A TARTALOMBÓL: Tisztelt Olvasóink, Segítõink, Kedves TRAPPANC ANCSOK!

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: Trapi történetek Kell egy csapat! (Pécs) Õszi hétvége Szilvásváradon Disneylandben voltunk Naptár Donációs és Transzplantációs Világnap Pro Vita Díj átadás Atlétikai verseny Budapesten Szervusztok Trappancsok Jótékonysági bál Új Trappancsok Közlekedési támogatás Tisztelt Olvasóink, Segítõink, Kedves TRAPPANC ANCSOK! Elmúlt ismét egy év, egy közös programokkal teli, színes év, a felejthetetlen élményeinkért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a programok hátterét biztosító embereknek és szervezeteknek. Remélem mindenki megírta már a Jézuskának a levelét. Én megtettem. Azt kértem, hogy a jövõ évben is tudjunk menni telelni, nyaralni, sportolni, világot látni Veletek együtt! Szerintem mi nagyon jók voltunk, így hát a kívánságnak teljesülnie kell. Õszinte hálámat szeretném kifejezni Szalamanov Zsuzsának a Transzplantációs Alapítvány elnökének, amiért elhitte, hogy ez az újság fontos, és ezáltal a Transzplantációs Alapítvány lapról-lapra vállalja a nehézségek ellenére a kiadást. Külön köszönöm a tanácsait, kritikai megjegyezéseit, bátorítását és azt, hogy mindig, minden idõben számíthatunk Rá. Nagyon hálás vagyok Tarján Ivánnak, az újság tördelõszerkesztõjének a barátságáért és azért a sok munkáért, amit az újságért tesz, valamint, hogy a leglehetetlenebb ötleteimet is megpróbálja megvalósítani. Hálás köszönettel tartozunk a szakembereknek, segítõinknek, támogatóinknak, akik hisznek bennünk, akik segítenek, ha kérjük, és akik nélkül nem lennének közös programjaink. Legfõképpen pedig köszönöm a Szervátültetett Gyermekek Csapatának, hogy boldog mosolyukkal minden közösen eltöltött percet felejthetetlenné tesznek a mi számunkra is. KÖSZÖNJÜK! Békés, Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, és felhõtlen, sikeres, mosollyal teli Új Esztendõt! Feszt Tímea Diána szerkesztõ

2 Túl az Óperencián Engem Taschek Adriennek hívnak, 12 éves vagyok. Másfél éves koromban lettem vesebeteg. Három hónapig voltam lázas állapotban, így bekerültem a Soproni kórházba, ahol próbálták kideríteni a betegségem okát. Az utolsó pár napban már nagyon meghíztam és kávészínû lett a vizeletem, így sürgõsen a László kórházba küldtek immunbetegség gyanújával. Itt egy napos vizsgálatok után átküldtek minket az 1. számú Gyermekklinikára, Nephrosis syndroma gyanújával. Reusz professzor nagyon kedvesen fogadott minket, és elmondta milyen vizsgálatok várnak rám, ha a gyógyszerekre nem reagálna a szervezetem megfelelõen. Egy hónapig steroid kezelésre szorultam, de nem megfelelõen fogadta el a szervezetem. Így ezek után megtörtént az elsõ vese biopsziám, aminek az eredménye nem volt megnyugtató. Kiderült, hogy Focalis segmentális glomerulonephritisem van. Reusz doktor bácsi semmi jóval nem bíztatott minket, elmondta, hogy hosszú évekig stabil állapotban lehet tartani, de a végsõ stádium az veseelégtelenséggel jár. Ezután szüleim még a széltõl is óvtak, hogy minél késõbb történjen ez meg. De sajnos egy rosszkor jött vírusfertõzés áprilisában egyik napról a másikra leállította mindkét vesémet. Pont kontrolon voltunk, és aznap mondta a doktor bácsi, hogy 5 éven belül biztos leállnak a veséim. Sajnos ebbõl nem öt év lett, hanem csak egy nap, mert még aznap este kaptuk a telefont, hogy reggel induljunk, mert az értékeim nem jók. Két nap múlva már a hasamban volt a dialízisre szolgáló katéter. Úgy volt, hogy ezzel hazamehetek, és 3 hét múlva vissza kell menni a kórházba, és anyukámat megtanítják a dialízis végzésére. De sajnos megint nem így történt. Az értékeim nagyon felborultak, 60 feletti karbamid és 600 körüli kreatinin mellett epilepsziás rohamaim voltak. Vérnyomásom jócskán megemelkedett így azonnal el kellett kezdeni a kezelést. Szép lassan kezdett stabil lenni az állapotom, és hazamehettünk egy hónapra. Ezek után júniusában mindkét vesémet el kellett távolítani, mert hatalmas góc volt a szervezetemben. Most már sajnos pisilni egyáltalán nem tudtam. A mûtét sikerült, de pár napra rá az egyik vesém helyén gennyes váladék ürült, így szepszist kaptam. Három hét volt mire rendbe jöttem és újra hazamehettem. Augusztus hónapban felkerültem a vesére várók listájára. Nagyon vártam, hogy gyorsan riadóm legyen, és sokat ihassak, ehessek, mint más egészséges gyerek. Nagyon nehéz állandóan csak napi fél liter folyadékot inni. Az elsõ csoda december 12-én volt. Este hét órakor megszólalt apukám telefonja és egy hang a túloldalon azt mondta, veseriadóm van. Izgatottan készültünk és vártam mikor ihatok már.

3 A mûtét sikerült, de akkor még nem pisiltem. Másnap reggel a jobb lábam nagyon fájt, és meg volt dagadva. Leküldtek izotóp és CT vizsgálatra. Tudtam, nincs minden rendben, mert mindenki nagyon hallgatott. Mire felértünk az osztályra, már csak azt hallottam: Nem ehet nem ihat!" Éreztem rólam van szó. Tíz perc múlva a mûtõben voltam. Már csak arra emlékeztem, mikor anyukám azt mondta: Kicsi lányom a vesédet el kellett távolítani, mert egy trombózis volt a vénában. Én erre azt mondtam, majd a következõ sikerül, de legalább a lábam már nem fáj. Két nap múlva nagyon fájt a hasam, és egy kedves doktor néni UH vizsgálatot csinált, és valamit talált a jobb oldali saját vesém helyén. Senki nem tudta ekkor még megmondani mi ez. Egy hét múlva átkerültünk a gyermekklinikára és az elsõ nem otthon ünnepelt karácsonyt a Ronald házban töltöttük a családommal. A következõ kontrolnál Reusz professzor azt mondta, le kell venni a listáról, míg nem derül ki mi az a valami, amit a vese helyén találtak. Sorozatos vizsgálatok következtek, de nem tudták kideríteni mi az. A sebészek nem vártak tovább. Õk azt mondták fel kell nyitni, és meg kell nézni, mert lehet, hogy egy daganat. Eljött a mûtét napja. Egy gennycsomót találtak. A sebész orvos lefehéredve jött ki a mûtõbõl, behívta a szüleimet egy külön szobába, és elmondta nekik, hogy a bent talált genny-csomó nem más, mint egy véletlenül bennmaradt törlõkendõ a nephrectomia után. A bajt baj követte, szétszakadt a hashártyám, és kérdésessé vált, lehet-e így folytatni a hasi dialízist. Két hétig oldalra feküdve kellett a kezelést csinálni, nehogy a hátamnál a vese helyén kifolyjon a folyadék. Ebbõl is felépültem októberig nagyjából minden rendben volt. Egyik este észre vettük a hasamon a dialízis csõ kimeneteli nyílásánál, hogy egy kicsit piros. Azonnal hívtuk a doktorbácsit, aki antibiotikumot írt fel. Sajnos a gyulladás csúnyább lett, így két nap múlva megint Pesten voltunk. Azt mondták pár nap, és rendbe jön. Nem így történt. Három nap múlva lett egy nagyon csúnya hashártyagyulladásom, ami a gyógyszerekre semmit sem javult. Az állapotom egyre rosszabb lett. A hasam olyan erõsen fájt, hogy enni nem tudtam, sõt a fájdalomcsillapítók sem használtak. Folyamatosan fogytam és lehetett látni azt, hogy mindenki nagyon kétségbe van esve. A sebész doktorok négyesével jöttek fel, és azon gondolkodtak mit tegyenek. Fel nyissák vagy nem. Egy hónap múlva, mikor már csont és bõr voltam, felnyitották és kiderült, hogy a hashártyámat, a bennem élõ bacilus teljesen tönkretette, így a hasi dialízis már nem volt megoldható, hanem át kellett állni hemodialízisre. Nagyon rossz volt, mert így megint a Ronald házban töltöttük a karácsonyt, sõt 2003 márciusáig fent is laktunk anyukámmal, apukám és tesóm nélkül. Márciusban hazamehettünk, de kétnaponta mentõ hordott fel kezelésre. Nagyon nehezen bírtam a kezeléseket, a vérnyomásom 160 -tól 200 Hgmm-ig alakult. A szívem nagyon rossz állapotban volt, már mindig rosszul voltam. Anyukámék már nem bírták nézni a szenvedésemet és minden gondolkodás nélkül vállalták azt, hogy a saját veséjüket nekem adják. Sajnos eddig az alapbetegségem miatt nem engedték az orvosok. A vizsgálatok azt mutatták, anyukám veséje a megfelelõ az átültetésre. Már csak napok kérdése volt, mikor lesz a mûtét, de erre végül nem került sor október 24.-én hajnalban megszólalt a telefon. RIADÓM VAN! Izgultam és reménykedve vártam, talán most tényleg sikerülni fog. A remény beteljesült. A vesém beindult, és én azóta a világ LEGBOLDOGABB EMBERE vagyok.

4 Kell egy csapat 6. Vesére várok- Vesét kaptam Pécsett! Az egész egy rutin szûrõvizsgálattal kezdõdött, Máté 3 hónapos korában. Akkor derült ki, hogy veséi kisebbek. A további vizsgálatok azt is kimutatták, hogy mindkét oldalon reflux van. Mindenféle vizsgálatok következtek Pécsett, a Gyermekklinikán. A sebészeti beavatkozás után a reflux ugyan megszûnt, de az emelkedett karbamid és kreatinin értékek miatt további gondozásra volt szükség. Ekkor kerültünk elõször a Baranya Megyei Gyermekkórház belgyógyászatára. Évek teltek, kontrollra jártunk Szekszárdra és Pécsre. A gyógyszerek szedésén és a lassan romló labor értékeken kívül semmi nem utalt arra, hogy Máté beteg. Viszont vékonyka volt a társaihoz képest. Aztán egy reggel émelyegve ébredt, fáradt volt. Szinte egész nap aludt. Másnap reggel irány Pécs. Ekkor kezdõdött el az, ami 13 éve kísértett: a dialízis. A pécsi gyermekkórház belgyógyászatára kerültünk Dr. Györke Zsuzsa osztályára. Nagyon nehéz napok voltak. Ám Máté mégis sokkal erõsebbnek bizonyult, mint én. A fõorvosnõ mindent elmondott neki és nekem. Hogy mi fog történni, miért kell. Nem a gyerek feje fölött, hanem neki. A késõbbiekben sem kellett keresnem, ha valamit tudni akartam. Volt, hogy telefonon hívott fel, hogy megbeszéljen velem valamit. A teljesség igénye nélkül említem meg az orvosokat, akik mind sokat tettek fiamért és kis társaiért is. Dr. Sulyok Endre professzor Úr aki gyakran tett megjegyzést egyre hoszszabb hajára:). Hartmann Ági doktornõ, Papp Szilvia doktornõ, Nyikuly Kinga doktornõ. Sajnos az intenzíven Gabi és Andi Mátéval is tiszteletünket tettük" egy-két alkalommal. Szintén rendkívüli gárda tette a dolgát. Ilike néni, Mónika, Emõke, Tünde és mindenki szeretettel halmozták el gyerekemet és a többi gyerkõcöt. (bocsánat ha valakit nem említek név szerint) Dr. Bencze Gerda fõorvosnõ, és Dr. Török Violetta nem egyszer álltak ágya mellett és beszélgettek vele, amikor gond volt, és tettek meg mindent javulásáért. És ott voltak a dilalizáló nõvérek Mayer Andi és Ludvig Gabi. Nagy szeretettel és türelemmel foglalkoztak a gyerekekkel. Sok-sok kedves emléket õrzünk róluk. Andi a mi Fekete Angyalunk marad (õ tudja, miért nevezi így Máté: ) Gabi és Dalma az ugratások céltáblái a kamaszok közt. Nem tudom találó-e, de a sok nehézség és nem túl kellemes dialízisen töltött idõ ellenére is néha volt olyan érzésem, hogy ez itt MOSOLYOR- SZÁG. A mindennapi munka mellett mindig volt idejük megnyugtatni és megnevettetni a gyerekeket. Andi gyakran mondta az ágyban táncoló" gyerkõcöknek, hogy mehetnek, de csak addig, amíg a madzag" elér. Nem múlt el szülinap, húsvét, karácsony (mert a dialízisre akkor is el kell menni) anélkül, hogy ne kedveskedtek volna nekik. És voltak nehéz napok, amikor csupán a jelenlétük is biztonságot adott. Ilyen volt, amikor Máté az intenzívre került, vagy amikor valamelyikük vesét kapott. Andinak soha nem tudom eléggé megköszönni, hogy a transzplantá- Máté napjainkban

5 Görözdi Mariann, Farkas Dalma, Magdi néni, és Ildikó néni ció napján ott volt Mátéval, nagyfiammal és férjemmel, amíg én a mûtõben voltam. Ez nem lett volna feladata, mégis megtette, és ezt soha nem felejtjük el. (Nekünk Õ jelentette azt, amit Timi jelentett a pestieknek) Köszönjük! A belgyógyászat nõvérei mind ott voltak, hogy a kis betegeket ellássák. Volt idõ a simogatásokra, viccelõdésekre, mosolyra is. Teca a fõnõvér, Ingrid, Zita, Csilla, Anikó, Anita, Dalma, Marcsi, Szilvi és mindenki nagyszerû munkát végez. A kórházban nagyon jól mûködik a Kórháziskola. Görözdi Mariann tanárnõ felvette a kapcsolatot a mi iskolánkkal. Máté magántanuló lett, és egyszerre kórháziskolás. Magdi néni, Ildi néni, Dalma és Tibor tanították õt minden dialízis alatt. Magyaráztak, feleltettek, dolgozatot írattak. És ballagtattak tarisznyával, virággal, ajándékkal a kórház folyosóján a transzplantáció után. És a sorstársak, a gyerekek. Gábor, Adri, Tomi (alias Pöpi), Juditka ma már mindegyikük új vesével éli a mindennapokat. Hajnika, aki a másik gyermek problémáján sírva fakadt, mert sajnálta õket. Zsófi, a hasi dializált gyönyörû kislány, akit mindenki imád. Olyan kis csapat volt, akik együtt sírtak, együtt nevettek. Vitatkoztak, ugratták egymást. Körbe jártak a CD-k, DVD-k, telefonos csengõhangok. Semmi másban nem különböztek kinti" társaiktól, csupán életformájukban, amit a betegség produkált. Nos a csapat, akik egy célért dolgoznak, a gyerekekért. Akiknek nem lehet megköszönni, amit tettek. Kívánom, hogy munkájukat minél többször koronázza olyan siker, mint a mi esetünkben is. Gyógyuljon meg minden gyerek, akit kezelnek! Köszönet mindenért! Csilla fõnõvér Viola Marcsi Mayer Andrea Kákonyiné Böbe Augusztus 1. Azt hittem ugyan olyan szerdai nap lesz, mint a többi. Laci jön, visz Pécsre, dialízis, aztán haza. Hát nem! Tévedtem. Andi és Gabi is elég furcsán viselkedtek, olyan zavartak voltak és kicsit feszélyezve érezték magukat. Nem értettem, miért sürögtek-forogtak. Máskor is szoktak, de most feltûnõbb volt. Nem csak nekem tûnt fel. Aztán persze kiderült, van vese nekem. Aztán a koordinátor azt a kérdést tette fel, hogy elfogadom-e? Hát hogy a viharba ne! Ez nem kérdés! Aztán persze még 3 és fél órán keresztül ott stresszeltem magam, hogy úristen most mi lesz? Aztán mikor vége lett a dialízisnek, akkor persze papírok meg minden elõ, aztán go át a másik kórházba. Vérvétel és a szükséges dolgok történtek. Mindezek után nem sokkal jött egy helyes kis emberke, aki azt mondta, hogy õ most engem elvisz. Hát sokat nem tehettem, mondtam, hogy jó. Sok jó élményrõl nem tudok beszámolni. A 12 napból, amíg ott voltam, hármat végig aludtam. Igazából egy ilyen helyen sok jó nem történhet egy emberrel! Persze, mikor a harmadik nap után azt várták

6 tõlem, hogy keljek fel, akkor azért röhögnöm kellett. De õk nem viccbõl mondták... Némi segítséggel azért mindent meg lehet ám csinálni! Meg persze akaraterõvel. Segítség volt, akaraterõ kevésbé. Legrosszabb a katéterezés volt. Már ha csak rágondolok, akkor is feláll a nem létezõ szõr a hátamon! Akire szívesen visszagondolok, akit jobban megkedveltem Bea és Csilla. Kalmár Tanár Úrral nem sokat beszéltem, csak még a mûtét elõtti idõben, hogy mi hogy lesz, meg amit ilyenkor fontos. Amúgy egy kedves, aranyos ember, bár néha kicsit szétszórtnak tûnt számomra, de amit tud, az azért nem mindennapi. A mûtét után Õ jött rá, hogy a varratoknál vérömleny keletkezhetett, és akkor kaptam egy jó méretes katétert, ami megoldotta a gondot. Bár, mint mondtam, az azért nem volt akármi. Dr. Szakály? Õt nagyon bírom ha mondhatok ilyet! Mindig mindenkihez van egy kedves szava, hozzám meg egy kedves poénja. Mindig talál valamit, amihez fûzhet egy kis kommentet! Mindig napra kész és friss, nem értem, hogy csinálja! Szarvadi Adrienn 16 éves Gyerekek véleménye a Dialízis Osztályról Mirella 18 éves: 2 éve dialízisre járok. Általában TV-t nézek kezelés alatt. Mindenki nagyon kedves velem a többi gyerek és a nõvérkék is. Mindig nagyon figyelnek ránk. Sajnos még nem vagyok transzplantációs várólistán, de nagyon várom már!! Klaudia 10 éves dializált Norbi 18 éves: Nem túl rég óta vagyok dialízisen, igazából csak nyár eleje óta járok! 4 órát vagyok gépen. A személyzet nagyon megfelelõ. November 8.-án megkapom anyukám egyik veséjét, már nagyon várom, hogy ne legyek géphez kötve és egészséges életet élhessek! (Transzplantálták, és jól van) Klaudia 10 éves: Én nagyon szeretem a Dalmát a belosztályon, a dialízisnél pedig az Andit! Bármi problémám volt segítettek mindent megoldani. Tényleg nagyon kedvesek velem is, és a többiekkel is! Mindig hozunk be filmeket, és azokat nézzük dialízis alatt, hogy gyorsabban teljen az idõ. Az én anyukámat is vizsgálják, hogy jó-e esetleg az õ veséje nekem, ami nagyon jó lenne, mert akkor járhatnék iskolába a többiekkel! Hajnika 18 éves: A kezelések ideje alatt én általában alszom, nem tudok a többiekkel tvt nézni, nagyon vérszegény vagyok. A nõvéreket szeretem, a gépi dialízis elõtt én CAPD-s voltam, az teljesen más volt. Nagyon jó lenne egy vesét kapni!!

7 1991. április 8.-án születtem Nagykanizsán, itt élek édesanyámmal és 2 bátyámmal. Másfél évvel ezelõtt kaptam a vesémet (2005 március). Öt évig jártam dialízisre a Pécsi Gyermekkórházba. Heti 3 alkalommal jött értem az autó, és vitt. Nehéz idõk voltak. Az alapbetegségem húgyúti billentyû-elzáródás. 16 éve sztómás vagyok, nem mûködik a hólyagom. Nem igazán tudom milyen egészséges embernek lenni. Sokat segített a családom, Pécsett a Gyermekkórház, és nagy szeretettel gondolok a Pécsi Gyermekklinika sebészeti osztályán dolgozó orvosokra, és nõvérekre. De az öt év alatt, a Pécsi Gyermekkórház Belgyógyászatán ahol szinte a mindennapjaimat éltem, a Györke doktornõ, Máyer Andrea és Ludvig Gabi nõvérkék(bocsánat akiket nem említek), de leginkább Andit második édesanyámnak tartom, sok mindent kaptam ezekben az években tõlük. A Transzplantálás alatt õk mind egyként aggódtak értem. Sajnos nem indult minden simán. Két napra, mikor beültették a vesét, tüdõgyulladást kaptam. Az eltelt 2 hét alatt nem akart megindulni a vesém. Nem igazán tudtam enni-inni, és minden falatért és kortyért megszenvedtem. Vesebiopsziát végeztek, mi a baj. Másnapra szép fokozatosan megindult a vizelet. Azóta szépen dolgozik. Most jól vagyok, igaz bármi probléma van, mindjárt Pécsre kell utazni Anyuval. Nem tudom megköszönni mindazok segítségét, akik kénytelenek voltak elviselni az átélt fájdalmak alatti kitöréseimet, indulataimat. Ezúton is elnézésüket kérem ha néha (illetve sokszor) bizony nehéz eset voltam. Köszönettel PÖPI! Tóth Tamás (Pöpi) Nagykanizsa A sebészet munkatársai Dr. Kalmár Nagy Károly tanár úr

8 Október elsõ hétvégéjén a búcsúzkodó nyarat esõbe fojtó szeles idõben érkeztünk Szilvásváradra, a Trappancs Sportegyesület és a Transzplantációs Alapítvány közös kirándulására. A Lipicai hotelben volt találka és szálláshelyünk, de szinte kipakolás nélkül, megérkezés szerinti kis csoportokba verõdve szaladtunk a lovardába, ahol már várt bennünket két igazi lovacska teljes menetfelszerelésben. Megkezdõdhetett a lovaglás. És csodák csodájára, a háromnégy éves apróságok majdnem bátrabbnak mutatkoztak a nagyoknál, már ami a lovaglási kedvet és tettet illeti. Mire kilovagolták magukat a gyerekek, addigra az esõ is elállt, és a csapatlétszám is szépen növekedett. Vacsora után a Trappancs Sportegyesület közgyûlése volt, a gyerekek közben jókat játszottak a szálloda folyosóin és összes termeiben. Kb. éjfélig. Az esõ egész éjjel szakadt, lefekvéskor nem is mertünk gondolni a másnapra tervezett kirándulásra. Szerencsére jól be volt fûtve, mélyen aludtunk, s másnap vidám napsütésre ébredtünk. Reggeli után még volt idõnk megnézni a kocsimúzeumot, ahol mindenre felkapaszkodtunk és fényképeszkedtünk. Tizenegy óra tájban értünk a kisvasúthoz, s különvonattal robogtunk fel a Szalajka-Fátyol vízesés végállomáshoz, ahonnan gyalog folytattuk utunkat. Kissé lihegve, de többé-kevésbé mindenki felért az Õsember barlangjához is. A feladat eddig tartott, innen már csak lefelé kellett haladnunk végestelen-végig. Mondták ezt a hét éven felüliek, mert a kicsik szüleinek azért még innen is meg kellett dolgozniuk, ha kis családjukat egyben akarták tudni. A lefelé tartó út már kötetlenül zajlott, saját ütemben és pihenõkkel haladt mindenki. Volt, aki le-fel rohangálva kilométerben számolva legalább háromszor fordult. Útközben persze eszegettünk, iszogattunk, még füstölt pisztrángot is kóstolhattunk. A kellemes séta és a friss levegõ jól elfárasztott bennünket, alig vártuk a vacsorát. Vacsora után nagy sürgés-forgás, pakolás az étteremben, és 9-kor végre levetítette Iván bácsi a filmet, amit a Szervátültetettek nyári bangkoki világjátékáról készített. Természetesen közülünk valók voltak a fõszereplõk, hiszen a Játékokon négy Trappancs képviselte a sportegyesületet, nem is akárhogyan. A film nagy sikert aratott, utána az aranyérmeseink következtek élménybeszámolóval. A nagyközönségnek szánt beszélgetés azonban kis csapatokban folytatódott, úgy látszik szavakban nehezebb kifejezni a mondanivalót, mint ahogy az tettekben történt. Mindenesetre még egyszer gratuláltunk Juditnak, Szandinak és Dávidnak, és elárulhatom, én úgy láttam az érdeklõdõ arcokon, hogy többen nagy fogadalmakat tettek magukban. Teljesülésükhöz erõt és kitartást kívánok mindenkinek. Vasárnap reggeli után indult a csapat Egerbe, megnézni a hõs Dobó István kapitány híres várát. Én sajnos ezen a programon már nem tudtam részt venni, de biztos vagyok benne, hogy akad köztünk egy-egy Cecei Éva vagy Bornemissza Gergõ, aki a következõ újságban beszámol errõl a kirándulásról is. Szolnok, november. Schneider Julcsi

9 Sziasztok! Szeretném megosztani veletek szilvásváradi élményeimet. Mivel én friss trapi vagyok, még nem voltam ilyen találkozón. Szüleim nem tudtak eljönni, ezért Pestrõl Iván bácsival és Timivel mentem. Elsõnek érkeztünk meg. Lovas Judittal és Szloboda Petrával kerültem egy szobába. Amikor mindenki megérkezett, és elfoglalta a szobáját, a kölcsönös üdvözlések után lovagolni indultunk a Hotelhez közeli lovardába. Majd vissza a szállásra vacsorázni. Hajnali 2-ig beszélgettünk a szobában. Nehéz ébredés után, megreggeliztünk, majd irány a Lipicai ménes. Ezek után kisvasúttal elmentünk a Glória-tisztásra. Onnan fel lehetett menni az Õsember barlangjához. Erre nem mindenki vállalkozott. Miután visszatértünk a tisztásra, megebédeltünk. A hotelbe fáradtan de élményekben gazdagon tértünk vissza. Vacsora után Három nap Disneyland-ben! újabb hajnalig tartó beszélgetés volt. Vasárnap reggeli után elmentünk Egerbe, megnézni a várat. Itt mindenki maga döntötte el meddig marad. Balázs Patrikékkal mentem haza, de tettünk egy kis kitérõt a Szépaszszony-völgybe. Remélem a következõ találkozóra még többen el tudnak jönni. Nagyon jó volt a társaság, és nagyon jól éreztem magam. Kovács Anna Az elsõ nap úgy kezdõdött, hogy reggel találkoztunk az I. számú Gyermekklinika elõtt. Engem Zsuzsa néni vitt ki a reptérre, a fiúkat pedig Márti néni. Tündiékkel és Bencéékkel ott találkoztunk. Egyszer csak megérkezett a várva-várt repülõ. Nagyon szép színe volt, lila és rózsaszín..! Azután két óra repülõút és másfél óra buszozás várt ránk. Megérkeztünk a Hotel Ceyenne nevû szállásra. Nagyon jó vadnyugati szálloda volt. Én aludtam az emeletes ágyon, nagyon jó volt. A második napon gyorsan megreggeliztünk, és mentünk a várva-várt Disneylandbe. Kipróbáltuk a szellemvasutat, kalózhajót, a rakétát én nem mertem bevállalni Aztán beültünk egy kisvonatba, ami körbevitt minket Pinokkió házában. Útközben találkoztunk sok-sok Disney figurával, néhányukkal még fénykép is készült. Este elmentünk Párizsba, az Eiffeltoronyhoz, láttuk a Diadalívet, Notre Dame-ot, és még sok más gyönyörû épületet. Harmadik napon, és egyben az utolsón sajnos csak fél napot töltöttünk Disneyben. Igaz, hogy nem vettem semmit, de láttam sok szép dolgot. Aztán visszamentünk a szállodába, kivettük a csomagokat és mentünk busszal a reptérre. Gyorsan visszarepültünk Budapestre (visszafelé volt szerencsém az ablakhoz kerülni). De én még maradtam volna legalább egy hetet. Hát így telt el ez a három nap Disneylandben, csak az a baj, hogy nagyon hamar vége lett. Köszönöm a Mosoly Alapítványnak, és kísérõinknek: Márti néninek és Verának, hogy ilyen felejthetetlen élményben részesítettek minket!! Szloboda Petra

10

11

12 H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V JÚLIUS JANUÁR ÁPRILIS OKTÓBER

13 H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V NOVEMBER DECEMBER SZEPTEMBER JÚNIUS AUGUSZTUS MÁJUS MÁRCIUS FEBRUÁR H K Sze Cs P Szo V

14 Az indulás pillanata nagy izgalommal töltött el bennünket, mivel Áronnak ez volt az elsõ repülõútja. Féltünk attól, hogy hogy fogja bírni Anya nélkül, mert még soha nem volt sehol nélküle. A repülést mindketten nagyon élveztük, a kilátás gyönyörû volt. A repülõtéren buszra szálltunk, és elindultunk a szállodába. A szállás western stílusú volt, olyan, mint egy elvarázsolt város. Következõ nap bejártuk a Disney Stúdiót, ahol megismerkedtünk a filmek kulisszatitkaival, és kipróbáltunk több játékot is. Az én kedvencem a Némós játék, ami nagyon izgalmas, ez Áronnak nem annyira tetszett, mert félt. Az õ kedvence a repülõ szõnyeg volt, imádta a kis Aladdin. Találkoztunk többek közt a Csodacsibével, Plútóval,és más mesefigurát is láthattunk élõben. A délutánt már Disneyland másik részében töltöttük, ahol még több játék, és izgalom várt ránk. Számomra a legizgalmasabb a rakétakilövõ volt, de nagy élmény volt a figurák énekes-zenés felvonulása is. Vacsora után fáradtan, de izgatottan indultunk buszos városnézésre Párizsba! Az egész város gyönyörûen volt kivilágítva. Lenyûgözõ volt az Eiffel-torony látványa, és nagysága. Sajnos az idõ hiánya miatt nem tudtunk felmenni. A harmadik, és egyben sajnos utolsó napot a parkban töltöttük, ahol rengeteg ember volt, mivel ezen a napon ünnepelte Disneyland a 15. szülinapját. Az egész délelõttöt itt töltöttük, és amire csak tudtunk még utoljára felültünk. Itthon, a repülõtéren a család nagy izgalommal várt minket! Ezúton szeretnénk megköszönni Mindenkinek, aki segítette az elutazásunkat! Bogyor Tünde *** Disneyland-ben voltam azt hittem sokat kell majd várni, de annyi ellenõrzés volt, hogy gyorsan eltelt a 2 óra. Repülni tök jó volt, odafele ugyan nem nagyon élveztem, mert émelyegtem egy kicsit, de a kilátás elképesztõen szép volt. A leszállás simán ment és a csomag felvevés is. A szálloda: western stílusú városka volt, mintha egy western-filmbe csöppentünk volna. Másnap bementünk Disneyland-be. Fantasztikusan jó hely, minden, amire fel lehet ülni valamilyen meséhez fûzõdik. Elõször egy Aladdinos repülõszõnyeg körhintaféleségre ültünk fel. Bencével, és mint mindegyik gyerekek által vezethetõ jármûveken, ezen is össze-vissza rángattuk a kart, és erre a szõnyeg felle mozgott. Aztán egy Némo nyomában stílusú vasútba szálltunk be. Ez elég vad volt a végén, de tök jó. Utána egy kis vasútba ültünk be, aminek a pályáján mindenféle film effekteket mutattak be. Jött az ebéd: finom McDonald s-os menü volt. Az egész Disneylandben mindenféle mesehõsökbe botlik az ember, és sok felvonulás is van. Délután még felültünk pár dologra és este indult a Párizs-nézõ busz. Párizs csodaszép város. Az Eiffel toronynál meg is álltunk, nagyon szép, lenyûgözõk a méretei. Sajnos nem mehettünk fel a tetejére. Másnap délelõtt még fölültünk néhány dologra, köztük a Bánya-vasútra, ami tipikus hullámvasút volt és nagyon király, ajánlom mindenkinek. Délután mentünk a reptérre, ugyanazok az ellenõrzések, csak lazábban. Visszafele a repülés már nem volt vészes (persze mert Disneyklandben már kiképeztek a hullámvasútban). Jó volt, de a családdal találkozni is jó. Remélem, ti eljuttok Disneylandbe. Török Tamás A repülõtéren találkoztunk a többiekkel: Áron, Bence, Dani, Szilárd, Petra, Tündi, Vera néni és anyu. Mivel két órával elõbb kellett jönni a reptérre,

15 DONÁCIÓS-, ÉS TRANSZPLANTÁCIÓS VILÁGNAP Budapest, október ben Genfben, ban Isztambulban volt szerencsém részt venni a Donációs-, és Transzplantációs Európa Napon, illetve Világnapon. Az Európa Tanács tíz évvel ezelõtt határozta el, hogy október 14.-én kiemelten foglalkozzon a média, és a társadalom, orvosok és betegek a donorhiánnyal és a szervátültetéssel. A WHO (a Világ Egészségügyi Szervezete) két évvel ezelõtt fogadta el Világnapnak. A Magyar Transzplantációs Társasággal tavaszán határoztuk el, hogy ez évben Magyarországon is figyelemfelkeltõ programokat szervezünk e napra, s csatlakozott az OVSZ Szervkoordinációs Irodája is a megvalósításhoz. A program egy helyszínen, de két különbözõ témában szólította meg az embereket. Délelõtt az FTC Népligeti Sporttelepén, az MTSE (Magyar Transzplantáltak Kulturális és Sportegyesülete) által 1996an elkezdett, majd 2000-ben abbamaradt ÓK-TAK (TranszplantálÓK TranszplantálTAK) Kupát próbáltuk újjáéleszteni, sikerrel. Jöttek transzplantálók Szegedrõl, Debrecenbõl, Pécsrõl, és persze Budapestrõl, igaz, innen sokkal nagyobb létszámú részvételt reméltünk Transzplantáltak viszont nagyon sokan jöttek az egész országból, és persze Budapestrõl is, ki sportolni, ki csak drukkolni. Volt tenisz, foci, futó-úszóváltó, és nem meglepõ az eredmény: most is, mint egy kivétellel eddig mindig, a szervátültetettek nyerték a kupát. A sikernek részesei voltak TRAPPANCSAINK is: Lovas Judit, Gyurkó Alexandra, Kálló Jennifer, Dózsa Dávid, akikre mindig számítani lehet, fõleg, ha úszásról van szó, valamint Olláry Dezsõ, és Jánka Sanyi (utóbbi épp hogy felnõtté vált TRAPPANCSBÓL) akikre mindig számítani lehet, ha foci vagy futás kerül szóba. A sportolás után jóízûen elfogyasztottuk a hagyományos gulyáslevest és túrós csuszát, de meg kell õszintén mondanom, az utolsó ÓK-TAK Kupán, ben lényegesen jobbat és többet kaptunk. Változnak az idõk, változnak az emberek ( és az étteremvezetõk). A délutáni program azoknak szólt, akik élõ donorként meghívást kaptak a Pro Vita díj átadási ünnepségére karácsonya elõtt egy nappal indítottam el kérvény-hadjáratomat ez ügyben Mádl Ferenc köztársasági elnök úrnál. Õ pár hónap után továbbította a Belügyminisztériumnak (Életmentõ kitüntetés illetékese), ahonnan pár hónap múlva továbbították az Egészségügyi Minisztériumba. Isten malmai lassan õrölnek, de végre sikerült! 87 meghívó között történt élõdonoros transzplantációk érintettjeinek került kiküldésre, és 57 élõdonor jött el családjával, szeretteivel. (Szeretném felhívni a figyelmet, mivel több médiumban, sõt még a Vesevilágban is az utóbbi idõben helytelenül hangzott el, hogy élõdonor már évek óta nem csak genetikai rokon lehet Magyarországon, hanem a bizonyítottan szoros érzelmi kapcsolatban lévõk is.) A díjat Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter asszony adta át, aki láthatóan meghatódott az esemény kapcsán. Az oklevél átadásakor mindenkihez volt néhány kérdése, és utána is szívesen beszélgetett mindenkivel, aki hozzá fordult. Végül felavattuk a donorok emlékére készült faliképet, amit a transzplantáltak kézimunkáiból állítottak össze a Csillaghegyi Öltögetõk. A kellemes uzsonna után a Four Fathers együttes kápráztatta el azokat, akik nem pici gyerekkel jöttek, vagy nem az ország másik végében laknak, és még nem kellett hazaindulniuk. Jó érzés volt, hogy a Magyarországon oly csekély számban lévõ élõdonorok elismerést kaphattak (persze mindnyájan tudjuk, legnagyobb boldogság számukra, hogy életet adhattak valakinek), és jövõre folytatjuk a évi, illetve a elõtti élõdonorokkal. Kivételesen, a média képviselõi is nagy számban jelen voltak már reggeltõl, és az aznapi TV Híradókban, és a következõ hetek rádiómûsoraiban, képes, és napilapjaiban elõkelõ helye volt a transzplantációnak. Ez volt a célunk! Beszéljenek róla, rólunk, a transzplantációról! Köszönjük a Magyar Transzplantációs Társaság erkölcsi és anyagi támogatását, az OVSZ szervezési, rendezési, és kommunikációs támogatását, és nem utolsó sorban a Wyeth Kft anyagi segítségét. Jánka Sanyi bûvöli a labdát Szalamanov Zsuzsa

16 Pro VitaV október. 14. vasárnap. Mikor harmadszor fordultam háttal a Ligetnek, kezdtem elkenõdni. Na igen! Ez nem történt volna meg, ha nem egyedül vagyok. Jó lett volna valaki, hogy eligazítson, de akit megkérdeztem mind másfelé küldött. És én mentem Aztán csak meglett az FTC sporttelep. Már néhány lépés után ismerõs arcokat láttam. Dávid az utolsó Trappancs címlap fiúja. És ott van a kis szõkeség, aki Bangkokban dobogós lett, a szemüveges barna nagylány Judit, a kamasz nagyfiúk. Igen ismerem õket, bár még nem találkoztunk. Elhagyottnak éreztem magam, és kicsit bántam már, hogy elsõ gondolatomat miszerint nem jövök el, mert szerintem ez a díj nem jár nekem felülbíráltam. Egyedül voltam, mert fiam és férjem épp egy vírussal küzd, és talán nem is igazán akartak részt venni ebben az én ügyemben. Gombóccal a torkomban álldogáltam és erõsen akartam, hogy ismerõse legyek ezeknek, az embereknek. Ivánt láttam meg elõször, de nem akartam zavarni a fotózásban. Aztán Zsuzsa igyekezett az ezredik dolgát intézni, de volt ideje egy mosolyra, üdvözlésre. És jött Törökné Márti. Beszélgetés kezdõdött és már nem bántam, hogy eljöttem, mert akartam, hogy valami kapcsolatom legyen ezzel a csapattal. Sajnálom, hogy családom többi tagja nem láthatta azokat az embereket együtt, akiket én. Nem látták az apu vállán alvás utáni Timit. A mosolygó, csevegõ-csacsogó lányokat. A felnõtteket, akik a klinikák folyosóiról ismerik egymást, mint mi pécsiek". A kontrollokon kívül nem találkoztunk. Pedig most is milyen jól elbeszélgettünk Dórival, Jocóval és a szüleikkel. Nem látták azokat, akik zavartan ténferegtek a teremben, hiszen le kell ülni valami kijelölt székre, aztán megjegyezni, hogy merre kell felmenni, átvenni, lemenni és leülni. Zavarban voltunk, feszengtünk a széken. Gondolataink elkalandoztak. Vártuk a Miniszter Asszonyt. Aztán megérkezett. Köszöntõk és elismerõ szavak. Néhány szó értelmezésén elgondolkoztam: Önzetlenség. Igen, kívülrõl nézve az, de én azt hiszem önzõ voltam. Mindenképpen én akartam segíteni a fiamon. Én, aki testemben hordtam, a vajúdás közben is szerettem, szoptattam hosszú hónapokig. Mert ez volt a dolgom. Vigyázni rá és nagyobbik fiamra, mert életüket rám bízta a sors, a végzet, de én így hívom: Isten. Akkor, mikor beteg lett, rám volt szüksége. Anyatej helyett vese kellett. Bátorság. Na igen, az nem árt, ha valaki fél a tûszúrástól, mûtéttõl, altatástól. De mi az, az egyszeri kivizsgálás a naponkénti minimum két tûszúráshoz képest? És ez csak több lehet. Orsós Jocó-, aki szintén Pécsett kapott vesét édesapjától - mondta: Én elhiszem, hogy félnek, de a gyereküket összeesve látni, ettõl nem kéne jobban félni? Nem tudom ti donorok, ezt hogyan élitek meg? Így, Jocó! Félünk. Nem vagyunk olyan bátrak, hogy elviseljük szeretteink kiszolgáltatottságát! Köszönet. Sokféle formája van a köszönetnek. Egy mosoly, egy kézfogás, virág, ajándék, díj. De egyik sem olyan sokatmondó, mint az, ahogyan elfogadják, befogadják, testükben viselik, amit adtunk. Vigyáznak rá, mert tudják milyen volt nélküle. Ki így, ki úgy. Van, aki beszél hoz- A miniszter-asszony adta át a díjakat A Transzplantáltak munkáiból elkészült falikép

17 A Four Fathers együttes zá, van, aki gondol rá, van, aki simogatja. Él vele, használja. Ez az igazi köszönet. Szeretet. Ez a szó így van jól. Ez ennyi. Ezért tettük. Sokkal többen kellene lennünk! És olyan jó volna, ha minden ember látná, amint a színpadon egyszer már nem férnek el a transzplantáltak, és a következõ évben tízszer ennyi ember ülne zavartan feszengve a székén. És jó volna még, ha nem volna csodabogár, aki valamelyik oldalról érintett (adott, vagy kapott szervet). És jó volna még, ha minden kamasz kicsi gyerek lelkét megõrizné, és elhinné, hogy a Az õszi atlétikai verseny A Magyar Szervátültetettek Szövetsége október végén másodszor rendezte meg Budapesten a évi atlétikai országos bajnokságot. Én már a tavaszira is beneveztem, de sajnos pont akkor voltam kórházban, így nem mehettem el. Izgatottan vártam a nagy napot, mert nagyon szeretek futkározni! A verseny nagyon jól sikerült! Bár sajnos egyedül voltam lány a gyerekek között. Kétszer nyertem, és egyszer másodikok lettünk a A kislabdadobás sem könnyû... nõi csapattal 4 x csodák köztünk élnek. És ha önmagáról elhiszi, hogy csodálatos, akkor nem lesz nehéz maga körül sem észrevenni azokat. Az ici-pici csodákat! A sok nagyon okos gondolat után igazán jól esett a pogácsa és a kávé. Hiába a nagy gondolatok sok energiába kerülnek! És akkor a Four Fathers jött, és lehengerelt. Feloldotta azt a sok feszültséget, ami összegyûlt. Bevallom, megnéztem a fiúkat és tetszettek! Utazás haza. Elõször is a cipõ nagyon feltörte a lábamat, pedig elõtte olyan kényelmes volt. Így még a kapun kilépés elõtt felvettem a jó kis kényelmes, de nem csinost. Alkalmi szoknyámhoz elég furcsán állt, na de engem itt Budapesten nem ismer senki! A fiam felhívott, mikor a buszon ültem, hogy nézte a híradókat. Látta a beszámolókat. Mégis érdekelte, csak még nem szánta el magát, na meg a vírus Talán egyszer mégis velem tart! Kákonyiné Böbe 100 m váltófutásban. Az idõ borús volt, de szerencsére nem esett az esõ, ezért a versenyt a szabadban tartották. Sajnos a hideg miatt nem voltunk sokan gyerekek, csak a Miricz testvérek meg én. A junior korosztályból pedig Olláry Dezsõ jött el. A felnõttek között voltak egy páran, de õket még nem ismerem. Szalamanov Zsuzsa néni eljött a verseny elejére, és pár díjat kiosztott közöttünk, de Iván bácsi végig velünk volt, és biztosan szép képeket készített a versenyzõkrõl. Dezsõt nagyon csodáltam, mert az 5 km-es gyaloglást végig tudta csinálni a felnõttekkel, pedig nagyon hosszú volt a táv, és nagyon sokáig tartott. Anyukája, és a testvére Bogi, felváltva elkísérték 1-1 körön, hogy ne legyen egyedül. A kislabda hajításban Miricz Tomi és Bence nagyon jól szerepeltek. Én a távolugrásba is beneveztem, de végül mégsem mentem. Talán tavasszal megpróbálom. A váltófutás nagyon tetszett, mert mindenki beszállhatott (még a kísérõk is), így jött össze a 4 csapat.jung Ági néni a hideg miatt úgy döntött, hogy minden

18 versenyszám után kiosztják a díjakat, így nem kellett megvárnunk a verseny végét. A hideg ellenére nagyon jól éreztem magam, és annyira tetszett az egész. Már most várom a következõ budapesti atlétikai versenyt, mert szeretnék minél több versenyszámba benevezni! Baráth Andrea Száva 12 éves vesetranszplantált Szervusztok Trappancsok! T Sok szeretettel köszöntelek Benneteket féligmeddig ismeretlenül, ugyan egyszer már szerepeltem Nálatok: az októberi szám 21. oldalán, jobboldalon lent, van egy kép. Ennek a jobbszélén vigyorgok rátok össze-vissza ragasztott lábbal, de ép elmével. Nekem Ti már régi, jó ismerõseim vagytok. Minden újságotokat begyûjtöttem, s az elsõtõl az utolsó betûig el is olvastam. Ez a nagy figyelem annak köszönhetõ, hogy: 37 évig tanítottam, s úgy mentem nyugdíjba, hogy még ma is szeretlek Benneteket, gyerekeket. Sajnos, kortársatok már nem lehetek, de sorstársatok igen: vesetrapis vagyok 6 és fél éve én is. Közületek jó néhányan sportolnak, és a TRAPPANCS is gyakran foglalkozik a testedzéssel. Képzeljétek el, hogy öregen" (ugyanis nem érzem magam annak), én is sportra adtam a fejem: úszom. Igen, már majdnem hét éve kitartóan, szorgalmasan. Mindez arról jutott eszembe, hogy november 10.-én a Fradiban Országos Úszóbajnokságot rendezett a Magyar Szervátültetettek Szövetsége. Lelkes kis csapat jött össze a 13 évestõl a 62 évesig. Nem volt teljes a létszám, nem csak a profik egy része, de Ti is hiányoztatok. Trappancsok a dobogón Ti, akik alig tudtok úszni, vagy még nem is tudtok úszni csak úgy, mint a nyeletlen balta De az elsõ lépést az egészséges élet felé még nem tettétek meg. Persze, hogy tudom: ez az elsõ a legnehezebb. Mégis, higgyétek el, minden pénzt megér, hogy le tudod gyõzni magad, a félelmeidet, a lustaságodat. A sport az a dolog, ami sose hagy cserben, amibõl csak megerõsödve kerülhetsz ki emberileg és fizikailag egyaránt. Gyertek hozzánk, úszókhoz! Adjatok esélyt magatoknak egy jó csapatba kerülésre, és sikerélmények elérésére! Két éve ismertem meg Jucuskát, Szandikát és Dávidot, akik akkor még 15 métert is alig tudtak leúszni a medencében, ma meg már többszörös világ-, és Európa bajnokok. Jucuska most szombaton is biztosan utasított maga mögé mindenkit lendületes, gyönyörû úszásával. Jenniferen szerencsére már nyoma sincs a tüdõgyulladásnak. A tõle megszokott hajtás feledtette velünk, (tán vele is) a nyárvégi rossz napokat. Újra a mindent bele" formáját tudta adni. Bence, aki már szintén király a vízben, hamarosan meg fogja hódítani a világ sok-sok uszodáját az OB-n mutatott formája alapján. Õk már a 2008-as würzburgi Európa Játékokra készülõdnek, mert tervek, vágyak mindig vannak! Nektek is csak azt tudom tanácsolni, hogy kezdjétek el a mozgást, úszást vagy futást, asztaliteniszt vagy gyaloglást mindegy! Tudod: adj esélyt! Mi várunk Rád! Harcos, sportos, fiatalos üdvözlettel Nektek: Böbe, alias Medve Jánosné

19 JÓTÉKONYSÁGI BÁL Alsónémedi, november 17. Van, aki kapni szeret, van, aki adni Alsónémedi az utóbbi kategóriába sorolható. Azaz Alsónémedi polgármestere, képviselõi és lakosai, s persze Lovasék, akik november 17.-én, szombaton este immár harmadik alkalommal rendeztek Jótékonysági Bált. Eddig csak a Csodalámpa Alapítvány javára, de mivel az õ kívánság-teljesítéseik a szervátültetésre váró-, és szervátültetett gyerekeket is érintik, ennek is nagyon örültünk. Most azonban, a harmadik Jótékonysági Bál bevételébõl a Transzplantációs Alapítvány is részesül, felezünk a Csodalámpával. Lovas Judit szülei, Laci és Edit olyan emberek, akik a kapott segítség sokszorosát akarják visszaadni, ha csak tehetik. Mondhatom, elképesztõ nagy rutinnal szervezték a bált, aminek a Betyár Étterem adott helyet, és kitûnõ vacsorát. Judit két bátyja is mozgósította minden barátját, így a vendégek fele-fele arányban voltak ifjak, valamint középkorúak. Idõsekrõl nem beszélhetek, mert itt mindenki úgy ropta a táncot, mint a húszévesek. A vendégek 7 órától özönlöttek, és nagy csomagokat adtak át a profi fõszervezõnek, Lovas Lacinak. Mint kiderült, a tombolatárgyakat. Egy nagy asztal tele lett vele, de még alatta sem lehetett volna már egy gombostût elhelyezni. Megérkezett a bál fõvédnöke is, Alsónémedi polgármestere feleségével, és fiaival, és jöttek képviselõk, tanárok, vállalkozók, zöldség-, és burgonyatermelõk, sok-sok jó ember, akik mind tiszta szívvel segíteni akarnak. Jól ismerik Lovasékat, szeretik õket, s ha õk azt mondják, gyertek, segítsetek, akkor az biztos jó ügy, és jönnek. Már fél 7-tõl hangolt a kiváló zenekar, akik persze ingyen húzták este héttõl kivilágos virradatig. Nyolc órára megtelt a két terem, kezdõdhetett a bemutatkozás. A Csodalámpa Alapítvány alapítója és elnöke, Patzauer Gábor grafikonokkal, számokkal mutatta be, hova jutott az alapítvány, mely jövõre lesz 5 éves. Irigykedve hallgattam, hogy idén több mint 19 millió Ft-ot kaptak az SZJA 1 %-ból. (csöndben jegyzem meg, mi 2,2 milliót) Mi a Bangkoki Világjátékot, és a évi Mi is nyaralunk" tábort mutattuk be Tarján Iván megható videofilmjei segítségével. Dr. György Balázs polgármester úrnak és a képviselõ testületnek oklevéllel, és egyik bangkoki aranyérmemmel köszöntem meg Lovas Judit thaiföldi utazásának támogatását. Érezhetõ volt bemutatkozásunk után, hogy az emberek megértettek valami nagyon fontosat a szervátültetésrõl Eztán következett a csodás vacsora, s õszintén mindenkinek ajánlom a Betyár éttermet, ha Alsónémedi felé veti a jó sorsa! Tíz óra körül beindult az igazi mulatság, s miközben ropták a táncot, tucatjával vásárolták a tombolajegyeket. Nem tudom, mennyi lesz a Jótékonysági Bál bevétele, de akármennyi is, megérte! Jó volt látni embereket, akik jókedvûek, akik jószívûek, akik nem panaszkodással, hanem tettekkel próbálják az életüket, és mások életét szebbé tenni. Köszönöm ezt a szép estét! (Ui: A bál bevétele alapítványonként Ft lett) A polgármester úr átveszi az oklevelet Zsuzsától Szalamanov Zsuzsa

20 Tõlem-Nektek Kovács Anna rovata Nélkülözhetõ tények, érdekes információk Napóleon félt a macskáktól. Lehetetlen nyitott szemmel tüsszenteni Anglia összes hattyúja a királynõ tulajdona. A földimogyoró a dinamit egyik alapanyaga. Albert Einstein 6 éves korában kezdett beszélni. A nõk kb. kétszer annyit pislognak, mint a férfiak. A leggyakoribb keresztnév a világon a Mohamed elõtt nem készült külön cipõ a jobb és bal lábra. Thomas Edison, a villanykörte feltalálója félt a sötétben. A patkányok hosszabb ideig bírják víz nélkül, mint a tevék. A kacsahápogás nem visszhangzik, senki sem tudja miért. A zsiráf képes a több, mint 1 méteres nyelvével a fülét pucolni. A görög himnusz 158 versbõl áll. Egy görög sem tudja az összest. Tüsszentés közben az ember szíve egy milisecundum idõre megáll. A smiley-nak nevezett jelet 1980-ban Mr. Scott Fahlman találta fel :-) A szamár szeme úgy helyezkedik el, hogy egyszerre láthatja mind a 4 lábát. A Nirvana együttes Nevermind címû albumán látható kisgyerek neve: Spencer Eldon. Semmilyen papír, legyen az még olyan nagy vagy vékony, nem hajtható 7-nél többször félbe. Egyes számítások szerint az emberi agy tároló kapacitása 1 trillió bit, vagyis gigabyte. A világ leghosszabb ma is használt földrajzi neve: Taumatawhakatangihangakoauauotamatea turipukakapikimaungahoronukupokaiwhenuakitanatahu, egy hegy neve. A világtörténelem leghosszabb mûsormegszakítását a BBC követte el. Egy Miki egér rajzfilmet szakítottak félbe azzal a hírrel, hogy kitört a második világháború. Hat év múlva aztán akkurátusan folytatták a félbeszakadt rajzfilmet, pontosan attól a ponttól, ahol abbahagyták. A Caesar salátát nem Julius Caesar-ról nevezték el. Nevét a kitalálójáról, Caesar Cardinipról kapta, aki elõször készített ilyet saját, Caesar s Palace éttermében a mexikói Tijuanában. Gyerekszáj Abból, aki jó nevelést kap, jó gyerek lesz. Abból, aki rossz nevelést kap, jó fej Tony, 6 éves A szegénység és a gazdagság közt nagy különbség van. A szegényeknek nincs semmijük, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy nincs semmijük Ingrid, 9 éves Ha a tanárok is eljárnának dolgozni, a gyerekeknek nem lenne hova menniük" Hanna, 7 éves Külföldre úgy kell menni, hogy a boltnál balra fordulunk, aztán egy kicsit megyünk egyenesen, majd jobbra. Akkor már külföldön vagyunk, de megvan az a veszélye a dolognak, hogy Norvégiában kötünk ki. Oscar, 8 éves Az úgy volt, hogy amikor József megvette a szamarat, Mária olyan boldog lett, hogy teherbe esett, mindenféle segítség nélkül, Jossan, 7 éves