2010_ 11, 12. ISSN Ft

Átírás

1 2010_ 11, 12 k o r t á r s m ű v é s z e t i f o l y ó i r a t B u d a p e s t ISSN Ft

2 / 1 1, 1 2 MAGYARORSZÁG Nagy Katalin, Lévay Jenő, Egyed László MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG Budapest VI., Bajza u Monori Sebestyén Összetevő PARTHENON-FRÍZ TEREM (MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM) Budapest VI., Kmety Gy. u Kortárs médiaművészeti kiállítás CSIKÁSZ GALÉRIA MŰVÉSZETEK HÁZA Veszprém, Vár u től. Imre Mariann Érzelgős akarok lenni ÓBUDAI TÁRSASKÖR GALÉRIA Budapest III., Kiskorona u Rácz Márta, Szira Henrietta Hanitől és Mártitól szeretettel LUDWIGINZERT Budapest IX., József krt A rejtőzködő életmű Válogatás az OSZK Escher-gyűjteményéből ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR, EREKLYETÉR Budapest I., Budavári Palota F épület Laure Prouvost Stong Sory 6 LUK Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky köz 2. IV./ Csáki István Hit útjain ATELIERA PRO ARTS / A.P.A. Budapest VIII., Horánszky u Kiutak a boldogság felé / Loophole to happiness TRAFÓ GALÉRIA Budapest IX., Liliom u Tehnica Schweiz / László Gergely Jad Hanna A kollektív ember ( ) ERNST MÚZEUM Budapest VI., Nagymező u Szabó Márton Gyermekjátékok K.A.S. GALÉRIA Budapest V., Váci u N STÚDIÓ GALÉRIA Budapest VII., Rottenbiller u Farkas Zsófi Családállítás NEON GALÉRIA Budapest VI., Nagymező u em es Herczeg Kláradíjasok: Medve András, Horváth Tibor LABOR Budapest V., Képíró u Pont, vonal mozgásban VASARELY MÚZEUM Budapest III., Szentlélek tér MENTAL CITY A város a fejedben DEMÓ GALÉRIA Budapest VII., Akácfa u Nagy Gabriella figyelem FÉSZEK GALÉRIA Budapest VI., Kertész u Kortárs bulvár MISKOLCI KORTÁRS MŰVÉSZETI INTÉZET (M.ICA) Miskolc, Rákóczi u Brückner János Magyar emberek POLIS CAFFE CULTURALE HYBRID ART&CAFÉ Budapest, VIII:, Bródy Sándor u Martin Munkácsi Think While You Shoot LUDWIG MÚZEUM KORTÁRS MŰVÉSZETI MÚZEUM Budapest IX., Komor M. u GOETHEORIE Aranyrajzszög-díj DESIGN TERMINAL Budapest V., Erzsébet tér Ficzek Ferenc Hátrahagyott kijáratok BTM FŐVÁROSI KÉPTÁR / KISCELLI MÚZEUM, ORATÓRIUM Budapest III., Kiscelli u Megvalósult művek 2010 A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott iparművészek kiállítása IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM Budapest IX., Üllői út Bp. Szabó György (Bp.-L.A ) BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM Budapest V., Szabad sajtó út Duronelly Balázs Memento DOVIN GALÉRIA Budapest V., Galamb u Bak Imre KISTEREM Budapest V., Képíró u SZÜRET: Az AmA-ház első nemzedéke G13 GALÉRIA Budapest VII., Király u Szűcs Attila Exits DEÁK ERIKA GALÉRIA Budapest VI., Mozsár u Csontó Lajos Leesett szavak MISKOLCI GALÉRIA VÁROSI MŰVÉSZETI MÚZEUM Miskolc, Rákóczi u Továbbított üzenet / Forwarded message BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁZA Budapest III., Lajos u Várady Róbert Térképzetek VÁROSI MŰVÉSZETI MÚZEUM (ESTERHÁZY-PALOTA) Győr, Király u Przemek Dzienis NN személyiség PLATÁN GALÉRIA Budapest VI., Andrássy út Birkás Ákos R.D. KNOLL GALÉRIA Budapest VI., Liszt F. tér Sam Havadtoy Hommage á Jawlensky Új képek B55 KORTÁRS GALÉRIA Budapest V., Balaton u Podmaniczky Ágnes VILTIN GALÉRIA Budapest V., Széchenyi u Lucien Hervé 100 SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM Budapest XIV., Dózsa György út Szabó Eszter >65_2053 VIDEOSPACE BUDAPEST Budapest IX.,Ráday u Szatmári Gergely Meadowlands KARTON GALÉRIA ÉS MÚZEUM Budapest V., Alkotmány u Ősz Gábor Fotómunkák / Photoworks VINTAGE GALÉRIA Budapest V., Magyar u Szandai Sándor ( ) KASSÁK MÚZEUM (ZICHY-KASTÉLY) Budapest III., Fő tér Lajta Béla ( ) BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA Budapest XIII., Teve utca Cseke Szilárd Reményfutam / Race for Hope MOLNÁR ANI GALÉRIA Budapest, VIII., Bródy S. u A kartuson kívül Minokróm művek az Antal Lusztig-gyűjteményben Melankólia a modern művészetben Válogatás az Antal-Lusztig gyűjteményből MODEM Debrecen, Baltazár Rezső tér Asztalos Zsolt Törékeny SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM Székesfehérvár, Országzászló tér PSZEUDO 40 PAUER 70 MTA MŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNYE Budapest V., Roosevelt tér 9. 3.em Határtalan sziget / Elusive Island LUDWIG MÚZEUM KORTÁRS MŰVÉSZETI MÚZEUM Budapest IX., Komor M. u A szabadság fantomja / The Phantom of Liberty MŰCSARNOK Budapest XIV., Hősök tere Ujházi Péter UP részlet RENDHÁZ DÍSZTERME Székesfehérvár, Fő u (napló és/vagy monológ) ELSŐ MAGYAR LÁTVÁNYTÁR Tapolca-Díszel, Templom tér Benczúr Emese Ne zárkozz el PARK GALÉRIA (MOM PARK) Budapest XII., Alkotás u KÖDLOVAGOK Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón ( ) PETŐFI IRODALMI MÚZEUM Budapest V., Károlyi M. u KÜLFÖLD / EURÓPA Ausztria Mutataions III. / Public images Private views MUSEUM AUF ABRUF (MUSA) BÉCS Franz West Auto Theatre, Cologne Naples Graz KUNSTHAUS GRAZ GRAZ Bíró Mihály Pathos in Red MAK BÉCS La Mirada. Photographies and Video Art from the Daros Latinamerica Collection MUSEUM DER MODERNE SALZBURG / RUPERTINUM SALZBURG The Moderns Revolution in Art and Science MUMOK (MUSEUM MODERNER KUNST STIFTUNG LUDWIG) BÉCS Bruce Conner The Seventies Painting / Drawing / Film KUNSTHALLE WIEN BÉCS Valie Export LENTOS KUNSTMUSEUM LINZ LINZ > Private Wurm < SAMMLUNG ESSL KUNST DER GEGENWART KLOSTERNEUBURG / BÉCS William Kentridge Five Themes ALBERTINA BÉCS Shilpa Gupta OK OFFENES KULTURHAUS OBERÖSTERREICH LINZ Marcel van Eeden Celia ( ) BAWAG FOUNDATION BÉCS Platz da! / Make Space! European Urban Public Space CONTEMPORARY ARCHITECTURE Architekturzentrum Wien BÉCS Hyper Real The Passion of the Real in the Painting and Photography MUMOK (MUSEUM MODERNER KUNST STIFTUNG LUDWIG) BÉCS Dóra Maurer Schwerelos MUSEUM DER WAHRNEHMUNG (MUWA) GRAZ Robot Dreams KUNSTHAUS GRAZ GRAZ POWER UP Female Pop Art KUNSTHALLE BÉCS INDIA AWAKNESS Under the Banyan Tree SAMMLUNG ESSL KUNST DER GEGENWART KLOSTERNEUBURG / BÉCS David Zink Yi Manganese Make My Colors Blue MAK BÉCS Jürgen Klauke Aesthetic Paranoia MUSEUM DER MODERNE SALZBURG / MÖNCHSBERG SALZBURG Direct Art Viennese Actionism in an International Context MUMOK (MUSEUM MODERNER KUNST STIFTUNG LUDWIG) BÉCS Belgium Craigie Horsfield Schering en inslag / Confluence and consequence MUHKA ANTWERPEN t r a n s a r t e x p r e s s z A borítón: SACHA GOLDBERGER: Mamika, grande petite grand-mère, Ed. Ballard, 2010., fotó a könyvből

3 i m p r e s s z u m Budapest főszerkesztő Hajdu István ihajdu@c3.hu szerkesztők Százados László szazados.laszlo@mng.hu Szipőcs Krisztina szkriszta@c3.hu design Eln Ferenc Lapunk támogatói: elnfree@c3.hu fotó Rosta József jozsef.rosta@gmail.com web Eln Ferenc HU ISSN Kiadja és terjeszti a Poligráf Könyvkiadó 2120 Dunakeszi, Keszthelyi István u. 5/a. Telefon: 27 / Fax: 27 / poligraf@invitel.hu Terjesztés: Árusításban terjeszti a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (ÜLK). Előfizethető Budapesten az ÜLK kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodában (HELIR): Budapest VIII., Orczy tér 1. Levélcím: HELIR 1900 Budapest t a r t a l o m 2 A megismerés a látás munkája Beszélgetés Peternák Miklóssal Kepes Györgyről budapesti kiállítása kapcsán 8 Vámos Éva A fényjátékosok közelében Kerekasztal-beszélgetés Kepes Györgyről, Frank Malináról és Schöffer Miklósról 10 Rózsás Lívia Javít és újragondol Ars Electronica 14 Kerekes Anna Saâdane Afif kortárs vanitásza a Pompidou koporsójába zárva Saâdane Afif 16 Peternák Miklós Ariadné látogatása Platón barlangjában Nagy Róbert: Szabadnapos Ariadné 18 Sárréti Gergely A zenész, aki ott sem volt 2 Dal 1 Vég Németh Hajnal munkái Hermann Veronika Hey, Joe Németh Hajnal: Joe contra Joe 24 Najmányi László SPIONS Tizenegyedik rész 28 A Hannibál Projekt Zombori Mónika beszélget Bernáth/y Sándorral 31 Black&Decker A művész útja: banálisból katedrálist Gerber Pál: Egy énekkart keresek, ahol még énekelnek és egy mosodát, ahol még mosnak 34 Rózsa T Endre Híd a zavaros folyó felett Michael Jochum: Zászlóinstalláció a Mária Valéria hídon 36 Gabries Samia Hegedűs 2 fikciói Trafikció 38 Bodnár Tünde Profanizálni és/vagy szakralizálni Veszely Ferenc Itt merj! című kiállítása 40 Balázs Kata Hencze Tamás: Függőleges fény 42 Zsikla Mónika Végtelen vonal harmonikák Bernát András Rekonstukció Rész és egész 44 Palotai János Az aranymetszéstől a street art-ig 40 éves a szolnoki képzőmüvészeti film fesztivál Felelős kiadó: Hermann Péter HU ISSN Előfizetési díj: Egy évre: 7.080,Ft Fél évre: 3.540,Ft Negyed évre: 1.770,Ft 45 Pazár Sarolta Bal/kánon 2. CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál 48 Cserba Júlia Frederika&Sacha Készült a Mester Nyomdában Levélcím: Balkon, Kállai Ernő Művészeti Alapítvány 1024 Budapest, Fény u. 2 balkon@c3.hu Előfizetési ár: 590,Ft Árusítási ár: 880,Ft Összevont szám ára: 1080,Ft 51 Nemes Z. Márió Hibridparadicsom 53 Polyák Levente Az aktivista múzeum esete az emelkedő tengerszinttel: változó szerepek és új szereplők a város alakításában 56 Varga Mátyás Hogyan is lehet valaki müezzin? Stefan Kaegi (CH) / Rimini Protokoll (D): Radio Muezzin

4 / 1 1, 1 2 A megismerés a látás munkája Beszélgetés 1 Peternák Miklóssal Kepes Györgyről budapesti kiállítása 2 kapcsán AU: Intermédia művész volt Kepes György? Peternák Miklós: Természetesen. Az 1906-ban Selypen, Heves megyében született Kepes festő szakon végzett, Csók István tanítványa volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1924 és 1929 között, majd ezután követte Moholy-Nagy Lászlót ( ) Berlinbe. Itt abbahagyta a festészetet, és az új képi médiumokkal, filmmel, fotóval, fotogrammal kezdett el foglalkozni. Amint elkezdtünk beszélgetni Kepesről, rögtön felmerült Moholy-Nagy neve is, de épp így előkerülhetne Kassák Lajos ( ) és még sok más, fontos művész nevei is. Kepes valahogy megtalálta ezekhez az emberekhez a kapcsolatot, rájuk érzett, és végül is ez az egész kiállítás, ahol most Frank Malinával együtt mutatják be, azt jelzi, hogy itt nem csak egy művész, hanem egyfajta gondolkodásmód és egy ahhoz tartozó kapcsolati háló is megjelenik. Tulajdonképpen Kepes a híd a korai, 1910-es, 1920-as évek avantgárdja és a ma között végén hunyt el Cambridge-ben (Massachusetts, USA), 95 éves korában, tehát tulajdonképpen a kortársunk, és ugye Moholy-Nagy neve sem véletlenül hangzott el, hiszen gyakorlatilag az ő közvetlen munkatársa volt 1930-tól kezdve hosszú időn át. Tegnap egy kelet-európai fotográfiáról szóló könyvben véletlenül találtam egy fényképet, amelyen 1931-ben Pozsonyban, egy művészeti iskolai osztályban állnak öten, köztük Moholy-Nagy és Kepes György, és magyaráznak valamit. Sajnos a könyv nem közölte sem azt, hogy milyen apropóból voltak 1931-ben közösen Pozsonyban, sem azt, hogy miről magyaráztak, viszont az kiderült, hogy ki volt az egyik személy, aki ott ült a padban: Berda Ernő, 3 aki kiváló fotogramokat készített már egészen fiatal korában. Ez a példa is jelzi, hogy rengeteg olyan rejtett és felkutatásra váró szál van még, ami ezt a máig tartó ívet ahol Kepes a kulcsszereplő igazolni és hitelesíteni tudja. A történelem nem olyasmi, ami folytonosan és unalmasan, másodpercről másodpercre véget ér, hanem jelen lehet, bennünk és velünk van, például az ő munkássága révén. Azoknak a dolgoknak a révén, amelyeket mint univerzális szellem képzőművészként, designerként, szerkesztőként, iskolaalapítóként, vagy akár e kiállítás nehezen dekódolható címe szerint fényjátékosként létrehozott, mindazokról a képességekről bizonyságot adva, amelyek az ellen szólnak, hogy az ember egy specializációra és szakbarbárságra kárhoztatott lény. Ő és Moholy-Nagy is azok ellen küzdött folyamatosan, akik csak ezt a szelet-embert látják, veszik figyelembe: az élete bizonyítja, hogy minden használható képességünkre szükségünk van ahhoz, hogy normális módon, a maga teljességében éljünk le egy életet. Alig múlt 40 éves, amikor a manapság itthon is sokat emlegetett MIT-ben, ami egy elég neves mérnöki iskola, egy művészeti fakultást alapított 1967-ben. A Center For Advanced Visual Studies (CAVS) ma is működő intézménye, 4 elsőként a világon adta meg a mintáját azoknak a médiaintézeteknek, amelyek különösen a kompjuter 1 A szöveg a Tilos Rádió stúdiójában, augusztus 26-án, csütörtökön óra között élő adásban folytatott beszélgetés szerkesztett változata. A beszélgetésen az AU stábjából jelen voltak: Byron-Horváth Balázs, Sugár János és DJ Tatlin. 2 A FÉNYJÁTÉKOSOK, Kepes György és Frank J. Malina a tudomány és a művészet metszéspontján / THE PLEASURE OF LIGHT, György Kepes and Frank J. Malina at the intersection of science and art. Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, szept. 2 nov Berda Ernő (Budapest, 1914 Budapest, 1961): festő, grafikus 4 megjelenése óta mára már meglehetősen elszaporodtak, sorolhatnám a példákat az Ars Electronica-tól a ZKM-ig és tovább Olyasmiről van szó, mintha a Műegyetemen egy művészeti fakultást alapítanának, ami onnantól kezdve az egyik legfontosabb, legközpontibb és egyben legprogresszívebb hellyé válna. Pontosan ugyanazokról a dolgokról beszélt 1965-ben, 1967-ben, a könyveiben és az előadásaiban, és ennek az új fakultásnak a programjában, amelyek ma is top témák: miképpen lehet a tudomány, a technika és a művészet kapcsolatát megteremteni, mi bennük a közös, illetve milyen érvényes kapcsolatok lehetnek közöttük, miként segítik az emberi megértést, ha nem különálló, szeparált halmazokként kezeljük őket. A Bauhausban, ahol Moholy-Nagy László is tanított, még nem oktatott Kepes, viszont Moholy- Nagy Amerikában szervezett iskolájában, a chicagói Institute of Design-ban amit New Bauhausnak is neveznek már igen, vagyis tovább kísérte Moholy-Nagyot. Oktatási tapasztalatait 1944-ben, a Vision in Motion (Látás mozgásban) című Moholy-Nagy könyv megjelenése előtt, 5 a Language of Vision (Látás nyelve) című munkájában foglalta össze máig érvényes módon. 6 Említetted a tudomány és a művészet kapcsolatát. Azt, hogy a művészet a tudományból milyen inspirációt tud meríteni, azt el lehet képzelni. De a másik oldal, a művészet hogyan tud visszahatni a tudományra, a tudományos kutatásra? Három layert is felgöngyölíthetünk itt. Az első, a legegyszerűbb, amely Kepesnél is az egyik központi gondolat volt, a látáshoz kapcsolódik. A világ tárgyai a fényre színekkel reagálnak, a növények oxigént csinálnak belőle, míg az ember ugyanezt a fényt látásra használja. A tapasztalatok megszerzése nagyrészt a látás, illetve mérések révén történik. A művészek kevesebbet mérnek, a tudósok többet, de ami mindkét csoportnál alapvető, az az aktív látás. Tulajdonképpen a megismerés a látás munkája, ami, ha nem is pontosan így, de valahol Kepesnél is olvasható I see. Tehát itt van egy közös nevező mint ahogy a tudományos és a művészeti kreativitás között is, hiszen az új tudományos eredmények általában mintegy képszerűen, reveláció-szerűen tűnnek fel, hogy azután kísérletek, a mérés különböző taktikái révén bontódjanak le valamilyen, a matematika nyelvén megfogalmazható eredményre. Kepes ezt elég pontosan látja, s leírja azt a közös nevezőt, ami már a látásból 5 Moholy-Nagy, László: Vision in Motion. Chicago: Paul Theobald, 1947 (magyarul: Látás mozgásban. Budapest: Műcsarnok Intermédia, 1996) 6 Kepes, György: Language of Vision. Chicago: Paul Theobald, 1944 (magyarul: A látás nyelve. Ford. Horváth Katalin, Budapest: Gondolat Kiadó, 1979). 2

5 következik, s megpróbálja átcsúsztatni egy mai, ugyancsak divatos témára, a képre. Hogy mi is a kép? A XX. és a XXI. századi tudomány elsősorban képeket használ, ez az interfész. Kepesnek egyébként van egy remek példája erre az átalakulásra a The New Landscape in Art and Science (A világ új képe a művészetben és a tudományban) című könyvében, amely egy gyönyörűen kialakított, nagyon szépen megszerkesztett tanulmánygyűjtemény, rengeteg képpel. 7 Ebben egy XVIII. századi francia matematikus példájára hivatkozik, akit úgy hívtak, hogy Abraham de Moivre ( ). Ő volt az az ember, aki a négyzetgyök mínusz egyet (Ö 1) bevezette a matematikában, és vele együtt azt a bizonyos i-t (imaginárus szám). Ezt kezdetben nem nagyon akarták elfogadni, van egy olyan anekdotikus mozzanat például, hogy valakitől megkérdezték, mi a véleménye a mínusz egy négyzetgyökéről, aki erre azt mondta, hogy ő már a 1-et sem tudta elfogadni, s a Ö 1-el már végképp nem tud mit kezdeni. Mindenesetre kiderült, hogy az i rendkívül hasznos, nagyon sok lépésnél segít ennek szimbólumnak a bevezetése, amiről persze gyakorlatilag azt mondhatnánk, hogy ilyen nincs is. Ez a Ö 1, ez az i, ez Kepes példája arra, hogy a szimbolizáció az emberi gondolkodás olyan sajátossága, ami nem következik közvetlenül az empíriából, mégis jellegzetesen közös elem mindkét szférában. Ha ezt láthatóvá tesszük, akkor ebből indul el a fraktál Pontosan ezt akarom mondani, a Ö 1, és az i nem látható, de a Mandelbrot-halmaz, ami vizualizációja egy konkrét, meghatározott területnek az imaginárius számsíkon, az már igen. Fantasztikus, hogy milyen inspirációkat kapott Kepes: a Munka-körben például Kassákkal is kapcsolatba került. A könyv címe, amit most a kezedbe veszel, A közösségi művészet felé: 8 úgy tűnik, hogy ez a fogalom, a közösségi művészet, ez ma egy fontos új jelentést hordoz. Hogy látod, az ő elképzelése a közösségi művészetről, illetve a mai közösségi művészet-koncepció hol találkozik? Nem akarok senkit megbántani, de a public art Kepes-féle felfogása, bár 1978-ban talán politikusnak tűnt, jóval tágasabb eszme, mint az, hogy a városi tereken jelenjenek meg ezzelazzal a művészek. Azért vettem a kezembe a ezt könyvet, mert ez az első Magyarországon, magyar nyelven megjelent könyve, amit egy kiváló esztergomi tanár és művészeti író, Bodri Ferenc szerkesztett. Az előszavában, amit szintén Kepes írt, például ezt olvashatjuk: Minket 7 Kepes, György: The New Landscape in Art and Science. Chicago: Paul Theobald, 1956 (magyarul: A világ új képe a művészetben és a tudományban. Ford. Széphelyi F. György, Budapest: Corvina Kiadó, 1979) 8 Kepes György: A közösségi művészet felé. Tanulmányok a kortársi művészet és a modern világ együttműködésének lehetőségeiről (Gyorsuló idő), Összeállított és az utószót írta: Bodri Ferenc, Budapest: Magvető, a harmincas évek legelején Csók Pista bácsi szépbe vetett gyermekien egyszerű és derűs hite bíztatott és vezetett, és Kassák Lajos jövő idők arcát éneklő harcos sorai eresztettek útnak. 9 A harmincas évek pátoszos nyelve de pontosan megmondja, miről is van szó. Majd fölsorolja a barátait is, Veszelszky Bélát ( ), Trauner Sándort ( ), Korniss Dezsőt ( ), Kassák Lajost, Hegedűs Bélát ( ) és természetesen a szerkesztő Bodri Ferencet is. A megjelentetésre feltehetőleg épp a közösségi művészet cím miatt volt lehetőség, bár mire a könyv megjelent, Kepes már járt Magyarországon, tartott egy előadást, majd kiállítása is lett, igaz meglehetős késéssel 1976-ban, 10 ha azt veszszük, hogy 1967-től már a MIT új fakultásán tanít. Ebben a kis könyvben vannak olyan, az akkori és a mai nyelvhasználat eltérései miatt a mai olvasó számára talán nehézkesen kibogarászható gondolatok, amelyekből ha egy kicsit odafigyelünk rájuk kiderül, hogy a természet és a társadalom egysége alapján gondolta el azt, amit a közösségi művészet lehetőségnek vagy terepének nevez- 9 Kepes György: A közösségi művészet felé. Budapest: Magvető, 1978, Kepes György (USA) kiállítása. Műcsarnok, Budapest, máj Kepes György Wiliam Wainwright Fotóelasztikus járda, 1968, reprodukció: Rosta József 3

6 / 1 1, 1 2 hetünk. Számára magától értetődő volt, hogy az ember megpróbálja önmagát megérteni a természet felől is, azáltal is, amit a természeti környezetével csinál, mivelhogy annak része, s épp ezért botrányos, ha lerombolja azokat a forrásokat, melyek a saját létalapját jelentik. Az így felfogott természet a perifériáján létezik a társadalomnak, a városnak, pedig az élhető környezetnek a civilizáció is része kell, hogy legyen. A művészet számára az a fő feladat, hogy elhagyva a galériákat, amelyekben már nincs igazából mondandója, miként tud az új látásmód alapján alkotó módon és pozitív energiákkal belépni azokba a civilizációs és természeti terekbe, amelyeket mint egy totális környezetet kell végiggondolnia. Ezt továbbra is művészeti párbeszédek formájában képzelte el, vagy ez már egy megélhető dolog? Ez már nem beszélgetés, ez már alkotás. Tehát, hogy a művésznek szerepe van a városban, az épületekben, a gyárakban, a természetben, mindenütt, mivel képes a különféle, meglehetősen korlátos (szak) ismereteket a saját csapdájukból kiszabadítani. Ez a csapda, mondjuk régi kifejezéssel élve: a kapitalista önérdeke, a gyárépítő pragmatizmusa, az urbánus civilizáció rossz szokásai, a gép, a gyárak és a gépgyártás hasznos és káros elemei, amelyekkel szemben a javaslat egy olyanfajta környezet-design, ami nem tárgyés objektum-, hanem totalitás-orientált. Ez a közös a húszas évek és a Kepes-féle hatvanas-hetvenes évek gondolkodása között. Még mielőtt ezt az intézetet (CAVS) megalapította volna, szerkesztett és kiadott egy hat kötetből Kepes György Izzó oszlopok, fotó: Rosta József 4

7 álló fantasztikus sorozatot, aminek a közös címe a Vision + Value volt. 11 A Vision az látás is, meg egyfajta vízió is, a Value pedig nem a pénzérték mintájára fölfogott érték, hanem a kvalitás, a minőség. Ennek a hat kötetnek a szerkezete hihetetlenül inspiráló és példamutató. Egyetlen egy jelent meg magyarul ebből, két évvel 11 Vision + Value: Education of Vision. Structure in Art and Science. The Nature and Art of Motion. Module, Proportion, Symmetry, Rhythm. Sign, Image, Symbol. The Man-Made Object. New York: George Braziller, Inc., (Magyarul: Látásra nevelés. Szerk. Beke László, Ford. Kovács Attila, Budapest: MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Argumentum, Eger: Kepes Vizuális Központ, 2008) ezelőtt, az Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézete, Beke László, illetve a Kepes Központ, meg talán még mások szorgalmából, de sajnos a többi öt még várat magára. De legalább ez az egy megjelent. Majd húsz éve annak, hogy nem adtak ki Kepestől semmit. Tehát egy ilyen nagy csöndet, hosszú hallgatást tört meg a Látásra nevelés (Education of Vision). Kinek lenne a feladata, hogy ezek megjelenjenek Hát például a magyar kulturális kormányzatnak, vagy a... mert küldünk nekik akkor egy üzenetet A Kepes György Vizuális Központnak, Eger Város Önkormányzatának, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének, tehát azoknak, akik ezt kiadták, lehet hogy feladata volt, de gyakorlatilag mindenki, aki megfelelő tőkével rendelkezik és aggódik egy kicsit a magyar kultúra, a látásra nevelés, a vizualitás és az emberi civilizáció, no meg az oktatásügy iránt, az gondolhatná úgy, hogy erre némi forrást áldoz, merthogy ezek nagyon szépen megtervezett művek, amelyeket csak le kell fordítani, és nagyjából azzal a designnal, ahogy akkor megjelentek, ki kell nyomtatni, persze gondolom csak azután, hogy kifizették a jogdíjat. Tehát nem egy nagy ördöngösség, és mutatja ez az első megjelent kötet, hogy meg lehet ezt csinálni, tehát lehetne folytatni... Azoknak, akik most az adást hallgatva úgy gondolják, hogy berohannak a könyvtárba vagy megrendelik az online antikváriumban az általad eddig említett, a Látás iskoláján kívül valószínűleg csak ott fellelhető föllelhető köteteket, tudsz-e még más publikációkat is ajánlani Kepes kapcsán? Egy-két katalógust esetleg, mert azért volt néhány kiállítása, 12 és persze a mostani, a Ludwig Múzeumban rendezett tárlathoz kapcsolódó kiadványt is. 13 Egy nagy, összefoglaló, reprezentatív kiállításra azonban még várnunk kell, de úgy hallottam, hogy talán lesz majd valami a közeljövőben. Az Eger városának ajándékozott hagyaték jó része önálló épületbe került, 14 de ez mindeddig részleteket nem tudok, ezért nem is akarom igazából minősíteni nem jutott el az aktivitásnak arra szintjére, amire a lehetőségei esetleg predesztinálnák. 15 Hiszen lehetne ez is egy hungarikum, tehát az, hogy Egerben van egy Kepes Központ, amely nagyszámú eredeti Kepes művet mutat be. Ez hír lenne mindenütt a világban. Ugyanez történt Nicolas Schöfferrel ( ) is Kalocsán, tehát feltehetőleg a vidéki múzeumok rossz helyzete, körülményei lehetnek mindezek mögött, nem igazából az ott élők és dolgozók a felelősek, hanem valami másfajta fókuszból, mondjuk egy ilyen nemzetépítő, turisztikai irányvonalból hiányzik az az elhatározás, szemléletváltás, hogy ezeket az intézményeket büszkén vállaljuk és mutassuk fel. Szerinted hogy nézett volna ki Kepes Rózsa Sándor-filmterve? Mit lehet erről tudni? Mert ez azért annyira fura, hogy egy ilyen témájú filmet tervezett Mondjuk a Moholy-Nagy is forgatott a rákok életéről egy filmet 1936-ban, de mégis lehet tudni, hogy mit is akart? Ugyancsak a már említett 1978-as előszóban olvasható, hogy valami népi szőttest meg egy kis cserépedényt vitt magával mindenhová. Számára (és szerintem nagyon sokak számára) a 1920-as és 1930-as években a film a kor népművészete volt, vagyis ilyen módon kell erről gondolkozni. Mint egy anonim cserépedény, egy szőttes, olyan a film, nem csupán egy új kifejező eszköz, egy új anyag, egy új kreatív technika. 16 Sokkal tágasabb spektrumot: az egész társadalmat érinti, mint a népművészet valaha. Erre, ennek a megmutatására feltehetőleg alkalmas szüzsé lett volna a Rózsa Sándor. Tök mindegy, hogy az ember miről csinál filmet, 12 A már említett 1976-os műcsarnoki kiállításon kívül pl.: Kepes György kiállítása a Vigadó Galériában. Vigadó Galéria, Budapest, márc. 13 ápr. 6.; A fény művészete: Kepes György ( ). MODEM, Debrecen, ápr. 10 jún A FÉNYJÁTÉKOSOK, Kepes György és Frank J. Malina a tudomány és a művészet metszéspontján / THE PLEASURE OF LIGHT, György Kepes and Frank J. Malina at the intersection of science and art. Kiállítási katalógus: szerk. Czeglédy Nina, Kopeczky Róna, Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, Ld.: Kepes György művészete. A Vizuális Központ állandó kiállítása / The Art of György Kepes. The permanent exhibition of the Visula Center. Kiállítási katalógus (Bev.: Lengyel László), Eger, Az én útravalóm [ ] néhány paraszthímzéses varrottas volt, egy falusi köcsög meg az elszántan tehetetlen és dühödt keserűség az elvetélt életek miatt. Mellettük az útépítők Tatlin, Rodcsenko, Liszickij, Mondrian és a többiek rajongó tisztelete és mindenekfelett egy majdnem vakbizalom az életet ábrázoló új technikák, a képformáló film és a televízió iránt. In: Kepes György: A közösségi művészet felé. Budapest: Magvető, 1978, 7. 5

8 / 1 1, 1 2 Kepes György Fotogram Juliet, mm, reprodukció: Rosta József a kérdés az, hogy ezt miként teszi. Ha megnézzük, milyen képeket készített a harmincas években, akkor feltehető, hogy nem dalokkal agyontűzdelt színpadi melodráma lett volna ez a film. A kiállításon, amelynek az a címe, hogy A FÉNYJÁTÉKOSOK, Kepes György mellett Frank J. Malina ( ) is szerepel. Az alcím pedig a következő: a tudomány és a művészet metszéspontján. A texas-i (Brenham) születésű Frank J. Malina az első megközelítésben rakétatechnikus. 17 Ahogy Kepes Györgyöt mondjuk Kassák és Moholy-Nagy indította el a pályán, úgy őt a magyar származású, nála több generációval idősebb Kármán Tódor, 18 akivel a Kaliforniai Műszaki Egyetemen (California Institute of Technology 19 ) találkozott. Malina a tudományos kutatásai folyamán olyan rakétakísérleteket végzett, amelyek révén a Föld légkörének magasabb rétegeiben lehetett méréseket végezni (WAC Corporal 20 ). Bár a terület úttörőjének számított, feladta ezirányú karrierjét és Párizsba költözött, ahol művészettel kezdett foglalkozni, majd 1968-ban megalapította a mind a mai napig rendkívül fontos Leonardo-t. 21 Ez utóbbi nemcsak egy komoly tudományos folyóirat, hanem egy intézmény is, ami talán épp Kepes koncepcióját követve, a tudomány és a művészet közös területeivel foglalkozik. Miben állt az ő kapcsolata a Kepessel? Inkább induljunk ki abból, hogy a tudomány és a művészet kapcsolatát illetően több layert ígértünk, és még azzal az eggyel, amibe belekezdtünk, még azzal sem végeztünk. Mindenesetre most térjünk át egy másikra. Kepes képzőművészetet tanult, ilyen típusú végzettséget szerzett, s ezután fordult egy másik irányba, ahol kiteljesítette önmagát. Malina viszont mérnök-kutató volt, aki Kármán Tódor ( ): gépészmérnök, fizikus és alkalmazott matematikus, a szuperszonikus légiközlekedés, valamint a rakétatechnológia és a hiperszonikus űrhajózás egyik megteremtője, úttörője szintén irányt váltva, festeni kezdett Párizsban. Kepes tehát 1929-ben abbahagyta, míg Malina 1953-ban elkezdte a festést Talán elege lett a rakétákból, bár annyira nem ismerem az életútját, de ebbe, gondolom, beleszólhatott a II. világháború, majd a hidegháború is, mindenesetre tény, hogy átköltözött Párizsba. Egy darabig diplomata is volt, de aztán elindult egy művészeti pálya felé, és ami itt a mi szempontunkból, a tudomány és művészet szempontjából a legfontosabb: rájött arra, hogy mitől megy a tudósoknak annyira a XX. században, mitől olyan hatékonyak, mitől olyan erősek az érdekérvényesítésben. Mert tudnak például publikálni. Pontosabban: kialakult ehhez egy komoly szisztéma, a tudomány a publikációk szintjén is intézményesült, s így itt is követhető, mérhető, stb. Malina táján, tehát nagyjából akkor, amikor Kepes megalapítja a Center For Advanced Visual Studies-t az MIT-ben, létrehozott Párizsban egy a tudományos kritériumoknak tökéletesen megfelelő újságot, a Leonardo-t. Tehát a cikkeket előbb átnézi egy szerkesztőbizottság, s csak ezután kerülhetnek be az újságba, amelynek van egy megfelelő, a tudományoshoz hasonló formája, a különbség csak annyi, hogy ebbe művészek írnak a saját munkásságukról. Malina ezzel tulajdonképpen az első és máig a legfontosabb olyan fórumot teremtette meg, amire egyetlenegy tudós sem mondhatja azt, hogy mi a bánat ez, mert precízen és a jó értelemben véve vette át azt a kialakult gyakorlatot, hogy hogyan kell valamit rendesen a közvélemény elé tárni. A Leonardo mára fontos intézménnyé nőtte ki magát, van kiadóvállalata, neten megjelenő és zenei változata is, tehát nagyon komoly, nemzetközileg ismert ügy lett, amelyet Frank J. Malina halála után a fia, Roger F. Malina folytatott, aki egyébként szintén tudós, mégpedig csillagász és itt lesz a konferencián is. A Leonardo fő területe a kortárs interakciók a tudomány, a művészet és a technológia között. Ebben valóban van egy közös szál, amit Kepes és Malina, és ebből következően a Leonardo is képvisel, tehát nem feltétlenül arról van szó, hogy az újság mondjuk a litográfiai technikákról közöl cikket (bár ha ezt valami korszerű, új, innovatív megoldás, elképzelés indokolja, akkor az se kizárt), de a fő cél valójában a már említett interakcióknak a létrehozása és folytonos újraalkotása mindig egy korszerű, aktuális és kortárs szinten. Malina volt talán az első, ha nem tévedek, aki a kinetikus művészetet meghatározta és definiálta. Egy könyvet 22 is szerkesztett erről, amiben nyilván segített, hogy Párizsban élt, ahol elég sokan dolgoztak ezen a területen: például Schöffer, vagy ha a komputert belevesszük, 22 Kinetic Art: Theory and Practice. Selections front the journal Leonardo, F. J. Malina ed., New York: Dover,

9 akkor mondjuk Vera Molnár is. Az 1950-es évektől ez volt nagyjából a másik kortárs dolog az absztrakció mellett. Egy másik érdekes és fontos közös pont Kepessel, hogy tulajdonképpen mind a ketten (közép-kelet-európai) emigránsok: Malina cseh emigráns szülők gyermeke, Kepes pedig Magyarországról érkezik. Mindketten egy új, egy másik, idegen és egyben nemzetközi közegben csinálnak, hoznak létre valami olyan újdonságot, amiben feltehetőleg ez a korábbi háttér, illetve az onnan hozott másfajta szemlélet is szerepet játszhatott. Ugyancsak közös, hogy az MIT-ben létrejött központ (CAVS), illetve a Leonardo is egy máig működő intézmény, így az intézményesülés kérdését is érdemes velük kapcsolatban felvetni, tehát például azt, hogy mennyiben hasznos vagy mennyiben gátló egy megfelelő alkalmat kihasználva, jó helyen és jó konstrukcióban létrehozni valami olyasmire egy intézményt, amire korábban nem létezett. Mik lehettek a negatív aspektusok, tehát mi lehet gátló? Az intézményektől, a magyar tapasztalatokat alapul véve, általában szenvedni szoktunk. Tehát az intézmény, ahol általában a bürokrácia lakozik, többnyire az akadály, az ellenség, a szabadság fő megfojtója. De adott esetben, ha tágabban értelmezzük, tehát nem egy konkrét hivatalra gondolunk, akkor a társadalmi elfogadottságot és az emberek számára érthető formát teremti meg. Mert amíg csak különböző, senki által nem olvasott folyóiratokban és könyvekben beszélünk arról, hogy milyen fontos ez az új látás, meg arról, hogy nagyon izgalmas dolog a tudomány, a művészet és a technika közötti hasonlóságokról beszélni, hát addig ennek igazán semmi hatása nincs. Valójában akkor van hatása, amikor mondjuk egy intézmény ilyen szellemű szakembereket bocsát ki, vagy egy nemzetközi terítésű új publikációs fórumot teremt, ahol az érintettek már vágynak publikálni. Jó konstrukció esetén az létrehozott intézmény egy olyan területet definiál, tesz érthetővé és felfoghatóvá, amelynek korábban még nem volt meg ilyen értelemben a társadalmi legitimációja. Beszéljünk még lezárásként pár szót a kiállításhoz kapcsolódó konferenciáról. 23 A magam részéről az Él köszörülése, a mesterséges fény szubverzív élvezete című előadásra lennék kíváncsi, de te, a délelőtti szekció elnökeként mit ajánlanál? Ha már ezt az előadást emelted ki, amit Michael Punt tart aki egyébként ugyanaz a személy, aki megnyitja majd a kiállítást, tehát róla tudnunk kell, hogy a Plymouth-i egyetemen kutató-tanár, és ő az egyik olyan, mondjuk így, tudomány- és/vagy művészetszervező, aki az angolszász világban az úgy nevezett practice-based PhD (kb. gyakorlat-alapú doktori program) egyik kimunkálója. Ez például arra jó, hogy a művészek is kaphassanak a tudományossal egyenértékű fokozatot. Ő a transztechnológiai kutatóintézet megalapítója és vezetője a Plymouth-i egyetemen, 24 valamint az online Leonardo Review 25 főszerkesztője, ami nem teljesen identikus a nyomtatott folyóirattal. Hasonlókép izgalmas határterületen dolgozik Martha Blassnigg kultúr- és média-antropológus, többek között ugyancsak a Plymouth-i kutatócsoport tagja, aki Bűbájos elmék: a fény antropológiája felé címmel fog előadást tartani. Jelen lesz s az első előadást tartja Roger F. Malina, akitől talán árnyaltabb képet kaphatunk majd arról, hogy mi is Frank J. Malina és Kepes György közös platformja. Valamint itt lesz Botár Olivér, Kanadában élő, magyar származású professzor, akinek a nevét talán annak a nemrégiben Magyarországon is bemutatott 26 fantasztikus, új alapkutatásokat felvonultató kiállítása kapcsán lehet ismerni, amely tökéletesen új perspektívából mutatta meg Moholy-Nagy László pályájának kezdeti éveit Természet és technika Az újraértelmezett Moholy-Nagy ( ). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, április 25 augusztus 24. Kepes György Fém emeletes fal, 1968, fotó: Nishan Bichajin, reprodukció: Rosta József 23 A FÉNYJÁTÉKOSOK konferencia / THE PLEASURE OF LIGHT conference szept :00 18:30.(Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, Auditórium I. em.) amid=2474&menuid=48&mod=archivum 7

10 / 1 1, 1 2 Vámos Éva A fényjátékosok közelében Kerekasztal-beszélgetés Kepes Györgyről, Frank J. Malináról és Schöffer Miklósról Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest szeptember 3. A fény örömét éljhetük át a Ludwig Múzeum új kiállításán, 1 amelynek címét egyaránt nagyon találónak érzi az asztrofizikus Roger F. Malina és a muzsikus Eléonore Schöffer egyaránt. A három művészről, különleges életútjukról legközelebbi családtagjaikkal és a korszakkal foglalkozó Arnauld Pierre művészettörténésszel beszélgettem a kiállításhoz kapcsolódó konferencián. A megvalósult lebegő és zenélő fényplasztikákról, és arról, ami csak terv maradt. Különös sorsok. Frank J. Malináé talán a legmeglepőbb: sikeres tudós űrkutató pályája csúcsán változtat, művész lesz. Roger F. Malina: A világűr meghódítására, az utópiák világába apám repüléstani mérnökként indult. Új-Mexikóban részt vett az első olyan rakéta fejlesztésében, amely 1942-ben túljutott a föld légkörén. Elkötelezett humanista volt, aki a tudományos eredményei révén akart tenni az emberiség jövőjének érdekében. Azonban a II. világháború idején katonai célokért, a szövetségesek győzel- 1 A FÉNYJÁTÉKOSOK, Kepes György és Frank J. Malina a tudomány és a művészet metszéspontján / THE PLEASURE OF LIGHT, György Kepes and Frank J. Malina at the intersection of science and art. Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, szept. 2 nov. 21. Frank J. Malina Kinetikus-optikai trió moáré / kinetikus festmény, 1972, cm, fotó: Rosta József méért kellett dolgoznia, eltérítették az igazi tudományos munkától. Amikor a háború végén azt tapasztalta, hogy egyes kollégái már a III. világháborúra készülve terveznek még nagyobb, atombomba hordozására is alkalmas rakétákat, döntött: mindennek hátat fordítva egészen más feladatot keresett magának. Párizsba ment közvetlenül a háború után és az UNESCO-nál kezdett el dolgozni. A hidegháborús évek Amerikájában sok más baloldalihoz hasonlóan egyre több támadás érte. Elvették tőle amerikai útlevelét, politikai menekült lett Párizsban és ki kellett lépnie az UNESCO-ból. Így lett belőle főállású művész. Igaz, korábban is jól rajzolt, a családunk tele volt művészekkel. Párizsban ismerte meg anyámat, és én otthon már ebben a művész-légkörben nőttem fel. Az ötvenes években először is tudományos témákat keresett képeihez. Minthogy a tudományos jelenségek sohasem statikusak, hamarosan elkezdett azzal kísérletezni, hogyan is mozdulhatna meg az általa ábrázolt világ. Így kapott szerepet a fény, így fedezte fel azokat a művészi módszereket, amelyekkel a mostani kiállításon látható művei készültek. Vámos Éva: Már-már legendás a közép-európai és a magyar tudósok jelenléte a 40-es évek amerikai kutatóközpontjaiban. R. F. M.: Apám nagyon erős szálakkal kötődött Kármán Tódorhoz, aki 1935-től a kaliforniai műszaki egyetemen irányította a doktori munkáját, és konkrétan a rakétafejlesztést. Folyamatosan az ő irányítása alatt dolgozott, 1942-től már a bejegyzett Aerojet Corporation keretében. Ennek eredményeképpen nagyon sok közép-európai ismerőse lett. Apám szülei eredetileg csehek voltak, még az 1890-es években emigráltak Amerikába. Apám Texasban született, majd a húszas években az egész család felkerekedett, s visszament a Csehszlovák Köztársaságba apám ott járt gimnáziumba. A későbbiekben a magyar Kepes György hatott rá erősen. Apám nagyon felnézett rá. Mindketten úgy gondolták, hogy a tudomány és a művészet világa átjárható kell, hogy legyen. Kepes ezért alapított kutatóközpontot, apám pedig a Leonardo című folyóiratot, amelynek jelenlegi főszerkesztője, Annick Bureaud is eljött most Budapestre. A lap a képzőművészet és a természettudomány határterületén dolgozó művészek cikkeit publikálta. Apám számára az élete korábbi korszakával való kontinuitást az jelentette, hogy részt vett a Nemzetközi Asztronautikai Szövetségben ezt a magam részéről én is folytatom, mint ahogyan (ha nem is mérnökként, de asztrofizikusként) munkámban felhasználom az ő tudományos eredményeit. Úgy érzem, hogy erősen motiválnak munkámban az ő álmai. Eléonore de Lavendeyra Schöffer eredetileg muzsikus. Keleti zenével foglalkozott, barátai 8

11 egykor mégis rábeszélték, hogy nézze meg Nicolas Schöffer kiállítását. Hogyan hatottak akkor önre a művek? Eléonore de Lavendeyra Schöffer: Ámulva néztem a látványos megnyitót a sötétségből hirtelen fények, színek törtek fel, különleges fény-balettet láttam ban történt ez emlékszem, az emberek, akárcsak én is, sokat és agresszívan kérdeztek Nicolas Schöffertől. Ő pedig végtelen nyugalommal válaszolt. Azon kívül, hogy zenét tanultam, éppen akkoriban jártam egy olyan képzőművész-körbe, ahol Blaise Cendrars lánya is foglalkozott velünk és a Schöfferéhez közelítő munkákkal kísérleteztünk. Mégis váratlanul ért ez a kiállítás. Ez volt az a pillanat, amikor szakított korábbi stílusával: rég túl volt szürrealista korszakán, félretette a festéket, és fénnyel, fényvetítőkkel hozta létre új műveit. Akkor ismertem meg Schöffert, aki ezután hosszú ideig tanított engem, sokszor sétálva, mint a régi görögök a peripatetikus iskolában. Elmondta, hogy új technológiával teljesen újfajta művészetet kell alkotni. Rendkívüli szuggesztivitása révén elérte, hogy álmai, utópiái közül sok megvalósulhatott. Így áll ma is hatalmas forgó-világító-zenélő fénytornya Liège-ben, és szülővárosában, Kalocsán a Chronos című fénytornya. Nagyon sokat foglalkozott az árnyékkal és a fénnyel gyakran idézte a Chamissotörténetet az emberről, aki elvesztette árnyékát, ez tematika pedig, mint tudjuk, mindig is sokat foglalkoztatta a művészeket. Az árnyék előttünk, mögöttünk rendkívüli vizuális kísérleti lehetőségeket nyújt, épp úgy, mint ahogyan a tükörkép, amellyel már a végtelen percepciójáig jutunk el. Beszélt a musiscope-ról, amelynek klaviatúráját megérintve felemelően szép élményben lehet részünk. E. L. S.: A musiscope első pillantásra igazi hangszerre, zongorára vagy kis orgonára emlékeztet klaviatúrájával. Valójában vizuális zenei hangszer: a látható rész mögött indítja el a billentyűkkel a fénysugarakat. Érdekes, hogy mostanában újra előkerült Szkrjabin ehhez hasonlatos régi kísérlete. Nem véletlen, hogy Schöffer ilyen invenciózus volt, hiszen már egészen kisgyerek korában tehetségesen muzsikált, és ugyanakkor nagyon jól rajzolt is; nehezen döntötte el, hogy a Zeneakadémiára vagy a Képzőművészeti főiskolára menjen-e tanulni. Van nálam még néhány példány egy másik művéből, amely sok gyerek olvasni tanulását segítette. Szülővárosában, Kalocsán igen sikeres pedagógiai kísérletsorozat folyt ennek segítségével, amiről film is készült az UNESCOnak. Egy-egy kiállításra ma is elvisszük a megmaradt néhány darabot, de szeretnék ebből egy újabb kiadást talán Kínával közösen. Ők százezres példányszámban is gondokodhatnának, Schöffer Miklós Fényeffektus, 34,5 24,5 45,7 cm, fotó: Rosta József hogy így könnyítsék meg, hogy megkönnyítsék a latin betűk elsajátítását az egyre nyitottabb országban. Egyébként folyamatosan fogadom az egykori műteremben, a Montmartre-on az érdeklődőket és a diákokat, akik Schöfferről írnak. Tervezem, hogy két év múlva, a Schöffer-centenárium idejére elővenném a műteremben ma is megtalálható korábbi műveit, hogy egy nagy és méltó kiállítás jöjjön majd létre. Pierre Arnauld: Ez a kiállítás nagyszerűen mutatja be a kinetikus és fényművek kezdeteit, és kapcsolatát az ötvenes-hatvanas években újra megjelenő kinetikus szobrokkal és fényplasztikákkal. Ebben a művészetben a fénnyel festenek, és ezek a színek sokkal élőbbek, színesebbek, mint a hagyományos művészetben, mint ahogyan ezt Gregorio Vardanega, a dél-amerikai származású, de Franciaországban alkotó fényművész mondta. Tulajdonképpen ezek a művek mind hazatértek egy kicsit Budapestre, hiszen Frank J. Malina is középeurópai gyökerekkel rendelkezik, és sok szállal kapcsolódik magyar művészekhez. Ideje, hogy Kepes zseniális műalkotásait és elméleti műveit jobban megismerjék hazájában is. Schöffer művei többfelé láthatóak szülőföldjén és Európában. Lyonban is felállították egy művét, de a Défense-ra megálmodott fénytorony már nem valósult meg. Egyáltalán, Franciaországban nagyon sokat kellene tenni a kulturális intézmények politikájának megváltoztatásáért ezektől a művészektől több művet kellene vásárolni, és több ilyen, a munkásságukhoz kapcsolódó kiállítást kellene rendezni. Itt különösen Frank Malina életművére gondolok, akinek végül is egész művészi pályafutása Franciaországhoz köthető, s a családja megőrizte a teljes életművet a művész egykori házában, a Párizs melletti Boulogne-Billancourt-ban. Egyik diákom most fejezte be a róla szóló disszertációját, amely hamarosan megjelenik, és remélem, hogy fel fogja kelteni az érdeklődést Párizsban is. A budapesti kiállításon látható nagyszerű archív dokumentumanyag is érzékelteti, hogy mennyire izgalmas ez a korszak, így például a művészet és egyes tudományágak különösen a neurológia közötti kapcsolatok szempontjából. 9

12 / 1 1, 1 2 Rózsás Lívia Javít és újragondol Ars Electronica Linz szeptember REPAIR ready to pull the lifeline It is too late to bee a pessimist Yann Arthus Betrand: Home (2009) Túl késő pesszimistának lenni, de persze ez még nem azt jelenti, hogy a peszszimizmust azonnal naiv optimizmus váltja föl. Az Ars Electronica idei hívószava e helyett inkább közös gondolkodásra invitálta közönségét a lehetséges megoldások tekintetében. Repair rethink reinvent, világmegváltó szándék érződik ki ezekből a szavakból, ami nem újdonság a fesztivál történetében. Az első Ars Electronica fesztivált 1979-ben, több mint harminc éve rendezték. 1 A koncepció azóta sem változott: a cél egy olyan programsorozat létrehozása, melyben technológia és művészet találkozik. Emellett, és ezzel szoros összefüggésben az aktuális társadalmi kérdések is mindig fontos szerepet játszottak, és játszanak ma is a koncertek, performanszok, kiállítások és konferenciák összeállításában. Az idei hívószavak köré szerveződő események újragondolásra hívnak. De mit is gondoljunk újra? A konferenciák témái a társadalmi felelősségvállalás, a fenntartható mobilitás, az open source informatikai és gazdasági rendszerek, a kreatív társadalom megvalósíthatósága köré szerveződtek. A kiállítások esetében a vezérfonálként megadott szavak a legtöbb esetben inkább csak lazán kapcsolódtak a művekhez. A helyszín, idén először, és valószínűleg utoljára is, a linzi dohánygyár elhagyott épületegyüttese volt. A Peter Behrens és Alexander Popp által tervezett, között épült ipari objektum terei adtak otthon szinte az egész fesztiválnak a tavaly kibővített Ars Electronica Center mellett. A tervezők nevei önmagukért beszélnek, az indusztriális kor templomaként is felfogható dohánygyár emelkedett terei tökéletes helyszínül szolgáltak egy ipartól erősen függő művészeti forma termékeinek bemutatásához. A kiállítások közül a CyberArts ígérte a legérdekesebb munkákat, az Ars Electronica díjait elnyerő művészek, designerek és fejlesztők alkotásait. A hangművészet mindig erős bázisként volt jelen a fesztivál történetében, s így volt ez ebben az évben is: a dohánygyár egy részét, Sound Space néven, kifejezetten az ilyen alkotásoknak és performanszoknak szentelték. Itt volt látható Michel és André Décosterd (CH) 2 Cycloïd-E (2009) című munkája is. A leginkább talán egyszerre kinetikus- és hangzó-szobornak nevezhető mű előre beprogramozott mozgás- és hangszekvenciát ismételt. A vissza-visszatérő szekvenciák ellenére nem egy látogató közöttük én is majdhogynem órákban mérhető időt volt itt képes eltölteni, bámulva az egyszerre félelmetes és igéző, ide-oda cikázó fém monstrumot. Szintén a hangzó művészethez kapcsolódik a Lange Konzertnacht, ami szintén tradicionálissá vált az Ars Electronica történetében. Ennek keretében halhattuk idén, a Tabakfabrikon belül több helyszínen is, Arvo Pärt műveit. Az észt zeneszerző most ünnepelte 75. születésnapját, ennek alkalmából főként az ő minimalista darabjai szólaltak meg az ipari környezetben. A helyszín hozzáadott a zeneművekhez, mintha alkotójuk pontosan ilyen nyúlánk arányú, ipari gótika Cod.Act néven működik együtt André és Michel Décosterd. André zeneszerző, Michel építész. Zenei performanszokat és interaktív hanginstallációkat hoznak létre. ként is felfogható terekbe álmodta volna meg darabjait. A koncertsorozat alcíme, nem véletlenül, Hear the Architecture volt. A következő este performanszai digitális zenére és ehhez kapcsolódóan digitális vetítésre épültek. Herman Kolgen 3 (CA) Inject (2009) című művében a vetített kép, kétdimenziós mivolta ellenére is, valósabbnak tűnt még a valósnál is. A tiszta színek és a dekoratív képi elemek ugyan csodálattal tölthették el a nézőket, a motívumok között azonban nem volt különösebb összefüggés felfedezhető. A többcsatornás audio sem jelentett nagy újdonságot a digitális alapokra helyezett zenei produkciókhoz szokott fülnek. A következő előadás Ryoichi Kurokawa 4 (JP) rheo: 5 Horizons (2010) című hangban és képben egyaránt ötcsatornás digitális animáció-installációjához kapcsolódott: ugyanazt a témát dolgozta fel élőben, öt csatorna helyett kettő segítségével. Az installációhoz képest mindez nem adott sok újdonságot, nem volt igazából érezhető az élő előadás improvizatív jellege. A performansz által megidézett mű, mely elnyerte az idei Golden Nice-t a digitális zene és hangművészet kategóriában, viszont annál érdekesebb. Kurokawa saját munkáit időbeli szobrászati műveknek tekinti. A mű címe rheo, s az ógörög szó jelentését folyó, folyik veszi alapul. A művész valós tájakról készít felvételeket, amelyeket azután számítógép segítségével átalakít, majd ezt a transzformációs folyamatot jeleníti meg a képernyőn. A valós filmképtől az absztrakt animációig, a valós hangtól egészen a fehér zajig terjed a rövidfilm reprezentációs módja, amely a kiállítási mód miatt az expanded cinema gyakorlatát idézi. A rheo a CyberArts kiállítás részeként volt látható, a többi díjazottal együtt. Stelarc 5 (AU) Ear on Arm című projektje is itt szerepelt, a hibrid művészet kategóriában kapott elismerést. A cím szó szerint értendő: a művész egy fülalakú implantátumot helyeztetett el sebészeti úton karjának bőre alá. Stelarc harmadik füle mikrofonnal és jeltovábbítóval együtt került bőre alá, hogy valóban érzékszervként funkcionálhasson. A mű dokumentációja Budapesten is látható volt, a Millenárisban a Jozef Cseres szervezte Hermész Füle 6 című kiállításon. 7 A The EyeWriter című munka szintén az egyik érzékszerv alternatív használatára épült, ám célja egészen más. A több művész és fejlesztő Hermész füle nemzetközi csoportos kiállítás. Millenáris Teátrum, Piros-Fekete Galéria, Budapest, ápr. 28 máj ld. még: A test a világ összetettségét fejezi ki. Stelerc és Jozef Cseres beszélgetése. Balkon, 2009/9., Zach Lieberman, James Powderly, Tony Quan, Evan Roth, Chris Sugrue (US) és Theo Watson (UK) ( eyewriter.org/) 10

13 Michel és André Décosterd Cycloïd-E, 2009, fotó: Xavier Voirol credit: Michel Décosterd, André Décosterd / Cod.Act Ryoichi Kurokawa rheo: 5 horizons, 2010, fotó: rubra 11

14 / 1 1, 1 2 együttműködése révén létrehozott alkalmazás az ALS idegrendszeri megbetegedésben szenvedőknek, akik a szemizmaikon kívül más izmaikat nem képesek mozgatni, nyújt lehetőséget a kommunikációra, vagy akár a rajzolásra. Az érzékelők a retina mozgását követik, majd digitális képet jelenítenek meg a folyamatról. A kevéssé műalkotásnak, mint inkább segédeszköznek nevezhető munka az interaktív művészeti kategóriában nyerte el a Golden Nice díjat. A Whispering table (2009) projekttel, amely a berlini Zsidó Múzeum megrendelésére készült a The Green Eyl 9 designer és fejlesztő csoport kivitelezésében, ismét visszatérünk a fülhöz, illetve az ízlelőbimbók képzeletbeli tornáztatásához. A látogatók egy étkezőasztalon üres porcelántálakkal találták szemben magukat, melyek fülhöz tartva történettöredékeket meséltek el különböző vallásokhoz és kultúrákhoz kapcsolódó étkezési szokásokról. Az installáció módja figyelemre méltó, még akkor is, ha valójában nehezen nevezhető képzőművészeti műalkotásnak ez a munka, a pontosabb meghatározása inkább ötletesen kivitelezett múzeumi segédanyag lehetne. Ezzel szemben a Framework f5x5x5 (2009), a LAb[au] 10 csoport munkája, egy kinetikus és fénylő interaktív szobor. A LAb[au] metadesign kollaboratívaként működik Brüsszelben, a benne résztvevő négy művész 11 a térből kiindulva alkot főként audiovizuális performanszokat és interaktív munkákat. A Framework egy 375 négyzetből álló panel, melyben mozgó alumínium-keretek játsszák a főszerepet. Rengeteg képzőművészeti alkotás reflektál a panelrengetegek személytelenségére, mind az új- és ó -média eszközeivel. A Framework is egy ezek közül, de mivel ezt kevéssé explicit módon teszi, így akár egyszerűen egy design elemnek is tekinthető. Jonathan Schipper (US) 12 Measuring Angst (2009) című szoborgépének középpontjában egy üres üveg áll. A mű tulajdonképpen azt a folyamatot rögzíti, ahogy a méregből földhöz csapott üveg darabjaira törik. Teszi mindezt egy fémszerkezettel, mely az üvegdarabokat külön-külön mozgatja. Tulajdonképpen lassított filmfelvételt látunk élőben, ha elvonatkoztatunk az önmagában sem esztétikai érték nélküli fém robottól, amely mintegy a valóságba fordítja vissza az amúgy elképzelhetetlen, de filmi eszközökkel nyomon követhető látványt. A szintén motorizált Zimoun (CH) 13 meglehetősen prózai módon elnevezett 216 preparált motor/ 1 mm átmérőjű drót (2009/2010) műalkotása a címben felsorolt elemekből áll, mégpedig akkurátusan, egymástól egyenlő távolságra, a falra felszerelve. A művész munkamódszeréhez hozzátartozik, hogy egyszerű mechanikai elemeket halmoz. Mindegyik működik : 216 kis motor rángat 216 drótot, ami egy hullámot eredményez. A látvánnyal egyenrangú a hanghatás, ami a drótokéhoz hasonló, csak éppen aurális függönyt képez. Nagyon hasonló ehhez a munkához Julius Stahl (DE) 14 Flaechen (2009/2010) című, szintén drótokból álló installációja. Az audiovizuális, a térben elhelyezett drótfüggönyök, melyek teátrális megvilágítást kaptak, az installációhoz kapcsolódóan lejátszott folyamatos sinus hang következtében alig hallható hangot kiadva ritmikusan rezegnek. Jon Rafman (CA) Nines eyes of Google (2009) című fotógyűjteménye 15 a Google Street View alkalmazásához kapcsolódóan jött létre. A cég két évvel ezelőtt preparált kocsikat küldött ki az USA, Európa és Ausztrália városaiba. A felderítő autók mindegyike kilenc kamerával vette fel a városok eseményeit, mindenhol, ahol elhaladt. A hihetetlen mennyiségű adat a legtöbb országban elérhető az interneten. A művész tulajdonképpen kurátorként működve snapshotokat választott ki, és maga is egy hatalmas gyűjteményt hozott létre. A kivá Manuel Abendroth, Jerome Decock, Alexandre Plennevaux és Els Vermang Finnbogi Petursson Earth, 2009, fotó: rubra 12

15 Christina Kubisch A PROBLEMA Sometimes the worst enemy is our own perception, credit: Property of the United States Military Christina Kubisch A PROBLEMA Sometimes the worst enemy is our own perceptioncredit: Still from the film De Stand Van De Zon directed by Leonard Retel Helmrich, 2002 lasztott képek egy része egyszerűen esztétikai megfontolásból került Rafman gyűjteményébe, egy része viszont bepillantást enged a lencsevégre kapott emberek magánéletébe. A projekt egyszerre ünnepli a fejlődő technológiát, az információk könnyebb hozzáférhetőségét, és ugyanakkor kritizálja annak személytelenségét. Finnbogi Pétursson (IS) 16 Earth (2005) című munkája egyedül uralta a Tabakfabrik egyik csarnokát. Az izlandi művész leginkább a hang eszközével dolgozik installációi készítésekor. Az Ars Electronicán egy feszített víztükör felület fölé helyezett el hangszórókat, melyek 7,8 Herzes hangot játszottak le. A hang hallható és egyben látható is volt a víz felszínén, illetve. a falra vetített tükröződésben. A 7,8 Herz rezgéshullám megegyezik a Schumann-hullámok legalacsonyabb frekvenciájú tagjával, mely a Föld ionoszférája és felszíne között van jelen, ezért is lehetett az installáció címe Föld, és persze azért is, mert a hatalmas ipari tér félhomályában mesterségesen sikerült előállítani a természeti fenséges jelenségét. Richard Kriesche a fesztivál kiemelt művészeként külön kiállítótérben mutathatta be installációját, Blood & Tears címmel, igaz a fesztiváltól távol eső Voestalpine acélgyárban. A médiaművészet egyik pionírjaként számon tartott osztrák művész egy munkájával 17 már a magyar közönség is találkozhatott a Műcsarnokban a Butterfly Effect 18 kiállításon. A kiállított installáció a művész legfrissebb munkája, egyben a Tőke esztétikája/ capital & code/ Blood & Tears trilógia harmadik darabja. Az installáció tulajdonképpen egy felmérés eredményének prezentációja. A művész egy program segítségével olyan szavak előfordulásának gyakoriságát mérte fel például, mint a művészet, az emberi jogok, a klímaváltozás vagy a Richard Kriesche: Eternal Horizon (számítógépes installáció) A pillangó-hatás. A felfedezés előtti pillanat koordinátái (Jelenkoordináták) / The Butterfly Effect. The Coordinates Of The Moment Before Discovery (Current Coordinates), Műcsarnok, Budapest, 1996 jan. 20 febr. 25. tőke, majd az eredmények alapján táblázatokat készített. A statisztikákat a kiállítótér falaira vetítette, olyan mondatokkal együtt, melyekben ezek a szavak szerepeltek. Mindehhez hangszórók csatlakoztak, melyekből a falra vetített idézetek hangzottak el. A publikáció módja kissé zavarba ejtő, rengeteg adat halmozódik fel a térben egymást áthatva, átláthatatlanul, talán nem volt a legszerencsésebb dolog a művet installációként bemutatni. Christina Kubisch (AT) 19 szintén az elsők között kezdett el foglalkozni az új média művészeten belül a hangművészet területével. Az Ars Electronicán most egyszerre több munkával, installációkkal és a hallgatóság részvételére számító projektekkel szerepelt. A PROBLEMA Sometimes the worst enemy is our own perception című film premierjének is az Ars Electronica adott teret. A film tulajdonképpen a Table of free voices 20 elnevezésű esemény szerkesztett dokumentációja, melyben 56 országból érkezett 112 résztvevő válaszolt 100 különböző társadalmi problémát és életszituációt érintő kérdésre, melyek szintén magánemberektől érkeztek a világ minden tájáról. A film csupán arról ad általános képet, hogy mi is történt Berlinben a Bebelplatzon szeptember 9-én. Mindenesetre a kérdések és a válaszok is elég személyesek ahhoz, hogy ne egy szögletes szociológiai kutatás közepén érezzük magunkat. (Csak egy példa: Mi történik a kapitalizmust követően? 21 ) Nem hagyhatom szó nélkül az Ars Electronica Centerben a Meet ASIMO in Deep Space elnevezésű, nyugodtan mondhatjuk, szórakoztató programot. ASIMO egy 130 cm magas fehér, kisfiúhangon beszélő humanoid robot. Bár a fejlesztés már 10 éves, a robot ennek ellenére jár, fut, beszél és kitűnő egyensúlyérzékkel rendelkezik. A gyermeki kinézet ellenére mégis riasztó ez az innováció: a fejlesztő cég célja ugyanis, egy olyan robot létrehozása, amely ma még az emberekre háruló feladatokat lenne képes majd ellátni, így például idős embereknek nyújthatna segítséget a mindennapokban. Ezzel feleslegessé, helyettesíthetővé tennék a társadalom azon tagjait, akik ilyen feladatokat látnak el, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mindez milyen változásokkal járna az emberi kapcsolatok, viszonylatok terén. A bemutató előadásmódja nem kevésbé taszító: oly mértékig próbálja megszemélyesíteni a fehérre festett fémdarabot, mintha valóban egyenrangú lenne egy emberrel. Az eddig említetteken kívül még ezernyi más programnak, workshopnak, műalkotásnak és fejlesztésnek adott teret az Ars Electronica, így többek között a Klangwolke (Hangfelhő) szintén tradicionálissá vált eseményének, vagy a díjazott számítógépes animációk vetítésének. A 31 éves fesztivál egyre növekszik, egyre nagyobb közönséget vonz. Egyre többen kíváncsiak a technikai innovációk lehetséges felhasználási módjára, és nem kevéssé az ebből a folyamatból születő műalkotásokra. Hogy újragondolható-e és javítható-e mindaz, amire a fesztivál szervezői felhívják a figyelmet nyitott kérdés marad Berlin, szeptember 9. A Dropping Knowledge Egyesület szervezésében. droppingknowledge.org 21 Kérdező: Wera Koseleck. 13

16 / 1 1, 1 2 Kerekes Anna Saâdane Afif kortárs vanitásza a Pompidou koporsójába zárva Saâdane Afif Pompidou Központ, Párizs szeptember január 3. Saâdane Afif 1970-ben született, Berlinben élő francia művész 1 a 2009-es év Marcel Duchamp díjasaként 2 állít ki a párizsi Pompidou Központban. A művész a bourges-i és a nantes-i képzőművészeti akadémiákon szerezte diplomáit, első önálló kiállítását 1998-ban rendezte a tours-i Michel Rein Galériában ben kiállított a tizenkettedik kasseli Documentán. 3 Számos nagyobb egyéni kiállítást rendeztek neki Európa-szerte, 4 mielőtt elnyerte a rangos Marcel Duchamp-díjat. 1 Marseille-ben, Nizzában (Villa Arson), Glasgow-ban (Villa Médicis) is alkotott, 2003 óta Berlinben él. 2 Az idei nyertes Cyprien Gaillard. ( 3 Afif itt Black Chords cimű munkáját állította ki, amely a 2005-ben készített Power Chords című, a Lyoni Biennálén (2005) és a párizsi Cité de la Musique-ben (2006) bemutatott művének 2007-es adaptációja ban Rock My Religion címmel Salamancában, a DA2 Kortárs Művészeti Központban dolgozta át ugyanezt a művét ben Belgiumban (Blue Time vs. Suspense, Xavier Hufkens, Brüsszel) és Németországban (53 56 & Some Words, Mehdi Chouakri Galéria, Berlin) ban Franciaországban (One, FR AC-Pays de la Loire, Carquefou és Two, FRAC-Basse-Normandie, Caen), Spanyolországban (Sabbatique, with Alehandro Vidal, Elba Benitez Galéria, Madrid) és Hollandiában (Technical Specifications, & Some Words, Witte de With, Rotterdam) ben Spanyolországban (Feedback, EACC, Valencia), Németországban (Variétés, Mehdi Chouakri Galéria, Berlin) és Franciaországban (Vice de forme: In Search of Melodies, Michel Rein Galéria, Párizs). Ez az évente kiosztott képzőművészeti elismerést a francia kortárs magángyűjtők legfontosabb csoportosulása, a francia művészet nemzetközi terjesztéséért elnevezésű egyesület 5 hozta létre 2000-ben a Pompidou Központtal óta ehhez kapcsolódik a párizsi nemzetközi kortárs művészeti vásár is. 6 Míg a vásár a műgyűjtők szövetsége által jelölt művészeket mutatja be, 7 addig a Pompidou Központ a nemzetközi zsűri által kiválasztott nyertes művész számára biztosít egy kiállítást a saját épületében. Saâdane Afif az Espace 315 kiállítótér számára készített egy teljesen új installációt, melyet A fekete humor antológiájának nevezett el. 8 A kiállítótérbe egy falat megkerülve léphetünk be. A bejárattal szembeni fekete falfelületen a kiállítás címét, illetve megvalósításának apropóját olvashatjuk. A fal másik oldala viszont fehér, rajta a kiállítás vörös plakátja látható. A plakátnak hátat fordítva a kiállítótér további falain dalszövegek fehér betűs verssorait olvashatjuk fekete háttér előtt. A kiállítás kétdimenziós síkjából egy kétméteres, Pompidou Központfomájú koporsó vezet át a térbeliségbe, amelyet öt kisebb, henger alakú alumíniumposztamens, valamint az azokat véletlenszerűen megvilá- 5 ADIAF, Association pour la diffusion internationale de l art français. 6 FIAC, Foire internationale d art contemporain de Paris ben a Michel Rein Galéria művészén, Saâdane Afifon kívül Damien Deroubaix-t, Nicolas Moulin-t és Philippe Perrot-t jelölték. 8 Cf. André Breton: Anthologie de l humour noir (A fekete humor antológiája). Paris, Pauvert, A kiállítást Jean-Pierre Bordaz szervezte. Saâdane Afif Anthologie de l humour noir performansz, Centre Pompidou, szeptember 14. fotó: Bérénice Rapegno 14

17 gító talpas reflektorok vesznek körül. A koporsót Afif ahogy a kiállításhoz készített információs lapról értesülök Ghánában készíttette, ahol a világon egyedül álló módon, a koporsók kivitelezésekor bármilyen tetszőleges formára felvesznek megrendelést. A kiállításhoz kapcsolódó beszélgetésen 9 arra is fény derül, hogy Afif számára az afrikai szobrászat modern művészeti hagyományunkban elfoglalt fontos szerepét fejezi ki Renzo Piano, Richard Rogers és Gianfranco Franchini építészeti ikonjának efajta, ghánai koporsó formában való megjelenítése. Afif alkotói metódusában a mű előbb tárgyként, illetve kiállítási koncepcióként létezik, majd ezt követően dalszövegként. A művet és a kiállítási tervet részletesen leíró dokumentum alapján, előzetesen kérte fel közeli ismerőseit a dalszövegek megírására. A kollektív munka itt nem a mű megalkotásában, hanem annak újraalkotásában, újjászületésében jelentkezik. A szoborból dal, a tárgyiasult művészetből interpretációs művészet, a halottból élő válik. A falra kerülő fehérbetűs szöveget és annak címét a szövegíró(k) és Afif neve előzik meg, felvetve a társszerzőség kérdését is. Afif 2005-ös, Lyrics című munkája a párizsi Palais de Tokyo azonos című kállításán 10 hasonlóan épült fel. A kiállítótérben fehér és fekete, különböző nagyságú, téglatest formájú, szpotlámpákkal megvilágított elemeket helyezett el a művész, melyek színpadként szolgáltak a kiállítást megnyitó koncerten. A falakon Afif által megrendelt dalszövegek voltak olvashatók, amelyeket később arra felkért előadóművészek zenésítettek meg. A dalokat fülhallgatóval lehetett meghallgatni a geometrikus installációba rejtett hifikről. Az interpretáció szerepénél azonban érdekesebbnek bizonyult számomra a megrendelések láncolata. A múzeum felkéri a művészt, aki ezt követően ismerőseit bízza meg a dalszövegek megírásával és a kiálítás plakátjának elkészítésével, illetve egy ghánai kézművest (Kudjoe Affutut) kér fel szobrának kivitelezésére. A művész láncolatok szobrászaként 11 van jelen az alkotómunkában. Az anyag megformálásában rejlő kihívások az íróra, a grafikusra és a kézművesre várnak. A kiállítás megnyitójára pedig színészeket hív meg Afif, akik a megvilágított posztamenseken állva adják elő a falon olvasható szövegeket. Ezeknek a talapzatoknak kőből készült változata jelenik meg a múzeum épületével szembeni október elsején a Pompidou Központban, Michel Gauthier, Zoë Gray és a művész társaságában. 10 Lyrics. Palais de Tokyo, Párizs, október 8 november 20., Nicolas Bourriaud, Jérôme Sans és Akiko Miki szervezésében. 11 Eva Prouteau az alsó-normandiai kortárs művészeti regionális alap 2008-as Afif-kiállításának sajtóanyagában fogalmazott így ( sculpteur des liens ). Saâdane Afif: Two..., FRAC-BN, Caen, március 15 május 25. Saâdane Afif Anthologie de l humour noir 02 05, kiállítás a Centre Pompidou-ban, szeptember január 3. Centre Pompidou, G. Meguerditchian téren, de a művész véleménye szerint felidézhetik akár az angol speaker s corner jelenséget is, vagy akár utalhatnak a ghánai temetési szertartások szellemére is, ahol a halottról úgy nyilatkoznak, mintha még élő volna. A kiállítótérben fel-felvillanó reflektorok a megnyitó eseményét idézik, azaz az installáció elkészültét megelőző és egyben befejező aktust. A kész kiállítás a művész munkáiban megjelenő elemek és munkafolyamatok szintézisét adja. Michel Gauthier, Afif monográfusa 12 ezen túlmutatóan nem is különböző művekről, hanem egy mű különböző verzióiról beszél, valamint a nelsoni hipertextualitás 13 és a genette-i paratextualitás 14 fontosságáról Afif művészetében. Korábbi munkáiban nagy 12 Michel Gauthier: Saâdane Afif, Saturne et les remakes (Saâdane Afif, Szaturnusz és a remake-ek). M19, p Theodor Holm Nelson által megalkotott fogalom, melyet Gérard Genette finomított a későbbiekben. (Cf.: Gérard Genette, L œuvre de l art. Immanence et transcendance. Paris, Seuil, Poétique, 1994, pp ) 14 Cf.: Gérard Genette, Palimpsestes, Seuil, Poétique,

18 / 1 1, 1 2 jelentőséggel bír a tárgy-szöveg-hang egysége. Leggyakoribb témái, motívumai a következők: kollektív alkotás, remake, kommentár, átirat, áttétel, variáció, verzió, remix (53 56 & Some Words, 2008), különböző művek (saját, illetve más művészeké), illetve műfajok keveréke 15. Továbbá: cím, plakát, megvilágítás, színválasztás (fekete [Black Spirit, 2004], vörös, fehér, kék), dal (rock, pop, underground), vanitász (halálfej [Vanité, Post-it, 1996], tükör [Near Death Experience, 2005], hangszer [Power Chords, 2005] és geometrikus formákat öltve [Blue Time, 2004; Re: Tête de mort, 2008; Vice de forme, 2009). A mostani installácó középpontjában a Centre Pompidou áll, mely egyrész Afif gyermekkori műélvező emlékeinek fontos helyszíne így alkotómunkájának egyik kiindulópontja, másrészt a Duchamp-díj által kínált lehetőség. A Pompidou építészeti alapelve a transzparencia: a kint (intérieur) és a bent (extérieur) határának teljes eltörlése. Afif kiállítása hasonló logikát követ: a néző a múzeumba zárt múzeum koporsóját látogatja. De vajon kinek a temetésén vesz részt? A művész saját temetésének előrevetítéséről volna szó, ahogy a Műcsarnokban Halász Péter vagy a brüsszeli Galerie des Beaux-Artsban James Lee Byars 16 azt megrendezte? Afif műveinek, illetve magának a művészetnek a halála volna ez? Vagy a kortás művészeti piac és a múzeum intézményének nyílt, csoportos kritikájáról lenne szó: azé a kanonizált művészeté, mely a múzeum termeiben halálra van ítélve, és amely csak memento moriként áll a kíváncsi látogató előtt? Másképpen feltéve a kérdést: mit zár magába a koporsó? A kiállítás által felvetett kérdések tehát a megrendelések sorozatának (intézmény, művész, kézműves) és a formák ismétlődésének (múzeum, kiállítótér, koporsó) párhuzama köré csoportosulnak, melyet a mise en abîme 17 jellemez. Minthogy a koporsó formája megfelel a Pompidou Központ formájának, a múzeum belső tere, azaz a kiállítótér a koporsó belsejének feleltethető meg. Tehát a kiállítás formája globálisan csakúgy, mint részleteiben a sír képzetét vetíti elénk. Sír, melyhez szervesen kötődik a fekete fal, a plakáton szereplő halálfej, a falakon feltüntetett szövegek a búcsúztató imák, költemények vagy dalok és a koporsó is. Peternák Miklós Ariadné látogatása Platón barlangjában 1 Nagy Róbert: Szabadnapos Ariadné Központi Bányászati Múzeum, Élménybánya kiállítótér, Sopron november Nagy Róbert utóbbi munkáit vizsgálva mintha kirajzolódna, s e kiállítással megerősítést is kapna az a tendencia, hogy a művésznek különös érzéke van a helyspecifikus installációkhoz. Az a kompozit világ, mely a legkülönbözőbb forrásokból választott képeket, tárgyakat, motívumokat, jeleket, mozgás- és hangformákat épít egybe, valós vagy virtuális térkonstrukcióvá alakítva őket, olyan új minőséget kap ezáltal, mely közvetve vagy közvetlenül azt az érzést kelti a belépő látogatóban, mintha már járt volna itt. Az ismerősség archaikus egy gereblye, egy lombos fa, valamely lámpa fényköre, s a szokás csapdájaként működik, előhíva a tudatból e motívumok látens képeit. Ám a megszokott új kontextusba kerül, s feladja a leckét a nézőnek: mit is kezdhet meglévő képeivel? Míg Nagy Róbert korábbi, e művel is kapcsolatba hozható, a Szombathelyi Kép- 1 A kiállítás megnyitóján elhangzott szöveg szerkesztett változata Nagy Róbert Szabadnapos Ariadné, részlet a kiállításról, A 2008-as rotterdami kiállítás illusztrálja talán legjobban ezeket az átváltozásokat Afif művészetében. Zoë Gray szervezte a Technical Specifications, & Some Words című kiállítást és szerkesztette annak katalógusát (Zoë Gray: Saâdane Afif, Technical specifications, & Some Words. Witte de With, Rotterdam, 2009). 16 The Death of James Lee Byars (1994), mely The Perfect Death of James Lee Byars (1984) Philadelphia Museum of Art előtti performanszának megismétlése. 17 Ezt a francia fogalomat, amely André Gide-hez és a Noveau Romanhoz kapcsolódik, ma általánosan az önreflexív szöveg vagy ábrázolás (például kép a képben) jelölésére használjuk. 16

19 tárban bemutatott installációja, a Féregjárat 2 kozmológiai asszociációkat idézett meg (v.ö. Stephen W. Hawking), addig itt, a soproni munkája esetében a médiaarcheológiai konnotációk az erősebbek. Az Élménybánya kiváló lehetőség arra, hogy ideiglenes platóni barlanggá alakítva vegye birtokba, pontosabban használja ki a meglévő adottságokat. Nomen est omen: mindenki előtt egyértelmű, hogy egy élménybányában élményeket bányászunk. A barlang és a bánya közötti döntő különbség, hogy míg az előbbi gyakorta természetes képződmény, az utóbbi minden esetben emberi beavatkozás eredménye. A bányatudományok klasszikusa írja: Valahányszor a bányászat egészét egyetlen hatalmas testként szemléltem miként Moderatus Columella szemlélte egykor a föld művelését, és annak egyes részeit a test tagjaihoz hasonlóan számbavettem és vizsgáltam, mindannyiszor elfogott a félelem, hogy életem nem lesz elégséges a bányatudományok összességének elsajátítására, és ezen túlmenően azoknak nyomtatásban való maradandó lerögzítésére december 1. 3 Ezen antropomorf hasonlatot folytatva az elhagyott bányatest üregei mintegy optikai feltárást kívánnak, sajátos művészi laporoszkópiát, hogy az eredeti feltárás nyomában, a bányásznák 4 elmúltával megkezdődhessen a virtuális feltárás: a valahai output után egy aktuális input, a hely bottom-up elhasználódását követő topdown felhasználása. Mit lehet látni Platón alkalmi barlangjában? Föld alatti mini-bányatavakat, amelyekben (projektált) felhő-animációt tükröz a víz. Animációkat vetítve, monitoron és periszkópba rejtve, utóbbi interaktív, minthogy a periszkóp forgatásának megfelelően változik a vetített kép, melyen (tükröződésben) szaúd-arábiai öntözött kerteket látunk, madártávlatból. Fényköröket, képköröket, gabonaköröket, köranimációkat, megidézve Marcel Duchamp illuzionisztikus rotoreliefjeit és anémic cinéma című filmjét. Továbbá különböző szkópokat (a görög skopein, vizsgál, megfigyel szóból alakult ki a latin scopeum utótag az optikai eszközök nevében, pl. telescopium), mindenekelőtt a szerző Scope-nak nevezett lámpás sisakobjektjét, működés közben, ezen túl, a tervek Nagy Róbert Szabadnapos Ariadné, részletek a kiállításról, Nagy Róbert: Féregjárat. Szombathelyi Képtár, Szombathely, szept Georgius Agricola De re metallica libri XII. Froben, Basileae (Frobenius, Bázel), Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról, amelyekben a bányászat és kohászat körébe tartozó hivatalokat, eszközöket, gépeket és minden egyéb dolgokat nemcsak a legérthetőbben leírja, hanem azokat még a kellő helyen beillesztett képekkel és a latin és német megnevezések feltüntetésével a lehető legvilágosabban szemlélteti. Kiadja az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, é.n. (1985). Fordította Becht Rezső. Ajánlás, 31. lap 4 A bányásznák szó Comenius Orbis sensualium pictus / A látható világ című könyvéből származik, s a kibányászott érceket jelenti, pl. az 1685-ös lőcsei kiadás lapján: X. Metalla. Die Metalle. A Bányásznák Nagy Róbert Szabadnapos Ariadné, filmképek,

20 / 1 1, 1 2 szerint zoetropokat, mely a praxinoszkóp Georg Horner által továbbfejlesztett változata, s a már említett periszkópot. Rejtett és bejárható fényinstallációkat, melyek megbontva a teret a kivezető út, illetve egy idegen tér ( alsó világ ) illúzióját hivatottak kelteni. Mindez ráadásul úgy történik, hogy a meglévő bányamúzeumi kontextusba infiltrálódva, az eredeti funkciókat meghagyva, illetve alkalmasint bizonyos adottságokat átfunkcionálva valósul meg az új mű, s e különleges lehetőség, a kiállítás a kiállításban egymást fokozó erőtere szinte szívesen tolná valamiféle eufórikus érzet felé a jelentéseket, miközben a mű megszületése e térben mégiscsak sajátságos biztonságot sugall. Mi sem bizonyítja e tényt pontosabban, mint az a szerzői döntés, hogy a kiállítás részeként Nagy Róbert installációjának egyik fontos inspirációs forrása, Lázár Ervin A bolond kútásó című írása 5 is meghallgatható a két múzeumi bányatelefonon. Van azért mégis valami titok, valami, ami megfejtetlen, rejtélyes, amit e transzparenssé tett bánya, a Szabadnapos Ariadné szülőcsatornája még rejteget: hasonlatunknál maradva talán nincs még elvágva a köldökzsinór, s feltehetőleg még beljebb, a Föld méhébe vezet? Vagy épp ez lenne itt Ariadné fonala? Mit is jelenthet ez a furcsa cím, mit csinál Ariadné, ha szabadnapos, vagy: milyen? Az eredeti mítosz felől közelítve mondhatnánk, ilyenkor pihen, alszik Naxos szigetén jól ott is hagyja közben Thézeusz. Vagy másként, mialatt Thézeuszról álmodik, nem tudja, hogy éppen Dionüszosz közelít hozzá. Talán nem is elég csupán a mítosz, érdemes a szabadnap felől is megvizsgálni a kérdést. A Nap nem süt sem bányában, sem álomban. Valami más itt a szabadság jelentése. Vegyük példának a bányamérő munkáját, az egyszer már idézett Georgius Agricola leírásában: Ha a hegy lankáján egy közbeeső sík terület van, akkor a bányamérő először ezt méri fel szabályszerűen. Azután a sík terület végén járomfákat állít fel, és a hegyrész lejtőjét háromszögeléssel meghatározza, majd a táróhossznak a lejtőre eső bányaöleit a sík terület bányaöleihez hozzáadja. Ha azonban a hegy lejtője annyira felpúposodik, hogy a zsinórt az akna szájától a táró szájáig, vagy fordítva, a táró szájától az akna szájáig kifeszíteni a púp érintése nélkül nem lehet, akkor a bányamérő, hogy megfelelő háromszöget szerkeszthessen, magát a hegyet méri fel. 6 Íme az alternatíva, a meglelt megfejtés. Olyankor a labirintus sem látszik, ha Ariadné szabadnapos. Sárréti Gergely A zenész, aki ott sem volt 2 Dal 1 Vég Németh Hajnal munkái MODEM, Debrecen július 24 október 3. Németh Hajnal installációiban olyan vizuális jelképekkel dolgozik, melyek napjaink magas és alacsony kultúrának ambivalens viszonyával szembesítik a nézőt. Különböző nyelveken fejti ki nézeteit a vizualitás területén (fotók, videók, installációk), miközben hol a politika, hol a populáris kultúra meghatározó jegyeit felmutatva hoz létre újabb és újabb emblematikus tartalmakat. Németh fontos szerepet szán a látogatónak, általában a high and low kérdésköréhez kapcsolódóan: műveiben azt vizsgálja, hogy milyen kapcsolat van a látott (a mű, az előadás) és a néző között, avagy a mediális eszközök milyen mértékben befolyásolják a befogadó élményét és értékrendjét. Németh Hajnal jó ideje Berlinben él és dolgozik ben a berlini Künstlerhaus Bethanien ösztöndíjasa, 2006-tól 2008-ig Derkovits ösztöndíjas, idén pedig jelölték a Nam June Paik díjra, az Észak-Rajna Vesztfália Művészeti Alapítvány nemzetközi médiaművészeti díjára. Jövőre ő képviseli Magyarországot a Velencei Biennálén, ahol a Kiscelli Múzeumban és Debrecenben bemutatott installációját fejleszti tovább. Művei többnyire elvontak, metaforikus közlésekkel teliek. Modelljeit és környezeteit a valóságos és az irreális kapcsolata uralja, napjaink aktuális társadalmi viszonyairól adva jelentést. Alapvető törekvése az alacsony és magas művészet merev határainak megszüntetése. Legutóbbi, Joe contra Joe című kiállításának 1 témája egy kor felidézése volt: az értéktelen popularitás esztétikai üressége, a sztár-image jelentésnélkülisége ahogy azt a Warholféle pop art megjelenítette annak idején, kiásva a tömegcikket a konzumkultúra legmélyebb bugyraiból és felemelve azt a magas művészetek szféráiba. 1 Németh Hajnal: Joe contra Joe, Videospace Galéria, Budapest, szeptember 8 október 16. Németh hajnal Kristálytiszta propaganda Az átlátszó módszer, 2009, részlet 13 poszter, munkavédelmi sisakok, vörös reflektor, sztereó hanginstalláció, fotó: Rosta József 5 In: Lázár Ervin: Buddha szomorú. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, l. 3. jegyzet, Ötödik könyv, 149. lap. 18