Budapesti Mőszaki Fıiskola Tanárképzı és Mérnökpedagógiai Központ SZAKDOLGOZAT

Átírás

1 Budapesti Mőszaki Fıiskola Tanárképzı és Mérnökpedagógiai Központ SZAKDOLGOZAT Nagy Balázs 2007

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 1 Bevezetés Az információtól a tudásig a hatékony információkeresés lehetıségei Az információ fogalma Az információ és a jelentés Az ismeretszerzés és feldolgozás Az internetes információkeresés lehetıségei Online adatbázisok A nyílt internet keresıi Keresési módszerek, stratégiák Az információkeresés elsajátításának hatékony, újszerő módja az oktatásban Az információrobbanások, az információs társadalom kialakulása Az információs és kommunikációs technikák hatása az oktatásra Korszerő oktatási környezet Információs mőveltség A hatékony információkeresés tanítása Az információkeresés tanítását segítı elektronikus taneszköz Az oktatóprogramok felhasználói Oktatóprogramokkal szemben támasztott követelmények Az oktatóprogram elkészítésének folyamata

3 3.3.1 Koncepció Elıkészítés és tervezés Összeszerkesztés Tesztelés A program használatának bemutatása Navigáció a programban Keresési példák használata Videók megtekintése és használata Ellenırzı kérdések A fejezetek szövegében található egyéb elemek Hivatkozások Fogalommagyarázatok Képaláírások Szoftver- és hardverigény Az elektronikus taneszköz hatékonyságvizsgálata, továbbfejlesztésének lehetıségei A kérdıíves hatékonyságvizsgálat Kérdések Válaszok és következtetések Háttéradatok Számítógép- és internethasználat Az információkeresés oktatása, oktatóprogramok használata Az oktatóprogram értékelése Továbbfejlesztési lehetıségek Felhasznált irodalom...59 Nyomtatott források Elektronikus források Mellékletek

4 Bevezetés Keressétek meg az Interneten!, Nézzetek utána könyvtárakban! Ezek az egyszerőnek tını kérések nem biztos, hogy mindenki számára könnyen megvalósítható feladatot jelentenek. Kivel ne történt volna már meg, hogy szüksége lett volna egy információra, vagy adatra és nem tudta, hol és hogyan keresse azt meg. Az interneten fellelhetı információmennyiség egyre gyorsabban nı: januárjában az internetre kötött kiszolgálók száma 72,4 millió, a webhelyek száma pedig 10 millió volt. Ugyanezek a számok 2003-ban 171,6 millió és 46 millió, 2007-ben 433,2 millió és 108,8 millió. [28, 30] Magyarországon a számítógép- illetve internethasználat gyorsuló ütemben terjed. Jelenleg a háztartások mintegy 38%-ában van számítógép, és ezen háztartásoknak valamivel több, mint a fele rendelkezik internet-hozzáféréssel. [26] Az internet növekedése egyre nehezebbé teszi a felhasználók számára az eligazodást az információk tengerében. Ahhoz, hogy megtaláljuk az interneten azt, amire éppen szükségünk van, hatékony információkeresı eszközökre van szükségünk. Ezek az eszközök ma már rendelkezésre állnak. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a mai informatikai eszközök segítségével létrehozható és üzemeltethetı leghatékonyabb keresıeszközök sem helyettesítik az emberi intelligenciát. Tudatában kell lennünk annak is, hogy bármilyen hatékonyságú keresıeszközök is állnak rendelkezésünkre, ezek mit sem érnek annak a felhasználónak a kezében, aki nem képes élni az ezek nyújtotta lehetıségekkel. Nem csupán az információ tanulását, felhasználását kell megtanítani, hanem az információ megszerzését is segíteni kell. Számos kutatás eredményeibıl levonható az a következtetés, hogy a felhasználók többsége nem rendelkezik azokkal az általános és eszközspecifikus ismeretekkel, amelyekre a hatékony információkereséshez szüksége lenne [26, 10]. Ezt személyes tapasztalataim is alátámasztják. Ennek a hiánynak a pótlására feltétlenül szükség van, ezt a növekvı információmennyiség és az internethasználat terjedése is indokolttá teszi. Magyar nyelven még nagyon kevés, az elektronikus információkereséssel foglalkozó oktatóanyag érhetı el. Ez adta az ötletet egy oktatóprogram elkészítéséhez. 3

5 1 Az információtól a tudásig a hatékony információkeresés lehetıségei 1.1 Az információ fogalma Az információ szót nap, mint nap használjuk. De mit is értünk ez alatt? Hétköznapi értelemben információnak a tudakozódásunkra kapott választ nevezzük, pontosabban ennek azt a részét, ami újdonságot jelent a számunkra. Más megfogalmazásban az információ nem más, mint adatok egy megjelenési formája. Információról olyan fogalmakkal öszszefüggésben szoktunk beszélni, mint tények, adatok, jelentés, megértés, tudás, kommunikáció. A körülöttünk lévı világban minden hordoz valamilyen információt. Tom Stonier szerint az információ épp ezért a Világegyetem egyik alapvetı tulajdonsága [22]. Az információ jelentıségét és egyáltalán magát a fogalmat a tudományok csak a közelmúltban fedezték fel, és mind másként definiálják azt. Minden ismeretszerzéssel, kommunikációval foglalkozó tudományág kialakítja a maga információfogalmát és információelméletét. William Poundstone 1985-ös munkájában azt állítja, hogy a jelenlegi világ egymásba ágyazott információs kapcsolatok összessége, egy rekurzívan definiált geometriai objektum [18]. Drótos László Informatikai jegyzetek címő munkája [27] alapján az információ alább bemutatott meghatározásai lehetségesek: A kommunikációelmélet szerint az információ kölcsönösen egymásra ható objektumok kommunikációjának objektív tartalma, amely ezen objektumok állapotának megváltozásában nyilvánul meg. Ez a definíció egybevág az információ hétköznapi értelmezésével. A kommunikációelméleti meghatározáshoz közel áll a hírközlés tudományának meghatározása, mely szerint az információ jelek sorozata, amellyel az adó adatokat továbbít a vevı felé, vagyis információ mindaz, ami kódolható és egy csatornán továbbítható. A 4

6 számítástechnika adattovábbítással és -titkosítással foglalkozó ágai ennek megfelelıen értelmezik az információ fogalmát. Az ismeretelmélet szerint az információ olyan ismeret, tapasztalat, amely a befogadó ismeretkészletét, ismereteinek rendezettségét valamilyen módon és valamilyen mértékben megváltoztatja. A társadalomtudomány megfogalmazásában az információ össztársadalmi jelenség, a társadalom kommunikációs rendszerében keletkezett és továbbított ismeretközlés. Gazdasági megközelítésben egész más oldalról vizsgálhatjuk az információ mibenlétét. Az információ egy olyan termék vagy szolgáltatás, amely más árukkal ellentétben az információcsere után mindkét félnek megmarad. Ugyanakkor egyes speciális információktól (például know-how, mővészi alkotások, stb.) eltekintve, nem magát az információt, hanem annak begyőjtéséhez, rendezéséhez, átalakításához szükséges munkát kell megfizetnünk. Fontos észrevétel, hogy míg a technikai fejlıdéssel a termékekben az anyag, energia és a munka felhasználása egyre csökken, addig a bevitt információ mennyisége ugyanilyen mértékben nı. A biológiai, genetikai megfogalmazások a kommunikációelméleti, hírközlési értelmezésekhez hasonlóan közel állnak a gyakorlati számítástechnika információértelmezéséhez. A fajok fennmaradását a DNS hordozta biológiai vagy genetikai információ szolgálja. Az ember az ıseitıl örökölt genetikai információk irányításával éli le életét. Az élılényekben mint önszabályozó automatákban negatív visszacsatolás révén szerzett információk biztosítják a rendszer stabilitását. A filozófia szerint a világot alkotó rendszerek információs kapcsolatok révén szervezıdnek egésszé. Az információ éppen olyan fıszerepet játszik a világban, mint az anyag és az energia. Alapvetı különbség viszont, hogy az információra nem érvényesek a megmaradási törvények, megsemmisíthetı és létrehozható. A fizikában ahogy az energiát munkavégzı-képességként, úgy az információt rendezıképességként definiálják. Minden rendezett szerkezet információt hordoz. Az információ mérése a rend vagy a káosz mérésén alapszik. Az információ rejtetten minden alapvetı fizikai törvényünkben benne van, minden fizikai állandó a világ rendjét tükrözi, így információs tartalma is van. A matematikai információelmélet az informatika tudományának elméleti alapja szerint az információ egy számmal mérhetı mennyiség: a hírek váratlanságának mértéke. 5

7 A valószínőség és az információ fordított arányban állnak egymással: minél kisebb az esemény bekövetkeztének valószínősége, annál több információt hordoz. Híreket (üzeneteket) bármi hordozhat, ez megállapodás kérdése. Azt a képletet, mellyel meghatározható, hogy egy esemény mennyi információt tartalmaz, Claude E. Shannon adta meg 1948-ban. İ volt az információelmélet megalkotója. Képletét azóta tovább finomították. Az információ mértékegysége a bit. Ez az elnevezés J. W. Tukey-tıl származik és a binary digit rövidítése. Egy bit információt hordoz az az esemény, amelyik 50 %-os valószínőséggel következik be. Egy dolog információmennyisége annyi bit, amennyi digitális tárolóhelyre van szükségünk ahhoz, hogy számítógépben tároljuk. A biológiai és a számítógépes információtárolás és -továbbítás között számos analógia fedezhetı fel. Ezek az információkezelési alapok a kezdetektıl napjainkig változatlanok maradtak a számítógépes rendszerekben. Feltételezhetı, hogy az információ fizikai leképezésének általánosan érvényes alapelvei vannak. Az információ általános tulajdonságai a már említett megsemmisíthetıség, létrehozhatóság és megmaradási tulajdonság mellett, hogy csak egy meghatározott kontextusban létezik, létrejöhet a semmibıl és idıvel érvénytelenné válhat, megromolhat [27]. Az információ további tulajdonságainak felfedezése elsısorban az informatika tudományától várható. Az 1990-es évektıl kezdve világszerte elfogadottá vált az informatikának (angol nyelvterületen eredetileg számítástudománynak), mint az információ tudományának a létrejötte. Az informatika az olyan természetes és mesterséges rendszerek felépítését, viselkedését és kapcsolatait vizsgálja, amelyek információt tárolnak, továbbítanak és dolgoznak fel [31]. Az informatika alapjainak a matematikai információelmélet, az informatológia (könyvtártudomány) és a számítógép-tudomány tekinthetık. Az informatika interdiszciplináris tudományként egyesíti, felhasználja valamennyi tudományág információval kapcsolatos eredményeit. 6

8 1.2 Az információ és a jelentés Az információ fogalmának meghatározásakor a jelentés fogalma okozza a legnagyobb problémát. Ha az információt az üzenet mennyiségi jellemzıjének tekintjük, akkor a jelentés az üzenet minıségi jellemzıje. [27] Ez a két tényezı egymás rovására van jelen minden üzenetben. A mővészi alkotásokban a jelentés van túlsúlyban. Ezeket éppolyan nehéz megérteni, mint a túlzottan formalizált, túlzottan elvont matematikai modelleket. A nem formalizált nyelveknél a szöveg megértése egy valószínőségi folyamat, a jelentés nincs egyértelmően kódolva a szavakban. [27] Az emberi nyelvek nem formális nyelvek. Ez a tulajdonságuk teszi lehetıvé, hogy bizonyos helyzetekben mögöttes jelentése legyen a mondanivalónknak. A számítógépes nyelvek ezzel ellentétben formális nyelvek, minden utasítás egyértelmő jelentést hordoz. A nem formális nyelvek hátránya, hogy félreérthetıek. Azokat a hibákat, amelyek a jelentés félreértésébıl vagy meg nem értésébıl fakadnak, szemantikai zajnak nevezzük [27]. A szemantikai zaj legszemléletesebben a számítógéppel automatikusan, emberi segítség nélkül készített fordításokban jelenik meg, de ennek köszönhetı az is, hogy az elektronikus keresıeszközök irreleváns tételeket is megjelenítenek a találati listában, ahogy az is, hogy keresı-kifejezéseket kell használnunk ezekben a rendszerekben, mert az emberi nyelven megfogalmazott kérdéseket nem képesek értelmezni. A szemantikai zaj az emberi kommunikációban is folyamatosan jelen van. Az üzenet jelentésének megértése nem csak az üzenet megfogalmazásától függ, hanem függ a pillanatnyi körülményektıl, a kommunikáló felek elızetes ismereteitıl és gondolkodásmódjától. Ha ezeket a tényezıket egységesíteni tudjuk, ezzel növelhetjük az emberek közti üzenetváltások hatékonyságát: ha egy csoporton belül mindenki ugyanazzal a kiinduló ismeretanyaggal rendelkezik, és a többiekhez hasonlóan gondolkodik, akkor a csoport tagjai sokkal jobban megértik egymást, mintha ezek a feltételek nem teljesülnének. Ha a kommunikációs helyzetek is egységesek, az tovább javítja az üzenet megértését. Az emberi társadalomban ezek a feltételek teljesülnek. Az emberiség minden generációjának tagjai ugyanazokat az alapismereteket és ugyanazt a gondolkodási módot sajátítják el az iskolában, ugyanazokba a kommunikációs helyzetekbe kerülnek. Ennek kö- 7

9 szönhetı, hogy az emberiség egyes egyedei által megszerzett tudás át tudott adódni az emberiség más tagjainak, és így globális jelenséggé tudott válni. 1.3 Az ismeretszerzés és feldolgozás Az életben maradáshoz minden állat számára fontos, hogy a körülötte létezı világ jelenségeit legalábbis azokat, amelyek fontosak a számára megismerje, és valamilyen módon leképezze az agyában [27]. A megismerés az az értelmi folyamat, amelyben a szemlélettıl az elvont gondolkodásig haladva és fogalmainkat a gyakorlat próbájának alávetve, képet alkotunk a tudatunktól függetlenül létezı valóságról [1]. Az ember más állatokkal ellentétben tudatosan törekszik a világ megismerésére. A világról győjtött megszerzett információinkat nem tartjuk meg magunknak: átadjuk egymásnak, könyvekbe, adattárakba győjtjük. Ennek köszönhetıen rohamosan nı az emberiség egészének rendelkezésére álló tudásmennyiség. Ez képezi az emberiség kultúrájának alapját. Ez azonban nem egyenértékő az egyén személyesen megszerzett ismereteivel. A könyvek mindenki számára hozzáférhetıvé teszik az információkat, ezáltal lehetıvé téve az egyén számára az ismeretek megszerzését és feldolgozását. A megismerési folyamat eredményeként az idegrendszerben létrejövı tartós és kevésbé tartós képzıdmények együttesét tudásnak nevezzük [19]. A megismerési folyamat minden ember egyéni tevékenysége, így az ennek eredményeként létrejövı tudás is az egyén sajátja. Lewis Perelman az adat, az információ és a tudás kapcsolatát egy étlaphoz hasonlítja: az étlapon lévı szimbólumok az adatok, az étterem kínálatának megértése az információ, a tudás pedig maga az étkezés. Nem a tintát szoktuk lenyalogatni, és nem is az étlapot esszük meg. [4] De hogyan történik a tudás győjtése? A kognitív pszichológia szerint háromféle megismerés lehetséges: hólabda típusú, amikor a tudás minden irányban egyenletesen gyarapodik; mozaik típusú, amikor a tudás 8

10 hiányzó darabjait mozaikhoz hasonlóan pótoljuk ki; végül relációs összefüggések feltárása, amikor tudásunk nagyobb egységei között ismerünk fel összefüggéseket. [14] Drótos László [27] az alábbi kétféle elméletet ismerteti. Az egyik elmélet szerint az ismeretszerzés tulajdonképpen az információk győjtését és a köztük lévı kapcsolat felismerését jelenti. A folyamat szakaszait szemlélve azt mondhatjuk, hogy a megfigyelésektıl hipotézisek felállításán és elméletek kidolgozásán át jutunk el a tudás megszerzéséig. Az elsı lépés a jelenségek véletlen észlelése. Az újabb észlelések után figyelünk fel a jelenségek ismétlıdésére és hasonlóságukra. A következı lépésben megpróbáljuk a jelenséget szándékosan kiváltani. Kísérletezünk, újra és újra elıidézzük a jelenséget. Ez a megfigyelés szakasza. A megfigyelések tapasztalatai alapján megpróbáljuk megmagyarázni a jelenséget, feltérképezzük az ok-okozati viszonyokat, véleményt alkotunk a jelenségrıl. Többféle vélemény ütköztetése után pontosan meghatározzuk a jelenséget, osztályozzuk, általánosítunk belıle. Ez az elmélet kialakításának szakasza. Amikor a kidolgozott elméleteket tudatosan feldolgozzuk, és képessé válunk a felhasználásukra, kialakul a tudás. A másik elképzelés szerint ahhoz, hogy az adatokból kinyerhessük az információkat, tudnunk, de legalábbis sejtenünk kell, hogy mit is keresünk, mert az elme eszmékben gondolkodik és nem információkban. Minden információ csak válasz egy kérdésre, amelyet elızetesen fogalmazunk meg. Ennek az elméletnek a helyességét támasztja alá az a tény, hogy különbözı világnézető emberek más-más következtetéseket vonnak le ugyanazokból az információkból. Gondolkodásról akkor beszélhetünk, ha meglévı ismereteink és tapasztalataink valamilyen kérdést, problémát vetnek fel a számunkra, és erıfeszítést teszünk ennek megválaszolására, megoldására [13]. A megszerzett információk csupán példaként szolgálnak, az elméletek illusztrálására valók. A kedvezı példák fokozatos általánosítása révén jutunk el a probléma megoldásához. A problémamegoldás során szerzett tudást vagyis a kidolgozott algoritmust felhasználva bármikor újra eljuthatunk a probléma vagy egy másik, hasonló probléma megoldásáig. 9

11 A túl sok vagy túl kevés információ egyaránt rossz következtetésekhez vezet. Ezt könynyő belátni. Ha valamirıl nem rendelkezünk elegendı információval, nem ismerjük a probléma minden részletét, nehezebben tudunk helyes döntést hozni. Ugyanígy, ha ismereteink túlságosan specifikusak, nem tudjuk egy másik, hasonló helyzetben alkalmazni azokat. Az igazságot valójában e két elmélet között kell keresni. Ezt teszi a kognitív sémák elve, amely hierarchikusan szervezıdı gondolkodási sablonokat feltételez. Az újonnan megismert információk ezeket a sablonokat vagy megerısítik, vagy átszervezik, vagy elvetik. Ez az elmélet is azt tartja, hogy csak azt vesszük észre a világból, aminek a megértését a gondolkodási sémáink lehetıvé teszik. A tudás nem más, mint ezeknek a kognitív sémáknak az összessége. [27] A megismerés során számos hibalehetıség, csapda leselkedik ránk. Elıfordulhat, hogy az információ elveszti érvényességét, mire megszerezzük a hozzá tartozó tudást. Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azokat a tényezıket, amelyek nem illenek az elızetesen kialakított egységes nézeteink közé. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy nem megfelelı mélységő, nem eléggé hiteles információkat győjtünk, vagy a tetszetıs, frappáns elméleteket részesítjük elınyben. 1.4 Az internetes információkeresés lehetıségei Az elektronikus információkereséshez számos eszköz áll a rendelkezésünkre. Ezek segítségével többféle forrásból származó információk között kereshetünk. Ugyanakkor vannak közöttük olyanok is, amelyek egymás alternatíváinak tekinthetık. Az ezek közötti választás saját döntésünk eredménye. A döntést befolyásolhatják a keresıeszköz nyújtotta kiegészítı szolgáltatások, a használhatósága és a fellelt információk minısége, mennyisége. Az információk forrása és mőködési elv alapján a következı elektronikus keresıeszközöket különböztethetjük meg: Online adatbázisok Bibliográfiai és szakirodalmi győjtemények Könyvtári katalógusok 10

12 Elektronikus könyvtárak Nyílt internetes keresık Indexelı szolgáltatások Katalógusok és linkgyőjtemények Metakeresık Online adatbázisok Az interneten számos olyan adatbázis érhetı el, amelyekben tudományos publikációk, irodalmi alkotások, szakkönyvek adatai között kereshetünk. Mőködési elvük alapján ezek közé sorolhatjuk az online telefonkönyveket, címjegyzékeket, menetrendi szolgáltatásokat és más adatbázisokat is. Ezek a rendszerek a bennük tárolt információk jellegét tekintve nagymértékben különböznek egymástól, ezért az elkészített oktatóprogramban is külön fejezetekben foglalkozom velük. Az online adatbázisok közös jellemzıje, hogy tartalmuk kívül esik az internetnek a webes keresık által feltérképezhetı tartományán, ezért ezeket az adatbázisokat láthatatlan webnek is nevezik. Ez azt jelenti, hogy ezekben az adatbázisokban csak a speciálisan hozzájuk készített keresıfelület segítségével kutathatunk. Az online adatbázisok tipikus példái a különféle bibliográfiai adatbázisok és teljes szöveges szakirodalmi győjtemények. Ezek az adatbázisok általában csak egy-egy tudományterület irodalmát győjtik. Szakkönyvek bibliográfiai adatai, rövid leírásai és tudományos folyóiratok cikkei, kutatási jelentések, disszertációk és más tudományos publikációk találhatók bennük. Az adatbázisok célja, hogy a tudományterületük irodalmának teljes körő és minél naprakészebb katalógusával rendelkezzenek [27]. Az ilyen adatbázisok tartalmát tudományos igényességgel győjtik és kategorizálják. A hozzájuk készített keresıfelületek segítségével meghatározott rekordszerkezető dokumentumtételek katalóguscédulák között kereshetünk. Ezek az adatbázisok igen nagy értéket képviselnek, így használatukért általában fizetni kell. 11

13 Az online adatbázisok egy speciális fajtája az elektronikus könyvtári katalógus. Ezekben a rendszerekben nem elektronikus dokumentumok között kereshetünk, hanem könyvtárak győjteményében. A magyarországi könyvtárak már az 1970-es évek óta készítenek elektronikus katalógusokat. Ezek célja eredetileg a könyvtári dolgozók munkájának megkönnyítése volt, mivel segítségükkel lényegesen gyorsabban és hatékonyabban kereshetünk a könyvtár állományában, mint a hagyományos kártyás katalógusokkal. Késıbb azonban az olvasók számára is hozzáférhetıvé váltak, és gyorsan népszerőek lettek. Mára szinte teljesen kiszorították a hagyományos katalógusokat, a könyvtárak az elektronikus katalógusok használatát ajánlják az olvasóknak. A könyvtárosok és az olvasók ugyanazt az adatbázist használhatják, így abban megtalálhatók mind a könyvtárosok munkáját segítı, mind az olvasók igényeit kielégítı adatbázismezık. Az adatbázisok nem a dokumentumok teljes szövegét, hanem másodlagos információkat hordozó dokumentumtételeket tartalmaznak, az elsıdleges dokumentumok fı ismérvei alapján kereshetünk bennük. Az elektronikus vagy digitális könyvtárakban való keresés átmenetet képez a nyílt és a láthatatlan weben való keresés között. Ezek az adatbázisok a láthatatlan web adatbázisaival mutatnak hasonlóságot, a webes keresıeszközök mégis belelátnak ezekbe az adatbázisokba, és kereshetıvé teszik azokat. Elektronikus könyvtárakban lehetıségünk van másodlagos dokumentumtételek közötti keresésre a hagyományos könyvtári katalógusokhoz hasonló adatbázisban, de a hagyományos könyvtárakkal ellentétben itt a dokumentumok teljes szövegében is kereshetünk. Az elektronikus könyvtárak sokféle irodalmi alkotást, köztük szépirodalmi mőveket is győjtenek. Céljuk nem az, hogy egy tudományág irodalmának naprakész győjteményével rendelkezzenek, hanem az, hogy az arra érdemes irodalmi alkotásokat hozzáférhetıvé tegyék a nyilvánosság és megırizzék az utókor számára [29] A nyílt internet keresıi A nyílt internetes keresık közös tulajdonsága, hogy mind az interneten megtalálható weblapok keresését teszik lehetıvé. Az online adatbázisokkal ellentétben tehát nem 12

14 egy-egy zárt rendszerben kereshetünk a segítségükkel, hanem az internet napról napra változó információhalmazában. Míg az online adatbázisokban csak egyetlen keresı, a saját keresıjük segítségével kutathatunk, addig az internetes kereséshez számos keresıszolgáltatás áll rendelkezésünkre. Ezek elsısorban a szolgáltatott adatok minıségében és szolgáltatásaikban különböznek egymástól. Az internet olyan hatalmas, hogy minden weblapját számba venni lehetetlen, a keresık sem képesek rá. Valójában az interneten megtalálható információnak csak egy kis töredékét teszik kereshetıvé. Emiatt ezek a keresık más-más weblapokat ismernek, bár átfedés nyilvánvalóan van közöttük. Az internetes keresık célja, hogy a web minél nagyobb részét kereshetıvé tegyék a felhasználók számára. Felhasználóik általában nem tudományos információk után kutatnak, hanem a mindennapi élethez keresnek információkat. Az interneten megtalálható weblapok többsége nem is tudományos jellegő, ezek aránya valójában egyre kisebb (számuk ettıl függetlenül nı). Épp ezért az internetes keresık nem tudományos szempontok szerint győjtik és katalogizálják a weblapokat, inkább praktikusságra, gyorsaságra, egyszerő kezelhetıségre törekednek. A tudományos igényesség hiánya miatt az internetes keresık primitívnek tőnhetnek az online adatbázisok keresıi mellett. Ez azonban csak a látszat. Az internet mérete és folyamatos változása intelligens, gyors, automatikusan mőködı algoritmusokat igényel. Az interneten fellelhetı információk egy jelentıs részének a minısége erısen megkérdıjelezhetı. A keresıknek ezeket a weboldalakat lehetıség szerint ki kell szőrniük a találatok közül. A keresık belsı mőködése a felhasználók elıtt mindvégig rejtve marad, de biztosak lehetünk abban, hogy az internetes keresık mögött dolgozó keresırobotok napjaink legfejlettebb számítógépes programjai közé tartoznak. Az internetes keresık mőködési elvük alapján két fı csoportba sorolhatók, bár ma már egyre elterjedtebbek a hibrid megoldások, amelyek mindkét megoldást alkalmazzák. Kulcsszó alapján minden szöveg kereshetı, ami felkerül az internetre és a keresık számára is látható. Ez a weblapok mőszaki megvalósításának következménye. Az indexes, más néven kulcsszavas vagy szabadszavas keresık a weblapoknak pont ezt a tulajdonságát használják ki. A kulcsszavas keresık automatikusan kutatják fel a weboldalakat, 13

15 melyeket keresırobotjaik kielemeznek, majd a belılük kinyert adatokat egy hatalmas adatbázisban tárolják el. Az indexes keresık minıségét az határozza meg, hogy az irreleváns és nem megbízható weblapokat milyen hatékonysággal szőrik ki a találatok közül, valamint az, hogy a találatok mennyire naprakészek. A katalógusok vagy tematikus keresık címszavak alapján sorolják kategóriákba és alkategóriákba a webes tartalmat. Ez a módszer hasonló a könyvtári katalógusok rendszeréhez. Használatukat az korlátozza, hogy csak a katalógus által felkínált tárgyszavak listájában kereshetünk. A tematikus keresık adatbázisát manuálisan szerkesztik. A weblapokat emberek győjtik, csoportosítják és helyezik el a kategóriák hierarchikus rendszerében. Adatbázisuk kisebb, de áttekinthetıbb a kulcsszavas keresıkénél. A katalógusban csak olyan weblapokat helyeznek el, amely megfelel bizonyos keresınként eltérı minıségi elvárásoknak. Ez egyfajta garanciát jelent a találatok minıségére. Létezik az internetes keresıknek egy harmadik fajtája is. A metakeresık olyan keresıszolgáltatások, amelyek egyszerre több indexes vagy katalógusos keresı adatbázisában keresnek, és a találati listákat e keresık találataiból állítja össze. A találatokat saját szempontok szerint rangsorolják, egységes formátumban és az egyezı tételeket kiszőrve jelenítik meg a felhasználónak. A metakeresık használatával tehát ugyanazt az eredmény érhetjük el, mintha az egyes keresıkben külön-külön végrehajtottuk volna ugyanazt a keresést, és a kapott találatokat közös listába győjtöttük volna. Könnyen belátható, hogy egy metakeresı segítségével rengeteg idıt takaríthatunk meg. A metakeresık további elınye, hogy sokkal nagyobb biztonsággal tudják eldönteni egy dokumentumról, hogy releváns-e, mint a különálló keresık, mert míg azok csak saját adataikra támaszkodhatnak, a metakeresık ezeket az adatokat összegyőjtik a többi keresıtıl, így összességében látják azokat. A metakeresık figyelembe veszik a többi keresıtıl kapott relevancia értékeket is, ezáltal olyan relevancia értékeket kapunk tılük, amelyek többféle szempontrendszer és többféle algoritmus alapján lettek megállapítva. A metakeresık óriási hátránya, hogy a keresı-kifejezést olyan formában kell nekik megadni, ami kevés módosítással továbbítható a használt keresıszolgáltatásokhoz. Ez 14

16 azt jelenti, hogy az egyes keresık speciális képességeit a metakeresıkkel nem tudjuk kihasználni. Valószínőleg ez a legfıbb oka annak, hogy a metakeresık használata nem terjedt el a felhasználók körében. 1.5 Keresési módszerek, stratégiák Bár a keresıeszközök segítségével különbözı információforrásokban kereshetünk és szolgáltatásaik is különbözıek, az információkeresés mikéntje azonos alapelvekre épül. Keresési módszerek és stratégiák fogalmát az egyes szakirodalmi források más-más értelemben használják. A jelen dolgozat részeként elkészített, és a dolgozat harmadik fejezetében ismertetett oktatóprogramban a laikusok számára könnyebben emészthetı jelentésére helyeztem a hangsúlyt, és keresési tippek, tanácsok értelemben használtam, illetve nem választottam el élesen a keresıprofil szerkesztésétıl. Itt inkább a keresés végrehajtásának módja -ként tekintek rá. Stephen P. Harter, Charles Meadow és Richard Hartley nyomán Ungváry Rudolf és Vajda Erik hétféle keresési stratégiát különböztetnek meg [25]. Egyszerő gyorskeresést használunk akkor, amikor az adatbázis tartalmára vonatkozóan szeretnénk információt győjteni, hogy ezáltal a végleges, részletes keresıprofilt pontosabbá, az adatbázishoz illeszkedıbbé tegyük. Ha az ily módon győjtött információkat pontosabbá szeretnénk tenni, az egyszerő gyorskeresést elvégezhetjük több adatbázisban is. Ezáltal olyan jellemzıket tudhatunk meg, amelyeket egyetlen adatbázisból nehezebben szőrhettünk volna ki. Ez a többszörös egyszerő gyorskeresés stratégiája. A fogalmi építıkockák módszere alatt az olyan stratégiát értjük, amikor a kereséshez felhasznált keresıszavakat nem egyenesen a keresıkérdésbıl emeljük ki, hanem összegyőjtjük ezek szinonimáit is, mintegy építıkockákat alkotunk a hasonló jelentéső fogalmakból, és ezekbıl az építıkockákból hozzuk létre a keresıképet. A keresıszavak egymás utáni leválasztásának módszeréhez akkor folyamodhatunk, ha úgy ítéljük, hogy az összes keresıszó felhasználása esetén túl kevés találatot kapunk. Ilyenkor vagy a kevésbé fontos keresıfogalmakat hagyjuk el a keresıprofilból mindaddig, míg kielégítı mennyiségő találathoz jutunk, vagy a legtöbb találatot eredményezı keresıszóval kezdve a keresést addig bıvítjük a keresıprofilt a többi keresıszóval, míg el nem jutunk a kívánt találati halmazhoz. Ha a keresıszavak között nem tudunk fontos- 15

17 ság szerinti sorrendet megállapítani (mind egyformán fontos), a páronkénti leválogatás módszerével élhetünk. Ekkor páronként végezzük a keresést az összes keresıszóval. A találati halmazt a páronkénti keresések különálló eredményei képezik. Hólabdakeresés alkalmazásakor nem a már meglévı keresıszavak elhagyásával vagy párosításával jutunk el a kívánt találatokhoz, ellenkezıleg, a meglévı kevés keresıszó segítségével újabbakat keresünk, hogy ezzel bıvíthessük a találati halmazt. A hólabdakereséshez hasonló a relevancia-visszacsatolás, amikor a meglévı keresıszavaink elegendı találatot eredményeznek ugyan, de az ezek között található legrelevánsabb találatok jellemzıi alapján bıvítjük keresıszavaink számát, így pontosítva a keresést. 16

18 2 Az információkeresés elsajátításának hatékony, újszerő módja az oktatásban 2.1 Az információrobbanások, az információs társadalom kialakulása Az emberiség túllépve az állatokra ma is jellemzı kommunikációs formákon történelme során egyre magasabb szintre fejlesztette saját kommunikációs lehetıségeit. Ez alatt az idı alatt ötször következett be olyan fordulat, amely alapjaiban változtatta meg az emberiség információhoz való viszonyát [27]. Az elsı a beszéd forradalma, amely lehetıvé tette az ember számára a világról szerzett ismereteinek átadását. Lehetıvé vált az információ továbbítása. A második az írás forradalma, amely függetlenné tette az információtárolást az emberi emlékezettıl. Lehetıvé vált az információ tárolása, sikerült áthidalni az idı jelentette akadályt. A harmadik a könyvnyomtatás forradalma, amely az információk tömeges elterjesztését tette lehetıvé. Lehetıvé vált az információ reprodukálása, az információ kilépett a szők társadalmi csoportok körébıl, globálissá vált. A negyedik a távközlés forradalma, amely során a telekommunikációs hálózatok világméretővé váltak, hatalmas távolságok hidalhatók egyetlen pillanat alatt. Megszőnt a távolság jelentette akadály. Az ötödik információrobbanás mely napjainkig tart a számítástechnika forradalma, amely során az információ tárolásának, továbbításának és feldolgozásának merıben új lehetıségei tárultak fel. Megkezdıdött az információs társadalom kialakulása. Az informatika és azon belül különösen az internet kialakulása és fejlıdése az emberiség történelmében példa nélküli sebességgel megy végbe, akár a térhódítását, akár a benne rejlı lehetıségek növekedését tekintjük. Ez hatással van életünk minden területére, az oktatást is beleértve. 17

19 A huszadik század elején még senki nem gondolta volna, hogy néhány évtized alatt mekkora változáson megy keresztül az emberi társadalom. Az információs társadalom kialakulása és fejlıdése olyan gyors ütemő, hogy mi magunk is megfigyelhetjük a környezetünkben végbemenı változásokat. Minden történelmi kornak van egy állandó jelzıje: a hit korszaka, a józan ész kora, a felfedezések kora, az ipari forradalom kora, stb. Korunkat joggal nevezhetjük az információ korának. [27] A hatvanas évek elején már észrevehetıek voltak a változások. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ipar folyamatosan veszít jelentıségébıl. A mőszaki, vezetıi és adminisztrációs dolgozók száma meghaladta a fizikai dolgozókét az USA-ban. Daniel Bell posztindusztriális társadalomnak nevezte el a jövı társadalmát, ahol a szolgáltatás lesz a vezetı gazdasági ág. Ez a nézet egészen a közelmúltig, évvel ezelıttig tartotta magát, de már tudjuk, hogy a jóslat csak részben vált be. 2.2 Az információs és kommunikációs technikák hatása az oktatásra Az új technológiák lehetıvé teszik az ismeretek gyorsabb elıállítását és terjesztését. Becslések szerint az ismeretek mennyisége exponenciálisan nı. Soha nem volt ilyen mértékő az eszközök, ismeretek elavulttá, túlhaladottá válása. Mindez szükségessé teszi a megszerzett ismeretek rendszeres felújítását. Ugyanakkor számolni kell az információéhség jelenségével is, mert csak az új információk birtokában lehet jól, gyorsan, idıben dönteni, cselekedni [11]. A tanulókat fel kell készíteni az információs társadalom támasztotta kihívásokra. Nélkülözhetetlenné, létkérdéssé vált a folyamatos, egész életen át tartó tanulás. Ez fokozottan szükségszerővé teszi a tanulás iránti pozitív beállítódás elsajátítását. Ugyancsak fontos, hogy saját tanulásunkat önállóan tudjuk megtervezni, végrehajtani és ellenırizni. Az ehhez szükséges képességek megszerzéséhez az iskolának segítséget kell nyújtania. [8, 23] Az élethosszig tartó tanulás megvalósításához meg kell teremteni a lehetıséget az iskolán kívüli tanuláshoz. Ennek legkézenfekvıbb módja a web alapú elektronikus taneszközök használata. 18

20 Brückner Huba 1978-as munkájában abbéli reményét fejezte ki, hogy a számítógépek, amelyek részben az információrobbanás okozói, oktatóeszközként fognak hozzájárulni a megváltozott feltételekhez való jobb alkalmazkodáshoz [2]. Ma már tudjuk, hogy az informatika valóban egyre nagyobb szerepet kap az oktatásban. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy csak a 21. században kezd akkora jelentıségővé válni, mint az üzleti életben, a médiában vagy a szórakoztatóiparban. A számítógép nem csodaszer, amely önmagától megoldja a problémákat, önmagában nem garantálja sikeres alkalmazhatóságát az oktatásban. De ha jól alkalmazzák, ez az intelligens eszköz idıvel éppúgy forradalmasítani fogja az oktatást, ahogy megtette azt a gazdasággal is. Ha megteremtik hozzá az alkotó tanulási környezetet, ha segítségével a tanulók és a tanárok valami hasznosat tehetnek, akkor a gép, mint segédeszköz új gondolatokat ébreszt, és alkotásra ösztönzi az elıtte ülıt. Ehhez azonban az kell, hogy a hangsúly a technológia felıl a tartalom és az emberek felé tolódjon el. [12, 17] Az új eszközök tanulási szokásokra gyakorolt hatása elıször a felsıoktatás területén volt megfigyelhetı, de mára a középiskolai oktatásban is megjelent. Az informatika és az internet használata mind mennyiségileg, mind minıségileg folyamatosan gyarapszik az iskolában. Az útján történı kommunikáció az oktatók és a diákok, illetve a tanulócsoportok tagjai között lassan mindennapos rutinná válik. Az újfajta kommunikációs eljárások alkalmazása azonban szükségszerően azzal a hátránnyal jár, hogy háttérbe szorítja az emberek személyes, szóbeli kommunikációját. Az informatikai eszközök fejlıdése néhány feltételezéssel ellentétben (például [12]) várhatóan nem csökkenti, hanem csupán módosítja a tanár szerepét az oktatási folyamatban. Ezek a változások még nem körvonalazódtak tejesen, az azonban biztos, hogy az IKT olyan lehetıségeket teremt a tanár számára, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mindenképpen érdemes kihasználni. A hagyományos iskolai szerepek megváltoznak: a tanár többé nem tekinthetı a tudás egyedüli letéteményesének, akinek az a feladata, hogy átadja a tudását, hanem egyfajta kollektív tudás részesévé válik, s ennek megszervezésével a változások élére kell állnia [16]. A tanár legfıbb feladata a frontális információközvetítı tevékenység helyett a tanulási környezet tervezése lesz. Ez a tanár-diák kapcsolat megváltozását, jelentıségének növekedését hozza magával. Ebben az új szerepben a tanár motiválja, segíti a diákokat. 19