IV. FEJEZET. LOVAK GONDOZÁSA.

Átírás

1 V. FEJEZET. LOVAK GONDOZÁSA.

2 1 G.. Lóápolás. Tisztítószerek A szorosabb értelemben vett lóápolás a ló bőrének, szőrén ek, természetes testnyílásainak és patáinak tisztántartása és gondozása. A mindennapi rendszeres tisztításon kívül ideszámítjuk még a ló mosását, fürösztését, nyírását, továbbá a pataápolás különböző követelményeit is Apolás közben a lovakkal jóindulatúan és türelmesen bánjunk. Ha egyik-másik ló érzékenyebb vagy csiklandósabb, ne ütlegeljük, mert ezzel csak jobban megvadítjuk. Megfelelő bánásmóddal a jó csendőr még a legvadabb és legfélénkebb lónak is megnyerheti bizaimát és azután minden nehézség nélkül foglalkozhatik vele. Különös türelemmel bánjunk a sárló kancákkal. lyenkor némelyik feltíínően érzékeny és csiklandós Az istállóban, kivéve a túlságosan alacsony hőfokot, a lovakat ne pokrócozzuk. Ha a z istálló nyáron olyan meleg, hogy a ló ott megizzad, úgy - ha az időjárás megengedi - addig jártassuk a szabadban kézen, amíg leszárad. Naponkint rendesen kétszer van lóápolás: reggel és délután. A reggeli lóápolás - ha kivonulás nincsen - mindjárt etetés utón, kivonulás esetén pedi~ közvetlenül a bevonulás után kezdödjék. A délutáni ló ápolás idejét az évszakok (világosság) szerint szabályozzuk. A lovakat abrakolás alah ápolni nem szabad. A 16ápolásL - ha az időjárás és viszonyok megengedik - l ehető l eg a szabadban végeztessük A lovak eczése végelt igen célszerü, ha azokat az islállók mellelt, árnyékos helyen épíletl korlálokhoz

3 60 kiköt jük. A szabadba való kikötés tartama mílldig az időjáráshoz alkalmazkodjék. Tisztítóeszközök : a csutak, a lókefe, a vakaró, a patatisztítókés fából, a gyökérkefe és a posztó (vászon) darabból készült törlőrongy A tisztításnál az alábbiak szerint járjunk el: A lóápoló lnindkét kezébe annyi puha és száraz de össze nem csavart - szalmát fogjon, amennyit könnyen és lazán összemarkolhat és ezzel karját ívszerűen egymásfelé lendítve, a lovakat alaposan csutakolj a le. A csutakolást a nyak baloldalán kezdje, onnan a mellkason, a hason és faron át folytatva, végül felülről lefelé először az elülső, utána a hátulsó lábakon a csűdhajlásokban fejezze be. Az egyik oldallecsutakolása után, hasonló sorrendben, a másikra kerül a sor Az ~llati testet borító bőr (köztakaró) megvédi az állat szervezetét a külső káros behatásoktól. A bőrből kinövő szőrzet télen hosszab, nyáron rövidebb, amiből azt láthatjuk, hogy a szervezet, illetőleg a bőr alkalmazkodik az időjárási viszonyokhoz az állat szervezetének megóvása érdekében. A bőrben apró, szaba d szemmel nem látható kis lyukaesk81c vannak, ezeket pórusoknak nevezzük, ezeken át történik a bőrlélekzés. A bőr1élekzés igen fontos éleltani folyamat. A ló tisztántartásának, ápolásának elmulasztása, vagy hanyag teljesítése idővel a bőrlélekzés rovására mehet, a bőrlélekzőnyílások vagy pórusok eldugaszolása folytán A ló tiszlításánál legfontosabb a lókefe. A kefélést a testrészeken ugyanabban a sorrendben végezzük, mint a csutakolást. A baloldal kefélésénél a kefe a bal, a vakaró a j obb kézbe való; a j obb oldal Lisziítá sánál fordítva. Egy-egy helyet - mindig a szőr mentén - addig keféljünk, míg a por ki nem jötl belőle s mig a szőr símán nem fekszik. Ha a nyaknak azt a részét akarjuk kefélni ~mel'yre a sör~~y hajlik, akkor először a sörény t hajtsuk at kezzel a maslk oldalra és arra ügyeljünk, hogy ulóbbil össze ne borzoljuk és a kefe széle a sörény iövél ki ne dörzsölje. A fej tisztításakor a kötőféket vegyük le és a lovat állásában fordítsuk meg. Mihelyt a kefe poros, dörzsöljük a vakaróhoz. A dörzsölésnél a kefét a lóápoló, hogya por ne szálljon vissza a lóra, kifelé tólja. A vakaróban felgyülemlett port verjük külön megnedvesített deszkalapra és az ápolás után öntsük atrágyásládába A lekefélés után az üstök és sörény, maj d a farok ápolása következik. Az összeborzolt üstököl, sörény- és farokszőröket először kézzel, majd kissé megnedvesített kefével válaszszuk szét óvatosan. ügyeljünk, hogy a kefefa a szőr tövét ki ne dörzsölje. A szőrtöveket mindkét oldalon keféljük ki és végül az egyik oldalra hajlított sörény t a szőr hosszában addig keféljük, míg símán fekszik. A sörényszőrök szétválasztására fésűt ne használjunk, mert ezzel a szőrt könnyen kitéphetjük. A sörény és farok tövét időnkint, ha szükséges, vízzel, esetleg szappanos vízzel mossuk meg A sörény t - ha szükséges - ritkítsuk. Ezl csak a paracsnok rendelheti el. A ritkítást csak felügyelel alatt, csendőrök végezhetik. A ritkításhoz a balkéz hüvelyk-, mutató és közép-ujjával a megrövidítendő hosszabb szőrsz{)lakból kisebb csomót összefogunk. A jobbkézzel pedig a csomóból a hosszabb szőrsólakai megfol:(juk. Ezután balkézzel a rövidebb szőrszálakat gyökerük felé feltólva, az egész szőrcsomói összeszoríljuk és ekkor a jobb kézben lévő szőrszálak ai hirielen rántással letépjük. A szőrcsomónal(, balkézzel való leszoritásával a szőrszálak gyökerestől való kiiépésél akadályozzuk meg. A gyökerestől kitépett szőrszálak ulánanővésekor borzasak lesznek. A sörény végét azulán ollóval ulána igazítj uk akként, hogya sörény leghosszabb részen 15 cm legyen s a marlól a iarkóig fokozatosan szélesedj ék. A sörény mindig abaloldalra símuljon. Ha a sörény nem feküdnék símán, vagy ha azl egyik oldalra akarjuk szoklalni, akkor kissé mcgnedvesílj ük és lazán befonjuk. A fonásl a sörény tövétől 3-5 cm-re kezdjüle 61

4 A faro]{szőröket, ha szükséges, fel~gyelet~nellett, tépéssel kell megrövidíteni. (L. 117.,P').Ml?~en 10 farokszőre általában mozgás közben acsankg er]en. A füleket kin yírni vagy a szemen és orron lévő hosszú szőröket levágni nem szabad. A bokaszőrt nem szabad lenyírni. A fedőszőrök és sörény lenyírása csakis indokolt állatorvosi javasatra történhet A lekefélés és hosszú szőrök ápolása után a lovakat száraz posztóronggyal szőrmentén símára dörzsöljük le, azután megnedvesitett puha vászonronggyal e lőször a szemeket, azután az orrlyukakat, a szájszélet és a végbélnyílás (kancáknál hüvely) környékét mossuk meg Legvégül a pataápolás következik. A patákat először nagyjában a fából készült patatisztítókéssel a sártól, trágyától megtisztítjuk, azután ronggyal vagy csutakkal megmosva letöröljük. Fémből készült patakést használni nem szabad. Különösen ügyeljünk arra, hogy mosás közben a megnedvesített csűdöt és a patát, de különösen a csűdhajlást puha szalmával vagy ruhával szárazra töröljük. A szarufal legfelső, a szaruk védőanyagat képező úgynevezett fedőréteget késsel, üvegcseréppel, homokkal vagy bármely más tárggyal lekaparni Lilos. F.rdes vagy pikkelyes felületű patákra (különösen a pártára) tegyünk nedves ruhát. gy a pikkelyek fellazulnak és száraz ruhával ledörzsölh etők. A tisztára mosott de.. ' m~g kls~é nedves patákat hetenkinl 2-3-szor palazslltal zs'ozzuk be. A patazsírt nem csak a szaru falába, hanem a szarutalpba és nyirba is jól dörzsöljük be. A patákat csak akkor zsírozzuk, ha a ló az istállóban marad. Kivonulás előtt, ha a paták be volnának zsírozva, töröljük le. A zsíros patán kivonuláskor piszokréteg keletkezik. 1>: patá.knal~ petróleummal, nyers olajjal vagy nyers vazehnnal es mmden olyan patakenőccsel való bekenésc amelyben maróanyag van, lilos. Ezek a szaru anyagát. roncsolják. Csakis a rendszeresített patakenőcsöt használjuk, me ly áll : 40 % adeps suilli (étkezési disznózsír), 5 % oleum lauri pressulll, 10% cera Japonica, 40 % sebum (savmentes), 5 % acid Carbolicum. Lovankint ebből a patakenőcsből az évi szükséglet állag %_-1 kg A zsírozáson kívül apatákat, különösen nyáron és száraz időben, mesterséges úton puhítsulc Rendszerin t hetenkint 2-szer, száraz időben a törékeny patákat töb bször is "csapj uk be_". "Becsap?sra" leginkább nedves agyag jó. A nyers agyagot a.patkó szára közé, a, ló talpába gyömöszöljük. Ne hagyjuk az agyagot a pataba beszárad ni, mert az puhítás helyett, még a pata meglévő nedvesséaét is maaába szívja. Ha szükséges, a beő t:> ' csapást ismételjük meg. Becsapásra nedves korpat vagy fűrészport is használhatunk (Lásd 95. p.) Meleg nyári napokon apaták puhítására a lovakat vízbe is állítha t j uk Apaták tisztításánál a lóápoló (csendőr) győ- meg arról is, hogy a patkolás rendben.,van-e? ződjék (Patkólazulás, szegcsonkok kiállása stb.) A hl~nyokat jelentse. Téli patkolásnál az éles patkósa~'kak~t l~ozvetlen a bevonulás után tompa sarokkal kell lucserelm A világosabb szürl~e lovakat és a keselyláb~~kal a lrágya néha annyira bepiszkítj~, hog~ a kefelessc~ egyedül nem tudjuk megtisztílam. Az lye~: lo,:~kat vagy langyos szappanos vízzel mos~uk le (arra ugyel]~nk ~ hogy meg ne hűljenek), vagy a plsz~{üs ~elyel~et vzzel kevert faszénporpéppel bekenve, szaradas utan csulakoljuk és keféljük le., 124. A nem mindennapi lóápoláshoz, a ló, lemosa~a és fürösztése vagy legalább is a lábak megazlatasa hozza- LarLozik. A ló lemosását, füröszlését, a lábak.. ázlalásál.. nyári melegben és szélcsendes időben végezlessul~ é,~ arra ugye,l ne legyenek lahulve és a VZ. jünk. hogy a lovak e lőzőleg

5 64 legalább 18 C fok meleg legyen. Utána a lovakat addig jártassuk, csutakoljuk, míg teljesen meg nem száradnak. A lovak fürösztése az örsparancsnok felügyelete mellett csakis a szárnyparancsnok által kijelölt helyen történhet Eljárás bevonulás utáll. Meleg évszakban a megizzadt lovakat szélmentes helyeken addig lehet a napon kézen jártatni, míg megszáradnak és azután kell alaposan lecsutakolni őket. Hideg vagy szeles időben a nyerget levenni nem szabad. Különösen hideg évszakokban és szeles időben a megizzadt lovakat vezessük azonnal az istállóba, ou nyergeljük és csutakoljuk le. Ha ilyenkor egy lóápolónak több lova van, először mindegyiket gyorsan nyergelj e le és jól takarja be. Azután a takarót csak arról vegye le, amelyiknek csutakolásába kezd. A csutakolás t a nyak baloldalán kezdje s ha már mindkét oldalt lecsutakolta, akkor kezdje meg az oldalak teljes felszárít?sát, különben a ló könnyen meghűlhet. V. FEJEZET. A LOVAK TAKARMÁNYOZÁSA, ETETÉSE, TATÁSA ÉS J ÁRTAT ÁSA. :;

6 17.. Etetés. tatás. Alótáll minősége. Alótáll beszcrzése. Lótápadag kiszabata. A lótáll mcgőrzése. Lovak jártatása Etetés. A j ó ló telj esítőképessége elsősorban a láplálkozástól függ. Jó takarmányozás és itatás a lógondozás legfontosabb és nélkülözhetetlen alapja. A jó lovas (lóápoló) akkor szereti lovát, ha arról legalább is annyira gondoskodik, mint saját magáról. Csak a j ól táplált lótól várhatunk eredményes munkát Etetési idő: reggel, dél és este. Az etetések egymás t ' lehetőleg egyenlő időközben kövessék. Etetésre adjunk a lónak nyugalmat és megfelelő időt. Ha különösebb akadálya nincs, a lovakat etetés után csak kél óra mulva vonultassuk ki A zabolás alah az istállóban teljes csend és nyugalom legyen. A lovasok (lóápolók) a lovak fejénél állva fogják a kötőfék pofaszíját, nehogy a civak a takarmányt kiszórjáll Abrakolás után a szénaadagot tegyük a lovak elé Fárasztó szolgálat után, vagy ha a lovak nagyon kiéhezlek, szénával kezdjük az etetést és csak azután adjuk oda azabot. Ha egyik-másik ló még Leljes lehülés után sem akar enni, akkor előbb kevés vízzel kínálj uk meg. Hosszan Lartó betegségben szenvedő lovakat állatorvosi rendelés szerint Lakannányozzuk A ló etelésénél, mint ízesítő, de minl emésztést elősegítő anyag is, nélkülözheletlen kellék a só. Az ásványi sószükségletet a Lakarmányok általában nem elégí Lik ki, ezérl ezl külön kell - helenkinl kélszer-háromszor gr-ban adagolnunk A legjobb lakannány is értéktelen, ha rossz helyen tarlj uk. A zabo L szúraz és szellős zaboskamrúban, 5"

7 68 jól elcsukható zabosládában, a szénát pedig erre a célra megfelelő padláson tartsuic tatás. Etetés után a lovakat ltassuk meg. Az itatás éppen olyan fontos, mint ~z.abrakol~s. A ~ZO~l]Uság ot a lovak néha nehez~bben.vsehk el, n: mt az e?,se,get. A lovakat addig és annyszor tassuk, amg szom]usagukat nem oltották. Rendes körülmények között naponta háromszor itassunk, de meleg évszakban naponta többször is meg kell vízzel kínálni a lovakat. A ló átlagos napi vízszükséglete 30 liter.,..., Ha csak száraz takannanyokat etetunk, az tatas az etetés után, zöldtakarmányetetésénél pedig az előtt történjék. Ugyancsak etetés előtt kell itatnunk, ha a lovak szálastakarmány nélkül csak zabot kapnak. zzadt lovakat csak teljes lehűlésük és lecsuiakolásuk után szabad megitatnunk Járőrszolgálatok alatt, különösen nyáron, nünden alkalmat ragadj unk meg a lovak itatására. Nagy hőségben az itatás menetközben nem veszélyes, felléve, hogy tovább menetelünk s a lovakat nem túl hideg vízzel és lassan itat juk. A túl mohó ivást azáltal lehei megakadályozni, hogy az itatóvederbe egy marék szénát vagy füvet dobunk s a zablát a szájból nem vesszük ki. tatásra csak a sajái itatóvedret szabad használni A jó víz tiszia, színtelen, szagialan és állag C fok hőmérsékl etű. Téli időben a Lúlságosan hideg vizet tartsuk rövid ideig az istállóban. Az italóedények tis.zták legyenek. A lovat l ehetől eg mindig ugyanabból az itatóedényből itassuc 135. Alótáp minősége. A lovakat szemes vagy erőtakarmánnyal és szálaslakarmánnyal etelj ük. A szemes vagyerőtakarmány képezi a ló abrakját. Legtermészetesebb és legjobb abrak a zab. A jó zab sárgás-fehérszínű, száraz tellszemű és Liszia. Ha a zab poros, földes vagy kavicsos, előbb rosláljuk meg. A zab a legutóbbi iermésből származzék, teljesen é:ett, rendese n fejlődött legyen; sem belegség állal megtamadva, sem pedig meleg, dohos kellemellenszagú és kicsirázolt ne legyen., A zabna~,id~gen vagy romloll magvakal, úgyminl : mas gabonafelek es vetemények magvail, lóborsól, göm b- vagy kőüszögöt, fenés üszögöt, port, stb. 3'5 %-nál nagyobb mennyiségben nem szabad tartalmaznia, azaz a zabból az egybevetett rosta és szemelési próbánál az említett %-nál nagyobb mennyiségű tisztátalanság kiválasztható ne legyen. 1 hl zab a rostálás uián is legalább 42 kg minőségsúllyal bírjon (10 liter = 4'2 kg) Csupán abrakon nem lehet tartani a lovat. Szálastakarmány t is kell etelnünk. A szálastakarmány tápláló értéke mellett, nagyobb mennyiségénél fogva, nemcsak a j ólakottság érzetét kelti a lóban,. hanem az abrak jobb megemésztését is elősegíti. A sz:ílastakarmányféléket szárazon etessü]c A jó rétiszéna s :.í.rgászöldszínű, kellemes illatú, teljesen kiszáradt és ép. Legjobb a legutóbbi év első kaszálásából származó széna. Ne legyen benne savanyú fű, sás, nád, káka, tüskés növény s ne legyen poros, dohos, penészes vagy rothadt. A folyó évi kaszálása augusztus elseje előtt nem eteiheiő Tekintettel arra, hogy egyes vidékeken rétiszéna egyáltalán nincs, másutt viszont meg nem felelő minőségű (kákás, sásos, mocsárszagú, stb.) terem, meg van engedve, hogy ily helyeken előzetes engedély alapján rétiszéna helyett lucernát, herét vagy muhart szerezzenek be. Ugyancsak ilyen nagyobb tápérték ű takarmányokat kell időnkin t olyan helyeken is beszerezni, ahol és amikor ezen takarmányok és a rétiszéna ára között nincs különbség. Ezen termény ek adagmennyisége lovankint és naponkint azonos a szénáéval Alomszalma gyanánt rendszerint szálas rozsszalmát használunk A ló/áp bes::,er::ése. A csendőrségi szolgálati lovak részére szükséges lólápnak (zab, széna, szalma) beszerzése kézi bevásárlás úlján LörLénik. Elv az, hogy lehetőleg álomáshelyenkinl közvetlenül a termelőtől a legjutányosabb áron, a közvelílő kereskedelem kizárásával jó minőségű lótápcikkek szerezlessenek be Minden lovasőrs - Lényleges lólélszámának megf elelően - úllalában 6 (hal) heli mennyiségben szerzi be a szükséges lóiúpot, amelyből 2 (kellő) heti lólúp- 69

8 ín mennyiséget tartalékol. A tartal~k?,lt. me~nyiséget később a beszerzett lótápcikkekkel donkmt at kell cserélni. ' ' 141. A kézi bevásárlást - azonnali készpenzfizetes ellenében _ mindenkor legalább három csendőrségi egyénből álló bizottság eszközli, mely bizottság~an,az örsparancsnok núnden esetben, szakaszparancsnok~ szekhelyen a szakaszparancsnok, tiszti székhelye n pedg csapattiszt vesz részt..,' 142. Alótáp kiszabata, lovanlnnt es naponk1l1t a következő: 3000 gramm zab, 3600 gramm széna (vagy lucerna, here, muhar), 2800 gramm alomszalma A lótáp megőrzése. Abeszerzett lótáp biztos és száraz helyen való elraktározásáért az örsparancsnok felelős. A zabot a zárral ellátott zabosládában, zaboskamrában kell őrizni, melynek kulcsát az örsíróasztal X. rekeszében kell tartani; a kulcsot a mindenkori etetéshez szükséges zabadag felvételezéséhez az örsparancsnok adja ki. A zabosládát, zaboskamra hiányában a nyeregkamrában kell elhelyezni, a szálastakarmány t pedig az istálló feletti padláson kell őrizni A lovak jártatása. A lovak jártatása életszükséglet számukra. A jártatás a lélekzésre, vérkeringésre, izomműködésre élénkítőleg hat, biztosítja a ló egészségél és jó erőállapotban való megmaradását. A túltáplált és az istállóban sokat álló ló elnehezedik. A kövér lovak tüdőtágulást és szervi szívbajt kapnak, ami a korábbi elhasználódás okozója lesz. A lovak elhízása megelőzhelő. Nem kell más hozzá, csak rendszeres mozgás. Az örsökön a lovak elhízását meg kell akadályozni a következők betartásával: 1. Szolgálatképes ló 24 órán túl az islállóban ne álljon.,2. Ha szol~~latba való vezénylésre vagy lovarda: tartasra n:~ ny~h~< alkalom, az örsparancsnok j elöljön lu a lovak lejartatasara csendőrökel. 3. Minden csendőr vezetéklovat is vihet magával. Lovasként szükségből - ha lovagolni tud - a lóápoló is felhasználható. 4. A jártatást végző csoport együtt maradjon. Parancsnoka a rangban legidősebb csendőr. A rendért ő, a lovakért a lovasok felelősek. 5. A lovak lejártatása, vasár- és ünnepnapok kivételével, a reggeli vagy késő délutáni órákban kiadós mozgással valamennyi jármódban a lovardában, vagy a terepen történjék. 6. A vezetéklovakon is legyen nyeregfelszerelés. 7. A csendőrök a lovak lejártatását sportnak tekintsék és kényelmes öltözetben (oldalfegyver nélkül, tábori sapka, lovaglópálca) végezzélc 71

9 l V. FEJEZET. LÓV ZS OA.

10 18.. J,óvizsga istállóban és szabadban A csendőrség lóállománya értékes kincstári vagyont képez, melynek gondozása és szolgálatképes állapotban való megtartása csakis állandó és fokozott ellenőrzés mellett lehetséges. Ez az ellenőrzés az időnként megtartandó lóvizsga alkalmával történik. A lóvizsga célja, hogy a lovak elhelyezéséről, egészségi és erőállapotáról, ápolásáról és a helyes patkolásról az elöljáró meggyőződhessen. Ezért a lóvizsgát úgy az istállóban, mint a szabadban külön kell meg tartani Minden őrsparancsnoknak kötelessége, hogy az istállóban naponkint, a szabadban pedig hetenként egyszer lóvizsgát tartson Az istállóban Lartandó lóvizsgánál valamennyi ló állásában marad. Az istállóban elsősorban a következőkre irányuljon az elöljáró figyelme: a) Az istálló levegője,' tiszta, szagtalan, száraz és pormenles legyen. A nyirkos, pangó vizelcuől émelygős szagú istállóban a fertőző betegségek kórokozói elszaporodnak, ezérl az istállót gyakran kell szellőztetni. A friss, száraz levegő legnagyobb ellensége a k6rokozó csíráknak. b) Az istálló hőmérséklete,' legalább 12 fok C legyen. Túl meleg és páratelt istáll 6 egészségtelen. gen hideg időjárús eselén a lovak pokr6cozása kívánatos. c) Allásokban a lovak oly hosszúra vallnak-e kölve, hogy minden ló kényelmesen lefeküdhessék és kinyuj lózkodhassék. A loval rövidre kötni ugyanis csak állal orvosi rendelelre szabad.

11 77 7G d) Almozásra nézve ellenőrzi, hogy az alom száraz, pormentes és bőséges-e. e) Zabot, s:=énát, szalmát nem szabad az istállóban tartani. f) Legyek elleni védekezés szempontjából az istálló ablakai belülről április l-től október 31-ig sárga falfestékkel (okkersárga) be vannak-e mázolva Az elöljáró figyelje meg a lovak erőbeli állapotát, ápoltságát, tápláltságát és viselkedését. Az egészséges ló tekintete élénk, környezetére ügyel, szőre síma, fényes. Az eléje tett takarmányt, különösen a zabot nyerítve fogadja és mohón, jó étvággyal fogyasztja el. A bete@" ló tompultan, fejét lehorgasztva áll állásában, környezetére nem ügyel, szőre borzolt, fénytelen. Az ápolatlan ló szőre sok helyütt izzadt, összetapadt. A faroktő szőrei nem fedik egym~st símán. hanem elállnak, borzoltak (korpázó felületűek). A természe les. testnyílások (hüvely, végbél) szennyezettek. Mielőtt az elöljáró egy lóhoz menne, erélyes hanpon szólítsa meg anevén. Baloldalról (nyugodtan, nem ugrálva, kapkodva) hozzálépve, lapos tenyérrel veregesse meg a nyak baloldal9t és a törzs, majd a fartáj felé haladva, szőrmentén simítsa végig. gy bizalmat kelt maga iránt Az istállóban hosszabb ideig meg kell figyelni a lovakat, hogy nincsenek-e rossz szokásaik, mint pl. : karórágás, levegőnyelés, lánccsiszolás, szitálás, nyalakodás. A karórágó ló alsó állkapcsát a jászol pereméhez támasztva, nyitott szájon át levegőt nyel és eközben sajátszerű böfögő hangot hallat. A levegőnyelő ló nyakát kinyujtja, garatizmait megfeszítve, kortyolva nyeli a levegőt. A lánccsiszoló ló fogait az istállókötőfék tarlóláncához dörzsöli. A s::itáló ló fejével jobbra-balra bólogal és szétterpesztett elüls? ~ábai:,al u,gyanolyan irányban lipeg. A nyal ako do 10 az lstállo falát nyalja. Ezl rendesen olyan lovak teszik, melyeknek takarmánya a szervezel sószükségletét nem elégíli ki., 150. Az idejében alkalmazott szakszerű beavalkozassal ezen rossz szol<ásoknak sok esetben elejél lehel venni. Mindezekről a tiszti parancsnoknak és az állat Qrvosnak jelentést kell tenni., Ezek a ros~~.sz,o~ások, a lovak szolgálati idejét is lenyegesen megrovldltlk, ezert azokat állományparancsilag leendő letárgyalás végett be kell jelenteni A szabadban tartandó lóvizsga célj ára szabad teret kell kijelölni, ahová a lovakat egyenkint kell elővezetni. A lovakat feszítő zabhíval kantározva vezetjük elő. A feszítőzablaszár a ló nyakán marad - tolócsukor előre tolva - a csikószárat pedig akként kell levenni, hogya feszítőszárak közé kerüljön. Ezután a csikószárakat a hal feszítőszár fölött ki kell emelni s úgy megfogni a ló álla.alatt, közel a csatokhoz, hogya mutatóujj a két szár közé, a szár vége pedig a hüvelykujj ra kerüljön A lovat vizsgára ú~y kell elővezetni, hogy a ló baloldalával néhány lépésnyire az elöljáró elé, bal vállával pedig az elöljáróval egymagasságba jusson. Azután a lovas a ló felé fordulva eléje lép, jobb kezében tartva a szárak végét, ezen kezével a bal, bal kezével pedig a jobb szárat fogja meg közel a csatokhoz s úgy állítja a lovat egyenesre. Amint a ló egyenesben áll, a lovas a szemlélő szemébe néz és bemondja.a ló nevét Az elöljáró először megfigyeli a ló állalános viselkedését, nevezetesen, hogy nyugodtan áll-e, nincsenek-e rossz szokásai (harapós, első lábával való vágás a lovas felé, ágaskodás). Ha a ló harapna vagy lovasa felé vágna, a lovas a szárat tartó jobb kezével egyszer-kétszer rántsa meg felfelé a csikózablát. Ha ágaskodna, bal kezével engedje el a szárat, jobb kezével a szár végét fogva engedjen utána s mikor a szárak lógnak, rántsa meg hirtelen mindkét szt,ral s ugyanakkor rá is kiálthat a lóra. Ha pedig a ló hálralép, menjen uuma, míg meg nem áll. Ezután _ anélkül, hogya lóra nézne - álljon megint melléje és nyugodtan vezesse vissza előbbi helyére. Fontos ilyenkor, hogy a lovas meg ne ijedjen s miközben a ló hátralép, ne nézzen rá Majd a tápláilságát és erőállapotál veszi az döljáró szemügyre. A jól táplált, jó erőben lévő ló élénk. mindenre figyel, fülei élénken mozognak.

12 79 78 Azután 5-6 méteres körön bal felé haladva lassan körüljárja a lovat s meggyőződik arról, hogy nincsenek-e rajta _ főleg pedig a lábain - külső sérülési nyomole Az általános megfigyelés után megkezdi a ló ápoltságának és egészségi állapotának részletes megvizsgálását és l1legtekinti a fejen: a) az orrnyílásokat, mely célból széthúz za az orrcil1lpákat. Ha váladék ürül belőle, orrhurutra, influenzára, l1lirígykórra, vagy takonykórra lehet gyanakodni; b) cl s::,emboltokat, hogy sarkai ki vannak-e törölve, nem csipásak-e, nincs-e felettük a szőr lekopva? A szőrkopás havivakságra vagy bulacsirára enged következtetni. A havivak ló szeme ugyanis gyulladásban van és a fájdalom nliatt szemb olt ját a jászolhoz dörzsöli; c) a tarkóját, hogy nincs-e raj ta daganat, amelyből később veszélyes tarkó sipoly támadhat; d) a torokjáratban kezével kitapintja amirígyeket (nyirokcsomókat), ha ezek duzzadtak és fájdalmasak, nlirígykórra, ha pedig fekélyesek, takonykórra lehet gy a- nakodni; e) az alsó állcsontot, amely ha dudoros, nedves, úgy a lónak fogsipolya lehet Ezután az ápoltság szempontj8ból kell a fejet és a nyakat megvizsgálni. E célból négy ujjal a szőr el.lenében végig sirr:ítja a ló nyakát, ha a ló rosszul ápolt~ pszkos, akkor a Smítás nyomán kiütközik alópor. A~, ~s~ököt,és sörény t iincsenként széjjelválasztva meggyozodlk arrol, hogy a hosszú szőrök töve liszta-e? Rosszul.ápo~t ló l;osszú szőreinek töve korpás. A vzsgattarto folytatólagosan áltér : a) a nyakra, melyen az előforduló szőrhullás bőrkiütésre vagy rühre mutal; c b) a maron daganat vagy martörés fordulha l e lő melyből később sipoly származhat; >, c) a nyereg helyét végig kell simílani, hogy nincs-e a.~o~ak nyeregnyomása, esetleg nyeregtörése? Régi nyeregtorcsek helyén rendesen fehér szőrök nőnek'.. d) a heve~er he,lyét i.~,meg kell lapi~ lani, hogy mncs-c hevedelnyomasa, lorese ; e) a k~~y~!{ön?,incs-e daganal vagy palkókclés; f) a szugyon szugydaganal fordulhat elő.. _ A szügy ~latt, a láb~k között, a ló bőre gyakran pszkos, me~t,~tt re,ndszen~t elhanyagolják az ápolást. g).a labt?n t~rdtaplo és térdjegy szokott előfordullll. A tlsztasagot a l ábtő n is meg leell vizsg' l. 'tt' h., a nl, mer t l S e anyagoljak az ápolást Az elöljáró ezután álljon a ló elé s nézze meg kívülről és belülről:... aj mind a két lábszárat, nincsenek-e rajtuk csonlkmovesek s ha vannak, azokat a ló anyakönyvi lapba bevezették-e?. b) az inakat oldalról és előlrő l nézze meg és simítsa V.égl~ hüv~lyk- és m~latóujjával, hogy meggyőződjön, ilsztak-e, lll~csen-e ra~ luk: indaganat, inzsugorodás, incsoport (az m melegsege gyulladás jele);, c) a lágyékon fordulhat elő sérv, melyet tapintással erzékelhet; d) a hüvelynél a tiszlaságot kell ellenőrizni itt hüvelyhurut is előfordulhat;, e) avaszoránál vaszoragyulladás fordulhat elő'. fj a. vég?élnyí~ást a!arok félrehúzása után kell ~egvlzsgallll a tlsztasagra nezve, ugyanekkor a farokszőröket széthúzva, annak tisztaságáról is meg kell győződni Ezekután a hátsó lábakat kell megvizsgálni, mert:, a csánkon előfordulhat csánkpók, lágy vagy puha pok, keresztpók, őz-, ökör- és nyúltetem. A csánkpók előlról lálható, mert az a csánk első belső részén van. Az őz- és ökörtetem a csánk külső rész.én va~, ezért ez hátulról látható, a nyúltetem pechg - mlvel az a csánk hátsó egyenes szalaaján van - oldalról látható. :5, A, cs~n~( tisztaságát is meg kell vizsgálni, mert azok apolasat gyakran szokták elhanyagolni. A sarkok felelt sarokpók vagy tojásdaganal kelelkezhet.,,rt csüclhajlásokban - különösen gyakran a keselylabu lovaknál - csüdsömör szokott előfordulni.. it párta fel eli púrtaliprás, gyürü és kaplalelem lorclulhal e lő. A patákat elsősorban abból a szemponlból kell megvizsgúlni, hogy szabályosak-e, nincsenek-e raj Luk törések,

13 80 repedések. A patkó nem lötyög-e, nem nőtt-e bele a patába, szegcsonkok nem állanak-e ki, nincs-e nyírrothadás s végül, hogy elég puha, rugalmas-e? A patákat lóvizsgára tisztára kell mosni, de bezsírozni nem szabad Végül az elöljáró a lovat előbb lépésben, majd ügetésben vezettesse el magától, később 3 méter átmérőjű körön jobbra fordítva ismét vezettesse maga felé és figyelje meg a ló járását. A lépés folyékony, könnyű és tértnyerő legyen. Fontos, hogy a térd mérsékelten hajlíttassék s hogy a hátulsó paták nyoma az elülsők nyomát elérje. Az ügetés fokozott gyorsasággal és erőkifejtéssel járó mozgás, melynél a ló harántátellenes végtag párját együtt mozgatja úgy, hogy csak két patacsattanás hallható. A lépés közben észlelt előnyök és hátrányok még inkább szemhetűnnek az ügetés alatt, nuután ennél csak két láb van egyszerre megterhelve ; ennélfogva a ló a fájós lábát gyorsabban emeli fel, az egészségeset pedig hosszabb ideig hagyja a földön és ezáltal egyenetlen lépést, vagyis sántítást árul el. A ló jó lép éseiből a többi jármódjai jóságára is lehet következtetni. Ha a lónál az elöljáró sántaságot észlelne, annak okát meg kell keresnie és a lovat állatorvossal kezelletni. A lóvizsgánál oktatás céljából az örs valamennyi otthon lévő tagja résztvenni tartozik. V. FEJEZET. L Ó f E L S Z E R E L ÉS.

14 19.. Lovagló-szerszámok. \ 159. A csendőrségnél rendszeresített és használatban lévő lovaglószerszámok leírását az "Oltözeti és felszerelési szabályzat a m. lúr. csendőrség számára" című szolgálati könyv tartalmazza Lófelszerelési tárgyak jókarbantartása. \ A lófelszerelést mindenkor kifogástalan és teljesen használható állapotban tartsuk. Ezt úgy érhetjük el, ha a használatban álló, továbbá a készlethez tartozó, de tárolt anyagot szakszerűen kezeljük és célszerűen gondozzuk Karbantartás alatt a lófelszerelésnek a mindennapos használat utáni por és piszoktól való megtisztítását, az időjárás behatása elleni megóvását és szakszerü kezelését értjük A használatban megrongálódott lófelszerelési lárgyakat azonnal javíttassuk ki. A nyereg és szerszám felfeslett részeit, meglazult lüzéseit azonnal újból varrassuk le; a hiányzó csukrokat pótoljuk újakkal. Egy darabból álló szíjrészeket (pl. homlokszíj, csatlékok, kantárszárak, stb), továbbá hevedereket, ha annyira megrongálódtak vagy elhasználódtak, hogy többé tartósságukra nem számíthalunk, cseréljük ki. lyen szíjrészekel összevarrni (összetoldani) nem szabad. A felesleges tövislyukakat behúzott bőrszíjakkal tün- Lessük el, tömjük be A nyeregfelszerelést tartsuk száraz és hűvös helyiségekben, ahol por és piszok kevésbbé érheli. A ned-

15 84 ves helyiségben a bőr megpenészedik, túl meleg helyiségben pedig kiszárad és törékeny lesz. stállókban az erős kigőzölgés miatt szerszámot ne tartsunk. A nyeregfelszerelés bőralkatrészeit a mindennapos tisztogatás on és helyes tároláson kívül időnként zsírozzuk be. gy meg tart ják hajlékonyságukat A bőralkatrészekről a port, piszkot vagy penészt kefével vagy posztóronggyal letisztít juk, az egyes alkairészeket aszerint, hogy barna vagy fekete bőrből készültek-e, barna vagy fekeie kenőccsel bekenjük. A bekenéshez kis kenőkefét használjunk s azzal a kenőcsöt a bőr színébe jól bedörzsölj ük, azután fényesítő kefével keféljük fényesre és végül posztóronggyal törüljük át. A bőralkatrészek széleit jól keféljük meg, hogy azokon a kenőcs le ne rakodjék Anyergeket nyeregszappannal és sárga kenőcscsei tisztítj uk. Tisztogatás előtt langyos vízbe mártott ronggyal az ülést (nyereg ülés-takarót) gyengén lemossuk, száraz ronggyal áttöröljük és közvetlen utána, a nyeregszappant jól bedörzsölve, a sárga kenőccsel vékonyan bekenj ük és az ülést (üléstakarót) kifényesít j ük. Olyan bőrnemüek tisztogatásánál, amelyeken a gyakori bekenés folytán kenőcsréteg képződött, azt előbb _ külön e célra faragott fadarabbal - vakarjuk le. Utána, ha szükséges, langyos szappanos vízzel mossuk le A használatban lévő nyeregfelszerelés vasalkalrészeit állandóan rozsdamentesen tartsuic Ezi az állal érjük el, ha azokat bevonulás után száraz ronggyal gondosan letöröljük. A hátsó kápavasakat, ha a lakk lepergett róluk, lakkozzuk újból A lópokrócokat, továbbá párnázott alkalrészek.et?asz~álat. után gondosan megszárítjuk, porlól, stb. tlsztliva es kterít ve felakaszl) uk. V. FEJEZET. LÓFELSZERELÉS ALKALMAZÁSA.

16 21.. Nyergelés A helyes nyergelés nagy gondot és figyelmet kíván. A nyereg hibás fekvése, az alsó heveder helytelen meghúzása könnyen nyeregnyomást vagy törést okozhat, ami a lovat szolgálatképtelenné tesz~ Nyergelés előtt a ló hátát szőrmentén tenyérrel simítsuk végig. A 6 rétre összehajtott lópokrócot a ló marjától hátrafelé csúsztatva, helyezzük a ló hátára, hogy annak mellső vége a ló marjára, közepe gerincére, hátsó vége pedig a lágyékszőr összenövéséig jusson, akkénl, hogy hat széle hátul, zárt része elől amaron, összehajtott két szele a jobb oldalon és négy széle a baloldalon feküdjön. A hatrétű lópokróc összehajtását az alábbi a), b), a lovon való elhelyezését a e) ábra mutatja.! t

17 8S 89 b.) d C. ) kinyuj tou hüvelyk ű ökölnyire (még az utolsó valódi b?rdára) j usson. Ennél hátrább nyergelni egészségi okokbo nem szabad. Az alsó heveder első meghúzásánál különösen arra ügyelj ünk, hogyanyerget helyes fekvésében megtartsuic Ehhez bal alkarunkat nyomjuk erősen a nyeregülésre. Az alsóhevedert a j obb kézzel úgy szorítjuk meg, hogya nyeregfelrántót megfogjuk, a könyökünket a jobb csípőre támaszt juk és a hevedert addig húzzuk, míg a csat tövisét a nyeregfelrántó kívánt lyukába bal kézzel bedughatjuc Az alsóhevedernek fogak segítségével való felhúzása tilos. A b) ábra szerint lefektetett pokrócot a és b-nél megfogva felemcljül<. hajtjuk össze helyesen a pokr6cot a nyergeléshez. A lópokrócnak ráncot vetnie nem szabad. A lópokrócot havonta és pedig nlinden hó l-én más haj Logatással kell a ló hátára fektetni. A váltogatás közben szabá lyszerű összehaj Logatás mellett, természetesen csak négy oldal kerülhet a ló hátára. A nyerget - az ülésre ráhaj tott hevederrel és szűgye l őve l - bal karunkon tartva (nyeregfejjel a karhajlásban) a ló bal oldaláról úgy t együk a pokrócra (azaz a ló hátának közepére), hogyanyereglapok mellső véggel a lapocka mögött a lópokróc mellső végétől négy ujjnyira feküdj enek. Ezután mindké L kezünkkel a lópokrócot jól húzzuk fel a kápa közé. gy vesszük elejét eselleges nyomásoknak. ~a a nyereg a feltevéskor nagyon el őre jutna, akkor ezl ovalosan - a pokróc ellolása nélkül - húzzuk hátra. Ja a nyereg nagyon hálul lenne, ezl rendes helyzf'tbf' emelj ük át Az alsóhevederl úgy csaloljuk a baloldali fclr{l/llóba. hogy annak mellső széle a ló könyökélől egy így j A túlerős en meghúzoll alsóheveder felszorítja a ló hasát, megnehezíti lélekzésé l, heveder- és nyeregnyomást okoz. Gyakran oka annak, hogy a ló felülésnél vagy e!indulásnál ny ug lalan vagy csökönyös. Az alsóhevedernek olyan hosszúnak kell lennie, hogy csaljai a táskányokkal a pokrócra kerüljenek, tehál a ló testét sohasem érintsék. Az alsóhevedert oly e rősen húzzuk meg, hogy a heveder és a ló teste közé négy lapos ujjunkat még bedughassuk A szügyelőt úgy tesszük fel, hogya marszíjat a ló marjára fektetjük, a bal vállszíj at becsatoljuk, mire az alsóhevedert az ugrószíj hurokján átdugjuk és azt mérsékelten meghúzzuc Akkor helyes a szűgye l ő csatolása, ha a szűgykarika (szűgykarika -p árna) a szügygödör közepébe jut, a sziígycsont és ugratószíj közé pedig öldünkel bedughajtuc 172. A felsőhevederl - a nyeregülés alah, a szügyelő hurokján és a zsinór alsóhevederen lévő bőrcsukron álfüzve - mérsékellen húzzuk meg. gy a csat a könyökcsuklóval egymagasságba jul. A felsőhevederl nem szabad oly feszesen meghúzni, hogy az alsóheveder ráncol képezzen, mert ez szintén nyeregnyomást okoz.

18 91 A loyassági nyereggel való nyergelést ugyanígy hajtjuk yégre, azzal a különbséggel, hogyafelsőheveder az üléspárna fölé kerül. Lenyergelésnél a felsőhevedert - kicsatolás után - helyezzük bal vállunkra Lenyergeléshez a ló baloldalán csatoljuk ki a szűgyelő vállszíj át, a felső- és alsóhevedert, maj d menj ünk a ló j obboldalára és az alsó-, valamint a felsőhevedert és a szűgy előt fektessük a nyeregre, jobb kezünkkel elől, ballal pedig hátul a nyerget megfogva, emeljük le a ló hátáról A málházott nyereg kezelése, nagyobb súlyánál és terjedelménél fogva, nehezebb. Feltevésénél különösen arra ügyeljünk, hogy a lópokróc helyéből el ne mozduljon és ráncot ne vessen. A lópokrócot húzzuk kellőleg a kápák közé. Az ilyen nyereg feltevésénél l ehetőleg mindig 2-2 lovas segítsen egymásnak. A feszítőzabla rúdja az állgödör átellenében az állkapcson feküdjék. Ménnél és herélt lónál ez a pont az agyarak fölött van. Oly lovaknál, melyek fej üket kissé mélyebben hord~ák, a feszítőzabiának valamivel magasabb, olyan~knál ~edg, melyek fejüket igen magasan hordják, valamvel melyebb fekvése előnyös. A feszítőzabla magasabb fekvésénél a kantározás könnyebb, mélyebb fekvésnél élesebb. Az állazólánc feküdjék az állgödörben és jobbraforgatással laposra csavarva, legyen az állazólánckamókba beakasztva. A beakasztás módja: jobbról a második láncszemet akasztj uk be az állazólánckamóba, balról pedig azt, amelynek beakasztása biztosítja a lánc helyes felillesztését, a fölösszámú láncszemekel pedig 22.. Kantározás Csikó;;;ablával. A csikókantárt úgy kell a ló ejére igazítanunk, hogyacsikózabla a száj szögletéhez lehetőleg közel jusson, anélkül azonban, hogy azt fölfelé tolná. Az orrfék két ujjnyira a pofacsontok alatt az orrcsonton feküdjék. Csak oly szorosra szabad becsatolnunk, hogy az orrfék alá két ujjunkat bedughassuk. Az orrfék célja az, hogy megakadályozza a ló szájának kitátását, amivel magát a szárhatás alól kivonhatná. Viszont a ló szájának annyi szabadságot kell engednünk, hogya jutalomképen nyujtou zabot elvehesse és megrághassa Feszítő::ablával. A helyes kantározásra nlindig a legnagyobb figyelmet és gondot kell fordílanunk. Szabályos kantározásnál a feszílőzabla alsó ága a ló szájaszélével kb. 45 foknyi szöget alkosson. Erzékeny szájú lovakat könnyebben, érzéketjeneket élesebben kell kantároznunk. A csikózabla a feszílőzabla rúdja (száj vas) fölölt a ló szája széléhez lehelőleg közel feküdjék anélkül, hogy azl fölfrlé tolná. Éles kantározás. Szabályos mindig baloldalon hagyj uk. Az állazólánc és állgödör közé _ megeresztett szárak mellcll - két laposra fe k tetell ujjunk kell, hogy beférjen A kantározás hibás, ha a szárhúzásnál a feszítőzabla rúdja és az állazólánc a ló szújszögletéhez közeledile EzL "zabla emelkedés"-nek nevezzük. A hibál azzal hozzuk helyre, hogy az állazóláncol rövidebbre vesszük vagy a feszílőzablá L engedj ük mélyebbre. A kanlározás helyességél mozgás közben is ellenőrizni kell avégell, hogya ló különös sajálosságainak megfelelően azon igazílásokal eszközölhessünk.

19 92 ')'3 ~ ' " 1',..,. ". ~, a lazas ~agy gondot kell fordítani a helyes málházásra~ mer l a nyeregnyomás veszélyét a málha súlya még fokozza. ügyeljünk a málhának egyenletes elosztására, továbbá annak kellő megerősítésére. A hátaslovakra felesleges tárgyakat ne málházzunk A lovak málházásánál megkülönböztetünk : a) mellső málhát, melyhez a kettős málhatáska és itatóveder tartozik és b) hátsó málhát, melyhez a legénységi köpeny, patkótáska és a zabostáska (zabos zacskókkal és zabba) tartozik. aj-hoz: 180. A kettős málha táskát középdarabjával a mellső kápára fektetjük és ennek rézkamóját áttoljuk a táska középdarabjának hátsó harántnyílásán. A gombcsatlékot először a rézkamó alatt, majd az elülső harántnyíláson húzzuk át és gomboljuk rá a nyeregkúpa alsó részén lévő rézgombra. Erre a felcsatolószíjak csalékait áthúzzuk a nyeregszárnyakon lévő bőrkarikákon és csalosdarabjaikba csatoljuk., :égül a középdarabon lévő összekötőszíj összecsalolasa altal rögzítjük a két táskál egymáshoz lhálhaláskák málházása. Bal táska. 1. Abrakostarisznya,! 2. kél eletés zab (szükség szerint), 3. lókefe 1. lóvakaró :). palati~zt!,lófa szőrlörlő ruhába csavarva. G. szemtorlo ruha 7. szőrtörw ruha, )ol. melleskölény (rendszeresílése tervbevéve), varróár 1 m szurkos varrófonállal, ~art~léklőszer (a meghatározott esetekben), tatoveder (kívül). Jobb táska. 1. A járőrtáska tartalma: A jegyzékkönyvecske és a szolgálati ap kivételével, me}yeket a lovascs.endőr k?nnyebb kezelhelés végelt nyaron a zubbony Jobb also zsebében, télen a köpeny vagy mente jobb zsebében hord. 2. Táskaélelem. 3. Mosdóeszköz (szappan, Lörülköző, fésű, kefe). A málhatáskákat használat után rámázni (sámfázni) kell, hogy formájukat megtartsálc Az itatóvedret nyílásával a baltáska elülső falára fektessük, a málhaszí]at átbujtatjuk az itatóveder alsó falán lévő hurkon és becsatoljuk acsatra. bj-hez: 182. A köpeny derékszalagját gomboljuk ki és belsejével felfelé terítsük le. A köpeny gallérja a lovas felé kerüljön. A köpenyt felhajtou gallérral kb. egy arasznyi szélességben haj tsuk vissza és az ujjakat (melyekel előzelesen kifordítoltunk és lehajloltunk) a hasítékkal párhuzamosan fektessük előre. A köpeny jobboldali előrészét - párhuzamosan a köpenyhasítékkal - hajtsuk annyira j obbra, hogy a köpeny bal ujja még teljesen be legyen fedve. Ugyanígy haj Lsuk össze a köpeny bal előrészél is. Ennek meglörténtével hajlílsuk be a hasílékrészeket a hasíték irányában és a felső hálrészt, kétszer-háromszor előrefelé, laposan haj Lsuk össze. A fenti módon összehaj LoLt köpenylekercs kb. 4. arasz hosszú. Középen csaloljuk össze a köpenyszíjjal. Az így előkészíleu köpenylekercsel (behaj LoLL oldalúval hálrafelé) feklessük a hálsó kápúra és a középső 90 cm hosszú málhaszíj második csalj úval - a köpeny-

20 szíj fölött - csatoljuk fel. A két 90 cm egycsatos málhaszíjjal (oldal-málhaszíjjal) a köpenytekercset kb. egy tenyérnyire végeitől erősítsük fel. A köpeny bal- és jobboldali részét csak annyira hajtsuk vissza, hogy az ellenkező oldalakon lévő köpenyujjak be legyenek takarva A lovassági nyeregnél a zaboszsák és zaboszacskók málházásánál a zaboszacskót kiterít j ük, két oldalról hosszában egyenletesen összegöngyölít jük és a közepén a 90 cm-es kétcsatos málhaszíj első csat jával akként csatoljuk a hátsó kápára, hogy a fenék jobbra, a ránc pedig hátrafelé jusson. Hosszabb meneteknél riadó és karhatalmi összpontosítás esetén mindkét zaboszacskót az elviendő zab felefele részével meg tölt j ük, felsővégüket ráncbaszedjük és zsineg ük hosszú részével közvetlenül annak rövid része alatt nehányszor körülcsavarjuk és beköt jük. Ezután a zaboszacskókat kötésükkel felfelé, kétoldalt a zaboszsák ráncaiba elhelyezzük és a zsákcsúcsain lévő zsinegekkel megköt jük. Az ekként képzett kötegeket kívülről előrefelé csavar ) uk, hogyazaboszsák ráncos szegletei a belső oldalra Jussanak. Ezután a kötegeket az oldallapok hátulsó fonott kari~áin két darab 82 cm-es málhaszíjjal a nyereghez.. csatol~u~. A ~satok hátrafelé irányított tövissel, a koteg kulso oldalanak hosszközepére jussanak Ha a lovat etelni akarjuk, akkor L először a baloldali köteget bontj uk fel és a szükséges zabol a zaboszac~kóból. az abrakos tarisznyába önt jük ; etetés kölben pedg a Jobboldali kötegel bonljuk fel, a két zaboszacskó súlyát kiegyenlít j ük és mindkét zaboszacskót és kötegel ismét beköt jük.,,fel;satol~ köpeny mellell a zaboszacskók felmálháza~ara ~~ levetelere elegendő, ha a 90 cm-es egycsalos mal~aszljal csak annyira lazíljuk meg, hogy kezeinkkel a zslj1egckhez juthassunk.., Ja a zaboszacskók üresek, akkor azokal hosszlranyukba~ összehajljuk és a hajlásráncba a zaboszsák f:?y-egy, vegére fektet j ük ; a zsák végeit a zaboszacskók Jelhosszahan fölfelé kétszer hajljuk és mindkét oldalról t, a,k~zepefe~,é beg?ngyöíljük. Ezután a kötegeket többször nvulrol elorefele megcsavarjuk és végül az akkénl málházott zsákot a két darab 82 cm-es málhaszíj segélyével a nyereghez erősít jük lválházás zaboszsákkal : A zaboszsákoknak mind a négy sarkába 50 cm hosszú zsineg van befüzve. A zsák szájánál lévő két zsineget levesszük, a zsákot kifordít j uk, a kifordított zsák fenékrészét összeszedj ük (mint a rendes zsákbekötésnél a zsák száját), s az így összeszedelt részt a zsák egyharmad. részén, kb cm távolságra a fenékrésztől zsineggel jó erősen átköt jük és a zsákot visszafordítjuk. Ezután a málházandó zabot beleönt jük, a zsák száját úgy fordítjuk meg, hogy az oldal varrások közül a baloldali a balkézen, a jobboldali a jobbkézben legyen, majd abalkézből jobbrafelé a zsák száját begöngyöljük és a zsák végétől kb. 4-5 ujjnyira erősen beköt jük, s utána visszagöngyöljük. A zabot két egyenlő részre elosztva, a j obboldali csomót j obbra, a baloldali L balra csavarjuk, olyan keményre, hogy az ujjal benyomhaló ne legyen. Az így összecsavarl zsák a hátsó kápára feltéve, olyan hosszú legyen, hogya zsák végei a nyeregtalp alsó szélével egymagasságba jussanak. gy a zabmennyiség két körte alakban összegöngyölődik és az ezáltal keletkezett mélyedés a hátsó kápa szélével egy \'onalba esik. A zaboszsák közepét a 90 cm-es kétcsalos málhaszíj első csat j ával, a j obb- és baloldalát pedig a há tsó kápanyílásokon áthúzotl 90 cm-es egycsatos málhaszíjakkal a göngyöleg végeilől kb. 4-5 ujjnyira a kápához csaloljuk. Acsatok hálrafelé irányított Lövissel, a köleg külső oldalának közepére jussanak. Eletésnél a hálsó málhál teljesen le kell bonlani és elelés után újból kell málházni. l~res zaboszsák málházása : A zaboszsákot ki LeríLj ük, a yégeil balról jobbra és jobbról balra behajtjuk oly túvolságon, hogy az így összehajtolt zaboszsák hossza húr om arasznyi legyen. A széleket j obbról balra és balról j ob bra összegöngyölj ük, azu lán a göngyölege L a há Lsó kúpúra úgy tesszük fel, hogya kél hajtás lalálk~zása hmrafelé nézzen. Végül középen a kétcsalos malha ~:;zíjjal, jobb- és baloldall pedig az egycsalos múlhaszíjakkal kélszer-háromszor körülcsavarjuk a göngyö- 95