hogy valaki hibázik, ügyetlen, buta, csúnya stb., vagyis valamilyen sikertelen tulajdonsággal rendelkezik, sikertelenül viselkedik, illetve sikertelenség éri. A humor esetében lényeges összetevő a sikertelenség mértéke is. Túlzott mértékű sikertelenség esetében nem a humor a válaszreakció, hanem az együttérzés, illetve az együttműködő viselkedés, amelyre tipikus példa a tragédia. Az egyed elméjének egy második elkülönült része szintén tudat alatt kognitív módon értékeli az egyed versengésének és együttműködésének sikerességét, melynek során figyelembe veszi a környezet fizikai energiaszintet módosító hatását és ezzel párhuzamosan a csoport érdeke szerinti reagálást irányító elmerész pszichológiai energiaszintet módosító hatását is, vagyis az általános kognitív csoportszelekciós hatást. Ezen elkülönült elmerész feladata közvetlenül az egyed túlélési valószínűségének a maximalizálása. A környezetre történő sikeres reagálás érdekében megvalósítandó viselkedési stratégia során az egyedek törekednek a versengésre és az együttműködésre. A csoport érdeke szerinti reagálást irányító elmerész motiválja ezeket a viselkedéseket, és egyúttal szelektálja is a sikertelenül viselkedő egyedeket, mely funkciók hatásai adott esetben ellentétesek lehetnek az egyed saját túlélési érdekével, ezáltal szükséges az elkülönült irányítása ezeknek a viselkedési funkcióknak. A versengés és együttműködés sikerességének a csoport érdeke szerinti reagálást irányító elmerész általi kognitív (ön)értékelése sikeresség esetén javítja, sikertelenség esetén rontja a versengés és együttműködés képességét, és ezáltal öngerjesztő módon, mind a sikeresség, mind a sikertelenség visszahat az egyed sikerességére, amely jelentősen növeli a tartós depresszív állapot kialakulásának a valószínűségét (NETTLE, 2004). A kognitív (ön)értékelésnek tehát nemcsak pozitív, hanem negatív hatása is lehet, mivel ezen hatásoknak nemcsak motivációs, hanem szelekciós funkciójuk is van. Sikertelen együttműködő és versengő viselkedés esetében az egyed kiszelektálódhat, sikeres viselkedés esetében pedig növekedhet az egyed túlélési valószínűsége öngerjesztő módon. Amennyiben az egyed sikertelenül reagál, egyrészt szelektálhatja a környezet (természet) a fizikai energiaszintet módosító hatáson keresztül, másrészt pedig szelektálhatja a csoport érdeke szerinti reagálást irányító elmerész a kognitív értékelés pszichológiai energiaszintet módosító hatásán keresztül. A kognitív csoportszelekció ezen általános esetében az egyed szempontjából adaptív és maladaptív viselkedések egyaránt átadódnak genetikailag az utódnak, és később az egyed kognitív módon értékelt sikerességének, illetve sikertelenségének függvényében alkalmazza az elme a csoport szempontjából előnyös viselkedést, a boldogságot, 519

6 520 Horkay Csaba illetve a depressziót. Az általános kognitív csoportszelekció esetében tehát az egyed számára maladaptív viselkedés is átadódhat genetikailag az utódnak, ez mégsem jár együtt szükségszerűen az egyed túlélési esélyének csökkenésével. Az egyén érdeke szerinti reagálást irányító elmerész a környezeti szelekciós folyamat során a fizikai élvezettel és fájdalommal, valamint a fizikai szükségletek kielégületlensége miatti hiányérzettel motiválja a negatív környezeti szelekciós hatások elkerülését, valamint a fizikai szükségletek kielégítését, vagyis a pozitív környezeti szelekciós hatások megszerzését (KRINGELBACH és BERRIDGE, 2010). A hiányérzetet tekinthetjük a fájdalom olyan típusának, amelyet a szükséglet kielégülésének hiánya idéz elő. Ugyanezen elmerész az általános kognitív csoportszelekciós folyamat során a pszichológiai élvezettel és fájdalommal, illetve hiányérzettel motiválja a negatív általános kognitív csoportszelekciós hatások elkerülését, valamint a pszichológiai szükségletek kielégítését, vagyis a pozitív általános kognitív csoportszelekciós hatások megszerzését. A pszichológiai szükséglet a csoport érdeke szerinti reagálást irányító elmerész által mesterségesen létrehozott energiaszükséglet. A motivációs hatást az egyed érdeke szerinti reagálást irányító elmerész az egyed elméjének egy harmadik elkülönült részére fejti ki, amely a végleges viselkedési stratégiát kialakítja, maximalizálva az élvezet és a fájdalom egyenlegét. Ezen elmerész már nem kizárólag tudat alatt, hanem részben tudatosan is értékeli az egyed viselkedésének valószínűsíthető következményeit. A boldogság pszichológiai szükségletként és élvezetként pozitív motiváció és egyben pozitív általános kognitív csoportszelekciós hatás. A depresszió pszichológiai fájdalomként, illetve hiányérzetként negatív motiváció, és egyben negatív általános kognitív csoportszelekciós hatás. Mind a boldogság, mind pedig a depresszió tehát szelekciós és motivációs hatás is egyszerre. A környezeti, illetve szociális hatásokra történő, hirtelen megnövekedett energiaszintet igénylő reagálások esetében az idegrendszer a stressz útján növeli meg az egyed energiaszintjét. A sikeresség tudatalatti kognitív értékelése ugyanakkor az egyedek általános hangulati szintje mellett a stressz esetében is befolyásolja a reagálást. Sikeresség esetében az eustressz a reakció, sikertelenség esetében pedig a distressz (SELYE, 1976a, 1976b, 1985; KOOLHAAS és mtsai, 2011). Az eustressz és a distressz esetében együtt jelenik meg az egyén és a csoport érdeke szerinti reagálás az idegrendszer fizikai szintjén. 520 A SPECIÁLIS KOGNITÍV CSOPORTSZELEKCIÓ FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA Mint ahogyan az a csoportszelekció fogalmának meghatározásakor bemutatásra került, mind a szaporodás, mind pedig annak speciális formája, a szexuális szaporodás mint viselkedések közvetlenül a csoportnak az érdekében történnek. A fejlett élőlények, köztük az ember is, szexuálisan szaporodnak, amelynek során két egyed keresztezéséből jön létre a rekombináció. A szexuális szelekció során az

7 A kognitív csoportszelekció elmélete 521 emberi egyedek választják ki a csoporton belül a keresztezésre legalkalmasabb egyedeket (DARWIN, 1871). A szexuális szaporodás esetében a genetikai variáció már nem pusztán véletlenszerűen jön létre, mint az aszexuális szaporodás esetében, hanem először a később a rekombinációt kialakító egyedek szelektálódnak, kognitív képességgel nem rendelkező élőlények esetében kizárólag a környezet (természet) által, kognitív reagálási képességgel rendelkező élőlények esetében pedig részben kognitív módon is a csoport által. A környezeti (természetes) szelekció önállóan, kognitív csoportszelekció nélkül a siker genetikai értékeléseként is felfogható. A csoport formájában értelmezett élőlény esetében tehát az élőlény nem pusztán a környezeti (természetes) szelekció passzív alanya, hanem aktívan is reagál a környezetére, vagyis aktívan részt vesz a sikeres reagálások kifejlődésében, melynek során a fejlődés alacsonyabb szintjén kizárólag genetikailag, majd a fejlődés magasabb szintjén részben kognitív módon is értékeli a környezeti hatásokra történő reagálások sikerességét, amely aktívabbá teszi az élőlény reagálását. Amennyiben feltételezzük, hogy a kognitív módon megvalósuló szexuális szelekciós viselkedés nem öncélú, hanem a célja a túlélés szempontjából sikeres egyedek egymással történő kereszteződésének kognitív módon történő elősegítése, amely a rekombináció hatékonyságát fejleszti, és ezáltal közvetlenül növeli a csoport túlélési valószínűségét, abban az esetben a kognitív módon megvalósuló szexuális szelekció a kognitív csoportszelekció speciális formájának tekinthető. Mind az általános, mind pedig a speciális kognitív csoportszelekció feltételezhetően tehát az egyednek a túlélés szempontjából sikeres együttműködő és versengő viselkedése alapján szelektálja az egyedeket, a szelekció célja ugyanakkor eltérő. A speciális kognitív csoportszelekció a létrejövő utódok sikerességének valószínűségét növeli, az általános kognitív csoportszelekció pedig a már létrejött egyedek közül választja ki a valószínűsíthetően sikeres egyedeket. A kognitív módon megvalósuló szexuális szelekció esetében a viselkedés a csoport érdekében történik, továbbá kognitív módon történik az egyedek sikerességének kölcsönös értékelése, tehát feltételezhetően egy a csoport érdeke szerinti reagálást irányító elmerész irányítja a viselkedést. A szexuális szükséglet továbbá nem fizikai szükséglet, tekintve, hogy nem szükséges tényező az egyed túléléséhez. A szexuális szükséglet egy, a csoport érdeke szerinti reagálást irányító elmerész által létrehozott pszichológiai szükséglet, amely speciálisan az egyed szexuális szaporodási célú viselkedését motiválja. A szükséglet kielégülése továbbá kompenzálja a viselkedés végrehajtása érdekében az egyed számára felmerülő energiaveszteséget. A speciális kognitív csoportszelekció során az egyednek az ellenkező nemű egyeddel történő kereszteződése kiváltja a szexuális szükséglet kielégülését (MASLOW, 1943). Az egyednek az ellenkező nemű egyeddel történő kereszteződési képessége sikerességének tudatalatti kognitív önértékelése kiváltja a hangulat módosulását. Az egyed sikerességéről az ellenkező nemű egyed által alkotott tudatalatti kognitív értékelés szintén kiváltja a hangulat módosulását. A sikeresség kölcsönös pozitív értékelésére tipikus példa a szerelem (MASLOW, 1943). A szexuális szükséglet kielégülése továbbá az eustressz egyik meghatározó meg- 521

8 522 Horkay Csaba nyilvánulási formája is (KOOLHAAS és mtsai, 2011). A speciális kognitív csoportszelekció esetében is lényeges a pszichológiai élvezet, valamint a pszichológiai fájdalom, illetve hiányérzet mértékének szempontjából, hogy az ellenkező nemű egyedet, amellyel az egyed kereszteződik, illetve amely az egyedet értékeli, milyen mértékben értékeli az egyed sikeresnek. A szexuális szükséglet, illetve a szexuális szelekció esetében megjelenő hangulatmódosulás pszichológiai szükségletekként motiválják az egyedet speciálisan a szexuális együttműködésre (különneműekkel) és versengésre (azonos neműekkel). A speciális kognitív csoportszelekció esetében történő sikerértékelés hozzájárul továbbá az egyed túlélés érdekében történő együttműködő és versengő viselkedése sikerességének teljes értékéhez, és ezáltal a teljes általános kognitív csoportszelekciós hatás, vagyis az általános hangulati szint kialakulásához is. ÖNZÉS ÉS ÖNZETLENSÉG Az egyedek attól függően választják az együttműködés nélküli versengő viselkedést, az együttműködő és versengő viselkedést, illetve a versengés nélküli együttműködést, hogy ezen stratégiák milyen mértékben hatnak ki a sikerességükre, mind a környezeti (természetes) szelekció, mind pedig a kognitív csoportszelekció hatását figyelembe véve. Önző, illetve csaló viselkedés esetében az együttműködés nélküli versengés sikere kompenzálhatja az együttműködés sikertelenségét, önzetlen viselkedés esetében a versengés nélküli együttműködés sikere kompenzálhatja a versengés sikertelenségét. Az együttműködés sikertelensége motiválhat a versengésre, a versengés sikertelensége pedig motiválhat az együttműködésre (NETTLE, 2004). Az egyedek viselkedései esetében nem feltétlenül érvényesül az együttműködő stratégia. Egyrészt például a csoport túléléséhez az egyed túlélése is szükséges, ezért adott helyzetben az egyed önálló túlélési képességére is szükség lehet. Másrészt az együttműködés nélküli versengéssel megszerezhető energia értéke adott esetben meghaladhatja az együttműködéssel megszerezhető energia értékét. Harmadrészt a csoporton belüli hierarchikus átrendeződés lehetősége szükséges lehet ahhoz, hogy a sikeres egyedek kerüljenek irányító pozícióba. Hasonló módon a csoport túlélése érdekében az adott helyzetben a versengés nélküli együttműködő viselkedés stratégiája érvényesülhet, mint például a szexuális együttműködés vagy az utódgondozás esetében. Ugyanakkor a csoport tartósan sikeres reagáláshoz szükséges az is, hogy az egyedek általánosságban törekedjenek az együttműködő és versengő viselkedésre. A versengő, illetve együttműködő viselkedések különböző megvalósulási formái esetében, mint például az önzés és az önzetlenség, a viselkedések genetikailag adódnak át az utódnak, azonban kognitív módon aktiválódnak, amely dinamikusabbá teszi az élőlény reagálását. 522

9 A kognitív csoportszelekció elmélete 523 A KOGNITÍV CSOPORTSZELEKCIÓ ELMÉLETÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A DEPRESSZIÓT AZ EGYÉN SZÁMÁRA ADAPTÍV VISELKEDÉSKÉNT ÉRTELMEZŐ ELMÉLETEKKEL Az egyéni szelekcióra épülő evolúciós pszichológiai elméletek az egyén számára adaptív viselkedésnek tekintik a depressziót, mivel a passzív viselkedés sikertelen helyzetben növelheti az egyed túlélését azáltal, hogy csökkenti az egyed támadó viselkedését, tartalékolja annak energiáját (ALLEN és BADCOCK, 2006; HAGEN, 2011). Amennyiben a passzív viselkedést a behódoló stratégia részének tekintjük és a domináns viselkedéssel állítjuk szembe, akkor ezen viselkedések mind az egyén, mind pedig a csoport számára előnyösek lehetnek. A behódoló, sikertelenül támadó, illetve menekülő egyed túlélési esélye is nő, mivel elkerüli az azonnali szelekciót támadás esetén, ugyanakkor a csoport számára is előnyös, ha a sikeres egyedek irányítják. Hosszú távon a behódoló egyed kiszelektálódhat az általános kognitív csoportszelekciós hatás következtében, azonban az együttműködő viselkedés miatti siker kompenzálhatja a versengő jellegű sikertelenségét, hasonlóan ahhoz, ahogy a domináns egyed sikeressége is növekszik az együttműködő viselkedése növekedésével. A passzív viselkedéshez hasonlóan a distressz támadás esetén kiválthat egy menekülő viselkedést, amely szintén növelheti az egyed sikerességét a versengő jellegű sikeren keresztül. A menekülés sikertelensége esetén a stresszhatás kimerültével megjelenhet a passzivitás és az együttműködő viselkedés. Az általános kognitív csoportszelekció elmélete szerint is a depresszió esetében megjelenő negatív szelekciós hatásnak a fájdalmon, illetve hiányérzeten keresztül van negatív motivációs funkciója is, amely ösztönözheti az egyént a sikeres viselkedésre, hozzájárulva annak tartósan adaptív viselkedéséhez (ALLEN és BADCOCK, 2006; HAGEN, 2011). A depresszió tehát valóban növelheti adott körülmények között az adott egyed túlélésének a valószínűségét az általános kognitív csoportszelekció elmélete szerint is, amennyiben a depresszió képes adaptív viselkedésre ösztönözni az egyedet. Amennyiben azonban az egyed hosszú távon sem képes sem a sikeresen versengő, sem a sikeresen együttműködő viselkedés megvalósítására, az egyed energiaszintje tartósan alacsony maradhat. Az egyed túlélési valószínűsége ennek következtében csökkenhet, tekintve, hogy az élőlényeknek az egyik alapvető tulajdonsága az aktív viselkedés, melyhez energiára van szükségük, a depresszió esetében tehát a sikerességhez alapvetően szükséges viselkedésforma változik meg, és aktiválódik annak ellenkezője, egy alacsony energiaszintű, passzív viselkedés, amely hosszú távon feltehetőleg csökkenti a reagálási képességet. A viselkedések megnyilvánulásai alapján a pszichiátria a depressziót, illetve a szorongást betegségnek, vagyis maladaptívnak tekinti. A viselkedés egyén számára maladaptív jellegét valószínűsíti az a körülmény, hogy a depresszív, illetve szorongó egyedek hajlamosak önmagukat megölni, vagyis szelektálni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy még ezen szélsőségesen maladaptív viselkedésnek is lehetnek adott esetben előnyös hatásai adott egyed számára, abban az esetben, ha az ön- 523

10 524 Horkay Csaba gyilkossági kísérlet eredménytelen lesz. Adott egyed továbbá adott esetben tévesen is bízhat abban, hogy a kísérlet eredménytelen lesz (ALLEN és BADCOCK, 2006; HAGEN, 2011). Ugyanakkor a befejezett öngyilkosságok elkövetésének vannak olyan módozatai, amelyeknél nem valószínűsíthető, hogy az egyed célja mindöszsze a figyelem felkeltése, illetve a segítség kérése lett volna, tehát mindenképpen vannak olyan előfordulásai a szuicid viselkedésnek, amelyeknek a célja az egyed tényleges szelekciója. Az egyéni szelekcióra épülő depressziót magyarázó elméletek esetében továbbá problémát jelenthet, hogy ebben az elméleti keretben a szaporodási siker az egyén érdeke, a passzív viselkedés viszont hosszú távon csökkenti az egyed szaporodási sikerének valószínűségét. A szexuális sikertelenség továbbá képes lehet visszahatni az egyed hangulatára, kialakítva egy öngerjesztő folyamatot (NETTLE, 2004). A jelen tanulmány által definiált általános és speciális kognitív csoportszelekció esetében ez a probléma nem jelentkezik, tekintve, hogy a csoport reagálásának sikerességét növeli, amennyiben a sikeres egyedek kereszteződnek egymással. A GENETIKAI FELÉPÍTÉS, A SIKERESSÉG KOGNITÍV ÉRTÉKELÉSE, VALAMINT A HANGULATVÁLTOZÁS ÖSSZEFÜGGÉSE A viselkedést jelentős részben a genetikai felépítés határozza meg, ezáltal a hasonló genetikájú egyedek viselkedése hasonló valószínűséggel lehet sikertelen, ezáltal hasonló valószínűséggel is kerülhetnek depresszív állapotba (NETTLE, 2004). Maga az idegrendszer, amely a kognitív értékelést végzi és az értékelésnek megfelelő hangulatváltozást előidézi, genetikailag alakul ki, melynek következtében azonos környezeti, illetve szociális akciókra adott egyedi reakció minden egyed esetében eltérő lehet, hasonló genetikai felépítésű egyedek reakciója, hangulatváltozása pedig hasonló lehet egymáshoz (NETTLE, 2004). A genetikai felépítés hasonlósága feltehetőleg egyéb okból is hozzájárulhat a depresszív viselkedés kialakulásához, a jelen tanulmány azonban kizárólag azon logikailag elkülönített részével foglalkozik a depresszív viselkedéseknek, amelyek a környezeti, illetve szociális hatások kognitív értékelésével összefüggésbe hozhatóak. 524 ÖSSZEFOGLALÁS A szexuális szelekciós viselkedés célja közvetlenül a csoport túlélési valószínűségének a növelése. A szexuális szelekció fejlett formája esetében kognitív módon történik az egyedek sikerességének kölcsönös értékelése, tehát feltételezhetően egy, a csoport érdeke szerinti reagálást irányító elmerész irányítja a viselkedést. A viselkedés célja feltételezhetően a túlélés érdekében sikeresen versengő és együttműködő egyedek egymással történő keresztezése, amely a csoport érdekében szelektálja az egyedeket a jövőre nézve. A túlélési szempontú sikeresség értékelése az

11 A kognitív csoportszelekció elmélete 525 egyedeknél kivált hangulatmódosulást, amely motiválja az egyedeket speciálisan a szexuális versengésre és együttműködésre, továbbá hozzájárul az egyedek általános hangulati szintjének kialakulásához. Az egyedek nemcsak a szexuális szelekció során értékelik kognitív módon egymás és önmaguk versengő és együttműködő viselkedésének sikerességét, hanem a csoporton belüli általános viselkedés során is, mely értékelések szintén módosítják az egyedek hangulatát, motiválva a sikeres együttműködő és versengő viselkedést. A hangulat, vagyis az energiaszint alapvető fontosságú az élőlények reagálási képessége szempontjából, ezáltal az energiaszint változásának nemcsak motivációs, hanem egyúttal szelekciós hatása is van, amely szelekciós hatás a jelenre nézve fejti ki hatását. A tanulmány a boldogságot az egyed számára hosszú távon adaptív, a depreszsziót pedig hosszú távon maladaptív viselkedésnek tekinti, összhangban a pszichiátria betegségként történő értelmezésével. A csoport szempontjából ugyanakkor mind a boldogság, mind pedig a depresszió adaptív viselkedések, mivel a csoport adaptív viselkedését növeli, amennyiben a hosszú távon sikertelenül versengő és együttműködő egyedek kiszelektálódnak a csoportból. Az egyén számára adaptív és maladaptív viselkedések genetikailag adódnak át az utódnak, azonban a viselkedések kognitív módon aktiválódnak, ezáltal a maladaptív viselkedés nem csökkenti szükségszerűen az egyed túlélési valószínűségét. IRODALOM ALLEN, N. B., & BADCOCK, P. B. T. (2006). Darwinian models of depression: A review of evolutionary accounts of mood and mood disorders. Progress in Neuro-Psychopharmacology and Biological Psychiatry, 30, ALLISON, M. T., CARLI, M., CSÍKSZENTMIHÁLYI, I. S., CSÍKSZENTMIHÁLYI, M., DUNCAN, M. C., FAVE, A. D., et al. (1988). Optimal Experience: Psychological Studies of Flow in Consciousness. Cambridge: Cambridge University Press. DARWIN, C. (1859). On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life (1st ed.). London: John Murray. DARWIN, C. (1871). The Descent of Man, and Selection in Relation to Sex. London: John Murray. DAWKINS, R. (1982). Replicators and Vehicles. In King s College Sociobiology Group (Eds.), Current Problems in Sociobiology (45 64). Cambridge: Cambridge University Press. HAGEN, E. H. (2011). Evolutionary theories of depression: a critical review. Canadian Journal of Psychiatry, 56(12), KOOLHAAS, J. M., BARTOLOMUCCI, A., BUWALDA, B., DE BOER, S. F., FLÜGGE, G., KORTE, S. M., et al. (2011). Stress revisited: A critical evaluation of the stress concept. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 35, KRINGELBACH, M. L., & BERRIDGE, K. C. (2010). Functional neuroanatomy of pleasure and happiness. Discovery Medicine, 9, MASLOW, A. H. (1943). A theory of human motivation. Psychological Review, 50(4),

12 526 Horkay Csaba NETTLE, D. (2004). Evolutionary origins of depression: a review and reformulation. Journal of Affective Disorders, 81, NUTT, D. J. (2008). Relationship of neurotransmitters to the symptoms of major depressive disorder. Journal Clinical Psychiatry, 69(Suppl. E1), 4 7. SELYE, J. (1976a). Forty years of stress research: principal remaining problems and misconceptions. Canadian Medical Association Journal, 1976 July 3, 115(1), SELYE, J. (1976b). Stress in Health and Disease. Boston: Butterworths. SELYE, J. (1985). The nature of stress. Basal Facts, 7(1), THEORY OF COGNITIVE GROUP SELECTION HORKAY, CSABA In the course of evolution the successful animate beings are selected. In the long run animate beings are only capable of survival in the form of groups. As a result, in order to comprehend the behavior of the individuals it is imperative to take into consideration the reason and purpose of the behavior of the group. Happiness and depression are fundamental human behaviors. Depression is a low energy status whereas happiness is a high energy status. Energy increases the possibility of survival whereas the lack of energy decreases the possibility of survival at the level of the individual. On the other hand the possibility of survival increases at the level of the group if successful individuals are selected from the group. As a result, happiness and depression are adaptive behaviors dominantly at the level of the group. In the case of general cognitive group selection both the adaptive and maladaptive behaviors are transmitted genetically to the descendent. In the course of the life of the individual part of his or her mind, which controls the reactions that are performed on behalf of the group, applies the behavior which is adaptive at the group level based on the cognitively evaluated fitness of the individual. Key words: group selection, sexual selection, motivation, cognitive behavior, happiness, depression 526