~llami ~ámbrb_ős?tk JELENTÉS. a szennyvíze1vezetésre és -tisztításra fordított eszközök szeptember 66. ,...-- felhasználásának vizsgálatáról

Átírás

1 ~llami ~ámbrb_ős?tk JELENTÉS a szennyvíze1vezetésre és -tisztításra fordított eszközök,...-- felhasználásának vizsgálatáról -* szeptember 66.

2 V-84/ T.sz.: 72. Összefoglaló jelentés.. A szennyvíz elvezetésére és -tisztítására r ordított eszközök r elbasználásának vizsgálatáról Az Állami Számvevőszék I. félévi munkaterve alapján május - június hónapokban ll megyében és a fővárosban, a megyei (fővárosi) önkormányzati hivatalokban, ll megyei jogú városnál, 36 települési önkormányzatnál, 31 gazdálkodó szervnél (Vizügyi Igazgatóság, Környezetvédelmi Felügyelőség, vállalat) és 7 társulatnál folytatott helyszíni vizsgálatot és felhasználta a KSH, a BM rendelkezésére álló adatait. A vizsgálat célja: annak megállapítása volt, hogy az elmúlt években: között milyen nagyságrendű központi, tanácsi és egyéb pénzeszközöket fordítottak a szennyvíz elvezetésére és -tisztítására. A felhasznált pénzeszközökkel milyen fejlesztéseket hajtottak végre és ennek révén milyen eredményeket értek el az ún. "közmű olló" további nyílásának megakadályozására. I. Elözmények A szennyvízelvezetésre és -tisztításra - az ötéves tervekben megfogalmazottakon túl - önálló, központi határozatok nem készültek. Az ezekkel kapcsolatos elképzelések, célkitűzések részét képezték a központi iránymutatások figyelembevételével az 1960-as évektől kezdve különböző időpontokban készült megyei ún. "vízgazdálkodási koncepcióknak". Ezekre a koncepciókra rányomta bélyegét, hogy a vízgazdálkodási ágazat irányításával foglalkozó központi szervek a lakosság igényeinek kielégítése során figyelmüket és energiájukat elsősorban az egészséges ivóvízellátás feltételeinek megteremtésére fordították. Emiatt azonban a vízbázisok védelme szempontjából alapvető fontosságú csatornázás és szennyvíztisztítás -az anyagi

3 -2- lehetőségek által is behatároltan - példatár l. sz.) az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult (lásd A szennyvíz kérdést kiemeit témaként csupán a Balaton vízminőségének javításáról és az üdülő övezettel összefüggő feladatokról szóló 2003/1983. (III. 3.) MT. határozat és a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program módosításáról és ütemezéséről szóló 2018/1983. (VIII. 27.) MT. határozat kezelte. Ezen kívül az Országos Tervhivatal és az Országos Vízügyi Hivatali985-ben megállapodott abban, hogy egyes kiemeit vízminőségvédelmi térségek, valamint nagyobb ipari városok szennyvíztisztítási feladatait állami szinten kiemelten kezelilc. Ezen beruházásokat központi költségvetési forrásból ún. egyéb központi beruházásként valósítják meg. A témát nem komplexen tartalmazó koncepeionális célkitűzések hatásának tudható be, hogy miközben végén a lakosságat egészséges ivóvízzel ellátó hálózat hossza már km volt, ugyanakkor a csatornahálózat ennek lllindössze 22, l %-át, 9190 km-t tett ki. Az 1887 településen akkor élő 9 millió lakos egészséges ivóvízhez jutott, míg a 305 településen csak 4,9 millió fő részére volt biztosítva a csatornahálózat. A napi 4,2 millió m 3 -es ivóvíztermeléshez csak 2,2 millió m 3 szennyvízelvezetés kapcsolódott és ez utóbbinak alig több mint a felét 1,2 millió m 3 -t tisztítottak mechanikai és részben biológiai m6dszerekkel. A lakásállomány 39 %-a volt közcsatornába bekötve és az ezeken elvezetett szennyvíznek lllindössze 41 %-a került biológiai tisztításra. Az ország e téren mutatkozó elmaradottságát jól érzékelteti, hogy az 1980-as évek elején nemzetközi felmérések szerint a fejlett ipari országokban a lakások %-a volt közcsatornával ellátva, az elvezetett szennyvíznek pedig %-át tisztították is (részletesen lásd sz. táblák). A csatomázottság és a szennyvíztisztítás elmaradottságának - egyéb külső szennyező tényezők mellett (mezőgazdaság, bányászat, ipar) - egyenes következménye a talajvizek elszennyeződése. Emiatt lényegében hazánk talajvíz készletének 1985-ben alig 10 %-a volt emberi, vagy állati fogyasztásra alkalmas. Az egyértelműen megfelelőnek tekinthető tisztítási technológia, és az elhelyezésre alkalmas területek hiánya, valamint a magas költségek miatt mind nagyobb gonddá vált a szennyvíziszap elhelyezése. Veszélyeztetetté váltak felszin alatti vízkészleteink is, elsősorban a Dunántúl ún. "nyitott karsztvíz bázisai".

4 -3- II. A pénzügyi források A KSH által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint az évekre vonatkozó nemzetgazdasági célkitűzések keretei között a vízgazdálkodási ágazat beruházásaira 6,6 %-ot (79 milliárd forintot) irányoztak elő. Ennek 32,9 %-át kívánták a szennyvíz problémák mérséklésére fordítani, mivel ekkor már látszott, hogy a vízgazdálkodási ágazaton belül e terület háttérbe szorítása milyen veszélyeket rejt magában. A 26 milliárd forilltos szennyvízelvezetési és. -tisztítási előírányzat 19,4 %-át 5,1 milliárd forintot kívántak központi döntési körben felhasználni (lásd l. sz. táblázat). Ebbó1 eredetileg a 8 kiemelten kezelt város (Debrecen, Esztergom, Győr, Komárom, Miskolc, Oroszlány, Pécs, Tatabánya) csatornázásának, illetve szennyvíztisztító telepeinek megépítésére 2,3 milliárd forintot, a Balaton, a Velencei tó és a Dunakanyar hasonló problémáinak megoldására pedig 3,3 milliárd forintot szántak (ennek 92 %-a a balatoni körzetet érintette). Az eredeti vízgazdálkodási célkitűzésekhez képest a célcsoportos beruházásokra fordítható központi forrásokat években 22 %-kal, 2,6 milliárd Ft-ra csökkentették, annak belső struktúráját változatlanul hagyva, ugyanakkor mintegy 200 millió forinttal 2,5 milliárd Ft-ra emelték a 8 kiemeit város részére adható összeget (lásd 2. sz. táblázat). A központi források mellett, azoknál lényegesen nagyobb arányban 40,5 %-ban számoltak tanácsi forrásokkal, 10,6 milliárd forint értékben. A közüzemi vízcsatornamű- és fürdő vállalatok beruházásokra fordítható pénzeszközeit 8, l milliárd forintos nagyságrendben vették figyelembe (31 %). A viziközmű társulati beruházásoknál a Vízügyi Alapot, mint forrást figyelembe véve 2,4 milliárd Ft-ot irányoztak elő. A központi források csökkenésével párhuzamosan mérséklődött a tanácsok rendelkezésére álló fejlesztési eszközök nagyságrendje is, ezért a fővárosi és a megyei tanácsok is - különösen években- visszafogottabb beruházási politikát folytattak, ami a szennyvízelvezetésre és tisztításra előirányzott összegek megyénként különböző mértékű csökkenését eredményezte. ID. Pénzügyi teljesítés Az 5 évre a különböző forrásokból együttesen előírányzott 26 milliárd forinttal szemben annál 8,4 %-kal többet, 28,3 milliárd forintot fordítottak. Ezen belül az

5 -4- egyes jogcímeken eredetileg figyelembe vett forrásokhoz képest jelentős eltérések mutatkoztak a forrásképződés belső struktúrájában (lásd 3-9. sz. táblázat). Az eredeti központi előirányzathoz képest a pénzügyi felhasználás a 8 kiemeit város esetében 17.5 %-kal, a módosítottnál 9,2 %-kal (227 millió forinttal) volt több. Ezzel egyidejűleg az ún. célcsoportos beruházásoknál az eredeti tervhez képest 27,3 %-<>S, a módosított tervhez képest pedig 6,1 %-<>S (158 millió Ft) lemaradás mutatkozott. A közüzemi víz- csatomamű- és fürdő vállalatok feladata csupán a rekonstrukció elvégzése lett volna. A náluk %-ban amortizációból képződő forrás felhasmálásával azonban - kiilsö (tanácsi) hatásra - igen jelentős összegeket fordítottak új beruházások finanszirozására. Az eredeti előírányzathoz képest 1,1 milliárd forinttal (14 %-kal) többet. A tanácsok hozzájárulása - annak ellenére, hogy a szennyvízelvezetést és -tisztítást szolgáló fejlesztéseket tanácsi céltámogatási rendszer kialakításával és alkalmazásával is segítették (lásd példatár 2. sz). - a szennyvízproblémák megoldásához az évek 2-2,9 milliárdos évenkénti összegével szemben a vizsgált időszak végére 680 millió forintra csökkent. Ennek oka, hogy az ún. tervegyeztető tárgyalásokon a tanácsok részére a központi szervek a vízgazdálkodási célokra külön támogatást nem biztosítottak, csupán a tanácsok elképzeléseit is figyelembevevő központi tervszámításokat készítettek. Ezeket az összegeket beépítették a megyei tanácsok költségvetésébe, s az a későbbiekben az egységes tanácsi pénzalap részeként funkcionált, amelyeket a tanácsi szabályozás szerint bármely célra fel lehetett használni anélkül, hogy az kifogás tárgyát képezbette volna. A központi és saját forrásaik csökkenését a tanácsok elsősorban a viziközmű társulatok anyagi hozzájárulásának növelésével, valamint a víz- és csatornamű vállalati források nagyobb mértékű igénybevételével igyekeztek kompenzálni. A lakosság - érezve a szennyvízelvezetés fontosságát - a helyi tanácsok partnerévé vált, amit jelez, hogy 1990-ben már l,7 milliárd forint volt a viziközmű társulatok beruházása, több mint 2,5-szerese az évinek. A rekonstrukció rovására ugyan, de dinamikusan nőtt a víz- és csatornamű vállalatok beruházási tevékenysége is, amely 1989-ben érte el csúcspontját 2,3 milliárd forinttal, az évinek másf élszeresével A viziközmű társulatoknál a növekvő és a tervek készítésekor ilyen mértékben még nem prognosztizálható inflációs hatásokat úgy "véd ték ki", hogy a korábban bekötési egységként ezer forintban meghatározott lakossági hozzájárulás összegét fokozatosan emelték. Ez az összeg 1990-re

6 -5- több helyen elérte, illetve meghaladta az 50 ezer forintot is, esetenként a 70 ezer forintot is megközelítette (lásd példatár 3. sz.). A pénzügyi források folyamatos biztosítása között egyre inkább akadozott, ami az eredeti vállalásoktól eltérő ütemü folyósításokban is megnyilvánult és nehezítette a vállalatok tervszerű munkavégzését. A tanácsi döntési körű beruházásokra a tervezettel szemben 1,6 milliárd forinttal, 15,2 %-kal kevesebbet használtak fel a vizsgált időszakban. A finanszírozási nehézségeket fokozta, hogy a Vízügyi Alap egyes területekre 1990-ben nem tudott az eredeti vállalásának megfelelő mértékű támogatást nyújtani (lásd példatár 4. sz.). Bár összeségében-elsősorban a lakossági és vállalati többletforrások felhasználásával-a tervezettnél 8,4 %-kal nagyobb összeget fordítottak a szennyvízelvezetésre és -tisztításra, ez nem tette lehetövé az eredeti célkitűzések naturáliákban való teljesítését. Ennek egyik alapvető oka, hogy időközben megváltozott a lakásépítések jellege. Az állami lakások arányának csökkenése a korábbi koncentrált lakótelepi beruházásokkal szemben a családiházas, illetve a kisebb társasházas építési m6dot helyezte előtérbe, ami a csatornázás egy lakásra jutó költségeinek növekedését vonta maga után. A csatornaépítés fajlagos költségeinek összahasonlítására még egy vállalat keretében sincs mód, mivel az függ a terepviszonyoktól, a csatorna átméröjétöl, anyagától, az alkalmazott kivitelezési módtól. Az könnyen belátható, hogy az egy lakásra jutó költség egy családiházas településen többszöröse a lakótelepinek, mivel adott folyóméterü közcsatornába éppúgy bekölhető egy családiház. mint egy többemeletes ház. A fejlesztési források csökkenésemiatt a beruházások egy részének megvalósítása elhúz6dott, és az ezalatt bekövetkezett inflációs hatások következtében több tervezett beruházás kivitelezése elmaradt. A naturáliákban való teljesítés ellen hatott az is, hogy a szennyvízcsatornák és a szennyvíztisztító berendezések létesítésének költségei az ivóvíz hálózatéhoz képest a megoldási m6dtól függően annak 3-6-szorosát teszik ki. Mindezek következtében a csatornahálózat bővülése az 5 év alatt csupán egy töredékét 10 %-át tette ki az ivóvízhálózat növekedésének. Ezen belül csak a központilag finanszírozott balatoni térségnél és a 8 kiemeit városnál történt előrehaladás a fejlesztések terén. A Balaton vízminőségének javítására kitűzött azon célt, hogy 1987-ig tegyék meg azokat az intézkedéseket, amelyek az 1980-as évtized elejei vízminőségi állapot további romlását megakadályozzák, sikerült elérni.

7 -6- IV. A beruházások lebonyolítása A vízügyi igazgatóságok segítségével minden vizsgált területen, ha különböző számban is, de alakultak viziközmű társulatok. E társulatok azonban elsősorban az egészséges ivóvízhez jutás feltételeinek megteremtését tűzték ki célul és a szennyvízelvezetéssel, tisztítással a tervidőszak elején kevésbé foglalkoztak. Ennek megoldását a tanácsok az állami szervektől várták és az állami forrásokból finanszírozva képzelték el. A tanácsok - amelyek a vízügyi igazgatóságok és a szakvállalatok bevonásával kialakított koncepciókra építették éves terveiket években még beletörődtek a társulatok elsősorban az ivóvízellátás megteremtését preferáló tevékenységébe. Az években azonban mind nagyobb mértékben igyekeztek a vízügyi igazgatóságokkal szennyvízelvezetési és -tisztítási társulatokat alakíttatni. Ezirányú tevékenységük eredménye, hogy a társulati beruházások a tervezetthez viszonyítva több mint kétszeresére növekedtek. A szakvállalatok üzemeltetői érdeke minden esetben a beruházások összegének növelése volt, mivel a fejlesztési forrásaik jelentős része az aktivált beruházások amortizációjából adódott. Az aktiválásokat általában pontosan a vonatkozó rendeletek figyelembevételével végezték. A különböző szervektől átvett pénzeszközökről áttekinthető, tételes nyilvántartással rendelkeztek. A beruházások lebonyolításánál 1987-től a vonatkozó 41/1987. /X. 3./ Mt. sz. rendeletnek megfelelően általában versenytárgyalásokat írtak ki. A versenytárgyalásokra azonos műszaki tartalommal 6-10, de esetenként ennél is több pályázat érkezett és a legalacsonyabb, valamint a legmagasabb ár között 100 %-os eltérések is tapasztalhatók voltak. Az általános gyakorlat szerint a pályázatokat a legalacsonyabb árat vállaló kivitelezők nyerték el. Néhány esetben - döntően a társulatoknál, amelyek folyamatosan tárgyaltak több vállalattal - előfordult, hogy versenytárgyalás nélkül bíztak meg vállalatokat a kivitelezéssei (lásd példatár 5. sz.). A megvalósításra többnyire átalánydíjas, vagy fix áras szerződéseket kötöttek, amelyekkel több területen sikerült az inflációs hatásokat részben semlegesiteni től azonban mind erőteljesebbé vált a kivitelező vállalatok azon törekvése, hogy a természetes kockázatvállalás mértékét meghaladó inflációs hatások miatt őket ért kárt valamilyen formában érvényesítsék (lásd példatár 6. sz.). A versenyajánlat benyújtásakor (1989.) az inflációs ráta 10% körül alakult A kivitelezők ehhez képest kismértékben emelkedő további inflációval számoltak A KSH és az OT által kiadott tájékoztató jellegű index 1990-re 16,1991-re 21 %-os volt. Más szervezetek szerint (pl. ÉGSZ! SENlOR Kutató

8 -7- és Szervezö KFf) az árnövekedés mértéke anyagköltségre vetítve 40-90% között változott. A többletköltségek elismerését, a végleges átalány, vagy fix áron megkötött szerződések vállalkozási díjának m6dosítását a fóvállalkozási szerződésekre vonatkozó és a szerződés kötés időpontjában érvényben volt 35/1982. (VIII. l.) PM-ÁH számú rendelet nem teszi lehetóvé. A kivitelezők többletköltségeiket a versenytárgyalási hirdetményekben közölt éves pénzügyi kerettól eltérő fedezet biztosítására való hivatkozással peres úton próbálják érvényesíteni és esetenként kilátásba helyezték a munkáról való levonulást is. A problémák megoldására a megrendelők, de a kivitelezők is egyéb lehetőségeket kerestek. Esetenként a megrendelő a kivitelező részére ún. anyagár elöleget folyósít, amely lehetövé teszi az inflációs hatás részbeni kivédését. A kivitelező vállalatok különbözö kísérleteket folytatnak költségeik csökkentésére, pl. a korábban alkalmazott beton és eternit csatornákat, ahol erre mód van műanyag csövekkel helyettesítik, ami jelentős költségmegtakarítással jár. A Fővárosi Csatornázási Művek rendszeresen kísérletezik új módszerek alkalmazásával, pl. a keskenymunkagödör technológiával, az AL TERRA. a BONEX és az FCSM (ún. Wesselényi módszer) megoldásokkal. - - A csatomázás és szennyvíztisztítás területén azonban jelentős mértékű koordinálatlanság is tapasztalható volt. A kívánatos az lenne, hogy a csatornahálózat és a szennyvíztisztítótelep egyidejűleg kiépülve szolgálja az adott település lakosait. Ez az esetek nagyrészében így is történt, esetenként azonban előfordult, hogy adott településeken elkészült a szennyvíztisztítómú, de nem épült meg a csatornahálózat, míg más esetekben elkészült a csatornahálózat, de nem épült meg hozzá a szennyvíztisztító telep. Olyan eset is előfordult, hogy túlzott kapacitású szennyvíztisztító telepet állítottak üzembe. Ugyanakkor az az általános tapasztalat, hogy egyes időközökben a szennyvíztisztítótelepek túlterheltek és a szennyvíz nagyrésze tisztítatlanul került ki a telepekról (lásd példatár sz.). A központi hatáskörbe lebonyolított beruházások döntő része az alkalmazott szerződéskötési m6dnak, illetve a versenytárgyalásoknak köszönhetóen a vállalt költségkereten belül és az előírt határidőre a tervezett múszaki tartalommal megvalósult A tanácsi, társulati, vállalati döntési körbe tartozó beruházások egy része azonban nem készült el határidőre és/vagy a tényleges kivitelezési költség a tervezettnél lényegesen nagyobb lett (lásd példatár 9. sz.). Ebben az inflációs hatásokon túlmenően szerepet játszott az is, hogy a vállalkozók egyrésze nem volt

9 -8- teljes birtokában a szükséges építési technológiának és gyakorlatnak, ezért gyakoriak voltak a kivitelezési hibálc. Jellemző kivitelezői hibák voltak, hogy megsüllyedt a csatorna nyomvonala; vizszintes és magassági eltérések mutatkoztak a csőfektetésnél; hézagosak voltak a csőillesztések; a házi bekötőcsatornák csatlakozása nem volt megfelelő stb. A szennyvíztisztítótelepek létesítésénél az volt a jellemző, hogy ezek megvalósításának költségvonzata az alapvető szempont és az üzemeltetés költségei másodlagosakká váltak. Nem találtunk olyan komplex értékelemző munkát, amely teljes részletességgel összefüggésében foglalkozott volna a szennyvíz begyűjtés és kezelés, a mechanikai, a biológiai tisztítás beruházási és üzemeltetési költségeivet a biológiai tisztítás révén nyerhető energia felhasználásával és a szennyvíziszap elhelyezésének anyagi vonzataival. V. A szennyvíztisztítás és a szennyvíziszap elhelyezés problémái Magyarországon az 1990-ben elvezetett szennyvíz mennyiség mindössze 42 %-a került biológiailag is tisztításra. A zöme csupán mechanikai tisztításon ment keresztül. A megépített telepek jórésze főleg a rekonstrukciók elmaradásának következtében a kapacitásukat meghaladó leterhelés miatt nem képes az előírtnak megfelelő minőségben tisztítani a szennyvízet. Ennek következménye, hogy a KÖJÁL-ok az elmúlt években sorozatosan kifogásolták a szennyvíztelepek működését (lásd példatár 10. sz.). A vízügyi igazgatóságok- az ellenőrzés tapasztalatai alapján- éltek bírságolási jogukkal, s így a telepek nagyrésze rendszeresen szennyvízbírságot fizet. A szennyvízbírság összege Somogy és Zala megye kivételével a vizsgált területeken meghaladja a beszedett csatornabírság összegét (lásd 2. sz. ábra). Nem tudtak azonban eredményesen fellépni a vízügyi igazgatóságok azokban az ügyekben, amelyekben a tanácsnak kellett volna megvalósítania a szennyvízelvezetó, tisztító létesítményeket, mivel a tanács nem volt szankcionálható. A szennyvízbírság intézményének hatása azon mérhetó le, hogy elkerülése céljából - a kiegészítő beruházások, rekonstrukciók elvégzése mellett -, ha egyelőre még nem is nagy számban, de mind erőteljesebb törekvés mutatkozott az üzemeltetők részéról az előírt paraméterek határértékének enyhítésére, amelyekhez azonban a hatóságok környezetvédelmi okokból általában nem járultak hozzá (lásd példatár ll. sz.).

10 -9- A szennyvíztisztítótelepek egyik legnagyobb gondja, mivel nehézfémeket tartalmazó ipari szennyvízeket is ide vezetnek, hogy a tisztítás során keletkező szennyvíziszap egyrésze egyáltalán nem, másrésze pedig csak nagy nehézségek árán helyezhető el. A Hidrológiai Társaság évi tanulmánya szerint a szennyvíztisztítótelepeken keletkező évi mintegy 700 ezer m 3 iszap összes szárazanyagtartalma közel 100 ezer tonna évente. Ennek 19 %-át átmeneti, 15 %-át végleges dep6niában, 25 %-át szántóföldön, 2 %-át erdőben, 12 %-át komposztáló telepeken, 27 %-át pedig egyéb ismeretlen m6don helyezik el. Amennyiben a szeonyvíziszapban nehézfém található, úgy azt kizárólag veszélyes hulladékként az e célra szolgáló területeken lehet elhelyezni, mivel a nehézfémeket általában nem tudják kiszűrni, illetve elkülöníteni, így a szeonyvíztelepekre kerülö nehézfém tartalmú szeonyvíz a telep szennyvíziszap meonyiségét toxikussá teszi, s ezzel növeli az elhelyezési gondokat. Az önkormányzatok, de korábban a tanácsok is egyre kevésbé tudtak megfelelő területeket biztosítani a veszélyesnek minösülö szeonyvíziszap elhelyezésére. A mezögazdasági nagyüzemek egyrésze a tisztított települési szeonyvíziszapot és a szeonyvizet - amelyben már nincs nehézfém - fogadja ugyan, de ezt csak nagyüzemi táblákon és csak egyes kultúrákhoz lehet felhasználni, mivel az eddigi kisérletek még egyértelműen nem bizonyították a szeonyvíziszap termelésjavító hatását. Háztáji gazdaságokban, illetve kisebb parcellákon egyelőre még az ilyen szennyvíziszap elhelyezését sem engedélyezik, illetve javasolják.. A mezögazdasági hasznosítás céljára a víz- és csatomamű vállalatok többféle komposztálási eljárást (gilisztás, tőzeges, gyorskomposztálási módszer, stb.) alkalmaznak és pl. Pécsett a szeonyvíziszapot granulálják is. Mindezek ellenére még a nagyüzemi gazdaságok is idegenkednek a szeonyvíziszap bármilyen formában való fogadásátót Egyes területeken a víz- és csatomamű vállalatoknak csak a szállítás és injektálás költségét kell téríteniük, más területeken viszont az iszap fogadásáért is fizetniük kell (lásd példatár 12. sz.). A víz- és csatornamű vállalatok jogosultak a környezetszennyező vállalatokat csatornabírság megfizetésére kötelezni. Ezt a tevékenységet a rendelkezésre álló adatok szerint igen körültekintően végezték, amit jelez, hogy a kivetett csatornabírságokkal szemben viszonylag kevés volt a fellebbezés és azoknak - egy-két kivételtől eltekintve - általában nem adtak helyt. A csatornabírság hatása lernérhető abban is, hogy a fizetett összegek évről-évre csökkenő tendenciát mutatnak. Ez

11 -10- egyrészt betudható annak, hogy a vállalatok a csatornabírság elkerülése céljából az általuk kibocsátott szennyvíz minőségét igyekeznek az előírásoknak megfelelő szintre emelni, de annak is- ez leülönösen az utóbbi egy-két évre vonatkozik-. hogy a nagyvállalatokból alakultszámos kis utód vállalat miatt a szennyező forrást a bírságot kiszabó egyértelműen nem tudja megállapítani. Az ipari termelés gyártási technológiái nincsenek összhangban a vízminőségvédelem szempontjaival. Ipari szennyvízkezelők vagy egyáltalán nincsenek, vagy csak egy-egy szelektív anyag leválasztására alkalmasak. Gondot jelent az is, hogy a' visszatartott anyagok gazdaságos újrahasznosítása, illetve az ártalommentes elhelyezésének feltételei nem alakultak ki. Míg a korábbi években a csatomával nem rendelkező települések lakosaitól az ún. szippantott szennyvizet a víz- és csatomamű vállalatok, vagy a településtisztasági vállalatok gyűjtötték be, addig az utóbbi években mind nagyobb számban kaptak működési engedélyt magánvállalkozók is. Ez egyik oldalról kedvezőnek tekinthető, mivel versenyhelyzetet teremtett, más oldalról azonban kedvezőtlen, mivel úgy kapták meg a működési engedélyeket, hogy a velük szemben környezetvédelmi érdekből támasztható követelményeket nem határozták meg. A tanácsok a magánvállalkozók tevékenységét nem ellenőrízték, így nem is követték nyomon, hogy az egyre növekvő számban működő vállalkozók a begyűjtött szennyvízet hol, milyen körülmények között űritették. Az elmúlt öt évben a "szippantás" ára csaknem háromszorosára nőtt. Nagyrészt erre vezethető vissza, hogy a begyűjtött szennyvíz mennyisége- miközben az ivóvíz felhasználás emelkedett -fokozatosan csökkent, ami jelzi a környezet veszélyeztetettebbé válását (lásd példatár 13 sz.). Gondokat jelent az is, hogy pl ben a költségvetési törvény szerint az önkormányzatok és azok intézményei, vállalatai a szippantott szennyvíz m 3 -e után 65 Ft-os költségvetési támogatást igényelhetnek, a magánvállalkozók viszont ilyen támogatásban nem részesülnek. Külön kiemelésre érdemes az a probléma, hogy - leülönösen a Dunántúlon - a karsztvízbázis védelem miatt egyes területeken meg kell határozni a mezőgazdasági művelési módot is, ami gyakran a mezőgazdasági üzem számára előnytelen, sőt kimutatható veszteséget okoz. Az így jelentkező károk kompenzálására azonban a víz- és csatomamű vállalatoknak nincs pénze, költségeikben ezek a tényezők nem szerepelnek, de másutt sincs erre elkülönített pénzalap.

12 -ll- VI. Az évi helyzet Az elmúlt 5 év alatt 28,3 milliárd forintos ráfordítással a csatornahálózatot 1622 kilométerrel növelték, az elvezetett szennyvíz napi mennyisége 200 ezer m 3 -rel nőtt és ugyanilyen mértékben bővült a szennyvíztisztító kapacitás is. Ugyanezen időszak alatt az ivóvízhálózat hossza 9157 kilométerrel. az egészséges ivóvízzel ellátott települések száma 313-mal nőtt. A 2450 ivóvízhálózattal ellátott településsel szemben csupán 375 rendelkezik csatornával, illetve szennyvíztisztító teleppel A fővárosban keletkezett szennyvíznek csak a 20 %-át tisztítják biológiailag, amelynek hatásfoka azonban az esetenkénti túlterhelés miatt alkalmanként mintegy felére csökken. A többi tisztítatlanul ömlik a Dunába. Ennek az a következménye, hogy Ercsi környéke vált a magyar Duna szakasz legszennyezettebb területévé. Ezen a környéken ma már a meglévő vízbázisok is komoly veszélynek vannak kitéve. A nem kellő ütemű előrehaladás következtében végén 2702 település nem volt csatornázva, ahol a lakosság 49 %-a; 5.4 millió ember él. Lényegében tehát a fejlett ipari országok alsó sávjában elhelyezkedő nemzetek év elejei állapotához képest is jelentős a lemaradásunk (lásd sz. táblázat és sz. ábra). A folyamatban lévő balatoni beruházásokhoz évi árakon számolva millió forintra. a 8 kiemeit nagyváros beruházásainak befejezéséhez pedig 1520 millió forintra van szükség. Egyes szakmai számítások szerint a szükséges fejlesztések évi milliárd forintos ráfordítást igényelnek ahhoz, hogy az Európai Közösség (EK) szennyvízelvezetésre vonatkozó ajánlásait hazánkban is meg lehessen valósítani. VII. Következtetések, javaslatok Az elmúlt 5 év alatt a vízgazdálkodási ágazat fejlesztésére az eredetileg elképzeltnél valamivel nagyobb összeget fordítottak és így aránya a nemzetgazdasági beruházáson belül 7,2 %-ot tett ki. Ennek közel 113-át fordították a szennyvízelvezetés és -tisztítás céljaira. A központilag biztosított támogatási összegeket az adott terület megyei és helyi tanácsai különböző mértékben kiegészítették és gondoskodtak az érintett vállalatok bevonásával a rendelkezésre álló források hatékony felhasználásáról

13 -12- Annak ellenére, hogy ebben az időszakban mind világosabbá vált a csatomázottság és a szennyvíztisztítás elmaradottságának felszámolásához fűződő össztársadalmi érdek - az anyagi források szűkössége, az ivóvízhálózat fejlesztését preferáló tanácsi és lakossági szemlélet, a csatomázás költségeinek nagyságrendje miatt - nem sikerült megfelelő előrelépést elérni. Emiatt az ún. "közmü olló" nyílása nem mérséklödött, hanem az ivóvízhálózat szükségszerüen gyorsütemü növekedése miatt tovább nyílt, így a helyzet 1990-re tovább romlott.amíg az egészséges ivóvízzel való ellátásban - a még meglévő feszültségek ellenére - mennyiségileg sikerült a fejlett gazdaságú országokhoz felzárkózni, addig csatornázottságban és a szennyvíztisztításban lemaradásunk tovább nőtt. Jelenleg nagyvárosainkban és a Balaton térségében, ahol együttesen a lakosság közel fele él, az ellátottság mennyiségileg megfelelőnek tekinthető. Néhány nagyvárosban és a fővárosban azonban a csatornahálózat elöregedett, a szükséges mértékű rekonstrukcióra nem került sor és egyes területeken még mindig hlányoznak a megfelelő kapacitású, komplex (mechanikai -biológiai - kémiai) szennyvíztisztító telepek. Mindeddig nem sikerült egyértelmű megoldást találni a keletkező szennyvíziszap elhelyezésére, ártalmatlanítására, illetve hasznosítására. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az ún. szippantott szennyvízek környezetvédelmi szempontból megfelelő elhelyezése egyre kevésbé követhető szennyeződésének veszélyét. nyomon, ami növeli ivóvíz készleteink A hazai felszínalatti vízbázisaink védelme, a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása rövid és hosszú távon egyaránt úgy oldható meg hatékonyan, ha azt egy átfogó, az ivóvízellátást és a szennyvíztisztítást komplexen és kiemelten kezelő környezetvédelmi program részeként széles körű társadalmi összefogással és a szükséges mértékű anyagi eszközök rendelkezésére bocsátásával segítik. A jelenlegi, több területen egyre veszélyesebbé váló állapot mielőbbi felszámolásához arra van szükség, hogy: -a Belügyminisztérium (BM) és a Pénzügyminisztérium (PM) vizsgáltassa meg, hogy a költségvetés teherbíró képességének függvényében a csatornázási, szennyvíztisztítási, szennyvízbegyűjtési és szennyvíziszapelhelyezési feladatok viszonylag magas költségvonzata miatt - össztársadalmi érdekből - hogyan lehetne a helyi, illetve a térségi szennyvízelvezetésre és -tisztításra irányuló, a pályázatok keretében is megjelenő kezdeményezéseket a jelenleginél nagyobb mértékben támogatni, beleértve a lakosság önerős fejlesztési tevékenységéhez kapcsolódó illtelkonstrukció korszerűsítését is és kiterjeszteni a támogatást a szippantott szennyvíziszap elhelyezésére;

14 .: a Közlekedési- Hírközlési- és Vízügyi Minisztérium által elkészített vízellátási és szennyvízelvezetési koncepciót a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és a Belügyminisztérium bevonásával egészítsék ki a szennyvízek és szennyvíziszapok elhelyezésével, illetve hasznosításával, továbbá a szippantott szennyvízek elhelyezésére és kezelésére vonatkozó megoldási módozatokkal, oly módon, hogy az határozza meg az elvégzendő feladatokat, elemezze a fejlesztések időbeli és térbeli rangsorát és összehangolásának lehetőségeit, valamint várható anyagi, pénzügyi konzekvenciáit; - az önkormányzatok hatósági eszközökkel, rendszeres ellenőrzésekkel, a pénzügyi-gazdasági szabályozás adta lehetőségekkel, a termelő vállatoknak nyújtott kedvezményekkelsegítsékelő a szennyező források felszámolását és támogassák a szennyvíziszap ártalmatlanításának és folyamatos elhelyezésének megoldását célzó vállalati kezdeményezéseket. Budapest, szeptember Melléklet: 7 4 lap elnök

15 l. sz. melléklet A vizsgálatot irányította: dr. Saly Ferenc főtanácsos Közremílk~ött: dr. Szirota István külső szakértő l. Budapest: Baranya megye: 4. Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 5. Fejér megye: 6. Hajdú-Bihar megye: 7. Győr-Moson-Sopron megye: Jász-Nagykun-Szolnok megye: 10. Komárom-Esztergom megye: ll. 12. Pest megye: Somogy megye: 16. Veszroprém megye: 17. Zala megye: dr. Katona Béláné dr. Kurucz István dr. Nagy Ágnes Hegedüs György dr. Gamaufné dr. Kóbor Éva Kóródi József Berényi Magdolna Molnár István Csomán Mihály Berényi Magdolna Kalmár István Benezik Lászlóné dr. Katona Béláné dr. Spilák Antal dr. Hegedüs György dr. Vasváriné dr. Rózsa Anikó Angyalosi Dániel számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő, tanácsos számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő számvevő, tanácsos számvevő számvevő Az összefoglaló jelentést összeállította: Közreműködött: dr. Saly Ferenc dr. Szirota István főtanácsos külső szakértő

16 2. sz. melléklet Helyszíni vizsgálatok l. Budapest Budapest Főváros Föpolgármesteri Hivatala Fővárosi Csatomázási Művek Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Z. Baranya megye Baranya Megyei Közgyűlés Hivatala Pécs Megyei JogúVáros Polgármesteri Hivatala Komló Város Polgármesteri Hivatala Szentlőrinci Körjegyzöség Királyegyháza Polgármesteri Hivatala Baranya Megyei Vízművek (Komló) Pécsi Vízmű Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság (Pécs) Déldunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (Pécs) Déldunántúli Vízgazdálkodási Társulatok Egyesülése (Pécs) 3. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés Hivatala Miskolc Megyei JogúVáros Polármesteri Hivatala Tiszaújváros Város Polgármesteri Hivatala Sárospatak Város Polgármesteri Hivatala Mezökövesd Város Polgármesteri Hivatala Mezöcsát Város Polgármesteri Hivatala Felsőzsolca Nagyközség Polgármesteri Hivatala Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Vízművek (Miskolc) Miskolci Vízművek, Fürdök és Csatomázási Vállalat Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság Borsod-Abaúj-Zemplén Mcgyei Településtisztatási Szolgáltató Vállalat (Miskolc)

17 -2-4. Fejérmegye Fejér megyei Közgyűlés Hivatala SzékesfehérvárMegyei JogúVáros Polgármesteri Hivatala Dunaújváros Megyei JogúVáros Polgármesteri Hivatala Gárdony Város Polgármesteri Hivatala Velence Nagyközség Polgáemeseteri Hivatala Fejér Megyei Víz- és Csatornaművek (Székesfehérvár) Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek Dunántúli Regionális Vízművek (Siófok) Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Székesfehérvár) Ózon Betéti Társaság 5. Hajdú-Bihar Megye Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés Hivatala Debrecen Megyei JogúVáros Polgármesteri Hivatala Hajdúnánás Polgármesteri Hivatala Hajdúbörszörmény Polgámesteri Hivatala Nyíradony Polgármesteri Hivatala Nyíracsád Polgármesteri Hivatala Hajdúsámson Polgármesteri Hivatala Hajdú-Bihar Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat (Debrecen) Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Debrecen) 6. Gy6r- Moson- Sopron Megye Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés Hivatala Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Győr és Környéke Víz- és Csatornamű Vállalat Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Győr) Északdunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (Győr) 7. Jász-Nagykun-Szolnok Megye Szolnok Megyei Közgyűlés Hivatala

18 -3- Szolnok Megyei JogúVáros Polgármesteri Hivatala Jászárokszállás Város Polgármesteri Hivatala Mezötúr Város Polgármesteri Hivatala Törökszentmiklós Város Polgármesteri Hivatala Abádszalók Nagyközség Polgámesteri Hivatala Szolnok Megyei Víz- és Csatornamü Vállalat (Szolnok) Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Szolnok) Szolnok-Szandaszó1ös Városrészi Csatornamü Társulat Jászárokszállási Csatornamü Társulat Mezötúri Csatornamü Társulat T örökszen tmi.klósi Csa tornam ü Társula t Abádszalóki Csatornamü Társulat 8. Komárom-Esztergom Megye Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés Hivatala Komárom- Város Polgármesteri Hivatala Északdunántúli Vízügyi Igazatóság (Győr) Északdunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (Győr) Északdunántúli Regionális Vízművek (Tatabánya) 9. Pest me gye Pest Megyei Közgyűlés Hivatala Vác Város Polgármesteri Hivatala Érd Város Polgármesteri Hivatala Cegléd Város Polgármesteri Hivatala Szentendre Város Polgármesteri Hivatala Tököl Nagyközség Polgármesteri Hivatala Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (Budapest) Pest Megyei Víz- és Csatornamü Vállalat (Budaörs) Dunameuti Regionális Vínnüvek (Vác)

19 -4-1 O. Somogy megye: Somogy Megyei Közgyűlés Hivatala Kaposvár Megyei JogúVáros Polgármesteri Hivatala Boglárlelle Város Polgármesteri Hivatala Fonyód Város Polgármesteri Hivatala Marcali Város Polgármesteri Hivatala Balatonföldvár Község Polgármesteri Hivatala Balatonszemes Község Polgármesteri Hivatala Balatonszárszó Község Polgármeteri Hivatala Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság (Pécs) Dunántúli Regionális Vízművek (Siófok) Somogy megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalat Déldunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (Pécs) Balatoni Intéző Bizottság (Balatonfüred) Somogy Megyei Növényvédelmi és Talajvédelmi Állomás 11. Veszprém megye: Veszprém Megyei Közgyűlés Hivatala Veszprém Megyei JogúVáros Polgármcsteri Hivatala Tapolca Város Polgármcsteri Hivatala Zirc Város Polgármesteri Hivatala Berhida Nagyközség Polgármesteri Hivatala Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Székesfehérvár) Veszprém Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Dunántúli Regionális Vízművek (Siófok) Talajerőgazdálkodási Vállalat (Pápa) 12. Zala megye: Zala Megyei Közgyűlés Hivatala Zalaegerszegi Megyei Jogú Város Polgármcsteri Hivatala Nagykanizsa Megyei JogúVáros Polgármcsteri Hivatala

20 -5- Észak-Zala Víz- és Csatomaművek (Zalaegerszeg) Keszthely Vároo Polgármesteri Hivatala Dél-Zala Víz- és Csatomaművek (Nagykanizsa) Ezen túlmenően az Országoo Vízügyi Beruházási Vállalat (Budapest)