AZ ÖNKÉNTES CIVIL SZERVEZETEK HELYE, SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI BIZTONSÁGUNK VÉDELMÉBEN SZEMLÉLETVÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG DR. PATAKY IVÁN BALOGH BÉLA

Átírás

1 DR. PATAKY IVÁN BALOGH BÉLA AZ ÖNKÉNTES CIVIL SZERVEZETEK HELYE, SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI BIZTONSÁGUNK VÉDELMÉBEN SZEMLÉLETVÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG A demokratikus társadalmak egyik minőségi fokmérője állampolgárainak aktivitása, tudatos és önkéntes szerepvállalása az ország életében, biztonságának megóvásában, védelmében, az országépítés feladatainak megvalósításában. Hazánkban a rendszerváltást követően a demokratikus átalakulás során jelentős folyamat kezdődött el, mind több önkéntes, nem kormányzati társadalmi szervezet alakult, számuk mára megközelíti - vagy már túl is haladta a nyolcezret. Sok területen így a honvédelem, a hadtudomány, a katasztrófavédelem, a polgári védelem, a környezetvédelem területén jelentős feladatokat tudtak már eddig is átvállalni és hatékonyan megvalósítani az államtól, az önkormányzatoktól. Elég az olyan országosan elismert és társadalmilag megbecsült civil szervezetekre hivatkoznunk, mint a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Tűzoltó Szövetség (MTSZ), az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ), a Magyar Tartalékos Szövetség (MATASZ), a Magyar Polgári Védelmi Szövetség (MPVSZ), a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT), továbbá az önkéntes humanitárius szervezetekre, (pl. a Baptista-, a Máltai-, az Ökumenikus Szeretetszolgálat, a Nemzedékek Biztonságáért Alapítvány, az ifjúsági szervezetek, a különböző önkéntes mentőszervezetek, stb.). E társadalmi szervezetek a saját területükön hatalmas erőfeszítésekkel, kifejezetten hiánypótló feladatokat látnak el. Mielőtt azonban tovább folytatnánk az önkéntes civil szervezetekkel kapcsolatos gondolatainkat, jelezzük, hogy a sok ezer szervezet közül rövid tanulmányunkban, mint az, az előzőekben nevesített szervezetek felsorolásából, már kitűnhetett, csak azokkal foglalkozunk, amelyek célja és vállalt feladata a honvédelem, a civil lakosság védelme, felkészítése a katasztrófák elleni védekezésre, az esetleges fegyveres konfliktusokra. A kérdés áttekintésekor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy amíg általánosságban vizsgálva, a civil nonprofit, önkéntes társadalmi szervezeteknek jelentős nemzetközi és hazai irodalma van, ezen belül azonban a 161

2 HADTUDOMÁNY fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek feladatainak egy részét magukra vállaló, illetve a biztonság védelmének kérdéseivel foglalkozó civil szervezetek tapasztalatait összegző, feldolgozó tanulmány meglehetősen kevés készült. A szervezetek számszerű növekedése, és vitathatatlan eredményeik ellenére le kell szögeznünk, hogy hazánkban az önkéntes civil szervezetek alkotmányban és más törvényekben leszögezett önállósága pillanatnyilag még törékeny továbbá állami, önkormányzati megbecsültségük közel sincs összhangban a bennük rejlő lehetőségekkel, feladataikkal, eddigi eredményeikkel. A lassú kibontakozás okát abban látjuk, hogy az önkéntességnek ma még nincsenek igazán erős felső szintű kapcsolatai hazánkban. Véleményünk szerint még sem az állam, sem az önkormányzatok nagy része nem ismerte fel teljes mélységében az állampolgárok által létrehozott öntevékeny szervezetekben rejlő hatalmas erőt. Túl mélyek még a mindenről gondoskodó paternalista állam gyökerei. A paternalizmus, mint az államot, a közigazgatást irányító hatóságok alapvető és munkáját meghatározó alapelv, egészen a rendszerváltásig végigvonult történelmünkön. Az állampolgárral szembeni akkori elvárás lényege dióhéjban: dolgozz, fizess adót, hajtsd végre a törvényekben meghatározott kötelezettségeidet, és ne aggódj, védelmedről majd mi gondolkozunk, gondoskodunk. A meglévő önkéntes szervezeteket pedig szigorúan ellenőrizték, kézben tartották. Ezek társadalmi céljai pedig azonosak voltak a hatalmon lévők céljaival. Néhány példa először a második világháború előtti évtizedekből. A cserkészet minden romantikája és vitathatatlan értéke mellett szigorúan az akkori kifejezéssel élve ellenforradalmi rendszer ideológiájának, a revizionizmusnak iskolája, és félig-meddig katonai előnevelést, képzést végrehajtó ifjúsági szervezet volt. Az úgyszintén rendkívül hasznosnak bizonyuló, és sok ezer ember életét megmentő civil szervezet a Légoltalmi Liga, a maga mintegy nyolcvanezer tagjával pedig gyakorlatilag közvetett katonai felügyelet valamint irányítás alatt állt. Elnöke (Habsburg) József királyi herceg, tábornagy volt, aki egyben a Magyar Tudományos Akadémia elnöki funkcióját is ellátta. A Liga gyakorlati vezetője pedig Petróczy István nyugállományú repülő ezredes volt. A hatalom felismerte, hogy szüksége van az állampolgárok önkéntes tevékenységére, szervezeteire, de azokat nem akarta felügyelet nélkül hagyni. Nem volt ez másként az közötti pártállami időkben sem. A Horthy rendszerben működött önkéntes civil szervezetek túlnyomó többségét feloszlatták. Vagyonát, ingatlanait az esetleges függetlenségüket lehetővé tevő gazdasági alapjukat államosították A megmaradt illetve az újonnan alakított civil szervezetek mivel önkéntes társadalmi szervezetekre e rendszernek is szüksége volt pedig szigorú állami, vagy pártirányítás, felügyelet alatt működtek. Elég a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Honvédelmi és Sport Szövetség, az Úttörő Szövetség életére hivatkozni. A két történelmi korszak eltérő rendszer 162

3 időszakából felsorolt és a fel nem sorolt szervezetek többségéről el lehet mondani, hogy minden értékük, jelentős humanitárius, nevelő vagy honvédelmi munkájuk illetve eredményeik ellenére elég az MHSZ honvédelemben betöltött hasznos szerepére hivatkozni egyiket sem lehetett az adott hatalomtól független, teljesen polgári kezdeményezésű, demokratikus szervezetnek nevezni. Úgy véljük 2007-ben is elmondható, hogy minden esetenkénti pozitív politikai vagy kormányzati kezdeményezés továbbá annak ellenére, hogy 2003-ban a kormány megalkotta civil stratégiáját, az Országgyűlés meghirdette a évi L. számú törvényt a Nemzeti Civil Alapprogramról, a helyzet nagyon lassan változik, és tele van bukatókkal, mint arra később kitérünk. A hosszú vajúdás oka szerintünk kettős, az egyik a különböző vezetési szintek megszokotthoz való görcsös ragaszkodása és mindennemű változástól, változtatástól való félelme. A másik a lassan krónikussá váló költségvetési hiány. A sok évszázados tapasztalatokra támaszkodó törvényhozás, az állam valamint a közigazgatás és a teljesség kedvéért tegyük hozzá: a lakosság jelentős része is minden egyértelmű hasznosság továbbá igény ellenére, nehezen tudja fölismerni, hogy a mindenről gondoskodni akaró, mindent kézben tartani igyekvő állami és közigazgatási vezetés ideje visszavonhatatlanul lejárt. Nehezen tudja elfogadni, hogy az önkéntes társadalmi szervezetek sok területen náluk olcsóbban és hatékonyabban tudják az ő feladataik egyes részeit elvégezni, és ezért helyet kérnek, részt igényelnek a költségvetésből. Nehezen akarják tudomásul venni azt a helyzetet, amelyben a fejlett, nagy hagyományokkal rendelkező demokratikus államok már évtizedek óta működnek: a jövő elsősorban az állampolgárok tudatos aktivitására, feladatvállalására épül. A civil szervezetek önállóságra törekvésének jogosságát a magyar rendszerváltók is felismerték. Ezt bizonyítja Alkotmányunk, továbbá az elmúlt évben született törvények bizonyos törekvései, amelyek ha nem is jelentenek teljes szemléletváltást, de elfogadható mértékű előrelépést igen. Alkotmányunk leszögezi, hogy mindenkinek joga van a szabadságra és a biztonságra. A 70/C. (1) szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelmére másokkal együtt szervezeteket alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon. Ezt mondja ki továbbá a gyülekezési jogot rögzítő 63. is. Mindössze a következő korlátokat állítja fel: a törvény által tiltott célú illetve politikai célt szolgáló fegyveres szervezeteket tilos létrehozni. Sugárzik belőle, hogy demokráciánk nem ismeri, nem fogadja el az alattvaló valamint a paternalista állam fogalmát. Meghatározó elve az, hogy az állampolgárok tudatos tevékenységére, társadalmi szerződésre épülő, szolgáló államban gondolkozik. Nézzük, hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban. Nincs terünk az öszszes hatályos törvény elemzésére, ezért csak kettőt ragadunk ki. Az évi XXXVII. törvény a polgári védelemről 2. (a) pontja kimondja, hogy a pol- 163

4 HADTUDOMÁNY gári védelem a honvédelem rendszerében megvalósuló szervezet, feladat és intézkedési rendszer, melynek célja a fegyveres összeütközés, a katasztrófa és más veszélyhelyzet esetén a lakosság életének megóvása, az életbemaradás feltételeinek biztosítása, valamint az állampolgárok felkészítése azok hatásainak leküzdésére és a túlélés feltételeinek megteremtése érdekében. Világos, pontos és korrekt definíció. Eddig véleményünk szerint összhangban van az Alkotmánnyal. A továbbiakban sem azzal van bajunk, amit a szerkesztők leírtak, és amit az Országgyűlés elfogadott, hanem azzal, amit hiányolunk. Valahogy kifelejtették a törvényből az állampolgárt, a felelősen gondolkozó, önként, tudatosan cselekvő citoyen értelemben. Helyette maradt a korábbi évtizedekben polgári védelmi kötelezettséget teljesítő alattvaló állampolgár. Egy sor sem szerepel az önkéntes polgári védelmi, katasztrófavédelmi szervezetekről. (Összehasonlításul megjegyezzük, hogy az között működött Légoltalmi Liga feladatai szerepeltek a korabeli jogszabályokban. De akkor is csak a feladatai!) A félreértések elkerülése végett leszögezzük, nem a honvédelmi illetve a polgári védelmi kötelezettség ellen akarunk szót emelni, hanem az állampolgári jogok nyújtotta és megkívánta lehetőségekkel tartjuk szükségesnek kiegészíteni a törvényt. Az évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről látszólag tanult a Polgári védelmi és az évi XXXI. Tűzvédelmi törvény körül kialakult szakmai polémiákból, mert már foglalkozik az önkéntes civil szervezetekkel. Az 1. (1) pontja rögzíti, hogy a katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés nemzeti ügy. A védekezés egységes irányítása állami feladat. A (2) pont leszögezi, hogy minden állampolgárnak, illetve személynek joga van arra, hogy megismerje a környezetében lévő katasztrófaveszélyt, elsajátítsa az irányadó védekezési szabályokat, továbbá joga és kötelessége, hogy közreműködjön a katasztrófavédelemben. Nagyon helyesen leszögezi, hogy a védekezés nemzeti ügy, és az állampolgárnak pedig joga, egyben kötelessége is közreműködni a katasztrófavédelemben. A 2. (1) pontja foglalkozik az önkéntes civil szervezetekkel is. A védekezést és a következmények felszámolását az erre a célra létrehozott szervek az önkéntesen részt vevő társadalmi szervezetek, valamint a civil és az erre a célra létrehozott köztestületek bevonásával, illetve közreműködésével kell biztosítani. Jelentős előrelépés. A nem kormányzati civil szervezetek helyet és szerepet kaptak a törvényben. Érdemes azonban tovább tanulmányozni a törvényt, mert úgy tűnik az alkotók azonnal meg is riadtak az önkéntességtől, mert beépítették a fékeket és gátakat is. Rögtön az 1. -ba, mert ugye a védekezés nemzeti ügy, de a vezetés szigorúan állami. Ez rendjén is volna, mert egyértelmű, hogy egy feladat végrehajtásakor egységes, központi akaratnak kell érvényesülnie. De van feladat és felelősség-megosztás is a világon. Erre már 164

5 elődeink is rájöttek hazánkban, és a második világháború előestéjén illetve folyamán, a lakosság légoltalmi felkészítését és egyes, a lakosság által megvalósítandó megelőző védelmi feladatok megszervezését, végrehajtásának irányítását, ellenőrzését az említett Légoltalmi Ligára bízták. Az Európai Unió tagállamainak jelentős részében pedig kimondottan civil társadalmi szervezetek végzik a lakosság polgári védelmi-katasztrófavédelmi felkészítését, és vállalnak tetemes részt a katasztrófavédelemből is. Az évi LXXXVI. törvény azonban egyetlen ilyen önálló felelősséggel felruházott feladatot nem ad át a társadalmi szervezeteknek, hanem a megyei, fővárosi és helyi védelmi bizottságok hatáskörébe utalja. A 23. -ban pedig részletesen meghatározza a korlátokat, így: (1) Az önként jelentkező társadalmi és karitatív szervezetek segítséget nyújtanak, együttműködnek, ha erre vonatkozó hajlandóságukat kinyilvánítják. (2) Az önként jelentkező szervezetek és személyek alkalmasságának feltételeit a belügyminiszter (jelenleg, ismereteink szerint az önkormányzati és területfejlesztési miniszter), illetve a tevékenysége szerint illetékes miniszter határozza meg. (3) Az önkéntesen segítséget nyújtó személyeknek, társadalmi és karitatív szervezetek tagjainak a védekezésbe történő beosztását a polgármester határozattal rendeli el. Ennyit az önkéntességről! Az idézett paragrafusok önmagukért beszélnek, úgy véljük, nem kell kommentár hozzá. Végső soron, kis túlzással kijelenthetjük, ott vagyunk, ahol a rendszerváltás előtt álltunk. Mindezen beépített gátak ellenére (!) megállapítható, hogy az önkéntesek mind a lakosság felkészítéséből, mind a tényleges védelmi és mentő munkákból vagy humanitárius feladatokból még ilyen megkötések mellett is tisztességgel, elismerésre méltó módon kivették részüket. Elég az elmúlt évek sorozatos árvizeire, a évi augusztus 20-ai katasztrófára, az eltűnt gyermekek felkutatására, vagy a külföldi földrengésekre, a cunamira hivatkoznunk. Hosszan lehetne még sorolni a helyszíneket, az eredményeket annak bizonyítására, hogy a magyarországi nem kormányzati civil szervezetek, az idegen szavakat, rövidítéseket kedvelők számára: NGO milyen tiszteletreméltó munkát végeztek, illetve milyen eredményeket értek el. Ahhoz azonban, hogy ezek az említett eredmények ne csak esetenként és egyedileg jelentkezzenek, hanem szervesen beépüljenek mindennapi életünkbe, szemléletváltásra van szükség. A napjainkban még államközpontú katasztrófavédelmi irányítási rendszert át kell alakítani az egymás mellett működő állami, társadalmi és önkéntes állampolgári szervezetek törvényileg szabályozott együttműködésére, ahol az egyes elemek egymást kiegészítve, egymásra épülve, egymást segítve tevékenykednek. Az együttműködés melynek célja a védelmi feladatokat meghatározó, közösen kialakított központi elgondolás maradéktalan érvényre juttatása pedig valóban az állami és önkormányzati szervezetek, valamint az önkéntes civil társadalmi, állampolgári szervezetek 165

6 HADTUDOMÁNY összehangolt együttműködését, közös tevékenységét jelentse, ne pedig egyes elemek uralmát a többi felett. Alkotmányunk nagyon pontosan fogalmazta meg, hogy az állampolgár biztonsága a biztonság egészének az alapja. Ebből egyenesen következik, hogy elsősorban az állampolgár, az ember, úgy is, mint a biztonság célja, valamint úgy is, mint megvalósítója, felelős önmaga továbbá környezete biztonságáért. Ez az alapja társadalmunk biztonságának, valamint a ráépülő összes védelmi rendszerünknek. Véleményünk szerint ez az elvi alap határozza meg a felkészülés, felkészítés továbbá a védelem feladatait. A filozófiánál maradva az állam mellett az állampolgáraink többségének szintén megszokásból, kényelemből fakadó felfogásáról, felelősségéről sem szabad megfeledkeznünk. A civilizáció fejlődésével párhuzamosan az ember fokozatosan elvesztette önálló védekezési ösztönét, képességét, tapasztalatát és veszélyhelyzet érzetét. Az egyén helyébe fokozatosan a társadalom illetve az állam lépett. Az ember, mint alattvaló pedig minden védelmet az államra bízott, mondván: megfizettem az adómat, a többi a hatalom dolga. Az állam, a közigazgatás feladata hogy speciális szervezeteivel honvédség, polgári védelem, tűzoltóság, rendőrség gondoskodjon rólam, védjen meg engem. Hogy ez a helyzet mennyire élő, mennyire hamis és milyen lehetetlen helyzeteket képes teremteni, arra szemléltető példa a augusztus 20-ai budapesti tragédia. A tűzijáték mintegy milliónyi nézőjének ösztönében tudatáról nem is merünk beszélni a gyorsan romló időjárást látva, és a meteorológiai előrejelzéseket hallgatva nem ébredt fel még a gondolata sem annak, hogy ebből baj lehet, valamit tenni kell. Az emberekben működött a megszokás, hogy majd az állam, az önkormányzat, a hivatásos szervezetek, amelyeknek feladatuk, megvédenek minket. Amikor nem ez történt, kitört a pánik. Személyes tapasztalatunk, hogy néhány évtizeddel ezelőtt földet művelő, vagy pásztor emberek, sőt a cserkészet és a levente képzés révén többnyire a fiatalok is tisztában voltak azzal, hogy vihar idején ne másszanak fel a fákra, ne álljanak fák, cseréptetős házak alá re pedig eljutottunk oda, hogy nem csak a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védekezési tudat, képesség, hanem a puszta veszélyérzet is eltűnt lakosságunk többségéből. Folytathatjuk tovább: a bipoláris világrendszer széthullásával hazánk NATO tagságával a katonai veszélyeztetettség érzete is kimúló stádiumba lépett. Sajnos nem csak a lakosság, hanem politikai életünk számtalan szereplőjében is. Minek a védelemre nagyobb figyelmet fordítani, minek rá költeni, minek lokátor állomásokat telepíteni, amikor itt van a NATO, az majd megvéd minket. Úgy gondoljuk, most e gondolatokat lezárva itt a helye föltenni a kérdést. 166

7 MIÉRT VAN SZÜKSÉG ÖNKÉNTES, CIVIL SZERVEZETEKRE? Egy a Bács-Kiskun Megyei Polgári Védelmi Szövetség által 2004-ben kiadott kalendáriumból kiragadott idézettel kezdjük a fejezet címében jelzett szükségesség és a civil szervezetek lehetőségeinek, szerepeinek bemutatását. A szabadban tartózkodva soha ne álljon fa alá vihar idején! Lehet, hogy a lombozat valamelyest megóvja az esőtől, esetleg a jégtől, de fennáll a villámcsapás veszélye, illetve a fáról letörő ágak, vagy a fa kidőlése okozhatnak sérülést. Különösen veszélyesek ilyen szempontból a nagyobb nyílt területen lévő egyedülálló fák. Az idézet egy a Célszerű magatartási formák viharkárok esetén címet viselő figyelmeztető írásból származik. Két részre oszlik: amit tenni kell, és amit nem tanácsos tenni. Természetesen nem csak a fák, hanem a lakások, házak, más épületek, építmények, leszakadt villanyvezetékek, patakok, folyók lehetséges veszélyhelyzeteire, illetve sokféle egyéb veszélyforrásra hívja fel a figyelmet. A további írások az özönvízszerű esőzésekkel és a meteorológiai katasztrófák által okozott többi veszélyhelyzettel foglalkoznak, egyúttal bemutatják a védekezés lehetőségeit, módszereit (1). Ugyanezt a témakört csak a lehetséges fővárosi veszélyhelyzetekre kihegyezve az MPVSZ is kidolgozta röplap formájában. A Fővárosi Polgári- és Katasztrófavédelmi Szövetség pedig sok ezer példányban eljuttatta Budapest házainak, lakásainak postaládáiba (2). Az más kérdés, hogy ki olvasta el, és figyelt fel rá, vagy a naponta érkező számtalan reklámmal együtt azonnal kidobta szemétbe. A lényeg, hogy ha nem is állami, önkormányzati hivatásos, de egy önkéntes civil szervezet szakemberei felmérték a lehetséges veszélyhelyzeteket, és ezekre valamint a magatartási valamint védekezési lehetőségekre, szabályokra, fogásokra felhívták a lakosság figyelmét. Úgy véljük, az idézettel sikerült érzékeltetni a nem kormányzati önkéntes civil szervezetek lehetőségeit, szerepét, céljait, feladatait. Ott lenni mindenütt ahol az állam, a hatóság nem képes ott lenni, vagy ahonnan, elsősorban takarékossági okokból visszavonul. Ottlétük, segítségük sokkal kevesebbe kerül, mintha mindezeket a feladatokat az állam, vagy az önkormányzatok végeznék el. Leszögezzük, hogy a leírtak nem csak a természeti és civilizációs katasztrófákra vonatkoznak, hanem a biztonságunkat fenyegető összes veszélyhelyzetre. Biztonság fogalma alatt azt a politikai értelemben vett objektív helyzetet értjük, amikor az országot és annak lakosságát sem kívülről, sem belülről nem fenyegeti valós veszély, a körülmények nem akadályozzák a szuverén módon választott államforma és belső rend szerinti fejlődést, nem veszélyeztetik az ország területi integritását, szuverenitását, függetlenségét, demokratikus berendezkedését, továbbá a lakosság létfeltételeit, normális életét (3). Ebben az 167

8 HADTUDOMÁNY átfogó definícióban egyaránt és egyforma értékkel helyet kapnak illetve szerepelnek a következő a jelent és a belátható jövőt meghatározó, befolyásoló tényezők: az ország katonai, külpolitikai fenyegetettsége; a belpolitikai stabilitás; a szociális biztonság; a gazdasági biztonság; a közrend, a közbiztonság, beleértve a szervezett bűnözést, a fegyver- és kábítószer csempészést; a terrorizmus (a háborút a hadviselés egyik különleges formájának fogva fel); a környezeti, ökológiai biztonság; a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védelem; a migráció; a közegészségügy helyzete. Az egyes tényezők szerepe, jelentősége természetesen változó, és a változás az ország pillanatnyi helyzetétől függ. Például a XX. században egészen a bipoláris világrendszer széthullásáig Magyarország (Európa és nagyrészt a világ) katonai, külpolitikai fenyegetettsége jelentette az első számú biztonságpolitikai veszélytényezőt. A következő közel másfél évtizedben a helyzet jelentősen megváltozott, fölértékelődött a katasztrófák elleni védekezés, a migráció, a gazdasági biztonság, a környezetvédelem, stb. kérdése. Napjainkra, bár a megváltozott tényezőkből kifolyólag a terrorizmus formájában újra előtérbe került a külső fenyegetettség kérdése, ami átértékelésre késztette a katonai biztonság problémakörét. Ugyanakkor az állam ma már közel sem képes a gazdasági, belpolitikai stabilitás kérdése miatt a szükséges mértékben olyan szinten kielégíteni a honvédelem jogos igényeit, mint korábban. Ugyanez elmondható több más területről, például a katasztrófavédelemről, a közegészségügyről, a közrendről is. A társadalom demokratizálódása fejlettségének, mint már jeleztük, az egyik lényeges fokmérője, hogy az állampolgárok miként kapcsolódnak be a közösségi életbe, átvéve, magukra vállalva a korábbi mindenható államtól a feladatok jelentős részét. Itt lépnek be a képbe az önkéntes civil társadalmi szervezetek, mint az önigazgatás, az önálló feladatmegoldás meghatározó szerepvállalói. A feladat minden egyértelműsége mellett azonban a helyzet korántsem olyan egyszerű. Egyrészt azért, mert a kétségtelenül meglévő és egyre aktívabb civil törekvések mellett, gátló tényezőként jelen van a korábbi évtizedek (évszázadok) során kialakult állami, kormányzati, hatósági dominanciából fakadó kényelemhez, megszokáshoz való ragaszkodás a kormányzati és önkormányzati rétegek egy részéről. Másrészt jelen van az állampolgárok jelentős részének szintén megszokásra, az újtól, az ismeretlentől, 168

9 a többletmunkával járó kényelmetlenségtől való félelemre épülő társadalmi passzivitása is. Örök érvényű megállapítás, hogy az érintettek mindig kétkedéssel fogadják a jelentősebb reformtörekvéseket és szerkezeti változásokat (4). Harmadrészt a napjaink egészét meghatározó költségvetési hét szűk esztendő miatt. Felmérésünk szerint ezek nagyon szorosan összefüggő tényezők. A fizetések, bérek viszonylag alacsony színvonala miatt amúgy is jelentősen lecsökkent a lakosság társadalmi aktivitása, mivel más, a megszokott létfeltételeit, normális életvitelét szintentartó lehetőségek után kutatva felőrli szabadidejét és energiáját. Az is meghatározó tény, hogy a civil társadalmi szervezetek nagy többsége nem rendelkezik elsősorban a már jelzett közötti államosítások, feloszlatások miatt olyan önálló vagyoni bázissal, amelyből képes lenne költségeit fizetni. A törvényalkotók, az állam alapvetően kifelejtette a pártokhoz nem kötődő civil társadalmi szervezetek államosított vagyonát visszaadni. Ugyanakkor az állami támogatás egyrészt kevés, másrészt bizonytalan. Nem lehet biztonságosan tervezni, szervezni, folyamatos tevékenységet építeni. Így alakulhatott ki az a csapdahelyzet, hogy a Magyar Honvédség rendelkezik nagyjából két váltás olyan szerződéses állománnyal, amelyből valóban magas színvonalon, nemzetközi elismerésre méltóan tudja teljesíteni NATO és EU-s kötelezettségvállalásait, ugyanakkor nincs elegendő tartalékosa. A kiválóan dolgozó MATASZ minden erőfeszítése ellenére sem tud kellő segítséget nyújtani a maholnap égető hiány pótlására. Nem tartjuk túlzásnak kijelenteni, hogy a Honvédség alapvetően a pillanatnak él. Egy hirtelen megnövekedett huzamos, komolyabb veszteséggel járó igénybevételnek rendkívül nehezen tudna eleget tenni. A magas szinten felkészített szerződéses katonák szolgálatuk letelte után nem vállalnak tartalékos szolgálatot. Kiváló kiképzésüket, felkészültségüket (megjegyezzük: melyet végső soron az adófizetők finanszíroztak) kamatoztatva, igyekeznek jól fizető civil fegyveres szervezeteknél dolgozva hasznosítani, például Irakban. Tegyük fel a kérdést: nem rövidlátásból fakadó pazarlás ez? Sokáig gondolkoztunk, hogy táblázatos formában idézzük-e azokat az összegeket, amelyeket a német Bundeswehr kifizet (ahol egyébként megtartották a sorkatonai szolgálatot is, és nem tervezik megszüntetni, miként az osztrák Bundesheerben sem), végül úgy döntöttünk, hogy csak egy-két adatot idézünk a táblázatokból. Ezekből kiderül, hogy abban az esetben, ha a tartalékost úgynevezett három napos hétvégi gyakorlat -ra (péntek vasárnap, vagy szombat hétfő) hívják be, akkor egy (nem szerződéses, hanem sor) gránátos (magyarán: honvéd) Wehrsold -ja napi 7,41; egy hadnagy (illetve: törzsőrmester, főtörzsőrmester, főzászlós) Wehrsold -ja pedig 12,27; egy alezredes napi 14,32 euró zsoldot kap, természetesen civil fizetésének megtartása mellett. (5) Ezzel a zsebpénzzel kellene a Honvédségnek versenyeznie, ha a tartalékost gyakoroltatni akarja. Azt is érdemes mérlegre 169

10 HADTUDOMÁNY tenni, hogy a évi árvizek idején milyen áron tudott a Honvédség eleget tenni az árvízvédelem során kapott feladatoknak? Leszögezzük, hogy nem az árvízvédelem, vagy a katasztrófavédelem feladataiban való részvétel ellen ágálunk, és nem is a valóban kiváló, elismerésre méltó munkát akarjuk leértékelni. Még csak nem is azokra az árvízvédelmi szakmunkákra gondolunk, amelyeket a leggyorsabban, leghatékonyabban a Honvédség műszaki, repülő, egészségügyi, stb. alakulatai tudnak elvégezni. Csupán azt a kérdést vetjük fel, hogy felmérte-e valaki, valóban megérte-e a hadsereg különböző területeiről odavezényelni, és a nem arra hivatott tisztek, zászlósok, tiszthelyettesek, szerződéses katonák sokaságával lapátoltatni a homokot a zsákokba, építtetni a gátakat, miközben napokig, hetekig állt munkájuk, amelynek szakértői voltak, amihez rajtuk kívül kevesen értettek. Akkor, amikor a hatályos törvények szerint a lapátolást az érintett falvak, városok munkanélküli lakosságának bevonásával (ahogy néhány faluban meg is tették), vagy a lakosság bevonásával a polgári védelmi törvény alapján, az illetékes polgármesterek is el tudták volna végeztetni. Nem véletlenül említettük, hogy napjainkban mindennek az önkéntes civil szervezetek működésének is legnagyobb problémája a pénz. Ahhoz azonban, hogy valóban legyen pénz, nélkülözhetetlen a tervszerű munka, a megelőző költségelemzés és értékelés. A CIVIL SZERVEZETEK LEHETŐSÉGEI Magyarországon a nem kormányzati civil társadalmi szervezetek négy évtizedes szünetet követően jelenleg kísérelik meg, hogy a társadalmi önszerveződés kiemelt formációjaként elfoglalják méltó, a demokratikus társadalmakban természetesnek tartott, az állami feladatokat végrehajtó szervezetekkel egyenrangú helyüket. Az egymást követő országgyűlések, kormányzatok ezt a törekvést legalább felső, jogalkotói szinten szavakban már elismerték. Azonban mint leírtuk, végrehajtói szinten a civil társadalmi szervezeteket többnyire legfeljebb, mint esetenként szükséges, de nem nélkülözhetetlen segéderőként veszik számításba és kezelik, nem ismervén fel az önszerveződésben, a társadalmi aktivitásban rejlő hatalmas erőt. Érdemes ezért röviden, szinte dióhéjban áttekinteni a civil szervezetekben rejlő lehetőségeket: az első és véleményünk szerint legfontosabb a társadalmi felelősségtudat, a cselekvő és alkotókészség felélesztése, öntevékeny állampolgárrá nevelés. A haza, a magyar társadalom, a család, az embertársak, a tulajdon megbecsülése, szeretete, védelme. Kölcsey Ferenc fogalmazta ezt meg csodálatosan, Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?/ Messze 170

11 jövendővel komolyan vess össze jelenkort,/ Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül! (6). A haza szeretete lehet, hogy sokak szemében nem divatos fogalom ahogy József Attila oly csodálatosan megfogalmazta S mégis, magyarnak számkivetve/ lelkem sikoltva megriad/ édes Hazám, fogadj szívedbe,/ hadd legyek hűséges fiad! (Hazám); az önkéntes társadalmi szervezetek a közösségépítés elsőrendű iskolái. Az egymás segítése, a közösen vállalt cél és feladat megvalósítása érdekében végzett szervezett munka kialakítja a közösségért való tudatos felelősségvállalást, amely meghatározó erkölcsi alapja a demokratikus társadalomért végzett tevékenységnek; egyre nagyobb és gyorsabban nő a civil szervezetek társadalmi megbecsültsége, elismertsége. Hivatkozunk e megállapítással a különböző közvélemény-kutató intézetek felméréseire. Akkor, amikor a politikai pártok, a képviselők, állami és önkormányzati szervezetek társadalmi elfogadottsága, megbecsültsége bizonyos mértékig kivétel a tűzoltóság, és az árvízi munkák eredményeként a honvédség, és a katasztrófavédelem fokozatosan és folyamatosan süllyed; a civil szervezetek behálózzák az egész országot. Méreteiket tekintve beszélünk országos, regionális, megyei és helyi szervezetekről. Megjegyezzük, hogy a témánk szempontjából elsősorban azért fontos az eddig említett illetve a későbbiekben részletesebben bemutatásra kerülő szervezetek, mert mind országos hálózattal rendelkeznek; tagjaik között számos országosan és helyileg elismert, nagy tömegvonzással rendelkező személyiség található; a szervezetek az állami, önkormányzati szerveknél lényegesen mozgékonyabbak. Nem kötik munkájukat különböző jogszabályokban rögzített előírások. Saját önkormányzattal rendelkeznek. Szemléltető példa mozgékonyágukra: a három évvel ezelőtti cunamit követően a magyar állami segítségnyújtás megérkezésére napokra volt szükség (oka: megfelelő diplomáciai lépések, a jogviszony rendezése stb.), ugyanakkor a társadalmi és humanitárius szervezetek a katasztrófa után szinte azonnal, már egy-két nap alatt a helyszínre érkeztek; továbbá, ami legalább olyan lényeges napjainkban, mint az eddig felsorolt előnyök a civil szervezetek lényegesen költségkímélőbbek, mint az állami, vagy önkormányzati szervezetek. Nem kell állandóan működő nagyobb létszámú apparátust fenntartaniuk, és szervezeteiket csak szükség esetén működtetik. Példa: e rövid tanulmány készítésekor szinte egymást érték a gyermekek, idősek eltűnései. A felkutatásukba a nagyszámú kivezényelt rendőr, tűzoltó erők mellett rendre bekapcsolódtak a polgárőrök továbbá a speciális mentő szervezetek, jelentősen te- 171

12 HADTUDOMÁNY hermentesítve az állami szervezeteket. Nemzetközi felmérések szerint a civil szervezetek működési költségei átlagosan %-kal olcsóbbak. Ugyanakkor egy percig sem lehet megfeledkezni arról, hogy az önkéntes, civil szervezetek nem mindenre, hanem csak az általuk vállalt feladatok elvégzésére alkalmasak, illetve használhatók fel, mivel ezekre készültek fel. Mindezeket figyelembe véve összegezzük, hogy szerintünk melyek a nem kormányzati civil, önkéntes, társadalmi (nem gazdasági) szervezetek jellemzői. Címszavakba sűrítve: önkéntesség, intézményesültség, saját belső önkormányzat és szervezeti struktúra, a kormányzattól való függetlenség, saját képviselet, a profit elosztás tilalma, továbbá magas szintű felkészültség. Nagyjából e jellemzők határozzák meg a legtöbb civil szervezet életét. Az elmúlt tizenhét esztendő alatt azonban bizonyos polarizáció és differenciálódás is érzékelhető volt az újjászervezett, vagy újonnan alakult szervezetek között. Azok a szervezetek, amelyek nem egy érdeklődési kört, egy hobbit vagy valamely más specifikus emberi igényt elégítenek ki például bélyeggyűjtés, kisállat-tenyésztés, horgászat, stb. hanem az egész társadalom érdekeit szolgálják, az erős differenciálódás, továbbá a működő tőke profitszerzési lehetőségeinek hiánya miatt gazdaságilag nehéz helyzetbe kerültek. Két út áll jelenleg e szervezetek előtt. Az első az, hogy zömmel költségvetési forrásokból gazdálkodó, az államhoz és az önkormányzatokhoz erősen kötődő (7), nagyrészt tőlük függő, tehát függetlenségüket bizonyos mértékben föladó, önálló véleményalkotásra gazdasági függőségük miatt nehezen vállalkozó szervezetté váljanak. A második: mindennapi gondok között vergődő, ezért tényleges lehetőségeiket, felkészültségüket, tudásukat kihasználni képtelen, de önálló véleményt nyilvánító szervezetek legyenek. A helyzetet szándékosan kissé sarkítva vázoltuk fel. Tapasztalataink szerint ugyanis, annak ellenére, hogy a kormányzatok jogilag és elvileg mindent megadnak, a minisztériumok, az országos főhatóságok pedig az elmúlt 3-4 évben valóban tartózkodtak beleszólni az önkéntes szervezetek életébe, sőt tevőlegesen is támogatták munkájukat, a különböző alsóbb szintű kapcsolatokban elkerülhetetlenül előfordultak súrlódások, jelentkeztek akadályok. Az igazság megkívánja, hogy leírjuk, nem csak a hatósági szint részéről, hanem a civil szervezetek részéről is. Gyakran akkor is segítséget követeltek, amikor önállóan is megálltak a lábukon. Azt sem lehet letagadni, hogy működött egy találó német kifejezés fordításával jellemezve az önként vállalt önkontroll: nem kapom meg a támogatást, nem nyerem el a pályázatot, ha a hatóság véleményét bírálom, ha ellentmondok neki. 172

13 A CIVIL SZERVEZETEK LEHETSÉGES FELADATAI A kormányzati civil stratégia elveiben fel- és elismeri a civil szervezetek jelentőségét. Az állam egyenrangú partnerének tekinti őket, és a törvény szerint igényli a civil társadalmi kontrollt, biztosítja részvételüket a jogszabályalkotásban, a tudásalapú társadalom kiépítésében. A közigazgatás valamennyi résztvevőjétől elvárja a felsorolt elvekkel való azonosulást. Az NCA alapján kidolgozott civil stratégia konkretizálja e feladatokat. Megállapítja, hogy az önkéntes civil szervezetek sajnálatosan még viszonylag kis számban vállaltak magukra közszolgáltatási valamint közösségi feladatokat. A továbblépés az illetékes minisztérium alapvető érdeke és feladata, amelynek célja, hogy bővítse kapcsolatait a civil szervezetekkel. Mérje fel és növelje a civil szervezetek által átvállalandó feladatokat. Ezzel tehermentesítse a rendőrség, a katasztrófavédelem, a polgári védelem, a tűzvédelem szervezeteinek leterheltségét. Példaként csak egy félmondatot emelünk ki a stratégiából: nem nélkülözhető a civil szervezetek szerepvállalása a lakosság tájékoztatásában, a felvilágosító munkában és az ifjúság biztonságos életre nevelésében. Megjegyezzük, úgy tűnik, mintha a HM nem követné ezt az utat, és a honvédelem területén lemondana a civil szervezetek közreműködéséről. Mindezt akkor, amikor jó néhány, a honvédelemmel kapcsolatos területről már kivonult. A (korábbi) BM stratégia alapján dolgozták ki az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) illetve alárendelt szervezeteinek az NCA alapelveivel összhangban lévő civil stratégiáját. A kör legalábbis e területen teljesnek látszik. Mégsem a korábbi BM stratégiából idézünk, hanem az OKF által hat évvel ezelőtt megfogalmazott A Magyar Köztársaság nemzeti katasztrófavédelmi stratégiájából, mivel ez nem a civil szervezetek oldaláról közelítve foglalkozik a kérdéssel, hanem a katasztrófa- illetve a polgári védelem, valamint a tűzoltóság feladataiból, és annak keretébe helyezve elemzi a helyzetet, határozza meg a feladatokat. Külön fejezetben vázolja fel a civil szervezetek katasztrófavédelmi felhasználásának, valamint a velük való együttműködésnek az alapkérdéseit. Annak ellenére, hogy a stratégia egyes részkérdésekben vitatható megállapításokat tesz, és állam-centrikusan vizsgálja a kérdést, csak segítő feladatokat tud elképzelni illetve meghatározni a civil szervezetek számára, összességében mégis hatalmasat lép előre. A Civil szervezetek bevonása katasztrófavédelmi feladatok végzésébe címet viselő fejezetében leszögezi, hogy a katasztrófák felszámolása bárhol azonnal igénybe vehető központi erők és gyors beavatkozás lehetőségének hiányában, központi, állami erőkkel és eszközökkel nem mindig oldható meg (ezért) szorgalmazni kell a károk enyhítésére szolgáló erőkkel és eszközökkel rendelkező gazdálkodó-, mentő és 173

14 HADTUDOMÁNY egyéb karitatív szervezetek létrehozását, ilyen szervezetekkel a kapcsolatfelvételt és együttműködést (hogy) hatékonyan tudják segíteni a hivatásos katasztrófavédelmi szervezetek működését. (8) A stratégia a nem kormányzati civil szervezetek összességét, tehát a gazdasági, egészségügyi, kulturális, stb. szervezeteket is tárgyalja. Mi a témánkra összpontosítva további vizsgálatainkat az önkéntes civil szervezetekre szűkítjük le. A stratégia a civil szervezetek előnyeit, továbbá ebből adódóan feladatait a következőkben látja: olyan feladatok végrehajtására alkalmasak, amelyek az állam, az önkormányzat által jelenleg szervezett erőkkel nem oldhatók meg; olyan különleges felkészültségű és felszereltségű, önkéntes civil mentő alakulatok vannak, amelyek speciális, eseteként jelentkező feladatok végrehajtására képesek. Pl. helyi-, vízi-, barlangi-, kutyás, stb. szervezetek, csoportok; biztosítják a veszély- és katasztrófahelyzetek megelőzéséhez, kezeléséhez, valamint a helyreállítási feladatokhoz szükséges humán feltételeket; megfelelően képzett szakértő-gárdával rendelkeznek; karitatív feladatok ellátását végzik; tájékoztatják, felkészítik a lakosságot. A stratégia három nagyon fontos megállapítást tesz. Az első: a hivatásos és önkéntes társadalmi szervezeteket egy egységes, országos veszélyhívó rendszerbe kell integrálni. A második: mivel jelentős tartalékok mutatkoznak a különböző veszélyhelyzetekben is beavatkozni hajlandó társadalmi önszerveződések terén az eddigi ad hoc igénybevétel helyett legális és biztonságos együttes tevékenységben gondolkozva kell kimunkálni az együttműködést. Végül a harmadik: követelmény, hogy a hivatásosok ismerjék meg és fogadják el a szabályozott önkéntes segítséget, kiküszöbölve ezzel a ma még meglévő különböző indokokra hivatkozó idegenkedést. (9) Különösen a harmadik észrevételt tartjuk nagyon figyelemre méltónak, mivel sok területen mind a mai napig tapasztalható a hivatásosok részéről idegenkedés. Véleményünk szerint akkor, amikor az önkéntes társadalmi szervezetek munkatársai semmivel sem képzetlenebbek a hivatalos szervezetekben dolgozóknál. Észrevételeik annál is érdekesebbek, mivel nem kötik őket a szubordinációs kötelmek, a napi munka terhei, és ezért gyakran más szemszögből látják a dolgokat, feladatokat, kapcsolódási rendszereiket. Bár az idézett stratégia elsősorban a katasztrófavédelem feladatait érintő kérdésekkel foglalkozik, megállapításainak jelentős része jellemző a biztonság többi területére is, legyen szó akár rendvédelemről, akár honvédelemről. Úgy gondoljuk, a legnehezebb helyzetben pillanatnyilag a honvédelem kérdése van. A rendszerváltás óta a költségvetést tekintve a legnagyobb veszteséget a honvédség szenvedte. A folyamatos költségvetéscsökkentések eredményeként elvesztve társadalmi kapcsolatainak többségét, 174

15 a honvédség bezárkózott önmagába, szinte csak a szorosan vett katonai szervezetekkel foglalkozik. Pedig az ifjúság hatékony hazafias, honvédelmi nevelése elképzelhetetlen a Magyar Honvédség közvetlen részvétele és személyes példamutatása nélkül. Itt van példának az árvízvédelem. Megítélésünk szerint nagyobb társadalmi presztízsnövekedést eredményezett, mint az afganisztáni vagy az iraki részvétel. Érdemes lenne objektívan és részletesen külön is elemezni, hogy ez mennyire hat ki a fegyveres szolgálatra jelentkezők összetételére, előzetes felkészültségére, a hazához, a honvédelemhez való viszonyára, vagy a hadsereg tartalékos állományának biztosítására. A XX. században, hazánkban a HM által támogatott civil szervezetek jelentős katonai szolgálatra előkészítő, és a későbbiekben szintentartó feladattal támogatták a honvédelem valamint a hadsereg ügyét. Napjainkban, pedig kimondhatjuk éppen a biztonsággal, a honvédelemmel foglalkozó civil szervezetek tartoznak a legszegényebbek közé, tagdíjaikon kívül nem rendelkeznek semmilyen vagyonnal. Vállalt feladataikat elsősorban állami, önkormányzati támogatással képesek csak megoldani. A bemutatott jogszabályokat és stratégiákat saját kutatási tapasztalatainkkal, eredményeinkkel összevetve, arra a következtetésre jutottunk, hogy az önkéntes civil szervezetek egy része ma is alaprendeltetése szerint részese a lakosság biztonsága védelmének továbbá felkészítésének. Úgy gondoljuk, hogy megkeresés, felkérés után még számos további civil szervezet kapcsolódhatna be a lakosság és az ország biztonságának védelmét támogató komplex rendszer feladatainak ellátásába. A civil szervezetek munkatársainak széleskörű képzettsége lehetővé teszi, hogy szakembereik, a lakosság és az ország biztonságának védelme érdekében a következő területeken tudjanak hatékony munkát végezni: az ifjúság hazafias nevelése, fölkészítése; a lakosság felkészítése; katasztrófavédelem, polgári védelem, tűzvédelem; a honvédség tartalékosainak utóképzése, szintentartása; a közrend, a közbiztonság védelme; sport, testnevelés, egészséges élet; a honvédelem, a rendvédelem érdekeit szolgáló különleges valamint technikai sportok (pl. lövészet, önvédelmi sportok, harcművészet, hegymászás, ejtőernyőzés, búvárkodás, motorsportok, rádiózás, stb.) humanitárius feladatok, segítségnyújtás (mind itthon, mind külföldön); a biztonság ezen belül a honvédelem területeivel kapcsolatos tudományos kutatás; történelmünk kutatása, nemzeti és területi, helyi hagyományápolás. A fentiek egyértelműségét erősíti, ha tisztázzuk, mit értünk a lakosság felkészítése fogalmán. A lakosság önvédelméhez szükséges általános és szakmai 175

16 HADTUDOMÁNY ismeretek, tudás közvetítése, illetve jártasság és készség kialakítása szóbeli közlés, bemutatás, magyarázat, gyakoroltatás útján.(10) A felkészítés tartalmát a nélkülözhetetlenül szükséges honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófavédelmi, egészségügyi, rendvédelmi, biztonsági, stb. témák összessége adja meg. A FELADATOKBA BEVONHATÓ CIVIL SZERVEZETEK ÁTTEKINTÉSE A civil szervezetek egy része alaprendeltetésének, céljainak megfelelően a mindennapi élet során, sok olyan feladatot lát el, amellyel hozzájárul a lakosság életének, egészségének megóvásához, helyreállításához, életvitele zavartalanságához, személyi, vagyoni biztonsága fenntartásához, a veszélyek elleni védekezésre való felkészüléshez, az épített és a természeti környezet megóvásához, a hazafias neveléshez, a honvédelemhez, a polgári védelemhez. A magyarországi civil szervezetek munkája általában magas színvonalú, tartalmas és alkalmas az állam céljainak, feladatainak megvalósítására, esetenként e feladatok átvételére. Elég a Polgárőrség, a Tűzoltó Szövetség, a Polgári Védelmi Szövetség vagy a hadtudomány területén jelentős elismerést kivívó Magyar Hadtudományi Társaság, továbbá a humanitárius és a speciális mentőszervezetek szerepére utalni. A civil szervezetek munkájának, feladatvállalásának eredményességét jellemzi, hogy a különböző nemzetközi és nemzeti szervezetek szívesen fogadják szerepvállalásaikat, például egy nagyobb természeti vagy ipari katasztrófa esetén, egy szakmai vagy tudományos konferencia, tanácskozás, szakmai illetve sportversenyek rendezésekor. Nem tesznek különbséget sem a veszélyhelyzetek kezelésénél, sem a segítségnyújtáskor az állami vagy hivatásos valamint a nem kormányzati önkéntes civil szervezetek között Ezt a gyakorlatot követi mind az ENSZ, mind az EU. Újabban esetenként, pedig kifejezetten szívesebben fogadják a szakmai illetve tudományos konferenciákon a nem kormányzati civil szervezetek véleményét, mivel elfogulatlanabbnak, frissebbnek tartják. A következőkben röviden áttekintjük a biztonság védelme szempontjából véleményünk szerint legjelentősebb önkéntes, civil, társadalmi szervezeteket. A felsorolásban jelzett országos fogalom azt jelzi, hogy az adott szervezet átfogja az egész országot. 176

17 Szakmai társadalmi szövetségek 1 1. MAGYAR POLGÁRI VÉDELMI SZÖVETSÉG (MPVSZ) Kiemelten közhasznú tevékenységet végző országos szövetség. (11) Közreműködik az állampolgárok polgári védelmi, katasztrófavédelmi felkészítésében, védelmük szervezésében, továbbá különböző humanitárius feladatok megvalósításában azzal a céllal, hogy az állampolgárok képesek legyenek önmaguk, családtagjaik, embertársaik életét, vagyontárgyait eredményesen oltalmazni, menteni elemi csapások, természeti és civilizációs katasztrófák valamint fegyveres konfliktusok esetén. E feladat megvalósítása érekében szorosan együttműködik az OKF országos és területi szervezeteivel, az önkormányzatokkal, a lakosságvédelemben, felkészítésben érintett civil társadalmi szervezetekkel, mindenek előtt az MTSZ-szel, az OPSZ-szal, a MATASZ-szal valamint a Vöröskereszttel. Az MPVSZ 1991-ben alakult újjá, mint a Légoltalmi Liga jogutóda. Jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, kiemelten az osztrák, német és szlovák polgári védelmi szövetségekkel. Munkájának fontosabb területei: az önkéntes lakosságfelkészítők és polgármester segítők tanfolyamszerű felkészítése évenként, fővárosi, megyei csoportosításban; az OKF-fel együtt szervezi és végzi a diákok évenkénti felmenő rendszerű katasztrófa- és polgári védelmi versenyeit; Veszélyhelyzeti Lakossági Ügyfélszolgálati és Információs Központokat (VELÜNK) hoz létre és működtet; közreműködik a diákok iskolai katasztrófavédelmi képzésében; megalakulása óta széles körben közreműködik a lakosság katasztrófavédelmi, polgári védelmi felkészítésében. Könyveket, brosúrákat, szóró és röplapokat, tájékoztatóanyagokat ad ki, kiállításokat, bemutatókat, falunapokat, tudományos tanácskozásokat, konferenciákat szervez; bekapcsolódik az ifjúság hazafias, honvédelmi nevelésébe; önkéntes csoportjaival közreműködik a természeti továbbá civilizációs katasztrófák megelőző védelmi és mentési feladataiban; közreműködik a környezetvédelmi és környezetbiztonsági feladatokban; kiadja a Polgári Védelmi Szemle című tudományos folyóiratot; jelenleg egy polgári védelmi kutató központot és archívumot szervez. 2. MAGYAR TŰZOLTÓ SZÖVETSÉG (MTSZ) 1870 óta működő, nagy hagyományokkal és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező országos szövetség. (12) A fővárosi és megyei szövetségei mel- 1 A felsorolás fontossági sorrendet nem jelent. 177

18 HADTUDOMÁNY let három tagozata működik: a Létesítményi, a Tűzoltó Verseny, és az Önkéntes Tűzoltó Egyesületi. A Szövetség tagsága önkéntes, tagjai lehetnek az egyének mellett az önkéntes tűzoltó egyesületek és létesítményi tűzoltó szervezetek is. A Szövetség önkéntes szervezetei, az alapszabályban vállaltak, és a későbbiekben vázoltak mellett illetékességi területükön végrehajtják az évi XXI. Tűzvédelmi törvény ában előírt feladataikat. Az MTSZ költségvetési támogatásban részesül. Kiváló munkájának elismeréseként, a szervezet jelentős társadalmi megbecsültségnek örvend. A tűzoltóság ma a lakosság által legjobban elismert szakterületek egyike. A Szövetség alapító tagja az Európai Nemzetközi Tűzoltó Szövetségnek. Rendszeresen részt vesz rendezvényein és versenyein. Munkája során szorosan együttműködik az OKFfel, a fővárosi és vidéki önkormányzatokkal továbbá az MPVSZ-szel, az OPSZ-szel valamint a Magyar Vöröskereszttel. Munkájának fontosabb területei: a tűzoltók szakmai képzése; közreműködés a lakosság tűzvédelmi felkészítésében; az óvodáktól a középiskolákig közreműködik a fiatalok katasztrófavédelmi, tűzvédelmi oktatásában; közreműködik az ifjúság katasztrófavédelmi, tűzvédelmi versenyeinek szervezésében; szervezi a hazai tűzoltó-versenyeket; széles körben szervezi a lakosság tűzvédelmi, katasztrófavédelmi tájékoztatását; szervezi és végzi a munkaviszonyban állók munkahelyi tűzvédelmi felkészítését; központi és önkormányzati költségvetésből, terv szerint fejleszti a lakosság tájékoztatását szolgáló rendszereket. 3. ORSZÁGOS POLGÁRŐR SZÖVETSÉG (OPSZ) A rendszerváltást követően az állampolgárok önszerveződésével megalakult önkéntes, országos, társadalmi szervezet. Az OPSZ támogatja a helyi önkormányzatokat, a helyi, területi rendvédelmi szervezeteket a közbiztonság feladatainak végrehajtásában valamint a lakosság védelme érdekében (13). A polgárőrség segíti az állampolgárokat a közrend, a közbiztonság fenntartásában, életük és javaik védelmében, a veszélyhelyzetek megelőzésében, továbbá a következmények elhárításában, a természet, a környezet védelmében. Feladatai teljesítése érdekében együttműködik a helyi önkormányzatokkal, az állami és önkormányzati szervezetekkel, a rendőrséggel, a katasztrófavédelemmel, a polgári védelemmel illetve a hivatásos és önkormányzati tűzoltósággal, az önkéntes tűzoltó egyesületekkel valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi állami és nem kormányzati 178

19 szervezetekkel, továbbá az MPVSZ-szel, és a MTSZ-szel. Az OPSZ feladatait a évi LII. törvény szabályozza, költségvetési támogatásban részesül. Munkájának fontosabb területei: a közrend, a közbiztonság védelme; járőrök kiküldése; a rendőrség munkájának sokoldalú támogatása; térfigyelő rendszerek működtetése; a lakosság tájékoztatása védelmi kérdésekről; a lakosságot veszélyeztető katasztrófa és más veszélyes területek fokozott ellenőrzése, megfigyelése; kialakult veszélyhelyzetekben, katasztrófák esetén a lakosság tájékoztatása, védelme, mentése; az önkormányzatok lakosságvédelmi feladataiban való közreműködés. 4. MAGYAR TARTALÉKOSOK SZÖVETSÉGE (MATASZ) A MATASZ 2001-ben önkéntes alapon szerveződött, országos hálózattal rendelkező, közhasznú feladatokat ellátó társadalmi szervezetként alakult meg. A szervezet legfőbb célja az, hogy képes legyen a híd szerepét betölteni a társadalom és a honvédelem, a haderő között. Alapvető funkciója az is, hogy biztosítsa a tartalékos katonák állományának pótlását. További vállalt funkciója az, hogy a haderő állományába kerülő állomány döntő része a MATASZ szervezetében szerezzen katonai előképzettséget. Kiemelt fontosságú feladata a tartalékos katonák összefogása, egységbe tömörítése, továbbképzésük biztosítása, bevetési készségük fenntartása. (14) Munkájának főbb területei: a éves fiatalok megismertetése a katonai szolgálat követelményeivel és a szolgálat szépségeivel; tartalékos szolgálatra toborzás; az aktív tartalékos állomány összefogása, hozzájárulás bevetésük szintentartásához; kapcsolattartás a Honvédelmi Minisztériummal és a honvédelemben érintett országos hatáskörű szervezetekkel; hazafias nevelés, hagyományápolás; nemzetközi tartalékos szervezetek munkájában való részvétel. A bemutatott országos szervezetek kiépült kapcsolatrendszerrel rendelkeznek minden fontosabb területtel. Együttműködésük a működési területüket irányító, felügyelő kormányzati és önkormányzati szervekkel valamint egymással, a lakosság védelmében a honvédelemben érintett civil szervezetekkel jó. Kiemelkedő felkészültségű, sok tapasztalattal rendelkező szakember gárdával rendelkeznek. A nyugállományba vonult hivatásosok jelentős száma e 179

20 HADTUDOMÁNY szövetségekben dolgozik tovább. Véleményünk szerint ezek a szervezetek, a Vöröskereszttel együtt, alkotják azt a szilárd alapot, amelyre a lakosság veszélyhelyzeti és honvédelmi felkészítése fölépíthető. Karitatív társadalmi szervezetek 2 1. A MAGYAR VÖRÖSKERESZT SZÖVETSÉG (MVK) A Magyar Vöröskereszt és az annak részét képező fős ifjúsági vöröskeresztes állomány országos, minden helységet átfogó szervezet. Célkitűzése az élet és az egészség védelme, az emberi személyiség tiszteletben tartása, az emberi szenvedés, a szociális gondok enyhítése, betegségek megelőzése, a fegyveres konfliktusok, katasztrófák áldozatainak segítése, a nemzetközi humanitárius jog valamint a Vöröskereszt alapelveinek teljesítése, társadalmi szolidaritásra nevelés. (15) Feladatait, helyzetét az évi, a Vöröskereszttel foglalkozó XL. törvény szabályozza. A törvény kimondja, hogy nemzeti humanitárius, országos hatáskörű szervezet. Költségvetési támogatásban részesül. Rendkívül kiterjedt nemzetközi és hazai kapcsolatokkal rendelkezik. Társadalmi megbecsültsége minden szinten kiemelkedő. Tevékenységének védelmét a nemzetközi hadviselési jog rögzíti A korábban bemutatott és felsorolt önkéntes társadalmi szervezetekkel szorosan együttműködik. Munkájának főbb területei: háború esetén részt vesz a háború áldozatainak mentésében, nyilvántartást vezet az áldozatokról, a hadifoglyokról, a rászorulók és a hozzátartozók részére tájékoztatást, átmeneti anyagi valamint természetbeni segélyt nyújt; természeti vagy más katasztrófák esetén az áldozatok mentésére segélycsapatokat működtet, felkutatja a rászorultakat, átmeneti illetve jogsegélyt nyújt részükre; a lakosság egészségnevelésével, a betegek, rászorultak házi gondozó szolgálatának működtetésével, az elsősegélynyújtás oktatásával, véradások szervezésével, a rászorultak szociális ellátásával hozzájárul az élet és az egészség védelméhez; nemzetközi együttműködés keretében, szakembereivel részt vesz a katasztrófa témák tudományos kutatásában, feldolgozásában. Az MVK a meghatározott alapfeladatain túl: tanfolyamokat szervez az önkéntes Vöröskereszt segítőknek, valamint a civil szervezetek érdeklődő tagjai számára; közreműködik a társadalmi konfliktusok, balesetek, katasztrófák, tömegszerencsétlenségek, betegségek, járványok és más nagy tömegeket érintő bajok megelőzésében továbbá felszámolásában; 2 A szervezetek tevékenységét csak témánkat érintő mélységig tárgyaljuk. 180