Vágta. Laguna Büszkesége. 1. fejezet. Laguna első ízben

Átírás

1 Vágta Laguna Büszkesége 1. fejezet Laguna első ízben Január eleji este volt. Detroit utcái kihaltak, csendesek voltak. Edith Coppel, egy 156 cm magas, sötétbarna hajú, és különlegesen zöld szemű lány, szüleivel készülődött egy szomorú útra. Két hónappal azelőtt Mr. Coppel elbocsátották a munkahelyéről, egy állatkórházból. Keserű, tehetetlenséggel teli napok teltek el azután. Mielőtt végleg feladták volna, Mrs. Coppel beszélt egy tenyész lovarda vezetőjével, aki örömmel vette fel a két felnőttet dolgozni. Mr. Coppel-t a fő állatorvosnak, a feleségét pedig ügyintézőnek. Mivel Amerika másik felén volt, megvettek egy házat birtokon. Edith azonban nem díjazta az ötletet. Ott kellett hagynia a barátait, a középiskolát, a megszokott környezetet, és ami a legrosszabb volt: irtózott a lovaktól, mióta minden odaadása ellenére elpusztult a kedvenc lova. Ráadásul a szülei bejelentették, hogy egy teljesen idegen fiú fog velük egy házban lakni. De így nem volt más választás. A család eldöntötte, hogy végleg elhagyják a várost. Mr. Coppel elutazott, megnézte a lovardát, és megbeszélte a ház megvételét Mr. Evely-jal, a birtok tulajdonosával. A költöztetők, bútorokat már az indulás napján bepakolták az új házba. Attól a perctől kezdve a lány nem ellenkezhetett. Mindenki hozzászokott a költözés gondolatához. A szülők tehát nagy fába vágták a fejszét. Új munkahely, új megpróbáltatások, új otthon, és új középiskola az egyetlen lányuknak. Edith még egy pillantást vetett a panellakásra, aztán beült a családi autóba. Elindultak a repülőtérre. Mrs. Coppel csöndben figyelte hátul utazó lányát. Emlékezett rá, hogy milyen fájdalmakat élt át a lovak miatt. Nem akart neki rosszat, de más lehetőségük nem volt, hogy munka mellett boldogan élhessenek. Őt is zavarta a gondolat, hogy a tinédzsert oda kellett kényszeríteni egy versenylovardába, idegen emberekhez, idegen lovak közé. Tartott attól, hogy nem fog tudni beilleszkedni, vagy még rosszabb lesz a hangulata. - Kicsim megteszel nekem valamit? kérdezte reménykedve. Ha valami nem fog tetszeni az új otthonunkban, kérlek, szólj, és ne fojtsd vissza magadba. Nekünk is furcsa lesz egyelőre. Hidd el, jó rég óta nem dolgoztunk a lovak közelében, és nekünk is nehéz lesz elsőre beilleszkednünk. - Nem lesz baj. válaszolt. Mindössze csak az fog bántani, hogy újra lovakat látok. De nem nyaggatlak vele titeket többet. Úgysem érek el vele semmit. Csillag nem fog újra a karámban nyargalászni attól, hogy én gyűlölöm a fajtársait. A két felnőtt összenézett. Komoly szavak voltak a lányuktól. De valami keserű félhang mégis volt minden szó mögött. Nem csak Csillag miatt kesergett a fiatal. Volt egy csikó is, akit cserbenhagyott, mert félt, hogy ő is elpusztul. Soha nem bocsátotta meg magának, hogy a két ló betegsége elején túl bizakodó volt, a végén pedig inkább betegen kint hagyta a csikót, minthogy ápolta volna. Azóta, ha lovat látok mindig olyan érzésem támad, hogy úgy sem lennék képes újra valamelyik szívébe férkőzni. Mintha látnám a dühöt a szemükben, Csillag és a kicsinye miatt. Ezt mondta egyszer a szüleinek, amikor egy kirándulást terveztek a nagymamájához, akinél a kanca be lett fogva. Edith látta a szülein, hogy az előző napokban mennyire bizonytalanok voltak. Egyfolytában az járt a fejükben, hogy vajon jól döntöttek-e amikor elfogadták Mr. Evely ajánlatát. Akármi lesz, akárki él majd ott, akárkivel kerülök szembe, én nem okozok csalódást a szüleimnek! - határozta el mielőtt felszálltak volna a repülőre. Elfelejtem Csillagot és a csikóját! Ők már nincsenek, ezért nekem sem kell ezen rágódnom. Új életet kezdek!

2 A két felnőtt erőre kapott egy jó erős kávétól, a fiatal lány pedig megivott két üveg kólát. A repülőn azonban, mintha egy csapásra elmúlt volna az italok ereje, mindenki mély álomba merült. Fél hét lehetett, amikor Mr. Coppel behajtott a birtokra. Elment a személyzeti házak előtt, és megállt az új otthonuknál. Mrs. Coppel kinyitotta a csinos fehér kaput és behajtottak a garázsba. Ez után mindannyian bementek körbenézni. A nappali barackvirág színű volt nagy, földig érő vöröses függönyökkel. Innen nyílt a konyha, aminek napraforgó sárga falai voltak, a csempék pedig ezeket a virágokat ábrázolták. Edith-nek tetszett, és boldog volt, hogy ekkora konyhában sütögethet majd kedvére. Ami számára is új volt a hatalmas konyhasziget, aminek fekete munkalapja volt. Az édesanyjára mosolygott, aki a lépcső felé bökött. Felmentek, és megnézték a tinédzser új szobáját, amit ő azonnal megszeretett. A falak ég-kék színűek voltak, és nagyon jól illettek hozzá a régi, piros-szürke polcai, szekrénye és íróasztala. Tulajdonképpen az volt a ház legnagyobb hálószobája. Négy nagy ablak nyílt a külvilágra, és egy ajtó vezetett a garázs feletti teraszra. A lány kedvenc szobanövényei is be voltak pakolva, fényigényüknek megfelelően. Edith boldogan megölelte az anyját. Detroit-ban nem volt ilyen szép szobája. Nagyon szűk panellakásban laktak, és most végre, amikor a fürdőszoba ablakban állva kitekintett a hatalmas hátsókertre, elégedettség töltötte el a nagy tér láttán. A kertet körbe nagy platánfák övezték. Bár még kopaszak voltak az ágaik, mégis jól néztek ki. Középen egy kisebb karám feküdt, jobb oldalán, hosszában, egy akkora istálló állt, mint az apja irodája. Ebből következtetett, hogy egy lónak szánták. De ő nem akart lovat. Az után, amit a nagymamájánál átélt, tényleg nem. Odalent a konyhában megreggeliztek és a fiatal lány kinézett az üvegajtón, ami a konyhából nyílt egy kisebb teraszra. - Drágám, kérlek, vidd el körbenézni a lányod, nekem még el kell intéznem pár polcot, amit még nem tudtam felszerelni. - fordult Mr. Coppel a feleségéhez. Edith nagyot sóhajtott és a kabátjáért nyúlt. Odakint élvezte a reggeli csípős levegőt, a friss hó illatát, a fenyők között susogó szél zenéjét. Látta, hogy ittott már mozgolódnak az emberek. Az anyja azt mondta neki, hogy nézzen körbe ő maga pedig hátra ment a hátsó kertbe. A lány kíváncsi volt arra az istállóra ahonnan hangokat hallott. Odaérve, nem mert tovább menni, a visszafojtott beszélgetés miatt. - Ezt nem hiszem el! méltatlankodott egy férfihang. Mi az, hogy nem képes több lovat edzeni? - Mr. Marte. Maga is tudja, hogy Mr. Evely arra kért, hogy összpontosítsak egyedül Tűztáncosra! Egyébként, az a ló utál engem. válaszolt egy nyugodt női hang. Kérje meg Steve-et, vagy Tim-et. - Nem tudom, mit csináljak. füstölgött a másik. Steve most balhézott az apjával, és azt mondta nem fogja a lovait megülni. Szóval őt lehetetlen lesz Fekete Gyémántra ültetni! Én külön kérelmet nyújtottam be, hogy a tél folyamán a fiamnak csak egy lovat kelljen edzeni. Azzal senki sem számolt, hogy az egyetlen univerzális lovasunknak el kell mennie! És most nem engedhetjük meg magunknak, hogy újabb zsokét vegyünk fel. - Össze fog jönni. Csak türelem kell és kitartás. mondta a lány higgadtan. Beszélek a főnökkel, és megkérem, hogy hagy eddzem őt is. - Komolyan? kérdezte a férfi. - Igen. sóhajtott. Volt már dolgom nehéz esetekkel. Majd csak összebarátkozunk. - Köszönöm! Nem is tudja mekkora megkönnyebbülés! mondta boldogan, elköszönt, majd távozott az istállóból. Edith óvatosan bekukkantott, és meglátott egy lányt, aki az egyik padon ült. - Gyere be. intett. Hallottad a beszélgetést? - Igen. - Gondolom te vagy Edith Coppel, a kedves állatorvos lánya. - Igen. - Az én nevem Kathy Shande. Zsoké illetve munkalovas vagyok a birtokon. Szereted a lovakat? - Hát szívem szerint inkább a közelükbe sem mennék. Nem egy rossz élményem volt velük kapcsolatban. De anyáék miatt muszáj. Nem akarok nekik csalódást okozni! - Hát nem lesz sokáig kényszer itt lakni. Se perc alatt újra megszereted a lovakat! - Hm. mosolygott a lány. Rég óta vagy itt? - Tulajdonképpen két éve. De előtte már jártam itt. - És egyébként honnan származol? - Alaszkából. - Az szép hely. Biztos nagyon hideg van. Szerettél ott élni?

3 - Hát amikor nem kellett a combig érő hóban kilométereket gyalogolni, mert a lovarda annyira messze volt. De ha ilyen gondom volt általában felültem a szánkóra, vagy sílécet ragadtam és odahúzattam magam a pónimmal. - Milyen póni volt? - Egy Fjord póni. - Hm. Mesélj arról, hogy milyen zsokénak lenni? - Egyszerre jó, és egyszerre felkavaró élmény. A birtokon én vagyok az egyetlen lány zsoké! Mindig engem piszkálnak. Képzeld el hogy milyen rossz volt négy teljes évig. A versenyeken és voltam gyakran az egyetlen lány, és mindig piszkáltak. Az volt a legrosszabb hogy fiatal voltam, és könnyen fel lehetett idegesíteni. Volt egy zsoké, aki külön hobbinak tartotta, hogy engem cukkolt. Aztán voltak idősebbek is, akik mindig mondogatták, hogy haza kell mennem. Végül bekövetkezett a legrosszabb: Steve, a tulajdonos fia zsoké lett. Nem ismerek nála szemtelenebb fiút. Ha felingerelték úgy beszélt, hogy rossz volt hallani. mély levegőt vett. - Aztán tavaly végre egy nyugodt évem volt. Jött egy srác, Kevin, most volt múlthéten tizennyolc éves, egyébként ő a legrendesebb fiú a világon. Ő tartott rendet körülöttem. Nagyon rendes volt tőle. - Szerintem nagyon érdekes életed van! - Minden bizonnyal. - Jaj, én közben lehagytam anyát. Megkeresem. Találkozunk még? - Persze! Ha keresel, ott leszek a versenyistállóban. - Rendben. Szia! - Szia! Edith visszarohant a házukhoz, de útközben megtalálta az anyját. - Na, végre! kiáltott Mrs. Coppel. Hol csatangoltál? - Csak beszélgettem egy lánnyal. mentegetőzött, aztán elmosolyodott. Egy vicces zsoké. - Kathy Shande? kérdezte a nő. - Aha! Honnan ismered? kérdezte a lánya. - Apád mesélte, hogy amikor először járt itt ő vezette körbe, és mutatta meg a házunkat. - Ez a ház a személyzeti ház, ez a másik mellette pedig a szálloda. Az, az út vezet a főbejárathoz. mutatott a közelükben álló két épületre, majd az előttük elvezető betonútra - Aha, arra jöttünk be. Ez az út az istállók előtt megy el. - mutatott az első épület előtt elfutó macskaköves útra. - Igen, ez az első istálló a tenyészkancáké, a második a kiállításos lovaké, a harmadik a méneké, a negyedik a versenyistálló, az ötödik a csikóké, a hatodik, pedig, ami ezzel az úttal szemben áll, egyéb lovaké. Ez a nagy ház a fenyők mögött - mutatott az macskaköves út mellett álló nagy ezüstfenyők mögé - Mr. Evely, és a családja lakása. A fia is zsoké. - Aha. A fia Steve. - Igen. Menjünk az tenyészkancák pajtájába. A csikókat már el is választották és tavasszal fognak megszületni az újabbak. Az emlegetett épületbe éppen akkor lépet be a hátsó bejáraton három lovász. A lovak kedvesen nyerítettek, amikor a gondozók, és a látogatók megérkeztek. - Sziasztok! köszöntötte őket Mrs. Coppel. - Á! A doktor családja! mondta az egyik lovász lány. - Érezzék magukat otthon! - Köszönjük. mosolygott az anya és jelezte Edith-nek, hogy nézelődjön, amíg ő beszélget. - Jól van. nézett megszeppenve a lány, végigsétált a folyosón, és megállt az utolsó boksznál. Ott egy magányos elválasztott csikó állt. A vöröses pej csődör kedvesen belefújt a tenyerébe. - Nagyon félős. Hogy vetted rá hogy a közeledbe jöjjön? lépett mellé egy lovász. - Nem is tudom. Emlékeztet egy pacira, csak az sokkal kisebb, és kanca volt. De nem érdekes. - Egyébként, szia. A nevem Brad. - Szia. Az én nevem - Edith! kiáltott az anyja. - Igen ez. mosolygott a lány. Megyek! Szia. - Menjünk a versenyistállóhoz. Ott fogok dolgozni, és szerintem te is meg fogod szeretni.

4 Ahhoz képest, hogy a tinédzser milyen sürgést-forgást képzelt el, a hely csendes és békés volt. Az épületben sem volt különösebb nyüzsgés, mert éppen a lovakat csutakolták. A lány tekintete egy sárga lovon ragadt ott, akinek a patáját ápolták, miközben ő nagyokat dobbantott, mintha ellenkezne. A hátsó ajtón Kathy jött be, és odaállt egy boksz elé. Hősünk otthagyta az anyját, aki megint leállt beszélgetni, és az újdonsült barátnőjéhez ballagott. Amikor meglátta a lovat, amit a zsoké nézegetett, elcsodálkozott. - Hát igen! mosolygott. Nekem is ez volt tavaly az első benyomásom. Szuper ló! - Nem semmi! nézett megbabonázva a fekete szőrű, barna sörényű csődörre. Milyen fajta? - Angol telivér, mint a legtöbb ló a birtokon. Az anyja Holly az apja Szupercella. - Az ki? - Nem láttad még? Akkor gyere, megnézzük. Kint van az udvaron. Ne lepődj meg ő is gyönyörű ló. Régen versenyzett, de most nyugdíjban van. Nagyon jó ló volt életében tizenhat versenyéből tizennégyet nyert meg! Minden csikója díjnyertes példány. Mr. Evely kedvence, ezért mindig kétszer annyit foglalkoznak vele, mint a többiekkel. Steve húga naponta meglátogatja, lekeféli, és közben állandóan beszél hozzá. - Szegény ló! - Én is ezt mondom! - Vannak még tenyészmének? - Ami azt illeti, Szupercellán kívül még három van. Baljós Vihar, a kis édes, Tornádó, aki a hókájáról kapta a nevét, és Musztáng a vadóc. - Hű. nézett végig az istállók mögött elterülő legelőkön a lány. - Ez egy nagy terület. - Az bizony!- bólintott Kathy, aztán egy pej lóra mutatott, amit éppen feléjük vezettek. Ő az. - Ő is gyönyörű. mondta Edith, és közelebb lépett hozzá. A lovásza mosolygott és megpaskolta a csődört. - Százezreket ér. mondta a lánynak, mert észrevette, hogy még nem járt itt. Csak az a baj hogy ezt ő is tudja. Talán nem lenne ennyire finnyás! Összemosolyogtak a zsokéval. - A többiek? - Már visszavittem őket. válaszolta a srác, és legyintett egyet a kezével. Olyan átlagosak. Még ez a szépség is. Ahol eddig dolgoztam, különösek voltak a tenyészcsődörök. És összesen csak kettő volt. - Azért nem működött a tenyészet. kacsintott Kathy a tinédzserre. Na, ciao Max. És jó munkát! A két lány még megnézte a többi mént, aztán visszatértek a versenylovardába, ahol nem éppen kellemes fogadtatásban volt részük. Steve-be botlottak. - Hoppá! nézett nagyot a barnás szőke hajú, szürke szemű fiú, amikor meglátta a zsokét az új lánnyal. Ejnye Kathy! Nem szégyelled, hogy fecsérled a drága időd? Apa kikötötte, hogy csakis a lóra kell koncentrálnod. A helyett - Edith-re pillantott, és fölényeskedően elmosolyodott. - hogy a vendégeket terelgeted itt körbe! Ne felejtsd el, hogy itt meghatározott feladatod van. És a túravezetés nincs benne a munkakörödben. Kathy vissza akart vágni, de úgy gondolta nem érdemes. Minden nap része volt ebben a lekicsinylésben, és már azzal dorgálta magát, hogy túl sokat foglalkozik azzal, amit gondolnak róla. Még egy percig ott álltak az istálló közepén dühösen egymást nézve, aztán a fiú elhagyta az épületet. - Hé! Vigyázz magadra, mert egy rossz szót szól az apjának rólad, azonnal repülsz innen! szólt oda egy középmagas srác a zsokénak. Világosbarna haja, és sötét szemei voltak. - Tudom. Kezd nagyon idegesíteni! Ne aggódj. - Persze. mosolygott, aztán a megrendülten álló Edith-hez fordult. Szia. A nevem Tim Marte. A tréner fia vagyok. Téged még nem láttalak. - Szia. tért magához a lány. Edith Coppel vagyok. Az állatorvos lánya. - Ja. Anyád mondta, hogy várd meg itt. - Oké. Hasznossá tehetem magam valamivel? - Igen! mosolygott rá álszentül Kathy. Csutakold le Tűztáncost. - Na, megyek. köszönt el Tim. Jó munkát. - Kösz! kiabált utána a lány, aztán Edith-re nézett, aki zavartan állt egy helyben. Ha odamész abba a kis kamrában, találsz egy kefét. Hozd ki és kezdd el csutakolni a lovat. Addig én kitakarítom a bokszot. - Tim nem magas egy kicsit zsokénak? kérdezte a tinédzser, amikor visszaért.

5 - De. De nem zavarja. Ahhoz képest. Nem nagyon volt komoly versenyen. Csak néha Pomelo futamain. bökött az ujjával egy margarin színű kanca felé. - Aha. Értem. Kathy kikötötte a fekete lovat a kikötőrúdhoz, aztán megkereste a lócitromos villát, amit a lovász jó szokásához híven, mindig fent hagyott a padláson. A zsoké dühöngött egy sort, aztán lemászott, ölében egy nagy köteg szalmával. Behúzta az udvarról a lócitromos talicskát, és elkezdte a munkáját. Közben Edith is megérkezett, és hozzálátott a csöppet sem könnyű feladathoz. A legnagyobb gondot az okozta, hogy Tűztáncosba mintha az ördög bújt volna, állandóan arrébb ment és ficánkolt. A lánynak viszont végtelen türelme volt, és újra és újra nekikezdett, hogy barátnője lova végre normálisan nézzen ki a reggeli edzés előtt. Amíg Edith vesződött a többi ló mulatságnak vélte Tűztáncos produkcióját. Veterán Baby, a sárga kanca boksza, a csődör mellett volt. A mén nyakát nyújtogatta, hogy elérje a kancát, aki kedvesen nyihogott neki. Ezt Jégvirág - egy másik kanca is észrevette, és ellenkezően nyerített egy nagyot. Látszott rajta hogy nincs ínyére a jelenet. Tűztáncos átnézett a méltatlankodó lóra, és felé nyúlt. Csakhogy a szár, amivel ki volt kötve, rövidnek bizonyult, és nem érte el. Edith jó erősen átdörzsölte a csődör szőrét, a pedig csődör dühösen hátranyúlt, elvette a kefét, és bedobta Veterán Baby bokszába. Edith bosszúsan állt a ló mellett, aki csatanyertes örömmel nyerített. Kathy felnézett a munkájából, és kíváncsi lett a történtekre. Amikor meglátta, hogy a szomszéd bokszban a kanca a kefével játszik, már tudta, hogy mi történt. Leült a frissen lerakott szalmára, és figyelte, hogy barátnője, hogyan boldogul a munkával. A csutakoló lány csöppet sem élvezte a helyzetet, és még el is pirult, amikor a másik kanca Pomelo, és a mén Fekete Gyémánt, Jégvirággal az élen felnyerített, mintha csak nevettek volna a baklövésen. Nem kellett volna elengednem azt a kefét! korholta magát gondolatban a lány. Most be kell mennem a kancához és ki kell vennem a szájából! Nem baj! Megérdemlem! Miért kell nekem mindig sietnem a munkával. Ilyen gondolatok között otthagyta a kikötött csődört, és elhúzta a kanca bokszának nehéz reteszét. Belépett a lóhoz, és behajtotta maga mögött az ajtót. Lassan odasétált Veterán Babyhez, aki azonnal a másik sarokba lépegetett, és bedobta a kefét Fekete Gyémánthoz. Edith megszeppenve távozott a kanca mellől, és kis aggodalommal, bemászott az ajtón keresztül a csődörhöz. Mellé érve, észrevette, hogy a mén nem ellenkezik, áll egy helyben, a kefe fölött. A lány lehajolt, és kikotorta alóla a szerszámot. Akkor pillantott meg valami egészen szokatlan dolgot. Azonnal kiáltott: - Juj! Kathy gyere gyorsan! A zsoké fürgén bemászott, barátnője példáját követve, és odahajolt ahol Edith térdelt. A lány Fekete Gyémánt lábára mutatott, ahol egy piros seb tátongott. - Ó szent anyám. motyogott, majd hirtelen kirontott a bokszból, hozott egy nagy vödör vizet, és az elsősegélydobozt kikotorta az egyik tároló ládából Öntsd a vízbe ezt a löttyöt. mondta rémülten Edith kezébe nyomva, valami barna folyadékos üveget: sebfertőtlenítőt. Mártogasd bele ezeket a gézlapokat, aztán kezeld le a sebet. Rohanok apádért. Az otthagyott lány, minden lelki erejét összeszedte, és nyugodtan beszélni kezdett a lóhoz beáztatta a fertőtlenítő lapokat, azután felállt. Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet, de előbb ki kéne tisztítani a sebet. gondolta. Vajon hol lehet még tiszta víz? Kimászott az ajtón, és körbejárta a pajtát. Az utolsó kamrában volt egy vödör tiszta víz. Hősünk magával vitte a csődörhöz. Kihajolt a bokszból, és levette a kötőféket. Felrakta a ménre, és kikötötte, hogy ne tudjon eloldalazni. Visszatérdelt a lábához, és óvatosan elkezdte a vizes lappal kitisztítani a sebet. Közben nyugodtan beszélt a lóhoz, aki csöndesen nyögdécselt. Miután Edith tűrhetőbbnek vélte a sérülést, odaszorította a sebfertőtlenítős gézlapokat. Erre a csődör rémülten felnyihogott és a szeme fehérét mutogatta, de nem rugdalózott szerencsére. Bocsánatot kért tőle, és összehordott tücsköt, bogarat, miközben egy fáslival körbetekerte a sebre szorított átázott anyagot. Felállt és összepakolta, a kihajigált gyógyszereket. Rendet rakott, és bezárta az dobozt, aztán a még mindig rémülten néző ménre pillantott. Odalépett mellé és kedvesen simogatta a pofiját. A kedves ló tűrte a pátyolgatást. Elkötötte a rácstól, ami Veterán Baby-től választotta el, és levette róla a kötőféket. Aztán kiment és visszaakasztotta a lószerszámot a helyére. Befejezte a csutakolást, és visszavezette Tűztáncost a helyére. A lány ábrándozva körbenézett és meglátta, hogy három másik ló figyeli. Odasétált az almásdereshez, akinek a neve a bokszajtaja fölött állt. Jégvirág érdeklődve figyelte a lányt, és kihajolt az ajtó fölött. Engedte, hogy Edith megsimogassa, és megölelje.

6 A szomszéd bokszból Pomelo nyihogott át kedvesen, hogy felhívja magára a figyelmet. A lány elmosolyodott aztán a pajta ajtóra nézett. Vajon mikor jön már?- kérdezte magától. Vagy nem találja apát? Nem akarom itt hagyni ezt a helyet. Félek, hogy valami baj lesz. Abban a pillanatban nyílt ki a pajta ajtaja, és Kathy lépett be Mr. Coppel, és Mr. Marte társaságában. Döbbenten néztek a lányra. Úgy látszott a hír gyorsabban terjedt, mint amilyen gyorsan a várva várt személyek megérkeztek, mert Tim és egy lovász a hátsó ajtón jött be, egyenesen Edith-hez. Mr. Coppel megvizsgálta a rögtönzött kötést, és levette a ló lábáról. Bólintott egyet, amikor meglátta, hogy a sebet még a lekezelés előtt kitisztították. Alaposan megnézte a sérülést, és aggódva nézett az őt körülállókra. - Nem túl komoly seb. Te feltőtlenítetted? nézett a lányára, aki bólintott. Rendben. Az a helyzet, hogy ha lassan gyógyul, csak júniusra sikerül felépülnie. Ha gyorsan, akkor talán május végére. - Csodába! kiáltott fel halálra rémisztve a többieket a tréner. - Hogy ehhez a főnök mit fog szólni. mondta Kathy. - Jó. A zsokékat várom a fedett csarnokba, egy kis edzésre, és jó lenne, ha kiderítenétek, hogy ki a frász ült ezen a szerencsétlenen. Nekem aztán beszélhet majd Mr. Evely hogy jó a felügyelet nélküli edzés, én nem engedek be oda lovast többé felügyelet nélkül. dühöngött Mr. Marte. Felejtsétek el a szabad edzéseket! - Megnézed az edzést? kérdezte a zsoké lány barátnőjét, amikor már oszlott a tömeg. Jó lenne! Te is kipróbálhatnád! - Abból baj lenne. - mosolygott Edith. - Négy éve nem lovagoltam! Meg hát itt nincs szabad ló. - Van. Milli használ egyet. Általában csak edző partner, de tud futni. És a lovaglást nem lehet elfelejteni. - Jól van. Te tudod. sóhajtott egyet a lány. Felnyergelték a lovakat. Kathy Tűztáncost, Edith pedig Shelli-t, a lovász által használt szürke angol telivért. Mikor készen voltak, és mindenki elhelyezkedett a nyeregben, elindultak a fedett pálya felé. A lovak csöndesen haladtak egymás mellett, egy ütemben baktattak át a nagy téren, amihez az istállók előtt álló macskaköves út vezetett. Innen négy út indult. Az egyik az istállók mögé, a második át a nagy, erdőn, egy fedeles pályához, a harmadik egy nyílt pályához, a negyedik pedig egyenesen Mr. Evely háza felé indult. A fedeles pályára igyekeztek a lányok. A bejárat tárva-nyitva volt, hogy a lovak a lovassal hátukon kényelmesen beférjenek. Amikor Edith megállt a korlát mellett, és leszállt a lóról, Mr. Marte rákiáltott. - Te is állj az indító kapuba! mondta kedvesen. Edith mentegetőzni akart, de a mellette elhaladó lóról lepattant Tim, és beállította a kengyeleket a megfelelő méretre. Edith-et felsegítette a nyeregbe, és szó nélkül átvette a szárat, hogy bevezesse egy üres kapuba. A tréner megnyomta a kapunyitó gombot és elindultak. Edith nem volt felkészülve, és majdnem lezuhant Shelli nyergéből. Erősen kapaszkodott, becsukta a szemét, és visszatartotta a lovat úgy, ahogy a tévében látta más versenylovasoktól. Hallotta, ahogy egy ló lemarad mellette, és a lovasa azt mondja fél táv. Hősünk gyorsan lazára engedte a szárat és számolt: egy ló, két ló, a harmadik ló lovasa, akit lehagyott, káromkodott. Edith kinyitotta a szemét és hátranézett. Steve-et látta, aki durván püföli Veterán Baby-t, aki szenvedő tekintettel nézett a semmibe, és egyre jobban lemaradt. Shelli hirtelen lassítani kezdett. Célba értek és a tréner, csodálkozó tekintetével találkoztak. - Kislányom! mondta döbbenten. Te aztán bátor vagy. És ügyes. Mióta lovagolsz? - Hát négy éve lovagoltam utoljára. - Az nagy teljesítmény! Mintha két éve galoppoznál. Nézz rá a lóra. Alig fáradt el, mert csak fél távnál hagytad, hogy kifussa magát. Ügyes. Ha érdekel, lenne munka itt a lovak körül. Esetleg tanonc is lehetne belőled. - Köszönöm. mosolygott zavartan a lány, aztán körbenézett. A tekintete Steve irigy és gyűlölettel teli tekintetével találkozott. Kicsit megszeppent, de nem volt ideje gondolkozni, mert Kathy a kezébe nyomott egy lótakarót. - Gyerünk! vigyorgott. Ideje visszavinni ezt a madarat! - Miért madár? kérdezte a lány, miközben leszállt a nyeregből. - Mert úgy futott mintha repült volna. Am, valami baj van? Úgy nézel rám, mint aki most lát először lány zsokét. - Nincs baj. Csak még nem fogtam föl teljesen hogy mi történt. - Az is jó. Na, gyere, mondom, hogy mit csinálj. Először vedd le a nyerget, nem úgy! Rád fog esni. A másik oldalon próbáld meg. Úgy! Most gyorsan keféld le egy kicsit, jó, most tedd rá ezt a takarót. Rendben most ezt a nagy kabátszerű izét tedd rá.

7 - Mi ez? - Olyan, mint a takaró, csak egy kicsit testhezállóbb, és praktikusabb. A megizzadt ló könnyen megfázhat. És pont most nem jönne jól egy influenza, ami lemészárolja az összes lovat! - Ó. Értem. mosolygott Edith, és megfogta a ló kantárát. Gyalog vezették vissza őket az istállókhoz, közben csöndesen beszélgettek. - Jó volt a lovaglás? kérdezte Kathy. - Hogy ne lett volna jó. Kicsit megijedtem, de nem tartott sokáig. Amikor elhúztam Steve mellet iszonyatosan káromkodott. Kicsit megijedtem tőle. Olyan durván verte a lovát. Amúgy miért nem indítjátok valamilyen versenyen ezt a szépséget? simogatta meg a pej pacit. - Á. Már hét éves. Ebben a korban nincs számára jó futam. Tenyésztésre meg nem jó. Nem lehet csikója. Nem akarsz holnap egy kicsit terep lovagolni? Van pár jó lovunk, amit Mrs. Evely kiállításra hord, de bármikor elvihetjük őket túrázni. - És hova mennénk? - Itt a hegyek között van egy ösvény, ami egy völgybe vezet. A völgyben fekszik egy bájos, nagy tó. Tavalyelőtt fedeztük fel. Még a térképen sincs rajta. Mondjuk nem is csodálom: nagyon nehéz volt odajutni. Fele utat gyalog kellett megtenni. Mikor megtaláltuk, szóltunk Mr. Evely -nak, ő hívott egy emberkét, aki egy nagy markolóval felmarta az utat, de csak olyan szélesre, hogy két lovas elférjen egymás mellett. - Van neve a helynek? - Aha! Holly-tó. - És miért az a neve? - Nem tudjuk. nevetett föl. Jame adta a nevet neki. Lehet, hogy a mi lovunk Holly-ról, mert a kedvence. - És ki az a Jame? - Az egyik lovász. Szinte bármelyik istállóban találkozol vele. Ő dolgozik itt a legrégebb óta. Miután befejezték a munkájukat lassan indultak a személyzeti ház felé. - Te ma mit fogsz csinálni? kérdezte Edith. - Dél lehet. Nem tudom. Olvasok, pihenek, meg egy kicsit talán lovagolok, de nem biztos. És te? - Hát. Be kell rendeznem a szobámat. És készülnöm kell a holnapi lovaglásra. Ha elmegyünk. - Elmehetünk! Mikor? - Menjünk délelőtt. - Inkább délután. - Az is jó. Na, megyek. Szia. - Szia. Várj! Kijössz ma este a tenyészkancákhoz? Csinálnék egy fényképalbumot. Egy ismerősöm internetes blogjához kell. - Hát. Kijövök. Van este kutya elengedve a birtokon? - Isten őrizz! Dehogy is! Mr. Evely minden állatot kirak innen, ha nem lóról van szó! Esetleg valamelyik lovásszal találkozol. Nem lesz baj. - Rendben. Szia. köszönt el végleg a lány, és belépett a házukba. Átsétált a nappalin és felment az emeletre. Két nagydoboz hevert az ágyán. Edith odasétált az ablakokhoz, és lenézett az ismerős épületekre. Jó közérzetet sugárzott a táj. Az istállók, a birtok mögött elterülő hegyvidék, mind-mind különböző hangulatot sugárzott. Megfordult és újra végignézett a szobán. Kinyitotta a dobozokat és nagyot sóhajtott. Nekilátott kipakolni a cuccait, miközben selejtezte a nem túl fontos dolgokat. Így telt el két óra. 2. fejezet A rémálom elkezdődik Késő délután Kathy lépett a Coppel lakás küszöbén át, eligazítást kért Mrs. Coppel-től, és felsietett a barátnőjéhez, aki éppen egy biológia füzetet tanulmányozott furcsa grimaszokat vágva minden mondat után. - Szia. Mit csinálsz? kérdezte a zsoké. - Ezt a számomra kínai dolgot próbálom bemagolni. Az első biosz órámon dolgozatot írok.

8 - Na, az szép! - Anyunak van itt egy rokona. A lányától kaptam kölcsön a füzetét. - Hm. Én mindig rossz voltam a gimnáziumban. - Az jó. - Át jöttem egy kicsit, mert otthon nincs munka. Mr. Marte sem kért meg hogy segítsek neki a lovak körül - Hm. - Képzeld hallottam Steve-et beszélgetni Joe-val telefonon. Arról beszéltek, hogy mennyire fel van dúlva, hogy egy kezdő galoppos így megverte. Joe természetesen higgadtabb alak, és arra kérte, hogy felejtse el az eseményt, ha legközelebb előfordul megoldható, hiszen egy mondatba kerül, és az apja eltilt a galopp pálya környékéről. A döbbent Edith oda sem figyelt többet a biológia füzet irkafirkáira. Idegesen fordult meg, és a zsokéra nézett. Valami furcsa rossz előérzete támadt a fiú miatt. - Arra gondoltam. folytatta Kathy barátnője megdöbbenését figyelmen kívül hagyva. Hogy a legnagyobb kitolás vele szemben az lenne, ha zsokétanoncként jelentkeznél Mr. Marte-nál. Akkor aztán tényleg nagyon kiborulna. Csak az a baj hogy féltelek. Engem nagyon sokszor bántott, mert, nem is tudom miért. Olyan rossz volt minden reggel úgy ébredni, hogy tudom, ma újra belém köt. - Csak ez az egyetlen mód arra, hogy kiszúrj vele? kérdezte Edith. Kezdte érdekelni a lóverseny. - Igen. Csak ahhoz neked kéne szenvedned. Rengeteg edzés, odafigyelés, és diéta. - És ha csak rendszeresen munkalovasként dolgozom? Kathy ennél a kérdésnél, boldogan, de megdöbbenve nézett a barátnőjére. Nem lenne rossz! Végül is nem is olyan dolgot vállalnál, amibe bele kéne kötnie. Valaki úgyis kell, hogy Shelli segítsen a többi lónak! - És anya sem borulna ki. Amikor a tavalyi Kentucky Derbit néztük, fél órán keresztül papolt arról, hogy ez veszélyes dolog, és nincs belőle kereset. Mintha máris dolgozni akartam volna állni! Aztán megnyugtattam, hogy egy ideig úgysem ülök lóra, úgyhogy ettől nem kell félnie. - Hát, igen. Egyet jegyezz meg. Kerüld el Steve-et és nem lesz semmi baj. Nem tiltathat ki, hogyha csak segédlovasként kerülsz a pályára. - Hú, ez szuper! Annyira örülök! Újra úgy szeretem a lovakat, mint régen, és már nem érzem az a nyomást a szívemen. Anyáék tudhatnak róla? - Így-is, úgy-is megtudnák, szóval elmondhatod. Fűzd mellé, hogy ez cseppet sem olyan, mint amilyet a tévében láttak. - De, mi lesz most? Elkezdődik a második félév a középiskolában. - Tudom. De délután mindig lesz időd lovagolni! És ha van kedved, formába hozhatod nálam magadat, hogy a lónak is könnyebb legyél. vigyorgott. A lakásomban van szobabicikli, futógép, meg hasonlók. - Szuper! Ma este meddig maradunk a tenyészkancáknál? - Hát. Nagyon durva lenne hattól, nyolcig? - Nem. Nekem pont jó! - Mr. Evely szeretne egy kétéves csődört venni. Eddig lovas nem akadt rá. Nem lenne számodra megterhelés, ha munkalovasként edzenél vele? - Hát, nem vagyok én olyan jó! - Rá se ránts! Majd együtt feljavultok. - Oké. Nyáron gyakran jártok versenyekre? - Nagyon gyakran. - Azt hallottam, hogy ilyen versenyeken elég nagy összegeket fizetnek! - Bizony. És az elég jól jönne. Most éppen. - Hm. - gondolkozott el Edith. - Pillanat csörög a telefon! mondta a zsoké, miközben megpróbálta előhalászni a zsebéből a csengő mobilt. Haló? Edith nem hallotta a beszélgetést, csak a barátnője grimaszoló arcáról tudott következtetni. Még akkor sem jól. - Mr. Marte volt az. Megkérdezte, hogy nem akarok-e egy kis munkát vállalni. A nyakamba varrta a vendégünk futószárazását! Mennem kell! - Szia. Jó munkát. köszönt el hősünk.

9 - Köszi. Szia. A délutáni órákat hatig, Edith azzal töltötte, hogy olvasott, biológiát magolt, és a szekrényeibe rakott be eztazt. A szülei egészen ötig a lovak között dolgoztak. Mrs. Coppel a versenylovakra ügyelt, és papírmunkát végzett, Mr. Coppel pedig megvizsgálta az összes állatot. A birtok minden pontján volt valami munka, és a lovászok mind-mind az istállók közötti, fenyőkkel ültetett utakon ballagtak fel alá. Hatkor Edith megbeszélte a szüleivel, hogy hova megy, és elindult. Felvette a kabátját, az ajtó előtt belebújt a sportcipőjébe, majd a legközelebbi pajta felé vette az irányt. Út közben az eget nézte, és csodálkozott a csillagok ragyogásán. Hirtelen beleütközött valakibe és ijedtében hátra hőkölt. Steve volt az, de látszott, hogy ő nem az eget bámulva ment neki a lánynak. - Na, mi van? Nem elég meleg a ház? kérdezte gúnyosan. Az istállókban kell melegedni? - A ház elég meleg. Kathy-hez megyek, aki odabent vár. válaszolt merészen. Steve egy kicsit gondolkozott. Menj vissza a házba, ha jót akarsz. - Nem megyek vissza, mert már elindultam valahová! Hagyj békén és kopj le. Ez a fiúnak személyes sértés volt. Ahogyan Edith lekezelte, nagy kísértést ébresztett benne, hogy őt is szépen megleckéztesse. - Ácsi. Hát hova sietsz? Talán fontosabb dolgod van, mint bárkinek? - kérdezte és elkapta az eligyekvőt. - Jaj, menj már! lökött egyet a zsokén, aki kis híján lekevert neki egy pofont. Hé, megőrültél? - Nem. mosolygott megvetéssel a tekintetében. Edith megingatta a fejét és arra gondolt, hogy ilyen lehetetlen alakot még nem látott. - Azért azt ne felejtsd el, hogy te is ugyanolyan ember, vagy mint én, vagy bármelyik lovász. Attól hogy jól futsz néhány versenyen, nem belőled áll a világ! Oké? Edith kezdett bedühödni és tovább akart indulni, de Steve elé állt. - Menj vissza a házba. kiáltott rá, és élvezte, hogy jól felhúzta a lányt. - Ó már értem. Az fáj, hogy legyőztelek az edzésen. Úgy látszott, hogy hősünk rossz témához nyúlt, mert a zsoké arcáról eltűnt a gúnyolódó grimasz. Menj vissza a házba, és nem lesz semmi bajod. - Dehogy megyek. Hagyj már békén, és húzz el innen. - Ó! Tényleg? Valami nem tetszik? Szeretnél kihozni a sodromból? kiáltott a fiú. Edith büszkén összefonta a karját és megállt. A zsoké megelégelte a gyerekes civódást és a majd félméteres hóba lódította a fiatalt. Rúgásra lendítette a lábát, de megállt. - Takarodj vissza a házba. utasította higgadtan, aztán elment a mének istállója felé. Edith megkönnyebbülve szedte össze magát és felállt. Félt, mert tartott attól, hogy újra rá támadhat, amikor az istállók felé indul. Végül újra elindult a tenyészkancák épülete felé. Amikor az ajtó elé ért, egy dühös hang kiáltott rá. - Nem voltam elég világos? Ha gondolod, megverhetlek! újra Steve volt, aki egy fenyő árnyékából lépett ki. A lány hirtelen nem tudta mit csináljon. Védekezzen, támadjon, vagy meneküljön. Gyorsan lehajolt egy pofon elől, és jól sípcsonton rúgta a fiút, bemenekült az épületbe, és becsapta maga mögött az ajtót. A kancák nyerítve köszöntötték. Kathy álmélkodva nézett rá és nem értette, hogy mi a baj. - Mi van odakint? kérdezte kíváncsian, ám meg sem kapta a választ, jött az magától. A zsoké lány egy pillanatig rémülten menekülni akart, aztán dacosan megállt és maga mögé tolta a menekülő lányt. Steve nem tágítva tett egy lépést és felemelt a földről egy vizes vödröt. Kathy belelátott a gondolataiba és megragadta Edith kezét, majd a hátsó ajtón kirohant vele. A nyomukban ott lihegett a fiú a vödröt az istállóban hagyta: újabb terve volt. A fiatalabb lány alig bírta tartani a tempót, folyton megbotlott a hóban. Steve a megbotlása után egy pillanat alatt utolérte és kigáncsolta. Kathy tehetetlenül megállt, amikor meglátta, hogy a barátnője tragikusan kiterült a hóban és a zsoké fiú nem üldözi tovább. Steve először meggyőződött arról, hogy Kathy nem mer közelebb jönni, aztán a félve ránéző Edith-re pillantott. Udvariasan kezet nyújtott neki, hogy felállítsa. Amikor a lány lesöpörte magáról a havat és a barátnője felé nézett, a fiú egy pillanat alatt felmarkolt egy marék havat, megragadta az átvert tinédzsert és a szájába tömte a hamarjában összegyúrt hógolyót. A váratlanul érkező támadás teljesen kikészítette a lányt. Steve még

10 mindig a száján tartotta kezét, és nem engedte, hogy kiköpje a havat, ami égette a torkát, olyan hideg volt. Amikor a zsoké megelégelte a piszkálást, előre lökte Edith-et és otthagyta a hóban. Kathy rémülten figyelte az eseményeket, de nem mert közbeavatkozni. Miután a zsoké fiú távozott felsegítette barátnőjét a földről. Edith undorodva köpködte a szájába olvadt hó levét és a kabátja ujjába törölte a száját. Megsértett pillantást vetett a távozó után. Teljesen átázott mindene. A farmere is csupa víz volt és a kabátja alá is hó ment. Visszamentek a tenyész istállóba és szembetalálkoztak Jame-vel, aki már összekészített pár dolgot: egy lovaglónadrágot, amit a kamrában talált (csak saccolt, hogy jó lesz-e a megetetett lányra), egy melegítő pulóvert és egy csésze, forró teát, mert látta, hogy mi történt. - Annyira sajnálom! Miért nem estem neki, mikor lefogott? korholta magát Kathy. - Mindenkit így szekált. - Én nem haragszom se rád se senki másra. Csak azt szeretném tudni, hogy miért támadt rám. mondta halkan az eláztatott. - Dühös rád. szomorkodott tovább a zsoké. Az edzés miatt. Féltékeny hogy esetleg Mr. Marte felfigyel rád és többet foglalkozik veled. - Megértem, hogy dühös, de nem rajtam kellett volna levezetnie az indulatait. - Beleszólhatok? kérdezte Jame aki Akvamarint simogatta. Én már totálisan ki vagyok borulva ettől a gyerektől. Az még hagyján hogy halálra ijeszti a csikókat a legelőn, amikor elrodeózik azzal a böhömnagy lovával, vagy fejbe találja Joe-t, amikor ledobja a szénapadlásról a szalmát, s a többi, de az hogy egy ártalmatlan gyenge lányt átver és teletömi a száját hóval, az már sok! Még nekem is! Valakinek meg kéne mutatnia neki, hogy mitől döglik a légy. - Köszönjük. mosolygott Kathy. Aztán mi meg visszakapjuk a kétszeresét. Végre neki is magába kellene esnie. Nem tudom, hogy, de kitalálom. Végül is az is nagy megbotránkozás, ha Edith-ből munkalovas lesz-. - Az akar lenni? hüledezett a lovász. Ön gyilkosság. Belerohansz fejjel a falba. Illetve Steve-be. - Tudom, hogy mit akarok. És meg is csinálom. Ha kell, porig alázom azt a vadállatot. válaszolt a lány és a barátnőjére nézett, akit furdalt a lelkiismeret. Nem a te hibád hogy így átvert. Az enyém. De megígérem, hogy nem láttok soha behódolni Steve Evely előtt! 3. fejezet Visszatérő Kathy korán kelt. Feltett egy pohár vizet forrni, aztán elment átöltözni. Mikor kész volt a forró vízbe rakott egy tea filtert és benézett a hűtőbe. Nagyot ásított, aztán visszacsukta a hűtőajtót. Leült az asztalhoz, és szürcsölgetni kezdte az ízesítetlen teát. Két pillanat múlva fanyar képpel kotorta elő az akácmézet a szekrényből és két kanállal tett az italba. Újra leült és beleolvasott a lovas újságba. A hírek között volt egy számára elég érdekes. Egy újságíró beszámolt arról, hogy egy új tulaj jelentkezett a lovaival, akiket még abban a szezonban indítanak néhány versenyen. Közöttük van Laguna csikója, Last Unicorn, akit megvettek a Laguna Lovardától. Imola két Tenyésztői Kupát, egy Belmont Steakes-t, és egy csomó hendikepet nyert. Emellett még sok más kisebb kupát. Megcsinálta a haját, rendet rakott a konyhában, aztán felhúzta a redőnyt. Teljesen kiakadt: odakint hófúvás volt. - Hűha. mondta meglepettem. Ma szerintem nem kirándulunk! Felvette a cipőjét, a folyosón leakasztotta a kabátját, és átrohant a versenyistállóba. Kikerült néhány kikötött lovat, és odaállt Tűztáncoshoz. - Na. Gyere kicsim, lovagolunk. kivezette, hogy lecsutakolja. Kikötötte egy szabad rúdhoz. Ezek a csövek a bokszok előtt álltak, direkt erre a célra. A csődör Kathy-hez hajtotta kecses fejét, és nagyot fújt az arcába. Nehéz az élet, ugye? mosolygott a lány, és megsimogatta a ló orrfoltját. Puszit nyomott az orrára, aztán elment a patakaparóért, és a keféért. Gondosan kikaparta a patkó alól is a lócitromot, aztán lecsutakolta. Furcsán nézett Tűztáncosra, aki nyugodtan állt. Újra mosolygott, és Edith-re gondolt.

11 Mire végzett megérkezett Tim is. Ásítva mászott föl a szénapadlásra, és ledobált két bálát. Aztán ő is leugrott, elhúzta Pomelo bokszáig a szénát, kivezette a lovat. Majd körbenézett. Minden kikötőcsövön volt valami. Vagy nyereg, vagy lótakaró. A fiú megcsóválta a fejét és a kancát Tűztáncos mellé kötötte. Eközben Kathy a kantárral bajlódott, nem mosta le a zablát. Gondosan vakargatta róla a rá száradt szalmás nyálat. Tim is lecsutakolta a lovát, aztán gyorsan felkantározta és felnyergelte. Kathy-vel együtt hagyta el az istállót és ketten sétáltak végig a pályához vezető ösvényen. Pomelo nagyokat prüszkölt, és kecses fejét magasra emelte. Meg-megtorpant, miközben a kantárszárat rángatta. Tűztáncos nyugodtan lépegetett zsokéja mellett, és álmosan nézett a hóba. Megrázta a fejét és prüszkölt az orrában lerakódó hópelyhektől. - Hallottad, hogy Mr. Evely rám bízta a ló vásárlást? kérdezte a lány. - Igen. Tudja, hogy te nem baltázod el. Apa úgysem érne rá. Hol gondoltál körülnézni? - Nem gondolkodtam még rajta. vallotta be Kathy. Jó lenne ha Edith lovagolhatná! - Apa mondta, hogy jelentkezett munkalovasnak. Adhatok egy tippet, hogy hol próbálkozz a lovak kapcsán? - Mit? - Van egy ismerősöm, akinek az anyja magántenyésztő. Nagyon szép lovai vannak. Ha akarod, beszélhetek vele, hogy mennétek megnézni a pacikat. Úgyis most lesz néhány eladó lovuk. Milyen időpont jó? - A péntek. Ez hol is van? - Nem messze. Harlowton-ban. Illetve a közelében. Egy kis birtok. A Laguna Lovarda fele se. - Hát. Meglátom. De nem buszozok. Pedig most nem is csinálhatnék mást. Defektes a kocsim. Jame holnap elvontatja a szerelőhöz. Apád nem tudná kölcsönadni a trélert meg a terepjáróját? - Hát, úgyis lenne arrafelé dolga, majd megcsinálod helyette. - Ahogy gondolod. De akkor te is jössz! Ma hánykor lesz edzés? - Kilenckor. Vagy nyolckor. Nem tudom, hogy miért jó ilyen későre rakni. Apa mindig azt vallja, hogy egy zsokénak ki kell pihennie magát. De egy ilyen edzésrend mellett ez lehetetlen. Mondjuk, nyáron nem csináljuk ezt, de most nagyon fárasztó. - Hát, igazad van. Én is el szoktam fáradni, de ki tudod pihenni magad. mosolygott a lány. Megérkeztek a nagy épülethez. Bevezették a lovakat a pályára, és a trénerhez baktattak. Mr. Marte felsegítette őket a nyeregbe, aztán egyeztette a pályahosszúságot. - Csak fél távot futhatnak. Jövő héttől elkezdünk edzeni a nyári versenyekre, és a Laguna Kupára. Már aki indul. - Mr. Marte? Edith még belefér az edzőkörbe? kérdezte Kathy. - Attól függ, hogy hányan lesztek. Most felírhatom a nevét, ha van ló, amit felkészíthet. Kathy Tim-re nézett. - Szerintem nemsokára lesz. Mr. Evely új lovat akar, és egyelőre Edith az egyetlen lovas, aki szóba jöhet az edzésénél. mondta a fiú. Steve összevonta a szemöldökét és átvillant az agyán, hogy a lány zsokétanonc lesz. De csak, mint munkalovas! ez után a féltékeny zsoké megnyugodott. - Aha. Hát mindent bele. Egyébként szóljatok neki, hogy ma estétől kell elkezdenie a munkát. - Rendben. mondta a zsoké lány. Az indítókapuhoz ügettek. Tűztáncos megrázta a fejét, és prüszkölt egyet. Kecsesen emelgette a lábait, és Pomelo után lépkedett. Beálltak az indítókapuba. Veterán Baby, aki már korábban megérkezett a lovasával, toporgott, és a fejét kapkodta. Kinyíltak a start kapuk és elindultak. A két kanca rögtön az élre tört, míg a csődör mögöttük galoppozott. Nem volt helye kibújni közöttük, ezért Kathy kiirányította a pálya közepére. A mén száguldani kezdett, de mielőtt ráfordultak volna a túlsó kanyarra, Veterán Baby felzárkózott, és a belső oldalon megelőzte őket. Steve kárörvendően nézett a többiekre, és a kifulladt lovaikra. Fél nyakhosszas előnnyel futott be a célba. Mr. Marte mosollyal az arcán fogadta őket. - Steve megdöntötted a félpálya rekordját! kiáltotta. A zsoké magabiztosan bólintott, megpaskolta a kancát és Kathy-re szegezve a tekintetét, gúnyolódó hangon mondta: - Hát igen. Mégsem olyan rossz ló ez. - Hát nem. válaszolt az edző. Azonnal csutakoljátok le a lovakat! Nem akarom, hogy megfázzanak. És szóljatok a zsoké pajtásaitoknak, hogy még lehet jelentkezni a versenyre! - Kevin-nek szólhatok? kérdezte Tim. - Tőlem. nézett semmit mondóan fiára. Amy már itt van a birtokon és beszéltem vele. Mr. Evely szép összegeket ad a nyerteseknek.

12 - Tényleg itt van? Majd megyek köszönni neki. - jelentkezett Kathy, és nem is törődött azzal, hogy a tulajdonos fia gúnyt űz belőle. - Kevin-t pedig el tudjuk hozni, mert vasárnap este írt egy t, hogy Harlowton-ba költözött. És beszélt Mr. Evely-jal, aki szívesen ad itt neki munkát. - Kathy igyekezz. Én is szeretném azt a patakaparót! nyafogott Tim. - Nyugi túléled! mosolygott rá a lány és élvezte, hogy a sárga kanca tulajdonosa dühös, amiért nem sikerült felbosszantania. És őt most nagyon nem lehetett jó kedvre bírni. A fiú a sorára várva állt egy kicsit távolabb, és Veterán Baby-t simogatta. Végighúzta a kezét a keskeny orrcsíkon, majd megvárta, amíg kedves batárja a tenyerébe fúj. A kanca a zsokénak dörzsölte nemes fejét, aztán beleprüszkölt a hajába. Steve elmosolyodott, és egy kockacukrot adott neki. Megpaskolta a nyakát, és az ujjaival fésülgette a sörényét. A tegnap esti havas akcióra gondolt és magában nagyot mosolygott, hogy milyen könnyen átverte Edith-et. - Jó kislány vagy. súgta a ló fülébe. Én aztán nem edzek ezekkel a szerencsétlenekkel. Elmegyünk a kansas-i edzőhöz. Ő tudja, hogy mi kell neked. És különben sem kell indulnunk a Laguna Kupán. Neked a Kentucky Derbin a helyed. A kanca helyeslően dobálni kezdte a fejét. Nem hiába emlegették, hogy különleges. Már csikó korában is más volt, mint a többiek. Amíg minden lovász elől elmenekült, Steve-nek megengedte, hogy a közelébe menjen. A fiú órákat töltött el a csikóval a legelőn, amíg Moon, a kicsi kanca anyja legelészett. Veterán Baby először a Dazy nevet kapta, s az idők folyamán egyre beljebb jutott hű barátja szívébe. De el nem jött a csikók eladásának ideje. A fiatal telivér elhagyatottan állt egy idegen bokszban, és csak vár, és várt arra, hogy az ember barátja felbukkanjon. Lehajtotta a fejét és napokig nem evett. A lovászok minden gondoskodása és odaadása ellenére nagyon lesoványodott, és esélye sem volt a birtokon maradni. Egy hideg, esős őszi napon egy nagy ló szállító teherautó állt az istálló elé. A csikókat egyenként hordták fel a rámpán, hogy odabent kikössék őket. Dazy következett. Engedelmesen jött ki a bokszából, de még mindig mélabús volt. Odakint az egyik épület mellett Steve jelent meg. A kanca felfigyelt, és nagyot nyerített, ám a fiú nem vette észre. A lovász elindult vele, a nagy csikó azonban megtorpant. Minden izma megfeszült, hogy lent tudjon maradni. Egy gondozó nagyot csapott a hátsójára, és akarata ellenére mégis sikerült felvonszolni. Steve is felfigyelt a rendetlen viselkedésre, és a szitáló esőben hunyorogva meglátta legkedvesebb ló barátját. A kanca keservesen nyerítve próbált ellenállni, de kikötötték. Ő volt az utolsó ló; a teherautó hátulját becsapták. A fiú megdöbbenve bámult az autó után. Már nem érhette utol őket. Dazy eltűnt a szeme elől. Az egyik lovász odajött hozzá. - Minden rendben? kérdezte. - Nem nincs. mondta reménytelen hangon. Hová vitték a lovakat? - Kansas-ba egy edzőhöz. - Oké. Kösz. Steve azonnal apjához sietett. Garret Evely éppen a vemhes kancák főlovászával beszélgetett. Nem nagyon ért rá. A fiú türelmesen várt, és hallgatta a beszélgetést. - Na, baj van? kérdezte az apja mikor végre ideje maradt. - Igen! Nem is szóltál, hogy Dazy-t is elviszik! - Ó drágám. Hiszen te is láttad, hogy milyen sovány gebe. - De nekem ő akkor is kell! - Ha kell, nyerj meg néhány versenyt, és vásárold vissza! mondta a birtoktulajdonos, és elindult az ellenkező irányba. Steve dühbe gurult, és még aznap telefonált annak az edzőnek, aki megvette a lovat, és megígértette vele, hogy nem adja el, mert megvenné. A fiú még márciusban elutazott, hogy versenyeken induljon, itt-ott az ország különböző pontjain. Fél év múlva megszerezte a kellő pénzt. Hazaköltözött, két új baráttal. Joe és Tim is vele jött. Kathy csak egy év múlva érkezett meg, de ez most mindegy. Tim-mel eljött Mr. Marte, az apja, és ott maradt, hogy eddze a lovakat. Steve Kansas-ba utazott. Félve lépett be az edzőlovarda kapuján. Nagyot nyelt, és elindult a karámok felé. Végignézte a lovakat, de Dazy nem volt közöttük. Meglátott egy lovászt. - Jó napot. köszöntötte. Nem tudja véletlenül, hogy merre találom a főnökét? - Jó napot. mondta. Igen. Láttam az egyik nagy legelőn. Éppen kiválasztaná a vásárra vihető példányokat. - Oké. Köszönöm. sietett el a fiú. Az egyéves kancák között csakugyan ott bóklászott két ember. Elnézést! kiáltott Steve.

13 - Gyere be! integetett az egyik férfi. A zsoké hangosan dobogó szívvel lépett be a karámba. Végigsétált a kancák között, amíg odaért a főnökhöz. - Jó napot. köszönt. Én vagyok Steve Evely, aki nyár elején lefoglalt egy kancát. Ugye még nem adta el? A két férfi értetlen arccal nézett a fiúra, aki már-már kétségbe esett. Valaki megérintette a vállát. A fiú megfordult és meglátta azt, akiért szenvedett, akiért annyit dolgozott, aki a legfontosabb volt neki: Dazy-t! Teljesen meghatódva ölelte át a kedves barát nyakát. Ezer és ezer puszit nyomott a pofijára miközben kivezették a karámból. Kivezették? Jött az magától is. Rá sem lehetett ismerni. A sovány csikó, életerős kanca lett. Olyan boldog és sugárzó volt, mint még soha. A távol töltött időben új nevet kapott, ami jobban illett egy angol telivér versenylóhoz: a Veterán Baby-t. Steve autóval jött, és egy egyszemélyes trélerrel. Felvezette a rámpán Dazy-t, aztán bezárta mögötte az ajtót. Megadta az árát, majd autóba ült és elhúzott. Ez két évvel azelőtt volt. Hiába múlt az idő ez a csodás kanca nem felejtette el, hogy ki pátyolgatta miután elválasztották az anyjától. Örökké a szívébe zárta gazdáját. Moon az idők folyamán öregedett. Amikor Veterán Baby-t a szomszédos karámba csapták ki legelni, az egyéves kanca őrülten nyerítve rontott a kerítésnek. Az öreg ló hamar felismerte legszebb csikóját. Boldogan üdvözölték egymást. Ezért tartották annyira különlegesnek. Steve megpaskolta a lapockáját, és beálltak az egyik korláthoz. Csutakolni kezdte. Kathy már végzett és egy törölközővel dörzsölte Tűztáncost. A csődör a földet kaparta. Szeretett volna meghemperegni a homokban, amit persze a lány nem engedett meg. Pomelo már teljesen készen volt, már csak arra várt, hogy Kathy is jöjjön. Tim unalmában a kancának dőlt. Kinézett az ablakon. Odakint újra havazni kezdett. Még sötét volt, de a lámpák fénye bevilágította a kis ösvényt. Mire mindenki elkészült, újra hófúvás lett. Edith, Kathy hívása után amiben elmondta, hogy a kirándulás le lett fújva egész délelőtt olvasott. Unta a havazást. Szívesen kiment volna a hóban ugrálni, vagy néhány lovat lecsutakolni. De erre nem volt lehetőség. És rettegett a gondolattól, hogy összefut Steve-vel. Copfba kötötte a haját, és elfoglalta a helyét az íróasztalnál. Kézbe vette az egyik könyvét és fojtatta az olvasást. Lassan telt el a délelőtt. Tim érkezett a Coppel lakáshoz. Türelmetlenül toporgott a hóviharban. Odabent egy forró tea mellett elmesélte a legújabb fejleményeket, és elkérte Edith-et, hogy elmehessen vele és Kathy-vel Harlowton-ba lovat venni. Elmesélte, hogy Kathy-re bízták a ló kiválasztását, és szeretné, ha Edith dolgozna a lóval, akin más amúgy sem érne rá lovagolni. Mrs. Coppel kissé megdöbbent, de aztán a két fiatal elmagyarázta, hogy milyen munkát vállalna a lány, és hogy nem veszélytelen, de meg sem közelíti azt a veszélyzónát, amiben a versenyen induló zsokék mozognak. Így a végére a nő még örült is, hogy a lánya újra lovagol. Tim megitta a finom teát, aztán indulni is akart. Mrs. Coppel azonnal kapcsolt. - Ó ne menj még! marasztalta. Szerintem igazán megihatnál még egy pohár teát. - Köszönöm, de nem érek rá. Pedig szívesen maradnék. mentegette magát a fiú. Apámnak kell segítenem a csikók között. Van munka elég. - Segíthetek? kérdezte Edith. Most úgyis unatkoznék. Semmi dolgom nincs idebent. - Tőlem eljöhetsz! egyezett bele a fiú. - Anya mehetek? - Menj, csak vegyél valami más ruhát fel, mert ezt nem a havas, lovas élmények átélésére szántam! - Rendben. vigyorgott a lány, és felrohant a szobájába. Odakint még mindig nagyon fújt a szél és havazott. Az istállók előtti fenyőfák ijesztően hajladoztak. A szél teljesen átjárta az épületek közötti réseket. Az éjjeli savas eső a macskakövekre fagyott, és szörnyen csúszott. A két fiatal a csikók istállója felé bukdácsoltak, miközben arról beszélgettek, hogy kinek milyen az álomlova. Tim bevallotta, hogy nem Pomelo az a ló, aki az igazán legjobb barátja. - Régebben Kentucky-ban voltam lovászsegéd. Ott volt egy kanca, aki nagyon ragaszkodott hozzám. Versenyek előtt mindig én masszíroztam a lábát, és a versenyek után én csutakoltam, vagy én vezettem vissza a bokszba. Nagyon szerettem. A neve Éjjeli Gyorsaság volt. Egy csodálatos étcsokoládé színű paci, akinek egy kicsi csillag volt a homlokán. A többi lovász csak Csokinak becézte. Aztán bejutott a Kentucky Derbire. A verseny előtt nagyon nyugtalan volt. Toporgott, és prüszkölt. Nem tetszett neki valami. A pálya felénél jártak és őrületes tempóba váltott. Mindenkit megelőztek, de az utolsó métereken megbotlott, és összeesett, rá a zsokéjára.

14 Mindenki megdöbbent. Én és a főlovász gyorsan lóra ültünk, és kilovagoltunk a célegyeneshez. Csoki ott feküdt, és mindenkire vicsorgott. Soha nem láttam ilyennek egyszerűen megőrült. Megvizsgáltuk és megállapították, hogy eltört a lába. Azt hittem meghalok. mondta. Halottam a mentőautó szirénáját, ahogy elhúz mellettünk. Nem tudtam mit tegyek. Ott ültem a pályán, és öleltem a paci fejét. Gondolkodtam, és néztem a fején a csillagot. Megérkezett az állatorvos a tulajdonossal. A doki azt mondta a tulajnak, hogy vagy elaltatják, vagy egy nyugdíjas-ló birtokra küldi ahol az életét sántán éli le. Hát a tulajdonos az elaltatás mellett döntött. Ott a pályán halt meg a kezeim között. Neked volt már ilyen kedvenced? - Hát volt egy kanca, de róla nem nagyon beszélek. - Milyen fajta volt? - Musztáng. - Hm. Hát itt volnánk. tessékelte be Tim az istállóba. Amúgy pénteken mentünk volna a lóért, de holnapra kaptunk időpontot. - Értem. - Á Tim! kiáltott Mr. Marte. Látom hoztál egy kis segítséget. Ami elkel. Visszatérőt, és Villámot kéne futószáron megdolgoztatni. Kantározzátok fel őket, és menjetek át a kiscsarnokba. Tim kérlek, figyelj oda Villámra, mert nagyon ideges. - Rendben. mondta a fiú, és levette Visszatérő kantáját. Hozod? - Persze. Csak kantározzam fel, vagy kell még valamit? - Először inkább a kötőféket rakd rá, aztán kösd ki egy rúdhoz, és csutakold le. - Oké. Kötőfék hol van? - Ott a boksz ajtaján, a pöckön lóg. Edith mosolyogva levette a textilből készült szerszámot, és benyitott a bokszba. Odament a kedves sárga csikóhoz, és megsimogatta bársonyos szőrét. A csődör már alig várta az edzést, és önkéntesen odanyújtotta a fejét, hogy felszerszámozzák. Már a nagy ovális pályán is futott, de néha elkel egy kis pihenés, és erre tökéletes a futószár. Engedelmesen megállt a korlátnál amíg Edith csutakolta. - Hol a kiscsarnok? Készen vagy? nézett be Villám bokszába a lány. - Aha. Mindjárt indulunk, csak még hoznám a nyerget és a futószárakat. válaszolt Tim, és arrébb tolta a kancacsikót, aki mozdulni sem akart. Megfogod a kötőféket? - Persze. Tim berohant a szertárba. Lekapott két könnyű versenynyerget, megfogott két futószárat és visszafutott. - Na. kezdte. - Most rárakom a kis kancára ezt a nyerget, te fogd a kantárszárat továbbra is. Ne ijedj meg, ha ficánkolni kezd vagy felágaskodik. ráügyeskedte a nyerget a csikó hátára, és becsatolta a hevedereket. Villám arrébb oldalgott, magával rántva Edith-et. Fogd erősebben. Hogy leszel jó munkalovas, ha már egy ilyen fiatal csikó is arrébb ránt? - Jó. Majd legközelebb. - Most kikötheted, és jöjjön Visszatérő. Mr. Evely nagy reményeket fűzött hozzá. Az a baj hogy csak egy trénerünk van. És apa nem tud mindenhol ott lenni, mert egyszerűen leköti minden, tehát a csikók futószárazására abszolút nincs ideje. - És ezért csinálod te? - Nem csak én. Kathy is meg a csikók lovásza is besegít néha. Pofonegyszerű feladat. Hetente egyszer már így is futtatunk velük egy-két kört a nagy pályán. De azt még egyelőre csak idősebb lovak felügyelete mellett csinálhatják. - Máris? Kicsit fiatalok. - Ilyen korukban kell elkezdeni az edzést. Tavasszal már versenyeznek is! - Nem semmi. - Villám kissé idegesebb, nem szereti nagyon a nyerget, de hát e nélkül nem lehet rajta lovagolni. Megpróbálod felnyergelni Visszatérőt? Ő sokkal nyugodtabb. - Persze. Köszi. - Nincs mit. mondta a fiú és mosolyogva megfogta a csikó kantárszárát. A fiatal lány elhelyezte a nyeregalátétet, és ráemelte a nyerget. Visszatérő békésen állt és nézett ki a fejéből. Edith becsatolta a hevedert és meghúzta jó méretre.

15 - Hű. Tényleg nyugis ló. - Ő a kedvencem. Általában én lovagolom, de a versenyeken biztos nem én leszek a zsoké. - Miért? - Mr. Evely szeszélyes. Nem nagyon csíp engem, mert a tréner fia vagyok, és esetleg elnyomom a fiát. - De Steve most nem is lovagol olyan lovat, ami az apjáé nem? Kathy ezt mondta. - Hát erről nem tudok semmit sem mondani. Mintha meséltél volna olyat, hogy volt már dolgod lovakkal, akik galoppoztak. - A nagymamám vadlovakkal foglalkozik, és gyakran a frissen betört, betanított lovakkal rendezett versenyt. Egy totál béna lovon én is indulhattam. Természetesen az utolsók lettünk, de ott szereztem néhány tapasztalatot a galoppal kapcsolatban. Ugyanúgy ültünk, ahogy ezeken a hivatalos versenyeken, vagy edzéseken, és ugyanazokat a szabályokat alkalmaztuk. Nem volt nagy nézettsége, de a pacik tulajdonosai és persze mi is jól szórakoztunk. - Nem semmi. Megyünk? kérdezte a fiú. Edith bólintott és kivezette a csődör csikót. Kint már nem hullott annyira a hó, de a szél még mindig fújt. Visszatérő megtorpant, körülnézett és prüszkölni kezdett. Tim is odaért és egy határozott mozdulattal rácsapott a csikó hátsójára, aki azonnal elindult Edith után. - Mennyi ideig tart egy edzés? kérdezte a lány, és szorosabbra húzta magán a kabátot. - Hát, másfél órán keresztül. Miért kérdezed? Dolgod van? - Nincs. Csak érdeklődtem. - Dolgoztattál már futószáron? - Rengeteget. mondta a lány. Megálltak elengedni két bértartásos lovat vezető lovászt, aztán indultak tovább. A téren Mr. Evely háza felé vették az irányt. - Abba a kis fedett narancssárga csarnokba kell menni? - Bizony. Ott maximum négy lovat lehet futtatni. És most csak három lesz. Mert van egy vendég, és mi a csikókkal. - Rendben. Volt már a héten edzése ezeknek a lovaknak? - Volt. De van még két telivér. Őket majd pénteken dolgoztatjuk meg. Oda bent egy nagy tágas tér fogadta a két fiatalt. Egy ismeretlen lány a pálya közepén, futószáron oktatott egy kis lovast, aki kb. nyolc éves lehetett. A deres ló unottan emelgette lábait és íves köröket írt a térre. Az oktató odaköszönt az érkezőknek. - Szia! mondta meglepetten Tim. - Nem semmi, hogy előbb jöttél! - Hát hallottam, hogy el kell a segítség, és hogy jól fizetnek! mosolygott a világos barna hajú lány. És látom, te sem ülsz ölbe tett kézzel. - Egy zsoké soha! nevetett a fiú. Edith, ez itt Amy, Santa Anita-ból. mutatta be őket. És Amy, ő itt Edith az állatorvos lánya, hamarosan munkába áll Shelli-vel! - Tényleg? ámuldozott. Hány éves vagy? - Tizenhat. vezette a pálya bejáratához Visszatérőt a tinédzser. - Nem lehet elég korán kezdeni! nevetett. Én tavaly kaptam engedélyt! Te mikorra tervezel? - Hát. Egyelőre erről még nem beszéltünk. - Mindenesetre sok sikert! Én indulok a Laguna Kupán. mosolygott. Szerintem érdemes lenne beszélned valakivel! Ilyenen részt venni, jobb, mint egyszerűen edzegetni a fedett pályán. - Biztosan! Edith bevezette a csődörcsikót. Tim, kezdhetem? - Természetes. bólintott a fiú, és ügetésbe ugratta a makacs kancát. Edith elindította a csikót, miközben egyfolytában a deres csődört figyelte. Amy óvatosan használta az ostort, és néha csapott oda, ha a ló lustulni kezdett. Közben állandóan magyarázott a kislánynak, aki megszeppenve kapaszkodott a nyeregkápába. 4. fejezet A második pofon

16 Kathy szenvedve emelte föl a zabos vödröt, és beöntötte Pomelo etetőjébe. A kanca lelkesen nekilátott a vacsorának. Odakint már sötét volt. Munkájukat elvégzett lovászok mentek el a versenyistálló előtti ösvényen. Steve éppen bevezette Veterán Baby-t. Levette a kantárt, rárakta a kötőféket és lecsutakolta. Kedvesen megpaskolta és bevezette a bokszába. Behajtotta az ajtót, és elrohant fásliért. Visszatérve a bokszba leült a kanca lába mellé és masszírozni kezdte. Miután mind a négy lábával végzett, befáslizta őket, aztán felállt. Kathy éppen akkor öntötte be az etetőbe a zabot. - Hűha. mondta meglepetten a kanca lábait látva. Gondolom mentek valahova. Nem szoktad befáslizni sűrűn. - Edzőhöz megyek vele. Külön edzésekre. válaszolt a fiú röviden. - Ja. Értem. Szép lett. - Mi van? Mit akarsz ezzel elérni? kérdezte. Még mindig dühös vagyok rád! Hagyj békén és foglalkozz a saját dolgoddal! Neked is van elég! Kathy megszeppenve állt arrébb és Steve után nézett. Igazán nem akart rosszat, csak a helyzetét próbálta menteni. A fiú azért volt mérges a zsoké lányra, mert Mr. Evely rábízta a lóvásárt. Neki bezzeg soha nem adott semmilyen esélyt. Kathy fojtatta a munkát. Megetette az összes lovat, aztán kivezette Tűztáncost, hogy lecsutakolja az hétórai edzésre. A csődör nyugodtan állt, eszébe sem jutott a csintalankodás. Egy kis lucernaszénát ropogtatott. Álmosan pislogott a lovasára, aki meg-megpaskolta a marját, és gondosan felszerszámozta. Edith és Tim lépett be az istállóba nevetgélve. Kathy mosolyogva nézett rájuk. - Már éppen ideje volt, hogy betoppanjatok. mondta szemre hányóan. Edith gyere. Mr. Marte tárt karokkal vár! - Hová? kérdezte a lány meglepetten. Ja, persze. - Shelli a bokszában van, szerszámozd fel és indulás! - Elmagyarázzam, hogy mit kell csinálnod? kérdezte a fiú. - Kérlek. - A lényeg az, hogy azonnal előre törj, és ne hagyd magatokat megelőzni. A mögötted jövő két ló majd észreveszi, hogy versenyben vannak. A lényeg az, hogy az utolsó pár száz méteren, mi utolérünk téged, akkor neked meg kell nézned, hogy a pálya külső korlátjánál van-e hely. Természetesen mindig van, mert senki nem akarja a hosszabb utat választani. Akkor kiirányítod a lovat, amin ülsz, és lelassítasz, hogy a többiek elmehessenek. mondta a fiú, miközben kivezette és kikötötte Pomelo-t. - Hát. gondolkozott kefélés közben a lány. Jó móka lesz. - Neked esetleg. Mi versenyekre edzünk! paskolta meg Pomelo-t a zsoké, és rátette a nyerget. Igyekezz! Edith felhúzta a kancára a kantárt, aztán megigazította a sörényét. Leellenőrizte a hevedert, és a kengyeleket, aztán a boka és ínvédőket is. - Milli gyakran használja ezt a lovat? kérdezte Edith. - Nem. válaszolt rá Kathy. Mostanában soha. Ha bejön dolgozni, akkor is csak arrébb tesz valamit, kipucol néhány bokszot és hazamegy. Mostanában nagyon munkakerülő. - Azt beszélik, hogy szörnyen összeveszett Jame-vel. Persze öreg barátunk mindent tagad. mosolygott Tim, és meghúzta a hevedert. Visszament a nyergesbe, majd kezében két kantárral újra megjelent. Edith? Nálad van már kantár? - Van! - Akkor tedd már le ezt valahova. A lány elkapta a felé dobott lószerszámot és felakasztotta egy pöcökre. A művelet végén megpaskolta Shelli fehér nyakát, és maga után vezette. Kathy készségesen segített neki, és kezével bakot tartott, hogy be tudjon ülni a nyeregbe. - Elindulok! mondta a zsokéknak, és elindította roppant kezes barátját. Tim az ajtóhoz ment és kinyitotta a lovas előtt. - Hajrá! lelkesítette a lányt. Tudod! Végig a csikók istállójáig, majd befordulsz a téren a nagy fenyő mellett! - Jézusom! hüledezett a zsoké lány. A tér széle tele van ültetve hatalmas ezüstfenyőkkel! Edith! Ki van írva az egyik fa törzsére csavarozott táblára, hogy fedeles pálya! Nehogy másfelé menj! - Igyekszem! mosolygott a lány, és tovább indította a kancát. Csöndesen léptettek végig a macskaköves úton. A lovászok éppen abban az időben szellőztettek, így hát minden istálló ajtaja nyitva volt. Mikor kiért a térre, egy kis csoportra lett figyelmes, akik éppen nagyban nevetgéltek. Ajjaj! Mellettük kell elmennem! Már

17 csak ez hiányzott! - rágódott. Feltűnéstelenül próbált elügetni a lovászok mellett, akik nem is törődtek nagyon vele. Egy mondatot sajnos meghallott. - Steve azt mondta, hogy bármivel is próbálkoznak Kathy-ék, ő így is, úgy is jobb lesz náluk. Most fogja elvinni Veterán Baby-t egy masszázsos kezelésre, egy táborba, ahol nem igen csinálnak mást a pihenésen kívül. Edith mély lélegzetet vett, és befordult a fedeles pálya felé. A hó finoman szállingózott. A fenyők sötét árnyékokként meredeztek az út mellett. Egy másik ló közeledett hátulról. A lovas lehúzódott, hogy a lovas előzni tudjon. Erre azonban semmi szükség nem volt. A száguldozó ló lelassított a szürke kanca mellett, és a nyeregben ülő fiú odaszólt neki. - Ejnye! Edith! gúnyolódott. A lánynak azonnal leesett, hogy ki kezdi piszkálni. Itt egyedül? A sötétben? Ezen a gebén? És mi van, ha egy puma megtámad? - Steve! Felvilágosítalak, hogy Shelli nem gebe, továbbá jobban teszed, ha békén hagysz! - Tényleg? kérdezte szomorkás hangon, majd felnevetett. És ki fog megvédeni? Majd bőgsz, mint legutóbb. - Egy, mitől kéne megvédeni? Kettő, múltkor nem bőgtem! - Ja, nem bőgtél? Akkor rendben. kaján vigyorral bámult előre. És nem tudod, hogy mitől kell félni? - Ha tőled kéne, állok elébe, mert nem vagyok egy betoji kis gyerek, aki minden útjába álló, nagyképű, baromtól elkezd sírni. Ha nem világos, jobban is el tudom magyarázni! közölte a munkalovas teljes nyugalmat tettetve, miközben majd kiugrott a szíve. A mondandója után újra ügetésbe ugratta a lovat, aki már nagyon nem bírta a másik jelenlétét, és könnyedén lehagyta, Steve átmeneti lovát, az fiatal Monszunt. A csődör, jelzés nélkül is a siető páros után nyargalt. Edith halálra ijedt, amikor meghallotta, hogy a fiú nem tágít. Vágtára kapcsoltak. Na ha ez utolér, nekem annyi! - gondolta és rimánkodva figyelte, hogy mikor tűnik fel a pálya nagy lámpája. Steve már mellette száguldott, és pálcájával, próbálta arcba csapni a lányt, aki megelégelte a dolgot. Reménykedett, hogy Kathy és Tim beéri őket, de ez teljességgel lehetetlen volt. Hátra nézett. Abban a pillanatban, a vetélytárs pálcája úgy arcba csapta, hogy pár percig azt se tudta hol van, és a lába szinte kiesett a kengyelből. Mikor újra visszatápászkodott, a legváratlanabb percben visszacsapta. Steve nem hatódott meg a dolgon. Közelebb húzódott a lóval, és megragadta Edith karját. Nagyot rántott, rajta és ha a lány nem kapaszkodik lova sörényébe, hatalmasat esik hátra. A fiú megnyertnek vélte a csatát. Ám tévedett. A lovas minden lelki erejét összeszedve egy szempillantás alatt kiragadta a zsoké kezében lazán lógó szárat, és jól megrázta. Monszun megtorpant és földbe gyökerezett a lába. A lány így megmenekült. - Baj van? kérdezte Mr. Marte a fedett pályánál, mert szörnyen el volt sápadva. - Nem, nincs semmi. Csak fáradt vagyok. - Persze. Menj és ügessetek Shelli-vel. Bár látom idáig ügettetek. - Igen. lódított a lány. Gondoltam bemelegítünk még kint. - Akkor menj és várjátok meg a többieket a rajtvonal előtt. Most nem lesz indítókapu. - Rendben. nézett el a korlátok közé. Kathy és Tim is hamarosan megérkeztek, de nekik még kellett egy kis idő, melegítésre. Közben a zsoké lány észrevette, hogy a barátnője szokatlanul szótlan. És sápadtabb, mint eddig volt. - Edith? Találkoztunk út közben Steve-vel. Van valami köze ahhoz, hogy te most nem érzed jól magad? kérdezte óvatosan. A lány ránézett és nagyot sóhajtott: - Van ki akart lökni a nyeregből. Legalább is azt hiszem. megérintette az arcán lévő csíkot, amit a fiú pálcája hagyott ott. Megütött. A két barátnő most együtt értetlenkedett. Miért bántja a tulajdonos fia, ha nem is akar zsoké, vagy tanonc lenni? Talán Steve megérezte, vagy megtudta, hogy Mr. Marte mennyire csodálja a fiatal lány képességeit? Vagy csak egyszerűen meg akar előzni minden felkérést, amit az apja intézett később a lányhoz? Nem tudjuk. Minden esetre, az világos, hogy piszkosul féltékeny volt, és nem akarta, hogy újabb vetélytárssal kerüljön szembe a birtokon. - Készen álltok? kérdezte az edző. - Igen. válaszolta a fiú. Edith ledobta a korlátra a kabátját, majd egy vonalba állt a többiekkel. A rajt után azonnal az élre törtek, de Shelli túlfáradt volt és sokkal hamarabb le kellett állnia, mint eredetileg kellett volna. Ennek ellenére a két edző ló jó időt futott, és Pomelo egy rövid nyakhosszal verte meg Tűztáncost. A tréner kissé meglepődött, hogy a

18 szürke kanca ennyire nem volt formában, de a lovasa arra hivatkozva, hogy túl erősen kezdtek, megmenekült a komolyabb magyarázkodások elől. Nem akarta, hogy legközelebb azért bántsák, mert árulkodik. - Miért nem mondtad el Mr. Marte-nak az igazat? kérdezte Kathy mikor már visszafelé ügettek a birtokra. - Egyszer már volt egy hasonló esetem. Valaki bántott a régi középiskolámban, és egyszer lelökött a lépcsőn. Megfenyegetett, hogy ha bárkink beszélek róla, komolyabb bajom is eshet. És csöndben maradtam, attól kezdve pedig többet hozzám sem nyúlt. - És szerinted ez elég lesz Steve-vel szemben? Ő nem hatódik meg azon, hogy nem árulod be! Tűrni fogod, hogy tovább bánt? vallatta tovább. Ő kegyetlen és szívtelen! Ha legközelebb is lesz, ilyen azonnal szólj, és mi kiállunk melletted. - Mi történt? kapcsolódott be Tim. A zsoké lány elmondta neki. Közben Edith elgondolkozott azon, amit a barátnője mondott. Komolyan? A fiú ilyen alattomos és kitartó lenne? És ha nem is figyel rá, és levegőnek nézi? Akkor is bántani fogja? Mi lenne a legjobb megoldás? Nem akarja abbahagyni a lovaglást, mert a lóverseny egyre jobban vonzotta. De valami megoldás mindenre van. Akár most, akár később, biztosan megoldódik a dolog. - Mi lenne, ha beszélnék vele? kérdezte hirtelen a többiektől. - Kivel? nézett rá döbbenten Kathy. - Vajon? Megkérdeztem, hogy mi baja van velem. És biztos elmondja. - Ja. Meg még ki tudja mit művel veled. Őrültség! Meg ne próbáld! Eddig, aki beszélni próbált vele, az mind megjárta. - Igen. Kérlek, ha nyugodtan akarsz aludni és nem akarod, hogy a fenyegetése kísértsen álmodban akkor légy szíves hagyd békén. ajánlotta neki Tim. - Nem lesz semmi baj. Engem különben is jobban idegesít, ha nem próbálom meg. - Figyelj! mondta most már dühösen a barátnője. Tőlem ritkán hallasz ilyet, de most megígérem, hogy még tőlem is kapsz egyet-kettőt, hogyha szóba állsz vele. Engedd, hogy idegesítsen és fel se vedd. Én is ezzel éltem túl eddig. - Téged is bánt? - Nem, úgy ahogy téged, hanem lelkileg támad. Pedig nincs oka rá. - Á! mondta Tim. Nem te voltál az a lány véletlenül, aki azt mondta neki, hogy kopjon le és keressen egy hozzáillő plázacicát? Edith elvigyorodott. Na, szóval ezért utálják annyira egymást!. Kathy megsemmisítő pillantást vetett az öccseként kezelt srácra. - Ezt most miért kellett Edith orrára kötni? - Felejtsük el. Érthető, hogy miért tetted. mondta nekik a tinédzser. Megfogadom, amit mondtatok. Itt hagyhatom Shelli-t, hogy ti elintézzétek? Most inkább gyorsan bemegyek, mert nem akarok újra olyan élményt, amit tegnap este átéltünk. mosolygott a zsoké lányra. - Persze. Menj csak. Holnap találkozunk. Reggel hatkor legyél itt kint az istállónál. - Rendben. Sziasztok. Edith leszállt a lóról, mert már a versenylovak istállója előtt jártak és átadta a kantárszárat Tim-nek. Aki aggódva nézett utána. Magában ő is azt kérdezte, hogy vajon mit kell még átélnie szegénynek. A lány tehát elindult hazafelé. Tudta, hogy része lesz egy kis beszélgetésben otthon, mert azért az édesanyja nagyon féltette. Azt nem tudta, hogy az apja miként fog reagálni, de reménykedett benne, hogy jól. Amikor kikerült a lámpák fényéből kis szorongás fogta el. Mögötte megroppant a hó. Steve volt az, már megint. Dühösen kocogott felé, aztán bosszús tekintettel ránézett. - Elmondtad nekik? Hm? Beszéltél velük? kérdezte ingerülten. Amikor látta, hogy a világ minden kincséért sem kap választ, még dühösebb lett. Most ezt miért kellett? Amúgy sem érsz el vele semmit! Apa nem hisz nektek. Válaszolnál? ragadta meg a karját. - Jó, jó! Elmondtam! Rosszul esett és nem bírtam magamban tartani! Akkora bűn? - Mr. Marte tud róla? - Még nem. villant egyet haragosan a lány szeme. A hangjában ott volt az elszántság. - Tényleg? vigyorgott a zsoké, és kicsavarta a tehetetlen fiatal kezét, aki a fájdalomtól a földre rogyott, a fiú lábai elé. Jegyezd meg, hogy neked itt van a helyed! mutatott maga elé a földre. Előttem térdelve! Itt én

19 döntöm el, hogy ki mit csinál, és én vágok vissza, ha valaki engedetlen! Ezt a hangnemet pedig nem szeretem. Főleg egy pisis panellakásban felnőtt kölyöktől nem! Ez után hátat fordított és elment. Edith utána nézett. - Kíváncsi vagyok melyikünk nevet a végén! 5. fejezet Exo és Kevin Másnap Kathy reggel háromnegyed hatkor ébredt fel, és telepakolt egy utazózsákot, a holmijaival. Gondosan berakta a lovagló ruháit, a kobakját, a csizmáját, és a kesztyűit. Gondolta, hogy ki kell majd próbálniuk a lovakat, hogy megtalálják azt az igazit. Pakolt gyógyszereket is. Fejfájás ellen, és hányinger ellen is. Behúzta a cipzárt, és a konyha asztalra dobta a zsákot. Gyorsan elkészítette a teáját, és befalt egy mézes kenyeret. Az órára nézett, és gyorsan a telefonhoz nyúlt. Tárcsázta a számot, és várt. - Háló? kérdezett bele a telefonba egy álmos hang. - Szia, Edith. Kathy vagyok. köszönt vissza a zsoké. Mi volt tegnap este? Láttam, hogy Steve a házatok felől jön vissza. - Jaj! Majd elmondom, ha hármasban maradunk. nyögött. Egyébként olyan rosszul aludtam, mint még soha. - Miatta? - Részben! Meg a rémálmaim miatt. - Hm. Összepakoltál már? - Igen. Már hajnali háromkor. - Hozol magaddal gyógyszert? - Igen. És mivel utazunk? - Mr. Marte nagy terepjárójával. Azért, mert a ló szállítót is vinni kell, és nem egy lovat hozunk, tehát a nagy utánfutóst kell hozni. Ami azt illeti egy olyan Mercedes, ami nekünk van, nem bírná elhúzni. De nem is arra vettük. Hazafelé pedig elhozzuk Kevin-t. - Tudom. Velünk fog lakni. Tiszta kegyetlenség anyáéktól, hogy idehoznak, és rögtön az első héten egy vadidegennel kell megosztanunk a házat! - Á! Kevin jó fej! Hidd, el a második napon már úgy fogod érezni, mintha évek óta ismernéd! - Oké. Leteszem a telefont, mert fáj a fejem. Majd elmesélem az autóban hogy este mi idegesített fel nagyon. Szia. - Szia. Kathy nagyon vigyorgott, és letette a telefont. Kinézett az ablakon. Sötét volt, és lágyan hullott a hó. A versenylovarda felől fény látszott. Mivel a fenyők eltakarták az említett épületet, a lány nem látta mi folyik ott. Csendesen kinyitotta az ablakot, és beleszagolt a friss levegőbe. Autó zaját hallotta, ami számára túlságosan hívogató volt. Visszazárta, és magára húzott egy kabátot. Gyorsan lerobogott a második emeletről, és bekopogott Tim-hez. - Öcsi? Készülsz? kérdezte. - Igen. hallott egy tompa hangot. Aztán kinyílt az ajtó. Mi van? Menj vissza, mert megfázol! - Esemény van odakint, azt megyek megnézni. Nem jössz? - Nem. Bocsi. Nem akarok valami szörnyű dologba belekeveredni. Szia. köszönt el és becsukta az ajtót. - Hát, ez kedves volt! mondta szemrehányóan, és lerohant a földszintre. Onnan már csak pár lépés volt. Kinyitotta a hatalmas üvegajtót és újra rohant a versenyistállóig. Kifulladva érkezett meg. Éppen akkor tolatott egy kis ló szállító. Oldalára hatalmas betűkkel Veterán Baby volt írva. Kathy grimaszt vágott, a sofőrre és odaballagott Mr. Marte-hoz. - Szia Kathy. köszöntötte. Téged is kiugrasztott az ágyból ez az összevisszaság? - Igen. Viszik Baby-t? (a birtokon így becézték Veterán Baby-t)

20 - Igen! Nem is akárhova! mosolygott az edző. Steve talált egy edzőtábort. Állítólag nagyon kemény. - Szóval nem itt készül fel a versenyszezonra. - Nem. Mr. Evely pedig tépi a haját, hogy ő nem tud lovat indítani a Hármas Koronán. - Na, igen. - Mindegy. Mentek? - Persze! mosolygott a zsoké. Mindenképpen. Szeretnénk holnap reggel egy gyönyörű csődörrel visszatérni. - Ne mond, hogy Mr. Evely még azt is megmondta, hogy ne kanca legyen! - De. forgatta meg a szemeit. Nagyon nem bízik a kancákban. - Tudom. Van egy három éves kancacsikónk, deres, és Mr. Evely nem hajlandó edzésre fogni, mert szerinte úgyis egy lekvár. - Dicséretes. Nem is tudom, hogy miért Nem folytathatta a mondatot, mert Steve megérkezett és szúrós tekintettel, köszönés nélkül elment mellettük. - Valaki rosszul ébredt? kérdezte a lány halkan. - Vagy rosszul feküdt az apja szerint gyakran nem kerül haza kilencig. Tegnap például tartott a felügyeletem mellet egy külön edzést, és utána elrendezte a lovát. Aztán haza kellett volna mennie, de a ti edzésetek alatt és utána nem volt sehol. Valószínűleg a birtokon csatangolt. Kathy összevont szemöldökkel hallgatta. - Marhajó. - Tessék? - Semmi. Megyek, mert még nem vagyok teljesen készen. Edith hamarosan idejön és előkészít néhány bála szénát és még azt, ami kell. - Persze. Addig itt maradok. Szia! - Viszont látásra. Steve kinézett az istállóból, és dühös pillantást vetett a távozó lányra. Visszasétált a sárga kancához, és nagy puszit adott neki. Megsimogatta a selymes orrát és ránézett az egyik lovászra. Megdörzsölte az arcán pirosló sebet, amit múlt este Edith vágott rá a lovaglópálcájával. Otthagyta a kikötött lovat, és visszament a ló szállítóhoz. - Mikor tudunk indulni? kérdezte a sofőrt. - Pár perc. közölte röviden a srác. Segítesz beszalmázni? - Persze. mondta a fiú, és elment egy szénabáláért. Később, beállította a szállító egyik sarkába és a vizet is ellenőrizte. - Mike! kiáltott a sofőrnek. - Tessék? nézett be a szállító térbe a fiú. Baj van? - Aha. Ellenőriznéd a lámpákat? Itt nem világít semmi. - Persze. Áramtalanítottam az egészet. mosolygott. - Siess. utasította. Pár perc múlva, felkapcsoltak a lámpák és az önitató is működni kezdett. Oké! Steve kirohant és elkötötte Veterán Baby-t a rúdtól. Felvezette a rámpán és kikötötte a ló szállítóban. Megpaskolta a nyakát és elővette a fáslikat. Körbetekerte a lábait és visszament a bokszba. Kihozta a keféket. Alaposan lecsutakolta, és egy flanel kendővel végigtörölgette a kanca szőrét. Hátra lépett, és megcsodálta a csodálatos lovat. Veterán Baby köszönet képen, beledörzsölte a fejét Steve-be. - Hé! Kislány! nevetett. Ez fáj! megpaskolta és kiment az istálló elé. Megtorpant, amikor meglátta Edithet, aki Mr. Marte-tal beszélt és a kezét a fájós vállára tette, úgy magyarázott a trénernek. - Hát - gondolkozott az edző. Fogalmam sincs. Szólj Steve-nek, hogy dobáljon le neked néhány bálával. - Oké. fordult meg a lány megszeppenve. Steve! - Tessék? kérdezte. - Mr. Marte kéri, hogy - Hallottam. Gyere be. mondta mogorván és előre ment az istállóba. Mr. Marte meglepetten nézett utána. Edith egymás mellé pakolta a kocka alakba összekötött szénát, aztán egy kurta köszönömmel elfordult a fiútól. Steve csak úgy fürdött a megelégedésben, hogy így láthatja a kezdő munkalovast. - Edith - szólította meg. Remélem nem bántottalak meg semmivel.