TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY. Amszterdam HOLLANDIA. Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet október

Átírás

1 TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY Amszterdam HOLLANDIA Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet október

2 Tájékoztató országtanulmány HOLLANDIA 2010 Tartalom Gazdasági-politikai környezet... 2 Demográfia... 2 Az egészségügyi rendszer általános jellemzői... 3 Finanszírozás... 3 Egészségügyi ellátórendszer... 5 Egészségügyi reformok... 7 Irodalomjegyzék... 9 Készítette: ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Iroda október

3 Gazdasági-politikai környezet Alapvető gazdasági indikátorok 1 : A GDP növekedési rátája az előző évhez képest: 2009: -3,9%, 2010: 1,3 (előrejelzés) Inflációs ráta (HICP), 2009: 1,0 Munkanélküliségi ráta, százalék, 2009: 3,4 Államháztartási egyenleg a GDP százalékában, 2009: -5,3 Államadósság a GDP százalékában, 2009: 60,9 Hollandia jóléti állam, gazdasága az 1990-es években 3-4%-kal növekedett és csak az utóbbi években lassult le ben az egy főre jutó GDP $ volt PPP-ben kifejezve 2, míg az infláció mértéke 2009-ben 1%. A munkanélküliség 2009-ban 3,4% volt. Hollandia 1999-ben csatlakozott az euró monetáris rendszerhez. A Holland Királyság államfője a királynő, a végrehajtó hatalom a kétkamarás parlament kezében van. Az Első Kamara vagy Szenátus 75 tagból áll és 6 évenként választja meg a 12 megyei tanács. A 150 tagú Második Kamarát 4 évre jelölik ki közvetlen választással. Mivel általában egyetlen politikai párt sincs többségben, több párt koalíciója szükséges a kormányalakításra. A 2010 júniusi választásokon a liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) érte el a legjobb eredményt, második helyen a Munkáspárt (PvdA) végzett. A választások nagy nyertese a Szabadságpárt (PVV) volt, amely megduplázta parlamenti helyeit. Az új kormány a Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért, valamint a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) koalíciójából jött létre. Demográfia Hollandia lakossága 2009-ben 16,6 millió volt. A világ egyik legsűrűbben lakott országa, négyzetméterenként 487 lakossal. Egy 2003-ban végzett országos felmérés szerint a holland lakosság nagy része jó égészségi állapotról számol be. Hollandia egészségügye 2005-ben, 2008-ban és ben a Health Consumer Powerhouse által végzett Európai Egészségügyi Fogyasztói Index (EHCI) első helyén végzett. Ez részben az ország gazdasági fejlettségnek, részben a fejlett egészségügyi rendszernek tudható be. A születéskor várható élettartam a legmagasabbak között van a világon, férfiaknál 2008-ban 78,57 év volt, mely valamivel magasabb az EU-15 átlagnál. A születéskor várható átlagos élettartam nőknél 2008-ban 82,59 év volt, utóbb ez az EU átlag alá esett (82,43). A halálozási arány igen alacsony, 2008-ban 8,22 volt 1000 lakosra. A legfőbb halálok a keringési rendszer betegségei és a daganatok. Tapasztalhatók egészségben fennálló különbségek a szociális-gazdasági és a város-vidék megosztottság alapján. A nagyobb városokban az egészséggel kapcsolatos problémák erőteljesebben jelentkeznek (kábítószer-függőség, alkoholizmus, szexuálisan terjedő betegségek, erőszak, pszichiátriai problémák, társadalmi izoláció és hajléktalanság), s ezek inkább az alacsonyabb szociális-gazdasági csoportoknál gyakoriak OECD Health Data Version: June

4 Az egészségügyi rendszer általános jellemzői Az egészségügyi rendszer fő irányító szerve az Egészségügyi, Népjóléti és Sport Minisztérium (Ministry of Health, Welfare and Sport). Az egészségügyi ellátásért a minisztérium és az önkormányzatok felelősek. Az Egészségügyi Felügyelőség (Health Care Inspectorate) az ellátás minőségét és elérhetőségét ellenőrzi. Az Egészségbiztosítási Testület (Health Care Insurance Board) szabályozza a holland egészségbiztosítási rendszer tevékenységét és menedzseli az egészségbiztosítási pénztárat és a kivételes orvosi költségek pénztárát. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium az Egészségügyi Minisztériummal közösen alakítja ki a munkaügyi és társadalombiztosítási irányelveket. A holland egészségügyi rendszer bonyolult és állandóan változó rendszer. Kiváló az alapellátási struktúrája és a betegelégedettség a legmagasabbak között van Európában. Az egészségügyi rendszer január 1-től kötelező egészségbiztosításon és irányított versenyen alapul. Az új egészségbiztosítási törvény alapelve a hatékonyság növelése volt az egészségbiztosítók és az egészségügyi ellátók közötti verseny elősegítésével. A lakosságnak kötelező az egészségbiztosítás kötése, a biztosítók pedig kötelesek minden jelentkezőt elfogadni, azonos feltételek mellett. Finanszírozás 1980 óta az egészségügyi kiadások megháromszorozódtak 2008-ban az összes egészségügyi kiadás a GDP 9,1%-a volt. Ebből az állami finanszírozás 63%, mely aránylag alacsony értéket képvisel európai viszonylatban. A kötelező egészségbiztosítás rendszere Hollandiában január 1-től az új egészségbiztosítási törvény értelmében Hollandia minden adófizető állampolgára köteles biztosítót választani. Büntetésben részesítik azokat, akik elmulasztják a biztosítás kötését. Két csoport számára nem kötelező az egészségbiztosítás: az aktív katonai szolgálatot teljesítő és a biztosítást lelkiismereti okokból elutasító személyek számára. A biztosított személyek szabadon választhatnak a biztosítók közül. Az egészségbiztosítási rendszert magán biztosítótársaságok működtetik, akik profit alapon, az egész országra kiterjedően tevékenykedhetnek és csak a tagnál kevesebb esetben korlátozhatják tevékenységüket egy területre. A biztosítótársaságoknak be kell tartaniuk az egészségbiztosítási törvényben leírt feltételeket. A biztosítótársaságok kötelesek egy adott terület minden lakosát elfogadni. Kockázatkiegyenlítési rendszerben vesznek részt, így az idős és beteg ügyfelek befogadásával is tudnak versenyképes díjakat szabni. A biztosítók a nyújtott ellátás minősége és a díjak alapján versenyeznek az ügyfelekért. Az egészségbiztosítási piac terén az új rendszer dinamikus helyzetet és heves küzdelmet teremtett a biztosítók között a díjak tekintetében. A piaci elvek értelmében a biztosítók várhatóan lejjebb viszik a biztosítási díjakat, ösztönzést nyújtanak a fogyasztóknak az egészséges életmódra, és nyomást gyakorolnak a kórházakra a jobb és olcsóbb ellátás nyújtására. A verseny fúziók keletkezéséhez is vezet, amely megerősítheti az új csoportosulások piaci erejét. Jelenleg 32 magánbiztosító működik, a piac 88%-át négy nagyvállalat uralja. Minden 18 éven felüli biztosított személy névleges járulékot fizet (2010-ben 1262 euró). A járulék összege biztosítónként változhat, de minden biztosítónak ugyanazt a járulékot kell meghatároznia - 3 -

5 egyazon biztosítási típusra. A névleges járulék szerepe az, hogy ösztönözze a biztosítók közötti versengést és a biztosított személyek költségtudatosságát. Az egészségbiztosítási törvény rendelkezik a jövedelemtől függő járulékok kérdésében is. A munkaadó minden munkavállaló után kötelező járulékot fizet, mely az Egészségbiztosítási Alapba kerül (2010-ben 7,05%). Az összes jövedelemfüggő biztosítási járulék az összes nemzeti biztosítási járulék terhének 50%-át teszi ki. A 18 éven aluli gyermekek névleges biztosítási díjainak fedezésére a kormány fizet járulékot az Egészségbiztosítási Alapba. Az alacsony jövedelműek támogatásban részesülnek az államtól speciális adózáson keresztül. A biztosítóknak alapcsomagot kell nyújtani minden jelentkező számára, kortól és egészségi állapottól függetlenül. Az alapcsomagot az állam határozza meg és valamennyi biztosított számára azonos. Az alapcsomagot rendszeresen tesztelik és módosítják a hatásosság, a költséghatékonyság és a kollektív finanszírozás szükségének kritériumai szerint. A krónikus ellátást vagy a költséges kezeléseket fedező kivételes orvosi költségek (AWBZ törvény) elemei 2006-ban az új standard csomagba kerültek át. Az egészségügyi ellátók versenyeznek egymással az árak és a minőség alapján. A biztosítók kötelesek szerződést kötni minden kérelmező kórházzal. A kötelező egészségbiztosítás pénzügyi csatornái 3 Munkáltató Állam Jövedelemarányos járulék 7,05% (50%) Állam részesedése (5%) Egészségbiztosítási Alap rizikókompenzációja Biztosított Engedmények Nominális biztosítási díj, átlagosan 1262 euro/fő/év (45%) Költségtérítés Kockázat-kiegyenlítés Egészségbiztosító (32 magánbiztosító) Co-payment (mandatory deductible: 165 euró) Szolgáltató 3 Járulékokra vonatkozó adatok forrása: MISSOC

6 Egészségügyi ellátórendszer A holland egészségügyi ellátás decentralizált és önkormányzati/tartományi szolgáltatásokon keresztül történik. Az ellenőrző és monitorozási feladatot az Egészségügyi Felügyelőség látja el regionális és országos szinten. Az egészségügyi ellátásban prioritást élvez a megelőzés erősítése. Nagy hangsúlyt helyeznek a társadalmi-gazdasági különbségek enyhítésére és az idősek morbiditásának csökkentésére. Alapellátás Az alapellátást többnyire háziorvosok nyújtják, akik kapuőr funkciót töltenek be és a rendszer meghatározó szereplői. Minden betegnek be kell jelentkeznie egy háziorvosnál. A háziorvosok kezelik a gyakoribb betegségeket, gondozzák a krónikus betegeket és pszichoszociális problémák megoldásában is részt vállalnak. Bonyolultabb szakellátásban csak azok a betegek részesülnek, akik speciális szakértelmet és orvostechnikai eszközöket igényelnek. Az orvos-beteg találkozások 6%-ában történik csak szakorvosi beutalás. A legtöbbször a sebészetre utalják be a betegeket. Beutalás igen ritka az olyan elterjedt betegségekre, mint hipertónia, alsó hátfájás és felső légúti megbetegedés. A kapuőrzés hatását jól illusztrálja az alacsony beutalási arány, mivel a panaszok nagy részét a háziorvos látja el. Az összes járóbeteg vizit kétharmadát az alapellátás képezi. A háziorvosok tekintélyes időt töltenek el a betegekkel, és a kommunikációs jártasságok szerves részét képezik az orvostudományi oktatásnak. Ez is magyarázza az igen alacsony vényfelírási arányt Hollandiában, ahol az esetek 66%-ában írnak csak fel receptet, míg más európai országban ez 75 95%. Egy háziorvosra átlagosan 2300 beteg jut. A háziorvosok független és többnyire egyéni praxisokban működnek, bár a csoportpraxisok száma egyre emelkedik. Vidéken néhány GP saját gyógyszertárat is működtet. A háziorvosi térítési rendszer korábban a fejkvóta és a fee-for-service kombinációja volt. Az új térítési rendszerben tisztán elkülönül a praxisköltség és a háziorvos jövedelme. A praxisköltség a strukturális költségekre vonatkozik, a háziorvos jövedelme fix jövedelemből (fejkvóta és országosan megszabott jövedelem arányok) és változó jövedelemből (fee-for-service, feladattal kapcsolatos térítés, teljesítmény alapú bónusz) áll. Az új rendszerben a biztosítók közvetlenül támogathatják a háziorvosok hatékonyabb működését. Pl. bónusz fizetésével jutalmazhatják a hatékonyabb tevékenységet a helyénvaló beutalás, receptfelírás és diagnosztikai tesztek vonatkozásában. Kórházi ellátás A járó-és fekvőbeteg-ellátást szakorvosok nyújtják a kórházak ambuláns és fekvőbeteg osztályain. A sürgősségi eseteket leszámítva a betegek nem mehetnek közvetlenül járóbeteg rendelésre beutalás nélkül. A kórházak többsége non-profit magánjellegű ben összesen 141 kórház működött Hollandiában, ebből 8 oktató kórház, a többi általános vagy speciális ellátást nyújtó kórház. Egyesüléseken vagy bővítéseken keresztül a kórházak megnövelték kapacitásukat annak ellenére, hogy minden régióban kötelező volt csökkenteni az ágyszámot óta az aktív ágyszám harmadával csökkent (2008-ban 425,3 ágy jutott lakosra). Változás történt a kórházi menedzsmentben, ahol a középvezetők nagyobb hatáskört kaptak. A legtöbb nagyméretű és egyetemi kórházban bevezettek bizonyos decentralizációt, és a szakorvosok is részt vesznek a menedzsmentben. A legfontosabb szociális szolgáltatásokat az ápolóotthonok és az idősek otthona képezi. Hollandiában van Európa legmagasabb színvonalú lakóhelyi ellátása az idősek számára

7 A kórházi ellátás terén az 1990-es évek második felében problémák merültek fel a várólisták miatt ben a kormány 7 millió eurónak megfelelő összeggel próbálta segíteni az igen hosszú várakozási idő csökkentését ban létrehozták a várólista bizottságot, mely 12 lépésben kívánta megoldani a problémát ben kb beteg várt kezelésre általános kórházakban, ebből több mint több mint egy hónapja várakozott re a várakozó betegek száma re nőtt. Egy jelentés a várólisták társadalmi költségét 3,2 milliárd euróra becsülte, mely a jövedelem- és termelékenység kiesésből, a munkaképtelenségből és a bürokráciából adódó veszteségekből eredt. A kormány válasza újabb pénzügyi alapok nyújtása volt 2003-ban, ez azonban hatalmas költségvetési terhekhez vezetett re a várólisták már elfogadható méretet öltöttek. A kórház az egészségügyi szolgáltatás-vásárlásban a piaci működés középpontjában áll. Mindezidáig az egyetlen terület, ahol nem korlátozott a verseny. A háziorvosok esetében fix árak vannak a regisztrált betegek és vizitek száma alapján, így a biztosítók nem nagyon tudnak befolyást gyakorolni ezen a területen ben a kórházak szabadságot kaptak, hogy szolgáltatásaik 10%-ában alkuba léphessenek a biztosítókkal a DBC szerint. A kórházi ellátásban folytatott verseny ebben a szegmensben történhet csak (plusz a független klinikáktól való vásárlás útján). Ezt a 10%-ot Bszegmensnek hívják, a maradék 90%-ot, az A-szegmenst a funkció irányú költségvetésen keresztül finanszírozzák a biztosítók és a kórházak közötti ártárgyalásokon megegyezett árakon óta a kórházak finanszírozása teljesítmény alapúvá vált, és ez jelentette a DRG típusú fizetési rendszerre való átállás első lépését, melyet 2005-ben vezettek be (DBC diagnózis kezelés kombinációk). Erre a változásra azért volt szükség, mert költségvetési okokból a kórházakat gazdaságos működésre akarták ösztönözni a várólisták felszámolása érdekében. A járóbeteg szakellátást nyújtó szakorvosok finanszírozása korábban fee-for-service szerint történt, 2005-től a kórházi finanszírozáshoz hasonlóan a DBC rendszer alapján folyik. Egészségügyi dolgozók Az orvosok száma kb. 10%-kal alacsonyabb az EU átlagához képest 2007-ben lakosra számítva 370 volt. A fogorvosok száma 30%-kal alacsonyabb az EU átlagához képest, míg az ápolók száma jóval az EU átlag felett van lakosra 1051 ápoló jut, míg ez az arány az EU-ban 762. A háziorvosok nyilvántartását és elismerését a Holland Királyi Orvosszövetség (Royal Dutch Medical Association) végzi. A betegpénztárakkal szerződő háziorvosoknak kötelező regisztráltatni magukat. A háziorvosok független, többnyire egyéni praxisokban dolgoznak A szakorvosok független vállalkozók, akik szerződéses viszonyban állnak a kórházzal (kivéve azokat az orvosokat, akik egyetemi kórházakban, pszichiátriai klinikákon vagy rehabilitációs központokban dolgoznak). Gyógyszerügy A gyógyszertermékek szabályozásáért a Gyógyszerértékelési Testület (Medicines Evaluation Board) felelős. Az 1958-as gyógyszertörvény értelmében egy gyógyszer csak akkor kerülhet a holland piacra, ha azt a Testület pozitívan értékelte minőség, biztonság és hatásosság tekintetében. A gyógyszerek szigorú szabályozását Egészségügyi Felügyelőség ellenőrzi. Hollandiában létezik nemzeti és Európai Uniós törzskönyvezési eljárás. Törzskönyvezés után a kormány eldönti, hogy térítésben részesüljön-e a gyógyszer annak alapján, hogy összehasonlítja ár és terápiás hatás tekintetében más készítményekkel

8 Az utóbbi években a gyógyszerkiadások emelkedtek részben a felírás növekedése miatt, részben pedig az új és költséges gyógyszerek bevezetése miatt. A térítés mértéke a hasonló hatású gyógyszerek átlagos árán alapul (referencia ár rendszer). Ha egy gyógyszer ára magasabb az adott gyógyszercsoport átlagánál, a fogyasztónak kell kifizetni a különbözetet. Az 1980-as években a vényköteles gyógyszerrendelés visszafogása céljából bevezették az átalánydíjas a co-payment fizetést a kötelezően biztosított betegek számára. Az önrészfizetés a receptszám jelentős csökkenését eredményezte, ugyanakkor a receptenkénti tételszám növekedett. Ennek következtében maximálták a receptenként felírható gyógyszerek számát. A gyógyszerészeket érdekeltté tették a generikus termékek kiadásában azzal, hogy a védjegyes és a helyettesíthető termék árkülönbözetének egy részét megtarthatták. Egészségügyi reformok A holland egészségügyi rendszert folyamatos viták jellemzik szerkezetét és reformját illetően. A legtöbb reformot érintő döntések a versenyképesség növelésére irányultak, és rávilágítottak azokra a nehézségekre, amelyek a hatásos piaci verseny bevezetésével járnak a szolidaritás és a pénzügyi elérhetőség fenntartása közben. Az egészségbiztosítás kérdése a viták legfőbb forrása. A biztosítást érintő reformintézkedések legújabb fejleménye október 4-éhez köthető, amikor a holland Felsőház hozzájárult az új Egészségbiztosítási Törvény bevezetéséhez. A holland egészségügyi rendszert döntés értelmében január 1-től az ország minden adófizető állampolgára köteles biztosítót választani. Az új egészségbiztosítási rendszer felváltotta a lakosság fedezetét korábban biztosító egymást kiegészítő biztosítási formákat. A biztosítótársaságoknak a működési területükhöz tartozó minden lakos feliratkozását el kell fogadniuk. Az új egészségbiztosítási törvény beiktatása óta egy jelentősebb módosítás történt, a no-claim bonus eltörlése. Ez a juttatási forma azt jelentette, hogy ha a biztosított évi 255 eurónál kevesebbet használt fel egészségügyre, a fix biztosítási díjának egy részét visszatérítették. Két évvel később azonban megszüntették, mivel a no-claim bonus hatástalannak bizonyult és adminisztrációs bonyodalmakkal járt. Helyette januártól bevezették a kötelező önrészt (mandatory deductible). Bevezetésének fő célja a fogyasztók és a betegek egyéni felelősségének erősítése volt, valamint a hatékonyság növelése a szükségtelen egészségügyi fogyasztás visszafogása révén. A mandatory deductible minden 18. életévét betöltött biztosított személyre érvényes. A díjat 2009-ben évi 155 euróban szabták meg, kivéve a krónikus betegeket, akik 108 eurót fizetnek maximum, mielőtt a biztosítás érvénybe lép. Az önrészt a biztosítótársaságok gyűjtik be. A biztosítottak választhatnak magasabb önrészt (500 euróig) alacsonyabb biztosítási díjért cserébe. A kötelező önrész nem tartalmazza a háziorvosi, anyasági és fogászati ellátás költségeit ezeket az új egészségbiztosítási rendszer teljes mértékben fedezi. A biztosítók elengedhetik az önrészt, ha a beteg egy adott listán levő ellátót vesz igénybe, ha egy adott listán levő gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket használ, vagy ha krónikus betegség-megelőző programokban vesz részt. A magas gyógyszerfogyasztású betegek és a krónikus ellátó intézményekben élő betegeket 47 euróval kompenzálják. Az önrész bevezetésének fő oka a no-claim bonus kudarca volt. Adminisztrációs bonyolultága mellett nem bizonyult hatékony eszköznek az egészségügyi fogyasztás csökkentésére, mivel időeltolódás állt fenn a fogyasztás és annak pénzügyi következményei között. A 255 eurós no-claim bonus egy évvel később került visszafizetésre, miután levonták az előző év orvosi ellátásának költségeit. Igazságtalannak is tekintették, mert a gyakori kezelést igénylő betegek nem látták hasznát az intézkedésnek. A kötelező önrész bevezetése feltehetően megoldotta a hatékonyság és az igazságosság hiányának problémáját. Az egészségügyi ellátás igénybevétele és a pénzügyi - 7 -

9 következmények közötti közvetlen kapcsolat miatt a mandatory deductible hatékonyabbnak bizonyul, mint a no-claim bonus. Igazságosabb is, mivel a krónikus betegek díját 47 euróval alacsonyabbra szabták a standard 155 eurós díjnál. Az önrész gondolatát az Egészségügyi Minisztérium dolgozta ki és a reform megreformálásának példáját illusztrálja. Az egészségügyi ellátás szolgáltatói oldalán nem történtek radikális változások 1990 és 2009 között, a kisebb változások a multidiszciplináris járóbeteg klinikák és a független ellátóközpontok létrejöttével jellemezhetők. A multidiszciplináris járóbeteg klinikák nappali diagnosztikai szolgáltatásokat vagy szakorvosi konzultációkat nyújtanak több szakterület orvosainak bevonásával. A független ellátó központok olyan intézmények, amelyek egy bizonyos ellátásra specializálódnak a kórházaktól függetlenül. A központok olyan nem akut ellátást nyújtanak, amelyhez a betegeknek nem szükséges a kórházba befeküdni. A független központokban történő ellátás 20%-kal olcsóbb, mint a kórházakban, bár nem tudni ez a nagyobb hatékonyságnak vagy eltérő betegpopulációnak tudható-e be. A nagyobb léptékű 2006-os egészségbiztosítási reformot követően kisebb igazításokat terveznek az irányított verseny megvalósításának befejezésére. Ezek a reformok többnyire a biztosítók számára szolgálnak eszközökkel az egészségügyi ellátás költségeinek befolyásolására. Ezek közt a következőket találhatók: 2010-ben bevezetik a funkcionális fizetéseket az alapellátásban olyan speciális betegségek esetén, mint diabetes, krónikus obstruktív tüdőbetegség, szívelégtelenség és kardiovaszkuláris kockázat menedzsment. Ezek a fizetések az ellátás teljes epizódjára vonatkoznak egy betegre nézve és felváltják a konzultáció szerinti fizetési rendszert ben tervezik bevezetni a javított DBC térítési rendszert a kórházi ellátásban. Ebben a diagnózisokat és a kapcsolódó kezeléseket lefordítják ellátási termékekre, melyek az ICD-10 osztályozási rendszeren alapulnak majd és lehetővé teszik a holland kórházak teljesítményének nemzetközi összehasonlítását ben az egészségügyi miniszter bejelentette, hogy előkészít egy törvénytervezetet az egészségügyi ágazatban az üzleti szemlélet nem kívánatos hatásainak megakadályozására és bevezet egy újfajta vállalkozást, a szociális vállalkozást, ahol a részvényesek korlátozott hatalommal bírnának től kezdődően az összes, kivételes orvosi költségek (AWBZ) törvénye alá tartozó krónikus ellátási típusokra önrész fizetést terveznek 18 éves kor feletti személyek számára. Hollandiában 2008 decemberében fogadták el a népegészségügyi törvényt (Wet publieke gezondheid), amely meghatározza többek között azokat a népegészségügyi feladatokat, amelyekről az önkormányzatoknak gondoskodniuk kell. A miniszter négyévente dönt a népegészségügy prioritásairól, az önkormányzatok szintén négyévente készítik el a feladataikat tartalmazó egészségpolitikai dokumentumot. A törvény szabályozza a fertőző betegségek ellenőrzését, bővíti a fertőző betegségek bejelentési kötelezettségeit. Rendelkezik a kormányzati döntések egészségre gyakorolt hatásainak monitorozásáról, a jelentős egészségügyi hatással járó döntések előtti önkormányzati konzultációs kötelezettségekről

10 Irodalomjegyzék Health Systems in Transition, Netherlands Health insurance system Ministry of Health, Welfare and Sport Early experiences with the Dutch health care reform Health for All Database. European Region. WHO Regional Office for Europe. OECD Health Data