Buskó András: Fryderyk Franciszek Chopin

Átírás

1 Buskó András: Fryderyk Franciszek Chopin A XIX. századi romantika két kiváló zongoristája, Fryderyk Franciszek Chopin (Frédéric François Chopin) ( ) és Liszt Ferenc ( ) gyökeresen szakított az előző század klasszikus kötöttségeivel. Chopin nem szeretett koncertezni, élete során alig harmincszor lépett fel nyilvánosan. Zongoraszerzőként hozzájárult a zongoramuzsika arculatának megváltozásához. Chopin jellegzetes romantikus művész volt, káprázatos játéka és egyéni hangvételű kompozíciói csaknem fél évszázadon át meghatározó hatással voltak a zongorajáték stílusára, s a koncertprogramoknak ma is kedvelt darabjai.

2 2 Romantika (1800/ század végéig) Általános jellemzők A romantika a klasszicizmust felváltó irányzat a felvilágosodásban, pontosabban a szentimentalizmusban és a Sturm und Drang-ban gyökerezik. Elnevezése a francia roman = regény szóból ered, de a középkorban így nevezték az anyanyelven írt elbeszélő műveket is. Maga a stílus az irodalomból fejlődött ki. Forrása illúzióvesztés, kiábrándulás a józan ész eszményéből, csalódás a polgári társadalomban. A napóleoni háborúk és a forradalmakkal terhes Európa; majd a tőke kora hol lelkes, hol pedig pesszimista szemléletet váltott ki a művészekből. - Jellemzője a tudatos szembefordulás a klasszicista mértéktartással. Meghirdeti a művész teljes szabadságát, az egyéniség kultuszát. Liberalizmus a művészetben, ahogy Victor Hugo mondaná. Képzelet és érzelem az alkotói munka legfőbb ihletforrása. A nagy mindent elsöprő szenvedély kerül előtérbe a klasszicista mértéktartással szemben. Eredetiség az alapvető követelmény: az alkotó zseni, aki új témák, új életérzés, új műfajok, új kompozíciós szerkezeteket teremt; a töredékességet is kedvelő belső formát kedveli. Felbontja a hagyományos klasszicista formákat és vegyíti a hangnemeket; mindent líraizál: pátosz és irónia jellemzi; a verses regény, drámai költemény, a kevert műfajúság kedvelője. Jellemzi a múltba fordulás, saját nemzeti múltba, a nemzeti tartalmak keresése. A népi kultúra felfedezése. Nemzeti mitológia teremtése. Egzotikum (különleges távoli, idilli világ) és orientalizmus (török, arab, újgörög, keleti őshaza felé fordulás a sivár jelenből). Az antik világ helyett a rejtelmes középkor, gótika kerül az érdeklődés középpontjába. Egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a középkor, s azon belül is elsősorban a gótika felé. A történelemnek hangulatteremtő varázsa lett, volt benne valami megfejtésre váró, az ismeretlenségével vonzó titokzatosság. Ennek hatására az érdeklődés kezdett kiterjedni arra is, ami nem az időbeli, hanem a térbeli távolsága miatt volt addig ismeretlen. Európa felfedezte a távol-keleti kultúrák különös világát s általában a Kelet építészetét. Mindebből a romantikus klasszicizmus mellett a romantika két jellegzetes főiránya bontakozott ki: a gótikát felelevenítő és a Keletről ösztönzést merítő romantikus stílus. A romantika másik éltető forrása a polgári társadalmak születésével együtt kifejlődő nemzeti tudat. A nyelv, a kultúra közösségén alapuló összetartozás igazolása mindenütt felszította a népek saját történelmi múltja iránt az érdeklődést, ami aztán a művészetekben is a nemzeti romantika különféle változatait alakította ki. Szándéka szerint ez a más népekétől különböző, nemzeti sajátosságok érvényesítésére törekedett. A romantika a vele egy tőről sarjadó klasszicizmus ellenáramlata. Az tör fel benne, amit a klasszikusokhoz kötődő stílus visszafojtott: az általános érvényűvel szemben a különlegesen egyszeri, a sajátos, az egyedien természetes. A romantikus művészek feszültségkeltésre, a szélsőségek ábrázolására törekedtek, áttörik a hangnemek közti határokat. A kitartott bővítésekkel elodázzák a lezárást, a zenei formákat kibővítik. Kedvelik a szélsőséges hangulatok ábrázolását, a hosszú dallamíveket. Akárcsak az irodalomban, a zenében is előtérbe kerülnek a nemzeti vonások, tánc és ritmus. Ez az opera virágkora. A zeneszerzők programzenét írtak; zenei eszközökkel mondtak el egy történetet, úgy hogy képszerű érzeteket igyekezett ébreszteni.

3 3 Uralkodó zenei műfaja a szimfonikus költemény, ballada, fantázia, és a versenyművek: - Franz Schubert: Téli utazás; B-dúr szonáta; F-moll impromptu; Margit a rokkánál; Pisztráng; Ave Maria - Robert Schumann: A költő szerelme - Felix Mendelssohn-Bartholdy: Szentivánéji álom; E-moll hegedűverseny; Török induló - Johannes Brahms: V. magyar tánc; Akadémiai nyitány - Hector Berlioz: Fantasztikus szimfónia; Rákóczi-induló - Frédéric Chopin: C-moll Forradalmi etüd; A-dúr polonéz; A-dúr prelűd; fisz-moll mazurka; F-moll ballada - Gioacchino Rossini: A sevillai borbély; Tell Vilmos - Giuseppe Verdi: Nabucco; Aida - Richard Wagner: Bolygó hollandi; Nürnbergi mesterdalnokok; Tannhäuser - Mogyeszt Muszorgszkij: Egy kiállítás képei; Éj a Kopár hegyen - Nyikolaj Rimszkij-Korszakov: Nagyorosz húsvét - Liszt Ferenc: Velence és Nápoly; Magyar rapszódiák; Les Préludes; Szerelmi álmok - Erkel Ferenc: Hunyadi László; Himnusz

4 4 Frédéric Francois Chopin (Zelazowa Wola [helység Varsó közelében], feb Párizs, okt. 17.) 1. Chopin családja: A Chopin család francia eredetű. Chopin nagyapja, François Chopin (Chappen v. Chapin) bognárkodó szőlősgazda, egyúttal megyei biztos is volt. Fryderyk Chopin édesapja, Nicolas (Mikołaj) Chopin április 15-én a lotharingiai Marainville-ban született, és még fiatal korában elhagyva Franciaországot Lengyelországban telepedett le. XV. Lajos 1738-ban ajándékozta apósának, Stanisław Leszczyńskinek, Lotaringiát, mint élethossziglani hercegséget, miután az utóbbit megfosztották Lengyelország trónjától. Ekkor Maria Leszczyńska volt Franciaország királynéja február 1-jén II. (Erős) Ágost lengyel király halála váltotta ki az 1735-ig elhúzódó lengyel örökösödési háborút, amely között zajlott. Lengyelországban II. Erős Ágost halála után a lengyel nemesség ismét Staniszław Leszczyńskit választotta meg királlyá ( ), őt Franciaország, Spanyolország és Szardínia is támogatta, de az orosz és a szász beavatkozás következtében hamarosan újra elvesztette a trónt. Oroszország és a Habsburg monarchia Leszczyński ellenében viszont Erős Ágost fiát, III. Ágostot ültette a lengyel trónra. III. Ágost meg is tudta tartani azt. Leszczyński Szaniszló lemondása után Franciaországban élt. Az évi bécsi békében Leszczyński Szaniszló megkapta Lotharingiát, melynek hercege, a későbbi I. Ferenc német-római császár, cserébe kapta Toscanát. Leszczyński Szaniszló 1766-ban bekövetkezett halála után egész Lotharingia Franciaországhoz került. (Lotharingia között Németországhoz tartozott.) - Lotaringiában szép számmal telepedtek le Stanisław Leszczyńskivel rokonszenvező lengyelek. (Stanisław Akadémia nevű líceum a mai napig létezik Nancyban, Lotaringia fővárosában.) Az ország helyzete III. Ágost ( ) alatt sem javult. Megbénult a közigazgatás. A köznemesség a mágnások zsoldjába süllyedt. Nicolas Chopin még csak egy éves volt, amikor augusztus 6-án Oroszország, Poroszország és Ausztria aláírták a Lengyelország első felosztását kimondó egyezményt. Marainville Charles-Joseph de Rutant gróf, Leszczyński kamarása hatalmas birtokához tartozott, de 1780-ban, amikor Nicolas Chopin kilencéves volt, eladták Michał Pac lengyel grófnak, aki saját birtokigazgatóját hozatta el Lengyelországból, egy bizonyos Jan Adam Weydlichet. Weydlich és felesége hamarosan megismerkedtek François Chopinnel, a bognárral, akinek Nicolas nevű fiát azonnal a szívükbe zárták. Hét évvel később, 1787-ben Pac gróf eladta birtokait, beleértve Marainville-t és három másik falut, a Weydlich család pedig hazatért, és magukkal vitték Nicolas Chopint, aki akkor tizenhat éves volt. Nicolas (Mikołaj) Chopin 1787-ben érkezett Varsóba. Lengyelországba érkezve könyvelőként talált állást egy francia tulajdonú, varsói tubáküzemben. Amikor az üzem beszüntette termelését, Chopin házitanító lett az özvegy Ewa Lączyńska grófnő birtokán. Már Varsóban volt, amikor május 3-án a szejm megalkotta az új májusi alkotmányt, melyre Szaniszló Ágoston Poniatowski [Stanisław Poniatowski ( )] lengyel király is felesküdött január 23-án azonban Oroszország, Poroszország és Ausztria aláírták Lengyelország második felosztását is ben a varsói nép forradalmi megmozdulása váltotta ki a Tadeusz Kościuszko vezette felkelést. Mikołaj Chopin, mint lelkes lengyel patrióta vett részt az 1794-es Kościuszko-féle felkelésben, s a felkelést vezető Varsói Nemzeti Gárdában kapitányi rangig vitte. Tadeusz Kościuszko tábornok, miután hazájában vereséget szenvedett az oroszoktól, Amerikába ment, és csatlakozott a telepesek függetlenségi küzdelméhez. Kościuszko jelszava így hangzott: A ti szabadságotokért és a miénkért. A felkelés bukása után, 1795-ben aláírták Lengyelország harmadik felosztását. A király lemondott a trónról. Varsó porosz uralom alá került.

5 5 Ezt követően Nikcolas Chopin Lączyńska grófnő gyermekeit nevelte Czerniejewóban (két fiú mellett egy kislányt tanított). A kisebbik leány, Maria Lączyńska később Maria Walewska néven Napóleon szeretője lett ben került jószágigazgatóként a Skarbek-grófok Żelazowa Wola-ban lévő birtokára. Ludwika Skarbek kastélyában Fryderyk Skarbek házitanítója lett. Itt ismerkedetett meg Justyna Krżyzanowskával a kastélyban Nicolas Chopin hegedűn és fuvolán, Justyna zongorán is játszott. -, akivel június 2-án kötött házasságot. Nicolas Chopin 35 éves, Justyna Krżyzanowska 24 éves volt ekkor. Żelazowa Wola 1807-től a Varsói Hercegség része lett. A nagyhercegség uralkodója Frigyes Ágost szász király lett. Fryderik Chopin tehát egy Varsó melletti mazóviai faluban, Żelazowa Wolában lévő kis udvarházukban (a templomi anyakönyv szerint február 22-én, édesanyja állítása szerint azonban március 1-jén) született. Három lánytestvére volt, Ludwika (1807. április 6-án született), Justyna Izabela (1811. július 9-én született) és Emilia (1812. november április 10.). Chopinék 1810-ben költöztek be Varsóba. Varsó Napóleon bukása után a Lengyel Királyság fővárosa lett, Sándor cár lengyel királlyá koronáztatta magát. Mikołaj Chopin 1811 körül a varsói egyetemmé fejlődött egykori kadett-iskola a Szkola Rycerska tanára volt tól líceumi tanár lett. Jan Henryk Dąbrowski vezetésével 1796-ban, a forradalmi francia sereg oldalán megalakult a lengyel légió, melynek indulója Josef Wybicki szerzeménye a Jecze Polska nie zgniela ( Nincs még veszve Lengyelország ) című dal lett, ez lett később a lengyel nemzeti himnusz is ben, Itáliában, a francia protektorátus területén I. Napóleon oldalán lengyel légiók alakultak, céljuk az ország felszabadításáért folytatandó harc volt. Dąbrowski tábornok ben a szász lovasságnál szolgált, 1792-ben a lengyel hadsereg szolgálatába lépett ben részt vett a Kościuszko-féle felkelésben és Varsó védelmében ban Franciaországba emigrált, 1797-ben megszervezte az itáliai lengyel légiókat ban Nagy- Lengyelországban felkelést indított a porosz uralom ellen, s részt vett az es, az 1809-es és az 1812-es napóleoni hadjáratban. A napóleoni háborúk korában a Bug és a Narew egybeömlésénél, magasparton fekvő Serock közelében fontos erődtámaszpont volt. - Az innen 22 km-re fekvő mazowiai Pultuskban, a városi invalidusház volt 1806-ban a császár vezérkarának székhelye. Varsótól északra, a Bug és a Visztula összefolyásánál fekvő Modlin erődjét, a hajdani cári Oroszország és a poroszok által megszállt lengyel területek határán között még Napóleon utasítására kezdték építeni. Később orosz, majd 1939 után náci megszállás alá került ben a Varsói Királyság Józef Poniatowski vezette fős hadserege Raszyn mellett ütközött meg a Ferdynand d Este főherceg vezetése alatt álló, a lengyel hadseregnek több mint kétszeresét kitevő osztrák sereggel. Napóleon oroszországi évi hadjáratában a lengyel hadtest parancsnoka Józef Antoni Poniatowski herceg ( ), lengyel tábornok és francia marsall volt, aki a Tadeusz Kosciuszko vezette 1794-es lengyel felkelésben hadosztályparancsnokként vett részt június 24-én I. Napóleon mintegy főnyi hadsereggel átkelt a Nyemenen, Oroszország határfolyóján. Seregében volt Schwarzenberg herceg osztrák (Napóleon XIII. számú) hadteste is szeptemberében Bonaparte Napóleon Borogyinónál meghátrálásra kényszerítette Kutuzovot, de nem tudta megsemmisíteni az orosz hadsereget. Elfoglalta ugyan Moszkvát, békét azonban nem tudott kötni, vissza kell fordulnia. Az eredménytelen hadjáratban novemberben megsemmisült a francia hadsereg. Az évi oroszországi hadjárat elvesztése után orosz katonaság szállta meg a Varsói Nagyhercegség területét, a lengyel seregek megmaradt része a franciákkal visszavonult. Kutuzov tábornagy 1813-ban Bolesławiec sziléziai ipari városban halt meg útközben. Napóleon Nagy Hadseregé -nek évi oroszországi pusztulása után, 1813-ban Poroszország és Oroszország katonai szövetséget hozott létre. A kezdeti sikerek ellenére Napóleon Poroszországgal és Oroszországgal fegyverszünetet kötött, de Ausztria, Anglia és Svédország mégis a szövetségesekhez csatlakozott.

6 augusztus között zajlott le a drezdai csata. A Nagy-Britannia Oroszország Ausztria Poroszország Svédország által indított felszabadító háborúban a túlerőben lévő szövetséges seregektől a Lipcse melletti, október között lezajlott népek csatájá -ban I. Napóleon megsemmisítő vereséget szenvedett. A csatában részt vett Széchenyi István huszártiszt is. A lengyelek vezére, Józef Poniatowski is elesett az évi lipcsei csatában. August Neidhardt von Gneisenau gróf, mint Gebhardt Leberecht von Blücher vezérkari főnöke ( ) jelentős szerepet játszott a franciák elleni győzelmekben. Párizs március 13-án elesett, a szenátus április 2-án Napóleont lemondásra kényszerítette, és április 6-án Fontainebleau-ban lemondott. I. Napóleont előbb Elba szigetére száműzték, ahonnan március 1-jén visszatért, de a június 18-i waterloo-i (Belgium) csatában az angol Arthur Wellesley Wellington ( ) herceg (1814), tábornagy és politikus, valamint Gebhardt Leberecht von Blücher ( ), 1814-től Wahlstett hercege, porosz hadvezér győzelmet aratott Napóleon felett. Ezzel Napóleon száznapos uralma véget ért. Ezt követően Szent Ilona szigetére száműzték, ahol május 5-én hal meg. A Kongresszusi Lengyelország Lengyelországnak az évi bécsi kongresszus határozata alapján Oroszországhoz került része -, Lengyel Királyság néven 1831-ig korlátozott alkotmánnyal rendelkezett. A napóleoni háborúkat lezáró évi bécsi kongresszuson a három győztes hatalom: Poroszország, a cári Oroszország és Ausztria Krakkó hovatartozásáról nem tudott megegyezni. A lakosú várost, Köztársaság címen önálló állammá nyilvánították. A megszállt Lengyelország területéről ide menekültek a lengyel vezető értelmiségiek. A Varsótól nyugatra fekvő Walewice a Walewski-család fészke volt. Maria Walewska grófnőnek Napóleontól született fia, Alexander Walewski gróf itt született. Alexander Walewski Franciaország későbbi külügyminisztere lett. I. Napóleon Mária Lujzától született fia, II. Napóleon (Ferenc Károly József Bonaparte), Reichstadt hercege, a Sasfiók ( ) apja halála után osztrák felügyelet alatt élt.

7 7 2. Chopin gyerekkora: A kis Fryderyk 1816-ban kezdte meg zenei tanulmányait a cseh származású Wojciech (Adalbert) Żywnynél, akitől zongoraleckéket vett. Fryderyk Chopin csodagyerek volt, karikatúrákat rajzolt, verseket írt és négykezest zongorázott Ludwikával. Német klasszikusokkal ismerkedett, így Johann Sebastian Bach műveivel. Szívesen improvizált, és 1817-ben hétévesen megjelent első kompozíciója, egy polonéz (g-moll polonéz). Első hangversenyét február 24-én, nyolcévesen, a Kék Palota báltermében adta a Jótékonysági Egylet javára, a bécsi zeneszerző, Adalbert Gyrowetz zongoraversenyét játszotta. A palotát építtetője, Radziwiłł palotának is nevezték, birtokosa pedig ekkoriban Stanisław Zamoyski herceg volt. Zamoyski sógora, Adam Czartoryski herceg szintén a Kék Palotában lakott; Chopin itt találkozott vele először, találkozásuk egy életre szóló ismeretség kezdete volt. Chopin híre olyan gyorsan terjedt, hogy hamarosan felkérték, játsszon a Belweder Palotában is, Konsztantyin nagyhercegnek és családjának. A Chopin család hamarosan elköltözött Żelazowa Wolából, bár Chopin később is többször járt itt (először 1823-ban), Mazovia hangulata, népének zenéje, éneke nagy hatással volt művészetére. Amikor Maria Fjodorova cárné, Sándor cár és Konsztantyin nagyherceg anyja 1818-ban Varsóba látogatott, egy líceumi előadáson maga is meghallgatta Chopint, aki két új, saját szerzeményű polonézzel kedveskedett neki ben a kilencéves Chopin játékától elbűvölt híres olasz énekesnő, Angelica Catalini egy aranyórával ajándékozta meg. Chopin tizenegy év alatt, között mindössze hétszer lépett föl nyilvánosan Lengyelországban. Ezen kívül számtalan fellépése volt a Belweder palotában, illetve a varsói szalonokban, tizenöt éves korától pedig egy varsói templomban orgonált. Tizenegy éves korától Fryderyk az újonnan létesített Varsói Konzervatóriumban tanult zeneszerzést ben, amikor Fryderyk tizenkét éves lett, Mikolaj Chopin, Józef Elsner gondjaira bízta a fiút. Chopin között líceumba járt. Tizenhat évesen elfogadhatóan tudott franciául, németül és olaszul. Konstantin nagyherceg és Novoszilcov gróf, cári kormánybiztos önkényeskedései hatására Walerian Lukasiński őrnagy vezetésével Hazafias Társaság alakult, amelyet azonban fölgöngyölítettek, vezetőit várbörtönre ítélték áprilisában Sándor cár bevonult Varsóba, és összehívta a szejmet. Poznańból Radziwiłł herceg, a porosz király helytartója is megérkezett. Chopin a cár előtt is fellépésre kényszerült. A cár gyémántgyűrűt ajándékozott neki. A testi egészség tekintetében azonban, sajnos, más volt a helyzet. Chopin vézna, gyenge, sokat betegeskedő gyermek volt, aki különösen a megfázásra volt rendkívül hajlamos: rendszeresen bajlódott felső légúti megbetegedésekkel. Gyakran volt mandulagyulladása is. Az orvosok ezért a nyári szünidőben szabad levegőre, vidékre küldték, egyébként pedig az egészségesnek tartott zabkása és egy pörköltmakk-őrleményből főzött ital bőséges fogyasztásának előírásán kívül hashajtással és piócákkal kezelték. Chopin leveleinek visszatérő motívuma ekkoriban: "zabkásával etetnek, mint valami lovat". A gyermek Chopin alkatától nemcsak testileg, hanem lelkileg is távol állt a sok mozgás a szabad levegőn, a sportolás. Érzékeny és könnyen elérzékenyülő, introvertált természete már ekkor megmutatkozott. Ez azonban valóban alkati volt és nem betegség, amint ezt gyengéd családi kötődése és számos jó barátja bizonyítja. Nehezen oldódott, de nagyon is szociális lény volt. A fiatal Chopin valószínűleg nem volt boldogtalan: ábrándos, elvágyódásra és borúlátásra hajló természete humorral és a - meghitt - társaság szeretetével párosult.

8 8 3. Chopin sikerei: ban alapították a Varsói Egyetemet. Stanisław Staszic alapította meg a Tudományos Társaságot, 1825-ben pedig megalakult a Műegyetem december 7-én, Taganrogban elhunyt I. Sándor cár, lengyel király. A pétervári orosz tisztek dekabrista felkelését leverték, Varsó is forrongott, s január-februárjában lengyel hazafiak százait tartóztatták le összeesküvés vádjával. Staszyc lengyel hazafi temetésén ezrek vettek részt, és nemzeti tüntetéssé változott. Chopin 1826-ban érettségizett. Tizenöt éves korában megjelent első, zongorára írt opus 1 c-moll rondója. Chopin első nyomtatásban megjelent műve az 1825-ben komponált "Első zongora-rondó" (Premier Rondeau pour le piano) volt. Ezt az opus 1-es, c-moll rondót Luisa Lindének, a líceumi rektor feleségének ajánlotta. Első külföldi koncertjét augusztus 16-án, a sziléziai gyógyfürdőhelyen, Reinertzben (Duszniki) adta, ahol anyjával meg Ludwikával és Emilkával nyaralt (augusztus-szeptember). Dusznikban fémes vizeket és kecsketejet ittak (az utóbbit tüdőpanaszok ellen javallották), és gőzzel inhaláltak ban Józef Ksawery Elsner vezetésével kezdte meg tanulmányait a Varsói Konzervatóriumhoz tartozó hároméves Központi Zeneiskolában. E korszak eredménye legalább két rondó zongorára, egy trió, egy mazurka, egy szonáta és egy korabeli gyászinduló. Elsner a sziléziai Grodnóban született. Először teológiát tanult Boroszlóban (Wroclaw), majd Bécsben zenésznek állt. A brünni színház zenekarában lett elsőhegedűs, majd 23 évesen a lembergi Opera karmestere lett, itt hét operát komponált. Varsóban a Nemzeti Színházon belüli Opera vezetője és komponistája lett. Ebben az időben bár a százezer lelket számláló Varsó nem tartozott a zenei központok közé -, Chopin szenvedélyesen részt vett minden zenei esten, koncerten, operaelőadáson. A szülei által vezetett diákotthonból négy bentlakó diákkal kötött szoros barátságot. Tytus Woyciechowskival, Jan Białobłockival (1827-ben csonttuberkolózisban halt meg), Jan Matuszyńkivel és Julian Fontanával. Tytus Woyciechowski két évvel volt idősebb Chopinnél, és szintén Żywnymél tanult zongorázni. A két fiú 1823-ban ismerkedett össze, és később gyakran játszottak négykezest. Tytus otthona a Varsótól keletre fekvő Lublin melletti Poturzyn-birtok volt, ahová a líceumi érettségi után visszatért, hogy gazdálkodjon. Érettségi után mindössze háromszor tölthettek hosszabb időt egymás társaságában április 10-én tüdővészben elhunyt Chopin húga, a tizennégy éves Emília, amely Fryderyket nagyon megrázta. Feltehetően maga Chopin is harminc éven át szenvedett tuberkolózisban. A Kochbacilus nagyon korán megfertőzte őt is. Chopin korában a tüdővész Lengyelország-szerte igen elterjedt betegség volt, és minden századik halálért felelt. Akkoriban még nem tartották fertőző betegségnek. A tuberkolózis (gümőkór) kórokozóját 1882-ben izolálta dr. Robert Koch német bakteorológus. A sztetoszkópot már 1819-ben föltalálta egy francia orvos, de Lengyelországban, ebben az időben még nem lehetett beszerezni. A köhögés és a sápadtság szolgált a diagnózis alapjául. Chopin Mozart Don Giovanni-jának duettje, Là ci darem la mono ( Oly csodavár több nincsen ) alapján írta a B-dúr variációk zongorára és zenekarra című művét. Ez volt az első műve, amely Lengyelországon kívül, éspedig Bécsben jelent meg három évvel később, 1830-ban. Schumann 1831 őszén elolvasta, és a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitungban írt róla A tanulmányokkal párhuzamosan egyre többet komponált ban Chopint sürgősen Samnik üdülőfaluba küldték kúrára, ott írta opusz 8-as, g-moll trióját zongorára, hegedűre és csellóra. Zenei élményeit is folyamatosan gyűjtötte. Míg korábban Rossini Sevillai borbélya hatott rá, 1828-ban Hummel vendégszerepelt Varsóban, s 18 évesen Johan Nepomuk Hummel káprázatos koncertje nyűgözte le.

9 9 A bravúros zongorajáték láttán ujjgyakorlatokat készített magának. Chopin tőle sajátította el a zongorajáték sima eleganciáját, kecsességét, ami kompozícióin is nyomot hagyott. Útlevelének tanúsága szerint Chopin testmagassága 170 cm volt, ám rendkívüli soványsága miatt kissé hórihorgasnak hatott. Keze igen finom és keskeny volt, egyébként nőiesen finom alakját kiugró sasorra tette mégis férfiassá és különlegessé. (Egy kései levelében, keserű humorral, két legkérlelhetetlenebb ellenségeként említi nagy orrát és nem elég mozgékony negyedik ujjait...) Chopin 1828-ban Berlinbe utazott. Nem hagyta ki az Operaház műsorait és a Singakademie előadásait. Gyűjtötte az élményeket. Paganini, "az ördög hegedűse" több koncertet is adott Varsóban, melyeken természetesen Chopin is jelen volt. Hamarosan ő is nemzetközi szinten csillogtathatta meg tehetségét május 24-én lengyel királlyá koronázták I. Miklós orosz cárt. Az ünnepi misét a varsói Szent János fővétele (Katedra Św. Jana) székesegyházban tartották. I. Miklós cár rémuralmat vezetett be Oroszországban, Lengyelországban pedig soha nem látott elnyomást teremtett, és tömeges letartóztatásokat rendelt el. Előző nap azonban Niccolo Paganini lépett fel a lengyel fővárosban lévő Nemzeti Színházban és kezdte meg koncertsorozatát. Chopin teljesen a hatása alá került. A tehetséges Chopin 1829-ben sikeres koncerteket adott Bécsben. Chopin Krakkón és Ojcówon keresztül meg a Beszkideken át, július 31-én Bécsbe, az osztrák fővárosba érkezett, Gluck, Haydn, Mozart és Beethoven városába. Chopin Bécsben találkozott dr. Johann Malfattival, Ausztria császárának háziorvosával, Beethoven egykori barátjával, akinek felesége, Helena, a Lengyel Királyság egyik szenátorának lánya volt. Malfattiék azonnal fiukká fogadták. Bécsben Gallenberg grófnak, a Kärtnertor-Theater igazgatójának javaslatára, augusztus 11-én este tartotta első koncertjét. Beethoven Prometheus-nyitány, Rossini- és Vaccai-áriái mellett Chopin Variációiból (Là ci darem), Freie Fantesie-ből állították össze. Chopin improvizációival elbűvölte a közönséget. Moritz Lichnowsky kérésére augusztus 18-án újabb koncertet adott, melyen többek között elhangzott Chopin Rondo à la Krakowiak-ja és Mayrader Polonéze is. Prágán és Töplitzen keresztül Drezdába érkezett, ahol Karl Maria von Weber a Bűvös vadász c. operáját szerezte. Drezdában megnézte Goethe Faust c. darabját, majd Boroszlón és Kaliszon keresztül visszaérkezett a lengyel fővárosba. Varsóba történő visszatérése után nemzetközi hírnévre törekedett. Varsóba visszatérve fellángolt titkolt szerelme Konstancia Gladkowska énekesnő iránt. Péntekenként felkereste barátját, Joseph Kessler német zongoraművészt. Chopin rövid időre Radziwiłł herceg Antoninban lévő birtokára utazott, ahol esténként zongoradarabokat adott elő. - Chopin játszott Antoni Radziwiłł herceg berlini szalonjában is. Chopin két zongoraversenyének sorrendjét megtévesztő opusz-számaik következtében az utókor felcserélte; a valóságban az f moll versenyművet 1829-ben, az e-moll koncertet 1830-ban komponálta a zeneszerző. F-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 21 (I. Maestoso; II. Larghetto; III. Allegro vivace) Ez a koncert Chopin első zongoraversenye; 1829-ben íródott. Első tétele a klasszikus szonátaforma felépítését követi. E forma tagolását a komponista a zenekari tuttira bízza: az expozíció elején bevezet, majd rövid összefoglalással előkészíti a kidolgozást; visszavezet a reprízhez, és kóda helyett befejezi a tételt. A szonátaforma dramaturgiája az expozícióban a témák bemutatása, a kidolgozásban ezek fantáziaszerű továbbszövése, a reprízben visszaidézése a zongoraszólóban játszódik le. A lassú tétel csöndes, szemlélődő hangulatát a középrészben izgatott recitativók segítségével fokozza drámaivá a zeneszerző, majd a visszatérő ábrándos dallammal újból feloldja a feszültséget. A tételt a zenekar rövid kommentárjai foglalják keretbe. A finálé elegáns és bővérű táncmuzsika, a lengyel nemzeti táncok látványos kavalkádja. Mindkét moll-hangnemű koncert végén dúr-hangnem deríti fel a befejezés hangulatát.

10 Varsó visszatérve március 17-én a Nemzeti Színházban tartotta első koncertjét. Adagio-ja és Rondo-ja sikert aratott, Fantázia lengyel dallamokra a közönség tetszését váltotta ki. Második, ismét sikeres koncertjére március 22-én került sor ban, Staszicz kezdeményezésére a híres dán szobrász, Thorwaldsen elkészítette Mikołaj Kopernikusz varsói szobrát májusának végén a szejm ülésszakát I. Miklós cár jelenlétében nyitották meg. Az estélyeken azonban az oroszellenes Chopint mellőzték májusának végén és júniusában Henriette Sontag adott nyolc koncertet a varsói Nemzeti Színházban. Majerné estéjén való fellépése után Chopin Poturzyba utazott az aratóünnepre. Július 21-én már újra Varsóban volt, ahol megtekintette Konstancia Gladowska első fellépését az Operában. Az énekesnőtől később szalagot kapott emlékül. Chopin egyedüli barátja Tytus Wojciechowski, egykori osztálytársa volt, aki Varsótól kétszáz mérföldnyire, Lublintól távol eső faluban, Poturzyban gazdálkodott augusztusában Chopin mintegy tíz napon töltött Tytusszal Poturzynban. Tizenkét levelet írt neki. E-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 11 (I. Allegro maestoso; II. Romance. Larghetto; III. Rondo. Vivace) A versenymű nagylélegzetű műformájában Chopin sohasem vált igazán otthonossá. Intim vallomásokra hajló, gyengéd és érzékeny lénye inkább a finoman árnyalt kisművészet jellemdarabjaiban talál adekvát kifejezést. S amikor mégis nyilván a kor divatjának engedve nagyobb terjedelmű alkotásra szánja magát, akkor is inkább a részletek bonyolult megmunkálásában leli kedvét. A zongora páratlan kifejezési lehetőségei mellett Chopin számára a zenekar másodrendű szerepet játszik: mivel valamennyi gondolatát elsődlegesen zongorára fogalmazta, versenyműveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha e zongorán fogant gondolatokat a zeneszerző kényszerűségből transzponálta volna az együttes hangszereire. Nem is tölt be versenyműveinek zenekara más hivatást, mint azt, hogy a szólóhangszer mondanivalóját előkészítse, ragyogását kontrasztszíneivel még jobban kiemelje, ékes jelenlétét hódolattal övezze. Az első tételt bevezető tutti mindamellett impozáns: a szonátaforma témái határozott karakterrel mutatkoznak be, és pazar kibontakozás lehetőségeit hordják magukban. S amint a szólóhangszer belép, nem is szorul többé a zenekar támogatására, szuverén módon fejleszti ki a heroikus-férfias főtémát, a szenvedélyes melléktémát, a fantáziaszerű átvezető dallamokat. Gazdagon áradó érzelemvilág és dúsan gyöngyöző pianisztikus bravúr jellemzi ezt a nagyszabású megnyitó tételt. A lassú tételnek Chopin talán Mozart versenyműveire emlékezve? a Románc címet adta. A zeneszerző magánéletét ez idő tájt felkavaró szenvedély, Constantia Gladkowska énekesnő iránt érzett szerelme ihlette ezt a gyengéd és ábrándos muzsikát, amelyben Chopin nocturne-jeinek gazdag ornamentikája és légiesen karcsú dallamvilága illeszkedik a ciklikus nagyforma kereteibe. A finálé ugyancsak megőrzött valamit a Mozart-zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei ennek a tündöklő társasjátéknak karakterisztikus színeket kölcsönöznek a kelet-európai folklór gazdag palettájáról. Chopin szeptember 22-én, majd a Nemzeti Színházban október 11-én nemzeti jellegű viharos koncertet tartott, melyen Konstancia is fellépett. A húszesztendős Chopin november 2-án elhagyta Lengyelországot. Tytus Wojciechowski is vele tartott. Varsóból búcsúzva egy ezüstedényben maréknyi anyaföldet vitt magával, mintha megérezte volna, hogy többé nem tér vissza hazájába. Chopinék november 6-án Boroszlóba (Wroclaaw) érkeztek, ahol 8-án Joseph Schnabal, a székesegyház karnagyának kérésére - helyi Vigadóban is fellépett. November 12-én Drezdába érkeztek, ahol a helyi lengyel kolónia és a szász előkelőségek körében nagy sikert aratott. Itt ismerte meg Delfina Potocka grófnő szüleit, Komarów grófékat. Prágán keresztül november 23-án Bécsbe érkeztek.

11 11 Az évi felkelés: 1830 júliusában kitört a párizsi liberális forradalom, X. Károly francia király ugyanis megszüntette a sajtószabadságot, a nemesség és a klérus befolyásának növelése érdekében korlátozta a választójogot. Párizs népe azonban a Bourbonok zászlaja helyett újra kitűzte a piros-fehér-kék trikolórt a királyi palotára. Háromnapi utcai harc után győzött a francia polgári forradalom, X. Károly elmenekült. A burzsoázia által választott új király, Lajos Fülöp már új eszmék szerint kormányzott. Lajos Fülöp, az Orleans-dinasztia tagja volt. Lajos Fülöp király a bankár Jacques Lafitte-et nevezte ki miniszterelnöknek, a Maison Rotschild pedig mintegy monopóliumot szerzett minden kincstári kölcsön felvételére, illetve folyósítására. Ez volt az a motor, amely megfelelő finanszírozással elindította Franciaországban az ipari forradalmat, majd szolgáltatta kibontakozását. A forradalom tovább terjedt Európában. Brüsszelben forradalom tört ki, október 14-én Belgium kikiáltotta függetlenségét a hollandokkal szemben. Az ország első uralkodója I. Lipót coburgi herceg lett november 29-én felkelt Lengyel Királyság is. Az évi lengyel felkelés központja is Varsó lett. Válaszul a nemzeti jogok korlátozására, tört ki a főként nemesi ún. novemberi felkelés (1830. november október 5.). Egykor a Łazienki-park része volt a Varsói Egyetem Botanikus kertje, hozzá csatlakozik az Obszervatórium. A Łazienki-parkban álló politikai reprezentatív épületek közül a Belweder-palota négy oszlop által tartott timpanonnal díszített egyemeletes épület, amelyet földszintes szárnyak vesznek körül. A palotát 1820-ban klasszicista stílusban építették a cári helytartó, Konsztantyin nagyherceg számára évi lengyel felkelés során a Łazienki-parkban levő Wielka Oficyna (nagy személyzeti ház) épületéből az egykori cári protektorátus alatt álló Kongresszusi Királyság kadettiskolájából a lengyel tiszti iskola növendékei november 29-én rajtaütésszerűen akarták elfoglalni az épületet, s foglyul ejteni a Konstantin cári helytartót, aki azonban elmenekült, magával víve Lukasińskit. A felkelés során Gendere orosz generálist lemészárolták. A felkelők megnyitották az Arzenált és felfegyverezték a varsói népet. Az Újvárosban álló későbarokk Makronowski-palota, a Sapieha-palota, mely a XIX. században a varsói 4. gyalogezred kaszárnyája volt. Az évi felkelés és az azt követő évi lengyel-orosz ütközetek során ez a gyalogezred legendás hősiességével tűnt ki. A hivatalos vezetéssel ellentétben, a felkelt tisztek és a varsói polgárok kiszélesítették a felkelést. Adam Jerzy Czartoryski herceg ( ) a felkelés idején a nemzeti kormány elnöke lett, Henryk Dembiński ( ) tábornok a felkelés idején Varsó parancsnoka, rövid ideig főparancsnok volt. Joachim Lelewel ( ) történész, a polgári demokratikus szárny vezetője, az es lengyel felkelésben a nemzeti kormány tagja volt. Az es felkelésben ott találjuk Józef Z. Bem ( ) tábornokot, Ludwik Mierosławski tábornokot ( ) is. Tytus Wojciechowski is visszatért Bécsből. Chopin egyedül maradt májusában kihirdették a cár trónfosztását május 26-án, Ostrolękánál ütköztek meg a szabadságukért küzdő lengyel csapatok a cári hadakkal. Az orosz túlerő azonban győzött, a lengyelek alulmaradtak I. Miklós orosz cárral szemben. E csata hőse volt a 37 éves tüzérparancsnok, Józef Bem. Az 1666-ban épült barokk bernardinus templom és kolostor falai mögé vették be magukat a túlerő által ide beszorított felkelők. A Varsótól északnyugatra fekvő, egykori kasztellánus város, Zakroczym a XIV-XV. században Mazowia bírósági székhelye is volt, Lengyelország felosztását követően határváros lett a cári orosz birodalom és a porosz királyság határán. Az 1831-es felkelés idején, egy időre a kormány és a szejm ide helyezte székhelyét. Az oroszok elérték Praga-t. A lengyelek azonban visszaverték az oroszokat.

12 12 Közben kolerajárvány is dühöngött ban a kolera Elő-Indián és Perzsián keresztül áttört Európába ben a Gangesz völgyéből a Koleravibrio baktérium által terjesztett kolerajárvány indult útnak Kelet-Európában. Karavánok hozták magukkal Oroszországba, ahonnan a lengyel felkelést leverő csapatokkal együtt a Visztula partján is megjelent a kolera, majd nemsokára átcsapott Németországba, Galíciába és 1831 nyarán Magyarországra is, a Felvidékre december 28-án a magyar Helytartótanács a Galícia felől közeledő kolerajárvány elleni védekezésül lezáratja az ország északkeleti határát. A kolerazárlatot október 3-án oldják fel. A kolerajárvány miatt Észak- Magyarországon (Felvidéken) és Kassa környékén parasztfölkelés tört ki. A járvány áldozata lett többek között a Széphalmon élő Kazinczy Ferenc is. A járványban Magyarországon ember betegedett meg, akik közül fő meg is halt. A lengyelek Igaiénál aratták utolsó győzelmüket szeptember 5-én Paszkievics tábornagy hadai elérték a Varsót övező erődítményrendszert, és 6-án megkezdték az ostromot. A legfőbb védelmi vonal a Powązki temetőn és Wolán át húzódott. A wola-i sáncoknál esett el Sowiński generális is. Varsó szeptember 8-án adta meg magát. A cári csapatok a felkelést leverték, a cár önkényuralmat vezetett be Lengyelországban. Oroszország véres terrort alkalmazott között a lengyel nép, a felkelők féken tartására épült fel a varsói Citadella. A cári időkben a királyi palota az orosz helytartók székhelye volt ben, az 1830-as felkelés leverését követően Paszkievics herceg tartózkodott itt elsőként. A megtorlás elől külföldre menekültek között volt többek között az ekkor 36 éves Józef Bem is. Ferenc császár üdvözölte is az erőskezű cárt. Európa népei azonban a lengyelekkel éreztek. Magyarországon Bajza József szerint Csatájok a védelmezett Népjog csatája volt, Kölcsey Ferenc pedig egyik legszebb beszédét Lengyelország érdekében tartotta meg. Bécs, amely Lanner és Strauss keringőkirály városa lett, nem fogadta be Chopint. Chopin nyolc hónapot töltött Bécsben, ahol mindössze két koncertet adott április 4-i koncertjét a Vigadóban tartotta, ahol e-moll zongoraversenyét adta elő. Chopin a varsói forradalom kitörése miatt 1830-ban átköltözött az osztrák fővárosba, ám a lengyelországi események bécsi megítélése kedvezőtlenül hatott pályafutására. Chopin néhány hónap után úgy döntött, hogy továbbutazik, s Bécsből Párizsba, Európa akkori művészeti fővárosába indult. Chopin Münchenben, augusztus 28-án koncertet adott a Filharmónia termében, ahol e-moll zongoraversenye és Fantázia lengyel dallamokra című műveit adta elő. Innen Stuttgartba érkezett. A felkelés bukását követő sokk Stuttgartban érte Chopint. Chopint Varsó bevételének híre Stuttgartban érte, ahol megállt néhány napra Párizs felé vezető útján. A hír eszeveszett haragot és elkeseredést váltott ki belőle, de továbbindult a francia fővárosba. Egy percig sem gondolt arra, hogy visszasiessen Varsóba és a nemzeti tragédia után családja mellett legyen. Miközben hallatlanul szeretetteljes kapcsolatot tartott fenn Varsóban maradt szüleivel és két leánytestvérével, s mindvégig szenvedélyes lengyel hazafinak tartotta magát, úgy gondolta, hogy többet segít hazáján a zenéjével, mint az otthoni (esetleges) fegyveres harcban való részvételével. Ekkor született Forradalmi etűd c. műve (Opus számú etűd). Chopin szinte csakis zongoraműveket alkotott. A még Lengyelországban komponált mazurkák, keringők és polonézek tulajdonképpen stilizált táncok. Chopin mindkét zongoraversenyét (fmoll, e-moll) külföldre távozása előtt szerezte, s ezek érzelemvilága a leigázott Lengyelországban akkoriban szerveződő novemberi felkeléshez kötődik. Chopin a nyári vakációit vidéken töltötte. Bőven volt alkalma népi táncokat, dépdalokat hallani polonézt mazurkát, krakowiakot, kujawiakot, obereket és a falvak sajátos zsidó zenéjét -, és e hatások megjelennek legnagyobb műveiben is. A francia "polonaise" (lengyel) szóból ered. A barokk korszakban lassú, kimért mozgású 3-es lépő, ill. vonuló tánc. Ceremoniális jellegére a tánc eredete ad magyarázatot. A feljegyzések szerint a krakkói királyi udvarban táncolták, legkorábbi említése ig nyúlik vissza. Fel-felbukkan, például Bachnál, a barokk szvitekben (táncsorozatokban). A 19. századra társas tánccá változott, eredeti karaktere, tempója, ritmusprofilja teljesen átalakult. Chopin polonézeinek, polonéz-fantáziáinak hatására a lengyel nemzeti romantika fontos műfajává vált.

13 13 Népszerűségének köszönhetően más nemzetek szerzői is szívesen alkottak e műfajban (pl. Csajkovszkij). Chopin előtt már kétszázötven esztendővel ismerték a polonézt, mely az ősi lengyel kolendából fejlődött ki. Először 1574-ben, Krakkóban csendültek fel komoly, méltóságteljes ütemei, mikor a lengyel urak a francia herceget, Henriket választották lengyel királlyá, és azóta szokás lett, hogy a koronázási ünnepségeket mindig a polonéz kíséri ben II. Zsigmond Ágost lengyel király halálával kihalt a Jagelló-ház. Medici Katalin 1533-tól II. Henrik felesége volt. Férje halála után fia, IX. Károly ( ), francia király ( ) kiskorúsága idején között régens volt. Gaspard de Coligny (Scigneur de Châtillon) francia hadvezér és tengernagy ( ) - aki ben Kálvinista hitre tért -, eltávolítása érdekében augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka, IV. Navarrai Henrik és Valois Margittal tartott esküvőjét használta fel Párizsban Medici Katalin anyakirályné és IX. Károly a hugenották lemészárlására a Szent Bartalan-éjszakán. Párizsban kb. 2000, vidéken kb hugenottát gyilkoltak meg. III. Valois Henrik ( ) francia királyt ( ) II. Capeting Henrik ( ) francia király ( ) és Medici Katalin fia 1573-ban választották Lengyelország királyává ban az első szabad királyválasztáson a nemesi országgyűlés választott királyt. A királyi hatalom gyengülése és a főurak befolyásának erősödése következtében kezdetét vette a nemesi köztársaság válsága. Az ország élén ugyan a király állott, magát a rendszert nemesi köztársaságnak ( Rzeczpospolita ) nevezték. A király egyenlő volt a nemességgel. Kezdetben ennek az egyenlőségnek szellemében jött létre a később hírhedtté vált Liberium veto (nie pozwalam = megtiltom) joga, a szejm (országgyűlés) minden egyes követének lehetővé tette az országgyűlés megszakítását, és bármely törvényjavaslat elfogadását. III. Valois Henrik ( ) francia királyt ( ) 1573-ban ugyan lengyel királlyá választották, de titokban visszatért Franciaországba, hogy trónigényét érvényesítse. Anyja hatására között a hugenották ellen fordult. III. Henriket 1589-ben gyilkolták meg. Utóda, IV. Henrik ( ), francia király ( ), az első Bourbon házból származó király lett. IV. Henrik 1593-ban áttért a katolikus hitre, és az évi nantes-i ediktumban politikai és vallásszabadságot biztosított a hugenottáknak. Idővel a polonéz a lengyel királyi udvarból Franciaországba és más európai országokba is eljutott, Lengyelországban olyan népszerű lett, hogy a főúri palotákban és a lengyel udvarházakban is táncolták. Egyfajta körtáncból állt, ahol a párok sasszélépésekkel vonultak át a termen, kecsességet és férfias bátorságot sugárzó mozdulatokkal. A polonézt a napóleoni időkig táncolták, de a lengyel fül örökre a fényes ünnepség taktusait: a lakodalmi mulatságok s az udvari bálok termeit, vagyis a hajdani élet visszhangjait hallotta ki belőle. Chopin is ilyennek érezte. Előtte már Bach, Mozart, Beethoven, Weber, Schubert és még sok lengyel komponista írt polonézt. Őket a forma érdekelte, Chopint a polonéz lelke babonázta meg. Az A-dúr a dicsőség diadalmenete, a c-moll pedig szomorú gyászének. Az A-dúrt Chopin állítólag Szobieszki -nek nevezte el, s azt mondta, szeretné, ha ütemei mellett koronáznák meg majd a szabad Lengyelország királyát. Valóban a kevély méltóság és győzelmi parádé hangulatát árasztja. A második, c-moll polonézban is sok a méltóság, de a szenvedés és kétségbeesés méltósága, ami talán megrendítőbb, mint az előző harsonáié. Ez a két ellentétes hangulat mindenütt fellelhető, ahol Chopin hazájáról való gondolatait próbálja kifejezni. Öröm és bánat, elragadtatás és csüggedés, hősiesség és mélabú változatlan pólusok, melyek közt csapongott. Mágneses terük nem zárta ki egymást, és csupán e kettősségből fakadt az a megmagyarázhatatlan szívfájdalom, amit Liszt megérzett. A nemesi Lengyelország polonézein kívül Chopin számára a mazurkák paraszti Lengyelországa is létezett. Nem a múlt és hazája legendáinak zenei vetületeivoltak csak, de azt fejezték ki, amit ő hallott ki belőlük, és amit a legszívesebben hallgatott. A népdalokból és táncokból nem változatlanul másolta le a melódiákat, hanem csak itt-ott érintette azokat, de ritmusukat pontosan megőrizte, és általuk ki tudta fejezni a legárnyaltabb zenei gondolatokat is. Miközben megőrizte benső és művészi arisztrokratizmusát, szüntelenül kereste a néppel való kapcsolatot, művészetét pedig a nép kimeríthetetlen és ősi forrásai táplálták.

14 14 4. Párizsi évek: szeptember közepén érkezett Párizsba, amely második hazája lett. Chopin mindig visszavágyott hazájába. Elnyomott honfitársai iránti szeretetét és együttérzését fejezte ki a felkavaró polonézek és mazurkák sorozatában. Mindezek szóló zongoradarabok voltak. Chopin ben Bécsben és Münchenben hangversenyezett, majd 1830-ban, Párizsban. Itt le is telepedett. Később híressé lett művei közül ekkor már több készen volt. A Don Juan fantázia (Mozarttémára) megjelenése forradalmi lázba hozta az ifjú Európa muzsikusait (Schumann méltató cikket írt róla 1831-ben). Chopin Párizsba magával vitt művei közül a legcsodálatosabbak azok az etűdök voltak, amelyek a tizenkét darabból álló opus 10-es ciklust alkotják majd. Ezek közül nyolcat valószínűleg Bécsben, 1830 vége felé írt, miután elhagyta Varsót, illetve 1831 nyarán, amikor elindult Párizs felé. Az 1. és 2. számú etűdöt Varsóban is befejezhette. A 12. számú etűdöt, a Forradalmi -t, és a 7-est, ezt a gyors, toccataszerű darabot valószínűleg Párizsban fejezte be. Az etűdök (melynek sorrendiségét nem a keletkezési idejük, hanem zenei logikájuk határozza meg) 1831-es megjelenésükig ismeretlenek maradtak. Az étude szó (franciául) tanulmány -t jelent, és technikailag Chopin etűdjei valóban tanulmányok. Chopin ezt követően még tizenkettőt írt, amelyek 1837-ben, mint az opus 25-ös darabjai jelentek meg, 1840-ben pedig további három új etűd : a Nouvelles Études született. Amikor a Lengyel Köztársaságot gyakorlatilag bekebelezték Oroszországba, a lengyel hazafiakat arra kényszerítették, hogy a függetlenségi harcot emigrációban, főként Franciaországban folytassák. A Nagy Emigráció során ( fő, túlnyomórészt nemesek) Franciaországban, részint Angliában, Belgiumban, Svájcban, Németországban és az Egyesült Államokban több demokratikus (Lengyel Demokratikus Társaság keretében, Joachim Lelewel körül) és konzervatív (Adam Jerzy Czartoryski körül) emigráns szervezet alakult. Adam Jerzy Czartoryski herceg ( ), mint az egyik lengyel királyi család feje, Adam Kezimierz Czartoryski herceg ( ) fiaként, a felkelés idején a nemzeti kormány elnöke lett, majd 1831-ben Párizsba emigrált. Henryk Dembiński ( ) tábornok a felkelés idején Varsó parancsnoka, rövid ideig főparancsnok volt. A vereség után Szászországba emigrált, majd Franciaországba költözött. Joachim Lelewel ( ) történész, a polgári demokratikus szárny vezetője, az es lengyel felkelésben a nemzeti kormány tagja volt ban Párizsban, majd Brüsszelben élt, 1837-ben alapította meg a Lengyel Emigránsok Egyesületét, amely 1846-ban csatlakozott a lengyel Demokratikus Társasághoz. Munkatársa Stanisław Worcell ( ) volt, aki később Franciaországban, Belgiumban ill. Angliában élt emigrációban. Chopin 1831 szeptemberében érkezett Párizsba, 21 és fél évesen, azután, hogy az ostromló cári csapatok bevették Varsót. Nem ismerte új hazáját, ám azt megsejtette, hogy bármily keserves is, nem ott szülőhazájában fog meghalni. Chopin életének 1830 utáni szakaszát a lehető legélesebb kontrasztok jellemzik. Zeneszerzői alkotóereje kimeríthetetlen, életművében nyoma sincs megtorpanásoknak, válságoknak. Zeneszerzőként - és ameddig koncertezni tud, zongoraművészként is - körülrajongják, Liszttel együtt a párizsi szalonok kedvence. Zongoratanárként is működik, és Párizsban a legmagasabb honoráriumot kapja. A Chopint felkaroló fontosabb családok közé tartozott Ludwik Plater gróf és felesége, akik csütörtökönként a jobb parti, rue de Londres-i otthonukban tartottak fogadást. Lányuk, Paulina Plater lett Chopin első zongoratanítványa. Chopin ajánlólevelei közül az elsőt dr. Johann Malfatti, Ausztria császárának háziorvosa és Beethoven egykori jó barátja írta Ferdinando Paër olasz operaszerzőnek, aki Napóleon idejében telepedett át Párizsba és lett karmester. A másik ajánlólevelet Józef Elsner, Chopin varsói tanára írta Jean-François Lesueur francia zeneszerzőnek. A hatvanéves Ferdinando Paër Fryderyk pártfogója lett. Közbenjárására a franciák engedélyezték, hogy Chopin korlátlan ideig Párizsban maradjon.

15 15 Franciaországban akkor valósággal parttalanul áradt a lengyelbarát érzelem, a franciák többsége szimpatizált a cári elnyomás ellen küzdő lázadókkal, ügyüket rokonszenvtüntetésekkel is támogatta. Chopin Párizsban hamarosan megbarátkozott az ott élő művészekkel és írókkal. Az a tizennyolc év nemcsak zenéjének, hanem egész magánéletének, további létének leggazdagabb és legérettebb szakasza is volt: a kiteljesedésé. Nagyszerű személyiségek keresték barátságát. Barátja lehetett a vele csaknem egyidős, de már akkor világhírű zongoravirtuóz komponista Liszt Ferenc, a hasonló korú Berlioz, Mendelssohn, Schumann és a 30 éves Bellini, de talán még az akkor és ott sikeres éveit élő Rossini is. És George Sand mellett Balzac, Hugo, Lamartine, Heine, no meg a festő Delacroix is a forrongó és új világért küzdő-lelkesedő baráti körhöz tartozott. Kiváló személyiségek egyedülálló összetétele volt ez, és Chopin többükkel a barátságon túl szakmailag is együttműködött. Chopin zenéje kitűnő komponisták, interpretálók és kritikusok több nemzedékétől kapott megkülönböztetett figyelmet. Nagy egyéniségek (Liszt, Schumann, Berlioz) írtak róla még életében elemző értekezéseket, még többen a halála után, szinte napjainkig. Énekesnők, zeneszerzők (Baillot, Mayerbeer, Ferdinand Hiller, Liszt Ferenc, Mendelssohn és mások) lettek barátai. Hiller és Liszt mellett Heinrich Heine tartozott a szűkebb társasághoz. Chopinnél egy évvel volt fiatalabb Ferdinand Hiller német zeneszerző és zongorista. Hiller Mutatta be Chopint a szintén német Mendelssohnnak, aki viszont egy évvel idősebb volt nála. Ott volt még George Alexander Osborne, ír zongorista, és Camille-Marie Stamaty, francia zongoraművész. Chopin életre szóló barátságot kötött Auguste Franchomme udvari csellistával, aki két évvel idősebb volt nála. Vincenzo Bellini 1831-ben harmincéves volt, de négy évvel később meghalt. Hector Berlioz aki nem tudott zongorázni -, miután 1830 decemberében bemutatta Egyórás szimfóniáját, Olaszországba távozott, de 1832-ben már Párizsban volt, és azonnal megismerkedett Chopinnal. A fiatal művészek gyűjtőhelye a Café de Paris vagy a Maison Dorée volt. Eleinte zongoraleckéket adott a lengyel emigránsoknak. Chopin legelső párizsi tanítványa Paulinka, Ludwik Plater gróf leánya volt. Párizsban népes lengyel emigráció tartózkodott. Itt élt Mickiewicz, Witwicki, Niemewicz, Norwid és Fontana. Chopin számos ismeretségre tett szert. Ferdinando Paër révén összeismerkedett a német Friedrich Wilhelm Kalkbrunner zenepedagógussal és zongoraművésszel, s négy hónapi tanulás alatt meghitt barátság alakult ki közöttük. Ferdinando Paër mutatta be Chopint Luigi Cherubini konzervatóriumi igazgatónak; Gioacchino Rossininak, aki híres operákat komponált és a párizsi olasz opera, a Théâtre des Italiens élén állt; Giacomo Meyerbeernek (kétszer annyi idős volt, mint Chopin), aki az ördög Róbert című vallásos-mitologikus tárgyú, ötfelvonásos operát írta; és Pierre-Marie Baillot-nak, a hegedűvirtuóznak is. Chopin ismeretséget kötött Pierre-Joseph Zimmermann konzervatóriumi tanárral is. Időközben Varsóban Konstancia Gladkowska nőül ment Józef Grabowski földbirtokoshoz, akivel akkor ismerkedett meg, amikor Chopin Bécsben volt. Egy idegbetegség következtében később megvakult. Harmincöt éves volt akkor, öt gyermek anyja ben hunyt el. Chopin november 17-én átköltözött a fogadóból, ahol szeptember óta lakott, első párizsi lakásába, amely a Boulevard Poissonière 27. szám alatt, egy keskeny épületben volt a Montmartre alatt. Aznap vendégül látta őt az ekkor Párizsban élő Komarów gróf leánya, Delfina Potocka december 22-én Chopin és számos lengyel honfitársa, köztük Słowacki, a romantikus költő a Francom Színházban (Cirque Olympique) megtekintették a telt házzal játszott, A lengyelek című darabot. A Párizsi Konzervatórium zongora-, hegedű- és fúvószenei hangversenykínálata mellett Fryderyknek három operaház állt rendelkezésére, valamint legalább tíz színház. A legfontosabb, a rue Le Peletier-n lévő Párizsi Operaház (hivatalos nevén királyi Zeneakadémia), melyet Louis Véron irányított. Ez az operaház közel volt Chopin párizsi lakásához. A Királyi Zeneakadémia előadóművészei között volt Adolphe Nourrit, Chopin későbbi barátja és az elbűvölő Laura Cinti-Damoreau is. Chopin a lelkes közönséggel együtt állva ünnepelte Rossini Tell Vilmos-át, melynek librettója Schiller színművén alapul. A Királyi Zeneakadémia előadásai után a Café du Divan volt a legkeresettebb beszélgetőhely, az utca másik oldalán, a rue Peletier 3. alatt, ahol Honoré de Balzac és Théophile Gautier, illetve körük is gyakran megjelent.

16 16 A Théâtre des Italiens-t, amely a Boulevard des Italiens-en állt, Rossini vezette. Itt énekelt Luigi Lablache, Giovanni Rabini, Guiditta Pasta és a spanyol Maria Malibrán. Chopin sokszor látta itt Rossini operáit, a A sevillai borbély-t, az Otelló-t és az Olasz nő Algírban-t. - Az Opera-Comique, amely a rue Feydeau-n volt, könnyebb fajsúlyú zenei táplálékot kínált. Chopin ide bérkocsival járt. Az olasz operában vagy a közeli Opera-Comique-ban hallott előadás után gyakran betért az utóbbival szemközti Café Feydeau-ba, ahol egy ital mellett töltötte az este hátra lévő részét. Chopin kedvence volt a Montorgucil utcai, híres Au Rocher de Cancal, amely halkülönlegességeiről volt híres, és a Tortoni Café, ahol szívesen fogyasztotta a vacsora utáni kávéját végén a nagy Paganini Párizsba érkezett, hogy tíz fellépésből álló koncertsorozatot adjon. Chopin mindegyikre elment. Első párizsi éve alatt a Konzervatóriumba is eljárt, ahol a hegedűművész François-Antoine Habeneck irányítása alatt dolgozó Hangversenyzenekar Társaság játszott Beethoven-szimfóniákat; Chopin hallotta a III., az V. és a IX. szimfóniá-t. Girolamo Ramorino, olasz születésű tábornok, aki szolgált Napóleon seregében, önként vállalkozott lázadó lengyel ezredek vezetésére a novemberi felkelés idején. Ramorino La Fayette márki barátja volt, és a legbefolyásosabb francia politikai-katonai vezetők közé tartozott. Varsó bukása után La Fayette, Tadeusz Kościuszko tábornok barátja lett a Francia-Lengyel Bizottság elnöke. A Bizottsághoz tekintélyes számú francia romantikus is csatlakozott, Victor Hugo, Tephile Gautier és Émile Deschamps író, Casimir Delavigne színműíró, és Pierre Béranger Dalkirály. James Fenimore Cooper, az amerikai vadon írója, La Fayette barátja a legyőzött lengyel felkelőezredek zászlóit hozta magával Varsóból, és bemutatta őket a lengyel emigráns vezetőknek Chopin Párizsban összesen négy önálló koncertet adott és még tizenöt alkalommal lépett a nyilvánosság elé. Első párizsi nyilvános fellépésére hat hónappal párizsi színrelépése után február 26-án került sor a Pleyel teremben (Salle Pleyel), a rue Cadet 9. alatt, főleg lengyel emigránsok előtt. Liszt és Mendelssohn lelkesedését is kivívta. Chopin f-moll zongoraversenye aratta a legnagyobb sikert május 20-án, a Konzervatórium termében lépett fel Ney marsall özvegye, Moszkva (Moskowa) hercegnője által rendezett, Párizs szegényei javára rendezett jótékonysági koncerten. 2. zongoraverseny-ének első tételét játszotta. Korának neves zongoristái között ő adta a legkevesebb koncertet között mindössze harmincat tavaszán a kolera Párizst is elérte. Meghalt Lajos Fülöp király miniszterelnöke, Casimir Périer is. Chopin azonban megúszta a fertőzést. Júniusban köztársaságpárti felkelés robbant ki, amelyet vérbefojtottak júniusában egy sokkal kényelmesebb, első emeleti lakásba költözött, a rue de la Cité Bergère 4. alá, egy csöndes szűk utcába. A 702. számú lakás lett az övé egy bérházban. A Cité Bergère is a Chaussée s Antin környékéhez tartozott. Ebben a lakásban is állt egy zongora, melyet Camille Pleyel, a legkiválóbb francia zongorakészítő és egyben új barát ajándékozta neki. Chopin összeismerkedett a lengyel-amerikai Paul Émile Johns-sal, aki zongorista és zeneszerző, New Orleans-i gyapotkereskedő- és zeneműbolt tulajdonos volt egy személyben. Johns, aki zongoravásárlás ügyében járt a francia fővárosban, Pleyel párizsi zongorakészítő révén ismerkedett és barátkozott össze Chopinnal. Chopin neki ajánlotta az opus 7-es Öt mazurkáját. Johns volt Fryderyk egyetlen amerikai barátja. Johns 1800-ban, Krakkóban született, lengyel apától és cseh anyától, de Amerikában nőtt föl. New Orlansban legalább hat koncertet adott. Fryderyk 1832-ben ismerte meg a New Orleans-i Paul Émile Johnst, James Fenimore Cooperrel pedig a lengyel hazafias bizottságok révén találkozott. Barátja, Julian Fontana, mielőtt letelepedett volna Párizsban, néhány évig New Yorkban élt; az idős költő, Niemcewicz múltjában pedig a West Point-i tiszti akadémián kívül még Philadelphia és az ottani Filozófiai Társaság is szerepet játszott. Walenty Radziwiłł herceg tanácsára Chopin fellépett Jean de Rothschild báró estélyén. James Rotschild és felesége, Betty kifinomult kulturális ízléssel rendelkezett, James barátkozott Heinrich Heinével, az önkéntes párizsi száműzetésben élő német-zsidó költővel, aki Chopinnek is közeli barátja volt. Chopin nem sokkal Párizsba érkezése után Heinrich Heine és lengyel arisztokrata kapcsolatai jóvoltából (Rotschildékat barátság fűzte a Czartoryski családhoz) ismerkedett James Rotschilddal.

17 17 Betty Rotschild mindenesetre már 1832 végétől kezdve Chopin tanítványa volt, egyike a legelsőknek. Chopin barátsága a későbbiekben kiterjedt James fiára, Nathanielre (akinek Lajos Fülöp király bárói címet adott) és feleségére, Charlotte-ra. A gazdag Rothschild család zenés estélyén való fellépését követően, egyből híres lett. Keresett zongoratanát lett, de Noalles hercegi családnál órákat adott a hercegkisasszonyoknak, Astolphe de Custine márki barátja lett. - Chopin bekapcsolódott a párizsi szalonok társasági életébe. Delfina Potocka grófnő kitüntette kegyeivel. Párizs ez idő tájt Európa intellektuális és művészeti központja volt. A prózaírók közül például itt volt Honoré de Balzac (felesége: Eveline Hańska grófnő lett), Victor Hugo, Stenhal, George Sand. Alfred de Musset, Alfred Victor de Vigny és Heinrich Heine költők, Hector Berlioz, Felix Mendelssohn és Gioacchino Rossini zeneszerzők. Eugène Delacroix, Chopin barátja vezetésével festők társasága is élt itt. Eugène Delacroix ( ) legjelentősebb festményei: A khioszi mészárlás; Algériai nők; Dante bárkája; A Szabadság vezeti a népet ben Ludwika Chopin férjhez ment Józef Kalasanty Jędrzejewicz közigazgatási jogászprofesszorhoz, Chopin régi barátjához. Chopin huszonkét éves korában szeretett bele a szépséges Delfina Potocka grófnőbe, aki született muzsikus volt. Ez volt élete első beteljesült szerelme ban, Drezdában ismerte meg, amikor Varsóból Bécsbe tartott. - Delfinát tizennyolc évesen vette feleségül az oroszbarát Mieczysław Potocki, akivel boldogtalan házasságban élt. Hat év után elvált férjétől és Párizsba költözött. Az öregedő Flahaut gróf, majd az Orleansi herceg, Lajos Fülöp király fia, valamint Monfart herceg, I. Napóleon unokaöccse is osztozott kegyeiben. Zygmunt Krasiński, a lengyel romantikus költő sok éven át volt Delfina kedvese. Amikor Chopin Párizsba érkezett, nyomban meglátogatta. Delfina kitűnően zongorázott, szép szoprán hangja volt november 17-én Chopin vendégségben volt Potocka grófnőnél. Hamarosan életre szóló barátság szövődött közöttük, és Chopin nemcsak nagyszerű énekest fedezett föl Delfinában, hanem megértő társat is. Olykor együtt énekeltek. Később mindig Chopin kísérte. A befolyásos lengyel barátok körének bővülésével ezután Czartoryski herceg és családja fogadta örökbe Fryderyket. Adam Jerzy Czartoryski az orosz cárnénak, Sándor cár anyjának volt egykori kedvese. - Ő volt a varsói felkelést követően a párizsi lengyel emigráns hazafiak vezetője. Czartoryski alapította a párizsi Lengyel Irodalmi Társaságot, amelyhez Chopin 1833-ban csatlakozott. A Czartoryski család először a párizsi Faubourg du Roule-ban lakott, a Fraubourg St-Honoré közelében, később pedig megvásárolta a Notre-Dame-tól keletre fekvő kis Szajna-szigetet, az Île st-louis túlsó csücskén álló Hôtel Lambert-t, amely hatalmas, ötemeletes, tizenhetedik századi építmény volt, tágas kerttel. Hôtel Lambert egykor Voltaire és kedvese, Châtelet márkiné otthona volt. Az Hôtel Lambert volt a város legelőkelőbb magánlakosztálya. A emigráns lengyelek központja lett. Chopin gyakran megfordult a Szt. Lajos-szigeti nagy palotában, amely hétfőnként nyitotta meg szalonját. Chopin hosszú, nyugalmas estéken át játszott Czartoryskiéknak és barátaiknak, de a lengyel menekültek javára rendezett jótékonysági hangversenyeken és bálokon is szerepelt. Chopint már az Hôtel Lambert-be tett első látogatása alkalmával bemutatták a huszonöt éves Marcelina Czartoryskának, aki házassága révén lett Adam herceg unokahúga. Marcelina Czartoryska is egy életre szóló barátságot kötött Chopinnal. Marcelina született Radziwiłł volt. Már gyermekként Bécsbe került, ahol Karl Czerny (Beethoven tanítványa és Liszt tanára) tanította zenére. Huszonhárom éves korában férjhez meg Aleksander Czartoryski herceghez. Marcelina az 1840-es évek elején lett Chopin tanítványa. Marcelina Chopin halálánál is jelen lesz, és Chopin halála után a művész zongoraművészetének örököse lett április 2-án Liszt Ferenccel együtt szerepelt a beteg ír színésznő, Herriette Smithson jótékony célú előadásán, aki abban az évben ment feleségül Hector Berliozhoz. Április 3-án Liszttel együtt részt vett Henri és Jacques Herz koncertjén. A négy zongoraművész két zongorára írt darabot játszott közepe táján Miklós cár amnesztiát hirdetett a novemberi felkelés minden lengyel résztvevőjének.

18 18 Az idősebb Chopin arra biztatta Fryderyket, hogy érvényesítse útlevelét a párizsi orosz nagykövetségen. Ez lehetővé tette volna, hogy - ha akar büntetés kockázata nélkül visszatérjen Lengyelországba, de Chopin amúgy is még a felkelés előtt távozott, és külföldön sem vett részt semmiféle aktív összeesküvésben. Chopin francia útlevelet kért. Chopin később Aleksander Hofmann lengyel orvossal együtt bérelte a Rue de la Chaussée d Antin 5. sz. alatt lévő, korábban dr. Hermann Franck újságíró-természettudós korábbi lakását a Cité Bergère közelében, amely a lengyel emigránsok egyik gyülekező helye lett. Az 1832-től Párizsban élő Adam Mickiewicz ( ) is megfordult itt. Berlioz is zongorázott, Delfina énekelt, Heine is sokszor eljött. Liszt megtanulta az Etűdöket ban Chopin számos művét kiadták. Chopin és Hoffmann apja jó barátok voltak odahaza. Amikor a Fryderyknél öt évvel idősebb Aleksander, aki harcolt a novemberi felkelésben, Párizsba érkezett, hogy ott gyakorolja orvosi hivatását, úgy döntöttek, megosztoznak a Chaussée d Antin-i lakáson júniusának közepén költöztek be. Hoffmann javaslatára meglátogatta a csellista Franchomme-t friss levegőjű, falusi otthonában, amely a touraine-i Côteau mellett volt a Loire völgyében. Hoffmann, miután csaknem két évet lakott Chopinnel, hazament Lengyelországba. Nyilvános fellépésének sorozata december 15.-én zárult, amikor részt vett Hiller Párizsi zeneakadémián rendezett koncertjén, ahol Hillerrel és Liszttel együtt Bach három zongorára írt versenyművének egyik tételét játszotta el. Hiller pedig saját Második szimfóniá-ját adta elő ben kilenc darabot publikált. Egyre híresebb lett, műveit gyakran játszották. Zenei lapokban (Gazette Musicale, Revue Musicale) zenekritikusok dicsérték. Mendelssohn és Moscheles ugyan kritizálták, a konzervatív berlini porosz egykori katonatiszt, Heinrich Friedrich Rellstab zenekritikus pedig kikelt ellene, de a német Karl August Kahler, Schumann barátja azonban védelmébe vette. Rellstab évek múltával megbarátkozott Chopin műveivel. Párizsban új barátai közül a szicíliai Vincenzo Bellinivel, a Norma szerzőjével összebarátkozott. Amikor Aleksander Hofmann visszatért Sziléziába, helyét gyermekkori barátja, Jaś Matusiński töltötte be. - Jaś Matusiński az ötödik lovasezred orvosa a németországi Tübingenben szerzett orvosi oklevelet, és a párizsi École de Medicine-ben szerzett professzori címet. Matusiński 1834 közepén érkezett Párizsba, és összeköltöztek. a Rue de la Chaussée d Antin 5. sz. alatt lévő lakásban. Matusiński a zenében is járatos volt, és játszott fuvolán május közepén Chopin és Hiller az aacheni Alsó-Rajnai Zenei Fesztiválra utaztak, ahonnan a düseldorfi zeneigazgatóvá lett Mendelssohnnal Düsseldorfba és Kölnbe utaztak tovább. Chopin és Hiller Koblenzen keresztül érkeztek vissza Párizsba ben Izabella Chopin férjhez ment Antoni Barciński matematikatanárhoz, az atyai internátus hajdani nevelőtanárához december 7-én fellépett a francia Berlioz konzervatóriumi koncertjén. A műsor Berlioz koncertszimfóniája, a Byron költeményén alapuló Harold Itáliában volt. Chopin e-moll (No. 1.) Zongoraversenyének Larghettó-ját játszotta (középső tétel), amely még nem hangzott el a párizsi nagyközönség előtt. Karácsony első napján Stoepel délelőtti jótékonysági hangversenyén lépett fel Liszttel együtt Pleyel új hangversenytermében, a rue Rochechouart-on tavaszán Chopin négyszer lépett fel. Február 25-én Érard zongoragyáros termében Hillerrel együtt, március 22-én ismét a Pleyel teremben rendezett koncerten másik három zongoristával együtt április 4-én a lengyel emigránsok javára rendeztek koncertet a Theâtre des Italien-ben, ahol Liszttel együtt zongorázott. François-Antoine Habeneck, a Párizsi Konzervatórium igazgatója vezényelt. A tenor Adolphe Nourrit és a szoprán Marie-Cornélie Falcon énekelt. Hegedűn Heinrich Wilhelm Ernst játszott. Április 24-én François-Antoine Habeneck jutalomjátékára gyűltek össze a konzervatóriumban. Chopin Esz-dúr Grande polonaise brillante, utolsó zongorára és zenekarra írt műve nagy sikert aratott. Chopin itt ráébredt, hogy alkalmatlan a nagyméretű koncertezésre, és ezzel befejezte a nyilvános fellépések sorozatát. A július második felét a Párizs melletti üdülőhelyen, Enghienben töltötte.

19 19 A téli időszak már az első párizsi években szabályszerűen visszatérő légúti betegségeket és általános rossz közérzetet hozott Chopin számára. Az első igazán komoly válság 1835-ben következett be. Chopin francia állampolgár lett, és augusztus 1-jén francia útlevelet kapott. Ez év őszén postakocsira szállt, és Franciaország északkeleti részén, Németországon és Ausztrián átszáguldva a cseh fürdővárosba, Karlsbadba (Krlový Varý) utazott, hogy meglátogassa éppen ott időző szüleit. Augusztus 15-én este, tíz, országúton töltött nap után érkezett meg. Szülei nem is sejtették, hogy fiúkkal találkozhatnak. Fryderyk boldogsága szülei mellett négy hétig tartott. Ez volt az utolsó találkozásuk. Három hét múlva, a nyár végén, szeptember 6-án közösen a sziléziai Cieszynbe utaztak, ahol meglátogatták Bedřich Thun-Hohentstein grófékat. A gróf két fia korábban Chopin tanítványa volt Párizsban, és most, amíg Fryderyk a kastélyban tartózkodott, a gróf húszéves lányának, Josefinának is adott órákat. Megajándékozta továbbá egyik leggyönyörűbb, valószínűleg Karlsbadban komponált keringőjével, a Grande valse brillante, (Op. 34, No. 1) kéziratával. A szülei Boroszlón át Varsóba utaztak, Fryderyk pedig Drezdán át Párizsba indult. Szeptember 14-én búcsúztak el egymástól. Még öt napot töltött a kastélyban, majd útra kelt. Chopin 1835-ben Drezdába látogatott. Szeptember 19-én este érkezett meg a drezdai Stadt Gotha Hotelbe, és szinte azonnal egyik első gyermekkori barátjába, Feliks Wodzińskibe botlott. Chopin felkereste Wodzińskiékat. A Wodziński család az előző hónapban költözött Genfből Drezdába, feltehetően azért, hogy közelebb legyenek a gróf fivéréhez, Maciejhez. Wincenty Wodziński húszezer hektáros földbirtok ura volt, birtokainak nagy része Kujaviában terült el. A Wodziński családnak az oroszok kormányozta Lengyelország és Poroszország közötti határ mindkét oldalán voltak földjei. Egyik ősük, egy Orsetti lány Itáliából Bona Sforza királynő kíséretében jött Lengyelországba, amikor az, Öreg Zsigmond (Zygmunt Stary) ( ) lengyel királyhoz ( ) ment feleségül. - A Wodziński család az 1830-as felkelés előtt javarészt Chopinék otthonától nem messze, egy varsói lakásban lakott. A fiúk együtt jártak líceumba Fryderykkel, egy éven át pedig Chopinék diákotthonában laktak, amíg édesanyjuk a lakás csinosításával foglalkozott. A lányok otthon tanultak. A két család között nagyon szívélyes viszony volt, vasárnaponként felváltva hívták meg egymást ebédre. Fryderyk legalább egyszer nyári vendég volt Wodzińskiék vidéki udvarházában, Służewóban. Wincenty gróf és felesége, Teresa asszony két fiával, Feliks-szel és Kazimierz-zel Chopin együtt járt iskolába. - Kisebbik fiuk, Antoni nem volt Drezdában. - Wincenty gróf és felesége, Teresa lányai Mária, Józefa és Teresa. Wodzińskiék az évi fölkelés melyben Antoni és Feliks is harcolt - bukását követően négy évre Svajcban, Genfben telepedtek le, majd egy évet Drezdában töltöttek, ahol Chopin is találkozott velük. Chopin beleszeretett a 16 éves Maria (Maryna) Wodzińskába. Maria Genfben francia nevelőnőtől tanult franciául, angol nevelőnőtől angolul, zongorázni pedig az ír komponistától, John Fieldtől, aki akkoriban ott élt. Maria igen tehetségesen rajzolt, és a Genfi Művészeti Akadémia óráit látogatta. Słowacki, a romantikus lengyel költő, és Louis-Napóleon (a későbbi III. Napóleon) mindketten szerelmesek voltak Mariába. Słowacki Mariának dedikálta Svájcban című költeményét. Adam Mickiewicz is 1834-ig gyakran látogatta Wodzińskiékat. A lány szülei később ellenezték a házasságot. Maria nagybátyja, Maciej Wodziński ellenezte idilljüket. Chopin 1835 szeptemberében búcsúzott el tőlük. A búcsú ihlette új keringőjét, az Asz-dúr keringőt (Op. 69. No. I.). A kézirat jobb sarkába odaírta, pour Mlle, Marie, és aláírta: F. Chopin, Drezno (Drezden), septembre Chopin e szenvedélyes, ugyanakkor lírai keringőben úgy komponálta meg a triót, hogy a bal kézben tizenkétszer ismétlődő hang a Frauenkirche déli kongatását idézi; a középrész pedig ritmusos crescendo, amely szenvedélyessé erősödve utánozza a ház felé közeledő postakocsi kerekeinek baljós nyikorgását. Október 3-án, Drezdából azonban még boldogan, egy következő évi találkozást tervezgetve indult haza Chopin. Lipcsében október elején két napot töltött. A lipcsei Gewandhaus élére nemrég kinevezett Mendelssohn és Chopin az egész vasárnapot, október 4-én együtt töltötték, és játszottak egymásnak. Chopin eljátszotta 1. zongoraverseny-e zongoraszóló részeit, az új opus 25-ös Etűdök-et, és új Desz-dúr noktürn-jét (Op. 27, No. 2); Mendelssohn ezt meg is tanulta. Mendelssohn új Szent Pál-oratóriumát játszotta el.

20 20 Október 5-én, a német Mendelssohn révén megismerkedett a vele azonos korú Robert Schumann-nal, és Schumann menyasszonyával, az ugyancsak kiváló zongorista, Clara Wieckkel is. Schumann révén egész Németországban hírneves lett. Október 6-án Chopin Heidelbergbe utazott, hogy meglátogassa kedvenc tanítványa, a tizenhat éves Adolf Gutmann családját és a két Pereire-Diller nővért, a Chopin család barátait. Október 16-án érkezett vissza Párizsba a Chaussée d Antin-i lakásba. Útközben rosszul lett, s Párizsba érve magasra szökött a láza, köhögött és vért köpött. Orvosai - élükön dr. Raciborskival - egyelőre súlyos influenzára gyanakodtak. A beteg azonban olyannyira legyengült, hogy nemcsak környezete kezdett a legrosszabbtól tartani, hanem Chopint is halálfélelem gyötörte: azt képzelte, hogy a temetésére hívó harang szavát hallja. Elkészítette végrendeletét; Lengyelországban pedig még a halálhíre is elterjedt. Ám hamarosan lényegesen jobban lett, bár rendkívüli mértékben legyengült, továbbra is köhögött és gyakran berekedt Párizsban Lisztnek vetélytársa akadt az osztrák Sigismund Thalberg zongoraművész személyében. Delfina Potocka 1836 szeptemberében visszatért férjéhez Tulczynba. Közben 1835 novemberében Chopin meghűlt, lázas lett és vért köpött. Felépülését követően újra Drezdába készült április 9- én az Érard teremben rendezett koncerten Chopin Liszttel együtt lépett fel, közvetlenül mielőtt Liszt áprilisban Svájcba távozott kedvesével, Marie d Agoult-val; közös fellépésüket búcsúhangversenynek szánták. Újabb kompozíciói jelentek meg. Fryderyk második, f-moll zongoraversenye 1836-ban Delfina Potockának szóló ajánlással jelent meg Párizsban. Május 3-án, a régi Lengyelország alkotmányának ünnepén, Chopin tizenhét hazafias költeményhez rögtönzött zenét, noha csak egyet (a Hulló falevelek címűt) jegyezte le. Szintén Májusban két új noktürn és két polonéz jelent meg Párizsban, Londonban és Lipcsében július végén Marienbadban találkozott Wodzińska grófnővel és Mariával a Zum Weissen Schwann (A fehér hattyúhoz) Szállodában. Fryderyk az új opus 25-ös ciklus első két etűdjét tanította Marianak. Maria, aki tehetségesen rajzolt, vázlatokat készített Chopin fejéről, miközben a művész játszott és magyarázott, aztán leültette egy karosszékbe, hogy megfesse arcképét. Amikor elkísérte őket Drezdába, szeptember 9-én sikertelen lánykérésre került sor. Maria 1841-ben férjhez ment Józef Skarbek grófhoz, de házassága boldogtalan lett. Később Władysław Orpiszewski felesége lett. Chopin lelkes híve és zongoraműveinek tolmácsolója maradt. Kéthetes drezdai együttélés után el kellett válniuk. Wodzińskiék szeptember 10-én indultak służewói birtokukra, ahol a gróf már várta őket. Chopin Marianak dedikálta A gyűrű című (Stefan Witwicki versére írt) dalát. Chopin Lipcsén keresztül indult vissza Párizsba, és Lipcsében újra találkozott Schumannal és Clara Wieck zongoraművésznővel, és virágot helyezett el Józef Poniatowski herceg síremlékénél. Lipcséből Kassel, Frankfurt és Heidelberg érintésével tért vissza Párizsba október elején Chopin új lakásba költözött a Chaussée d Antin 38-ba. Liszt Ferenc a közeli Hôtel de France-ban lakott szerelmével, Marie d Agoult grófnővel, aki írói álnévként a Daniel Sternt használta. Ekkoriban tértek vissza Svájcból, ahol George Sand is meglátogatta őket. Chopin október 24-én, Liszt Ferencéknél, egy szűk körű művészi összejövetelen a Hôtel de France-beli lakosztályukban, a rue Lafitte 23. alatt ismerkedett meg a különc természetű francia írónővel, George Sand-nal (Aurore Dupin Dudevant), aki fiával, Maurice-szel és lányával, Solange-zsal lakott ott. George Sand akkor hallotta először játszani Chopint. - George Sand írói álnevét egyik barátjától, Jules Sandeau-tól kölcsönözte. Első novellájuk Jules Sand álnév alatt jelent meg, a Revue de Paris-ban, Prima Donna címmel. Közös regényük, a Rose et Blanche volt. George Sand első önálló műve az Indiana volt. A George nevet első regénye elfogadásakor, Szent György napján vette fel. November 5-én Sand vacsorára hívta Chopint új Chaussée d Antin-i lakásár, kizárólag Liszt Ferenc és Marie d Agoult társaságában december 13-án Copin meghívta Lisztet, d Agoult asszonyt, Custine márkit és a tenor Adolphe Nourrit és öt lengyel jóbarátja mellett George Sandot is. Sand asszony aznap este lengyel nemzeti színekben jelent meg, fehér ruhát viselt, széles, vörös selyemövvel. Chopin szalonjában lengyelekkel körbevéve, Liszt és Chopin zongorázott, majd Adolphe Nourrit, a híres tenor énekelt Liszt zongorakíséretével. George Sand egész este szivarozott és a tüzet bámulta.