A fiú tökéletes célpontnak tűnt. A csoport éppen a londoni olimpiai stadiont tekintette meg, és mindenki a hatalmas gépekre figyelt, amelyek a

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A fiú tökéletes célpontnak tűnt. A csoport éppen a londoni olimpiai stadiont tekintette meg, és mindenki a hatalmas gépekre figyelt, amelyek a"

Átírás

1

2

3

4

5 A fiú tökéletes célpontnak tűnt. A csoport éppen a londoni olimpiai stadiont tekintette meg, és mindenki a hatalmas gépekre figyelt, amelyek a stadionba vezető rámpán egyengették el a betont, ahol majd a sportolók belépnek a stadionba. A fiú pedig a csoport végén kullogott, észre sem vette a tolvajt, aki őt figyelte. Az épület már majdnem készen állt, és engem leginkább egy drótból készült gyümölcsöskosárra emlékeztetett egy zöld asztalterítő közepén. Már csak az utolsó simítások hiányoztak, egy kis tereprendezés, aztán jöhet a nagyérdemű a világ minden tájáról, és indulhatnak a játékok. Ezen a terepen mások is dolgoztak a Közösségből, ők mutatták meg azokat a helyeket, ahol könnyen be lehetett slisszanni, kicselezve a szigorúan felügyelt biztonsági vonalakat. Már jártam itt korábban jó pár alkalommal, mert az ide látogató diákok szerették ezt a helyet, én meg szerettem őket, mert könnyű prédának számítottak. Volt bőven időm, hogy kiszemeljem a megfelelő áldozatot aznapra, és szerencsémre a tömeg sem volt túl nagy, így nem keverhetett be senki, amikor akcióba léptem. Ha sikeresen megcsinálom ezt, a nap hátralévő részét békés semmittevéssel tölthetem majd, bevehetem magam a központi könyvtárba a kedvenc könyveim közé, és azon sem kell paráznom, hogy üres kézzel érek haza este.

6 Egy hatalmas markológép parkolt a közelben, lekucorodtam mögé, és onnan figyeltem a célpontot. Éreztem, hogy ő kell legyen az. Persze kaptam egy fotót is róla, csak éppen túl elmosódott volt, viszont senki más nem volt olyan magas a csoportban. Hollófekete haj, kreol bőr, magabiztos fellépés: tisztára olyan benyomást keltett, mint aki még a mobilját vagy a tárcáját sem vesztette el soha. Vagy ha mégis, valószínűleg tuti biztosítása volt, a szülei rögtön intézkedtek, és pótoltak mindent. Ettől jobban éreztem magam, mert azért nem teljesen önszántamból loptam össze mindenféle dolgot. A túléléshez volt szükség az egészre. Az arcát nem láttam teljesen, de az aurája szórakozott emberre vallott, akinek gyakran kalandoznak el a gondolatai. Ácsorgott, egyik lábáról a másikra nehezedett, és pont nem oda nézett, ahová az idegenvezető mutatott, amikor a többieknek éppen az olimpiai park kialakításáról és jellegzetességeiről beszélt. Úgy éreztem, ez igazán jó jel, hiszen a krónikus álmodozók mindig jó célpontnak bizonyultak: igen lassan esett le nekik, amikor kizsebelték őket. A hollófekete hajú srác khakiszínű térdnacit viselt, és a pólóján a felirat - Wrickenridge Vadvízi Evezés - elég látványosan feszült széles vállain. Látszott, hogy sokat sportol, így okosan kellett csinálnom a dolgot. Ha netalán a nyomomba ered, valószínűleg nem fogom tudni lefutni. Lehajoltam és szorosan megkötöttem a lepukkant edzőcipőm fűzőjét, bíztam benne, hogy nem pont ma hagy cserben. Na szóval, lássuk, vajon hol tartja a fontosabb cuccait? Kicsit oldalra mozdultam, és láttam, hogy hátizsák lóg az egyik vállán. Abban lesz minden, éreztem. Előmásztam a rejtekhelyemről azt remélve, hogy a levágott szárú farmeremben meg a spagettipántos felsőmben jól belesimulok a tömegbe. Ezek voltak a legújabb és legjobb állapotban lévő cuccaim, egy héttel korábban csórtam őket egy üzletből. A képességeimben voltak hiányosságok, az egyik az volt, hogy elég közel kellett kerülnöm az éppen megdolgozásra váró csoporthoz, hogy sikeresen véghez tudjam vinni a rajtaütést. És mindig ez volt a legrizikósabb része a dolognak. De előre készültem, és magammal hoztam egy vászontáskát, ami egyébként egy Covent Garden-beli kis butikból származott,

7 ahol a külföldi turisták szoktak vásárolni maguknak. Egy feliratot is firkantottak rá művészieskedő betűkkel: London téged vár! Egész biztos voltam benne, hogy sikerül eladnom magam annak, amik ők is voltak: jómódú turistának; reméltem, hogy a lepattant cipőmet amolyan szándékolt lazaságnak veszik, és még divatosnak is számít majd. De abban már egyáltalán nem mertem bízni, hogy elég okosnak is nézek ki. Csak annyi tájékoztatást kaptam, hogy a srácok az egyik londoni egyetemről látogattak ide, és egy környezettudományi konferencia miatt vannak itt, vagy valami hasonló okításon vesznek részt. Én magam alig jártam suliba, és ami tudást összeszedtem, az végképp nem iskolai keretek között történt, inkább csak a többiektől tanultam mindent a Közösségben. Meg persze a könyvtárban, ahol egy csomó dolgot összeolvastam egymagamban, így aztán ha valaki szóba elegyedett volna velem, a sok tudományos hablattyal meggyűlt volna a bajom. Kivettem a hajamból a hajgumit, és néhány sötét haj tincset előrefésültem az arcomba, nehogy felismerhető legyek, ha tőlem tíz méterre a falon lévő kamera felvenne bármit. Odaoldalaztam két lányhoz, akik kábé egy méterre álltak az én célszemélyemtől. Sortot meg pántos felsőt viseltek, pont mint én, habár a szőke lány bőrszínéből ítélve, ő jóval kevesebb időt töltött eddig a szabadban ezen a nyáron. A másiknak három piercing volt a fülében, ebből azt reméltem, hogy a magam öt fülbevalójával én sem leszek olyan feltűnő. Rám pillantottak oldalról, amit aztán tartózkodó mosoly követett. - Bocsi, azt hiszem, elkéstem - suttogtam. Azt mondták nekem, hogy a csoportban senki nem ismeri igazán a másikat, hiszen csak az előző este érkeztek a konferenciára. - Lemaradtam valami érdekesről? - kérdeztem. A lány, akinek a sok fülbevalója volt, rám vigyorgott. - Csak ha szereted a vadvirágos réteket! Az egész területet gazzal ültették be. Legalábbis a nagypapám így hívná ezeket a növényeket. Délies akcentusa volt, az amerikai dél dallamos, lágy nyelvén beszélt. A haját szorosan befonta, és már a látvány is elég volt, hogy bizseregni kezdjen a fejbőröm.

8 A világosbarna hajú lány odahajolt hozzám. - Ne is figyelj rá. Bámulatos itt minden! Neki is akcentusa volt, de inkább európai, talán skandináv. - A tetőt valami könnyű polimer bázisú membránnal vonták be. A képlettel mi is kísérleteztünk az elmúlt félévben laboron. Érdekes lesz látni, hogyan működik a valóságban. - Ó, tutira. Nos, izé... ez igazán... menő. Egy szempillantás alatt előjött a kisebbrendűségi érzésem: ezek a lányok tényleg zsenik voltak, és még ráadásul jól is néztek ki. A vezető előreterelte a csoportot egy másik rámpán, és besétáltunk a stadionba. Annak ellenére, hogy miért is jöttem ide tulajdonképpen, elfogott egy igen felemelő érzés: ugyanazon az úton jártam, amin majd az olimpiai láng is megérkezik nemsokára. Nem mintha bármikor esélyem lett volna, hogy ilyen dolgokban részt vehessek. Ha valaha is álmodtam olyasmiről, hogy sportoljak, az már kábé ott elakadt, hogy a sportpályáig sem jutottam el. Hacsak véletlenségből az Olimpiai Bizottság tagjai nem egyszerre őrülnek meg, és veszik fel a tolvajlást az olimpiai sportágak közé! Akkor viszont tutira éremesélyes vagyok. Jól ismertem a felemelő érzést, ami egy-egy sikeres újításom közben fogott el, az elegáns becsúszást, a tiszta szerelést és a villámgyors eliszkolást. De most komolyan, hát nem ér ez is annyit, mint körbekörbe rohangálni egy idióta kis csapáson a stadionban? De, igen, ez az én számom, ebben én vagyok az aranyérmes! A csoportot egy nő vezette, bátorításképpen vidáman magasba lendítette a napernyőjét, hogy kövessük, mi pedig beléptünk a stadion hatalmas ovális területére. Csak tátottam a számat. Idáig egyetlen alkalommal sem sikerült eljutnom az építési területen tett portyáim során. Szinte hallottam a fejemben a tömeg üdvrivalgását. Körös-körül az üres székeken a leendő nézők árnyait láttam lelki szemeim előtt. Még sosem tudatosult bennem, hogy a jövő ugyanúgy teli van szellemekkel, mint a múlt, de most tisztán éreztem a jelenlétüket. Csak úgy áradt az energia ezen a békés júliusi szerda reggelen.

9 Feleszméltem és rájöttem, hogy jobban teszem, ha a munkára koncentrálok, és közelebb osontam a fiúhoz. Most már láthattam profilból is: az arca olyan volt, mint amilyet a csajos magazinokban látni, a szupermodellek mellett feszítő srácokra hasonlított. Egyértelműen a génjeiben kódolva hordozott mindent: finom vonalú orr, lazán leomló fekete haj, ami még kócosan is jól állt neki, sötét szemöldök, és olyan arcél, amiért érdemes lett volna feláldozni az életet. A szemét nem láttam, mert napszemüveg volt rajta, de fogadni mertem volna, hogy hatalmas szemei vannak, az árnyalatuk pedig érzelmes-sejtelmes csokibarna. Ó, ó - túl szép volt, hogy igaz legyen, és már most utáltam őt ezért. Még idejében észhez tértem, mielőtt túlságosan is megbámultam volna, és alaposan megleptem magamat, hogy így reagáltam a srácra. Miért viselkedtem így? Normális esetben nem igazán éreztem semmit az áldozataimmal kapcsolatban, kivéve némi bűntudatot, amiért őket szemeltem ki. Próbáltam mindig olyan embereket találni, akikről lerítt, hogy alig érzik meg a veszteséget. Kicsit úgy, mint Robin Hood, mentegettem magam. Nagyon élveztem a dolognak azt a részét, hogy túljárhatok a gazdag célpontjaim eszén, de azt nem akartam, hogy bárki szenvedjen miattam. A nottinghami seriff szemét adókat vetett ki az alattvalóira, manapság pedig az embereknek nagy mul- tiknál volt biztosításuk, és ők maguk voltak azok, akik a szegényeket valójában megrövidítették. Szóval tényleg nem tettem semmi rosszat, nemde? Én soha nem raboltam ki özvegyeket meg árvákat. A bankok meg úgyis kifizették a kompenzációt az ügyfeleiknek. Szóval ilyesmiket mondogattam magamnak, miközben azon törtem a fejem, hogyan zsebeljem ki a srácot. Ez a munka azért is különbözött a korábbiaktól, mert most megrendelésre (értsd: parancsra) csináltam. Elég ritkán kérték tőlem, hogy egy bizonyos személyt keressek meg, és megnyugvással vettem tudomásul, hogy valószínűleg ez a srác is az utolsó gatyagumiig biztosítva van. Egyikünknek sem volt választási lehetősége az adott helyzetben. Az égegyadta világon semmit sem csinált, amivel ezt kiérdemelte. Azon kívül, hogy itt állt. Olyan

10 ártatlannak és kedvesnek nézett ki, és még komoly is volt, miközben én csak egy nagy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam. A vezető tovább magyarázott, épp ott tartott, hogy az ülőhelyek kialakításánál is nagyon előrelátóak voltak, arra is gondoltak, hogy a székek elmozdíthatok legyenek. Hát, felőlem mesélhetett itt a jövőről meg az olimpiai eszme továbbéléséről napestig, még abban sem lehettem biztos, mi fog történni velem a következő hónapban, nemhogy tíz év múlva. Egy repülőgép zúgott el a fejünk felett a heathrow-i leszállópályák irányába, a fehér kondenzcsík kettéhasította a szép kék nyári eget. Mikor a srác felnézett, én is mozgásba lendültem. Először meg kellett figyelnem, kitől milyen reakció várható, ha majd rájönnek, mi történt velük. Hirtelen minden vibrálni kezdett a szemem előtt, olyan lett a kép, mint a kaleidoszkópban: a gyönyörű színes lapocskák folyamatos változásban voltak. Aztán egyszer csak... Megállítottam az időt. Nos, nem ez a helyes kifejezés, de így érzi magát az, aki hirtelen részesül abban a szerencsében, hogy a képességem hatása alá kerül. Ami voltaképpen ilyenkor történik, az az, hogy egy kis időre befagyasztom az érzékelés képességét az áldozataimnál, így senki sem észleli, ahogy múlik az idő. És ezért van szükségem kis csoportokra, zárt helyen. Hogy mások ne vehessék észre, amint egy csapatnyi ember hirtelen Madame Tussaud-üzemmódba vált. Kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor valaki az érzéstelenítés hatására kiüti magát, és aztán hirtelen felébred. Legalábbis a többiek ezt mondták, amikor a képességemet kipróbáltuk néhányunkon a Közösségben. Azaz nálunk, otthon... Otthon? Néha inkább állatkertnek éreztem azt a helyet. Mindannyian savantok vagyunk, akik a Közösségben élünk: különleges érzékelési képességgel és hatalommal bíró emberek. A savantok tényleg léteznek. Néhanapján, tényleg csak nagyon ritkán születik egy csecsemő, akinek különleges adottságai vannak. Valami másképp működik az agyában, és ez képessé teszi olyan dolgokra, amikről mások még csak nem is álmodhatnak.

11 Vannak közöttünk, akik képesek az akaratukkal mozgatni a tárgyakat, ezt hívják telekinézisnek. És találkoztam néhány olyan emberrel is, akik képesek megmondani azt is, amikor valakivel gondolatban beszélgetsz, más szóval telepatikusan. És létezik egy, egyetlenegy olyan ember, aki képes belemászni a fejedbe, és ott mindenféle zűrt csinálni, és arra kényszeríteni, hogy az ő akaratát kövesd. A savantképességek nagyon sokfélék, és sokféleképpen is fejlődnek ki, de olyan adottsága, mint amilyen nekem van, nincs senkinek. És ennek nagyon örültem; legalább valamitől különlegesnek érezhettem magam. A tíz egyetemistából és a vezetőjükből álló kis csoport minden tagja egyszerre állt meg, úgy, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. A skandináv lány épp beletúrt a hajába, de félúton megdermedt a mozdulatban, az ázsiai kinézetű fiú ajkát épp elhagyta volna egy hűha, de csak a hű-ig jutott. Ezt kapjátok ki, emberek: én még az influenzát is képes lennék megállítani! Villámgyorsan átkutattam a célpontom hátizsákját, és bizony komoly kincsekre bukkantam: egy ipad és egy iphone is lapult a cuccai között. Nagyon megörültem a szerzeményeknek, hiszen mindkettőt könnyű volt elrejteni, és a használtpiacon is jó pénzt adtak értük. Majdnem annyit, mintha újonnan venné az ember. Újból átfutott rajtam a győzelmi mámor jól ismert érzése, és bizony le kellett küzdenem a kísértést, nehogy csináljak róluk egy fotót az új iphone-nal, ahogy ott állnak ezek a majdnem felnőtt tudósok élőszobrot játszva. A tapasztalat azonban azt mondatta velem, hogy jobb minél előbb befejezni egy akciót, mert ha húszharminc másodpercnél tovább lefagyasztom őket, akkor komoly fejfájásom lesz, ami aztán a győzelmi ünnepet is megkeserítheti nekem. Belegyömöszöltem a zsákmányt a vászontáskába, és szépen visszapasszítottam a hátizsákot a fiú vállára, pont oda, ahol eredetileg volt. Ritka jó megfigyelőnek tartottam magam, ami az aprót illeti. Most olyan közel álltam a fiúhoz, szinte átöleltem, hogy láttam a szemét a napszemüveg lencséi mögött. A szívem majd megállt, amikor megpillantottam a tekintetét. Egyáltalán nem olyan üveges tekintettel meredt maga elé, mint ahogy az

12 áldozataim normális esetben szoktak, azt láttam a szemében, mintha nagyon is tudatában lenne, mi történik éppen. És a tekintete lángolt a dühtől. Csak nem fog ellenállni az erőmnek? Ez eddig még soha senkinek nem sikerült, még a Közösség legerősebb savantjai sem tudtak mit kezdeni, ha bevetettem a lemerevítős trükköt. Gyorsan váltottam, és a másik adottságomat felhasználva lelki szemeim elé képzeltem a viselkedési mintáit. Az agyi hullámok úgy rajzolódtak ki, mint a napot körülvevő fényudvar, mintha az adott személy lelke egy állandóan változó, kör alakú festett üvegablak lett volna. A színei és a mintái nagyon sokat elárulnak egy emberről, még a félelmeibe is betekinthetsz rajtuk keresztül. Ennek a srácnak az érzékelése nem állt le, amikor bevetettem a bénítós trükköt, kékes ködbe burkolózott minden körülötte, melyet betűk meg számok lebegő képe szőtt át. Az agya továbbra is mozgásban volt, sokkal lassabban persze, de akkor is éber maradt. A fényudvar most átmozdult a vörös színtartományba, az arcom pedig ott táncolt a lángokban. Basszus, ez nagyon para! Hagytam a cipzárat úgy, ahogy volt, be se csuktam a hátizsákját, hanem nagyon gyorsan kiléptem a kijárat irányába. Éreztem, ahogy a rájuk idézett kábulat ereje egyre gyengül, mint amikor egy megrepedt zsákból gyorsan peregni kezdenek a homokszemek. Sikítani tudtam volna, belül azt éreztem, hogy ez az egész egyszerűen nem lehetséges. Hiszen ez volt az egyetlen dolog, amiben én igazán jó voltam: az a képességem, hogy meg tudom dermeszteni az emberek gondolatait. Ez volt az egyetlen megbízható dolog, ami megmaradt nekem az egyébként őrültekházához hasonlatos kaotikus életemben. Halálra rémisztett a gondolat, hogy ezt a különleges képességemet is elveszíthetem. Ha ez bekövetkezik, nekem egy életre annyi! Bal lábamon a cipő hangosan csattogott a stadion kijáratához vezető betonúton - naná, hogy elszakadt az a nyavalyás cipőfűző! A markológép felé vettem az irányt, amely mögött az akció elején is elbújtam. Ha sikerül odáig eljutnom, meg tudom húzni

13 magam anélkül, hogy bárki észrevenné, onnan pedig továbbkúszhatok a csatornagyűrűkig, és az már szinte a kijárat! A talpam megcsúszott egy kiálló betondarabon, és elvesztettem az edzőcipőmet. Ottmaradt a rámpán félúton, de túlságosan is pánikoltam, hogy visszaforduljak érte. Ilyen banális hibát sosem követtem el korábban. Mindig úgy úsztam rá a célpontra, és úgy hagytam el a terepet, hogy semmi nyomot nem hagytam magam után. Végre elértem a markolóhoz, a szívem úgy vert, hogy majd kiugrott a helyéből. A kapcsolat a többi diákkal szintén megszakadt, tudtam, hogy megint mindenki teljesen éber. Ha annak a srácnak sikerült lepattintani magáról a befagyasztós próbálkozásomat, akkor talán már azt is tudja, merrefelé léptem le? Az építkezésen tovább folyt a munka, a gépek egy pillanatra sem álltak le. Nem kezdett kiabálni senki, nem tört ki pánik. Megkockáztattam egy kis leskelődést a hatalmas kerekek mögül. A srác a rámpa tetején állt, és az Olimpiai parkot vizsgálta. Egyáltalán nem csapott hűhót, nem ugrasztotta az egész társaságot, hogy keressenek meg engem, rendőrért sem rohant fejvesztve. Egyszerűen csak körülnézett. Ettől aztán még jobban rám tört a frász. Ez így nem volt normális. De nem volt időm ezen morfondírozni. Arrafelé indultam, ahol hosszabb volt a fű, a kis csapáson, amelyet előzőleg már kijártam magamnak a vadvirágos réten. Tudtam, ha eljutok az ösvény végére, akkor már biztonságban leszek. Az építési területnek ezen a részén alig voltak biztonsági kamerák, simán lehetett úgy közlekedni, hogy pont ne lásson egyik sem, így attól sem kellett tartanom, hogy rám találnak. A fűben hasalva az oldalamra húztam a hátizsákot, a fejemet egy pillanatra a puha földnek nyomtam, az adrenalin még ott pezsgett a véremben, és mint egy elszabadult metrókocsi zúzott előre megállíthatatlanul az ereimben. Rosszul voltam, leginkább magamtól, attól, hogy ilyen pánik tört rám, mintha valami nyeretlen kis kezdő lennék, aki halálra rémült a történtektől, és nem egy igazi profi játékos. Nem volt időm, hogy fejben rendezzem a dolgokat; muszáj volt minél előbb eltűnnöm innen, ki az utcai

14 forgatagba, hogy aztán minél előbb megszabadulhassak a lopott cucctól. Még egyszer ellenőriztem a táskát, nem akármi volt nálam, hanem két baromi drága, szupermodern kütyü. És ekkor valami meleget éreztem, sőt, nem is meleg volt, hanem kifejezetten forró. Benyúltam a hátizsákba, hogy lássam, mi lehet a baj. Ez mekkora hülyeség volt! Az iphone és vele együtt az ipad is egyszerre lángra kapott. Akkorát káromkodtam, hogy magam is meglepődtem. Gyorsan kikaptam a kezem a zsákból, és félrelöktem az egészet. Az ujjaim borzasztóan fájtak, és úgy tűnt, az egész kezem rendesen megégett. Még a ruhám is lángott fogott. Igyekeztem nem a fájdalomra koncentrálni, hiszen nem volt arra idő, hogy a kezemmel bajlódjak. Viszont a tűz nyomán lassan kis füstcsík kezdett tekeregni az ég felé, pontosan kijelölve azt a helyet, ahová a tolvaj elbújt a zsákmányával. Nagy nehezen lábra álltam, és vaktában futni kezdtem a kerítés irányába. A fájdalom ott lüktetett a kezemben. Tudtam, hogy minél előbb víz alá kell tartanom, és már az sem izgatott, ha valaki meglát, egyszerűen csak el akartam tűnni onnan. Nem a helyzetfelismerésen múlott, hanem a puszta szerencsén, hogy rátaláltam arra a betoncsőre, amelyik a kerítésen lévő lyuknál ért véget. Átpréseltem magam a drótkerítésen, és a hajam persze beleakadt egy átvágott fémhuzalba: úgy kellett kicibálnom, ami csak tovább növelte a sebesüléseim számát. Aztán végre elindultam, sántikálva és fájó kezemet a mellkasomra szorítva, a hatalmas szemétlerakón át a Stratford pályaudvar felé, hogy végre-valahára elvegyülhessek az óriási csarnokban tolongó tömegben.

15 -Tony! Tony! Engedj be! - a Közösség házának hátsó bejárata előtt álltam, és az ép kezemmel a rozoga fémajtót püföltem. Az ajtót kívülről nem lehetett kinyitni, csak belül volt retesz, így meg kellett várnom, amíg valaki megsajnál, és beenged. Sejtettem előre, hogy egyedül Tony lesz itthon ilyen korán, mindig őt hagyták hátra őrködni. A többiek ilyenkor még kint voltak terepen, hogy gyűjtögető életmódot folytatva biztosítsák a Közösség vagyonát. Hallottam, amint Tony odabent az ajtó felé biceg, a béna lábát lassan húzta a betonpadlón. Aztán egy nagy puffanás következett, Tony nekifeszült az ajtónak, és félretolta a reteszt. Az ajtó kegyetlenül nyikorgott, amikor az alja végigkaristolta a betonozott aljzatot. - Phee, te meg mi a francot csinálsz itthon ilyen korán? - lépett hátra Tony, hogy beengedjen. - És hol a táskád? Eldugtad valahová, vagy mi? - kérdezősködött tovább. Ő volt az egyetlen majdnem-barátom a Közösségben. Leginkább egy riadt kis madárra emlékeztetett, egyfolytában a nyakát tekergette, nincs-e ragadozó a közelben. A bőre napbarnított volt, a haja összevissza állt. Két évvel ezelőtt sérült le, amikor el akart kötni egy teherautót a Walthamstow melletti autósmegállóból. Nem vette észre, hogy a sofőr a kabinjában alszik, és egy kis vitára került sor. Tony elég rosszul jött ki

16 belőle. A fickó csak annyit hallott, hogy valaki a zárat babrálja; Tony próbálta telekinetikusan kinyitni, mire a fickó beletaposott a gázba, és nem igazán törődött azzal, mi történik a betörővel. Tony meg a kerekek alá került, sőt majdnem ottmaradt. Azóta az egyik oldalán sem a kezét, sem a lábát nem bírta mozgatni, és hiába próbáltam meggyógyítani őket, nem igazán jött helyre egyik sem. A Közösség tagjai nem mehetnek kórházba, és nem hívhatnak mentőt. Ahogy a vezetőnk megfogalmazta: nekünk a radar alatt kell repülnünk. -Te mit keresel itthon? - toporgott Tony tanácstalanul az ajtóban. Nem tudta eldönteni, kirúgjon-e vagy becsukja mögöttünk az ajtót. - Megsebesültem - válaszoltam. Erre ő idegesen hátralesett a válla felett. - De tudsz járni, vagy nem? Ismered a szabályt, Phee...! Elég gyötrelmes volt eljutnom hazáig, és a szemem megtelt könnyel; nem bírtam visszatartani. - Én is ismerem azokat a rohadt szabályokat, Tony! Kigyulladt a táskám, és nem maradt belőle más, csak hamu. Világos?! És megégett a kezem! - válaszoltam, és odatartottam a felhólyagosodott tenyeremet Tony orra elé. Most az egyszer némi együttérzést vártam, nem azt, hogy valaki kioktasson a kötelességeimről. - Tényleg nagyon fáj - tettem hozzá. - Ó, atyám! Ez tényleg nagyon rondán néz ki! - húzta be a vállát Tony ijedten, de közben valószínűleg már a következményeket latolgatta. Aztán megint kiegyenesedett, és folytatta: - Nem szabadna beengedjelek, de a fene ott egye meg! Gyere, meglátom, mit tehetek érted. - Köszi, Tony. Igazán jó haver vagy! Tony kedvessége most nagyobb segítséget jelentett bárminél, ő talán fel sem fogta ezt. Becsukta mögöttünk az ajtót, egy kézlegyintéssel reagált csak a hízelgésemre. - Mindketten tudjuk, hogy ezzel még koránt sincs vége a történetnek, akkor lesz csak nemulass, amikor a főnök tudomást

17 szerez a dologról - folytatta Tony, aztán beletörődően rándított egyet a vállán. - Na de most lássuk azt a sebet, hátha tudunk valamit tenni. A végén meg úgyis mindketten bánni fogjuk az egészet. A kézfejemmel kitöröltem a könnyet a szememből. - Sajnálom, Tony. -Ja, persze - válaszolta. Háttal állt nekem, feltartotta a kezét, mintegy jelezve, nem kér a hízelgésből. Az előre sejthető zűrök morcossá tették. -Sajnáljuk ezt, sajnáljuk azt... egyfolytában csak sajnálkozunk - botorkált tovább előre a rossz levegőjű sötét földszinti folyosón, ami egyébként amolyan műveleti átjáróként is szolgált. A Közösség egy elbontásra ítélt önkormányzati ingatlanban húzta meg magát. Úgy hiszem, a helyi szervek abban reménykedtek, hogy az épülő Olimpiai Stadionhoz majd erre az igen ronda épületre (vagy legalább a telekre) is szükség lesz, de a válság keresztülhúzta a számításaikat, és senkinek sem volt rá szüksége. Annak reményében, hogy a segélyen élő lakók helyére adófizető városi alkalmazottakat költöztethetnek, kiürítették és ledózerolták az alacsonyabb lakótömböket, de senki nem költözött a környékre a rengeteg buldózer miatt. Így a betontömbök helyére felhúzott csilivili szupermodern lakóépületek egyelőre üresen álltak. Sőt, hat hónappal ezelőtt mi szépen beslisszantunk az egyik el nem bontott épületbe, és a Közösség itt vert tanyát. És nem is volt olyan rossz, mint néhány hely, ahol korábban éltünk, hiszen például volt folyó víz, az áramot azonban kikapcsolták. A rendőrséget leszerelték néhány jól elhelyezett borítékkal, hogy véletlenül se vegyék észre, hogy betörtünk a bedeszkázott ablakokon. A helyi kemény fiúkat pedig, akik dílerkedésre használták volna az épületet, a mi őrségünk szépen elüldözte. Ha bármi illegális ügylet történt itt, azt a mi vezetőnk akarta irányítani, és a nyereséget szépen beszedni. Így aztán teljesen a miénk volt a hely: a hatvan savantból álló bandáé és a főnökünké. Ő volt a méhkirály, mi meg a szorgos dolgozók. - Na, befelé! - szólalt meg Tony, és az apró, szekrényméretű helyiség felé terelt, ami a szobája volt. A sérülése óta nem

18 tölthetett be aktív szolgálatot, és csak a főnök hatalmas jó szívének köszönhetően engedték, hogy a Közösségben maradjon. A hatalmas jó szív meg csak egy ekkora lyukat engedélyezett neki. Vele ellentétben nekem saját rendes hálószoba lett kiutalva az épület legfelső szintjén - és ez nagy elismerésnek számított. Mesterségem egyik legjobbja voltam, értsd alatta, hogy sosem okoztam csalódást a Mylordnak. Legalábbis a mai napig. - Nagyon rosszul néz ki? - kérdeztem óvatosan, miközben a kezemet a koszos ablaküveg elé tartottam. Láttam, hogy egy szép nagy fehér hólyag dagad a tenyerem közepén, a karomon a bőr pedig csúnyán vörös végig a könyökömig. Phee. Tony sóhajtott egy hatalmasat. -Talán mégis inkább be kellett volna menned a sürgősségi osztályra, -Te is tudod, hogy ezt nem tehetem. A matracon lévő sporttáskájából elővett egy tubus kenőcsöt. Sosem pakoltunk ki a táskáinkból, egyikünk sem, hiszen bármikor jöhetett a parancs, hogy továbbállunk, és startra késznek kellett lennünk. Tony finoman megtapogatta a bőrt a karomon, aztán rám lesett a hosszú szempillái alól. - Kivéve, ha úgy tervezed, hogy vissza se jössz. - De tudod, hogy... hogy nincs hová mennem. - Most mi ez? Csak nem bepróbálkozik? A Mylord gyakran úgy tette próbára az embereit, hogy kijátszotta őket egymás ellen, és mindannyian tudtuk, hogy megvannak a kémei közöttünk. - Így lenne? Egy ilyen fiatal csajszi, mint te, ne tudna jobb életet kezdeni valahol másutt? - kérdezte Tony, aztán a táskájában kezdett kutakodni, és egy tekercs folpackot húzott elő, ez volt a gézkötszer megfelelője a mi kis Közösségünkben. Úgy éltünk, mint a katonák a harcvonalban, önellátóak voltunk, és ha elsősegélyre volt szükségünk, megoldottuk magunk, ahogy tudtuk. - Ez majd tisztán tartja a sebet - közölte Tony. Elég fájdalmas volt, amikor a fóliát a karomra tekerte, és a krém szétterült a seben. Az ajkamba haraptam, nehogy felkiáltsak.

19 - Van más megoldás is, Tony? Mindig is a Közösségben éltem, nem tudom, milyen a világ. A Mylord azt mondja, a ma- gunkfajtákat nem fogadják valami kedvesen odakint. Tony horkantott egyet. - Így van, ő mindent tud. Tony mindig olyan volt, mint aki a múltban él. Legalábbis amióta én ismertem. - És te? Te miért maradsz? - kérdeztem. Ha már tesztelget engem, legalább viszonozhatom a kedvességet, gondoltam. - Nekem aztán tényleg nincs hová mennem, és egy fillérem sincs. Még csak nem is vagyok legálisan az országban, tündérem. Ha hazaküldenek Albániába, otthon is csak egy ágrólszakadt ex-autótolvaj leszek. És hát a családomat sem a legrendezettebb körülmények között hagytam otthon, valószínűleg azon nyomban lepuffantanának, amikor meglátnak. A Közösségben szinte mindannyian olyanok voltunk, mint Tony: hazátlan sodródó lelkek. A háló, amibe belepottyantunk anno, épphogy megtartott minket. - Én sem vagyok bejelentve. Nincs születési anyakönyvi kivonatom. És más papírom se. Még azt sem tudom biztosan, mikor is születtem. - Én ott voltam - válaszolt Tony, és elszakította a folpackot a végénél. - Ha jól emlékszem, Newcastle-ban voltunk. - Annyira fent északon? Soha nem gondoltam arra, hogy Tony már ilyen régóta velünk van, és most furcsa módon igen megörültem, hogy valakitől végre információkat kaphatok a múltammal kapcsolatban. - Te emlékszel anyára? - kérdeztem. Tony megvonta a vállát. - Persze. A Mylord társaságához tartozott. Nagyon csinos nő volt, ha jobban megnézlek, igencsak hasonlítasz rá. Vannak emlékeid róla? Bólintottam. - De nem azokból az időkből, hanem későbbről, amikor már nem volt olyan jó passzban.

20 Nyolcéves voltam, amikor meghalt. Egy évig küzdött a rákkal, nekem pedig csak egy borzasztóan vékony nő él tisztán az emlékeimben, meg az ő erős ölelése. Szerencsére akkoriban már elég idős voltam, hogy átvegyem tőle a feladatokat, helyette gyűjtöttem be, amit megköveteltek tőlünk. Így végig volt tető a fejünk felett, amíg beteg volt. Még halálos betegen sem mehetett kórházba, a Mylord megtiltotta. Nekem azt mondta, hogy az orvosok úgysem tudnak segíteni, ha az ő gyógyító képességeinek nem sikerült megállítaniuk a tumor növekedését. Akkor hittem neki, de most, kilenc évvel bölcsebben, és kiismerve a praktikáit, már erős kétségeim voltak. Az ő gyógyító képessége abból állt, hogy oldjuk meg fejben, ha valami rosszul alakul. Anya példája pedig csak azt bizonyította, hogy ha kimerült a tested, nem elég nagyon hinni magadban, a fájdalmat nem lehet csak úgy semmibe venni, hiába szórta a jó tanácsait a Mylord. - Na, ez majd rendbe hoz! - szólalt meg Tony, majd ugyanazzal a lendülettel az orvosi felszerelését belehajította a táskába. - És most végre elmeséled, hogyan égetted meg a kezedet? - kérdezte. Nyeltem egyet, majd bólintottam. Később úgyis mindent el kell majd mesélnem a Mylordnak, szóval mi baj lehet abból, ha előbb kipróbálom a sztorit egy baráton. - Kint voltam terepen, ahová irányítottak este... - kezdtem bele a mesélésbe. Tony elhelyezkedett a matracán, a sztorinak ezt a részét már ismerte, hiszen ő is ott volt a gyűlésen, amikor az aktuális feladatainkat kiosztották ránk. Kis közösségünk Kelet-London peremterületén vert tanyát, az utóbbi időben csak úgy áramlott a pénz a környékre a Cityből kiszoruló vállalkozásoknak köszönhetően, a Lee Valley negyedben pedig épp most húzták fel az új Olimpiai stadiont. Úgy szívta fel a környék a pénzt, mint egy élősködő egy egészséges állat testéből a vért. - Minden rendben ment. Elemeltem az iphone-t meg az ipadet a srác hátizsákjából. Tiszta, könnyű meló volt. Tony Rittyentett egyet elismerése jeléül.

Egy hatalmas markológép parkolt a közelben, lekucorodtam mögé, és onnan figyeltem a célpontot. Éreztem, hogy ő kell legyen az.

Egy hatalmas markológép parkolt a közelben, lekucorodtam mögé, és onnan figyeltem a célpontot. Éreztem, hogy ő kell legyen az. 1. fejezet A fiú tökéletes célpontnak tűnt. A csoport éppen a londoni olimpiai stadiont tekintette meg, és mindenki a hatalmas gépekre figyelt, amelyek a stadionba vezető rámpán egyengették el a betont,

Részletesebben

Rachel Pearsonnak. Kiadta a Manó Könyvek Kiadd Kft., 2013

Rachel Pearsonnak. Kiadta a Manó Könyvek Kiadd Kft., 2013 Rachel Pearsonnak Stealing Phoenix was originally publíshed in English in 2011. This translation is publíshed by arrangement with Oxford University Press. Szöveg: Joss Stirling Copyright Joss Stirling,

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás Beszédpanelek és mintadialógusok - Ne izgulj, menni / sikerülni fog! - Ne butáskodj, menni / sikerülni fog! - Ne hülyéskedj, menni / sikerülni fog! - Ne félj,

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Egy kezdő cangás megpróbáltatásai a Mátra Maratonon

Egy kezdő cangás megpróbáltatásai a Mátra Maratonon Egy kezdő cangás megpróbáltatásai a Mátra Maratonon Avagy milyen mikor egy 60 éves "papa" a trecking bicóval elhúz melletted az erdőben :) Készítette: Lőrincz Ádám 2013. szeptember 8. Tartalomjegyzék I.

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker 194 1. Melléklet Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Ez itt a Dobbantó! Was is das? Ez nem gáz! Kriszbá az osztályfőnökünk Vele cool az egyéni fejlődési tervünk Edit nénit se felejtsük el hozzá fordulunk, ha

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013)

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) Név, osztály:... Visszaküldési határidô: 2013. március 11. 2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) A világ összes kincse Ebben a feladatsorban Bátky András: A világ összes kincse című könyvéhez kapcsolódóan találtok

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja Sok szerencsét kívánok önöknek, és ne felejtsék el, hogy a beteg is ember (A Budapest

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Hogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek

Hogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek SZÓFOGADÓ füzetek A SZÓFOGADÓ füzetek olyan hétköznapi dolgokban szeretnének segíteni neked, amikről nem biztos, hogy tanulni fogsz az iskolában Ilyen témák például a fogmosás, a közlekedés, táplálkozás,

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. 1 2 Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'lBahá ellátogatott Amerikába. Az utazás alatt Amerikában

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

Boldog új évet! (Happy New Year!)

Boldog új évet! (Happy New Year!) Boldog új évet! (Happy New Year!) KÜLSŐ - KÜLVÁROSI NÉPTELEN KISUTCA SZILVESZTER ÉJJEL Sötétség, nagy hideg. Az év utolsó napjának zaja ide már nem jut el. A házak fala kopott, részben lemállott róluk

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a BEVEZETÉS Esti fényben fürdött a füstös, külvárosi utca. A néma falak egymást nézték, s egy kósza szellő susogását hallgatták. Lassan szállingózott lefelé a tisztító köd, illatos nedvességgel árasztva

Részletesebben

Június 19. csütörtök

Június 19. csütörtök Június 19. csütörtök A tegnapi túra a városban úgy kinyuvasztotta a lábam, mint egy nehéz nap a Caminon. Igaz, több mint két órát mentem, megállás nélkül, és a szandálban, amiről már kiderült, hogy nem

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz.

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz. Van egy hamis adat. Íme: Az igazság fáj. Hídvégi Róbert Ez nem igaz. Persze van egy dolog, ami miatt igaznak tűnik. De nem az. Hogyan is használható? 1. Amitől jól érzed magad, abban igazság van 2. Ha

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet?

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet? Szalai-Bordás Gergő a Földes Ferenc Gimnázium volt diákja, jelenleg az ELTE ÁJK jogász hallgatója. Középiskolás évei során magyar nyelv és irodalom tantárgyból ért el kimagasló eredményeket, valamint az

Részletesebben

Tudod, mi van ma? Várta, hogy a másik visszakérdezzen, hogy: Nem. Mi? Ma dolgozom utoljára a tűzszerészeknél. Jövő héten áthelyeznek.

Tudod, mi van ma? Várta, hogy a másik visszakérdezzen, hogy: Nem. Mi? Ma dolgozom utoljára a tűzszerészeknél. Jövő héten áthelyeznek. Elmore Leonard: Dinamit (részlet) Fordította: Totth Benedek Chris Mankowski utolsó munkanapja, délután kettő, még két óra van hátra a műszak végéig, amikor befut a riasztás, hogy hatástalanítania kell

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Pár szóban a novella létrejöttéről:

Pár szóban a novella létrejöttéről: Pár szóban a novella létrejöttéről: A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg...a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú,

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

2012. október Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola diáklapja

2012. október Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola diáklapja 2012. október Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola diáklapja XIV. évfolyam, V. szám Tartalom Bevezető szövegelés az új szerkesztőtől Az igazgatónő évnyitó beszéde Interjú az új igazgatóhelyettessel

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Hé, hát így kell bánni egy vendéggel? hallatszott egy rikácsoló férfihang.

Hé, hát így kell bánni egy vendéggel? hallatszott egy rikácsoló férfihang. Jackie megpróbálta felvenni a borítékot. Ez marha nehéz, gondolta. No, nem a boríték volt az, hanem a kidobó, aki a kezén állt, miközben ő a borítékot markolta. Az történt, hogy leejtette, egy két méter

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

6. o. FELADATLAP Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest!

6. o. FELADATLAP Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 6. o. FELADATLAP Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 1. forduló Az egész szottyos dili hat napja kezdődött, mikor a családom átment sivatagi tevekaravánba. Tényleg pont úgy néztünk ki, mint azok

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel.

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel. GISELLE Zöldes, párás üveg. Eső áztatja. Vízcseppek csorognak. Halványzöld felírat fut végi az üvegen. Az emberi lény egy esős, párás üvegen át nézi és vizsgálja a világot. Homályosan lát. A földönkívüliek

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Csábítás Akadémia Online Tanfolyam 6. rész

Csábítás Akadémia Online Tanfolyam 6. rész Csábítás Akadémia Online Tanfolyam 6. rész Copyright: Csábítás Akadémia 2009-2010 Alapító, vezetı: Nicholas Victor Szexrutin Jocky cikke Ha a szexrıl beszélgetsz egy nıvel, akkor már egészen jó úton jársz

Részletesebben