A PANNONHALMI VILÁGÖRÖKSÉGI TERÜLET KOMPLEX

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A PANNONHALMI VILÁGÖRÖKSÉGI TERÜLET KOMPLEX"

Átírás

1 + SZENT ISTVÁN EGYETEM A PANNONHALMI VILÁGÖRÖKSÉGI TERÜLET KOMPLEX TERMÉSZETI FELTÁRÁSA ÉS TÁJHASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS POTTYONDY ÁKOS GÖDÖLLŐ 2011

2 A DOKTORI ISKOLA MEGNEVEZÉSE: KÖRNYEZETTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA TUDOMÁNYÁG: TÁJÖKOLÓGIA, TERMÉSZET- ÉS TÁJVÉDELEM A DOKTORI ISKOLA VEZETŐJE: DR. HELTAI GYÖRGY EGYETEMI TANÁR, MTA DOKTORA, TANSZÉKVEZETŐ SZIE, MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR, KÖRNYEZETTUDOMÁNYI INTÉZET KÉMIA ÉS BIOKÉMIA TANSZÉK TÉMAVEZETŐ: DR. PENKSZA KÁROLY HABILITÁLT EGYETEMI DOCENS, PHD, TANSZÉKVEZETŐ SZIE MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR, KÖRNYEZET- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁSI INTÉZET TERMÉSZETVÉDELMI ÉS TÁJÖKOLÓGIAI TANSZÉK Az iskolavezető jóváhagyása A témavezető jóváhagyása 2

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés, célkitűzés Irodalmi áttekintés Tájökológiai kutatások Távérzékelés a tájkutatásban Élőhely térképezés Anyag és módszer A vizsgált terület és térségének bemutatása A terület fekvése Talajtani adottságok Éghajlati adottságok Vegetáció A vizsgált terület állatvilága A Főapátság mint világörökség Fotótár elemzés térképtár elemzés Területhasználat-változás elemzés Talajtani kutatások Növénytani kutatások Madártani kutatások Élőhely térképezés Természetességi állapot vizsgálat Eredmények Fotótár elemzés Korai ábrázolások előtt készült fotók és 1939 között készült fotók és 2000 között készült fotók Légifotók Különböző időpontokban, közel azonos helyről készített fotósorozatok Térképek elemzése Első katonai felmérés térképe (1784) Második katonai felmérés térképe (1847) Harmadik katonai felmérés felújított térképe (1880 / 1922) : léptékű térkép (1880 / 1950) : léptékű felmérés (1981) Ortofotó (2000) Ortofotó (2005) Területhasználati változások vizsgálata A világörökségi helyszín területhasználata 1896-ban A világörökségi helyszín területhasználata 1896 és 1939 között A világörökségi helyszín területhasználata 1940 és 2000 között

4 A világörökségi helyszín területhasználata 2010-ben Talajtani kutatások eredményei Növénytani kutatások eredményei Madártani kutatások eredményei Élőhely térképezés eredményei Természetességi állapot felmérés eredményei Új tudományos eredmények Következtetések, javaslatok A területhasználati változások vizsgálataiból levont következtetések és javaslatok A talajtani vizsgálatok eredményeiből levont következtetések és javaslatok A növénytani vizsgálatok eredményeiből levont következtetések és javaslatok A madártani vizsgálatok eredményeiből levont következtetések és javaslatok Az élőhelyek (természetességi állapot) vizsgálataiból levont következtetések és javaslatok Kutatási eredményeim a Főapátság jelenkori fejlesztéseinek tükrében Összefoglalás English Summary Felhasznált irodalom Mellékletek M.1 A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín és az azt övező Műemléki Környezet növénytani fajlistája M.2 A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín és az azt övező Műemléki Környezet madártani fajlistája M.3 Az alkalmazott élőhely típusok és GHC kategóriájukat jelző kódjuk Bounce et al alapján készítette Pottyondy Á M.4 A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája különböző időpontokban Vektoros ábrázolás a térelemek kiterjedésével M.5 A pannonhalmi világörökségi helyszín GHC élőhely-kategóriái Köszönetnyilvánítás

5 1. BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS Milyen legyen a monostor gondozója? Házgondnoknak olyat kell kiválasztani a közösségből, aki bölcs, érett jellemű, józan, az evésben mértékletes, nem gőgös, nem heveskedő, nem igazságtalan, nem nehézkes, nem pazarló, hanem istenfélő, hogy mintegy atyja legyen az egész közösségnek. Mindennek gondját viselje. A lehető legnagyobb gondja legyen a betegekre, gyermekekre, vendégekre és szegényekre, abban a biztos meggyőződésben, hogy mindezekről az ítélet napján számot ad majd. A monostor minden fölszerelését és minden vagyonát úgy tekintse, mint az oltár szent edényét. Semmit se tartson elhanyagolható csekélységnek. Ne legyen se fösvény, se pazarló, se a monostor vagyonának tékozlója, hanem mindent mértékkel tegyen, és az apát rendelkezése szerint. Mindenekelőtt legyen alázatos, és ha valakinek nem tud anyagit adni, nyújtson akkor legalább jó szóval feleletet, amint írva van: A jó szó többet ér a legjobb adománynál (Sir 18,17). Mindennek, amit az apát reábíz, maga viselje gondját; amitől azonban eltiltja, azt ne merészelje tenni. Ha nagyobb a testület, adjanak melléje segítőket, hogy ezek támogatásával maga is nyugodt lélekkel teljesíthesse a reábízott feladatot. Mindent a maga idejében kell adni, ami adnivaló, és kérni, ami kérnivaló, hogy Isten házában senki ne nyugtalankodjék, és ne szomorkodjék. A monostor szerszámai és egyéb tárgyai A monostor minden vagyona fölé, legyen az szerszám, ruha vagy bármilyen tárgy, rendeljen az apát testvéreket, akiknek életében és jellemében megbízhat. És az egyes tárgyakat, amint jónak látja, adja át nekik, hogy őrizzék és tartsák számon őket. Ezekről legyen jegyzéke az apátnak, hogy midőn a testvérek a reájuk bízott dolgokban egymást fölváltják, tudja, hogy mit ad ki és mit kap vissza. Ha pedig valaki a monostor dolgait piszkosan vagy hanyagul kezeli, feddjék meg; ha nem javul meg, a Regula szerinti büntetéssel sújtsák. Szent Benedek regulája, fejezet (Kr.u. 529.) Szent Benedek a szerzeteseknek írt szabályzatban a Regulában a lelki életre, a szerzetesi életforma lényegi elemeire vonatkozó előírások mellett részletesen kitér a kolostorok mindennapi életével kapcsolatos problémákra, feladatokra is. A kolostorok falain belüli teendőkön túlmenően a falakon kívüli, de a kolostorokhoz tartozó területek kezeléséről, fenntartásáról is rendelkezik. Benedek regulája egyedülálló abból a szempontból, hogy a feladatok és kötelességek meghatározása során nem csupán a fizikai szintekre korlátozódik, hanem részletekbe menően ír a különböző feladatokat ellátó emberek azon személyes, belső tulajdonságairól, melyek képessé teszik őket az adott feladat lehető legjobb minőségben történő teljesítésére. Mai szóhasználattal élve minden feladatkörhöz egyfajta személyiség képet, jellemrajzot is társít. Bármely feladatkörről is esik szó, mindenhol visszatérő elem a gondosság, a felelősségérzet, illetve a mértékletesség. A világhoz való efféle hozzáállás a napi munka minden szintjét át kell, hogy hassa, legyen bár szó a legkisebb szerszámok számontartásáról, vagy éppen a betegek számára ellátást biztosító ispotályról: (A monostor gondozója) Semmit ne tartson elhanyagolható csekélységnek! A Regula írásának időpontjában meghatározott szemléletmód a jelen idők kihívásait tekintve éppúgy elengedhetetlenül szükségesnek tekinthető, mint Szent Benedek idejében. A mai kor által támasztott feladatokra és problémákra ugyanúgy csakis a gondosság, a felelősségérzet és a mértékletesség adhat olyan választ, amely képessé tesz bennünket a feladatokat és a problémákat a maguk valóságában szemlélni, hogy azokra a legmegfelelőbb választ tudjuk adni. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszínen a területhasználati módok rendkívüli torlódása, egymásra rétegzettsége figyelhető meg. Az alább felsorolt hat területhasználati mód közül kiemelkedik az első három, melyek minden egyéb területhasználati rendszert, tervet, stratégiát át kell, hogy hassanak. Némileg paradox, hogy az átfogó, a mindennapi életben az átlagember számára a maguk 5

6 komplexitásában mégis kevésbé megtapasztalható funkciók helyett a legnyilvánvalóbb területhasználati módok a sorrendben hátra szorulnak. A világörökségi helyszínt ugyanakkor mégis a második három tölti meg élettel, ezek révén válik napjainkban is folyamatosan fejlődő egységgé. - Szakrális központ: Ez a helyszín elsődleges és mindenek felett álló funkciója, melyet minden más kutatás, fejlesztés, tájhasználati cél fölé kell rendelni. - A Magyarság történelmének kiemelt jelentőségű helyszíne: A műemlék épületek által uralt környezet a Magyarság, valamint egész Európa kiemelkedő jelentőségű történelmi helyszíne, számos világtörténelmi jelentőségű esemény színhelye. Történelmi szerepe több tekintetben jelentős hatással volt és van a tájkép, a természeti környezet alakulására is, melyet igazán csak akkor tudunk megérteni és következetesen fejleszteni, amennyiben tisztában vagyunk a hely pontos, ezredévre visszamenő történelmével. - Természetvédelmi terület: A Főapátságot minden irányból körülölelő parkerdők, valamint az Apátsági Arborétum kivétel nélkül a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik. A világörökségi helyszín fejlesztésének és kezelési rendszereinek szükségszerűen összhangban kell lenniük a természetvédelmi területek fenntartási és kezelési terveivel, szabályzatával. A szakrális és történelmi funkciót követően harmadik helyen a védelmi funkciót kell említeni. - Lakóhely: A szerzetesek mellett, akik tulajdonképpen a házigazdái a Főapátságnak, a tanév idején mintegy 360 diák él a Bencés Gimnázium Kollégiumában. Rajtuk kívül több tíz idős embert gondoznak a bentlakásos szociális otthonban. A kiemelkedő jelentőségű szakrális, történelmi és természeti helyszín tehát egyúttal mintegy 500 ember lakóhelyéül is szolgál. - Munkahely: A 24 órában a Főapátság területén tartózkodó emberek mellett a világörökségi területeken található különféle intézmények számos környékbeli lakos számára munkahelyül is szolgál. Számukra a Gimnázium, a Szociális otthon vagy az Apátsági Pincészet csupán munkahely, ennek értelmében a világörökségi helyszín is egészen más szerepet tölt be életükben, mint azoknak, akik számára az lakóhelyet is jelent. - Hazai és nemzetközi turisztikai célpont: A Főapátság világörökségi helyszínné nyilvánításának egyértelmű következménye a turizmus nagymértékű fellendülése, az ide érkező vendégek létszámának drasztikus megnövekedése. A területhasználati funkciók közül a turisztikai funkció kezelése és fejlesztése, a többi funkcióval történő fájdalommentes összeegyeztetése napjaink egyik legnagyobb kihívása. A doktori kutatás során kitűzött legfőbb célok az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A világörökségi helyszín történeti tájhasználati struktúrájának megismerése; 2. A tájhasználatban bekövetkező változások idősoros elemzése, következtetések levonása a jelenkori állapotokra vonatkozóan; 3. A világörökségi helyszín természeti értékeinek komplex feltárása különös tekintettel a talajtani értékekre, valamint a növény- és madár fajokra; 4. A világörökségi helyszín élőhelyeinek, valamint azok természetességi állapotának feltárása, dokumentálása; 5. A világörökségi helyszín természeti értékeire alapozott területhasználati rendszer kidolgozása a tájhasználati múlt és a fenntarthatóság függvényében; 6. Megoldási javaslatok megfogalmazása a világörökségi helyszín komplex területhasználatából fakadó funkciótorlódás okozta problémákra, a tájhasználat és a tájvédelem közt feszülő látszólagos ellentét feloldása; 7. A Főapátság területhasználati koncepcióihoz szükséges környezeti bázis adattár létrehozása; A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín átfogó, a lehető legrészletesebb bemutatásának alapfeltétele, hogy a rajta található élettelen és élő természeti elemeket is minél jobban megismerjük. A világörökségi helyszínen azonban napjainkra az élőhelyek rendkívül komplex struktúrája alakult ki. Annak érdekében, hogy ezt a néhol első látásra meglehetősen bonyolult rendszert a lehető legnagyobb mélységében átlássam, a természettudományos vizsgálatokat kiegészítettem a világörökségi helyszín közel 260 évre visszamenő terület- és tájhasználati struktúrájának idősoros vizsgálatával. Ezen 6

7 tájtörténeti vizsgálatok eredményei a legtöbb esetben egyértelmű választ adnak azokra a kérdésekre, melyek a terület jelenkori, komplex élőhely struktúrájában egymás mellett található, olykor teljesen eltérő élőhelyfoltok vizsgálata során merülnek fel. A gazdálkodás, valamint az elmúlt évszázadok emberi hatásainak nyomai egyértelműen megfigyelhetőek a jelenkori növényzeten. A különféle természettudományos vizsgálatokat gyakran egymással párhuzamosan végeztem, ezáltal számtalan kiegészítő információra tettem szert például a talaj növény összefüggések vonatkozásában. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín komplex adottságainak, valamint a területre irányuló korábbi, a saját korukat olykor évtizedekkel megelőző vizsgálatoknak köszönhetően a területen olyan egyedülálló lehetőség áll a tudományos igényű tájkutatás számára, ami kétszáz évre visszamenően ad lehetőséget vizsgálatra. Az elmúlt közel kétszázhatvan év tájváltozásának értékelésében a különböző távérzékelési technikákkal készített felvételek értékes információkat szolgáltatnak. A főapátságról és közvetlen környezetéről a legkorábbi fellelhető fényképfelvétel az 1800-as évek első feléből származik. Táji léptékben ezek a felvételek önmagukban csupán statikus pillanatképnek tekinthetők, melyek kizárólag idősorba állítva válhatnak dinamikus, a tájat formáló beavatkozások miértjére-mikéntjére válaszokat szolgáltató filmszalaggá. A levél- és fotótári adatok felhasználásával, sorba rendezésével lehetőség nyílhat a különféle fotók által ábrázolt pillanatok megnyújtására, a tájváltoztatás összefüggéseinek, a tájalkotó tényezők kapcsolatrendszerének pontosabb feltérképezésére. Az apátsági gazdálkodás rendszere az elmúlt ezer év során egyértelműen meghatározta a Főapátság környezetének tájképi és természeti sajátosságait. A változatos klimatikus és talajtani viszonyok a termelési rendszerek nagymértékű diverzitását tették lehetővé. Mivel a vizsgált területen a növénytermesztés mellett az állattenyésztésnek is komoly múltja van, így a régi termelőterületek mellett az egykori legelők és kaszálók is megtalálhatók, melyek mára természetvédelmi szempontból is értékes élőhelyekké válhattak. A jelenlegi élőhely struktúra megértéséhez, fenntartható fejlesztéséhez elengedhetetlen a múltbeli állapotok ismerete. A terület botanikai vizsgálatainak eredményei alapján nem csak a terület fajlistáját állítottam össze, de emellett elkészítettem a világörökségi helyszín élőhelytérképét is, továbbá meghatároztam az egyes élőhelyfoltok természetességi állapotát is. Ezek együttes értékelésével a terület egészére vonatkozó eredményekhez is hozzájutottam. Az élőhelytérkép elkészítésének céljait az alábbi pontokban foglaltam össze - Feltárjam és dokumentáljam a világörökségi helyszín botanikai értékeit; - A jelenkori állapotok dokumentálásával elkészítsek egy olyan nulla időpontbeli állapotrajzot, melyhez viszonyítva a későbbi időszakokban nyomon lehet követni a területet borító vegetáció táji léptéjű változásait; - A nemzetközi élőhelytérképezési rendszer szerint összeállított térkép segítségével lehetővé tegyem a világörökségi helyszínnek az egyéb hazai és külföldi tájrészletekkel való összehasonlítását; - Rá tudjak mutatni a világörökségi helyszín azon területeire, ahol a jövőben tervezett fejlesztéseket a természeti környezet, a természeti értékek lehető legkisebb pusztításával, zavarásával lehet megvalósítani. A világörökségi helyszín és az azt övező műemléki környezet átfogó vizsgálata meglehetősen sokrétű feladat. A térség komplex jellemzésének egyik alapvető fontosságú részét képezi a terület talajtani vizsgálata, hiszen a talajok magukon hordozzák a tájat kialakító természeti hatások nyomait, valamint a társadalmi környezet tájalakulást befolyásoló tevékenységének (pl. mezőgazdaság) is évszázadokra visszavezethetően emléket állítanak. A talajokon keresztül elemezhetővé válik a természeti és társadalmi környezet, amelyek egymásra hatása hozza létre a természeti- és gazdasági tájat egyaránt. A pannonhalmi gazdálkodás története egyidős a Főapátsággal. A monostort 996-ban alapította Géza fejedelem, aki Rómából és Prága mellől hívott bencés szerzeteseket. A korabeli Európában a 7

8 különféle szerzetesrendek kolostorai sok esetben az adott környék gazdasági központjaiként is funkcionáltak. A kolostor, mint a gazdaság legfontosabb irányító helyszíne, legtöbbször az összefüggő birtokrendszer közepén helyezkedett el. A különböző gazdálkodási helyszínek a központ körül, gyűrűkként helyezkedtek el természetesen mindig az adott helyszín természeti és táji adottságainak figyelembe vételével. Az apátsághoz legközelebb eső, jelenleg a világörökségi helyszín, valamint a műemléki környezet részét képező területek rendeltetése a legkorábbi időktől fogva a mindennapi szükségletek kielégítése volt. Itt helyezkedett el többek között a gyógynövényes kert, a zöldségtermelő parcellák, a kisebb gyümölcsösök és szőlők, de az elsődlegesen termelő funkciókkal bíró területek mellett értelemszerűen jelen voltak (és vannak) az olyan helyszínek is, amelyek a meditációnak, imádságnak biztosítottak ideális helyszínt. Bár a központi épületektől érthető okok miatt távolabb helyezkedtek el azok a kisebb állattartó telepek, melyek a mindennapi fogyasztási igényeket kielégítették, a Főapátság közvetlen környezetében található területeket gyakran legelőként, kaszálóként hasznosították. A birtokméretek és a tagozódás tekintetében ideálisnak mondható térhasználati rendszer egészen az 1940-es évekig állt fenn. A kisparcellás földek határain fasorok, bozótosok húzódtak, melyek amellett, hogy élőhelyet jelentettek különféle állatok számára, az eróziós és deflációs folyamatoknak is gátat vetettek. A természeti és táji adottságokhoz tökéletesen illeszkedő birtokrendszert a II. Világháborút követően államosították, majd iparszerű művelés alá vonták. Az 1950-es évek elején a szőlőket kivágták, helyükön nagyüzemi művelésű szántókat hoztak létre. A dombság természetes adottságaiból fakadóan (meredek domboldalak, nagy erózió és defláció érzékenység, stb.) megehetősen nehézkes és veszteséges szántóművelést csupán az 1990-es évek elején fejezték be. A folyamat eredményeképp a Főapátság közvetlen környékén jelenleg 2-3 óriási táblát találhatunk, melyek körül romjaiban ugyan, de még helyenként felfedezhetőek a hajdani komplex birtokstruktúra nyomai. A tájhasználat történetének változatos alakulását a talajtani vizsgálatok eredményei hűen tükrözik vissza. A St. Galleni kolostortervnek részét képezi egy olyan kert is, melyben a szerzetesek számára szükséges gyógy-, fűszer- és haszonnövényeket termelték. Mivel Pannonhalmán már a legkorábbi időszakokban is működött ispotály, így minden valószínűség szerint itt is volt egy olyan kert, ahol a gyógyításhoz szükséges alapvető gyógynövényeket termesztették. Egyéb levéltári forrásokból az is kiderül, hogy a Rómából és Prága mellől érkező szerzetesek komoly kertészeti kultúrát is hoztak magukkal. Fentiek tükrében tehát azt kell mondanunk, hogy Pannonhalmán a növényekkel való tudatos foglalkozás igen komoly múltra tekinthet vissza. (Sólymos 2000) A világörökségi terület komplex természeti feltárásának keretében a tájtörténeti elemzések, talajtani és botanikai vizsgálatok mellett a terület állatvilágára is figyelmet kell fordítanunk, hiszen a terület természetességi állapotát, vagy akár a különféle fejlesztési folyamatok hatásait az állatvilág fajösszetétele, az egyes fajok egyedszáma kiválóan visszatükrözi. A Főapátság környékét az elmúlt évszázadok során fokozatosan művelés alá vonták, a természetes élőhelyek aránya a XX. század közepére minimálisra csökkent. A térség állatvilágának utolsó menedékét az 1963-óta természetvédelmi oltalom alatt álló Arborétum, valamint a Hármashalom domboldalain fokozatosan kialakuló erdők természetközeli élőhelyei jelentik. Kiemelt értéket képvisel a térség madárállománya, melynek vizsgálata komoly múltra tekint vissza. Számos egykori és jelenlegi bencés, illetve a Bencés Gimnázium oktatói, diákjai foglalkoztak és foglalkoznak a madárvilág megfigyelésével. A madarak számára a térség egyik legértékesebb élőhelye a közel 200 éve háborítatlan Apátsági Arborétum, ahol az odútelepítési program mellett folyamatos a madárgyűrűzés is. 8

9 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1 TÁJÖKOLÓGIAI KUTATÁSOK Annak ellenére, hogy a táj szó egyike a leggyakrabban használt földrajzi fogalmaknak (Teleki 1937, Konkolyné és Pinto-Correira 2004), általánosan elfogadott jelentését, definícióját a számtalan próbálkozás ellenére talán a mai napig sem sikerült úgy megfogalmazni, hogy azt mindenki elfogadja. A tér- és olykor időbeli (!) struktúrákat, kapcsolati rendszereket, szubjektív (esztétikai) elemeket egyaránt tartalmazó meghatározások egy része összegző (Schmithmünsen 1964, 1976, Leser 1976, Nahev és Lieberman 1993, Kertész 1999, Tóth 2003), míg más része inkább kritikai (Ghimessy 1984, Csorba 2000, Lóczy 2002, Mezősi és Fejes 2005) megközelítéssel próbál a nem ritkán heves vitában egységes álláspontot kialakítani. Amiben a legtöbb szerző egyet ért, az az, hogy a táj fogalmának definiálására, a meghatározás pontosítására feltétlenül szükség van (Tóth 2003). A különféle lexikonokban a táj szóra vonatkozóan az alábbi fogalom meghatározásokat találhatjuk: - A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, VI. kötet, 1966: a Föld felületének valamely szempontból jellegzetes része, vidéke, kisebb területi egysége. Akácos, dombos, erdős, fenyves, hegyes, lankás, mocsaras, szikes, sziklás táj; elhagyott, idegen, ismeretlen, kihalt, kietlen, kopár, sivár, vigasztalan táj; kedves, kies, otthonos táj; őszi, téli táj. - Kislexikon, 1968: a földfelszínnek több szempontból egységesen jellemezhető része (lehet természeti, gazdasági, illetve műtáj). - Magyar Értelmező Kéziszótár, 1972: földrajza, növényzete stb. alapján egységes vagy összefüggő (kisebb) terület. Dombos táj; a Duna tája. (A körülöttünk látható természet. Téli táj.) - Természettudományi Kislexikon, 1971: (földt.) a földfelszín önálló területegysége, amelyet földtani, domborzati, éghajlati, vízrajzi tényezők, állat- és növényvilág, talaj stb. határoznak meg. - Új Magyar Lexikon, 1962: a földfelszínnek több szempontból egységes, a környező területektől különböző része. A kialakításában részes tájalkotó tényezők részben természetiek: domborzat, éghajlat, növényzet stb.; részben társadalmiak: település, földművelés. Megkülönböztetnek természeti és gazdasági, ill. műtájat. A tudományos körökben egyre nyíltabb és kiéleződőbb viták során egyes kutatók (az általánosan elfogadott tájdefiníció hiányában) a táj ( landscape ) fogalmát az addig általánosnak mondható természetföldrajzi funkciók mellett társadalom-földrajzi funkciókkal is felruházták (Sauer 1925). Ezen meghatározások értelmében a táj egy olyan komplex rendszer, amely alapjában véve egyfajta speciális ökoszisztémához hasonlítható (Leser 1976). A német nyelvterület szakembereinek (az angolszászoktól eltérően) sikerült egy hozzávetőlegesen a többség által elfogadhatónak tartott definíciót meghatározni, mely szerint A táj a földfelszín (geoszféra) része, amely alakja, külső megjelenése, jelenségeinek, folyamatainak kölcsönhatásai, valamint a fekvéséből adódó külső és belső kapcsolatok révén, egy konkrét földrajzi helyen jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező térbeli egységet alkot, határai természetesek, ill. az emberi tevékenység által némileg módosultak. (Bastian és Schreiber 1999) A hazai szakemberek táj definíciói közül Hortobágyi meghatározása talán az egyik legkörültekintőbb, mely szerint A táj a természet által kialakított és a társadalmi igényeknek megfelelően átalakított földfelszín, a talaj, a víz, a növényzet, az állatvilág, az ember és az ember által létrehozott létesítmények együttes megjelenése, amely az állandó egymásra hatás következtében állandóan fejlődik és változik. (Hortobágyi 1975) 9

10 A táj fogalmának meghatározásában vitathatatlanul komoly szerepet játszik az Európai Táj Egyezmény (CXI. törvény 2007) megfogalmazása, amely szerint: A táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki. Az Európai Táj Egyezményt Magyarország szeptember 28-án írta alá. A törvény indoklásában a következőket találjuk: Az Egyezmény elfogadásával biztosítható az egyének táji identitástudatának megőrzése, a tájvédelem, a tudatos tájformálás pedig megalapozza a táj lakosságmegtartó képességét, a gazdaság, a környezeti, a természetes és kulturális értékek fenntarthatóságát. Az Egyezmény hatályba léptetése új lehetőséget biztosít tájaink szélesebb körű megismeréséhez, számbavételéhez. A táji sokféleség, a kulturális és az ökológiai változatosság csak úgy tartható fenn, ha annak fontossága és értelmezése beépül a társadalom szervezeti rendszerébe. Az Egyezmény hatályba léptetése biztosítékot jelent Magyarország számára, hogy az európai értékeket hordozó jellegzetes hazai tájak nem tűnnek el, nem homogenizálódnak, hanem megőrizhetők az utókor számára. Ahogyan a legtöbb táj-definíció, úgy az Európai Táj Egyezmény is elkülöníti egymástól a természeti-, valamint a kultúrtájakat: Táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki Kerényi definíciója szerint Természeti tájnak nevezzük azt a tájat, melynek lényeges tulajdonságait és folyamatait az emberi tevékenységek nem változtatták meg, benne természetes folyamatok eredményeként kialakult ökoszisztémák működnek, és ezt a működést jelenleg is természeti törvényszerűségek határozzák meg. (Kerényi 2007) Uhlig definíciója szerint a térnek az emberi közösségek által történő huzamos és látható befolyásolása és használata vezet a kultúrtáj kialakulásához. (Uhlig 1967) Az UNESCO Világörökség Egyezmény a kultúrtájakat 3 kategóriába sorolja: - Ember kialakította, a környezetétől markánsan elhatárolható táj (Pl. parkok, kertek) - Szerves fejlődésen átesett, antropogén elemekkel rendelkező táj (Pl. teraszos szőlők) - Asszociatív vallási, művészeti, irodalmi kötődéssel bíró táj (Pl. Machu Picchu) A különféle definíciókat megvizsgálva kijelenthetjük, hogy a tudomány e területén igazán mértékadó táj meghatározási és tájértékelési irányzatok mindegyike a táj ökológiai szempontú megközelítésén alapul, azaz az élő és élettelen alkotó elemeket egyenrangú, egymást szükségszerűen kiegészítő alapegységekként határozza meg. (Ld.: Forman és Gordon 1986: A táj ökológiai szempontból heterogén földfelszíni egység, hasonló szerkezetben ismétlődő, egymással kölcsönhatásban álló ökoszisztémák csoportosulása..) Amennyiben azonban a tájra akár csak részleteiben is, de mint az ökológiai rendszerre tekintünk, úgy rá vonatkozóan érvényesnek kell tekintenünk az ökoszisztémákra vonatkozó általános törvényszerűségeket is. A tájdefiníciók, tájkutatások során ezen ökológiai szemlélet megjelenése hozott fordulópontot. A természetföldrajzi megközelítést kiegészítette az ökológiai gondolkodás, melynek hatására Carl Troll évtizedekkel megelőzve későbbi tudós társait 1939-ben használja először a Landschaftsökologie (tájökológia) fogalmát. Konkrét meghatározást azonban ő is csupán több mint 30 évvel később, 1968-ban definiál: az élőközösségek (biocönózisok) és azok környezeti feltételei között fennálló valamennyi, egy meghatározott tájrészletben uralkodó komplex hatásmechanizmus tanulmányozásával foglalkozó tudomány. Az elmúlt 40 év alatt a tájökológia fogalmát, a tudományterületek közötti helyét számos szerző vizsgálta földrajzi és ökológiai szempontból egyaránt. A tájalkotók összefüggéseinek, kapcsolatrendszereinek bemutatására napjainkig számos tájökológiai modell született, melyek azonban a tökéletességre való törekvés miatt a legtöbb esetben vagy nagyon bonyolultak, vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan sematizáltak. Annak ellenére, hogy a tájökológiának esetenként még az önálló tudományként való elfogadása is vitatott, meghatározására számos definíció létezik. Troll 1968-as definíciója szerint a tájökológia az a tudomány, amely az adott területre jellemző életközösségek (biocönózisok és 10

11 környezetük) közötti komplex ok-okozati viszonyt kutatja. A kapcsolat egy bizonyos térbeli elterjedésként, vagy a természeti környezet különböző nagyságrendű tagoltságokként jelenik meg. A tájökológia térbeliségét hangsúlyozza Neff definíciója: A tájökológia a térbeli elrendeződések sokszínűségének feltárása, az ember helyének, lehetőségeinek meghatározására hivatott tudomány (Neff 1984), addig Nahev és Lieberman az ember szerepét emeli ki: Tájökológia a természeti tényezők, illetve, az antropogén folyamatok funkcionális vizsgálatának szakterülete, a jelenlegi és a várható területhasználat keretében. (Nahev és Lieberman 1993). Mint külön tudományágnak, a tájökológia történetének bemutatására, a definícióinak rendszerezésére mostanáig több szerző is vállalkozott (Leser 1976, Schaub 1999, Csorba 1997, Kertész 2003), azonban a tájökológia definícióit vizsgálva kitűnik, hogy a tájökológiai kutatás, vizsgálat kizárólag több tudományterület komplex együttműködése alapján valósítható csak meg. Ennek értelmében egy táj kutatása, megértése érdekében az egyes tudományterületeknek (diszciplínáknak) tevékenységeiket összehangoltan szükséges végezniük. Az ilyen összehangolt kutatásokat nevezzük interdiszciplináris kutatásoknak. (Tress et al. 2005). Mindezt alátámasztja, hogy a tájökológiai kutatásokat a legtöbb szerző az interdiszciplináris kutatások közé sorolja (Ehlers és Leser 2002, Mezősi 2005). Egyes értelmezések (Nahev és Lieberman 1993, Mittelstraß 1992, Höchtl et al. 2005) szerint a tájökológiának a problémák megoldása érdekében felül kell emelkednie az interdiszciplináris megközelítésen, azaz egy az alaptudományok fölé emelkedő, transz diszciplináris tudományágként definiálják. A transz diszciplináris kutatások kivitelezése nagymértékben hozzájárulhat a tájökológia önálló tudományterületként való elismeréséhez. Az igen szerteágazó tájökológiai kutatások 4 fő irányvonalát különíthetjük el (Nahev és Lieberman 1993, Mezősi és Fejes 2005): - A táj szerkezetének, funkcióinak megismerése, amely elsősorban az igen jelentős német és orosz-szovjet tájökológiai kutatásokra volt jellemző. Céljuk a táj elsődleges funkciójának, alapvető alkotóelemeinek pontos megismerése volt. Az alapokra való koncentrálás okán ezek a kutatások csupán áttételesen alkalmasak a táj rezisztenciájának, pufferképességének megismerésére. Ezen modellek között egyszerű, de szemléletes (Takeuchi 1983), illetve a teljességre törekvő igen összetett modellek is megtalálhatóak (Zonneveld 1983). - A tájváltozás, illetve tájtörténeti vizsgálatok, melyek a táj pufferképességét, tájpotenciál feltárását pontosabban szolgálják, de az összefüggések levonására elsődlegesen tapasztalati úton nyílik lehetőség. Az ilyen típusú vizsgálatok kvantitatív tényezőket még nem tartalmaztak. (Troll 1968, Turner et al. 1994). - A táj kvantitatív elemzésének, méréseken alapuló tájjellemzések készítésének célja a táji funkciók, táji mintázat matematikai leírása, értékelése. A kvantitatív leíró jellegű tájökológiai kutatási módszer elsősorban Észak-Amerikában igen elterjedt. Wichham és Norton (1994) Tischendorf (2001) tájmodellező programokat fejlesztettek ki, melyek közül a legelismertebb, általánosan elfogadott modell a FRAGSTATS (McGarigal and Marks 1995). Európában (Kiviniemi és Eriksson 2002) és hazánkban meghonosítására kísérletek történnek. Turner et al. (2001) és Mezősi és Fejes (2005) közöl összefoglaló munkát ezen irányzatról. - A folyamatorientált tájjellemzések logikailag induktív módon, a működés oldaláról közelítik meg a tájat. Egzakt, mérésre és ökológiai térképezésre alapozott módszer együttesük leginkább a mikro-felszínek táji elemzésére alkalmas módszer, amely egyes területegységek energiafolyamatait, értékeli, értelmezi. Hazánkban és Európában (Konold 1998, Rusdea et al. 2005), is igen elterjedt ez az irányvonal. 11

12 2.2 TÁVÉRZÉKELÉS A TÁJKUTATÁSBAN A tájszerkezet alakulásának kutatása Európa-szerte ismert és elismert módja a tagolt domborzatú, változatos élőhelyeket kínáló, évezredes művelés és emberi hatás alatt álló területek megismerésében (Wiens 1995). Ennek értelmében a tájhasználat változásainak vizsgálata a Pannonhalmi Világörökségi Helyszín átfogó vizsgálatának is az egyik legfontosabb eleme volt. A jelenlegi tájhasználati struktúra megértéséhez, optimális fejlesztési irányainak kiválasztásához elengedhetetlen a múltbeli állapotok ismerete. Egy táj jelenkori képét eredményező folyamatokat a sokszor túlzottan általános, nagy léptékű tájökológiai kutatások önmagukban sok esetben nem képesek megfelelő módon bemutatni (Fekete et al. 2005). A tájökológiai térképezés és tájmintázat-elemzés az ökológiai elemek (foltok, folyosók, gátak, ökotonok, hálózatok, stb.) térbeli és funkcionális kapcsolatainak feltárása (Csorba 1997) jelentős segítséget nyújthat a tájat vizsgáló szakembereknek, hogy felismerjék ezen (mikro és makro) elemek tájban elfoglalt jelentőségét, kapcsolatrendszerét, hierarchiáját. (Melyik szorul védelemre, melyik meghatározóbb a táji folyamatokban, stb.) (Gustafson és Gardner 1996, Csorba 2003). Az utóbbi évtizedekben, mint a tudomány legtöbb területén, így a tájökológiában, tájértékelésben is egyre inkább a funkcionális megközelítés, azaz a gyakorlati alkalmazhatóság igénye került előtérbe (Lóczy 2002). Ennek egyik legérthetőbb, legáltalánosabban használható eredménye, a megfelelő adatbázisra támaszkodó tájfunkciók térképen való megjelenítése (Bastian 1997, Mezősi és Rakonczai 1997). A megjelenített elemek vonatkozásában azonban komoly eltérés tapasztalható az igen jelentős múlttal rendelkező német tájökológiai iskola (Bastian és Scheiber 1999), valamint az észak-amerikai tájökológiai szemlélet között. Míg előbbi elsősorban a tájfunkciók feltárására fókuszál, utóbbi ezzel szemben az inkább a tájmintázat geometriájának a kutatására ( tájmetria ) összpontosít. Minden különbözőség ellenére mindkét tájökológiai irányzat elemzéseihez nélkülözhetetlen segédtudomány a térinformatika, illetve elengedhetetlen a térinformatikai adatbázisok használata (Sauchyn 1997). A távérzékelés és a földrajzi információs rendszerek alkalmazása a tájszerkezet kutatásában ráadásul lehetőséget nyújthat a kétféle (a funkcionális és a tájmetriai) megközelítés összekapcsolására (Kertész 1997). A táj fragmentáltságának valódi mértékének kimutatására (különösen nagy méretarányú tájökológiai kutatások esetén) azonban az automatizált térinformatikai módszerek jelenleg még csak korlátozott mértékben alkalmasak (Southworth et al. 2002). Annak ellenére, hogy a léptékből adódó problémák áthidalására megoldást nyújthat, amennyiben a táj ökológiai szerkezetét feltárni igyekvő vizsgálatok során olyan indikátorokat választunk ki, amelyek kombinálásával az igen bonyolult rendszerek minél teljesebb (holisztikus) megragadását is megkísérelhetjük (Haines-Young és Chopping 1996), mégis éppen az ilyen holisztikus tájmutatók alkalmazása utal ezen tájmetriai kutatási módszer korlátozott alkalmazhatóságára. A méretarány megválasztásának tehát döntő jelentősége van (Blaschke 2000). Az, hogy milyen mértékben sikerül feltárni a kisebb, de lényeges tájelemeket, gyakorta a felbontás függvénye. A tájszerkezeti felmérés legmegfelelőbb, legelterjedtebb térképi méretaránya hazánkban az 1: (Csorba 1995, Karancsi 1999, Makkai 2003, Tóth 2004, Szabó et al. 2004, Csima et al. 2005, Deák és Keveiné 2006, Tóth és Szalai 2007). A tájelemző földrajzi információs rendszernek is legalább ennek megfelelő, tehát legalább 0,1 0,25 hektáros felbontással kell rendelkeznie. A táj szerkezeti elemzését az a tény is megnehezíti, hogy számos ökológiai folt határvonala nem húzható meg úgy, hogy a felmérés megkívánta méretarányban vonalként jelenjen meg. A távérzékelés a tájökológiai vizsgálatok igen jelentős eszköze, ugyanakkor alkalmazásuk során a felbontásból, az adattartalomból adódó korlátait nem szabad figyelmen kívül hagynunk. (Tucker et al. 1986, Borak et al. 2000, Rogan et al. 2002). Az adatok elérhetősége és minősége kritikus fontosságú a tájökológiai kutatásokban (Burrough et. al. 1992, Chiles és Delfiner 1999). A távérzékelés területén manapság számos technikai lehetőség áll a tájökológusok rendelkezésére (Kerényi és Csorba 1991), melyek lehetővé teszik, hogy a kutató a vizsgálandó területekről folyamatos 12

13 digitális információval rendelkezzen, akár többféle spektrális, térbeli és időbeli felbontásban is (Mezősi 2001). A tájökológiai kutatásokhoz, tájváltozás vizsgálatokhoz igen értékes információkat szolgáltathatnak a történeti térképek, légi- és ortofotók, műholdról készített felvételek. A távérzékelés eszközei lehetőséget nyújtanak a vegetáció változásának felmérésére (Kovács Láng et al. 1998, Szabó 2004, Fekete et al. 2005), az antropogén hatások értékelésére (Turner et al. 1991, Bouma et al. 1998, Feranec et al. 2000, Keveiné Bárány 2002), de a földtudományi és hidrológiai vizsgálatokhoz is egyaránt értékes információkat nyújthatnak (Bakacsi 2001, Kovács és Rakonczai 2001, Keveiné Bárány 2003, Kovács 2006). A felvételezési technológia fejlődésével párhuzamosan a felvételek feldolgozására alkalmas informatikai rendszerek is rohamos fejlődésnek indultak. A hatalmas méretű adatbázisok elemzése, értékelése, az összefüggés-rendszerek felismerése GIS nélkül aligha lehetne kivitelezhető. Míg Magyarországon csupán az 1930-as évektől kezdődően vált elterjedtté a környezet megfigyelésének ezen módja (Strömpl 1931), a Pannonhalmi Bencés Főapátságról már az 1880-as évek elején is készültek légi felvételek. Az Apátsági Fotótárban található mintegy darab felvétel céltudatos átvizsgálása, a rendelkezésre álló földi-, légi-, illetve műhold felvételek vizsgálata kutatásomhoz egyaránt értékes adatokat szolgáltak. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín esetében a legkorábbi fellelhető távérzékelési adat (fényképfelvétel) az 1800-as évek első feléből származik. Az elmúlt közel kétszáz év tájváltozásának értékelésében a különböző felvételek értékes információkat szolgáltatnak. Táji léptékben, ugyanakkor ezek a felvételek önmagukban csupán statikus pillanatképnek tekinthetők, melyek kizárólag idősorba állítva válhatnak dinamikus, a tájat formáló beavatkozások miértjére-mikéntjére válaszokat szolgáltató filmszalaggá. A levél- és fotótári adatok felhasználásával, sorba rendezésével lehetőség nyílhat a különféle fotók által ábrázolt pillanatok megnyújtására, a tájváltoztatás összefüggéseinek, a tájalkotó tényezők kapcsolatrendszerének pontosabb feltérképezésére. 2.3 ÉLŐHELY TÉRKÉPEZÉS Az élőhely térkép elkészítésének módszerét a napjainkban rendelkezésre álló számos hazai és nemzetközi módszer közül választottam ki: A hazánkban az élőhelytérképezések során egyik legelterjedtebben használatos módszer az Á- NÉR (Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer) egyike a NÉR (Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer) alrendszereinek. Összesen 116 élőhely-kategóriát különböztet meg, melyek részletes jellemzését is megadja (Fekete et al. 1997). A természetközeli élőhelyek mellett a degradált (agrár, ipari), valamint a településeken és utak mentén kialakult élőhelyeket is ismerteti. A kategóriarendszer 2001-es módosítása révén jött létre az má-nér. Amennyiben az Á- NÉR-nél részletesebb besorolásra van szükség, az 560 kategóriával dolgozó, növénycönológia szempontú C-NÉR használata ajánlott (Fekete et al. 1997). Ebben az osztályozási rendszerben a természetes élőhelyek a degradált élőhelyeknél jóval hangsúlyosabban vannak szerepeltetve. A T-NÉR a teljes ország területét lefedve a hazai élőhelyeket társulástani alapokon sorolja be, öt hierarchiaszinten összesen 647 élőhelytípust tartalmaz (Fekete et al. 1997) ben megkezdődött hazánk eddigi legátfogóbb élőhely-térképezése, mely az ország teljes területének felmérését tűzte ki célul. A 2005-ig tartó MÉTA-térképezéshez szükség volt az Á-NÉR átdolgozására, valamint a kategóriaszámok csökkentésére. Ennek érdekében megtörtént egyes Á-NÉR élőhelyek összevonása, illetve adott esetben meglévő kategóriák felosztása, újraértelmezése, továbbá új kategóriák bevezetése is (Bölöni et al. 2003). Mivel a program elsősorban a hazai természetes növényzeti örökség felmérését célozta meg, a féltermészetes élőhelyek összevontan, míg az agrár és 13

14 egyéb, nem természetes élőhelyek egyáltalán nem szerepelnek az új, mindössze 83 élőhelyet tartalmazó mmá-nér listában. Az Európai általános élőhely-osztályozó rendszer (GHC General Habitat Category) egyrészt olyan kisebb, de meglehetősen összetett területek térképezésére is alkalmas, mint a tanyasi gazdaságoké, másrészt akár kontinensnyi méreteket is képes kezelni. (Ilyen például a teljes Európát átfogó BioBio nevet viselő élőhelytérképezési projekt.) A GHC rendszer élőhely kategóriáinak meghatározása alapvetően a BioHab Handbook (Project for Biodiversity and Habitat Monitoring) (Bunce et al 2005, Bunce et al 2008) alapján történt, de az alkotók több előzetes európai projekt eredményeit, valamint az EBONE (European Biodiversity Observation Handbook) kézikönyvbe foglaltakat is figyelembe vették. (Bunce et al. 2010) 14

15 3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1 A VIZSGÁLT TERÜLET ÉS TÉRSÉGÉNEK BEMUTATÁSA A TERÜLET FEKVÉSE A világörökségi helyszínt is magába foglaló Pannonhalma városa Magyarországon, a Nyugatdunántúli régióban, Győr-Moson-Sopron megyében, Győr városától délkeleti irányban 20 kilométerre található. A Kisalföldbe északnyugat-délkeleti irányban ujjszerűen benyúló, három fő dombvonulatból álló Pannonhalmi (más néven Sokorói) dombság a Bakony északnyugati előtere és a Győri-medence süllyedéke közt mind szerkezetét, mind pedig morfológiáját tekintve élesen elkülönül az őt ölelő szomszédos tájaktól. Annak ellenére, hogy a szakirodalom a dombságot leggyakrabban a Bakonyhoz csatolva említi, attól és a Kisalföldtől is jól körülhatárolhatóan elkülönül. Térszíne átlagosan 150 méterrel magasabb a környező területeknél, miáltal a Kisalföldből szigetszerűen emelkedik ki. Szigetszerűségét a 160-as és a 200-as szintvonal is jól szemlélteti: míg a 160 méteres szintvonal egyértelműen a Bakonyhoz kapcsolja, a 200 méteres a magasabban fekvő térelemek elszigeteltségét mutatja. (Hortobágyi 1988) A méteres tengerszint feletti magassággal rendelkező, 22 kilométer hosszú, 15 kilométer széles dombságot mindenfelől alacsony hordalékkúp-síkságok keretezik: nyugat felől a Sokorói Bakony-ér választja el a pleisztocén és holocén rétegekkel borított Pápa-Devecseri-síktól, keleten a Vezseny- és a Pázmánd-ér határolja a pliocén, pleisztocén és holocén üledékekkel fedett Igmánd-Kisbéri-medencétől, délkeleten pedig a Bernát-patak tektonikus völgyének hordalékkúpjai választják el a Bakony hegylábfelszíneitől. A dombságot északról a legnyitottabb, a Győri-medence felé a Pándzsa patak kelet-nyugati irányú szakasza határolja. (Hortobágyi 1988) A dombság legmagasabb pontja a középső vonulaton található, 316,8 méter magasan található Szent Pál tető. A Pannonhalmi Főapátságot hordozó Szent Márton hegy 282 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A három vonulatból álló (Pannonhalmi, Csanaki, Szemerei) dombságot két északnyugatdélkelet irányú fővölgy (Pannonhalmi, Tényői) tagolja. (Marosi és Somogyi 1990) A dombvonulatok természetföldrajzi adottságai következtében a terület önálló egységként kezelhető, sajátos flórával és faunával, valamint egyedi klimatológiai és talajtani jellegzetességekkel bír. A vizsgált terület természetföldrajzi besorolása a következő (Stefanovits 1992): - Nagytáj: Dunántúli-középhegység - Középtáj: Bakonyvidék - Kistáj: Pannonhalmi-dombság A dombság egy részét 1992-ben az akkor létrehozott, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz tartozó Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részévé nyilvánították, melynek részét képezik a világörökségi helyszínen belül található parkerdők, valamint az apátsági arborétum is. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín és az azt övező műemléki környezet a dombság keleti vonulatának legmagasabb pontján található, a Főapátság monumentális épületegyüttese szelíden uralja a tájképet. Elhelyezkedéséből adódóan a világörökségi terület bármilyen irányú és célú fejlesztése a konkrét helyszínek mellett az egész térségben érezteti hatását. A világörökségi területek fenntartható, történelmi és táji követelményeknek megfelelő fejlesztése érdekében minden esetben elengedhetetlen az adott kutatások eredményeinek és a fejlesztések térségre gyakorolt hatásainak vizsgálata is. 15

16 Az UNESCO Világörökségi Bizottsága 1996-ban az akkor ezer éves Pannonhalmi Bencés Főapátságot a világörökség részévé nyilvánította. A kulturális- és történelmi értékként számontartott épületegyüttes mellett a Főapátságot körülvevő természeti környezet is a világörökségi helyszín részévé vált. Pannonhalmán az épített műemlékekkel szorosan összekapcsolódik a természeti és tájképi örökség, a természetes és a művi környezet olyan egységet képez, melynek fenntartása és előremutató fejlesztése kizárólag komplex, mindenre kiterjedő szemlélettel lehetséges TALAJTANI ADOTTSÁGOK A terület természetföldrajzi besorolását illetően hosszú ideig kétségek merültek fel. Míg a Pannonhalmi dombságot a geográfusok egy része régebben is a Bakony nyúlványának tartotta, addig Cholnoky Jenő szerint a terület, melyet a Bakonytól egy harántmélyedés földrajzilag is elválaszt, mind tektonikai, mind földtörténeti szempontból lényegesen eltér a Bakonytól. (Cholnoky 1929) A Bakony felől északnyugati irányban a Kisalföldbe nyúló Pannonhalmi dombság a jelenleg is érvényben lévő természetföldrajzi besorolás szerint a Dunántúli-középhegység (nagytáj), Bakonyvidék (középtáj), Sokorói-dombság (kistáj) része. A Bakony északnyugati előtere és a Győri-medence süllyedéke között húzódó három dombvonulat élesen elkülönül a szomszédos tájtól, mindenfelől alacsony hordalékkúp-síkságok keretezi. A térszín körülbelül 150 méterrel magasabb a környéknél, szigetszerűen emelkedik ki a Kisalföldből, sajátos mikroklímával, talajtani és élővilági adottságokkal rendelkezik. Ezen okokból kifolyólag a térség önálló egységként vizsgálható, sajátos mikroklímával, talajtani és élővilági adottságokkal rendelkezik (Stefanovits et al 1999) A sík területek feltöltése mellett a vízfolyások a hegylábi felszínek felszabdalásával szelíden hullámzó dombsági tájakat alakítottak ki. (Kocsis 2002) Földtani felépítését tekintve a dombvonulat felsőpliocén középhegységi eredetű kavicsoshomokos összletekkel, lejtőüledékkel, valamint homokos lösszel borított, jórészt pannon üledékekből (agyag, agyagmárga, homokkő, homok) álló dombság. A különféle üledékek pontos rétegsorrendjét 210 méteres mélyégig egy 1912-ben végzett fúrás Vid Gyula Gábor osb által végzett részletes elemzése tartalmazza, valamint a vizsgált helyszín földtani felépítéséről további adatokkal szolgál a Paskesz-féle téglavető pannonhalmi agyagbányájának leírása is. (Vid 1918) Kialakulása fiatal, elsősorban újharmad- és negyedidőszaki, illetve holocén földtanigeomorfológiai folyamatok (üledékképződés, kéregmozgások) munkájának eredménye. A pannon végi kéregmozgások következményeként a két fővölgy besüllyedt, a három vonulat kiemelkedett, s összességében sakktáblaszerű szerkezetűvé vált. A dombság területére a Würmben jelentős mennyiségű lösz rakódott le, mely vastagsága az áthalmozódások miatt helyenként elérheti akár a 20 métert is. (Hortobágyi 1988) A dombvonulatok száma mellett maguk a dombok is hármas tagozódást mutatnak: a völgyi részeken egyfajta allúvium található, amit egy eróziónak erősen kitett lépcsős felszín követ, legfelül kiemelt dombhátakat találunk. (Juhász 1983) A Pannonhalmi dombság lejtőjén relatív kis távolságon belül is igen változatos tulajdonságú kőzetrétegek bukkannak elő (homok, homokkő, márga, agyag). Ahol az enyhe lejtésű völgyek agyagba mélyülnek, értelemszerűen nedvesebb termőhelyek alakulnak ki. (Stefanovits 1992) A Főapátsághoz vezető utak több helyen vízmosásokban, horgokban vezetnek, melyek lehetővé tették a Várhegy szelvényének elkészítését. 16

17 1. ábra: A Szent Márton-hegy szelvénye (Vid Gy alapján Pottyondy Á. 2011) 1 = homok; 2 = agyag; 3 = homok, homokkő (5º K-i dőlés); 4 = agyagrétegek; 5 = durva homokkő (20º K-i dőlés); 6 = sárga agyag; 7 = kékesszürke márga; 8 = sárga homok; 9 = kékesszürke márga; 10 = sárga homok homokkőkonkréciókkal; 11 = szürke laza homokkő (20º ÉK-i dőlés); 12 = sárga homok; 13 = agyag;v = vetődések 2001-től kezdődően a területen végzett terepi kutatásokat a botanikai és ornitológiai felvételezések mellett talajtani vizsgálatokkal is kiegészítettük, melyek jegyzőkönyvei és jelentései is rendelkezésünkre állnak. A térség az Agrotopográfiai térképen önálló egységként szerepel. Főbb adottságai a következők: - A talaj típusa és altípusa: ABET - Talajképző kőzet: löszös üledék - Fizikai féleség: vályog - Agyagásványi összetétel: domináns mennyiségben csillámszerű agyagásványok, valamint kevesebb vegyesrácsú ásvány - Vízgazdálkodás: közepes víznyelésű és vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talaj - Kémhatás: gyengén savanyú - Szervesanyag-készlet: t/ha - Termőréteg vastagság: 100 cm A térkép által közölt adatokat a helyben végzett vizsgálatok csak részben igazolják. A gyengén savanyú kémhatás és a valóságban túl nagynak tűnő termőréteg vastagság ugyanis csak kis területre korlátozódik. (Hortobágyi 1988) Az egész területet évszázadokon keresztül nagyon intenzív antropogén behatások érték, ezáltal nem ritka, hogy a domboldalak felső részein 70-90%-os a talajpusztulás. A mezőgazdasági tevékenységek következtében az eredeti erdőtakaró már több száz évvel ezelőtt eltűnt, a talajok jó része az erdőtakaró hiánya miatt felgyorsuló erózió áldozatául esett. Pannonhalma és környéke híres történelmi borvidék, a nagy múltra visszatekintő szőlőtermesztés ugyanakkor kiemelkedő mértékben járult hozzá az eredeti talajok elpusztulásához. A nyílt, lejtő irányban művelt felszínek nagyon gyorsan erodálódtak, a lankásabb részeken pedig sok helyen forgatott talajok alakultak ki. 17

18 Átlagos havi átlaghőmérséklet [Celsius] A dombságot több helyen barnaföld borítja, melynek az itteni tájnyelvben a szőkeföld a megfelelője. Az ilyen talajú területeken jelentős a szőlőültetvények aránya ÉGHAJLATI ADOTTSÁGOK Pannonhalma térsége a Bakony és a Kisalföld között éghajlatilag is átmenetet képez. Míg a Pannonhalmi-dombság mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, enyhe telű, addig a Bakony nála jóval hűvösebb, csapadékosabb, a Kisalföld pedig némileg melegebb, szárazabb éghajlattal bír. (Marosi és Somogyi 1990) Az évi napfénytartam összege a dombság területén óra, aminek havi eloszlása relatív nagy ingadozásokat mutat: míg júliusban akár a 280 órát is meghaladhatja, addig decemberben és januárban csupán órát süt a nap havonta. Az éves középhőmérséklet több év adatsora szerint Pannonhalmán 9,8 Celsius fok. körül alakul. Középhőmérsékletét tekintve a leghidegebb hónap a január (-1,9 C), a legmelegebb pedig a július (+20,5 C). Ezek az értékek a Bakony irányában értelemszerűen csökkennek, míg a Kisalföld felé haladva növekednek. A Pannonhalmához jelenleg legközelebb (Likócson) működő mérőállomás 30 év átlagos havi átlaghőmérséklet adatait mutatja az alábbi grafikon: Likócs ( ) ,8 20, ,8 10,8 10,7 5,8 4,9 1,4 1-0,4 Jan Febr Márc Ápr Máj Jún Júl Aug Szept Okt Nov Dec 2. ábra Átlagos havi átlaghőmérséklet [ C] (Likócs, ) Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat Éghajlati Osztály A térségben a leggyakoribb szélirány a nyugati és az északnyugati, a legritkább a délkeleti irányból fújó. A szélviharos napok száma évente 50 körül alakul. A terület fentebb vázolt szigetszerűsége okán a különböző irányokból érkező szelek rendkívüli erősséggel tudnak rátörni a területre. A világörökségi helyszín egyike a térség legszelesebb területeinek. A dombságra egy évben átlagosan 600 mm csapadék hull, mely az északi részeken jellemzően mm, a Bakonyhoz közeledve mm között alakul. A csapadék éves eloszlása egyenlőtlennek mondható. A legtöbb csapadék júniusban és júliusban esik (átlagosan 70 mm), míg télen és kora tavasszal ennek mindössze fele (átlagosan 35 mm) jelentkezik. A legszárazabb hónap a január és a március. Érdekes, hogy a csapadékos napok száma augusztusban a legkevesebb, ugyanakkor ez a hónap az egyik legesősebb az ilyenkor kialakuló heves záporok és zivatarok az erózió egyik legfőbb okozói. 18

19 Átlagos havi csapadékátlag [mm] 80 Ravazd ( ) Jan Feb Már Ápr Máj Jún Júl Aug Szept Okt Nov Dec 3. ábra Átlagos havi csapadékátlag [mm] (Ravazd, ) Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat Éghajlati Osztály A csapadékos napok száma a sokévi átlag szerint körül alakul, azonban ebből csak nap olyan, amikor a csapadék meghaladja a 10 mm-t. Évente átlagosan nap esik hó, mely vastagsága általában nem haladja meg a 30 cm-t. (Boda 2003) Az éghajlatra vonatkozó adatokat az 1800-as évek végétől rendszeresen feljegyezték Pannonhalmán, ahol a Kerengő udvarában naponta három alkalommal (7, 13, 21 órakor) mérték a hőmérsékletet, a légnyomást, a szél irányát és erősségét, valamint a felhőborultság mértékét. A meteorológiai vizsgálatok sajnos a legutóbbi évtizedekben ritkultak, illetve elmaradtak. Annak ellenére, hogy szerte a domboldalakon eróziós völgyekkel találkozunk, vízrajzát tekintve a terület felszíni és felszín alatti vizekben szegény. A dombság két fő vízgyűjtője a két fővölgy, melyekben a Sós-ér (Sásos-ér), illetve a Pándzsa patak gyűjti össze és vezeti el a vizeket északi irányba. Mindkét patak a Rábába torkollik. A Sós-ér vízhozama nagyjából fele a Pándzsáénak (0,7, illetve 1,55 m 3 /sec), mely a térség legjelentősebb vízfolyása. A dombság területén több forrás, illetve mesterségesen felduzzasztott halastavak is találhatóak. A világörökségi helyszínen, illetve annak szűkebb környezetében állandó vízfolyás nem található. A talajvíz mélysége átlagosan 2-5 méter, de a magasabban fekvő dombi részeken olykor csak méteres mélységben található VEGETÁCIÓ A Pannonhalma a Pannonhalmi dombság keleti vonulatán, a Dunántúl északi részén, a Kisalföld közepén helyezkedik el. A Bakony irányából mintegy 30 kilométerre a Kisalföldbe nyúló dombság élesen elkülönül a szomszédos tájtól, mindenfelől alacsony hordalékkúp-síkságok keretezik. A szigetszerűen kiemelkedő térszín átlagosan 150 méterrel magasabb a kisalföldi környezetnél, sajátos mikroklímával, talajtani és élővilági adottságokkal rendelkezik. A terület a növényföldrajzi besorolás szerint az Alföldi flóravidék (Eupannonicum) Arrabonicum flórajárásának és a Dunántúli-középhegység (Bakonyicum) flóravidék Vesprimense flórajárásához tartozik, annak határán fekszik. (Soó 1960) A hegység és a síkság közti átmeneti dombvidék élővilága meglehetősen nagy diverzitású, heterogén: mind a hegységi (Carex montana, 19

20 Viola montana, stb.), mind a síksági, melegebb területeket kedvelő fajok (Adonis vernalis, Orchis purpurea, stb.) előfordulnak benne. Magyarország természetes növénytakaró térképe szerint a termőhely klímáját 50% relatív páratartalom és mm-es évi csapadék jellemzi. Ennek megfelelően az eredeti (zonális) erdőtársulás minden valószínűség szerint cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris) volt, melyben helyenként nyílt társulások (homokpusztagyepek (Festucetum vaginatae) és pusztagyepek (Festucion sulcatae)) is megjelenhettek. A területen tökéletesen háborítatlan erdő napjainkban már nem található. A ma mindenhol gyakori akácosok telepítése már az 1860-as években elkezdődött. A Pannonhalmi Főapátság erdeiben 1869 és 1872 között akáccsemetét ültettek el a természetes erdőtársulások helyére (Boda L. 2003) Az elmúlt évszázadok alatt zajló emberi tevékenység folytán a területen tökéletesen háborítatlan természetes élőhely nem található, az egykori természetes növénytársulások helyét jórészt szántók, szőlők, gyümölcsösök, valamint különböző korú telepített erdők borítják. A diverz élőhelyi adottságoknak, valamint az ezredéves múltra visszatekintő változatos területhasználati módoknak köszönhetően a vizsgált terület az átlagosnál némileg változatosabb élővilágnak ad otthont. A dombság egészét tekintve mintegy ezer növényfaj jelenléte ismert, melyek jelentős része a műemléki környezetben és / vagy a világörökségi helyszínen is megtalálható. Kiemelkedő számban találkozhatunk a dombságban a különféle orchideákkal, melyek közül kiemelt értéket képvisel a pókbangó (Ophrys sphegodes). (Schmidt 2005) A meredek domboldalakon az erdőkben több helyen találkozhatunk homoki gyepekkel, illetve azok beerdősödött maradékaival. Ezekben a löszös-homokos talajon kialakult társulásokban sok olyan növény is előfordul, melyek a Duna menti meszes homokpusztákon is gyakoriak (Adonis vernalis, Pulsatilla grandis, stb.). (Schmidt, Lengyel 2008) A felhagyott kaszálók és legelők területét fokozatosan fás vegetáció borítja el, melynek terjedése a kutatásaim során vizsgált fényképfelvételeken jól nyomon követhető. A Pannonhalmi dombság lejtőjén relatív kis távolságon belül is igen változatos tulajdonságú kőzetrétegek bukkannak elő (homok, homokkő, márga, agyag). Ha egy enyhe lejtésű völgy agyagrétegbe mélyül, területe-értelemszerűen nedvesebb termőhellyé válik, ezért találkozhatunk gyakran ezen az általában száraz térszínen nedves rétek növényeivel is. (Hortobágyi 1988) A dombság két fővölgyének területén egykor nedvesebb élőhelyek társulásai (fűzesek, égeresek) voltak megtalálhatók, mára ezek helyét is szántók, vagy telepített erdők vették át. A vizsgált területet borító vegetációra vonatkozóan a legkorábbi időszakokból legnagyobbrészt közvetett módon nyerhetők információk. A különböző levelek, birtokösszeírások helyenként növénytani utalásokat is tartalmaznak. A jórészt helyhatározási céllal említett erdők, nagyobb fák, nádasok mellett a vadon élő növényzet pontosabb összetételére vonatkozóan alig találunk utalást. Jóval több adat áll rendelkezésünkre az úgynevezett hasznos növényeket illetően, melyekből a mindennapi élethez szükséges anyagokat állították elő, illetve melyeket gyógynövényként hasznosítottak. Az egyik legelső ilyen fajlistát a már említett, 820 körül keletkezett St. Galleni kolostorterv tartalmazza, mely ágyásonként feltűnteti a kolostor kertjében termesztett gyógynövények nevét is. Joggal feltételezhető, hogy a 996-ban alapított bencés apátság kertjében is ezek, vagy hasonló növények kaptak helyet. A nem gyógy- vagy haszonnövények tudatos telepítésére, vizsgálatára vonatkozóan szinte egészen a ma is létező arborétum 1802-ben történő alapításig alig találunk irodalmi adatokat. Ennek helyén az alapítást megelőzően kolostori gyógynövényes kert és gazdasági udvar volt után a terület északi felén (ma ez a tulajdonképpeni Arborétum) a gazdasági funkciók egyre inkább háttérbe 20

21 szorultak, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb számban jelentek meg a különböző díszfák és cserjék, melyekre a szerzetesek utazásaik során, illetve cserék révén tettek szert. Bár az apátság környékének leírása több levéltári dokumentumban is megtalálható, a természeti környezet első részletes leírása csupán a XIX. század végén készült. A rend akkori kertésze, Szeder Fábián az arborétumban és a gazdasági területeken található növényekről, valamint ezek kártevőiről készített részletes jegyzeteket. Ezekből kiderül, hogy 1830-ban már 80 olyan fa- és cserjefaj volt a kertben, melyeket tudatosan ültettek, és számon tartották azokat. Néhány olyan egyed is van, melyeket a Főapátság híresebb vendégeihez, vagy jeles történelmi évfordulókhoz köthetünk. Ilyen például a Kazinczy Ferenc által ültetett platán (Platanus hybrida), vagy Magyarország millenniumán, 1896-ban ültetett lucfenyő csoport (Picea abies). (W. Nagy 2000) Az egyenként is értéket képviselő növények mellett az arborétum társulásai, egy növénycsaládot vagy egy faj változatait bemutató fajtagyűjteményei is egyedülállóak. (borbolyafélék Berberidaceae, ciprusfélék Cypressaceae, madárbirsfélék Cotoneaster, loncfélék Lonicera, stb.) Az Arborétum bizonyos pontokon közel 200 éve háborítatlan erdős területei kiemelkedően jó élőhelyet jelentenek a különféle növények és állatok számára, napjainkra a térség egyik legértékesebb élőhelyévé vált. Az Arborétum korai történetéről számos kertészeti napló, birtoklevél, valamint üzemi tervezet, sőt néhány szépirodalmi munka is tanúskodik (Szeder 1841, Szeder 1843, Kazinczy 1831). Az újabb kori (XX. századtól kezdődő) időszakban az arborétumban többször készítettek átfogó növény- és állattani felmérést. Ezek eredményeire alapozva több kezelési terv is készült (Varga 1969; Pilisi Állami Parkerdőgazdaság 1984; Pottyondy et al. 2006) melyekben a természeti értékek részletes leírása is megtalálható. Herbáriumi lapok már 1843-as keltezéssel is találhatóak a pannonhalmi gyűjteményben, mely ettől kezdve folyamatosan gyarapodott. (A Főapátságban működő tanárképző főiskola számára készített, rendkívül gazdag, régisége ellenére is kiváló állapotban lévő herbáriumot az 1950-es években a bencés rend feloszlatása körüli bizonytalanságok miatt Pécsre menekítették, ahol a későbbiekben Vöröss László Zsigmond dolgozta fel és készített róla publikációkat. A több korból származó, saját gyűjtések, cserék és vásárlások révén összegyűlt herbáriumi anyag sajnálatos módon azóta sem került vissza Pannonhalmára.) Egy 1959-es felmérés jegyzőkönyveiben már 22 tűlevelű és 130 lombos fafaj listáját találjuk (Papp 1959) Az arborétumot az Országos Természetvédelmi Hivatal 1963-ban természetvédelmi területté nyilvánította, 1996-ban pedig a Főapátsággal együtt az arborétum is az UNESCO Világörökség Listájára került. A Pannonhalmi dombság legértékesebb élőhelyeit 1992-ben az akkor létrehozott Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részévé nyilvánították. Ezen területnek a világörökségi helyszín három nagyobb erdőfoltja is része: a Várhegy, illetve a Boldogasszony kápolna dombjának oldalát takaró parkerdők, valamint az Apátsági Arborétum. A világörökségi terület természeti értékeinek komplex vizsgálata már jóval az UNESCO os döntése előtt megkezdődött. Az Apátsági Arborétumban, illetve a kolostor közvetlen környezetében végzett ornitológiai és botanikai felméréseinket később a műemléki környezet egészére kiterjesztettük (Rékási et al , Hortobágyi et al ). Pannonhalma környékének botanikai értékeit Polgár Sándor is kiemelt helyen említi 1941-ben publikált munkájában (Polgár 1941). Hortobágyi Cirill a világörökségi helyszín és közvetlen környezetének részletes botanikai kutatásának eredményeit a korábbi irodalmi adatokkal fésülte össze (Hortobágyi 1988). A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet botanikai értékeiről Horváth Lajos készített összefoglaló tanulmányt (Horváth 1994), illetve ezzel egy időben adták ki Szűcs Mihály A Sokoróihalomvidék című, botanikai, faunisztikai és talajtani adatokat tartalmazó tanulmányát is (Szűcs 1994). Napjainkban a térségben Schmidt Dávid végzett botanikai kutatásokat, aki többek között a 21

22 Pannonhalmi dombság területén 2005-ben megtalálta a méhbangót (Ophrys apifera) is (Schmidt 2005; Schmidt 2008) A VIZSGÁLT TERÜLET ÁLLATVILÁGA A tájhasználatban bekövetkező változások során élőhelyek keletkeztek és szűntek meg, ami a terület faunájára is nagy hatással volt. A korábban a vizsgált területen működő istállók és ólak, gyümölcsös kertek és szántók megszűntével például több, azelőtt rendszeresen jelen lévő faj tűnt el, vagy vált ritka vendéggé pl.: füsti fecske (Hirundo rustica). (Rékási 2000) A művelés alól felhagyott területeken fokozatosan kialakuló természetközeli területek arányának ugrásszerű növekedése ugyanakkor a rejtettebb életmódot kedvelő fajok számának gyarapodásához vezetett. A hosszú idő óta bolygatatlan területeken olyan ritkaságok fészkelnek, mint a fekete harkály (Dryocopus martius) vagy a szürkebegy (Prunella modularis), de számos védett ízeltlábú (Pl.: szarvasbogár (Lucanus cervus), kardos lepke (Iphiclides podalirius), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo)) is egyre nagyobb számban figyelhető meg. (Horváth 1994) A terület gazdag rovarvilága különös tekintettel a lepkékre további részletes kutatásokra érdemes! A terület felszíni és felszín alatti vizekben szegény, ezért is kiemelkedő jelentőségű az Arborétumban a korábbi úszómedence helyén kialakított, mesterséges tavacska, amely a kert állatvilágának egyedüli itatóhelye. Ebből is fakad, hogy a kétéltűeket és a hüllőket elsősorban a kevésbé vízhez kötött fajok képviselik, mint az erdei béka (Rana dalmatina), vagy az erdei sikló (Elaphe longissima), a gyíkok közül a fürge gyík (Lacerta agilis) és a zöld gyík (Lacerta viridis) is. Országos viszonylatban is kiemelkedő értéket képez a vizsgált terület madárvilága. Olyan ritkaságokat is sikerült megfigyelni, mint a hajnalmadár (Trichodroma muraria), vagy a térségben ritka daru (Grus grus), de európai viszonylatban is gazdag populációt alkot a gyurgyalag (Merops apiaster) és a holló (Corvus corax) is. A terület madárvilágáról Dr. Rékási József és a Pannonhalmi Madarász Kör készített publikációkat, tudományos jelentéseket. (Rékási 1988, 1990, 2000) Míg az Arborétumban az emlősöket elsősorban a kisebb termetű fajok képviselik (mókus (Sciurus vulgaris), a korai denevér (Nyctalus noctula)), addig a világörökségi helyszín és a műemléki környezet egyéb területein a nagyobb testű vadak is rendszeresen előfordulnak (Pl.: őz (Capreolus capreolus), vaddisznó (Sus scrofa), borz (Meles meles)). A dombvonulatok gerinci részeit az elmúlt évtizedekben ismét összefüggő, kiemelkedő fontosságú ökológiai folyosót alkotó erdő borítja, mely a térség vadállománya számára a Bakony és a Kisalföld közötti egyik legfontosabb közlekedési útvonallá vált. (Boda 2003) 3.2 A FŐAPÁTSÁG MINT VILÁGÖRÖKSÉG Világ Kulturális és Természeti Örökségének Védelméről szóló UNESCO egyezmény az UNESCO 17. közgyűlésének keretében (Párizs), november 16-án jelent meg. Az egyezményt ez idáig 186 tagország ratifikálta. A csatlakozással a részes államok elismerik, hogy az országuk területén található, a Világörökség Jegyzékbe felvett helyek a nemzeti szuverenitás és tulajdonjog megsértése nélkül a világörökség részét képezik. Az Egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott és Törvényerejű rendelet formájában jogrendjébe építette. A Világörökség Egyezmény Budapesten, 2002-ben megfogalmazott 4 stratégiai célja (az úgynevezett 4C) a következő: - A Világörökség Lista hitelessége (Credibility of World Heritage List) - Megőrzés (Conservation) - Kapacitás-építés (Capacity-building) - Kommunikáció (Communication) 22

23 A világörökség védelme érdekében az egész nemzetközi közösségnek együtt kell munkálkodnia. A csatlakozó országok arra is kötelezettséget vállalnak, hogy az utókor számára megóvják saját nemzeti örökségüket, beleértve a Világörökség Jegyzékben nem szereplő javakat is. A Magyar UNESCO Bizottság a világörökséggel kapcsolatos tevékenységét a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságával (VMNB) együttműködve végzi. A VMNB dönt arról, hogy a hozzá beérkezett javaslatok alapján mely helyszíneket tartja esélyesnek és érdemesnek egy valamikori felvételre a Világörökségi Listára. Jelenleg többek között a Tihanyi félsziget a Tapolcai-medence tanúhegyeivel és a Hévízi tóval (Kultúrtáj), a Komáromi erődrendszer (Kulturális), és az Ipolytarnóci ős-élőhely (Természeti) is szerepel a Magyar Várományosi Listán. A természeti és kulturális épített értékek Világörökség Listára vételéről az UNESCO Világörökség Bizottsága éves kongresszusán dönt. A szigorú felvételnek ez idáig 890 helyszín felet meg 148 állam területén. Közülük 689 kulturális, 176 természeti kategóriában vált a Világörökség részévé. További 25 helyszín besorolása egy ún. vegyes kategóriába történt, mivel ezek mind a kulturális, mind a természeti kategória kritériumainak megfelelnek. A Veszélyeztetett Helyszínek Listán jelenleg 31 kulturális és természeti helyszín szerepel. Hazánk 2002 óta 8 világörökségi helyszínnel képviselteti magát a Világörökségi Listán: 1. táblázat: Világörökségi helyszínek Magyarországon Ssz. Helyszín Besorolás éve Kategória 1. Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed, az Andrássy út és történelmi környezete 1987 Kulturális 2. Hollókő ófalu és táji környezete 1987 Kulturális 3. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai 1995 Természeti 4. Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete 1996 Kulturális 5. Hortobágyi Nemzeti Park Puszta Kulturális kultúrtáj 6. Pécsi ókeresztény sírkamrák 2000 Kulturális 7. Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj Kulturális kultúrtáj 8. A tokaji történelmi borvidék Kulturális kultúrtáj A Pannonhalmi Főapátság (valamint a közvetlen szomszédságában található Millenniumi emlékmű és a Boldogasszony kápolna) 1949 óta áll műemléki védettség alatt. Törzsszáma 3555, azonosító száma A Főapátság világörökségi helyszínné való minősíttetésének szándéka szorosan összefügg a monostor 1000 éves millenniumával. Az évfordulóra való felkészülés során merült fel a gondolat, hogy a magyarság egyik legfontosabb történelmi és vallási központja méltán szerepelhetne az egész emberiség közös örökségét képező helyszínek rangos listáján. Az évfordulóra való felkészüléssel párhuzamosan a Főapátság, valamint az egyéb illetékes szervezetek (minisztériumok, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, stb.) által delegált szakemberekből álló munkacsoport elkészítette a jelöléshez szükséges hatalmas tanulmányt és annak mellékleteit. A világörökséggé való nyilvánításhoz a jelölt helyszínnek azon túl, hogy megfelel a hitelesség (történelmi autentikusság) kritériumának, kulturális kategóriába való jelölés esetén az alábbi hat kritérium közül legalább egynek meg kell felelnie: I. Az emberi alkotószellem remekműve (pl. Tadzs Mahal, Akropolisz, gízai piramisok); II. Egy meghatározott időszakon vagy kulturális területen belül jelentős mértékben hatott az építészet / a technológia / a műemlékek / a várostervezés / a tájkialakítás fejlődésére (pl. Budapest Duna-parti látképe és a Budai Várnegyed); 23

24 III. IV. Egyedi (de legalábbis kivételes) megtestesítője egy élő vagy már letűnt civilizációnak (pl. Pécsi ókeresztény sírkamrák, Tokaji történelmi borvidék); Egy építészeti stílus / együttes / technológia, vagy az emberiség történelme egy vagy több korszakát tükröző táj kiemelkedő példája (pl.: Budapest, Pannonhalmi Bencés Főapátság, Pécs, Hortobágy); V. Egy vagy több kultúrát képviselő, hagyományos emberi letelepedés vagy területfoglalás kiemelkedő példája (pl. Hollókő ófalu, Hortobágy, Fertő kultúrtáj); VI. Kapcsolódik kivételes, egyetemes jelentőségű eseményekhez vagy élő hagyományokhoz, ideákhoz vagy meggyőződésekhez, művészeti vagy irodalmi művekhez ez a kritérium csak egy másik kritériummal együtt alkalmazható (pl. Pannonhalmi Bencés Főapátság). A Főapátságot a Magyar Világörökség Bizottság kulturális örökségként a III. és a VI. kritériumba foglaltak teljesülésére való hivatkozással terjesztette elő a listára való felvételre. Mivel az épületegyüttes a természeti környezetével szoros egységet képez, felmerült még a helyszínnek kultúrtájként való jelölése is. A kulturális örökségek között az olyan történeti tájakat nevezzük kultúrtájnak, amelyek az ember és a természet kölcsönhatása révén alakultak ki azaz emberkéz alkotta őket, de a természeti hatásokkal szervesen együttműködve. A kultúrtájaknak három típusát különböztetjük meg, melyek közül Pannonhalma esetében a második merült fel lehetséges alternatívaként: - Az ember által tudatosan megtervezett és kialakított tájképek, beleértve az épületekhez vagy épületegyüttesekhez kapcsolódó kerteket és parkokat is (pl. a Versailles-i kastély kertje); - Olyan tájak, amelyek fejlődőképesek és egy fejlődési folyamatot tükröznek, amelyek jelenlegi formája természetes környezetükhöz való kapcsolódásuk vagy arra való reagálásuk révén alakult ki (pl. ide tartozik hazánk három kultúrtája, a Hortobágy, a Fertő kultúrtáj és a Tokaji történelmi borvidék is); - Ún. társult értékeket hordozó (asszociatív) kultúrtájak, amelyek vallási, művészeti vagy kulturális jelenségeikkel kötődnek a természeti elemekhez (pl. a Tongariroi hegyvidék Új- Zélandon, amelynek vallási jelentősége van a maorik számára). Az október 16-án beküldött pályázati anyag részletes tanulmányozását követően 1996 februárjában az UNESCO Világörökség Bizottságának szakemberei egy helyszíni bejárás során személyesen is részletesen megismerhették a világörökségi rangra jelölt pannonhalmi helyszínt. Az UNESCO Világörökségi Bizottságának 10 hónappal később, december 2. és 7. között a mexikói Méridában tartott 20. ülésén, Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete HU-758-as nyilvántartási számmal, kulturális örökségként felkerült a nemzetközi szervezet hivatalos világörökségi listájára. A Bizottság az eredeti előterjesztésben felterjesztett kritériumok között változtatást eszközölt. Mivel a III. kritériumot ( Egyedi (de legalábbis kivételes) megtestesítője egy élő vagy már letűnt civilizációnak. ) nem tartotta megalapozottnak, a helyszín kultúrtájként való definiálását pedig a lehatárolt terület relatíve kicsi mérete miatt nem tudta támogatni, ezen kettő mintegy ötvözeteként a IV-es kritérium elfogadását javasolta. Ezzel a döntésével kívánta a Bizottság hangsúlyozni a Főapátság és környezetének ember alkotta, valamint a természeti-környezeti értékei közt fennálló harmónia egyedülállóságát ( Egy építészeti stílus / együttes / technológia, vagy az emberiség történelme egy vagy több korszakát tükröző táj kiemelkedő példája ). 24

25 A Főapátságnak a természeti környezetével, valamint az őt körülvevő tájhoz való szoros kötődését, az azzal való szerves egységét a Bizottság a helyszín hivatalos elnevezésének megválasztásával is elismerte: komoly üzenettel bír, hogy a Pannonhalmi Főapátság mellett a hivatalos névben annak közvetlen természeti környezete is szerepel! A Bizottság az egyébként csak egy másik kritériummal együtt alkalmazható VI. kritériumban foglaltakat megalapozottnak tekintette ( Kapcsolódik kivételes, egyetemes jelentőségű eseményekhez vagy élő hagyományokhoz, ideákhoz vagy meggyőződésekhez, művészeti vagy irodalmi művekhez ). A világörökségi listára való felvétel indoklásában a Bizottság kiemeli, hogy a Pannonhalmi Bencés Főapátság mind építészeti struktúrájában, mind eszmevilágában az évezredes, folyamatos használat alatt fejlődött, a még ma is aktív keresztény monostorok egyik egyedülálló példája, melynek szerzetesközössége tágabb környezetében, azaz egész Közép-Európában hozzájárult a kultúra fejlesztéséhez és a kereszténység terjedéséhez. A világörökségi helyszínek listára való bejegyzései között egyedülálló módon a tömör összefoglalót további egy mondattal egészítették ki, mely szerint mivel a bencés szerzetesek mindenkor a térség országai és nemzetei közötti béke elérésére törekedtek, tulajdonképpen az UNESCO szellemisége korai harcosainak tekinthetők. Ezek azok a kiemelkedő, egyetemes értékek, melyekkel a Főapátság 1996-ban (alapításának évfordulóján) kiérdemelte felvételét az UNESCO Világörökségi Listájára. A világörökségi helyszín területi lehatárolásának, egységes térképi megjelenítésének legutóbbi felülvizsgálatára 2007-ben került sor. (32COM 8D 2007) A jelenleg érvényben lévő lehatárolás szerint a világörökségi helyszín kiterjedése 47.4 hektár, melyet egy 310 hektár kiterjedésű, úgynevezett műemléki környezet veszi körül. 4. ábra A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín (piros) és a műemléki környezet (kék) határa 25

26 A világörökségi helyszín körül kijelölésre került műemléki környezet valójában nem más, mint a belső, legértékesebb területeket körülvevő pufferterület. Célja a bencés rend hagyományai szerint a tájból kiemelkedő dombra telepített és minden irányból messzire látható Pannonhalmi Főapátság nemzetközi jelentőségű műemlék-együttes tájképi látványának és kilátásának teljesebb védelme, valamint az épületegyütteshez méltó, minőségi épített környezet alakításának elősegítése, mind a sajátos szerkezetű és beépítésű történelmi településrészeken és bevezető utak mentén, mind pedig az új beépítésű területeken. Ahogyan a terület rendeltetésének meghatározásából is kitűnik, a műemléki környezetben meglehetősen változatos rendeltetésű helyszínek találhatók: települési belterület, tanyás környezet, mezőgazdasági földek, közutak. A világörökségi helyszíntől eltérően, melynek csekély számú, jól körülhatárolható tulajdonosi köre van, itt sok ezer tulajdonossal, ennek megfelelően hihetetlenül összetett területhasználati rendszerrel kell számolni. Annak ellenére, hogy a világörökségi helyszín csak töredéke a műemléki környezet területének, mégis közel ugyanannyi területhasználati funkció jelentkezik rajta, a terület rendeltetésének mibenlétére vonatkozóan nagymértékű funkciótorlódás alakult ki. Azzal, hogy egy adott helyszín felkerül a világörökségek listájára, a jelölő országnak, de különösen az adott helyszín menedzsmentjének korántsem érnek véget a feladatai. A helyszín fenntartása, fenntartható fejlesztése érdekében időről időre különböző meghatározott formátummal és fókuszpontokkal rendelkező jelentéseket kell küldeniük az UNESO Világörökség Bizottságának, valamint egy nagyon konkrét kezelési tervet és az adott helyszín egyedi értékeinek állapotát a lehetőségek szerint a legjobban tükröző monitoring rendszert kell kidolgozniuk. A Bizottság ezen jelentések alapján tudja felmérni az egyes helyszínek állapotát, ezek révén jut naprakész információkhoz, és tud adott esetben az átlagos fenntartási módoktól eltérő eszközöket foganatosítani. (Ennek egyik végső fázisa, mikor a helyszín felkerül a Veszélyeztetett helyszínek listájára.) A világörökségi helyszínek kezelési terveit 10 éves ciklusokban szükséges részletekbe menően felülvizsgálni (Pannonhalmán ez legutóbb 2005-ben történt meg.) Az időszaki jelentéseket 6 évente kell a Bizottságnak megküldeni, melyek lényege az alábbi négy pontban foglalható össze: - Megmutatja, hogy az adott ország mennyire tudja saját területén az Egyezményben foglalt alapelveket érvényesíteni; - Mérhetővé teszi, hogy az idő elmúltával mennyire sikerül a világörökségi helyszíneken található értékeket megőrizni, fejleszteni; - Naprakész információkkal szolgál, melyek segítségével a külső körülmények változását, így az esetleges veszélyeztető tényezőket is figyelemmel lehet követni; - Elősegíti a világörökség helyszínek regionális együttműködését, valamint az információcserét. 3.3 FOTÓTÁR ELEMZÉS A Főapátság fotóarchívumában őrzött mintegy felvétel részletes átnézése során kiválogattam azon felvételeket, melyeket fel tudtam használni a világörökségi helyszín tájtörténeti elemzéséhez. A következőkben bemutatott ábrázolások vizsgálatakor kizárólag a természeti környezet, valamint a táj változásaira koncentráltam. Az épített elemekben bekövetkező átalakulások közül csak a tájképre jelentős hatással bíró változásokat jegyeztem fel. A tájtörténeti elemzések során csak a világörökségi helyszínre koncentráltam. A bemutatott felvételek mellett számos olyan fényképet találtam, melyek bár értékes információval bírnak a tájhasználatra vonatkozóan, azonban jelen dolgozat terjedelme nem engedi ezek bemutatását. Ennek értelmében csak azon 55 fényképfelvétel, valamint további 9 légifotó kerül bemutatásra, melyek segítségével a legjelentősebb tájváltozások jól szemléltethetők. 26

27 A digitalizált felvételeket időrend szerint csoportosítva mutatom be. Az egyes csoportok nyitó és záró időpontjául olyan éveket jelöltem meg, melyek során a Főapátság épületegyüttesén kiemelkedően jelentős, egyértelműen látható változtatásokat vittek végbe. Ezek az alábbiak: - Korai ábrázolások (Nem fotótechnikával készült korai (1896. előtti) ábrázolások csoportja.) előtt készült fotók (1896. a Honfoglalás 1000., a Főapátság alapításának 900. évfordulója, a bástyák magasított mellvédjeinek, valamint a Millenniumi emlékmű megépítésének éve.) és 1939 között készült fotók (1939. a Pannonhalmi Bencés Gimnázium megépítésének éve.) és 2000 között készült fotók (Az államosítások, a történelmi bencés birtokrendszer feldarabolásának időszaka.) - Légifotók (Különböző időszakokból származó különleges fényképek.) A különböző csoportokba tartozó, de megközelítőleg egy helyről készített fotókból 5 önálló fotósort is összeállítottam. A világörökségi helyszín területét érintő, a 2000-es évet követő legutóbbi tájváltozásokra és jelentősebb eseményekre külön fejezetben térek ki. A bemutatott felvételek kiválogatása során az is célom volt, hogy a világörökségi helyszínt lehetőleg minden irányból bemutassam. A felvételek vizsgálatának első lépéseként azok készítésének helyét is a lehetőségekhez mért pontossággal beazonosítottam, majd az adott helyszínt felkeresve a felvételeket újrafotóztam, így lehetőség nyílt az archív fényképeken látott tájalkotó elemeknek a jelenlegi állapotokkal való összehasonlítása. A felvételek készítésének helyszíneit az alábbi ábra mutatja: 5. ábra: A vizsgált felvételek készítésének helyszínei (Piros: hagyományos felvételek; Kék: légi felvételek) (Googlemaps alapján Pottyondy Á.) 27

28 A világörökségi helyszín tájhasználatban, tájképben bekövetkező változásait, a változások tendenciáit az eltérő időpontokban készült felvételek összehasonlító elemzése segítségével állapítottam meg. Az archív és jelenkori fényképek elemzését kiegészítettem a területet ábrázoló, különböző korú és méretarányú térképek összehasonlító elemzésével. A térképek önálló és idősoros elemzésének eredményeit egy külön fejezetben mutatom be. A fényképek és a térképek párhuzamos elemzése számtalan többlet információval bírt, egymást nagymértékben kiegészítették. A különböző időből származó fényképek és térképek vizsgálata révén (meghatározott időtávlaton belül) lehetővé vált a tájképi és tájhasználati változások területalapú, idősoros elemzése is, melyet szintén külön fejezetben tárgyalok. 3.4 TÉRKÉPTÁR ELEMZÉS Egy terület tájalakulásának és tájhasználatának vizsgálatakor elengedhetetlen feladat az adott helyszínt ábrázoló térképek vizsgálata. A dolgozat egy korábbi fejezetében bemutatott archív és jelenkori fényképek elemzését kiegészítettem a területet ábrázoló, különböző korú és méretarányú térképek összehasonlító elemzésével. Az egymást követő időszakokban készült térképeket egymás mellé állítva a fotósorokhoz hasonlóan lehetővé vált a tájképi és tájhasználati változások (meghatározott időtávlaton belüli) idősoros elemzése is. A térképek és a fényképek párhuzamos elemzése révén számtalan olyan többlet információt tudtam megszerezni, melyeket csak a fotók, vagy csak a térképek elemzése esetén nem juthattam volna hozzá, a világörökségi helyszínt eltérő formában bemutató ábrázolások egymást nagymértékben kiegészítették. Ellentétben a fényképfelvételekkel, melyek egy bizonyos időponttól kezdődően szinte folyamatosan készültek, térképeket (főleg a korai időből) csak alkalomszerűen rajzoltak. Ennek értelmében a térképeket egyetlen idősorba rendeztem. Bár a bemutatott térképeken a világörökségi helyszínt övező műemléki környezet határa is fel van tűntetve, a tájtörténeti kutatások ezen fázisában is elsősorban a világörökségi helyszínre koncentráltam. A térképek elemzése során vizsgáltam a főbb vonalas létesítmények (utak, vasút, stb.) alakulását, fejlődését, valamint ahol csak lehetett, a világörökséghez tartozó területek felszínborítására vonatkozó információkat is összegyűjtöttem. A világörökségi helyszín tájhasználatban, tájképben bekövetkező változásait, a változások tendenciáit az eltérő időpontokban készült térképek, valamint a korábban bemutatott fotósorok területalapú, idősoros elemzése segítségével állapítottam meg. A tájalkotó elemeket alapvető rendeltetésük szerint az alábbi kategóriákba soroltam: - Természetközeli élőhely - Mezőgazdasági terület - Beépített terület Fenti szempontok szerint a következő fejezetben az alábbi 5 térkép, valamint 2 ortofotó kerül bemutatásra, melyek segítségével a legjelentősebb tájváltozások jól szemléltethetők: 2. táblázat: A kutatás során vizsgált térképek és ortofotók Név Készítés ideje 1. Első katonai felmérés térképe (1:28.800) Második katonai felmérés térképe (1:28.800) Harmadik katonai felmérés felújított térképe (1:25.000) : léptékű térkép : léptékű felmérés Ortofotó Ortofotó

29 A különféle időszakokban készített térképek eredeti lapjai olykor eltérő méretarányban mutatják a világörökségi helyszínt. Az összehasonlíthatóság érdekében a digitalizált térképeket első lépésként torzításmentesen egységesen 1: méretarányúra alakítottam át. Ezt a méretarány választást indokolja, hogy a legutóbbi időszak térképei, valamint a szintén ebben a fejezetben bemutatott ortofotók is ebben a méretarányban készültek. (A térképekhez való nagymértékű hasonlóságuk miatt a világörökségi helyszínt is bemutató ortofotók vizsgálati eredményeit ebben a fejezetben mutatom be.) Mivel azonban jelen dolgozatban a térképeket nem eredeti nagyságukban jelenítem meg, elhelyeztem rajtuk egy 500 méter hosszúságnak megfelelő viszonyítási sávot. Minden térkép északi tájolású, azaz az északi irány a térképek felső oldala felé esik. A tájolást a térképeken az északi irányba mutató nyíl is jelzi. A térképeken piros sávval jelöltem a világörökségi helyszín, valamint kék sávval az azt övező műemléki környezet határvonalát. 3.5 TERÜLETHASZNÁLAT-VÁLTOZÁS ELEMZÉS A különböző korokban készített, a világörökségi helyszínt számtalan irányból megmutató fényképfelvételek, valamint az egymást követő időszakokban készült térképek és ortofotók elemzése alapján lehetővé vált a világörökségi helyszín területhasználati változásainak idősoros bemutatása. A területhasználat vizsgálatakor az egyes részleteket az alábbi három kategória valamelyikébe soroltam: - Természetközeli élőhely (zöld szín) - Mezőgazdasági terület (barna szín) - Beépített terület (sárga szín) A természetközeli élőhelyek közé soroltam mindazon területeket, melyek az adott időszakban semmilyen gondozás alá nem estek, fejlődésüket kizárólag a természeti folyamatok befolyásolták. Ebben az esetben nem tettem különbséget egy teljesen záródott erdő, illetve a jóval nyíltabb gyepterületek között. (Az élőhelyek pontos bemutatása céljából elkészítettem a világörökségi helyszín pontos élőhelytérképét, melyet egy későbbi fejezetben ismertetek.) A mezőgazdasági területek közé soroltam mindazon tájrészleteket, melyek valamiféle művelés alatt álltak, fejlődésüket elsősorban valamiféle emberi tevékenység határozta meg. A különféle művelési ágak között nem tettem különbséget. Ebbe a kategóriába soroltam a szőlőterületeket, valamint a házak közvetlen környezetében található konyhakerti részleteket is. A harmadik kategóriába soroltam mindazon helyszíneket, melyeken valamilyen ember alkotta épület áll, vagy a felületet burkolt vagy burkolat nélküli út takarja. Minthogy meghatározott időszakokat vizsgáltam, az egyes térkategóriák időbeli változását, egymásba történő átalakulását is jelezni kívántam. Ennek bemutatása érdekében az egyes kategóriák közti átmenetet sávozással jelöltem, ahol az alapszín az eredeti kategóriát, a sávozás színe pedig az új kategória fokozatos megjelenését jelenti. A különböző területhasználati kategóriákba tartozó részletek pontos határainak GPS koordinátáit terepbejárások során, GARMIN GPSmap60CSX készülékkel rögzítettem, kiterjedésüket ezt követően Garmin MapSource program segítségével határoztam meg. A lehatárolt térelemeket, valamint területhasználati kategóriájukat térképen ábrázoltam- 3.6 TALAJTANI KUTATÁSOK 29

30 Talajtani vizsgálataim mintaterületéül a Pannonhalmi dombság egyik jellegzetes pontja, a Főapátságot hordozó Szent Márton hegy (Várhegy) és közvetlen környezete szolgált. A talajtani kutatásokat a világörökségi helyszínre koncentráltam, majd a későbbiekben az ezt övező műemléki környezetre is kiterjesztettem. A talajtani minták vételénél és a talajszelvények kijelölésénél elsősorban a talajtani térképezés alapelveit (Várallyay 1987, Baranyai et al. 1989), valamint a domborzati adottságokat és a botanikai szempontokat vettem figyelembe. A talajtani vizsgálatok helyszíni felvételezését mintegy 100 ponton végeztük el Pürckhauerféle szúróbotos technikával (Finnern 1994). Ez az eljárás lehetővé teszi a talajtípus, szint vastagság, szín, fizikai féleség, karbonát, kémhatás és nedvességvizsgálatokat anélkül, hogy a talajokat erősen bolygatná, és alkalmas a talajfoltok durva elkülönítésére is. A mintavétel helyét elsősorban a botanikai szempontból is vizsgált pontokon határoztuk meg, a talajtérképezés iránymutató elveinek figyelembevételével (Szabolcs 1966, Baranyai et al. 1989). A talajtípusok megállapításához és a fúrómagok leírásához Stefanovits (1992) és Szodfridt (1993) munkái szolgáltak útmutatóul. A talajminták fizikai-talajféleségét terepi vizsgálati módszerekkel, valamint az Arany-féle kötöttség segítségével határoztuk meg. (Stefanovits et al 1999) Az erózió és a talajmozgások vizsgálata céljából a keleti vonulat tóthegyi részén egy délkeleti kitettségű talajtani mintaterületet jelöltem ki, mely magán hordozza a dombság természetföldrajzi adottságait. A dombtetőtől a völgyig húzódó részlet a térképek tanúsága szerint hosszú évszázadokig szőlővel volt betelepítve. Az 1950-es évek elején a szőlőket kivágták, helyükön szántókat hoztak létre. A vizsgálatok idején parlagon hagyott szántó mellett jobbra és balra különböző időben felhagyott, eltérő mértékben beerdősödött egykori szántók találhatók. Ezek talajtani vizsgálatával az erózió és a terület borítottságának, valamint a területhasználat módjának összefüggéseire kerestünk válaszokat. 6. ábra: 1 éve parlagolt szántó a talajtani mintaterületen, Pannonhalma (Fotó: Pottyondy Á.) 7. ábra: 10 éve felhagyott parcella a talajtani mintaterületen, Pannonhalma (Fotó: Pottyondy Á.) 30

31 8. ábra: 40 éve felhagyott parcella a talajtani mintaterületen, Pannonhalma (Fotó: Pottyondy Á.) A terület szúróbotos vizsgálata mellett a domb felső középső alsó harmadában vett talajmintákat laboratóriumban is elemeztem. A vett talajminták laboratóriumi elemzése az érvényben lévő szabványok alapján zajlott (Búzás 1988, 1993). A talajmintákat a Szent István Egyetem Tájökológiai Tanszékének laboratóriumában vizsgáltuk. A laborvizsgálatok a következő talajparaméterekre irányultak: - ph (H 2 O, KCl) - CaCO 3 (%) - Arany-féle kötöttségi szám (K A ) - P 2 O 5 (mg/kg) - K 2 O (mg/kg) - Összes szervesanyag (%) A talajok kémiai paraméterei közül a ph-t elektrometriás módszerrel mértük, a CaCO 3 -ban kifejezett összes karbonát-tartalmat a Scheibler-módszerrel határoztuk meg. A talajok felvehető P 2 O 5 tartalmát spektrofotométerrel határoztuk meg. A K 2 O tartalom meghatározását lángfotométerrel végeztük el. A talajminták szervesanyag tartalmát az izzítási veszteség segítségével határoztuk meg. A pontok betájolásához és rögzítéséhez GPS (Global Position System) mérőműszert vettünk igénybe. 3.7 NÖVÉNYTANI KUTATÁSOK Botanikai kutatásaimat a rendelkezésre álló irodalmi források tanulmányozásával kezdtem, melyek segítségével össze tudtam állítani egy olyan kiinduló fajlistát, mely később a terepi vizsgálatok alapját jelentette. Ezek egy része már szintén korábbi irodalmi munkák összefésülését egészítette ki saját kutatási eredményeivel. (Polgár 1941., Ballay é.n., Varga 1969., Hortobágyi 1988., Schmidt 2005) A terepi bejárásokat egy éven belül több alkalommal is megismételtem, a területbejárások során minden növény faj feljegyzésre került. A fajokat Simon (1992, 2000) munkája alapján határoztam, a társulásneveket Borhidi és Sánta (1999) munkája alapján használtam. A terepi bejárások a világörökségi helyszín és az azt övező műemléki környezet mellett kiterjedtek a Pannonhalmi dombság keleti vonulatának, illetve a Pannonhalmi fővölgy egyéb közeli területeire is. Növénytani vizsgálatainknak kiemelt helyszínét jelentette a Főapátság arborétuma. A botanikai felvételezések megkezdése előtt az arborétumot mint élőhelyet vizsgáltuk, ennek alapját a földrajzi helyzet, éghajlati és talajtani adottságok, valamint a társulások alapvető típusainak vizsgálata 31

32 jelentette. Ennek a vizsgálatnak az eredményei szerint az Arborétumot 25 kisebb területi egységre osztottuk fel. A részterületek lehatárolásának alapját Dr. Rékási József 2000-ben készített területi felosztása jelentette. (Rékási 2000) Az egységek határvonalait Rékási eredetileg a sétautak, illetve az arborétum határa alkotta, azonban az élőhelyek kiterjedése miatt ezen néhány helyen változtattunk. Ez a területi felosztás jelentette alapját az Arborétum későbbiekben elkészített élőhely térképének is. 9. ábra: A Pannonhalmi Arborétum területegységei (Rékási J alapján készítette Pottyondy Á.) Ellentétben az egyéb helyszíneken végzett botanikai vizsgálatokkal, ahol elsősorban az ott élő növényfajok legteljesebb botanikai fajlistájának összeállítása volt a cél, az Arborétumban egy olyan listát is összeállítottunk, amely a kert fásszárú növényeit tartalmazza. Ez utóbbi lista célja volt, hogy az arborétum újbóli növény-kitáblázásának alapja lehessen. A védett, veszélyeztetett, illetve a lokálisan értékesnek minősített egyedek helyét pontosan leírtuk, térképen ábrázoltuk, valamint az előfordulási hely GPS koordinátáit is rögzítettük. Vízrajzát tekintve a terület felszíni és felszín alatti vizekben szegény. Az arborétumban állandó vízfolyás nem található. (Az 5. területegységben található kis tavat mesterségesen hozták létre a korábban ott lévő úszómedence helyén.) A talajvíz mélysége átlagosan 2-5 méter, de a magasabban fekvő dombi részeken olykor csak méteres mélységben található. A mesterségesen kialakított vizes élőhely számos védett növényfaj lelőhelye, valamint az Arborétum országos viszonylatban is kiemelkedően gazdag madárvilágának létfontosságú ivóhelye. (Rékási 2000) A növényfajokat táblázatba rendeztem, melyből könnyedén megállapítható, hogy az adott fajt melyik irodalmi forrás említi, illetve melyik terepi felvételezés során találták meg. Ennek révén a faj jelenlétére vonatkozóan időbeli következtetéseket is levonhatunk. 3.8 MADÁRTANI KUTATÁSOK Mivel jelen kutatás célja a világörökségi terület átfogó, komplex természeti feltárása, az állatvilág egészének részletes vizsgálatára a feladatra és az eredetileg kitűzött célokra való koncentrálás okán ebben az esetben nem került sor. Fajgazdagsága, megfigyelhetősége alapján az 32

33 állatvilágra vonatkozó kutatásaimat a madárvilág vizsgálatára, megfigyelésére korlátoztam, amely a környezet változására való nagyfokú érzékenységének, valamint jó megfigyelhetőségének köszönhetően világszerte az egyik legtöbbet használt indikátor-csoport a természeti területek monitorozása, állapotfelmérése során. Ennek célszerűségét erősíti továbbá, hogy 1993-tól részt veszek a vizsgált terület és térségének nagy hagyománnyal bíró ornitológiai kutatásában, helyi és országos jelentőségű monitoring programok felvételezéseiben. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei kiváló alapját jelentették a doktori kutatás keretében elvégzett ornitológiai vizsgálatoknak. A madártani megfigyeléseket az év minden időszakában folytattunk, A területen előforduló fajokat terepi bejárások fajlistái, különböző méretű madárhálók és egyéb elve fogó madárcsapdák (pl. kalitka) befogási adatai, odútelepek foglalási statisztikái, valamint a téli időszakban kihelyezett etetők látogatási megfigyelései alapján állítottuk össze. A befogott madarakat a Dr. Rékási József vezetésével történő, a gyűrűzési szabályoknak és etikának megfelelő gyűrűzést követően minden esetben szabadon engedtük. A területen elvégeztük a Magyar Madártani Egyesület által koordinált, Mindennapi Madaraink Monitoringja c. program szabványosított felvételezéseit is. (Nagy 1998) A kutatások eredményei alapján összeállított fajlista kizárólag a vizsgált területen fészkelő, ott átvonuló, telelő, vagy a fölötte több-kevesebb rendszerességgel átrepülő madárfajokat tartalmazza, a Pannonhalmi dombság, illetve a tágabb térség egyéb területein megfigyelt fajok ebben az esetben nem kerültek feltűntetésre. 2000) Az egyes madárfajokat a Collins határozókönyv segítségével azonosítottuk. (Hermann et al. 3.9 ÉLŐHELY TÉRKÉPEZÉS Az élőhely-térképezést az Európai élőhely-osztályozó rendszert (GHC) szerint végeztem, a széleskörű használhatóságának és európai elterjedtségének okán ami egy UNESCO világörökségi helyszín esetében korántsem elhanyagolható szempont! Mivel ennek az élőhely térképezési módszernek nincsen magyar nyelvű leírása, ezért azt, illetve alkalmazási lehetőségeit az alábbiakban részletesen mutatom be. A GHC térképezés első lépéseként a vizsgált helyszínt kisebb-nagyobb területi foltokra (térelemekre) osztottam, melyek kivétel nélkül besorolhatók a következő, nagyon egyszerűen meghatározható GHC tér-kategóriák valamelyikébe: - Területi elemek (areal element), ahol a minimális ábrázolásra kerülő terület 400 m 2, a részlet minimális szélessége pedig 5 m - Vonalas elemek (linear element), melyek szélesebbek, mint 0,5 m és hosszabbak, mint 30 m - Azon elemek, melyek egyik előbbi kategóriába sem besorolhatók, pont elemként kerültek ábrázolásra (pl. kis tavak) A térképezés következő lépése a körülhatárolt térelemek 6 legmagasabb rendű GHC élőhelytípusba való besorolása. Ennek során elsőként maximum 6 eldöntendő kérdésre kell válaszokat adni, melyek alapján meghatározható az adott térelem általános élőhely-kategóriája legyen szó bár egy 100%-ban beépített területről, vagy éppen egy fokozottan védett természeti területről. Az élőhely kategóriákba való besorolás alapját az egyes térelemekben található fajok Ranquier-féle életforma típusai adják. Egy adott terület élőhely kategóriái összeadódva alakítják ki a terület egység általános élőhely-kategória típusát (GHC), amelyek három nagybetűből álló kódjai az angol kifejezések 33

34 rövidítésével keletkeztek. Az összes többi alkategóriát magukba foglaló hat legmagasabb élőhelykategória a következő: - URB: városi (falusi) területek (URBAN) o Épületek, utak, parkok, konyhakertek, stb. - CUL: mezőgazdasági művelés alatt álló területek (CULTIVATED) o Szántók, gyümölcsösök, szőlők, stb. - SPV: minimális növényzettel rendelkező területek (SPARSELY VEGETATED) o Tengerek, hómezők, sziklafalak, sivatagok, löszfalak, stb. - TRS: fás és bokros területek (TREES / SHRUBS) o Különböző korú és méretű bozótosok, erdők, stb. - HER: minimum 30%-ban vizes élőhelyek lágyszárú növényeivel borított területek (HERBACEOUS) o HER-SHY: egész életük során a vízfelszín alatt élő növényekkel borított vizes élőhelyek (SUBMERGED HYDROPHYTES) o HER-EHY: életük során legalább részben víz fölé emelkedő, vagy a víz felszínén úszó vízinövényekkel borított vizes élőhelyek (EMERGENT HYDROPHYTES) o HER-HEL: vízben gyökerező, de víz fölé emelkedő, évelő növényekkel borított élőhelyek (HELOPHYTES) - Egyéb HER: a területet legalább 70%-ban nem vizes élőhelyek lágyszárú növényei borítják 10.ábra: A legmagasabb rendű (általános) GHC élőhely-kategóriák meghatározásának kérdés-rendszere (Bunce et al alapján készítette Pottyondy Á.) 34

35 Az élőhelytérképezés harmadik lépéseként a lehatárolt, a hat alapvető élőhely-kategória valamelyikébe besorolt térelemekhez az alábbiakban bemutatott szempontrendszer szerint hozzárendeljük az élőhely-kategóriáját jelző specifikus GHC kódo(ka)t: - A térelemen belül minden olyan GHC élőhely-kategória feljegyzésre kerül, amelynek az összborítása eléri a 10%-ot. Az ennél kisebb borítási értéket mutató kategóriákat nem jelöljük. - Egy adott térelem fő életforma típusát a legnagyobb borítási értékkel jelentkező GHC élőhely-kategória jelenti. Amennyiben ez a borítási érték legalább 70%-ot elér, úgy a fő életforma típust ez az egy kategória határozza meg. Abban az esetben, ha két élőhely kategória 30-70, vagy 40-60%-os eloszlást mutat, az általános élőhely-kategóriát ebből a két csoportból képezzük. (Pl. egy tűlevelű fajokkal 40%-ban elegyes lombhullató erdőt a következőképp jelölünk: DEC / CON ahol a DEC a többséget alkotó nyári lombhullatókat, CON a tűlevelű fajokat jelöli.) - Az adott térelemre vonatkozó GHC élőhely-kategóriák közül a kódban legfeljebb csak 2 alkalmazható. - A vegetáció összetételének megállapítása céljából mindegyik vizsgált térelemen 10*10 méteres, random módon kiválasztott kvadrátban cönológiai felvétel készül. Az egyes élőhely-kategóriákon belül csupán azokat a fajokat jegyezzük fel, amelyek borítása az adott élőhely-kategórián belül legalább 30%. Amennyiben egyetlen faj borítása sem éri el a 30%-ot, akkor a két legnagyobb borítási értékkel rendelkező fajt kell feltűntetni. (Ezzel a módszerrel tulajdonképpen az élőhelyek fajoktól független életforma-dominanciáját adjuk meg, ami lehetővé teszi, hogy akár egymástól komoly fizikai távolságra elhelyezkedő térségek is összehasonlíthatóak legyenek.) - A feltűntetett növényfajok kódját tudományos nevük három-három első betűjéből képezzük. (Pl.: kocsányos tölgy Quercus robur QUEROB) A termesztett növények (pl. búza, kukorica) esetében kód helyett a növény teljes nevét is ki lehet írni. Fentiekre szolgál példaként az alábbi, egy elképzelt térelem besorolását ismertető táblázat: 3. táblázat: Egy elképzelt térelem GHC besorolása (Bunce et al alapján készítette Pottyondy Á.) A térelemben Az adott GHC élőhelyben A térelem A térelem található GHC legalább 30%-os borítási általános GHCkódjkódja specifikus GHC- élőhelyek és értékkel rendelkező fajok borítási %-uk kódjai és borítási %-uk FESTPSD (30%) CHE (40%) POAANG (30%) SAN (10%) HER CHE/THE THE (30%) CERASEM (60%) ACHICOL (30%) LHE (20%) MELLOFF (30%) A lágyszárú vegetációval borított (HER) térelem specifikus GHC kódja azért a CHE/THE páros lett, mert benne alapvetően a gyepes formát mutató évelők fordulnak elő (40%), de meghatározó a nagy leveles kétszikű évelők aránya is (30%). Fásszárú vegetáció esetében a GHC kód két részből áll össze, melynek első része a térbeli kiterjedést, a második az élőhely típust jelöli. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín élőhelyeinek feltérképezése során az alábbi részfeladatokat végeztem el: 35

36 - A rendelkezésre álló térképek, fotók, irodalmi adatok beszerzése - Előzetes terepbejárás - Terepi munka, térképezés - Adatfeldolgozás, grafikai ábrázolás - Utólagos terepbejárás, korrekciók átvezetése Az Európai általános élőhely-osztályozó rendszerben használatos élőhely-kategóriákat, valamint azok GHC kódjait bemutató táblázat a dolgozat 3. mellékletében található TERMÉSZETESSÉGI ÁLLAPOT VIZSGÁLAT Egy adott élőhely természetvédelmi értékét az azon található vegetáció fajösszetétele mellett a terület természetességi állapota is nagymértékben befolyásolja. A világörökségi helyszín természetességi állapotát az elkészített élőhelytérképen jelölt élőhelyfoltokra vonatkoztatva, a Seregélyes-féle értékelési rendszer alábbi kategóriái szerint határoztam meg (Seregélyes 1995). 1. A természetes állapot teljesen leromlott, az eredeti vegetáció nem ismerhető fel, gyakorlatilag csak gyomok és jellegtelen fajok fordulnak elő (szántók, intenzív erdészeti és gyümölcskultúrák, bányaudvarok, meddőhányók, vizek betonparttal, stb.). 2. A természetes állapot erősen leromlott, az eredeti társulás csak nyomokban van meg, domináns elemei szórványosan, nem jellemző arányban fordulnak elő, tömegesek a gyomjellegű növények (intenzív gyepkultúrák, fenyérfüves, csillagpázsitos leromlott legelők, szántó vagy gyep helyére telepített erdők, vizek mesterséges, szabályozott mederrel, stb.). 3. A természetes állapot közepesen leromlott, az eredeti vegetáció elemei megfelelő arányban vannak jelen, de színező elemek alig fordulnak elő, jelentős a gyomok és a jellegtelen fajok aránya (túlhasznált legelők, intenzív turizmus által érintett területek, stb.). 4. Az állapot természetközeli, az emberi beavatkozás nem jelentős, a fajszám a társulásra jellemző maximum közelében van, a színező elemek aránya jelentős, a gyomok és a jellegtelen fajok aránya nem jelentős (erdészeti kezelés alatt álló öreg erdők, természetes parti övezettel rendelkező vizek, régebben felhagyott hegylábi gyümölcsösök, stb.). 5. Az állapot természetes, illetve annak tekinthető, a színező elemek (zömük védett faj) aránya kiemelkedő, köztük reliktum jellegű ritkaságok is fellelhetők. A gyomnak minősülő fajok közül kevés jellemző. (Őserdők, őslápok, hasznosítatlan szikla-gyepek, tőzegmohalápok gazdag lápi flórával, fajgazdag hegyi kaszálórétek, stb.) Ebben a rendszerben az 1. kategória a nem-természetes; a 2. és 3. a természetközeli, a 4. és 5. kategória pedig a természetes élőhelyeket jelzi. 36

37 4. EREDMÉNYEK 4.1 FOTÓTÁR ELEMZÉS Az ebben a fejezetben található fényképfelvételek nagy száma miatt azok jelölését a csoportjuk sorszámához igazítva, a dolgozat egyéb részeiben található ábráktól független ábrakódokkal láttam el. Nulladik sorszámmal a területről készült áttekintő térképet jelöltem, amelyen feltűntetésre kerültek a vizsgálati helyszín fotótári és térképi elemzése során leggyakrabban használt hely- és településrész elnevezések. 0.: A vizsgált terület áttekintő térképe (2005. évi ortofotó [FÖMI archívum] alapján Pottyondy Á.) A következőkben bemutatott fényképfelvételek pontos archívumi adatolása sajnálatos módon jelen kutatás keretein belül nem lehetséges, ugyanis a fotótárban gyakran ömlesztett formában tárolt felvételek készítőjének nevét, a készítés idejét a legtöbb esetben nem rögzítették a felvételek hátsó oldalán. Bár az archívumi adatolás feldolgozása a történeti-ökológia számára is páratlan kincset jelentene, jelen disszertációban azonban az eredeti célkitűzések szem előtt tartása okán nem került sor. A fotótár jövőbeli feldolgozását, archív adatolását azonban jelen munka eredményei nagymértékben megkönnyítik. 37

38 KORAI ÁBRÁZOLÁSOK Sorsz.: 1. 1/1.: A Főapátság nyugat felől Turco, /2.: A Főapátság nyugat felől A Főapátság első ismert ábrázolását (alaprajz és látkép) az 1560-as években zajló katonai térképezés idején Guilio Turco olasz hadmérnök készítette 1569-ben. A térképezés során Turco minden általa végigjárt erődítménynek elkészítette az alaprajzát, összesen 31-et. Az alaprajzok gyűjteményét 7 olyan látképpel is kiegészítette, melyek az általa legszebbnek ítélt várakat és közvetlen környezetüket mutatja. A Főapátságról tehát joggal feltételezhetjük, hogy már a XVI. században is jelentős tájképi értékkel bírt, ha még a sok várat és erődítményt bejárt mérnököt is a látkép megörökítésére késztette. Ezt támaszthatja alá az a tény is, hogy a képen a Főapátságot nyugati irányból láthatjuk, ahonnan ma is a legimpozánsabb látkép tárul a szemlélődő elé. A korai ábrázolások közül leginkább ennek a képnek a domborzat ábrázolása hasonlít leginkább a jelenkori állapotokra. A katonai célokra készített ábrázoláson elsősorban értelemszerűen az erődített épületek vannak részletesen ábrázolva, míg a táj egyéb elemei erősen sematizáltak. A hasonló ábrázolásokon ugyanakkor minden esetben feltűntették azokat a tájelemeket, melyek katonai szempontból fontosak lehetnek (utak, facsoportok, erdősávok, utak, álló- és folyóvizek, stb.). A vár déli oldalán látható a Főapátsághoz vezető út, amely egészen a XX. század közepéig a fő közlekedési útvonal volt: a ma is létező Gesztenyés horog. Turco ábrázolásán a Szent Márton hegy déli oldala látható, mely tökéletesen kopár, azaz a terület feltehetően mezőgazdasági művelés alatt állt (legelő, szőlő, stb.), illetve legelőként hasznosították. Amennyiben a területen lett volna erdő, vagy legalább egy jelentősebb facsoport, az bizonyára a rajzon is megjelent volna. Ennek megfelelően a Főapátság környékének élőhelyei minden valószínűség szerint jórészt gazdasági jellegűek lehettek, a mai állapotoktól eltérően természetközeli élőhelyfoltok csak kisebb arányban lehettek jelen. Az akkoriban Győrszentmártonnak nevezett település az ábrán nem jelenik meg. Sorsz.: 2. Annak ellenére, hogy Turco rajzait már 1572-ben a Hadilevéltárban lajstromba vették, az első ábra nem vált széles körben ismertté, így nem jelenthette alapját a későbbi metszeteknek. A XVI- XVII. századból származó ábrák jelentős része ugyanis Wilhelm Ditrich 1600-ban Kasselban megjelent metszete alapján készült. Ezek Turco rajzától eltérően már nem elsősorban katonai célra 38

39 készültek, így az erődítmény mellett a táj egyéb elemei is több-kevesebb részletességgel megjelennek rajtuk. 2/1.: XVI. század 2/2.: G. Bouttats holland rézmetsző, vízimalom 2/3.: A Főapátság a Pándzsa patakkal Mivel a képek egy része köztük az alap képnek tekinthető Ditrich metszet is az európai közönség számára összeállított gyűjteményes kötetek díszéül szolgált, számos olyan eltúlzott, vagy nem létező elem is felkerült rájuk, amely csupán a kép dekorációjaként értelmezhető. Erre legjobb példa a domborzat ábrázolása: bár a legtöbb képen (a legimpozánsabb) déli irányból láthatjuk a Főapátságot, a lankás dombság helyett egyes metszeteken sziklás hegyoldalakat láthatunk! A domboldalak növényzettel való borítása minden esetben kidolgozottabb, mint Turco tusrajzán, azonban a kisebb facsoportoknál nagyobb erdőket ezeken sem találunk. Ennek értelmében feltételezhetjük, hogy a területhasználat vonatkozásában ebben az időszakban is a gazdasági funkciók elsődlegessége lehetett domináns. Érdekesség, hogy bár minden valószínűség szerint az apátsági épületeket övező sétány (ösvény) már a legkorábbi időszakban is létezett, ennek, illetve az ezt kísérő fasornak nincsen nyoma a korai ábrázolásokon. A XVI-XVII. századi ábrázolások többségén látható egy vízfolyás, mely fölött híd ível át, mellette malomépület áll. A levéltári adatok, valamint az Apátsági Fotóarchívum anyagai is bizonyítják, hogy egészen az 1950-es évekig valóban működtek malmok a Pándzsa patak mentén, amely jelenleg is a Pannonhalmi dombság keleti fővölgyének vízfolyása. A malom egyértelműen a kalászosok termesztésére utal, melyek számára a termőhelyet feltehetően a közeli mezőgazdasági területek jelentették. Egyes metszeteken a vízfolyáson halastavakat is találunk, amik a térképi ábrázolásokon is fellelhetők, emellett helyenként legelő állatokat is felfedezhetünk, ami az állattartás jelenlétére szolgál bizonyítékul. Ezeken az ábrázolásokon templomával együtt megjelenik a település is, melytől alsó várként jól láthatóan elkülönül a jelenlegi Váralja településrész. 39

40 Sorsz.: 3. 3/1.: A Főapátság nyugat felől /2.: A Főapátság nyugat felől A Főapátságról 1824-ben részletes rajz-dokumentáció készült, az épületegyüttes képét mind a négy égtáj felől mérnöki részletességgel megrajzolták. A rajzok elkészítésének célja egyértelműen a Főapátsági épületek minél hitelesebb ábrázolása volt, ezt bizonyítja az is, hogy minden egyéb részlet aránytalanul, erősen vázlatosan került a rajzokra. Míg a nyugati oldalt bemutató metszeten a várfal és a barokk épületek pontos méretaránnyal, ablak-szintű pontossággal vannak ábrázolva, addig a vár tövében egészen az 1930-as évek végéig jelenlévő parasztházak csak vázlat szintjén kaptak helyet a képen. A metszeten a domb egészét szőlő borítja, melyben szórt elhelyezkedésben komoly méretű fák és bokrok találhatók. Mindenképpen ki kell emelni a vár körüli sétány részletes és pontos ábrázolását. A sétány két oldalát végig nagyméretű fák szegélyezik, melyekről helyenként szerzetes ruhás emberek szednek, gyűjtenek valamit. Feltehetőleg a fasor mai fajösszetételéhez hasonlóan a korábbi időszakokban is olyan fákat telepítettek a vár közvetlen közelébe, melyek valamilyen hasznos, ugyanakkor tiszta terméssel, virággal szolgáltak az ott élőknek. (Hárs, vadgesztenye, stb.) Bár biológiai szempontból lehetséges lenne, hogy a képen látható növények közül egyik másik még a mai napig életben legyen, a közel kétszáz év alatt végbement építkezések, átalakítások során ebből a korból a sétány mellett nem maradt növény. A sétány mellett a legidősebb fák az északi oldalon, a barokk épületek tövében találhatók, melyek az épületegyüttes kívülről látható legidősebb részletei, tehát az épületek mellett azok közvetlen környezetét is ezen az oldalon érintették építésből adódó hatások. Sorsz.: 4. 4/1.: A Főapátság dél felől /2.: A Főapátság dél felől

41 A világörökségi helyszínt déli irányból mutató felvételből relatíve keveset ismerünk. Ennek oka kettős. A domborzat alakulása egyrészt eleve nehézzé teszi a fotózást, másrészt maguk az épületek sem ebből az irányból mutatják legimpozánsabb formájukat. Ráadásul, míg a korább évszázadokban a területen található növényzet relatív alacsony volt, mára az egyetlen olyan dombgerincet, ahonnan megfelelő rálátás nyílna a déli oldalra, több tíz éves erdő és bozótos borítja, így a fényképet nem lehet arról a helyről elkészíteni, ahonnan az 1824-es metszetet készítették ben minden égtáj felől egy teljes részletességre törekedő ábrát készítettek a Főapátságról. Az ábrázolások ugyanakkor bizonyos részletekben valótlanok. A déli irányú metszeten a Főapátság mögött jobb oldalt láthatjuk a kálváriadombot, illetve a Boldogasszony kápolnát, melyek a valóságban éppen a művész és a Főapátság között lennének. A domboldalt mindenhol szőlők borítják, valamint baloldalon láthatóak a legfelső présházak is. A Gesztenyés horog a metszeten valamilyen oknál fogva nem került feltűntetésre, helyette a szőlők fölött a mai lépcsősort láthatjuk. A többi domboldalon szőlőt, illetve elszórtan néhány fát látunk, minden valószínűség szerint ekkoriban zárt erdő nem, vagy csak elhanyagolható mértékben volt a területen. A Várkör mellett végig egykorú fákból álló fasor látható ben a két előző kép készítésének helyéről már csak úgy lehetett fotót készíteni, hogy a vegetáció szinte teljesen kitakarta a korábbi látképet. A világörökségi helyszín többi felvételen is nyomon követhető fokozatos beerdősülése itt egészen kézzelfogható. Az erdők méretének és kiterjedésének növekedése mellett a legjelentősebb tájképi változás a Bencés Gimnázium megjelenése. A déli oldalt 1939-től egyértelműen uralja az olasz stílusban készült épülettömb. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 9. és a 13. képpárnál tárgyalom. Sorsz.: 5. 5/1.: A Főapátság kelet felől /2.: A Főapátság kelet felől A déli ábrázolásokhoz hasonlóan a keleti, délkeleti irányú ábrázolások is viszonylag ritkának nevezhetők. Az utazók döntő többsége máig az északnyugati irányból közelíti meg a Főapátságot, valamint a szintkülönbségek miatt ugyanebből az irányból tárul a szemlélődők elé a legimpozánsabb tájkép. Az ilyen irányú ábrázolások hiányának oka lehet továbbá az is, hogy ez a rész a barokk épületrészek építésétől fogva (1720-as évek) relatíve állandó képet mutat, a jelentősebb átalakítások nem érintették. A főapátsági épületek gyakorlatilag a mai napig ugyanolyan formában láthatók, mint az es metszeten. Érdekesség, hogy az épületeken túlnyúló barokk torony helyét felváltotta a klasszicista torony, valamint az épületektől balra, a régi várkapu helyén ma a Gimnázium déli szárnyának vége látható. 41

42 A metszeten a domb északi oldalát szőlők borítják, melyek egészen a keleti oldal feléig húzódnak. Érdekesség, hogy a szőlő és az akkor 22 éves Arborétum határát jelentő út máig létezik, a kert egyik fő útvonalát képezi. Az Arborétumban ebben az időben még meglehetősen ritkás vegetációt láthatunk, a facsoportok, fasorok között kisebb-nagyobb tisztásokat látunk, illetve egy nagyobb foltban friss telepítésű erdő látszik. Érdekesség, hogy rákerült a metszetre a Barokk házikó, valamint mögötte az ún. Páter kuglizó is. Ez utóbbi az Arborétum 2010-ben befejezett rehabilitációja során ismét megépült ben az Arborétumban teljesen záródott növényzetet láthatunk, valamint a domboldal északi oldalán az egykori szőlők helyét is teljes egészében erdő borítja. Új elemként jelentek meg a legutóbbi években erre a területre épület lakóházak, valamint hangsúlyos tájképi elem a timpanonos tetőtől a képen balra látható hatalmas lucfenyő, melyet az os millenniumkor ültettek a Főapátság egy kisebb belső udvarába ELŐTT KÉSZÜLT FOTÓK A világ első fényképét a francia tudós és feltaláló, Joseph Nicéphore Niépce készítette 1826 körül, cm olajozott bitumenre, 8 órás expozíciós idővel. A fényképészet megszületését ugyanakkor csak augusztus 19-re teszik, amikor is a Francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertették a dagerrotípia készítését. A technológia leírása alig egy évvel a bemutató után, 1840-ben már több mint 20 nyelven jelent meg, többek között magyarul is. (Kolta és Tőry 2007) A Főapátságról az első felvételek az 1850-es években készültek, azaz alig évvel az első fénykép elkészítését követően! Ettől az időtől kezdődően a különféle rajzi ábrázolásokat egyre inkább kiszorították az egyre javuló minőségű fényképfelvételek. A Főapátság mindig is élen járt a legújabb technikai vívmányok bevezetésében, a lakosság körében való elterjesztésében. Ez éppen úgy igaz a gazdasági, azaz a köznép számára is egyértelműen hasznos találmányokra (pl. gőzzel hajtott cséplőgép), mint a haszontalan úriságokra (pl. fényképezőgép). A rajzokkal és metszetekkel ellentétben legyenek azok bár a legjobb minőségűek a fotók teljességgel valósághű képet adnak az egykori épületekről, valamint a tájról, a Főapátságot ölelő vegetációról is maximális hitelességgel tanúskodnak. Sorsz.: 6. Annak ellenére, hogy ebből az időszakból (relatíve) számos fotó áll rendelkezésünkre, egyedülálló helyszínválasztása okán ezt a ceruzarajzot mindenképpen elemzésre érdemesnek találtam. A rajzon a Boldogasszony kápolna mögötti kis völgy, illetve a jelenleg a Millenniumi emlékműnek helyt adó domb látható. A világörökségi helyszín délkeleti határát ebből az irányból egyetlen általam ismert korábbi fotó sem ábrázolja. A rajz feltételezhető készítési helyén jelenleg áthatolhatatlan bozót és erdő található, a ház még meglévő romjai, illetve a Főapátság épülete erről a helyről már nem látható. 42

43 6/1.: A Főapátság és a Boldogasszony kápolna délkelet felől F. Krepp, /2.: A Főapátság és a Boldogasszony kápolna délkelet felől A rajzon látható vegetáció ritkás, a fás részek kivétel nélkül ma is létező utak, ösvények mentén találhatók. A rajzon látható völgyben kaszálót, rajta elszórtan gyümölcsfákat találunk, ez a terület jelenleg szántóföld. A rajz jobb alsó sarkában található ház (több másikkal együtt) az évek során eltűnt, a Tóthegynek hívott településrész ezen területén jelenleg csak házak romjait, régi beszakadt kutakat találhatunk. A két domb látható oldala szinte teljesen kopár, mind a kápolna, mind pedig a kálvária magasan kiemelkedik a környezetéből. A rajzon látható a Főapátság bazilikájának tornya, valamint a klasszicista épületszárny legfelső emelete és teteje is. Mint a fotózás során kiderült, a rajzoló a látvány érdekében a Főapátság épületegyüttesét kicsivel feljebb emelte, mint ahogyan azt a valóságban látni lehet! A kálvária helyén látható, kupolájától 1938-ban megfosztott Millenniumi emlékmű csak téli, lombtalan időszakban tűnik ki az őt körülvevő fák mögül, de a rajzon látható állapotokhoz képest a fényképen a Boldogasszony kápolna körül is jelentős magasságú erdőt találunk. A rajzon több helyen is eróziós kárképekhez hasonló részleteket találunk, melyek mai napig megfigyelhetők ezen a területen. Sorsz.: 7. 7/1.: Nyugati domboldal XIX. század második fele 7/2.: Nyugati domboldal A legkorábbi fotó, melyet munkám során alaposabb elemzésnek vetettem alá, a XIX. század második felében készült. A korábbi időszakból származó, akaratlanul is sematizáló rajzokon ábrázoltakhoz képest a domboldal a fényképfelvételen jóval tagoltabb, borítása korántsem egységes. A gazdasági területeken szőlőt, kaszálót, valamint helyenként gyümölcsfákat láthatunk. Az egyes 43

44 parcellák határvonalainak változásai jól nyomon követhető a későbbi felvételeken. Ezen a felvételen a déli oldal majdnem egésze művelés alatt áll, csupán a domb legfelsőbb részét borítja fiatal erdő, vegyes bozótos. Ellentétben a későbbi időszakokban készült felvételeken látottakkal, a gazdasági parcellák ekkoriban még lejtő irányban tagoltak, a szőlősorok ugyanilyen irányban húzódnak. Mindez megmagyarázza a talajtani vizsgálataink során tapasztaltakat, miszerint a domboldal Főapátság és a Váralja közti részén a talaj humuszos rétege szinte teljesen hiányzik. Ennek hiánya elsősorban a több évszázados művelésre vezethető vissza: a lejtő irányú művelés következtében a löszös talaj eróziója extrém módon felgyorsult. A jelenleg vizsgált fotók közül ez a legkorábbi, melyen a Főapátságot körülvevő sétány két oldalán ültetett, tájképi szempontból rendkívül hangsúlyos fasor is jól látható. A déli és nyugati oldalon alacsonyabb, ugyanakkor hasonló méretű, feltehetőleg egy időben telepített fákat láthatunk, míg az északi oldalon valamivel nagyobb egyedek is kiemelkednek a sorból. Érdekes, hogy a jelenlegi fasor mérete ma is hasonlóan alakul, ami feltehetőleg a korábban is említett okokra, azaz a Főapátsági épületek építési / átalakítási időpontjaira vezethető vissza. A kép alsó részébe belógnak a domboldalra felkúszó Váralja településrész nádfedeles parasztházainak nádtetői. Ezen a felvételen láthatóak legjobban az alacsony déli bástyák alatti részen egészen az 1896-os átépítésekig meglévő kicsi házikók és pincék, melyek több korábbi rajzon is feltűntetésre kerültek. Ezek a Váralja többi házától némileg fentebb, egy szintvonalra rendezve kapaszkodnak a domboldalba. Az 1896-ban lebontott épületek helyén ma egy (a domb méreteihez képest) kicsi terasz-szerű plató található, melyet az 1940-es években spontán fejlődésnek indult erdő borít. Sorsz.: 8. 8/1.: Nyugati oldal a Piactérrel /2.: Nyugati oldal a Piactérrel A település központi teréről készült fotó a 7. számúhoz képest annyi többlet információval szolgál, hogy a Várhegy legfelső részének nyugati oldala teljes egészében látható rajta. A fotó sajnos több helyen is megsérült, azonban még így is jól kivehető, hogy a dombot csupán a legfelső részeken, gyűrű-szerűen borítja erdő és bokros vegetáció. Ez alatt körben mindenhol gazdasági területek láthatók. A település központját jelentő Piactér nem része a világörökségi helyszínnek, ugyanakkor településképi szempontból kiemelt helyszín. Funkcióbővítő felújítására a település 2010-ben pályázatot nyújtott be. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 25. képpárnál tárgyalom. 44

45 Sorsz.: 9. 9/1.: Déli oldal a Gesztenyés horoggal és a Hospodárral 1890 körül 9/2.: Déli oldal a Gesztenyés horoggal és a Hospodárral Ez a fotó, a korábban bemutatott, 1824-ben készült metszettel együtt (Ld.: Sorsz.: 4.) ritkaságnak számít, hiszen a korábbiakban vázolt okok folytán erről a helyről alig néhány olyan felvételt készítettek, melyen a Főapátság épületei és közvetlen környezetük látható. A kép készítésének helyszíne ebben az időben a Boldogasszony kápolna alatti gazdasági területek széle volt, ami viszont rövidesen felhagyásra került, beerdősödött. (Ez a folyamat a Főapátságból ebbe az irányba készített felvételeken jól nyomon követhető.) A fotó alján jól kivehetők azok a fenyők, melyek egy két idős maradéka még ma is megtalálható. Az 1890 körül készített felvételen az épületek még a millenniumi felújítások előtti állapotukban láthatóak, valamint a hospodári és a gesztenyés horgi szőlők is egységes területeket alkotnak. A jobb oldalon látható a szőlőkkel borított Hospodárkert, melyben éppen szőlőmunkások dolgoznak. A kép alsó harmadában középen egybefüggő szőlőterületet láthatunk. Itt ma már csak nyomokban találhatunk (jórészt felhagyott) szőlőket, a terület alsóbb részén máig megmaradt pincék környékét inkább elhagyott kiskertek, régi gyümölcsösök borítják. A két szőlőterület között markánsan jelenik meg az a bokros, erdős sáv, amely az egykori főutat két oldalról övező, helyenként extrémen meredek területet borítja. A terepadottságokból kifolyólag ez a terület soha nem volt komolyabb művelés alá vonva. Korábban az út mentén helyenként pincék voltak a löszfalba fúrva, melyek azonban egy kivételével mára teljesen beomlottak. Az előző felvételeken látható, dombtető-közeli erdős-bokros gyűrű a déli oldalon is végighúzódik, nagyjából egységes méretű (korú) fákból áll. Ez alatt egészen a Váraljáig húzódóan a déli oldalon is szőlővel, kaszálókkal borított terület látható. A domboldal ezen részének művelését egészen a gimnázium megépítéséig ( ) folytatták, mikor is a domb ezen oldalát földfeltöltéssel a mai formájára alakították. A Várkör mellett továbbra is végig markáns fasor húzódik. Meghatározó tájképi változás ugyanakkor a bazilika tornyának megjelenése, amelyet az as évek végén építettek. A Főapátság mellett a fotón két kisebb épületcsoport is kivehető. A bal szélen láthatóak azok a parasztházak, melyek a nyugati oldalt mutató felvételeken is szerepelnek. Jól kivehető az az útvonal, mely ezeket a házaktól a felsőbb részek irányába vezet. Bár mára a parasztházak eltűntek, az útvonal ma is létezik: a Főapátságot a Váraljával összekötő lépcsős járda húzódik rajta. A kép közepén láthatóak azok a házak, melyek jelenleg a Főapátsági dolgozóinak szolgálati lakásai, korábban pedig apácák lakóhelyei voltak. Ez az épület a Főapátság mellett az egyik legrégebbi építmény, apró, de mindmáig állandó tájalkotó elem. (Ld. a 2010-es felvételen is!) 45

46 A 2010-es felvétel az 1824-ben ugyaninnen készített metszet kapcsán már elemzésre került. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 4. és a 13. képpárnál tárgyalom. Sorsz.: /1.: Főbejárat előtti tér XIX. sz. második fele 10/2.: Főbejárat előtti tér A Főapátság bejárata előtti térről készült fotó azért egyedülálló, mert a fotós a többi hasonló fényképtől eltérően jóval távolabbról exponált, aminek következtében a tér és az azt borító vegetáció nagy része szerepel a képen. A kép a 2007-ben megvalósított felújítások során is szerepet kapott: a térelemek jelenlegi íves elrendezése a fotón látható bokorsor vonalát követi! A fotó a bizonyítéka, hogy a főbejárat előtti részt 150 évre visszamenőleg egészen biztosan, de feltehetően azt megelőzően is parkosított, illetve füves területek borították. A park és az épületek között jól látható a korábban említett dombtető-közeli erdő-gyűrű keleti része. Bár az egykorú fákról ez az egyik legközelebbről készített felvétel, növénytani meghatározásuk teljes biztonsággal ennek alapján sem lehetséges. A fennmaradt írott jegyzetek alapján ugyanakkor arra a következtetésre jutottunk, hogy a Várkört övező fasort valószínűleg hárs, illetve gesztenyefák alkották. Érdekesség a kép bal és jobb oldalán is belógó akác, ami a fotó tanúsága szerint ebben az időben még a Főapátság leginkább szem előtt lévő bejárata melletti parkban is helyet kapott. Ezzel szemben a ma is zajló tájrehabilitáció és arborétum rekonstrukció során a munkálatok egyik első fázisát éppen az akác kiirtása, a területről való eltűntetése jelenti! Sorsz.: /1.: Hospodár, Boldogasszony Kápolna XIX. század második fele 11/2.: Hospodár, Boldogasszony Kápolna A Főapátságot kívülről mutató fotókhoz képest csekély számban ugyan, de készültek olyanok is, melyek bentről kifelé mutatják a Főapátságot és környékét. A Főapátság épületegyüttesének déli 46

47 oldalán egészen a gimnázium megépítéséig a barokk szárnyak voltak a legdominánsabb, legmagasabb részei. Ezt a felvételt 1896 előtt, az egyik emeleti ablakból déli irányba készítették. Jól látható, hogy bizonyos részeit utólag hangsúlyosabbá tették. Egy később bemutatott fotótól eltérően (Sorsz.: 32.) azonban ez teljes mértékben a valóságos állapotokat mutatja. A kép készítésének időpontjában a levegő különösen tiszta volt, hiszen a háttérben teljesen jól látható a Bakony legmagasabb csúcsa, a Kőris hegy, valamint a Cuha patak jellegzetes, W-formájú völgye is. Ezek a mai napig változatlan formában tárulnak a déli irányba tekintő szemlélődő elé. A fénykép nagy részét a Hospodár-kert tölti ki, mely teljes egészében szőlővel van beültetve. A Főapátság szőlészeti naplóiból kiderül, hogy a területet több parcellára osztották fel, melyekben különböző fajtájú szőlőket termesztettek. Ezek a parcellák ezen a fotón kiválóan láthatók, alakjuk, méretük szinte pontosan egyezik a hasonló korból származó parcella térképekkel. A szőlőben a kép készítésekor éppen 8-10 szőlőmunkás dolgozott A Boldogasszony kápolna körül alacsony, erdős-bokros vegetációt láthatunk, a növények közül magasan kiemelkedik a kápolna, mely előtt a hozzá felvezető lépcső is tökéletesen kivehető. A kápolna melletti domboldalon, valamint a Hospodár-kert alatti meredélyen látható az a fiatal erdő, melybe helyenként tűlevelű fák is vegyültek. A ritkásan álló, alacsony, fiatal fák közül ekkoriban még könnyedén el lehetett készíteni az egyik korábban bemutatott felvételt. A domboldalon jelenleg nagyméretű egyedekből álló, sűrű, elgyomosodott, tűlevelű fajokkal elegyes lombhullató erdő található. A kép bal oldalán látható a Hármashalom középső dombja, melynek csúcsán 1896-ig Krisztus és a két lator keresztjei, valamint kiegészítő szoborcsoportok foglaltak helyet. Ezeket a Millenniumi emlékmű építésekor helyezték át jelenlegi helyükre, a Boldogasszony kápolna nyugati oldalára. Az emlékmű megépítése előtt a középső domb nagy része erdővel, bokros vegetációval volt beborítva. Az akkori kálváriadomb tájképi jelentősége ebben a formában jóval kisebb volt, mint a jobb és bal oldalán található, csúcsaikon a Főapátságot, illetve a Boldogasszony kápolnát hordozó két másik dombnak. A Hospodár-kert és az erdők határán húzódik az az út, amely jelenleg is pontosan ugyanazon helyen vezet a Boldogasszony kápolna, illetve a pincészet felső bejárata irányába. A 2010-es felvételen a Hospodár-kertben elöregedett, kiritkult gyümölcsöst, illetve a 2010-ben átadott szabadtári színpadot találjuk. A színpaddal, valamint a kialakított beszélgető és tűzrakó helyekkel a kert új funkciókkal gyarapodott, találkozási ponttá vált. A Boldogasszony kápolna körül a korábbi gazdasági területek és fiatal erdők helyén záródott, idős erdőt látunk ban a Hármashalom középső dombjára a kálvária helyére felépítették a Millenniumi emlékművet. Az első képen az ettől északra (a képen balra) található erdőben jelenleg a gazdasági épületek láthatóak. A két kép között alapvető különbség, hogy míg az elsőt a Főapátság barokk szárnyának egyik felső ablakából készítették, utóbbit már a gimnázium felső szintjéről kellett készítenem. Az első kép alján épphogy láthatóak a délnyugati bástya és gazdasági épületek tetői, melyek helyére 1939-ben felépítették a gimnáziumot. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 23. képpárnál tárgyalom ÉS 1939 KÖZÖTT KÉSZÜLT FOTÓK A Főapátság 1896-ban, azaz pontosan 70 évvel a világ első fotójának elkészítését követően ünnepelte alapításának 900. évfordulóját, ami egybeesett az államalapítás millenniumával. A kettős 47

48 ünnep apropóján a Főapátságban jelentős építkezések, felújítások történtek, melyeket fotókon is dokumentáltak. A Főapátsági épületek a tájképi szinten leglátványosabb fejlesztését a várfalak és a bástyák átépítése, magasítása jelentette: a korábbi alacsony bástyák magasságát csaknem megkétszerezték, magas tetővel látták el. Ezek a magas bástyák a korábbiaknál sokkal erőteljesebben formálják a Főapátság uralta tájat. A másik alapvető tájkép-változást a Millenniumi emlékmű felépítése jelentette. A Főapátság és a Boldogasszony kápolna közti dombon a korábbi, távolról alig látható kálvária helyén felépülő emlékmű ettől az évtől kezdve a Főapátság környéki táj meghatározó elemévé vált. Sorsz.: /1.: Hármashalom /2.: Hármashalom Az szeptember 19-i keltezéssel feladott képeslapon a pannonhalmi Hármashalom észak déli irányú vonulatát teljes egészében láthatjuk. A kép előterében felszántott földek húzódnak, mögöttük a település főutcája, melyen hagyományos parasztházak sorakoznak. Ezek közül sajnos ma már egyetlen egy sem maradt épen. A ma is használt főút a műemléki környezet településen belül húzódó határa. A várhegyen jól látható, hogy a kaszálók és szőlők szinte a tetőig felkúsznak, természet közeli vegetáció még mindig csak a domb felső gyűrűjén található. A középső dombon, melyen a Gesztenyés horog évszázadokon keresztül fő útként vezetett fel a Főapátságba, világos foltként látható az a szőlő, mely az 1950-es években magánkézbe került, és mára gyakorlatilag teljesen eltűnt. A Boldogasszony kápolna dombján még nyoma sincsen a ma természetvédelmi oltalom alatt álló erdőnek, a művelt parcellák ezen is szinte a kápolnáig kúsznak fel. Sorsz.: /1.: Déli oldal a Horoggal és a Hospodárral /2.: Déli oldal a Horoggal és a Hospodárral

49 A fotó a Boldogasszony kápolna alatt található, a Gesztenyés horog völgye fölötti gerincről készült, a Főapátságot déli irányból, téli időszakban mutatja. Az út által körbeölelt - ekkoriban még apátsági tulajdonban lévő szőlő ezen a fotón is egységes, gondozott képet mutat. A jobb alsó sarokban látható pince a mai napig létezik, magántulajdont képez, ugyanakkor a szőlő gyakorlatilag teljesen eltűnt. A Hospodári szőlő egységes tömbje szintén látható a képen, a terület művelés ág váltása (szőlő gyümölcsös) még nem történt meg. A horogban található szőlő körül minden irányban bokros, erdős területeket láthatunk. A Főapátság közvetlen környezetében ebben az időszakban szinte kizárólag ezek voltak a természetközelinek nevezhető részek eltekintve az ekkoriban közel 100 éves Arborétumtól, amely azonban mesterségesen kialakított élőhely. A Főapátságtól balra látható domboldal teljesen kopár, művelése a korábban ott található présházak 1896-os eltűnésével egy időben megszűnt. A korábbi gazdasági területeket nem telepítették be erdővel, a vegetáció spontán módon kezdett rajta megtelepedni. Az egykori házaktól felfelé vezető út vonala jól látható, továbbra is használatban van. A millenniumi építkezések során a Várkörön található fasort nem vágták ki, ugyanakkor a domboldal legfelsőbb sávját megtisztították a korábbi években spontán kifejlődött bozótostól, valamint a dombot magát is kisebb mértékben megváltoztatták (a korábbi présházak helyét részlegesen feltöltötték, a dombtető vonalában egyenletes koronát alakítottak ki). Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 4. és a 9. képpárnál tárgyalom. Sorsz.: /1.: Lestár 1900 körül 14/2.: Lestár A helytörténeti szempontból is számtalan érdekességgel bíró, 1900 körül készült fotó azért bír különös jelentőséggel, mivel ez az egyetlen korai kép, melyen a Boldogasszony kápolna alatti délnyugati kitettségű domboldal szinte teljes egészében látható. A felvétel a település temetőjének is helyt adó dombról készült, a Főapátságtól déli irányban. A domb alsó harmadában elszórtan házak, pincék láthatók, melyeket kisebb-nagyobb kertek vesznek körül. A kertek fölött kezdődnek a szőlők és gyümölcsösök, melyek majdnem egészen a dombtetőig felérnek. A gerincet erdő borítja, mely körülveszi a Boldogasszony kápolnát. A domboldalak völgytől tetőig tartó jellegzetes területhasználati rendszere (ház kert szőlő / gyümölcsös erdő) a Főapátsághoz tartozó birtokrendszer teljes területét egészen az államosítás idejéig jellemezte. Ez a területhasználati struktúra az első fotón kiválóan megfigyelhető, azonban a 2010-es felvételen már egyáltalán nem látható. 49

50 A művelt területek és a Főapátság között kivehető az az erdősáv, mely a Gesztenyés horog déli oldalán található partfal tetejénél található, és a vizsgált fotók alapján az egyik legállandóbb tájképi elemként jellemezhető. A kép jobb felső sarkában, az erdő fölött kilátszik a Millenniumi emlékmű Szent Koronát formázó bronz kupolája. Az épületeket megvizsgálva láthatjuk, hogy az idő előrehaladtával számuk rohamosan megnőtt, az eredeti épületeket kevés kivételtől eltekintve lebontották vagy átalakították. Sorsz.: /1.: Délnyugati oldal 1920 körül 15/2.: Délnyugati oldal A Főapátságot délnyugati irányból mutató felvételek a településtől valamivel távolabbról, egy alacsonyabb dombról készültek. Az első képen a várhegy délnyugati oldala teljesen kopár, rajta kisebb-nagyobb eróziós foltok láthatóak, melyek kialakulása több okra is visszavezethető. Eredhetnek egyrészt a korábbi intenzív, lejtő irányú szőlőművelésből, másrészt a millenniumi építkezésekkel egy időben történt terepalakításból is. A Főapátsághoz legközelebb lévő présház és pincesort lebontották, helyét jól mutatja a domb középső sávjában, a magtár teteje fölött vízszintes irányban húzódó világos folt. Az egykori házhelyeket nem ültették be semmivel, a feltúrt területen a későbbi fotók tanúsága szerint évtizedekig nem tudott a növényzet megtelepedni re azonban gyakorlatilag a teljes domboldalt valamiféle fásszárú vegetáció borította be. A korábban jól látható egységekben művelt domboldalon a gondozott területek aránya az előző bemutatott felvételhez képest is tovább csökken. A kép bal oldalán látható, a torony vonaláig benyúló sötét sáv az a fiatalon telepített erdei fenyves, melynek néhány maradék egyede még ma is megtalálható a területen. A fiatal fenyves alsó vonala lett a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet területének alsó határa. A kép előterében látható nagy magtár irányából több út is vezet felfelé, ezek közrefogják a Gesztenyés horog melletti szőlőt is, amely még ezen a képen is egységes területként látható. A várfalak és gazdasági melléképületek helyére 1939-ben felépült a gimnázium, mely ettől fogva domináns része lett a tájképnek. Míg a jelenlegi állapotokat mutató felvételen a magtár környékén számos új, nagyméretű ház látható, addig a Váralja szinte teljesen azonos arcát mutatja mindkét képen. Sorsz.: 16. A Főapátság talán legismertebb látképe nyugat felől tárul a szemlélődő elé. Ebből az irányból pillantja meg a dombot és az épületeket az, aki Győr, vagy a Budapestet Béccsel összekötő főutak felől közelít a Főapátsághoz, illetve aki a völgyben vezető főúton halad. Az Apátsági Fotótár 50

51 gyűjteményében lévő fotók, valamint napjainkban megjelenő publikációk képanyaga is legtöbbször ebből az irányból mutatják a Főapátságot. Ez a tájkép egyike azon kevés magyarországi tájképnek, mely jogvédett, azaz a látkép ebben a formában történő megjelentetése engedélyhez és jogdíjhoz kötött! 16/1.: Nyugati oldal 1900-as évek eleje 16/2.: Nyugati oldal A Főapátságtól balra, a domb északi oldalán egységes tömböt alkot az az erdő, mely a korábbi szőlők, illetve kaszálók helyén vált egyre inkább uralkodóvá. A teljesen nyílt terű kaszálórétet az évtizedek alatt fás legelő (!), majd erdő váltotta fel. A terület átalakulása jól nyomon követhető a bemutatott felvételeken: a 2010-ben készült fotón a korábbi kaszálók helyén szinte mindenütt különböző korú fás társulásokat láthatunk. A művelt területeket markáns határ választja el a magára hagyott, egyre jobban beerdősödő részektől. A korábbi ábrákon is látható lejtő irányú felosztás azonban még mindig megfigyelhető. A szőlő helyett egyre inkább kaszálóként hasznosítják a domboldalt, melyen elszórtan gyümölcsfák láthatók. A millennium alkalmából a bástya peremén nyírt koronájú fákból fasort telepítettek, mely a megmagasított bástyák mellett nagyon erőteljesen átformálta az addigi látképet. A Várkört övező fasorral ellentétben ez nem volt hosszú életű, a Gimnázium építésével egy időben, a bástya átépítésekor a fákat kivágták. Bár ma már a bástya ormán nem húzódik fasor, érdekes eleme a tájképnek a várfal jobb szélén látható fenyőfa, mely karácsonyi időszakban fehér színű izzókkal kivilágítva több tíz kilométerről is hirdeti az ünnepet. Ellentétben a Lestárral, itt nem figyelhető meg az épületek számának drasztikus növekedése, ami csak részben fakad a terep fizikai adottságaiból. A világörökségi helyszínen ugyanis a kezdetektől nagyon szigorú építési szabályozás vonatkozik, melynek legfőbb célja deklaráltan a tájkép minél érintetlenebb formában történő megőrzése. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 27. képpárnál tárgyalom. Sorsz.: 17. Az előzőhöz hasonlóan ezeken a fotókon is nyugati irányból láthatjuk Főapátságot. A felvételeket a mai főút középső részén készültek. Míg a vár továbbra is kiemelkedik a tájból, a domboldal a megnövekedett vegetáció, illetve az épületek miatt ebből a pontból ma már nem látható teljes egészében. A korábbi felvételen az út mellett két oldalt végig egységes bokorsor látható, melyet jól láthatóan egy-két faj (orgona?) alkot. A domboldalon még tiszta foltként látható a korábban szőlővel, 51

52 ebben az időszakban kaszálókkal, elszórtan gyümölcsfákkal borított terület. Ez éles határral különül el a beerdősített részektől. Ezek a határok a későbbi évek során jóval lejjebb húzódtak, a jelenlegi telekhatárok vonalában csak kis mértékben jelentkeznek. A domb legtetején egységes sort alkotva látható a Várkör fasora, valamint a bástya ormán végighúzódó, a millennium idején oda ültetett, gömb koronájú fákból álló díszfasor. Az utat az akkoriban mindenhol használt, homokkal elegyes murva borította. 17/1.: Nyugati oldal 1900-as évek eleje 17/2.: Nyugati oldal A 2010-es felvételen határozott tájképi elemként jelennek meg az új épületek, melyek bár részben meglévők helyére épültek, nagyobb tömegüknél fogva azoknál mégis hangsúlyosabbak. Markáns, és ahogyan az országban szinte mindenütt, úgy itt is gyakorlatilag kikerülhetetlen tájképi elemként vannak jelen az elektromos és telefonhálózat légkábel vezetékei. Az épületek és a vezetékek mögött a domboldalon magasra nőve látható a millenniumkor telepített fenyves mai maradéka, illetve a korábbi kaszálók helyén megtelepedett lombhullató erdő. Az út kiszélesítésével, leaszfaltozásával egy időben a korábbi bokorsort kiirtották, helyén jelenleg különféle nitrofil fajokból álló bozótos található. Sorsz.: /1.: Északi oldal a Cseider völggyel 1900 körül 18/2.: Északi oldal a Cseider völggyel A Főapátságtól északi irányban húzódó Cseider völgy egészen vezetékes víz hálózatának kiépítéséig stratégiai fontossággal bírt, itt található ugyanis az a kút, melyből a Főapátsági épületek vízellátását egészen a legutóbbi időkig megoldották. A kút mellett mosoda épület állt, mely az 1900 körül készült fényképfelvétel jobb oldali harmadában is látható. A fénykép alapján színezett képeslap is készült, melyek egyikét 1903-as keltezéssel adták postára. Ennek alapján a fotó valamikor az as évek legelején készülhetett. 52

53 A kép előterében látható völgyben szőlő, valamint kukoricával és egyéb kultúrákkal borított földek láthatóak. A földek mezsgyéin szétszórva, illetve az utak mellett számtalan gyümölcsfát láthatunk. Külön érdekesség az a szelídgesztenye (Castanea sativa), mely már ezidőtájt is jelentős méretű volt, és ma a környék kétségkívül legnagyobb, és talán a legidősebb fája. A fa a mosoda épületétől balra felfelé vezető úttól jobbra, az akkoriban még kaszálóval borított domboldalon sötétlik. A mezőgazdasági területek kialakítása változatos, lejtőirányú, illetve arra merőleges alakításokat is láthatunk. A mai kortól eltérően azonban sehol nem láthatunk nagy, összefüggő táblákat, kizárólag kisparcellás művelési módot alkalmaztak, melyek határain gyümölcs- és egyéb fák, bokorsorok húzódtak. A fotón jól látható, hogy a Szent Márton hegy északi oldalát még nem borítja erdő. Helyette kisebb parcellákat találunk, melyeket elszórva fák tarkítanak. A hasonló korban, de közelebbről készített felvételekről tudjuk, hogy a dombot ekkoriban gyümölcsfákkal szegélyezett kaszálók borították. A korábbi felvételekhez képest azonban kitűnik, hogy az évszázadokon keresztül csupán a domb legfelsőbb gyűrűjére korlátozódó erdő ezen a fotón északnyugati irányban már jóval kiterjedtebb, valamint a keleti oldalon is összeér az Arborétum telepített élőhelyeivel. A mosoda épületét átalakítva 2010-ben a Főapátság zarándokházat hozott létre, mely 67 ember számára biztosít a világ zajától távol eső szálláshelyet. A kép közepén jól látható az az út, mely a Főapátságtól a mosoda irányába vezet. Ez jelenleg is létezik, a zarándokházat köti össze a Főapátság épületeivel ben a fényképet a terület beerdősülése miatt talajszintről már nem lehetett elkészíteni, a képet egy nagyobb fára felmászva, annak tetejéről készítettem. Az első kép alján belógó kukoricásnak már nyoma sincsen, helyén félig záródott, spontán eredt erőt találunk. Sorsz.: /1.: A Főapátság északkelet felől 1900 körül 19/2.: A Főapátság északkelet felől Az északkeleti irány nem tartozik a Főapátság gyakran fotózott oldalai közé. Mivel azonban ebbe az irányba vezetett a Pannonhalmát Győrsággal összekötő út, alkalomadtán készült pár felvétel erről a dombhátról is. A korábbi kép jobb alsó sarkában látható a Kosaras domb, mely jelenleg a Főapátság turisztikai központjának ad helyet. A turisztikai infrastruktúra kialakításakor kiemelt szempont volt, hogy minél jobban igyekezzenek a tájat eredeti formájában visszaalakítani, az új épületeket oly módon kialakítani és elhelyezni, hogy azok a táj szerves részévé váljanak. A fejlesztések tervezésekor nagyjából azt az állapotot vették kiindulópontnak, ami az 1900 körül készült fotón is látható. A korábbi magas épületek helyére ebből a megfontolásból került a lapos étterem, melynek kiszolgáló helyiségei a teljes parkolóval együtt a föld alatt kaptak helyet. A 2011-es felvételen a zöldtető alatt határozott vonalként látszik a parkoló kijárata. Ebből az irányból csak az láthatja a 53

54 dombot, aki felmászik a szomszéd domb tetejére. A Pannonhalmán lakók, illetve a Főapátságba érkező turisták 98%-a a domb túlsó, teljes mértékben rehabilitált oldalát látja. Az étteremnél jóval kevésbé simul a tájba a 2003-ban épült turistafogadó épület fehér komplexuma. A meglehetősen puritán szerkezetű és formavilágú épület megvalósítása óta megosztja a szemlélőket. Az esztétikai kérdéseket félretéve a tájkép elemzésekor kétségtelenül kijelenthető, hogy megkerülhetetlen részévé vált a tájképnek. Az első fotón a Főapátság alatt a domboldal szinte teljesen tiszta, rajta fákkal ritkásan teleszórt kaszáló található, míg a második képen ugyanott záródott erdőt találunk. Az Arborétum a kép készítésének idejében volt nagyjából 100 éves. Az első időben telepített fák már jelentős méretűvé nőttek, ezek egyik csoportja ezen a képen is jól látható, zárt társulás borítja a domb keleti oldalát (a kép bal oldala). Az épületek már a millenniumot követő állapotukban láthatóak, az emlékmű még eredeti kupolájával látható. A régi kupola nélkül az emlékmű mára szinte teljesen eltűnik a megnőtt fák között. A fákon túl mindkét felvételen kilátszik a Boldogasszony kápolna tornya. Egyértelmű vonalként húzódik a kép közepén a Szerpentin, az új főút. A kép előterében két kisebb tanyabokor látható, mindkettő máig lakott. Sorsz.: /1.: Északkeleti oldal az Arborétummal 1900 körül 20/2.: Északkeleti oldal az Arborétummal Ez az 1900 körül készített felvétel egyedülálló, az Apátsági Fotótárban ezt az egyetlen olyan korai fotót találtam, ami a Főapátságot ebből a szögből mutatja A képen a barokk épületszárnyak még eredeti állapotukban és formájukban láthatóak, a barokk ebédlőnek is helyt adó, az épületszárnyból keleti irányban kiugró rész jellegzetes formájú, timpanonos teteje csak 1914-re készült el. A kép előterében gyümölcsösök és szántók láthatók, valamint jobb oldalról belóg egy fiatal akác koronája is, ami már nagy valószínűséggel nem szándékos telepítés révén került az útszélre A máig meglévő parasztház környékén gyümölcsös található, mely szépen vezeti át a szemet az Arborétum parkosított területére. Az Arborétumot egy jól kialakított koncepció mentén ültették be a világ minden részéről összegyűjtött fásszárúakkal. A különböző fajokat fajtacsoportok szerint rendezték egységekbe. Ez a fajta telepítési mód ezen a fényképen is jól tetten érhető: a lombos és tűlevelű fák csoportja a szintvonalakat követve 3 sávban változik. A felvétel készítésének idejében a jelenleg is fennálló Arborétum nagyjából 100 éves múltra tekintett vissza, ennek megfelelően a mainál jóval fiatalabb, alacsonyabb erdős állományt láthatunk rajta. A tűlevelű fák sávjának jobb szélén egy háromszög alaprajzú területen egészen fiatal fenyőket láthatunk. Ezek azok a feketefenyők, melyek jelenleg az Arborétum legnagyobb összefüggő tűlevelű fákkal borított részét képezik. A fotón ettől 54

55 balra látható tűlevelű sáv nagy részének helyét mára lombhullató fák vették át. Látható, hogy az Arborétum és a várdomb felső részét borító erdők ebben az időben már teljesen összeértek, köztük csak az innen nem látható út jelenti a határt. A 2010-es felvételen a parasztház egyértelműen beazonosítható. Az épületet egy világszerte ismert és elismert üvegművész mester és családja felújította, valamint az udvaron egy műhelyt és galériát alakított ki. A tanya melletti földterületet továbbra is szántóként hasznosítják. Az Arborétum területén található erdő teljesen záródott, az eltérő időben telepített facsoportok lombkoronája egységes szintet alkot. Sorsz.: /1.: Hospodár /2.: Hospodár Az 1896-os millenniumot követő évek egyik téli délutánján készült a fotó, melynek előterében a szőlővel sűrűn telepített Hospodár-kert látható. A szőlőben húzódó utak követik a terepviszonyokat, nyomvonaluk megegyezik a 2010-es felvételen látható jelenlegi utakéval. A szőlősorok szinte az egész kertet beborítják, kizárólag csak az egészen extrém meredekségű részeket borítja gyep. (A lejtőviszonyok valós alakulását ez a fotó nem adja vissza valósághűen!) A hóval borított domboldalak első ránézésre nem sokat mondanak el a tájhasználatról, azonban a bal oldali bástya alatti terület sávos színezettsége mégis árulkodó. A Várkör alatti sötétebb sáv minden bizonnyal alacsony bokrokkal, cserjékkel volt ekkoriban borítva, hiszen a kb centiméter mély hó nem borítja el. Alatta viszont fehér sávot látunk, ami az ekkoriban még létező kaszálók felső szegletét mutatja. A szőlők végénél, a kép bal oldali részén látható annak az épületnek a tűzfala és kéményei, mely jelenleg a Gimnáziumban oktató tanárok szolgálati lakása. Ettől balra, egészen a kép szélén látható a domboldalon egy kisebb plató. Ez az a rész, ahol 1896-ig parasztházak és pincék sorakoztak. Helyüket ekkoriban még nem nőtte be vegetáció. Érdekesség, hogy ezen a helyen rövid ideig egy kisebb kilátó pavilon állt, melynek teteje éppen kilátszik az 1. felvételen. A 2010-ben készült fotót nem lehetett pontosan az eredeti helyszínről elkészíteni, ugyanis a korábban kopár oldalt mára hatalmas, sűrű orgona bozót foglalja el, színes és illatos részét képezve a Hármashalomnak. A korábbi földút szilárd burkolatot kapott, a szőlők helyén pedig a korábbi képek kapcsán bemutatott, elöregedett gyümölcsös található. A kép bal alsó sarkában látszik az a szabadtéri rendezvényhelyszín, mely 2010-ben került kialakításra. A világörökségi helyszín térhasználatát mindenkor az adott kor igényei és elvárásai mentén alakították. Így válhatott a nyílt felszínű, sok porral járó szőlőkből gyümölcsös és legelő, majd az állattartás háttérbe szorulásával erdő, mely napjainkban egyre több közösségi funkciót lát el. 55

56 Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 22. képpárnál tárgyalom. Sorsz.: /1.: Hospodár /2.: Hospodár A torony felújításával egy időben készített felvétel a Hospodár-kertet már gyümölcsösként tárja szemünk elé. Az évszázadokon keresztül szőlőparcellákkal borított domboldal ettől az időtől fogva gyümölcsöskertként funkcionál. A fákat a szintvonalaknak megfelelően sorokba telepítették, a fák alját, a fasorok közét kaszálták és kaszálják ma is. A 2010-es felvételen helyenként még láthatjuk az eredeti gyümölcsfa telepítés idős egyedeit, illetve a korábbi időszakokkal teljesen megegyező úthálózatot. A Főapátság alatt húzódó domboldalon egykor jelenlévő kaszáló területek helyét fiatal, spontán eredő bozótos vette át, ami az egykori présházak platójára is ráhúzódott. Az első kép markáns tájeleme a Várkör két oldalán található fasor, amely ekkoriban még (az északi rész kivételével, ahol jóval idősebb fák sorakoztak) nagyjából hasonló korú fákból tevődött össze. A fasor ezen részletét a Gimnázium építésének idején teljesen kivágták, a 2010-es felvételen látható fákat csak az 1940-es évek elején ültették. Sorsz.: /1.: Kilátás a Főapátságból déli irányba /2.: Kilátás a Főapátságból déli irányba A millenniumi évet követően készült ez a felvétel, a jelenlegi főapáti épületszárnyból déli irányba. Ma már innen egészen más látvány tárul a szemünk elé, hiszen az egykori gazdasági épületek és a várfal helyén felépítették a gimnáziumot, ami déli irányba meggátolja az innen való kilátást. Ebből fakadóan a 2010-es felvételt már a Gimnázium egyik ablakából készítettem. 56

57 A Főapátság falain belül a korábbi képen (Sorsz.: 11.) ezen a részen nem láthatunk jelentősebb parkosítást, ugyanakkor a gazdasági épületek mellett szabályos rendben fákat ültettek. Ez a gömb koronájú fasor folytatódott a bástya déli frontjának felső peremén is, mely több korábban bemutatott képen is látható. A Hospodár-kert Főapátság-felőli végében már kivágták a szőlőket, helyükön kaszálót találunk, még nem ültették be gyümölcsfákkal. A kert nagy részét azonban még szőlő borítja. A 896-os honfoglalás ezredik évfordulójának alkalmából a hét magyar törzs emlékére az akkori Magyarország területén hét emlékművet építettek. Ezek közül a jelenlegi határainkon belül mindössze kettő található, egyik Ópusztaszeren, a másik Pannonhalmán. Az egykori kálvária helyén felépített, kupolájával a Szent Koronát formázó emlékmű háta mögött erdős, fás vegetációt láthatunk, amely a mai napig megtalálható. Előtte ugyanakkor (feltehetőleg az építkezések következtében) eltűnt az erdő, helyette alacsonyabb bokrok láthatóak. A tájképi szempontból is meghatározó épület előtt a mai napig nem engedték magasabb vegetáció kialakulását: a területet sűrű, ugyanakkor alacsonyan tartott orgona borítja. A Boldogasszony kápolna környezetében mindkét képen erdőt láthatunk, amely azonban 1896-ban még jóval alatta marad a kápolna szintjének. Jelentősebb erdős növényzetet láthatunk ugyanakkor a szőlőktől jobbra, a Gesztenyés horogban felfelé vezető út melletti meredek domboldalon. Mint azt már korábban is említettem, ezen a területen a lejtőadottságok miatt a vizsgált időszak alatt soha nem is volt más társulás! Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 11. képpárnál tárgyalom ÉS 2000 KÖZÖTT KÉSZÜLT FOTÓK Ebben az időszakban két olyan esemény is bekövetkezett, melyek a Főapátság történelme mellett a táj alakulására is alapvető hatással voltak. Az első jelentős változás az volt, mikor 1939-ben az egykori déli várfal és ennek bástyái helyén megkezdődött a Pannonhalmi Bencés Gimnázium olasz stílusú hatalmas épülettömbjének építése, ami ettől fogva a Főapátság mellett a tájkép szerves részévé, meghatározó elemévé is vált. Az építkezéssel egy időben a várhegyen is jelentős terepalakításokat végeztek, amiknek következtében az elnyerte a mai formáját. Mindez az akkori vegetáció nagymértékű átalakulását is eredményezte. A második meghatározó esemény az 1950-es években történt, mikor az akkor közel ezer éve fennálló apátsági birtokrendszert teljes egészében államosították, beleértve a Főapátság közvetlen szomszédságában található területeket is. A korábbi birtokstruktúra ennek következtében tökéletesen átalakult. A földek régi határai helyett a legtöbb helyen újakat húztak, ezáltal eltűntek a régi fasorok, dűlőutak, a területhasználati módot pedig az évszázados tapasztalatokon alapuló rendszer helyett az új tulajdonosok határozták meg. A politikai és gazdasági folyamatok napjainkra oda vezettek, hogy a korábban egy kisparcellás alapokra helyezett gazdálkodási rendszerben művelt területet majdnem teljes egészében erdő borítja. Ez az aktív, napi szintű tájhasználat szinte teljes mértékű háttérbe szorulását jelzi! Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy míg ma ezek az alig pár évtizede kialakult erdős területek a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik, országos jelentőségű természetvédelmi oltalom alatt állnak, addig az ezredéves tájhasználat foltokban megmaradt reliktumai közül egy sem tartozik a védett területek közé! 57

58 Sorsz.: /1.: Délnyugati oldal /2.: Délnyugati oldal A Gimnázium építésének legvégső időszakában készült ez a felvétel, mikor a kubikosok már a várhegy terepalakításain dolgoztak (ld. az 1942-es képen). Mivel az egykori várfalak mellett várárok húzódott, a helyükre épület iskola alapjait a stabilitás érdekében több emelet mélységbe le kellett vinni. A munkálatok során viszont hihetetlen mennyiségű föld került felszínre, melyet a legegyszerűbb volt a domboldalba hordani. Ennek következtében a domb délnyugati oldala teljesen átalakult, a korábbi lankákat meredek feltöltés váltotta fel. A Gimnáziummal egy időben a templom előtti bástya részt kibővítették egészen a Várkörig, ami az ottani vegetáció eltűnéséhez vezetett. Az építkezések miatt a Várkör mellett hosszú ideje állandó és egységes fasor jelentős részét is kivágták. Ennek következtében az épületek gyakorlatilag minden takarás nélkül, szinte alapjaiktól látszódva magasodtak a táj fölé. Míg a domboldal érintetlenül hagyott részein a vegetáció többé-kevésbé az ezt megelőző állapotoknak megfelelően fejlődött tovább, a feltöltött részeken gyakorlatilag a nyers töltésről kellett ismét kifejlődnie. Mivel rövidesen kitört a II. Világháború, a domboldalra fákat, vagy egyéb növényzetet nem telepítettek, ennek megfelelően az új felszíneken az erózió igen jelentős pusztítást végzett és mint a légi felvételekből kiderült, végez mind a mai napig! A képek előterében a település Lestár nevű része látható, amely valójában nem más, mint a Boldogasszony kápolna dombjának alsó harmada. Jól látható, hogy a házakat és konyhakerteket követő gyümölcsösök és kaszálók eredetileg egészen a gerincen található fenyvesig felhúzódtak. Az államosítást követően a korábban egységes birtokokat felaprózták, az új tulajdonosok saját elképzeléseik szerint hasznosították őket, határaikra fákat, bokrokat ültettek. Ennek, valamint a háztáji gazdálkodás háttérbe szorulásának eredménye, hogy a 2010-es felvételen a domboldalt már jóval sűrűbb növényzet borítja. Sorsz.: 25. A település főteréről készített felvétel amellett, hogy helytörténeti jelentőséggel is bír, a táj változásáról is számos részletet elárul. A tér jobb oldalán található pincészet épülete mellett látható gesztenyefák ekkoriban még alig érték el a tető magasságát, mára hatalmas fákká fejlődtek. A korábban készült képről hiányoznak a korábban is említett, ma már mindent behálózó villany- és telefon vezetékek is, amik korunk tájtérképezésének vonalas létesítményekként alkotják kikerülhetetlen részét. A Világörökségi Helyszín építési szabályzata új épületek létesítésénél, valamint meglévők átalakításánál nem véletlenül teszi kötelezővé földkábelek használatát! A domboldalt borító vegetáció részletei ezen a képen alig kivehetők, ugyanakkor ebből a távolságból is kiválóan látható, hogy az 1940-es években a domb mely részein történtek jelentős 58

59 átalakítások. A Gimnázium alatti rész, a domb jobb oldala gyakorlatilag teljesen kopár, ami a feltöltésnek köszönhető. A feltöltésen, illetve az 1896-ban lebontott présházak helyén messzire fehérlő eróziós foltok láthatóak. A kép bal oldali részen ezzel szemben jelentős mértékű erdőülést figyelhetünk meg, ami a gazdálkodás visszaszorulásáról árulkodik. 25/1.: Nyugati oldal a piactérrel 1940-es évek 25/2.: Nyugati oldal a piactérrel Innen látható igazán, hogy a korábbi időszakokhoz képest mennyire üres a domb koronája, a Várkörön még nincsen eltelepítve az a hársfasor, ami mára ismét szelíden húzódik a domb és a Főapátság határán. A bástya kibővítésével ekkor tűnt el a millenniumkor telepített díszfasor is. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 8. képpárnál tárgyalom. Sorsz.: /1.: Nyugati oldal 1950-es évek eleje 26/2.: Nyugati oldal A felvételt az egykori apátsági pincészet épületeivel szembeni emeletes magtárépület tetőablakából készítették. Az egyébként is hatalmas épület a pincékből kihordott mesterséges halmon áll, ezért volt lehetséges légifelvétel-szerű képet készíteni. Talán a szokatlanul jó rálátási szögnek is köszönhető, hogy a kép alapján több színezett képeslap is készült. A fotó előterében a Váralja településrész fákkal ölelt apró házai és zegzugos utcái láthatóak, melyek egy határozott vonalig húzódnak fel a domboldalon. Ez a vonal volt korábban a felső szőlők, majd a kaszálók és gyümölcsösök határa. Ezen felül csupán az 1896-ban elbontott házak voltak, amik helyét viszont a Gimnázium építésével egy időben történt feltöltés jórészt teljesen beborította. 59

60 A domboldalon jól látható a feltöltés és az eredeti terep találkozásának határa. A csaknem pontosan vízszintes vonal alatt (ahol korábban a présházak álltak), egészen a házakig húzódóan spontán cserjésedő, bokrokkal borított területet látunk. A feltöltött részen ezzel szemben továbbra is csak lágyszárúakat látunk, a feltöltés és a bal oldali erdők határán jól látható eróziós árok fehérlik ami a terepet a helyszínen szemlélve máig megfigyelhető. A feltöltés felső peremén már láthatóak a frissen telepített hársfák, melyek mára termetes fává fejlődtek, illetve az a bokorsor, melyet közvetlenül a feltöltés peremére ültettek. A fasor bal oldali részén ugyanakkor néhány fa túlélte az építkezéseket, ezek ma a Várkör legnagyobb fái. A 2010-ben készült felvételen a domboldal egészét bokros-fás társulások borítják, a Várkör mellé telepített fasor hatalmas fákká fejlődött. Sorsz.: /1.: Nyugati oldal 1950 körül 27/2.: Nyugati oldal Ahogyan azt egy (az 1900-as évek legelején készült) korábban bemutatott felvételnél is részleteztem, a legtöbb ábrázolás és fényképfelvétel a Főapátságot az északnyugati irányból mutatja. A korábbihoz képest látható, hogy az 1950-es évekre a korábban egységes területeket felaprózták, számos kisebb parcellára osztották. A kommunista rendszer egyházellenes intézkedései következtében a Főapátság, valamint a teljes bencés rend elsődleges feladata (gyakran a szó szoros értelmében) a túlélés volt, így a monostor épületeinek fejlesztésére, karbantartására alig volt lehetőség. A Gimnáziumot egy időre államosították, a kolostortól elfalazták. A Főapátság közvetlen közelében található erdőterületeket szintén államosították, a területileg illetékes erdészet kezelésébe kerültek. A domboldal spontán erdősülése tovább folytatódott, ugyanakkor a Gimnázium alatt található feltöltésen még mindig nem tudott jelentősebb növényzet megtelepedni. Az 1950 körül készült felvétel minőséges sajnos nem a legjobb, az alulexponált fotón a domboldal növényzetének számtalan részlete elveszett. A fotó ugyanakkor használható abból a szempontból, hogy a domboldal erdősültségének változásait nyomon követhessük. A délnyugati oldal nagy feltöltése még mindig fátlan, helyenként erodált ugyanakkor az északi és a déli oldalt (a megmaradt mezőgazdasági területet kivéve) gyakorlatilag teljes mértékben különböző korú fás vegetáció borítja. Mivel a kép lombtalan időszakban készült, ezért a Várkörön az egészen fiatal, frissen telepített hársfasor nem látható. 60

61 A kép hasznosságát jelenti továbbá, hogy készítési helyéről a történelem során több fotó is készült, így a fotósorokba kiválóan beilleszthető volt. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 16. képpárnál tárgyalom. Sorsz.: /1.: Nyugati oldal 1950-es évek vége 28/2.: Nyugati oldal A település egyik új építésű szállodájának tetőszintjéről, ritkán látott perspektívából készült ez a felvétel, mely a vizsgált periódus talán leginformatívabb fotója. A Gimnázium falára felfutott vadszőlőből, illetve a Várkör új fasorának méretéből, valamint a domboldal nagy feltöltésének növényborítottságából ítélve a kép valamikor az 1950-es évek végén készülhetett. (A bemutatott felvételek közül ez az egyetlen, melyet nem sikerült pontosan az eredeti készítés helyéről reprodukálni. A jelenleg magántulajdonban lévő épületbe sajnos nem sikerült bejutnom, így kénytelen voltam a fotót egy közeli alternatív helyszínen elkészíteni.) A Váralja és a Főapátság között látható domboldal felszínborítása rendkívül mozaikos, az egyes területek határai szinte teljes egészében megegyeznek a mai területhatárokkal, azaz a mai struktúra megjelenése erre az időre tehető. A szőlőművelést követően mintegy száz éven keresztül egyeduralkodó kaszáló gyümölcsös szántó hasznosítás a korábban készült kép bal oldalán, a házak fölött látható, nagyjából másfél hektáros területre szorult vissza. A domboldalon ezt követően ezen relatíve kis területet kivéve az évszázados múltra visszatekintő mezőgazdasági művelés megszűnt, helyét folyamatos átalakulást követően erdőgazdasági művelés vette át. A megmaradt mezőgazdasági területeket a fotón is jól látható kerítéssel kerítették körül, mely romjaiban ma is megtalálható. A kaszálók kerítésen kívül eső részét befásították, a telepített növények jól kivehető csomókban tűnnek fel a képen. A domboldal feltöltött részét, valamint az ez alatt található sávot azonban még ebben az időben sem fásították be, a jelenleg itt található fás élőhelyek spontán módon, a szukcessziós folyamatok tipikus sorrendiségének megfelelően alakultak ki. Az ekkoriban jórészt lágyszárúakkal borított feltöltésen több helyen eróziós sebhelyek foltjai fehérlenek. Az erózió hatását tovább erősítette a legeltetés, ugyanis a Váralja lakosság erre, az állam tulajdonába került területre hajtotta legelő jószágait, melyek amellett, hogy némileg kitisztították a bozótosodó részeket, csapásaik kitaposásával az eróziós folyamatoknak is kedveztek. Az állatok koordinálatlan, változó intenzitású jelenléte azonban az házaknál található állatlétszám drasztikus csökkenése okán rövidesen megszűnt, a szukcessziós folyamatoknak ettől kezdve semmi sem vetett gátat. A feltöltéstől balra, a bástya alatti részen a korábban telepített feketefenyők kezdenek komolyabb méretű fává nőni, a Főapátság régi épületei alatt a domboldalon lassanként záródik az az erdő, mely ma az épített értékek mellett a tájkép kiemelt értékét jelenti. A Gimnázium építése idején 61

62 az idősebb fák sorába a feltöltések miatt foghíjat vágtak, így a Várkör fiatal fasorába a torony és a könyvtár között néhány megmaradt idősebb fa beékelődött. Sorsz.: /1.: A Főapátság a Váralja legfelső útjáról 1950 körül 29/2.: A Főapátság a Váralja legfelső útjáról A fotó a Főapátsághoz egészen közeli helyen, a Váralja legmagasabban található házai mellől készült. A szekér valahol a még kaszálóként, gyümölcsösként használt terület határán, a Váralja legfelső útján áll. A különböző művelés alatt álló részletek határán kitűnően látszik az ebben a korban a domboldalon számtalan helyen mutatkozó, erózió okozta pusztítás, melyet nagymértékben fokozott a terület ebben az időben zajló legeltetése. Ez az a felvétel, melyen a legközelebbről meg tudjuk vizsgálni a feltöltésen, illetve a közvetlen alatta található vegetációt. Jól látszik, hogy az egykori szőlők, kaszálók helyét ebben az időben spontán sarjadt, elgyomosodott növényzet uralta, közvetlenül a Főapátság épületei alatt az 1900-as évek elején telepített feketefenyves ugyanakkor már egységes, zárt tömbként jelenik meg. A fotó jobb felső sarkánál akáclevelek lógnak be a képbe. A 2011-ben készített fényképen ugyanezen a területen már nagyjából egykorú, lombhullató fákból álló erdőt találunk, mely alatt viszont egyértelműen beazonosíthatók a terepalakulás korábbi formái. Sorsz.: /1.: A Főapátság északnyugat felől 1950-es évek 30/2.: A Főapátság északnyugat felől Egyéni gazda lóval szánt az egykori urasági földeken olvasható ennek a fotónak a hátoldalán. A képet propaganda célokra készítették valamikor az 1950-es években. A fotót vizsgálva a 62

63 jelenlegi világörökségi helyszín egykori területhasználati módjairól, növényborítási arányairól nem sokat tudhatunk meg. Szimbolikus értéke miatt ugyanakkor mindenképpen szót kell ejteni róla. Az 50-es évek durva államosítási folyamatainak sorában az ezredéven keresztül valóban fenntarthatóan működtetett, jól végiggondolt, tudatosan rendszerbe szervezett apátsági gazdaságot pár hónap alatt felszámolták. Az egykori földeket államosították, vagy a környék lakossága szerezte meg. A komplex rendszerben tervezett, a táj adottságainak a lehető legteljesebb mértékben megfelelő gazdaság helyét egyrészt az akkoriban szerveződő állami gazdaságok óriástáblái, másrészt a helyi lakosság apró telkei váltották fel. A nemegyszer tájidegen, a természeti adottságokat semmibe vevő gazdálkodás hatására a földterületek jelentős része komolyan károsodott, a csak nagy nehézségek árán művelhető, korábban sohasem szántott területeket is szántóföldi művelés alá vonták. A legmeredekebb domboldalak gazdaságtalan művelését azonban rövidesen abbahagyták, viszont a még valamilyen módon szántható területeken óriástáblákat alakítottak ki. Mindezen folyamatok eredménye, hogy jelen korunkban a Főapátság a minden irányban erdőkkel borított dombtetőn szigetként emelkedik ki a hatalmas, egybeszántott földek, illetve néhány kisebb parcellákból álló terület tengeréből. A világörökség részét képező területek élőhelyeinek alakulását az államosításoktól kezdődően egészen a rendszerváltozás időszakáig szinte kizárólag természeti folyamatok alakították. A táj tudatos alakítására, a Főapátság közvetlen környezetének rendbetételére, fejlesztésére csupán az 1990-es években került ismét sor. A legújabb kor történéseinek elemzése külön fejezetben kerül ismertetésre. LÉGIFOTÓK A tájértékelésnek, valamint a tájtörténet vizsgálatának elengedhetetlen részét képezik a különböző korokban készített légi- és ortofotók elemzése. A Pannonhalmi Főapátságról már az as évek elejétől kezdve készültek légi felvételek. Ezek döntő többsége a világörökségi helyszínre koncentrálnak, számos kiemelkedő értékű információval szolgálva a tájtörténet kutatói számára. A különféle fotóarchívumokban található felvételek összegyűjtése mellett két alkalommal, egy téli (2006. december 12.), valamint egy nyári (2007. június 25.) napon saját felvételeket is készítettem. A speciális technológiával készített ortofotók elemzését hasonlóságuk és jobb értelmezhetőségük okán a térképekkel egy fejezetben tárgyalom. Sorsz.: 31. A Főapátságról az első ismert légifotó nagyjából környékén készült, amikor a hospodári szőlők helyén már gyümölcsöst telepítettek. A Főapátságról ezt megelőzően is készítettek madártávlati ábrázolásokat (főleg rajzokat, valamint néhány festményt), azonban azok részletessége a legprecízebb odafigyeléssel sem érhetik el a fényképfelvétel részletgazdagságát. A relatív korai időszakból származó felvétel a világörökségi helyszín korabeli területhasználatára vonatkozóan hihetetlen sok értékes adattal szolgál. A korai felvétel tavaszi aspektusban, északnyugati irányból, délutáni időpontban készült. A kép előterében látható a domboldal északi és nyugati része. A markáns vonalként húzódó északi főúttól jobbra majdnem teljesen záródott erdőt találunk, melyben helyenként feltűnik a fák alatt található kaszálók fátlan területe. A domb északi oldala volt az első, ahol a jelenleg is látható, teljesen záródott erdő kialakult. A déli oldal területhasználati rendszere ezzel szemben még évtizedeken 63

64 keresztül folyamatosan változott. A Várkör alatt közvetlenül egy nagyjából méter széles, szintvonalakat követő, kitisztított sáv látható. Ez minden valószínűség szerint a Várkörről nyíló kilátás megőrzése okán maradt betelepítetlenül. Alatta ugyanis egy, az északi oldal erdejénél jóval fiatalabb, változó sűrűségű bozótos-erdős sáv található. Mára az irtás beerdősödött, a sűrű erdő kitakarja a völgyet. A sáv déli vége sűrűn telepített feketefenyőkből áll, ezek maradékai a mai napig megtalálhatók a területen. 31/1.: Légifotó északnyugatról 1900-as évek eleje 31/2.: Légifotó északnyugatról A Várkör az első felvételen szinte teljes hosszában látható, az északi oldal kivételével bokrokkal vagy alacsony fákkal szegélyezett ben sokkal jobban zárt fasor övezi a sétányt. A domboldalon már határozottan megjelennek azok a vonalas elemek, melyek a jelenlegi telekhatárolás alapjait jelentették. A kép jobb alsó sarkában látható, háromszög alakú területet rövidesen szintén erdővel lett betelepítve, jelenleg a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet része. A háromszög alatt épphogy látható, világos színű kaszáló az egyetlen olyan rész, mely a mai napig a kép készítésének idejében fennálló, az erdőnél intenzívebb használatot jelentő művelés alatt áll. A délnyugati saroktorony és a Váralja legfelsőbb házai között látható kopár területről már kivágták az évszázadokon keresztül ott művelt szőlőt, illetve a korábban ott álló parasztházak, pincék helyét is csak egy nagy eróziós folt mutatja. Ez a domboldal 1939-ig nem került művelés alá, valamint erdőt sem telepítettek rá ben, a Gimnázium építésekor az alapok helyéről kikerülő, hatalmas mennyiségű földet erre az oldalra töltötték fel, ami az addigra kialakuló vegetációt teljesen beborította. Ezt követően rajta spontán módon bozótos, fiatal erdő alakult ki. Napjainkban a fent tárgyalt részletek egy helyrajzi számra összevonva, a Magyar Állam tulajdonaként a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik, és ahogy a 2007-es felvételen is látszik, vegyes korú, spontán sarjadt, illetve telepített erdő borítja. Az erdő besorolása szerint parkerdő, azonban karbantartása nem megoldott, erősen elgyomosodott. A felvételen kitűnően látszik a Gesztenyés horog (déli főút) kanyarulata által körbeölelt szőlőterület egységes foltja, közepén a présházzal. A szőlő alsó részein azonban már leválasztásra kerültek azok a kisebb parcellák, melyeken a település lakosságának voltak saját tulajdonú szőlői, gyümölcsösei, zöldséges kertjei. Ezek nyomaikban a mai napig felfedezhetők, rajtuk számos értékes, régi gyümölcsfajta található. A korábban tiszta terület mára felbokrosodott, beerdősödött, a művelt kiskertek szigetként úsznak az egyre inkább záródó vegetációjú területen. Az út túlsó (felfelé menve jobb) oldalán, a meredek löszfalon egészen a gerincig sűrű, zárt erdőt láthatunk, melyet a középső szakaszon ritkás folt szakít félbe. Ez a rész (meredeksége okán) az egyik legállandóbb tájrészlet, melyet már a legkorábbi ábrázolásokon is bokros-erdős vegetáció borít. A Hospodár-kert mindkét felvételen gyümölcsösként látszik, azonban míg az első fotón sűrűn telepített, gondozott állomány látható, 2007-ben már csupán ennek elöregedett, ritkult állománya figyelhető meg. A gyümölcsös egészen az 1950-es évekig karban volt tartva, az államosítást követően azonban a szakszerű művelés elmaradása miatt a terület romlásnak indult. Ismételt betelepítésére, felújítására napjainkban került sor, az elöregedett gyümölcsfák helyett és mellett helyi magyar fajtákat 64

65 telepítettek. A 2007-es felvételen még nem láthatóak azon szabadtéri közösségi terek, melyek ben kerültek kialakításra. A Millenniumi emlékműtől északra (a képen balra) a 2007-es fotón már jóval nagyobb terjedelemben jelennek meg a gazdasági udvar épületei, melyek hatalmas, piros cseréppel fedett tetőszerkezetei a tájkép meghatározó elemét képezik. Az emlékművön a korai fotón még rajta van a Szent Koronát formázó kupola, melyet erősen megromlott állapota miatt 1938-ban távolítottak el róla. A Boldogasszony kápolnától nyugatra (a képen jobbra) található domboldal a korai képen szinte teljes egészben művelés alatt áll. A telkek határai követik a szintvonalakat, valamint egybeesnek a jelenlegi erdőrészletek határaival. A kápolna mellett látszik a kálvária, melyet a Millenniumi emlékmű építése idején helyeztek át oda. A képek bal oldalán látható Arborétum északi oldala nagyjából már a jelenlegi formáját mutatja, a déli része (a képen fent) ugyanakkor még egyértelműen gazdasági funkciókkal bír. A es felvételen látható levendulás parcelláinak határai nagyjából az első kép készítésének idejében alakultak ki. Ez volt az az idő, amikor az arborétum területén a gazdasági tevékenység egyre inkább kezdett háttérbe szorulni, a gazdasági funkciók a jelenlegi levendulás területére kezdtek koncentrálódni. Apró, ugyanakkor érdekes részlete a képnek a Főapátság bejárata előtti kis park. Az első képen jól látszik, hogy 1900 körül egyfajta kör-alaprajzú téralakítás volt ezen a helyen. A Főapátság közvetlen környezetének ben történt felújításakor ezt az állapotot vették alapul, a mai kor igényeihez alakítva ezt rekonstruálták. Míg az első felvételen a világörökségi helyszínen kívül eső, a Műemléki Környezethez tartozó területek döntően valamilyen mezőgazdasági művelés alatt állnak, a 2007-es felvételen nagy arányban találunk különböző korú és összetételű bokros-erdős társulásokat. A táj aktív használata egyre inkább megszűnt, a tájképet korábban uraló gazdasági térelemeket az idő előrehaladásával fokozatosan erdők váltották fel. Sorsz.: /1.: Légifotó délnyugatról 1930-as évek 32/2.: Látványterv 1930-as évek (fotómontázs) 32/3.: Légifotó délnyugatról Fenti fotósorozat a vizsgáltak közül az egyik legérdekesebb. Az eredeti kép az 1930-as évek elején készült, a Bencés Gimnázium terveinek elkészítése idején. Légifotók készítése abban az időben egyáltalán nem volt rutinszerű, csak kiemelt esetekben került rá sor. A Gimnázium megépítése a Főapátság történetének egyik legnagyobb újkori változását jelentette: mind funkcióját, mind fizikai tömegét tekintve meghatározza a Főapátság ezt követő történelmét. A Gimnázium felépítésének ötletét követően a bencés rend számára korántsem volt mindegy, hogy a meglévő épületek közvetlen szomszédságában milyen épület kerül megépítésre. Az új épületrésznek mind formájában, mind tömegében illeszkedni kellett Magyarország egyik legősibb 65

66 műemlék együtteséhez. A korábbi korok stílusai (román, barokk, klasszicista) szerint épült épületszárnyakhoz egy olyan épületet kellett tervezni, mely harmonikusan illeszkedik mindezekhez. A tét olyan nagy volt, hogy a gimnázium tervrajzainak elkészítése mellett szükségét érezték, hogy egy látványtervet is elkészíttessenek, elsőként Magyarországon. Azonban míg ma egy ilyen látványtervet különféle számítástechnikai programok segítségéve teljesen élethű módon, viszonylag rövid időn belül el lehet készíteni, akkoriban még nem állt rendelkezésre ilyen kifinomult technológia, így a látványterv elkészítéséhez a hagyományos fotótechnikai eljárásokat alkalmazták. A tervezett állapotot mutató felvételen látható új épületrészt az eredeti felvétel elemeiből állították össze! Az alkotók ügyeltek a részletekre, a látványterven még a gimnázium tornatermét is feltűntették. Ennek az alkotásnak a segítségével még a nagy építkezést megelőzően modellezni tudták a tervezett állapotokat. A fotósor harmadik, 2007-ben készült felvételét összehasonlítva a modellel, jól látható annak pontossága. (Érdekesség, hogy mikor a modell képet olyan embereknek mutattam, akik naponta látják a Főapátságot, gyakran csak hosszas vizsgálódást követően értették meg, hogy mi is volt olyan furcsa a képen!) A megfontoltan előre gondolkodás, az adott korszakot megelőző technológia használata, illetve a táj harmóniájának megőrzése mindmáig jellemző a Főapátságra. Sorsz.: /1.: Légifotó délnyugatról /2.: Légifotó délnyugatról A gimnázium felépítése a klasszicista időszak (XIX. század vége) építkezéseit követő legjelentősebb tájformáló tevékenység volt. A hatalmas földmunkával járó építkezés során nem csak egy új épületszárny készült el, de a kitermelt föld domboldalon történő elhelyezésével annak formáját is jelentősen megváltoztatták. A korábban lankás, szőlővel illetve gyümölcsösökkel és kaszálókkal borított délnyugati oldal a feltöltés következtében egységes meredekségű, mélyen lehúzódó, kopár oldallá változott. Ahogy az 1942-es felvételen is látszik, a feltöltés a korábbi présházak, illetve az oda vezető út vonaláig lehúzódik, több egykori pincét borított be. Mivel az építkezés befejezését követően rövidesen kitört a II. Világháború, a feltöltött terület növényekkel való betelepítésére sokáig nem került sor. A nyers töltést sokáig semmilyen növényzet nem borította be, aminek egyértelmű következménye volt, hogy a töltés sok helyen erodálódott. Az 1942-es felvételen jól látható, hogy a frissen kialakított plató fő vízlefolyási irányában már az építést követően nem sokkal újabb feltöltésre volt szükség (sötét sáv a feltöltés közepén). Ugyanebben a sávban a 2007-es felvételen is egy eróziós folt látható! Míg a terület döntő része az évek során spontán módon beerdősödött, ezen a sávon az erózió miatt máig nem tudott megtelepedni a növényzet. Sorsz.: 34. A két fotón a világörökségi helyszín szinte teljes nyugati oldala látható. A felvételeken egyértelműen látszik, hogy a korábbi gazdasági területek használata egyre inkább megszűnt, a szántók / szőlők / kaszálók helyét bokros-fás társulások vették át. 66

67 34/1.: Légifotó nyugatról 1950-es évek eleje 34/2.: Légifotó nyugatról A világörökségi helyszín északi határát jelentő új út (a Gesztenyés horogban vezető régi főúttal szemben) markáns elemként jelenik meg mindkét felvételen. Az 1950-es évek felvételének hasonlóan domináns tájalkotó eleme a Főapátságtól északnyugatra (a képen balra lefelé) látható erdőség. A korábbi szőlők és kaszálók helyét ezen a területen ekkora már zárt, vagy majdnem záródó erdőtársulások vették át. A domboldalra a millenniumkor telepített fenyves már jelentős méretűre nőtt. A Váralja és az erdő közti területek az államosítás során magántulajdonba kerültek, gazdasági célú használatuk azonban még sokáig megmaradt. Legtovább a torony vonalában található, a 2007-es felvételen is látható részen folyt gazdálkodás, ennek egy részét jelenleg is gyümölcsösként hasznosítják. Míg azonban az első felvételen a gimnázium alatti részeken kaszálókat, fátlan területeket látunk, a 2007-es felvételen a domboldalt beleértve a gimnázium alatt található feltöltést is szinte teljes egészében fás vegetáció borítja. A jelenleg a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képező területek mai formájukban tehát mindössze éves múltra tekintenek vissza! Tájtörténeti és tájhasználati szempontból kiemelt jelentőségű az a tény, hogy ezek a területek a védettségüket sokkal inkább a tájképi értékük miatt, mintsem a rajtuk található növény- és állatvilág miatt kapták. A táj történetének kutatásakor számtalan kérdést vet fel az a tény, hogy a jelenleg látható, védettséget élvező tájkép csupán a legutolsó időszakban alakult ki. A korábbi évszázadokban ezen a tájrészleten egészen más típusú használat volt jellemző! A Gesztenyés horog környéke 1950 körül még jóval nyíltabb volt, mint jelenleg. Bár a korábbi egységes szőlőterületet már bokor- és fasorok tagolják, az első fotón még egy relatíve egységes, nyílt területet látunk ben ugyanitt alig egy-két nyílt területet láthatunk, ezek is döntően épületek körül találhatók. A gazdasági használat háttérbe szorulása a várköpeny mellett itt is tetten érhető. A Boldogasszony kápolna körül mindkét felvételen egybefüggő erdőségeket láthatunk, ezek csak fejlettségükben térnek el egymástól. A Hospodár-kert az első felvételen még gondozott gyümölcsös képét mutatja, mely 2007-re már erősen kiritkult, elöregedett. KÜLÖNBÖZŐ IDŐPONTOKBAN, KÖZEL AZONOS HELYRŐL KÉSZÍTETT FOTÓSOROZATOK Azon időrendben csoportosított felvételekből, melyeket megközelítőleg azonos helyszínről készítettek, lehetőségem nyílt olyan fotósorok összeállítására, melyek nagyjából azonos nézőpontból, de eltérő időpontban készült felvételekből állnak. A fotósorokban található felvételek részletes 67

68 elemzését az időrendi felsorolásoknál végeztem el (sorszámukat az alcímekben feltűntettem), a fotósorokhoz kapcsolódóan csupán a leglényegesebb tendenciákra világítok rá. 1. fotósor: A Főapátság déli irányból (Részletes elemzés a 4., 9., 13. képpároknál) körül A főapátsági és egyéb kisebb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A bazilika klasszicista tornyának felépítése a korábbi barokk tornyocska helyén (1820-as évek vége) - A délkeleti és délnyugati bástyák magasított mellvéddel és tetővel való kiegészítése (1896.) - A nyugati domboldalon található présházak lebontása, a terület feltöltése (1896.) - A Pannonhalmi Bencés Gimnázium felépítése (1939.) Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - Főapátság barokk épületszárnya - Főapátság melletti apáca, majd szolgálati lakások - Présház a Gesztenyés horogban - A Várhegy oldalán, valamint a Gesztenyés horogban lefelé vezető utak vonalvezetése A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A Várhegy szőlőként, majd kaszálóként hasznosított területeinek fokozatos beerdősülése - A Gesztenyés horog által körbeölelt egységes szőlőterület felaprózódása, fokozatos művelési ág váltása, beerdősödése - A Hospodár-kert szőlőterületeinek gyümölcsössé való alakítása - A Boldogasszony kápolna dombjának a kép előterében is látható fokozatos beerdősülése, a gazdasági területek teljes visszaszorulása Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - A Főapátságot övező Várkör két oldalán húzódó fasor (időről időre újratelepítették) - A Gesztenyés horogban futó utat két oldalról határoló meredélyen kialakult bokros-fás vegetáció - A Gesztenyés horogban található szőlőterületet határoló bokros sáv 68

69 2. fotósor: A Piactér és a Főapátság (Részletes elemzés a 8. és 25. képpároknál) körül 1940-es évek A főapátsági és egyéb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A déli bástyák és a várfal helyén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, illetve a Hómanbástya felépítése (1939.) - A Főapátság klasszicista épületszárnyának emelet magasítása (1914.) - A nyugati domboldalon található présházak lebontása, a terület feltöltése (1896.) - A Piactéren lévő kút betemetése, légkábelek megjelenése, szilárd burkolatú út építése Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - Főapátsági könyvtár, valamint a klasszicista torony - A Piacteret határoló épületek A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A Várhegy szőlőként, majd kaszálóként hasznosított területeinek északnyugati irányból történő fokozatos beerdősülése - A Várhegy délnyugati oldalának feltöltése (1939.) - A második felvételen részben hiányzik a Várkört övező fasor Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - A Főapátságot övező Várkör két oldalán húzódó fasor északi részletei - A Várhegy északi oldalát borító tűlevelű erődrészlet - A Piactér jobb oldalán található gesztenyefék 3. fotósor: A Főapátság nyugat felől (Részletes elemzés a 16. és 27. képpároknál) 1900-as évek eleje 1950 körül

70 A főapátsági és egyéb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A déli bástyák és a várfal helyén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, illetve a Hómanbástya felépítése (1939.) - A Főapátság klasszicista épületszárnyának emelet magasítása (1914.) - A kép előterében látható régi parasztházak átalakítása - Légkábelek megjelenése Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - Főapátsági könyvtár, valamint a klasszicista torony - A Várhegy északi oldalán felfelé vezető út melletti parasztházak - A képeken látható utak nyomvonal vezetése A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A Várhegy szőlőként, majd kaszálóként hasznosított területeinek északnyugati irányból történő fokozatos beerdősülése - A Várhegy délnyugati oldalának feltöltése (1939.) - A bástya oromvonalán ültetett díszfasor eltűnik, jelenleg a bástya sarkán nagy fenyő áll - A kép bal előterében látható domboldal gazdasági területeinek részleges beerdősülése Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - A Főapátságot övező Várkör két oldalán húzódó fasor északi részletei - A Várhegy északi oldalát borító tűlevelű erődrészlet 4. fotósor: Kilátás a Főapátságból déli irányba (Részletes elemzés a 11. és 23. képpároknál) XIX. század második fele A főapátsági és egyéb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A déli bástyák és a várfal helyén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, illetve a Hómanbástya felépítése (1939. maga az épület a fényképen nem látható, mivel a harmadik fotót annak egyik emeleti ablakából készítettem.) - A Hármashalom középső dombján a kálvária helyén a Millenniumi emlékmű felépítése (1896.) - A Millenniumi emlékmű Szent Koronát formázó kupolájának eltávolítása (1939.) - Gazdasági épületek felépítése a Millenniumi emlékmű háta mögött (1950-es évek) - Közösségi tér kialakítása a Hospodár-kert alsó részén (2010.) 70

71 Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - Boldogasszony kápolna - A képeken látható utak nyomvonal vezetése, beleértve a Hospodár-kert gazdasági útjait is A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A Hospodár-kert szőlőparcelláinak kivágása, majd gyümölcsfákkal való betelepítése (1930. körül) - A Boldogasszony kápolna dombján található gazdasági területek fokozatos beerdősülése Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - A Millenniumi emlékmű dombjának keleti (emlékmű mögötti) oldalát borító kisebb erdő - A Boldogasszony kápolna közvetlen szomszédságában lévő facsoport 5. fotósor: A Főapátság a Hospodár-kert felől (Részletes elemzés a 21. és 22. képpároknál) A főapátsági és egyéb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A déli bástyák és a várfal helyén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, illetve a Hómanbástya felépítése (1939.) - A barokk épületszárny magasított tetővel való ellátása (1914.) - A Várhegy nyugati oldalán az 1926-ban készült első felvételen látható kis kilátó pavilon pár év után eltűnik - A Boldogasszony kápolnához vezető út szilárd burkolattal való ellátása Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - A Bazilika klasszicista tornya, valamint a szintén klasszicista Főapáti épületszárny - Főapátság melletti apáca, majd szolgálati lakások - A képeken látható utak nyomvonal vezetése, beleértve a Hospodár-kert gazdasági útjait is A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: - A Hospodár-kert szőlőparcelláinak kivágása, majd gyümölcsfákkal való betelepítése (1930. körül) 71

72 - A Várhegy délnyugati oldalának nagymértékű feltöltése (1939.) - A Várhegy szőlőként, majd kaszálóként hasznosított területeinek fokozatos beerdősülése Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: - A Millenniumi emlékmű dombjának nyugati (a képek jobb szélén látható) oldalát borító alacsony vegetáció fenntartása (gyep, majd orgona) - A Főapátságot övező Várkör két oldalán húzódó fasor 4.2 TÉRKÉPEK ELEMZÉSE ELSŐ KATONAI FELMÉRÉS TÉRKÉPE (1784) 11. ábra: Az első katonai felmérés térképlapja (Hadtörténeti Múzeum Térképtára alapján Pottyondy Á.) Bár a Főapátságról és közvetlen környezetéről 1784-et megelőzően is készültek vázlatos helyszínrajzok, mégis az első katonai felvételezés 1: méretarányú térképe az első olyan, amely hitelt érdemlően, relatív pontossággal ábrázolja a világörökségi helyszínt. A kartográfia ebben az időben a domborzati formákat még relatíve egyszerűen, sávozással ábrázolta, és elsősorban a természeti formákat próbálta megjeleníteni. A területhasználatra vonatkozóan ez a fajta ábrázolásmód bizonyos értelemben több információval szolgál, mint a későbbiek, azonban pontossága nagyságrendekkel elmarad azokétól. 72

73 A térkép a települést Sankt Mártony-ként, a Várhegyet Martins Berg-ként említi, továbbá a Főapátságtól északra a Panonien Berg tövében egy malmot (Mühl) is jelöl. A térkép csupán a jelentősebb épületeket ábrázolja, a Főapátságot körülvevő várfal és várárok például nincsen jelölve. Felfedezhetjük rajta ugyanakkor a nyugati domboldal felső részén lévő présházak sorát, illetve az ekkoriban apácák szállásául szolgáló épületet is. A világörökségi helyszínen fentiek mellett a Boldogasszony kápolna, illetve néhány gazdasági épület került feltűntetésre. A várba ezen a térképen még csak kettő út vezet, a jelenlegi Gesztenyés horog, illetve a Váraljára vezető lépcsős sétány. Az északi oldalon vezető jelenlegi főutat még nem jelölték, ugyanakkor megjelenik rajta a Főapátságtól déli irányba, Pázmándfalu felé vezető jelenlegi út vonala. A térkép jelölései szerint a világörökségi helyszín domboldalait szinte mindenhol szőlők borították, beleértve a mai Arborétum teljes területét, illetve a Millenniumi emlékmű és a Boldogasszony kápolna dombjait is. Érdekesség, hogy a Gesztenyés horog által közrefogott területen sem a présházat, sem a későbbi térképeken és a fotókon is látott szőlőparcellákat nem jelölik. Mivel a térkép egyéb területein a szőlőt jelző jelet a dombokon mindenhol nagy részletességgel felfestették, joggal feltételezhető, hogy ebben a korban ezen a területen nem volt szőlő. A vizsgált térképek közül elsőként a1880-ban készült katonai térkép mutat ezen a területen szőlőt. Az általam ismert első fotó, mely ezen a részen egyértelműen szőlőt mutat, csupán körül készült. MÁSODIK KATONAI FELMÉRÉS TÉRKÉPE (1847) 12. ábra: A második katonai felmérés térképlapja (Hadtörténeti Múzeum Térképtára alapján Pottyondy Á.) 73

74 Annak ellenére, hogy a második katonai felmérés eredeti méretaránya megegyezik az elsőével (1:28.800), annál jóval részletgazdagabb és pontosabb. A kartográfia fejlődése során a térképészek a felszínborítás különböző típusait elkezdték különféle színekkel jelölni, amit ezen a térképen is megfigyelhetünk. A domborzati formákat ezen a térképen a szintvonalak helyett még hernyómintázattal jelölték, ami viszont sok helyen sajnos szinte teljesen kitakarta a felszínborításra és a különböző tereptárgyakra utaló jeleket. A térkép az előzőnél jóval több feliratot tartalmaz, a település neve Sankt Márton, a szőlőhegy Sz. Mártoni Szőlő hegy, valamint megjelenik a kolostor is (Kloster Martinsberg). Érdekesség, hogy a jelenleg Boldogasszony kápolnát Sz. Anna Kápolnaként említi. A részletgazdagság az épületek ábrázolásában is megmutatkozik, valamint megjelenik rajta a telkek alakulásának sematikus jelölése is. A Főapátság épületeinek alaprajza csaknem teljesen valósághű, jelöli a várfalat és a bástyákat is, továbbá egyértelműen megfigyelhető a Várkörön húzódó sétány is. A Hármashalom középső dombján nem jelöli az akkor ott álló kálváriát, a Boldogasszony kápolna és a kripta épülete viszont egyértelműen látható. Ezen a térképen még a szintvonalhoz igazodva szabályos sorban húzódnak a Várhegy nyugati oldalán a millenniumkor elbontott présházak, valamint a Váralja tetején több kisebb, ma már nem létező épületet (parasztházakat) is jelöl. A mai gazdasági udvar helyén számos, már abban a korban gazdasági funkciókat ellátó épület volt. Ez az első olyan térkép, mely egyértelműen a ma is használt utat jelöli főútként, a lépcsős sétány és a Gesztenyés horog útja csak vékony vonallal van jelezve. Látható a térképen a Hospodárkert fölötti út is, mely a Főapátságot a Boldogasszony kápolnával köti össze, illetve vázlatosan az Arborétum sétányait és gazdasági útjait is felfedezhetjük. Ez a térkép az előzőnél jóval több részletet árul el a területhasználati módokra vonatkozóan. Ahol a hernyóminta nem takarja ki, ott a gazdasági egységek (szántók, szőlők, kaszálók, stb.) határai is jól láthatóak. A Várhegy oldalán sajnos a domborzati jelölések nagyrészt kitakarják a területhasználati jelöléseket. A gazdasági egységeket, telkeket ezen a részen szinte csak a Váralja felső részén lehet elkülöníteni. Érdekes, ahogyan az 1802-ben alapított Arborétum területén jól láthatóan elkülönülnek a gazdasági hasznosítás alatt álló egységek a fásított részletektől, illetve szőlőparcellákat is találunk ugyanitt. Ezt a vizsgált metszetek és fényképek is megerősítik. A térképen felfedezhető a Hospodár-kert, melyben azonban nem jelöl szőlőt, holott fényképek és gazdasági kimutatások alapján tudjuk, hogy ekkoriban ez a rész szőlészeti művelés alatt állt. Bár a Gesztenyés horog területén a szintjelző sávok dominálnak, az alsó részén egy elkerített parcellát is láthatunk. Erről csak feltételezhetjük, hogy a később egyértelműen és hasonló formában jelölt présház első megjelenítése. A Boldogasszony kápolna dombjának oldalán a térkép alig láthatóan szőlőt jelöl. HARMADIK KATONAI FELMÉRÉS FELÚJÍTOTT TÉRKÉPE (1880 / 1922) 74

75 13. ábra: A harmadik katonai felmérés felújított térképlapja (Hadtörténeti Múzeum Térképtára alapján Pottyondy Á.) Hasonlóan a két megelőző térképezéshez, a harmadik katonai felvételezés is hosszú éveken keresztül zajlott ( ). A térképezést követően a térképeket rövidesen polgári használatra, színezve is közreadták. Az itt bemutatott, térképlapot a rajta szereplő dátum szerint 1922-ben, az eredeti, 1880-as térképlap alapján készítették. A felújítás során az eredeti térképlapot nem csak kiszínezték, de néhol pontosítottak is rajta, ezen már szerepel az 1896-ban felépített Millenniumi emlékmű is. Az eredetileg 1: méretarányú térkép a korábbiaktól eltérően a domborzati formákat már szintvonalakkal jelöli, ezzel jóval több térképészeti jel számára maradt hely a lapokon. A kartográfia jelrendszerének fejlődése együtt járt a különféle területhasználati módok saját jelrendszerének (színek és térképi karakterek) kialakulásával. Ennek következtében ezen a térképen már jóval könnyebben elkülöníthetőek egymástól a különféle felszínborítású területek. A térkép felirattal is jelöli Győrszentmártont, a Pannonhalmi Főapátságot, valamint a Millenniumi és a Boldogasszony kápolnát. Érdekes, hogy a második felmérés térképlapjához képest az épületek ezen a térképen jóval egyszerűbben kerültek feltűntetésre. Míg előbbi a Főapátság épületszárnyait, várfalait, belső udvarait teljes pontossággal mutatták, ez ugyanezeket teljességgel sematizálja. Az épületeknek sokkal inkább a helyét jelöli, semmint azok formájára utalna. A térképek közül elsőként ez ábrázolja az 1896-ban épített Millenniumi emlékművet, valamint megtaláljuk a Boldogasszony kápolnát, valamint az apácák szállását is. A korábban a domb gerincén jelölt gazdasági épületek ezen a térképen nem találhatóak, ugyanakkor ez az első olyan térkép, mely jelöli az Arborétum déli részén található gazdasági udvar épületeit. A Várhegy nyugati oldalából a millenniumi építkezésekkel egy időben tűntek el a présházak. 75

76 A jelölt úthálózat csaknem teljes egészében azonos a mai is használatban lévőkkel, még az Arborétum sétányai is meglehetős pontossággal kerültek ábrázolásra. A térképen feltűnnek az első elektromos légvezetékek is, melyek a Cseider völgyben lévő szivattyúháztól vezetnek a Főapátság felé, valamint a már ábrázolják rajta az 1896-ban átadott, Győrt Veszprémmel összekötő vasútvonalat is. Az egyre fejlődő térképészeti jelrendszer a korábbiaknál több információval szolgál. Kiderül belőle például, hogy a Várhegy északi oldalának a fotókon is látott erdőségei valóban tűlevelű és lombhullató fajokból álló elegyes erdők voltak, illetve hogy az erdősáv alatt húzódó gazdasági területeken gyümölcsösök és kaszálók egyaránt megtalálható voltak. A térkép készítésének idején nagyjából 120 éves Arborétumban ekkorra már jól elkülönül egymástól a tulajdonképpeni fagyűjteménynek helyt adó északi, és a gazdasági funkciókkal bíró déli rész. A Hospodár-kertben ebben az időben még szőlőültetvények voltak, amit a fotók mellett ez a térkép is megerősít. A Gesztenyés horogban több parcellában gyümölcsösöket, szőlőket találunk, az út melletti meredek partfal és a domboldal fás vegetációt jelző zöld színűre van festve. A Boldogasszony kápolna alatti domboldalnak csak a felső harmadára jelöl a térkép erdőt, alatta magasan a dombra húzódva gazdasági területeket találunk. 1: LÉPTÉKŰ TÉRKÉP (1880 / 1950) 14. ábra: A harmadik katonai felmérés felújított térképlapja (Hadtörténeti Múzeum Térképtára alapján Pottyondy Á.) 76

77 Az 1880-ban készített harmadik katonai térképet 1950-ben ismételten felújították, pontosították. Képi világa az előzőekhez képest letisztult, jól értelmezhető. Jellemző, hogy különféle színkódok helyett már inkább jeleket használ, csupán a parkokat és erdős területeket színezték rajta zölddel. Térképi jelei segítségével viszont nagy pontossággal elkülöníthetőek egymástól a szőlők, gyümölcsösök, szántók, kaszálók, valamint a tű- vagy lomblevelű fajokkal borított erdős területek is. A térkép az épületeket sematizáltan jelöli, amivel a kezdeti időktől eltérően sokkal inkább a pontos helymeghatározás a cél, mintsem a forma sejtetése. A Főapátság épületegyüttesét vizsgálva ugyanakkor helyenként mégis felfedezhetünk némi valóság-közeli ábrázolást: a déli oldalon korábban ívesen húzódó várfal helyén feltűnik a Gimnázium egyenes épülettömbje. A Boldogasszony kápolna, valamint a Millenniumi emlékmű épületét a korábbi térképektől eltérően csak kereszttel jelöli, az épületeket külön nem tűnteti fel. Arborétum gazdasági épületei teljesen a mai állapotokkal megegyező (jobbra elfordított U- alak) elrendezésben láthatóak. A Gesztenyés horogban található présház, mely valószínűleg már a második felvételezés térképén jelölésre került, ezen egyértelműen, szőlővel körülvéve beazonosítható. A térképen látható utak a mai úthálózattal teljesen megegyeznek, főbb vonalaiban még az Arborétumban jelzett sétányok is beazonosíthatóak. A Várhegy déli oldalán lefelé vezető lépcsős sétány, valamint a mellette álló kereszt is fel van tűntetve. A színezésnek és térképi jelképeknek köszönhetően a területhasználatra vonatkozóan a korábbiaknál jóval részletesebb információkat nyerhetünk, melyeket az előzőekben bemutatott archív fényképfelvételek is megerősítenek. A térkép a Várhegy északi oldalában tűlevelűekkel vegyes lomberdőt jelöl, mely részben áthúzódik a nyugati oldal felső harmadára is, alatta nyugaton kaszálókat találunk. Ezeket az információkat teljes mértékben alátámasztják az ebből az időszakból származó fényképek is. Az erdős sáv előző térképen sokkal hosszabban kiterjedt déli irányba, ezen egy határozott vonal nagyjából a domb felénél lezárja azt. Ez a vonal pontosan megegyezik a Gimnázium építésekor oda hordott talajfeltöltés határával. A feltöltött területnek csupán a felső részén jelöl a térkép fákat, melyek valószínűleg a Várkör fasorának részét képezik. A fényképfelvételek tanúsága szerint a töltésen még hosszú éveken keresztül nem alakult ki jelentősebb fás szárú vegetáció. Az Arborétum területén a gazdasági tértől ezen a térképen színében is kiemelve, markánsan különül el a díszkert, melynek északkeleti sarkában egészen az 1980-as évekig jelen volt az kis szántó, mely ezen a térképlapon is látható. A kert déli, gazdasági részeinek egyik sarkában elkerítve megjelenik a ma is létező, füves sportpálya. A Hospodár-kert területén a térkép szőlő helyett gyümölcsfák sorait jelöli, a Gesztenyés horog által közrezárt területet szőlő borítja. A Boldogasszony kápolna dombjának csak a felső harmadát borítja erdő, alatta a térkép szőlőket és gyümölcsösöket jelöl. Összességében kijelenthetjük, hogy a térkép szinte teljes mértékben összhangban van az archív fényképeken látottakkal. A terület használatának, valamint a történelmi helyzet alakulásának ismeretében az ábrázolt térszerkezeti struktúrából egyértelműen levezethető a világörökségi helyszín jelenlegi térstruktúrája. 1: LÉPTÉKŰ FELMÉRÉS (1981) Az 1981-ben készített, 1: méretarányú térkép nem csak jelen kutatásaimnak, de a világörökséghez tartozó terület fejlesztéseinek is alaptérképéül szolgál. Részletes terepbejárásokat követően mind a világörökségi helyszín, mind pedig a műemléki környezet határai ennek alapján 77

78 lettek kijelölve. A térképet a napjainkban használt szín- és jelkulcs segítségével könnyedén értelmezni lehet, amit megkönnyít az ebből a relatív közeli időből származó számtalan fényképfelvétel, valamint további segítséget jelent, hogy a ma itt élő emberek közül sokan még emlékeznek a terület nem túl régi struktúrájára. A Főapátság hatalmas épületei ebben a méretarányban teljes alaprajzi pontossággal vannak ábrázolva, míg a kisebb épületek érelemszerűen sematizáltak, ugyanakkor helyük és darabszámuk tökéletesen pontos. A Millenniumi emlékmű és a Boldogasszony kápolna ezen a térképen is csak a megfelelő jellel van feltűntetve, alaprajzi utalás nem látható. Ellentétben az eddig bemutatott térképekkel, ezen a világörökségi helyszín teljes területén az összes épület feltűntetésre került, így az Arborétumban, vagy a Gesztenyés horogban található különféle építmények is (vízmű, présházak, stb.) A Millenniumi emlékműtől északra található gazdasági udvar a térképen már mai formájában látható. 15. ábra: 1: arányú EOTR térképlap (EOTR alapján Pottyondy Á.) Az ábrázolt úthálózat beleértve az Arborétum és a parkerdők sétányait teljesen azonosak a ma is létező úthálózattal. A Kosaras dombon megtalálhatjuk az akkori parkoló helyét, ahol ma a turisztikai fogadóközpont épülete áll, valamint a Várhegy túloldalán az Apátsági Pincészet helyét korábban elfoglaló homokbányát is. A 30 évvel ezelőtti területhasználatra vonatkozóan a térkép pontos és részletes információkat szolgáltat. Az erdővel borított területek arányának jelentős megnövekedése első ránézésre szembetűnő. A Várhegy oldalát, valamint a Boldogasszony kápolna dombjának szinte teljes egészét beborító, tűlevelűekkel elegyes lomberdőket a térkép már természetvédelmi területként jelöli. Az erdők határa a legtöbb helyen egybeesik a világörökségi helyszín határával, azonban néhol még azon is túlnyúlik. A 78

79 korábban említett kis szántón kívül záródott erdő borítja az Arborétum teljes északi felét, valamint a főutat követve jelentős foltban benyúlik a gazdasági rész mellé is. Érdekesség, hogy bár a Gimnázium építésekor kialakított feltöltést a színkód szerint már fásszárú vegetáció, erdő borítja, még mindig láthatunk egy pontsort a feltöltés északi határán. Ez a két, fejlettségében teljesen eltérő erdőrészlet határát jelzi. Ellentétben az első katonai felmérés térképével, ami gyakorlatilag a teljes területen szőlőt jelzett, ezen a térképen a világörökségi helyszín mindössze egyetlen pontján találunk szőlőt! A két térkép készítése között eltelt csaknem pontosan 200 év alatt a szőlő szinte teljesen eltűnt a Főapátság közvetlen környezetéből. Azonban nem csak a szőlők aránya csökkent le drasztikusan. A korábbi térképeken, valamint az archív felvételeken is látott, a szőlők helyén kialakult legelők és kaszálók sem tudtak megmaradni. A legnagyobb jelölt, lágyszárúakkal borított terület nem más, mint a füvesített sportpálya, kisebb foltokat találunk még az Arborétum északi szegletében is, azonban ezek tervezett, díszkertek kialakítása során megtartott gyepterületek. A gyepterületeknél jóval nagyobb területet foglalnak el a gyümölcsösök, melyek legnagyobbika a Hospodár-kert. Emellett az Arborétumban, valamint a Gesztenyés horogban, illetve a világörökség helyszín északnyugati sarkában is találunk kisebb gyümölcsös foltokat. Fentiek mellett helyenként vegyes, kiskerti hasznosítás alatt álló területeket láthatunk, melyek helyén a legtöbb esetben korábban szintén szőlők voltak. (Ld. Gesztenyés horog öble.) Érdekes, eddig egyetlen térképen sem jelölt pont az Arborétumban található, egy korább úszómedence helyén kialakított mesterséges dísztó, valamint a levendulás is. ORTOFOTÓ (2000) Az 1: méretarányban készített ortofotók tökéletesen illeszthetők abba a sorba, melynek utolsó hagyományos tagját az 1981-es es térképlap jelentette. A technika segítségével a jelkulcsok értelmezése helyett a vizsgált helyszínt egy adott pillanatban a maga tökéletes valóságában ábrázoló fotó vizsgálatával tudok a már általam is megélt közelmúltról információkat gyűjteni. Mindhárom felvétel nyári időszakban készült. Mivel a fényképeken a különböző épületek és utak teljes egészükben jól láthatóak, az ortofotók esetében (a fényképfelvételek tárgyalásánál már alkalmazott módszer szerint) csupán a lényegesebb változásokra hívom fel a figyelmet, a hangsúlyt a területhasználatban, és az ezzel szorosan összefüggő felszínborításban bekövetkező folyamatok vizsgálatára helyezem. Az 1981-es térkép esetében már egyértelmű volt, hogy a megelőző évszázadokhoz képest a területet egyre nagyobb arányban borítja természetközeli vegetáció. A térképen erdővel borított területként jelölt helyeken a 2000-ben (azaz 20 évvel később) készült ortofotón továbbra is kivétel nélkül erdőt találunk. Az erdős területek aránya ráadásul a korábban kiskertként, vegyes használatú mezőgazdasági területként ábrázolt foltok rovására tovább növekedett. Ez a folyamat rendkívül jól megfigyelhető a Gesztenyés horog öblében. A Várhegy oldalában a vegetáció eltérő fejlettségének köszönhetően jól láthatóak azok a vonalak, amelyek a Gimnázium építésekor létrehozott feltöltés, illetve a korábbi házhelyek határait mutatják. A 2000-ben készített felvételen látható, erdő nélkül szabadon maradt területei tulajdonképpen a Főapátság jelenlegi zökkenőmentes működéséhez elengedhetetlenül szükséges tevékenységeinek adnak teret, beerdősödésük ennek okán nem megengedhető. Ez alól némileg kivételt 79

80 jelentett a Hospodár-kert, mely bár gyümölcsös funkcióját egyre kevésbé használták ki, a fák elöregedtek, beerdősödését időszakos kaszálással meggátolták. 16 ábra: Ortofotó (FÖMI archívum alapján Pottyondy Á.) Jól látható, hogy míg a Várhegy oldalán található erdő egységes szövetet alkot, az Arborétum fás társulásai némileg lazább, egyértelműen a tudatos telepítés nyomát hordozó élőhelyként jelennek meg. A Főapátság az államosítás során elveszítette birtokainak döntő többségét, napi szükségleteit kénytelen volt a megmaradt területeken megtermelni. Ez volt az oka, hogy az Arborétum déli része sokáig számtalan gazdasági tevékenységnek adott helyet. A gazdasági udvar körül 2000-ben is számtalan kisebb parcella sorakozott, melyeken részben különféle levendula fajtákat, másrészt zöldségeket, dísznövényeket termesztettek. A délkeleti sarokban látható nagyobb szántón ekkoriban a vetésforgónak éppen megfelelő növényeket termesztették. A terület északnyugati sarkában látható magánterületeken egykor messze földön híres gyümölcsös volt, mely azonban nagyjából ebben az időben hozzá nem értők kezébe került, majd a szakszerű kezelés hiányában fokozatosan elgazosodott, elöregedett. A fényképen számos olyan idegenforgalmi elem figyelhető meg, amely a korábban bemutatott térképeken még nem, vagy csak kezdeti állapotukban voltak jelen. Mindenekelőtt ide tartozik a világörökségi helyszín határával közvetlenül szomszédos Kosaras domb, rajta a felszíni parkolóval és étteremmel. A Főapátság bejáratához közel megtalálható az akkori jegypénztár épülete is. A világörökség helyszín legdélebbi csücskében a parkerdőket kezelő erdőgazdaság kilátótornyot épített. A korábbi homokbánya helyén már burkolt parkolót találunk, később itt fog felépülni az Apátsági Pincészet. A turisztikai funkciók ettől fogva egyre nagyobb mértékben jelentkeznek a területen. 80

81 ORTOFOTÓ (2005) 17 ábra: Ortofotó (FÖMI archívum alapján Pottyondy Á.) A 2000-ben készített ortofotón látottakhoz képest első ránézésre az öt évvel későbbi felvételen nem sok változás figyelhető meg. A felszínborítást vizsgálva valóban nem találunk jelentős különbségeket, ugyanakkor a relatív kis területen megjelenő létesítmények a teljes területre jelentős hatással voltak és vannak azóta is. A változás tehát sokkal inkább funkcionális, mintsem fizikai. Ahogy az előbbiekben is részleteztem, az erdős területek közel elérték a jelenlegi funkciók engedte legnagyobb kiterjedésüket, minimális növekedésük továbbra is jórészt a Gesztenyés horog öblében található kiskertek rovására történt. A Várhegy oldalát borító erdő eltérő fejlettségű részleteinek határa még ezen a felvételen is pontosan kivehető. Az Arborétum, a Hospodár-kert, valamint a Boldogasszony kápolna alatt elterülő erdőségeket jelentős változások nem érintették. Figyelmesen megvizsgálva a 2005-ben készült felvételt, több olyan, alapterületét tekintve kicsiny pontot találunk, ahol a 2000-es fotón látottakhoz képest változások történtek. A világörökségi helyszín közvetlen szomszédságában 2003-ban megépült az új turistafogadó épület, mely ettől kezdve a korábban is ott található étteremmel együtt a Főapátság idegenforgalmának központjává vált. Ezzel egy időben a Hospodár-kert bejárata mellett elbontásra került a korábbi fogadóépület. A turizmus központja kikerült a világörökségi helyszínről, azon belül az évente ide látogató ezer látogató már csak irányítottan, vagy korlátozott szabadsággal tud mozogni. 81

82 Az új fogadóépület megépülésével egy időben elkezdődött a Főapátság IV ütemből álló turisztikai fejlesztésének megvalósítása is, melynek első ütemét a Főapátság közvetlen környezetének és belső udvarainak felújítása jelentette 2007-ben. A másik jelentős fejlesztés az Apátsági Pincészet 2003-as megépítése volt. Mivel a Főapátság korábbi pincerendszere az államosítások idején a helyi TSZ tulajdonába került, és az a rendszerváltozást követően sem tudta a Főapátság visszaszerezni, egy teljesen új, korszerű technológiával felszerelt pincészet megépítése mellett döntöttek. Mivel ez a pincészet szinte teljes egészében a domb belsejében került megépítésre, az ortofotón alig néhány részlete fedezhető fel. A tájba tökéletesen illeszkedő épület a Főapátság újkori fejlesztéseinek talán legjelentősebbike, mely az államosításokat megelőző tájhasználati rendszer ismételt felélesztésére is kiemelkedő hatással volt. Az Arborétum délkeleti csücskét a pincészet építésekor használták először a kitermelt föld depóniájaként. Mivel a pincészetet az építést követően ismét földdel fedték be, a depó egészen ig, a Kosaras dombon található étterem komplexum teljes átépítéséig üresen maradt. Ugyan az ekkor kitermelt föld egy részét visszaszállították az épület zöld tetejére, döntő többsége akkor itt maradt. Ez a föld az itt kialakított ex-situ gyógynövény megőrzési program során a termelési parcellák kialakításakor került felhasználásra. A világörökség fenntartható, felelős kezelése és fejlesztése nem lenne megoldható az ehhez hasonló komplex szemléletű tervezés nélkül! Előzőekhez képest jelentéktelen, de az ortofotókra tekintve mégis talán a leglátványosabb változás a Gimnázium melletti sportpálya aszfalt burkolatának korszerű, vörös színű rekortánra való cserélése, amivel egy időben a közvetlen környezetének rendbetétele, parkosítása is megtörtént. 4.3 TERÜLETHASZNÁLATI VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA A területhasználat változásait bemutató térképeket (a 2010-es kivételével) a fényképfelvételek csoportosításakor meghatározott, a tájkép jelentős változását hozó évekhez rendeltem, minek alapján az alábbi 4 térképet készítettem el (a térképeket a 4. melléklet tartalmazza): - Az 1896-os állapotokat bemutató térkép - Az 1896 és 1939 közti változásokat bemutató térkép - Az 1940 és 2000 közti változásokat bemutató térkép - A 2010-es állapotokat bemutató térkép A GPS-el történt területlehatárolást követően, a területegységek kiterjedésének ismeretében lehetőségem nyílt az egyes területhasználati kategóriák egymáshoz viszonyított arányának kiszámítására, valamint a különböző évekhez tartozó értékek sorba állításával a változás irányát és mértékét is meg tudtam határozni. A VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN TERÜLETHASZNÁLATA 1896-BAN Bár a korábbi fejezetekben bemutatott fényképfelvételek és térképek részletes elemzése eredményeként a relatív korai (XVI-XVII. század) időszakra vonatkozóan is rendelkezésemre állnak a területhasználatra vonatkozó információk, azonban ezek az adatok a vizsgált helyszín egésze helyett csupán annak kisebb részleteire vonatkoznak. Az 1896-os millenniumi év közeledtével a Főapátság irányába egyre fokozódó érdeklődés együtt járt a különböző ábrázolások számának növekedésével. Ennek okán az 1896-os évre vonatkozóan már sikerült annyi információt összegyűjtenem, melyek segítségével a világörökségi helyszín területhasználati rendszerét teljes egészében, hitelesen, minden részletére kiterjedően be tudom mutatni. Fentiek értelmében a világörökségi helyszín területhasználati rendszerét bemutató idősor kiindulópontjául az 1896-os állapotokat választottam. 82

83 18. ábra: A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája (Pottyondy Á.) A vizsgált terület legnagyobb összefüggő, a természetközeli élőhelyek kategóriájába sorolt részletét az abban az évben 94 éves Apátsági Arborétum jelentette. A Várhegy keleti oldalának meredek részeit ekkorra már teljesen beborította, az alsó, lankásabb részeken viszont még szántóföldek húzódtak. A fényképfelvételek tanúsága szerint a közel száz éve telepített, komoly méretű fák erre az időre már helyenként teljesen záródott erdőt alkottak. Jóval kisebb zöld foltot alkot a Millenniumi kápolna és az út között húzódó részlet, melyet csak évekkel később, az államosításokat követően fog komolyabb mértékben felszabdalni az ide telepített gazdasági udvar. Az ebbe a kategóriába sorolt többi terület jórészt utak, vagy épületek közvetlen szomszédságában, valamint az extrém meredekségű területeken (Pl. Gesztenyés horog oldala) található. Ebben az időpontban a természetközeli élőhelyek kategóriájába sorolt részletek összességében a teljes terület 34%-át foglalták el. Kijelenthető, hogy ebben az időben az Arborétumot kivéve gyakorlatilag minden olyan terület valamilyen formában művelés alatt állt, melyet nem foglalt el épület vagy út, illetve melynek meredeksége ezt nem tette lehetetlenné. (Szigorúan szemlélve ugyanakkor akár az Arborétumot, mint mesterségesen kialakított társulást is az ember által művelt területek közé sorolhatnám, azonban ezt korára, valamint a tájstruktúrában betöltött, hosszú idő óta változatlan szerepe miatt nem tettem.) A jelenkori állapotoktól teljesen eltérően az akkori tájat a térképen barnával jelölt, művelés alatt álló területek uralták. A domboldalak többségét szőlők gyümölcsösök és kaszálók borították, míg a lankásabb részeken szántók és zöldségeskertek húzódtak. A művelés alatt álló területek nagysága a vizsgált perióduson belül ebben az évben a legmagasabb, a jelenlegi világörökségi helyszín 52,8%-a ebbe a kategóriába tartozott. A művelt területek aránya ezt követően fokozatosan csökkent. 83

84 A beépített területek legnagyobb foltját egyértelműen a Főapátság épületegyüttese, valamint a hozzá dél felől kapcsolódó apácalak jelenti. A Várhegy nyugati oldalán található nagyobb sárga terület az éppen ebben az évben elbontásra került présházakat és közvetlen környéküket jelöli. Ez a későbbi területhasználati térképeken már nem jelenik, viszont egyértelműen befolyásolja az itt fokozatosan megjelenő vegetáció típusát, valamint kialakulásának sebességét. Az és között épült Boldogasszony kápolnától északra ekkor építették fel a Millenniumi emlékművet, mindkét épület helye megjelenik a térképen. Az évszázadokon keresztül az Apátság irányába főútként használt Gesztenyés horog helyett ebben az időben már az északi irányból érkező Szerpentint használták, amit a második katonai felvételezés 1847-es térképe is ennek megfelelően jelöl. A Várhegy oldalában, valamint a terület délkeleti részén látható kisebb utak a mai napig léteznek, használatban vannak. A beépített területek aránya a vizsgált perióduson belül ebben az időpontban volt a legalacsonyabb, mindössze 13,2%. A VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN TERÜLETHASZNÁLATA 1896 ÉS 1939 KÖZÖTT 1896-ot követően a következő fordulópontnak ahogyan a fényképek csoportosítása esetében is a Pannonhalmi Bencés Gimnázium építésének évét, 1939-et jelöltem meg. 19. ábra: A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája (Pottyondy Á.) A természetközeli területek nagysága a második térkép által bemutatott 43 év során fokozatosan növekedett. Bár a vizsgált terület keleti sarkából eltűnt a korábban ott található facsoport, mégis egyértelműen nőtt az ebbe a kategóriába sorolt területek aránya. Ahogy a térképen is látható, 84

85 természetközeli élőhelyek a művelés alól fokozatosan kikerülő területeken tudtak spontán vagy emberi segítséggel (fatelepítés) kialakulni. A művelés alól kivont területeken ebben az időben még csak nyitottabb, lágy- és fásszárúakkal vegyesen borított élőhelyek tudtak kialakulni, viszont a korábbi fás társulások fokozatosan záródtak. Az ebbe a kategóriába sorolt területek aránya a második időszakban összességében 39%-ra növekedett, melyből 6,2%-ot a fokozatosan átalakuló területek jelentenek. Nagyon érdekes, hogy a gazdasági területek arányának csökkenése elsősorban a parkosításoknak köszönhető. Az évek során tovább bővült az Arborétum, valamint a 1896-os millennium évében a Várhegy északi részén Millenniumi Fenyvest ültettek. Szintén érdekes tény, hogy míg a nyugati oldal présházainak helyén legelők és kaszálók alakultak ki, addig a Gesztenyés horog öblében egyre nagyobb számban jelennek meg a kisebbnagyobb magán pincék és présházak. A gazdasági jellegű területek aránya 48,1%, ami az északi területvesztésekkel együtt is közel megegyezik az 1896-os értékkel, amit a nyugati oldal présházai helyén felszabaduló területek magyaráznak. A beépített területek aránya az előző időponthoz képest, a Gimnázium felépítése, valamint a présházak elbontása ellenére szinte alig változott. Ezt az magyarázza, hogy míg a Gimnázium tulajdonképpen falon belül, azaz pontosan az egykori várfal és a gazdasági épületek helyére épült, a nyugati oldali présházak eltűnését a Gesztenyés horog új kispincéi kompenzálták. A beépített területek aránya 1939-ben az előző értékhez képest összességében 0,5%-al csökkent, 12,7%-os értéket mutat. Az ebben az időszakban megfigyelhető folyamatok ugyan már előrevetítik a területhasználat alakulásának későbbi irányait, azonban változásuk korántsem olyan intenzív, mint az a későbbiekben tapasztalható. A VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN TERÜLETHASZNÁLATA 1940 ÉS 2000 KÖZÖTT A világörökségi terület területhasználati struktúrájában a legnagyobb változások a vizsgálat harmadik időszakában következtek be, ami döntő részben történelmi, politikai okokra vezethető vissza. A II. Világháború idején a Főapátság a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt állt, így az mindkét háborús fél számára semleges területet jelentett, az épületeket és közvetlen környezetüket nem szabadott bombázni. Míg azonban a Főapátság a háborús éveket épségben átvészelte, az azt nem sokkal követő államosítások rendkívüli mértékben befolyásolták későbbi történelmét. A bencés rend gyakorlatilag a teljes korábbi birtokrendszerét elveszítette, beleértve a Főapátság közvetlen szomszédságában található földterületeket is. A rend tulajdonában mindössze a Főapátság épületei, az Arborétum és az ahhoz délről szervesen kapcsolódó kisebb gazdasági rész, a Hospodár-kert, valamint a Hármashalom gerincén található egyéb épületek (Boldogasszony kápolna, Millenniumi emlékmű, Apácaszállás) és az azokat szűken övező telkek maradtak. A jelenlegi világörökségi helyszín további területeinek döntő része az állam, kisebb része magánemberek tulajdonába került. A kommunizmus viharos évtizedeiben, az állami gazdaságok erőszakos létrehozásának árnyékában a világörökségi helyszín egykori, a táj adottságaihoz illeszkedő gazdálkodási rendszere szinte tökéletesen megsemmisült. A természetközeli területek aránya a felhagyott, gazdátlanul maradt területeken fokozatosan, spontán módon kialakuló társulások megjelenésével rohamosan növekedni kezdett, a vizsgált periódusok közül ebben nőtt legnagyobb mértékben, összesen kevés híján 7%-kal. A különböző korú és összetételű társulások a korszak végére a terület 45,9%-át borították. Fent vázolt okok folytán a gazdasági művelés alatt álló területek aránya ebben az időszakban drasztikus mértékben, közel 15%-kal lecsökkent. Az egykori szőlők, gyümölcsösök és kaszálók a 85

86 gondozás hiányában spontán módon erdősödésnek indultak, a terület művelése a kiskertekre, valamint az Arborétum déli részére korlátozódott. 20. ábra: A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája (Pottyondy Á.) Minthogy a Főapátság gyakorlatilag minden egyéb birtokát elveszítette, a tér korlátai szabta határok között maradva számtalan feladatot az Arborétum mellett található gazdasági területeknek kellett ellátniuk. Ezek mellett sokáig az Arborétum északkeleti sarkában található lapos részletet is szántóként hasznosították, aminek helyén viszont a korszak végére díszkertet alakítottak ki. A gazdasági területek rovására került kialakításra a Gimnázium szabadtéri, nagyméretű sportpályája is, melyet a domborzat alakulása okán nem lehetett máshol elhelyezni. Mivel a Hospodár-kert a bencés rend tulajdonában maradt ellentétben a domboldal többi részletével továbbra is gazdasági művelés alatt maradt, sőt a többi terület elveszítésével az itt található gyümölcsös jelentősége nagymértékben megnőtt. A periódus végére a gazdasági művelés alatt álló területek a világörökségi helyszín mindössze 33,9%-át borították. A beépített területek arányának növekedése szintén a fent röviden bemutatott okokra vezethető vissza. A harmadik periódus során az ide tartozó részletek alapterülete csaknem megduplázódott! A hirtelen növekedést egyrészt az apátsági gazdálkodás belső területekre való koncentrálódása, másrészt a magántulajdonba került kisebb telkeken véghezvitt magán építkezések okozták. Miközben a Millenniumi emlékműtől keletre eső részen fokozatosan kialakult a Főapátság jelenlegi gazdasági központja, a Várhegy északi részén sosem látott magasságokban is lakóházak épültek. A évre a világörökségi helyszín beépített területeinek aránya 20,2%-ra növekedett. 86

87 A VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN TERÜLETHASZNÁLATA 2010-BEN A világörökségi helyszín területhasználati rendszerét bemutató idősoros elemzés záró dátumául a évet választottam. Erre az évre a következő éveket meghatározó térstruktúrák teljesen kialakultak, az ezt követően tervezett fejlesztések sokkal inkább a már meglévő értékek megújítását, karbantartását célozzák, mintsem új területhasználati funkcióval ruháznák fel a helyszín egyes részleteit. A természetközeli élőhelyek arányának növekedése bár határozottan lelassult az előző időszakhoz képest, csekély mértékben még mindig emelkedett. Az 1,7%-os növekedés szinte teljes egészében a tökéletesen felhagyott kiskertek, háztáji méretű szőlők és gyümölcsösök átalakulásából adódik, melyek döntő többségében a Gesztenyés horog öblében találhatóak. A Várhegy oldalán, valamint a Boldogasszony kápolna alatti részen található erdők 1992 óta a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik, az erdészeti tervekben parkerdőként vannak nyilvántartva ben a természetközeli élőhelyek aránya 47,6% volt, ami a vizsgált időszak során soha nem volt ilyen magas. 21. ábra: A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája (Pottyondy Á.) Ezzel szemben a gazdasági művelés alatt álló területek aránya 2010-ben elérte a vizsgált időszak során számított legalacsonyabb értéket. Az előző időszak rohamosan csökkenő tendenciája tovább folytatódott, viszont egészen más okokból kifolyólag. A gazdasági területek egyrészt olyan új térhasználati funkciók megjelenése miatt csökkentek, melyeket a rendszerváltozás ideje óta fokozatosan élénkülő turizmus indukált. Az Arborétum területén kialakításra került egy bemutató gyógynövényes kert, amely bár gazdálkodási tevékenységet ismertet meg a látogatókkal, mégis sokkal inkább turisztikai látványosság, mintsem valódi gazdálkodási egység. A Főapátságot és intézményeit meleg vízzel ellátó biomassza fűtőmű és kiszolgáló létesítményei a gazdasági térből további területeket vett el. 87

88 A gazdálkodási területek aránycsökkenésének másik oka a kiskertek átalakulása, melynek csökkenése a természetközeli élőhelyek arányát növeli. Itt kell külön megemlíteni az Apátsági Pincészetet, melynek elhelyezkedése és a beépített területek kategóriájába való sorolása egyértelműen következik a fentebb leírtakból. Az államosítások idején a Főapátság elveszítette több évszázados, hatalmas pincerendszerét is. Mivel a pincészet tervezésekor azt nem sikerült visszaszerezni, így az előző periódusban létesített gazdasági épületekhez hasonlóan ezt is a világörökségi helyszínen belüli, már ismét saját tulajdonban lévő területen alakították ki. Mivel a pincészet oly módon lett megépítve, hogy azt a Pannonhalmára érkező turisták is megtekinthessék, tulajdonképpen egy világszínvonalú technológiával felszerelt látványpincészetről beszélhetünk. Az itt folyó munka magas színvonalát mi sem igazolná jobban, mint a 2010-ben elnyert Év Pincészete díj! A beépített területek közé sorolását indokolja az is, hogy számos olyan tér kapcsolódik a pincészet épületeihez, melyek kizárólag turisztikai, vagy egyéb, nem gazdálkodási funkciókkal bírnak. (Kóstolóterasz, parkoló, raktárak, irodák, stb.) 2010-ben a világörökségi helyszín mindössze 23,2%-át borították, melyet adott esetben a Pincészet további 2,5%-al növelhet. A turisztikai és energetikai infrastruktúra fejlődésével párhuzamosan értelemszerűen nagymértékben megnőtt a beépített területek aránya. A biomassza fűtőmű már említésre került, de az arányt tovább növelték a turisták kulturált, ugyanakkor szabályozott keretek között történő fogadását és irányítását lehetővé tevő lépcsők és járdarendszerek is. Ezen kategória borítási értéke a vizsgált időszak során 2010-ben érte maximumát, 29,2%-ot. A következőkben az egyes térkategóriákba tartozó területek nagyságának alakulását, illetve a változások irányát és mértékét bemutató táblázatokban és grafikonokon összefoglalva láthatóak mindazon számadatok, melyek háttere a világörökségi helyszín adott időbeli térstruktúráját ábrázoló térképek mellett került bemutatásra. 4. táblázat: Területhasználati módok évek szerinti eloszlása a vizsgált helyszínre vonatkozóan (%) Természetközeli élőhely (Z) 34,0 33, ,6 Mezőgazdasági terület (B) 52,8 48,1 33,9 23,2 Beépített terület (S) 13,2 11,7 15,8 26,6 Természetközeli élőhelyből beépített terület (ZS) - - 1,5 - Mezőgazdasági területből természetközeli élőhely (BZ) - 6,2 12,9 - Mezőgazdasági területből beépített terület (BS) - 1 2,8 - Beépített gazdasági terület (S+B) ,5 Összesen: 100 % 100 % 100 % 100 % A táblázat értékei, valamint a következő diagram vonalai egyértelműen igazolják mindazon eredményeket, melyekre a fényképfelvételek és térképek elemzése révén jutottam. A gazdálkodási művelés alatt álló területek méretének rohamos csökkenésével egy időben a természetközeli élőhelyek, valamint a beépített területek nagyságának növekedése zajlik. Az adott időintervallumokban az egyes területhasználati kategóriák közti átmenetet jelentő részletek kiterjedésének alakulása a táblázatban és a diagramon külön is feltűntetésre kerültek. Ezekből kiolvasható, hogy míg a kezdeti időszakban a gazdasági területek csökkenését elsősorban a természetes élőhelyekbe való átalakulás okozta, a jelenkorhoz közeledve ugyanez egyre inkább az egykori gazdasági területek beépítéséből fakad. 88

89 22. ábra: Területhasználati kategóriák alakulása a világörökségi helyszínen ( ) A döntő részben a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képező természetközeli élőhelyek beépítése a világörökségi területen nem megengedett. Az közti periódusban jelentkező ilyen irányú átalakulást az új gazdasági udvar megjelenése okozta, de ez is csupán a teljes terület 1,5%-át érintette. A gazdasági területek természetközelivé való átalakulása az első három periódusban volt meghatározó, ezt követően az ilyen irányú átalakulás jelentéktelenné vált. Mezőgazdasági területek beépítésére elsősorban az közötti időszakban, az államosítások idején került sor, amikor a Főapátság csupán a tulajdonában maradt területekkel tudott gazdálkodni, ami értelemszerűen együtt járt bizonyos részletek beépítésével. Az egyetlen, máig nehezen besorolható területrészt az Apátsági Pincészet jelenti, mely egy időben bír gazdálkodási és turisztikai funkciókkal, így első megközelítésben egy vegyes, a beépített és a gazdálkodási területek jellemzőit egyaránt magán hordozó kategóriába soroltam. A végeredmény tisztázása érdekében fenti adatsorokat összevonással egyszerűsítettem, azaz az egyes kategóriák közti átmenetet mutató területeket a célállapot szerinti területhasználati kategóriákhoz rendeltem. Az így kapott adatokat mutatja be az alábbi táblázat és az azt követő diagram. 5. táblázat: A területhasználati módok évek szerinti összesített eloszlása (%) Természetközeli élőhely (Z +BZ) 34,0 39,2 45,9 47,6 Mezőgazdasági terület (B) 52,8 48,1 33,9 23,2 Beépített terület (S + ZS + BS + (S+B)) 13,2 12,7 20,2 29,2 Összesen: 100 % 100 % 100 % 100 % Az összesítés eredményét az előbbiekkel összehasonlítva megfigyelhető, hogy a természetközeli élőhelyek, valamint a beépített területek aránybeli növekedése némileg intenzívebb lett, ugyanakkor a gazdálkodás alatt álló területek csökkenésének üteme alig változott. A vizsgálati időszak kiindulási, évi értékeihez képest az egyes területhasználati kategóriákba tartozó területek mérete a záró évig (2010) az alábbi szorzók szerint változott: - A természetközeli élőhelyek induló méretük 40%-val gyarapodtak, kiterjedésük a záró pillanatra közel másfélszeresére növekedett (*1,4). 89

90 - A valamilyen gazdálkodási művelés alatt álló területek aránya ezzel szemben kevesebb, mint a kiindulási méret felére, 43,9%-ra csökkent (*0,439). - Arányaiban a legnagyobb változás a beépített területek kiterjedésében figyelhető meg, amely kiindulási érétkéhez képest 121,2%-al növekedett (*2,212). 23. ábra: Területhasználati kategóriák összesített alakulása a világörökségi helyszínen ( ) 4.4 TALAJTANI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI A terepi felvételezések nagyrész igazolják a szakirodalmi adatsorokat, miszerint a vizsgált területen leginkább a homokos löszön dombsági viszonyok között kialakult erdőtalajok jellemzőek, ugyanakkor a világörökségi helyszín és a műemléki környezet domborzati tagoltságából következően a területen többféle talajtípust is meghatároztunk. Az uralkodó talajtípus a Ramann-féle barna erdőtalaj, melynek különböző mértékben erodált és egyes helyeken sztyeppesedő változataival is találkoztunk. Ahol a kitett felszíneken, meredek lejtőkön az eredeti talaj a talajképző kőzetig lepusztult, ott földes kopárok jellemzőek. A völgyek talpán, aljában, különböző vastagságban találhatunk barna erdőtalaj lejtőhordalékot. A vizsgált területen állandó vízfolyás vagy állóvíz jelenleg nem található, ugyanakkor a talajszelvények, a horgokban vezető utak partfalai helyenként különböző múltbéli időszakok vízjárásának nyomait hordozzák. A talajvíz mélysége átlagosan 2-5 méter, de a magasabban fekvő dombi részeken fúrt kutak tanúsága szerint olykor csak méteres mélységben található. A területet a különböző térképi és levéltári források szerint évszázadokon keresztül szőlők borították. A szőlőművelés egyik velejárója a nagymértékű erózió, aminek nyomait a talajtani vizsgálatok hűen tükrözik. A vályog szövetű, löszön kialakult talajok a helytelen művelés következtében rendkívül könnyen esnek az erózió áldozatául. Az eróziót tovább fokozta a szőlők helyén kialakított, intenzív, nagyüzemi módszerekkel végzett szántóföldi művelés is. Az erózió a területen hatalmas pusztítást végzett, mely a kiválasztott talajtani mintaterületen a szúróbotos és laborvizsgálatok mellett szabad szemmel is kiválóan megfigyelhető. A mintaterület napjainkig tartó, folyamatos lejtő irányú szántóművelése következtében a térszín közel fél méterrel alacsonyabb, mint a szomszédos parcellán, melyet 40 év körüli akácos erdő borít. 90

91 24. ábra: Lejtő irányú szántóművelés következtében kialakult térszín különbség a talajtani mintaterület dombtetői részén (Fotó: Pottyondy Á.) A dombtetőről hiányzó talaj a szántó völgyi részén akkumulálódott, ahol közel hasonló nagyságban magasabb a térszíne a mellette lévő parcellákénál. A terület művelése a nagymértékű erózió és a nagyüzemi mezőgazdaság számára nem megfelelő lejtőviszonyok következtében az 1990-es évekre erősen visszaszorult. Azokon a helyeken, ahol a karbonátos alapkőzet felszín-közelbe került, ott megszűnt a talajsavanyúság, ugyanakkor a gyakran 20%-nál is magasabb karbonát tartalom kissé sülevényessé teszi a talajt, ami szintén nem kedvez a gazdálkodásnak. Annak ellenére, hogy a vizsgált talajok vízgazdálkodása relatíve jónak tekinthető, a közepes vagy ennél is rosszabb tápanyag-gazdálkodásuk miatt a talajok újraképződéséhez évszázadokra lenne szükség. A talajvesztés szabad szemmel látható következményeit a mintaterületen vett talajminta laboratóriumi elemzésének eredményeiben is visszatükröződnek. 6. táblázat: a talajtani mintaterületen vett talajminták laboratóriumi vizsgálati eredményei LFH: lejtő felső harmada; LKH: lejtő középső harmada; LAH: lejtő alsó harmada Mintavételi hely Szántóparlag 10 éve felhagyott szántó 40 éve felhagyott szántó ph H 2 O ph KCl CaCO 3 (%) K A K 2 O (mg/kg) P 2 O 5 (mg/kg) Szerves anyag (%) LFH (szántó) 8,33 7,46 28, ,6 98,7 5,99 LKH (szántó) 8,32 7,53 22, ,9 74,5 5,34 LAH (szántó) 7,36 7,12 8, ,0 208,3 5,37 LFH (gyep) 7,59 7,32 23, ,2 37,1 5,93 LKH (akácos) 7,46 7,18 16, ,1 198,4 6,37 LAH (szántó) 7,38 7,14 9, ,8 255,5 5,14 LFH (akácos) 8 7,45 22, ,8 159,7 6,85 LKH (akácos) 7,35 7,24 26, ,9 56,7 5,21 LAH (szántó) 7,30 7,17 9, ,0 537,2 4,64 A napjainkig szántóként művelt terület vizes ph-ja az erózió miatt felszínre került, magas karbonát tartalmú alapkőzet miatt kimutathatóan magasabb (ph 8,33), mint a korábban felhagyott, kevésbé erodált területeké (ph 7,3-7,5 körül). A minták karbonát tartalmának alakulása szintén a terület nagymértékű erodáltságát jelzi: a szántó terület felső és alsó részén mért értékek között 3,5-szeres különbség van. Ugyanez 91

92 megfigyelhető a felhagyott területek talajmintáinak vizsgálati eredményeiben is, ellenben ott a különbség mindössze 2,5-szeres, azaz az erózió jóval kisebb mértékű volt. 25. ábra: Defláció Pannonhalmán (Fotó: Pottyondy Á.) 26. ábra: lezúduló csapadék eróziós kárképe Pannonhalmán (Fotó: Pottyondy Á.) A talajminták terepen meghatározott fizikai-talajféleségét a laborvizsgálatok Arany-féle kötöttségi értékei is igazolták. A minták 33,3%-ának fizikai félesége homok, 33,3%-a homokos vályog, 33,3%-a vályog kategóriába sorolható. A talajminták K 2 O és a P 2 O 5 tartalmának vizsgálata jól mutatja a tápanyag kimosódás mértékét. A szántó művelés alatt álló parcellában a középső, eróziónak leginkább részen találtam a legkevesebb tápanyagot, melyhez képest ugyan némileg több maradt a felső, lankásabb részen, de az alsó harmadban szignifikánsan nagyobb értékeket kaptam. A felhagyott területeken hasonló tendencia figyelhető meg. A 40 éve felhagyott parcella alsó harmadából származó, kiugróan magas eredmény feltehetően egy közelmúltban történt műtrágyázásnak köszönhető. A minták szervesanyag tartalmának vizsgálati eredményei az akácerdővel borított mintavételi pontokon mutatják a legmagasabb értékeket. A többi mintavételi ponton közel hasonló értékeket kaptunk. 4.5 NÖVÉNYTANI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI A kutatás során végzett terepi felvételezések, valamint az irodalmi források vizsgálata alapján összeállításra került egy olyan növénytani fajlista, mely tartalmazza mindazon növényeket, melyeket az általam vizsgált irodalmi források említenek, illetve melyeket terepi felméréseim során jegyeztem fel. A tájtörténeti vizsgálatokkal kiegészített botanikai felvételezés révén kiderült, hogy mivel a világörökségi helyszínen és a műemléki környezetben érintetlen természeti terület nem található, a jelenkori vegetáció-összetételét a domborzati adottságok mellett alapvetően a tájhasználat elmúlt évszázadokban bekövetkező változásai határozzák meg. A régebb óta felhagyott területeken a természeteshez sokkal inkább hasonlító társulások és élőhelyek alakulhattak ki, míg a csak nemrég felhagyott, vagy ma is aktívan használt területeken különféle mértékben degradálódott társulásokat találtunk. A botanikai felvételezések alapján a későbbiekben lehetővé vált a terület részletes élőhelytérképének elkészítése is. A Várhegy oldalát, illetve a Boldogasszony kápolna dombjának oldalát borító erdőségek botanikai vizsgálatainak eredménye alapján kijelenthető, hogy bár elvétve találhatunk bennük botanikai szempontból értékes, adott esetben természetvédelmi oltalom alatt álló növényfajokat, a 92

93 Pannonhalmi Tájvédelmi Körzethez való tartozásukat sokkal inkább térbeli elhelyezkedésük, tájképi szerepük indokolja. Érdekes tény ugyanakkor, hogy éppen ezek a területek azok, melyek területhasználata akár még a legutóbbi időkig is folyamatosan változott , helyenként még 40 évvel ezelőtt is gazdasági művelés alatt álltak. Ezen területek kiválóan példázzák, hogy ésszerű területhasználat, felelős gazdálkodás révén egyúttal jelentős természeti értékek megmaradását, terjedését is szolgálhatjuk! Botanikai felvételezéseket a parkerdők mellett a Várhegy keleti oldalát borító Arborétumban is végeztem. A teljes vegetációs időszakra kiterjedő felvételezések, továbbá a kapcsolódó dokumentumok tanulmányozását követően az Arborétumban kijelölésre került az a 161 egyed, melyeket 2006 októberében új táblával láttam el. A táblákon feltűntetésre került az adott növény magyar és tudományos neve, a családnév latinul, valamint a növény származásának helye. (Kertészeti nemesítés esetén ez került feltűntetésre.) A 161 egyed valójában 123 fajt takar, ennek oka, hogy bizonyos egyedek bár adott esetben már volt megjelölt fajtárs kiemelt értéket képviselnek. (Méretük, koruk, ritkaságuk, történetük, stb. okán.) Az arborétum területén több száz fa és cserjefaj található. Ezek egy része különleges, az országban csak kevés helyen előforduló faj és fajta. Ezek közé tartozik a glaciális reliktumként számontartott tiszafa (Taxus baccata), az Észak-Amerikából származó vasfa (Gymnocladus dioicus), vagy az igazi különlegességnek számító tövises vadcitrom (Poncirus trifoliata). Helyi ritkaság, és az élőhely átmenetiségének egyik bizonyítéka az alföldies jellegű területeken ritka barkócaberkenye (Sorbus torminalis). Az arborétumban több olyan növény is megtalálható, melyeket az elmúlt 200 év során Európán kívüli területekről hoztak be a kertbe. Az eredeti növénytársulások főfajaiból már csak néhány idős kocsányos tölgy és cser maradt meg, az állományok zömét elegyfafajok alkotják. Az arborétum fő jellegét adó fásszárú növényeken túl több értékes, védett lágyszárú is található a kertben. (téltemető (Eranthis hyemalis), nagyezerjófű (Dictamnus albus), sárgás sás (Carex michelli), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), tavaszi hérics (Adonis vernalis), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), orchidea fajok, stb.) Ezek a fásszárúakkal ellentétben nem kerültek kitáblázásra, azonban természetesen szerepelnek a fajlistán. Jelen írásban részletezett munka során az arborétum fás szárú vegetációja csaknem teljes mértékben, lágyszárú vegetációja pedig a lehetőségek szerint teljes mértékben fel lett tárva, dokumentálva lett. Botanikai vizsgálataink alapján a terület fenntartója részére egy az Arborétum és a parkerdők kezelésére vonatkozó javaslatcsomagot is összeállítottam, mely a későbbiekben az Arborétum dendrobotanikai rehabilitációjának is egyik meghatározó alapdokumentumát jelentette. A javaslatok rövidített anyagát jelen dolgozat későbbi fejezetében mutatom be. Az irodalmi források elemzése, valamint terepi kutatásaink eredményei alapján összeállított fajlistában összesen 1261 növényfaj került feltűntetésre. A listán mindazon növény szerepel, melyet a világörökségi területen, illetve a műemléki környezetben megtaláltunk, illetve melyeket a vizsgált irodalmi források erre a területre vonatkozóan említenek. A lista tartalmazza az Arborétum betelepített, kertészeti fajait is. Ezen növényfajok tudományos nevei gyakran meghaladták volna a táblázat korlátait, így az átláthatóság és a következetesség érdekében az auctor neveket a fajlista jelen dolgozatban közölt verziója nem tartalmazza. A régebbi irodalmakban említett növényfajok tudományos nevei esetenként megváltoztak, ezek a jelenleg érvényben lévő tudományos nevükkel szerepelnek. A könnyebb értelmezhetőség és kezelhetőség érdekében a fajokat tudományos nevüket alapul véve ABC sorrendben közöljük. 93

94 A könnyebb kezelhetőség kedvéért a fajokat abc sorrendben közöljük, az auctor neveket helyhiány és az áttekinthetőség miatt maradtak el. A régi irodalmi adatok szinonim elnevezései a ma érvényes névvel szerepelnek a listában. A fajlistában szereplő növények közül 962-őt (76,3%) említenek az általunk elemzett irodalmi források, 299-et (23,7%) az 1969 óta végzett terepi kutatások valamelyike során sikerült ehhez a listához hozzáadni. ( Irodalmi említés oszlop) A terepi felmérések közül Varga Gábor 1969-ben végzett kutatásának fajlistája a legkorábbi, melyet közlünk. Ebben 166 növényfajt (13,2%) találunk, melyek között kiemelkedő számban vannak az 1969-es Arborétum felújítás során telepített különféle kertészeti és nemesített növények. Varga fajlistájában szinte kizárólag csak fásszárú növényfajokat említ. ( Varga 1969 oszlop) Időben a második legrégebbi fajlistát Hortobágyi Cirill osb állította össze. A kiemelkedő részletességgel, 1988-ban végzett kutatás fajlistája az általunk vizsgált területen 549 fajt (43,5%) említ. ( Hortobágyi 1988 oszlop) Saját kutatásaink közül elsőként a 2005-ben végzett felmérés 355 fajt (28,2%) tartalmazó listáját mutatom be. Ez a lista a világörökségi helyszín, valamint a műemléki környezet teljes területére vonatkozik. ( Pottyondy 2005 oszlop) Ezt követi az Apátsági Arborétum 2006-ban történt átfogó, részletes botanikai felmérésének adatsora. A 363 fajt (28,8%) tartalmazó lista kizárólag az Arborétum területén található növényfajokat tartalmazza. ( Arbo 2006 oszlop) A terepi felvételezések közül a 2005 és 2010 között terepen végzett botanikai vizsgálataink összegző fajlistája zárja a sort. A 691 növényfajt felsorakoztató lista a területen leírt vagy megtalált növényfajok 54,8%-át teszi ki. Tartalmazza mindazon növényeket, melyeket a jelzett időtávon belül legalább egy alkalommal megtaláltunk. ( Penksza Pottyondy oszlop) A fajlistán szereplő növények közül 94 faj (7,5%) védett. Fokozottan védett fajt a vizsgált területen nem találtunk. A védett fajok közül 13 (13,8%) nem szerepelt a korábbi listákon (pl.: parti fűz (Salix elaeagnos), keleti gyertyán (Carpinus orientalis)), 4-et (4,3%) az irodalmi említéseket követően csak saját kutatásaink jelölnek újból (pl.: harangláb (Aquilegia vulgaris), erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens)). 39 védett fajt (41,5%) csupán az irodalmi forrásokban szerepel, egyik általunk elemzett, valamint saját kutatásaink során sem találtunk meg ismét. ( Védett oszlop) A listán 133 olyan faj szerepel (10,5%), melyeket sem a vizsgált irodalmi forrásokban, sem pedig az általunk elemzett korábbi fajlistákon nem szerepeltek. Ezekhez képest ez a 133 faj tehát új fajként értelmezhető. ( Új faj oszlop) A fajlistán szereplő 1261 növény közül 337 faj (26,7%) csak az irodalmi adatokban szerepel, a vizsgált területen való jelenkori meglétüket nem sikerült bizonyítani. A tágabb térségben ugyanakkor ezek közül többnek jelenléte bizonyított (pl. konkoly (Agrostemma githago)). ( Csak irodalmi említés oszlop) Az irodalomban említett növényfajok közül 26-ot (2,1%) csak a jelen dolgozatban bemutatott, saját kutatások fajlistái tartalmaznak. Ezen növényeket a vizsgált területen hosszú idő elteltével újra megtaláltuk, jelenlétüket ismét bizonytani tudtuk. ( Irodalmi újra oszlop) A fajlistán külön jelöltük azt a 100 fajt, melyet az Arborétum 2006-ban történt átfogó botanikai felmérését követően kitáblázásra jelöltünk ki. ( Arbo 100 oszlop) Az irodalmi források, valamint saját kutatásaink alapján összeállított teljes fajlistát a doktori dolgozat mellékletében közlöm. 94

95 4.6 MADÁRTANI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI A Kisalföld (Arrabonicum) faunajáráshoz tartozó Sokoró-dombvidék két nagytáj közötti összekötő szerepe az állatvilág szempontjából is meghatározó. A dombvidék madárvilága a növényzethez hasonlóan meglehetősen heterogén, hegységi fajok (Pl. hajnalmadár (Tichodroma muraria), hegyi fakusz (Certhia familiaris)) éppúgy előfordulnak, mint jellemzőbben inkább a síkságokon élők (búbos banka (Upupa epops), hantmadár (Oenanthe oenanthe)). A világörökségi helyszínen és közvetlen környezetében megfigyelt madarak fajgazdagságát tovább növeli, hogy a terület a madárvonulás szempontjából kiemelt fontossággal bír. A Kisalföld óriástáblákkal borított mezőgazdasági területei közé mélyen benyúló Pannonhalmi dombság természetvédelmi oltalom alatt álló élőhelyei, a gerinceken húzódó erőségek, a völgyekben található halastavak ideális pihenő és táplálkozó helyeit jelentik a különféle vonuló madárfajoknak. A madárfajok számát tekintve a térség egyik leggazdagabb élőhelye az egyes helyeken közel 200 éve háborítatlan fás vegetációval borított Főapátsági Arborétum, mely leggyakrabban adott helyet madárbefogással egybekötött megfigyeléseinknek. A Pannonhalmán folytatott madárgyűrűzés részletekbe menő adatsorait és statisztikáit jelen dolgozatban nem ismertem. A gyűrűzés sikerességét jelzik ugyanakkor azok a visszafogási adatok, melyek a Pannonhalmán gyűrűzött egyedek olykor egészen távoli visszafogását tanúsítják: egy Pannonhalmán gyűrűzött énekes rigó (Turdus philomenos) Korzikán, egy ugyanitt gyűrűzött csíz (Carduelis spinus) Pozsonyban került újra a madarászok hálójába. A saját visszafogások adataiból az adott egyedek életkora mellett az egyes fajok területhűségére vonatkozóan is értékes tanulságokat vonhatunk le. Az Arborétumban és a környező erdők kevésbé zavart területein olyan ritkaságok tartós fészkelését, újbóli megjelenését sikerült bizonyítani, mint a holló (Corvus corax), a feketeharkály (Dryocopus martius), vagy a feketególya (Ciconia nigra). Az Arborétum mellett a vizsgált terület kiemelt jelentőségű madárélőhelyeit jelentik a különféle mélyutak, löszfalak, vízmosások, melyek partfalában ideális fészkelőhelyet talál a Pannonhalmán országos viszonylatban is gazdag populációt alkotó gyurgyalag (Merops apiaster), vagy az egyre kevesebb helyen megtalálható partifecske (Riparia riparia). A megfigyelt átvonuló, átrepülő fajok közül említést érdemel a daru (Grus grus), amelynek 2011 márciusában egy közel 600 egyedet számláló csoportját figyeltük meg, vagy az egyre nagyobb rendszerességgel feltűnő rétisas (Haliaeetus albicilla). Vízi vagy vízhez kötött életmódot folytató madarak jórészt a Pannonhalmától 5-8 kilométerre található halastavaknak köszönhetően jelennek meg a fajlistánkon. A madarak a tavak felé, vagy onnan távolodó röptük során rendszeresen jelennek meg a világörökségi területen. Madártani kutatásaink során Egy az ezredfordulón publikált fajlista 99 fajt említ (Rékási 2000). A világörökségi helyszín, valamint a műemléki környezet területére kiterjedő madártani kutatásaink során, 2011 márciusáig bezárólag összesen 137 madárfaj jelenlétét sikerült bizonyítani. Ez a szám a vizsgált terület kiterjedéséhez viszonyítva kiemelkedően magas, a Magyarországon eddig megfigyelt 403 faj 34%-át jelenti. A kis területen megtalált fajok magas száma is alátámasztja a terület síkság és középhegység közti összekötő szerepét. A megtalált fajok száma különösen magasnak tekinthető, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a területen nincsen jelentősebb vízfolyás vagy tó, így a vízhez kötődő életformájú madárfajok csupán minimális számban szerepelnek a listán. A madártani vizsgálataink alapján összeállított fajlista a dolgozat mellékletében található. 4.7 ÉLŐHELY TÉRKÉPEZÉS EREDMÉNYEI A vizsgált területet a terepi bejárások alapján 46 élőhelyfoltra osztottam, melyek összesen 26 kategóriába sorolhatók be. Az élőhelyek 30,4%-a (14 db) tartozik a valamilyen mértékben beépített 95

96 területekhez (URB). 8,7%-uk (4 db) tartozik a valamilyen művelés alatt álló területekhez (CUL). 17,4% (8 db) tartozik a lágyszárú vegetációval borított területekhez (HER). 32,6%-uk (15 db) fáscserjés vegetációval borított. A lineáris elemek közé az élőhelyek 10,9%-a (5 db) tartozik. 7. táblázat: A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín élőhelyeinek általános GHC kategóriák szerinti eloszlása DB % URB 14 30,4 CUL 4 8,7 HER 8 17,4 TRE 15 32,6 LINEAR 5 10,9 Összesen ,0 A pannonhalmi világörökségi helyszín élőhelyeinek általános GHC kód szerinti eloszlása 33% 11% 17% 30% 9% URB CUL HER TRE LINEAR 27. ábra A következő táblázat és ábra a korábbakban bemutatott GHC élőhely térképezési rendszer szerint elkészített élőhely térképet mutatja: 8. táblázat: A vizsgált területen található élőhelyek és GHC kódjaik GHC kód A GHC kód jelentése ART beépített területek (épületek, utak, szilárd burkolattal ellátott egyéb területek) CHE / THE évelő és egyéves lágyszárú fajokkal borított élőhely (gyep, rét) FPH / CON / DEC téli lombhullató fajokkal elegyes tűlevelű erdő FPH / DEC téli lombhullató fajokból álló erdő HEL részben víz alatt álló vizes élőhelyek, vízpartok, mocsaras területek LTR fasor MPH / DEC / FPH / téli lombhullatókból álló, 0,6-2 méter magas, illetve erdős élőhely DEC MPH / DEC 2-5 méter magas, télen lombhullató fákkal borított élőhely TRE park díszfákkal, díszbokrokkal VEG / TRE gyümölcsfákkal elegyes háztáji zöldségeskertek, díszkertek WAL növényzet nélküli, meredek lösz- és homokfal WOC gyümölcsösök, szőlők WOC / CRO gyümölcsösök, levendula ültetvények, szántók 96

97 28. ábra: A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín élőhely térképe (Pottyondy Á.) Az egyes részletek élőhely-kategóriáját, továbbá a (GHC térképezés szabályai szerint külön kezelt) lineáris elemeket összefoglaló és bemutató táblázatok a dolgozat 5. mellékletében találhatóak. 4.8 TERMÉSZETESSÉGI ÁLLAPOT FELMÉRÉS EREDMÉNYEI Az alábbi táblázat a világörökségi helyszín élőhelyeinek természetességi állapot-indexeit mutatja. 9. táblázat: A világörökség helyszín élőhelyeinek természetességi állapot-indexei Élőhely sorsz. Term. Kateg. Élőhely sorsz. Term. kateg. Élőhely sorsz. Term. kateg. Élőhely sorsz. Term. kateg. Élőhely sorsz. Term. kateg / n.r / n.r / n.r / n.r / n.r / n.r / n.r / n.r / n.r / n.r / n.r

98 29. ábra: A világörökségi helyszín természetességi állapot térképe (Pottyondy Á.) A beépített területeket is (1-es kategóriában) számolva a világörökségi helyszín átlagos természetességi értéke 2,5. Amennyiben az összes élőhely darabszámának (46) majdnem pontosan egynegyedét (11) jelentő beépített területeket kihagyom az átlagos természetességi érték számításából, úgy a végső érték 2,97. Háborítatlan, teljesen természetes élőhely (5. kategória) a világörökségi helyszín területén nem található. A különféle természetességi kategóriákba sorolt területek darabszámának arányai 28% 24% 26% 22% ábra 98

Élőhelyvédelem. Kutatások

Élőhelyvédelem. Kutatások Élőhelyvédelem Kutatások Célkitűzések A hazai természetközeli növényzet mai állapotának pontos megismerése, teljes körű felmérése, természetes növényzeti örökségünk tudományos értékelése. Az ország nagy

Részletesebben

A magyarországi termőhely-osztályozásról

A magyarországi termőhely-osztályozásról A magyarországi termőhely-osztályozásról dr. Bidló András 1 dr. Heil Bálint 1 Illés Gábor 2 dr. Kovács Gábor 1 1. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Termőhelyismerettani Tanszék 2. Erdészeti Tudományos Intézet

Részletesebben

MAGYARORSZÁG TÁJFÖLDRAJZA

MAGYARORSZÁG TÁJFÖLDRAJZA MAGYARORSZÁG TÁJFÖLDRAJZA Halasi-Kovácsné Benkhard Borbála Egyetemi tanársegéd Debreceni Egyetem Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék Tematika 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 szeptember 27. október 4. október

Részletesebben

Turizmus. Környezetvédelem a turizmusban. Ökoturizmus. Fenntartható fejlődés

Turizmus. Környezetvédelem a turizmusban. Ökoturizmus. Fenntartható fejlődés Turizmus Környezetvédelem a turizmusban Fenntartható fejlődés Olyan fejlődés, amely képes kielégíteni a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségeit saját szükségleteik

Részletesebben

FELSZÍN ALATTI VIZEK RADONTARTALMÁNAK VIZSGÁLATA ISASZEG TERÜLETÉN

FELSZÍN ALATTI VIZEK RADONTARTALMÁNAK VIZSGÁLATA ISASZEG TERÜLETÉN FELSZÍN ALATTI VIZEK RADONTARTALMÁNAK VIZSGÁLATA ISASZEG TERÜLETÉN Készítette: KLINCSEK KRISZTINA környezettudomány szakos hallgató Témavezető: HORVÁTH ÁKOS egyetemi docens ELTE TTK Atomfizika Tanszék

Részletesebben

Agrometeorológiai összefoglaló

Agrometeorológiai összefoglaló Agrometeorológiai összefoglaló A 2008. szeptember és 2009. március között lehullott csapadék mennyiség területi eloszlását az 1. ábra szemlélteti. Az ország egyes tájai között jelentős különbségek adódtak.

Részletesebben

Magyarország tájtípusai és tájai. Bevezetés

Magyarország tájtípusai és tájai. Bevezetés Magyarország tájtípusai és tájai Bevezetés A földrajzi táj fogalma A táj a földfelszín egy konkrét részlete, amely szerkezete és működése alapján egy egységet alkot, és ez jól látható módon is elkülöníthetővé

Részletesebben

VI/12/e. A CÉLTERÜLETEK MŰKÖDÉSI, ÜZEMELTETÉSI JAVASLATAINAK KIDOLGOZÁSA A TÁJGAZDÁLKODÁS SZEMPONTJÁBÓL (NAGYKUNSÁG)

VI/12/e. A CÉLTERÜLETEK MŰKÖDÉSI, ÜZEMELTETÉSI JAVASLATAINAK KIDOLGOZÁSA A TÁJGAZDÁLKODÁS SZEMPONTJÁBÓL (NAGYKUNSÁG) MEGVALÓSÍTÁSI TERV A TISZA-VÖLGYI ÁRAPASZTÓ RENDSZER (ÁRTÉR-REAKTIVÁLÁS SZABÁLYOZOTT VÍZKIVEZETÉSSEL) I. ÜTEMÉRE VALAMINT A KAPCSOLÓDÓ KISTÉRSÉGEKBEN AZ ÉLETFELTÉTELEKET JAVÍTÓ FÖLDHASZNÁLATI ÉS FEJLESZTÉSI

Részletesebben

Téma Óraszám Tanári bemutató Tanulói tevékenység Módszertan Óratípus Eszközök

Téma Óraszám Tanári bemutató Tanulói tevékenység Módszertan Óratípus Eszközök Tartalom 5. évfolyam... 1 Tájékozódás a térképen, térképismeret... 1 Az időjárás és az éghajlat elemei... 2 A földfelszín változása...2 Környezetünk élővilága... 3 6. évfolyam... 4 Tájékozódás a térképen

Részletesebben

TERMÉSZETI POTENCIÁLOK ÁTALAKULÓ BIRTOKVISZONYOK

TERMÉSZETI POTENCIÁLOK ÁTALAKULÓ BIRTOKVISZONYOK TERMÉSZETI POTENCIÁLOK ÁTALAKULÓ BIRTOKVISZONYOK A tájgazdálkodás múltja, jelene és jövője egy hazai borvidék példáján Szerzők: Dr. Nyizsalovszki Rita, MTA-DE Földművelési és Területfejlesztési Kutatócsoport

Részletesebben

Fotogrammetria és távérzékelés A képi tartalomban rejlő információgazdagság Dr. Jancsó Tamás Nyugat-magyarországi Egyetem, Geoinformatikai Kar MFTTT rendezvény 2012. Április 18. Székesfehérvár Tartalom

Részletesebben

DOROG VÁROS FÖLDRAJZI, TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI

DOROG VÁROS FÖLDRAJZI, TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 2. sz. Függelék DOROG VÁROS FÖLDRAJZI, TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 1. Földrajzi adottságok Dorog város közigazgatási területe, Gerecse, Pilis, és a Visegrádi hegység találkozásánál fekvő Dorogi medencében helyezkedik

Részletesebben

FÜLÖP. Elhelyezkedés. Földrajz, természeti adottságok. Történelem. Terület: 55,87 km 2 Lakosság: 1793 fő Polgármester: Hutóczki Péter

FÜLÖP. Elhelyezkedés. Földrajz, természeti adottságok. Történelem. Terület: 55,87 km 2 Lakosság: 1793 fő Polgármester: Hutóczki Péter FÜLÖP Terület: 55,87 km 2 Lakosság: 1793 fő Polgármester: Hutóczki Péter Elérhetőség: Fülöp Község Önkormányzata 4266 Fülöp, Arany J. u. 19. Tel./Fax: 52/208-490 Fülöp község címere Elhelyezkedés Fülöp

Részletesebben

Szigetköz felszíni víz és talajvíz viszonyainak jellemzése az ÉDUVIZIG monitoring hálózatának mérései alapján

Szigetköz felszíni víz és talajvíz viszonyainak jellemzése az ÉDUVIZIG monitoring hálózatának mérései alapján Szigetköz felszíni víz és talajvíz viszonyainak jellemzése az ÉDUVIZIG monitoring hálózatának mérései alapján MHT Vándorgyűlés 2013. 07. 04. Előadó: Ficsor Johanna és Mohácsiné Simon Gabriella É s z a

Részletesebben

Térinformatika gyakorlati alkalmazási lehetőségei a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságán

Térinformatika gyakorlati alkalmazási lehetőségei a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságán Barkász Zsuzsanna Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar Székesfehérvár, 2009. Térinformatika gyakorlati alkalmazási lehetőségei a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi

Részletesebben

ÉGHAJLAT. Északi oldal

ÉGHAJLAT. Északi oldal ÉGHAJLAT A Balaton területe a mérsékelten meleg éghajlati típushoz tartozik. Felszínét évente 195-2 órán, nyáron 82-83 órán keresztül süti a nap. Télen kevéssel 2 óra fölötti a napsütéses órák száma. A

Részletesebben

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS 2015. július - kivonat - Készítette: az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízjelző és Vízrajzi Főosztály Vízrajzi Monitoring Osztálya és az Alsó-Tisza-vidéki

Részletesebben

Városi környezet vizsgálata távérzékelési adatok osztályozásával

Városi környezet vizsgálata távérzékelési adatok osztályozásával Városi környezet vizsgálata távérzékelési adatok osztályozásával Verőné Dr. Wojtaszek Małgorzata Óbudai Egyetem AMK Goeinformatika Intézet 20 éves a Térinformatika Tanszék 2014. december. 15 Felvetések

Részletesebben

Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül

Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül XXI. Konferencia a felszín alatti vizekről 2014. Április 2-3. Siófok Biró Marianna Simonffy

Részletesebben

Antropogén eredetű felszínváltozások vizsgálata távérzékeléssel

Antropogén eredetű felszínváltozások vizsgálata távérzékeléssel Antropogén eredetű felszínváltozások vizsgálata távérzékeléssel Verőné Dr. Wojtaszek Malgorzata http://www.civertan.hu/legifoto/galery_image.php?id=8367 TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KONV-2010-0006 projekt Alprogram:

Részletesebben

A vizes élőhelyek szerepe délkiskunsági

A vizes élőhelyek szerepe délkiskunsági A vizes élőhelyek szerepe délkiskunsági mintaterületeken Varga Ádám Szabó Mária ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék V. Magyar Tájökológiai Konferencia, Sopron,

Részletesebben

ERDÉSZET EMLÉKEZTETŐ: Történet Tartamos erdőgazdálkodás Fenntartható fejlődés

ERDÉSZET EMLÉKEZTETŐ: Történet Tartamos erdőgazdálkodás Fenntartható fejlődés 1. Erdészet, erdőgazdálkodás 1.1 Története 1.2 Szervezetek, jog 2. Erdőgazdálkodás alapjai 2.1. Szakterületek, fogalmak 2.2. Termőhely, fafajok 2.3. Erdőtársulások 2.4. Erdődinamika 3.) Erdőgazdálkodás

Részletesebben

Természetvédelem. Nagy Gábor. területi osztályvezető

Természetvédelem. Nagy Gábor. területi osztályvezető Természetvédelem Nagy Gábor területi osztályvezető Alapfogalmak: A természetvédelem fogalma: szűkebb értelmezés: Tudományos és kulturáli s szempontból ki emelkedő jelentőségű termés zeti értékek m egőr

Részletesebben

Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. január 27.

Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. január 27. Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. január 27. 2011. év hidrometeorológiai jellemzése A 2010. év kiemelkedően sok csapadékával szemben a 2011-es év az egyik legszárazabb esztendő volt az Alföldön.

Részletesebben

A talaj termékenységét gátló földtani tényezők

A talaj termékenységét gátló földtani tényezők A talaj termékenységét gátló földtani tényezők Kerék Barbara és Kuti László Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Környezetföldtani osztály kerek.barbara@mfgi.hu környezetföldtan Budapest, 2012. november

Részletesebben

ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG

ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG ÉMVIZIG 3530 Miskolc, Vörösmarty utca 77. 3501 Miskolc, Pf.: 3. (46) 516-610 (46) 516-611 emvizig@emvizig.hu www.emvizig.hu Válaszukban szíveskedjenek iktatószámunkra

Részletesebben

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS kivonat 2013. december Készítette az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízkészlet-gazdálkodási és Víziközmű Osztálya és az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság

Részletesebben

Gördülő Tanösvény témakör-modulok

Gördülő Tanösvény témakör-modulok Gördülő Tanösvény témakör-modulok E: Élőhelyek és életközösségeik E.1. Lombhullató erdők és élőviláguk tölgyesek bükkösök E.2. Tűlevelű erdők és élőviláguk E.3. E.4. E.5. E.6. lucfenyvesek Patakvölgyi,

Részletesebben

TÁJ- KISALFÖLD. Makrorégió

TÁJ- KISALFÖLD. Makrorégió TÁJ- KISALFÖLD Makrorégió Fekvése 5300km² MO-területén Határai: Nyugaton országhatár (folyt. Lajta-hg-ig) Keleten a Gerecse és Vértes előteréig húzódik Északon a Duna (folyt. Szlovák alf.) Délen a Rába

Részletesebben

Sósvíz behatolás és megoldási lehetőségeinek szimulációja egy szíriai példán

Sósvíz behatolás és megoldási lehetőségeinek szimulációja egy szíriai példán Sósvíz behatolás és megoldási lehetőségeinek szimulációja egy szíriai példán Allow Khomine 1, Szanyi János 2, Kovács Balázs 1,2 1-Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék 2-Miskolci

Részletesebben

A 2014. május havi csapadékösszeg területi eloszlásának eltérése az 1971-2000. májusi átlagtól

A 2014. május havi csapadékösszeg területi eloszlásának eltérése az 1971-2000. májusi átlagtól 1. HELYZETÉRTÉKELÉS Csapadék 2014 májusában a rendelkezésre álló adatok szerint az ország területére lehullott csapadék mennyisége 36 mm (Nyírábrány) és 163 mm (Tés) között alakult, az országos területi

Részletesebben

Az egyedi tájérték jogi szabályozásának jelenlegi helyzete

Az egyedi tájérték jogi szabályozásának jelenlegi helyzete Az egyedi tájérték jogi szabályozásának jelenlegi helyzete Dósa Henrietta Táj- és természetvédelmi referens VM, Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztály Természet védelméről szóló 1996. évi LIII. Törvény

Részletesebben

A természetvédelmi szempontok kezelése a Vidékfejlesztési Programban

A természetvédelmi szempontok kezelése a Vidékfejlesztési Programban A természetvédelmi szempontok kezelése a Vidékfejlesztési Programban Kihívások és lehetséges megoldások Tóth Péter Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Virágzó Vidékünk Európa Nap- Hogyan tovább

Részletesebben

Vajon kinek az érdekeit szolgálják (kit, vagy mit védenek) egy víztermelő kút védőterületének kijelölési eljárása során?

Vajon kinek az érdekeit szolgálják (kit, vagy mit védenek) egy víztermelő kút védőterületének kijelölési eljárása során? Vajon kinek az érdekeit szolgálják (kit, vagy mit védenek) egy víztermelő kút védőterületének kijelölési eljárása során? Tósné Lukács Judit okl. hidrogeológus mérnök egyéni vállalkozó vízimérnök tervező,

Részletesebben

Pásztor László: Talajinformációs Rendszerek Birtokrendező MSc kurzus. 2. Hazai talajinformációs rendszerek

Pásztor László: Talajinformációs Rendszerek Birtokrendező MSc kurzus. 2. Hazai talajinformációs rendszerek Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Környezetinformatikai Osztály, GIS Labor Pásztor László: Talajinformációs Rendszerek Birtokrendező MSc kurzus 2. Hazai talajinformációs

Részletesebben

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS kivonat 2013. november Készítette az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízkészlet-gazdálkodási és Víziközmű Osztálya és az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság

Részletesebben

EGY TERMÉSZETKÖZELI AGROGÉN TÁJ SZERKEZETI ÉS FUNKCIONÁLIS VIZSGÁLATA-BIHARUGRAI MINTATERÜLET Duray Balázs 1, Hegedűs Zoltán 2

EGY TERMÉSZETKÖZELI AGROGÉN TÁJ SZERKEZETI ÉS FUNKCIONÁLIS VIZSGÁLATA-BIHARUGRAI MINTATERÜLET Duray Balázs 1, Hegedűs Zoltán 2 EGY TERMÉSZETKÖZELI AGROGÉN TÁJ SZERKEZETI ÉS FUNKCIONÁLIS VIZSGÁLATA-BIHARUGRAI MINTATERÜLET Duray Balázs 1, Hegedűs Zoltán 2 1. Bevezetés A dolgozat egy komplex tájökológiai vizsgálatot mutat be a Körös-Maros

Részletesebben

Felhívás Baranya Megye Területrendezési Tervének módosításával/ felülvizsgálatával kapcsolatban

Felhívás Baranya Megye Területrendezési Tervének módosításával/ felülvizsgálatával kapcsolatban Felhívás Baranya Megye Területrendezési Tervének módosításával/ felülvizsgálatával kapcsolatban A Területrendezés (1996. évi XXI. Törvény (Tftv.) alapján): A területrendezés az országra, illetve térségeire

Részletesebben

ÖRVÉNYES. TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ Jóváhagyásra előkészített anyag

ÖRVÉNYES. TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ Jóváhagyásra előkészített anyag ÖRVÉNYES Jóváhagyásra előkészített anyag Megbízó Örvényes község Önkormányzata Huszár Zoltán polgármester 8242 Örvényes, Fenyves utca 1. Tel.: 87/449-034 Tervező Völgyzugoly Műhely Kft. 2083, Solymár,

Részletesebben

TÁJÉKOZTATÓ. a Dunán 2009. tavaszán várható lefolyási viszonyokról

TÁJÉKOZTATÓ. a Dunán 2009. tavaszán várható lefolyási viszonyokról VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Nonprofit Kft. Vízgazdálkodási Igazgatóság Országos Vízjelző Szolgálat TÁJÉKOZTATÓ a Dunán 29. tavaszán várható lefolyási viszonyokról A tájékoztató

Részletesebben

Megalapozó vizsgálat

Megalapozó vizsgálat T Á J T E R V M Ű H E L Y SZOLGÁLTATÓ ÉS TANÁCSADÓ KFT. 8261 Badacsony, Római u. 197. e-mail: laposaj@bazaltbor.hu Megalapozó vizsgálat Óbudavár településrendezési eszközeinek felülvizsgálatához 50-1855/2015

Részletesebben

Hazánk idegenforgalma

Hazánk idegenforgalma Hazánk idegenforgalma (Turizmusunk földrajzi alapjai) 8.évfolyam Választható tantárgy Helyi tanterv Célok és feladatok: A tantárgy célja, hogy megismertesse a tanulókat ezzel az új tudományterülettel.

Részletesebben

Hévíz és környékének megemelkedett természetes radioaktivitás vizsgálata

Hévíz és környékének megemelkedett természetes radioaktivitás vizsgálata Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Fizikai Intézet Atomfizikai Tanszék Hévíz és környékének megemelkedett természetes radioaktivitás vizsgálata Szakdolgozat Készítette: Kaczor Lívia földrajz

Részletesebben

óra 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 24 C 6 5 3 3 9 14 12 11 10 8 7 6 6

óra 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 24 C 6 5 3 3 9 14 12 11 10 8 7 6 6 Időjárási-éghajlati elemek: a hőmérséklet, a szél, a nedvességtartalom, a csapadék 2010.12.14. FÖLDRAJZ 1 Az időjárás és éghajlat elemei: hőmérséklet légnyomás szél vízgőztartalom (nedvességtartalom) csapadék

Részletesebben

Monitoring távérzékeléssel Természetvédelmi alkalmazások (E130-501) Természetvédelmi MSc szak Király Géza NyME, Erdőmérnöki Kar Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet Földmérési és Távérzékelési

Részletesebben

A földhasznosítás változásának követése távérzékeléssel

A földhasznosítás változásának követése távérzékeléssel A földhasznosítás változásának követése távérzékeléssel http://www.nasa.gov/centers/langley/news/releases/1998/dec98/98-098.html Verőné Dr. Wojtaszek Małgorzata Balázsik Valéria Copyright: ESA, EURIMAGE,

Részletesebben

Nemesgörzsöny Község Településrendezési Tervének kivonata

Nemesgörzsöny Község Településrendezési Tervének kivonata A TERÜLETRENDEZÉSI TERVEK ÉS A TELEPÜLÉSSZERKEZETI TERV ÖSSZHANGJÁT IGAZOLÓ MUNKARÉSZ A településrendezési tervek készítése során figyelembe kell venni a magasabb szintű területrendezési tervek szabályozásait.

Részletesebben

Falufelmérési Program Hargita megye Táji értékvédelem T metodika Csíkszépvíz mintaterület

Falufelmérési Program Hargita megye Táji értékvédelem T metodika Csíkszépvíz mintaterület Falufelmérési Program Hargita megye Táji értékvédelem T metodika Csíkszépvíz mintaterület Tájépítészet dr Herczeg Ágnes, Borbáth Mónika, Madár Kinga, Tikk Dóra, Csaba Kinga, Lovas Vilmos, Meszesán Péter,

Részletesebben

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS 2015. január - kivonat - Készítette: az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízvédelmi és Vízgyűjtő-gazdálkodási Főosztály Vízkészlet-gazdálkodási Osztálya

Részletesebben

Fekvése. 100000 km² MO-területén 50800 km² Határai: Nyugaton Sió, Sárvíz Északon átmeneti szegélyterületek (Gödöllőidombvidék,

Fekvése. 100000 km² MO-területén 50800 km² Határai: Nyugaton Sió, Sárvíz Északon átmeneti szegélyterületek (Gödöllőidombvidék, ALFÖLD Fekvése 100000 km² MO-területén 50800 km² Határai: Nyugaton Sió, Sárvíz Északon átmeneti szegélyterületek (Gödöllőidombvidék, É-mo-i hgvidék hegylábi felszínek) Szerkezeti határok: katlansüllyedék

Részletesebben

Geoinformatikai rendszerek

Geoinformatikai rendszerek Geoinformatikai rendszerek Térinfomatika Földrajzi információs rendszerek (F.I.R. G.I.S.) Térinformatika 1. a térinformatika a térbeli információk elméletével és feldolgozásuk gyakorlati kérdéseivel foglalkozó

Részletesebben

Távérzékelés gyakorlat Fotogrammetria légifotó értelmezés

Távérzékelés gyakorlat Fotogrammetria légifotó értelmezés Távérzékelés gyakorlat Fotogrammetria légifotó értelmezés I. A légifotók tájolása a térkép segítségével: a). az ábrázolt terület azonosítása a térképen b). sztereoszkópos vizsgálat II. A légifotók értelmezése:

Részletesebben

A Duna mente örökségi potenciálja

A Duna mente örökségi potenciálja A Duna mente örökségi potenciálja az EuroVelo 6 kerékpárút a Duna mentén (Rajka Budapest) régészeti szempontból Jövőkép a Duna mentén, Rajka Budapest workshop 2014. május 30. Újlaki Zsuzsánna főosztályvezető-helyettes

Részletesebben

TOVÁBBHALADÁS FELTÉTELEI minimum követelmény 11. osztály - 2015

TOVÁBBHALADÁS FELTÉTELEI minimum követelmény 11. osztály - 2015 TOVÁBBHALADÁS FELTÉTELEI minimum követelmény 11. osztály - 2015 1.1. Európa általános természetföldrajzi képe Ismertesse a nagytájak felszínformáit, földtörténeti múltjukat Támassza alá példákkal a geológiai

Részletesebben

A mészkőbányászat által roncsolt táj erdősítése az erdőmérnök kihívása

A mészkőbányászat által roncsolt táj erdősítése az erdőmérnök kihívása A mészkőbányászat által roncsolt táj erdősítése az erdőmérnök kihívása Készítette: Ádám Dénes Okl. erdőmérnök Igazságügyi szakértő www.erdoszakerto.hu Tartalom Helyszín Domborzat Termőhely Erdőállomány

Részletesebben

A földtulajdon és a földhasználat alakulása Tolna megyében

A földtulajdon és a földhasználat alakulása Tolna megyében A földtulajdon és a földhasználat alakulása Tolna megyében Tóth Orsolya V. évfolyam, gazdasági agrármérnök szak Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Kaposvár Vállalatgazdasági és Szervezési Tanszék

Részletesebben

Tájvédelem. A táj fogalma

Tájvédelem. A táj fogalma Tájvédelem A táj fogalma A földfelszínnek több szempontból egységes, a környező területektől különböző része. A kialakításában részes tájalkotó tényezők részben természetiek: domborzat, éghajlat, növényzet

Részletesebben

GIS alkalmazása a precíziós növénytermesztésben

GIS alkalmazása a precíziós növénytermesztésben GIS alkalmazása a precíziós növénytermesztésben Németh Tamás, Szabó József, Pásztor P LászlL szló, Koós Sándor A precíziós növénytermesztés c. program célkitűzései! A termőhelyi viszonyok és s a termés

Részletesebben

Tájékoztató. a Dunán 2015. tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék

Tájékoztató. a Dunán 2015. tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék Országos Vízügyi Főigazgatóság Országos Vízjelző Szolgálat Tájékoztató a Dunán 21. tavaszán várható lefolyási viszonyokról A tájékoztató összeállítása során az alábbi meteorológiai és hidrológiai tényezőket

Részletesebben

Lehoczki Róbert. Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék 2103 Gödöllõ, Páter K. u. 1. email: leho@ns.vvt.gau.

Lehoczki Róbert. Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék 2103 Gödöllõ, Páter K. u. 1. email: leho@ns.vvt.gau. Lehoczki Róbert Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék 2103 Gödöllõ, Páter K. u. 1. email: leho@ns.vvt.gau.hu +Spatial analyst $/. $/ 0$= É 6$, 7%(5#hD/ (7( %. 2UV]iJRV9DGJD]GiONRGiVL$GDWWiU

Részletesebben

MTA KIK Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály. A hazai tudományos kibocsátás regionális megoszlása az MTMT alapján (2007-2013)

MTA KIK Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály. A hazai tudományos kibocsátás regionális megoszlása az MTMT alapján (2007-2013) MTA KIK Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály A hazai tudományos kibocsátás regionális megoszlása az MTMT alapján (2007-2013) Projektszám: TÁMOP-4.2.5.A-11/1-2012-0001 A Magyar Tudományos Művek

Részletesebben

HELYI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYÉBEN

HELYI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYÉBEN HELYI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYÉBEN Barati Sándor (Zöld Akció Egyesület) Hudák Katalin (Miskolc Megyei Jogú város Polgármesteri Hivatala) Pannónia Szálló, 2014. febr.

Részletesebben

4.1. Balaton-medence

4.1. Balaton-medence Dunántúli-dombvidék 4.1. Balaton-medence 4.1.11. Kis-Balaton-medence 4.1.12. Nagyberek 4.1.13. Somogyi parti sík 4.1.14. Balaton 4.1.15. Balatoni-Riviéra 4.1.16. Tapolcai-medence 4.1.17. Keszthelyi-Riviéra

Részletesebben

A HŐMÉRSÉKLET ÉS A CSAPADÉK HATÁSA A BÜKK NÖVEKEDÉSÉRE

A HŐMÉRSÉKLET ÉS A CSAPADÉK HATÁSA A BÜKK NÖVEKEDÉSÉRE A HŐMÉRSÉKLET ÉS A CSAPADÉK HATÁSA A BÜKK NÖVEKEDÉSÉRE Manninger M., Edelényi M., Jereb L., Pödör Z. VII. Erdő-klíma konferencia Debrecen, 2012. augusztus 30-31. Vázlat Célkitűzések Adatok Statisztikai,

Részletesebben

A 2015. év agrometeorológiai sajátosságai

A 2015. év agrometeorológiai sajátosságai A 2015. év agrometeorológiai sajátosságai A. Globális áttekintés (az alábbi fejezet az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján közzétett információk, tanulmányok alapján került összeállításra) A 2015-ös

Részletesebben

16/2012. (VII. 6.) VM utasítás

16/2012. (VII. 6.) VM utasítás 16/2012. (VII. 6.) VM utasítás az országos jelentőségű védett természeti területekre vonatkozó természetvédelmi kezelési terv tervdokumentációjának tartalmi követelményeiről és elkészítéséről Az egyes

Részletesebben

LEADER HELYI FEJLESZTÉSI STRATÉGIA

LEADER HELYI FEJLESZTÉSI STRATÉGIA LEADER HELYI FEJLESZTÉSI STRATÉGIA Homokhátság Fejlődéséért Vidékfejlesztési Egyesület 2014-2020 Hagyomány és fejlődés, hogy az unokáink is megláthassák Tartalomjegyzék 1. A Helyi Fejlesztési Stratégia

Részletesebben

A mezőgazdaság és természetvédelem

A mezőgazdaság és természetvédelem KÖRNYEZET- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁS A mezőgazdaság és természetvédelem viszonyáról A mezőgazdaság és a természetvédelem viszonyának kulcskérdése, hogy a természetvédelem érdekében hozott intézkedések következtében

Részletesebben

Harmonized activities related to extreme water management events. especially flood, inland inundation and drought HUSRB/ 1203/ 121/ 145 CROSSWATER

Harmonized activities related to extreme water management events. especially flood, inland inundation and drought HUSRB/ 1203/ 121/ 145 CROSSWATER Harmonized activities related to extreme water management events especially flood, inland inundation and drought HUSRB/ 1203/ 121/ 145 CROSSWATER Szélsőséges vízgazdálkodási események - különösen árvíz,

Részletesebben

A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület általános környezeti jellemzése és kutatása

A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület általános környezeti jellemzése és kutatása Natura Somogyiensis 5 7-12 Kaposvár, 2003 A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület általános környezeti jellemzése és kutatása A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület a Dunántúli-dombságon, Külsõ-Somogy

Részletesebben

Tájékoztató. a Dunán tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék

Tájékoztató. a Dunán tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék Országos Vízügyi Főigazgatóság Országos Vízjelző Szolgálat Tájékoztató a Dunán 216. tavaszán várható lefolyási viszonyokról A tájékoztató összeállítása során az alábbi meteorológiai és hidrológiai tényezőket

Részletesebben

Érettségi tételek 1. A 2 A 3 A 4 A

Érettségi tételek 1. A 2 A 3 A 4 A Érettségi tételek 1. A Témakör: A Naprendszer felépítése Feladat: Ismertesse a Naprendszer felépítését! Jellemezze legfontosabb égitestjeit! Használja az atlasz megfelelő ábráit! Témakör: A világnépesség

Részletesebben

A DÉL-BUDAI KESERŰVIZEK ÉS A VEGETÁCIÓS MINTÁZAT ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ ELEMZÉSE

A DÉL-BUDAI KESERŰVIZEK ÉS A VEGETÁCIÓS MINTÁZAT ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ ELEMZÉSE A DÉL-BUDAI KESERŰVIZEK ÉS A VEGETÁCIÓS MINTÁZAT ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ ELEMZÉSE Dallos Emília Bernadett Környezettudomány szak Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék Témavezető: Mádlné

Részletesebben

ŐCSÉNY KÖZSÉG TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVÉNEK FELÜLVIZSGÁLATA ÉS MÓDOSÍTÁSA 2009. Szakági alátámasztó munkarészek

ŐCSÉNY KÖZSÉG TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVÉNEK FELÜLVIZSGÁLATA ÉS MÓDOSÍTÁSA 2009. Szakági alátámasztó munkarészek ŐCSÉNY KÖZSÉG TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVÉNEK FELÜLVIZSGÁLATA ÉS MÓDOSÍTÁSA 2009. Szakági alátámasztó munkarészek TELEPÜLÉSSZERKEZETI TERVÉNEK ÉS A TERÜLETRENDEZÉSI TERVEK ÖSSZHANGJÁT IGAZOLÓ VIZSGÁLATA Őcsény

Részletesebben

VIDÉKKUTATÁS 2012-2013

VIDÉKKUTATÁS 2012-2013 VIDÉKKUTATÁS 2012-2013 KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS A globális felmelegedés hatása a földés tájhasználat-változásra Témavezető Dr. Duray Balázs PhD MTA KRTK RKI tudományos munkatárs További szerzők:

Részletesebben

Borászati technológia I.

Borászati technológia I. Borászati technológia I. A borszőlő minőségét befolyásoló tényezők Az alapanyag minősége alapvetően meghatározza a termék minőségét! A szőlész és a borász együttműködése nélkülözhetetlen. A minőségi alapanyag

Részletesebben

KÖRNYEZETISMERET. TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOK 4. osztályos tanulók részére. Élô és élettelen természet. Tompáné Balogh Mária. ...

KÖRNYEZETISMERET. TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOK 4. osztályos tanulók részére. Élô és élettelen természet. Tompáné Balogh Mária. ... Tompáné Balogh Mária KÖRNYEZETISMERET Élô és élettelen természet TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOK. osztályos tanulók részére............. a tanuló neve pauz westermann AZ ÉLÔ ÉS ÉLETTELEN TERMÉSZET ALAPISMERETEI.

Részletesebben

Általános nemzeti projektek Magyar Topográfiai Program (MTP) - Magyarország Digitális Ortofotó Programja (MADOP) CORINE Land Cover (CLC) projektek Mez

Általános nemzeti projektek Magyar Topográfiai Program (MTP) - Magyarország Digitális Ortofotó Programja (MADOP) CORINE Land Cover (CLC) projektek Mez Távérzékelés Országos távérzékelési projektek (EENAFOTOTV, ETNATAVERV) Erdőmérnöki szak, Környezettudós szak Király Géza NyME, Erdőmérnöki Kar Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet Földmérési

Részletesebben

Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. augusztus 14.

Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. augusztus 14. Hidrometeorológiai értékelés Készült 212. augusztus 14. Csapadék: Az igazgatóságunk területére 212 január 1. és augusztus 13. közötti időszakban 228, mm csapadék hullott, amely a sokéves 1-8 havi átlag

Részletesebben

2007/22.sz. Hidrológiai és hidrometeorológiai tájékoztatás és előrejelzés

2007/22.sz. Hidrológiai és hidrometeorológiai tájékoztatás és előrejelzés 1 / 7 2012.10.03. 11:13 2007/22.sz. Hidrológiai és hidrometeorológiai tájékoztatás és előrejelzés 2007. szeptember 03. A meteorológiai helyzet és várható alakulása Az elmúlt héten az ÉKÖVIZIG működési

Részletesebben

A projekt részletes bemutatása

A projekt részletes bemutatása HURO/0901/044/2.2.2 Megbízó: Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) Kutatási program a Körös medence Bihar-Bihor Eurorégió területén, a határon átnyúló termálvíztestek hidrogeológiai viszonyainak és

Részletesebben

Földrajz alapszak záróvizsga törzstételek

Földrajz alapszak záróvizsga törzstételek Földrajz alapszak záróvizsga törzstételek 1. A Föld mozgásai, következményei és a pályaelemek szekuláris változásai. Az árapály jelenség természeti- és társadalmi következményei 2. A tematikus térképek

Részletesebben

BEADANDÓ FELADATOK ÉS HATÁRIDŐK

BEADANDÓ FELADATOK ÉS HATÁRIDŐK JÁSZBERÉNY KÖZPONT 2014-2015-2 MSC ÉPÍTÉSZ BEADANDÓ FELADATOK ÉS HATÁRIDŐK BEADANDÓ TARTALOM 2.KONZULTÁCIÓ/2015.02.25. 1. LAP / BORÍTÓ FELIRAT hallgató neve / neptun-kód tantárgy megnevezése terv címe

Részletesebben

SAJÓSZENTPÉTER Város Integrált Településfejlesztési Stratégia 1 SAJÓSZENTPÉTER VÁROS INTEGRÁLT TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA. Borsod-Tender Kft.

SAJÓSZENTPÉTER Város Integrált Településfejlesztési Stratégia 1 SAJÓSZENTPÉTER VÁROS INTEGRÁLT TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA. Borsod-Tender Kft. 1 SAJÓSZENTPÉTER VÁROS INTEGRÁLT TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA 2 Tartalomjegyzék Tartalom 1 BEVEZETÉS... 5 2 HELYZETELEMZÉS ÖSSZEFOGLALÁSA... 7 2.1 A VÁROSI SZINTŰ HELYZETELEMZÉS ÖSSZEFOGLALÁSA... 7 2.2

Részletesebben

A környezetvédelem szerepe

A környezetvédelem szerepe A környezetvédelem szerepe Szerepek a környezetvédelemben 2010. június 17. 7. Tisztább Termelés Szakmai Nap TÖRTÉNETE Az emberi tevékenység hatásai a történelem során helyi, térségi, országos, majd ma

Részletesebben

Bársony-Hunyadi Általános Iskola TERMÉSZETISMERET HELYI TANTERV 5-6. OSZTÁLY

Bársony-Hunyadi Általános Iskola TERMÉSZETISMERET HELYI TANTERV 5-6. OSZTÁLY Bársony-Hunyadi Általános Iskola TERMÉSZETISMERET HELYI TANTERV 5-6. OSZTÁLY KÉSZÍTETTE: Cziczlavicz Éva Judit, Fekéné Tóth Judit Molnárné Kiss Éva, Martinek Ágnes MISKOLC 2013 A, Összesített óraterv Évfolyam

Részletesebben

RÁCALMÁS VÁROS TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA

RÁCALMÁS VÁROS TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 1 RÁCALMÁS VÁROS TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA A településfejlesztési koncepciót Rácalmás Város Önkormányzat Képviselő-testülete 8/2016. (01.26.) KT. sz. határozatával elfogadta. 2016. január 2 Tartalomjegyzék

Részletesebben

Élőhelyvédelem. Gyepek védelme

Élőhelyvédelem. Gyepek védelme Élőhelyvédelem Gyepek védelme A gyeptársulások helye a magyarországi vegetációban legszárazabb gyeptársulások üde gyeptársulások természetes gyepek antropogén eredetű gyepek legnedvesebb gyeptársulások

Részletesebben

GÁRDONY Város Települési Környezetvédelmi Programja (2015-2020)

GÁRDONY Város Települési Környezetvédelmi Programja (2015-2020) GÁRDONY Város Települési Környezetvédelmi Programja (2015-2020) 1 TARTALOMJEGYZÉK 1 BEVEZETÉS... 5 1.1 A feladat meghatározása... 6 1.2 SZAKMAI ÉS MÓDSZERTANI KERETEK... 7 1.2.2. A környezeti problémákkal

Részletesebben

BCE, Tájépítészeti Kar, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék. MTA, Ökológiai és Botanikai Intézet

BCE, Tájépítészeti Kar, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék. MTA, Ökológiai és Botanikai Intézet Budapesti Élőlények tájindikátorként Corvinus Egyetem való alkalmazhatósága a tájértékelésben Prezentáció cím egy Nagy vagy Gergőkét Gábor sor, 1, Czúcz balrazárva Bálint 2 1 BCE, Tájépítészeti Kar, Tájtervezési

Részletesebben

Tájékoztató. a Dunán 2014. tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék

Tájékoztató. a Dunán 2014. tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék Országos Vízügyi Főigazgatóság Országos Vízjelző Szolgálat Tájékoztató a Dunán 214. tavaszán várható lefolyási viszonyokról A tájékoztató összeállítása során az alábbi meteorológiai és hidrológiai tényezőket

Részletesebben

3521 Miskolc, Miskolci u. 38/a. Telefon: 46/405-124; Fax: 46/525-232. Versenyző iskola neve:.. ... Csapattagok:...

3521 Miskolc, Miskolci u. 38/a. Telefon: 46/405-124; Fax: 46/525-232. Versenyző iskola neve:.. ... Csapattagok:... Miskolc - Szirmai Református Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Óvoda OM 201802 e-mail: refiskola.szirma@gmail.com 3521 Miskolc, Miskolci u. 38/a. Telefon: 46/405-124; Fax: 46/525-232

Részletesebben

UNEP/GEF Wings over Wetlands projekt, Biharugra 2007-2009

UNEP/GEF Wings over Wetlands projekt, Biharugra 2007-2009 UNEP/GEF Wings over Wetlands projekt, Biharugra 2007-2009 Sebes-Körös Biharugrai-halastavak Begécs-i halastavak Cefa (Cséfa)-i halastavak A Begécsihalastavakon 24 tó található, összesen 1175 ha területen

Részletesebben

MÓR VÁROS INTEGRÁLT VÁROSFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA

MÓR VÁROS INTEGRÁLT VÁROSFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA MÓR VÁROS INTEGRÁLT VÁROSFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA 2010. JANUÁR I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ... 7 I.1. A HELYZETELEMZÉS FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSAI:... 7 I.1.1. A város egészére vonatkozó helyzetelemzés... 7 I.1.2. Városrészek

Részletesebben

SZIGETHALOM VÁROS KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJA 2009-2013

SZIGETHALOM VÁROS KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJA 2009-2013 SZIGETHALOM VÁROS KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJA 2009-2013 Jenei Attila Okl. környezetmérnök környezetvédelmi szakértő MMK szám: 01-11827 Petrényi Ágnes Okl. környezetgazdálkodási agrármérnök T F E W 1133

Részletesebben

Földtani alapismeretek III.

Földtani alapismeretek III. Földtani alapismeretek III. Vízföldtani alapok páraszállítás csapadék párolgás lélegzés párolgás csapadék felszíni lefolyás beszivárgás tó szárazföld folyó lefolyás tengerek felszín alatti vízmozgások

Részletesebben

Az öntözés helyzete a Vajdaságban

Az öntözés helyzete a Vajdaságban Vízhiány és adaptív vízgazdálkodási stratégiák a magyar-szerb határmenti régióban Az öntözés helyzete a Vajdaságban Mészáros Minucsér Újvidéki Egyetem, Természettudományi Kar Workshop 2014. Április 7.

Részletesebben

Vermek-dombja földtani alapszelvény (Pz-36) - természeti emlék természetvédelmi kezelési tervdokumentációja

Vermek-dombja földtani alapszelvény (Pz-36) - természeti emlék természetvédelmi kezelési tervdokumentációja Vermek-dombja földtani alapszelvény (Pz-36) - természeti emlék természetvédelmi kezelési tervdokumentációja Megalapozó dokumentáció 1. Általános adatok 1.1. A tervezési terület azonosító adatai a) Közigazgatási

Részletesebben

4. TALAJKÉPZŐ TÉNYEZŐK. Dr. Varga Csaba

4. TALAJKÉPZŐ TÉNYEZŐK. Dr. Varga Csaba 4. TALAJKÉPZŐ TÉNYEZŐK Dr. Varga Csaba Talajképző tényezők 1. Növényzet, állatvilág 3. Éghajlat 5. Domborzat 7. Talajképző kőzet 9. Talaj kora 11. Emberi tevékenység 1. Természetes növényzet és állatvilág

Részletesebben