Romsics Ignác TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNETÍRÁS, HAGYOMÁNY

Átírás

1 Romsics Ignác TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNETÍRÁS, HAGYOMÁNY

2

3 Romsics Ignác TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNETÍRÁS, HAGYOMÁNY Tanulmányok és cikkek, OSIRIS KIADÓ BUDAPEST 2008

4 Romsics Ignác, 2008 Osiris Kiadó, 2008

5 TARTALOM Történelem 9 A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐPAJZSÁTÓL AZ UNIÓS TAGSÁGIG Helyzetértékelés és szerepfelfogás a magyar politikai gondolkodásban 37 REGIONALIZMUS ÉS EURÓPA-ESZME A SZÁZADI MAGYAR POLITIKAI GONDOLKODÁSBAN 59 MAGYARORSZÁG(OK) A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 96 AZ 1947-ES PÁRIZSI BÉKESZERZŐDÉS 113 GAZDASÁGI REFORMOK A KÁDÁR-KORBAN 123 SUOMI TITKAI 150 FÉLPERIFÉRIÁTÓL A FÉLPERIFÉRIÁIG A magyar gazdaság 20. századi teljesítménye Történetírás 165 SZAKOSODÁS, SZINTETIZÁLÁS ÉS INTERDISZCIPLINARITÁS A 20. SZÁZADI TÖRTÉNETÍRÁSBAN 177 MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS A 20. SZÁZADBAN 195 SZEKFŰ GYULA HÁROM NEMZEDÉKÉRŐL 213 HORTHY-KÉPEINK 253 A SZINTÉZISÍRÁS DILEMMÁI Hagyomány 267 IDENTITÁSPOLITIKA ÉS TÖRTÉNELEM 275 DEMOKRATIKUS ÖRÖKSÉGÜNK 281 A MAGYAR DEMOKRATIKUS HAGYOMÁNY 288 A MÁRCIUSI FRONTRÓL 70 ÉV TÁVLATÁBÓL HELYE A MODERN MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN 308 TRIANONTÓL SCHENGENIG 313 Névmutató 5

6

7 Történelem

8

9 A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐPAJZSÁTÓL AZ UNIÓS TAGSÁGIG Helyzetértékelés és szerepfelfogás a magyar politikai gondolkodásban A Kárpát-medencében megtelepedett magyarság története négy nagy korszakra osztható. Az első a középkori magyar állam bukásáig, 1526-ig tartott. Egyes válságperiódusoktól eltekintve e fél évezred alatt a Magyar Királyság egyike volt Európa legerősebb és legbefolyásosabb államainak. A második nagy szakasz 1526-ban kezdődött és a század fordulóján ért véget. E másfél évszázad alatt a magyar királyság egy keskeny földsávra szűkült, amely a régi magyar állam északi és nyugati határán húzódott, s amely a Habsburgok uralta közép-európai osztrák örökös tartományokkal állt mellé-, illetve alárendeltségi kapcsolatban. A Duna és a Tisza menti nagy síkság az erdélyi hegyvidékig ugyanakkor a török szultán fennhatósága alá tartozott. Az ország keleti részei a 16. század második felében az erdélyi fejedelemség formájában új államot hoztak létre, amely vazallusként a szultánnak ugyan évi adót fizetett, ám ennek fejében széles körű önállóságot élvezett. A magyarság történetének harmadik nagy szakaszát a török 17. század végi kiűzésétől, illetve a Habsburg-dinasztia trónörökletességi jogának az elismerésétől (fiágon 1687, női ágon 1723) a Habsburg Birodalom 1918-as felbomlásáig számíthatjuk. Ez alatt az idő alatt a magyar állam, illetve államtestek változó önállósággal a Habsburg Birodalom részei voltak. Az I. világháború után a magyar állam közel fél évezred után nemzetközi jogi értelemben ismét szuverén lett, az államterület azonban a réginek egyharmadára zsugorodott, a magyarság több mint harmada pedig együttesen mintegy 3,3 millió fő az ország új határain kívülre került. Ezt a nagyhatalmi döntést a II. világháború utáni, majd a Szovjetunió bukását követő 1990-es évekbeli újjárendeződés is megerősítette. Írásunk célja e négy nagy történelmi korszak politikai gondolkodásának jellemzése abból a szempontból, hogy a mindenkori politikai és szellemi elitek hogyan ítélték meg a magyarság helyét az európai népek között, és ehhez milyen sajátos szerepet, feladatot rendeltek. 1. A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐPAJZSA Az államalapítás előtti pogány magyarság önszemléletéről és szerepfelfogásáról semmi bizonyosat sem tudunk. Amikor erre vonatkozó nézeteiket eleink maradandó formában először rögzítették, már a keresztény-európai kultúra 9

10 részesei voltak. De még az is, ami az államalapítást követő két-három évszázad politikai gondolkodásáról fennmaradt, magától értetődően a dinasztiára és nagyrészt klerikus környezetére, s nem a magyarság egészére vagy annak nagyobb részére vonatkozik. Ezeket az információkat elsősorban a kor tipikus irodalmi termékei, a szentek legendái és az udvari történetírók művei, a geszták tartalmazzák. Ezek a források kivétel nélkül az európai keresztény közösség részének tekintik a magyarságot, s eszményeit és hivatását ennek szelleméből eredeztetik. A magyar uralkodók eszerint Szent István óta a keresztény hit terjesztői, fenntartói és védelmezői. Az országot délről és keletről övező pogány népek támadásait Árpád-házi királyaink a hit tudatos védelmezőiként verték vissza, és saját területi hódításaikat is a keresztény hit terjesztésének szent kötelességével indokolták. A 11. század közepén, de legkésőbb a vége felé keletkezett magyar ősgeszta szerzőjének legfőbb szempontja a keresztény vallás eredményeinek a hangoztatása, illetve a magyarok származásának beillesztése volt az Ószövetség nemzetségfájába. A magyarok eszerint Jáfettől származtak, s evilági szerepük abban állt, hogy büntetőeszközként működtek Isten kezében. 1 I. (Szent) László, aki Zágrábban püspökséget alapított, majd egész Horvátországot meghódította, a pogányok ellen aratott győzelmeit a szent férfiak imáinak tulajdonította. 2 Az életével és tetteivel foglalkozó legenda pedig úgy mutatta be, mint aki Megfogadta, hogy Jeruzsálembe megy, hogy ahol a mi urunk Jézus Krisztus vére megváltásunkért kiontatott, ő a maga vérével Krisztus keresztjének ellenségeivel küzdjön. 3 Miután II. Orbán pápa éppen 1095-ben, László halálának az évében hirdette meg az első keresztes hadjáratot, a legenda állítása feltehetően alaptalan. III. Béla ( ) viszont, aki visszafoglalta az ország bizánci kézen lévő déli tartományait, valóban fogadalmat tett keresztes hadjárat indítására; fia, II. András pedig egyházi és világi előkelőségek kíséretében ban meg is valósította tervét. A források kiemelik, hogy a magyarok nem ölték meg pogány ellenfeleiket, hanem igyekeztek megtéríteni őket, sőt bebocsáttatást kérő kisebb csoportjaikat letelepítették az országban. László király például a kunok legyőzése után egy későbbi krónika szerint így kiáltott volna katonáihoz: Ne öljük meg ezeket az embereket, fogjuk el őket, s ha megtérnek, maradjanak életben. 4 A kereszténység terjesztése mellett, amely többnyire területszerzéssel párosult, a 13. század közepén, a mongolok támadása idején az önreflexiónak 1. Kristó Gyula: Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. Budapest, 2002, Osiris, Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI XIV. század. Szerk. Makkai László és Mezey László. Budapest, 1960, Gondolat Kiadó, Árpád-kori legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I. Szerk. Érszegi Géza. Budapest, 1999, Osiris, Thuróczy János: A magyarok krónikája. Ford. Horváth János. Budapest, 1980, Európa Könyvkiadó, TÖRTÉNELEM

11 új toposza jelent meg a forrásokban: a magyarság mint a kereszténység védőpajzsa. Az évi betörés után 10 évvel a mongolok szövetséget ajánlottak IV. Bélának, s az ajánlat elfogadása esetén a várható zsákmányból is osztalékot ígértek neki. Béla azonban elutasította ezt, és IV. Ince pápának írott 1250-es levelében minden korábbinál határozottabban és világosabban fogalmazta meg a középkori magyar önszemlélet tipikus vonásait: a keresztény Európa egységében való hitet és azt, hogy a magyar királyság védelme egyet jelent a kereszténység oltalmazásával, minél fogva a mongolok feltartóztatása nemcsak magyar, hanem összeurópai feladat. Minthogy Magyarországot írta a király a tatárok pestise nagyobb részben pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek [ ], akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel [ ] országunk főpapjaival, és előkelőivel tanácskozva jónak láttuk, hogy Krisztus helyetteséhez és az ő testvéreihez meneküljünk, mint egyetlen és a kereszténység végső szorongatottságában végső védelmezőhöz, hogy általunk Rátok is, és a többi keresztényekre is be ne következzék az, amitől tartunk. Ha Magyarországot, illetve a Duna vonalát folytatódik a levél a tatárok egyszer birtokba veszik, nyitva áll a kapu számukra a többi katolikus hitű ország felé, mert egyrészt itt nincs a keresztények felé útjukat álló tenger, másrészt családjaikat és csodálatosan sok állatukat alkalmatosabban helyezhetik el itt, mint bárhol. 5 A 13. századtól kezdve a magyar királyoknak ezt a kereszténységvédő hivatását a pápák is elismerték. Először 1238-ban IX. Gergely pápa nevezte a magyar királyt, IV. Bélát Krisztus bátor katonájának. Magyarország uralkodói a pápai iratokban ettől kezdve gyakran jelentek meg a római katolikus egyház zászlótartóiként, illetve a christiana religio és a terra christiana pogányokkal szembeni védelmét vállaló athleta Christi hősi eszményeként. 6 Ilyen jelzőket használt többek között 1356-ban XXII. János pápa Nagy Lajossal és 1410-ben XIII. Benedek pápa Zsigmonddal kapcsolatban. Előbbi a hitetlenek üldözője és a keresztény hit oltalmazója, utóbbi az igaz hit győzhetetlen bajvívója és atlétája címet érdemelte ki. 7 A 14. század végétől kezdődően, amikor a török megjelent a déli magyar határokon és a háborúskodás állandósult, a magyar királyok és hadvezérek hitvédő feladata általánosan elismert és már-már közhelyszerűen ismételgetett toposszá vált. A minősítés idővel áttevődött az egész országra és az ország lakosaira is, miáltal Magyarország és a magyarság a kereszténység védőpajzsává, illetve védőbástyájává magasztosult. Magyarország és Lengyelország határai szomszédosak a barbár népekével s Isten nevének dicsőségé- 5. Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor. Szerk. Madas Edit. Budapest, 1992, Tankönyvkiadó, Hopp Lajos: Az antemurale és conformitas humanista eszméje a magyar lengyel hagyományban. Budapest, 1992, Balassi Kiadó, és Deér József: Pogány magyarság, keresztény magyarság. Budapest, 1993, Holnap Kiadó, 226. A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐPAJZSÁTÓL AZ UNIÓS TAGSÁGIG 11

12 re, a keresztény hit védelmére e két ország a hit fala és pajzsa olvasható például I. Ulászló évi hitlevelében as munkájában (A magyarok krónikája) Thuróczy János írta: a magyarság ha saját hazájáért harcol is, az egész kereszténységet védi. Az 1456-os nándorfehérvári diadal után a magyar rendek büszkesége és elhivatottságtudata érthetően még jobban megerősödött. [ ] kardunkkal Krisztust védjük, illetve Krisztus törvényeiért és keresztény hitünkért harcolunk buzdította harca katonáit Hunyadi János Rigómezőn és Várnánál. Ő volt talán az első magyar, aki világosan látta a török magyar küzdelem élet-halál jellegét. Egyik levelében olvasható: vagy megszabadítjuk Európát a kegyetlen török uralmától, vagy elesünk Krisztusért és mártírkoronát nyerünk. Fia, Mátyás ugyanilyen érveléssel próbált támogatást szerezni a német választófejedelmektől. Gyermekkorunk óta emlékeztetett rá a kereszténység javát törekedtünk előmozdítani, s fáradsággal, verejtékezve és vérezve, tőlünk telhetőleg minden romlástól óvtuk a keresztény államokat. Magyarországunk, bár már elődeink alatt is vigasz és segítség nélkül magára hagyták, a kereszténységnek mindig erős oltalmazója és bástyája volt. Ez az ország hirdette 1505-ben a rákosi végzés is a kereszténység pajzsa és bástyája, amelyik saját vérének nagy hullatásával oltalmazza állandóan a kereszténységet. A 16. századi prédikátorok ugyanebben a szellemben írtak a magyarság küldetéséről. [ ] ezt az erős népet olvashatjuk például Laskai Osvát ferences rendfőnök Szent Istvánról szóló beszédében melynek vére és csontjai a különböző országok hegyeit és völgyeit borítják, rendelé az Isten pajzsul a Nagy Török ellen, hogy bátorságuk és derekasságuk révén a szent kereszténység az óhajtott békét élvezhesse. 8 A keresztény és az európai összetartozás eszméje mellett, amely az államalapítás utáni első évszázadokban a társadalomnak persze csak töredékét hatotta át, a 13. században megjelent a magyarság önszemléletének másik tartós toposza: a hun magyar rokonság és a szittya vitézség mítosza. Az, hogy Álmos és utódai Attila leszármazottai, már Anonymus 13. század elején keletkezett gesztájában (Gesta Hungarorum) felbukkant. Ugyancsak nála szerepelt először ama állítás, hogy a székelyek a hunok leszakadt csoportja, illetve Attila király népe. 9 Az a feltevés viszont, hogy az egész magyar nép a hunoktól származik, s hogy vezetőikre vezéreikre és fejedelmeikre a harcosok közössége, illetve a közgyűlés ruházta át a hatalmat, s ennek alapján az vissza is vehető tőlük, Kézai Simon 1282 és 1285 között keletkezett krónikájában (Gesta Hungarorum) öltött formát először. Ez tekinthető 8. Benda Kálmán: A magyar nemzeti hivatástudat története (A XV XVII. században). Budapest, 1937, 11. és Vö. Imre Mihály: A kereszténység védőbástyája (Egy irodalmi toposz XVI. századi változatai). In Hagyomány és korszerűség a XVI XVII. században. Szerk. Petercsák Tivadar. Eger, 1997, Heves Megyei Múzeumi Szervezet, Anonymus: A magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László. Budapest, 1999, Osiris, 13. és TÖRTÉNELEM

13 az eredetközösségen alapuló nemesi nemzettudat első megfogalmazásának. Ugyancsak Kézainál változik át Attila barbár hódítóból kiváló hadvezérré, aki a maga idejében a többi királynál dicsőbb volt ezen a földön. 10 Kézai teóriája eleinte a köznemesség köreiben terjedhetett, amit az is bizonyít, hogy IV. Béla 1250-es említett levelében Attila még egyáltalán nem a dicső ős, hanem a pogány ellenség megtestesítőjeként tűnt fel. Valamint az is, hogy a hun hagyomány első nagy kultusza a köznemesi származású Hunyadi Mátyás királysága idején alakult ki. Mátyás egyik pápához küldött követe 1475-ben a magyarokat igen harcias hunokként jellemezte as idézett munkájában pedig Thuróczy János Mátyást Attilához hasonlította, és katonai győzelmei alapján a hunok hajdani fényes korszakának eljövetelét jövendölte. 11 A hun magyar rokonság teóriájához szorosan kötődött a szittya vitézség mítosza. E szerint a magyarság a hunokhoz hasonlóan a világ legjobb harcosai közé tartozott, sőt egyenesen hadviselésre, hódításra és uralkodásra termett. Ez a szittya magyar öntudat, amely a legtöbb esetben nemzeti büszkeséggel és olykor idegenellenességgel párosult, ugyancsak Kézainál jelent meg először markáns formában. A századi kalandozó magyarok hadi tudása és bátorsága szemében páratlan volt; krónikája szerint végül még a 955-ös augsburgi vereség is magyar győzelemmel végződött. 12 A században erősödött és terjedt ez a hit. Antonio Bonfini, Mátyás udvari történetírója kenyéradóját szittya Marsként, a szkíta nemzet részeként felfogott magyarságot pedig olyan vitéz és rettenthetetlen katonanépségként jellemezte, amely hozzászokott ahhoz, hogy a saját meg a mások földjén korlátlanul és szüntelenül uralkodjék, az igát nem tűrte, háborúban fékezhetetlen volt. 13 A szittya vitézség mint jellemvonás és a kereszténység védelme mint szerep vagy hivatás nem álltak ellentétben. Inkább jól kiegészítették egymást. Idézett jellemzéséhez Bonfini hozzátette: Mert isten azért telepítette a szkíták dacos maradékát a keresztény közösség eme végvidékére, hogy a helyes vallást magába szívja, s aztán az igazi hitet minden hitetlenséggel szemben állhatatosan védelmezze. 14 A Jagelló-kor köznemesi pártjának vezéralakja, Werbőczy István 1514-es híres Hármaskönyvének a bevezetésében, amely az akkori nemesi társadalom önképének és történelmi emlékezetének egyik legplasztikusabb dokumentuma, hasonlóképpen fogalmazott: nemzetünk a keletkező országok legelső eredete óta, csakis hadi dolgokra adván magát a többi tudományokkal nem törődött. A szkíta népektől szakadt vagy szár- 10. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Ford. Bollók János. Budapest, 1999, Osiris, Vö. Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történelemszemlélet Kézai Gesta Hun ga rorumában. In Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Tanulmányok. Budapest, 1974, Gondolat, Thuróczy János: i. m Kézai Simon: i. m Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Budapest, 1995, Balassi Kiadó, Uo A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐPAJZSÁTÓL AZ UNIÓS TAGSÁGIG 13

14 mazott magyarok ugyanis, elhagyván őshazájukat, a Dunán innen és túl elterülő felső Pannóniában telepedtek le és Attila vezérük alatt országuk határait messze mindenfelé kiterjesztvén, győzedelmes fegyvereikkel Német-, Olaszés Spanyolországok határaiba nyomultak be. Végre Szent István királynak, mint valamely mennyből leereszkedett világító fénynek intézkedésére, miután ez babonás és pogány hitüket kiküszöbölte, a katolikus hitvallást fogadták be. És ezután (irigység nélkül legyen mondva) nem volt oly nép vagy nemzet, amely a keresztyén köztársaság megvédése és továbbterjesztése mellett erősebben és állhatatosabban állott volna őrt, mint a magyar; amely (hogy a régiebbeket ne is említsem) mintegy száznegyven éven át a rettenetes törökkel szemben, hol támadva, hol védekezve, a mahomedán undokság egész vadsága ellen legnagyobb dicsőségére küszködvén, különféle kétes háborúkban soká és gyakran a legvérengzősebb csatákat vívta és a többi keresztyénséget (nehogy mintegy széttört gátakon túl terjedjen az ellenség dühe) vére hullásával, élte odaadásával és sebeivel biztosította és mentette, akkora vitézséggel és oly természeti erőkifejtéssel, hogy élete jobbadán fegyver alatt tölt el. Minthogy magukat semmiféle kereskedésre vagy közönséges mesterségre nem adták, egyedül a hadi szolgálatra alapították a nemességet. 15 A keresztény összetartozás tudatán a 15. században jelentek meg az első nagy repedések. A középkori univerzalizmust az itáliai városállamokban és a nyugat-európai királyi udvarokban egyaránt az állam érdekének szolgálata kezdte felváltani. Magyarországon Mátyásban tudatosult először, hogy a keresztes hadjáratok kora lejárt, s hogy a kereszténység védelménél és/ vagy terjesztésénél előbbre való az utilitas regni, vagyis az ország haszna. Ausztria egy részének és Csehországnak az elfoglalását tehát nemcsak a török elleni erőgyűjtés, hanem a Habsburgokkal szembeállítható birodalom építésének a szándéka is vezérelhette. Magyarország írja erről az átmeneti korszakról Kosáry Domokos változatlanul az egyetemes kereszténység védelmezőjének tudta magát, de ezt az általános keresztény gondolatot már nemzeti büszkeség színezte át KÉT POGÁNY KÖZT A mohácsi csatavesztés (1526) és Buda török kézre kerülése (1541) megpecsételték a középkori magyar birodalom sorsát. Az összeomlás és a 150 esztendős szétszakítottság magyarázatot követelt. A 16. és a 17. század gondolkodói, akiket a korábbi magabiztosság helyett kétségbeesés és remény- 15. Werbőczy István: Nemes Magyarország szokásjogának hármaskönyve. In Magyar Remekírók. Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. Szerk. Klaniczay Tibor. Budapest, 1982, Szépirodalmi Könyvkiadó, Kosáry Domokos: Magyarország története. Budapest, 1943, Országos Közoktatási Tanács, TÖRTÉNELEM

15 telenség öntött el, és akiknek az írásaiban először jelent meg a nemzethalál letargikus víziója, elsősorban önmagukat okolták a történtekért. Ebben a korban vált irodalmunk fő vonásává a nemzeti hibák ostorozása és az önsanyargatásig elmenő társadalomkritika. A kor prédikátori irodalmának leggyakrabban visszatérő fordulata, hogy a török az élő isten ostora és az mi gonosz bűneinkért reánk bocsájtott haragja. Nem állottuk meg az Istennel való szövetségöt, azért pogány birtokába adott az Isten talált morális magyarázatot Károlyi Gáspár, az első teljes magyar bibliafordítás szerzője és szervezője is Két könyv című művében (1563). 17 Az önvizsgálatot és a felelősök keresését átszínezte a reformáció és a katolicizmus közötti eszmei harc, amely Magyarországon éppen a Mohács előtti években vette kezdetét. Magyari István sárvári lutheránus prédikátor Az országokban való sok romlásoknak okairól (1602) című vitairatában a sok emberi találmányokból kitataroztatott foltos pápista hit követői, vagyis a faragott képekhez imádkozó katolikusok tétettek bűnbakká. Az erre adott katolikus válaszokban, így például Pázmány Péter Feleletében (1603) viszont az eretnekség lett azon szúféreg, mely megeszi minden erejét a hadakozó embernek. Isten ugyanis az hitben való újításért és tévelygésért szokta megverni az embereket. Vagy talán nem előzte meg Mohácsot a lutherség megjelenése országunkban és Buda elvesztését a további romlás, amikor is megízlelvén azt a testi kívánság szerént való szabadságot, melyet ti béhozátok, beljebb gázolánk az hitnek újításába? 18 A protestánsok és a katolikusok közötti kölcsönös vádaskodás mellett feltűnt a felsőbb rétegek, a nemesség, a papság és kiszolgálóik részben plebejus indíttatású bírálata is. A jobbágycsaládból származó Szerémi György ben papírra vetett munkájában (Levél Magyarország romlásáról) az urak széthúzásával, pártoskodásával és hitszegéseik sorozatával magyarázta a katasztrófát. Miközben az 1514-es parasztfelkelés vezetőiről, Dózsa Györgyről és társairól megértéssel szólt, a nemesek három fő jellemvonásának a gyűlölködést, gyalázkodást és gyilkolást tartotta. 19 A következő generációhoz tartozó Istvánffy Miklós, aki a királyi Magyarországon a nádori helytartóságig vitte, A magyarok történetében (1622) így írt az ország Mohács előtti vezetőiről: De ők elfeledkeztek államukról és hazájukról, mert inkább a kapzsiságra, a megszokott késlekedésre és tunyaságra voltak 17. Caspar Caroli: Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul. Sajtó alá rend. Jablonowsky Piroska. Budapest, 1931, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Magyari István: Az országokban való sok romlásoknak okairól. Szerk. Katona Tamás. Budapest, 1979, Magyar Helikon és Pázmány Péter: Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairúl írt könyvére. In Pázmány Péter Művei. Szerk. Tarnóc Márton. Budapest, 1983, Szépirodalmi Kiadó, Vö. Bitskey István: Pázmány Péter. Budapest, 1986, Gondolat, Szerémi György: Magyarország romlásáról. Ford. Juhász László, szerk. Székely György. Budapest, 1979, Szépirodalmi. 18. A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐPAJZSÁTÓL AZ UNIÓS TAGSÁGIG 15

16 betegesen hajlamosak, annyira hanyagul teljesítették a parancsot, hogy csak nagyon kevesen jöttek össze. 20 A nemesség Zrínyi Miklós Török áfiumában ( ) is súlyos bírálatban részesült. A költő és hadvezér szerint az ország vezetőinek legfőbb tulajdonságai pompáskodni, pipeskedni, egy paripát futtatni, egy szóval: esküdni, hazudni és semmi jót nem követni. A Szigeti veszedelem (1651) című eposzának első éneke pedig másról sem szól, mint Isten bosszújáról, amely a Mohács előtt tapasztalt sok feslett erkölcs és nehéz káromlás, / Irigység, gyűlölség és hamis tanácslás, / Fertelmes fajtalanság és rágalmazás, / Lopás, ember-ölés és örök tobzódás miatt lett a magyarság osztályrésze. 21 A romlás alapvető okai nála mégsem ezek, hanem a török túlereje és a századi Európa nagyhatalmainak érdektelensége. A hatalmi érdekek racionális és reális, a raison d état elsőbbségét immár evidenciaként kezelő, országról országra haladó áttekintésének végső konklúziója az egyedül vagyunk, a csak magunkban bízhatunk gondolata. Mert hiszen akinek nem borja, nem nyalja, s a vízben haló embertül fél a hajóban űlő is, hogy őtet is be ne vonja magával. 22 Bűnök és az isteni bosszú, széthúzás, magárahagyatottság és gyengeség ezek voltak tehát a katasztrófa magyarázatának egymást erősítő motívumai. De mi lett légyen a teendő? Milyen politikai stratégia szükséges ahhoz, hogy az állam egysége és függetlensége, ami minden politikailag tudatos magyar számára magától értetődő célként tételeződött, helyreállítható legyen? Az államok fölötti keresztény szolidaritásban, amely korábban is csak korlátozottan materializálódott, egyre kevésbé lehetett bízni. Minden állam politikáját saját érdeke irányította, s ha ez a törökkel kötendő szövetséget követelte meg, akkor a keresztény univerzalizmustól eltávolodó protonemzeti vezetők mint például a franciák 1534-ben attól sem riadtak vissza. A magyar rendek egy része a geopolitikai helyzet hasonlósága és a kulturális rokonság alapján ezért a Habsburgok támogatására számított. Mint Báthori István nádor a pozsonyi országgyűlésen 1526 decemberében kifejtette: a török visszaverése elképzelhetetlen egy erős uralkodó nélkül, és Habsburg Ferdinándon kívül más ilyen nem található. Közel száz évvel később Pázmány Péter esztergomi érsek hasonlóképpen vélekedett. Az magyarországi királynak érvelt II. Ferdinánd magyar királlyá választása mellett az 1617-es pozsonyi megyegyűlésen olyannak kell lenni, aki az magáibul oltalmazhassa országunkat és keresztyén fejedelmek atyafiúságával olly erős legyen, hogy segítséget remélhessen, ha az török reánk rohanna. Annakokáért, valaki Csehországot, Morvával és Sléziával, és mellette 20. Istvánffy Miklós: A magyarok története. Budapest, 1962, Magyar Helikon, Zrínyi Miklós Összes Művei. Budapest, 2003, Kortárs Könyvkiadó, Zrínyi Miklós: Török áfium. In Magyar gondolkodók, 17. század. Szerk. Tarnóc Márton. Budapest, 1979, Szépirodalmi Könyvkiadó, TÖRTÉNELEM

17 Ausztriát Styriával és carinthiával bírni fogja, úgy tetszik, hogy minékünk kintelen ahoz fejünket hajtanunk. Mert [ ] lehetetlen, hogy Magyarország erejével az két hatalmas fejedelemség között megmaradhasson, hanem avagy a Pogány torkába köll esni, avagy a szomszéd Köresztényi fejedelem szárnya alatt kell megnyugodni. 23 A királyi Magyarországon általános volt a törökellenesség és ennek öszszekapcsolása a kereszténység védelmével. Óh én édes hazám, te jó Magyarország! / Ki kereszténységnek viseled paizsát, / Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, / Vitézlő oskola! Immár Isten hozzád. búcsúzott a költő, Balassi Bálint hazájától valamikor a 16. század legvégén. Változás a korábbi korokhoz képest annyiban mutatkozott, hogy a kereszténységért és a jó hírért névért vagyis az egyéni dicsőségért való hadakozás egyre inkább kiegészült a haza, az ország, a nemzet védelmével. Bocskai Istvánt, aki előbb a török, majd ban a Habsburgok ellen viselt hadat, az egykorú históriás ének már nem a kereszténység védelmezőjeként mutatta be, hanem a magyarok pajzsa, a magyarok bölcs atyja és a nemzet megszánója jelzős szerkezetekkel ruházta fel. 24 A 17. század végére a nemzeti érzés mint mozgósító erő a török ellen harcoló végvári vitézek körében lényegében már háttérbe is szorította a keresztény hitet. Mikor pogányokkal víttok, / Nemzetünkért vagdalkoztok. tanúskodik erről az egyik 17. századi vitézi ének (Balogh Zsigmond éneke). Az uralkodóhoz való hűség és a vallás mellett elsősorban a nemzeti összetartozásra apellált Esterházy Miklós nádor is, amikor évi parancsában az imminét s ammonét való katonákat azzal buzdította harcra, hogy mind magyarok vagyunk, és egy koronás királyunk és egy urunk is vagyon ig a magyar politikusok a törökkel való együttműködés minden formáját elvetették. Mohács után azonban megváltozott a helyzet. A rendek egy része különösen a németséggel szemben korábban is bizalmatlan köznemesség törökbarát politikát kezdeményezett. Először maga János király lépett erre az útra azzal, hogy ben a szultán vazallusává vált. János és környezete majd az erdélyi, kelet-magyarországi és délvidéki vezetők közül is sokan úgy vélték, hogy az ország és saját érdekük a keresztény Európával való időleges szakítással szolgálható leginkább. A pusztuló haza megmentése érdekében vélekedett 1533-ban Brodarics István szerémi püspök nemcsak a törökkel, hanem bármiféle hitetlen népséggel össze lehet, sőt kell fogni. A kereszténység védelméről való lemondás és a törökkel való együttműködés indokai között hangsúlyos helyet 23. Idézi Bitskey István: i. m Nagy László: Megint fölszánt magyar világ van. Budapest, 1985, Zrínyi Katonai Kiadó, R. Várkonyi Ágnes: A nemzet, haza fogalma a török harcok és a Habsburg-ellenes küzdelmek idején In A magyar nacionalizmus kialakulása és története. Szerk. Andics Erzsébet. Budapest, 1964, Kossuth Kiadó, A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐPAJZSÁTÓL AZ UNIÓS TAGSÁGIG 17

18 foglalt el a németekkel, illetve a Habsburgokkal szembeni bizalmatlanság. Ezek a körök nemcsak abban kételkedtek, hogy a német meg tudja menteni Magyarországot, hanem abban is, hogy meg akarja. Azt viszont, hogy Magyarország fölötti uralomra tör, sokan feltételezték. [ ] a magyarság nagyobb része adott hangot e véleménynek Frangepán Ferenc kalocsai érsek Ferdinánd királyhoz küldött 1537-es levelében inkább kiteszi magát a legnagyobb veszedelemnek, a török hatalmának, mintsem akarata ellenére német igába hajtsa a nyakát. 26 Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1629-ben végrendeletében részletesen szólt a kényszerűségből követett törökorientációról: [ ] azt hiszem, hogy senki mi közülünk nem találkoznék oly, aki szabadságban nem akarna élni, és ha azzal nem élhet valamely nemzet, respublicat örömestebb szolgál; mert mind idvességesebb, mind tisztességesb volna keresztyén fejedelmek gubernálási oltalma alatt élni, szolgálni. De az Úristen attól is megfosztotta nemzetünket [ ], nem tehetünk róla. A kétlenség cselekedtet velünk, oly protectiot kellett keresnünk, kinek szárnya alatt azok ellen magunkat országostól megoltalmazhatnók. [ ] Az én tetszésem és tanácsom az én hazámhoz ez: hogy valamíg egyéb nem lehet benne, a török nemzettel való egyességet szenvedhető károkkal is megtartsák, tőle el ne szakadjanak, hanem minden úton-módon kedvét keressék. 27 A kényszerűségként felfogott törökorientáció nemcsak Erdély urait, hanem a hódoltsági városok polgárait is jellemezte. Prépostváry Bálint főkapitány szerint a 16. század vége felé Békés, Debrecen, Halas és Makó teljességgel elidegenedtek a kereszténységtől. Esterházy Miklós nádor néhány évtizeddel később fájdalmasan panaszolta, hogy ez magyar nemzet annyira elvetemedett már, hogy akármi kis okból is, mindjárt az törökhöz fut s törökké leszen. Tömeges áttérésekre eltérően a szerbektől és más balkáni népektől Magyarországon mindazonáltal nem került sor. Az évenként ezerszámra elhajtott foglyok túlnyomó többsége inkább vállalta a gályarabságot, a háremet és a szenvedés más formáit, mintsem hogy hitét elhagyja. 28 A német- és a törökorientációval a későbbi magyar politikai mentalitás és szerepfelfogás két nagy típusának, a labancnak és a kurucnak az alapjai születtek meg. Megjelent azonban a 20. századi harmadikutasság nemzetközi dimenziójának előképe, a két pogány közt egy hazáért attitűdje is. Engömet kergetnek az kevély némötök, / Engöm környülvettek az pogán törökök, / Valjon mikor leszen jó Budában lakásom?! fejezte ki ezt az érzést a 16. század második felének költője és prédikátora, Bornemissza 26. Pálffy Géza: A tizenhatodik század története. Budapest, 2000, Pannonica, Bethlen Gábor végrendelete. In Magyar gondolkodók 17. század. Szerk. Tarnóc Márton. Budapest, 1979, Szépirodalmi, Benda Kálmán: i. m. 41. Esterházyt idézi Joó Tibor: Vallomások a magyarságról. Budapest, 1943, Hungária, TÖRTÉNELEM

19 Péter. Jó egy évszázaddal később, a Thököly haditanácsa címen ismert különböző véleményeket ütköztető kuruc vers egyik voxában ugyanez a helyzetértékelés fogalmazódott meg. Török, német között vagyunk elepedve, Egyik házi köröszt, másik merő fene, Ezzel mint kígyóval van kebelünk telve, Másik vérünk szopó, telhetetlen medve panaszkodott Szepesi Pál. 29 A német- és törökorientáció közötti harmadik út első jelentős politikai képviselőjének Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király tekinthető, aki a 16. század utolsó harmadában lengyel magyar együttműködésre támaszkodva kívánta helyreállítani a régi Magyarország egységét és függetlenségét. Miután a császárból kiábrándult, a két nagy birodalom közötti egyensúlyozás vezérelte Bocskai Istvánt is ban testamentomi rendelésében ezért szólított fel arra, hogy Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél, a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen. 30 A megosztottságot mindazonáltal sem ő, sem utódai nem fogadták el véglegesnek. A törökkel leginkább szót értő Bethlen ellenfelei szerint: Mohamedán Gábor külpolitikájának fő célja éppúgy a magyar országrészek független államban való újraegyesítése volt, mint Báthoriénak vagy Bocskaiénak. A királyi Magyarország vezetői körében ugyancsak jelen volt az egymásrautaltság és a két nagyhatalomtól való egyidejű félelem érzése. [ ] az török, ha meggyőzi is az németet, az sem leszen jó az magyaroknak, ha penig az győzedelem az németé leszen, egy magyart sem hadnak élni írta Illésházy István 1608-tól az ország nádora Bocskainak. Pázmány Péter pedig az küszöb és ajtó között lévő ujj metaforájával jellemezte az ország helyzetét. 31 A helyzet kilátástalanságából adódó orientációs bizonytalanság nyomta rá bélyegét arra a 17. század közepén keletkezett röpiratra (Ne higgy a németnek) is, amelynek ismeretlen szerzője előbb Erdély példájának a követését, majd a török és keresztény király közötti lavírozást ajánlotta olvasóinak, s miközben a törvényes uralkodó iránti ragaszkodásra szólított fel, végül azt fejtette ki, hogy a német segítségével még a török kiverése sem 29. A kuruc küzdelmek költészete. Szerk. Varga Imre. Budapest, 1977, Akadémiai Kiadó, Bocskay István testamentomi rendelése. In Magyar gondolkodók 17. század, i. m Benda Kálmán: i. m A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐPAJZSÁTÓL AZ UNIÓS TAGSÁGIG 19

20 lenne jó, mert akkor jobban felfuvalkodván éppen eltapodnák nemzetünket és eltörlenék, rabságra vetnék azt. 32 A 17. század második harmadában elsősorban Zrínyi Miklós munkáiban érhető tetten a török- és a németbarátság egyidejű bírálata, és az önálló magyar nemzeti monarchia megteremtésének programja. Ifjúkorában Zrínyi a Habsburgok töretlen híve volt. A király, a katolikus egyház és a nemzet szolgálata harmonikus egységet alkotott gondolatvilágában. Az 1645-ös linzi békét követő években azonban a protestánsokat vádoló katolikus főpapokból és az összbirodalmi érdekeket követő Habsburg uralkodókból egyaránt kiábrándult. Az 1650-es években ezért még arra is kész lett volna, hogy szembefordulva a Habsburgokkal a királyi Magyarországot II. Rákóczi György fejedelemsége alatt egyesítse Erdéllyel. A fejedelemség hanyatlását látva az 1660-as évek elején újfent a Habsburgok felé fordult, ám a török elleni harcot a dinasztikus érdekeknek alárendelő bécsi politika ismét csalódást okozott neki nyarától, miután Raimondo Montecuccoli gróf, a császári seregek főparancsnoka tétlenül nézte, hogy Köprülü Ahmed nagyvezér elfoglalja és levegőbe röpíti Új-Zrínyivárt, a tehetetlenség érzése és a pusztulás képe kerítette hatalmába. 33 Az 1664-es vasvári béke, amely kiaknázatlanul hagyta a török gyengeségét, és amelyet a magyar rendek megkérdezése nélkül kötöttek, sok más korábban aulikus magyar vezetőt is az uralkodóház ellen hangolt. A bécsi udvar akaratja törvény, csalás diplomája és hüti [hite R. I.] megszegésire minden alkalmatosság kedves írta álnéven (Keserű Péter) kiadott 1668-as Oratiójában Nádasdy Ferenc országbíró, aki a Habsburg-ellenes Wesselényiféle összeesküvésben való részvételéért 1671-ben életével fizetett. Keress segítséget, az hol találsz, és az minő lehet fejezte be röpiratát Nádasdy, ami akár a török szövetséget is jelenthette. 34 Ugyanez volt az üzenete a kivégzetteket elsirató 1671-es Siralmas jajt érdemlő játék című összeállításnak, majd még határozottabban a már idézett 1681-es vox-versnek, a Thököly haditanácsának is. 35 A Béccsel szembeforduló, és a győzelem érdekében a török szövetséget is vállaló kuruc mozgalom, amelyet 1678-tól Thököly Imre vezetett, addig virágzott, amíg a török elleni nagy Habsburg-hadjárat 1683 őszén meg nem indult, s ennek nyomán az ország tényleges felszabadítása 32. Közli és elemzi Péter Katalin: A magyar nyelvű politikai publicisztika kezdetei. Budapest, 1973, Akadémiai Kiadó, és Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról. Századok, 1972/ és Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában. Budapest, 1986, Gondolat, A röpiratot közli: Magyar történeti szöveggyűjtemény köt. Szerk. Sinkovics István. Budapest, 1968, Tankönyvkiadó, Bene Sándor: Hóhérok teátruma (A Wesselényi-mozgalom perei és a hazai recepció kezdetei). In Siralmas jajt érdemlő játék. Magyar nyelvű tudósítás a Wesselényi-mozgalomról. Szerk. Bajáki Rita. Piliscsaba, 1997, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, TÖRTÉNELEM