TARTALOM. ÁRA 200 Ft GYURI KONFIRMÁCIÓJA. megszólít. Lehet, hogy csak egy mondatban vagy. egy bibliai idézetben, de olykor akár az egész igehirdetés

Átírás

1 TARTALOM LAPSZÉL 2 TALÁLKOZÁS Hegedűs Béla esperessel 2 Új orgona és parókiatető 3 ÖSSZEFOGLALÓ Gyülekezeti családos hét Gyuri konfirmációja A délutáni programok Egység Kétség Tavaly más volt Amit feltételenül érdemes megnézni Isten természete egy kör... Hogyan fény az emberi lélekbe? Életem egyik legszebb hete volt Élmény és lehetőség SÓSZÓRÓ Őrségi ételek 9 KIHIVÁSOK ÉS VÁLA- SZOK Földi Tibor ménteleki plébános bemutatkozása Ökumenikus istentisztelet GYURI KONFIRMÁCIÓJA...mivel Gyuri értelmi fogyatékos, kerestük a módját, hogyan lehetne a konfirmációt az ő adottságaihoz igazodva a legjobban megoldani. Én leragadtam saját gondolataimnál, és csak a nehézségek jutottak eszembe, hogy Gyuri nem fog kiállni a gyülekezet elé, és én nem tudok ebben segíteni neki. Olyan megrendítő, hogy Isten mennyire másképp gondolkodik. 5. oldal ÁRA 200 Ft Bevallom nagyon meghatározó, felejthetetlen élmény volt. Feleségemet is áthívtam, hogy része lehessen ennek a csodának. Mert azt hiszem, mindenki, aki ott volt, csodaként élte át. A teljes cikk a 3. oldalon Isten minden szinte vasárnap megszólít. Lehet, hogy csak egy mondatban vagy egy bibliai idézetben, de olykor akár az egész igehirdetés által is. Megtaláltam azt a gyülekezetet, amely- Luciferkó hangja a katolikus plébános 12 Bibliaismereti sorozat 13 A rank bízott titok 14 Reményik Sándor: Akarom 14 BIZONYSÁGTÉTEL Perényi Judit 15 SZÖSSZENETEK 16 SZILVESZTER ~ ÜNNEPI ALKLALMAK 18 Reformáció tegnap és ma 19 Templomépítés Hetényegyházán 20 Karácsonyi felnőtt mese gyermekeknek ~ AZ ÉLET 21 Országos addiktológiai konferencia gyülekezetünk szervezésében 22 ELFELEJTETT SZAVAK A misszió 27 A világítótorony üzenete 28 Az ONKOHELP csoport 29 KÖNYVMOLY 30 Vekerdy Tamás pszichológus Ugyanígy nagyszerű volt a konferencia megszervezése és a gyülekezet munkatársainak tevékenysége. Jó volt látni ennyi kedves, jóarcú, kiemelkedően intelligens benyomást keltő, lelkes és elkötelezett szervezőt, és ez jelentős mértékben emelte a konferencia atmoszféráját. FÖLDI TIBOR ÚJ MÉNTELEKI PLÉBÁNOS BEMUTATKOZÁSA Tibor atya, maga pont olyan, mint Mr. Bean Én nagyon hálás voltam, vagyok ezért a mondatért. 11. oldal A konferencia honlapján és egyéb módon közel 400 ember jelezte részvételi szándékát. Sajnos a rendezvény helyszínén, a Három Gúnár rendezvényházban csak 300 fő befogadására volt lehetőségünk. A jelenlévők száma pénteken így is meghaladta a 300 főt, és szombaton pedig jóval meghaladta a 200-at. Összefoglaló 22. oldal Vélemények, visszajelzések 26. oldal Sz-Csatai Viktória ref. lelkész Az egyház igényesnek mutatkozott, amihez én legalábbis nem vagyok hozzászokva. Azzal a hittel mehettem haza hogy az egyházam képes egyáltalán valamire, meg tudja mutatni magát a társadalomba, ki tudja fejezni, hogy nyitásra is képes. Igen, nekem azt hiszem ez jelentett a legtöbbet: büszke lehettem az egyházamra! Az egyik ilyen terület a SZEN- VEDÉLYBETEGEK ÉS HOZZÁ- TARTOZÓIK TÁMOGATÁSA. Ilyen vagy ehhez hasonló több gyülekezetben működik is. A másik szolgálati terület némileg újszerűnek tűnik, jóllehet ennek épp a református egyházban komoly hagyományai vannak. Nevesen a BANKI HITELEKBŐL ELADÓSODOTTAK SEGÍTÉSÉről van szó. Talán vannak, akik tudják, hogy a Reiffeisen bank alapítója azazonos nevű híres református teológus, aki a munkások anyagi támogatása céljából hozta létre a pénzintézetet. A harnadik megfogalmazott terület ezt indítjuk be elsőként a DAGANATOS BETEGEK HOZZÁTARTOZÓIT TÁMO- GATÓ CSOPORT. Erről az induló szolgálatról kívánunk vázlatosan beszámolni. Cikkünk a 29. oldalon Amikor a misszió szó elhangzik, legtöbbeknek egy hittérítő jut az eszébe, aki vadul és elkeseredetten téríti az Istentől elidegenedett bűnös népet. 27. oldal

2 Kevés rosszabb dolog van, mint amikor a lelkipásztor elkezd magyarázkodni. Míg korábban anyagi okok miatt kényszerültünk szüneteltetni a, ma amikor az anyagi élet gondjai már nem árnyékolják be a gyülekezeti élet napi teendőit azzal kell szembenéznünk, hogy bár az újságnak bő egy hónappal ezelőtt meg kellett volna jelennie, munkatársaink valóban sűrű szolgálatai lettek akadállyá, hogy kiadványunk a tervezett időben megjelenjen. Jóllehet szerettük volna, ha a gyülekezet újságja már ősszel kézbe vehető, de alig zártuk le a 70 fős gyülekezeti hetet, máris neki kellett látnunk a novemberi Függőjátszma konferencia szervezésének. Mindkét esemény, azt gondolom, meghatározó pillanata volt gyülekezetünk elmúlt időszakának. Ezek mellett szinte eltörpül a ménteleki parókia felújítása, a hetényegyházi templomépítés terve, a hitmélyítő hét, az ökumenikus imahét, és szinte végtelenségig folytathatnánk a sort Etelka valóban kiemelkedősen színvonalas hittanóráival, a gyülekezeti szilveszter szervezésével, a jövő évi gyülekezeti családos héttel Pedig ezek mind-mind olyan gyülekezeti események, amelyek lehetővé teszik a Jézussal megélt hit, a közösséggyakorlás és a szolgálat lehetőségének elmélyítését. Ma már inkább a bőség zavarában kényszerül Anita nagy szeretettel és nem kis felkészültséggel szerkeszteni a. Köszönet neki és mindazoknak is, akik szolgála-tukkal, bizonyságtételükkel, jelenlétükkel, szeretetükkel, cikkeikkel, hozzáértésükkel, idejükkel, adományukkal, kitartásukkal lehetőséget adnak arra, hogy a gyülekezet örökségként nyomot hagyhasson az utókornak szolgálatáról, dilemmáiról, nehézségeiéről, örömeiről, missziójáról, élményeiről. Soli Deo Gloria! Ferenczi Zoltán lelkipásztor Hegedűs Béla esperessel Hegedűs Béla augusztus 10-én szolgált gyülekezetünkben, majd vett részt a presbitérium meghívására azon a kötetlen munkaebéden, amelyen a gyülekezet jövőbeli legfontosabb kérdéseiről került szó. A akkor kérte meg őt, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. : Esperes úr szerint milyen problémákkal kell megküzdenie az olyan kis gyülekezeteknek, mint amilyen a miénk is? HB: Nézetem szerint nem lehet különbséget tenni kis és nagy gyülekezet között, mert a problémák mindenhol jelentkeznek, csak a mérték és a hatás az egyikben jobban a másikban kevésbé szembetűnő. Ez a probléma pedig a körülöttünk lévő embertelenné vált világ által sugallt értékrendek sorrendjének a felborulása. Minden az anyagi javakra épül, semmi más nem fontos, és ebből adódik az, hogy az egyén lelke, az egyén közösségi élete háttérbe szorul, mert nincs ideje rá. A kiégett ember pedig vagy későn eszmél, vagy nem is eszmél, hanem lemond mindenről, és nem keresi a változás lehetőségét. Ezen problémák nem közelebb viszik az embereket az egyházhoz ahogy várható lenne ha elszívják onnan, hatalmas gátat építenek, és nem tud átjutni rajta, de nem is látja, hogy mi van ott. Ez történik mindenütt, csak a számok törvénye máshogy érezteti a hatás erősségét. :: Milyen kilátásai vannak ezeknek a gyülekezeteknek, illetve miben látja ezen gyülekezetek megmaradását és növekedését? HB: A kilátás Isten kegyelméből csodálatos. Ha az a mag, az a közösség, amely együtt tud maradni egymással és az Úrral, a megoldást Isten Igéjére, Lelkének vezetésére bízza, létrejön az a csodálatos állapot, ami az első keresztyéneknél megvolt, a kívül lévők irigykedtek rájuk, és vágyódtak közéjük, mert megérezték az ott lévő testvéri szeretetet. Ez a kivezető út a Krisztus által adott parancsot azaz indulat legyen bennetek, amely bennem van megélni és megmutatni a világnak. Nem hivalkodóan, nem erőszakosan. Az Istentől kapott kegyelem természetességével. Élni az Úr szerint, és vonzóvá válik a közösség, a gyülekezet. :: Püspök-, illetve esperesválasztás évében vagyunk. Hogyan tekint vissza az esperesként eltöltött éveire? HB: Fél ciklust töltöttem el egyházmegyénk vezetésében mint esperes. Biztos, hogy van, ami hiányos vagy elmaradt ebben a 2

3 három esztendőben. Megpróbáltam a gyülekezetek, lelkipásztorok anyagi biztonságáért tenni, a lelkipásztori és az egyházi közösséget újra közösségé vonni. Az egyházmegye vezetését az egyszemélyes vezetés helyett a tanács támogatásával, véleményével irányítani és vezetni. A felmerülő problémákon nem hosszú ideig ülni, hanem megoldani. Az adminisztráción egy kicsit könnyíteni. Az egyéni problémákat egyénileg orvosolni. Milyen tervei, céljai vannak a jövőre nézve? HB: A kezdetén vagyok az esperesi feladatok betöltésének útján, de az elmúlt időszak egyházmegyei szolgálatom ad egyfajta rátekintést az egyházmegye gyülekezeteire, így látom és érzem az örömöket és problémákat egyaránt. Ha bizalmat kapok a következő ciklusra még tovább szeretném ezt a közösséget erősíteni, és a problémák megoldásában még hatékonyabban segíteni. A Zsinatban a lelkészekről szóló törvény kialakításában a lelkipásztorok érdekeit képviselni, és a bíráskodásról szóló törvény túl világias voltát megszüntetve újra egyháziassá, keresztyénné tenni. A lelkipásztorok munkáját az anyagi biztonságukban is segíteni. Megtalálni az adott helyre a megfelelő lelkipásztort. Még nagyobb szerepet, döntést adni a közösségnek, és a felmerülhető problémák elé menni, hogy ne legyen belőle nagyobb baj személyi és közösségi egyaránt. Sok feladat vár az esperesre, amit sokszor előre nem is lát vagy gondol. Ezeket szeretném Isten vezetésével jól megoldani. Az anyagiak mellett a különböző lelkületű lelkipásztorok és közösségek között a békesség lelkületét képviselni és munkálni Isten dicsőségére. Az interjút készítette: Zilahiné Faragó Anita A ménteleki parókia tetőszerkezete ún. rombuszpalákkal van fedve. A hosszú évtizedek alatt a pala felületén gomba és moharéteg alakult ki. Műszaki szempontból is biztosan káros ez a folyamat, de látványnak kifejezetten csúnya. Ezért a gyülekezet a tetőszerkezet felújítása mellett döntött. A teljes csere gondolata is felmerült, de a faszerkezet annyira jó állapotban van, hogy végül a presbiterek a pala felújítását választották. A munkálatokat nagynyomású mosóval és spaklival végezte el a kivitelező. Az így teljes felületén megtisztított palákat speciális festékkel kezelték. Nem okozott problémát a sérült palák cseréje sem, mert ezt a fajta palát még könnyen be lehet szerezni. Ez alkalommal a jövőre is gondolva, több palát vásároltak, mint amennyit a mostani felújítás igényelt, így az esetleges későbbi törések egyszerűen javíthatóak lesznek. A munka eredménye szemet gyönyörködtető, bárki megcsodálhatja az eredményt. Miközben a parókia ereszének tisztogatásával és az állványzat mozgatásával igyekeztem magam hasznossá tenni a parókia tetejének felújításakor, megérkezett Zilahi Kálmán a gyülekezet orgonistája is, aki egy fadoboz elkészítésével kapcsolatban érdeklődött Horváth Gyulánál. Mint kiderült, a nemrég Németországból adományként kapott orgona új motorjának levegőnyílását kellett volna két irányba elosztani, és a doboz még aznap kellett volna, mert az üzembe helyezés pillanatai a végéhez közeledtek. Mialatt a tetőtisztítás idekint, odabent az orgona sípjainak behelyezése, hangolása zajlott. Mivel effélét ritkán lát az ember, bekukkantottam. Bent egy fiatal, hosszú hajú ember sürgölődött a hangszer körül. Szakértelem hiányában egyszerű, sokszor talán buta kérdésekkel bombáztam, mert nagyon érdekes dolgokat csinált. Furcsa szerszámokat használt, és egy-egy finom mozdulat után bámulatba ejtő változásokat lehetett hallani, még az én - hogy finoman fogalmazzak - kevésbé abszolút hallásommal is. A fiatalember, Szabó Balázs minden kérdésre alapos, precíz választ adott, szinte áradt belőle a nyugalom, a hangszer iránti szeretet. Persze az ember ilyenkor igyekszik magát hasznossá tenni, hogy ezzel kompenzálja azt a hátráltatást, amit sok "miből van ez, hogyan készül az, most mit csinálsz", és az ehhez hasonló kérdések okoznak. Így egy röpke másfél órára részese lehettem annak a csodának, ahogyan a hangszer - életében másodszor - ismét életre kelt. Bevallom nagyon meghatározó, felejthetetlen élmény volt. Feleségemet is áthívtam, hogy része lehessen ennek a csodának. Mert azt hiszem, mindenki, aki ott volt, csodaként élte át. Biztos vagyok benne, hogy az életben ezek azok a pillanatok, amelyek értelmet adnak a létezésnek. nem tudok rá jobb szót találni, mint hogy igazi öröm, boldogság hatotta át azt a két órát. És, bár fényképek és videofelvétel is készült az eseményről, a jelenlét hangulatát semmilyen eszközzel nem lehet reprodukálni. Köszönöm a csodálatos élményt! Falu György 3

4 LELKI FEJLŐDÉSÜNK TÜKRE... A legtöbb és legfontosabb dolgainkat valójában alig lehet kifejezni mindennapi szavainkkal. A gyülekezeti hetek nemcsak arra alkalmasak, hogy jól érezzük magunkat egy hétig, feltöltődjünk az Ige közelében, hanem hogy úgy tanulgassuk a Bibliában látott értékeket, ahogy azt a bibliaolvasás vagy egy-egy istentisztelet, bibliaóra alkalmával nem lehetséges. Beszélni szeretetről, közösségről és közösségvállalásról, testvéri kapcsolatokról nem jelent különösebb nehézséget. De hogy ez működik-e a gyakorlatban, vagy marad szép beszéd, az a mindennapok gyakorlatában lesz valóság. A családos heteken, amikor egy héten keresztül együtt töltjük az egész napot olyanok, akiket annyi minden választ el (kulturális gyökerek, családi helyzet, vagyoni állapot, társadalmi státus) mégis megélhetjük, hogy legalább egy valami összeköt: az, hogy követői legyünk Jézusnak. A gyülekezeti hét minden pillanata észrevétlenül is megjelenítette, mit jelent egy nagykorú, felelős, szolgáló és hitét megélni és megjeleníteni akaró gyülekezet közösségi élete. Talán a hét során alig vehető észre az a változás, amin keresztülmegyünk. Ebben valami visszajelzést inkább a hazaérkezés kicsit üresnek tűnő pillanatai adnak, a vágy, amely megerősít bennünket abban, hogy egymáshoz tartozunk, illetve azok visszajelzései, akik nem voltak ott, és talán éppen ezért látják, érzékelik élesebben a változást, a különbséget. Ez a hét is olyan volt, amelyen rengeteget tanulhattunk hitünk dolgaiban is, egymáshoz való viszonyunkban és a közösséghez való tartozásban egyaránt. ~ ÖSSZEFOGLALÓ ~ NEHÉZ TEOLÓGIAI KÉRDÉSEK ~ SZÓRAKOZTA- TÓ VÁLASZOK A gyülekezeti hetek témái minden esetben a gyülekezet éppen aktuális helyzetéhez, problémáihoz igazodnak. Így az első gyülekezeti héten a kereteinkkel foglalkoztunk, megpróbáltunk közösen döntéseket hozni, tanulni, mit jelent a közösség az egyéni érdekeink sodrásában. Azt is láttuk, ez nem is egyszerű dolog. Sőt a közös döntések (azaz a közös-ség ) konfliktus forrása is lehet, hiszen valami csak úgy válhat közössé (közösségivé), ha valamiről mindenki kicsit lemond. Úgy éltünk, viselkedtünk, döntöttünk, ahogy a mindennapokban. Aztán évről évre a gyülekezet hitbeli fejlődését nyomon követve lett egy-egy hét hívószava Debrecenben a Kapcsolataink, Pápán a Szolgálat, Monoszlón az Együttműködéseink, és aztán idén így foglalkozhattunk olyan nem könnyű teológiai kérdésekkel, mint pl. hogy hogyan alakult ki a Biblia? Vajon vannak-e bizonyítékok arra, hogy a Szentírás Isten igéje. Mit kezdjünk a most megtalált Júdás evangéliumával? Hogyan hat az ezzel kapcsolatos álláspontunk mindennapi életünkre, hitünkre? Mit jelent Jézus istensége? Mit jelentett ez akkor, és mit jelent most? Láthattuk azt is, mennyi gyakorlati vonatkozása van ennek az első látásra elméleti kérdésnek. Láthattunk emberi tulajdonságokat, amely hátterében valójában ez a dilemma húzódik meg. Mondhatjuk-e Istenről, hogy Ő három személy, ha a Szentháromság szó nincs leírva a Bibliában. Ahogy végigtekintettünk az első századok hitéleti dilemmáin, kihívásain, áttekinthettük, hogyan alakult ki a Szentháromság fogalma, és a szavak mélyére is pillanthattunk, láthattuk, hogy ezt a hitvallást lehet érteni is, nem csak elfogadni. Azt is felismerhettük, mennyi mindenben határoz meg bennünket az, ahogy egy-egy társadalom, család kultúra erről a kérdésről legtöbbször nem is tudatosan gondolkodik. Megfigyelhettünk társadalmi rendszereket, családi modelleket, amelyek mélyén felismerhető volt kimondatlan hitvallásuk a Szentháromság Istenről. Aztán a megtérés igazán nem könnyű kérdésköre volt terítéken. Vajon ki mondhatja el kiről és mi alapján, hogy megtért? Egy izgalmas és szemléletes gyakorlattal kipróbálhatták a megtérés megtapasztalásának nagyszerűségét azok is, akik ezen a héten még előtte álltak az Isten melletti döntésnek. Meglepő volt, ahogy elkezdett növekedni a megtértek köre, ahogy egymástól függetlenül ugyanazt látták, és a többiek persze eleinte kételkedtek abban, ami történik, végül nem kevesen megtapasztalhatták a csodálatos élményt. Felismerhettük, nem is egyszerű jól beszélni ezekről a hitbeli kérdésekről, és még nehezebb úgy segíteni másokat meglátni a láthatón túlit, hogy azt hasznos segítség legyen. Utolsó nap az úrvacsorával foglalkoztunk. A bibliatanulmány és a délelőtti vita azt gondolom, mindenkinek izgalmas volt. Sok dilemma és tisztázatlan kérdés került megválaszolásra. Mindez pedig az esti istentiszteleten volt tapasztalható. GYURI ÉS SACI... Számomra a hét legfényesebb pillanata Gyuri és Saci konfirmációja volt. Nagy ajándék, ahogy Gyuri akinek értelme sajnos gátakkal körülvett, de hite nem kimondta az igent, és jó volt erősödni Saci felismeréseivel. Bár sokak elmondása alapján mondható, számos kérdésben tisztázódtak fontos alapkérdések, alapfogalmak, azt gondolom, mindnyájunk számára több volt ez a hét gyülekezeti tanulmányi hétnél. A szimbólumokkal, a szavakon túli felismerésekkel és hitvallásokkal sokkal többet mondtunk ki, mint amit a szavak szintjén lehet Ezen a héten valóságosabb, életszerűbb módon élhettük meg a közösség lényegét. Bizony óriási utat tett meg gyülekezetünk az elmúlt néhány esztendőben. Ha semmi másra nem gondolunk, csak a gyülekezeti hetekre, minden évben megfigyelhető volt, ahogy egyre hangsúlyosabbá kezd válni a közösségi döntés fontossága, a közösségi szempontok hangsúlyossá válása, a közös szolgálatvállalás öröme, az egymásra figyelés, a közösség megélése és kifejezése pl. a közös utazásokban stb. Ennek gyümölcseként pedig a felismerés és a megtapasztalás, az egymással való megajándékozottság így lehet valamennyiünké. Igaz Jézus szava: ha valaki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, ha valaki elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt. Idén még a hosszú utat több órával megnyújtó defekt sem 4

5 jelentette a közösség széthullását. Szép üzenete volt ennek: osztoztunk nemcsak egymás örömében, de egymás nehézségében is. Ahogy az évek során tanulgattuk a közösség megélését, olyan héten lehettünk együtt, ahol ezt nemcsak megélhettük, de örömforrássá is válhatott, hogy együtt lehetünk. Egy gyülekezetet két dolog biztosan kísért. Az egyik, hogy úgy tekintsen fölfelé, hogy maga körül nem lát semmit, a másik, hogy olyan mértékben figyeli közvetlen környezetét, hogy fölfelé már nem is tekint. Amit tapasztalhattunk a gyülekezeti héten, és amit hazahoztunk mindabból, az a fölfelé tekintés és az egymásra való figyelés együttes megvalósulása. Jó egy ilyen gyülekezethez tartozni! Ferenczi Zoltán Gyuri konfirmációja augusztus 9-e emlékezetes nap a számunkra. Nem azért, mert ez volt a gyülekezeti tábor utolsóelőtti napja, hanem azért, mert Gyuri kimondott egy szót az istentiszteleten. Azt, hogy IGEN! Ez felelet volt arra a kérdésre, hogy szeretne-e ehhez a gyülekezethez tartozni. Régebben többször beszélgettünk Zoltánal, lelkipásztorunkkal Gyuri konfirmációjáról, s mivel Gyuri értelmi fogyatékos, kerestük a módját, hogyan lehetne ezt az ő adottságaihoz igazodva a legjobban megoldani. Én leragadtam saját gondolataimnál, és csak a nehézségek jutottak eszembe, hogy Gyuri nem fog kiállni a gyülekezet elé, és én nem tudok ebben segíteni neki. Olyan megrendítő, hogy Isten mennyire másképp gondolkodik. Neki megvannak a megoldásai. Megadatott a hely és az idő. Gyuri igenjében benne volt a hit, az öröm és az őszinteség. Úgy, ahogyan mi sokszor nem tudjuk kimondani. Mindez engem is megérintett és hála töltött el. A közös úrvacsora pedig a Krisztushoz tartozást, az összetartozást erősítette meg bennem. Nyíri Györgyné, Ili A családos hét délutánjai a programfelelősök számára már júliusban is élményt nyújtottak A 2007-es monoszlói hét után ebben az évben is megnyertük a délutáni, ún. szabadidős programok szervezését, de most a Perényi családdal együtt. Nekünk már volt egy kis rutinunk, könyvet szereztünk be az Őrségről, megkérdeztük kiterjedt családunk tagjait, akik már voltak arrafelé (nekünk sem volt teljesen ismeretlen), és azután jött az internet. Számtalan lehetőség, de ugyan melyiket válaszszuk? Napokban, távolságban, időben, és a csapatunk öszszetételében kellett gondolkodnunk. Perényi Józsiék is elkezdték az információkat gyűjteni. Ezt követte az első munkamegbeszélés nálunk. Kirajzolódtak lehetőségek, korlátok. Azután felosztottuk a feladatokat. váltások, telefonbeszélgetések következtek az őrségi fazekasokkal, kecskefarmossal, múzeumtulajdonossal, teremőrrel. Így érkeztünk el a következő megbeszélésünkhöz, ez is egy kellemes délután volt a Perényi családdal. Beosztottuk a délutánokat, és Józsi vállalta a szervezés oroszlánrészét. Mi összeállítottuk a tájékoztató füzet anyagát, amit Ferencziné Csilla nyomtatott ki. Volt olyan délutáni programunk is, amit nem tudtunk senkivel sem megbeszélni, csak az internetről letölthető információk álltak rendelkezésünkre. Ilyen volt a Hármashatár látogatásunk. Ugye mindenki emlékszik erre? Ez pont olyan volt, mint Monoszlón, illetve a Szengyörgyhegyen, amikor a templomromot kerestük, amely a mai napig is csak térképen van meg. De egy ilyen gyülekezettel, mint a miénk, nem volt probléma. Sőt idén a Hármashatárt végre el is értük, sőt még haza is értünk. Köszönjük a toleranciát. Mi, akik szerveztük a délutáni programokat, mi tanultunk a legtöbbet. Megismertük az Őrséget, és megismertük egymást. Köszönjük a lehetőséget, és ezzel szeretnénk átadni a jövő évi családos hét délutáni programjainak szervezését azoknak, akik örömüket lelik egy táj megismerésében, és szívesen együttműködnek a szervezésben. Hamarné Etelka és Norbert Hármashatárkő (szlovénül: Tromejnik, németül: Dreilanderecke) Felsőszölnökön, a Hampó-völgyből induló domb tetején, Magyarország, Szlovénia és Ausztria találkozásánál lett felállítva. A műemlék Tauka (Tóka), Trdkova (Türke) és Felszőszölnök falvak határait, illetve hazánk legnyugatibb pontját is jelzi. A csonka gúla alakú oszlop 215 centiméter magas, alul 173 centiméter széles. A gúla három oldalán a három határ-ország címere, és a trianoni szerződések ratifikálásának dátuma látható. A rendszerváltás előtt a területet civilek (a magyar oldalról) nem közelíthették meg, a határt szigorúan őrizték az országot elhagyni kívánók miatt. Az emlékhelyet először június 4-én nyitották meg, azóta ismét helyi nevezetesség, a turisták kedvelt célpontja. A kőnél minden évben háromnemzeti találkozót tartanak. 5

6 Egység Kétség Nagyon érdekesek és élvezetesek voltak a délelőtti alkalmak. Alapvető kérdésekről beszélgettünk, ám ezek mégsem voltak egyértelmű dolgok. Szerintem előjöttek mindazok a kérdések, amelyek meghatározzák azt, hogy mi miért vagyunk keresztyének, sőt egyes esetekben azt is, hogy miért vagyunk reformátusok. Különös volt azt látni, hogy bár vannak elképzeléseink, Schlégl Annamária senkinek sem volt határozott álláspontja, mindannyian kerestük a válaszokat, és sokat meg is találtunk. Éreztem a biztonságot is, hogy szabadon fel lehet vállalni a kételyeinket. Lehet, hogy pont azzal, hogy ezeket megosztottuk egymással, segítettük a másikat abban, hogy ne gondolja magát kilógónak azért, mert valamit nem ért, nem világos a számára. Rengeteg vélemény előjött, és részben tisztáztuk azokat a pontokat, amelyek félreviszik adott esetben az egyházat is. Nagyon tetszettek az ábrázolások, mint például a Szentháromság ábrázolásához használt gyertya-tükör kép, vagy az ezzel a kicsit érthetetlen dologgal párhuzamba állított Tóth Kása Saci hármas szerepköre az életben, tudniillik, hogy ő egy személyben családanya otthon, főnők a munkahelyén, és állampolgár, amikor gyorshajtásért megbüntetik J, mégis ugyanarról a személyről van szó, még ha személyként is jelenik meg az adott helyzetben. A háromdimenziós képek pedig fantasztikus példái voltak a megtérésnek. Mindenki máshogy kezelte a dolgot, volt, aki szinte rögtön a kép mögé látott, volt, aki a segítségül kapott információkkal jutott el az aha élményig, volt, aki feladta, és volt, aki meg se próbálta felismerni a pluszt, ami a rajzban rejtőzött. Óriási élmény volt meglátni a 3D-s képeket, ez ugyanis nekem azelőtt soha nem sikerült, és azon a délelőtti alkalmon végre kiemelkedtek a formák a papírról. Fontosak voltak ezek a beszélgetések olyan szempontból is, hogy itt lehettünk a legtöbbet együtt az egész társasággal úgy, hogy mély dolgokat oszthattunk meg mindenkivel. Kortól és tapasztalatoktól függetlenül bárki bátran feltárhatta dilemmáit, kérdéseit, és ezenkívül közelebb kerülhettünk Istenhez, egymást is jobban megismerhettük, és egy nagyon jó csapat képét láthattuk meg. Tavaly más volt... A 2007-es monoszlói hétre visszaemlékezve, nagy várakozással és izgalommal készültem az őrségi hétre (bár én azon nem vettem részt, de a lányomat levittem és Perényi József Oravetz Anett megfogott az ottani légkör és a csapat közvetlensége). [Amúgy Józsi a tavalyi héten majdnem ott maradt. Már elkészítettük a szobát, ahol aludt volna. Ha Judit lánya nem emlékezteti, hogy másnap hajnalban dolgoznia kell menni, bizony azt a munkanapot közöttünk töltötte volna. És akkor talán már maradhatott volna az egész hétre is J - a szerk.] Azért vártam izgalommal, mert a Hamar családdal közösen kaptuk eg a szabadidős programok szervezésének feladatát (én, aki soha nem voltam nagy szervező ). Belevágtunk a nagy munkába, több-kevesebb sikerrel vettük is az akadályokat. A zökkenők ellenére remélem, mindenki jól érezte magát. De én igazából nem is erről szeretnék írni, hanem arról, hogy nekem mit adott ez a hét: A délelőtti foglalkozásokon, valamint az igehirdetéseken olyan kérdésekre kaptam választ, amire csak akkor döbbentem rá, hogy ezek mennyire fontosak, foglalkoztatnak, és milyen mélyen érintenek. Emellett sok újat tanultam, új embereket ismertem meg - ami nagy veszteség lett volna, ha kimarad az életemből. Megfogott, hogy mennyire közvetlenek voltak és segíteni akarók. Remélem, sokunknak vannak ilyen élményei. Nagyon tetszett az az összetartozás is, ami a hazaúton csúcsosodott ki számomra, mikor defektet kaptunk. Mindenki egy testtel és lélekkel várta ki azt a potom két órát, míg orvosoltuk a problémát (pedig gondolom, mindenki jött volna haza, mint a szél). Örültem, hogy részt vehettem a héten, és nagy reményekkel várom a következőt. Köszönöm. Amit feltétlenül érdemes megnézni... Az idei gyülekezeti hét délutánjai a környék bebarangolásával, a helyi látnivalók megtekintésével teltek. Pénteket kivéve minden nap egy őrségi feltétlenül érdemes megnézni kirándulás részesei lehettünk. A híres veleméri templom megtekintése nagyon jó programnak ígérkezett, és az is lett. A csendes erdő övezte kis templomban állva rácsodálkoztam, hogy menynyire mesteri és megtervezett munka eredménye ez a kis építmény. Az ablakon beszűrődő fénysugarak mindig más falfestményt világítanak meg, és ezt nagyon érdekesnek és egyedinek találtam. Még ugyanezen a napon bepillantást nyerhettünk a kecskesajt készítésének rejtelmeibe, és még öt különböző ízű sajtot is megkóstolhattunk. A szalafői délutáni program nagy várakozással töltött el, mert már régóta ki szerettem volna próbálni a fazekasságot és itt erre most lehetőség nyílt. Rá kellett jönnöm, hogy nem minden olyan könnyű, mint amilyennek látszik. A fazekasságon kívül a mézeskalácssütést és az íjászatot is ki lehetett próbálni. Majd végigjártuk a szabadtéri falumúzeumot, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a körülötte elterülő dombokra. 6

7 Ami számomra a legmaradandóbb emléket jelentette, az a Hármashatárkő, illetve az ahhoz vezető út. Úgy látszik már hagyománnyá válik, hogy a gyülekezeti héten legalább egy kirándulás alkalmával eltévedjen a csapat. Tavaly a romtemplom megtalálása körül adódtak problémák, idén a Hármashatárkőnél találkoztunk hasonló szituációval. (Bár megfigyelhető a gyülekezet fejlődése, mert a romtemplommal ellentétben a határkövet megtaláltuk!) Számomra emellett azért volt emlékezetes az út, mert új ismeretségek kötődtek és kellemes beszélgetésekre volt lehetőség. Ezek a kirándulások azért jók, mert így még jobban megismerhetik egymást a gyülekezetbe járó tagok, sok közös élménnyel gazdagodunk, ami még jobban összekovácsolja a közösséget. Ezeken a délutáni alkalmakon is ezt lehetett megfigyelni és szerintem mindenki szívesen gondol vissza az egész gyülekezeti hét eseményeire. Isten természete egy kör, amelynek közepe mindenütt van, kerülete sehol (Empedoklész) Ebben a rohanó világban számos dologra figyelünk, küzdünk, teljesítünk, bánkódunk, bosszankodunk, szeretünk, örülünk..., közben megfeledkezünk a lelki táplálék fontosságáról. Én olyan családban nőttem fel, ahol a hitélet gyakorlása nem tartozott a mindennapjaink közé. A lelkész testvérem családjában tapasztalt légkör és szellemiség láttán egyre inkább kialakult az igényem arra, hogy megértsem azt a csodát, amit Isten közelsége jelent. A bibliaórák keretében korábban volt alkalmam találkozni néhány gyülekezeti taggal, akikben nagyon kedves és érdeklődő embereket ismertem meg. Ez is bátorított arra, hogy jelentkezzem a Hogyan hat? 7 őrségi hétre. Bordás Gitta Ezen a gyülekezeti héten minden olyan téma szóba került, amely mankó lehet egy olyan ember számára, aki (sajnos) csetlik-botlik a hitélet kérdéseiben. Nekem a Szentháromság és a megtérés kérdésköre volt a legérdekesebb. Nagy ajándék volt, hogy megtapasztalhattam a közösség nyíltságát és őszinteségét a témában ebből én is erőt merítettem. Bizonyára sokakat megmosolyogtat, de a Biblia használatához kapott útmutató is fontos információ volt számomra. Ezen a héten számos ajándékkal gazdagodtam. Megtapasztalhattam egy kiváló közösséghez tartozás élményét, a befogadás jelentőségét, és nem utolsó sorban egy rendkívüli barátság kezdetét. Az írásom mottójává választott idézetet is kedves Cimborám küldte nekem. Számomra több ez, mint idézet a gyülekezeti hét tanulsága, egy szépen becsomagolt ajándék, melyet a lelkemben hordozhatok. Hogyan kerül fény az emberi lélekbe? Erre a kérdésre augusztus első hetében kaptam választ az Őrségben. Ez az egy hét nem egy Nagy Erika híres-neves utazási iroda exkluzív ajánlatai között szerepelt, ide a barátság vezetett. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy napi szinten hallok jó híreket egy közösségről, ahol mindenféle jó dolgok történnek. Az én hírhozóm B. Kisné Edit. Ezen a héten azt is megtapasztalhattam, hogy többféle módon kerül a fény az életünkbe. Kérdések által. Ez többféle módon is történhet. Nekem különösen tetszett, hogy különböző furfangos játékok során csoportokra bontódtunk, és a csoportok között röpködtek a kérdések és válaszok. A téma a bibliaismeret volt. A fény bejutásának másik módja a megértés öröme. A szembefordított tükrök megmutatták, hogy van egy másik dimenzió, ahol a Szentháromság fényét látni lehet. A hitre jutás szemléltetése is érdekes volt. Az az öröm, amikor egy krixkraxokkal teli papírlapból szép kép bontakozott ki egy pillanat alatt. Számomra különleges volt. Megtudhattam, hogy másoknak mit jelent az egységélmény, amikor már biztosan tudja, hogy jó úton jár. A fény felcsillanása egymás szemében, amikor éreztük a másik ember elfogadó szeretetét és a felismerés, hogy jó az útirány. Sokat tanultam magamról és másokról, a közösség erejéről, ami akkor is működik, ha éppen fizikailag nem vagyunk egy helyen. Ajándékokat is kaptam. Egy új barátságot és egy tavirózsát. A tavirózsa a víz felszíne alatt levő anyagokból él. Az én tavirózsámat a leülepedett emlékek és élmények éltetik, és már kinyílt a virága. Köszönöm ezt a hetet mindenkinek. 7

8 Életem egyik legszebb hete volt... Vannak még csodák, amiket Jézus Krisztusunk csodálatos szeretete tesz még szebbé, általa válik valóságossá. Ezelőtt egy évvel még Perényiné Karádi Mária csak álmodoztam erről a gyülekezeti családos hétről. Tavaly Monoszlóra Judit lányom ment egyedül, én nem tudtam - ámbár nagyon készültem -, mert a betegségem akkor még nem engedte. A testem nem érezte jól magát, de mikor rádöbbentem, hogy itthon kell maradnom, a lelkem is egy kicsit össze-roppant. Nagyon sokat sírtam, és nagyon sokat imádkoztam, hogy a következőre el tudjak menni. De imám telhetetlen volt, mert nemcsak magamért imádkoztam, hanem az egész családomért, hogy mindannyian ott lehessünk a következő gyülekezeti héten. És bizony, kérésem meghallgatásra talált; "Kérjetek és megadatik!" - az Ige is ezt mondja. Augusztusban mind az öten ott voltunk: férjem, három gyermekem: Joci, Zoli, Judit és persze én, én, én (de ez így már 7!, nem??? a szerkesztő :) ) testem és lelkem tökéletes egységben. Egy év alatt nagyon sokat gyógyultam, de azért mégis izgultam egy kicsit az időhöz kötött evéseim, ivásaim miatt, de mint mondták szeretett társaim, hogy ez engem jobban zavart, mint őket. Igazuk volt. Csak az első nap volt kellemetlen. Nagyon boldog voltam ott, és vagyok még most is itthon, mert sokat gondolok az ott eltöltött napokra. Erőt merítek belőle. A délelőtti foglalkozások sok kérdésemre adtak választ az evangélium tükrében. Bevallom, néha sírtam is. A nagy fiamhoz fűződő kapcsolatomat ezen a héten értettem meg igazán. Még a tizenhét és fél éves, lázadó, kamasz Zoli fiam is jól érezte magát, aminek külön örültem. Új barátságokat kötött, amik még most is tartanak. Joci egy kicsit siratja a pecabotját, no meg azt, hogy csak egy falat sült hal maradt neki, amit a tókából fogtak ki. Ő is nagyon várja a következő nyarat. Judit lányom az úrvacsorás istentiszteleten értette, tapasztalta meg Jézus Krisztus közelségét. Örömkönnyekkel futott hozzám. A legnagyobb örömöm - ha még lehet fokozni - az volt, hogy láttam férjem arcán azt a boldogságot újra tükröződni, ami hét éve megfakult. Csak megsúgom, hogy még huszonhárom évi házasság után is meg tudott lepni tudásával, nyíltságával és közvetlenségével. Csodálatos volt minden. Sok, mély beszélgetést éltem meg, de még nem eleget, majd jövőre folytatom. Az az összetartás, ami körülölelt bennünket, példamutató volt. Ezt bizonyította a hazafelé vezető úton átélt élmény is, amikor az utánfutónk defektes lett az autópályán. Körülbelül kétórás állás után tudtunk újra elindulni. Senki nem volt türelmetlen, ideges. Sőt! Akik még az egy hét alatt nem tudták kibeszélni magukat valakivel, azt akkor, ott pótolhatták. Én is így tettem. Nagyon köszönöm Mennyei Atyánknak, drága Jézus Krisztusnak ezt a hetet. Ha lehet, jövőre is elmegyünk. Életem egyik legszebb hete volt ez! Élmény és lehetőség Számomra nagyon különleges és rendkívüli nagy élmény volt ez a hét. Érdekes és különleges volt ennyire mélyen vallásos emberek társaságában lenni, életem eddigi részében sajnos nem volt rá lehetőségem. De miután 6 hónapja, hogy megismertem a kedvesemet, akinek nagyon sokat köszönhetek, többek között azt is, hogy lehetőségem nyílt megismerni és folyamatosan jelen lenni e vallásban, valamint közelebb kerülni Istenhez. Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt elmenni az Őrségbe, mert úgy érzem, így még közelebb kerülhettem a hívő élethez. Remélem, találkozunk jövőre is! Azt hiszem, hosszú lenne minden programot Horváth Márk leírni, így csak párat emelek ki a rengeteg jóból. Élvezetes volt, hogy délutánonként programokon vehettünk részt, még ha fáradtan is érkeztünk meg belőlük. A szállás is nagyon jó volt, kivéve a háziakat J, nagyon tetszett a szülők nélküliség, hogy csak önállóan lehettünk. Kezdődött a hét a veleméri templom megtekintésével, ami nagyon megnyerte a tetszésemet. Az erdő övezte kis templomról azt hiszem, senki nem gondolta, hogy mennyire nagyszerű tervezői munka, hogy az ablakok és freskók tervezésénél figyelemmel voltak arra is, hogy a beeső napsugarak az adott ünnephez tartozó freskót világítsa meg. Így pl. vízkereszt napján hajnalban az első napsugár ennek az ünnepnek a freskóján nyugszik meg. Még ugyanezen a napon finom és kevésbé finom sajtokat kóstolhatott meg a kiránduló csapat egy kecskesajtüzemben. Szalafőn az ügyes kezűek fazekasságot, a még ügyesebb kezűek az íjászatot próbálhatták ki. Számomra az egyik legnagyobb élmény a Hármashatárkő volt. A többiek elmondása alapján lassan már hagyománnyá válik, hogy a gyülekezeti heteken legalább egyszer-kétszer eltéved a csapat. Az eltévedés mellett örök emlék marad a különleges kávézás utáni defektből adódó autópályás kényszerpihenő. Zoli és Józsi talpraesettségének hála csak két órát kellett várakozni Nekem azért volt emlékezetes az út, mert teljesen új ismeretségek kötődtek és nagy beszélgetésekre volt lehetőség olyan emberekkel, akikkel bármikor nagyon szívesen találkozok akár az utcán csak egy pár mondat erejéig, a bibliaórákon mélyebb hangvételű beszélgetéskor, vagy akár a vasárnapi istentiszteleteken. Nagy sajnálatomra a röpke 200 km távolság miatt nem tudom rendszeresen megtisztelni a közösséget személyes jelenlétemmel, de így is mindig nagy örömmel megyek. Végül köszönet mindenkinek az élményért, a lehetőségért. 8

9 ŐRSÉGI ÉTELEK Vasi pecsenye dödöllével Vasi pecsenye hozzávalói (4 adagra): 4-8 szelet kicsontozott sertéstarja, liszt és fűszerpaprika a megforgatáshoz, 5-6 dl tej, 6-7 gerezd fokhagyma, só, csipetnyi őrölt bors a pácoláshoz, 2-3 dl olaj a kisütéshez. Elkészítés: A tarjaszeleteket gyengén kiverjük, egy éjszakára sós, borsos, fokhagymás tejbe áztatjuk, és hűtőbe rakjuk. Sütés előtt kivesszük a húsokat, jól lecsurgatjuk, megforgatjuk pirospaprikával elkevert lisztben, hevített olajban mindkét oldalán szép pirosra sütjük. Elég csak közepes lángon dolgozni, mert a paprikás-lisztes bunda könnyen megéghet, a tarjának pedig idő kell az átsüléshez. Dödölle hozzávalói: 1 kg burgonya, 40 dkg liszt, 1 evőkanál só, 2 fej vöröshagyma, 12 dkg zsír Elkészítés: Az apró kockákra vágott burgonyát puhára főzzük. Összetörjük, megsózzuk, és annyi lisztet szórunk rá, hogy a burgonyapürénél sűrűbb legyen. Simára keverjük, és melegen tartjuk. A hagymát apró kockákra vágjuk, és a zsírban aranysárgára sütjük. Tűzálló tál aljára kevés hagymás zsírt teszünk. A masszából zsírba mártott kanállal nagyobb galuskákat szaggatunk. Hagymás zsírral meglocsoljuk, és sütőben átforrósítjuk. Tejföllel meglocsolva tálaljuk. mákos rétes Hozzávalók (4 rúdhoz): - 1 csomag réteslap (12 db) - 10 dkg vaj - 40 dkg mák - 1,2-1,5 kg sütőtök - két marék mazsola - rum - 1 citrom - só - kb. 15 dkg gyümölcscukor - 1 dl tejföl - 1 db tojás Tökös - Elkészítés: Hámozás után a tököt vékonyra lereszeljük, enyhén sózzuk, egy órára állni hagyjuk, majd kicsavarjuk. A mákot megdaráljuk, a mazsolát rumba áztatjuk. A tökhöz hozzákeverjük a mákot, cukrot, mazsolát, a reszelt citrom héját, és a citrom facsart levét. Egy konyharuhát vízbe mártunk, alaposan kicsavarjuk, és az asztalra fektetjük. Felolvasztjuk a 10 dkg vajat. Egyszerre 3 réteslapot terítünk a konyharuhára, jól megvajazzuk, majd félarasznyira a szélétől ráhalmozzuk a töltelék negyedét, a két végén 5-5 centit kihagyunk. A konyharuhával föltekerjük a rétest, a két végét aláhajtjuk, majd lapos fakanalat alácsúsztatva óvatosan kivajazott tepsibe helyezzük. Ezt a műveletsort még háromszor elvégezzük, amíg az összes lap és töltelék el nem fogy. Ezután mindegyik rétes tetejét és oldalát megkenjük vajjal, majd a tojással elkevert tejföllel. Előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Felszeleteljük és vaníliás porcukorral megszórva tálaljuk. 9

10 Kihívások és válaszok CSALÁDOS HÉT 2009-BEN augusztus 2-8. A felnőttek délelőtti programja CÍM TÉMAKÖR MEGHÍVOTT ELŐADÁSFORMA Hétfő: és monda a királynak közélet országgyűlési képviselők irányított (kerekasztal-)beszélgetés Kedd: Őrizze és művelje azt környezetvédelem egyetemi tanár előadás + beszélgetés Szerda: Az vagyok, amit birtoklok? fogyasztói társadalom pszichológus interaktív csoportfoglalkozás Csütörtök: Az élet kezdetének kérdései bioetika orvos beszélgetés Péntek: Az élet végének dilemmái bioetika orvos/teológus v a 2 együtt beszélgetés A fiatalok délelőtti programja Hétfő: Hatalmi játszmák barátság, szerelem interaktív csoport Kedd: Örökségünk a jövőnk szerelem interaktív csoport Szerda: Konfliktuskezelés szerelem interaktív csoport Csütörtök: Szerelem és ami azontúl van szexuális élet pszichológus, interaktív csoport Péntek: Szépen szakítani? kapcsolat interaktív csoport A gyermekek délelőtti programja még nem Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: A Parlament megtekintése Vácrátóti arborétum / Őrbottyáni haragöntő műhely megtekintése Egy bevásárlóközpont a profi marketingmenedzser tárlatvezetésével Városnézés (Pl. Szentendre; találkozás művészekkel stb.) Szabadprogram (Alternatív program: Patológiai múzeum ~ Csak felnőtteknek vagy szülői engedéllyel!!!) Szállás: GERAND HOTEL TOURING VÁRHATÓ KÖLTSÉGEK Felnőttek 40e Ft (4e Ft/hó/fő) Egyetemisták 30e Ft (3e Ft/hó/fő) Középiskolások 25e Ft (2,5e Ft/hó/fő) Ált.isk. 15e Ft (1,5e Ft/hó/fő) Óvodások 5e Ft (500 Ft/hó/fő) Kisebbek 0 Ft A ktg-ek változhatnak, amit befolyásolnak a pályázatok, ill. a részletes ktg-vetés. Szeretnénk azokat anyagilag is segíteni, akik saját költségvetésükből nem tudnák kigazdálkodni a gyülekezeti hét önrészét. A támogatás év végéig visszafizetendő kölcsön, vagy a befizetett összeg egy részének elengedése lehet. Ezzel kapcsolatban a lelkipásztort vagy a diakóniai felelőst kell keresni. 10

11 ménteleki és ladánybenei plébános bemutatkozása Mi Isten komédiásai vagyunk és azért küldött minket a világba,hogy örömet szerezzünk az embereknek. Assisi Szt. Ferenc 13.sz. Miközben a bemutatkozásomat írom ismét eszembe jut Illyés Gyula mondása: Nem az a fontos, hogy honnan jössz Ecsém, hanem az, hogy hová mész. Ebből egyenesen következik számomra: nem az fontos, hogy én a plébános mit mondok, írok magamról, hanem az a döntő, hogy e negyed év után mit mond rólam a lakosság, mit gondolnak rólam felnőttek és gyerekek. Az, hogy ők milyen embernek tartanak-látnak engem, az számomra tükör, hogy jó irányba tartok-e? Isten komédiásaként tudtam-e örömet szerezni Nekik ebben a megszomorodott világban? Emlékszem, hogy számomra az eddigi legnagyobb elismerést, egy gyermek szerezte meg, és mint tudjuk a gyermekek mindig őszinték. Korábban az egyik hittanórán azt mondta egy kisfiú: Tibor atya, maga pont olyan, mint Mr. Bean. Én nagyon hálás voltam, vagyok ezért a mondatért. Többet jelentett számomra, mint bármilyen püspöki kitüntetés, és talán még Szent Ferenc atya is elégedetten mosolygott a mennyben. Hiszen ő még azt is megtette, hogy két fadarabbal hegedült, és úgy dicsérte az Urat kitörő örömében, és ez a móka nem hátráltatta őt az életszentségben. Sőt! Úgy tűnik, hogy nemcsak a természetesen kopaszodó tonzúrámmal követem a ferences lelkiséget a természetfölötti cél a mennyei haza felé haladva, hanem olykor a komédiás örömével is a Szentlélekben. Ezt a célt azonban el is lehet téveszteni. A céltévesztést nevezi a Biblia hamarthia - nak, vagyis bűnnek. Aki a célt eltéveszti, annak az egész élete elhibázott lehet. Feladatom tehát, hogy örömmel mutassak jó irányt az embereknek a legjobb cél az örömhír, az üdvösség felé. Volt idő, amikor magam is rossz irányba haladtam, és nem volt igazi isteni öröm az életemben. Hiába nevelkedett az egész családom - szüleim, bátyám, húgom - Folytatás a 31. oldalon! Ökumemnikus istentisztelet Szent István, királyunk több, mint ezer évvel ezelőtt épített itt országot a magyarok számára akkor még Európa peremén. Ez a hol áldott, hol mostoha állam évszázadokon át nyújtott oltalmat, lélekben hovatartozást a nemzet fiainak. Mindennapi kenyeret kínált nap, mint nap, új esélyt a testnek a túlélésre. Augusztus 20-án, mint már évek óta, ez alkalommal is ökumenikus istentiszteleten öltözött ünneplőbe a megemlékező hazafias érzület. Katolikusok és reformátusok együtt emlékeztünk meg államunk születésnapjáról, és adtunk hálát az új kenyérért a Teremtőnek. Igével, imádsággal, lelki útravalóval Ferenczi Zoltán református lelkipásztor és Földi Tibor római katolikus plébános úr szolgált. Most, mikor a környező világban oly sokan remélik saját boldogulásukat attól, hogy az embereket egymás ellen kijátszva eltávolítsák egymástól, jó volt megpihenni a megbékélés jegyében. Talán ha ateista lennék, akkor is így éreztem volna. Tíz évvel ezelőtt Anna lányomat kereszteltük, a szocializmusban kialakult hagyomány iránti tiszteletből odahaza a tanyánk udvarán családi, baráti körben. Utolsó pillanatban befutott hozzánk egy külföldi házaspár váratlanul látogatóba. Tudtam róluk, hogy távol esik tőlük a hit. Ahhoz a generációhoz tartoztak, akik a nyugati világban istentagadással lázadtak a társadalom elvárásai ellen a hatvanas, hetvenes években. A tisztesség mégis úgy kívánta, hogy elmondjam, mire készülünk és felajánljam, hogy tartsanak velünk. Ők, szemmel láthatólag udvariasságból, elfogadták az invitálást. A vendéglátó aggodalmával láttam, hogy Ingrid, a házaspár hölgy tagja végigsírta a szertartást. Tűnődtem, ki és hogyan bánthatta meg, hiszen egy szót sem tudott magyarul. Ebéd közben volt alkalmam megkérdezni, mi szomorította el ennyire. Nem akartam elrontani az örömötöket, de engem mindig könnyekig meghat, ha az emberek valamit olyan őszintén tudnak együtt átélni, mint amit most éreztem mondta. Valami hasonló érzés töltött el engem is huszadikán a ménteleki főtér fái alatt a kora esti bágyadt napsütésben. Úgy gondolom, a vallás bizonyos értelemben egy nyelv, melynek segítségével az ember könnyebben tudja megfogalmazni Istenhez való viszonyát, mondanivalóját, könyörgését. A történelmi egyházak mára már mintha egyazon nyelv tájszólásaivá váltak volna. Tudom, ez elég meggondolatlan és vitatható kijelentés a részemről, mégis ez jutott eszembe, miközben különös őszinteséggel karoltak egymásba e két felekezet lelkészeinek gondolatai és szavai Isten üzenetét együtt prédikálva közöttünk. Köszönet az ünnepért. Köszönet a szolgálatért. Köszönet az együttlétért. Boros Gyula 11

12 A z első ménteleki hittanóra előtt találkoztam először személyesen Földi Tibor atyával, a katolikus plébánossal. Ő tartja a gyerekeknek a katolikus hittanórákat az iskolában, én pedig a református hittant ugyanott. A bemutatkozásunkat követő pár perces beszélgetésből kiderült, hogy mindkettőnk vágya, hogy Isten Igéjéből az óvodába is eljuttassunk valamit. Tibor atya szeretett volna bábozni az ovisok között, de nem volt segítsége. Nem kellett gondolkoznom, örömmel jelentkeztem segíteni, bábozzunk együtt a katolikus és a református gyermekeknek! A z ovihittan csak az óvónénik - elsősorban Jutka néni - készséges támogatói segítségével jöhetett létre, amit ezúton is szeretnénk megköszönni, és azoknak a szülőknek is köszönjük, akik engedélyezték gyermeküknek az ovihittan látogatását. Nagyszerű segédanyagunk van hozzá: Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt szerzőpárostól a Kukac történetei a Tízparancsolatról című könyvecske. Gyors felkészülés és próba után máris a gyerekek között voltunk, és sikerünk fergeteges volt! A bábozásunk kezdete és vége Luciferkó szó szerint bődületes bemutatkozása, aki KUKAC és MARIKA NÉNI megjelenésekor gyorsan elkotródott. Kukaccal, a locsogó kis óvodással, nagyon gyorsan azonosultak a gyerekek, és észre sem vették, hogy Marika néni segítségével bemutatkozott Isten, megtanulták az első parancsolatot: Én vagyok a te Istened, szeresd Istenedet! A végén Luciferkó még egyszer bekukkantott, de a nagy visítástól megijedve nyomban el is tűnt. A gyermekek vidámsága, öröme leírhatatlan volt, és a miénk is! Mi, akik a két történelmi egyház képviselői vagyunk, összefogva, a legteljesebb egyetértésben közvetítjük Isten üzenetét a picik felé, miközben ők önfeledten játszanak, visítanak, nevetnek, és ez csodálatos érzés! M iért nem így van ez szerte a világon? Miért csak beszélünk az ökumenéről? Amikor megérkeztünk, bábjainkkal köszöntünk az udvaron játszó gyerekcsoportnak, és elmondtuk miért jöttünk, tódult volna befelé az érdeklődő gyereksereg. Jézus mondja: Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!. (Mk 10,14) Itt és most az óvó néniknek kellett kiválogatni: Te mehetsz, neked engedik a szüleid; te nem vagy felírva, nem mehetsz, mert neked nem engedik a szüleid Hamarné Etelka Mk. 10,14 12

13 Időpont Cím Előadó Helyszín október november december január február március április május június 13. A ránk bízott titok ~ a keresztség és az úrvacsora Nagy Árpád Ami a halálon túl van ~ feltámadáshitek tagnap és ma Ferenczi Zoltán Szűztől született?! ~ a krisztusról szóló tan Faragóné Becsik Dóra Megláthatjuk Istent? ~ vízkereszt, vagy amit akartok Ferenczi Zoltán Koplalás vagy böjt? ~ a böjt és kultusz értelme Faragóné Becsik Dóra Lehet-e valaki mással önmaga? ~ a Szentháromság kérdésének dilemmája Ferenczi Zoltán A hit és a bűnök ~ a megigazulástan a gyakorlatban Nagy Árpád Nem bortól részegedtek meg? ~ a pünkösdi történet rejélyei Faragóné Becsik Dóra Egy hajóban egy cipőben ~ az egyházról szóló tan MAJD EGÉSZNAPOS JÁTÉKOS CSALÁDI ZÁRÓ ALKALOM Nagy Árpád Izsáki református gyülekezeti terem Helvéciai gyülekezet temploma Hetényegyházi gyülekezeti ház Izsáki református gyülekezeti terem Helvéciai gyülekezet temploma Ménteleki református templom Izsáki református gyülekezeti terem Hetényegyházi gyülekezeti ház Fülöp tanya ApCsel 17,11 13

14 Sákramentumok ~ a keresztség és az úrvacsora Bibliaismereti sorozat indult gyülekezetünk kezdeményezésére három egyházközség összefogásával. Első alkalommal Nagy Árpád izsáki lelkipásztor előadásában a sákramentumokról hallhattunk. A gyülekezeti héten s egyéb alkalmainkon már beszélgettünk a keresztségről és az úrvacsoráról, talán ezért is vártam nagy érdeklődéssel ezt az előadást. Több mindenben megerősítést, s egyre tisztuló képet kaphattam B. Kisné Edit ezen az estén Jézus csodálatos ajándékáról, annak elfogadásáról, felelősségéről. Azokat a gondolatokat szeretném most megosztani mindenkivel, amik számomra legfontosabbak a sákramentumokkal kapcsolatban. Ige nélkül nincs sákramentum. A sákramentumokat kijelentett igéhez képest sem alul-, sem felülértékelnünk nem kell. Az úrvacsorai jegyek fontosságának túlhangsúlyozása, vagy nem megfelelő módon való értelmezése tévútra vihet bennünket, s rajtunk keresztül másokat is. Ezért is fontos meglátnunk, hogy a lényeg abban van, amit hiszünk és vallunk róla. Valóban Krisztus áldozatára emlékeztet? Elfogadtam már Krisztus értem hozott áldozatát? Meg tudom benne látni a kijelentő Istent? A Szentlélek ereje által kapott áldást örömmel tudom fogadni? Ha ezeket valóban őszinte szívvel tudjuk átgondolni, megláthatjuk, hogy az ingyen kegyelem nem olcsó kegyelem. A keresztség és az úrvacsora nagysúlyú döntés, felelősség. Krisztussal, s a gyülekezettel való szövetség megújítása. A Krisztussal való közösség, az egymással való közösség is. Jézust nem szerethetjük különben, mintha felebarátunkban szeretjük őt Mindenki ítélje meg tehát önmagát! Sehol nem olvassuk azt, hogy egymást kellene ítélnünk, méricskélnünk Mindig nagy ajándék, s nagy öröm Isten dolgaiból valamit meglátni, megérteni, Benne megerősödni, az Őhozzá tartozókkal szeretetteljes közösségben lenni. Ezért is reménykedünk abban, hogy sokan együtt lehetünk a következő ilyen alkalmakon is! REMÉNYIK SÁNDOR: Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. 14

15 Perényi Judit Mielőtt ebbe a gyülekezetbe jártam, katolikus miséket hallgattam. Szüleim katolikus templomban kereszteltek meg, és ott voltam elsőáldozó is. Rendszeresen, de csak kötelességből jártunk templomba. Nem tapasztaltam ott Isten közelségét. A nagynéném javaslatára kezdtünk el idejárni. Eleinte csak azért jöttem, mert édesanyámat kísértem betegsége miatt. Aztán pár hét múltán azon kaptam magam, már várom a vasárnapot, hogy újra elmehessek istentiszteletre. Isten elkezdett bennem munkálkodni. Ez annak köszönhető, hogy újra és újra megszólított az igehirdetéseken keresztül. Az Isten által teremtett hit hétrőlhétre nőtt és erősödött bennem. Májusban lesz három éve, hogy rendszeresen járok a gyülekezetbe édesanyámmal. Eljártam ifikre, amiken mindig új és számomra izgalmas dolgokat tanultam Istenről és tetteiről. Amikor az ifi egy bizonyos időre a lelkipásztor hosszabb betegsége miatt megszűnt, a felnőtt bibliaórákat kezdtem látogatni. Így amellett, hogy az Atyáról tanultam, megismerhettem a gyülekezet tagjait is. Egy idő után már szolgálatokat is végezhettem. Ilyen volt pl. a lekcióolvasás. Ezt régebben is és most is nagy örömmel teszem. Most már más szolgálatokban is részt veszek mint munkatárs. Ezeket mindig szeretettel és lelkiismeretesen végzem el. Ez alatt a három év alatt többször is eszembe jutott a konfirmálás kérdése. Szerettem volna konfirmálni, de nem voltam biztos abban, hogy melyik a megfelelő időpont. Valahányszor eldöntöttem, hogy itt az idő, mindig kétségek fogtak el. Kész vagyok rá?, Elegendő-e a tudásom?, Szívből szeretném? és még sorolhatnám Így inkább mindig úgy döntöttem, hogy még várok vele. A nyári gyülekezeti héten volt egy olyan élményem az úrvacsorán, amit eddig még sosem éltem át. Tapasztaltam Isten közelségét, megértettem, hogy Jézus miattam, helyettem és értem is meghalt a kereszten. Ezután az élmény után kezdett világossá válni, hogy itt az idő a konfirmáláshoz. Most már igaz és szilárd hittel tehetek fogadalmat! Azért szeretnék konfirmálni, mert református szeretnék lenni. Ennél a vallásnál találtam meg azt az igazi szerető, gondoskodó Istent, akit eddigi életemben kerestem. A református istentisztelet számomra sokkal érthetőbb, mint a katolikus mise. Ezáltal a hétköznapok problémáinak miértjét jobban meg tudom érteni, és így a kapott feladatokat is jobban meg tudom oldani. Sok istentiszteleten kaptam és kapok most is Istentől útmutatást és erőt azokhoz a feladatokhoz, amiket nem mertem vagy nem tudtam megoldani. Isten szinte minden vasárnap megszólít. Lehet, hogy csak egy mondatban, vagy egy bibliai idézetben, de olykor akár az egész igehirdetés által is. A katolikus miséken ezt sosem tapasztaltam. Megtaláltam azt a gyülekezetet, amelyhez továbbra is tartozni szeretnék. Ettől a gyülekezettől, illetve Tőletek rengeteg jót és szeretetet kaptam, és kapok most is. Ezt köszönöm Nektek. Hálás vagyok Istennek azért, hogy ide tartozhatok, és felelős tagja lehetek ennek a kicsiny, de annál erősebb gyülekezetnek. Rengeteg változás ment végbe az életemben, amióta Isten szolgálatában állok. Például megváltozott az értékrendem. Már nem tartok olyan fontosnak, elsődlegesnek dolgokat, mint régen. Szeretettel tudok odafordulni olyan emberekhez, akiket régen lenéztem. Ez csodás érzés. Megtanultam nem aggódni a holnapért. Isten tudja, mire van szükségem, és azt meg is adja nekem. Nem telik el nap, hogy ne olvassak el egy kis részt a Bibliából. Az imádkozás mellett segítség abban, hogy hogyan oldjam meg a problémáimat. Ezen kívül az ismereteim is bővülnek. Annyira csodás látni, hogy Isten a családom többi tagjában is 15

16 munkálkodik. Eleinte ők csak ünnepekkor jöttek el, de most már egyre többször vannak jelen az istentiszteleteken. Ez fantasztikus. Hogy hogyan kezdődött, már nem tudom, de édesapám elvállalta azt, hogy egy-egy istentiszteletet kamerán rögzít különböző alkalmakkor (pl. a vendégváró istentiszteleteken). Így kénytelen volt meghallgatni az igehirdetést is. Ezáltal Isten alkalomról alkalomra megszólította őt. Ennek és a tiszteletes úrnak, meg persze a gyülekezet közvetlenségének, szeretetének köszönhetően már olyankor is eljött apa istentiszteletre, amikor nem kellett kameráznia. Annyira jó látni, hogy azért jön, hogy hallja Isten igéjét. Amikor ideje engedi, részt vesz a bibliaórákon is. Annyira jó az, amikor 1-1 istentiszteletet vagy bibliaórát megbeszélünk otthon. Jó érzés, hogy tudhatom, a családom mellettem áll, és támogatnak a hit dolgaiban. Azt is tudom, hogy Istenre és az ő szeretetére bármikor számíthatok. Tudom, hogy mellettem áll, és megsegít a problémáimban. Ferenczi Zoltán A szerénység nagyképűsége Szerénnyé akkor lesz az ember, amikor olyan magaslatokba jut, ahonnan már képes arra, hogy akkor is lásson, ha lefelé hajtja a fejét. A szerénység nem kimunkálható, nem erőltethető, nem fejleszthető és nem is tanulható. Ha valaki a magaslatok egyszer szédítő látványa, máskor simogatóan jó íze nélkül szegezi alá tekintetét, úgy tesz ugyan, mint a szerény ember, de csak imitálja őt: nem lát semmit... vakká lesz. Szerénnyé akkor válik az ember, ha már olyat alkotott, amely távolról megközelíti a tökéletest. Éppen ezért a szerénység jel és nem erény. Jele annak, hogy az ember el tudott szakadni a gyönyört adó világ vonzó valóságától, amelynek itt lent mindig mi álluk a középpontjában. Egész addig pedig csak utánozni tudjuk a szerénységet, amelyben így mindig ott szunnyad föl-föléledő hamiskás magabiztossággal a gyilkos kíméletlenség. Ez mérgezőbb és komolyabb erkölcsi kihágás, mint a nagyképűség, hiszen amiből táplálkozik, nem más, mint életalkotásaink gyermeteg és vérszomjas összehasonlítási kényszere, amelyben kíméletlenül magunk alá akarjuk gyűrni a másikat ha máshogy nem azzal, hogy szerénységünkben mutassuk ki megkérdőjelezhetetlen tökéletességünket a másik előtt. A félelem A félelem különös gondossággal fonja körül tiszteletre méltóan ékes, ám annál fájdalmasabb és szorítóbb koszorúként fejünket. Komor árnyékként aranyozza be életünket, mert (milyen ijesztő!) szeretünk félni A félelem jó barátként szegődik hozzánk a mindennapok egyhangúságában. Sokak életébe ő csen színt, tartalmat, értelmet. Alku is születik, mely szerint ő veszi kézbe sorsunkat, s cserébe amiért ennyi energiát emészt fel önnön élete fenntartásáért a macska puha lépteivel lopja meg az ólomsúlyú pillanatot. A félelem ott szunnyad a születésben és a halálban, az örömben és a szomorúságban, a szerelemben és az elhagyatottságban, az elfogadásban és a gyűlöletben, az egoizmusban és az önfeladásban, az őszinteségben és a gyáva hazugságban egyaránt. Mi pedig kiszolgáltatottan tárjuk ki életünk ajtaját, mert fogalmunk sincs, hogy szörnyű hazugság áldozatai lettünk: nem is nekünk van szükségünk a félelemre, hanem a félelemnek ránk 16

17 Szilveszter december 31-én közös szilveszterezést tartunk a hetényegyházi gyülekezeti házban. Szeretettel meghívunk és várunk mindenkit, aki szeretné az újévet közösen kezdeni a gyülekezettel egy vidám, jó hangulatú alkalmon Érkezés Program: Közös álarckészítés ~ nem csak gyerekeknek Vicces játékok mindenkinek A lelkész naplója ~ gyülekezeti görbe tükör 2008-ról Ki kicsoda? ~ vajon felismerjük a másikat, esetleg magunkat? Játék, ami rólunk szól ,.00 Vacsora Filmvetítés az elmúlt egy év videóiból Emlékezetes pillanatok ~ élmények, vélemények, örömök, bánatok és megható pillanatok az óévből Előre tekintés a jövőre, avagy ki mit mer? Úrvacsora Utána pezsgőzés, zene, játék, beszélgetés, lezárás Jelentkezni december 14-ig lehet Schlégl Ancsinál és Oravetz Anettnél. 17

18 Novemeber / istentisztelet A szerelem pillanatának eljövetele Advent első vasárnapja gyermek-istentisztelet December hitmélyítő hét Pálhegyi Ferenc és Nagy István szoláglatával Decemebr / úrvacsorás istentisztelet Advent második vasárnapja gyermek-istentisztelet Perényi Judit konfirmációja (15.o.) December / istentisztelet A házasság pillanatának eljövetele Advent harmadik vasárnapja gyermek-istentisztelet December / istentisztelet Ez új kapcsolat eljövetele Advent negyedik vasárnapja gyermek-istentisztelet December AZ ÉLET JÁRÉKA (Ménteleki iskola tornaterme) karácsonyi színdarab (21.o.) December / úrvacsorás istentisztlet A születés áldása és átka Karásony első napja gyermek-istentisztelet December / istentisztelet gyermekeknek Ahogy a legkisebbek látják Karásony második napja December / istentisztelet Kapcsolati háromszögeink gyermek-istentisztelet December / úrvacsorás istentisztelet Lezárandó kapcsolataink Óévi napja gyermek-istentisztelet December gyülekezeti szilveszter (17.o.) (Hetényegyházi gyülekezeti terem) Január / úrvacsorás istentisztelet Újév napja 18

19 1998-ban egy missziói szervezet városevangelizációt szervezett Kecskeméten. A történelmi egyházak valamennyien együttműködtek az egy hétig tartó és párhuzamosan kilenc helyen folyó rendezvénysorozatban. Én az egyik helyszín (Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola díszterme) bizonyságtevője voltam. A csapatunkban voltak római katolikusok, baptisták, evangélikusok és reformátusok is. A felkészítő megbeszéléseket a római katolikus nagytemplom egyik kistermében tartottuk. Számomra döbbenetes élmény volt, hogy felekezeti hovatartozástól függetlenül egy szívvel és egy szájjal dicsőíthettük a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Érezhető volt, hogy valamennyiünk számára megélt ige a Róm 3,22b-24: Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. *** Ez az epizód jutott legelőször eszembe, amikor Zilahiné Anita megkért arra, hogy a Szószólóba cikket írjak a reformációról. Mert miért is volt az, hogy a városevangelizáció során átélhettük a hitnek imádságban, és szolgálatban megnyilvánuló egységét? Mert van ökumené? Ez is igaz, de alapvetően az, hogy volt reformáció, és létezik ma is. Ennek jelei hol az egyik, hol a másik egyházban, vagy egyegy gyülekezetben mutatkoznak meg érzékelhető, és örömteli módon: a forráshoz (a Bibliához) való visszatérés, Jézus Krisztushoz való igazi megtérés, a személyes hit megélése, és az abban való növekedés, a hitből fakadó jócselekedetek és szolgálatok. Ez történt Luther Mártonnal, Kálvin Jánossal, Szegedi Kiss Istvánnal, Károli Gáspárral, és sok-sok millió emberrel, és ez történhet meg velünk is, amikor rádöbbenünk arra, hogy a kegyelem tart meg hit által, és ez nem magunktól van, Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Ef.2,8-9. Dr. Hamar Norbert A Luther által felismert igazság csak úgy válhatott közkinccsé bár ő ezt eredetileg nem akarta, hogy egyházat alapított. Szándéka az volt, hogy az egyház üzenetét biblikus alapokra helyezze, külső formáját pedig kora színvonalára emelje. Az akkori egyház ugyanis olyan állapotban volt, hogy sem az egyik, sem a másik követelménynek nem felelt meg (Klaus Douglass: Az új reformáció 1. tétel). Így alakult meg az evangélikus, majd Kálvin munkássága révén a református egyház, és ennek már közel 500 éve. Az istentiszteletek középpontjába az anyanyelvű igehirdetés került, egyremásra fordították le a Bibliát a különböző nyelvekre, presbitériumok alakultak, általános, közép-, illetve felsőfokú oktatás indult el, gyülekezetek alakultak, amelyekben az ősgyülekezetekhez hasonló hit és szolgáló élet folyt. Az elmúlt négy-öt évszázadban sok minden történt. Voltak sötét, és fényes időszakok. Voltak az Istentől eltávolodó, elvilágiasodott korszakok, és voltak az Istent kereső időszakok, amelyek ébredéssel jártak. A népegyházi keretek kialakulásával az egyház látszólag megerősödött, valójában azonban üzenetének hitelessége meggyengült, amelyet a mi országunkban továbbtépázott a politikai és ideológiai nyomás és az elvilágiasodás. Amikor pedig a rendszerváltás idején a lehetőségek úgymond felszabadultak, lényegi változás nem történt. De vajon miért? Nem volt az egyháznak egyértelmű az üzenete, vagy nem volt az üzenet érthető a mai kor embere számára? Túlságosan beleragadtunk a hagyományainkba? Egy egy növekvő, épülő gyülekezet (különösen a városiak között) láttán megnyugszunk, hogy mégiscsak van fejlődés? Nem feladatom, és nem is érzem magam illetékesnek a kérdés megválaszolására, mégis azt kérem, hogy gondoljuk végig saját életünket, majd gyülekezetünk dolgait. Mennyire vagyunk mi a reformáció örökösei? Legyen ebben a gondolkodásban segítségül a már korábban is idézett könyv néhány tétele. (Klauss Douglass: Az új reformáció) 2. A reformáció nem a tizenhatodik század eseménye, hanem ránk váró feladat. 11. Jézus Krisztus a válasz korunk spirituális éhségére. Ezt azonban nem elég csupán állítani, ennek megtapasztalhatóvá kell lennie gyülekezeteinkben. 17. A legfőbb megbízatás, amit Jézus Krisztus az egyházának adott, nem az, hogy gondot viseljen az emberekre, hanem hogy tanítvánnyá tegye őket. 19

20 31. A gyülekezetekben kinek-kinek azt a feladatot kell ellátnia, amelyre Isten különösképpen alkalmassá tette. 38. A jövő formulája így hangzik: Lelkipásztor a munkatársakért, munkatársak a gyülekezetért. 45. A Szentlélek munkája nem szükségtelenné, hanem értelmessé teszi a tervszerű működést. Nagy öröm számomra, hogy a mi kis közösségünknek van gyülekezetépítési stratégiája, amelynek mentén igyekszünk haladni, és ennek eredményei már látszanak is. Legyünk mindannyian reformátorok, hogy hitben, és lélekszámban erősödhessünk. Legyen az Úré a dicsőség minden eddigi és jövőbeni ajándékáért. 56. Az egyén csak egy teljes értékű kiscsoportban kaphatja meg azt a gondoskodást, amelyre szüksége van. A kiscsoportok vezetői ezért a jövő pásztorai. 62. A szeretetteljes légkörű gyülekezetek vonzóvá lesznek. 70. A jövő istentiszteletét nem a lelkipásztor fogja tartani, hanem a gyülekezet fogja ünnepelni. 76. Aki azt akarja, hogy az egyház maradjon meg olyannak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház megmaradjon. 82. Számos tartományi egyház jelenlegi, gyülekezetek összevonását szorgalmazó stratégiája hosszú, vagy rövid távon halálosnak bizonyul. Nem kevesebb, hanem több gyülekezetre van szükségünk. 89. A pénzügyi és személyi gondoknál is nagyobb baja egyházunknak, hogy nincsenek álmaink. 96. Az egyetlen erő, amely képes valamit jóra fordítani, a hit, a remény és a szeretet együttes ereje. Mindenkinek ajánlom az egész tételsor, sőt az egész könyv tanulmányozását. Nem kell mindennel egyetérteni. Klauss Douglass a németországi körülményeket ismerve írta le gondolatait, javaslatait. Mégis úgy érzem, hogy nagyon fontos az, hogy egy-egy gyülekezet, ismerve a saját helyzetét, megfogalmazza feladatait, legyenek álmai, és azok megvalósítására programot dolgozzon ki. A hetényegyházi gyülekezet templomépítésre készül. Nemcsak az évek óta tervezett lépés, az egymillió forintos adományt megközelítő templpombankók teszik szükségszerűvé a lépést, hanem az is, hogy bizony egy-egy istentiszteleten egyre többen vagyunk, és ma már előfordul az is, hogy olykor nem mindenkinek jut ülőhely. Az elkövetkező évben szeretnénk elindítani a templomtervezés munkálatait, amellyel kapcsolatban a presbitérium számít a gyülekezet együttműködésére. A megvalósításért felelős munkatársunk Dr. Hamar Norbert gondnok. Ő tartja kézben a tervezés és a kivitelezés folymatait. Az önkormányzat részéről Falu György ménteleki városi képviselő ígért támogató segítséget. A templom vázlatos terrveit midenképpen szeretnénk ismertetni a gyülekezet aktív tagjaival, de dönteni a választói névjegyzék tagjai fognak. A választói névjegyzékbe való jelentkezés a 2009-es évben ezért talán az eddigieknél is nagyobb szerepet kap. A részletekről az istentisztelet után a hirdetések keretében számolunk be folyamatosan. 20

21 Eleanor H. Porter regénye alapján írta: B. Kisné Edit rendezte: Ferenczi Zoltán Polyanna Polly néni Nancy Snowné Milly Pendelton úr Kertész Jimmy dr. Chilton Mai gyerekek Díszlet Világítás SZEREPLŐK Ferencziné Bodor Csilla Serbán Csilla Csipakné Kollman Ágnes Faluné Garay Mariann B. Kisné Edit Farkas Attila Szabó Lajos B. Kis Dávid Tóth Kása Balázs Ferenczi Virág Falu Rita *** Tóth Kása Sarolta Falu György Immár negyedik alkalommal készülünk arra, hogy egy kedves kis színdarabbal ajándékozzuk meg karácsonykor a családok apraját és nagyját. A próbák már javában zajlanak! Az idei előadás címe: Az élet játéka (Eleanor Porter azonos című könyve alapján). Ez a darab egyaránt szólhat a nagyszülők szívéhez, a szülőkhöz, és a kisebbekhez is. Egy kis ízelítő a darabból: Nancy Tom bácsi Nancy Tom bácsi Nancy Tom bácsi Nancy Tom bácsi Nancy Tom bácsi Nancy Tom úr, tud róla, hogy egy kislány jön ide lakni? Egy micsoda? Egy kislány, Polly kisasszony magához veszi! Már megint tréfál, miért nem mondja azt, hogy holnap a nap nyugaton kel fel! Pedig igaz! Szeretném tudni, mit kezd majd Polly kisasszony egy gyerekkel? Én meg arra vagyok kíváncsi, mihez kezd majd a kislány Polly kisasszonnyal? Attól tartok, maga nem rajong Polly kisasszonyért! No, szeretném én látni azt, aki rajongani tud érte! Úgy látszik, maga nem tud semmit Polly kisasszony szerelmi históriájáról. Ha-ha, szerelem és Polly kisaszony, hát erről tényleg nem hallottam, de szerintem más sem! SZERETETTEL VÁRUNK MINDENKIT! Az előadás december 23-án órakor kezdődik a ménteleki iskola tornatermében 21

22 Országos addiktológiai konferencia gyülekezetünk szervezésében November közepén Kecskeméten országos szakmai konferenciát szervezett gyülekezetünk. A konferencián országosan ismert előadók vállaltak szerepet. Így tartott előadást BAGDY EMŐKE pszichiáter professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője és TOPOLÁNSZKY ÁKOS református lelkipásztor, volt kábítószerügyi államtitkár, a rádióból, televízióból és könyveiből jól ismert VEKERDY TAMÁS pszichológus, de itt lesz többek mellett SZŰCS FERENC, a budapesti teológia rendszeres teológusa is hogy csak a legismertebbeket nevezzük meg. A konferencia honlapján ( és egyéb módon közel 400 ember jelezte részvételi szándékát. Sajnos a rendezvény helyszínén, a Három Gúnár rendezvényházban csak 300 fő befogadására volt lehetőségünk. A jelenlévők száma pénteken így is meghaladta a 300 főt, és szombaton pedig jóval meghaladta a 200-at. A konferenciáról számos média beszámolt. Így kaphattunk hírt ennek a kicsi közösségnek a rendezvényéről a Magyar Televízió Napkelte című műsorából. A Kossuth Rádió Élhető világ c. műsora pl. három alkalommal tudósított, amelyből az egyik csak a Függőjátszámával foglalkozott, de elhangzott félórás összeállítás többek között a Katolikus félóra műsorában is. Ezenkívül hírt adott a Kecskeméti Televízió, Európa Rádió, Gong Rádió, Magyar Katolikus Rádió, a Magyar Nemzet, Petőfi Népe és még kilenc hírportál. Egy ilyen kisméretű közösség életében nagy esemény, ha ország-világ odafigyel arra, amit mondani akar, tenni kíván. A rendezvény, annak visszhangja, újszerűsége, a megszólítottak népes tömege számos kérdést vet föl. Ezekről beszélgettünk a gyülekezet lelkészével. : Vajon miért szervez egy ilyen kicsi gyülekezet ilyen jellegű rendezvényeket? F.Z.: Egyfelől ez a rendezvény már nem az első. Volt néhány hasonló programunk. Négy-öt évvel ezelőtt hívtunk meg neves szakembereket a Pályázatírás EU-fóriája címmel közvetlenül országunk EU-csatlakozása után, és azt tanultuk közösen, milyen módjai lehetnek annak, hogy az iskolák, civil szervezetek, egyházak stb. hozzáférhessenek a támogatási forrásokhoz. Bár az EU-s konferencián való részvételért fizetniük kellett a résztvevőknek, így is szép számmal voltak a megjelentek, és a visszajelzések alapján sok érdemi és hasznos információval tértek haza. Aztán méreteit tekintve hasonló méretű volt Kaland a szigeten interaktív hittanverseny Ménteleken, ahol a megye fiataljai alkottak nem kis tömeget, és 11 állomáson zajlottak az izgalmasabbnál izgalmasabb feladatok, amíg el lehetett foglalni a játék végén leleplezett hajót, amivel a játékosok elmenekülhettek a lakatlan szigetről. Ezek a rendezvények egyszerre több célt szolgáltak. Egyfelől megerősítették gyülekezetünk az önbecsülését, ami rendkívül fontos kérdés főleg egy olyan közösségben, amely kicsit mintha már lemondott volna arról, hogy saját kezébe vehesse sorsa alakítását. Ma már világosan látszik: a ménteleki és a hetényegyházi gyülekezet közös összefogásban olyan minőségű és nagyságrendű feladatok felvállalására is képes, amely az egészen nagy méretű gyülekezetek esetében is elismerést váltana ki. Ez a közösség eleinte a legkisebb feladatoktól is viszszariadt, ma már egy országos konferencia megszervezése sem jelent problémát. : A megszokott mégis az, hogy a gyülekezetek inkább hitéleti tevékenységet folytatnak. Hogyan járult hozzá ez a rendezvény a gyülekezet hitbeli, közösségi életéhez? FZ: Azt gondolom, a mögöttünk lévő növekedések egyik emberi eszköze ez is lehetett. Megtanultuk becsülni azt a közösséget, amelyet Jézustól kaphattunk ajándékba. Másfelől ezek a kérdések olyanok, amelyek fontos, aktuális és égető problémákat jelenítenek meg. Az a benyomásom, hogy az egyházak többsége még ma is egy középkori világkép, társadalmi berendezkedés alapján él és gondolkodik, ami abszolút értelmezhetetlenné teszi a jelenlétünket egy posztmodern multikulturális társadalomban. Az olyan kérdések, amelyek a mai kihívásai, mint pl. a környezetvédelem, fogyasztás, globalizáció, informális társadalom, bioetika ezekre nem adunk olyan válaszokat, amellyel előre mutatunk. Jóllehet a társadalomnak komoly szüksége lenne azokra az üzenetekre, amely egyébként az egyházi közösségekre bízatott. Ilyen problémának tekintem a szenvedélybetegségeket is. Az én tapasztalatom az, ha az üzenetünket képesek vagyunk érthető módon megfogalmazni, a társadalom nem hívő része is partnerként áll mellettünk a közös gondolkodásban. A Függőjátszmán ennek lehettünk tanúi. Harmadrészt egy szakmailag és megjelenésében is magas színvonalú konferencia képes arra, hogy párbeszédet kezdjen a értelmiséggel, és alkalmat ad arra is, hogy megfogalmazzuk saját mondanivalónkat is. Ez úgy érzem, nagyon hiányzik a mai közegyházi életből. : Milyen sajátosságai voltak a rendezvénynek? Kik voltak jelen a konferencián? F.Z.: Alapvetően néhány újszerű elemet szeretnénk megjeleníteni, amivel én még nem találkoztam. Így a konferencia kifejezetten arra törekedett, hogy több célcsoportot szólítson meg. Az ilyen szakmai konferenciák általában egy, maximum 2 célcsoportot jelölnek meg. Ugyanakkor látható, hogy a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos érdemi beavatkozások nem lehetségesek pusztán egy-két szakmai csoport részéről. Az akkor válik kezelhetővé, ha széles társadalmi összefogás törté- 22

23 nik. Mi ezt szeretnénk támogatni szakmai módon. Ilyen sajátosság volt, hogy a párhuzamos főelőadások segítségével amelyen kiemelkedően nagy nevek adtak elő sikerült rávenni a jelentkezőket, hogy egy településről többen is eljöjjenek. Így a helyi szakemberek együttműködését, amely nélkülözhetetlen eleme a szenvedélybetegségek visszaszorításának, közvetett módon így segíthettük. Ezt sokkal eredményesebbnek tartottuk, mintha beszéltünk volna az együttműködés fontosságáról. A célcsoportunkat az orvosok és más egészségügyi szakemberek, szociális munkások és diakónusok, pedagógusok, szakújságírók, közigazgatásban dolgozók, lelkipásztorok, és gyülekezeti munkatársak jelentik. Ez az a kör, amely egyrészt foglalkozik is ezzel a problémával, másrészt amely összefogásától és együttes fellépésétől várhatjuk a szenvedélybetegségek viszszaszorulását. : A rendőrség véletlenül maradt ki a felsorolt szakmai csoportok közül? F.Z.: Igen, ez fontos és nehéz kérdés. A rendőrség szakemberei hagyományosan meghívottai az ilyen szakmai konferenciáknak, és fontos részét képezik azoknak. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a rendőrségnek kiemelt feladata van, de ezt elsősorban a bűnözői körben végzik a leghatékonyabban. Mi nem bűnözőkkel találkozunk leginkább. Ez meg is haladná a kompetenciánkat. Akikkel mi foglalkozunk, azok a fiatalok, akik áldozatai lettek a kábítószerkereskedelemnek. A rendőrségi hatáskör inkább azok felé terjed ki hatékonyan, akik hasznot húznak a drogok terjesztéséből. Éppen ezért a szakemberek megkülönböztetik az ún. kínálati oldalt, azaz azokat, akik a drogokat kínálják, és keresleti oldalt, azaz azokat, akik vásárolják. A kínálatcsökkentés mindenképpen és kizárólag rendőrségi feladat. A keresletcsökkentés pedig olyan tevékenység, amely iskoláinkban, gyülekezeteinkben, a játszótereken, családokban kellene, hogy történjék. Ettől függetlenül viszonylag sok rendőr és hatósági szakember volt jelen a konferencián, sőt egyfajta együttműködés is kibontakozni látszik a rendőrség és a gyülekezet között. A rendőrségen belül a bűnmegelőzési és áldozatvédelmi szakemberek, akik a megelőzésben természetes partnerei a szakembereknek. Ezentúl a budapesti rendőr akadémia vezetője aki sajnos csak később értesült a rendezvényről jelezte, hogy szívesen részt vettek volna a konferencián. : Vajon mennyire ad védelmet a mi társadalmunk a fiatalloknak a kábítószerek kipróbálásával kapcsolatban? F.Z.: A társadalom azt gondolom, alig. A legfontosabb védő tényező a család lehetne, de ismerve a tényt, hogy a családjaink fele válással törik ketté, a fennmaradó családok döntő többsége a családi élet zavaraival küszködik, alig marad olyan család, amely képes lenne azt a meghittséget, védelmet, biztonságot, szeretet, hangulatot, őszinteséget továbbadni, amely a szenvedélykeltő szerek kipróbálásában védelmet adhatna : és az iskola? F.Z.: Az iskola még nehezebb kérdés. Ma az iskolák döntő többségében nem valósul meg olyan szintű pedagógiai munka, amely egységesen jellemezné az iskolát, a pedagógusok öszszességének munkáját, az iskola etoszát, az alkalmazott pedagógiai eszközöket. Ma az iskolák némileg kényszerből, némileg az elmélyült szakmai ismeretek hiánya miatt még mindig teljesítményszemléletűek. Azzal az előfeltevéssel dolgoznak, hogy az oklevelek, az elsajátított ismeretek hozzásegítenek az életben történő érvényesüléshez. Ugyanakkor tudjuk, hogy az így megszerzett tudás 70%-át öt év alatt a legjobb tanuló is elfelejti. Magyarul a felejtésnek tanítunk. Másrészt ma már olyan mértékű tudásanyag halmozódott fel, amelyet a tudósok sem látnak át. Így a tananyag jelentős része ma már nem feltétlenül az életre nevel. Jól mutatják ezt a közelmúltbeli felmérések, pl. a PISA-teszt, amely a középiskolások szövegértését vizsgálta. Aztán látjuk sajnos, hogy a diákok teljesítményét valójában a pedagógus hozzáállása sokkal nagyobb mértékben határozza meg, mint azt első látásra gondolnánk. Ezt a jelenséget a pedagógiával foglalkozó szakemberek Pygmalioneffektusnak nevezik, és számos kísérlet és kutatás támasztja alá. Kevesen tudják, hogy teljesítmény-központú iskola sokkal komolyabb stressztényező, mint azt gondolnánk. A hosszú távú stressz sajnos megbetegít. Ez a pedagógusok között ugyanúgy megfigyelhető, mint a diákok között. Olyan pszichés vagy ún. pszichoszomatikus tüneteket jelenít meg, amely ma már az iskolai társadalomra sajnos a kívánatosnál nagyobb mértékben jellemző. Az ilyen iskolába járó gyerekek és pedagógusok jelentős hányada szorong, hiszen az ő elfogadottsága a teljesítményétől, az oklevelek számától, az első helyezésektől függ, ugyanis ezek a közoktatási intézmények azt az utat választják, hogy szakmai látásuk hangsúlyozása helyett az eredményekkel próbálják vonzóvá tenni intézményüket. De ez a szemlélet csak gazdasági megfontolások alapján értelmezhető, pedagógiailag Ezért lehet egy-egy iskola melegágya a különböző kedélyjavító vagy tudatmódosító szereknek, mint amilyen a nikotin, az alkohol, az altatók és nyugtatók vagy éppen a különféle kábítószerek. Sajnos az iskoláink többségében hiányzik a beszélgetés, játék mint pedagógiai eszköz, a meghittség, a vidámság és humor, a serdülőkorúak között a vita módszerének megjelenítése, a gyermekek természetes szükségleteinek megfelelő iskolapadok, tankönyvek, pedagógiai módszerek megjelenítése Pedig ennek önmagában is lehetne preventív hatása. Szóval az ilyen iskolában a pedagógus, amikor becsukja a tanterem ajtaját, valójában azt csinál, amit akar. Nem is segíti semmilyen módszertani irány, szemlélet, így a pedagógiai munka eredménye is rendkívül esetleges, személyfüggő és változó lesz. : Van-e kiút ebből? F.Z.: Nem véletlenül lett a konferencia alcíme Az addikciók spiritualitása : mit jelent az addikció szó? F.Z.: Szó szerint hozzászokást jelent, de köznapi alkalmazásban helyettesíthetjük szenvedélybetegségként is. Nos, a szenvedélybetegségeknek sajátos spirituális vetülete van, amely rendkívül izgalmas terület, és bár egyre többen foglalkoznak ezzel a kérdéssel, még van számos olyan kérdéskör, amely izgalmas lehet a kutatók számára is. 23

24 : Itt jöhet számításba az egyház? F.Z.: Itt is. Valójában Magyarországon a szenvedélybetegségek területén először az egyházak léptek fel. Elsőként utat törve épp a református egyház. Erre büszkék lehetünk! De valóban, ha egy-egy gyülekeztet betölti az Urától kapott küldetését, és megéli azt a spirituális valóságot, amely túlmutat ennek az időbe zárt világ keretein, az a közösség olyan erőforrás lehet, amely akár még a szenvedélybetegségek területén is változásokhoz segítheti a bajba került családot. : Igen, de a konferencia elsősorban nem a kémiai szerekre összpontosított. FZ: Igen. Ma már talán túl sokat is beszéltünk a kémiai függőségekről, és alig szólunk az ún. viselkedési addikciókról : mire kell itt gondolni? FZ: Ilyen pl. a játékfüggőség, a munkaalkoholizmus, a táplálkozási zavarok (anorexia, bulimia), hogy csak a legismertebbeket említsem. Vagy ezeknek a függőjátszmáknak egy másik, kevésbé ismert vetülete, amellyel egy ideje foglalkozom, és az előadásom is szólt, a intézmények szervezeti élete által támogatott kóros viselkedési szokások. : Mire kell itt gondolni? FZ: Vannak olyan szervezeti formák, amelyek támogatják a különféle függőségi kapcsolatok kialakulását. Így bizonyos főleg az ún. piramiselvű szervezeti formákban nagyon gyakoriak a hatalomfüggőség és munkaalkoholizmus megjelenési formái, illetve az ún. kodependencia, vagy kapcsolatfüggőség. De ez ellen lehet tenni, ami feltétele az egészséget támogató közösségek, munkahelyek vagy éppen gyülekezetek kialakításának. F.Z.: Az elmúlt 5 évben a közösségünkben sok mindent igyekeztünk átalakítani, amely éppen azt a célt szolgálta, hogy az ilyen kóros függőségi helyzetek csökkenjenek vagy megszűnjenek. Ezek talán egy kicsit még idegenek a gyülekezetek egy részében, de azt gondolom, hogy a jövő gyülekezetei ilyenek lesznek. Így került nagy hangsúly a közösségi döntésekre az egyszemélyi döntésekkel szemben. Így lettek önálló munkaágak, amelyekben egy-egy munkatárs önállóan dönt, cselekszik. Így szorítottuk vissza a lelkész mindenben meghatározó szerepét, és lett általánosan elfogadott az istentiszteleti szolgálat sokszínűsége, vagy a nem lelkészi igehirdetések, így tettük istentiszteleti helyszínhez méltóvá a hetényi gyülekezeti házat, vagy vált családbaráttá egész közösségünk sokáig sorolhatnánk. De ha végiggondoljuk, ilyesmit láthattunk az első gyülekezetek életében is, és hasonló gondolatok köszönnek vissza a reformáció idejéről. Azt hiszem alapvető fontosságú, hogy a célokat és az eszközöket ne keverjük össze. Ilyen módon amit ebben a közösségben megélünk nem egyszer tapasztalhattuk gyógyító erőt jelent. Az a közösség, amelynek van közös spirituális értékrendje, felismerése, tapasztalása, az valamiért erősebb közösségi formát jelent, mint általában az emberi közösségek. Én nagyon hálás vagyok, hogy közösségünkben már sokan megtapasztalhatták, megtapasztalhattuk ennek a gyógyító erőnek a hatásait a lelki és testi életünkön egyaránt. Azt hiszem, ez az a többlet, ami bár számunkra is ajándék, de jó érzéssel mutathatjuk fel azok előtt, akik ezt keresik folyamatot? : A mi gyülekezetünk hogyan segítheti ezt a A KONFERENCIA ELŐADÁSAIBÓL Bagdy Emőke Buda Béla Ferenczi Zoltán Kelemen Gábor Kerekasztal-beszélgetés Topolánszky Ákos Drogok és spiritualitás Hatalom az addikció árnyékában A szervezeti élet addikciói és spiritualitása A függőség természettörténete és narratívái Szabadság ~ függőség ~ egyház (Farkas István piarista szerzetes, Kály-Kullai Károly drogügyi szakértő és Szűcs Ferenc református teológiai tanár részvételével) Kontextuális prevenció Vekerdy Tamás Mikor kezdődik? Család, iskola mi hajt a függőség felé? (Képernyők, evés-ívás abúzusok, merészség és szorongó munkavégzés a szenvedélybetegségek kamasz-és ifjúkori világa.) ELŐADÁSOK MEGRENDELHETŐK 24

25 Függőség-szabadság-egyház Kerekasztal-beszélgetés (szekció) Résztvevők: Szűcs Ferenc, református lelkipásztor, teológiai professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora Farkas István, római katolikus pap, a Piarista Rend tagja, a Mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium igazgatója, és fizika tanára Kály-Kullai Károly, pedagógus, mentálhigiénikus, a Sziget Droginformációs Alapítvány ügyvezetője. Az aktív hallgatóság: orvosok, pedagógusok, lelkészek, köztisztviselők, drogprevenciós csoportok elkötelezett tagjai, mintegy ötvenen. Akik hallgathattuk a beszélgetést, nagy élményben lehetett részünk. Nemcsak azért, mert sok-sok információt kaphattunk, hanem elsősorban azért, mert a beszélgetés résztvevői sugározták a tudást, az elkötelezettséget, és a szeretetet. Ami itt elhangzott, nem lehet röviden leírni, ezért megpróbálunk néhány gyöngyszemet kiemelni azokból gondolatokból, amelyek bennünket a legjobban megragadtak. Az ember nem úgy születik, hogy szabad, de azzá válhat. Az oktatás kivezethet a stupiditás rabságából, az erkölcsi nevelés az erkölcstelenségből, az Istentől kapott hit a bűn rabságából. Az ember szabadon hozhat döntéseket. A függőségben (szenvedélybetegségben) élő embernek szabad elfogadni a segítséget, és szabad elutasítani azt. Krisztus szabad volt arra, hogy leszálljon a golgotai keresztről, de szabad volt arra is, hogy teljesítse küldetését. Ő ez utóbbit választotta. Szabadság ott van, ahol rend van. A szabadság nem tévesztendő össze a szabadossággal. Jó, hogy az Egyesült Államok nyugati partján ott van a szabadság szobra, de milyen kár, hogy a keleti partján nincs ott a felelősség szobra. A szabadság nem ellentétes fogalom a tekintéllyel. Régi családokban az apa tekintélye, személyisége harmonizált az anya szeretetével, és ez szabadságot jelenthetett a gyermekek számára. A fogyasztói társadalom egyik jelszava: Használd, és dobd el! - ez vonatkozik az emberekre is, következménye az elszemélytelenedés. Ezzel szemben áll: minden ember élete egyedi, megismételhetetlen, és pótolhatatlan. A tekintélyrombolás függőséghez vezet. A médiumok felerősítik azt az érzést, hogy nekem, mármint a fogyasztói társadalom tagjának, minden jár. Meddig mehetünk el a szabadságunkkal? Jó irányban bátran lépegethetünk, rossz irányban az első lépés is veszélyes! A drogfogyasztók mézeshetei után marad a könyörtelen valóság: a függőség. A hívő emberek is függővé válhatnak, de ők is szabadulhatnak, és hiteles bizonyságtevőkké válhatnak. Valaki mondta: Hiszek a szent Istenben, és az Ő nem szent egyházában. A történelmi egyházak már akkor foglalkoztak a szenvedélybetegekkel, sőt felvállalták őket, amikor Magyarországon hivatalosan még nem lehetett azokról beszélni. (80-as évek közepe előtt) Legyen számunkra Pál apostol élete követendő példa, aki azt mondta magáról: tudok szűkölködni, és tudok bővölködni. Gondoljuk tovább, és mindenkinek ajánljuk a kerekasztalbeszélgetésen készült DVD megtekintését. Hamar Norbert és Etelka A gyülekezet választói tagjainak és gyülekezeti tagjainak listáját az év utolsó hónapjában elhelyeztük a gyülekezeti házban és a templomban. Jelentkezni a kijáratnál található jelentkezési lapon lehet. A gyülekezeti tagságnak semmilyen korláta nincs. Aki szeretné, ha gyülekezetünkben nyilván tartanánk, ide iratkozhat fel. A választói névjegyzéki tagságnak azonban van néhány feltétele. A választói névjegyzékbe azok a konfirmált barátaink kerülhetnek be, akik rendszeresen (azaz gyakrabban, mint havi egy alkalommal) látogatják az istentiszteletet, rendszeresen úrvacsoráznak, és a gyülekezet fenntartásához (pl. a borítékos adakozással) hozzájárulnak. A választói névjegyzék tagjainak felvételéről a kérelmek alapján a presbitérium dönt. A felvételi kérelmeket a gyülekezet pénztárosainak lehet leadni az óévnapjáig. 25

26 Néhány részlet az utólag érkezett visszajelzések sokaságából Vekerdy Tamás ~ pszichológus Szerintem a konferencia témafelvetése nagyszerű volt, és nagyszerű a megtalált cím is: Függőjátszma. Szerintem a program is jól és értő módon volt összeállítva. [ ] Ugyanígy nagyszerű volt a konferencia megszervezése és a gyülekezet munkatársainak tevékenysége. Jó volt látni ennyi kedves, jóarcú, kiemelkedően intelligens benyomást keltő, lelkes és elkötelezett szervezőt, és ez jelentős mértékben emelte a konferencia atmoszféráját. Sz-Csatai Viktória ~ református lelkész A helyszín nagyon tetszett, nagyon igényesen nézett ki, rendes volt a felszolgálás, tiszta mellékhelységek, és csak keveset kellett sorba állni a mosdóknál :). Ezt a részét azért részletezem, mert szegény református egyházunk a külsőségekre nem szokott olyan sokat adni (talán puritánkori csökevény), ezért aztán feltűnően SZÉP volt a környezet. (Beleértve a segítő kislányokat és ruházatukat is még női szemmel is). [ ] Összességében, az volt a benyomásom, hogy az egyház ilyen módon meg tudja szólítani az értelmiségieket. Mindenképpen úgy mutatkozott meg az egyház, mint akinek fontosak ezek a függőségben szenvedő szerencsétlen emberek, akikért az egyház tenni akar vmit. Van benne erő, lelkesedés és elszántság. [ ] És ez nagyon fontos, mert úgy általában az egyház sajnos nem így szokott megmutatkozni, hogy van benne erő, lelkesedés és elszántság. Sokkal inkább a langyos víz jelleg ismert előttünk is és a külsősök előtt is. [ ] És mégegyszer: az egyház igényesnek mutatkozott, amihez én legalábbis nem vagyok hozzászokva. [ ] Ugyhogy én is személy szerint köszönöm nektek ezt a konferenciát, mert azzal a hittel mehettem haza (többek közt), hogy az egyházam képes egyáltalán valamire, meg tudja mutatni magát a társadalomba, ki tudja fejezni, hogy nyitásra is képes, és odafordul a bűnösök és elveszettek felé. Igen, nekem azt hiszem ez jelentett a legtöbbet: büszke lehettem az egyházamra! Topolánszky Ákos ~ a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettese Gratulálok a közösség szép összefogásához, és remélem, a második nap is olyan jól sikerült, mint az első! Ahogy mondtam, nem udvariasságból, hanem mert így is gondolom. Kelemen Gábor ~ pszichiáter Számomra nagyon jó hangulatú volt a konferencia, sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni a pénteki programon. [ ] Elsőrangú szervező gárda működött közre. Kedvesek, figyelmesek és felkészültek voltak a lányok, asszonyok. Tetszett a ruhájuk, ízléses és csinos volt az öltözetük a narancsszínű sállal a nyakukban. A közösség jelenlévő tagjaiból erő sugárzott. [ ] Donáth Attila ~ pszichológus A konferencia témafelvetése és programja: egyedi és példa értékű. [ ] A konferencia megszervezése és a gyülekezet munkatársainak tevékenységével kapcsolatban nagy öröm és megtiszteltetés, hogy részese lehettem gondoskodásuknak, lélek és odafigyelés, magas fokú felelősség jellemezte tevékenységüket. Szívesen élném újra át. Pette Violetta ~ református teológus hallgató [ ] Nagyon szervezett volt, a gyülekezet, abszolút tartotta a frontot. Tényleg minden elismerésem, minden nagyon okosan, rendbe volt szedve, és a gyülekezet munkatársai a részletekig odafigyeltetek minden fontos dologra. A catering is nagyon rendben volt - tudom, mert sűrűn járok sajtótájékoztatókra testvéremék cégével... Szabó Gáborné Kati néni ~ pedagógus, esperes feléség A szervezés kitűnően sikerült, s mindez megtelt tartalommal. Soli Deo Gloria! Kály-Kullai Károly ~ a Sziget Droginformációs Alapítvány vezetője A munkatársaid fantasztikusan imponálóak voltak, kedvesek és profik egyszerre. Egyszeri (volt), és ismételhető(vé) tehető. B. Kis Edit Birtalan Gergő Birtalan Gyula Darányi Kriszta Falu György Ferenczi Zoltán Ferencziné Bodor Csilla Ferenczi Virág Hamar Norbert Hamarné Csorba Etelka Juhász Marika Molnár Kata Molnár Robi Molnár Zsófi Nyíriné Ili A KONFERENCIA SZERVEZŐI VOL- TAK Nyíri Judit Oravetz Anett Pálóczi Károly Perényi Józsi Perényi Judit Perényi Zoli Perényiné Karádi Mária Schlégl Annamári Serbán Csilla Telekesné Pető Szilvia Tóth István Tóth Kása Bogi Tóth Kása Saci Zombory Klári 26

27 Amikor a misszió szó elhangzik, legtöbbeknek egy hittérítő jut az eszébe, aki vadul és elkeseredetten téríti az Istentől elidegenedett bűnös népet. Ezért ez a kifejezés bár ma már az üzleti és marketing életben is meghonosodott egyházi kontextusban olykor kevésbé kedvező színezetet is kaphat. Persze erről tehetünk mi magunk is. Amikor saját köreinkben a miszszióról beszélünk, akkor mi is legtöbbször az eltévedt emberek Istenhez vezetéséről szóluk. Így beszélünk szenvedélybetegek közötti misszióról, hajléktalan misszióról stb. A dolgot bonyolítja, hogy a közegyházi életben ma már alig tudjuk meghúzni az amúgy éles határt a misszió és a diakónia között. Egy-egy szervezetről olykor eldönteni sem lehet, melyik szemléletet képviseli. Pedig a misszió nem a térítést fejezi ki. A szó maga küldetést jelent. Amikor az egyház vagy a gyülekezet missziójáról beszélünk, annak küldetéséről kellene beszélnünk. Ilyen kérdésekre kellene választ adnunk. Mit akar velünk Jézus? Miért küld erre a világra? Hogyan lehet az ő üzenetét a mai korban képviselnünk? Milyen feladatot kell megvalósítanunk? Mi a mi tevékenységünk iránya, célja stb? (A nyári családos hét programja épp ezekkel a kihívásokkal és az erre adott keresztyén válaszokkal foglalkozik. Cikkünk a 10. oldalon.) Talán érezzük, hogy a fenti kérdésekre adott válasz lényegesen árnyaltabb és összetettebb, mint az a felelet, hogy embereket Jézushoz segítsünk (olykor erőszakoljunk) közelebb. A misszió mai krízise azt gondolom épp ebben a dilemmában érthető meg. A maikor egyháza nem szívesen ad részletes választ arra kérdésre, vajon miben fogalmazható meg a küldetése. Ez azért van, mert ma választ adni arra kérdésre, mit jelent egy posztmodern kultúrában reformátusnak lenni, református értékek szerint élni, bár megkerülhetetlen, bizony nem is olyan egyszerű. Persze, nem hamis válasz az evangélistával együtt mondani: tegyünk tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevébe. De vajon ezt tesszük?! A látlelet egészen kiábrándító. Nemcsak arról van szó, hogy rendezvényeinken olyan egyházi (ún. kánaáni) nyelvezetet használunk, amit az emberek jelentős része nem ért olykor talán mi is csak részlegesen Nemcsak arról van szó, hogy egy középkori világ múzeumi lenyomataként értelmezzük magunkat a szokásainkkal, megnevezéseinkkel, elvárásainkkal, amitől a körülöttünk élők azért fordulnak el idegenül, mert fogalmuk sincs, mit akarunk mondani. Nemcsak arról van szó, hogy puritánságunkkal néha az igényesség is kicsit messze kerül házunk tájáról. Nemcsak arról van szó, hogy úgy szeretnénk a társadalmat meghatározó erőként emberek millióinak véleményét formálni, hogy valójában az adott szakmai kérdésben még csak ki sem kérjük szakemberek véleményét. Arról is szó van, hogy mivel nem is értjük a társadalom által megfogalmazott problémákat, válaszokat sem tudunk adni azokra, főleg olyat, amely érthető, elfogadható és élhető. Pedig a Biblia és az egyház évezredes történelmében az összes nagy teológus és teológiai irányzat az adott kor konkrét kérdéseire tudott érthető, biblikus és megvalósítható konkrét feleletet adni. A mai kor talán minden eddiginél több olyan kérdést tesz fel, amelyben fontos lenne, hogy az egyházak megnyilvánuljanak. Ilyen dilemmák a fogyasztói társadalom kérdése, a környezetvédelem, a bioetika, a család intézményének átalakulása, a globalizáció, a szenvedélybetegségek, az individualizmus, egyház és politika, egyház és hatalom kérdésköre, a jelenlegi pénzügyi válság stb. Persze azt gondolom ez a felelősség nem ruházható át sem püspökökre, sem esperesekre, sem zsinatra ez a mi felelősségünk. Talán az elvesztegetett évek, meg nem valósított egyházvezetői programok, a ki nem mondott (rosszabb esetben ellentmondásos, szakmaiatlan) válaszok tekintetében megoszlik a felelősségünk. De a saját missziónk, küldetésünk megfogalmazását nem spórolhatjuk meg. Gyülekezetünk küldetését évekkel ezelőtt a stratégiánkban így fogalmaztuk meg: A Méntelek-Hetényegyháza Református Társegyházközség Istentől kapott küldetését abban ismerte fel, hogy a településen lakó családok előtt felmutassa és érthetővé tegye a keresztyénségben rejlő értékeket, vonzóvá és befogadhatóvá tegye a fiatalok számára a gyülekezeti életet, valamint elvigye és megfoghatóvá tegye a Jézus Krisztusról szóló örömhírt az idősek előtt. Annak előtte ezt szem előtt tartva fogalmaztuk meg azokat a fő célkitűzéseket, amelyek a gyülekezetépítés akkor még távolabbi köztük ma már több elért irányát határozta meg, melyek mentén a gyülekezet munkatársaival azóta is igyekezünk a szolgálatot végezni: 1) A társegyházközség két önálló egyházközségként működ- 27

28 jön. 2) A gyülekezet képessé váljon megszólítani a családokat, rajtuk keresztül a településen élőket. 3) Váljon gyermekszerűvé és a fiatalok számára is vonzóvá a gyülekezeti élet. 4) A gyülekezet szervezze meg az idősebbek felkeresését és látogatását. 5) Egyházközségünk tagjainak református önazonossága erősödjön meg. 6) Kerüljenek megfogalmazásra és kialakításra olyan missziói tevékenységek, amelyek valóban hatékonyan képesek megszólítani a gyülekezettől távol élőket. 7) A presbitérium szolgálatában és elkötelezettségében erősödjön meg. Így lettek a gyülekezeti élet szerves részéve küldetésünknek azon megvalósuló programjai, mint a vendégváró istentisztelet, a karácsonyi színdarab, az ifjúsági munka, az idősek közötti munka, a munkatársi kör kialakítása, a hitmélyítő alkalmak, a családközpontúság és ezzel együtt a családiasság, otthonosság, a ma már sokkal felelősebb presbitérium, a keresztség, úrvacsora és konfirmáció értékének helyreállítása, a ménteleki gyülekezetrész megerősítése, a családos hetek szervezése, a Függőjátszma konferencia, a gyülekezet emblémája és jelvénye, a gyülekezeti újság hosszan lehetne sorolni. Ezek persze önmagukban, összefüggésükből kiemelve nem jelentenének komoly erőt. Így együtt azonban egy közös látás részeként, amelyet a gyülekezet több tagja közösen fogalmazott meg, maga Isten Lelke tette pecsétet a növekedés örömteli megtapasztalásának lehetőségével. A misszió mindig elsődlegesen látás kérdése,, mint ahogy a hit és a keresztyén szolgálat is. A látásban pedig nem hagyatkozhatunk pusztán magunkra. A közösség felismerése mindig erősebb kell, legyen, mint az egyén felismerése. A tapasztalat szerint a misszió ügye azokban a közösségekben erősödik meg, amelyben a hívők felismerése válik meghatározóvá a státusban lévők akaratával szemben. Ha megfigyeljük, az első keresztyének életében akkor történt a gyülekezet életére és a misszióra nézve meghatározó változás, amikor a hívők egy szívvel, egy lélekkel együtt tudtak lenni. Keressük ezt az alapvető közösségi formát ezután is! Ferenczi Zoltán Volt egyszer egy férfi, aki hajóskapitány akart lenni. Sokat tanult és dolgozott, és kapitány is lett az egyik legmodernebb és leghatalmasabb hajón. Egy ködös éjjelen fényt pillantott meg az óceánon, amely egy másik hajó fényének tűnt. Egyre közeledett feléjük. Világosan látszott, hogyha tovább is halad a másik hajó, akkor ütközni fognak! Gyorsan jeleket kezdett leadni a kapitány: Kérem irányt változtatni: 10 fok nyugatra. Már érkezett is a válasz fényjelekkel a sűrű ködön át: Változtasson Ön irányt: 10 fok keletre! A kapitány ideges lett és visszajelzett: Főkapitány vagyok 30 év hajózási tapasztalattal. Változtasson irányt: 10 fok nyugatra! A válaszüzenet ez volt: Egyszerű tengerész vagyok, változtasson irányt: 10 fok keletre! Erre a kapitány dühöngeni kezdett, és még egy utolsó figyelmeztetést küldött: Érdemrenddel kitüntetett főkapitány vagyok 30 évi tapasztalattal, és egy 50 tonnás teherhajót irányítok. Megparancsolom, hogy azonnal változtasson irányt: 10 fok nyugatra! Máris jött a rövid reakció: Egyszerű tengerész vagyok, és a világítótoronyban ülök. Változtasson irányt! Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. (2Kor 10:18) 28

29 AZ ONKOHELP CSOPORT Amikor gyülekezetünk küldetését keressük, és próbáljuk még pontosabban megfogalmazni, nem kerülhetjük azokat a legfontosabb társadalmi kihívásokat, amelyekkel kapcsolatban gyülekezetünknek van üzenete, és ezt vannak, akik szívesen veszik. A tavalyi felvidéki munkatársi napok megbeszélésein szó volt gyülekezetünk néhány újabb missziói tevékenységének kialakításáról. Az egyik ilyen terület a SZENVEDÉLYBETEGEK ÉS HOZZÁTARTOZÓIK TÁMOGATÁSA. Ilyen vagy ehhez hasonló több gyülekezetben működik is. A másik szolgálati terüelt némileg újszerűnek tűnik, jóllehet ennek épp a református egyházban komoly hagyományai vannak. Nevesen a BANKI HITELEKBŐL ELADÓSODOTTAK SEGÍTÉSÉről van szó. Talán vannak, akik tudják, hogy a Reiffeisen bank alapítója azazonos nevű híres református teológus, aki a munkások anyagi támogatása céljából hozta létre a pénzintézetet. A harnadik megfogalmazott terület ezt indítjuk be elsőként a DAGANATOS BETEGEK HOZZÁTARTOZÓIT TÁMOGATÓ CSOPORT. Erről az induló szolgálatról kívánunk vűzlatosan beszámolni. A Bács-Kiskun Megyei Kórház Onkoradiológiai Központja és gyülekezetünk közösen a korábban már működő önkétes csoporttal együttesen olyan összefogásban készít elő, amelyben közös erőfeszítéssel sokak korábbi munkáját, erőfeszítését beépítve szeretnénk segíteni a bajba került családok egy részét. A részleg főorvosa és a főigazgató támogatásával már történt a néhány kisebb egyeztetés. Jelenlegi elképzelésünk néhány újfajta elem megjelenítését is célként tűzi ki. A tevékenység tervezetten különböző szinteken zajlik majd. 1) Az információs pult A bejáratnál a két üvegfal között (a csobogóval szemben) felállításra kerül egy információs pult, amely mögött eleinte heti egy, ideálisabb esetben heti két alkalommal segítene az újonnan érkezőknek nap legzsúfoltabb részében egy-egy munkatárs, akinek a feladata kizárólag az ismeretközlés lenne pl. ha valaki keres egy helyet, orvost, kartonozót stb. akkor a munkatárs ebben támogatást adjon. A jelentkező munkatársak tervezetten eleinte kizárólag itt vállalnának szolgálatot. 2) Teaosztás Ezt a nagyon fontos és kedves tevékenységet főként a korábban kiképzett önkéntes csoport megmaradt tagjai végzik, amely fő része, hogy a várakozó betegek között teát osztanak. Természetesen itt is lenne lehetőség szolgálatot vállalni. 3) Kórházi csoportos beszélgetések Az osztályon hetente vagy kéthetente mód nyílna igény szerint egy-egy bibliaóra, beszélgetés, filmklub megtartására a délutáni, esti órákban, amikor már nincs tervezett terápiás beavatkozás. Itt fontos lehet néhány olyan munkatárs jelenléte, akik a beszélgetés hangulatának, dinamikájának kialakításában segítenének. 4) Támogató beszélgetés Szeretnénk elindítani olyan szolgálati ágat is, melyben a kisebb problémával rendelkező betegekkel a részleg pszichiáterének megbízása alapján és felügyeletével a munkatársak egy része olyan segítő beszélgetést folytasson, amely részben oldja a betegek félelmét, ezzel támogatja a terápiás folyamatokat, és részben előkészíti az onkológia pszichiáterével való terápiás beszélgetést. 5) Hozzátartozói csoport Havi egy alkalommal megfelelő feltételek esetén elindítanánk a daganatos betegek hozzátartozóinak csoportját Hetényegyházán, amely kialakításával, kereteivel stb. kapcsolatban még később egyeztetünk. 6) Krónikus osztály Egy-két munkatárs, aki erre megfelelően felkészített és rendszeres szupervízióban vesz részt, ellenőrzés mellett vállalhat szolgálatot a Krónikus osztályon azon betegek között is, akik életében sajnos szembe kell nézni az elengedés valóságával. Az ő számukra és hozzátartozói előtt rendkívül fontos lehet felmutatni azt a többletet, amit az élet és halál mezsgyéjén megtapasztalhat az ember. A gyász és az elmenetel szomorú, de méltóságáteljes folyamat, amelyben még akkor is el van rejtve a megajándékozottság titokzatos, de felismerhető valósága, amikor szerettünk kilép ebből az időbe szorított világból. Mindezt persze rendkívüli tapintattal, óriási teherbírással, megfelelő előképzettséggel és minimum két kijelölt idevonatkozó szakirodalom részletes feldolgozásával történhet. A szolgálat fantázianeve ONKOHELP lesz. Készítünk egy olyan egyenfelsőt, amelyre ez, illetve annak majdani logója rá lesz varrva. A szolgálat végzése alatt a kórház pszichiátere rendszeres szupervíziót biztosít. A munkcsoport eddigi tagjai: Ferenczi Zoltán Juhász Mária Liptainé Zsóka Perényi Judit Telekesné Pető Szilvia Ságiné Szabó Györgyi Jelentkezni a lelkipásztornál lehet. 29

30 David Seamands: Gyógyító sebeink Kiadó: Harmat Ára: 1750 Ft E könyv lapjain olyan magatartásformákat és érzelmeket találunk, amelyeket vagy mi magunk átélünk, vagy a környezetünkben tapasztalunk. A könyvben szó esik a haragról, a bűntudatról, a depresszióról, a kisebbrendűségi érzésről, az alacsony önértékelésről, a perfekcionizmus állandó és mindent átható érzéséről, hogy soha nem vagyok elég jó. A könyv bibliai szempontú megközelítése segít abban, hogy őszintén szembenézzünk a szőnyeg alá söpört és lappangó belső sérüléseinkkel és segít feldolgozni múltunk bénító emlékeit. Az író megvilágosítja az Isten által kijelölt utat érzelmi bajaink gyógyulása felé. Gyógyulást nyerhetünk a sebeinkre, és mások gyógyítójává válhatunk. Oravetz Anett Dr. James Dobson: Az akaratos gyerek - Születéstől a serdülőkorig Kiadó. KIA könyvek Ára: 1200 Ft Mit is tartalmaz ez a könyv? Szól a küzdelemről, amikor a szülő megpróbálja érvényesíteni akaratát a gyermekével szemben. Az író érdekes, kissé mulatságos, mindazonáltal igen tanulságos esetet mutat be - amely a saját családjában történt. 2...az akarat formálásáról, amely minden szülő nagy feladata és felelőssége. Az óvó és korlátozó határvonalakról, a gyermek tudatos szembeszegüléséről és a felelőtlenségről. 3...követeléseink ésszerűségéről, a testi fenyítés /nem/ alkalmazásáról, a szülői humorérzékről. 4...a gyermek lelkének védelméről. 5...a szülők és nevelők leggyakoribb hibáiról. 6...a testvéri viszálykodásról, mely óhatatlanul megvan ott, ahol legalább két gyermek él. 7...az Örökkévaló Forrásról, ahonnét mindig meríthetünk, ha erőnk és ötletünk fogytán van! Az egész könyv jól áttekinthető. Mindenki könnyedén megtalálja a maga csemetéjére vonatkozó tanácsokat. A könyv megvizsgálja az önjáró ifjú embernek a fejlődését csecsemő- és kisgyermekkorban, alsó és felső tagozatos iskolás éveiben és az író bátorságát latba vetve serdülőkorában is. Egyszerre csak néhány hónapot ölel fel a gyermek életéből és az erre a korszakra jellemző viselkedési formákat taglalja. Minden fejezet végén található egy kérdés-felelet rész, ahol Dr. Dobson a praxisában előforduló kérdésekre válaszol e könyv hasábjain. 1Kor 10,12. 30

31 és én magam is a kecskeméti piaristáknál, hiába érettségiztem én is a kegyesrendieknél, mert ha nem volt bennem élő a hit, akkor a célt sem ismertem. Bár jól megtanultam a vallásos szokásokat, minden évben jeles voltam hittanból, és leérettségiztem a katolikus gimnáziumban, ám Istent csak elméletben ismertem és nem szívből. A Biblia viszont azt mondja, hogy nem az üdvözül, aki a fejében hordozza a hit igazságait, hanem azt írja, hogy: a szívbéli hit, megigazulásra (=bűnbocsánatra), a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. (Rm10.10.) Én 14 évesen üzletet kötöttem Istennel. Hajlandó voltam vállalni a bérmálkozás procedúráját egy Sokol rádióért, ám a szívemben nem volt élő a hit, mert nem olvastam, imádkoztam a Bibliát, és sem a számmal sem a tetteimmel nem tettem vallást és tanúságot Istenről mások előtt. Veszélyes volt így élni, mert ha nincs szájjal való megvallás, ha nem vagyok tanúságtevő, hitvalló keresztény, akkor nincs üdvösség sem a fenti Ige szerint. Néma keresztény voltam, és nem tanúságtevő, haszontalan okos Tódor az Úr számára, aki vallásosként jó úton járt a kárhozat felé. Érettségi után erdő és vadgazdasági technikumot végeztem, majd jelentkeztem Kaposvárra a Pannon Agrártudományi Egyetemre vadgazdasági szakra, amit el is végeztem. Másodéves koromban megnyertem az egyetemi gazdászversenyt, állásajánlatot kaptam az egyetemtől, és kijutottam három hónapra Norvégiába egy cseregyakorlatra. Olvasnivalónak csak az Újszövetséget vittem magammal, amit 3 hónap alatt háromszor olvastam el, és nem tudtam betelni Isten Igéjével. A 3 hónap igeolvasás és imádkozás végére lángolt a szívem, mint az emmauszi tanítványoknak (Lk 24.32), és úgy jöttem haza Norvégiából, hogy mindent ott hagyva vállalom és elfogadom azt a meghívást az Úrtól, amit már gyerekkorom óta éreztem a szívemben, hogy az ÚR papnak hív. Üzemmérnöki diploma után, felnőttként öreg fejjel és megtért fiatal szívvel jelentkeztem kispapnak ben a jubileum évében szentelt pappá dr. Bábel Balázs érsek úr. Káplánként dolgoztam Kiskunfélegyházán és Baján, majd plébánosként Csikérián és Helvécián. Érsek úr döntött úgy, hogy augusztusban cseréljek helyet Kiss Vilmos atyával. Sok kedves gyermeket, egy kitűnő családcsoportot és egy buzgó bibliacsoportot hagytam magam mögött Helvécián, de jönnöm kellett, mert engedelmességet fogadtam. Hálás vagyok azért, hogy szeretettel, bizalommal fogadtak mindhárom községben. Jelenleg három iskolában és négy óvodában tanítok hittant, ezért elég sokat vagyok úton. Ezenkívül szombat délelőtt a kunbaracsi plébánián, délután pedig a benei plébánián foglalkozom a gyerekekkel. November végétől szombat esténként bibliaórát is tartok a benei plébánián. Szüleim Kecskeméten élnek, mindketten a 73. életévükben vannak. Mivel testvéreimet lekötik a saját családjuk gondjai, így én is besegítek idős és betegeskedő szüleimnek, amikor szükség van rá. A sok közül egyik legkedvesebb igém a Bibliából Jézus következő szava: Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. (Jn10.10) Szívetek örülni fog és örömötöket nem veszi el tőletek senki. Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. (Jn ) Azt írtam a bemutatkozás elején, hogy nem az a fontos, hogy honnan jöttem, hanem az, hogy hová megyek. Mindenkit hívok, hogy ebben a szomorú, istentelen világban, amely a lelki recessziótól is szenved, tartsunk együtt közösen Isten ígérete felé, mert amit Ő megígért arra nem állami, hanem valódi isteni garancia van. Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Jn16.21 Szent Karácsony ünnepére Istennek ezt a teljes örömét kívánom minden Kedves Olvasónak a megtestesült Ige által. Üdvözlettel és áldással: Tibor atya KARÁCSONYI AJÁNDÉK A KÁRPÁTALJAI GYERMEKEKNEK Idén is küldünk ajándékot a kárpátaljai testvérgyülekezetünk legkisebbjeinek Verbőcre. Aki szívesen vállalja, hogy évről évre egy kisgyermeket megajándékoz, kérjük, hogy Zombory Klárival egyeztessen, és legkésőbb december 14-ig juttassa el a becsomagolt cipősdobozt, hogy elszállíthassuk azt. 31

32 Ménteleki Köztér 32