Az egészségturizmus speciális helyszínei: a termál- és gyógykempingek. Szerző: Petykó Csilla 1

Átírás

1 Az egészségturizmus speciális helyszínei: a termál- és gyógy Szerző: Petykó Csilla 1 TURISZTIKAI TERMÉKEK Európában hódít a kempingturizmus. Sajnos azonban Magyarországon a fejlődése az 1980-as évek végén leállt, ezzel párhuzamosan a vendégforgalom is jelentős mértékben csökkent. Az utóbbi néhány évben viszont ez a folyamat megállni látszik, amiben jelentős szerepet játszhatnak a termál- és gyógy is. Az egészség, a természet iránti növekvő érdeklődés, valamint az ennek hatására erősödő kereslet lehet az alapja a hazai újjáéledésének, s mivel a termál- és gyógy teljes mértékben illeszkednek a keresleti trendekhez, a vendégforgalmukban már tapasztalható a növekedés ös megjelenésük óta számuk és kapacitásuk jelentős növekedése mellett vendégforgalmuk több mint tízszeresére emelkedett, de ha csak a 2000 óta eltelt éveket vizsgáljuk, a növekedés mértéke akkor is elérte a 41,0%-ot. Feltétlenül érdemes tehát vizsgálatokat folytatni a jövő érdekében, hogy hazánkban is megteremtődjenek a feltételei annak a különleges életformának, amelyet a képviselnek, s amely a hagyományosan kempingező országokban olyan népszerű. Kulcsszavak: termál- és gyógy, kempingturizmus, szálláshely, egészségturizmus. 1. Bevezetés A hazai turizmus egyik legkevésbé kutatott területe a szerepének, illetve a kempingezés, a kempingturizmus helyzetének témaköre. Ez abból is jól látható, hogy utoljára 1985-ben készült részletesebb elemzés ebben a tárgykörben, amely időszak óta pedig igen jelentős változások zajlottak le a hazai turizmus szerkezetében, mind a kereslet, mind pedig a kínálat tekintetében. Ugyanez elmondható természetesen a helyzetéről is. A rendszerváltás időszakától kezdődően a magyarországi kapacitásában és vendégforgalmában jelentős mértékű csökkenés ment végbe, és e folyamatok hatására átalakult jelentősen lecsökkent a szálláshelystruktúrában elfoglalt szerepe. Míg 1990-ben a kereskedelmi szállásférőhelyek 52,2%-át a biztosították (az adatok összehasonlíthatósága érdekében figyelmen kívül hagyva a fizetővendéglátás kapacitását, amely szállástípus 1998-tól a magánszálláshelyek kategóriájába került besorolásra), addig részarányuk 2000-ben 32,8%-os, 2008-ban pedig már csak 28,9%-os volt. Ez a nagymértékű változás azonban nemcsak annak a következménye, hogy a összesített befogadóképessége a vizsgált időszakban csökkent, hanem az is hozzájárult a szálláshelystruktúra átalakulásához, hogy a kereskedelmi szálláshelyek további elemeit képező szállástípusok egy részének különösen a szállodáknak jelentősen megemelkedett a férőhelykapacitása. A vendégforgalom részletes elemzése során 1 Adjunktus, BGF KVIK petyko.csilla@kvifk.bgf.hu. szintén visszaesés mutatkozott, a ben regisztrált vendégéjszakák volumene a rendszerváltás óta majdnem az egyharmadára csökkent, 4,2 millió vendégéjszakáról 1,5 millió vendégéjszakára (2008) (Petykó Cs. 2010). A jelenlegi helyzet szerint azonban még mindig a szálláskínálat egy olyan eleméről beszélünk, amely fogadóképességének nagyságrendje alapján a kereskedelmi szálláshelyek összes kapacitásában a szállodák után a második legnagyobb volumenű. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy ennek a szállástípusnak a helyzetével, vendégforgalmának alakulásával muszáj elsőként a kutatás szintjén foglalkozni, hogy a későbbiekben a folyamatokat a hazai turizmusirányítási elgondolásoknak megfelelően lehessen befolyásolni. A termál- és gyógy a nyolcvanas évek közepétől jelentek meg a hazai kínálatban, az elsők között a specializációk sorában. Ettől kezdődően számuk és kapacitásuk töretlen lendülettel fejlődött, míg 2008-ra meghaladta a tizenhétezer férőhelyes nagyságrendet. A befogadóképesség növekedése mellett a vendégforgalom is figyelemre méltó eredményeket hozott. Azon túl, hogy 1985 és 2008 között a termál- és gyógyben regisztrált vendégéjszakák száma a tízszeresére nőtt, 2008-ban már a összes vendégéjszakáinak 37,3%-át ezek a biztosították. Ezek a teljesítmények, illetve a teljesítmények háttérkörülményei pedig feltétlenül további kutatásokra ösztönöznek. 2. A specializációk megjelenése a hazai kempingkínálatban A elterjedésének és fejlődésének folyamata során, a fejlődés részeként különböző típusú TURIZMUS BULLETIN XIV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 29

2 Az elnevezésükben a specializációt megjelenítő száma, táblázat Év Termál- vagy gyógy Ifjúsági Naturista Horgász Lovas Természetba rát Forrás: KSH Egyéb alakultak ki a hazai kínálatban. Az egyes típusok azonban nem rögtön a elterjedésének kezdetekor jelentek meg, hanem csak évekkel később, amikor a kínálat fejlesztésének elsődleges célja már nemcsak a hiányzó szálláshelyek biztosítása volt, hanem a kereslet másfajta igényeinek kielégítésére való törekvés is. Az első kategorizálás elvégzésekor a szakértők legfontosabb szempontként a vendégek ott-tartóz - kodási idejét, a igénybevételének időszakát, a kempinget igénybe vevők felszerelését, valamint a elhelyezkedését határozták meg (Menyhárt 1985). Egy adott vendégkörre történő szakosodás ekkor még olyannyira nem volt megfigyelhető a szolgáltatásaiban, hogy a kutatókban fel sem merült ennek vizsgálata. A későbbiekben azonban a specializálódás terjedni kezdett, és a folyamatot felismerő szakértő, Niessen megítélése sze - rint az érvényben lévő osztályozási szabályok már nem határozták meg elég pontosan a különbségeket két kemping között. Ezért a tipizálást a fő vendég körének nyújtott szolgáltatások, azaz a kem - pin gek specializációja alapján végezte el. A típusok kialakítása nemzetközi tapasztalatokon alapult (Niessen 2006). Kutatásaim során megvizsgáltam a hazai szakosodásának folyamatát. Áttekintve a rendelke zésre álló adatokat látható, hogy az 1980-as évek közepén sok esetben még a elnevezésére sem fordítottak különösebb gondot, az egységek egyszerűen camping/kemping nevet viseltek. A következő években a elnevezésében nagymértékű változás következett be. Immár megjelenítésre kerültek a nevekben kempingezéshez kötődő tulajdonságok (Napfény, Árnyas, Panoráma stb.), a kemping területi elhelyezkedését jelző nevek (Baradla, Sugovica, Körös-torok, Lővér stb.), a vízpart jelenlétére utaló nevek (Vadkerti-tó, Tengerszem, Partfürdő, Strand stb.), valamint az egyéb fantázianevek (Blue flamingo, Aranyszarvas, Saturnus, Grantours stb.) is. A termálkemping elnevezést azonban ben is még mindig csak nyolc kemping alkalmazta 30 TURIZMUS BULLETIN XIV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM (pedig már 42 kemping üzemelt termál- vagy gyógyfürdővel rendelkező településen). 2 Az 1990-es évektől viszont már a elnevezéséből is nyomon követhető a specializációk megjelenése a hazai kempingkínálatban, és jelentős számukkal ebből is kiemelkednek a termál- vagy gyógyfürdőkhöz kötődő. Érdekes módon a többi specializáció esetében a üzemeltetői kevésbé tartották fontosnak a megjelenítést a kemping nevében. Ha megvizsgáljuk az egységszintű adatokat, akkor egyértelműen megállapítható, hogy például horgászási lehetőséget sokkal több kemping kínál, mint amennyi azt a nevében is megjeleníti. Az 1. táblázat azokat a kutatási eredményeket mutatja be, amelyeket az egyes években működő vizsgálata eredményezett. A táblázatban megjelenő specializációk köre szűkebb, mint amennyi a Niessen által kialakított tipizálási szempontok szerint megkülönböztethető lenne, azonban a elnevezésében csak ezek a specializációk jelennek meg egyértelműen. A részletes vizsgálatok azt is megmutatták, hogy nem mindegyik kemping viseli a nevében a termál-, illetve a gyógy- elnevezést azok közül sem, amelyek pedig egyértelműen kötődnek valamely termál- vagy gyógyfürdőhöz (Gunaras Kemping, Zsóry Camping Mezőkövesd) ban például összesen 62 olyan kemping üzemelt az országban, amely termál- vagy gyógyfürdővel rendelkező településen helyezkedett el. Napjainkra az ország kempingjeiben nyolcféle specializációt különíthetünk el: termál- és gyógy kempin gek, ifjúsági, fesztivál, naturista, sport (horgász- és lovas-), természetbarát, gyermekbarát, valamint az egyéb tevékenységekre szakosodott (például Bikercamp) (Petykó 2010). 2 A elnevezésére vonatkozó adatok a KSH adatbázisából megvásárolt adatsorok szerző általi feldolgozásából származnak. Ezek az adatsorok 1985, 1989, 1990, 1995, 2000, 2005 és 2008 évekre vonatkozóan tartalmazzák a hazai működő kapacitási és vendégforgalmi adatait, valamint a vendégforgalom területi megoszlásának jellemzőit.

3 A specializációval kapcsolatosan meg kell jegyezni azt is, hogy a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról rendelkező jogszabályok a esetében korábban sem különböztettek meg, és jelenleg sem különítenek el kempingtípusokat. 3. A termál- és gyógy jellemzői A nemzetközi trendek alakulásának megfelelően tehát Magyarországon is megindult a specializálódásának folyamata, amelynek során a hazai között megjelentek a termál- vagy gyógykemping elnevezést használó létesítmények. Az érvényes jogszabályok külön engedélyeztetéshez kötik a gyógyászati jellegre utaló megnevezés használatát (239/2009. (X. 20.) kormányrendelet), azonban a természetes gyógytényezőkről szóló rendelet (74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet) csak a gyógyszállókat nevesíti az intézettípusok között, gyógyről pedig nem tesz említést. Ha azonban a gyógyszállókra vonatkozó előírásokat analógnak tekintjük, akkor az adott kempingnek saját gyógyászati részleggel kell rendelkeznie, amelyben orvosi felügyelet mellett kell tudnia terápiás lehetőséget biztosítani vendégei számára ben négy olyan kemping üzemelt az országban, amely a gyógykemping elnevezést viselte. Ezek közül az egyik egy termálfürdő-komplexum részeként, azonos tulajdonos égisze alatt használja a gyógykemping elnevezést, azonban a kemping maga gyógytényezővel nem rendelkezik, gyógyszolgáltatásokat nem nyújt. A kemping vendégei az 500 méterre levő gyógyfürdőt kedvezményes belépőjeggyel vehetik igénybe, valamint számukra külön, a fürdőben igénybe vehető kezeléseket kínálnak. (Megjegyzendő, hogy a komplexum a saját honlapján csak a fürdőt illeti a gyógy jelzővel, a kempinget nem, de bármely más turisztikai és szálláshelykínáló honlapon a kemping gyógykempingként szerepel. Így jelenik meg a KSH adatbázisában is.) A második gyógykemping egy gyógyfürdővel közvetlen összeköttetésben üzemel, azaz a két létesítmény területét éppen csak egy kerítés választja el, amelyen keresztül a kemping vendégei számára szabad és kötetlen számú átjárást biztosítanak a gyógyfürdőbe, valamint számukra kedvezményes gyógykúrákat, wellness- és spacsomagokat kínálnak. Végül az utolsó két gyógykemping azonos kempinglánc tagjaként üzemel. Közülük az egyik a gyógyfürdőtől 300 méterre található, a másik viszont a területén saját termálkúttal és -fürdővel rendelkezik. (Ez utóbbi 2010-ben már wellnesskempingként azonosítja magát a honlapján.) Ezek alapján jól látható, hogy a szabályozást ebben az értelemben a gyakorlat túlhaladta, időszerű lenne tehát annak újragondolása. A termál- és gyógy területi elhelyezkedése, ábra Forrás: saját szerkesztés TURIZMUS BULLETIN XIV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 31

4 A termálre azonban nem vonatkoznak hasonló megkötések, ezért jóval magasabb a számuk. A termálfürdőkhöz kötődő esetén többféle kapcsolattípus különböztethető meg. Az első típusba azok a tartoznak, amelyek a fürdővel azonos területen helyezkednek el és azonos az üzemeltetőjük, a második típust azok alkotják, amelyek valamely fürdő közelében (1 kilométeren belül) találhatók, a harmadik típusba pedig azok sorolhatók, amelyek a fürdővel azonos településen találhatók ugyan, de attól való távolságuk már számottevőnek mondható. A termál- és gyógy hálózata napjainkra átszövi az egész országot, területi elhelyezkedésüket az 1. ábra szemlélteti. Jól megfigyelhető a területi koncentráció az Alföld, a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Dunántúl térségében. A kutatás részeredményei arra világítottak rá, hogy a termál- és gyógy kapacitása különösen két megyében, Zalában és Jász-Nagykun-Szolnok megyében mondhatók kiemelkedőnek, és mivel az erre a vendégkörre specializálódott vendégforgalma folyamatosan növekszik (2. ábra), ezért úgy vélem, hogy az említett megyékben mindenképpen szükséges figyelmet fordítani a további fejlesztésére. A termál szolgáltatásaira vonatkozóan megállapítható, hogy az első kapcsolattípusba tartozó létesítmények nyújtják a turisták számára a legkedvezőbb lehetőségeket, mert azonos üzemeltető esetén a termálfürdőbe általában kedvezményes belépődíjat, valamint korlátlan számú belépési (átjárási) lehetőséget biztosítanak a kemping vendégei számára. A gyógy- vagy termálfürdővel rendelkező települések kempingjeinek minőségi kategóriákban elfoglalt helyének vizsgálatakor meglepetést okozott az a jellemző, hogy vannak közöttük 1* kategóriába tartozó létesítmények is, sőt ezek adják a kapacitás 13,5%-át. Ez nagyságrendileg éppen annyi férőhelyet jelent, mint amennyit a 4* kategóriás biztosítanak (13,8%) ebben a csoportban. A legnagyobb férőhely-kapacitással a 3*-os egységek rendelkeznek, a termál- és gyógyfürdőkhöz kötődő teljes befogadóképességének 43,8%-át adják. A vizsgált 62 kemping összes kapacitása férőhely volt 2008-ban. Érdekes eredményekkel szolgáltak a termál- vagy gyógykemping elnevezést használó vendégforgalmának adatai is. Várható volt, hogy a turisztikai trendekhez igazodóan az ilyen be érkező vendégek és vendégéjszakák száma folyamatosan emelkedni fog, de hogy ez a 47 kemping 2008-ban az ország összes kempingjében mérhető vendégéjszakák 37,3%-át adja, az várakozáson felüli eredmény volt (2. ábra). (Ha a fürdővel rendelkező települések 62 kempingjét vizsgáljuk, akkor az arány még magasabb, így a vendégéjszakák 41,5%-át reprezentálják.) Különösen érdekes, hogy a 47 termál- vagy gyógykemping elnevezésű egység a hazai férőhelykínálatának csak a 19,9%-át foglalja magába. A vendégek összetételére vonatkozó adatok azt mutatták, hogy a külföldi vendégek (67,7%) és az általuk eltöltött vendégéjszakák (79,3%) részaránya döntő jelentőségű a termál- és gyógykemping elnevezést használó 2. ábra A termál- vagy gyógykemping elnevezést használó vendégéjszakaszámának alakulása az összes kempingben mért teljes vendégforgalomhoz viszonyítva, Forrás: KSH TURIZMUS BULLETIN XIV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM Kempingek összesen Termál- és gyógy

5 esetében óta azonban egyértelműen megfigyelhető a belföldi vendégek számának növekedése, ezzel együtt pedig a belföldi vendégéjszakák arányának emelkedése is, ami figyelemfelkeltő folyamat. (A növekedés mértéke mind a vendégszámban, mind a vendégéjszakák számában közel 5%-os az ezredforduló óta.) A vizsgálatok során megállapítást nyert az is, hogy ezek a termál- vagy gyógyfürdőkhöz kötődő többségükben egész éves üzemelésűek. Vagyis a fürdő közelsége egyértelműen nyújtja a szezon időtartamát, és ahogy azt korábban láttuk, növeli a vendégforgalom volumenét is. 4. Összegzés A nemzetközi trendeknek megfelelően Magyarországon is megindult a szakosodásának folyamata. A kutatások eredményeként ma már nyolcféle spe cializáció azonosítható a hazai kempingkínálatban, amelyek közül kiemelkednek a termál- és gyógyfürdőkhöz kötődő, számarányuk, illetve az általuk képviselt férőhelyvolumen tekintetében is. Létjogosultságukat pedig teljes mértékben alátámasztja a vendégforgalomban tapasztalt folyamatosan növekvő szerepük. Ezt a kedvező folyamatot támogatandó egyrészt szükséges lenne egyes kiválasztott területeken jelen kutatás szerint legalább Zala megyében és Jász-Nagykun-Szolnok megyében nagyobb figyelmet fordítani a termál- és gyógyvendégekre szakosodott bevonására a turizmustervezési és turizmusfejlesztési elképzelésekbe, másrészt pedig hangsúlyt kell fektetni a vizsgált kínálatának a keresleti trendekhez való igazítására, minőségének javítására és szolgáltatásainak bővítésére, hogy a vendégek igényeinek minél jobban megfelelhessenek. Nagyszerű apropót biztosít ehhez az, hogy az Új Széchenyi-terv Gyógyító Magyarország Programja az egészségturizmust kiemelten kezeli, amely programba a is beemelhetők. A hazai kempingkínálat jövőjének egyik záloga a termál- és gyógy fejlődésében, illetve fejlesztésében rejlik októberében megjelent a cikk szerzőjének Kempingturizmus Magyarországon című könyve, amelyből további részletek is megtudhatók a témával kapcsolatban. Az érdeklődők jelentkezését a szerző a megadott címen várja. Felhasznált irodalom Központi Statisztikai Hivatal 1966: Idegenforgalmi adattár , KSH, Budapest, 308 p. Központi Statisztikai Hivatal 1986: Idegenforgalmi évkönyv KSH, Budapest, 280 p. MENYHÁRT, Á. 1985: A kempingmozgalom kialakulása. In: Misley K. (szerk.): Kemping Tervezés, építés, üzemeltetés, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp NIESSEN, F. 2006: Kempingüzemeltetési kézikönyv, BGF KVIFK, Budapest, 124 p. PETYKÓ, Cs. 2010: Kempingturizmus Magyarországon, Debrecen, 193 p. TURIZMUS BULLETIN XIV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 33