POKOLI TÖRTÉNETEK TVRTKO KÖNYVE

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "POKOLI TÖRTÉNETEK TVRTKO KÖNYVE"

Átírás

1

2 POKOLI TÖRTÉNETEK TVRTKO KÖNYVE Gyermekeimnek: Benjáminnak és Barnabásnak; Gyöngyinek, örök szerelmemnek; Fegyának, kiváló kollégámnak; Főnökömnek", Suha Györgynek, akivel meglestük a titkok birodalmát; Barátomnak, Pálinger Katalinnak. Gambia mosolygós lakóinak, volofoknak és mandinkáknak, valamint mindazoknak, akik hiszik, hogy szegényen is lehetnek boldogok az emberek. ALEXANDRA

3 A Türkménbasi A legapróbb sértő tettért, melyet neked okoznék, merevedjen meg a kezem! A reád mért rágalmamért, némuljon meg ajkam s nyelvem! hazámat, ha elárulnám, A Hatalmas Szaparmurat Türkménbasi szent zászlaját, Szakadjon meg lélegzetem!" (Részlet a független és semleges Türkmenisztán állami esküjéből) - Mondd, tulajdonképpen miért van az, hogy folyton szomorú és fájdalmas dolgokról írsz? A kérdés 2004 őszén, egy városligeti étterem különtermében hangzott el, s hozzám intézték. Mégpedig az egyik legjobb barátom. Megvontam a vállam. - Arról írok, amit látok - feleltem, de azért elgondolkodtatott a dolog. Persze az ember legszívesebben tündén varázslatokról, beteljesülő óhajokról, boldogságról, igazságosságról és jólétről írna. Ehelyett kénytelen a modern civilizáció drámai témáinak szorításában lavírozni, félúton a lappangó romlottság, a nélkülözés, a kiszolgáltatottság, illetve az emberi elaljasulás és a természet kíméletlensége között. Hogy miért? Mert ezt tapasztalja. Mert a jobbítás szándéka vezérli. Mert kevés a jó, és az ember, egy kétgyermekes édesapa tigrisként küzdene egy élhetőbb világéit. Ne higgyék, kérem, hogy csak önöknek szakad meg a szívük, amikor etióp leprásokról, sugárfertőzött ukránokról vagy rákbetegségben haldokló gyermekekről olvasnak. Képzelhetik, milyen lélekölő róluk, vagy egy buszbalesetben gyermekeit elveszítő házaspárról, esetleg egy elsüllyesztett falu lakóiról írni. Nem véletlen, hogy minden egyes évben szentül megfogadom: soha többé Pokoli történetek*. Befejeztem, kész, ennyi volt, többé egyetlen sort sem írok az emberi szenvedésről. És akkor jönni kezdenek a levelek. Százával, ezrével. Az emberek köszönik, hogy megírtam ezt meg azt a történetet. Én pedig csak kapkodom a fejem: Hogyan? Valóban létezik olyas valaki, aki erőt merít ezekből a pokoli történetekből? Egy tragédia tényleg példa és tanítás lehet mások számára? Önnek köszönhetően kinyílt előttem a világ..." - írja nekem egy zsámbéki tanítónő. A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai többet tesznek az emberiség jobbításáért, mint az összes politikus együttvéve..." -jelenti ki levelében egy kőszegi nyugdíjas. Felolvastunk az Észak-Koreáról szóló fejezetből töriórán. Szuperizgalmas volt. Tessék írni más országokról is, mert így sokkal jobb tanulni..." - biztat egy tizennégy éves szőregi fiú. Évről évre nehezebben megy az írás. Emlékszem, Pörböly tragédiáját két nap alatt papírra vetettem. Ma hosszú hetekbe telik, míg elmesélek egy történetet. Könnyű lenne időközben világra jött gyermekeimre fogni a lassulást, de az igazat megvallva szó sincs arról, hogy miattuk küzdenek többet a szavakkal, az ő hancúrozásuk, vagy az időmre való igényük gátolna a gyors munkában. Egyszerűen az elmúlt öt évben annyi fájdalmat lapátoltam össze, hogy már nehezen látok ki a kínhegy mögül, legfőképp pedig nehezen mászom meg" újra és újra, hogy további pokoli tapasztalatokat hintsek a tetejére. Emlékeznek még a kutyanőre? Hát a kettévágott falura? És a győri fiatalember korfui tragédiájára? És a kárpátaljai halál hamisítókra? És a kambodzsai árvákra? És a

4 pakisztáni szemétevő gyerekekre? És a Vrbanja-hídon legyilkolt szarajevói szerelmesekre? Ugye értik, miért hagynám szívesebben, hogy gyermekeim, kirakós játékkal és rajzpapírral a kezükben elvonjanak a számítógép mellől? Mégis írok. Talán, mert másoknak sokat jelent. Talán, mert újra segíthetek vele a szenvedőkön. Talán, mert később bánnám, hogy nem vetettem papírra az élményeimet. Sőt, önzőnek tartanám magam, amiért nem osztottam meg mindazt a tapasztalatot, amihez a szakmámnak és a munkaadómnak köszönhetően hozzájutottam. Hiszem, hogy nem lesz hiábavaló hatodszor is belefognom. Hiszem, hogy ismét érdemes lesz az Élet néha simogató, de sokkal gyakrabban hideg és haragos tavába merítkeznem. Merítkezzünk! Dél körül elefántot lehet simogatni az állatkertben. Benjámin azonban rohant, és nem az ormányosok felé. Kisfiam számára mostanában csupán egyetlen jelentős állat létezik: a krokodil. Így aztán a bejárattól egyenesen a nem túl mély tavacskáig loholtunk, ahol a gondozók két pikkelyes bőrű hüllőnek szolgálták fel a löncsöt. Ilyenkor nehéz helyzetben vagyok, mert azt kellene elmagyaráznom serdületlen gyermekemnek, hogy az apró húscafatok, amelyek a krokik körül lebegnek a vízen, nem egy másik állat maradványai, hanem... Na, ez az. Ez egy kicsi embert - bárhogy próbálom is szépíteni a dolgot - megrendít. Mindenesetre ezúttal jól jártunk, ha szabad így fogalmaznom, a hüllők ugyanis túl voltak az ebéden. Sokkal rosszabb, ha a la koma közepére érkezünk, akkor ugyanis a kisfiam szemtanújává válik a krokik és az eleségek irtózatos találkozásának. Ez nagyjából abból áll, hogy a hüllők hirtelen rávetik magukat az áldozatukra, csattanva összezárják rémisztő fogsorukat, és kígyózva-tekergőzve haláltáncba kezdenek a tajtékzó vízben. Majd egyszer csak megmerevednek, s épp mikor előrémlenek körvonalaik a visszahulló vízfüggöny ködlő homályából, egyetlen mozdulattal eltüntetik áldozataikat barlangnyi szájukban. - Na, egy ilyet kéne ráeresztenünk a Patkósra - szögezte le mellettünk egy tizenhat év körüli srác, és összeröhögött a haverjával. - Mindjárt megúsznánk a dogát. Minden bizonnyal valamelyik tanáruk életét oltották ki gondolatban, én meg reménykedhettem, hogy Benjámint kellőképpen lefoglalják a vízi szörnyek. De a kamaszok folytatták a képzeletbeli vérengzést. Meg tudod, mire gondoltam még? - vakarta meg a fejét a kis zsebterrorista. - Robbantani kellene a metrón. Utána meg azt kamuznánk, hogy elakadtunk, azért nem értünk be a suliba. És? Megíratná veled később - mondta fintorogva a másik. - Akkor a Kossuth és a Batthyány között robbantanék. Társa értetlenül pislogott rá. -Jaj, hát nem érted? Ha a Duna alatt robbantok, akkor a víz elönti az egész metróalagutat, sőt, az egész várost. Tuti nem lenne dolgozatírás egy jó ideig. - Aha! - világosodott meg a másik. Hirtelen észrevették, hogy egy öregúr figyeli őket összehúzott szemekkel. A kisunokája valamivel előrébb, a korlátnak dőlve bámulta a krokodilokat, így nem láthatta, hogy nagyapja épp felnyársalja tekintetével a város eláztatását tervező srácokat. A kamaszok gyorsan szedték a sátorfájukat, az öreg pedig dühödten figyelte lépteiket, míg el nem tűntek a lombok mögött. Aztán rám nézett, és megcsóválta a fejét. - A jövő! - hörögte gúnyosan. - Elárasztani a várost, ahhoz van eszük. Hova tartunk, uram? Hova tartunk?

5 Nem szóltam. Hiábavaló lett volna. Most kezdjem el magyarázni, hogy két mafla kamaszról van szó, és hogy ennyi idősen én is hülyeségeket beszéltem, különösen a haverok társaságában? - Maga a tévénél dolgozik, igaz? - kérdezte az öreg. Bólintottam. Egy kába pillanatot véltem fölfedezni az arcán: gondolom, emlékeiben kutatott utánam. Aztán rájöhetett, honnan ismer, mert felderült az ábrázata. Elfogódottan nyújtotta felém vaskos kezét, bemutatkozott. - Tudja, ezek a mai kölykök teljesen kiborítanak - sóhajtotta aztán. - Semmi realitásérzék, semmi emberi gondolat. És a kisgyerekeinket, az unokáinkat is meghülyítik. Komolyan mondom, néha visszasírom a Rákosi-rendszert. Ott aztán nem lehetett minden hülyeséget összebeszélni, mert rögtön vitték az embert. Nyár vége volt, gyöngült a nap ereje. A néha feltámadó szél meg-megvacogtatta az idős ember épen maradt fogait. - Egy tisztességes diktatúra helyre rakná ezeknek a suhancoknak az agyát - jelentette ki eltökélten. - Egy kis Kuba. Vagy Korea. Vagy annak a türkmén vezetőnek az uradalma. Így mondta, ilyen régies kifejezéssel. Közben félrerúgott egy eldobott cigarettásdobozt a kopár, kavicsos útról. Aztán felém fordult, és a kezét nyújtva így szólt: - Igen, egy jó kis átnevelőtábor, az kéne nekik. Na, isten áldja. Azzal megragadva unokája kezét, tovább baktatott az oroszlánok felé. Száz az egyhez, hogyha nem találkozom az öregúrral az állat kertben, sosem jut eszembe Türkmenbasi kétes erkölcsű mese országába utazni. Diktatúraügyben tökéletesen kiüresedett voltam: nem igazán hittem, hogy Észak-Korea után még bár mely őrült rendszer újat mutathat nekem elmebaj terén. Bár olvastam, ha jól emlékszem, a Newsweek magazinban, hogy Türkmenisztán teljhatalmú ura külön múzeumi szobát rendeztetett be a pitypanggyűjteményének, de valahogy nem hozott lázba a hír. Én ugyanis egy olyan országban jártam, ahol egy szerűen eltörölték az időszámítást. Kételkedtem benne, hogy Phenjan és Kim Dzsong II kommunista mennyországának" idiotizmusát bármi túlszárnyalhatná. Meg aztán volt elég tennivalóm idehaza. Nem sokkal azután, hogy tavaly nyáron feleségem hazajött az amerikai kosártáborából, megcsörrent a mobilja. - Szia! - hallottam Gyöngyitől. - Nem zavarsz, mondd csak. Aha. Uhum, Hmm... - Rám nézett, aztán folytatta. - Aha. Uhum. Aha. Hmm. Hmm. Majd nagyot sóhajtott. - Oké, tárgyaljunk erről holnap, jó? Tvrtkóval is meg kell beszélnem. Felkaptam a fejem, a feleségemre néztem. Gyöngyi elbúcsúzott a hívótól, aztán, mintha mi se történt volna, megkérdezte, hogy van a szomszédék sokat betegeskedő kutyája. Miközben nekem majd kiesett a szemem, úgy bámultam rá, hogy mondja már, mi van. Láttam, hogy mosolyog, de nem néz rám. - NAAAAAAAA! Ne kínozz! - robbant ki belőlem. Elnevette magát. - Diósgyőrbe hívnak. - Edzőnek? - Játékosnak. Hosszú időbe telt, mire megtaláltam a hangom. - De...de...de ezzel a térddel? Gyöngyi elismételte az imént mondottakat, és kiegészítette azzal, hogy a Diósgyőr egyik játékosa lesérült, s őt kellene helyettesítenie. - Meddig? - kapkodtam levegő után. - Az alapszakaszban. Úgy februárig.

6 Ma, az idő távolából úgy tetszik, mintha eleinte kissé eltúloztam volna a hír jelentőségét. Ahhoz képest mindenképpen, amilyen természetességgel Gyöngyi kezelte a helyzetet. Rá kellett döbbennem, hogy igenis készült valami ilyesmire. Azóta, hogy Jensen doktor az amerikai térdoperáció után nyitva hagyta a Játszhatok még valaha? kérdést, mondván: Nem tudok többet tenni önért, hölgyem, mégis elképzelhetőnek tartom, hogy egyszer újra pályára lépjen majd!" Hát persze, hogy ezért voltak a kocogások, a masszíroztatás, sőt, tulajdonképpen a monori kismamacsapatnál tett kiruccanás is erről szólt! Nem hagyni, hogy végleg bezáruljanak a kapuk. Hiszen egy lesérült válogatott élsportolót mi más is tartana imádott labdajátéka közelében éveken keresztül, mint a visszatérés reménye? - És a gyerekek? - kérdeztem bambán. - Visszük őket magunkkal - felelte Gyöngyi magától értetődően. - Miért? Le kell költöznünk? Elmosolyodott. Ostoba kérdés volt, belátom. Én már amúgy is jórészt felfüggesztettem a tévézést, ő pedig egy soha vissza nem térő lehetőséget kapott. Másnap a Sportkórház alagsorában terheléses vizsgálat alá vetették, majd behívott bennünket a szimpatikus professzor. - Rendben, próbáld meg! - tette Gyöngyi vállára a kezét. - Különben egész életedben verni fogod a fejed a falba, hogy nem adtál magadnak még egy lehetőséget. Tudod, hány válogatott élsportolót bánt, hogy egy sérülés után nem próbálta meg legalább még egyszer? Remélem, neked sikerülni fog. De ha mégis úgy érzed, hogy nem megy, kérlek, ne erőltesd! Semmi sem olyan fontos, mint az, hogy járni azért tudj! Nem akartam felvilágosítani a doktor urat (valószínűleg ezt ö nálam is jobban tudta), hogy egy sportoló fanatizmusának alapját épp az ésszerű érvek teljes elvetése adja, máskülönben hogyan is tudna emberfeletti eredményeket produkálni. De Gyöngyi kétgyermekes anya, így az egykori eredményt mindenekfelett" elve erősen tompult az ő esetében. Hamar elterjedt, hogy vidékre költözünk, de környezetünk messze nem mutatott olyan meglepetést, mint amilyenre számítottam. Na jó, Sváby azért pislogott egyetkettőt a döbbenettől. - Hát menj, ha menned kell - nyögte, hisz tudta, milyen fontos Gyöngyinek, hogy újrajátsszon. - De azért tudsz majd dolgozni? Megnyugtattam, bár őszintén szólva nem nagyon fűlt a fogam a forgatásokhoz. Mindennél jobban vágytam ugyanis arra, hogy a következő hónapokat a gyermekeimmel töltsem. Számítván arra, hogy Gyöngyi a napi két edzéssel meglehetősen elfoglalt lesz, arra készültem, hogy valamelyest anyjuk is legyek a srácoknak. Ez pedig, tapasztalatból mondom, időigényes, de mindennél csodálatosabb feladat. Mindenesetre tudtam és tudattam, hogy ha mégis dolgozni támad kedvem, mindössze másfél órára lakom majd a TV2 épületétől. Mert Görömböly, ahová készültünk, az M3-as autópálya túlsó végén van. A TV2 épülete meg ezen a végén. Görömbölyön minden igényt kielégítő lakást biztosított számunkra a diósgyőri csapat korábbi szponzora, Szász Laci és felesége, akik még akkor kötöttek barátságot Gyöngyivel, amikor a feleségem a Diósgyőr színeiben szórta a kosarakat. Fontos volt Szászék ragaszkodása, mert rémisztő emlékek (is) fémjelezték azokat a hónapokat. Akik olvasták az Újabb pokoli történeteket, tudják, hogyan várták Gyöngyit gyűlölködő transzparensekkel a helyi szurkolók, amikor megtudták, hogy eligazol, vagy hogy milyen megaláztatásokat élt át a feleségem az akkori aluliskolázott diósgyőri edző vezetése alatt. Fontos már most leszögeznem, hogy ezúttal

7 gyűlölködésről és megaláztatásról szó sem volt: mérhetetlen szeretet fogadta Gyöngyit Miskolcon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban semmi másra nem vágytam jobban, mint egy kellemes, kifejezetten unalmas nyaralásra. Budapest nekem mindig is túlzsúfolt volt. Egy kicsit megcsömörlöttem a kutyagumitól, az állandó feszültségtől, a nagy hajtástól és a piros lámpán áthajtó, majd integető-ordibáló figuráktól, így egyértelmű volt - különösen gyermekeink miatt -, hogy csak előnyünkre válhat, ha néhány hónapra kimozdulunk a pesti fertőből, és átmossuk zsigereinket Miskolc csöndes-barátságos, madárcsicsergő s, már-már falusias jellegű, békés elővárosában, Görömbölyön. Azt hiszem, ideje elárulni egy titkomat: alapjába véve én nyugtalan figura vagyok. Pörgők ezerrel, még hétvégén is, sőt a családi nyaralásokon is, és meglehetősen nagy erőfeszítésembe kerül, hogy némi nyugalmat erőltessek magamra. Ám Görömbölyre érve mintha kicseréltek volna. Hirtelen fontosságát veszítette minden, a hétköznapi darálóhoz köthető tényező, úgy mint áfa, fizetés, mobiltelefon, munkahelyi kötelezettségek, önmegvalósítás, számlák, parkolási mizéria, de még a közélet hírei sem tudtak kirobbantani határtalan nyugalmamból. Ez a pálfordulás már első görömbölyi látogatásunk idején nyilvánvalóvá vált, holott szeptember elején csak feltérképezni érkeztünk a közeljövőt. De már akkor bántani, hogy vissza kellett térnünk a budapesti Rippl-Rónai utcába, így aztán gyorsan elfoglaltságot kerestem magamnak, amivel át tudom vészelni a vidékre költözésig hátralévő néhány hetet. Ez az elfoglaltság pedig különösképp kedves volt számomra: sosem volt meglepetést kezdtem készíteni Gyöngyi szeptember 23-i születésnapjára. Ha a feleségemről volt szó, mindig is ódzkodtam a sztereotip ajándékoktól. Szép dolog virágot venni, egy jó dezodornak, vagy egy mutatós ékszernek is biztosan örül az ünnepelt. De én szerettem volna újra és újra olyan meglepetést szerezni, amely egyedülálló és nagyon személyes. Egyszer például vettem" neki egy cigányzenekart, és másfél óráig énekeltem az ablaka alatt. Máskor felhívtam élő adásban egy kereskedelmi rádiót, amelyikről tudtam, hogy éppen akkor Gyöngyi is hallgatja, és kértem, hogy tíz percig hadd vezethessem a műsort. Képzelhetik, hányszor pukkant pezsgő abban a tíz percben. De olyan is történt, hogy Gyöngyi után repültem az Egyesült Államokba. Méghozzá úgy, hogy, mivel Párizsban sztrájk volt, moszkvai átszállással kellett utaznom Washingtonba. A Fehér Ház elöl még felhívtam, hogy boldog születés napot kívánjak neki Pestről", majd fél óra múlva magamhoz szorítottam a meglepetéstől hebegő-habogó feleségemet ben Gyöngyi elérkezett élete harmincadik esztendejéhez, én pedig minden addiginál emlékezetesebb ajándékot szerettem volna átnyújtani neki. Bevallom, erősen haboztam, hogy mitévő legyek. Kaszárnyái frázissal élve dunsztom se volt, mivel kellene előrukkolnom. Jó, persze, megszerveztem egy meglepetésbulit a barátokkal egy városszéli luxusvityillóban, de az egészből valahogy hiányzott az egyedi íz. Törtem hát rendesen a fejem, és egy hajnalban, úgy négy óra tájban, egyszerre megvilágosodtam": forgatok Gyöngyiről egy filmet! Csöndes, szívós szorgalommal nekiálltam hát, és elkezdtem felvételeket készíteni. A produkciónak Az elsők címet adtam, és azokat az embereket szerettem volna felkeresni, akik valamilyen értelemben az elsők voltak Gyöngyi életében. Például az első óvónőjét, aki Oroszlányban fényképekkel és szenzációs sztorikkal fogadott bennünket operatőr segítőtársammal, Talán Csábival. Szavaiból hamar fény derült arra, hogy az én édes feleségem már negyedszázaddal korábban is vadul védte kedvenc kispárnáját, amelyet ma sem ad ki a kezéből, és kizárólag Barnabás fiunk rendelkezik azzal a kiváltsággal, hogy néha le hajthatja rá buksi fejét. Kamera elé

8 állt aztán Gyöngyi első edzője, Tóth Viktor is, sőt, első szerelme úgyszintén! Kiss Máté Viktor ma Salzburgban él, így nem volt könnyű felkutatnom. Miután azonban szinte Hufnágel Pistiként van jelen az életünkben, semmiképp se tekinthettem el a szerepeltetésétől. Gyöngyi rendkívül gyakran emlegette a daliásán szép lovagot, akivel bizony halálos szerelemben volt zsenge kamaszkora idején. A családi legendárium megbecsült fejezete például az a történet, amikor Viktor kórházba került, és Gyöngyi kiszökött a serdülő kosarasok táborából, hogy autóstoppal kedveséhez siessen. Viktor ma konyhafelszereléseket árul Ausztria túlsó végében, és én ugyan hajlottam volna akár arra is, hogy kiszaladjunk hozzá Csabával, de telefonbeszélgetésünk során jelezte, hogy a következő napokban hazalátogat a feleségével. Ám addig is küldhetnek egy képet Gyöngyiről, tette hozzá, hogy legalább fogalma legyen róla, hogyan néz ki ma. Néhány nap múlva valóban bejött a TV2 épületébe a feleségével. Szemüveges, kopaszodó, picit pocakos srác szorította meg a kezemet a recepciónál. Nagyon szépeket mondott a kamera előtt. Később, amikor kikapcsoltuk a kamerát, hitetlenkedve ingatta a fejét. - Hogy lehet, hogy ez a lány egy szemernyit se változott az elmúlt tizenöt évben? A filmben természetesen Gyöngyi szülei is szerepeltek, sőt, imádott nagymamája is köszöntötte harmincéves unokáját. Mindeközben végig vigyáznom kellett arra, hogy semmire se jöjjön rá a feleségem. Emlékszem, épp Kecskemét felé tartottunk, amikor Gyöngyi rám telefonált, hogy hazafelé a TV2-ből be tudnék-e ugrani a postára átvenni egy ajánlott levelet. - Aha - nyögtem -, be. Épp akkor hagytuk el a 100-as kilométertáblát. Végül két éjszaka alatt megvágtam a filmet, s még Benjámin is megszólalt az elsők között, végtére is ő az elsőszülött fiunk. Megszereztem még az archívumból azt az emlékezetes csont nélküli kosarat, amelyet a Sopron elleni bajnoki döntő legutolsó másodpercében eresztett meg a saját térfeléről, hatezer ember döbbenetére. Beszaladtam aztán a Nemzeti Sport szerkesztőségébe, s főszerkesztő-helyettes barátommal, Öry B. Péterrel való megállapodásom szerint nekiláttam ünnepi számot gyártani a feleségemnek. Egy egész újságot teleírtam életrajzi és egyéb cikkekkel, Péterek pedig kinyomtatták - hozzáadva a Nemzeti Sport címlapját - Gyöngyi és a gyerekek fotójával, az ünnepre dátumozva. De hogy nem csupán számomra volt fontos a feleségem jubileuma: egyik barátnője egyenesen Angliából érkezett haza az ünnepségre. Hivatalosan Barnabás keresztelője miatt rendeztünk Szigetszentmiklóson bulit, ám a háttérben azért mindenki Gyöngyi köszöntésére készült, így aztán sokatmondóan pillantgattunk egymásra, amikor kora délután szállingózni kezdtek barátaink a Vajdahunyad várába, ahol az apró templomban jó barátom és könyveim kiadója, Matyi Dezső és párja, Tünde tartotta keresztvíz alá kisebbik fiunkat. Szombat délután volt, egyike ama ragyogó napsütéses szombatoknak, amelyeken az ég mintha megérintené a földet. Ismerőseink, rokonaink, barátaink átszellemült arccal ültek a templom padsoraiban, a pap jókívánságai pedig remélhetőleg fölértek a mennyekig. Néhány óra múlva és negyven kilométerrel távolabb ugyan ezek az emberek kevésbé átszellemülten, de őszinte szeretettel ölelgették Gyöngyit. Mondtam egy kis köszöntőbeszédet, levetítettem a feleségemről készített Angyali történet"-et, majd

9 átnyújtottam a Nemzeti Sportot. Gyöngyi sírdogált egy picit a boldogságtól, aztán csaptunk egy hatalmas bulit. Másnap elköltöztünk a fővárosból, és ezzel megkezdődött életem öt legboldogabb hónapja. Léptek már be egy óriási, eltipró lendületű nagyváros zajos utcájáról egy olyan szobába, ahol mélységes csend honol, s csak egy ódon falióra szabályos ketyegése hallatszik? Nos, így éreztem magam új lakóhelyünkön. Visszatetsző volna, ha most összehasonlítanám az életrövidítő fővárost és a tiszta levegőjű, csendes Görömbölyt. Maradjunk annyiban, hogy ha választhatnék, nem sokat teketóriáznék. De nem választhatok, mert mint tudjuk, Magyarország a vízfejűségével nem oszt egyenlő esélyt a vidék számára. Mert bár senki sem vitatja, hogy Budapest Európa egyik legszebb fővárosa, országunk igazi ékköve, mégis elborzasztó, hogy Pécs és Szeged között vonattal a mai napig is a fő városon keresztül lehet a legegyszerűbben eljutni, hogy több példát hirtelen ne is soroljak fizetésekről, Dunahidakról, meg élhetési lehetőségekről. Inkább engedtessék meg néhány szó Szász Laciékról. Mint már említettem, ő és a felesége, Zsuzsa tették lehetővé, hogy egy igazi luxusapartmanba költözhessünk a görömbölyi hónapokra. Laci sokszoros magyar bajnok és válogatott futó volt egykor, utolsó nagy rekordját 2005-ben döntötték meg, pontosan huszonöt év után. Talán ez a remek sportkarrier adott inspirációt a párjának is, mert Zsuzsa, felépülve súlyos rákbetegségéből, nemrégiben megnyerte a New York-i nemzetközi utcai futóbajnokságot. Nem semmi, mondanák Pesten. De Görömbölyön is elismerik, sőt szeretik a Szász házaspárt, Laciéknak két csodaszép lányuk van, illetve egy Pizzatábor névre hallgató étteremláncuk Miskolcon. Az az igazság, hogy görömbölyi tartózkodásunk alatt nem tudtunk olyat kérni Szászéktól, amit ne teljesítettek volna azonnal. Pontosabban: ugyan, dehogy kellett kérnünk! Maguktól is a kívánságainkat lesték, s bár tudom, Laciék nem kedvelik a hálálkodást, itt és most legyen a köszöneté a szó. Merthogy nem volt ám oly könnyű az élet a regényes Borsodban, mint amilyennek eleinte hittük. Már az első Görömbölyön töltött napokban kiderült, hogy a Diósgyőr bizony nem a monori ÖTYE, azaz Öreg Tyúkok Egyesülete. Gyöngyi hamar beilleszkedett a sérült Eördögh Edit helyére, és az Újvidékről érkezett edző, Földi Sándor is tapintattal közelítette meg azt a helyzetet, hogy feleségem évek óta nem szerepelt a magyar bajnokság élvonalában, ennek ellenére Gyöngyi meglehetősen elgyötörnek látszott az első edzések után. A lelkesedése azonban átlendítette a nehézségeken, s már a Kassa elleni felkészítő meccsen kiderült, hogy nem felejtett el kosarazni. Majd jött a bajnokság, és volt olyan meccs, ahol Gyöngyi egymaga tizenkilenc pontot szerzett, mégpedig a WNBA-t is megjárt amerikai csodajátékos, Kedra Holland-Corn által vezérelt budapesti elit csapat, a BSE ellen. Akkoriban Diósgyőrben mindenki Gyöngyit dicsérte. Egymás után jöttek az elismerések, a sajtótájékoztatók, nem beszélve a meccsekről, a szurkolók szeretetéről. És világ, láss csodát, a Magyar Nemzeti Bajnokság harmadik körében egy éveket kihagyó, súlyos sérüléseket és műtéteket maga mögött tudó, kétgyermekes családanya, Zsolnay Gyöngyi lett a forduló legjobbja Magyarországon. Az idő nagy zsarnok. Úgy teltek a hetek-hónapok, hogy szinte időnk sem volt igazán kiélvezni a nyugalmat. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Gyöngyi csak az alapszakaszt tudja vállalni, egyszerűen ennyi volt a súlyosan beteg térdében. Ezt követően még mohóbban igyekeztünk lubickolni a vidéki élet gyönyörűségeiben. A helyiek tüneményes emberek voltak. Nem igazán értették, mit keres ott a baseballsapkás pasas, akit a Naplóban szoktak látni, de el- és befogadtak bennünket. Már az első napokban telefonált és köszöntött a polgármester, s személyesen kereste meg

10 családunkat a sportért felelős alpolgármester. Amikor kocsonya után sóhajtoztam, Szentpéteri István, a helyi ipartestület vezetője készíttetett az anyósával egy nagy tállal. Deutsch Micu, a diósgyőri csapat egyik fő szponzora pedig felvette a kedvenc ételemet étterme, a Calypso étlapjára. De minden szomszéd, a boltos, a pap is barátságosan közeledett felénk, mintha tősgyökeres görömbölyiek volnánk. Pedig egyes vélekedések szerint az, aki máshonnan érkezve egy új közösségben letelepszik, nem is lehet igazi helybéli. Bárhogy szeretheti új lakóhelyét, fogalma sincs arról, mit jelent a település egy olyan ember számára, akinek mondjuk, már kétszáz évvel korábban is ott laktak az ősei. Kedvelheti a helyet, de nem érti, miért ragaszkodik körme szakadtáig a tősgyökeres polgár a néhol poros és saras utakhoz, no meg persze az élet egyformaságához. A görömbölyiek azonban olyan magával ragadó természetességgel bántak velünk, hogy semmiféle erőfeszítésünkbe nem került megszeretnünk ezt a gyönyörű kis települést. S a bölcs jóindulat azt mondatja velem, hogy kedvességük nem csupán az ismertségemnek szólt. Valahogy mégis alattomos az élet, mert még ebben a Borsod megyei földi paradicsomban sem úsztam meg, hogy néha ne a sátánnal kelljen nyargalásznom. A tizenegy éves Vécsey Ádámot már korábbról ismertem. Egészen pontosan 2004 decemberétől, amikor is Mikulás napján lehetőségem volt átnyújtani a Gyöngyivel közösen alapított Hétköznapok Hőse Díjat a miskolci kórház gyermekrák osztályának. Ezúttal a díszes aranyplakett és az oklevél mellé egy vadonatúj gyermekkönyvtárat vittünk a kórháznak. A miértre pedig egyszerű a válasz. A hivatalos nevén gyermek-hemaonkológiai és csontvelő-transzplantációs osztály dolgozói olyat tettek, amiért örökre büszkék lehetünk rájuk. Történt, hogy felújították a klinikát, így az ő osztályukat is, ugyanakkor a magyar egészségügy nyomorúságos helyzetében, még csak-csak jutott pénz malterra, csempékre és új lámpákra, gyerekjátékokra, rajzlapokra, plüssállatokra azonban már nem. Így az orvosok, ápolók, nővérek összedugták a fejüket, és meghozták nem mindennapi döntésüket. Saját, nem túl nagy fizetésükből összedobtak egy jelentősebb összeget, elmentek a helyi nagyáruházba, és gyurmát, színes ceruzákat és gyerekjátékokat vettek a nagyon beteg kicsiknek. Amikor értesültem helytállásukról, és ezzel együtt súlyos problémáikról, az Alexandra Könyvkiadóval összeválogathattam egy komplett gyermekkönyvtárat, mert úgy éreztem: nem kerülhet jobb helyre a Hétköznapi Hősök Díja, mint azokhoz, akik a legtöbbet teszik a rákos kisgyerekekért. Csak csendben jegyzem meg (amit könyvem utolsó oldalán úgyis elolvashatnak), hogy mindazok, akik megvásárolták előző könyveimet, részesei lettek a díj pénzalapjának, úgyhogy az a többládányi gyermekkönyv, amelyet a csillogó szemű kis betegek óriási lelkesedéssel nézegettek-lapozgattak, nos, az az Önök adománya is volt egyben. Ezúton is köszönöm, minden Kedves Olvasómnak! A díjátadó ünnepség után, a kórház aulájában szóltak, hogy nézzek már be egy igen rossz állapotban lévő kisfiúhoz: ő volt Ádámka. Mélyen vallásos szülei nyolc teljes esztendeig imádkoztak Istenhez, hogy megfoganjon a gyermekük. A Mindenható végül meghallgatta őket, csak hát aztán később mégis meggondolta magát... bocsánat a keserű szavakéit, senkit sincs szándékomban hitében megbántani, de ha valami felett nem tudok napirendre térni, nos, az a gyermekek halála. Hogy engedheti ezt meg az Isten?! Aki engedi, hogy néhány év földi lét után ezekből az ártatlan, tiszta lelkű kis emberekből kiszálljon a lélek, az vagy nincs, vagy ilyenkor jobb lenne, ha nem lenne. Nézzék el nekem, ha magamra erőltetett visszafogottságom ellenére vulgárisnak, urambocsá' istenkáromlónak tűnök, de én az átlagembernél jóval gyakrabban fordultam meg a világ azon részein, ahol ártatlan gyermekek haldokoltak a szemem láttára. A rákbetegséggel pedig amúgy is tegező

11 viszonyban vagyunk, mióta december 3-án elragadta tőlem Ágikát, nagyon közeli kis barátomat, ahogy én hívtam, Kicsi Szerelmemet. Ádámmal emlékezetes dialógust folytattam, ezek a nagyon beteg gyerekek hirtelen valahogy sokkal érettebbek lesznek a koruknál. Istenről beszélgettünk, meg a kosárlabdáról, háborúkról és a becsületről. Sorsát később is figyelemmel kísértem, s görömbölyi költözésünk idején már tudtam, hogy hamarosan el kell búcsúznunk tőle. Fagyos téli reggel volt, amikor megcsörrent a telefonom. - Ádámka haldoklik - hallottam az elcsukló hangot a vonal túloldalán. Rohantam a kórházba. Körülöttem az addig hófehér, kristálytiszta természet hirtelen keménnyé és idegenné változott, a fák mintha zúzmarát izzadtak volna. Hiába ragyogott a nap, sugaraival egy pillanatra se tudta felmelegíteni az egy csapásra megdermedt világot. A kórház hideg, sötét emeletén ott ácsorogtak a kisfiú szülei, és elkísérte őket lakóhelyük, Szikszó református lelkész asszonya is. Megöleltem a szülőket, kezet fogtam Isten kisírt szemű szolgájával, majd benyitottam Ádámka kórtermébe. Felhúztam cipőmre a steril nejlonszütyőt, vállamra terítettem egy zöld köpenyt, és egy maszk után nyúltam, de a nővérke megérintette a vállára: - Hagyja, már úgysem árthat Ádámkának. Ezek hallatán majdnem megszakadt a szívem. A gyermek ágyához léptem. A kisfiú hamuszürke arccal bámult rám, s átsuhant tekintetén az a régi vidámság, amellyel régebben az iskola udvarán játszhatott társaival. Szia - suttogta. Ágika jutott eszembe, aki ugyanígy suttogott élete utolsó perceiben, s ugyanazt a földöntúli nyugalmat láttam Ádámka szemében, mint néhány hónappal korábban elveszített kis barátnőmében. A kisfiú lélekben már felkészült az elmúlásra. Minden szenvedésben része volt már, amit a földön ember megtapasztalhat, s ha tudatosan nem is készült a halálra, valahol a lelke mélyén érezte, hogy őt rövidesen elragadja innen a kaszás. Csontos karját a takarójára fektette, s néha megnyalta cserepes száját. Megfogtam nyirkos kis kezét. Az infúziós cső helyét már ragtapasz fedte. - Nemsokára hazamehetek - súgta. - Azt mondták. - De jó! - erőltettem arcomra egy mosolyt. - Bent volt nálam az egyik osztálytársam. - Tényleg? - Ühüm. Beszélgettünk. - Miről? - Hogy várnak vissza. Meg hogy jó lesz megint játszani. Öt hónapja nem játszottam. Megköszörülte a torkát, majd tompa, színtelen hangon így szólt: - A te gyerekeid jól vannak? Bólintottam. Hunyorított, mintha azt akarná mondani, akkor jó. Bocsánatot kért, és lehunyta a szemét. A nővérke intett, de magam is láttam, hogy a gyermek rettenetesen kimerült. Megcsókoltam az arcát, behunyt szemmel elmosolyodott. - Szia - suttogta, de nem nézett felém. Alighanem már arra készült, hogy a földi létet maga mögött hagyva elinduljon azon a bizonyos ismeretlen ösvényen. Kiléptem a folyosóra. Ádám szülei hálásan pillantottak rám. Nem sírtak, nem volt már könnyük. Nem úgy a lelkész asszony, aki tenyerébe temetve az arcát zokogott. Amikor kissé meg nyugodott, odaléptem hozzá. - Mondja, miért? Miért teszi ezt velünk az Isten? S ön hogy tud ezek után is hinni benne? Nem volt él a szavaimban, valóban a kétségbeesés és az értetlenség szólt belőlem.

12 - Nemrég halt meg a férjem, egyedül maradtam felelte könnyeivel küszködve a lelkész asszony. - De a keresztény ember meghajtja fejét az Úr akarata előtt. Isten ugyanis eredetileg mindent jónak teremtett, és az volt a terve, hogy az ember boldog legyen. De az ember Isten ellen döntött, és kiűzetett a paradicsomból. Azóta ismerjük a szenvedést és a halált. No persze, köszöntem el dühödten, egy kisfiú szenvedjen aj tiltott alma miatt, ugye? Sehogy se voltam kibékülve ezzel az eszmefuttatással. Néhány nap múlva üzenet érkezet a számítógépemre: Szívünk majdnem megszakad: Vécsey Ádámka örökre elaludt..." Eleredtek a könnyeim. Volt egy másik eset is, amely beárnyékolta amúgy gondtalan mindennapjainkat. Mivel a miskolci sportcsarnokot éppen felújították, a Diósgyőr Tiszaújvárosban fogadta a pécsi csapatot. Identitásproblémákat véltem felfedezni magamban, miközben ugyanis Benjámin fiam az ölemben, piros sapkában, piros pólóban kiabálta, hogy Hajrá, Diósgyőr!, én talpig feketében éltettem a Pécsi VSK-t. Voltak pillanatok, amikor nem is tudtam, kinek kellene szurkolnom. Kedvenc csapatomnak, vagy feleségem alakulatának? A mérkőzés ötödik percétől kezdve pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy az ölemben ülő Diósgyőr-drukker egyszer teát, máskor pedig kekszet kért. Tőlem, a pécsiek egyik legvérmesebb szurkolójától! Az emberek vigyorogtak körülöttünk, hisz a kis lurkó a combomon valósággal lángolt az elragadtatástól, különösen akkor, amikor az anyukájához került a labda. Gyöngyi kitűnően játszott, de mindent összevetve nem jól alakultak a Diósgyőr dolgai. Az amúgy halk szavú, Sutyi becenévre hallgató Földi Sándor, aki korábban bajnokságra vezette a Kaposvár férficsapatát, ezúttal vastag hangon kiabált, és többször is dühödten csapott a levegőbe egy elpuskázott ziccer, vagy egy tévesnek tartott bírói ítélet láttán. Rátgébernél megszoktam, hogy az edző pattog, mint a nikkelbolha, s dühében néha Pavarottit megszégyenítő biztonsággal vágja ki a magas C-t. Úgy véltem, ez amolyan gőzkieresztés is, mint ahogy a mozdonyok szokták kiengedni a szuszt egy-egy hosszabb táv megtétele után. Az egyik széles mozdulata után azonban Földi edző hirtelen a fejéhez kapott, előbb bizonytalanul leült, majd elterült a partvonal mellett. A diósgyőri csapatorvos azonnal odaugrott hozzá, s a pályán is megállt a játék. A nézőtér elcsendesedett, a szurkolók izgatottan ágaskodtak, hátha láthatnak valamit a Sutyi köré tömörülő játékosoktól. - Levegőt! - hallatszott az orvos hangja. - Hagyjatok neki levegőt! A lányok hátrálni kezdtek. Megláttuk Sutyit a félkör karéjában. Kitágult szemmel meredt a semmibe, keze ideges borzongassál remegett. Türelmetlen vágy fogott el, hogy megtudjam, mi történt pontosan, de Benjáminra való tekintettel maradtam az ülepemen, és igyekeztem elvonni fiam figyelmét a történésekről. Az orvos vadul telefonált Sutyi mellett, és perceken belül megérkezett a rohammentő. Agyvérzés! - terjedt el gyorsan a hír, s már vitték is a hordágyra fektetett edzőt. Gyászos hangulatban folytatódott a mérkőzés. Győzött a Pécs, de nem tudtam örülni. Ennyi volna az élet? Egy pillanat, és vége? Keserű töprengéseimet azonban néhány nap alatt eloszlatta Görömböly békéje, és az sem mellékes, hogy Sutyi, bár le kellett mondania arról, hogy továbbra is ő vezényelje a Diósgyőrt, életben maradt, felépült. Az emberi sorsok felett rendelkező Isten végül romantikus karácsonnyal ajándékozta meg családomat. Örökre emlékezetes marad az aprócska utcabál hangulata, a betlehemezők kopogtatása, és a szilveszter hajnali forralt bor valamelyik szomszéd garázsában. Amint a havas, mandarinillatú szenteste is ott, messze a világ zajától.

13 Fiaim aranyszőke haján gyertyák fénye csillogott, s a pazarul feldíszített karácsonyfa alatt együtt énekeltük: Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kismama..." Az új esztendőt már úgy kezdtük, hogy tudtuk, nem sokáig maradhatunk a nyugalom szigetén. Gyöngyinek lassan a hétköznapi séta is fájdalmat okozott: hamarosan elérkezett az idő, amikor össze kellett csomagolnunk. Búcsút vettünk barátainktól, a csodás Görömbölytől, és visszaköltöztünk a fővárosba. Jöttek a szürke hétköznapok. Jöttek a gondok, a megoldandó problémák, a szokásos idegeskedés, a rosszkedv, a fáradtság. Nem kellett különösebben jó megfigyelőnek lennem ahhoz, hogy megállapítsam: az embernek már az alaphangulata is más lesz, amint kilép a pesti lakásából. Privátszférámba újra beengedtem a világot. Nézni kezdtem a híradókat, olvasni a napilapokat, megint átkozódtam a politika miatt, s félve nyitottam ki a postaládát, hogy aznap épp milyen számlát kell kiegyenlítenem. Ismét kézbe vettem a vezető világlapokat is, nemsokára könyvespolcomon sorakozott;, a Time, a Newsweek, a Wall Street Journal és a US Today legfrissebb száma. Egyszóval visszatértem a nagyvárosi civilizációba, ha nem is nagy örömmel. Jó, persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi élvezet nem volt a visszatérésben. Például némely barátommal újra sort kerítettünk a közös vacsorákra. így Suha Györggyel is, aki - egyes hű olvasóim talán emlékeznek rá - számos afrikai ország megbízottja, de elsősorban Gambia budapesti konzulja, nem mellékesen neki köszönhetem, hogy végül is a polgárháborús Sierra Leonéban megtaláltam a megasztáros Kandech Evelyne halottnak hitt édesapját. Kedvenc éttermünkben Gyurival rendre kacsasültet ettünk párolt káposztával, és nagyokat röhögtünk a világpolitikán. Na meg a hazain, de az már csak akkor került napirendre, ha minden érdekesebb témát kitárgyaltunk. Egy alkalommal, két kacsacomb között, felhoztam az egyik világhírű magazin aktuális címlapsztoriját, amely a nagy Szaparmurat Nyijazovról szólt. A pasas még a szovjet időkben, 1985-ben pártvezetőként került Türkmenisztán élére, és azóta kiépítette a világ egyik legzártabb és legelvakultabb, ugyanakkor legmulatságosabb diktatúráját. Mára eldobta a nevét, és szerényen csak Türkmenbasinak, azaz Minden Türkmének Atyjának szólíttatja magát. - Ezt a tagot emlegette nekem egy feldühödött pasas augusztusban, az állatkertben - mondtam Gyurinak. Akkor nem is figyeltem a szavaira, pedig találtam Türkmenisztánról egy érdekes anyagot a Newsweekben, de a mostani beszámolók rendesen felvitték az adrenalinszintemet. - A napokban én is olvastam egy elemzést - nevetett fel Gyuri. - Nagy gáz lehet abban az országban. - Ahogy mondod: gáz! Sőt: földgáz! Ez Basi-pasi uralkodásának az alapja. Azt írja a Time, hogy valójában az egész ország egy hatalmas földgázmező. Tulajdonképpen minden méteren kincs lapul a talajban. Ettől persze még lehetne épeszű a fickó, de állítólag mindenható császárnak képzeli magát. - Na jó, és ilyenkor szokott azzal jönni az én Tvrtko barátom, hogy márpedig neki a saját szemével kell látnia egy ilyen elvadult helyet. - Márpedig nekem a saját szememmel kell látnom egy ilyen elvadult helyet! Gyurinak arcizma se rándult, tovább szopogatta a kacsacombot. Egy spanyol turistacsoport viharzott be harci lármával a vendéglő ajtaján, s nem egészen kifogástalan modorban igyekeztek egymás tudomására juttatni, hogy miből áll össze a híres-nevezetes magyar gulyásleves. Aztán valami egészei mást rendeltek, szintén nem túl visszafogott stílusban. Nagyjából tíz perc múltán megelégeltük a déli hangzavart, s búcsúi intettünk az egyébként kitűnő étteremnek. - Azért utánanézhetnél... - vettem fel újra beszélgetés elejtett fonalát.

14 - Minek? - Hogy miképpen lehet bejutni abba az országba. - Úgy értem: minek nézzek utána? Nem nőtt még be a fejed lágya? - Nem tudom... az állatkertben az az idősebb úr nagyon példálózott ezzel a Türkmenbasival... felidegesítette két kölyök a marhaságaival, és a pasas azonnal türkmén átnevelő táborba küldte volna őket. Kisétáltunk a Duna-partra. Északról hideg szél támadt, finom havat szitált a folyó sötét vizére. - Végső soron nem kerül semmibe - vonta meg a vállát Gyuri. - A napokban utánanézek, de ahogy én hallottam, szinte nullával egyenlő esélyed van a bejutásra. - Észak-Korea előtt is így álltam. - Az más. Oké, tudom, ott eltörölték az időszámítást. De Türkmenisztánban Nyijazov magáról meg a családtagjairól nevezte el a hónapokat! Az áprilist például a saját anyjáról, Gurbanszoltanról. És valószínűleg vadul védi a diktatúráját külföldről érkező felvilágosult vendégektől. Az ő szemszögéből nézve az ilyenek csak zavart keltenek a türkmén kockafejekben. Ködfelhők úsztak be Buda és Pest közé, s félelmet keltőén egyre csak dagadtak a rakpart lámpáinak sárgás fényében. - Gyöngyinek említetted már? - Dehogy. Most, vacsora közben jutott eszembe, hogy filmet kellene csinálni Türkmenbasi birodalmáról. - Mi van? Azt mondtad, filmet készíteni? - Tudom, örüljek, ha sikerül bejutnom. De annak mi értelme van? Egyáltalán nem vágyom öncélú utazgatásokra. Ha bejuthatok egy ilyen pokoli helyre, abban csakis az a vonzó, hogy megmutathatom másoknak: lám, ilyen (is) a világ. Gyuri nagyot sóhajtott. - Javíthatatlan álmodozó vagy - mondta. Nem vitatkoztam. Két nap múlva csörgött a telefonom. - Ülsz? - hallottam Gyuri hangját. - Ülök. - Akkor állj föl, és menj oda a számítógépedhez. Csusszanj rá az internéire, és keresd meg Türkmenbasi fő művét, a Ruhnamát. - Minek? - Olvasgasd csak. Ki fogom kérdezni! Azzal letette a kagylót. Misztikus volt a dolog, de azért merő kíváncsiságból felmentem az internetre és bepötyögtem Türkmenbasi könyvének a címét. Mindjárt lett vagy 3500 találatom. Nos tehát: a Ruhnama a semleges Türkmenisztán örökös elnökének alkotása, aki Allah akaratából, mint belső hang irányítja népe életét. A könyv tele van rém fontos és újszerű parancsolatokkal, úgy mint Tiszteld az időseket!", vagy Szeressétek a gyerekeket!" Van aztán sok-sok rendkívüli megvilágosodás is, így Például a türkmének becsületes emberek, mindig megtartották a szavukat!" vagy teszem azt Az én szívem élő tárháza mindazok emlékének, kiktől az életet kaptam, de helyet kap benne az a mérhetetlen érzés is, amely összeköt engem a népemmel". És még nem lett volna elég, íme néhány további idézet: Ne dohányozz, mert a dohányzás kártékony hatású!" Gyakran elgondolkodom azon, vajon mi segített nemesi túlélni, de továbbvinni magamban azt az örökségbe kapott becsületet és lelkiismeretességet, szerénységet és türelmei megőrizni magamban azt a gerincességet, amely segített kifejleszteni az akaratot, a lélek erejét és a céltudatosságot."

15 A lényeg az ember belső állapotában rejlik. Ha egy nép csügged, elveszti az erejét. Ez azért van, mert az ember lelke az érzelmek forrása." Életünk két leglényegesebb kérdését még ifjúkorunkban kell eldöntenünk: hivatásunk megválasztását, mely későbbiekben életünk értelme lesz, valamint rátalálni a szeretett emberre, aki bearanyozza további életünket." Erre mondaná Hofi Géza, hogy Téééééényleg? Ha ezt tudom!..." A lélek könyve több száz oldalas, de a Nagy Szaparmurat Türkmenbasinak vannak egyéb művei is. Azokból, ha nem bánják, most nem idéznék. Ha már ott ültem a gép előtt, mindjárt Türkmenisztánra rákerestem. Meg is tudtam néhány fontos adatot. Az ország területe majdnem félmillió négyzetkilométer, ám a népsűrűség mindössze 11,8 fő/négyzetkilométer. A félmilliós fővárost egy előre még Aşgabatnak hívják. Az ország nagy részét a Karakum sivatag foglalja el, nyugaton pedig a Kaszpi-tenger határolja. Az államvallás a mohamedán, az állami nyelv a türkmén - persze mindenki beszél oroszul. Na most tessék megfogózkodni, mert következik Türkmenisztán teljhatalmú urának, Türkmenbasinak a bemutatása. Vámbéry Ármin, nagy utazónk a XIX. század második felében így írt a türkménekről:... olyan nomád nép, amely emberemlékezet óta rablással foglalkozott, és a legvakmerőbb kalandokban vett részt". A türkmének ma már inkább gyapottermesztéssel és földgázkitermeléssel foglalatoskodnak, ám a szovjet utódállam egykori kommunista vezetője naggyá tette őket. Legalábbis így élik meg az emberek. Türkmenisztán ma független állam, s fővárosának központi terén már nem Lenin szobra áll, hanem... tessék csak kitalálni, vajon kié?! Úgy van: a nagy Szaparmurat (Nyijazov) Türkmenbasié. Ennek megfelelően a teret is így hívják: Hatalmas Szaparmurat Türkmenbasi tér. Még szép, hiszen a legutóbbi népszavazáson - ne tessék kuncogni: igenis népszavazáson - a szavazópolgárok 99 százaléka voksolt Türkmenbasira. Ez az igazi demokrácia, kérem! Nem ám úgy, mint Észak-Koreában egykor Kim ír Szenre, vagy manapság Kim Dzsong Ilre, ahol folyton 100 százalékkal nyer a nép bölcs atyja. Istenem, milyen átlátszó! Türkmenbasi országában ilyenről szó sem lehet! De nem is csoda, hogy a türkmének olyannyira rajonganak vezetőjükért. Hisz a kommunista part valamikori első titkára a kilencvenes évek közepén felvette a muzulmán hitet, elzarándokolt Mekkába, a fényességes Allah legyen hozzá kegyes. Na persze nem gyalog, amint szokás, hanem az elnöki különgépen. No és visszafelé magával ózott egy nagy zsáknyi dollárt, amelyet állítólag egy dúsgazdag olajország kormánya adott neki ajándékba. Hiába, no, valamit tud ez a Türkmenbasi! Most ugye, itt van ez a hazánknál egyszer nagyobb sivatagos ország, amely állítólag szemérmetlenül sok földgázt és kőolajat rejt a gyomrában, így aztán lehet bármily elvakult Türkmenisztán vezetője, a világ országai sorban állnak, hogy cimborájává fogadja őket a nagy Szaparmurat Nyijazov. S miközben az amerikai, iráni, orosz és török cégek egymás sarkára taposva nyújtózkodnak Türkmenbasi jobbjáért, a jószívű uralkodó kizárólag népének szenteli életét. A hírek szerint például mindig elszomorodik, amikor arról értesül, hogy országa lakóinak mind nagyobb hányada él a létminimum alatt. Úgy beszélik, azt is könnyek között vette tudomásul, hogy megszüntették az ingyenes orvosi ellátást, illetve hogy az iskolai oktatás a korábbi tizenegy osztályról kilencre csökkent. Hát még az hogy fáj neki, hogy egyes politikusok, sőt újságírók nem értékelik kellőképpen az ő alázatos és korszakalkotó tevékenységét, ezért arra kényszerül, hogy ezeket a renitens türkméneket börtönbe csukassa, átnevelőtáborba vitesse. Miattuk aztán keserű szájízzel figyeli, amint az ország minden városában szobrot emelnek neki, óriásplakát-nagyságú portréival borítják be a házak falát, arcmását nyomják a postabélyegekre meg a türkmén pénzre. Pedig ez a kivételes fizimiskával

16 megáldott férfiú valóban szinte arra született, hogy tapétát csináljanak belőle. Úgy értem az arcképéből! Türkmenbasi ráadásul a közelmúltban hollófeketére festtette erősen őszülő haját, s jobb kezén csillogó hatalmas zafirgyürűje impozáns megjelenést biztosit számára. Jöjjön még néhány érdekfeszítő információ erről a drága emberről! Türkmenbasinak ötvenhárom hivatalos címe van, mégpedig nem is akármilyenek: például Türkmenisztán háromszoros hőse, a Munka hőse, a Mahtumukli-díj első kitüntetettje, asgabati Mahtumukli Egyetem díszdoktora, és néhány hónapja a szellemi tulajdon világszervezet aranyérmének lovagja is, hogy csak néhányat soroljunk a rendkívül fontos elismerések közül. Ez utóbbi építészi kvalitásai miatt illette a vezetőt, hiszen Türkmenisztán minden fontosabb középületét maga tervezte, vagy az ő tervei alapján építették át. Oké, azért annyit illik bevallani, hogy az ötezer dollárt érő Mahtumukli-díjat maga Türkmenbasi alapította. És? Attól még nem kaphatja meg? Ugyan már, miért kell sajnálni az elismerést egy ekkora koponyától? Egy ilyen jószívű vezértől? Aki vidéki útjain képes tízezer dollárral jutalmazni a róla szóló dalok és balladák legjobb előadóit! Nos tessék, ez az a rosszindulatú értetlenkedés, amit Türkmenbasi annyira a szívére vesz, s ami miatt oly sok pihenésre kényszerül az ország Kaszpi-tenger melléki városában, amelyet történetesen róla neveztek el. Ez az áldott jó ember néha szerénységi rohamot kap. Néhány éve például arra kérte a sajtót, hogy ne foglalkozzon vele annyit. Valahányszor csak bekapcsolom a tévét, mindig vagy rólam, vagy a családomról, anyámról, apámról szóló filmet adnak - panaszolta Minden Türkmének Atyja. - Könyörgök, ne istenítsenek már annyira, különben lehetetlen lesz tévéznem." Ugyanezzel a lendülettel persze a jó Nyijazov utasította sajtótitkárát, hogy árgus szemmel figyelje a külföldi tévécsatornákat. Ha bármi rosszat mondanak rólam vagy Türkmenisztánról azonnal cáfolja!" - hangzott a parancs. Igazi hazaszerető állampolgár és lelkiismeretes politikus ez a Türkmenbasi, ugye? Nem fogják elhinni, de olyannyira lelkiismeretes, hogy közeli munkatársait is szigorúan figyelteti. Nem beszélve az igen csekély számú külföldiről, akik átléphetik a tekintélyes méretű ország határát. Persze a szerénységi roham nem terjedt ki az ország függetlenségének tízéves jubileumát ünneplő időszakra, szerető népe ugyanis egy teljes, kitűnő szappanoperát izgulhatott végig az államfő életéről, rövid időn belül immár másodszor. A címe: Türkmenbasi, az oltalmazó volt. Hogy miről szólt? Biztos, hogy tudni akarják? Hát jó. Egy amerikai újságírónő Türkmenisztánba utazik, mert elolvassa Türkmenbasi csodaszép Ruhnamáját, és teljesen a mű hatása alá kerül. Mindennél nagyobb vágya lesz megismerni a közép-ázsiai ország szovjet időkben háttérbe szorított kultúráját, ezért maga mögött hagyja a bűnös kapitalizmust. A türkmén vezető nagyságát felfogni képes külföldi lány történetét tizenkét epizódban élvezhették a tévénézők, s a sorozat írói Türkmenbasi közvetlen környezetéből kerültek ki. Öreg, tapasztalt rókák: az elnök sajtófőnöke és annak helyettese. Az alkotók már korábban is tanúbizonyságot tettek szépírói vénájukról, ők követték el, ugyanis a nagy sikerrel vetített Türkmenbasi az én vezérem című, csupán tizenkilenc részes szappanopera forgatókönyvét. Szóval a függetlenségi jubileum kivételes időszak volt, Nyijazov uram alapjába véve maga a mimóza. Néhány hónapja például azt javasolta a parlamentnek, hogy bármennyire szeréti is őt a nép, 2009-ben azért tarthatnának egy elnökválasztást. Nem ő tehet róla, hogy a parlament, most először ellenszegülve szeretett

17 vezetőjének, végül leszavazta a javaslatot és arra kérte Nyijazovot, hogy legyen már olyan nagylelkű, maradjon hivatalában élete végéig. És itt - most komolyan - felmerül a kérdés: Vajon mennyire őszinte a türkmének rajongása Nyijazov iránt, s hányan várhatják valójában, hogy Türkmenbasi végrevalahára a mennyei béke országába térjen? Nehéz válaszolni. Az óriási földgázvagyon lehetőséget teremt a fejlődésre. Gombamód nőnek ki a földből az új épületek, átszámítva négy forint a benzin literje, és ingyenes a távfűtés. Egy valóban rátermett politikai vezető akár be is aranyozhatná az állam polgárainak életét a tömérdek geológiai kincs segítségével. Nyijazov azonban személyi kultuszának megbonthatatlanságát tartja a legfontosabbnak. Talán még ezzel se volna baj, ha nem hozna emberi ésszel felfoghatatlan döntéseket, s ha nem vinné el a végletekig az öntetszelgést. Pedig, ha hiszik, ha nem, az ókori despota uralkodók példáját követő Türkmenbasi is volt egyszer helyes, gügyögős kisgyermek. De erről egy kicsit később. Nézzük csak, miként alakultak a dolgaink Suha Gyurival. - Klassz kis feladatot adtál - csettintett diplomata barátom, amikor újabb negyvennyolc óra után felhívott. - Türkmenisztán maga a világ vége. A turisták száma majdnem nulla, újságírók pedig egyáltalán nem kapnak vízumot. Keress másik úticélt! Hallgattunk egy darabig. Aztán kinyögte: - Még diplomaták is csak az anyaországukon keresztül kérhetnek beutazási engedélyt. - Magyarországon nincs külképviseletük? - Ah! Legközelebb Bécsben van türkmén nagykövetség. És szerintem Türkmenbasi személyesen dönt arról, beléphet-e valaki Türkmenisztánba vagy sem. Ő az államelnök, a miniszterelnök, a hadsereg vezére, a parlament elnöke... Mivel megehetősen kevés beutazási engedélyért folyamodnak évente, ezért valószínűsíthetően az ő titkárságának asztalára kerülne a kérelmünk. Mondjuk valamelyik nagyon közeli bizalmasa elé. - Van megoldás? - Töröm a fejem. Türelem! - Ismersz: abból van a legkevesebb. - Csak nyugi. El fogsz jutni Türkmenisztánba. Vagy nem Nevetett. De tudtam, hogy mindent megtesz az ügy érdekében. Mivel azt jól tudtam, hogy nekünk sincs külképviseletünk Asgabatban, ezért feltárcsáztam a teheráni nagykövetséget, amelyhez Türkmenisztán tartozik. Fontos tudni, hogy ha egy országnak nincs követsége egy másik államban, akkor az esetegesen felmerülő diplomáciai feladatokat egy másik, közeli (többnyire szomszédos) országba delegált nagykövet látja el. Suha Gyuri például Budapesten dolgozik, mint Gambia tiszteletbeli konzulja, ám hatásköre Romániára és Ukrajnára is kiterjed, mivel azokban az országokban a legkisebb afrikai államnak nincs külön konzulátusa. A türkmenisztáni ügyek gazdája tehát Venczel István teheráni nagykövetünk volt, ám hívásomkor épp tárgyalt, így a sajtóattasé adott átfogó képet a helyzetről. Mint megtudtam, egy adott nagykövetnek évente egyszer illik átlátogatnia abba az országba, amelyet szintén képvisel, de ettől Venczelt még nem fogadta volna személyesen a nagy Türkmenbasi. A vezér ugyanis csak azoknak az országoknak a diplomatáit fogadja, amelyeknek külképviseletük van Aşgabatban. Hiú fiú, számít neki, hogy minél több nemzetnek legyen fontos a türkmenisztáni jelenlét. Az pedig nem túlzottan érdekli, hogy egy olyan kis országnak, mint a miénk, hogy úgy mondjam, nem túl gazdaságos nagykövetséget fenntartani egy olyan országban, amelynek nincs

18 jelentős turistaforgalma és amelyhez egyáltalán nem fűzik kulturális, politikai és gazdasági kapcsolatok. Venczel mégis találkozott egyszer Nyijazovval, mégpedig az EBESZ emberi jogokért felelős képviselőjeként. Mint azonban a sajtóattasé elmondta, ma már a diplomatáknak is nehéz bejutniuk Türkmenisztánba. Amióta ugyanis merényletet kíséreltek meg Türkmenbasi ellen, félelmetes szigort vezettek az ellenőrzések terén. Különösen a külföldiekkel szemben, mivel Nyijazov szent meggyőződése, hogy a merényletet egy idegen országból irányították. Később erről is lesz szó. Elszállni látszott hát a remény arra, hogy hagyományos úton jussak a türkmén diktatúra közelébe. Tettem ugyan egy erőtlen próbálkozást a baptisták felé is, ám Szenczy Sanyi barátom sajnálkozva közölte, hogy a nagy vallásüldöző hírében álló Türkmenbasi a baptistákat is fahusánggal várja. Holott igencsak szükség volna a segítségükre, mivel jelentések szerint vidéken félmillió ember éhezik. Szenczy mindenesetre közölte: ezúttal nem számíthatok rá, hiszen Türkmenisztánban üldözik a földalatti baptista mozgalmat, a helyi baptisták vezetője pedig időtlen idők óta egy átnevelő tábor vendégszeretetét élvezi. Magyarul rab. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Türkmenisztán még Észak-Koreánál is zártabb képződmény", egészséges méltatlankodás lett rajtam úrrá. Szerencsére Suha Gyurin is, mert tényleg minden követ megmozgatott. Több ízben megkísérelte elérni a bécsi türkmén képviseletet, de hiába vett fel egy szükségképpen emelkedett hangnemű beszédmodort, a telefonkezelőnél tovább nem jutott. Mivel mindketten szenvedélyes hívei vagyunk a megoldhatatlan feladatok megoldásának, ezért biztos lehettem benne, hogy nem adja fel. így is történt. - Felugranál hozzám? Lesz nálunk egy kis ünnepség - hívott Gyuri, majd hozzátette: - Ja, és van némi fejlemény az utazásod ügyében. Pontosabban: utazásunk! Megállt bennem az ütő, s már kérdeztem is volna vissza, hogy mi ez a többes szám, de letette a telefont. A kis ünnepséget azért tartották Suháéknál, mert a gambiai Jammeh elnök újra kinevezte Gyurit tiszteletbeli főkonzullá. Számos afrikai nagykövet és konzul zarándokolt el gratulálni a barátomhoz. Épp az etióp konzul és egy nigériai diplomata között rágcsáltam az ízletes szusit, amikor odalépett hozzám Gyuri, belém karolt és félrevont. ~ Tű gavaris pa ruszki? - nézett rám fapofával. Rögtön félrenyeltem a falatot, és fuldokolva köhögni kezdtem. Gyuri vadul csapkodta a hátam, a vendégek pedig megütközve nézték az előadást". Amikor végre levegőt kaptam, Gyuri elmosolyodott. - Van egy jó hírem, Dorothy! Mész Smaragd városba! Még mindig nem értettem, mit akar. - Na idefigyelj - mondta -, ha tudsz oroszul, te leszel gambiai konzul tolmácsa. Gambia ugyanis fel akarja venni a diplomáciai kapcsolatot Türkmenisztánnal. Hogy miért? Mert földgázt találtak a gambiai tengerparton. S mivel mind a két állam semleges, ezért kézenfekvő, hogy Gambia ne egy világpolitikailag elkötelezett államtól kérjen segítséget földgázkincsének kitermelését és hasznosítását illetően, hanem olyan szuverén országtól, mint a csodálatos Türkmenisztán. Kigúvadt szemekkel bámultam ezt a bájos embert, és a szusi maradéka ott dermedezett a torkomban. - Mondd, hogy zseni vagyok! - mosolygott Gyuri. - Mondtam volna, ha meg tudok szólalni. Felpörögtek az események. Ez a megfogalmazás persze viszonylagos, mert az elkövetkező hetek csupán az eddigi tepedt és reménytelennek tűnő várakozáshoz

19 képest voltak pörgősek. A történet szerint tehát a másfél éve földgáztulajdonos Gambia szakemberek küldését kéri a semlegességére büszke Türkmenisztántól. Ehhez azonban fel kell venni a diplomáciai kapcsolatokat, mivel a két állam között mindeddig semmiféle kontaktus nem létezett (miért is lett volna?). A kontaktusteremtés nemes feladatával Suha Györgyöt bízza meg Jammeh elnök. Az asgabati tárgyalásra Suha György tolmácsot visz magával, mert bár öt nyelven beszél folyékonyán, az orosz nem tartozik ezek közé. A tolmácsot Vujity Tvrtkónak hívják, aki ezúttal szigorúan nem tévésként, hanem fordítóként és főkonzuli asszisztensként lesz jelen a diplomáciai látogatáson. Még tél volt, amikor útjára indítottuk Gyurival az első levelet Bécsbe. Az máris világos volt, hogy bár odakint a nagykövet Kadirov úr, a helyettese pedig Jaszkuli úr, a valódi döntéseket egy Nyijazova nevű titkárnő hozza, minden ügyben. Nyijazova? Bizony, nem véletlen a névhasonlóság: a nagy Türkmenbasi egyik rokonáról volt szó. Neki kellett jeleznünk faxon, hogy diplomáciai futárszolgálattal levelet küldtünk, amelyet persze Kadirov nevére kellett címeznünk. Gyuri kérte, hogy lassacskán vegyek részt az ügyek intézésében. Mégiscsak lássák már Bécsben, hogy én voltaképpen nem csupán tolmácsa, de első titkára is vagyok a budapesti gambiai főkonzulátusnak. A levélre nem jött válasz. A következőre se. Pedig rájuk telefonáltam, érdeklődtem. Végül jött egy fax három sorral. Az volt a lényege, hogy csakis az anyaországból lehet vízumot kérnünk, mégpedig államfői szintről indított diplomáciai úton. - Ez csak meghosszabbítja a dolgot, de túlzott nehézséget nem jelent - vonta meg a vállát Gyuri, akinek jó barátja volt Jammeh elnök. Valahogy mégis elkedvetlenedtem. Voltak olyan órák, amikor őszintén bántam, hogy nem inkább egy fontos hazai ügynek, mondjuk a felhőszakadás ős napok utáni áradásoknak, vagy a mandulaműtét miatt elhunyt gyermekeknek szentelem azt a tömérdek időt és energiát, amellyel egy személyiségzavaros diktátor birodalmába igyekszem bejutni. Persze tudom, számos kollégám járt a gátakon, illetve eredt az orvosi műhibák nyomába, s bizonyára demagógia, ha azt mondom, hogy egy tragikus magyarországi jelenség kibontása többet ér tíz türkmén anyagnál. Ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy kollégáim kitűnően, érzékeny szemmel mutathatják be a honi gondokat, de Türkmenisztánt kivárni alighanem csak én őrült makacsságommal lehetséges. Rosszkedvemhez az is hozzájárult, hogy akkoriban veszítettük el Kulcsár Anitát, akit, mivel számos közeli barátom játszik a kézilabda-válogatottban, személyesen is jól ismertem. A sportolónő épp edzésre sietett, amikor Velence közelében megcsúszott a kocsijával és az árokba csapódva egy fának ütközött. Az autó kigyulladt, s Anita még ott, a helyszínen belehalt sérüléseibe. A roncsból ugyan kihúzta egy később odaérkező autós, de már nem tudtak segíteni rajta. Huszonnyolc éves volt! Amikor Pigniczki Krisztát hívtam, elcsuklott a hangja. Nem tudtam beszélni Pálinger Katival sem. Padlón voltak a fájdalomtól. Nem a világ talán legjobb beállósát siratták, hanem a barátjukat. Mi tagadás, nyomott, gyászos hangulatban voltam, amikor a kezembe került a Wall Street Journal egyik száma egy olyan cikkel, amely nagyban meghatározta a készülő türkmén anyagot. Mint az újságból kiderült, egy magyar cég is üzleti kapcsolatban áll a világ egyik legvadabb diktátorával, olyannyira, hogy le is fordította anyanyelvére Türkmenbasi Ruhnamáját. Az örvendetes hír édes íze hamar szétáradt bensőmben, mindjárt nyomába is eredtem a cégnek, amelyet nevesített a Wall Street Journal- Türkmenisztáni üzleteket remélő multinacionális vállalatok segítségével fordították le immár harminc nyelvre Szaparmurat Nyijazov türkmén diktátor kétkötetes művét... - írta a lap a könyv népszerűsítésében a finn Ensto, a német Zeppelin

20 Baumaschinen, a Gazprom és a Daimler-Chrysler is szerepet vállalt. Az ezerpéldányos magyar kiadást a Turbo Team Kft., a könyv litvánra fordítását pedig a több tízmillió dolláros türkmenisztáni szerződésekkel rendelkező ír Emerol finanszírozta..." E kedves kis furcsaság újraélesztette halódó kedvemet, s néhány perc múlva már a Turbo Team igazgatói irodáját hívtam telefonon. A cégvezér titkárnője jelentkezett be az igazgatóság vonalán, és szívélyesen ajánlatott tett arra, hogy átadja üzenetemet a pillanatnyilag házon kívül tartózkodó Seszták úrnak. Éltem a lehetőséggel, ennek ellenére még sokáig nem tudtunk az igazgató úrral beszélni, mert vagy ő volt elérhetetlen, vagy én nem tudtam hívni az előre megadott időpontban. A mobiltelefonok korszakában persze az ilyesmi finoman szólva utópisztikus, ám mint kiderült, Seszták úr alig használja a mobilját. Zárójelben jegyzem meg, hogy nemrég felhívott egy női magazin munkatársa a szokásos körkérdések egyikével. Az után érdeklődött, hogy vajon kibírnám-e az életet mobiltelefon nélkül. Az efféle konzervanyagokhoz" általában akkor nyúlnak írott sajtóbeli kollégáim, amikor egyszerűen nincs konkrét hír, primer információ. Én többnyire igyekszem segíteni nekik szorult helyzetükben, ez a hívás a mobiltelefonokkal kapcsolatban azonban a legrosszabbkor ért, ezért udvariasan bocsánatot kértem és közöltem, hogy az időpont nem a legalkalmasabb a mobilfüggésről való csevegésre. Ám az újságíró kötötte az ebet a karóhoz, s végül könyörgőre fogta a dolgot: - Legalább annyit mondjon meg, hogy hány napot bírna ki mobiltelefon nélkül! - kérlelt sírós hangon szegény. - Egyet sem - mondtam, és elbúcsúztam. Másnap egy féloldalas anyag jelent meg a lapban, öles címmel: Tvrtko betegesen ragaszkodik a mobiljához!" Mindez csak Seszták úrral kapcsolatban jutott eszembe, akinek, szerencséjére, nem kell olyasfajta különös újságírói kérdésekre válaszolnia, hogy egy nagy cég vezetőjeként vajon miért nem kapcsolja be gyakrabban a mobilját. Minden jó, ha jó a vége: Seszták urat egy óvatlan pillanatában végül sikerült telefonvégre kapnom, és meg is egyeztünk egy időpontban, amikor személyesen vizitálhatok a Hatalmas Szaparmurat Türkmenbasi magyar partnerénél. Közben kényelmesen ellevelezgettem (ellevelezgettünk) Őexellenciája Venczel István nagykövet úrral arról, hogy mégis is mire számíthatnánk, ha Türkmenisztánba jutnánk. Íme némi ízelítő a levélváltásokból. Tisztelt Nagykövet Úr! Jelen állás szerint az általam képviselt Gambiai Köztársaság kezdeményezné a diplomáciai kapcsolatok felvétel Aşgabattal és a formalitások előtt engem (mint fizikailag legközelebbi képviselőt) küldene hivatalból udvariassági, előzetes látogatásra... Nagykövet úr térségi tapasztalatára és tanácsaira őszintén számítunk. Üdvözlettel: Suha György tb. főkonzul" Tisztelt Suha Úr! Tvrtko úrtól is értesültem utazási szándékáról, amit igen érdekesnek találok... Nem tudom, Ön beszél-e oroszul, Tvrtko tud-e fordítani, vagy akarnak tolmácsot bérelni? Ebben esetleg tudok segíteni. Ha valamiben segíthetek, kérem, közölje. Üdvözlettel: Venczel István sk"

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Írta: Bagdi Bella, Petőné Honvári Jolán Szerkesztette: Feledi Eszter Illusztráció: Tarjányi

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Karácsony máshol, máshogyan

Karácsony máshol, máshogyan Karácsony máshol, máshogyan A karácsonyt sokféleképpen lehet ünnepelni, s mivel a téma nem is oly régen még aktuális volt, gondoltam, pár újonnan szerzett információt közölnék iskolánk szorgalmas diákjaival:

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK 2013. márciusi kiadás MéTa kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Fotók: Qaradah Szimonetta Nyomtatás: Nemzeti Védelmi Szolgálat Tartalomjegyzék: Szerintük mit jelent. Szerinted mit

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés Az ikrek nevelése R.: - Önt talán azért is érdekli az ikerkutatás, az ikergyerekek világa és élete, mert Ön is egy iker, ikerpár egyik tagja. Önök egypetéjû ikrek, vagy kétpetéjû ikrek? Métneki Júlia,

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Újpest-Belsőváros 2004. 03. 14. Loránt Gábor IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Alapige (textus): Neh 1 és Lk 11,1 Lectio: Neh 1 Lk 11,1: Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja Sok szerencsét kívánok önöknek, és ne felejtsék el, hogy a beteg is ember (A Budapest

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Szarvas Viktória: Tudatos készület a gyermek jövetelének váratlanságára. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szarvas Viktória: Tudatos készület a gyermek jövetelének váratlanságára. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szarvas Viktória: Tudatos készület a gyermek jövetelének váratlanságára Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szarvas Viktória vagyok. 25 éves négygyermekes édesanya. A legnagyobb 5 és fél éves, a legkisebb 3

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Budai Református Egyházközség. Advent

Budai Református Egyházközség. Advent Budai Református Egyházközség 2013 Advent ...meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai Főnixmadár A hazugság polipkarjai Előszó A könyv igaz történet, a szerző által megélt és felidézett eseményeken alapul. Egy történet két lélek egymásra találásáról, amelyet a hazugság polipkarjai tartanak

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk!

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Sokszor nagyon kevés dolgon múlik, hogy egy kapcsolat miképpen alakul. Ugyanazzal az energiával lehet építeni és rombolni is. A lényeg a szándék, illetve

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. The World Games 2009. The World Games 2009

Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. The World Games 2009. The World Games 2009 96 97 98 99 100 SKAohsiung: A BAJNOK ÚTJA,,Hatéves voltam, amikor édesapám ismerôse révén elmehettem egy karateedzésre. Ahogy beléptem, iszonyú hangzavar, kiabálás, egymással harcoló fehér ruhás emberek

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

A beszélgetésen részt vett Erdélyi Klári és Farkas István

A beszélgetésen részt vett Erdélyi Klári és Farkas István A révész A belső újjászületés felé vezető út felébredést követel, mindenekelőtt annak megakadályozását, ami az önmagam megerősítésében áll. Ez egy döntő próba. Nem lehet egyezkedés az igazsággal. Ez az,

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Nyelvhasználat. - Legyen szíves! - Egészségedre! - Gyere be! - Mit tetszik kérni? - Jó éjszakát! Melyik a helyes válasz? Jelöld be!

Nyelvhasználat. - Legyen szíves! - Egészségedre! - Gyere be! - Mit tetszik kérni? - Jó éjszakát! Melyik a helyes válasz? Jelöld be! Nyelvhasználat Kinek mondod? Írj a mondatok mellé 1-est, ha gyereknek, 2-est, ha olyan felnıttnek, akivel nem tegezıdsz (nem Szia-t köszönsz neki), és X-et, ha mindkettınek! (5 pont) - Legyen szíves! -

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Bethlen Gábor második házassága - visszaemlékezések

Bethlen Gábor második házassága - visszaemlékezések Bethlen Gábor második házassága - visszaemlékezések Harc, politika, küzdelem. E három dolog teljesen felőrli minden energiámat. Amellett, hogy a törökök végigpásztázzák az országot, a Habsburg birodalomra

Részletesebben

Majoros Mirella: Legyetek nők, ha tudtok

Majoros Mirella: Legyetek nők, ha tudtok Majoros Mirella: Legyetek nők, ha tudtok Majoros Mirella Legyetek nők, ha tudtok (Részlet) A szerelem misztérium a szex-szenvedély is az arról van szó mi férfiak, férfiak maradjunk, és nők a nők szabadok,

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1.

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1. Bói Anna Konfliktus? K könyvecskék sorozat 1. Tartalom: Üdvözölöm a kedves Olvasót! Nem lehetne konfliktusok nélkül élni? Lehet konfliktusokkal jól élni? Akkor miért rossz mégis annyira? Megoldás K Összegzés

Részletesebben

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve:

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve: Fényképalbum Az interjúalany neve: A fénykép készítésének helye: A fénykép készítésének éve: Szüleim Budapest 1980-as évek Ők a szüleim. Ez a kép már itt készült, Budapesten. Volt egy kicsi lakásuk, és

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

MagyarOK 1.: munkalapok 3

MagyarOK 1.: munkalapok 3 1. Mi a tárgy neve? kártyák telefon lámpa számítógép / laptop kulcs pénz igazolvány toll nyomtató asztal szék szemüveg könyv kávéfőző bögre buszjegy papír zsebkendő mobiltelefon ceruza Szita Szilvia és

Részletesebben

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04.

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal, lejött hozzátok Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról.

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Gazdagrét. Prédikáció 2013.10.13

Gazdagrét. Prédikáció 2013.10.13 Gazdagrét. Prédikáció 2013.10.13 Számomra mindig jelzés értékű az, ha valamilyen formában megrezdül a lelkem, megérinti valami. Ilyenkor az jut az eszembe, hogy ott még feladatom, tanulni valóm van. Üzenni

Részletesebben

SZELEPCSÉNYI SÁNDOR. Rákoskerti Polgári Kör

SZELEPCSÉNYI SÁNDOR. Rákoskerti Polgári Kör SZELEPCSÉNYI SÁNDOR Rákoskerti Polgári Kör Egyesületünk, ahogyan a neve is elárulja, Rákoskerten működik. Mivel nem mindenki előtt ismert, hogy a térképen hol keressen bennünket, ezért először is szeretném

Részletesebben

10 2010. December BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT!

10 2010. December BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT! 10 2010. December 34. Tunéziai es japán autójelzések. 35. Saját kezűleg.37. Tinédzserek tévéműsora. 38. Kennel része!40.ittrium,kén. 41. Zavart Ede. 43. Írógéppel kimásol. 45. Paul (1879-1940) svájci festőművész.

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Mit keresitek az élőt a holtak között

Mit keresitek az élőt a holtak között Isten szeretete csodálatosan ragyogott Jézusból. - Olyan tisztán, hogy emberi életek változtak meg általa. - Akik találkoztak Jézussal, s engedték, hogy megérintse őket az Ő szeretete, azok elkezdtek vágyakozni

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett 2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett... és mi csak vétkeztünk és te szenvedtél egyre, mentünk vakon az ösztöneink után de te felnéztél az égre. mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán, égett a testünk,gőzölgött

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

"E márványon ment halni a szent ügyért gróf Batthyány Lajos"

E márványon ment halni a szent ügyért gróf Batthyány Lajos "E márványon ment halni a szent ügyért gróf Batthyány Lajos" Meghökkentő ezt itt olvasni, a csendes kertvárosi környezetben. Hisz Kispest talán még nem is létezett, amikor Batthyány Lajost 1849. október

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL

TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLlÉTÉRŐL 2012 1 Miről szól az UNICEF gyermekjólléti jelentése, és mi a célunk vele? 2 Te is kíváncsi vagy, hogyan élnek ma Magyarországon

Részletesebben

TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL

TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL 2012 1 Miről szól az UNICEF gyermekjólléti jelentése, és mi a célunk vele? Te is kíváncsi vagy, hogyan élnek ma Magyarországon

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Tegezés, magázás 1 ) Alapszabályok Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Magázódás: a beszélgetőpartnerünknek

Részletesebben

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng. Tánczos István igazgató tanító visszaemlékezései a kerekharaszti iskoláról A visszaemlékező 42 évi hivatásszeretettől vezérelt pedagógus

Részletesebben

EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS

EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben

Részletesebben

Caramel: Tûrnöm kell 2015. June 24.

Caramel: Tûrnöm kell 2015. June 24. Caramel: Tûrnöm kell 2015. June 24. Nem lenne tanár, és azt is elmondja, miért nem. - Kipróbálná magát külföldön, de imád magyarul énekelni. - Interjú Molnár Ferenc Caramellel cigányságról, kirekesztésrõl,

Részletesebben

ÉLETRE ÍTÉLVE Életet Ígérve

ÉLETRE ÍTÉLVE Életet Ígérve Ozsváth Beáta ÉLETRE ÍTÉLVE Életet Ígérve Előszó Talán sokan meglepődnek a könyv címén. Rengetegen nem tudják, ezért mondom el a legelső kéziratom arról szólt, hogyan harcoltunk és küzdöttünk ketten a

Részletesebben

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA Student's name : E-mail: Test štampajte i skeniranog ga vratite na e-mail office@centarzaedukaciju.com U slučaju da nemate tehničke mogućnosti, prihvata se i da na datu e-mail adresu pošaljete odgovore

Részletesebben

Cukimami én idős motiváció:

Cukimami én idős motiváció: Cukimami s én idő ió: c motivá Énidó Kezdjük ott, hogy miért is fontos, az Énidő; Magad miatt, mert kell, hogy érezd; az anyasággal nem veszítetted el a nőiességedet, azt, hogy egy önálló és utánozhatatlanul

Részletesebben

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Tinta Nász Keszi Bálint 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Barcsi Lilla Szilviának, egyetlen igaz szerelmemnek. Epilógus

Részletesebben

Váradi István búcsúztatása 2013.08.08.

Váradi István búcsúztatása 2013.08.08. Váradi István búcsúztatása 2013.08.08. búsak, bíborak (Ady) füstösek, furcsák, BÚCSÚ Nehéz a pakkom, és a gépre túlsúllyal szállni nem lehet. Zanzásítom hát, amit érzek, kőbe vésse a képzelet. Átnéznek

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Juhász Bence. A nagy litikamu

Juhász Bence. A nagy litikamu Juhász Bence A nagy P litikamu Parlamentből a Parlamentbe Viszontválaszra megadom a szót képviselő úrnak. Köszönöm Elnök úr, Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Ház. Amint az előző felszólalásomban is ismertettem

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben