ÁGOST. ÍIITVALL%ANG.

Átírás

1 m * A DUIVÁNTÜLI ÁGOST. ÍIITVALL%ANG. r. EGYHÁZKERÜLET ií űr t'eőaís ««ísss^tuk essteiutöre. aa)e SZERKESZT! S KiADJA I % X

2

3 A DÜNANTÜLI ÁGOST. HITVALL EVANG. EGYHÁZKERÜLET NÉVTÁRA ftz ÉSSS'dik esstendére. 1 AX ECíYHÁXKERÜIiE'r BIECÍBIZÁSABÓIL Á,. j SZERKESZTI S K1Á0JA Ú. ' ' IV. GERESDI LELKÉSZ S EGYHÁZKER. SZÁMVEVŐ. PAPÁN, A' REFORM. FŐISKOLA' BETŰIVEL, tss3

4 ""^ jaí:ir.ri:iy,^^^ Jegyeh s röviditeseh magyarázatja. hgy. leánygyülekezet, 5 templommal vagy imaházzal s oskolával, O imaház nélkül oskolával, 3 imaház és oskola nélkül. Lk. lelkész, fgy. felügyelő, tan. laniló. hs%. lélekszám, tn. tanulók. te. távolság Caz anyahelységtöl). A. alsó, F. felső,.v. nagy, K. kis, Tis. nemes, P. puszta. m. magyar, n. német, t. tót, v. vend. M. p. utolsó postaállomás. f. falu, mv. mezőváros, p. puszta. -i. &i ^;.n: é c-. ifyw'it^''^-^-- -^'^11III- i;íii4fr1iítii-t'ii ' *

5 ^ w A dunántúli ágost. hltvall. evang. Egyházkerület rövid történeti rajza. Az evangélmi tiszta tudomány, valamint a haza figyéb részeiben, ugy ezen dunántúli kerületben is mingyárt a reforraatió kezdetével terjedni kezdett. Annyi hiteles adatokból bizonyos, hogy 1522ben már ezen kerület nagyobb részében esmeretesek voltak Luther irományai, mellyek közül némellyek Sopronban 1524ben nyilván helyen megégettettek, hogy ez által az ő tudományának tovább terjedése meggátoltassék. Az is bizonyos, hogy az ágostai vallástétel nyilvánításakor, 1530ban már ezen kerületben voltak rendezett evang. gyülekezeteink, mint ez a többek közt a Locsmándi gyülekezetről tudva van. A reformatió legbuzgóbb pártolói: Perényi Péter, Nádasdy Tamás, Török Bálint s t. ezen kerületben laktak. Sopron városának évkönyvei szerint, innen I539ben már több polgárfiak mentek ki Vittenbergába, mint a reformatió székhelyére az evangélmi tanok hallgatása végett. Hlyének voltak: Fáber Gy. Schreiner Ján. Wirth Mih. Róth Jak. Rosenkrancz Kár. stb. Rendezett gyülekezet azonban csak i565ben alakult itt, az összes városi tanács és közönség buzgó s öszhangzó munkálkodása által, a mikor is Gerengel Simon hivatott meg általuk első lelkipásztorukká, ki mind egyházi szónoklatai, mind iromáriyai által buzgón terjesztette az evang. tudományt, melly annyira elterjedt nem sokára, hogy három lelkipásztorra lett a gyülekezetnek szüksége, kik közül egy magyar nyelven hirdette az isteni igét. Ugyan ezen gyülekezet mingyárt kezdetben állított i

6 p' II fel három német és egy raaayar elemi iskolát s egy lalin gymnasiumot is. A Soproniak példáját követte az egész Fertő melhkc, mert az itteni helységek majd mindegyikében voltak viiáazó gyülekezeteink, mingyár a reiormatió első évtizedeiben. A Rába és Répcze mentében gr. Nádasdy Xamás pártfogása alatt terjedt a reformatió. Ezen nevezetes férfin, ki az ország legfőbb hivatalait viselte s ÜZ ország nádora volt, már 1537ben levelezésben volt Melanchtonnal, ki ötét az evangélmi hit terjesztése körüli fáradozásaiért dicsérte, mellyett minden, birtokában lévő helységekben bevetetett. Ezek pedig különösen Sopron és Vas megyékben igen számosak voltak. E mellett a nép felvilágosítása felöl is hathatós eszközök által gondoskodott. Legyen elég a többek közt csak annyit említenünk, hogy Ujszigetben (vadaskert a Rába mellett, közel Sárvárhoz) oskolát állitolt tel, s mellé könyvnyomdát. Ezen oskola igazgatója volt Erdős János CJoh. Sylvester), egyszersmind a gróf udvari papja, ki az újszövetség könyveit magyarra fordítva, kinyomatta Ujszigetben, 1541ben. Ez a legelső magyar újtestamentum. Ugyan ö irta a legelső magyar nyelvtant is, Ujszigetben 1539ben. Sárvárolt is állitott fel u- gyan ezen Kádasdy könyvnyomdát, valamint Csepreaben is, hol egyszersmind egy virágzó oskola is létezett pártfogása alatt. ii;.. ; -.1 ^ 4.' Á kemenesi vidéken, Vas megyének a Rábától keletre esö részében, az Ostfl-Asszonyfai Ostfy család, melly az ország első családai közé tartozott, már 1522ben az evangélmi tudományt vallotta, s abban mind e mai napig állhatatosan meg is maradt, mind a mellett, hogy hitéért nem csak Ostfi-Asszonyfai várától, hanem birtokainak nagyobb részétől is megfosztatott. Példáját több előkelő családok, például az Alsó-Káldi Káldy, Koltai Vidos család»lb. s a népesség nagyobb része követték, kik mind a mai napig megtartották nagyobb részint evangélmi hilöket. Vas megye délnyugoli részében s Zala megyében Ü

7 ;i ip«ipiiiitiiii«^b I - -ymifmfmmiifwmm Lindvai Bánfl család pártfogása alatl terjedi t\% evangélmi Itidomány* Bánfl Miklós udvari papja Kulcsár György, a je* lesebb magyarhoni reformátorok egyike volt. Vas megye felső részeiben a Némelujvári gróf Baifyáoyi család, különösen Battyányi Boldizsár, najíy pártolója volt a reformátiónak. Ezen fö úri család birtokaiban mai napig is nagy számmal találtatnak evangélikusok. De Nádasdy Tamást kivéve, senki sem volt olly buzgó pártolója az evangélmi tudománynak ezen kerületben, mint Török Bálint, ki még a mohácsi vész előtt megismerkedett azzal, s ezen kerületben, Somogy és Veszprém megyékben, a Balaton mellékén^ főkép pedig Pápán, mellynek a mohácsi vész után földes urává lett, terjesztette, s Bálint nevű udvari papja által terjesztette azt. Debreczoot is ö reformálta.,,,., ^ Mind Nádösdynak, nnnd Török Bálintnak nagy segítségökre volt az evangélmi hit terjesztésében a magyar Luther, Dévai Biró Mátyás^ ki sok viszontagságai után Pápára Török Bálinthoz 5 onnan pedig Melanchlon ajánló levelével Újszigetbe jött, Nádasdy Tamáshoz, s ennek jószágain, Sárvárott, Csepregben s a Rába mentében terjesztette a reformatiót. A Balaton mellékén is megfordult, hol Mátyás pap neve alatt mai napig is ötét ismeri a nép a Balaton melléke reformátorának. A Vértes aljára s Fejér megyébe, hihető, a közellévo Budáról áradt el az evangeliom világossága, hol Grinaeus Simon s Winsheim Vitus, a királyi főoskola tanárai s Henkel Jáno-, Mária királyné gyóntató papja már 1520 körül terjesztették azt Rév-Komáromba a várost megszálló török ellen I. Fer«dinand király által a várba helyezett német örsereg vitte az evangélmi tudományt, mellynek lelki oktatására Kielmann várparancsnok által Plockner Márton hivatott ki Wittenbergából i550ben lelkipásztorul. Ezt követték Zchrotl István, Plieninger Ján. és Hosius Ján., mint a várbeli őrsereg papjai.

8 Györbeo már 1567beri több templomaik s három ki készeik voltak az evangélikusoknak..^ Köszegeo 1554ben az ottani magyar evang. gyülekezet a katholikusoktól elhagyott sz. Jakab templomát elfog ialta, de abból 1560ban a népesebb német evang. gyülekezet által kiszorítatott, s 60 évi egyháznélkülözés után i620" ban épített magának külön templomot. A dunai alsó megyékben, Tolnában, Somogyban és Baranyában, szinte igen korán megbarátkozott a keresztény népség a reformatióval Zieger Imre (Eszéki Imre, Imre pap) a Vittenbergaí egyetem egyik növendéke, elég merész volt ezen, a török uralma alatt lévő megyékben is nyilván hirdetni s terjeszteni az evangélmi tudományt. Nevezetesen i549ben Vittenbergába Flaccius Mátyásnak irt levelében e- löadja, mikép Tolna népes városában s a Duna és Dráva mentében fekvő Baranya és Somogy megyei helységekben általa terjesztetvén az evang. hitvallás tanai 5 azokat Isten kegyelméből számosan fogadták el, s köztük több r. Katholikus papok s tanítok is; s esedezett egyszersmind^ hogy küldenének neki segédeket Vittenbergából, sok lévén itt az aratásra való gabona, de kevés a munkás. Sztárai Mihály 5 tolnai, és Szegedi István laskói papok, kik egyszer-- smind Superintendensi hivatalt is viseltek e vidéken, s Thuri Pál5 tolnai tanító, Zieger utódja5 szinte az elsők közt állanak a magyarhoni reformátorok sorában. Szentiványi és Kazy Ferencz tudós Jésuiták bizonysága szerint, a'jésuilák közoskoláinak felállítása eltitt, tehát 1560 körül már annyira el volt az országban terjedve a reformatio, hogy a mágnások közül csupán három volt még katholikus valláson, a nemesség közül pedig alig volt csak egy is; s a faluk és városok is az egész országban, az egy Nagyszombatot kivéve, mind Luther és Calvin tanait követték. Ha ez áll Magyar- és Erdélyországra nézve általában, áll különösen a dunántúli kerületre nézve, hol - különösen ennek felsőbb megyéiben, Sopron és vasban, alig volt

9 -'^-*-'-' helysége mellybeii az evangolikusoknak gyülekezeteik ne lettek volna. Ekkor azooban ama boldogtalan vitázás! düh ragadta meg a protestáns tangókat, mellynek következtében az olly szépen felvirágzott evangélmi egyház, valamint a külföldön, úgy magyar honunkban is felekezetekre szakadozott. Né~ mellyek köziílök szorosan ragaszkodtak Luther nézeteihez az úrvacsorájáról, mások inkább helyeselték Melanchíonnak módosított nézeteitj legtöbben pedig Calvin és Béza tanaihoz hajoltak. Bár azonban 1567-ben a debreczeni zsinaton Melius Péter vezérlete alatt a helvét vallástétel elfogadtatott, a dunántúli kerületben a' külső összeköttetés nem szűnt meg a Luther és Calvin követői közt egész 1591-íg. Ekkor ugyan is Nádasdy Ferencz, használni akarván Horváth Stancsics Györgynek és Sculteti Severinnek, ki a' bánfaiaktól választatott meg lelkésznek, s Luther buzgó követője volt, nála Gsepregen lett megjelenésöket, hogy a protestáns tanítók köztti vitát kiegyenlítse, Isö Júniusra Csépregbe egy Colloquiumot rendelt5 mellyre a Superintendenst^ Böjtbe Istvánt j ki németujvári lelkész volt5 s más közellevő lelkészeket is, kik közt Reczes János csepregi, és Muraközi György, sárvári említtetik, meghívott. Ez alkalommal, midőn Sculteti a formula concordiae hatalmas védője a maga nézeteit erősen vitatná, Böjtbe pedig szinte nem tágí-= tana Calvin tannaitóí, ez utóbbi a gyűlést odahagyta,'s ez zel a boldogtalan szakadás, talán örökidőkre, megtörtént. Nádasdy kinyilatkoztatta ^ hogy uradalmaiban egy protestáns lelkészt sem fogna megszívelni, ki a concordiae far mulat alá nem irná, s így a Sopron és Vas megyei gyülekezetek többnyire megmaradtak Luther tanai mellett, mig a többi megyékben, főkép a magyar gyülekezetek, többnyire a helvét vallástételt fogadták el. Ez ideig superintendensi hivatalt viseltek ezen dunán túli kerületben: Huszár Gál, óvári lelkész 1568-ig, Szegedy x^iátyás 1576 körül, Bornemisza Péter, szeredi lelkész, ugyan mm idő tájban, Sibolti Demeter, szentiványi klkész i5 l t

10 TI körűi és Böjihe Ist?áo, kiről feíjyebb emlékeztünk, i591lg. Meg kell itt azonban jegyezni, hogy nem voltak mindenkor minden dunántúli gyülekezetek egy Superintendens felügyelése alatt; mert, a mint feljebb érmtv^voíl, a Somogy^ Tolna Baranya megyei gyülekezeteknek külön Superintendenseik voltak, de a felsőbb megyék közül is Mosoriy, Győr, Komárom és Esztergám, többnyire a dunamelléki egyházkerülethez számíttattak, a mint ez a semptei zsinat pontjaiból megtetszik. Innen megmagyarázható, hogy Bornemisza Péter, mint szeredi lelkész, dunántúh Superintendensnek is mondatik, míg ugyan azon időben Szegedi Mátyás szinte dunántúli usuperiri-- tendens volt. Megjegyzendő még továbbá, hogy a nevezett Superiutendensek közül Huszárt, Bornemiszát, SiboUit és Böjthét a reformátusok is a maguk Superintendeosei közé számítják; azonban ugyan ezt tehetnék Szegedivel is^ mert miután még ezideig külön felekezeteik nem voltak a Luther és Calvin követőinek, természetes, hogy külön Superintendenseik sam lehettek.. / \. ^ A szakadás a Luther és Calvin követői közt megtörténvén, ezek nem szűntek meg egymást szóval, Írásban ^ s tettleg is boszontani s háborgatni, s ez által nem kévésé idegenítették el maguktól a főbb urakat, kik különben is nem csekély hajlandóságot árultak el a r. katholikus hitre leendő visszatérésre, miután a főbb hivatalok majd nem kizárólag ezekre ruháztattak. Ezen körülményt ügyesen fel tudták használni a jesuiták, kik már ekkor erős lábra kaptak az országban, különösen ama nagy férfiú köztük, Pázmán Péter^ utóbb esztergami Érsek, s az ország prímása, ki maga több mint ötven fő uri családot visszatérített a kath. egyház kebelébe. Ezek, hogy megmutassák egyházuk eránti őszinte hüségöket, alattvalóikat majd szép móddal, majd erősebb eszközök által is visszatérítették a kath. hitre, templomaikat, mellyeket részint maguk vagy eleik építtettek nekik, s egv

11 '-ippp liiifpppii'i.i.jj.1111 iiyy3 jp iiip»i%^ házi Jövedelmeiket elszedték töiük s katholikus lelkészeknek adták. Ez annál könnyebben megtörténhetett, minthogy ez idö tájban az ország folytonos zavarban volt. A bécsi s linczi békekötések 1606-ban s 1645-ben tellyes vallásbeli szabadságot biztosítottak ugyan az evangélikusoknak; de azért ezek nem szűntek meg háborgattatni, saz 1647-diki országgyűlésen 300 templomaik elvételéről panaszolkodtak, mellyek közül csak 90 Ítéltetett nekik vissza, s ezek közt a dunántúli kerületben 21, mellyek közül jelenleg csak egy van birtokukban: s ez a dabronyi. 1649ben megujittattak az evangélikusok panaszai; ben hosszú sorát nyújtották be sérelmeiknek, mellyek rajtok elköveti ettek, ezen dunántúli keriiletben főkép Ester-^ házy Pál és Nádasdy Ferencz áltai, mellyek azonban orvosolatlanok maradtak. De leggyászosabb volt az evangélmi hit követőire nézve az köztti időszak, meilynek borzasztó s emberi fogalmat túlhaladó eseményei vajha örök feledékenység fátyola által födöziethetnének el! Szelepcsényi György észtergami Érsek s az ország helytartója halhatatlan érdemeket akart azok állal a római egyházra nézve magának szerezni; de borzasztó emléket emelt nevének. Legyen szabad egy pillanatot vetnünk gyülekezeteink viszontagságaira ezen korszakban. - Soproriból, meilynek, mint feljebb említve volt, a 16- dik század utófelében már három lelkészre volt szüksége, azek elűzetvén, kenteiének voltak a hívek a szomszéd németkeresztúri és nyéki, akkorban virágzó anyagyülekezetekhez csatlakozni. A bécsi békekötés által azonban a vallásbeli szabadság visszaállítatván, csak hamar felvirágzott ismét a soproni gyülekezet, úgy annyira, hogy öt lelkészt, nevezetesen három városi német, egy magyar s egy kórházi lelkészt tarthatott, s öt templomaiban nyerhetett lelki épületet; és két latin, s a föntemlített elemi iskoláit újra életbe léptethette. Azonban 5 az 1674-dik év szornorú eseményei által minden templomaitól, oskoláitól s egyházi épületeitől megfosztatván, VII

12 vm két lelkészei: Barth és Szubics Kis-Martonba számüzeuek. Megengedíetett azonban a híveknek Eggenberg berezeg magány házában, ugyan annak udvari lelkésze Láng Mátyás vallásos oktatásaiban részt vehetni; nemsokára száműzött lelkészeik is engedelmet nyertek a visszatérésre, s bizonyos Schubbardféle ház jelöltetetett ki számukra, hol hivatalukat szabadon folytathatták. Megjegyzendő, hogy ezen időben minden magyarhoni városi gyülekezetek közt az egy soproni volt oíly szerencsés, nyiiványos vallásgyakorlatban részesülhetni. A Győriek minden lelkészeiktől s egyházi épületeiktől megfosztatván, 1608 körül az evang. örsereg lelkészétől nyertek lelki épülést. Azonban ez is elűzetvén^ Pata-házára szorultak, minek következtében a győri püspök a pata-házi templomot is lerontatta, s a győri evang. lakosságnak megtiltotta az ottani lelkészek szolgálatával élhetni. Rustról, mellynek még a Bocskayféle forradalom előtt volt evang. lelkésze, 1621-ben az óvári vár parancsnoka Harrach ezt onnan kitiltotta, s templomjokat a katholikusoknak adta által; megengedte azonban, hogy gyermekeik oktatása végett egy evangélikus tanítót tarthassanak, s evang. lelkészek szolgálatával is élhessenek; de i633~ban a győri püspöknek zálogosítatván el Rust városa, ez a nevezett szabadságtól is megfosztotta annak evangélikus lakosit. Rév-Komáromban a várbeli őrsereg evang. lelkészének oktatásaiban a városbeli lak^ság is nagy számmal részesült, melly később önálló gyülekezetet alkotván, templomot is épített magának, mellyet azonban a vár parancsnoka Reifenberg 1621-ben lerontatott. Helyette fából építettek az evangélikus hívek imaházat, melly miután összeomlott, 1649-ben építették azon kisszerű templomot, mellytől 1672-ben megfosztattak a jesuiták által, s melly szent János templom' neve alatt mai napig is a katholikusok birtokában van. *3 A városbeli evang. lelkészek voltak ezen korszakban: Friesz^ *) Az 1848 diki tűzvész következtében jelenleg rüiiioklian.

13 j iiii.iiiu.inii«ii.vii ip Hatner, Reichenbach, Bartholoméi és Vieglebí mind némethoni származásnak. A Kőszegi német és magyar gyülekezetnek azon két templomaikon kivül, mellyek a belvárosban, a katholikusok birtokában mai napig is fenállanak, még egy kápolnájok is volt a külvárosban, s a csekély számú katholikusok Barkóczy Ferencz azon várában, melly jelenleg az Esterházy berezeg birtokában van, tartották isteni szolgálatjokat. Az itteni német gyülekezet azon ritka szerencsében részesült, ül évig szakadatlanul gyakorolhatni nyilvános isteni tiszteletét, mig az 167i-dik évben templomaitól, oskoláitól s minden egyéb egyházi épületeitől s alapítványaitól megfosztatott. Hasonló sors éne két évvel későbben a magyar gyülekezetet is. f A Sopron, Mosón és Vasmegyei nagy számú gyülekezetek közül 1681-ben már egy sem létezett. Azon állítás azonban, miszerint ez időben az evangélikusoknak az egész országban egy lelkészök s templomuk sem lett volna, kivéve a soproniakat s némelly kevés, a török birtokában lévő helyeket: túlzottnak látszik. Annyi bizonyos, hogy egyház-kerületünkben a Balaton mellékén a kővágó-örsi, akali, mencshelyi és dörgicsei gyülekezetek, a két utóbbinak néha közös lelkésze lévén, úgy nemkülönben a nagy-vázsonyi is areformatió idejétől fogva szakadatlan gyakorlatában voltak vallásunknak. Ugyan ezt állíthatjuk az ajkai, alásonyi, homok-bödögei, gergelyi, kertai, bakony-szent-lászlói, bakony-szombathelyi, lovász-patonai, csikvándi, fel-péczi^ kis-péczi, téthi, iharosberényi és surdi gyülekezetekről is, Vesprém^ Győr és Somogy megyékben, legalább az elfoglalt temolomok jegyzékében ezekéi nem találtatnak. Koronkinti csekély félbeszakasztással, szinte a legrégibb időktől kezdve folytatták a vallásbeli gyakorlatot még a következő gyülekezeteink: Zalában a kapolcsi, Veszprémben a dabronyi, mellynek temploma egyike az 1647-ben országgyűlési végzés által visszaadatni rendelt 90 templomoknak; továbbá a bakany-tamási és tési, Győrben a Malomsoki^ Komáromban a Bokodi és Száki. De vol- IX

14 X lak az tiölsoroltakon kivűl ezen korszakban még más gyülekezeleiok is, főkép Veszprém és Zala megyékben, mellyek azonban most már nem léteznek. A Duna és Balaton közti evang. gyülekezetek sorsáról hiteles adatok hijánya miatt bizonyosat nem tudhatni. Anynyi valószínűnek látszik, hogy a Zieger utódja Thúri Pálj kiről már feljebb emlkeztünk, ki 1563-ban Vittenbergában és Lipcsében az úgynevezett crípto-calvinistikus vitatkozásokban részt vett s még a külföldön maga is a református vallásra tért, visszaérkezése után az evangélikusokból sokat áttérített a helvft hitvallásra. Sztáray és kiilönösen Szegedy, kikről szinte emlékeztünk feljebb, hasonlókép nagy baráti s terjesztői voltak a calvinismusnak. De ha maradtak fs ezen vidéken még evangélikusok; azok a török zaklatásai elöl biztosabb vidékekre menekültek, a honmaradtak pedig áldozati lettek a törökök, rákócziánusok s főkép a mindent elpusztító ráczok elleni háborúknak, s azokat követte nyomorúságoknak. A 18-dik század elején puszta volt és kietlen az egész vidék Győrtől kezdve lefelé a duna mentében egész Péter-váradig; Tolnában különösen, az egy Nagy-Szokolyon kivűl' minden falvak 's városok el voltak pusztítva, s csak imitt amott mutatkoztak egyes lakosok, s csak a' történetek évkönyvei és a számtalan elpusztult templomok romjai tesznek bizonyságot, hogy e táj valaha igen népes volt, s hogy ezt keresztények lakták. A csepregi szerehcséílen kimenetelű colloquium ufán úgy látszik minden rend és összeköttetés felbomlott meghasonlott gyűlekezcieirik közt. Böjthéí, ki egy Wüflnger által közlött kézirat szerint még 1596 ban életben volt, legalább a Nádasdyféle gyülekezetek többé nem esmérték el Superintendensnek, mig mások ragaszkodtak hozzája körül választatott végre Muraközi György, sárvári lelkész Superintendensé, ki azután minden kormánya alatt lévő lelkészeket kötelezte a meg nem változtaítatotl ágostai hitvallásnak s a concordiae formulának aláírására. - Ezt Klas^e-- kovics István, Szent-Miklósi lelkész követte f620-ig,

15 ''^^mm^m' XI kit a törtí'rietirók egyhangúlag agy i^eu tiszteletre méltó öreg» mk valladak. Ugyan ezen időben a dunamelléki megyéket Brunszvik Tóbiás, Semptei leikész s a nádor Thfírzó Szaniszló udvari papja igazgatta, mint Superintendens. ~ Pálházi Göncz Miklós, mint Győri, vagy irikább Pafaházi lelkész 16í9~'1622-íg viselt ezen donántúli kerületben Superintendensi hivatalt. Zvonarics Mihály, sárvári lelkész, az ágostai vallástételnek ezen megdönlhetlen bajnoka a reformátusok ellen5 i625-ig igazgatta a dunántúli gyülekezeteket. Kis Bertalan, előbb Czenki, utóbb szinte Sárvári lelkéwsz, sok zavarok s kellemetlenségek közt viselte e2en hivatalt 1646ig, a mikor Sárvárról kivettetvén, Szent-Györgyön a Répcze mellett végezte sokat hányattatott munkás életét. Még ugyanazon évben aug. 13-áu a Büki zsinaton Musai Gergely, Nemeskéri lelkész választatott meg Superintendensnek, ki ezen hivatalát az akkori körülményekhez képest elég híven s dicséretesen viselte 1664-ig. Utána Fistrovics György, Kőszegi lelkész választatott, ki már két évvel előbb, a Geresdi zsinaton Musay mellé adatott volt mint Esperes, hogy a sokféle gond s fáradságtól elhalmozottnak segítségére legyen. de már 1669-ben szemeinek elgyengülése miatt kéntelen volt lemondani. Utódja mind a Kőszegi lelkészségben, mind az kévésé irigylendő Superintendensi hivatalban Fekete István lett. Ez 1673-ban a Szelepcsényi által vezetett posonyi törvényszék elé idézteívén, midőn ott meg nem jelent, elitéltetvén, külföldre menekült. További életeseményeit elöso^ rolni nemtartozik ezen sorok feladatához. 1 Az 1681diki Soproni országgyűlésen I Leopold királyunk által némi orvoslása ajánltatott az evangélikusok sérelmeinek, nevezetesen rendeltetett az is, hogy az olly megyékben, hol minden templomaiktól megfosztattak, kettőt bírhassanak, névszerint mm dunántúli kerületet illetőleg

16 - w?ff P'^' XII Sopron megyébení Vadosfán és Nemes-Kéreft; Vasban: Dömölkön és Nemes-Csóban 5 Zalában, Veszprémben Győrben és Komáromban különben is gyakorlatában lévén vallásunknak. Ezeken kivűl megengedtetett a Soproni gyülekezetnek, hogy vallása gyakorlatában, azon módon, mint ez ideig, megmaradhasson, ugy nem különben a határszéleken, Egerszegen, Szentgróton, Tihanyban, Veszprémben, Pápán, Vázsonyban, Győrben és Rév-Komáromban engedtetett meg az evangélikusoknak templomot bírhatni. Mosony megye hallgatással mellőztetett, ugy szinte Kőszeg, Rustj Légrád s több városok. Az l687diki pozsonyi országgyűlésen ezen ajánlatok megújittattak; de a végrehajtás Kolonics Leopold esztergami érsekre bízatván, nem felelt meg a protestánsok várakozásának. Közbejött a Rákóczy féle forradalom, melly az egész országot újra felzavarta. A zavarban némelly gyülekezeteink elvesztett templomaikat visszafoglalták, de később ismét elvesztették azokat, valamint sok másokat is, mellyeknek ez ideig szakadatlan birtokában voltak. A Soproni gyülekezet élvezte leghamarább az diki 26 törvényczikk által nyert szabadságát; de az 1731 és 1742dik év eseményei az alig behártyásodott sebeket újra felszaggatták. Azonban a buzgó soproni evangélikusok nem hagyták magukat annyi sok viszontagságok által is kifárasztani, sőt minéí nagyobbak voltak bajaik, annál na» gyobb buzgóságot tanúsítottak szekt vallásunk iránt, s gyüiekezetöket ^ több hagyományozok kegyes alapiíványai által is gyámolíttatva ^ folyvást olly czélszeríien rendezgették, hogy magokat egy jobb jövendő kedvezéseire minden tekintetben méltókká tették. A győri gyülekezet is újra feléledt az említett törvény következtében, s 1685-töl kezdve rendesen kezeltettek a«nyakönyvei egész 1749diki Mart. 15-ig ^ a midőn templomától erőszakosan megfosztatván, nyilvános isteni tiszteieta megszűnt,.,..,....,,:,i :. ^ ;.... ^.:,. j-,^ -.. -^ijiliiiiiw

17 'HM^WWPIJ II I xm Nemes-Csó szinte sietett a törvény kedvezését élvezni, s az egész Vas megyei felső vidék, magyarok, németek és vendek ide sereglettek lelki épülést venni. A kőszegieknek is megengedtetett itt templomot építhetni s lelkészeket tarthatni. S így egész ig két német, és egy magyar-vend lelkész szolgálata mellett tartatott itt az isteni tisztelet, két templomban. A vadosfai gyülekezetnek szinte már ilooból vannak anyakönyvei; temploma azonban csak 1734ben épült. 175iben bizonyos vallásbéli villongás következtében az itteni lelkész és Superintendens, Fábri Gergely, a német-keresztúri fogságba vitetett, hol közel másfél évekig szenvedett méltatlan rablánczok közt, s kiszabadulván, Kertán élt száműzetésben még kevés ideig, Vadosfán pedig az isteni tisztelet egészen betiltatott, később azonban csak Ist ván király napjára lett ezen tilalom szorítva, melly napon 79 évekig nem volt szabad a templomot kinyitni, míg végre a mostani lelkész ur ismételt folyamodása következtében 1830ban ezen tilalom is megszüntetett. Nemes-Kérett i732ben kezdődött az ottani gyülekezet, Dömölkön pedig 1730ban-, de temploma csak 1744ben szenteltetett fel. Szenígrólon is volt 1732ig anyagyülekezetünk, de ekkor több másokkal együtt megszüntetett. A többi helyeken, mellyek az 168idiki törvényben kijelelvék, nevezetesen Pápán, Veszprémben, s Komáromban egész 1783ig, Egerszegen s Tihanyban pedig épen nem alakultak evangélikus gyülekezetek. így az 1732dik esztendő után Sopron megyében csak két gyülekezetünk volt: Vadosfán és Nemes Kérett, Vas megyében szinte csak keltő: Dömölkön és INemes-Csóban,- Mosonyban egy sem. r-mim Míg azonban a felsőbb megyékben egyházunk végpusztulásnak indult, a kerület alsóbb megyéiben újra éledezni kezdett az. A háborúk, s az azokat követő döghalál s egyéb inség csapásai alatt elpusztult vidékek újra népesülni kezdettek. Felszóllitások bocsátattak a magas kormány által mindenfelé a lakosokhoz, hogy az ország pusz-

18 mm XIV ía vidékeit n/pesítenck meg. Jöttek is, de I^^glnkább németek és tótok, kik H }3akony és Vértes erdeiben, leginkább pedig a Balaton és Duna közt, Somogy, Tolna, s Baranya megyékben telepedtek meg, s ezek közt nagy számmal voltak evanírelíkusok is. cr 'i így éledtek fel újra a 18 dik század elején a már már elpusztuló Bokodi és Száki gyülekezeteink Komárom megyében, de előbb tiszta magyar lakosaik helyét naííyobb részint tótok foglalták el. így alakúit ugyanott 1700-ban Oroszlány, Fejér megye éjszaki részében Tordas 17i3ban; a Bakonyban Csernye, 1726ban Suur, i725ben Öskü, még 1696ban nagyobb részint tótok által. Ez időben alapúit a Palotai MUiiekezfit is, i700ban, a N. Szöllősi, 1725ben, és H Vanyolai i730ban, mind Veszprém megyében. Így keletkezett a most létező egész Tolnai- Baranyai Somogyi esperesséíí. MAr Buda várának 1686ban történt visszafoghilása ulán kezdettek a felsőbb megyékből magyar és tót ajkú lakosok e puszta és erdős vidékre szállongani. A legelső evangélikusok, kik vallási háborgattatásuk miatt ft vidékre leszakadtak, magyarok voltak a pápai uradalomból, nem annyira földmivelők, mint inkább vadászok, az t'vangélmi hithez erősen ragaszkodók. Kzek 1715ben Gyönkön, akkor a kir. kamara Jószágán telepedtek meg, s az urodalom felúgyelője engedelmével lelkészt is hoztak magoknak, ki azonban a hatóságok által onnan 1717-ben ismét elutasittatott. De különösen 1718ban Belgrád is bevétetvén, a magyar kormány által kibocsátott, s a vallás szabad gyakorlatát is biztosító felhívásra ezerenként kezdettek a lakosok az ország felsőbb megyéiből e vidékre költözni, magyarok, lótok, leginkább pedig németek, némethonbói, főkép annak Rajnamelléki tartományaiból, s köztük sok protestánsok is, kik Mercy Clandius Florimund gróf főhadivezérnek terjedelmes hőgyészi urodalmába befogadiattak. Példáját e nemes lelkű, s a protestánsokat is hathatósan pártoló grófnak más földes urak is követték; s igy támadtak fel hamvaikból az

19 y \ynwmn -^v. eipuszlult helystvi^ek s mezővárosok, s csak hamar templomok s imaházak is emelkedtek a helységekben az Isten nevének dicsőítésére. Az 1718dik évnek még más tekintetben is naízy befolyása volt a protestantismus jövőjére e vidéken. A gyönkiek ugyan is ez évben elutasított lelkészük ügyében a kir. kamarához folyamodván, ettől Magyari Kossá Péter uj földes urokhoz utasíttattak, ki Gyönköt öröködési jogánál fogva visszaváltotta. Minthogy Magyari Péter református lelkésznek véleményük szerint nem volt elegendő világi tekintélye s hatalma, őket egyházi óhajtásaik kivitelében hathatósan pártolni, Bárány György Nagy-Vázsonyi lelkészhez küldöttek tanácsot kérni. Bárány György megtudván az e vidéken már szép számmal megtelepedett evang. hívek elhagyatott s nyomasztó állását, vallása eránti szeretetből indilva, elszánta magát, odahagyni biztos állomását, snagy számú evang. hívekkel leköltözött Gyönkre. De már ben Gyönköt más gyarmatosoknak engedvén át, a termékenyebb szentlőrinczi határt szállotta meg, s alapítója lett a szentlőrinczi népes evang. gyülekezetnek. Ezen buzgó, munkás és bátor lelkész volt az, ki az e vidéken elszórva lakó evang. híveket összegyűjtötte rendes gyülekezetekbe, ezeket egyházilag rendezte, lelkészekkel és oskolatanítókkal ellátta, az isteni tisztelet s oskolai tanííás rendét megállapította, s azon gyülekezetekbe, mellyek tanítóiktól megfosztattak, vándor lelkészeket küldött az Isten igéjének hirdetése, a szent sakramentomok kiszolgáltatása-s a hívek vigasztalása végett. Buzgó tevékenységének eredményéi tekintve, őt mondhatni ezen egész esperesség alapítójának. A jövevények költözése e vidékre, kivált németországból egész 1760ig tartott, a melly gyülekezhetek utóbb keletkeztek, azok már a létezők gyarmatainak mondhatók. Némelly már létezett gyülekezetek, például a Zombai, Tótkeszi, Mucsi stb. népességük, vallásbeli üldöztetésük miatt Békés megyébe költözvén, ismét elenyésztek. Több helyekről a beköltözés alk^umával hozott lelkészek és tanítók

20 ^"''Á\w''-^%» a hatóságok által eliifasíkattak; de e mellett voltak olly gyülekezetek is, mellyek, töbl^yire r. kalh. földes uraik hathatós pártfogása mellett félbeszakasztás nélkül gyakorolhatták vallásukat. Hlyének voltak névszerint a gyönki, gyorkönyi, varsádi, k. mányoki, sz. lörinczi^ k. tormási, n. szokolyi és tabi ev. gyülekezetek. Kedvezőbb s biztosabb lett az ev. gyülekezetek és lelkészek sorsa az 1731-dik évtöi kezdve, III. Károly király ö fge által ez évi Jun. 15-dikén olly rendelet bocsáttatván ki, mellynél fogva a földes urak s megyei hatóságok a protestáns templomok elfoglalásától, s a lelkészek elmozdításától letiltattak. S ennek következtében gyülekezeteink e vidéken is szilárdabban megalapúlhattak, s már az ban kibocsátott türelmi rendelet előtt Tolna ^ Baranya és Somogy megyéknek azon részében, melly jelenleg ezen esperességhez tartozik, 17 anya, és 31 leány gyülekezeteink voltak, s köztük nyelvre nézve 1i magyar, 29 német, s 3 tót, 4 magyar-német, s egy magyar-tót. Fekete István szomorú esetével 1673-ban a Superin- (endensi hivatal megszűnt ezen dunántúli kerületben, s gyülekezeteink úgy igazgatták magokat, a mint az akkori körülmények közt lehetett. Az 1681 és 1687-diki törvények kihirdetése után nem sokára újra alakult a gjöri Esperesség, Bors Mihály fő, és Lövei Bálás alesperesek alatt. 17il-ben Károlyi István kis péczi lelkész lett Esperessé, és viselte az esperesi hivatalt 1737-ig, ezután lett Sipkovics Tóth János, téti lelkész 1742-ig ben alakúit a kemenesi Esperesség, melly a Fertőtől egész a Balatonig, sőt még azontúl, Somogy megye délnyugoti részére is kiterjedt, s első esperese Asbóth János, szentmártoni lelkész volt, alesperes pedig Lenárt Benedek mihályfai lelkész. Ezeket követék 1706-ban Ács Mihály, devecseri lelkész, 1708-ban Lénárt Benedek mint főesperes, Király Máté, szentgróti lelkész pedig mint alesperes, 1713-ban Hegyfalusi György, devecseri lelkész, 1725-ben Gsertei Mihály, ns-kéri lelkész, 1729-ig, melly idölöl fogva 1744-ig az al-