Segítő kapcsolat kommunikációja

Átírás

1 1

2 A SEGÍTŐ KAPCSOLAT KOMMUNIKÁCIÓJA ESETFELVETÉS MUNKAHELYZET Z. Úr félve lépte át az intézmény keretét. Soha életében nem kért még semmit idegenektől. Mindent a maga erejéből oldott meg. 20 éve nyugdíjas. Azt megelőzően a vasútnál dolgozott masinisztaként. Három hónapja csőtörés történt lakásában. A probléma elhárítása minden pénzét elemésztette. Nem maradt pénze a megélhetésre, a számlák fizetésére. Azóta fizeti a rezsiköltségeket, de azt az elmaradt hónapot nem tudja miből pótolni. A szomszéd ajánlotta a helyi családsegítő központot, ahol szerinte tudnak segíteni. Z. Úr összerezzent, amikor az ajtó kinyílt. Kedves, mosolygós hölgy betessékelte és hellyel kínálta. Z. Úr még meg sem szólalt, a szociális munkás mesélni kezdett. A nagypapájáról mesélt, aki elmondása szerint nagyon hasonlított Z. Úrra. Az ügyintézés sikeresnek bizonyult. A szociális munkás valóban tudott megoldásul szolgálni. Hamarosan elkészültek a kérelmek, és megbeszélték a továbbiakat. Z. Úr már távozni készült, amikor a szociális munkás ismét nagypapájáról mesélt. De láthatóan szomorúbbá vált, hangja el-elcsuklott. Végül kiderült, hogy nagypapája a közelmúltban hunyt el. Z Úr a síró hölgyet látva zavarba jött. Megsimította annak karját és vigasztalni próbálta. A szociális munkás is zavarba jött, és elnézést kért viselkedéséért. Kezet fogott Z Úrral, és az ajtóig kísérte. 1. feladat Gondolja végig a bevezetőben bemutatott esetet. véleményét a szociális munkás viselkedéséről! Írja le az alábbi helyre gondolatait, 2

3 Tanóra keretében beszéljék meg, hogy ki milyennek látta a szociális munkás viselkedését! SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM Miért kell az önismeret? 3

4 "Mi kell ahhoz, hogy kompetens segítőkké válhassunk? Elsősorban az, hogy saját személyiségünket tegyük e szakmai feladatokra alkalmas, kicsiszolt munkaeszközzé. A professzionális autonómia és szakmai identitás a módszertani tudás és személyiségi felkészültség együtteséből formálódik ki, a fejlődés e vonatkozásban is folyamatosnak tekinthető. Valakivé, így segít-ő/hető szakemberré is csak a másik segítségével válhatunk, melynek során legdöntőbb a szakmai személyiség működtetésének, fejlődésének a szolgálata. E tanulás azért speciális, mert a benne kulcsfontosságú tudásanyagra csak a személyiség rendszerén át tudunk szert tenni, bármely módszer csak az élő anyagon át válik hatékonnyá, magába véve se jó se rossz. Az élő anyag pedig a személyiség, önmagam megértése, megtapasztalása az adott, konkrét szakmai helyzetben, viszonylatban, mely páratlanul egyedi jelentések kontextusában tükröződik." (Bagdy) A világ dolgaiban eligazodni vágyó ember számára az önismeret nélkülözhetetlen. Minden, ami körbevesz minket, az a saját szűrőnkön keresztül jut el hozzánk. Ennek a szűrőnek a megismerése nélkül az objektív és a szubjektív fogalma nehezen értelmezhető. A megismerés egy hosszú, gyakorlatilag élethosszig tartó folyamat, mert a tapasztalataink növekedésével, élményeink átélésével saját szűrőnk folyamatosan változik. A megismerést nehezíti, hogy olyan eldugott helyeken is kutakodnunk kell, ami nehezen elérhető helyeken van. Az önismeret egy munka, mely jelentős ráfordítással jár. Van, hogy a munka során olyan tartalmakra, információkra bukkanunk, ami megdöbbent, esetleg megijeszt vagy fájdalommal tölt el bennünket. Viszont ha a világot homályos szemüvege át szemüvegen át szemléljük, torzított tükörben nézzük, akkor személyes dolgainkban tévúton járhatunk, és a logikus folyamatok számunkra érthetetlen összevisszaságnak tűnhetnek. Ha valaki emberekkel szeretne foglalkozni, segíteni akarja életüket, nagyon fontos, hogy önmagával, személyiségével, előnyös és kevésbé előnyös tulajdonságaival, reakcióival tisztában legyen. Az alábbiakban néhány ilyen feltáró gyakorlatot mutatunk be, mely a képzés során segítheti az önismereti munkát. A gyakorlati feladatokhoz igyekeztünk olyan elméleti tananyagot illeszteni, amely a jobb megértést segíti. TANULÁSIRÁNYÍTÓ 4

5 2. feladat Tanóra keretében válasszon magának mindenki egy párt! Lehetőség szerint olyan személyt válasszon, akit a legkevésbé ismer a csoportból. 5 perc időtartam áll a párok rendelkezésére, hogy a másik személy számára bemutassák önmagukat. Mondjon el magáról lehetőleg minél több információt, ami Ön szerint jellemzi Önt. Beszélhet családjáról, munkahelyéről, barátairól, bármiről, amit fontosnak tart. Csak olyan információt mondjon el, amit a csoportnak is elmondana. A kettőjük közötti beszélgetés nincs szabályozva. Megoszthatják az időt, de az sem probléma, ha egymás szavába vágva beszélnek. Lényeg az, hogy figyeljenek egymásra! Mivel minden pár egyszerre oldja meg a feladatot a teremben meglehetősen nagy lesz a zaj, így figyeljen rá, hogy szavai hallhatóak, érthetőek legyenek! Az 5 perc leteltével a csoportvezető/tanár utasítása szerinti sorrendben mutatkozzanak be a párok! A bemutatkozást olyan formában kell megtenni, hogy mindenki a másik személyt mutatja be, úgy, mintha magáról beszélne. Pl.: Ágnes és Zoltán beszélgetnek. Ágnesnek két kutyája van. Zoltán 10 éve sportol. A bemutatás során Ágnes ezt mondja: - Zoltán vagyok. 10 éve sportolok. Amint mindent elmondott amire a beszélgetésből emlékszik, szerepet cserélnek és Zoltán kezd el Ágnesről beszélni: - Ágnes vagyok. Van két kutyám A két bemutatkozás után ki lehet javítani félreértéseket, félrehallásokat. A bemutatás közben azonban nem szabad beleszólni a másik beszédébe. Ha megoldható, a bemutatás során fordítson a két fél egymásnak hátat, hogy egymás reakcióját se lássák! A játék tovább fokozható, ha a bemutatások után a csoportvezető kérdéseket tesz fel a beszélgetőpartnerről úgy, hogy a beszélgetőpartnert hasonlítani kell valamihez. Pl.: Csoportvezető: - Ágnes, Zoltán milyen épület lenne, ha épület lenne? A kérdés után Ágnesnek végig kell gondolnia az információkat, amiket Zoltánról tud, és ez, illetve saját benyomása alapján meg kell mondani, hogy Zoltánt személyisége alapján milyen épülethez lehetne hasonlítani. Pl.: Felhőkarcoló, kastély, kis kunyhó, stb. 5

6 A hasonlatok széles tárháza áll a csoportvezető rendelkezésére. Lehet valakit országhoz, városhoz, természeti jelenséghez, hónaphoz, számhoz, gyermekjátékhoz, mesehőshöz, tárgyhoz, színhez, növényhez.stb. hasonlítani. Általában három hasonlatot célszerű mindenkitől kérdezni. A játék során vidám, de izgalmas perceket élhetünk át. Furcsa önmagunkat, saját életünk fontos eseményeit külső szemlélőként viszonthallanunk. Az is érdekes lehet, hogy miért azokat az információkat jegyezte meg a másik fél, amit elmondtunk. Érdekes az is, hogy milyen stílusban beszél rólunk, milyennek akar minket bemutatni. Ez a játék szintén azt mutatja meg, hogy a kommunikációnkkal, személyiségünkkel milyen érzéseket váltunk ki másokban, milyennek látnak minket, milyennek látszunk. A hallottakat szintén érdemes összevetni a magunkról alkotott képpel. Természetesen a helyzetet nehezítik a kommunikáció törvényszerűségei, amik miatt torzulhat az információ. 3. feladat Csoport vagy osztálytársaival bizonyára már kialakított valamilyen kapcsolatot. Lehet, hogy még nem volt alkalmuk mindenkivel elbeszélgetni, talán még a nevek felidézése sem megy rögtön. Az is lehet, hogy már volt alkalmuk együtt dolgozni, esetleg valakit jobban, régebben ismer a csoportból. A feladat végrehajtása mindkét esetben azonos! Első lépésben olvassa el az alábbi tulajdonságokat, és ítélje meg, hogy Önre mennyire jellemzőek ezek a fogalmak. Ítélje meg ezt egy ötös skálán, ahol az egyes az egyáltalán nem jellemző, az ötös pedig a teljes mértében jellemzőt jelenti! Tehát, például, ha Ön szerint teljes mértékben Önre illik Önre, hogy divatos a megjelenése, akkor 5-ös számot kell írnia a divatos kifejezés mellé. Ha néha igen, néha nem, akkor 3-mas számot! 1 Divatos 2 Kedves 6

7 3 Okos 4 Lusta 5 Segítőkész 6 Konzervatív 7 Ötletes 8 Komoly 9 Vidám 10 Agresszív 11 Gyáva 12 Erőszakos 13 Megértő 14 Szép 15 Szomorú 16 Feszült 17 Nagyvonalú 18 Boldog 19 Harmonikus 20 Nyugodt Miután mindenki elkészült a saját értékelésével, vegyen elő egy üres lapot, és írja rá olvashatóan a nevét. Majd sorszámozza be a sorokat 1-20-ig. Ezt követően gyűjtsék össze az üres, névvel ellátott lapokat. Azokat jól keverjék össze, és véletlenserűen, névvel lefelé tartva osszák ki a csoportban. Maradjon titokban, hogy kinek a lapja kihez került. Gondolja végig, hogy az Önhöz került lapot író személy Ön szerint milyen ember. Ha nem ismeri, akkor hagyatkozzon a benyomására, eddigi tapasztalataira! Mit gondol róla, milyen lehet? Töltse ki a fent felsorolt tulajdonságok alapján a társa lapját. Lehetőleg ne használjon különleges színű tollat, mert akkor felismerhető lesz, hogy a lapot Ön töltötte ki. Ha mindenki elkészült, akkor szintén névvel lefordítva gyűjtsék össze a lapokat. Keverjék össze azokat, és osszák ki a ráírt név szerint. 7

8 Amit megkapott, az valakinek a véleménye Önről. Attól függően, hogy a csoport mióta ismeri egymást, lehet ez egy mélyebb ismeretre alapozott vélemény ezt gondolja valaki Önről, aki az iskolai tanulmányai alatt Önt megismerte. Ha még nem ismerik egymást, akkor lehet ez egy első benyomás, amit valakiben kialakított. Vesse össze a csoporttársa véleményét a saját maga által írtakkal. Ha nagyrészt egyezik, akkor Ön azt a képet mutatja kifelé, aki valójában. Ha nagy az eltérés, akkor itt a csoportban eddig másként viselkedett, mint eredeti környezetében vagy az önismeretén kell elgondolkodnia. Természetesen lehet, hogy az a másik személy, rosszul ítéli meg Önt. A játék amennyiben kellő idő áll a csoport rendelkezésére teljesebb képet ad, ha mindenki, minden csoporttagról ír egy lapot. Ekkor a csoportlétszámnál eggyel kevesebb papírt kell üresen előkészíteni nevet és sorszámokat ráírni. Ebben az esetben biztosabban kaphat képet a csoportban tanúsított viselkedéséről, a csoport Önről kialakított véleményéről. A játék végén beszéljék meg a történteket! Legyen mindenkinek lehetősége, hogy elmondhassa érzéseit, referálhasson a megkapott véleményre, véleményekre. Védekező mechanizmusok Életünkben általában boldogságra törekszünk. Szeretnénk, ha a rend és a harmónia uralná mindennapjainkat, ám a világ tele van feszültséggel és szorongással. Ezek a számunkra rossz, nem kívánt elemek arra késztetnek minket, hogy védőruhát öltsünk. Ez néha nem tudatosul bennünk, hanem csak cselekedeteinket, gondolatainkat mélyebben megvizsgálva vesszük észre a valódi okokat, a mozgatórugókat. Viszont önmagunk mélyebb megismerése is feszültségeket, félelmet kelthet, belső konfliktusokat eredményez. Ezeket rögtön el szeretnénk hárítani, így olyan védekező mechanizmusokat, elhárításra irányuló tevékenységet kezdünk, amely megóv minket az újabb feszültségtől. Olyan ez, mintha a pszichénk folyamatosan azt szeretné, hogy ne ismerjük meg önmagunkat, ne keveredjünk újabb konfliktusba. 8

9 Elsőként Sigmund Freud foglalkozott ezzel a jelenséggel személyiségelméletében. Szerinte a személyiség három részből, tartományból áll: az egyén külvilágról és önmagáról való tudatos ismereteit, érzéseit, akaratát magában foglaló énből; a társadalom és a szűkebb környezet szabályait, erkölcsi és viselkedési normáit, értékeit és tilalmait képviselő felettesénből; az ösztönös vágyakat, érzelmeket, cselekvési motívumokat tartalmazó ösztön-énből. E három szféra dinamikájával függ össze a pszichoanalízis egyik központi kategóriájaként szereplő elhárító mechanizmus: az elfojtás. Az énben ugyanis számos olyan ösztönös vágy keletkezik folyamatosan, amelynek kielégítését - vagy legalábbis azonnali kielégítését - a civilizációs fejlődés során kialakult és az egyén által a felettes-énben számon tartott szabályok tiltják, lelki cenzorként megakadályozzák. (Például nem tehetek magamévá bármilyen nekem tetsző ékszert, kocsit, egyéb fogyasztási cikket; nem mehetek oda bármely pillanatban, ahová szeretnék; nem létesíthetek szülőmmel, gyermekemmel, testvéremmel szexuális kapcsolatot; nem torolhatom meg fizikai, sőt életet veszélyeztető erőszakkal a rajtam esett sérelmet stb.) Az ember énjének épsége, integritása megköveteli ezeknek a folytonosan újrakeletkező konfliktusoknak (az ösztönös törekvések és a felettes-én tilalmai közötti konfliktusoknak) valamilyen kezelését, elhárítását. Mivel a konfliktus valóságos, így akarati úton nem szüntethető meg, az én védelme úgy tartható fenn, ha az ilyen vágyak kilökődnek a tudatból, és átkerülnek a tudattalan szférájába. Ez az én-védő mechanizmus az elfojtás. S. Freud azt is felismerte, hogy a hárító védekezés a terápiás (gyógyító) folyamatban is jelen van, amelynek során felszínre kell hozni a tudattalan tartalmakat. Működésbe lép ugyanis egy olyan elhárítás, amely gátolni igyekszik a felszínre hozatalt, vagyis a lélek mélyebb rétegeinek megismerését: az önismeretet. 1 S. Freud óta a hárító mechanizmussal több neves tudós (Anna Freud és Wilhelm Reich) is foglalkozott. A védekező (elhárító) mechanizmusokat legtágabb értelemben úgy határozhatjuk meg, mint olyan tartós vagy ismétlődő pszichikus működéseket, amelyek célja a belső konfliktusokkal együtt járó feszültségek, szorongások megelőzése, illetve megszüntetése vagy csökkentése, ezen keresztül a személyiség épségének, integritásának, alkalmazkodóképességének megőrzése. 1 Rudas János: Delfi örökösei önismereti csoportok- elmélet, módszer, gyakorlat, Lélekben Otthon Könykiadó, Budapest,

10 Az elhárítási folyamat három fázisban megy végbe. Az elsőben az elhárítandó vágy, szükséglet tagadása következik be, méghozzá diffúz, nem specifikus módon. A második fázisban jelenik meg a specifikus mechanizmus (az elfojtás, a racionalizálás, a projekció stb.), amely az illető személyre jellemző módon "veszi munkába" a vágyat, szükségletet. Mivel a vágyak, szükségletek nem háríthatók el abszolút módon, a harmadik szakaszban rejtekutakon visszatérnek: betegségekbe fordulnak át, álmokban tűnnek föl, elszólásokban, tévcselekvésekben, szimbólumokban jelennek meg. Tekintsük át röviden a hárító mechanizmusokat: Elfojtás: Valamit, amit nagyon szeretnénk, de nincs rá reális lehetőségünk, sőt még elképzelni sem bírjuk annak bekövetkeztét, akkor a vágyat elfojtjuk magunkban, mintha az nem is létezne. Ez gyakran tagadó mondatokban, gondolatokban nyilvánul meg. Ha nem sikerül teljesen az elfojtás folyamata, akkor neurotikus tüneteket, pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Tagadás: A tagadás egyrészt az elhárító mechanizmusok első fázisa, de egyben önálló mechanizmus is. A tagadás állapotában nem veszünk tudomást a külső világ valamely eleméről, vagy valamilyen belső lelkiállapotunkról. Ezt a mechanizmust legtöbbször a kommunikációban lehet felfedezni. Pl.: nem vagyok beteg, velem x dolog nem történhet meg Regresszió: Regresszióról akkor beszélünk, ha az érett, felnőtt személyiség visszacsúszik egy korábbi, alacsonyabb szintű fejlődési állapotba. Ez azért tekinthető védekező mechanizmusnak, mert a fejlettebb szint felelősségvállalásával, erőfeszítéseivel együtt járó feszültség az alacsonyabb szinteken nem jelenik meg. Regressziós állapotban olyan vágyak kielégítése is lehetséges, amelyek magasabb szinten szorongást, konfliktusokat okoznak. Regressziós gyökerű viselkedés például a partnerkapcsolati felelősség nem vállalása; felelőtlenség a munkában és az életvitelben; gyermekded magatartások; ápolatlanság és rendetlenség; énes indítékú kapcsolatok, ahol az egyén csak kapni akar, adni nem stb. (A többi között igen jellegzetes regressziós viselkedések az orális jellegű feszültségoldások: evés, ivás, dohányzás, beszéd, pontosabban ezek túlhajtása.) 2 2 Rudas János: Delfi örökösei önismereti csoportok- elmélet, módszer, gyakorlat, Lélekben Otthon Könykiadó, Budapest,

11 Izoláció: az indulati tartalom (személynek, eseménynek, tárgynak stb.) elszigetelődik, elválik a hozzá kapcsolódó indulatoktól, érzésektől. ( Például régi szép időkre vagy gyászolt személyre emlékeztető tárgyak mindennapi, érzelemmentes használata; Izolációs hárítás szokott állni kényszerneurotikus viselkedés, illetve váratlan és igen heves indulatkitörések mögött (ilyenkor az elszigetelt indulat tör ki váratlanul 3 ). Meg nem történtté tevés: A gyermeki gondolkodás egyik jellemzője, hogy a rossz dolgokat a kisgyermek úgy kezeli, mintha az nem történt volna meg. Olyan, mintha az idő kerekét vissza lehetne forgatni, ezzel az esemény meg nem történté tenni. Ez a hárítás a mágikus gondolkodás alapjául is szolgál. A keresztény vallásban a bűn alóli feloldozás is itt gyökerezik. Projekció: A projekciót a kivetítés magyar szóval helyettesíthetjük. A feszültség oldása oly formában történik, mintha az nem velünk történne, nem rólunk szólna, hanem kívül helyezzük magunkon, a külvilágra vetítjük. (pl. Nem én vagyok a hibás, hanem mindenki rossz információt mond nekem. Nem én viselkedek kihívóan, hanem mindenki el akar csábítani. Ez a hárító mechanizmus szolgál alapjául a babonás hiedelmeknek, az előítéletes és tekintélyelvű gondolkodásnak, a másokra irányuló agressziónak. Reakcióképzés. Az elhárítandó indulattal szemben ellentétes szokás kialakítása (szokták ezért ellentétbe való átfordításnak is nevezni). (A szocializáció során például az exhibicionizmus, a magamutogatás ellentéteként így alakul ki a túlzott szemérem, a rejtőzés szokása.) A reakcióképzést előszeretettel alkalmazó felnőtt a számára elfogadhatatlan helyzetekre túlzó elfogadással reagál (például a rossz munkahelyre különösen szorgalmas munkával, az őt megalázó főnökre túlzott nyájassággal és engedelmességgel stb.) Az ilyen embereknél a jó teljesítőképesség a beállítódás merevségévei szokott párosulni. 4 Racionalizálás: A viselkedés ésszerűsítése olyan magyarázatokkal, amik alátámasszák azt. Ez gyakorlatilag, egy ideológiagyártás. Például azért kellett megvenni ezt a ruhát, mert minden más ruhámban rosszul nézek ki, azért ettem meg a maradék ételt, hogy a feleségemnek ne kelljen annyit mosogatnia). Mivel a magyarázatok elsősorban a belső feszültség oldását szolgálják, ezért az egyén maga is elhiszi állításait. 3 Rudas János: Delfi örökösei önismereti csoportok- elmélet, módszer, gyakorlat, Lélekben Otthon Könykiadó, Budapest, Rudas János: Delfi örökösei önismereti csoportok- elmélet, módszer, gyakorlat, Lélekben Otthon Könykiadó, Budapest,

12 Identifikáció: Az identifikáció azonosulást jelent. A személyiség kialakulásában igen jelentős szerepe van, hiszen a szülőkkel, másokkal történő azonosulás elengedhetetlen a felnőtté válás folyamatában. Az identifikáció mint hárító mechanizmus védelmi jellegű: más személyek teljes, belülről való elfogadása a velük való súrlódásokat, konfliktusokat és az ezekből adódó feszültségeket előzi meg. (Például a főnökkel, a politikai hatalommal, a házastárssal való azonosulás harmonikussá teszi a kapcsolatot.) Az identifikációval védekező személyek általában fegyelmezettek és alkalmazkodóak, másrészről könnyen befolyásolhatók és kevéssé önállóak. (Az agresszorral való azonosulás - történelmi leckék szerint - az elnyomás elviselését könnyíti meg az egyének, csoportok és nemzetek számára. Az ún. kápószerep is erre épül.) 5 Kompenzálás: a vélt vagy valós fogyatékosságát kisebbségi érzésként éli meg, és ezen érzés keltette feszültséget, csökkenti azzal, ha a fogyatékosság kompenzálásaként valamiben kiemelkedően teljesít. Pl.: hajléktalan művészek, fogyatékkal élő sportolók. A kompenzálás túlhajtását, agresszív, antiszociális irányba fordítását nevezzük túlkompenzálásnak. (Lásd a történelemben például a kistermetű zsarnokokat vagy hétköznapjainkban a hirtelen hatalomhoz jutott, nem adekvát képességű személyek hatalmaskodását.) 6 Elaboráció: A váratlan, emiatt ijesztő helyzet kreativitássá, teljesítményemeléssé alakítása, a szorongást okozó indulatok képi fantáziákká, fogalmi gondolkodássá történő alakítása gyakran a művészi teljesítmények motívációi jelentik az elaborációt. Ezek gyakran igen értékes tevékenységekben, cselekedetekben nyilvánulnak meg. Ilyen az exhibicionalista színész. Katarzis: az ókori görög filozófia fedezte fel a dráma hatására a nézőkben és a szereplőkben létrejövő felmagasztosulást, erkölcsi megtisztulást. Ma nemcsak a dráma, hanem mindenféle művészeti jellegű alkotás is okozat. A félelem katarzis útján történő megszűnése következik be a krimiknél, amikor a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket. A szerelmi történetek nagy népszerűsége is katartikus hatásukkal függ össze: az egyén saját meghiúsult vágyteljesítéséből eredő szorongását a fiktív történet kínálta katarzisban oldja. 7 5 Rudas János: Delfi örökösei önismereti csoportok- elmélet, módszer, gyakorlat, Lélekben Otthon Könykiadó, Budapest, Rudas János: Delfi örökösei önismereti csoportok- elmélet, módszer, gyakorlat, Lélekben Otthon Könykiadó, Budapest, Rudas János: Delfi örökösei önismereti csoportok- elmélet, módszer, gyakorlat, Lélekben Otthon Könykiadó, Budapest,

13 4. feladat Az a feladata, hogy sms-eket írjon. Összesen 100 szót használhat fel az sms-ek megírására. A megszólítás és a búcsú nem számít bele a 100 szóba. Írjon annyi sms-t a csoport tagjainak, amennyit szeretne! Természetesen valószínű, hogy más csoporttagoktól Ön számára is érkezni fog sms. Amikor egy sms-sel elkészült, rögtön adja át a címzettnek, majd menjen a helyére és kezdje írni a következő sms-t egészen addig, amíg a 100 szava tart! A játék végén beszéljék meg az sms-eket! Mindenki maga dönti el, hogy felolvassa-e a kapott leveleket, illetve, hogy melyiket olvassa, vagy nem olvassa fel. Van-e olyan személy, aki nem kapott levelet? Ha van ilyen, akkor beszéljék meg, hogy mi lehet ennek az oka! Az is érdekes lehet, hogy ki kapta a legtöbb levelet és miért. 5. feladat Az alábbi kérdőív a másodlagos motivációkat vizsgálja. A kijelentéseket figyelmesen döntse el, majd karikázza be, hogy a kijelentés mennyire illik Önre a következők szerint: 4 teljesen megfelelnek 3 nagyobbrészt megfelelnek 2 nagyobbrészt nem felelnek meg 1 egyáltalán nem felelnek meg A válaszok során gondoljon arra, hogy nincs jó vagy rossz válasz, csak eltérő módon dolgozó emberek vannak. 1. a. Amikor egy problémát kell megoldani, szeretek egyedül dolgozni és egyedül felelősséget vállalni a megoldásért. 1. b. Amikor egy problémát kell megoldani, szeretek teamben dolgozni és közös megoldást találni. 13

14 1. c. Amikor egy problémát kell megoldani, szeretek teamben dolgozni, de csak ha én vezetem a csoportot. 2. a. Kifejezetten a vezető feladata, hogy izgalmas, kihívó célokat tűzzön ki beosztottjai elé. 2. b. A célokat a teamtagok kölcsönös megegyezése útján kell megállapítani 2. c. A célok akkor vannak jól kitűzve, ha némi akarattal és erőfeszítéssel mindenki el tudja érni őket. 3. a. Kollégáim úgy jellemezhet~ének engem, mint aki odafigyel másokra, akármiről essék is szó. 3. b. Az emberek azt mondhatják rólam, hogy meggyőzően tudok beszélni arról, ami nekem fontos 3. c. A munkahelyemen hajlok arra, hogy leginkább a munkával, a feladatokkal összefüggő dolgokról beszélgessek 4. a. Élvezem azokat a vitákat, amelyek célja valamilyen probléma megoldása 4. b. Gyakran előfordul, hogy egy vitában ellentmondok a többieknek, mert így tartom jónak. 4. c. Élvezem azokat a vitákat, amelyek lehetővé teszik a kollégáimmal egymás jobb megismerését. 5. a. Örülök annak, ha észreveszik rólam, hogy egy közösséghez tartozom. 5. b. Egy közösséghez tartozásnak nincs különösebb jelentősége 14

15 számomra 5. c. Örülök annak, ha észreveszik, hogy egy közösség vezetője vagyok 6. a. Szeretem, ha visszajelzést kapok arról, hogy milyen jól működtem együtt egy teamben a többiekkel. 6. b. Szeretek konkrét visszajelzést kapni arról, hogy milyen jól hajtottam végre egy feladatot. 6. c. Én tudom legjobban megítélni, hogy miképpen hajtottam végre egy feladatot; a fizetésemelés és az előléptetés számomra a legfontosabb visszajelzés. 7. a. A legfontosabb értékelési szempontom a beosztottamnál: a cél, a feladat megvalósítása 7. b. A legfontosabb értékelési szempontom a beosztottamnál: az o jövendő fejlődése 7. c. Az értékelés legfontosabb szempontja számomra annak megállapítása, hogy a beosztottam mit csinált helyesen és milyen hibákat követett el. 8. a. A konfliktus eszköz, amelyet arra lehet használni, hogy a problémát a lehető legjobban oldjuk meg. 8. b. A konfliktus nagyon egészséges lehet, mert az embereket ösztönözhetjük, és helyes irányba terelhetjük általa. 8. c. A konfliktust a közösségnek és tagjainak kell kézben tartaniuk és egymás között megoldaniuk. 9. a. Bármely megoldás fontos tényezője: elfogadhatósága azok számára, akiknek végre kell hajtaniuk azt. 9. b. Ha meg vagyok győződve arról, hogy egy megoldás működni fog, akkor elvárom a többiektől a végrehajtását, és vállalom a felelősséget a következményekért. 9. c. Ha az a véleményem, hogy egy megoldás működni fog, akkor én akarom végrehajtani; további megvitatása másokkal rendszerint 15

16 csak időpocsékolás. 10. a. Ha egy beosztottam elhibázik valamit, akkor megmutatom neki, hogy miképpen csinálnám meg hibátlanul. 10. b. Ha egy beosztottam elhibázik valamit, akkor megbeszélem vele a helyzetet, és megegyezünk a kijavítás módjában. 10. c. Ha egy beosztottam elhibázik valamit, közlöm vele, hogy mit hogyan javítson ki. 11. a. Az kellene, hogy az emberek számára a hibák a tanulás eszközét jelentsék, és így tökéletesítsék önmagukat. 11. b. Elkövetek hibákat, de ameddig az esetek többségében eredményes vagyok, addig nincs baj. 11. c. Nem szeretek tévedni; nem követem el kétszer ugyanazt a hibát 12. a. A vezető megfelelő támogatásával az egyén túljuthat a legtöbb problémáján 12. b. A kemény munka az egyént túljuttathatja a legtöbb problémán 12. c. A kölcsönös bizalom túljuttathat a legtöbb problémán 13. a. Inkább a vezetőtársaimmal és a főnökömmel, mint a beosztottaimmal való személyes kapcsolatokra helyezem a hangsúlyt. 13. b. Időt és energiát szánok a kollégáimmal való személyes kapcsolataim fejlesztésére és javítására. 13. c. A munkahelyemen csak akkor alakítok ki személyes kapcsolatokat, ha segítenek a feladataim végrehajtásában. 14. a. "Ne gázolj át az embereken, amikor fölfelé vezet utad; találkozhatsz velük, amikor lefelé mész." 14. b. Semmi sem olyan sikeres, mint a siker. 14. c. Senki sem emlékszik annak a nevére, aki egy versenyen másodikként futott a célba." 15. a. Ha eredményeim vannak, hosszú távon győzni fogok. 15. b. Ha erősen hiszek az igazamban, hosszú távon győzni fogok 16

17 15. c. Megpróbálok türelmes lenni az emberekkel; hosszú távon ez a kifizetődő. 16. a. A dolgozók megfelelően végzik munkájukat, ha a főnökeik velük együtt dolgoznak 16. b. A dolgozók munkája eredményesebb lesz, ha már az elején tudják, hogy mi a feladatuk 16. c. A dolgozók elé a vezetőknek kell új magasságok elérését célul kitűzniük 17. a. Örülök, ha egy csoportombeli kollégámat rávehetem arra, hogy az én elképzelésem szerint csinálja a dolgokat. 17. b. Ameddig egy döntés eredményes, nem fontos, hogy egyéni vagy kollektív döntés 17. c. Ahhoz, hogy egy döntés megvalósuljon, a végrehajtással megbízott csoport minden tagjának el kell fogadnia. 18. a. Jól végzem a munkámat, ha személyes kapcsolatom van a főnökömmel. 18. b. Jól végzem a munkámat azokban a helyzetekben, ahol a főnök én vagyok 18. c. Jól végzem a munkámat, ha határidőnek kell megfelelnem. Vezesse át az osztályzatokat az alábbi táblázatba. Mindhárom oszlop osztályzatait adja össze, és az eredményt írja be az "Összesen" rovatokba. Minél magasabb a kapott érték, annál inkább jellemző Önre az adott motívum, minél alacsonyabb, annál kevésbé jellemző. Teljesítmény-motívum Társulási motívum Hatalmi motívum 1. a. 1. b 1. c. 2. c. 2. b. 2. a. 3. c. 3. a. 3. b. 4. a. 4. c. 4. b. 5. b. 5. a. 5. c. 17

18 6. b. 6. a. 6. c. 7. a. 7. b. 7. c. 8. a. 8. c. 8. b. 9. c. 9. a. 9. b. 10. a. 10. b. 10. c. 11. b. 11. a. 11. c. 12. b. 12. c. 12. a. 13. c. 13. b. 13. a. 14. b. 14. a. 14. c. 15. a. 15. c. 15. b. 16. b. 16. a. 16. c. 17. b. 17. c. 17. a. 18. c. 18. a. 18. b. Összesen Összesen Összesen Az eredményeket beszéljék meg a csoportban közösen! Lehet, hogy megdöbbennek egy-egy csoporttag eredményén, másoké pedig nagyon is az elvárások szerint alakul. E füzetben csak néhány gyakorlat ismertetésére volt lehetőség. A tanórákon lehet, hogy ennél sokkal gazdagabb lesz a választék a jobbnál jobb feladatok közül, mely mindegyike ahhoz járul hozzá, hogy Ön egyre mélyebbre jusson az önismereti munkában. A hegyre sokféleképpen fel lehet jutni. Általában azon az úton kell elindulni, ami felfelé visz. Ám lehet, hogy néhol az út lejteni fog, vagy eleve lejtővel indul. A lényeg, hogy bármelyik úton indulunk, csak biztosan járjunk rajta! Az önismeret olyan hegy, aminek a teteje érve azt látjuk, hogy újabb szilák meredeznek, mert az önismeret nem zárulhat le, mert életünk végéig események érnek minket, gazdagodnak tapasztalataink, és változunk. 18

19 ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK 6. feladat Miért szükséges önismerettel rendelkezni egy segítő foglalkozású személynek? Fogalmazza meg röviden válaszát és írja le azt az alábbi helyre! 7. feladat Ki foglalkozott először a védekező mechanizmusokkal? A helyes választ írja az alábbi helyre! 19

20 8. feladat Írja le az alábbi helyre a védekező mechanizmusokat! 20

21 MEGOLDÁSOK 1-5. feladat A feladatok megoldása szubjektív. Nincs jó megoldás, csak megoldott feladat. 6. feladat Mert a segítő foglalkozású személy munkaeszköze a személyisége. A világ dolgait is csak akkor tudjuk kellő objektivitással szemlélni, ha tisztában vagyunk személyiségünkkel, mely megszűri számunkra a külvilágot. (Más válasz is elfogadható, mely hasonló tartalmú.) 7. feladat Sigmund Freud 8. feladat Elfojtás, tagadás, regresszió, izoláció, meg nem történté tevés projekció, reakcióképzés, racionalizálás, identifikáció, kompenzálás, elaboráció, katarzis 21

22 IRODALOMJEGYZÉK FELHASZNÁLT IRODALOM Rudas János: Delfi örökösei önismereti csoportok- elmélet, módszer, gyakorlat, Lélekben Otthon Könykiadó, Budapest, Dr. Esterdiné Zsurkai Ilona: Segítő kapcsolatok, Inter Techno-H Kft. Budapest, Keresztes György: Szociális Munka - Szociális problémák és megoldásuk rendszere, NSzFI Budapest, Bányai Emőke: A szociális munka szupervíziója történeti megközelítésben ESÉLY 2006/4. AJÁNLOTT IRODALOM Ruth Bang: A segítő kapcsolat,tankönyvkiadó Forgács Józsefné: A társas érintkezés pszichológiája, Kairosz Kiadó évsz. nélk. Járó Katalin: Játszmák nélkül - Tranzakcióanalízis a gyakorlatban, Helikon Kiadó Elliot Aronson: A társas lény, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,