Dobbanó szívek. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2Ö13

Átírás

1 J e s s i c a B i r d Dobbanó szívek Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2Ö13

2 1 A. J. Sutherlandet abban a pillanatban lenyűgözte a cső* dör, ahogy megpillantotta az állatot. fis ezzel nem volt egyedül. A töm eg mcgbüvölten állt. m int a hivő közönség egy hipnotizőr hatalmában, merev tekintettel, akár az élőhalottak. Követve uruk hívását, lassan hömpölyögtek, mint egy gleccser, nyomakodva a kordonnal elzárt terület felé. ahol a lovat kiállították. A. J. minden tőle telhetőt m egtett, hogy átfurakodjon a csődületen, de a többiek sem voltak tétlenek. Torlódás keletkezett, könyökök lódultak, akár a hokiütók. ahogy az em berek előbbre küzdötték magukat. Mivel A. J. nem volt ügyetlen, különösen ha arról volt szó, hogy megszerezzen valamit, amit igazán akar. maga is elhelyezett egy-két védekező döfést, míg az első sorba nem ért. Karját összefonva kiengedte addig visszatartott lélegzetét, ahogy immár akadálytalanul szemlélhette a fekete csődön. Sok jó telivért látott már Virginiában, de ehhez foghatót egyet sem. A ló. fejét magasra szegve, ellenséges közönnyel bámult a tömegre. Itt ő parancsolt: királyként uralkodott környezetén. M indenki más csak a helyet foglalta. Csillogó wöre kékesfeketén villant a fényben, tarkával türelmetlenül csapkodott összevissza. Sötét patája dobolj

3 goit a földön, neki feszült a kötőféknek, ahogy a vezetőszáron tartották a lov.iw.ok. Izmos teste niellett eltörpültek a körülötte lévő alakok; ö uralta a helyzetet, nem az az öt ember, aki próbálta féken tartani. A férfiak óvatosan, feszülten járkáltak körülötte. Ahogy a tömegben mindenki, ők is tisztában voltak a hírével. Nem volt éppen a legjobb. A. J. elgyönyörködött a csódörbcn. Minden mozdulatában ott volt az. erő. a gyorsaság ígérete, egyszerre volt atletikus és költői. Megvető viselkedése m ögött szenvedélyes intelligenciát és vasakaratot érzett. O tt, a lökdösődő töm eg első sorában A. J. elhatározta magát. Ez a ló volt a legcsodálatosabb teremtmény, amivel valaha találkozott. És ó meg akarta szerezni. - Az árverés tízezer dollárról indul - szólt a kikiáltó. A. J. keze a magasba lendült. A ló vérvonalát tekintve égbekiáltóan alacsony ár volt. Zűrös természetét figyelembe véve magas. - Tízezer dollár ott. Ki ajánl tizenegyet? Valahol a tömegben felemelkedett egy másik kcz. A küzdőtéren izgatott várakozás m oraja hullámzott végig. Sokan csak azért jöttek, hogy közelebbről szemügyre vehessék az állatot; kevesen gondoltak vásárlásra. Most mindenki kíváncsi volt. kié lesz végül. - Tizenegy. Megad tizenkettőt? A. J. bólintott. A másik licitáló tizenháromezret ajánlott; ő azonnal rálicitált tizennéggyel. Kis várakozás után az ár felkúszott tizenötezer dollárra. - Megad érte tizenhatot? - nézett feléje az. árverésvezető. A. J. habozás nélkül bólintott. HI>Ik.'H.1 pillanatban mostohabátyja megragadta a karját. 14

4 - M it művelsz? - kcrdczie Péter Conrád kiguvadt szemmel. - M ire tippelsz, mit művelek? - Arra. hogy újabb elhamarkodott döntést készülsz meghozni. Ész nélkül belekevered magad egy újabb zűrös helyzetbe. amiért persze megint nekem kell majd megfizetnem. - Ahogy a kikiáltási ár tovább emelkedett, egyre heveseb- Iktii győzködte nővérét. - Hallottad már. miket beszélnek erről a jószágról? - Ha m egbocsátasz - A. J. elhúzódott tőle. Esetlen tánclépésekkel huzakodtak. ahogy a lány próbált S2abadulni. - Húszon kétezer dollárnál tartunk - mondta az árverésvezető. A. j. újra felvette a szemkontaktust a kikiáltóval, és bólintott. A tömeg moraja felerősödött, együtt hullámzott az. árverés menetével. - Hagyd abba! - sziszegte Péter. A. J. rá se hederített. A másik licitálót figyelte. Az, akár egy fékező mozdony, lassan elvesztette a lendületét; de még nem szállt ki a versenyből. Hosszú szünet következett, aztán ismét emelkedett az ár. A lány egy szempillantás alatt megtoldotta egy újabb ezressel. - N e merészeld megvásárolni ezt az állatot! - követelte Péter. Pejét rázva az árverésvezető felé fordult, kezével fejére m utatott, hogy jelezze a lány bcszámíthatatlanságát. M ikor ismét rajta volt a licitálás sora, A. J. dühösen a bátyjára meredt, és olyan hangosan szólalt meg, hogy a sokaságban mindenhol hallani lehetett. - Harmincezret fizetek a csődörért. A közönség egy em berként hördült fel meglepetésében; a kikiáltót szemlátomást meghökkentette szerencséje. És a lány könnyelműsége. Péter, megscmmisülten A. J. pimaszságától, hebegni kezdett.»í

5 - Ö öö, harmincezer dolláros ajánlat - szól«az árverésvezető. a tömegben a másik licitálót keresve. - Harmincezer, először. - T e megőrültél! - kiáltotta Peter. Őrjöngve próbálta leállítani az. árverésvezetőt, de a férfi csak a fejét rázta Peter drámázása láttán. A licit érvényes volt, ahogy azt mindenki nagyon jól tudta. - Harmincezer, másodszor. Peter a kudarctól frusztráltan ökölbeszorította kezét. é\ taktikát váltva, dölyfös megvetésbe burkolózott. - Nem vállalom a felelősséget a zűrért, amit kavartál - mondta A. J.-n ck. - Túlságosan sokszor kellett helyrehoznom a forrófejűséged következményeit. Ha mindezt folytatni szeretnéd, egyedül csináld. Ideges kis rántásokkal egyengette kasmírzakója hajtókáját. Az őzbarna szín harmonizált selyemszövet nadrágjával és krémszínű garbójával, de mindez keveset javított a halovány összképen. Pasztellszínű megjelenésében az egyetlen élénk felütést a mellényzsebéből kikandikáló jajvörös zsebkendő képviselte, ügy tányér zabkásába pottyant chilipaprikára emlékeztetett. A. J. végignézett saját ruházatán. Viseltes, de tiszta farmert. pólót, dzsekit és l>őrc$izmát viselt. Gesztenyevörös hajzuhatag.it nagyrészt a Sutherland Versenyistálló lógóját viselő baseballsapka alá rejtette, a maradék kontyba kötve verdeste a nyaks/ittjet. Praktikus, kényelmes. Jelentéktelen. - Harmincezer, harmadszor. - lvzt nagyon meg fogod bánni - jelentette ki Petet. lv/t a/ ígéretet A. J. már korábban is hallotta tőle. Azt jelentette, hogy ha meggondolatlan tettének önmagában nem lenne negatív következménye. Petc-r majd gondoskodik róla. 16

6 - Csak azt bánnám, ha nem sikerüli volna megszereznem - dünnyögte. - Hladva - jelentette az árve résvezet ö. - A es szánni tetei, vi négyéves, Sahb.it h nevű csödör a Sutherland Versenyistállónak. Pcter frusztrációja újult erővel tört elő, ahogy a kalapács lecsapott. - A rohadt életbe, m ikor lesz már ennek vége? M ikor nősz végre lel, és hagyod abba ezt a szédült viselkedést? A. J. figyelte, ahogy bátyja arca eltorzul a haragtól, miközben belelovalja magát egy első osztályú diihrohamha. Kiterjedtebb, mint a harmadosztályú, jegyezte meg magában. mert az pusztán toporzékolást és fújtatást foglal magában; vagy mint a másodosztályú, amely a harmadosztályú elemeit tartalmazza, ném i szóbeli hozzátoldással. Irzck az első osztályú dühroham csalhatatlan jelei voltak: az izzadságtól gyöngyöző homlok és halánték. Már szinte mulatságosnak talált higgadtsággal megfigyelte, hogy a homlok évről évre jellegzetesebbé válik, összhangban azzal, ahogy feljebb hú/ódik a haj vonala. - Péter, kérlek szépen, azért levegőt is vegyél - mondta nyugodt hangon. - Minden rendben lesz. - M ég hogy rendben! Épp most fizettél ki harmincezer dollárt egy olyan lóért, amit senki nem tud megülni! - D e káprázatos! Ezt nyilván még te is észrevetted. És a vérvonala kifogástalan. - Attól, hogy távoli rokonságban van a nemességgel, még nem lesz gentleman. - Képes átugrani minden akadályt, amivel szembekerül. - És legtöbbször a lovasa nélkül! A vérmérséklete sokkal alkalmasabbá tenné a rodeóra. m int a díjugratásra. Vagy inkább ereszd be egy arénába, lengess neki egy vörös posztót. és bármelyik matadort megizzasztja. 7

7 Az emberek lassan köréjük gyűltek, oda vonzotta őket a nem mindennapi licit és az.azt követő vita. A. J. nem törődött velük, de bosszantotta, hogy ahogy a közönségük nő. Péter egyre ripacskodóbbá válik. Péter imádta a figyelmet. és A. J.-nek. miközben figyelte, ahogy kivirul az. idegen tekintetek kereszttüzében, eszébe jutott a fogkrémreklám. melyben gyerekkorában szerepelt. Peter hónapokkal a reklám titán is úgy parádézott, m intha megnyerte volna az Oscart. és a harminc másodperces mii megalapozta a hitét. hogy sz.társágra született. A kamerába elmondott rövidke mondat - Mén tolom n friss, anyu! - utóhatása lassan hús/, éve tartott. - Túlreagálod a dolgot - mondta neki. miközben próbált még egy pillantást vetni a csődörre. melyet az istálló emberei épp akkor vezettek cl. - Te pedig kezelhetetlen vagy! Az istállóm a nyerteseket képviseli. Nálunk van az ország jó néhány legjobb vérvonallal rendelkező lova. és nem fogom hagyni, hogy ezt a vadállatot közéjük ereszd. - Ö nem egy vadállat... - Ez a ló az O ak Bltiff-i Díjugratón levetette a lovasát, kirohant a pályáról, és letarolta a tél nézőteret. - Mindez már a múlté. - A múlt héten történt. - Bajnok lesz. M ajd meglátod. - 1*7, a csódör veszélyes és kiszámíthatatlan. M iért gondolod. hogy hirtelen megváltozik, és nyerni fog? - Mert én fogom lovagolni. Peter felhorkant. - Nem hiszem, hogy akár csak annyi ideig is a hátán bírnál m aradni, m íg mindkét lábad a kengyelbe dugod. A. J.. dühéin-n. hogy elszántságát megmutassa, hangosabban válaszolt, mint ahogy eredetileg szándékában állt. ik

8 - M ajd m egütöd. Két hónap múlva vele indulok a Kvalifikációs Kupán. A körülöttük állók levegőért kapkodtak. Kbbcn a pillanatban rémült kiáltás hallatszott. A. J. hátrafordult; látta, hogy a lovászok fedezéket keresve szanaszét rohannak. Aztán a tömeg is nekiiramodott, mindenki igyekezett gyorsan biztosabb helyre tülekedni. A csódör elszabadult őreitől, átugrotta a kordont, amely mögül a közönség az árverést figyelte, és berobbant a csődület kellős közepébe. Az em berek szétspricceltek körülötte, akár a padlóra szóródott üveggolyók. Már megint, gondolta A. J.. oldalt Péterré sandítva, miközben m indketten futásnak eredtek. Péter arckifejezése ingadozott az önelégült na látod, én m egm ondtam" és a páni félelem között, ahogy a ló őrült patadol>ogással feléjük vette az irányt. A legtöbben a józan eszükre hallgattak, és kimenekültek az elzárt területről, de néhány vakmerő fickó sarkon fordult. és kitárt karral félkört alkotott az állat körül. M egpróbálták a lovat egv nyitott kapu felé terelni, mely egy üres karámba vezetett, de úgy látszott, a csódör sejti, mire készülnek. Egyenesen felejtik szaladt, ahelyett, hogy a csapdájukba sétált volna. Az emberek vzétugrottak, nehogy letapossa őket. A csódör, mint aki jól végezte dolgát, fel-alá rohangált, újabb csínyekre készen; vezetőszára zászlóként lobogott utána. Teljes káosz uralkodott. Az em berek kiabáltak és átkozódtak. A. J. biztos volt benne, hogy a lovat mulattatja az általa okozott zűrzavar. Sikerült elszabadulnia fogva tartóitól, és m egrém ítenie a tömeget; most a lemaradozókat hajkurászva szemlátomást istenien érezte magát. Ha ember volna, most hangosan röhögne, gondolta a lány. *9

9 Péter hangja dühösen sziszegett a fülébe. - Nem hiszem el, hogy haza akarod hozni e/t a szörnyeteget! A. J. mosolyogva nézte a fekete gomolyagként tovaszáguldó állatot. Rugalmas volt és kecses, izmaiban az acél keménysége érződött. - Csak figyeld meg. hogy fut. - Kgvenescn a pokolban köt ki. ha rajtam múlik. Miután újabb tíz perc eltelt, és a lovat senki sem tudta megfékezni. A. J. keményen a fejébe húzta baseballsapkáját. és az elkerített területre lépett. Rögtön a esódör szemébe nézett. Az állat rászegezte sötét tekintetét, majd feléje iramodott; néhány méterre tőle fékezett le csikorgó patákkal. m ikor a lány egy tapodtat sem mozdult helyéről. Sár fröccsent mindenfelé, ahogy a lő lábai figyelmeztetően kapálták a földet, l ejét le-íbl lóbálva várakozott. A. J. zsebre dugta a kezét: nem m utatott félelmet. A tömeg elcsöndesült. A lány szinte látta, ahogy a ló latolgatja lehetőségeit. Az. hogy valaki ellenszegüljön neki, merőben új élm ény volt számára. Zavarodottnak tűnt. - Na jól van, most már megvolt a szórakozásod - mondta neki A. J. halkan. - Itt az ideje, hogy jól viselkedj. A lő. m intha megérrette volna, am it m ond, megrázta pompás lejét, és hangosan felnyihogott tiltakozásul, /. hálva lélegzett, kitágult orrlyukakkal, de a lány tudta, hogy ez inkább színjáték, mint kimerültség. Hiába rohangált tom boló őrültként összevissza, fényes fekete szőrén egy csepp izzadság sem látszott. A néma küzdelem alatt A. J. nyugodt közönnyel tekintett a lóra. akár egy hiszti/ő kétéves gyerekre. Belül azonban minden idegs'/ála pattanásig feszült. Az állat minden rezdülését figyelte, észrevette az izmok legfinomabb rándulását a hatalmas hordónyi törzsön, a vér lüktetését a sima bőr alatt húzódó erekben. Figyelte a legkisebb jelet is. Í O

10 mely arra mai. hogy a ló le akarja gázolni, a legapróbb nyom ot, mely a szándékairól árulkodik. Lehet, hogy vakmerő volt. de bolond semmi esetre sem. Nem volt szüksége a lovakkal kapcsolatos évtizedes tapasztalatára ahhoz, hogy óvatos legyen egy ilyen állattal szemben állva, lígv féltonnás csódör. megáldva egv pankrátor személyiségével, nem éppen a biztonság záloga. Egyszóval veszélyes helyzet volt. És egyben izgalmas. - Tudod m it, lehet, hogy pályát tévesztettél. - Folyamatosan beszélve előrelépett egyet. - Remek úthenger lenne belőled. Sabbath prüszkölt, és felágaskodott, a hatás kedvéért. - Kössünk egyezséget - szólt A. J.. és megállt, m ikor körülbelül egyméternyire megközelítette az állatot. - Most lenyugszol, és szépen velem jössz, én pedig megtanítalak, hogyan használd ezt a rengeteg energiádat egy kicsit értelmesebben. Magában mulatott a saját szavain; mintha egy rögbijátékost arra kérne, hogy stoplis lábbelijét szteppeipőre cserélje. M iközben a ló szemlátomást clgondolkodott ajánlatán, A. J. elképzelte, hogy fogja először felnyergelni és megülni. - Tudod, igencsak nagyot esnék, ha ledobnál - szólt lágyan. - Szerencsére általában visszapattanok. Sabbath megeresztett egy újabb vad nyihogást. A lány szelesen elmosolyodott. - Ezt igennek vehetem? Kész lennél megpróbálkozni egy kis sztcpptánccal? A ló gyanakodva közelebb hajolt hozzá, fekete orrát a lány arcához, érintette. I latalmas levegőt vett, beszivta a lány illatát. Aztán fújt egyet, és A. J. sapkája leröpült a fejéről. A. J. a fejét rázta. - I la azt akarod, hogy csodáljalak. 21

11 egyebet is kell tenned, m int kugli/ni egy halom emberrel év lefújni a.vipkámat. Sabbath újra elnvihogta m agit, sörénye villant a levegőben. palái a földet kapálták kettőjük között. Aztán, m int aki hirtelen beleunt az ellenállásba, m eghajtotta nyakát. Iclógaita a fejét. A. J. pillanatnyi várakozás után óvatosan odanyúlt, és a vezetőszárat vékony kez,él>e vette. Amikor a csődör erre csak a Iliiét m ozdította, közelebb m ent. az állat nyakához. Együtt indultak kifelé a ringból. Az egyik lovász bizonytalanul közelebb óvakodott. Némán irányította őket arrafelé, ahol a csődön elszállásolták, aztán eliramodott. A. J.-re hagyva, hogy boldoguljon a lóval egyedül. A. J. bem ent az istállóba, és bevezette a lovat a számára kijelölt bokszba. Talán m ég nem tudod - suttogta, m iközben terelgette az állatot befelé de te meg én nagyszerű csapat leszünk. Továbbra is szemmel tartva az állatot, levette a kötőfékjét. majd becsukta a bokszajtót, és rátámaszkodott. M iközben lehajolt egy kis szénáért, felsóhajtott. - D e legelőször is egy kevés jó modort kell majd tanulnod. Devlin M ccioud a tömeg széléről fásultan figyelte az események alakulását. Pontosan tudta, m ikor fog kitörni a ló. A csődör erőteljes fara keményen megfeszült, mielőtt az. állat nekirugaszkodott, kiválasztva a megfelelő pillanatot az ugráshoz. Abban a bizonyos pillanatban a legénynek, aki a vezetöszárat tartotta, kissé lankadt a figyelme; épp az ellenkező irányba nézett, hátrafordulva nevetgélt valakivel. A ló villámként vágott előre, a fiatal lovász pedig figyelmetlensége jutalmául a sárban landolt, épp hogy megmenekülve az agyontaposástól. M ire a fiú elengedte a vezetőszárat, leginkább egy panírozotr hússzeletre emlékeztetett.

12 M indenki tülekedni kezdett mellette, igyekeztek mcszszebb kerülni a veszélyről, de D cvlin a sérült lábával nem tudott olyan gyorsan mozdulni, mint a többiek. Botjára támaszkodva tartott az elzárt terület széle felé azzal az ügyetlen járásával, amit annyira ríihellt; közben végig szemmel tartotta a lovat. Nemcsak azért néz.ce. mert nem akarta, hogy az letapossa. Ijc volt nyűgözve. A csődör mozgásában olyan erő és kecsesség volt, amilyennel Dcvlin régóta nem találkozott. Arra emlékeztette, ahogy... Kizárta a gondolataiból M ercyt. M ár m ajdnem egy év eltelt a baleset óta. csaknem egy éve, hogy el kellett altatni az állatot, de a fájdalom még m indig elviselhetetlen volt. Ismét eltűnődött azon. vajon mennyi időre lesz még szüksége, hogy feldolgozza gyászát; attól tartott, hogy a szívét összcszorító fájdalom éppolyan örök lesz. mint az, amelyik a lábát kínozza. M ikor végre elért a korláthoz, átbú jt a kordonon, és nézte, ahogy felbomlik a rend. A tömeg meg mindig eszeveszetten tülekedett, akár a lem m ingek vonulás idején. Dcvlin szórakoztatónak találta, ahogy néhányan megpróbálták a karámba terelni a lovat. Ez a csódör egyszerűen tűi okos az ilyen trükkükhöz. gondolta. Egyáltalán nem lepődött meg, mikor az állat kitört az emberek gyűrűjéből. Dcvlin a fejét rázta. I la valaki képes lenne meg/abolázni ezt az állatot, és új utakat találni kirobbanó energiájának, valódi kincs lenne a kezében, fontolgatta. Olyan lenne ez. akár az atom energia hasznosítása - a lóban sűrűsödő hatalmas erő felszabadítása megérné a kockázatot. A csódör elszáguldott mellette magasra szegett fejével, hullámzó felcsapott farkával. Dcvlin a ló új tulajdonosain töprengett. Remélte, hogy

13 :»Sutherland Versenyistálló tudja, mire vállalkozott; de kételkedett benne, hogy alkalmasak a feladatra. Az istállónak sok pénze volt. elsőrendű felszerelése, úszómedencéje; az nyilvánvaló volt számára, hogy bővelkednek a költséges játékszerekben, de az idomitásban elért eredményeikről nem sokat tudott. Az volt az érzése, a csőd őr most próbára teszi őket. Egykori aktív pályafutás.» időszakát idéző szenvedély- Ivei gondolt arra, hogy mennyire szeretné, ha képes lenne megzabolázni az állatot. Szinte égette a féltékenység, mikor viszolvogva a lábára nézett. Ahhoz szokott, hogy a pályán van. cs nem a szélén. A kettő között mérhetetlen volt a távolság: egy év elteltével még m indig azon a senki földjén vándorolt keservesen, amely elválasztotta azt. aki volt. attól, amivé lett. Tekintetéi ismét az előtte tom boló káosz ragadta meg; majd hirtelen egy nő vonta magára figyelmet, aki átlépett a kordonon, és a lóhoz közelített. Magas volt és vékony, de izmos. Devlin nem gondolt többé a csődörre. Nem látta a nő arcát, ezért próbált úgy helyezkedni, hogy jobban szcmügvrc vehesse. Eltöprengett, ki lehet. Kgy lovász? Az. aukciós ház alkalmazottja? Tudta, ha már látta volna, em lékezne rá. Volt valami felejthetetlen a mozgásában. Devlin figyelte, ahogy a csődörhöz m ent, magabiztosan, ringó Oiipővel, hossv.ú lábával keresztülszclve a kordonnal elzárt területet. A férfi úgy érezte, mintha a hasába térdeltek volna; különös fájdalom szorította össze a testét. Tekintetét nem volt képes elszakítani a nőről, görcsösen markolta.1 lvotj.it. mikor a lány megállt a csődör előtt. A lovászfiútól eltérően a lány lankadatlanul figyelt, zsebre vágott kézzel, nyugodtan állt. Ez az. kislány, gondolta Devlin helyeslőén. Szépen, lassan. Csak semmi nagy mozdulat. Figyelte, ahogy a ló é> a nő felmérik egymást. Szcmbe-

14 szökő volt ;i kettőjük közötti különbség. Az. állat sötét volt és szenvedélyes. A nő karcsú és nyugodt. D e ahogy a hatalmas fekete állathoz beszelt, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy valami különleges történik közöttük. Aztán a csódör lefújta a lány sapkáját a fejéről, hogy kiprovokáljon valami reakciót, és mikor nem járt sikerrel, lehajtotta a fejét. Nem volt ez megadás, inkább csak alkalma/kodás a helyzethez, amely bármikor visszavonható. Abban a pillanatban, am i kor a lány megragadta a vezetőszárat, Devlin a tömeggel együtt felsóhajtott megkönnyebbülésében. Igazán lenyűgözte, amit látott. M int minden valóban vakmerő tetthez, bátorság és ostobaság is kellett ahhoz, hogy a lány ilyen közel m enjen a csődörhöz. M eg kell hagyni. ügyesen csinálta, olyan fajta érzékkel, melyet csak a kiszámíthatatlan állatok m ellett eltöltött hosszú évek alatt lehet megszerezni. D e a veszély végig ott kísértett a jelenet közben, és Devlin örült, hogy a lánynak nem esett bántődása. s aztán megtörtént az igazi csoda. A csödör hagyta, hogy a lány elvezesse. A hatalmas ló azt színlelte, hogy beleunt a helyzetbe, így nem tűnt úgy. mintha megadta volna magát, és hagyta, hogy a lány kivezesse a körből. A bizalom apró jele volt ez. M iközben a töm eg szétoszlott, Devlin a ring közepére sántikált. 1.ehajolt, és felemelte a nő sapkáját. Az elejére a Sutherland Versenyistálló impozáns lógója, a két borostyánnal egybefont kezdőbetű volt hímezve. Kiindult, hogy megkeresse a nőt. - Nem engedem, hogy az istállóba hozd - mondta A. J.- nek Péter a csödör állása előtt. M iközben m ostohabátyja tovább ordítozott vele. A. J. elmélyülte!) tanulmányozta Sabbathot. A ló kikukucskált 25

15 a folyosóra;.szemlátomást nag>'jából annyi ügyeimet szentelt Péternek, akár a lány. Vagyis nem túl sokat. - Az isten szerelmére - tört ki végül A. J. -. Sabbath hazajön velünk, és m inden a legnagyobb rendben lesz. am int abbahagyod végre ezt a handabandázást. és békén hagysz. - Ez a ló nem költözhet l>c az istállónkba. - M it javasolsz? Vigyem a házba? Az anyád utálná, ha mindenfelé patanyom ok lennének dédelgetett perzsaszőnvegein. És azt sem hiszem, hogy hajlandóak lennének egy lóajtót is csináltatni, tudod, a macskaajtó mellé. Peter és ő visszaköltöztek apjuk villájába, miután lediplomáztak. Elég kényelmetlen helyzet volt ez a köztük lévő feszültség m iatt, de a ház az istállókhoz való kényelmes közelséget jelentette A. J.-n ek. és elég luxust nyújtott Péter számára. A. J. tudta, hogy apjuk örül, amiért mindketten otthon vannak, de második felesége m ár nem volt ilyen önzetlen. Regina Conrad, aki Péter anyja és az utóbbi tizennyolc évben G arrctt Sutherland felesége volt. fiát mindig is a maga közelében szerette volna tudni, de A. J. jelenléte elegáns otthonukban enyhén szólva nem tette boldoggá. Péter megfeszítette állkapcsát. - Nem állok le ezen vitatkozni. Figyelmeztettelek, hogy ne vedd meg. M egpróbáltam méltányosan viselkedni veled, de mint mindig, hiába. A. J. kezdte elveszíteni lélekjelenlétét, ahogy egyre kevésbé tudott úrrá lenni haragján. Minden erejét összeszedte. hogy ki ne jöjjön a sodrából; keze a gyémántfüggőt kereste. amely egy vékony láncon lógott a nyakában. Ez volt az egyetlen emléke édesanyjától; miközben a csillogó követ morzsolgatta m utató- és hüvelykujja között, próbált megnyugodni. - Péter, bíz/, bennem. M eg fogom tudni változtatni. Én magam fogok vele dolgozni, személyesen. 26

16 - M árpedig ha megtagadom, hogy kifizessem, nem fogsz. A. J. rámeredt Péterre. - Ezt nem gondolod komolyan. - Egy telefon az irodába, cs nem írhatod alá a csekket. - Ezt nem teheted meg. - legyünk cgv próbát. - Rendben, akkor a saját számlámról fogom kifizetni. Péter cgv pillanatra elhallgatott, azon töprengve, mivel vághatna vissza. - Az apád nem fogja engedni, hogy ezen a csőd őrön lovagolj. - Soha nem szól bele az edzéstervembe. - Fogadjunk, hogy ez azon nyomban megváltozik, m i helyt megsúgom neki. hogy kis barátod előszeretettel dobálja le a lovasait. Nem is em lítve, hogy milyen ügyesen terelgeti a tömeget. - Figyelj, nem kéne ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanod ennek az egésznek. - A. J. elengedte a függőt, az. viszszahullott a nyakára. - C sak egy ló lesz a tizenötből, o tt az istállóban. Nem is fogod észrevenni, hogy ott van. - Engem nem is a számarány aggaszt. Ez az állat rosszindulat ú és veszélyes. Nem akarom, hogy tömeges zendülésre kerüljön sor a lovak között. M eg kell védenem az. üzletemet. - Hadd emlékeztesselek rá, hogy a Sutherland Versenyistálló felerészben az enyém. - Te foglalkozol a lovaglással kapcsolatos dolgokkal. Én viszem az üzletet. Es most a rám bízott pénzből harmincezer dollárt csak úgy kidobsz az ablakon. - Ha csak a fedezésből befolyó pénzt nézzük, amellett is nevetséges aprónak tűnik majd a harmincezer liccs. - D e miért fizetnének? A társasága nyújtotta kétes örömökért? Nem hinném. - Biztos lehetsz benne, hogy jó üzlet lesz, ha bajnokká válik. *7

17 - Nem tudhatod. hogy ez a ló bowlingbajnokságon kívül kép«. Icsz-c bármi egyebet nyerni. Az emberek ler ligása a7. egyetlen erőssége, akadályokon árugrásról szó sincs. -- Már indult versenyen korábban is. - Csak bog)' bemutassa, milyen szörnyűségekre képes a pályán. Ez aligha tekinthető ajánlásnak cgy fedezőmén számára. - Henne van a lehetőség. - Igaza van. A. J. megfordult, hogy lássa, ki ad igazat neki. és egy eleven legendával találta szemben magát. Lélegzete elakadt, érverése felgyorsult. O tt állt előtte Devlin M ccioud. kezében az ő sapkájával, olyan közel, hogy jól láthatta a mogyoróbarna szemében táncoló zöld szikrákat is. Ahogy egymásra néztek, elektromosság cikázott a levegőben: a lány szive hevesen megdobbant. H abár jól ismerte az arcvonásait, m ert a férfiról számos cikk jelent meg a pályája során, ez volt az első alkalom, hogy szemtől szembe találkozott vele. és le volt nyűgözve. A bajnok ellenállhatatlanul jóképű volt akkor is, am ikor a folyóiratok címlapjairól pillantott rá. élőben pedig kimondottan igéző. A lány teste bclebizsergcit. Istenem, hiszen ez a férfi gyönyörű, gondolta. T ö b b m int száznyolcvan centi magas volt. széles vállú. karja izmos, tartása kemény és magabiztos. A mélyen ülő szempár, mely ebben a pillanatban éppen ót fürkészte. magas intelligenciáról árulkodott. Sötét haja egv éppen megfelelő helyen lévő forgónak köszönhetően szabadon hagyta homlokár. Bőre napsütötte volt. mint akik sok időt töltenek a szabad ég alatt. Péterrel ellentétben ugyanúgy öltözködött, ahogy ő: farmert és munkásinget viselt, de magabiztos viselkedésének köszönhetően akár mosogatórongyot is tekerhetett volna magára, akkor is uralta volna a terepet.

18 Tényleg ó volt A Nagy Dcvlin M ccioud. személyesen. Nemigen akadt a lovassporc világában, aki ne hallótta volna hírét. Szabad lélek volt, országos sportkiválóság, az O lim piai lx>vascsapar korábbi kapitánya, többszörös aranyérmes, az ország egyik legjobb díjugratója. És ha ez a teljesítmény nem lett volna elegendő ismertségéhez, tragikus sorsa még tovább növelte hírnevét. A. J. pillantása a férfi lábára siklott; a férfi szemében bosszúság villant, mikor észrevette fürkésző tekintetét. - Azt hiszem, ez a magáé - nyújtotta a lány felé a sapkát. Hangja mély volt és érzéki, rekedtsége visszhangot vert a lány fülében, és egész a gerincéig hatolt. Bár számtalan alkalommal figyelte a tévében és a rádióban nyilatkozatait. most hallotta először élőben a hangját. Nagyon sok m indent tudott róla. ráadásul birtoka seni esett messze a Sutherland-farmtől. de eddig még sosem beszéltek egymással. Ez nem is volt meglepő. A férfi keveseket engedett közel magához. Rádöbbenve, hogy már jó ideje a férfit bám ulja, A. J. elvette tőle a sapkát, és Péter felé fordult. - Látod? H a valaki képes felismerni egy bajnokot, hát az ó. - Nem azt mondtam, bog)' bajnok lesz. A lány visszafordult meglepetésében. - D e maga egyetértett velem. - Úgy gondolom, az ugrás valóban a vérében van. Bajnoknak lenni, nos. az egy egészen más kérdés. A hangja mennyeien hangzott, és a lány azon kapta magát, bog)' belefeledkezik a férfi ajkának látványába, ahogy a szavakat formálja. Tökéletesen formált ajkak, állapította meg. az alsó teltebb. a felső egyenes fehér fogsor fölé görbül. Nagy erőfeszítéssel más irányba terelte gondolatait. - Ö ö ö... de ha tényleg megvan benne a vele született tehetség, nyerhet. 19

19 - M i hxszna a világ legcslegjobb alapozásának, ha a falak bizonytalanok, és így nem lehec mcgácsolni a tetőt? - Pontosan ez az én véleményem is - mondta Péter. - N os, akkor m indketten tévednek. Én bajnokot fogok belőle faragni. - Jo b b eredményt érnél cl, ha inkább kutyaeledelnek dolgoznád föl - dörmögte Péter. M iközben o tt állt a nő előtt, aki korábban megigéztc, D cvlin botját arrébb helyezve változtatott súlypontján. Itatta. hogy a lánynak feltűnt a mozdulat, és tekintete ismét a lábára vándorolt; gyűlölte, hogy testi hibája ennyire nyilvánvaló. M ost. hogy közelebbről szemiigyre vette, rájött, hogy valójában ismeri öt. G arrctt Sutherland, a mesésen gazdag mérnök lánya volt: újonc a profi lovasok között. Húszas évei derekán járva épp csak belekóstolt a nagyobb versenyek világába, de igazán ígéretes versenyzőnek túnt. A fickó mellette nyilván Peter Conrad, aki a versenyistállót vezeti. Pétért mellőzve, D cvlin a nőnek szentelte figyelmét, és megállapította magában, hogy átkozottul csinos. Vonásai határozottak, arckifejezése elszánt, szikrázóan kék szeme egyenesen az övébe mélyedt. A férfinak tetszett, amit látott, ligészség lengte körűi, m int az olyan embereket, akik sok időt töltenek s/abad ég alatt, rartásán meglátszott a sport adta erő és könnyedség. Nem vált hátrányára az sem. hogy farmerja épp a megfelelő helyeken dom borodott. A férfi azon kapta magát, hogy megpróbálja elképzelni vörösesbarna haját s/abadon a vállára eresztve. - fin hiszek ebben a lóban - m ondta a lány és azzal fogom kc/.dcni a közös munkát, hogy elindulok vclea Kvalifikációs Kupán. - Mindenki rajtad fog röhögni a mezőnyben - ellenkezett mostohahátyja. JO

20 - De az is lehetséges, hogy ő meg én nyerni fogunk! Kei hónap volt hátra a kupáig, melyen az ország legjobb díjugratói versenyeznek, hogy bekerüljenek a csapatba. mely megküzd hét majd Európa élmezőnyével. A viadal végére a legtöbb pontot elérő versenyző lesz majd az. óceánon átkelő csapat kapitánya, és. mivel az. egész sportága k<>vctkez.ö évben esedékes olim pia lázában ég. ez. a lovas lehet az aranyért küzdő olimpiai csapat vezetői helyének elsődleges várományosa. A Kvalifikációs Kupa rangos esemény volt. a páratlanul fényűző Borcalis Vadász- és Lovasklubban rendezték meg. nyílt verseny formájában, vagyis bárki indulhatott. nem volt szükség korábbi helyezésre. Dcvlin jól ismerte a versenyt. Többször megnyerte. Itt történt a karrierjét kettétörő baleset is. - Ezt nem teheted meg - Péter fel-alá járkált olasz pap u csa pöjében. akár egy ideges m etronóm. - Egyszerűen nem. Mindannyiunkhől hülyét csinálsz. - Köszönöm a támogatást - válaszolt A. J. szárazon, és Dcvlin re nézett. Ahogy Dcvlin viszonozta a tekintetét, látta, hogy a lány szemében ott a bizonytalanság, hiába próbálja rejtegetni. M eg is van m inden oka az. aggodalomra, gondolta. A csődörrel rengeteg m unka lesz, és azt sem lehet előre megmondani, hogy megtérül-e majd a befektetett energia. Az. idő szűkössége és a saját tapasztalatlansága egyformán ellene szólnak. Két hónap nagyon rövid idő bármely hátasló és lovasa számára az összckovácsolódáshoz, még egy engedékeny ló és egy többéves vcrscnytapasztalatial rendelkező lovas esetében is. - Utoljára figyelmeztetlek - vetette oda neki Péter, mielőtt sarkon fordult volna, hogy távozzon. - Meg ne próbáld azt a lovat az istállómba hozni. - Az istállónkba - javította ki a lány. De Péter már elindult kifelé, kényesen kikerülve egy ku- V