WOSINSKI MÓR ÉLETRAJZA

Átírás

1

2

3

4 » WOSINSKI MÓR ÉLETRAJZA IRTA HAUGH BÉLA SZEKSZÁRD 1908.

5 Nyomatott Molnár Mór könyvnyomdájában Szekszárdon.

6 I. Wosinsky ásatás közben Születése. A család nemessége. Wosinski Szaniszló és Valentin. Mór szülei. Neveltetése otthon és a kalocsai gimnáziumban. Pécsett papnövendék lesz. Tanulmányai és elsrurodalmi kísérletei. Wosinski Mór született márczius?8-án Tolnán, Tolna vármegye egyik meglehetősen élénk forgalmú városkájában. Még ugyanazon napon meg is keresztelték, s a keresztségben Mór, József neveket kapta, de ez utóbbit sohasem használta. A Wosinski család lengyel eredetű, 1 s igen régi nemesi törzsből származott. Azonban Mór 1 A családra vonatkozó adatok nagy részét Wosinski István úr volt szives rendelkezésemre bocsátani. 1'

7 4 atyja, Wosinski József, a ki a lengyel szabadságharcz leverése után Magyarországba menekült, fiainak nem engedte meg, hogy a nemesség után kutassanak, s azt használják. Keserűen emlékezett vissza a lengyel nemesség viszálykodására, a mi Lengyelország pusztulását okozta, s azzal' érvelt, hogy a nemesség Magyarországon is jogczímet szolgáltat a könnyelmű, dologtalan életmódra. Ez okból a Wosinski család nemességéről eddig jóformán senki sem tudott. A meglevő okiratok tanúsága szerint a család Lengyelországból, a Brodzic nemzetségből származott. Nevét Wosin falutól vette. (Wosini Wosinski de genere Brodzic.) Lengyel kutatók 1 a Brodzic nemzetség czímerét 1038-ból származtatják, s ilyenformán a legrégibbek közé tartozik. E czímer pajzsának vörös mezejében három sárga kereszt van elhelyezve olyképen, hogy az egyik lefelé, a másik kettő oldalt van irányítva, s középütt mind a háromnak vége egy gyűrűben egyesül. A pajzs fölött öt struccztollal ékesített sisak látható. A czímer eredetét illetőleg a lengyel irók a következő magyarázatot adják: Midőn I. Kázmér, Lengyelország királya, Maslaus zsarnokkal és a vele szövetkezett jaczvingokkal háborút viselt, egy óriási erejű lengyel vitéz azzal tűnt ki, hogy állandóan a király oldala mellett tartózkodott, s urát a legnagyobb hűséggel és bátor- 1 Poprocki, Okolski, Klenoty, Rutka.

8 5 sággal védte. A hőst érdemeinek clismeréseül Kázmér egy nagy kiterjedésű birtokkal, s az említett czímerrel ajándékozta meg. Minthogy ennek a vitéznek szép, hosszú bajúsza veit, a czímer neve is Brodzic lett, a mi hosszú bajúszt jelent. A családra vonatkozó hiteles adatok tulajdonképen csak 1675-től kezdve állanak rendelkezésre. Ezen adatok szerint a Wosinskiak nagy része a papi és orvosi pályán működött. Köztük említésre méltó az egyik Szaniszló, a ki a XVII. században élt. Ez a Szaniszló a krakkói egyetemen tanult, s a philosophia doctora lett. Később a páduai egyetemen az orvosi tudományok doctorává avatták, de még tovább képezte magát a római és a bolognai egyetemeken is. Majd visszatért Krakkóba, a hol a királyi titkári czímet kapta, 1674-ben Krakkó város tanácsosa lett, két évvel később pedig a krakkói egyetem orvos-doctorává választották. Ebben a minőségben két orvosi értekezést, meg egy temetési éneket adott ki. Szaniszló mostoha testvére, Valentin, szintén irogatott. Bátyja lakodalma alkalmával egy tíz levél terjedelmű üdvözlő verset írt, a melyet két metszet ékesített. E metszetek egyike a Brodzic czímert, másika pedig Szaniszló felesége családjának, a Pestalozzi családnak czímerét ábrázolta. Voltak a családban előkelő állású papok, s az egyik ág asztalnoki méltóságra emelkedett. Wosinski Mór édes atyja, József Krakkóban

9 6 született október 22-én. A gimnázium négy alsó osztályát Posenben elvégezve, gyógyszerészgyakornok lett, s itt 183(M)an megszerezte a gyógyszerészi oklevelet. Ebben az évben ütött ki a lengyel forradalom. A hevesvérű ifjú a fölkelők közé állt, s karddal kezében végigküzdötte az egész szabadságharczot. Több csatában vett részt, míg végre a fölkelés elnyomása után 1831-ben Magyarországba menekült. Először Pozsonyban állapodott meg, később Pesten kapott állást mint gyógyszerész. Pesten 1848-ig tartózkodott, s ez idő alatt beiratkozott az orvosi egyetemre. Még a magyar szabadságharcz kitörése előtt megkapta az orvosi oklevelet, s mint sebész-, szemész - és szülészmester (magister chirurgiae) jött Tolnára gyakorló orvosnak. Tolnán azzal kezdte működését, hogy beállt a honvédek közé, s mint főorvos, részt vett a szabadságharczban. A tolnai nemzetőrökkel végigvonult Zombor és Kula felé, s nagy odaadással töltötte be orvosi tisztét ben nőül vette Glatz Katalint, Glatz János pesti gyógyszerész leányát. Ebből a házasságból öt gyermeke született: Mária, Mór, István, Katalin és Ilona. Orvosi minőségben negyven éven keresztül működött Tolnán, s ez idő alatt megszerezte a közönség bizalmát, közbecsülésre tett szert. Különösen kitűnt abban, hogy a betegségeket hamar fölismerte, s így könnyen is gyógyította. Nemcsak mint belgyógyász ért el sikereket, de a női bajok

10 7 kezelésében, a sebészetben és a szembetegségek gyógyításában is kiváló volt. Betegei nagy bizalommal viseltettek iránta; már egyszerű megjelenése megnyugvást és reményt keltett, s bíztató szavaival szinte suggerálta az egészséget. Míg családja körében és a társaságban komoly? zárkózott ember volt, a beteggel szemben rendkívül szívélyes és gyöngéd tudott lenni, szinte együtt érzett vele, s mindent elkövetett, hogy visszaadja egészségét. Mintha két különböző lélek lakozott volna benne. Egészen más ember volt akkor, a mikor betegeit gyógyította, s más ember volt otthon. Gyermekei nem igen emlékeznek rá, hogy valaha nevetni látták volna. Szórakozást nem ismert. Eleme volt a munka. Minden idejét reggeltől estig, sokszor éjjeleit is betegeinek, meg olvasmányainak szentelte. Erre a soha nem szünetelő tevékenységre rászoktatta gyermekeit is. Amint ő folytonosan dolgozott, fiaitól is megkövetelte, hogy állandóan foglalatoskodjanak. Bár családja körében nagy elfoglaltsága miatt keveset időzhetett, azért mindig éber figyelemmel kisérte gyermekeinek fejlődését. Ha fiai a tanulmányokkal elkészültek, rendesen a ház mellett levő kertben adott nekik munkát, s mindig utána nézett, hogy ezt csakugyan elvégezték-e. Egy alkalommal a két fiú, Móricz és István, kerti munkájukat hanyagul végezték; a szigorú apa büntetésül este egy ágy nélküli szobába zárta őket, hogy kénytelenek legyenek a kemény padlón aludni.

11 8 De az apai szigorúságot kijátszotta az édes anya gyöngéd jó szive. Éjfélkor az ablakon keresztül párnákat dugott a szobába, a melyeket kora reggel ugyancsak az ablakon keresztül tűntetett el, nehogy az apa észrevegye, hogy fiai puha vánkosokon töltötték az éjszakát. Mert akkor még nagyobb büntetés következett volna. E szigorúság olykor túlságosnak és érthetetlennek látszott, pedig józan megfontolásból származott. Egyik leányát például nem engedte el egy mulatságba, a melybe nagyon vágyódott. Ruha és minden szükséges készen volt, de az utolsó pillanatban jött a kérlelhetetlen tilalom. A siránkozó könyörgésre csak azt felelte az öreg úr: tanulj meg lemondani. E szigorú külső alatt azonban melegen érző sziv rejtőzött. Életének legfőbb czélja volt, hogy gyermekeinek sorsát biztosítsa. Ezért kényszerítette őket a folytonos munkára, s ezért iparkodott megértetni velük, hogy a kiszabott kötelesség pontos elvégzésén kívül is kell dolgozni, ha az ember boldogulni akar. Szilárd akarattal valósította meg terveit, és soha el nem tántorodó erős elhatározással haladt czélja felé. Más emberek véleménye nem befolyásolta, az akadályok nehi csüggesztették, a küzdelemhez a vallásból merített erőt, a bajokban Isten akaratában talált megnyugvást. Bízott az isteni gondviselésben, és jámbor hittel imádkozott reggel meg este. öreg korában pedig, mikor plébános

12 fiánál, Móricznál, élvezte a nyugalmat, szent könyvek olvasásában gyönyörködött. Mély vallásosság jellemezte Móricz édes anyját is, a ki szelídségével, gyöngédségével nagyban enyhítette az apa rideg szigorúságát. Míg férje betegeinél volt elfoglalva, ő gyermekei között töltötte idejét, s szerető gondossággal beczézte őket. Velük játszott, meséket mondott nekik, segített munkájukban, védelmezte az apai szigorúság ellen, s imádkozni tanította őket. A vasakaratú apa inkább munkára, szorgalomra, örökös tevékenységre sarkalta gyermekeit, a nőies érzésű, szelid anya istenfélelemre, emberszeretetre, jószívűségre, gyöngédségre nevelte kicsinyeit. E kettős hatás alatt nevelkedett Móricz is ; a munka szeretetére, meg a nemesszívűségre a családi körben kapta az első oktatást. A lankadatlan szorgalom, s a szívbéli jóság volt jellemének mindenkor legfőbb vonása. A családban sajátította el a német nyelvet, a mely tulajdonképen anyanyelve volt. A családi társalgás állandóan németül folyt. A szülők beszéltek ugyan magyarul is, de nem tökéletesen. Nem is igen volt rá szükség, mert Tolna község lakosságának legnagyobb része németül beszélt; még az 1891-i népszámlálás alkalmával is nyolczezer léleknek a fele volt német, s ma is jóformán mindenki érti e nyelvet. Az elemi iskolában, a hova Móricz ig négy éven keresztül járt, ugyancsak németül tanítottak, magyarul

13 10 keveset. Gyermekéveit tisztára német nyelvű, de hazafias érzésű emberek között töltötte. At yja gyakran megemlékezett a dicső Kosciuskóról, Lengyelország szomorú sorsáról. Saját hazáját találóan hasonlította Magyarországhoz, s a magyarság keserű fájdalmát könnyű volt átéreznie akkor, a mikor a lengyel szabadságharcz leverésére gondolt. Könnyű és természetes volt érzésben magyarrá válnia, bárha nyelvünket nem is sajátította el. Olykor a két ország múltját is összevetette. Mindkettőre ragyogott a dicsőség napja, s mindkettőé lehanyatlott. Szóba került néha maga Tolna is, a hol megtelepedtek, s a hol réges-régen, 444-ben Attila először verte meg a római seregeket. Akkor még Alta-Ripa-nak hivták. A honfoglalás után várfalakkal körülvett királyi birtok lett, s nyoma van annak is, hogy a királyi városok között említették. Megfordult Tolnán Szent István, s itt törvényeket alkotott; lakott falai között az igazságos Mátyás király is. Volt a városkában országgyűlés 1463-ban ; 1518-ban a szomorú emlékű II. Lajos ide hívta össze az ország, rendeit, s a hely, ahol a tanácskozás folyt, ma II. Lajos-tér néven ismeretes. A mohácsi vész után a reformátusoknak majdnem száz éven át virágzó collegiumuk volt Tolnán. A történelmi megemlékezések Móricz figyelmét erősen megragadták, s mint maga említette, már gyermekkorában kíváncsian vágyott tudni régen mult dolgokat. Egyébként a könyvek iránt akkor még nem igen érdeklődött. Kissé csintalan

14 fiú is volt, és István öccsével szívesen vett részt némely gyermekkalandban. De erre ritkán nyílt alkalma, mert édes apia szigorúsága, meg az anyai gondosság otthon tartotta. A ház mellett levő kert volt a testvérek játszóhelye, s itt szerette meg Móricz a virágokat és a madarakat. Plébános korában háza télen is tele volt virággal, a melyeket maga öntözgetett, gondozgatott; s nyáron, hacsak lehetett, plébániája kertjébe ment imádkozni és olvasgatni. A szülői házban dívó állandó együttartózkodás kifejlesztette benne azt az erős ragaszkodást, a melylyel szülői és testvérei iránt viseltetett mindvégig, öreg atyját a legnagyobb szeretettel halmozta el mindenkor, s a hajdan szigorú jobbot tisztelettel csókolta meg férfi korában is. Testvéreivel mindig a lehető legjobb viszonyban élt; évenkint meglátogatta, vagy vendégül látta őket. Ha valamelyiküknek tanácsra, bíztatásra, támogatásra volt szüksége, Mór minden habozás nélkül, szives készséggel hozta meg a testvéri szeretet önzetlen áldozatát. 11 Nagy hatással volt rá az a körülmény is, hogy atyja sokszor emlegette a lengyel nép mély vallásosságát, különösen Móricz öreg anyjáét, a ki vasárnaponkint mindig magával vitte fiát a szomszéd község temlomába, s anya és fiú az úton is lengyel nyelvű szent énekeket dúdoltak. E tekintetben mégis legközvetlenebbül hatott Móriczra édes anyjának példaszerű vallásossága, a kivel szinte versenyzett az ájtatoskodásban. Nemcsak a rendes imádságokat végezte el, nem-

15 12 csak a köteles időben járt templomba, hanem örömest ministrálgatott elemi iskolás tanuló korában, s otthon játékból oltárt készítve, misézgetett, ministráns gyermekül pedig valamelyik pajtását kérte föl. Mindenkinek feltűnt a különben élénk fiú vallásos áhítata, s szinte érthetetlennek látszott a vidám kedélylyel, meg az olykor megnyilatkozó pajkossággal vegyült komoly istenfélelem. Ugyanilyen buzgó hitű gyermek volt a legfiatalabb Wosinski leány, Ilona is, a ki később szintén Isten szolgálatára szentelte életét, zárdába lépett. A tolnai elemi iskola elvégzése után Móriczot atyja a jezsuiták kalocsai főgimnáziumába adta. Ez volt a legközelebbi középiskola, egyúttal biztosítékul szolgált arra, hogy itt a fiú vallásos érzülete tovább fejlesztetik. Az 1865/6. iskolai évet már Kalocsán töltötte. Első félévi bizonyítványa szerint viselete példás, figyelme és szorgalma kellő, írásbeli dolgozatainak külalakja szabályos; hetvenhat tanulótársa között a huszonhetedik volt. Kitűnő érdemjegyet csak a vallástanból kapott, a többi tárgyból jót és jeleset. Közepes tanulónak mutatkozott, s ilyen is maradt hat éven keresztül, mig a kalocsai gimnáziumba járt. Azonban későbbi bizonyítványai kiemelik ernyedetlen szorgalmát, kitartását, példás viseletét, s tanárai nemes indulatú, finom modorú fiúnak ismerték. Kalocsán kétségkívül erősödött, fejlődött vallásos buzgalma, s e tekintetben sok társa

16 13 közül kivált. A feltűnően vékony fiú abban is különbözött a többitől, hogy igen gyorsan nőtt. Rohamos fejlődésére azt az élczet faragták, hogy a megrendelt ruhából addigra kinő, mire a szabó elkészíti. Szivesen vett részt pajtásaival apró diákcsinyekben. Ha leczkéit megtanulta, örömest elkalandozott a szabadban, hogy virágokat szedjen, s a természet szépségeiben gyönyörködjék. Kiszedte a madarak fészkeit, ürgéket öntött, fürdött a tilosban, birkózott, dohányzott, épen olyan volt, mint többi egészséges véralkatú diáktársa. De a kötelesség pontos teljesítésében alig múlta felül valaki; s nemcsak a magáét végezte el ritka kitartással, hanem három évvel fiatalabb István öccsét is, ki szintén a kalocsai gimnáziumba járt, folyton serkentette, buzdította. Kissé nehezen tanult ugyan, de szorgalmával legyőzött minden nehézséget. S ezen szorgalmából folyt, hogy a rendes leczkéken kívül mással is foglalkozott. Ekkor már szeretett olvasni, különösen az utazásokról szóló műveket forgatta nagy kedvvel. Többször említette, hogy már kis gyermek korában erősen vágyódott messze fekvő, ismeretlen világrészek beutazására. Kalocsán régi érmek gyűjtésével is foglalkozott, de ezt később abbahagyta. Lengyeli szerepléséig ez az egyetlen nyom, hogy a régiségek iránt különösen érdeklődött. Kalocsán tanult fuvolázni, s itt kezdte elsajátítani a francia nyelvet. Mikor a hatodik osztályt végezte, azzal a kéréssel járult atyja elé, engedje meg neki,-hogy

17 14 a papi pályára léphessen. Atyja nem szívesen adta beleegyezését, de vallásos anyja, kinek legforróbb vágya volt, hogy Móricz fia pap legyen, mégis kieszközölte, hogy szigorú férje meghajolt kettőjük kívánsága előtt. Hanem a szelid édes anya nem érhette meg azt a boldog napot, mikor fia reverendába öltözött. Az év elején meghalt. A családot a váratlan csapás nagyon lesújtotta. Móricz fájó szívvel hagyta el a szülői házat, s azzal a reménységgel lépte át a pécsi papnevelő-intézet küszöbét, hogy a munkában fog vigasztalást találni. Tanult, dolgozott is serényen, s bár itt sem volt kitűnő tanuló, mégis a jobbak közé tartozott júliusában tett érettségi vizsgálatot. A vallástanból, német nyelvből és történelemből dicséretes jegyet kapott, a többiből jót, s ezek alapján tanárai érettnek nyilvánították. Az 1873/4. iskolai évben végezte a theologia első folyamát közepes eredménynyel, úgyszintén a hátralevő hármat is. A közepes eredmény után ítélve, még senki sem gyanította, hogy társai közül messze ki fog emelkedni. Jó pajtásnak, kedves barátnak ismerték, a ki midenkor közvetlen, őszinte, kedélyes és jószívű volt, a ki társaihoz nagy szeretettel ragaszkodott, s finom, előzékeny modorával, tapintatos, békés viselkedésével ismerőseinek vonzalmát, szeretetét biztosította a maga számára. Amolyan színtelen, derék jó fiúnak Ígérkezett, a kit nem hajtanak merész vágyak, hanem az élet

18 15 minden körülményeihez alkalmazkodva, csendes falusi plébániáján híveinek meg társaságának fogja szentelni napjait. Ugy látszott, hogy csak kötelességből tanult, mert szellemi tevékenységgel járó életpályára lépett, s hogy a szellemi tevékenység azért volt neki életszükséglet, mert intelligens családból származott. Azonban a pécsi papnevelő-intézetben eltöltött évek nemcsak a papi életre való, kötelességszerű előkészületben múltak el. Itt már komolyan foglalkozott a történelmi tudománynyal is, olvasta a magyar és német remekírókat; a franczia nyelvben úgy tökéletesítette magát, hogy egyik barátjával szövetkezve, egy Francziaországból Pécsre került nyelvmesterrel társalogtak sétáik közben. Itt kezdett írogatni is. Theologus korából hátramaradt jegyzeteinek nagy része oly dolgokat toglal magában, a melyek azt mutatják, hogy első sorban papi hivatásának akart élni. Ezen magyar, franczia és német nyelven írt jegyzetek jórészt kivonatok, mások munkáiból kiszedett gondolatok, Dupanloup és Flechier egy-egy kitűnő szónoklatának részben v«*gy egészben való másolatai. Különös kedvvel jegyezgetett ki olyan hasonlatokat, a melyeket egyházi beszédekben hatásosan lehetett alkalmazni. De kiírt olyan részeket is, a melyek a keresztényi szeretetről, a világ múlandóságáról és hiúságáról, az ember végczéljáról, a hit titkairól, az isteni gondviselésről, a pap magasztos hivatásáról és hasonló dolgokról szólnak.

19 16 Báró Eötvös József művei, kivált Gondolatai szintén megragadták lelkét, s ezek közül is kijegyzett néhányat, a melyik érzéseivel leginkább megegyezett. Eötvösön kívül szerette olvasni Vörösmarty, Petőfi és Tárkányi verseit ; a német remekírókat is, különösen Goethét tanulmányozta nagy buzgósággal. A szépirodalom iránt különben erős hajlandóságot kellett éreznie, mert első irodalmi kísérletei is novellák fordításai voltak. De ezen vonzalmát később egészen elmosta a régészet szeretete, úgyannyira, hogy férfikorában nem volt érzéke a költészet iránt. Alig iratkozott be a pécsi gimnázium hetedik osztályába, máris belépett rendes tagnak a papnevelő-intézetben levő, s ma is virágzó Szent Pál Társulatba. Ennek a félszázad óta fennálló irodalmi iskolának czélja a növendékpapok képzése, s ez főleg a gyakorlati életre irányul. De nem kizárólag egyházias jellegű, hanem a szépirodalmi törekvéseket is jelentékeny szerephez juttatja. A társulatba való belépés akkor még nem volt kötelező, mindenkinek szabadságára volt bízva, s tagjai lehettek nemcsak a theologusok, hanem a philosophusoknak nevezett hetedik és nyolczadik osztályos tanulók is. A Szent Pál Társulat évkönyvébe kezdettől fogva bejegyezték azokat a jobb munkákat, a melyeket tagjai készítettek; itt találhatók Wosinski első irodalmi kísérletei is.- Hetedik osztályos korában egy fordítást

20 17 készített Lessing Vom Altér der Oelmalerei czimű értekezése után. E száraz és nehéz nyelven megírt értekezést meglehetősen rosszul fordította le. A német szöveghez való ragaszkodása miatt a fordítás te'e van magyartalansággal, s olykor annyira zavaros, hogy alig érthető. Legföljebb azért érdekes, hogy Wosinskinak a művészetek iránt való szeretetéről tanúskodik. Semmivel sem sikerültebb A menyasszony sírja czímű novella, a melyet Sellen Gusztáv után fordított németből a következő 1872/3. iskolai évben. Ezen érzelgősen kezdődő s ízléstelen humorral végződő, különben is gyarló novella talán épen mulatságos fordulata miatt nyerte meg Wosinski tetszését. De nem lehetetlen, hogy az érzelgős hang is tetszett neki. Első éves theologus korában ugyanis egy érzelgős hangú és szerelmes tárgyú magánjelenetet fordított francziából igen ügyesen, választékos nyelven és folyékony előadással. A lirai magánjelenet czíme Hero és Leander Flóriántól ben részt vett a Szent Pál Társulat pályaversenyében, s egy arany jutalmat nyert A vallás alapja a boldogságnak czímű tanulmányával. Ebben kifejtette, hogy vallás nélkül sem az állam, sem a család, sem az egyén nem lehet boldog; a boldogságot pedig a vallásban gyökeredző hit, remény és szeretet nyújthatja. A világosan elrendezett s jól megírt értekezés egyes állításait magyar, latin, franczia és német idézetekkel iparkodik támogatni, épen úgy, Haugh : Wosinski Mór életrajza. 2

21 18 mint régészeti műveiben az analógiákkal. Jellemzően nyilatkozik itt előadásának sajátossága is, a körmondatos hasonlatokban bővelkedő, szónokias stíl. Ebből az évből való még Kind Frigyes német író regényes idylljének fordítása: A kádársegéd és a Gondolatok, melyet Pensée de Pascal et Nicole czímű franczia munka nyomán készített. A következő esztendőben az irodalmi iskolának alpénztárosa, 1876-ban pedig főpénztárosa volt. A társulat pénztárát, mint a számadások mutatják, ritka pontossággal és lelkiismeretességgel kezelte, épen úgy, mint később a kezére bízott közpénzeket ban írt még egy értekezést Miért ellensége az eyyház a közös iskolának czímmel. Ebben rajongó lelkesedéssel fej-. tegeti mindenkor kedves meggyőződését, hogy az ember nevelésében a tudományos képzés mellett sem szabad elhanyagolni a szív nemességének kifejlesztését. Ezt pedig csak a vallásos neveléssel lehet elérni, s mivel a közös (állami) iskolákban elhanyagolják a vallást, azért ellensége az egyház az állami oktatásnak.

22 II. Pappá szentelése és káplánkodása. Lengyeli plébános. A gróf Apponyi család hatása. Irodalmi tevékenysége és első ásatása. A lengyelt sáncz fölfedezése, jelentősége, A magyarországi régészet kezdete. A kőkori ásatások és az irodalom Wosinski előtt ben szentelték pappá Pécsett. Első miséjét Lourdes-ban akarta bemutatni, de kisérő társa útközben megbetegedett, s így ő sem folytatta útját. Mégis, hogy első miséjének emléke valamely nevezetesebb helyhez fűződjék, Máriaczellbe ment, s ott misézett első ízben. Püspöke ugyanebben az évben kinevezte a Baranya megyében levő Gödre községbe segédlelkészszé, hol 1879-ig működött. Innen a gróf Apponyi család kegyurasága alá tartozó tolnamegyei Aparra került szintén kápláni minőségben. Mint segédlelkész, vallási kötelmeinek élt, s áhítatos buzgóságával hamarosan megnyerte híveinek vonzalmát. Ez a vonzalom őszinte szeretetté változott, mikor megismerték jó szivét, meg előzékeny, tapintatos modorát. Szívesen érintkezett az emberekkel, meghallgatta az ügyesbajos falusiak panaszát, s ha módjában állott, készségesen segített azokon, a kik hozzá fordultak. De maradt ideje arra is, hogy tanulmá- 2*

23 20 nyait gyarapítsa. Tétlenül sohasem hevert, hanem mikor egyedül volt, elővette könyveit; olvasott, tanult, jegyezgetett. Szerette olvasni a magyarok történetét, de szivesebben foglalkozott a rómaiakkal s a népvándorlás korában szereplő különféle népekkel. Nagy kedvvel készített egyházi beszédeket, olyanokat is, a melyeket csak később mondott el. De káplán korában még nem találta meg tevékenységének határozott irányát. Legfőbb vágya volt tenni, dolgozni; de hogy mit, azzal még nem volt tisztában. Egyelőre csak folyton gyarapodó könyvtárában búvárkodott, és tanulta a franczia nyelvet A franczia nyelvben való jártassága és kellemes modora egy alkalommal feltűnt gróf Apponyi Rudolf özvegyének, a ki fiát, gróf Apponyi Sándort is figyelmeztette, hogy Wosinski nem a közönséges emberek fajtájából való. A tudománykedvelő gróf csakugyan érdeklődni kezdett a fiatal káplán iránt, s ennek az érdeklődésnek az lett az eredménye, hogy 1881-ben, mikor a lengyeli plébános súlyosan megbetegedett, a grófnak, mint pátronusnak ajánlatára Dulánszky püspök a huszonhét éves Wosinskit nevezte ki administrátorrá, néhány hónap múlva pedig a lengyeli plébános halála után a kit Wosinski csodálatos önfeláldozással ápolt, plébánossá. Lengyel a legnevezetesebb fordulópont életében. A vallásos és ritka műveltségű grófi család körében bő alkalma nyílt az cnművelő-

24 21 désre, tanulmányainak gyarapítására, s irodalmi tevékenységének kifejtésére. Itt lett régészszé, itt tárta föl a világhírű őskori telepet; tulajdonképeni tudományos munkálkodása innen indul ki, ide kapcsolódik, s később is ide tér vissza. Lengyel szabta meg életének további irányát, a mennyiben kizárólagosan a régészeti tudomány művelésére szentelte erejét; Lengyelben és Lengyellel szerezte meg hervadhatatlan érdemeit. De a kör, a melyben mozgott, egyébként is befolyásolta fejlődését. A gróf vendégszerető kastélyában sok kitűnő ember fordult meg, a kik műveltségükkel nagy hatást gyakoroltak a fiatal Wosinskira. A gróf közeli rokonaival, a művészetek szeretetét mindenüvé magukkal vivő herczeg Borghese-család tagjaival való érintkezés ösztönözte arra, hogy hozzáfogjon az olasz nyelv tanulásához. S bár ezt nem sikerült úgy elsajátítania, mint a francziát, mégis később eredetiben olvashatta a szakjába vágó olasz munkákat, s levelezésbe bocsátkozhatott az olasz régészszel, Pigorinival, a kinek működését épen a Borghese herczegek ismertették meg Wosinskival. Ugyancsak ők figyelmeztették némely, Olaszországban napfényre került őskori leletre, a melyek analógiául szolgáltak a lengyeli tárgyakhoz. Nagy hatást gyakorolt Wosinski érzületére és gondolkodására á két költői lelkületű grófnő: egyrészt gróf Apponyi Sándor édes anyja, a ki angol, meg orosz nyelvű régészeti munkák lefordításával

25 22 segítette elő Wosinski régészeti ismereteinek gyarapodását; másrészt a gróf művészi hajlamú felesége, a ki képeket rajzolt Wosinski műveihez. De legnagyobb hatással volt rá maga a gróf. A nagyműveltségű főúr, a ki elődeitől örökölte a tudományok szeretetét, nemcsak azzal tűnt ki, hogy Magyarország műveltségtörténetének szempontjából egy nagyjelentőségű könyvtárt és metszetgyűjteményt 'gyűjtött össze, s a kinek nemcsak az az érdeme, hogy a bibliographiában páratlan szakember, hanem tudományos kutatásainak eredményét fel is dolgozta, ki is adta. 1 A jeles művekben bővelkedő könyvtárt a gróf Wosinski rendelkezésére bocsátotta, esetleg meghozatta azokat a drágább régészeti műveket, a melyek különben nehezen megközelíthetők. Általában minden módon rajta volt, hogy Wosinski munkálkodását elősegítse, és megkönnyítse. A lengyeli sáncz ásatási költségeit viselte, a telepet borító erdőt kivágatta, Wosinski külföldi tanulmányútjait lehetővé tette, régészeti műveinek kiadásában támogatta, s a szekszárdi múzeum létesítésekor lengyeli gyűjteményét átengedte. Áldozatkészségében alig ismert határt, mikor arról volt szó, hogy a hazai tudománynak valamely szolgálatot tehet. 1 I. Isotae Nogarolae Veronensis opera, quae supersunt, omnia. Collegit Alexander comes Apponyi. Ismertette Wosinski Mór a Szekszárd és Vidéké ben II. Hungarica. Magyarországra vonatkozó külföldön megjelent könyvek I. II.

26 23 Wosinski tudományos törekvéseit, szorgalmát, buzgóságát sokra becsülte, s tudta méltányolni is, mert ő szintén munkában töltötte idejének nagy részét. De igaz tisztelettel viseltetett a pap és az ember iránt is. Őszinte, baráti érzéssel ragaszkodott hozzá, s ennek nem egy ízben adott kifejezést Wosinskihoz írt leveleiben. Mint bizalmasát értesítette utazásairól és egyéb magánügyeiről; ha Wosinski valamely sikert ért el, sietett őt üdvözölni. Ha pedig bajokban volt része, iparkodott megvigasztalni. A világot és embereket a mélyen gondolkodó és nemesen érző bölcs nyugodt tekintetével néző főúr véleménye s tanácsai bizonyára mélyen hatottak Wosinskira, s keserűségei között nagy megnyugvására, vigasztalására szolgálhatott az a tudat, hogy a nemeslelkű grófot a benső barátság és őszinte nagyrabecsülés fűzte hozzá. A gróf bizalma és szeretete fejében Wosinski szivét is egészen betöltötte a pátronusa iránt' érzett mély tisztelet és hálás ragaszkodás. Talán senkit sem becsült oly rajongó tisztelettel, mint épen gróf Apponyi Sándort. Lankadatlan tevékenységének egyik rugója volt, hogy a gróf iránt érzett tiszteletét kifejezze, s annak állandó szeretetét a maga számára biztosítsa. Alig rendezkedett el Lengyelben, engedélyt kért, és kapott, hogy az Apponyi család hőgyészi levéltárában kutathasson. Szándéka volt megírni az Apponyiaknak Tolna megyében való szereplését, de csak az anyagot gyűjtötte össze. A kidolgo-

27 24 zás abban maradt, talán azért, mert maga a gróf is foglalkozott a család történetének megírásával, s 1906-ban A Péch nemzetség czímen 1 meg is jelent a munka első része, mely az Apponyi családnak a mohácsi vészig terjedő, majdnem hétszáz éves szereplését öleli fel. Egyidejűleg gyűjtötte az anyagot Lengyel község történetének megírásához is, de ezt sem dolgozta föl. E levéltári kutatása alkalmat nyújtott arra, hogy régi iskolatársával, Kammerer Ernővel, a ki szintén ily kutatásokkal foglalkozott, fölújítsa az ismeretséget. Egymást támogatták a munkában, s e réven ismeretségük felbonthatatlan baráti viszonynyá fejlődött. Ebben az időben jelentéktelen tanulmányt írt a Szekszárd és Vidéke czímű újság számára Tinódi Sebestyénnek Tolna megyében való szerepléséről, s telén Romaisz Ferencz paptársával lefordította Henri Lasserre Les evénements miraeuleux de Lourdes czímű munkáját. A fordítás 1884-bon jelent meg Budapesten Lourdes csodaeseményei czímmel. Régészeti tanulmányoknak mindezideig kevés nyoma van, de 1882-ben már készít jegyzeteket, a melyek római régiségekre vonatkoznak. Gróf Apponyi Sándor archeológiai készsége, s a lengyeli kastélyban levő régiséggyűjtemény bizonyára fölkeltette érdeklődését, meg a régmúlt iránt való szunnya Ismertette Wosinski a Tolnavármegye cz. lapban

28 25 dozó kíváncsiságát; s épen ez adta meg a lökést arra, hogy részletesebben foglalkozzék a homályba burkolt korok tárgyaival. A gróf gyűjteményében van egy harang is, melyet Lengyelhez közel eső birtokán, Szárazpusztán találtak. S inig a hőgyészi levéltárban Száraz-puszta történetére vonatkozó adatokat gyűjtögette, azon a helyen, a hol a harangot évekkel előbb találták, ásatást rendezett. Ez volt első ásatása és pedig sikeres ásatása. Nagy lelkesedéssel írt Kammerer Ernőnek, s tudatta, hogy ráakadt egy épület fundamentumára, mely csupa terméskőből volt rakva. Talált ezenkívül emberi csontokat s koporsószegeket. «De a legérdekesebb tárgyakra írta említett levelében a szántóföldek azon táján akadtam, a hol eddig szántás közben kő- és téglatörmelékre bukkantak, s a hol a hajdani Száraz falu létezhetett. E tárgyak közt van egy celta-kori sziklakőből készült gyönyörű példányú csiszoló eszköz, egy nálunk még oly ritka, s leginkább Mexikóban előforduló obsidian nyílhegy, egy bronzkori, kőfejtésre használt, csákányhoz hasonló koponyavájó gyilkos szer, egy római érem, s egy szintén bronzból készült római melltű, a mostani divatos Sicherheits-Nadel-féle szerkezettel, melyre csak nemrég kért egy leleményes német patentet. Daczára tehát annak, hogy a jelen falu csak 1723-ban kezdett épülni, mit különben csak szintén újabban föllelt okmányok alapján böngésztem ki, régibb múltjáról mit sem