Csoportteljesítmény és csoportdinamika

Átírás

1 A CSOPORTTELJESÍTMÉNYT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Személyi változók Szituációs változók A feladat jellege SZEMÉLYI VÁLTOZÓK A csoport összetételét és teljesítményét az egyének képességei és személyiségvonásai, és ezek kombinációi határozzák meg, amit egyéb tényezők is befolyásolnak. Különböző szempontok figyelembevételével homogén és heterogén csoportokat különböztetünk meg. A demográfiai, életrajzi különbségek (nem, életkor, szociokulturális háttér) alapján az a tapasztalat, hogy a koedukált csoportok alkalmazkodóbbak, több időt és energiát szánnak az interperszonális megnyilvánulásokra, mint magára a feladatra. Az egynemű csoport inkább feladatorientált és jellemzőbb rá a versengés. A fiatal életkorú csoportra jobb teljesítmény jellemző főleg olyan feladatokban, ahol számít a gyorsaság, a jó reakcióidő és ahol számítanak az értelmi képességek. A csoporttagok közötti értelmi (kognitív) képességek tekintetében megkülönböztetünk általános mentális képességeket és feladattal kapcsolatos specifikus képességeket. Ritkán fordul elő, de feltételezzük, hogy ha a csoport összes tagja egyformán gyenge képességű (ebből a szempontból homogén csoport), akkor természetesen a teljesítménye is gyenge lesz. De ne gondoljuk azt, ha csupa okos emberből áll a team, akkor csak jó lehet a teljesítménye. Ebben az esetben más csoportdinamikai folyamatok befolyásolhatják a teljesítményt. Ilyen például a csoportgondolkodás, amiről később szó lesz. Összességében a jó általános értelmi képesség segíti a csoport teljesítményt, de ez még jobbá fokozható, ha a team a tagok feladat-specifikus készségei alapján - heterogén. Felvetődik a kérdés, hogy mi van akkor, ha jó képességű, de összeférhetetlen embereknek kell együtt dolgozni. A tagok személyiségvonás-kombinációjától függően is beszélhetünk homogén és heterogén csoportról. 1

2 SZEMÉLYISÉG ÉS KOMMUNIKÁCIÓ Számos személyiségpszichológus úgy gondolja, hogy a személyiséget két szupervonás mentén lehet leírni. Az egyik fő vonás az Extraverziót (Introverzió-Extraverzió), a másik a Neuroticizmust (Érzelmi stabilitás-érzelmi labilitás). Az extravertált személy szociabilitás, jellemző rá az emberszeretet. Szereti a társaságot, könnyen tud kapcsolatot teremteni másokkal. Nyitott, gördülékeny a kommunikációja. Jó önérvényesítő képességgel rendelkezik, önmagát ki tudja fejezni. Az extravertált személyiség keresik az ingergazdag helyzeteket, az izgalmakat és eleve hajlamos a jókedélyűségre, vidámságra. Optimista és energetikus. Az introvertált ember inkább tartózkodó, mintsem barátságtalan. Függetlenség jellemzi, aki szeret a maga ritmusában lépést tartani az eseményekkel. Az introvertáltak szégyenlősek, szerények, és ezért inkább az egyedüllétet választják, mint a társaságot. Kommunikációjuk visszafogott, sokszor szűkszavúak, ezért nehéz őket érteni. Bár nem jellemző rájuk az extrovertáltak túláradó elevensége, mégsem lehet azt mondani, hogy az introvertáltak szomorúak vagy pesszimisták. A Neuroticizmus azt jelzi, hogy az egyén mennyire képes elviselni az akadályoztató, frusztráló helyzeteket, mennyire könnyen vagy nehezen borul ki, mennyire könnyen lehet kibillenteni az érzelmi egyensúlyából. Az érzelmileg stabil személy csendes, nyugodt, kiegyensúlyozott, megbízható. Az ézelmileg labil személy érzései erősek és könnyen gerjednek, ami nyugtalanná, érzékennyé teszi őt. Aggodalmaskodó, szorongó, hamar kiborul. Igyekszik alkalmazkodni a külső körülményekhez, a normákhoz. Az extravertáltak és az introvertáltak különböző helyzeteket keresnek. Mindkét típus az ingerek eltérő szintjét preferálják. Ezért van az, hogy a munkahelyeken ugyanaz a zajszint eltérő teljesítményt eredményezhet a két személyiségtípusnál. Míg az introvertáltakat zavarja az adott erősségű zaj, addig az extravertáltak esetleg a még zajosabb környezetben teljesítenének jobban. Az extravertáltak kevésbé szeretik a monoton munkákat, ilyenkor gyakoribb szünetek beiktatásával lehet őket ösztönözni. Míg az éberségi (vigilancia) feladatokban az introvertáltak teljesítenek jobban. BELBIN jellemezte azoknak a munkateljesítményét, akik a fenti személyiségvonásokkal rendelkeznek, és ez alapján csoportot képezett. Az alábbi ábra azt mutatja, hogyan tud az azonos személyiségű tagokból álló csoport együttműködni. 2

3 Stabil Labil Extravertált Jól tudnak együttműködni. Szívesen dolgoznak egy csapatban. Rugalmasak, kihasználják a rendelkezésre álló forrásokat. Eufóriára és nemtörődömségre hajlamosak. Eredményeik összességében jók, de az egyének teljesítménye nagymértékben a csapattagokétól függ. Vállalkozó szelleműek és dinamikusak. Megragadják a lehetőségeket. Egészséges véleményütköztetésre hajlamosak. Figyelmük könnyen elkalandozik. Gyakran változtatnak álláspontot. Eredményeik gyorsan változó körülmények között jók, máskor megbízhatatlanok. Introvertált Körültekintő tervezők és jó szervezők. Lassan reagálnak és nem veszik figyelembe, ha változott a helyzet. Eredményeik közepesek. Jó ötleteik vannak, de túlságosan el vannak merülve saját gondolataikban. Csoportban nehezen működnek együtt. Eredményeik általában gyengék. Az együttműködés szempontjából a legeredményesebb csoport az Extravertált-Stabil személyiségű tagokból tevődik össze, a legkevésbé eredményes pedig az Introvertált-Labil személyiségű dolgozókból tevődik össze. Természetesen ritkán fordul elő, hogy a munkahelyeken azonos személyiségű, homogén kiscsoportok működjenek. SZITUÁCIÓS VÁLTOZÓK A csoport együttműködését, hatékonyságát nagyban befolyásolják az olyan a szituációs változók, mint a territórium, a munkatér elrendezése, berendezése. A személyes tér alatt azt értjük, amit magunkénak érzünk, és ahová nem szívesen engedünk be másokat. A téri elrendezés erősen befolyásolja a csoporttagok közötti együttműködést. A csoportban hatékonyabb együttműködést érhetünk el, ha a szobában a székeket patkó alakban rendezzük el, amelyben mindenki lát mindenkit. A leggyakoribb és legismertebb a frontális elrendeződés, amelyben háttal ülnek egymásnak. Ez személytelen helyzetet eredményez, viszont jó módszer, ha egyoldalú információáramlás történik az emberek között. 3

4 sarok-sarok sarok-vég egymás mellett legtávolabbi pont face-to-face vég-vég 1. ábra. Az interakciót befolyásoló téri elhelyezések A sarok-sarok és a face-to-face (szemtől szemben) elrendezést akkor optimális megvalósítani, ha egyformán kompetens emberek ülnek le megbeszélni, vagy megoldani egy problémát. Jó együttműködés származik az egymás melletti munkából is. Ha azt akarjuk, hogy a csoportban önálló munka folyjék és mindenki önállóan dolgozzék, akkor a legjobb elrendezés a legtávolabbi pont és a vég-vég. Ezeknek az információknak különösen jelentősége van akkor, amikor az oktatást kiscsoportban szeretnénk megvalósítani. AZ ELHELYEZKEDÉS KEDVEZ AZ EGYENRANGÚ KAPCSOLATNAK. Az asztal végén általában a vezető ül (áll). 4

5 A csípési sorrend kifejezi a hierarchiát. Az elhelyezkedés közvetlenséget sugall. Baráti beszélgetés, közös tanulás. Egymástól függetlenül végzett munka. Brainstrormingra (ötletbörze) alkalmas elhelyezkedés. 5

6 A FELADAT JELLEGE Spontán módon azt gondoljuk a teamben az emberek sokkal jobb teljesítményre képesek, mint önállóan. Ez sokszor valóban így van, azonban ezt jelentősen befolyásolja a feladat jellege. A FELADAT FELOSZTHATÓSÁGA RÉSZFELADATOKRA Amennyiben a feladat felosztható részfeladatokra, azok kioszthatók a csoport tagjai között. Pl. házépítés, házfelújítás, hat fogásos étel elkészítése, futball vagy kosárlabda. De vannak olyan feladatok, amelyek nem osztható fel a tagok között. Pl. egy könyv elolvasása, egy matematikai feladat elvégzése. Az, hogy egy feladatot megoldható-e team-munkában az nagyban a feladat jellegétől függ. Erre akkor kell figyelni, amikor a teamet a feladatra összeállítjuk. AZ EGYÉN HOZZÁJÁRULÁSA A CSOPORTTELJESÍTMÉNYHEZ Addiktív feladat: Az adott feladat megoldása a csoporttagok együttes, összehangolt tevékenységétől függ. Az egyéni erőbefektetések összeadódnak. Ilyen pl. a papírgyűjtés, egy nehéz tárgy felemelése. Kiegészítő feladat: A feladat megoldása a csoporttagok eredményének (a legjobb és a legrosszabb) és erőfeszítésének átlagát tükrözi. Például egy sorverseny eredményében a legjobb és a legrosszabb csoporttag eredménye is benne van. Elválasztó feladat: A feladat elvégzésének eredményessége a legjobban teljesítő csoporttag eredményétől függ. Gyakorlatilag egy személy feladatmegoldásán múlik az egész csoport teljesítménye. Például egy nehéz matematikai feladat megoldásakor az összteljesítmény a csoportban lévő legjobb matematikus teljesítményétől függ. 6

7 Összekötő feladat: A csoport eredményességét a leggyengébb teljesítményt nyújtó csoporttag határozza meg, azaz a leggyengébb láncszemen múlik a csoport teljesítménye Például a hegymászó csoport, amely nem haladhat addig előre, míg a leggyengébb láncszemet is meg nem várják. Csoportban az additív és a kiegészítő típusú feladatokat érdemes végeztetni, mert a csoport összteljesítménye meghaladja a legjobb csoporttag teljesítményét. Az elválasztó feladat csoportos teljesítése nem haladja meg a legjobb csoporttag önálló teljesítményét, ráadásul kedvez a csoportos lazsálásnak is. Azonban általában a csoport ritkán teljesíti felül a legjobb tagot. VERSENGÉS, KONFLIKTUS, ÉS KONFLIKTUSMEGOLDÁS A versengés olyan helyzet, melyben két vagy több résztvevő fél érdeke közvetlen összeütközésben áll. A versengés különösen valószínű, ha az értékes források korlátozottak, és csak az egyik csoport tarthatja őket ellenőrzése alatt. A szűkös forrás lehet élelem, pénz, presztízs, hatalom is. A versengés a sok esetben konfliktusokhoz vezet. Konfliktus-elméletek Reális konfliktus elmélet: Eszerint a csoportközi ellenségeskedés a csekély, de értékes anyagi javakért folyó versengés nyomán támad. Ugyanez előfordulhat munkahelyen állásokért folytatott küzdelemben. A társadalmi egymásrautaltság is konfliktusokat okozhat: amikor a tiszteletért, a megbecsülésért folyik a küzdelem. Az, hogy az emberek vágya, hogy saját csoportjukat másokénál jobbnak lássák, csoportközi előítéletekhez vezethet. Viszonylagos hiány (relativ depriváció) elmélete: Az elmélet szerint az elégedetlenség érzése abból a hitből fakad, hogy más egyéneknek vagy csoportoknak jobban megy a soruk, mint a saját csoportunknak. A deprivációra jellemző, hogy sokszor olyankor is átélhetjük, amikor semmilyen személyes fontossága nincs (amikor a személy a csoporttal azonosulva felvállalja annak identitását). Ez utóbbi inkább vezethet konfliktusokhoz, mivel csoportok sokkal versengőbbek, mint az egyének. Bármi, ami javítja a csoport identitásának érzését, fokozza annak versenykészségét. Legyen itt akár szó díszes egyenruhákról vagy drága autókról. Sajátos versengési hajlamra utal, hogy a csoportok néha lemondanak akár az abszolút haszonról is a másik csoport fölötti nagyobb fölény elérése érdekében. Csoport csoport vetélkedése így hevesebb, mint az egyének közti versengés. Ennek okai: 1. A csoportok gyakran többre értékelik a tekintélyt a gazdagságnál: a győzelem érdekében gyakran beletörődnek a veszteségben (ez vezet a hosszú, néha kívülről értelmetlennek látszó háborúkhoz). 7

8 2. Ha konfliktus támad a csoport tagjai számára nincs engedélyezve kapcsolattartás a külső csoporttal (ellenség lesz belőle), így a köztük lévő szakadék mélyül, a távolság nő, és a megegyezésre való esély csökken. A bizonytalan helyzetű vezetők versengőbbek, hogy bizonyítsák rátermettségüket, pozíciójukat megerősítsék (ld. Kontingencia elméletek). 3. A csoportoktól elvárjuk az erős hajlamot a versengésre, és azok ennek megfelelően reagálnak: önbeteljesítő hatás ez. A csoport sokszor egy másik csoporttal szemben definiálja magát (pl. drukkerek). 4. A csoportok társas támogatást nyújtanak tagjaiknak a versengéshez (identitást adnak). A konfliktusok elmélyülésével a csoport vélekedései eltorzulhatnak. Egymást mintegy fűtve a csoport véleménye szélsőségesebb lehet az egyének véleményénél (ld. pl. Morton Deutsch kutatásai). Például, ha csak a saját csoporttagokkal cserélünk véleményt, akkor gyakorlatilag egymás megerősítése történik, és még inkább elköteleződhetünk saját álláspontunk mellett. A konfliktusba keveredett csoportok hajlanak 3 tipikus elfogultságot kifejleszteni gondolkodásukban: 1. A saját csoport nem tehet semmi rosszat (felsőbbrendűség). 2. A külső csoport nem tehet semmi jót: a másik csoport bármire képes a győzelem érdekében, így igazolnak minden ellenük végrehajtott tettet. 3. A saját csoport a legerősebb ( szőrösmell - szindróma ): a győzelemre összpontosítás figyelmen kívül helyezheti a saját csoport cselekedeteinek morális értékelését. A csoportközi konfliktusok feloldása Kikényszeríttet megoldás: Ez esetben az egyik fél diadalmaskodik a másikon. Azon a feltételezésen alapul, hogy a kölcsönös megegyezés, közös haszon lehetősége kizárt: egyik megszerez, a másik elveszít (mindent vagy semmit jelleggel). Legtöbb konfliktus sokkal higgadtabban megoldható lenne, ha a felek hajlandóak lennének lemondani az ellenfél teljes legyőzéséről (eltekinteni a mindent vagy semmit jellegtől). Disztributív megoldás: kölcsönös kompromisszum, engedmény (pl: adott nagyságú torta felszelese). Integratív megoldás: egyik fel győzelme sem jelenti a másik veszteséget. Felismerni az integratív megoldásokat sokkal bonyolultabb, mint megvalósítani (ki kell lépni az eddigi sémákból hozzá). Tárgyalás: az a folyamat, amikor a felek a konfliktus során kommunikálnak egymással, és befolyást gyakorolnak egymásra a megegyezés érdekében, bár érdekeik részben ellentétesek. A hatékonysága nő, amennyiben a partnerek folyamatosan és következetesen alkalmaznak megbízható, kooperatív és sportszerű kommunikációs stratégiákat. Fokozatos és viszonzott feszültségcsökkentő kezdeményezések (GRIT): Olyan folyamat, melyben az egyik fel engedményt tesz, hogy rábírja ennek viszonzására a másik felet is a feszültség csökkentese, és a konfliktus visszaszorítása érdekében. (pl: nemzetközi kapcsolatokban: a hidegháború enyhülési periódusaiban a kölcsönös fegyverzetcsökkentési lépések). Én adok ennyit gesztusképpen, erre a másik is ad valamennyit javul ettől a viszony, oldódik a konfliktus Fölérendelt célok: csak a csoportok együttműködésével elérhetők, közös célok (ld Sherif kísérlete). 8

9 Mozaikmódszer: Alapvetően ez egy olyan oktatási módszer, melyben különböző etnikumú diákokból együttműködő csoportokat hoznak létre. A feladat részeit elosztották köztük, és csak együttműködve tudták a megoldást megtalálni. A kooperáció pedig oldja a konfliktust. A KONFLIKTUS EGY SPECIÁLIS ESETE: A FOGOLYDILEMMA A fogolydilemma a nem zéróösszegű játékok egy fajtája. A lényege, hogy két, súlyos bűnténnyel gyanúsított fogoly közül, akik egymással nem beszélhetnek a zárkáikban, vallomást tesz-e az egyik a másik ellen (itt kooperációnak a vallomástétel megtagadása minősül). Feltételezzük, hogy az egyes játékosok saját nyereségüket tartják szem előtt, tekintet nélkül a másik résztvevő nyereségére: tehát szeretnének minél kevesebb börtönbüntetést kapni. Így hangzik a klasszikus fogolydilemma: Egy súlyos bűntény kapcsán két gyanúsítottat letartóztat a rendőrség. Mivel nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a vádemeléshez, ezért elkülönítik őket egymástól és mindkettejüknek ugyanazt az ajánlatot teszik. Amennyiben az első fogoly vall és társa hallgat, akkor az előbbi büntetés nélkül elmehet, míg a a másik, aki nem vallott, 10 év börtönt kap. Ha az első tagadja meg a vallomást és a második vall, akkor az másodikat fogják elengedni és az első kap 10 évet. Ha egyikük sem vall, akkor egy kisebb bűntényért 6 hónapot kapnak mindketten. Ha mindketten vallanak, mindegyikük 6 évet kap. Az alábbi táblázattal foglalható össze a játék: Egyik tagad Másik tagad Mindketten 6 hónapot kapnak Egyik vall Egyik szabad, másik 10 évet kap Másik vall Egyik 10 évet kap, másik szabad Mindkettő 6 évet kap Tegyük fel, hogy mindkét fogoly abszolút önző és egyetlen céljuk saját büntetésük minimalizálása. Egy fogolynak két lehetősége van: hallgatni, azaz kooperálni, vagy egy vallomással elárulni a társat. Mindkét választás eredménye függeni fog attól, mit tesz a másik személy, de egyikük sem tudja, hogyan fog dönteni a másik. Még ha lehetőségük is lenne az összebeszélésre, akkor sem biztosan bízhatnának meg abban, hogy a másik megtartja az ígéretét. A fogolynak el kell döntenie, hogy megbízik társában, vagy inkább elárulja őt Ha az egyik fogoly arra számít, hogy a másik majd kooperál és hallgat, akkor az optimális stratégia a vallomástétel, hiszen ezzel elérhető az azonnali szabadulás, miközben a másik 10 évet tölt majd a rács mögött. Amennyiben azt feltételezi, hogy a másik vallani fog, akkor is az lesz a legjobb választás, ha ő is vallomást tesz, hiszen így megúszhatja a teljes 10 éves ítéletet, és csak 6 évet kell leülnie, ahogy a másiknak is. Amennyiben persze mindketten kooperálnak és hallgatnak, akkor mindketten kiszabadulhatnának 6 hónap után. Mindképpen a vallomás lesz a meghatározó stratégia mindkét résztvevő számára. Mindegy, hogyan dönt a másik játékos, a vallomással elkerülhető a rosszabb lehetőség. A foglyok számára sajnálatos módon pont ez fog elvezetni ahhoz a szerencsétlen végkimenetelhez, mikor mindkettő vall és mindkettő súlyos büntetést kap. Ez a fogolydilemma gyökere. 9

10 Ha a csoport azaz a két fogoly közös érdekeit tekintjük, akkor a helyes stratégia a kooperáció, hiszen ez fogja az összesen letöltött büntetés idejét minimalizálni. Bármely más döntés előnytelenebb lenne, ha a két fogoly együttes érdekeit vizsgáljuk. Ha lenne lehetőség a másik játékos megbüntetésére, akkor azzal kooperációra lehetne kényszeríteni a másik felet. A fogolydilemma sorozatos változata pontosan ilyen büntetésre ad módot. Az ilyen változatban egy fogoly, ha egy társa ellene vallott, akkor a következő fordulóban megbüntetheti azzal, hogy vallomást tesz ellene. 10

11 CSOPORTDINAMIKAI JELENSÉGEK A dinamika szó görög eredetű és erőt jelent. A csoportdinamika kifejezés a csoportban ható erőkre utal. Ez a jelenség magyarázza meg azt, hogy mily módon változtatják meg az emberek viselkedésüket, vagy állnak ellen azoknak, akik meg akarják őket változtatni. Az emberek csoportban sokszor meggyőződésükkel ellentétesen viselkednek és ők maguk is csodálkoznak önmaguk cselekvésén. De persze vannak olyanok is, akiket nagyon nehéz meggyőzni, és akik kevésbé érzékenyek a környezeti normákra. Szerinted melyik számú vonal hosszúsága egyezik meg az A vonal hosszúságával? A mintavonal Összehasonlító vonalak Biztos Te is voltál már olyan helyzetben, hogy egy problémát azonnal felismersz, de mivel a többiek más véleményen voltak, nem szóltál. Mi lehetett vajon ennek az oka és milyen helyzetben fordul elő? ASCH 1956-ban azt vizsgálta, hogy a többségi vélemény hogyan befolyásolja a kisebbség véleményét. ASCH hét egyetemi hallgatót avatott be a kísérletben, és valójában csak egy volt az igazi kísérleti személy. Az volt a feladat, hogy egymásután mindenki mondja el azt, hogy az A mintavonal melyik három összehasonlító vonallal egyenlő hosszú. A válasz igen egyértelmű, mégis a különböző kísérleti helyzetekben a valós vizsgálati személyek 1/3-a 11

12 alkalmazkodott a többséghez, akiknek mint beavatott kísérleti személyeknek az volt a dolguk, hogy valami elképesztőt mondjanak, például, hogy az A vonallal az 1. összehasonlító vonal egyenlő. Arra gondol, hogy Ön biztos nem válaszolt volna így. De bizonyára Ön is került már olyan helyzetben, amikor nem azt mondta, amit éppen akkor gondolt, mert a helyzeti norma és elvárások sokkal erősebbek voltak Önnél. A konformizmus azt jelenti, hogy a saját, korábbi véleményünk vagy viselkedésünk megváltozik a csoportvélemény hatására. A konformizmus fogalma, a latin conformare, azaz alkalmazkodni szóból ered. A norma fogalmával összekapcsolva a konformizmust úgy kell értelmezni, mint a csoportnormáknak, elvárásoknak megfelelni igyekvő viselkedés. A célszerű konformizmus esetében, az egyén látszatra egyetért a csoporttal, úgy tesz és viselkedik, mint aki elfogadja a csoport álláspontját, de belső meggyőződése más, megtartja igazi attitűdjét. Amikor megszűnik a csoportnyomás, a csoport ellenőrzése, személyes véleménye szerint fog ismét cselekedni. Az igaz, mély konformizmus esetében azonban az egyén a csoportnyomás hatására megváltoztatja véleményét és az átvett elveknek megfelelően viselkedik. Összességében konformitás alatt azt a változást értjük, ami az egyén értékítéletében, meggyőződésében, kommunikációjában történik abban az irányban, amelyet a csoport tagjainak többsége fejez ki. A konformitást befolyásoló tényezők: A csoport nagysága: minél nagyobb a csoport, annál nagyobb mértékű konformitást vált ki. Támogatók jelenléte vagy hiánya: minél többen támogatják az adott véleményt, annál nagyobb a konformitás irányában történő nyomás. A csoportkohézió mértékével nő a konformitás. A csoport összetétele és tájékozottsága: minél tájékozottabb, informáltabb egy csoport, annál nehezebb őket meggyőzni egy adott állításról. Nemzeti, kulturális környezet: a franciákról azt tartják, hogy nagyon individualisták, ezért kevésbé hajlanak a konformitás irányába. Csoporttagok közti érzelmi kapcsolatrendszer. Személyiségbeli sajátosságok: vannak emberek, akik jobban kiállnak saját véleményük mellett, ezért nehezebben sodródnak a konformizmus irányába, míg másokat sokkal könnyebb befolyásolni. 12

13 CSOPORTGONDOLKODÁS Ne gondoljuk azt, hogy egy szakértői csoport jobb döntést tud hozni, csak azért, mert sok okos ember együtt bölcsebb lenne. Az ezzel kapcsolatos kísérletek sorozata azt igazolja, hogy a csoport sokkal szélsőségesebb és kockázatosabb döntésekre képes, mint az egyének külön-külön. De az is előfordulhat, hogy éppenséggel túlságosan óvatos lesz. Ez attól függ, hogy mi volt a tagok kezdeti álláspontja a témával kapcsolatban. A csoport döntésében hajlamos afelé a pólus felé eltolódni, amelyet eredetileg eleve előnyben részesítettek. A csoport polarizáció fogalma azt jelenti, hogy a csoportvita hatására a már eredetileg is uralkodó álláspont még inkább megerősödik. Ezt a jelenséget két elmélettel magyarázzák: 13

14 A társas összehasonlítás elmélet azt tartja, hogy az emberek folyamatosan összehasonlítják önmagukat másokkal. Mivel az emberek pozitív énkép kialakítására törekszenek és másokban is igyekeznek jó benyomást kialakítani, ez az összehasonlítás elfogult lesz. Hajlamosabbak vagyunk önmagunkat a jók között is jobbnak tartani, ezért amikor egy csoportvita folyamán fölfedezzük, hogy a többiek véleménye közel áll az általunk preferált alternatívához, elkezdünk még szélsőségesebb álláspontot képviselni, hogy pozitív irányban megkülönböztessük magunkat a többiektől. Az információ befolyása elmélet szerint a csoportvita során egy sor olyan érv kerül elő, amelyek zöme a csoport tagjai által már eleve vallott álláspontot támasztják alá. Amennyiben ezek az érvek egybevágnak az egyénileg már megfogalmazottakkal, akkor csakis a saját álláspontunk megerősítését szolgálhatják. Ám a csoport valószínűleg olyan érvekkel is szolgál, amelyekre mi magunk korábban nem gondoltunk, s ettől reakciónk még szélsőségesebbé válik. A csoport polarizáció jelensége a kölcsönös meggyőzés folyamatává alakul, ahol az eltolódás mértéke attól függ, hogy mennyi érv támogatja az egyik oldalt a másik oldallal szemben, továbbá attól, hogy ezen érvek mennyire szellemesek és eredetiek. Mivel a valóságban gyakori, hogy olyan csoportok hoznak döntést, amelyeknek tagjai hasonlóképpen gondolkodnak (tanácsadó testületek, bizottságok, esküdtszékek, kormányok), a csoport polarizációra vonatkozó kutatásoknak messzire ható következményei vannak. Ezek a folyamatok olyan csoportokhoz vezethetnek, amelyek helytelen, ostoba, sőt katasztrofális döntéseket támogatnak. IRVING JANIS politikai és katonai döntéseket elemzett. Ezek az elemzések jól illusztrálják, hogy okos, intelligens emberekből álló csoport miként hoz végzetesen rossz döntéseket. Ennek legismertebb példája az 1961-es disznóöböli invázió, amelyben Kennedy és tanácsadóinak kis csoportja úgy határozott, hogy kubai emigránsok csoportját küldik a kubai tengerpart megszállására az amerikai légierő támogatásával. Azonban minden rosszul alakult és a megszállókat megölték vagy foglyul ejtették. JANIS alaposan tanulmányozta a 14

15 dokumentumokat és úgy vélte a tanácsadó csoport a csoport polarizáció szélsőséges formájának estek áldozatául. Ezt a folyamatot csoportgondolkodásnak nevezte, amikor is hasonló gondolkodású emberek nagyon összetartó csoportjának döntési folyamatán annyira eluralkodik az egyetértésre törekvés, hogy annak a valóság helyes megítélése látja kárát. JANIS a következő jellemzőket gyűjtötte össze: A döntést hozó csoportban nagy a csoport kohézió, és el vannak szigetelve alternatív információ-forrásoktól. A csoport vezetője egyértelműen egy bizonyos megoldásra hajlik. A csoportvitára jellemző a saját sérthetetlenségük illúziója. A szakterület képviselői meg vannak győződve saját igazukról, ezért nem vesznek tudomást az ellenkező információkról. A FEJEZET ÍRTA: Juhász Márta IRODALOMJEGYZÉK MÉREI FERENC (1996): Közösségek rejtett hálózata. Osiris Könyvtár, Budapest MÉRŐ LÁSZLÓ (1997): A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája. Élet és Tudomány 1997/1. MÉSZÁROS ARANKA (2001): A tanulócsoportok, intenzív csoportok, tréningek. In. KLEIN SÁNDOR (Szerk.) Vezetés és szervezetpszichológia. SHL, Budapest. NGUYEN LUU LAN ANH (2000) Szociálpszichológia. In: OLÁH ATTILA, BUGÁN ANTAL (Szerk.): Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest SMITH,E.R. ÉS MACKIE, D.M. (2001) Szociálpszichológia Osiris Kiadó, Budapest. SZABÓ ÉVA (1997). A csoport fejlődésének és működésének alapmechanizmusai. In: MÉSZÁROS ARANKA (Szerk.): Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága. ( ) ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 15