10. évfolyam szám. A tartalomból. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos lapja STUDIUM COLLOQUIUM FORUM AD HOC

Átírás

1 A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos lapja STUDIUM A tartalomból ÁDÁM ANTAL: A közjogi szerzõdésekrõl BÉDI IMRE: A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézetrõl BENKE JÓZSEF: A reményvétel iskolapéldái a római jogban JAKAB ANDRÁS: A közigazgatás helye a magyar államszervezetben SZALAYNÉ SÁNDOR ERZSÉBET: A jogorvoslat duális rendszere az Európai Unióban TILK PÉTER: A hivatalos iratok kézbesítésének néhány alkotmányossági problémája VERESS EMÕD: Az alkotmánymódosítás céljai és eredményei Romániában ANDRIJA ZDRAVCEVIC DANIJELA RUPCIC: Nasciturus im Römischen Recht COLLOQUIUM FENYVESI CSABA: Gondolatok a büntetõeljárás új alapelveirõl és mellékszereplõirõl JULESZ MÁTÉ: A reconsideration of civil environmental liability and insurance KAJTÁR EDIT: An Effective Model: Mediation Training in the U.S. KÁKAI LÁSZLÓ: Pártok és civil szervezetek szabályozási kérdései a helyi önkormányzatokban KECSKÉS LÁSZLÓ SOÓS TAMÁS: Az európai sportjog néhány problémájáról NAGY ÉVA: A magánjogi irányelvek átültetése és a kodifikáció Ausztriában SLÉDER JUDIT: A sértett jogállása a nyomozásban FORUM FILÓ ERIKA: 30 éves a jogi továbbképzés Pécsett ROMULUS GIDRO VERONICA REBREANU: Legal Clinical Education A Practical Teaching Method for Students in Law PETER GILLES: A polgári eljárásjog oktatása a 21. század elején ÓRIÁS NÁNDOR: Emlékeim töredékei IV. SOMFAI BALÁZS: A beteg gyermek jogai 10. évfolyam szám AD HOC KAJTÁR ISTVÁN: Az osztrák kormányzat válságos idõkben PERES ZSUZSANNA: Néhány szóban az államalapítás millenniumi tanulmánykötetrõl THAN ALEXANDRA KATALIN: Vargha László professzorra emlékeztünk ZELNIK ISTVÁNNÉ: Dr. Szûcs Stefánia (1915 október október 25.)

2 2 J U R A a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos lapja szám HU-ISSN Felelõs kiadó: Dr. Petrétei József dékán A Szerkesztõbizottság Elnöke: Tagjai: Fõszerkesztõ: Szerkesztõ: Dr. Benedek Ferenc Dr. Chronowski Nóra, Dr. Kõhalmi László, Dr. Maczonkai Mihály, Dr. Szécsényi László Dr. Ádám Antal Dr. Bankó Zoltán Postacím: 7601 Pécs, Pf.: 450., tel.: 72/ /3226, fax: 72/ /3226 Kiadó: Dialóg Campus, Budapest Pécs A lap, valamint a benne szereplõ valamennyi cikk szerzõi jogilag védett, ezeknek a szerzõi jogi törvény keretein kívül történõ bármilyen felhasználása jogellenes és büntetendõ. Fénymásolatok személyes használatra készíthetõk az egyes tanulmányokról vagy azok részleteirõl. Üzletszerûen készített, illetve felhasznált másolatok díjkötelesek. A megjelentetésre szánt kéziratokat kérjük JURA 2003/2.

3 3 TARTALOM STUDIUM ÁDÁM ANTAL: A közjogi szerzõdésekrõl 5 BÉDI IMRE: A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézetrõl 18 BENKE JÓZSEF: A reményvétel iskolapéldái a római jogban 32 JAKAB ANDRÁS: A közigazgatás helye a magyar államszervezetben 39 SZALAYNÉ SÁNDOR ERZSÉBET: A jogorvoslat duális rendszere az Európai Unióban 48 TILK PÉTER: A hivatalos iratok kézbesítésének néhány alkotmányossági problémája 62 VERESS EMÕD: Az alkotmánymódosítás céljai és eredményei Romániában 79 ANDRIJA ZDRAVCEVIC DANIJELA RUPCIC: Nasciturus im Römischen Recht 94 COLLOQUIUM FENYVESI CSABA: Gondolatok a büntetõeljárás új alapelveirõl és mellékszereplõirõl 101 JULESZ MÁTÉ: A reconsideration of civil environmental liability and insurance 109 KAJTÁR EDIT: An Effective Model: Mediation Training in the U.S. 116 KÁKAI LÁSZLÓ: Pártok és civil szervezetek szabályozási kérdései a helyi önkormányzatokban 121 KECSKÉS LÁSZLÓ SOÓS TAMÁS: Az európai sportjog néhány problémájáról 132 NAGY ÉVA: A magánjogi irányelvek átültetése és a kodifikáció Ausztriában 138 SLÉDER JUDIT: A sértett jogállása a nyomozásban 143 FORUM FILÓ ERIKA: 30 éves a jogi továbbképzés Pécsett 153 ROMULUS GIDRO VERONICA REBREANU: Legal Clinical Education A Practical Teaching Method for Students in Law 161 PETER GILLES: A polgári eljárásjog oktatása a 21. század elején 164 ÓRIÁS NÁNDOR: Emlékeim töredékei IV. 169 SOMFAI BALÁZS: A beteg gyermek jogai 180 AD HOC KAJTÁR ISTVÁN: Az osztrák kormányzat válságos idõkben 183 PERES ZSUZSANNA: Néhány szóban az államalapítás millenniumi tanulmánykötetrõl 185 THAN ALEXANDRA KATALIN: Vargha László professzorra emlékeztünk 189 ZELNIK ISTVÁNNÉ: Dr. Szûcs Stefánia (1915 október október 25.) 196 JURA 2003/2.

4 4 CONTENTS STUDIUM ANTAL ÁDÁM: On Public Law Contracts 5 IMRE BÉDI: On the Minority Institute of University of Pécs 18 JÓZSEF BENKE: Classical Examples of Purchase for Anticipation in Roman Law 32 ANDRÁS JAKAB: The Place of Public Administration in the Hungarian State Organization 39 ERZSÉBET SZALAYNÉ SÁNDOR: The Dual System of Remedies in European Union 48 PÉTER TILK: Some Constitutional Problems of the Delivery of Official Documents 62 EMÕD VERESS: The Aims and the Results of the Constitutional Changes in Roumania 79 ANDRIJA ZDRAVCEVIC DANIJELA RUPCIC: Nasciturus im Römischen Recht 94 COLLOQUIUM CSABA FENYVESI: Thoughts on the New Principles and on Additional Participants of the Criminal Procedure 101 MÁTÉ JULESZ: A reconsideration of civil environmental liability and insurance 109 EDIT KAJTÁR: An Effective Model: Mediation Training in the U.S. 116 LÁSZLÓ KÁKAI: Regulation Questions of Parties and Civil Organization in Local Governments 121 LÁSZLÓ KECSKÉS TAMÁS SOÓS: On Some Problems of European Sport Law 132 ÉVA NAGY: Implementation of Private Law Principles and the Codification in Austria 138 JUDIT SLÉDER: The Legal Status of the Offended During Investigation 143 FORUM ERIKA FILÓ: 30 Years Old the Legal Post-Instruction at Pécs 153 ROMULUS GIDRO VERONICA REBREANU: Legal Clinical Education A Practical Teaching Method for Students in Law 161 PETER GILLES: Teaching of Civil Procedure at the Beginning of 21st Century 164 NÁNDOR ÓRIÁS: Fragments of My Memoirs IV 169 BALÁZS SOMFAI: Rights of Sick Child 180 AD HOC ISTVÁN KAJTÁR: Austrian Government in Ages of Crisis 183 ZSUZSANNA PERES: Some Words on a Treatise-Book on the Millennium of the Foundation of State 185 ALEXANDRA KATALIN THAN: Remembering Professor László Vargha 189 ISTVÁNNÉ ZELNIK: Dr. Stefánia Szûcs (1915 October October 25) 196 JURA 2003/2.

5 Ádám Antal: A közjogi szerzõdések Magyarországon Ádám Antal professor emeritus STUDIUM A közjogi szerzõdésekrõl I. Bevezetõ megjegyzések 1. Az alkotmányos jogállam jellemzõi között egyik feltûnõ jelenség a szerzõdésesedés, a kontraktualizáció. Ez a folyamat szorosan összefügg a globalizációt segítõ nemzetközi és szupranacionális szerzõdések számának és szerepének növekedésével, valamint a közjog és a magánjog tartalmának, intézményeinek és eszközrendszerének kölcsönös közeledésével és gyakori összefonódásával. A közhatalom gyakorlásának rendjét szabályozó alkotmányi és törvényi rendelkezések gyakran teszik lehetõvé vagy kifejezetten kötelezõvé magánjogi eszközök és megoldások igénybevételét. A polgári jogi kódexekben pedig gyarapodnak a markáns állami beavatkozást lehetõvé tevõ elõírások. Szaporodnak a különbözõ elnevezésû és tárgyú polgári jogi szerzõdések. Észlelhetõ a szerzõdések tartalmának állami befolyásolása a pénzügyi jog, a munkajog, a családjog, a környezetvédelmi jog, az egészségvédelmi és betegjogok, valamint a sportjog területén is. Lehetõvé vált a megállapodások igénybevétele a büntetõeljárásban és a büntetés-végrehajtás körében is. A szerzõdések szerepének növekedését látványosan fejezi ki Magyarországon az a tény is, hogy a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) a szerzõdésekre vonatkozó általános rendelkezések után már 35 nevesített szerzõdésrõl tartalmaz speciális elõírásokat. A semmisségi és megtámadási feltételek szigorú és részletes meghatározása, bizonyos polgári jogi szerzõdések kötésének hatósági engedélyhez kötése vagy hatósági aktussal pótlása a közhatalom intenzív regulatív és egyéb beavatkozó szerepét teszi lehetõvé a magánszférában. A szerzõdésesedés markáns megnyilvánulása az itt vizsgálandó közjogi szerzõdések alakzatainak terjedése és szerepének fokozódása is A szerzõdésesedés jelzett folyamatát kiváltó, illetve megkönnyítõ okok és körülmények kimerítõ felsorolása az interdependenciák bonyolultsága folytán szinte lehetetlen. Közülük a fontosabbak szerintem a következõkben jelölhetõk meg. a/ Az alkotmányos jogállam demokratikus vívmányainak következtében rendkívül magasra emelkedett a szerzõdéskötésre jogosult szervezetek és személyek száma. A közhatalmat gyakorló állami, szupranacionális és nemzetközi szervek számának és nagyságának növekedése mellett látványosan gyarapszanak a pártpolitikai, az egyházi, az etnikai, az érdekképviseleti, a köztestületi (különösen a gazdasági és a szakmai kamarai), valamint a civil szervezetek is. Az együttmûködés, illetve egységesülés jegyében gyakran tömörülnek ezek a társadalmi jellegû nemzeti szervezetek nemzetközi szövetségekben. Találóan nevezik e folyamatokat egyes kutatók a közösségek, a társadalmak szervezetesedésének. A közösségek, a szervezetek, az intézetek, a természetes személyek öntudatának, érdekfelismerésének erõsödése, önállóságának bõvülése pedig megkönynyíti számukra, sõt serkenti is õket arra, hogy érdekeik védelmében, törekvéseik megvalósításában az alkudozás (bargaining) és a megállapodás jogi eszközét, a szerzõdést is igénybe vegyék. b/ Felismerést nyert az is, hogy a civil szférában, a közszférában, valamint e két terrénum alanyainak kapcsolataiban az érdekvédelemnek, az akarategyeztetésnek, a törekvések összehangolásának és az együttmûködésnek hathatós jogi eszközeként vehetõ igénybe a szerzõdés több ezer éves intézménye. A felek egyetértésén, megállapodásán nyugvó szerzõdés a pacta sunt servanda õsi elvét követve a legsúlyosabb kötelezõ erõvel rendelkezik, amelynek érvényesüléséhez állami garanciák kapcsolódnak. A szerzõdések tartalma a körülmények változásaihoz igazodva a felek egyetértésével könnyen módosítható, illetve meg is szüntethetõ. c/ Az említett körülmények kétségtelenül fontos szerepet töltenek be a kontraktualizációban. Ha azonban ezek mellett illetve ezek tekintetében figyelmünket nagyobb összefüggésekre, átfogóbb társadalmi folyamatokra is kiterjesztjük, a megállapodások, az egyezségek, a szerzõdések szaporodását elõidézõ más körülményeket is megjelölhetünk. Ehelyütt is hangsúlyozandónak tartom azt a tényt, hogy a jelenlegi és a jövõ nemzedékeket számos olyan súlyos veszély és károsodás fenyegeti, amelyekkel szemben elkülönülten sem az egyén, sem a közösségek, sem az állam nem képesek eredményesen fellépni. Az öszszehangolt, az egyeztetett közös fellépés sok esetben kikerülhetetlen korparancs. Gondoljunk a munkanélküliségre, a szegényedésre és a belõlük fakadó szociális feszültségekre, az egyre súlyosbodó természeti és mûszaki katasztrófákra, a tragikus közlekedési balesetekre, a szaporodó fertõzõ és gyógyíthatatlan emberi, állati és növényi betegségekre, a kábítószer-fogyasztásra és más addiktív, tehát szenvedélybetegségekre, a hagyományos és az újszerû bûnözés terjedésére, a megrázó terrorcselekményekre, egyes nagyha- 5

6 6 Ádám Antal: A közjogi szerzõdések Magyarországon talmak önkényes agresszióira, bizonyos szûnni nem akaró etnikai és vallásháborúkra és nem utolsósorban az erkölcsi kötelékek lazulásának megdöbbentõ megnyilvánulásaira. A figyelõ, megelõzõ, elhárító, helyreállító erõfeszítések tervszerû összehangolásában, az ésszerû kooperációk eszközrendszerében alapozó szerepre hivatottak az egyeztetések, a megállapodások, a szerzõdések. d/ Korszakunkat szerencsére nemcsak a súlyos veszélyek és ártalmak szaporodása jellemzi, hanem hatalmasra növekedtek az emberiség anyagi, szellemi, tudományos, mûvészeti, irodalmi, jogi, erkölcsi és egyéb vívmányai, vagyis az ember számára elõnyös, kellemes értékek. Az értékek és a veszélyek, az ártalmak, vagyis az értéktelenek nem csupán lineáris kapcsolatban fordulnak elõ, hanem hálódiagramos összefüggésben is megjelennek. A bonyolult interdependenciák arra késztetnek, hogy körültekintõen alakítsuk és alkalmazzuk a holisztikus értékszemléletet. A holisztikus értékszemlélet azt követeli meg tõlünk, hogy az emberi életminõség javítását és a fenntartható fejlõdés követelményét egyeztetve, megfelelõ arányban tartsuk tiszteletben a szellemi értékeket, az élõvilágot, a környezet természeti és emberalkotta összetevõit, a demokratikus jogokat és elveket, a jogbiztonságot, a közbiztonságot, a közrendet, a nemzetbiztonságot, az egyéni és közegészség értékeit, valamint az egyéni és a közerkölcs jelentõs elvárásait. E követelmények teljesítése végsõsorban azt célozza, hogy ne romboljuk le, hanem óvjuk meg, sõt gyarapítsuk a jelenlegi és a következõ nemzedékek életfeltéte leit, a szociális feszültségek enyhítése érekében bõvítsük a hátrányos helyzetûek esélyeit, mindezek révén szilárdítsuk a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót, valamint a polgárok közötti toleranciát és szolidaritást. Az életminõség alakításában meghatározó szerepet az emberi minõség szellemi, erkölcsi, pszichikai és szomatikus elemeinek fejlesztése és megfelelõ színvonala töltheti be. A prioritás tárgyai és arányai a felsorolt összetevõk között természetesen a körülmények folytonos alakulásához igazodva változhatnak. Életvitelünk lehetõségeinek bõvülése és az újszerû veszélyek felmerülése következtében új értékek keletkezhetnek, egyes értékek pedig idõszerûtlenné válnak, vagy teljesen eltûnnek. A színvonalas, tartalmas és eredményes emberi lét az egyéni és közösségi értékrendszer állandó gondozását, valamint értékszemléletünk rendszeres ápolását és fejlesztését igényli. Mindehhez az ismeretek folytonos bõvítésére, testi és lelki egészségünk megõrzésére, szellemi nyitottságra, érzékeny és felelõs lelkiismeretre, valamint célirányos, termékeny, törvényes és erkölcsös aktivitásra van szükség. Ezeknek az összefüggéseknek ismeretében kell megítélnünk, alakítanunk és alkalmaznunk azokat a nemzetközi, szupranacionális és nemzeti jogi normákat, amelyek gyakran meghökkentõ tartalommal és részletességgel határozzák meg a követendõ célokat, a tilalmakat, feladatainkat és kötelességeinket. E szabályokban meghatározott törekvések szolgálatában a folyton tökéletesedõ mûszaki, informatikai eszközök igénybevételén kívül a szervezetek mûködésének eredményességét is hatékonyan növelheti a tisztességes versengés és a partnerekkel kötött együttmûködési megállapodás. A verseny, a koordináció és kooperáció egyre jelentõsebb serkentõ, szabályozó eszközeként vehetõk igénybe a nemzeti, az EU-s és az egyéb pályázatok. Az igényes pályázat azért válhat a tudomány, a gazdaság, a kultúra, a szociális ellátás, az egészség, a környezet és a közbiztonság védelmének hatékony eszközévé, mert megfelelõ alkalmazás esetén egyszerre teszi lehetõvé az önkéntességet, az érdekeltséget, a célok, az eszközök a végrehajtás nyilvánosságát és ellenõrizhetõségét, valamint a visszaélések megelõzését, leleplezését és kiküszöbölését. A megalapozott célokat szolgáló pályázatok az ösztönzés, az érdekegyeztetés és a kölcsönösen elõnyös megállapodások jól bevált, sajátos formái. A pályázat elnyerése a pályázati felhívásban megjelölt tárgytól függõen egyaránt vezethet munkajogi, polgári jogi, közjogi vagy más, illetve vegyes természetû szerzõdések megkötéséhez. II. A közjogi szerzõdések általános jellemzõi A közjogi szerzõdések és azok körében különösen a közigazgatási szerzõdések szabályozása, alkalmazása és tudományos vizsgálata Franciaországban, Németországban, Svájcban és bizonyos keretben Angliában hosszabb történelmi múltra tekint vissza. Ezekben az országokban a közjogi szerzõdésekre vonatkozó judikatúra és szakirodalom gazdag dogmatikát dolgozott ki. Hosszabb idõn keresztül újszerû, színes rendszere érvényesült az ún. önigazgatási szerzõdéseknek a volt Jugoszláviában. Valószínûsítjük, hogy ezek bizonyos tapasztalatai a jugoszláv utódállamokban végbement illetve jelenleg folyó demokratikus átalakulás után is figyelmet érdemelnek. Ezek részbeni ismeretében, különösen pedig a magyar szakirodalom, jogi szabályozás és gyakorlat hasznosításával a közjogi szerzõdések általános vonásait a következõkben összegezem. 1/ A közjogi szerzõdések alanyait, tárgyköreit, tartalmát, megkötésének eljárását és formáit, a felek

7 Ádám Antal: A közjogi szerzõdések Magyarországon jogait, kötelességeit, e szerzõdések alkotmányossági és törvényességi garanciáit, a belõlük fakadó jogviták feloldásának módozatait közjogi (alkotmányjogi, közigazgatási jogi, pénzügyi jogi stb.) rendelkezések határozzák meg. Nem kizárt, sõt elég gyakori, hogy a közjogi szabályozás szubszidiárius jelleggel lehetõvé teszi egyéb jogágazati, fõleg polgári jogi és munkajogi rendelkezések alkalmazását is. 2/ A közjogi szerzõdések közjogi (alkotmányjogi, közigazgatási jogi, pénzügyi jogi stb.) viszonyt keletkeztetnek és ennek keretében érvényesülnek. 3/ A közjogi szerzõdések kiemelkedõ sajátossága, hogy szinte kivétel nélkül közcél, közérdek szolgálatára, közfeladat ellátására, közszolgáltatás teljesítésére irányulnak. 4/ A közjogi szerzõdés legalább egyik alanya közhatalmi (állami, helyi vagy területi önkormányzati) szerv. Rögtön megjegyzem, hogy ez az általános megállapítás néhány kiegészítésre illetve kiigazításra szorul. Lehetséges ugyanis, hogy a szerzõdés mindkét, illetve többoldalú közjogi szerzõdés esetén mindegyik pozíciójában közhatalmi szerv foglal helyet. Az egyre gazdagodó gyakorlat szerint az is elõfordul, hogy azonos fokozatú (pl. két minisztérium, két helyi önkormányzat), vagy különbözõ fokozatú, sõt esetleg kifejezetten alá-, fölérendeltségi viszonyban álló közhatalmi szervek kötnek egymással közjogi szerzõdést. Az sem kizárt, hogy közjogi szerzõdés kötésére elsõdlegesen nem közhatalmi szervek pl. gazdasági vagy szakmai kamarák, civil szervezetek, továbbá állami, egyházi illetve magánintézetek kapjanak törvényi felhatalmazást. 5/ Bizonyos közjogi szerzõdések esetében a közcél, a közérdek szolgálatában vagy a közszolgáltatás biztosítása érdekében a közhatalmi partner néhány többletjogosítvánnyal (pl. a végrehajtás ellenõrzése, a szerzõdés egyoldalú módosítása, felmondása, más szankció alkalmazása stb.) rendelkezik. 6/ A közjogi szerzõdések további lényeges vonása, hogy igénybevételük felett rendszeres törvényességi (esetleg alkotmányossági) felügyelet érvényesül. A közjogi szerzõdések teljesítésével összefüggõ jogviták elbírálására általában biztosított a közigazgatási hatósági és a közigazgatási bírósági, esetleg rendes bírósági jogorvoslat. Már itt megjegyzem, hogy a magyar jogi szabályozásban fõleg e követelmény tekintetében tapasztalható több bizonytalanság és fogyatékosság. 7/ Végül, de nem utolsósorban hangsúlyozva említem meg, hogy amint a magyar közjogi szerzõdések fõbb csoportjainak itt következõ és teljességre természetesen nem törekvõ áttekintésébõl is kitûnik, hazánkban a közjogi illetve a közigazgatási szerzõdések átfogó, általános intézményesítése még nem történt meg. Erre pedig szerintem feltétlenül szükség van. A közjogi szerzõdések egyes csoportjai változatos szabályozásának áttekintése, valamint a külföldi megoldások tanulmányozása éppen azt a célt szolgálja, hogy a közjogi illetve a közigazgatási szerzõdések általános intézményesítésének szükségességére, indokoltnak tûnõ tartalmára, valamint a csoportonkénti részletes szabályozás tökéletesítésére következetéseket, ajánlásokat alapozzon meg. III. A közjogi szerzõdések fõbb csoportjai 1. A közhatalmi szervek és az egyházak illetékes szervei közötti közjogi szerzõdések A közjogi szerzõdések körében tárgykörüket és szerepüket tekintve is világosan körülhatárolható, jelentõs csoportot alkotnak bizonyos közhatalmi szervek (különösen a kormány, a minisztériumok, a helyi és területi önkormányzatok) és a bejegyzett egyházak illetékes szervei közötti megállapodások. 2 Közülük az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás nemzetközi szerzõdésnek minõsül. 3 Az ilyen szerzõdés azonban nem zárja ki, hogy a kormány vagy annak szerve, esetleg valamely önkormányzat és a Katolikus Egyház megfelelõ testülete vagy tisztségviselõje között megállapodás szülessen. E megállapodások is vonatkozhatnak valamely konkrét ügy megoldására, de hosszabb idõszakra is meghatározhatják az említett jogalanyok együttmûködésének elveit, kereteit, tárgyait, eszközeit és végrehajtási módozatait. A magyar alkotmányos jogállami gyakorlatban rendszeresen kötött ilyen megállapodásokat megalapozottan minõsíthetjük nagy jelentõségû normatív közjogi szerzõdéseknek, amelyek a vonatkozó alkotmányi és törvényi rendelkezéseket követve a hazai állami egyházjognak jelentõs forrásaiként fontos feladatokat, jogosultságokat és kötelességeket fogalmaznak meg a partnerek számára. Anélkül, hogy a vallásszabadság tartalmi összetevõit, az egyházak és a magyar állam viszonyának elveit és jellemzõit ehelyütt részletesen felidézném, a közjogi szerzõdések e csoportjának megítéléséhez ehelyütt is emlékeztetek a következõkre. Az egyházak, különösen az ún. történelmi egyházakként szereplõ katolikus, református, evangélikus és izraelita vallások, hitfelekezetek és intézmények a magyar történelemben jelentõs szerepet töltöttek be és jelenleg is alkotmányjogilag elismert közérdekû, közhasznú feladatokat végeznek. Hitéleti tevékenységük mellett fontos munkásságot fejtenek ki különösen az oktatás, a nevelés, az egészségvédelem, a szo- 7

8 8 ciális ellátás és kulturális szolgáltatások körében. Az Alkotmány, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló IV. tv., a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló évi XXXII. tv. és számos más jogszabály lehetõvé teszi, hogy a bejegyzett egyházak (számuk meghaladja a százat), alkotmányos intézményként, rendeltetésükhöz igazodó autonómiával rendelkezzenek. Viszonyukat az állami szervekhez a vallásszabadság alapjoga, a vallások és az egyházak egyenjogúsága, az egyházak és az állam alaptörvényi erõvel elõírt elválasztottsága, az állam világnézeti és azon belül vallási semlegessége, a vallások és az egyházak alkotmányi értékként kezelése, valamint a vallásszabadság és az egyházak intézményes állami támogatása határozza meg. Ebben a keretben az egyházak állami közhatalmat nem gyakorolhatnak, de a már említett oktatási, nevelési, egészségvédelmi, szociális, kulturális stb. közfeladatok gyakorlásában fontos közjogi jogosítványokkal pl. intézetek létesítése, mûködtetése, diplomák és más közokiratok kiadása is rendelkeznek. A kormány, más állami szervek, a helyi és területi önkormányzatok, valamint az egyházi jogi személyek (köztük valamely egyház egésze, az egyházak szövetségei, az egyházak szerzetesrendjei, az egyházak jogi személyiséggel rendelkezõ belsõ szervezeti egységei és az egyházak említett intézetei) közötti együttmûködés körébe esõ, és természetesen nem polgári jogi jogügyletnek minõsülõ eseti vagy normatív megállapodások közjogi természete nyilvánvaló. E közjogi szerzõdéses viszonyokban az egyik partner a közhatalom képviselõje, a másik pedig a sajátos alkotmányjogi helyzetû és komplex közjogi, polgári jogi, munkajogi stb. jogi személyiséggel rendelkezõ egyházi jogalany. Az általuk kötött megállapodás tárgya és tartalma közérdekû. Mindemellett az ilyen közjogi szerzõdésekbõl származó viták rendezése általában nem megoldott. 4 E probléma rendezésének egyik eseteként az képzelhetõ el, hogy a felek a megállapodásban határozzák meg a szerzõdés végrehajtása során felmerülõ problémák rendezésének módozatait. Emellett indokoltnak tartom, hogy az egyházakra vonatkozó törvény megfelelõ differenciálással e tárgykört is szabályozza. Ennek keretében szerintem a vizsgált megállapodásokból fakadó pénzügyi, vagyoni jogvitákat rendes bíróság, a közjogi természetû nézeteltéréseket pedig közjogi bíróság (az önálló közigazgatási bíróság létrehozásáig pl. a Legfelsõbb Bíróság megfelelõ közjogi tanácsa, esetleg néhány alkotmányos jelentõségû tárgykörben az Alkotmánybíróság) hatáskörébe kellene utalni. Ádám Antal: A közjogi szerzõdések Magyarországon 2. A politikai pártok közjogi szerzõdései A közjogi szerzõdések valamennyi egyéb csoportjától lényegesen eltérõ természetûek a politikai pártoknak az országgyûlési és az önkormányzati képviselõk választásával, a parlamenti, illetve képviselõ-testületi frakciók alakításával, a kormánykoalícióval, az ellenzéki szerep betöltésével vagy más közjogilag lehetõvé tett politikai akcióval összefüggésben egymással kötött szövetségei, koalíciós, koordinációs illetve kooperációs megállapodásai. E megállapodásokat kötõ partnerek között ugyanis nem találhatók állami szervek. Szorosan összefüggenek azonban e politikai paktumok a pártok alkotmányos szerepének betöltésével, a népakarat kialakításának és kinyilvánításának elõmozdításával, valamint a közhatalom elsõdleges szerveinek, az Országgyûlésnek és az önkormányzatoknak a létrehozásával. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a megállapodások a pártok alkotmányos szerepének betöltésével közvetlenül összefüggõ, tehát közjogi vonatkozású politikai szerzõdéseknek minõsíthetõk. A pártok említett megállapodásaira természetesen vonatkozik az alaptörvény 3. (3) bekezdésében rögzített tilalom, amelynek folytán ezek tartalmában sem érvényesülhet a közhatalom közvetlen gyakorlása, és az ilyen szerzõdések állami szerv irányítására nem vonatkozhatnak. Mivel az említett alkotmányi tilalmak mellett a pártok megalakulását és gazdálkodását, valamint a népképviseleti választások és a népszavazás eljárását, továbbá a frakciók megválasztását és mûködését a törvények illetve az Országgyûlés Házszabálya részletesen rendezik, a pártok egymás közötti szerzõdéskötésének lehetõségei eléggé körülhatároltak. A pártokra vonatkozó alkotmányi és törvényi szabályozással összefüggésben ehelyütt is indokoltnak tartom hangsúlyozni, hogy az eddigi rendezés éppen a közel másfél évtizedes tapasztalatok hasznosításával továbbfejlesztésre szorul. Az eddigi, fõleg az állampárti és pártállami megoldások kizárását célzó tilalmak mellett alkotmányi erõvel kellene rögzíteni a pártok demokratikus szervezeti felépítésének és mûködésének követelményét, valamint a gazdálkodásukról szóló rendszeres és nyilvános beszámolási kötelezettséget. Egyértelmû szabályozással meg kellene oldani a pártokra vonatozó alkotmányi és törvényi rendelkezések megtartása feletti alkotmányossági és törvényességi felügyelet gyakorlásának rendjét. E szabályozás keretében természetesen a politikai pártok közötti megállapodások alkotmányosságának és törvényességének garanciái is kiépítendõk.

9 Ádám Antal: A közjogi szerzõdések Magyarországon 3. Az Országos Érdekegyeztetõ Tanács keretében kötött közjogi szerzõdések Változatos és hosszú idõ óta folytatott gyakorlaton nyugszik az Országos Munkaügyi Tanács jogutódjaként 2002 július 26-án létrejött Országos Érdekegyeztetõ Tanács (OÉT) léte és mûködése. E szerv keretében az országos szakszervezeti szövetségek, a munkáltatói érdekképviseletek, mint szociális partnerek és a Kormány képviselõi vesznek részt. Az OÉT jellegét tekintve tanácskozó, együttes illetve közös döntéshozó és megállapodáskötõ fórum, amelynek érdeklõdési körébe tartozik a munka világával összefüggõ valamennyi tárgykör, ideértve a gazdaságot és gazdaságpolitikát, a foglalkoztatást és foglalkoztatáspolitikát, a jövedelmek alakulását befolyásoló adók, járulékok rendszerét és a központi állami költségvetés befolyásolását, valamint az ezekre vonatkozó jogi szabályozás elõkészítését. Témánk szempontjából is kiemelendõ eseménynek minõsül, hogy az OÉT partnerei már az említett alakulóülésen részletes és a Magyar Közlöny évi 108. számában közzétett megállapodásban határozták meg az érdekegyeztetés alapvetõ célkitûzéseit, szervezeti formáit és mûködési rendjét. A megállapodásban a partnerek az OÉT jelzett rendeltetésének meghatározásán kívül felsorolják, illetve megjelölik azokat a szakfórumokat, szakbizottságokat és munkacsoportokat, amelyek hivatottak elõsegíteni az OÉT feladatainak ellátását. Megállapítást nyert a megállapodásban az is, hogy az átfogó nemzeti stratégiai célok és programok egyeztetésének konzultatív fóruma a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT), amelynek munkájában részt vesznek a munkaadó és a munkavállalói érdekképviseletek mellett a gazdasági, társadalmi élet meghatározó szervezetei és képviselõi is. Országos szinten új, átfogó, konzultatív egyeztetõ fórumként megalakult a Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács a közalkalmazottakat, a köztisztviselõket és a rendvédelmi ágazatban foglalkoztatottakat képviselõ szakszervezetek, valamint a települési önkormányzatok képviselõinek részvételével. A felek kinyilvánították azt a törekvésüket, hogy kiépítik az érdekegyeztetésnek az uniós gyakorlathoz igazodó középszintû ágazati és regionális fórumait. Továbbra is kiemelt szerep hárul a helyi foglalkoztatáspolitika irányításában a megyei munkaügyi tanácsokra. Témánk lényeges kérdése, hogy jogi szempontból minek minõsíthetõk az OÉT partnerei közötti vázolt jellegû, tárgykörû és tartalmú megállapodások. Az elsõ tekintetre is szembetûnik, hogy ezek tárgyai közérdekûek, fontos közfeladatokat érintenek és a megállapodáskötõ partnerek egyike a végrehajtó hatalmat gyakorló Kormány, illetve annak valamely tagja. A magyar parlamentáris rendszerben a Kormány Országgyûlés elõtti politikai felelõssége kétségtelen és a négyévenkénti többpártrendszerû, demokratikus választások révén a Kormány mûködésérõl a választópolgárok is kialakítják döntõ jelentõségû értékítéletüket. Mindez azonban nem helyettesíti e megállapodások független bíróság elõtti megtámadhatóságának, illetve a megállapodásokból fakadó jogviták eldöntési rendjének szabályozását. Lényeges kérdés ugyanis, hogy rendelkeznek-e az ilyen megállapodások jogi következményekkel, vagy pusztán politikai, társadalmi, erkölcsi konszenzusoknak, becsületszerzõdéseknek minõsülnek. Mivel jelenleg a jogszabályok e megállapodások jogi kikényszeríthetõségérõl és a velük összefüggõ jogviták bírósági vagy más közhatalmi rendezésérõl nem tartalmaznak elõírásokat, egyelõre társadalompolitikai, gazdaságpolitikai, szociális paktumoknak tekinthetõk az OÉT keretében létrejött megállapodások. A vállalt kötelességek nem teljesítését, megsértését szemrehányás, dezavuálás vagy a partnerek saját hatókörben alkalmazható és a másik fél szempontjából hátrányos fellépések, döntések kísérhetik. Mindezeket erõsítheti a nyilvánosság elõtti érvelés és a közvélemény egyetértõ vagy elítélõ megnyilvánulása. Úgy vélem azonban, hogy alapos politikai és szakmai megfontolás alapján körülhatárolhatók az OÉT keretében köthetõ megállapodások olyan tartalmi elemei, amelyekkel összefüggõ jogviták elbírálása közjogi bírósági hatáskörbe utalandó. 4. A helyi és területi önkormányzatok közötti közjogi szerzõdések A középkori városi önkormányzatok, hosszú idõn át a nemzeti függetlenség védõbástyáiként szereplõ vármegyei nemesi önkormányzatok és az évi kiegyezés után kiépült magyar liberális jogállami önkormányzatok hagyományainak, valamint a tanácsrendszer néhány megoldásának hasznosításával, az alkotmányos jogállami értékrendszer követelményeinek keretei között jött létre 1990-ben és fejlõdik azóta is a helyi és területi önkormányzati rendszer. Ennek jellemzõi között meghatározó jelentõségû, hogy az Alkotmány önálló fejezetben a község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilletõ alapjogként határozza meg a helyi önkormányzáshoz való jogot. Ennek következménye az, hogy a felsorolt települések és közigazgatási területek között valamennyi községi jogállású település saját választott képviselõ-testülettel rendelkezik. Az Alkotmány eléggé részletesen meg- 9