Szóljon a köszönet hangja! A Szentírás vasárnapján: Gondolatok a Szentírásról a Család Évében

Átírás

1 2011. szeptember 25. A zagyvapálfalvai Jézus Szíve Plébániatemplom lapja III. évfolyam, 10. szám (33.) Beköszöntő Kedves Olvasóink! Nagy szeretettel nyújtjuk át templomi hírlevelünk új számát. Ez a szám a Szentírás vasárnapjára jelent meg, vezércikkünk is erről szól: a Család Évében a Szentírásról, mint családtagról. Folytatjuk az emlékezést Demeter Bertalan atyára, aki 120 évvel ezelőtt született. Képes beszámolónkban visszatekintünk a nagy sikerű augusztusi egyházművészeti napunkra, amely páratlan siker volt, sok embert mozgatott meg, rengetegen érkeztek a szentmisékre és a rendezvényekre. Volt, aki Mátraházáról, Hatvanból, Budapestről érkezett, de sok környékbeli és salgótarjáni hívő is velünk ünnepelt. A Fodor József vikárius atyával, díszvendégünkkel készített interjút újságunk 5-6. oldalán olvashatják. De olvashatnak nyári élmények címmel beszámolót és egyházközségi híreinkből is egy csokorra valót nyújtunk át ismét. Olvassák, forgassák szeretettel! Gyurkó Géza diakónus atya és Veszelovszki Balázs szerkesztő Szóljon a köszönet hangja! Hálás szívvel köszönök meg minden kedves segítséget, amit az egyházművészeti nappal kapcsolatban kaptunk! Elsősorban Fodor József atyának, aki eljött közénk, hogy szavaival buzdítson minket az Isten melletti kiállásra! Aztán minden kedves hívőnek, minden kedves zagyvapálfalvai, salgótarjáni, környékbeli vagy messzebbről érkezett hívőnek a részvételt és az adományokat! A fellépő-közreműködő művészeknek a művészi tehetségük megmutatását, a szép éneket, a verseket, a képeket, a könyvet. Név szerint is megemlítve őket: Durnyik Józsefnek és a Jubilate Deo kórus tagjainak a szép énekeket, Tóth Tamarának és barátainak a verseket és a felolvasást, Kun Péternek a megnyitó gondolatokat, Bugyi István Józsefnek a szép képeket, Veszelovszki Balázsnak az egyházművészeti nap megnyitását, a könyv elkészítését és a rendezvény minden sajtó- és médiaorgánum részére való eljuttatását! Köszönöm a templom megszépítését a rózsafüzér-társulatnak és a fiataloknak! Köszönöm a templomkert rendbetételét az egyházközségi képviselőtestület tagjainak! Köszönöm az írott, az internetes sajtó, és a média munkatársainak a segítséget! Köszönöm a megyei vezetés, Becsó Zsolt elnök úr, a városvezetés, Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester asszony, Eötvös Mihály alpolgármester úr, valamint a képviselők: Korponai Tamás, Pindroch Ferenc, Szekeres Géza támogatását, segítségét! Köszönöm a Salgótarjáni Városszépítő Egyesület és dr. Juhász Tibor elnök úr támogatását! Köszönöm az egyházközség vezetőinek, dr. Deák Bertoldnak és dr. Pethő Ferencnek, valamint a képviselőtestületi tagoknak a segítséget! Hasonlóan köszönöm a vizslási események megszervezését a vizslási egyházközség vezetőjének és a képviselőtestületi tagoknak! Kiemelt köszönet a vizslási ünnepi ebédért Angyal Jenő polgármester úrnak! És még egyszer: köszönet mindenkinek, aki itt volt, aki lélekben velünk volt, aki imádkozott értünk, aki segített nekünk! Isten áldásával bővelkedő, eredményes, élményekkel teli két napot zárhattunk emlékeinkbe, ezért Istennek legyen hála! Gyurkó Géza plébániavezető diakónus atya A Szentírás vasárnapján: Gondolatok a Szentírásról a Család Évében Az idén, szeptember 25-én vasárnap van a Szentírás vasárnapja. Ezen a minden évben szokásos napon külön is felhívja a figyelmünket az Egyház arra, hogy buzgón olvassuk a Szentírást. A szentmisét két részre szokásos osztani, noha mégis egységet alkot: első az ige liturgiája, a második az áldozat liturgiája. Mindkettőben Jézussal találkozunk, míg végül a szentáldozásban egyesülünk vele. "Az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék" - imádkozzuk János evangéliumának alapján az Úrangyalában minden nap. Az Ige Jézus Krisztus, aki beteljesítette az Ószövetséget, és újat hozott számunkra. Ebben az újban pedig áldozattá lett értünk, hogy mi is meghaljunk a bűnnek, új életet kezdjünk. Mindezt csakis a Szentírás fényében tudjuk megérteni, helyesen élni. A Szentírás olvasása legyen mindennapos az életünkben, noha nem is tudjuk azt olyan radikálisan megélni, mint Assisi Szent Ferenc tette. A Szentírás nem csupán erkölcsi tanítások gyűjteménye, megható, érzelmes idézetek gyűjteménye, melyeket ünnepeken mondunk el. Az életünk része. Ezt ünnepeljük most vasárnap, és hálát adunk Istennek, hogy szólt hozzánk, utat mutatva az üdvösség felé, melyre minden ember hivatalos. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy mennyire tudjuk megérteni azt, amit nem ember, hanem a természet fölötti Isten mond nekünk: "Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld. Amit előírtak neked, azzal törődj, ami el van rejtve, azért ne bajlódj. Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét. Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak." (Sir 3,21-24) Szent Jeromos írja: "Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust!" Ilyenkor, Szentírás vasárnapján évről évre szívbemarkoló, kemény szavak ezek, melyek talán lelkiismeret-vizsgálatra ösztönöznek. Egyházunk minden évben megajándékoz bennünket ezzel az ünneppel, és feltehetjük magunkban a kérdést, vajon a tavalyi Szentírás vasárnapja óta előrébb haladtam-e a bibliaolvasásban? Mert ha nem haladok folyamatosan Krisztus felé, akkor bizony nemhogy megállok, de a valóságban távolodom tőle. Az egyház mindig is úgy tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét. A II. vatikáni zsinat különösen is hangsúlyozza, hogy a szentmise igeliturgiájában Krisztus éppolyan valóságosan jelen van, mint az áldozati liturgiában. Mégis megengedjük magunknak, hogy késve, akár a mise közepén esünk be a templomba, megfosztva magunkat attól, hogy meghallhassuk az élő Isten üzenetét, melyet arra a napra nekünk készített. A Szentírás nem más, mint Isten "szerelmes levele" hozzánk. Ebben van leírva, hogy mennyire szeret, hogy mi a célja az életünkkel. Öreg falusi házakban, gyermekkorunk élményei közé tartozik, amikor megtaláltuk azokat a megsárgult levelezéseket, melyeket szüleink, nagyszüleink írtak egymásnak jegyességük idején. S ezeket a leveleket ők újra és újra elővették, elolvasták, jóllehet már kívülről tudták, mégis újra és újra átélték, ízlelgették azokat a szavakat, melyeket egymás iránti szeretetük ihletett. A mennyei Atya "szerelmes levele" ott van a polcunkon, porosodik, napok, hetek, hónapok telnek el anélkül, hogy kinyitnánk, s közben kesergünk, roskadozunk terheink miatt, holott Isten gyógyító szeretete csak egy karnyújtásnyira van tőlünk. Kis harapnivaló tehát számunkra, egy-egy morzsa, mely hetekre kitart, vagy pedig mindennapi kenyér, amiből életünk forrásozik. (Olvasónktól) (A családokról való elmélkedést következő számunkban folytatjuk.)

2 120 éve született templomunk alapító plébánosa, Demeter Bertalan atya (2.) Folytatjuk az előző számunkban megkezdett emlékezést Demeter Bertalan atyáról. Ezúttal a templomépítő plébánosról szólunk. A templomépítés A templomépítés ez talán furcsán hangzik táncmulatsággal indult ban, mely során tombolatárgyakat sorsoltak ki. Összesen 252-en adakoztak. Erről A Munka című salgótarjáni hetilap számolt be, megemlítve, hogy összesen koronát gyűjtöttek össze. Később Demeter Bertalan (akkor még, mint salgótarjáni atya) A Munka című salgótarjáni hetilap április 9-én megjelent számában Templomot és plébániát Zagyvapálfalvára című cikkében írt a templomépítés fontosságáról. Szívén viselte a község templomépítési igényét. A plébánost áthelyezték Zagyvapálfalvára. Az olvasókör és a salgótarjániak az újság hasábjain április 16-án köszöntek el tőle e szavakkal: Amikor a körünkből távozó lelkipásztortól búcsúzunk, egyúttal örömmel üdvözöljük új beosztásában, s neki a sok Jó Szerencse mellé a Mindenható segítségét és áldását kívánjuk. Munkája nem volt eredménytelen: felépült a templom, és nemcsak ezt szervezte meg, de a belső elrendezést is, és a munkásokat is. A továbbiakban az általa írott Historia Domus lapjairól idézzük fel a templomépítést, és munkásságát; példaként, hogy mennyi embert tudott megmozgatni, összeszedni a nemes célért. Sok gondot okozott 1932 őszén a megfelelő épületfa beszerzése az erdeitől megfosztott országban. [ ] Cilcer budapesti fakereskedő szállította a bányai adományozás után még hiányzó épületfákat 4000 pengő ellenében. [ ] Palafedést Raczka Gyula salgótarjáni palafedő végezte. Ácsmunkát Tőzsér Árpád zagyvapálfalvai ácsmester. Műkőmunkát Alb Ferencz salgótarjáni műköves mester. [ ] Szószéket Kovácsik József ácsmester, a rajtalevő szobrász munkát Bóna Kovács Károly festőművész és szobrász végezte. Az ő munkája a diadalív angyal alakjainak festménye és a kazettás mennyezet rajza. A villanyszerelő munkát a Bányatársulat adományaként Michalik Ferenc bányai fővillanyszerelő irányította, a villanyberendezést a budapesti Pollák-cég szállította. Bányatársulat adománya az egyház által vásárolt anyagból: a templompadok, összes ajtók és szószék munkája. A padokat és az ajtókat Fábián dr. műépítész tervezte, előbbieket Lonstyák-Kovácsik, utóbbiakat Györe Sándor asztalos mester kivitelezte. Bádogos és lakatos munka szintén a Bányatársulat ajándéka. Előbbieknél Marosán bádogos, utóbbinál Varga lakatos adtak lelkiismeretes munkát Lonstyák Rezső gépmester irányításával. A szentély vasrácsa Seiler József műszaki rajzoló terve, kivitelezése a Bányatársulati műhely adománya. Farkapuk rajzait, méreteit a lelkész vázlata alapján Seiber készítette, kivitelét a Bányaműhely. A stációképeknek az ablakokban való elhelyezkedése a lelkész gondolata. Elhelyezése csak úgy vált lehetővé, hogy a tervező építész hozzájárulásával az eredeti tervtől eltérően a templom homlokzati részére négy ablakot vágtak és az eredetileg raktárnak szánt Szentsír kápolnát a jobboldali mellékhajó végén felnyitották és az utolsó stációképet a Szentsír kápolnává előléptetett raktár új ablakán helyezték el. Ide tervezte a lelkész a mellékoltárt a XIV. stációkép alá és itt nyert elhelyezést az ideiglenes, kevésbé sikerült gyóntatószék is. A szentély középső képét a lelkész, a két szélsőt Fischer Ferencné úrnő adományozta. Toronykeresztet Fábián Gáspár dr. méretezte és Lonstyák mester készítette a Bányatársulat adományaként. A fakazettás templommennyezet kifestésének az alapgondolata és kinevezése Lieszkovszky György festőművész tanár vázlata alapján történt. Keresztelőkutat a lelkész elgondolása és beosztása szerint Kovácsik József készítette Tanhauser és Görbicz asztalosokkal a Bányatársulat adományaként. (Az emlékezést következő számunkban folytatjuk.) Helyi hírek: Szent István ünnepe városunkban Államalapítónkról, Szent Istvánról emlékeztek meg Salgótarjánban. Legyen közöttünk béke, megértés, törvényesség, igazságosság, rend, hogy a hétköznapok világát bizakodásban, építő munkával tölthessük el családunk, az ország, a nemzet javára. Akkor megadatik nekünk fáradozásaink által a mindennapi kenyerünk mellé az egyén és a köz boldogulása is mondta nemzeti ünnepünkön Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere, országgyűlési képviselő. A központi ünnepséget és megemlékezést délelőtt tartották. Ezen részt vettek Salgótarján városának vezetői, egyházi méltóságai, a civil szervezetek és egyesületek képviselői. A városi rendezvény koszorúzási ünnepséggel kezdődött a Szent István téren. A Himnusz eléneklése után közösen imádkoztak a jelenlévők Varga András római katolikus plébánossal és Deme Károly evangélikus lelkésszel. Ezt követően Simon Katalin énekművész és Matúz Csilla zongoraművész előadását hallgathatták meg a megemlékezők. Ünnepi köszöntőjében. Székyné dr. Sztrémi Melinda elmondta, Szent István királyunk Magyarországot véglegesen és visszavonhatatlanul a keresztény Európa részévé tette. Ez volt megmaradásunk záloga. Megvallom hangoztatta a polgármester ez a mai ünnep kisdiák korom óta erősen megdobogtatja a szívemet és foglalkoztatja a képzeletemet. Mindig rácsodálkoztam arra az erőre, amely ebben a tágas térben képes volt önmagát meghatározni a jövendő történeti időknek. A polgármester azt is hangsúlyozta, hogy magyarság és emberség, valamint magyarság és európaiság eszményi gondolatkörei a legfontosabb értékek, amiket hordozhatunk. Délután a Fő téren folytatódtak a programok. Fellépett a Históriás Történeti Játszóház, a Harlekin Bábszínház, a Nógrád Táncegyüttes, de Kováts Kriszta és Csengery Attila műsorát is megcsodálhatták az ünneplők. Ezek után Tóth Sándor plébános áldotta meg az új kenyeret, amit köszöntője után, Székyné dr. Sztrémi Melinda osztott szét a közönségnek. Este Auth Csilla, valamint a Gulasch Exotica és a Maszkura adott koncertet és az ünnepi műsor végén tűzijáték szórakoztatta a közönséget. / Városunk újság Felhívás! Templomunk elodázhatatlan munkába kezd hamarosan. A tetőszerkezet az évek folyamán teljesen tönkrement, beázik, és nem tűr halasztást a cseréje. Arra kérünk minden salgótarjáni, főleg zagyvapálfalvai lakost, hogy lehetőségéhez mérten anyagi támogatásával járuljon hozzá a munkálatokhoz! Templomunk Salgótarján és Zagyvapálfalva egyik legszebb nevezetessége. Ne hagyjuk elveszni értékeinket! Több kisebb-nagyobb felajánlást is kaptunk már, amelyeket ezúton köszönünk! Egyik kedves hívő nagy összegű felajánlásához az alábbi levelet csatolta: A Jézus Szíve templom részére felajánlom ezt az összeget. Hat leány esküdött ebben a templomban B. János gyermekeiből, aki kilenc gyermeket nevelt fel. Ebből még élünk öt leány (mind 70 éven felüli) és egy fiú. A Jóisten áldását kérem a templomra és az egész országra! Ez a levél is bizonyítja kötődésünket a templomunkhoz. A nagy összegek az alapok, a kis összegek a téglák lesznek, erre épül fel a ház. Továbbra is kérjük felajánlásukat, amelyet szeretettel fogadunk és nagy hálával köszönünk meg! Isten fizesse meg! Hasonlóan hálás szívvel köszönjük meg a médiában nyújtott megjelenést és segítséget a Nógrád Megyei Hírlap és a Salgótarjáni Városi Televízió munkatársainak! 2

3 II. Zagyvapálfalvai Egyházművészeti Nap Krisztus keresztjét mutatta fel Szent István Augusztus én rendeztük meg a II. Zagyvapálfalvai Egyházművészeti Napot, amelyen nagy számban vettek részt a helyi és a környékbeli hívek. A katolikus média, a rádiók felhívására többek között Hatvanból, Budapestről és Mátraházáról is érkeztek vendégeink, hogy együtt ünnepeljenek velünk. Mindkét nap megtelt a templom hívekkel, akik együtt imádkoztak Szent Királyunkhoz, államalapító Szent Istvánhoz ünnepén, augusztus 20-án. Az egyházművészeti nap díszvendége a Nagyváradról érkezett: Fodor József vikárius, püspöki helynök atya, aki Nógrád megyei születésű, plébániánk filiáján, Vizsláson született. Itt mutatta be augusztus 20-án délelőtt az ünnepi szentmisét, amelyen a polgármester úrtól, Angyal Jenőtől megkapta az állampolgársági kérelemhez szükséges iratokat, a hívektől pedig ajándékként egy vizslási népviseletbe öltöztetett babát. Az ünnep hivatalos megnyitója délután volt a zagyvapálfalvai Jézus Szíve templomban: Ünnepélyes kenyérszenteléssel kezdődött, lévén, hogy Szent István, Magyarország fővédőszentjének az ünnepe van, ekkor adunk hálát Istennek az új kenyérért is. A kenyérszentelést az ünnep díszvendége, Fodor József atya végezte, akit Gyurkó Géza zagyvapálfalvai plébániavezető diakónus atya, majd az egyházközség világi elnöke, dr. Deák Bertold üdvözölt. Az ünnepséget Veszelovszki Balázs helytörténész szavai nyitották meg. Beszédében Szent Pál gondolataihoz kapcsolta az egyházművészeti napot, mely szerint a lelki adományok különfélék, azaz mindenki másképp kap tehetséget az Istentől. Egyikőjük fest, a másik ír, a harmadik énekkel dicséri az Istent. Ennek adta tanúbizonyságát a kétnapos rendezvény, amelynek első művésze, fellépője a karancssági Jubilate Deo kórus volt, akik a legszebb egyházi művekből nyújtottak válogatást Durnyik József akolitus-kántor vezetésével. A dalok között Tóth Tamara egyházközségi képviselőtestületi tag verseit hallhattuk. A koncertet követően a plébánián folytatódott a rendezvény Bugyi István József képző művész képeiből álló kiállítással és állófogadással. A napot ünnepi szentmise zárta, melyen a hazáért imádkoztunk. Részt vett rajta a város főplébánosa, Varga András esperes, valamint Szabó Mihály váci egyházmegyei kispap is. Velük és a kórussal együtt énekelték a nagyszámú hívek a szentmise végén az ünnepi éneket: Magyarok fénye! Ország reménye! Légy áldott Szent István király! Légy áldott Szent István király! Vasárnap a szentmise előtt a salgótarjáni fiatalok kedveskedtek a Hajók és horgonyok Szent Filoména élete a fiatalok szemével című előadással, majd az egyházművészeti nap és a Palóc Madrid rendezvény záró szentmiséje volt, melyet díszvendégünk, Fodor József atya mutatott be. Szentbeszédében elmondta, hogy Vizsláson született, és nagy örömmel vett részt ünnepünkön, örömmel jött közénk. A szentmisén szólt az evangéliumhoz kapcsolódva a Szent Királyunkról: Ma is elmondható a mondás: sokan úgy élnek közöttünk, mint Krisztus keresztjének az ellenségei. Szent Pál azt mondja: Nekünk Krisztus keresztje az erőnk, a boldogság, az élet. Ezt a krisztusi keresztet mutatta fel Szent István királyunk is egész magyar nemzetünknek, hogy jöjjetek, imádjátok őt, mert ő a mi Urunk, és ő a mi Istenünk. És ezáltal egész magyarságunkat, immár több mint ezer éve a kereszténység elévülhetetlen értékeinek a részesévé tette. Krisztus az út, az igazság és az élet ahogyan mondja az evangéliumban. Nincs más út számunkra, csak egyedül a Krisztus útja, azon az úton kell járnunk, mert az az igaz út. A szentmisén került sor a Fényes példája az áldozatkészségnek című, a templomról szóló könyv bemutatására, amelyet Veszelovszki Balázs írt. A most megjelent könyv egy bővített kiadás, a tavaly megjelent és nagysikerű kötet 40 oldallal kibővített változata, amely az építés és a templom története mellett az 1700-as évekbe is visszavezeti olvasóit, feltárva az egykor itt lévő települések templomait. (Folytatás a következő oldalon.) Szentmise Zagyvapálfalván Fodor József atyával, Varga András esperes atyával, Szabó Mihály kispappal, Gyurkó Géza diakónus atyával és dr. Pethő Ferenccel, az egyházközség tiszteletbeli világi elnökével

4 Az egyházművészeti nap jótékonysági rendezvény volt, amelyen a templom külső felújítására gyűjtöttünk. A közreműködő művészek felajánlásukkal segítették a gyűjtést. Hálás szívvel köszönjük meg nekik és a városvezetésnek, valamint minden támogatónak a segítséget! A városvezetés részéről velünk ünnepelt Eötvös Mihály alpolgármester úr, Bercsényi Lajos, Korponai Tamás, Pindroch Ferenc, Szekeres Géza képviselő urak, a Salgótarjáni Városszépítő Egyesület elnöke, dr. Juhász Tibor, valamint a város templomaiból és távolabbról érkezett vendégek is. Akik részt vehettünk ezen a szép ünnepen, mindannyian elmondhatjuk: értékes, élményekkel teli két nap emlékét zárjuk szívünkbe! Veszelovszki Balázs Nógrád Megyei Hírlap, aug Fent a Palóc Madrid résztvevői és a Hajók és horgonyok című darab szereplői. Középen balra a karancssági Jubilate Deo Kórus és az egyházközségi vezetőség néhány tagja a vendégatyával. Középen jobbra a közönség Kun Péter gondolatait hallgatja. Alsó sorban Bugyi István képe a kiállításon, mellette részlet a Hajók és horgonyok című előadásból. További képeket találnak a Salgótarjáni Egyházközségek Oldalán: Keresse a Facebookon is! Az újságban szereplő fényképeket készítették: dr. Pethő Ferenc, Kakuk Dusán, Kis Balázsné Dénes Márta, Veszelovszki Balázs, Veszelovszkiné Precsek Magdolna. Köszönjük!

5 Van mivel büszkélkednünk, meg kell tartanunk, ami van! Beszélgetés Fodor József atyával az ünnepről, a magyarságról, Erdélyről és Nagyváradról A vizslási szentmise után készült fényképen az atya Diakónus Atyával, vizslási népviseletbe öltözött asszonyokkal, a polgármester úrral és a képviselőtestület vezetőivel Fodor József atyával a vasárnapi záró szentmise előtt beszélgettünk a plébánián. Vikárius atya messziről jött hozzánk, de nem idegen földre. Hogy is van ez? Messziről jöttem, mégsem idegenként, annak ellenére, hogy keveset jártam itt az elmúlt 70 évben. Itt születtem, és a gyökerek részben ide vonzanak, ide tartozónak vallom magam. A történelem mostoha körülményei nem tették lehetővé, hogy a szülőfölddel tartsam a kapcsolatot, mert a család elkerült innen, de mindig boldogan vallottam, hogy itt születtem, ezen a tájon. Mások nem is tudták, hogy hol van Vizslás, nekem gyerekkorom óta belém vésődött. Apám mindig azt mondta, hogy te ott születtél, Nógrád megye, Kazár község, Vizslás puszta. Hogyan erősödött meg a kapcsolat a szülőfölddel? Az Isteni gondviselés volt, hogy kapcsolatba léptem a szülőfölddel, és a szülőföld is felfedezett engem. Zarándoklaton voltak Csíksomlyón, Pünkösdkor innen, több faluból, és visszafelé jövet megálltak Nagyváradon, a székesegyháznál, hogy misézni szeretnének. Megkérdeztem, hogy honnan vannak. Mondták, hogy erről a vidékről. Meglepődtek, hogy ott születtem. Köszöntöttem a híveket a szentmise elején, a szülőföld népét köszöntöttem. Így fedeztük fel egymást. Azóta tartjuk a kapcsolatot. Tavaly is voltam ezen a részen, most is eljöttem boldogan, azzal a célzattal, hogy itt kérjem újra a magyar állampolgárság megszerzését. Én 1957-ig magyar állampolgár voltam, magyar születési bizonyítványom volt, amit annak idején megkaptam itt, de amikor kaptam román személyi igazolványt, elvették tőlem, jogtalanul. De most visszaszerzem, és remélem, hogy hamarosan meglesz. Szimbolikus volt, hogy Szent István ünnepén jött az atya közénk. Mindnyájunk ünnepe ez. Nálunk az elmúlt időszakban, a kommunista rendszerben tilos volt ünnepelni, még a magyar szenteket is. Még az ünnepe se augusztus 20-án, hanem szeptember 2-án volt. Nekünk is akkor kellett ünnepelni. Nálunk, Nagyváradon Szent László ünnepe a fő, oda volt temetve, de természetesen Szent Istvánt is ünnepeljük. Kaptunk Szent István-ereklyét is Erdő Péter bíboros atya által. Néhány éve Boldog IV. Károly ereklyéjét is megkaptuk, így az első és az utolsó királyunk ereklyéjét is őrizzük. Próbáljuk meghonosítani, például Szentjobbon, ahol őrizték Szent István jobbját, nagy ünnepet, körmenet tartanak mindig. Nálunk nem munkaszüneti nap, de az emberek tisztelete övezi Szent Istvánt. Az ünnepen óhatatlanul eszünkbe jut 1920, Trianon, a történelmi Magyarország feldarabolása. Mit gondol, begyógyultak már a sebek? Nem fog soha begyógyulni, legalábbis abban a kicsi közösségben, ami ott él, megmaradt, és állandóan fogy. Trianon sebei nem tudnak begyógyulni. Drasztikus példát mondok: ha valakinek megölik az anyját, megbocsát a krisztusi szellemben, de nem tudja elfelejteni. Ez is egy olyan seb, amelyet nem lehet elfelejtetni, pláne az a bánásmód, amivel ott részesítenek bennünket. Mi csak egy megtűrt kisebbség vagyunk, vannak jogaink, papíron teljes jogú állampolgárok vagyunk, de azért csak nem vagyunk azok De próbáljuk a krisztusi szeretettel és türelemmel viselni a kisebbség keresztjét. Van egy imádságunk, amit a romániai magyar szentek boldoggá avatásáért írt teológiai tanárunk, spirituálisunk, dr. Tyukodi Mihály, és abban írja, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak kettős keresztünk van. Nemcsak a vallási kisebbség keresztjét kell vinnünk, mert mi, katolikusok vallási kisebbség vagyunk, Romániában az ortodox egyház a legnagyobb. Ezen a katolikus kisebbségen belül is kisebbségben vagyunk mi, magyarok. Lassan öt évtizede vagyok pap, és látom, hogy a híveink próbálják hűséggel, kitartással, türelemmel viselni ezeket a kereszteket. A Jóisten ad erőt ehhez, és Szent István is. Akkor mondhatjuk, hogy a hit, az egyház a magyarok egyik összefogója Erdélyben? Mindig is az volt. Az egyház mindig is összefogta a magyarságot, a többi kisebbséget is, az elmúlt rendszerben is és most is. Az egyház az, amire a hívek úgy tudnak alapozni, hogy odafigyelnek rá, hogy hogyan is csinálja az egyház, mit mond. Ha akarnak valamit az ottani magyarok, mindig megkérdezik, hogy mit mond az egyház. Ősszel lesz népszámlálás Romániában is, az egyházat is próbálják belevonni, hogy legyenek számlálóbiztosok, hogy meg tudják számolni a katolikusokat. Fontos ez, mert a legutóbbi népszámláláson például engem, mint a Nagyváradi Egyházmegye vikáriusát fel sem írtak, erről fel is szólaltam az egyik konferencián a közelmúltban. Legyenek a mi részünkről is benne, hogy ott legyünk mi is, hogy pontosabb adatot kapjunk létező tagjainkról. Nemcsak mi, hanem az unitáriusok, reformátusok, tehát más történelmi egyházak is. Hogyan élik meg ott kint a magyarságukat? Hogyan adják át ezt a következő generációnak? Mint mindenütt, itt is vannak még hiányosságok. Erdély szerte létesítettünk egyházi iskolákat. Most már egyetem is van, a partiumi magyar egyetem, ami csak magyar anyanyelven oktatja a diákságot, hogy minél erőteljesebb legyen a magyar megmaradás, hogy ne szűnjünk meg ne szívódjon fel. Vannak még, akik bizonyos előnyökre számítva esetleg román iskolába íratják a gyermeküket, hogy így jobban érvényesül majd, de én úgy látom, hogy sikeresen tevékenykedik az egyház ezen a téren, mert a szülők igyekeznek magyar iskolába, óvodába íratni a gyermeküket, hogy a magyar műveltséget megszerezzék és magyarságukban megmaradjanak. Nagy probléma inkább a házasságoknál a vegyes házasság, ahol egy magyar-egy román köt házasságot ben lettem a székesegyház plébánosa, általában házasságkötés van a székesegyházban évente. Volt olyan szombat, hogy 5 esküvőből 4 román-magyar volt, és csak egy színmagyar. De van olyan szombat is, hogy éppen egy vegyes sincs. Abban az időben, amikor odamentem, egy évben 5

6 tíznél nemigen volt több ilyen vegyes házasság. Református-katolikus volt, de ilyen értelemben, tehát nemzetiségi értelemben vett vegyes házasság nem. Most már sok, a esküvőből évente kb románnal történik. És ilyenkor románul kell végezni, mert a román nem érti a magyart, és akkor érvénytelen a házasság. Persze azért próbálunk magyarul is szólni a családhoz. Ez a nagy baj, hogy ott már a családok elrománosodnak. A román nem tud magyarul, a magyar viszont tud románul, így inkább románul kell beszélni a családban is, a gyereket is már úgy tanítják. A nagyszülők esetleg még tanítják magyarul, de nagy az asszimiláció. Órákig lehetne sorolni a híres nagyváradiak nevét. Hogy csak néhányat említsek: Pázmány, Dajka Margit, Muráti Lili, és aki rögtön eszünkbe jut Nagyváradot hallva: Ady és Léda. Nagyvárad a Nagy-Magyarország idején szellemi-kulturális központ volt. Mindig is az volt, a Nyugat kapuja volt, a Pece-parti Párizs ahogy Ady nevezi. Nyitott volt a nyugati kultúrára, a keleti kapuban volt. Az évszázadok folyamán egy csodálatos világot alkotott, amely párját ritkítja. Szemben más városokkal, ez egy nyitott város volt, mindennek megvolt a helye, egy kultúr város volt, történelmi légkörrel körülvett. Az a több mint 900 éves Szent László-i alapítás rányomta a bélyegét és valószínű, hogy éppen a Szent László-kultusznak, Szent László ott lévő sírjának köszönhetően a történelmi, régi Nagy-Magyarországról jöttek zarándoklatok és a küldöttségek ott találkoztak. Olyan jeles személyiségei, püspökei voltak, mint Vitéz János, Oláh Miklós, Fráter György, a kétarcú barát, Erdély kancellárja Ezek mind az egyházi életnek, de ugyanakkor a magyar szellemi központnak is jeles személyiségei voltak. Otttartózkodásuk, ottlétük rányomta a bélyegét az egész népre, így Erdély kultúr városának, kultúr központjának tekintették a múltban, és ez megmaradt mind a mai napig is. És gondolom, ezekkel együtt jócskán vannak szellemi és épített magyar emlékek is. Mivel invitálná az atya Nagyváradra a híveket? Az ott élő magyarság büszkén őrzi a múltat, és megpróbál mindent megtenni, hogy ne tűnjön el ez az érték a történelem süllyesztőjében. Az ott élő híres emberek, a már előbb felsoroltak, jeles személyiségei voltak, akikre szívesen emlékezünk, szívesen büszkélkedünk velük. Például egy apró történet: az egyházzene terén Patacsics Ádám volt kiemelkedő, aki váradi püspök volt, ő építtette a székesegyházat és a püspöki palotát; és olyan zenei életet teremtett, hogy még Mária Terézia udvarában sem volt olyan. Elhozta a jeles személyiségeket Nagyváradra, heti koncerteket tartottak, harminctagú ének- és zenekar volt. A császárnő elhelyeztette Kalocsára érseknek, utána pedig feloszlatta a zenekart, a zenészeket Bécsbe hívatta, mert irigyelte, hogy Váradon ilyen jeles zenei élet van. Mindig jeles személyiségek voltak Váradon, és az ő kezük munkáját ma is látjuk. Ma milyen magyar emlékeket találunk a városban? Ami emlék, az mind magyar, vagy magyar időszakban épült. Például az egész főutca. Az egyik legszebb a barokkkomplexum: a székesegyház, a püspöki palota, a kanonoksor, ezek csodálatos építmények. Aztán a vár, amit elhanyagoltak, de most megújul. Az 1692-ben épített kis templom, amelyet a török uralom alóli felszabadulás után, Benkovics Ágoston váradi püspök építtetett a 100 lelkes Váradnak, ma is megvan, örömmel mutatjuk a látogatóknak. A Szent László Székesegyház, amit az 1750-es években építettek A Léda-ház, ahol Ady szerelme élt, vagy az EMKE Kávéház, ahol Ady írt, alkotott, vagy a századfordulón épített színház, amelyen magyar felirat is van Van mivel büszkélkednünk, meg kell tartanunk ami van. A riport végére hagytam egy fontos személyről szóló kérdést: Márton Áronról, aki felszentelő püspöke volt. Rengeteget hallunk róla, talán nemsokára a boldogok sorában tisztelhetjük. Mégis ki volt ő, ha egy gondolatban kellene összefoglalni? Mit mond róla egy olyan ember, aki személyesen ismerte őt? Számomra még mindig Márton Áron az etalon. Amikor egy püspökről hallok, mindent Márton Áronhoz mérek. Tőle különb püspököt nem ismertem és nem ismerek, pedig már egy pár püspökkel találkoztam: Vannak Erdély szerte, Magyarországon is kiváló főpásztoraink, nagy tudósok, de olyat, mint Márton Áron, nem találtam. Neki nem volt doktorátusa, külföldi egyeteme, nem beszélt sok világnyelvet, de mégis olyan bölcsessége, ékesszólása volt, olyan csodálatos összeszedettséggel tudta végezni a főpásztori munkáját, minden keresztje mellett Én pont azalatt a 10 év alatt voltam Gyulafehérváron növendék, gimnáziumban, aztán teológián, amíg ő szobafogságon volt között. Amikor odamentem ősszel, ő már palotafogságon volt, nem hagyhatta el a palotát, csak a székesegyházba mehetett át. De hogy megismerjen bennünket, kispapokat, ő külön vállalta, hogy órákat tart nekünk. Egy olyan tantárgyat alkotott meg, amit nemigen tanítanak teológiából: hodegetika, lelkipásztori útmutatástan, de abban minden benne volt, és ő nagyon komolyan vette ezeket. Mi jártunk át hozzá a palotába, ott volt egy terem berendezve, ahol volt az óra, és bejött minden órára, és magyarázott, mi szájtátva hallgattuk. És sok mindenről beszélt, ami nagyon is érdekelt, lekötötte a figyelmünket. Ha volt valami problémánk, az óra végén előadtuk neki. Ha megkértük valamire, soha nem adott rögtön választ, azt mondta: Fiaim, majd meg fogom beszélni az elöljáró és tanár urakkal, és adok nektek választ. És a következő alkalommal az óra végén megmondta. Érdekes így visszagondolva, hogy soha nem mondtuk neki, hogy Püspök Atya, róla nem mondtuk, hogy Áron püspök, Püspök Úr, csak a Kegyelmes Úr. Egymás között is mi, kispapok, azt mondtuk: a Kegyelmes Úr. Olyan csodálatos esetek ezek például egy főpapi bevonulás a székesegyházba amilyen méltósággal be tudott vonulni, ahogy bejött egy halvány mosoly volt az arcán, ahogy osztotta az áldást. De ott robbanhatott volna a bomba is, ő akkor sem fordította arra a tekintetét, olyan összeszedett volt. Olyan sok-sok emlék van róla mi jártunk át hozzá, ő nem jöhetett át, de minden beszéde, amit elmondott, az egy élmény volt. Nem volt soha hosszú, de minden szónak ott volt a helye, és kívülről mondta a beszédeit. A prédikációk le voltak írva, de azt ő szóról-szóra úgy mondta el. Leírta és betanulta. Csodálatos egyéniség, ember volt. Végtelen egyszerű, szerény életet élő valaki. Fogadta a papjait otthon, sajnos ez jutott neki osztályrészül. Öt év börtön, 10 év szobafogság a 40 év püspökségből. A kommunista időben minden egyházi vezető odafigyelt rá, figyelték, mi a véleménye, hogy tesz, mit csinál, és ők is aszerint próbáltak cselekedni, hozzá próbáltak igazodni. Végül azt kérdezem: milyen élménnyel távozik tőlünk? Sok-sok kedves élmény van. Jó volt itt lenni a szülőföldön, és látni azt a sok-sok kedves embert, és azt a szeretetet, amellyel fogadtak és gondoskodtak itt rólam. Szívemben megőrzöm az itteni emberek kedvességét és szeretetét, és boldogan jövök máskor is erre a vidékre! Szeretettel várjuk vissza! Köszönöm a beszélgetést! A riportot készítette: Veszelovszki Balázs 6

7 Népszámlálás 2011 Valljuk meg, hogy katolikusok vagyunk! Kedves Katolikus Honfitársam! A Központi Statisztikai Hivatal október 1. és 31. között népszámlálást végez Magyarországon. A tízévenkénti felmérés a társadalom mélyebb megismerésén és feltérképezésén túl a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási, a szociális és a kulturális fejlesztések tervezésekor is alapul szolgál. Éppen ezért a társadalom jövője szempontjából is fontos, hogy megvallja a katolikus egyházhoz való tartozását. Jézus mondja: Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt (Mt 10,32). A lakossági kérdőív 38. kérdése: Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát? válaszul írja be: katolikus. A KSH első alkalommal biztosít lehetőséget arra, hogy a polgárok a világhálón keresztül válaszoljanak a népszámlálási kérdőívre. Ez a mód mind az Ön, mind a statisztikai hivatal számára megkönnyíti a procedúrát. Kérjük, hogy a plébániai és más egyházi közösségek segítsék idősebb, illetve arra rászoruló honfitársainkat a népszámlálási kérdőív kitöltésében. A népszámlálásról bővebb információkat, részleteket az alábbi elérhetőségeken kaphat: info.nepszamlalas@ksh.hu. Figyelmét megköszönve: Erdő Péter bíboros, prímás, érsek, az MKPK elnöke Az imaapostolság szándékai októberre Általános szándék (Végső szakaszban levő betegek) Hogy életük végső szakaszában levő betegek szenvedéseikben támogatást nyerjenek az Istenbe vetett hit és a testvérek szeretete által. Missziós szándék (Missziós világnak) Hogy a missziós világnap ünneplése növeljen Isten népében az evangelizálásra irányuló szenvedélyt, és a missziós tevékenység támogatása imával és a szegényebb egyházaknak nyújtott gazdasági tevékenységgel valósuljon meg. Egyházközségi híreink Augusztus 27-én, szombaton került sor a vizslási falunapra, amely igeliturgiával kezdődött, melyet Gyurkó Géza diakónus tartott. Jelen volt a szentmisén a vizslási képviselőtestületi tagok mellett a zagyvapálfalvai testület tiszteletbeli elnöke, dr. Pethő Ferenc főorvos úr is. Ezen a hétvégén tartják az egyetemista zarándoklatot, amelyen templomunkból is részt vesznek fiatalok. A szervező a Budapesti Egyetemi és Főiskolai Lelkészség, dr. Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész, akik vezetésével a fiatalok szombaton gyalog mentek Pásztóról Mátraverebély-Szentkútra, ahol ünnepi misén vesznek részt. A tanév kezdetén Isten segítségét kérjük rájuk, munkájukra, hogy jó jegyeket hozhassanak, és eredményesen zárhassák le a tanévet. Megérkeztek a évi kalendáriumok, egylapos falinaptárak és hajtogatós naptárak a plébániánkra, amelyeket a sekrestyében lehet majd megvásárolni. Aki szeretne venni, a szentmisék előtt és után lehetőség van rá. (Az árakról a templomi hirdetésekben szólunk.) Elindul a hitoktatás egyházközségünk iskoláiban, amelyet az idei tanévben Kiss Zoltán, egyházközségünk vezetőségének tagja végez. Egyelőre az órarend még nem végleges, de a tervek szerint az alábbi rendben szeretnénk a hitoktatást végezni az iskolákban: Zagyvapálfalva Arany János Iskola 1. osztály Hétfő osztály Csütörtök osztály Szerda osztály Csütörtök osztály Hétfő Vizslás Kedd osztály osztály A végleges órarendről a templomi hirdetésekben szólunk. Szeretettel kérjük a kedves híveket, zagyvapálfalvai lakosokat, hogy a közelgő népszámláláskor a vallási hovatartozás kérdésénél vallják meg hitünket! Ezzel Isten mellett teszünk tanúságot! (Erről bővebben Bíboros Atya levelében, a plakát alatt.) Fotóst keresünk! Jó minőségű fényképezőgéppel rendelkező kedves embert keresünk, aki szabad idejében felajánlaná, hogy a templomi eseményeinket fényképen megörökíti. Egy-egy nagyobb esemény (elsőáldozás, búcsú, körmenet), vagy ünnepi szentmise (mindenszentek, karácsonyi éjféli mise, másnapi mise, újévi, húsvéti, pünkösdi) alatt kellene készítenie fényképeket, amelyeket aztán CD-re írva betehetnénk plébániánk Historia Domusába. Kérjük, ebben az ügyben a Diakónus Atyát szíveskedjenek keresni! Előre is köszönjük! Szeretettel ajánljuk a kedves hívek figyelmébe a Nógrád Megyei Hírlap minden hónap utolsó szombatján megjelenő számát, amelyben egy oldalt Egyházmegyei Hírek néven a Váci Egyházmegyében történt eseményekből állítanak össze! Itt kapott helyet Veszelovszki Balázs írása az augusztus 27-i számban egyházművészeti napunkról. A következő szám szeptember 25-én kerül az olvasókhoz. Ha az újságosnál már nem kapható a szombati szám, a SPAR-ban is kereshetik. Gyurkó Géza plébániavezető diakónus 7

8 Ünnepeink, szentjeink Útravaló gondolatok: Ősszel is vár a Fehér forrás-tanösvény! Szeptember 25. Évközi 26. vasárnap, A SZENTÍRÁS VASÁRNAPJA Szept. 27. Páli Szent Vince áldozópap Szeptember 28. Szent Vencel emléknapja Szept. 29. Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok ünnepe Szeptember 30. Szent Jeromos áldozópap és egyháztanító emléknapja Október 1. Lisieux-i Szent Teréz szűz és egyháztanító emléknapja Október 2. Szent Őrzőangyalok ünnepe Október 3. Évközi 27. vasárnap Október 4. Assissi Szent Ferenc ünnepe Október 6. Szent Brúnó áldozópap, nemzeti gyásznap az aradi vértanúk emlékezetére Október 7. Rózsafüzér Királynéja Október 8. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya (főünnep) Október 10. Évközi 28. vasárnap Október 11. Boldog XXIII. János pápa Okt. 14. Szent I. Kallixtusz pápa, vértanú Október 15. A Jézusról nevezett Avilai (Nagy) Szent Teréz szűz és egyháztanító Október 17. Évközi 29. vasárnap Október 18. Szent Lukács evangélista Okt. 19. Keresztes Szent Pál áldozópap, De Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák áldozópapok és társaik, vértanúk Október 23. Kapisztrán Szent János áldozópap emléknapja AZ OKTÓBER 23-I FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ÜNNEPE Kapisztrán Szent János 1386-ban született az itáliai Abruzzo hegység Capestrano városkájában. A perugiai egyetemen egyházi és világi jogból doktorátust szerzett. Bírói pályára lépett, s csakhamar a nápolyi legfőbb törvényszék elnöke lett. Lemondott, 26 évesen Perugia és környéke kormányzója. Miután sikerült elrendeznie ügyeit, a ferences rendbe lépett ban, 34 éves korában pappá szentelték. Ezután megkezdte működését, amelyből 35 év Itáliára és Franciaországra, a legjelentősebb öt év pedig Közép-Európára, elsősorban hazánkra esik. Bűnbánati szónokként hihetetlenül nagy tömegek előtt prédikált. Mikor 1453-ban a török elfoglalta Konstantinápolyt, megnyílt a hódítás lehetősége, nyugat, főleg a keresztény műveltség bástyája, Magyarország felé. Hunyadi megkezdte seregének szervezését, Kapisztrán Hunyadihoz csatlakozott, és közös erővel, Július 14-én szétverte a magyar sereg a hatalmas török hajóhadat. Visszaverték a július 21-i török támadást. Másnap a keresztesek megtámadták a törököt. S a kis csapat megint diadalt aratott. III. Callixtusz pápa arra a napra (aug. 6.), amelyen a győzelem híre Rómába érkezett, külön ünnepet (Urunk színeváltozása) rendelt el, s a déli harangszó a keresztényeknél e diadal dicsőségét hirdeti. 8 Az egyházművészeti napon kaptuk ezt az anyagot Godó Józsefné Éva nénitől, aki nemcsak megálmodta a Fehér forrás-tanösvényt, hanem segítőivel meg is valósította azt 2009-ben. Az ötletet a régi kirándulások emléke adta, melyeket hajdan a pálfalvai pedagógusok a Fehér-forráshoz szerveztek. A szeptember elején megrendezett Civil Hét jegyében egyik nap a résztvevők a tanösvényhez kirándultak el. Példájukat mi is követhetjük! A szép őszi idő jó alkalom arra, hogy kimozduljunk a lakásból és sétáljunk egyet a természetben! Közben akár gyűjthetünk erdei gyümölcsöt, ihatunk friss forrásvizet, gyönyörködhetünk, megmártózhatunk még az őszi napsütésben, kiszellőztethetjük munkától megfáradt fejünket, szívhatunk friss levegőt. Szombaton délután csak felvesszük a túracipőt, a hátizsákba bedobjuk a szendvicset, a hidegvizet, és indulunk! És hogy ehhez nekünk, pálfalvaiaknak nem kell kilométereket autóval utaznunk, az a civilek, a városvezetés, és a jó emberek áldozatos munkájának, felajánlásának köszönhető, akik a Rózsafa út végéről elérhető tanösvényt megálmodták és létrehozták. Most bemutatjuk a tanösvényt a Pálfalvai Újság 2009/1. száma alapján. Az elképzelést elsőként az Ipolyerdő Zrt. Kisterenyei Erdészete karolta fel. Az erdészet a cég belső közjóléti tevékenységére kiírt pályázatán nyerte el a 3,8 kilométeres szakasz kiépítéséhez szükséges pénzt. A beruházás során 1,8 millió forintból hozták helyre az utat, elkészítették az információs táblákat, és kialakították az erdei pihenőt. A tanösvény kialakításához több támogatót sikerült megnyerni. A Zagyvapálfalváért Baráti Kör a támogatások befogadásában, kezelésében, az átadás előtti takarító munkatúra szervezésében, az ösvény karbantartásában, népszerűsítésben vállalt szerepet. A Zöld Út Természetjáró Egyesület tagjai a turistajelzések felfestésében segítettek, míg a salgótarjáni VGÜ Kft. a takarításhoz szükséges zsákokat biztosította, és az összegyűjtött szemét elszállításáról gondoskodott. A tanösvény Zagyvapálfalváról, a Rózsafa út jobb oldali ágából indul, és a Fehér-forrásnál kialakított pihenőhely érintésével Vizslás községig tart. Hossza 3,8 km, jelzése zöld turistajelzés. bejárásához figyelembe véve az elhelyezendő táblák megtekintését kb. két óra szükséges. A tanösvényen lévő táblákon az erdőben élőállatokat és növényeket mutatják be. Mivel elsősorban az iskolás korosztályra számítanak látogatóként, a tábláknál feladatok és kérdések várják a nebulókat, hogy a természet megfigyelésére neveljék őket. A megvalósításban részt vevők vallják: az összefogás, mely a tanösvény kialakításához vezetett, sokaknak jelent majd örömöt és egy kis lépést a környezettudatos életmód felé. Hallgassa Ön is a jó hír hangját, a Szent István Rádiót! Fogható városunkban az FM 91,8 MHz-en. Értékes műsorok minden nap! Szentmise hétfőtől-szombatig 7.00-kor, vasárnap kor az egri Bazilikából, rózsafüzér imádkozása tól. ZAGYVAPÁLFALVAI JÉZUS SZÍVE HÍRLEVÉL A zagyvapálfalvai Jézus Szíve plébániatemplom ingyenes lapja. Megjelenik: havonta, alkalmanként. Szerkesztette: Veszelovszki Balázs. Felelős kiadó: Gyurkó Géza plébániavezető diakónus. A plébánia elérhetőségei: Zagyvapálfalvai Jézus Szíve Plébánia 3104 Salgótarján, Budapesti út 55. telefonszám: 06/ , Diakónus Atya mobilszáma: , zagyvapalfalva@vaciegyhazmegye.hu Lapunk következő száma nemzeti ünnepünkön, október 23-án jelenik meg. Szeretettel várjuk az olvasók észrevételeit, írásait, gondolatait! Lapzárta: október 11. Dicsértessék a Jézus Krisztus!