MÁRAI SÁNDOR ESZTER HAGYATÉKA ÉS HÁROM KISREGÉNY. Márai Sándor jogutódai Vörösváry Publishing Co. Ltd. (Toronto) TARTALOM

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "MÁRAI SÁNDOR ESZTER HAGYATÉKA ÉS HÁROM KISREGÉNY. Márai Sándor jogutódai Vörösváry Publishing Co. Ltd. (Toronto) TARTALOM"

Átírás

1 MÁRAI SÁNDOR ESZTER HAGYATÉKA ÉS HÁROM KISREGÉNY Márai Sándor jogutódai Vörösváry Publishing Co. Ltd. (Toronto) TARTALOM A MÉSZÁROS ESZTER HAGYATÉKA DÉLI SZÉL SZÍVSZERELEM I. A MÉSZÁROS Közel húszesztendei együttélés után, mikor már minden reményt feladtak, született meg Ottó, váratlanul s a túlboldog, buzgón vallásos protestáns családnak égi csodaként. Az apa, Schwarcz János, nyerges volt egy apró városában a brandenburgi rgrófságnak,teltow körletben, Berlin közelében. A nagyapa, '70- '71-ben a poroszok szénaszállítója s késbb óvatosan sáfárkodó paraszt, élt még, és kegyes alapítványt tett a líceumnál a fiú születése alkalmával. A fogantatás körülményeit a nyerges maga elbeszéléseinek során egy vándorcirkusszal hozta kapcsolatba, ami, - a múlt század utolsó évtizedének kezdetén - egy sszel fölkereste barangolásában a kisvárost is. Az unatkozó helység estére megtöltötte közönséggel a sátrat. Az els sorban ott ült a nyerges, iparos önérzettel, fölcsavart bajusszal, sötét ünneplben; mellette, mint a rossz lelkiismeret, meghúzódva a terméketlen, mindig szomorú asszony. Az artisták elvégezték kötelességüket, s mikor az Augustok is elbúcsúztak, a kövér és frakkos olasz igazgató tört németséggel jelentette be a msor utolsó és nagy attrakcióját, Miss Bellinit, szabadon elvezetett, idomított jegesmedvéivel. Szolgák ugrottak el, és hevenyészett vasrácsokkal kerítették körül a porondot, majd vasbotokkal behajtottak négy óriás, fehér fenevadat, melyek az acetilénlámpák nyugtalan fényétl vakon s idegesen szaladgálták be az arénát. A közönség izgatottsága elismer morajban tört föl, tapsoltak, az anyák térdeikre vették kicsinyeiket, s még a jobb módú, tekintélyes polgárok is fölállottak helyeikrl, s szakszer arckifejezéssel magyarázták egymásnak a szörnyek jellegzetességeit. A nyerges nyugtalanul fészkeldött.

2 - Figyelj - mondta és megérintette a felesége karját -, ezek igazi vadállatok. Miss Bellini, az idomítón, egy fiatal és szénfekete hajú, feltnen csinos hölgy, fehérre púderezett arcában nagy és délies szemekkel, a balett-táncosnk piruettmozdulatával ugrott be a porondra, ujjaival negédesen csókot hintett a közönség felé, s egy rövid vasbottal igyekezett összeterelni állatait. Ez, mint hamarosan érezhet lett, ma este talán nehezebben sikerült, mint különben: az állatok idegessége a közönség nyugtalanságával ntt, s nem lehet tudni, az ess, szeptember végi szi klíma, az új, szokatlan környezet vagy a fegyelmezetlen publikum, melynek jó része még képeskönyvekbl is alig látott ilyen különlegességeket, okozták-e, hogy a fenevadak ellenszegültek úrnjük rövid, parancsoló ütlegeinek, s Miss Bellini kénytelen volt a vasbotot kiadósan és erszakosan alkalmazni, ha az egyszer, mindennapi mutatványoknál eredményt akart elérni. A négytagú társaság kettje öreg volt, egy megdöbbenten szép és kifejlett hím példány s egy hasonlóan jól tartott nstény; a másik kett fiatal és hím. Ezek lassan beletördtek az este nyugtalanító tüneteibe, az idomítón tejesflaskákkal itatta ket, görgették a golyókat, létrán másztak, és a dresszúra más unalmas csodáit engedelmesen végbevitték. Az idsebb pár közben egymással viaskodott. Az eladás ketts volt, s a publikum figyelme megoszlott; igen, a két nyugtalan, öreg fenevad viaskodása talán jobban lekötötte az érdekldést, mint a fiatal hölgy minden mesterkedése, ki, lila atillájának lebeg szárnyait maga után húzva, ugrált az arénában, egyszerre tartotta szemmel négy páciensét, s az öregebb párt egyelre kedvük szerint engedte. A két vadállat belemelegedett a játékba, s csakugyan pompás látványt nyújtottak; lompos és imbolygó mozdulatokkal kergetztek, sárga acélfogaik egymás szrét cibálták, súlyos és erszakos lábaik mohó karmokkal vágtak össze; valami elemi volt ebben a játékban, mint a természet tüneményeiben. Az állatok rekedt ordítása tompán verdött föl az arénában, s azon túl a kisvárosi éjszakában, s ezek a hangok, ez a vad cirkuszi játék egy idegen világ ingerl üzenetét hozták. A frészpor, az acetilén és az állatok nehéz, testi kipárolgása fszeres, terhes szaggal töltötték el a levegt. A nk kitágult orrcimpával hajoltak elre, sikongtak, kísérik karjába akaszkodtak, s egy tömegizgalom, ami ellenállhatatlanul rántotta magával az egyesek érdekldését, elektromos hullámként szaladt a padsorokon át, s összekötözött mindenkit a szenvedélyes és megmozdult tömeg láncába. A lila atillás hölgy bejelentette, hogy a mutatványok betetzéséül birkózni fog az egyik medvével. A zene, ami eddig négy taktusú ütemben, rézfúvós hangszereken népdalokat játszott, most elnémult. Az artistan eldobta a vasbotot, hosszúkás és finom kezével néhányszor végigsimította dolmányát a csípn, miközben, a színpadi emberek diszkrét mozdulatával, nyújtózkodott, lefelé feszítve karjait... Aztán a haját igazította meg, járás közben két kézzel hátrasimította homlokából

3 a fürtöket, s a nstény medve felé tartott. Ez kitért elle, keringeni kezdett az arénában, mindig a rács mellett meglapultan és féloldalas futással. Az istállók bejáratánál, a rácson túl, a kövér igazgató állt, aggodalmas és sárga arccal, s szolgai libériákba bújt artisták unatkozva és részvétlenül. A miss a vadállat elé került, és cukorral kínálta. "Tomy engedelmeskedni fog" - mondotta félhangosan, inkább a medvének, mint a közönségnek, s kinyújtotta a kezét, hogy az állat fejére veregessen. De Tomy elugrott az érintés ell. Meglapultan, vontatott és óriási lépésekkel futott, inkább ugrott odébb, a miss egyre mellette, s csitító és parancsoló szavakat kiáltott feléje. Fogja meg, ordították a karzatról és nevettek. Az idomítón közben fölkapta a vasbotot, és erteljes ütést mért a fenevad gerincére, mire az, a fájdalom rekedt fölhorkanásával, két lábra állt. Ami most következett, az pillanatok alatt történt, sokkal gyorsabban és váratlanabbul, mintsem hogy valaki segíthetett, közbeszólhatott volna. Szemközt álltak egymással, s a két test között alig volt tér, a fiatal n s a két fejjel magasabb, liheg és nyelvét lógató medve. A n az állat vállait ragadta meg, mint a birkózók, s a medve két óriási mancsával derékon átölelte t. Ez még a dresszúra elírása szerint történhetett, mert sem az igazgató, sem a miss kollégái nem mozdultak; úgyszintén az is, hogy a medve föltátotta kerekre hosszúkás óriási száját; s pislogva a szemeibe hulló ers fénytl, lihegve körbefordította a fogaknak - amik tiszta sárga rajzzal váltak el a rózsa ínybl - ezt a kiállítását. Majd egy pillanatig összenéztek az állat és a n, apró, sikolyszer vezényszó pattogott föl, az állat szétfeszítette állkapcsát, és Miss Bellini villámgyors mozdulattal betolta sápadt arcát ebbe a gzölg barlangba. A következ pillanatban a medve összecsukta a száját. Ez hang nélkül történt, és senkinek nem volt érkezése, hogy valami más jelbl következtessen az irtózatra, minthogy a n karjai lankadtan aláhulltak a medve válláról, s a láb állása észrevehet szögben, térdnél megtörött. De a következ másodpercben egy lövés dördült a rács mögül, amit rögtön követett az iszonyat ezerhangú ordítása. A rácsajtót feltépték, és szolgák rohantak ég fáklyákkal és vasbotokkal; elöl az igazgató, ostorral s revolverrel a kezében, nyomában egy Auguszt, már polgári öltözetben, de még vörösre és fehérre kimázolt arccal, ahogy egy függöny mögül ugorhatott el. A medve a földön fetrengett a halál rángatózásában, még mindig fogai között a testtel. Körös-körül már vörös volt a frészpor. A közönség egymáson gázolva rohant a kijáratok felé, s a nyerges, aki odaszögelve, kerek szemekkel ült ólmosan a helyén, s minden tagjában reszketett, csak most vette észre, hogy a felesége félrebillent fejjel, hamuszürkén és eszméletlenül ül mellette; az izgalom ájulásba ejtette. Ezen az éjszakán megfogant Ottó. Tíz hónapra és fogakkal született. Az anya életét elvitte a szülés, s a szótlan és sovány asszony szkös helyét a házban egy

4 pomerániai dajka foglalta el, aki vállalkozni mert rá, hogy a hatkilós kölyköt szoptassa. Ez a n, a húsoknak és csontoknak valami groteszk túltengésével, mintha a természet megkísérelte volna, hogy két ikret egy testbe fonjon össze, lassan elfoglalta az anya és a feleség helyét a házban; jóindulatú, tunya és munkabíró volt, mint a háziállatok, s másféle bánásmódot nem is igényelt. A gyerek, a bocs, ahogy apja boldog dölyffel nevezte, közel egy esztendeig szopott. S mert az apa és a szolgáló ebben az idben már együtt éltek, a nt, ki tejével táplálta a fiút, s kinek vére elkeveredett az apjáéval, Ottó a nagyapa, s az összes érdekeltek hallgatólagos megegyezésével úgy ismerte, mint igazi anyját. Gyermeksége azokra az évekre esett, mikor Németországban a századvégi nagy pénzkeresés idszaka kezddött el. A város, mi '70 eltt csak néhány ezer lelket számláló nagyközség volt, néhány év múltán húszezer lakossal rendelkezett, s küls arca felvette azokat a gépies vonásokat, miket a néhány órára fekv Berlinbl küldtek le szakadatlanul tehervagonokban: volt egy Bismarck-szobra, állami tervek szerint épített iskolája, két temploma, egy hotelje a Porosz Császárhoz, amiben, három emelet magasra, a felvonó járt, higiénikus házikói s néhány modern utcája, amiket sokszorosított kópiákban küldtek le a berlini tervez építészek, habarcsos házak a jugend stílus díszítéseivel, sok új és fürge üzlet az utolsó divatok kirakataival, st egy áruháza is, amiben minden kapható volt, amerikai nadrágtartótól halhólyagokon át Goethe olcsó kiadású mvei s a császár színes nyomatú arcképéig. Ebbl az arcképbl egy ott lógott a nyerges tisztaszobájában is, szemben az ajtóval, a feszület fölött. A császárt soha nem látták. Akadtak emberek, akik beszélték, hogy Berlinben néha végigautózik a Hársak alatt, s ilyenkor szabad köszönni a járdáról Neki. De a nyerges soha nem járt Berlinben; s ezt, hogy t látni is lehet, a szíve mélyén, nem is nagyon hitte el. A nimbusz minden porcikájában élt; ha reggelenként a tükör eltt bajuszát fölpödörte, s közben alázatos pillantást vethetett a magas példakép felé, az olyan volt, mint az istentisztelet. De ünnep volt az is, ha Nevével koccinthattak a korcsmában, ha az újságokban egy kijelentését olvashatták, ha a képeslapokban egy új felvételt láttak róla. Ottó ötéves volt, az iskolába került, és hízott. A nyerges esténként a térdére vette, a gyerek húsát tapogatta, s csámcsogó elégedettséggel mondta: - Ha Nagy Frigyes élne - mondta gyakran -, gránátos lehetne nála. Amivel körülbelül meghatározott mindent, ami szemében érett és betelt emberi állapot lehet. maga lúdtalpú volt, és a trénnél* szolgált; az obsitja ott lógott az ágy felett. A szobában már villany égett. A nyergesnek voltak évei, mikor kétezer márkát is félretehetett. Szken és összeszorulva éltek, egy új ház habarcsos falú szobájában, a mhely mellett, ami sötét volt, s a fölhalmozott árutól, a nyers brtl mindig savanyú szagú. A fiú az ágy lábánál aludt, a ketts ágyban a nyerges és a pomerániai n, aki az évek során beköltözött ide a konyhából.

5 Az oktatásnál nem volt se jobb, sem rosszabb a többinél, csak éppen valamivel lustább. Olvasásra, írásra és számtanra kevés eredménnyel tanították. Különösebb öröme csak az énekórákban telt, mikor kiengedhette a hangját. Énekelni nem tudott, de a bömbölés, ami látható kielégülést szerzett neki, valami fölszabadult mámorba ejtette, minek odadobta egész nagy testét, egész egzisztenciáját. Erre a hazafias daloknál, kórusban, sok alkalma volt; s ez a képessége még a tanfelügyelnek is feltnt, ki a császár anyjának születésnapján végighallgatott egy zenével és szavalatokkal ékített iskolai ünnepélyt. A fiú szenvedélye az ordításnál nem ismert határt. A fekete kabátos hivatalnok a vállára veregetett. - Tanuld meg - mondta neki -, hogy a jó honpolgár els kötelessége a lelkesedés. * trén (fr.-ném.): hadtáp, utánpótlás, szállítóoszlop Egészen csöndesen éltek, s a létezés állati szaga párolgott bellük, kenyér, krumpli és sör kipárolgása. A város tejet, zöldséget, ökröket és dajkákat szállított a közeli Berlinnek. Mikor Ottó tizenöt éves volt, a város arca valami gépies grimasszal változott el. Az utcákon hirdetoszlopok álltak, s a városnak épült egy könyvtára s egy bordélya. Utóbbiban nemi betegséget kapott, mit lustaságból és szégyenérzetbl csak hiányosan kezeltetett ki. De ers és szívós fiúteste külsleg lebírta a bajt. A továbbképz iskolából kimaradt; apja bevette a mhelybe inasnak. Még gyermekkorára, talán kilenc-tíz éves lehetett, esett egy élmény, mi elhatározó ervel hatott ki egész életére. Nagyapja élt még akkor, nyáron néha bekocsizott a közeli tanyáról, s az aratási munka heteire magával vitte a gyermeket. Így utaztak egyszer a szekérrel, a brandenburgi táj szelíd, füzes rétein keresztül, pörköl augusztusban. Egy korcsmában megpihentek itatni. Az udvaron fuvarosok szekerei álltak, s a gyermek elcsavargott az ivóból a fészerek felé, ahol több paraszt sürgöldése közt, egy sovány és ellenszegül tehenet húztak szarvára ersített kötéllel a kút felé. Ott állott a község vágója, piszkos kötényben és taglóval a kezében. Az ökör minden lépésnél megtorpant. Lábait négyfelé feszítette, farkát felcsapta a farára, s görcsösen elfordított testtel, a tehetetlen menekülésvágynak ösztönös dühével vonakodott megtenni a néhány lépést a kút felé. A gyerek ezt a játékot nézte, bámészan és sok érdekldéssel; minden mozdulatát követte az ökörnek, s bár nem volt sok fogalma arról, ami itt készült, az érdekldés, mi egész lényét hirtelen eltöltötte, majdnem olyan ösztönös sejtéssel, mint az ökröt, nem hagyta nyugodni; a tagló csillogott a napban, mint az ökör szeme, amit egész közelrl nézett, s minek recehártyáján nyugalmasan verdött vissza a fészer, az ivó, a szekerek s önmagának képe. A pillanat, mikor a taglót megvillanni s rögtön utána az ökröt, hang és rángatózás nélkül, elesni látta,

6 úgy vésdött belé, mint valami diadalmas öröm emléke. Homályos kielégülést érzett, hogy sikerült az ökröt megölni - ami ugyan nem volt kétséges, de maga a tény, az ölés ténye mint föltétlen pozitívum s egy helyzetnek végleges elintézése, egyszerre fölvilágított benne. Ég szemekkel állt a tetem mellett, nézte, mint esnek neki frésszel és késekkel a nyaknak, vér csorgott b sugárban, a belek kipattantak a bordák közül, s az ökör feje hamarosan lenyiszáltan, külön feküdt a törzs mellett. A mészároslegények közül az egyik kitépte a szemeket a fejbl, s az udvar közepére dobta. Ezeket a szemeket fölszedte, kíváncsian tapogatta, s visszament velük az ivóba. Nagyapja tanácsára, kiben valami gyermekkori emlék ébredhetett, megkérték a korcsmárost, engedje meg, hogy a szemeket a tzhely átizzott vaslapjára ráhelyezhessék. Ez, a félrészeg fuvarosok elismer biztatása közben, meg is történt; az ökör meztelen, magányos szemei világítottak egy pillanatig a vörös lapon, s azután éles durranással szétpattantak. A gyerek tántorgott az örömtl. Ezt a részletet késbb, felntt korában is, mint kedves és mulatságos emléket, sokszor elmesélte, bizonyos szkszavúsággal, amin mindig átvillant az öröm és a megelégedettség: "A dög már künn feküdt - szokta nehézkesen és lassan mesélni -, és a szemek benn feküdtek; a dög már hallgatott - de a szemek durrantak még. Így: hu-u-u!" - s egy nagyot ordított, a hallgatók ijedelmére, s utána boldog röhögésben tört ki. Ennek az élménynek még azon a nyáron folytatása is volt, mint ezt, sok évvel késbb, a ftárgyaláson, egy paraszt ismerse eladta, aki, vele egykorú, akkor ott élt a nagyapa tanyája közelében. A módos paraszt unokája az aratás és az azt követ földmunkák heteit a munkások gyerekei közt élte le, kik, vele testre és lélekre egyidsek, de társadalmi ranglétrára alatta állottak, amit ösztönösen tudott, s közös játékaiknál ellentmondást nem tr módon ki is használt. Segítette ebben testi ereje is, mert minden lustasága mellett súlyos és kövér tagjai valami latens ervel rendelkeztek, egy terméketlen ervel, ami legtöbbször csak abban nyilvánult meg, hogy eltörött, amire rátette kezét. A suhancok a gyermekek örök játékait játszották a learatott földeken, a kazlakban és a gépek között, míg egy napon Ottó, kezdetben a többiek álmélkodása, késbb valamennyinek lelkesed helyeslése mellett, ajánlotta, hogy játsszanak ökörvágást. A játékot szemlélteten írta le, lesz a mészáros, és valaki másik az ökör, akit egy kötéllel hozzá húznak, s majd levágja. Ebben megállapodtak, s az ökör keresésére indultak, kit hamarosan megtaláltak egy vézna és angolkóros, nyolcéves kisleány személyében, aki a falu mostoha gyermekének jól ismert szerepét játszotta mindenben, s egy iszákos lakatos porontya volt. Ez, durvaságokban és ütlegekben edzetten, ellentmondás nélkül trte, hogy kötelet vessenek a nyakába, s bámész és riadt, buta szemekkel engedte, hogy odavonszolják Ottóhoz, aki egy gereblye törött nyelével várta a kút mellett. Ott levágta az ökröt, trhet gyöngén sújtva a kisleány vállaira, aki elírás szerint

7 a földre esett, s moccanás nélkül elterült. Ezt a játékot kétszer-háromszor elismételték, s kitnen mulattak. De negyedszer, pajtásai elbeszélése szerint, Ottó arca az ütés eltt vérvörösre változott, rekedt ordítást hallatott, s a dorongot olyan ervel ejtette a nyomorult fejére, hogy az kifordult szemekkel rogyott a barázdákra, s fülén, orrán, száján rögtön eleredt a vér. A kisleányt feküdni hagyták a tarlón, s Ottó parancsára mind elfutottak. Így lelték meg, alvadt vérrel arcán s eszméletlenül, néhány órával késbb a kalászszed asszonyok. A gyerek sokáig betegen feküdt, s mikor fölépült, hebegve beszélt, s a fél szemére hibásan látott. Az eset folytatása egy kihallgatás volt a jegyznél, s a nagyapa kényszerült néhány márkát fizetni a lakatosnak. De Ottó a vallatásra, hogy miért bántotta a nyomorékot, hosszas és konok hallgatás után csak azt a választ tudta adni, hogy "meg kellett ütnie, mert olyan nyavalyás volt". Különben nem volt verekeds természet, inkább szelíd és tunya, s szenvedélyes halász, ki naphosszat el tudott hasalni a napsütésben a folyó partján, egyenletes szuszogással, maga is része a tájnak, egy darab lélegz test, majdnem tökéletesen gondolatok és érzések nélkül. Így élt a mhelyben is, az emberek között is, nem volt öntudata közösségrl és osztályról, néha éhes volt, akkor sokat evett, néha akadt egy cselédleány, aki szívességére volt, sokat aludt, és kerülte a munkát. Szenvedélyei nem voltak, inkább negatív és jóindulatú hajlamai, nem volt pazarló, de nem is áldozta fel kényelmét a keresésnek. Apja kénytelen volt hamarosan átlátni, hogy a mesterség, amihez bizonyos üzleti életrevalóság s társadalmi ügyeskedés is szükséges volt, valamilyen okból, amit nem tudott volna magának jól elmagyarázni, másféle embert kíván, s ezért iparkodott társat és utódot keresni a jólmen mhelyhez s a fiának foglalkozást. De kérdéseire, hogy van-e valami különös hajlama, vágya, csak kedvetlen válaszokat nyert, s a tehetetlen piszmogás, ahogy a mhelyben dolgozott, valami szinte képtelenség, a legcsekélyebb építmunkát végbevinni - valamit, ami konstruktív, összeállító, létrehozó tevékenység lenne -, arra a belátásra bírták, hogy a fiából nagyon jó katona, de mindenesetre elsrend ember lenne olyan helyen, ahol elég puszta létezésével betölteni egy feladatot, például ha hivatali szolga, egyházfi vagy valaminek az re. Ebben az irányban tettek is néhány kísérletet, melyek mind kudarccal végzdtek; Ottó az els hetek után elkedvetlenedett, és visszatért a mhelybe. Közben sor alá került, és egy szomszédos gyárváros garnizonjában* szolgálta le az idejét, ahol nem vitte ugyan semmiféle katonai rangra, de nem is akadt különösebb panasz ellene. jól érezte magát, és elégedett leveleket íratott haza, mert arra nem lehetett volna rábírni, hogy maga vessen akár csak egy szót is a papírra. Szolgálati éve alatt a nagyapa meghalt, és vagyonát, ami az ingatlanok értékesítése után nyolcezer birodalmi márkát tett ki, unokájára

8 * garnizon (fr.-ném.): helyrség, laktanya hagyta; a pénzt, kiskorúsága idejére, az apa vette magához, és óvatos üzletekben gyümölcsöztette. Mikor kiszolgált és hazatért, húszesztendsen, egészségtl és ertl kicsattanóan, elször történt meg, hogy élete formájára vonatkozóan valami vágyat kifejezésre juttatott. A garnizonban, beszélte, együtt szolgált egy emberrel, akinek mészárszéke volt, s nagyon jól élt. Mészáros akarsz lenni? - kérdezte valami enyhe megdöbbenéssel az apa. A családban ez a mesterség még nem fordult el, és ezért, inkább csak ezért, csodálkozott el kezdetben a fiú új hajlamán, nem a mesterség furcsasága miatt. De hamarosan is megbarátkozott a gondolattal, belátta, hogy a mesterség tisztességes és jövedelmez, s Ottó nála egészen szokatlan bbeszédséggel vázolta neki a mészárosélet örömeit, rábeszél és türelmetlen hangon, mint az olyan ember, aki valamirl egészen önmagán át, a személyéhez kötötten nyert tudomást, és minden ellentmondást azzal a türelmetlenséggel fogad, mintha idegen nyelven beszélnének hozzá. tudja jól, hogy mit akar, mondta, az egy jó mesterség. Az ember, ecsetelte, hajnalban bemegy a székbe, behajtanak egy ökröt, aztán jól odasújt a taglóval az ökör fejére, s az megdöglik. Ha jól vág az ember, azonnal megdöglik. Aztán még egyet hoznak, arra is odavág, az is megdöglik. És így. - Ezt logikusan beszélte el, széles mosollyal, s látszott rajta, hogy érti és átérzi az összefüggést az ökör halála és a tagló sújtása között. Míg végre az apa, szívében bizonyos megkönnyebbüléssel, beleegyezett. Ám a terv kivitele több nehézségbe ütközött, mint gondolták: a városkának mindössze öt húsvágó széke volt, amik, virágzó üzletek különben, legényekkel és inasokkal untig ellátva, csekély kilátással sem biztattak, hogy rövid idn belül Ottó alkalmazást lelhetne. De most már nyugtalankodott, teljes tétlenségben, s szemrehányó várakozással töltötte napjait, panaszkodó kedvvel beszélt a balszerencsérl, ami meggátolja t, hogy hivatásának élhessen; már régen mészáros lehetnék, szokta mondani, már régen kitanulhattam volna, ha ti nem akartok mindenféle mást csinálni bellem - nyergest - mondta megvetéssel -, miféle mesterség az? Ez így tartott heteken át, míg végre az apa, sz elején, megunta hallgatni, s egy ismersük tanácsára, hosszas megbeszélések után, rászánta magát, hogy Ottóval Berlinbe utazik, ahol a városi vágóházakban bizonyosan talál részére foglalkozást. Ottó ezt a változatát a tervnek közönyösen fogadta, a körülmény, hogy Berlinben fog élni, nem volt reá különösebb hatással, annál inkább, mert semmiféle fogalma, képzete nem akadt Berlinnel kapcsolatban, amirl legföljebb annyit tudott, hogy ott vágják a legtöbb marhát, és ott él a császár. Mindenbe beleegyezett, és sürgette, állapítsák meg mielbb a kétórás utazás napját. Nem így az apa, akit, mikor végleges bizonyossággal fölmerült a kényszer, hogy ha néhány órára is csak, el kell hagynia a helyet, hol

9 mozdulatlanul leélte egész életét, valóságos láz fogott el s a gondolat, hogy Berlinbe utazik, amit valami óriási és ellenséges gyártelepnek képzelt el legszívesebben, izgalmas boldogtalansággal töltötte el. S azon a hajnalon, mikor sötét ünneplikben, a fiú katonaládáját vállán cipelve, a vonathoz ballagtak, elször támadt homályos érzése az életrl, amiben oktalan és idegen erk dolgoznak, s ellenséges és közönyös forgatagban dobálnak embereket és sorsokat, t is és a fiát. II. De Berlinben minden zsinórra ment. Áttekintésük nem volt; s mégis, a biztonság, hogy az utcákon rendrök állanak s az irtózatos tömeg ház, ember és szerszám, megszabott parancsok szerint igazodik, hálás megilletdéssel töltötte el ket. Az apa, ki kezdetben elfogódottan, hallgatagon lépdelt, s a vonaton szótlanul rágta a hideg pipát, fölélénkült, és kötelességszer oktatásokat köpdösött idnként a fiú felé. Az Alexander-Platz gonosz forgatagában állapodtak meg, kissé támolyogva vártak a villamosra, ami a városi vágóhídhoz szállította ket, s fölvevképességük lassan megsznt mködni a benyomások ez irtózatos zubogása alatt. A Landsberger-Allee lármás, hosszú tárnája fenyeget ordítással tépte fel magához ket, s nem tudtak róla, hogy az osztályrend titokzatosan szelektáló kényszere folytán akaratlanul is olyan vidéket látnak, ahol élniük kellene, ahová valók, s a nagy és sokrét város már kijelölte és osztályozta ket a nekik megfelel negyedbe. Az els lépések, amiket tettek, már besorozták ket a tömegek fulladt városrészébe, s a csillogó és parancsoló Berlint, a város nagyvilági és szalonképesre fésült arcát soha, késbb se, nem is látták. Ezeken az utcákon, amerre vitte ket a járm, mechanikusan ordított a gyökértelen élet, a szisztematizált nyomor, füst, köd és piszok röpültek sötét fellegekben az emberbolyok torlódása körül, a sisterg zúgás egy végtelen zsibvásár, egy zsúfolt végeladás üzleti lármája volt, a boltokban s az utcák sarkain már korán reggel kínálta mindenki mindenét eladásra, az egyik két kezét, a másik a cipt a lábáról, rejtelmes búgással lopott boutont* vagy tiltott gyönyört, a járdán férges bútorokat, s a járda alatt, érezheten, mint a sötét gombái, amik tömegbe ragadva össze fizikai életerejükkel fldagasztják és néha szét is repesztik a rendezett világkép aszfaltját, egy másik élet és másik társadalom zúgott, szervesen tapadva a felshöz, része annak és mégis külön és külön törvények szerint, mint a bnben elbetegedett szervezet titkolt nyavalya-daganatja. És az egész ordított és élni akart. Ottó, a kocsi sarkában, mely bevonszolta t a vég nélkül sokasodó utcák labirintjába, megtorpanva hallgatott, s néha, az atmoszferikus nyomástól kiváltott homályos életösztön sürgetésére, olyasféléket gondolt, hogy itt aztán alaposan oda kell sújtani az ökör fejére

10 annak, aki boldogulni akar. Szemei elfáradtak, s a füle zúgott. De mentl tovább utaztak, elhatal- * bouton (fr.): bimbó masodott rajta a bizonyosság szköl sejtése, hogy a rengetegbl nincsen visszaút. A házak repedezett, lapos homlokát nézte, melyek alatt élnie kell majd, s a nagyvárosi emberek látástalan nézése, a pillantásnak az a gépies közönye, ami tagjaik mozdulatát is dirigálta, s ami egészen személytelen volt, mintha mindegyik csak egy nagy gépezet apró csápja, parányi látó- vagy tapintószerve lenne, aminek önálló céljai nincsenek is, katonaélete zrzavaros emlékeit ébresztették fel benne, mikor is parancsra emelgette a lábát, parancsra nézett s parancsra pihent. Akkor egy rmester parancsolt, de hogy itt és most ki az, aki után igazodnak, még nem tudta. A húsbörze monumentális csarnokaiba vasárnapi érzésekkel léptek. Határtalan üvegházakon vándoroltak át, hol barmok és emberek bgtek, s az állathangokat nem annyira intenzitásuk, mint inkább valami természetesebb és értelmesebb hangszínezés következtében lehetett csak az emberhangoktól megkülönböztetni. Bementek a börzére, hol a dohányfüst, a friss étel- és savanyú sörszag meg emberi kipárolgás keveredésében ezernyi brkabátos, sapkás, rövidbotos ember ordított, keskeny utazótáskákból szedték el a pénzt, az aranyat és ezüstöt, vastag kötegekben a papírt, és szakadatlan tolakodással csereberélték egymás között. Itt lépést sem mertek tenni, a büfé egy sarkában, a kijáratnál állottak meg, kalappal a kezükben, tökéletes elveszettségben. Pillantásuk riadozva repdesett a nyüzsg csoportokon át, a sárga és szennyes falak között támpontot keresve, ami ismers és meghitt képzet, s valamiképpen rokon az életükkel. A tanácstalanság e pillanataiban végre felmerült, mint egy látomás, szemközt a falon, egy elektromosan szabályozott óra és néhány, az állatok egészségére és életére vonatkozó illusztrált plakát felett, élesen világító színekben, a jól ismert kép: egészen nagyban, sujtásos egyenruhában, kalpag nélkül, fél kézzel csípjén s a varázsos arcon a villogó szemeknek imádott szigorával a kissé alacsony homlok alatt, parancsolóan s magasan a kavarodáson s minden üzlet horizontján túl, a fiatal uralkodó arcképe, tölgyfa rámában. A nyerges lélegzet után kapott, s egyszerre biztonság töltötte el. A tudat, hogy itt is van, eltiporta minden lehetségét valami veszélynek azok számára, akik övéi voltak. Megmarkolta fia karját, és a képre szögezett szemekkel, mindketten hang nélkül, némán katonás állásba merevedtek. Hirtelen megjött az étvágyuk és a szavuk. S minden meglepen egyszer és könny volt tovább, egy asztalhoz telepedtek, sörözés közben szóba ereszkedett velük egy hajcsár, ki tudott inasi állást a fiú részére, mindjárt itt a csarnokban, egy sógoránál. A sógor is hamar elkerült, s egymás társadalmi és vagyoni körülményeinek tisztázása után, ami a nyerges részérl a szükséges önérzettel s a mészáros részérl a

11 nagyvárosi embernek a vidékiek vállára vereget fölényével történt, egy pohár pálinka és kézfogás mellett megkötötték a szerzdést. A mester megfogdosta Ottó izmait, s elismeren csettintett. Késbb átmentek a vágóházba. Keskeny bokszokban, amikbl állatok haláltfél bgése, tompa csattanások és káromkodások verdtek ki, s a kövezetbe vájt hosszú csatornákon sr fekete sugarakban áradt a vér, fiatal s a hajukig véres arcú suhancok állottak, hosszú csizmákban, amik a lágyékig fölértek, mint a halászok lábtyi, mocskos és véres kötényekben s felgyrt ingujjban frészelték szét a tetrl lelógó, szétfeszített óriási állattetemek gerinceit, mások kecskelábakra fölfektetett birkák nyakát vágták át görbe késekkel, mit sem tördve a bséges ívben arcukba szökell vérrel, fejtették a brt a párolgó húsról, ahogy egy gyümölcsöt hámoz ki héjából az ember. A bokszok kapui eltt inasok mosták a beleket s a vérnek, a gzölg húsnak s rothadó zsigereknek és bélürüléknek fojtogató, áporodott szaga mint egy érintés csapta meg a belépt, ha az különben nem volt már otthonos benne. Csontok recsegtek, s mindenfelé, amerre néztek, taglók villantak s állatok buktak el, mereven égnek szegett lábakkal, néha egy bdülés zavarta csak a munka monoton ütemét. A gyilkolásnak ez a mechanikus és hivatalos képe éles ellentétben állott a bámészkodók és gyelgk gyámoltalan csapatával, kik, többnyire aggastyánok és öregasszonyok, bögrékkel, fazekakkal karjaikban ólálkodtak a bokszok eltt: a nagyváros kiselejtezett tehetetlenjei, kik az éhség alázatosan és kínosan vigyorgó csillogásával szemükben iparkodtak ellesni a vágólegények egy könyörületes pillantását, s baromi igyekvéssel tolakodtak az ellökött zsigerek, apró, nyers húskoncok után, amik itt-ott csöppentek. Ilyen toprongyos nénikék leskeldtek a karámoktól a bokszokhoz vezet rövid udvaron, hol a vágásra kijelölt marhákat hajtották át, hogy elcsíphessenek egy sovány tehenet, melyet gyorsan, még utolsó útja közben, egy pár mozdulattal megfejtek a hajcsárok hallgatólagos beleegyezése mellett. Vijjogva taszigálták egymást a néhány csöpp tejért, s mozdulataikban volt valami a ragadozó dögmadarak féktelenségébl. A nyerges ezt a vad, idegen, borzalmasságában is üzleti s közönyös képet nézte, meghorkant idegenkedéssel. Nem így Ottó, aki fürgén és felélénkülten járta sorra a bokszokat, mindent megnézett, minden érdekelte, s általában úgy viselkedett, mint aki tévutak és céltalan barangolás után végre hazaért. Az undornak vagy elképedésnek legkisebb rezzenése nélkül parolázott a véres tenyer suhancokkal, s orrát sem fintorgatta a képtelen szagokra, amik apjának már gyomrát is felkavarták. Mestere a hosszú séta után vállára veregetett, s a biztos szem szakember felismerésével biztatta, hogy jó mészáros lesz belle. A délután további részét az apa és a fiú együtt töltötték, míg estefelé el nem érkezett a vonatindulás órája. A szürkületet átbolyongták a Spree partján, mozdulatlanul ültek egy padon a gyér lombú, sárgás fák alatt, nézték az elrobogó teherautókat,

12 a vontatógzösöket a folyón s a rakodópart fényl hombárjait a gyönge ködben. A nyerges többször nekikészült, hogy valamit mondjon a fiának, ami az alkalomhoz ill, ünnepélyes és oktató lenne, valamit, ami kifejezné az érzéseit, s a fiúnak, kitl ezekben az órákban, ezt egyre ersebb, félelmes biztonsággal tudta, örökre búcsúzott, megmaradhasson vezérelvnek, apai tanácsának az életre, ami jó és rossz órákban elkíséri és világít eltte. De bármint erlködött is, nem jutott az eszébe semmi. Többször már odáig jutott, hogy a torkát köszörülte, de utolsó pillanatban meggondolta magát és kiköpött. Késbb bementek egy korcsmába, ahol, egyedül a homályos söntésben, egy víztl szortyogó gázlámpa világításában sokáig ültek, nézték egymást, majd szótlanul és sokat ettek, kolbászt, sajtot, és almabort ittak hozzá. Egyedül voltak, a gazda hátul motozott a söntésben, a nyerges felgombolta mellényét és ingét, s egy keblére akasztott viaszosvászon zacskóból nyolcvan márkát szedett el, egyenként megnyálazva átszámolta a bankjegyeket, s átadta fiának a gondos intéssel, hogy takarékoskodjon, s ne engedje, hogy a nagyvárosi zsiványok becsapják. Majd meghatott krákogással még öt márkát adott neki apróban. Ez volt utolsó beszélgetésük. Ottó cipjébe rejtette a pénzt, aztán lassan, minden utca sarkán kérdezsködve, gyalog kimentek az állomáshoz, egy otthoni keresked jóvoltából eligazodtak a pályatestek között, s a vörhenyes világítású csarnokban sokáig álltak még a negyedik osztályú vasúti kocsi eltt, Ottó bámészan s az apa elsötétült arccal nézte a tolakodó embercsoportokat, míg a vonatkísér figyelmeztetésére végre beszállott. Akkor fia vállára veregetett egyszer, aztán még egyszer, s közben a csizmáját nézte. Így váltak el, egyetlen szó nélkül. Az induló vonatból még egyszer kitolta az apa kalaptalan fejét, intett a fiának, mintha beszélne, de a nagy lármában, a gzcsövek sistergése, lánccsikorgás s a búcsúzók kiáltásai közt Ottó nem értett semmit. S ahhoz, hogy utánafusson, már kés volt. Az apa két évvel késbb, a nagy háború els hónapjaiban, meghalt, anélkül, hogy Ottót látta volna, aki csak a temetésre ért le, s néhány nap alatt rendezte a hagyaték apró ügyét-baját; akkor tudta meg, a végrendeletbl, mi néhány év eltt a helybeli közjegyz eltt készült, s amit a halott nyakán találtak a papírpénz és értékpapírok között, hogy a n, akivel különben senki nem tördött az apa életében sem a háznál, s akit Ottó ugyan anyjának ismert, de soha gyermeki vagy akárcsak barátságos érzései sem voltak iránta, idegen személy, kire a nyerges csak csekély járadékot hagyott; különben minden, a kamatokkal tisztesen felnövekedett nagyapai örökség is, a fiára szállt. A mhelyt eladták, s Ottó huszonnégyezer márka készpénzzel tért vissza Berlinbe, hol rögtön megvásárolta egykori gazdájának egy mészárosfiókját a Schlesischer-Bahnhof közelében, egy elég rosszhír utca egyik nagy bérházában, hol az üzlet mellett kétszoba-konyhás lakást is bérelhetett. De alig bútorozta be magát, mikor a berendezést s az üzletnyitást követ napokban már meg is kapta a behívó parancsot idközben mozgósított

13 ezredéhez. Így hagyott ott mindent, az üzletet bezárták, s leutazott a gyárvárosba, ahonnan néhány napos kiképzés után levitték a szerb frontra. A nyomozás, mely eléletére is aprólékos gonddal terjedt ki, az államügyész határozott kívánságára megállapította, hogy Ottó ebben a két esztendben, a háború kitöréséig, berlini tartózkodása alatt normális szexuális életet élt. Szerelmi ügyletei nem sokszor igényeltek mást, mint a nagyváros sötét utcáin gyelg hivatásos papnk olcsó jótékonyságát, kik között már ekkor jól ismert, s ereje és szépsége következtében dédelgetett gavallér volt, s akadt sok tanú, elvirult és meglepen jó memóriájú utcai szépségek, kik emlékeztek rá, és bizonyítani tudták, hogy Ottóval sokszor töltöttek együtt ebben az idben bizalmas órákat, de nem tudtak semmi meglept vagy szokatlant mesélni róla; nem ismerték különös vágyait, és sohasem követelt a nktl semmit, ami beteges hajlamokra engedett volna következtetni. A porosz államügyész, ki fontosságot tulajdoníthatott ennek a kérdésnek, több ilyen nt hallgatott ki részletesen arra, hogy nem tartozott-e Ottó a "korbácsolók" közé, nem óhajtotta-e ütlegelni ket "els vérig", s más ilyen kérdéseket intézett hozzájuk, amikre a nk, kiknél hamis szégyenérzetrl szó sem lehetett, kivétel nélkül tagadó választ adtak. Inkább nagyon egészséges, lehetleg húsos, kövér hölgyeket választott barátniül, kikkel rendszertelenül, de mindig sok örömmel és intenzitással közlekedett. Nem vallhatott egyebet róla a néhány cselédleány sem, kik ebben az idben Ottó önzetlen, személyes barátni közé tartoztak s az egyik, ki gyermeket kapott tle, bizonyos meghatottsággal beszélhetett csak a nagylelkségrl, amivel Ottó a gyermek járadékát szabályozta. De a mészárosmester egy távoli rokona is, egy már nem egészen fiatal varrón, ki a City egy nagy áruházának mhelyében dolgozott, s a család féltitkos közvetítése mellett félig-meddig már jegyben járt Ottóval, és mint kiderült, viszonya is volt vele, azt állította, hogy a férfi, ha csapodár természet is, de mindig jellemes és barátságos volt vele szemben. Ezek a vallomások, hangsúlyoznunk kell, mind a két esztendre, a háború eltt Berlinben leélt idre vonatkoztak csak; mert késbb, a forradalmi hónapokból s az azt követ békeévbl már egymásnak ellentmondó, zavaros és tudatlan tanúk léptek fel, kik, ha bizonytalanul is, de más értelemben vallottak. Ez a különválasztás Ottó életének két periódusa között, melyeket a háború szelt széjjel, fontos lehetett az államügyésznek, de minden kutatás Ottó eléletében csak enyhít adatokat hozott napvilágra. Ismersei és kollégái ebbl az idbl nem tudtak rendkívüli dolgokra visszaemlékezni. Mestere vallomása szerint jó munkás volt, pontos és megbízható. Az államügyész kérdéseire elmondta ez az ember, hogy soha erszakos tüneteket nem vett észre legényén, ami a mészárosok között, kik általában meglehetsen rabiátus emberek, ritkaság. Itt, az egyik esküdt kérdésére, a tárgyalás során kitértek a mészárosmesterség pszichikai rugóira is, s a mester bizonyos

14 vonakodás után elmondta, hogy gyakorta elforduló szenvedély a vágóknál az utálatos virtuskodás, amit a nagy vágóházak rendelkezései különben szigorral, de hasztalanul tiltanak, az ún. "véráldomás", ami nem másból áll, mint hogy a frissen leölt marha párolgó vérét néhány nagy korttyal fölisszák, még az állat rángatódzó testébl szívják magukba az undorító nedt, abban a régi és hagyományos hitben, hogy az növeli testi és fként szexuális erejüket. A tárgyalóterem idegenked moraja mellett az államügyész faggatni kezdte a mestert, ki növekv derültség közepette vallotta be, hogy régebben maga is elkövetett ilyesmit, de most már, elrehaladott éveiben nem érzi többé szükségét. De Ottó, folytatta, minden ugratás és biztatás dacára sem volt kapható soha erre. Különben is csak a legjobbat mondhatja róla, becsületes volt és türelmes s a két évben, míg nála lakott, s a három legényével egy szobában aludt, soha nem akadt baj vele. Ezek a megállapítások csak növelték a zrzavart, amit a homályos eset körül egészen eloszlatni sohasem sikerült. maga az els hónapokban semmi változást nem vett észre két élete között, különösen, mert a küls rugók is, melyeknek engedelmeskedett, ugyanazok maradtak. A háborút belülrl fogta föl, s minden, a környezet, a hang, az élet tempója és formája hozzájárultak a megnyugtató tudathoz, hogy a rendszer megy tovább s benne és vele, s talán csak térbeli eltolódásról lehet szó a sorsa körül. A rendszer most kitágult, kibontotta és csapkodta gépies, óriási vasszárnyait egy irtózatos hangár végtelen kupolája alatt, tehát a békés termelés dimenzióin messze túl, az egész földön megmutatkozott. Ezt nem fogta föl egészen, de ahol találkozott vele, természetesnek találta. Mindazok a hatalmak, amiket élete els pillanatától abszolútnak és kikerülhetetlennek megismert és elismert, az állam, az isten kegyelmébl való államf, a vallás, a haza, ami hozzá hasonló és rendeltetés egyedek szövetségébl állott egymás védelmére és a mások brére, fogalmi s távoli csillogása arcukról elvetették most a maszkot, közelebb léptek, s érthetbbek, parancsaikban és követeléseikben foghatóbbak lettek; az ideák, a bár betanult, de életének mégis egyetlen ideái most testet öltöttek és összefogtak egyetlen nagy parancs kiabálására, ami ellen öntudatában egy rezzenés sem tiltakozott.természetes emberi állapotnak érezte, hogy tömegben, amihez vér és nyelv szerint tartozott, egy ess mezn fekszik másfél méter mélyen a föld alatt, ás vagy lapátol, s idnként fegyverébl lövéseket ad le a ködös táj felé. A menetelésben, a fegyvertöltésben, az állásban és a pihenésben, a föladatokban és kivitelükben a rendszer régi tempója élt tovább, csak felfokozva, óriásiabban, gépiesebben és követelbben. Bséges ideje volt ilyenekre gondolni, mert az els hónapok diadalmas elrenyomulásában ezredének a hátvéd szerepe jutott, heteken át mozdulatlanul feküdtek egy sorszámmal megjelölt névtelen és ismeretlen pontján a földnek, s mögöttük a hegyek és elttük az erdk mind sorszám voltak csak, amiken k átkeltek vagy pihentek. Az életrl személyes tudata nem volt, s ezért a halálról sem: nem

15 tudta, hogy él, s így sohasem gondolhatott arra, hogy meg is halhat. Ilyen gondjai nem akadtak. Ezenfelül az a körülmény, hogy mozgatták t, vitték, országokon át, és letették valahol, ruházták és etették, st szórakoztatták, és cserébe semmi mást nem követeltek, mint hogy ne forduljon fel, csak éppen legyen, különös megelégedettséggel töltötte el. A gépek ütemes zakatolását, ami a rendszer régi s agyába és vérébe fölszívódott ritmusa volt, most fölváltották, nem, továbbcsinálták hangosabb s öntudatosabb ütemben a harci eszközök, amiknek fokozott lármájához csak a fülének kellett hozzászoknia - az értelmének, ami ezt a lármát ismerte és elfogadta, nem. Nagyon sokan voltak, és mind egyformák, s hogy a szürke zubbonyokban lépdel testek régebben milyen célokkal éltek, nem kérdezte most senki; s amit talán sokan emberi degradálásnak érezhettek, ezt a nivellálását a sorsoknak, föltétlen és megbékít demokráciának fogta föl, lelkesít egyformaságnak, s ha a zsidó ügyvédre nézett, akivel néhány hete test test mellett együtt feküdtek az árok tócsájában, nem tudott visszafojtani egy elégedett, kissé büszke mosolyt: itt mindenki vakondok volt a föld alatt; némelyik próbált még cvikkert hordani vagy könyvet olvasni, de estefelé mindenki tetvészkedett. Az sz vastag sárral dagasztotta be az utakat, s a köd heteken át néhány tépett barázdát hagyott meg csak a tájból, öt lépés térben az arcuk eltt. Az ágyúzás pergtzbe fejldött át, s most napokig odaragadtak tárnákban a földhöz, mint a férgek. A tisztek a gránátbiztos dekungokban* cigarettáztak, idegesen másztak az árkokon át, büntettek, vagy kutyaengesztel barátsággal bátorítottak. Hogy mirl van szó, még sokáig nem tudta. Egyszer módjukban volt felfejldni a mezn, néhány száz lépést rohantak elre a ködben, kétszer elsütötte a fegyverét, a gépfegyver kattogott eltte a homályban. Néhány perc múltán egy új árokban ültek, amiben sár, piszok, szennyes tárgyak között szerb hullák feküdtek. A hullákat kidobták maguk elé a szántóra, éjjel elföldelték, az új árokban berendezkedtek, s másnap reggel megtudták, hogy gyztek. Ezt senki nem értette, de a tisztek bort és szivart osztottak szét, s este meleg ételt kaptak. Mikor beszélgettek az eseményrl, néhányan megjegyezték, hogy halálveszedelemben voltak mindannyian. S mert valahogy ez eddig senkinek eszébe nem jutott, a megjegyzést általános csodálkozással és elképedéssel fogadták. Ottó különösen meglepdött, mert a halálveszedelembl sem az adott pillanatokban, sem elbb nem érzett semmit. Jólesett rohannia a hosszú, tétlen veszteglés után néhány métert, s a roham után fölfrissülve és megkönnyebbülten ült újra az árokban. Ilyenkor sokszor látott egy képet, ami maradó benyomással vésdött emlékébe, a teret a kaszárnya eltt, hol induláskor föleskették az ezredet; az ablakokban díszes és virágos közönség ült, k vadonatúj ruhákban álltak négyszögben a téren, hol egy emelvényrl a tábori lelkész intézett lelkesít beszédet hozzájuk, s megáldotta a zász-

16 * dekung (ném.): fedezék lót. A díszes ornátusú lelkész a halálról beszélt, ami a katona életének megdicsülése - ezt nagyon szépen mondta el, s Ottó teljesen megértette t, nem ugyan a halált, de valami díszes, fölemel és magasztos alkalmat, ami elször életében lehetséget nyújt neki, hogy kiemelkedjen a szürke standardból, s közel kerüljön a hatalmasakhoz, vagy legalább azok érdekldésére méltó lehessen egyszer. S ezt a lelkész mondta, s a tábornokok állottak körben, fekete ruhás urak és elkel hölgyek, a zene szólt, s mindebben az ünnepeltetésben neki is része volt; éppen ezek a hatalmak, ezek a dönthetetlen tekintélyek, az egyház és a föllebbvalók ünnepelték t, a senkit és semmit, már életében elképzelhet, gondolta kellemes megrendüléssel, mit fognak majd csinálni, ha miattuk, érettök meghalok... s egy ablakból virágot dobtak reá. Ez életének legfénylbb perce volt. Hogy néhány hét múlva a tisztek, akik ezekben a napokban maguk is elfogódott barátsággal kerülgették a legénységet, már kutyakorbáccsal jártak, ennek a szükségességét hamarosan felismerte és méltányolta; egy gyülevész népséget, amiben bátortalan, st gyáva emberek, kényes hivatalnokok, vaskalapos tanárok s másféle úri fajta is verdött össze, kik néhány órai menetelés után már levegért tátogtak, s a pergtz ideje alatt viaszos sárga arccal, üveges szemekkel bámultak maguk elé - ilyen és hasonló embereket csak kegyetlen szigorral, könyörtelen fegyelmezéssel lehetett megfelel önuralomra segíteni, s ezt a könyörtelen fegyelmet a tisztek fáradságot nem ismer buzgalommal ápolták is. És így ment minden, kattogó és jóles rendben; míg egy délután, október vége felé lehetett, rohamra kaptak parancsot. A táj fölött irtózatos, nedves, ködös csönd ült. Néha varjak szálltak át az árok fölött, hallani lehetett szárnyalásuk, s tompa, vijjogó károgásukat a ködben. A parancsot fél órával indulás eltt kapták. Hangtalan rendben állottak föl az árok során, kilométerhosszat ezt csinálta most minden ember a föld alatt, meghúzta hasán a szíjakat, megvizsgálta fegyverét, töltényt rakott be, s fölszegezte a szuronyt. Az utóbbi mozdulatot Ottó különleges, aprólékos gonddal végezte el. De munka közben szinte és nagy csodálkozással vette észre, hogy a keze reszket. Ezen módfelett meglepdött. Nem érzett semmit, s tudatában, ami kikapcsoltan s üresen hevert benne, egy gondolat szikrája sem fénylett. S a keze mégis reszketett. Most megkísérelt gondolkozni, mert másféle tünetek is jelentkeztek hirtelen, valami görcsszer szorulás facsarta meg a hasát, s szaporán, aprókat kellett nyelnie. Rendszeresen és nyugodtan akarta összeszedni az okokat: most rohamra megyek, gondolta, itt szemben feküsznek a szerbek, azokat kell

17 kipusztítani az állásaikból. Ugyanekkor eszébe jutott, amit már napok óta suttogtak, hogy az ellenség is rohamra készül, s valószínleg egyszerre indulnak majd egymás felé, és szuronytusára kerül majd sor. Sok gyöngédséggel nézte a szuronyt, ami zsírosan, a vadonatúj acélholmik kékes árnyalatával fénylett. Olyan volt, mint egy vágókés. Ilyen késekkel kellett felvágni a barmok hasát. Mikor ez eszébe jutott, tompán, félhangosan felnyögött. A világképben az összefüggés föllángolt eltte mint egy robbanás. Én mészáros vagyok - gondolta, dadogva a hirtelen fölismeréstl -, a szomszédom is mészáros, mind mészárosok vagyunk, s a barmoknak föl kell vágni késsel a hasát. Mészáros - kés - has... - a vonal primitív és egyszer volt. Élete ebben a pillanatban nyert értelmet. Fölvágni a barmok hasát, gondolta lelkesedve, mindenkinek a hasát fölvágni a... itt megakadt... a hazáért. Késbb kijavította magát: és a császárért. De a hasában facsart a szorítás, és a keze még mindig reszketett. nem félt, ezt tudta, de a hasa félt, egészen külön tle, gyáván és görcsökben vonaglott. S a kezei is féltek. Az egész olyan, iparkodott megnyugtatni magát, mintha hajnalban bemennék a vágóba. A barmok jönnek, s én letaglózom ket. Nem történhet semmi bajom. Ezt a "nem történhet semmi bajom"-ot, ezt késbb, a roham közben is, de akkor már hangos ordítással mondta magának. Elzleg halálos csöndben figyeltek, is, társai is, a táj is. Az ágyúzás már délben elhallgatott. Gyorsan sötétedett. Akinek órája volt, azt nézte. Mikor a mutató a tizenketthöz ért, messze elttük, a kígyóárok vége felé magnéziumos fény rakéta vágta föl magát a homályba. Ebben a pillanatban gyenge morajlás, emberordítás indult az árokban, mit rögtön követett a gépfegyver kattogása, míg az ordítás mindenki torkához elért, s Ottó egy hurrát hallott a torkából elbuggyanni, idegenül, mintha nem is kiáltaná. Akkor már kint álltak a sáros, agyagos földön, körülötte bukdácsoló alakok szaladtak guggolva elre, a köd vastagon ragadt kezein és ruháján, a sárban ügyetlenül lépett súlyos bakancsaival, s felstestét elrehúzta a fegyver. Szaladni akart, de lábai nem engedelmeskedtek, néhány ügyetlen lépést tehetett csak és megtorpant. Ez a mozdulat, ez a megállása a lábaknak, a testnek, ez a meggyökeresedése a fizikumnak ismers volt neki: így torpantak meg a marhák, melyeket vágásra hajtottak, a bokszok ajtajai eltt... De akkor puskatussal gerincbe vágták, hátranézett, egy rmester zilált arcát bámulta egy pillanatig, csodálattal, mintha tükörbe nézne. Erre futni kezdett. A ködben nem láthatott mást, csak elrenyújtott kezeit és a gépfegyvert. Most már az egész mez ordított, a gépek, a láthatatlan emberek, a köd is ordított és lábai alatt a nehéz föld. S egyszerre egész teste ordítani kezdett. A ritmus megint a kezeiben volt, ahogy a barmot ölni kell, már helyesen fogta a szuronyt, lendületre és döfésre alkalmasan, a régi lendülettel. Ez a lendület vitte. A köd megsrsödött, magva lett, ebbe a magba beleszúrt. A kés puhán szaladt, aztán elnehezedett, valami húzta a földre a fegyvert s utána t, egy meleg testre esett, és

18 két kéz hadonászva zubbonyába kapott. Így feküdtek egymáson, test a testen; szakállas idegen arcot látott, két csukott szemet. Egy id múlva tántorogva felállott. A bajonettet kihúzta a testbl, szórakozottan nézte, s aztán, talán hogy letisztítsa, beleszúrta a földbe. Mikor visszahúzta, fölszakított a földbl egy darabot, s véres és sáros volt a kés. Akkor futott tovább. * V. helységbe, aminek rövid, sok mássalhangzós szerb neve mint valami szenvedélyes dühkitörés csengett, hajnalban vonultak be, s a hírre, hogy a városkában franktirrök* pusztítanak, kik az elfutárokra a zsalus ablakok mögül lövéseket adtak le, a tisztek szabad prédára adtak engedélyt, s bizalmasan kiszivárgott az a hír is, hogy foglyokra nincsen szükség. Ennek az instrukciónak megfelelen, indulás eltt néhányan feltzték a bajonettet. Ottó is. Ekkor már híres volt róla, hogy kézitusában verhetetlen. De amit V-ben mvelt - ugyan itt nem éppen fegyveres ellenfelekkel, csak elvadult és gyámoltalanul jajveszékel parasztokkal akadt dolguk -, arról legendákat beszéltek, s legteljesebb mértékben kivívta följebbvalói elismerését. A V.-i bevonulás után káplárrá léptették el, és felterjesztették a vaskeresztre. De a véletlen úgy hozta magával, hogy a kitüntetést, amivel akkor még szkösen bántak, csak késbb kapja meg, másfél év után, a Marne mellett, mikor már rmesteri rangban harcolt, s ezredén túl a környez csapatszárnyakban is jól ismert legény volt, nem annyira magasabb értelemben vett katonai képességei miatt, ha szabad magunkat egyáltalán így kifejezni, hanem könyörtelen készsége következtében, aminek a Marne-nál, s azeltt, a belga városokban, hová gyztesen bevonultak, hírhedt hasznát tudta venni; halálraítélt falvak gyökeresebb és alaposabb "átdolgozásához" kevesen értettek úgy, mint. Így jutott mégis a kitüntetéshez, a háború második évében, különösen szerencsés körülmények között. Ez eseményekben gazdag háborús életének egyik jelents epizódja után * franktirr (fr.): idegen megszállók ellen harcoló francia szabadcsapat tagja történt; egy flamand tanyán, hol néhány paraszt eleséget dugott el a rekviráló idegen katonák ell, s gyermekeiket és asszonyaikat egy pincébe rejtették, hová, mikor a büntetexpedíció Ottó vezetésével keresni kezdte ket, maguk is bezárkóztak. A pince vasajtaját Ottó kézigránáttal nyitotta fel, s a bombázás ideje alatt a föld alatti helyiségbl olyan fülsiketít állati vonítás, gyerek- és asszonyhangok eszels bgése s férfiak rekedt hadarása csapódott fel, hogy az épületet körülálló különítmény tagjai meghökkent arcokkal tudták csak hallgatni a huszonöt-harminc emberi hangnak e pokoli, minden fegyelmezett hangskálából kivetkzött sikolyait. Mikor a vasajtó felpattant, s Ottó három társával belépett az üregbe, az ordítás egy pillanatig ersödött még, aztán egyre szakadozottabb és

19 szórványosabb, gyöngébb s végre egészen halk lett, egy gyereksírás maradt csak vissza belle, ami vékonyan vitte az elz hangok szólamát tovább, s aztán az is megsznt. Késbb, mikor Ottó újra megjelent a tanya udvarán, a pincében tökéletes volt a csend. Ezt követen felterjesztették másodszor is a vaskeresztre. Hetekig nem jött válasz. Míg egy napon, mikor állásuk új csapatmozdulatok következtében mélyen eltolódott a front mögé, a tisztek izgatott és ünnepélyes sürgöldéssel kezdték rendezni a századokat, a régi s elfelejtett kaszárnya-elírások megint életbe léptek, gombokat pucoltak, cipt fztek, s délutánra szabályos kockákban állott föl az ezred, hosszú idn át mozdulatlan várakozással; a zászlós, a dobos, a kürtös elhelyezkedtek a századok eltt, a tisztek tornisztereibl* elkerültek a fehér kesztyk s a monoklik. Úgy álltak ott, egy erd mentében a fölvájt mezn, mint a kaszárnyaudvaron nagy gálanapokon. S amikor a távolban, az országút kanyarulatánál, négy gépkocsi tnt fel, két fekete elöl s nyomában két óriási szürke, félhangos vezényszavak kattogtak végig a századon, s a csapatok cövekbe merevedtek. A zászlók meghajoltak, a dob pergett. A két fekete autó begurult a tisztásra, porköpenyes generálisok szállottak ki, az ezredes, két idsebb r- * torniszter (cseh): katonai hátizsák nagy, egy kapitány futólépésben indultak az érkezk elé, s feszes, katonás állásban tisztelegve üdvözölték ket. Majd az érkezettek is sorfalat alkottak, s így várták a rögtön nyomukat követ két másik autót, az elsbl tisztek ugrottak ki, és siets mozdulattal feltárták az utolsó, vagonszeren nagy túraautó ajtaját. Egy szárnysegéd karjánál fogva segített kilépni egy alacsony termet, hegyes poroszsisakos, szürke tábornoki köpenybe öltözött embert, s most percekig tisztelgt fújtak a kürtösök. Az egész csoport elindult a tisztáson, elöl a szürke köpenyes, kissé meghajlott járású tiszt, nyomában a négy vezérkari adjutáns, leghátul az ezredes és kíséri. Szótlanul és sebesen léptek el a csapatok mozdulatlan arcéle eltt, az emberke egyik hátrarejtett karját idnként elvonta köpenye alól, s az egyes századok tisztjeinek hangtalan üdvözlését fogadva szalutált. Késbb fölállottak a tisztás közepén. Az rnagyok egyike, a vezérkari tisztek intésére, egy fehér lapról néhány tucat nevet olvasott fel, köztük Ottóét is, s az így kijelöltek tisztjeik utasítására a front elé léptek, ahol továbbra is szoborszer "vigyázz"-ban várakoztak. A kistermet ember elindult feléjük, mellette szárnysegédje egy bársonyládikával, amit aranykoronás monogram ékített. Ettl a szárnysegédtl vette át az érmeket, gyakorlott és feszes mozdulattal tzte a kijelöltek mellére, s néhány szót intézett hozzájuk. Mikor Ottó a sorban közeledni látta, talán két ember lehetett még eltte, csak erfeszítéssel tudott legyzni egy egész testében induló reszketést. Behunyta

20 a szemét, majd fölnyitotta, s az emberke most eltte állt. De a képmáshoz, amit róla ismert, ez az arc, ami fél méter távolban rémlett most szeme eltt, csak kevéssé hasonlított. A bajuszviselet ismers volt ugyan, de az arc ráncos, öregemberes, apró és keszeg vonásokkal; a szemek idegesen hunyorítottak. Könny levendulaszag áradt a jelenségbl, s lakkcsizmái és vörös nadrágja villogtak. Egy kéz nyúlt feléje, egy szürke kesztys kéz, s a mellén babrált egy pillanatig. Aztán érezte, hogy ez a kéz könnyedén, kétszer a vállát érinti. A jelenség a vállára veregetett. Vékony és fakó hangot hallott, ami ezt mondta: "Jól csináltad a dolgodat, fiam." A dobok veszekedetten peregtek, a zászlók derékszögben hajoltak, s a kürtös kifújta a lelkét. Ottó körül lassan forgott a táj. A jelenség már odébb járt, de a levendulafelh még itt úszott nyomában. És most, hogy megtörtént, s elismerték a mesterségét, nyilvánosan, hallatlan nyomatékkal, s olyan valaki ismerte el, kinek a véleménye nem trt ellentmondást, alázattal nézett a földre, s eltelt hálás odaadással a nagy jutalmazó iránt. Éjszakánként látta az ideges szemeket, s hallotta a fakó hangot, ami feléje kiáltja: "Jól csináltad a dolgodat, fiam" - én, mondogatta, a mészáros, jól csináltam a dolgomat. Értek hozzá. A háborút mint változatlanul kitn katona, két könny sebesüléssel harcolta végig. A felbomló front els forradalmi csapataival tért vissza Berlinbe. Ott minden segítette, hogy a régi egzisztencia fölvételét, minek föladataira, gondjaira és örömeire csak mint homályos és jelentéktelen árnyékéletre tudott visszagondolni, kibúvókkal és ürügyekkel elodázhassa. Számadással nem tartozott bár senkinek, s régi ismersei tunya örvendezéssel ha fogadták is, amennyire az idk nehézsége engedte, hogy az emberek saját gondjaikon túl mások iránt is érezzenek valamit, de az egykori kapocs elpattant, s nem is iparkodott újra összeigazítani. Berlin akkor hónapokon át üres kezekkel és bomlott lüktetéssel futott, a gépekben meglazultak a srófok, emberek feküdtek az utcán és bámulták az eget, kik néhány hónap eltt a fegyelem korbácsa nélkül el sem tudták volna képzelni az életüket. Ottó, mint olyan sokan, kik visszajöttek, idegen világot talált, amiben bizalmatlanul kereste a helyét, ismersöket, kik megöregedtek vagy gyanakvó és kapzsi szomjúsággal vetették magukat az új áramlatba, s a csorda mindenestül éhesen legelte a romok közül kiütköz új életet. Egészen új szavak kerültek forgalomba, amiket mindenki, egyik dühvel, a másik lelkesedve kiabált, s valami rendszertelen és szervezetlen formában folytatódott a háború még egy ideig az utcákon, hol torlaszok mögül ltték egymást fegyelmezetlen csapatok, házakat ostromoltak, hadisarcot vetettek ki a bankokra és kereskedkre, majd a másik oldalon pincében végezték ki foglyaikat - az egész zrzavaros csetepaté, amit forradalomnak neveztek, az szemében jelentéktelen, utolsó hullámverése volt csak a nagy viharnak, s az egésznek nem tulajdonított különösebb

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december HD LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december AZ A NAP APRÓ ISTVÁN Az a nap úgy kezdődött, hogy több kilométeres dugóba kerültem az elővárosban. Nem, így akármelyik nap kezdődhet, az a bizonyos

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

A három biciklis leugrik az udvaron. A biciklit begurítják a pitarba. - No, most már szakadhat akár a vízözön is! Bent a csárda csendes.

A három biciklis leugrik az udvaron. A biciklit begurítják a pitarba. - No, most már szakadhat akár a vízözön is! Bent a csárda csendes. A HORTOBÁGYI ORGONA Hirtelen beborult az ég, mintha egy óriás hamuszínű ponyvával vonták volna be. A Hortobágy síkján hűvös fuvallat száguldott végig. A távolban morgott már a zivatar. A kocsiúton három

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Gábor Áron, a székely ágyúhős

Gábor Áron, a székely ágyúhős Hankó Vilmos Gábor Áron, a székely ágyúhős 1848 novemberében már egész Erdély elveszett a magyar ügyre nézve. Enyed, Torda, Dés, Szamosújvár után Kolozsvár is elesett. A székely tábort Marosvásárhelyen

Részletesebben

brasnyó istván IN AETERNUM

brasnyó istván IN AETERNUM brasnyó istván versei IN AETERNUM Estelente a lehúzott redőny résein át jól látni a tengerészeket, ahogy tisztjeikkel együtt elhagyják a kocsmát az út túlsó felén, rézsút ablakunkkal szemben és körülállják

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ a gyémántgolyó ' vígan szaladgál a fekete lemez serceg ő ereiben a gumifal nélküli fekete biliárdasztalon Vétkek

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

34 tiszatáj. Közönséges történet

34 tiszatáj. Közönséges történet 34 tiszatáj NAGY KOPPÁNY ZSOLT Közönséges történet Amikor Virág hazaérkezett, Gábor a pamlagon feküdt, behúzott sötétítőkkel. Nem mozdult akkor sem, amikor felesége már a cipőiből lépett ki. Virág mint

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

kotorászott. Persze újra nagyon örült a viszontlátásnak, különösen örült annak, hogy a barátja bizalmára méltatta s hogy általában elbeszélgethettek,

kotorászott. Persze újra nagyon örült a viszontlátásnak, különösen örült annak, hogy a barátja bizalmára méltatta s hogy általában elbeszélgethettek, Kovács úr Kissé sovány és elhasznált ember. Éveinek száma szerint negyven esztendõs, de ötvennek látszik. A szakállát gondosan borotválja, õ maga minden reggel, tehát azt, hogy borostás arccal járna az

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők.

Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők. 1 Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők. Az esőcseppek ólomgolyókként ostromolták a szélvédőt,

Részletesebben

Szűcs Ilona: Zongora az éjben. Nyitott ablakomban állva A kerten át, hallgatom, Hogy finom, játszi ujjak Hangot csiholnak a zongorán.

Szűcs Ilona: Zongora az éjben. Nyitott ablakomban állva A kerten át, hallgatom, Hogy finom, játszi ujjak Hangot csiholnak a zongorán. A Miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskolában helyezték ki az ország első Verstablóját csütörtökön. Az Irodalmi Rádió akciójának segítségével a fiatalok a kortárs alkotók művészetéhez kerülhetnek közelebb.

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Igó Norbert Krisztián. Csillaghullás

Igó Norbert Krisztián. Csillaghullás Igó Norbert Krisztián Csillaghullás 1. Fejezet: Amikor testet ölt a fájdalom Az iskolakezdéssel együtt, szeptemberben kezdetét vette a másodosztályú Labdarúgó Liga, melynek az első fordulójában a Cegléd

Részletesebben

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Tinta Nász Keszi Bálint 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Barcsi Lilla Szilviának, egyetlen igaz szerelmemnek. Epilógus

Részletesebben

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Az áldozatok vére éppen hogy megszáradt, amikor Terry fülét kopogás ütötte meg. Kippkopp, hallatszott

Részletesebben

KÖZELKÉP. Segitő jogász. Beszélgetés a hetvenéves dr. M észáros Józseffel

KÖZELKÉP. Segitő jogász. Beszélgetés a hetvenéves dr. M észáros Józseffel Segitő jogász Beszélgetés a hetvenéves dr. M észáros Józseffel Dr. Mészáros József nyugalmazott ezredes hetven esztendősen is aktívan dolgozik. 1958 óta vesz részt a büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályok

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel

Részletesebben

Szemle. Péterfy Gergely

Szemle. Péterfy Gergely 44 Szemle Péterfy Gergely KÉT KIS NYOMOZÁS Elsõ xoktóberének végén Szadai András, egy frissen végzett fiatal 1954xxorvos, aki csak néhány hónappal korábban foglalta el körzeti orvosi állását egy Szeged

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és

Részletesebben

B1 Junior írásbeli feladatsor

B1 Junior írásbeli feladatsor Magyar mint idegen nyelv Az írásbeli időpontja: Az írásbeli helye: Feladatmegoldási idő: 90 perc 2. Mintafeladatsor I. Nyelvismereti feladatsor Maximális pontszám: 10 Oldd meg az alábbi feladatokat! Elérhető

Részletesebben

Boldog új évet! (Happy New Year!)

Boldog új évet! (Happy New Year!) Boldog új évet! (Happy New Year!) KÜLSŐ - KÜLVÁROSI NÉPTELEN KISUTCA SZILVESZTER ÉJJEL Sötétség, nagy hideg. Az év utolsó napjának zaja ide már nem jut el. A házak fala kopott, részben lemállott róluk

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Olvasd el a következő regényrészletet, majd válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!

Olvasd el a következő regényrészletet, majd válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre! Tanuló neve: Dátum: Olvasd el a következő regényrészletet, majd válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre! Egérszegi Cincin más volt, mint a többi egér. Ilyen kicsi egeret még életemben nem láttam! jegyezte

Részletesebben

Villás Lajos: Ali baba egy nagyvárosban 2009. September 17.

Villás Lajos: Ali baba egy nagyvárosban 2009. September 17. Villás Lajos: Ali baba egy nagyvárosban 2009. September 17. C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán! Valami csoda folytán az "Ezeregy éjszaka" birodalmából néhány mesehõs átlépi egy szellem

Részletesebben

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig.

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig. Gesztenyefaág A kórház hűvös, steril levegője körülölelte az idős asszonyt. A szoba fehér berendezése és a csempézett fal tisztaságot sugárzott. Négy ágy volt benne, közülük egy üresen állt, a mellette

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói

Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói KARACS ZSIGMOND Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói Az országot 1956. október 4-én a keringõ hírek ellenére váratlanul érte a katasztrófa. Az emberek bíztak a szovjet csapatok kivonulásában, mindenki

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

SZŰNJ MEG, VARÁZS GOBBY FEHÉR GYULA

SZŰNJ MEG, VARÁZS GOBBY FEHÉR GYULA SZŰNJ MEG, VARÁZS GOBBY FEHÉR GYULA Pósa János egyetemista akkor ismerte meg Bucskó Ilonát, mikor az a fenekébe szúrt. János már lefeküdt a paraván mögött levő keskeny ágyra, nadrágját engedelmesen letolta

Részletesebben

Javaslat. Az apátfalviak hősies helytállása 1919-ben. települési értéktárba történő felvételéhez

Javaslat. Az apátfalviak hősies helytállása 1919-ben. települési értéktárba történő felvételéhez Javaslat Az apátfalviak hősies helytállása 1919-ben települési értéktárba történő felvételéhez I. A JAVASLATTEVŐ ADATAI 1. A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve: Varga László

Részletesebben

Baróthy Borbála. Kártyák kiterítve. Cards on the table

Baróthy Borbála. Kártyák kiterítve. Cards on the table Baróthy Borbála Kártyák kiterítve Cards on the table 1. Fejezet A tükörből visszabámuló lányra meredtem. Szomorúnak tűnt és félt. Az arca fehérebb volt a szokásosnál és általában csillogó kék szeme most

Részletesebben

HITTANOS TÁBOR. 2009. jún. 22-26.

HITTANOS TÁBOR. 2009. jún. 22-26. HITTANOS TÁBOR 2009. jún. 22-26. 2009. június 22-én, egy borús hétfői napon a templom udvarán gyülekeztünk, de az idő senkinek nem rontotta el a kedvét. Vártuk, hogy a névjegykártyánkat megkapjuk. Amint

Részletesebben

Mi történt ezerötszáz év múlva? Megfeledkezett Izrael a szabadulás ünnepéről?

Mi történt ezerötszáz év múlva? Megfeledkezett Izrael a szabadulás ünnepéről? 2. HÚSVÉTI ÜNNEPÉLY gyermekek számára ISTEN BÁRÁNYA Az ünnepély szereplői: Beszélő, fiúk, lányok csapatban és egyenként. Húsvét van. Jézus Krisztus halálának emléke arra késztet minden keresztényt, hogy

Részletesebben

Leült a fia mellé a földre. Ült, amíg ki nem aludtak az íves fények a szemében. Akkor megszólalt:

Leült a fia mellé a földre. Ült, amíg ki nem aludtak az íves fények a szemében. Akkor megszólalt: BALLADA Az öreg és a fiú együtt laktak a faházban. Az öregről mindenki úgy tudta, hogy egyedül él, és a fiúról senki sem tudta, hogy a fia. A patak egy negyedórányi járásra volt, a legközelebbi faház egy

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

A 6215-ös Mi 8 a Dunakeszi repülőtéren

A 6215-ös Mi 8 a Dunakeszi repülőtéren A 6215-ös Mi 8 a Dunakeszi repülőtéren 2011. május 21-én Legendák a levegőben címmel a magyar repülés évszázados történetének tiszteletére repülőnapot rendeztek a Dunakeszi repülőtéren. A szolnoki helikopterbázisról

Részletesebben

bibliai felfedező Olvasd el: Lukács 23:1-26, és 32-43

bibliai felfedező Olvasd el: Lukács 23:1-26, és 32-43 Írd ide az adataidat! Neved: Korod: Születésnapod: Címed: Telefonszámod: e-mail címed: Aki javítani szokta: Bibliaismereti Feladatlap bibliai felfedező 1. TörTéNET: Jézus halála Olvasd el: Lukács 23:1-26,

Részletesebben

60 tiszatáj. Egy családfát

60 tiszatáj. Egy családfát 60 tiszatáj LÁZÁR BENCE ANDRÁS Egy családfát (1) A bérház, amibe emlékszem tíz éve költöztünk, mármint anyám költöztette magát és a családot, vagy száz éve állhat ott. A körút és a kisutca metszéspontjában.

Részletesebben

A menedék. Gellai Tamás

A menedék. Gellai Tamás Gellai Tamás A menedék a fiú a tengerparton áll Egy nagy és erős kéz ragadta meg hátulról, és belökte a sötét helyiségbe. A szorítás nyomán vadul lüktetett felkarja, még alig tudott másra gondolni, vagy

Részletesebben

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai Főnixmadár A hazugság polipkarjai Előszó A könyv igaz történet, a szerző által megélt és felidézett eseményeken alapul. Egy történet két lélek egymásra találásáról, amelyet a hazugság polipkarjai tartanak

Részletesebben

Washington, 1865. április 10. hétfő 19 óra 45 perc

Washington, 1865. április 10. hétfő 19 óra 45 perc Az alábbi történet a képzelet szüleménye. A történet szereplői az 1865-ös év eseményeinek szereplőit leszámítva kitaláltak. A könyvben megjelenő helyszínek azonban az esetek többségében valóságosak. Bárminemű

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

lott mást, mint a létra nyikorgó dallamát. De az aljához közeledve megváltoztak a hangok. Először halk, fémes morajlás. Majd egy kattanás és a

lott mást, mint a létra nyikorgó dallamát. De az aljához közeledve megváltoztak a hangok. Először halk, fémes morajlás. Majd egy kattanás és a 8. fejezet Fredrik Beier! Itt van Fredrik Beier? A sátor ponyváját félrerántották, és egy kerek szemüveges, fehér overallos fickó bámult be rá. Itt vagyok. Gyere! A férfi keresztülrohant a gyepen, a pajta

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

2015. március 1. Varga László Ottó

2015. március 1. Varga László Ottó 2015. március 1. Varga László Ottó 2Kor 4:6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete

Részletesebben

Hon-és népismeret. Régi idők története

Hon-és népismeret. Régi idők története Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar Alapismereti és Szakmódszertani Intézet Hon-és népismeret Kurzuskód: TA - 113 Régi idők története Interjú dédnagymamámmal Helle Brigitta HEBVAAT. KEFO Óvodapedagógus

Részletesebben

MAGYAR MINT IDEGEN NYELV

MAGYAR MINT IDEGEN NYELV Magyar mint idegen nyelv középszint É RETTSÉGI VIZSGA 2005. október 24. MAGYAR MINT IDEGEN NYELV KÖZÉPSZINTŰ ÍRÁSBELI ÉRETTSÉGI VIZSGA JAVÍTÁSI-ÉRTÉKELÉSI ÚTMUTATÓ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM Általános útmutató

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas A kosárfonásról híres település központjából vezet az út a világ elől elrejtett faluba. Nagymedeséren nem könnyű a megélhetés, a helyi kis üzlet sem tart egész nap nyitva, kevés a vásárló. A helyiek a

Részletesebben

Guy de Maupassant. Ékszerek

Guy de Maupassant. Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek 2011 Válogatta, fordította és az utószót írta Illés Endre Fapadoskonyv.hu Kft. Illés Endre jogutódja A TELLIER-HÁZ 1 Odamentek minden este, tizenegy

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője. Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-365-268-8. Mercator Stúdió, 2014

Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője. Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-365-268-8. Mercator Stúdió, 2014 Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-365-268-8 Mercator Stúdió, 2014 Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadó 2000 Szentendre, Harkály

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Svájci tanulmányút. Basel

Svájci tanulmányút. Basel Svájci tanulmányút Basel A tanulmányúton öten vettünk részt; két tanár, Gál Anikó és Dékány István, valamint három diák: Annus Péter, Pászti Ferenc és én, Papp Zsolt. 2013. január 22-én hajnali 2 órakor

Részletesebben

Az 50-es Évek. (tavasz)

Az 50-es Évek. (tavasz) Az 50-es Évek (tavasz) Te vagy az Út Pora a Hajamban, mondta magában Psziché, ahogy a folyó hullámai fel-felcsaptak eláztatva ülő lábfejeit, az évben először száraz folyóé. Halott galamb zuhan a mélybe

Részletesebben

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható:

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: A kötőszók Előhang (prelúdium): DE Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: Vera csak 2 éves, de már 100-ig tud számolni. Ez az étterem kitűnő,

Részletesebben

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene 1. fejezet Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem. Mégis mi a megfelelõ reakció egy ilyen helyzetben? Hû, kösz, értékelem a megfontoltságát. Remélem, nem gondolja meg magát.

Részletesebben

PAPÍRSZELETEK. LXVI. évfolyam, 8-9. szám 2002. augusztus szeptember NÉMETH ISTVÁN

PAPÍRSZELETEK. LXVI. évfolyam, 8-9. szám 2002. augusztus szeptember NÉMETH ISTVÁN LXVI. évfolyam, 8-9. szám 2002. augusztus szeptember PAPÍRSZELETEK NÉMETH ISTVÁN Milyen lehetett a bujdosó pohár, amely Gyulai Pál szerint a sarkantyúnál is jobban csengett? Ha bujdosott, hát miért, kit

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg Szatjavánt. Meglátták és felnevettek. A nagyobbik felkapott egy elszáradt, tavalyi fügét, és megdobta a lányt. A másik a fér fit vette célba. Ide építsd! ujjongott Szávitri. Ide építsd a palotánkat! Ezek

Részletesebben

Hedwig Courths-Mahler. Aranyhajú boszorkány

Hedwig Courths-Mahler. Aranyhajú boszorkány Hedwig Courths-Mahler Aranyhajú boszorkány 2. kiadás A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Hexengold Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach Fordította:

Részletesebben

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04.

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal, lejött hozzátok Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról.

Részletesebben

Gyönyörű, bájos, okos és perverz.

Gyönyörű, bájos, okos és perverz. NICHOLAS SHEAR Kedves boszorkány Gyönyörű, bájos, okos és perverz. Történetem a sebészemmel. David Block vagyok. Negyvenkettedik évemben járok, és ahogy múlnak az évek, egyre tisztábban emlékszem egy kapcsolatomra.

Részletesebben

Aztán jó legyél! Panaszt ne halljak

Aztán jó legyél! Panaszt ne halljak Iskolatársak Aztán jó legyél! Panaszt ne halljak rád! Hangzott a kerítések felől az iskolába siető kisdiákok után, a szülői figyelmeztetés. A gyerekek siettek, mert fél 8-ra az osztályban kellett lenniük.

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben