Közlemények 2013/1. A Magyar Táncművészeti Főiskola folyóirata

Átírás

1 tánctudományi Közlemények» 2013/1. A Magyar Táncművészeti Főiskola folyóirata V. évfolyam 1. szám

2 Bojánna nem félhet, ő maga az élet, parázslik benne szépség és minden erő. Bojánnát öröknek varázsolja tánca, tánca e gyors, e viharrá kerekedő. Bojánna iszonyú történelmet táncol, szakadnak szívek, mint ősszel a meggyfalevél, fölszáll a vérgőz a Balkán havasára, Bojánna járja, ő jatagántól se fél (Nagy László: Bolgár-tánc) Szerkesztőség: Tóvay Nagy Péter főszerkesztő Bolvári-Takács Gábor lapigazgató Bernáth László Major Rita Mizerák Katalin Lapterv, tördelés: Tellinger András A borítón Terpszikhoré látható. (római szobor, I-III. sz. Róma, Museo Torlonia) Tánctudományi Közlemények A Magyar Táncművészeti Főiskola lektorált tudományos folyóirata A szerkesztőség címe: MTF Elméleti Tanszék 1145 Budapest, Columbus u Tel.: , fax: ttktnp@gmail.com www. mtf.hu ISSN Lapnyilvántartási szám: 163/384/1/2008. Megjelenik évente kétszer, az OTKA támogatásával (K 81672). A folyóirat terjesztése ingyenes, további példányok korlátozott számban a szerkesztőségtől kérhetők. tánctudományi KözleményeK 2

3 tartalom A Magyar Táncművészeti Főiskola folyóirata V. évfolyam 1. szám Tanulmány Zenetörténet Solymosi Tari Emőke: Lajtha László zenés színházi művei, avagy kedvcsináló a Lajtha-balettek leendő koreográfusainak I. 4 Sporttudomány Bobály Viktória Kaj Mónika Tékus Éva Váczi Márk: Testösszetétel, erő, egyensúly, és hajlékonyság vizsgálata modern és néptáncos nőknél 20 Konferencia (Tánc és irodalom, március 2.) Almássy Balázs: Ez a kezek tánca volt Adalékok Babits Mihály tánchoz fűződő viszonyához 29 Kővágó Zsuzsa: Lorca és a tánc, a tánc és Lorca 36 Mády Ferenc: Tánc az orvosi irodalomban 41 Benyő Hedvig Tóvay Nagy Péter: A tánc motívuma Nagy László költészetében 45 Major Rita: A szövegekből előbukkanó koreográfus: Maurice Béjart és az irodalom 55 Tóvay Nagy Péter: Részegség és tánc 69 Recenzió Nagy Ágnes: TÁNC-OK 89 Tudományos hírek Retró néptáncműsor Múltidéző az as évek alkotóiról 91 Beszámoló az MTA Tánctudományi Munkabizottsága évi működéséről 97 Szerzőinknek 99 3 TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

4 tanulmány: zenetörténet Solymosi Tari Emőke Lajtha László zenés színházi művei, avagy kedvcsináló a Lajtha-balettek leendő koreográfusainak I. Ötven éve halt meg Lajtha László Ebben az évben emlékezünk meg Lajtha László ( ) halálának ötvenedik évfordulójáról. Lajthát Bartók és Kodály mellett a három nagy magyar egyikeként emlegették második hazájában, Franciaországban. Ő volt a Francia Szépművészeti Akadémia (Institut de France Académie des Beaux-Arts) első levelező tagja a magyar zeneszerzők közül; 1955-ben választották meg az elhunyt román komponista, George Enescu helyére. Egyik méltatója (az ugyancsak A Francia Szépművészeti Akadémia hivatalos értesítése Lajtha levelező taggá való választásáról, október 7. (MTA BTK ZTI Századi Magyar Zenei Archívum, Lajtha-fond) TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 4

5 tanulmány: zenetörténet francia Maurice Fleuret) a XX. század egyik legnagyobb szimfonikus mesterének nevezte. 1 Ez az elismerő jellemzés is rámutat arra, hogy a szimfónia műfaja és általában a szimfonikus zenekarra írt művek (köztük a három balett) mennyire fontos részét képezik egyéni hangú, legfőképpen a magyar népzenéből, a francia zenéből, és általában a XVII-XVIII. század legnagyobb mestereinek (Bach, Haydn, Mozart) muzsikájából táplálkozó életművének, amely többek között nagyszerű kamaradarabokat, egyházi és világi kórusműveket, továbbá (a zenés színházi műcsoport részeként) egy vígoperát is tartalmaz. Műveit már életében is sokkal többet játszották Nyugat- Európában (főként Párizsban), mint itthon után, miután egyéves, filmzene írására 2 szóló londoni szerződését teljesítve hazatért, a kommunizmussal való nyílt szembenállása miatt szinte teljesen ellehetetlenítették: kompozícióit csak ritkán adták elő, állásait elvesztette, útlevelet tizennégy éven át nem kaphatott, külföldön élő fiaival és azok családjaival, valamint párizsi kiadójával (Édition Alphonse Leduc) és nyugati barátaival csak a diplomáciai futárral küldött leveleken keresztül tarthatta a kapcsolatot ben kapott Kossuth-díjának összegét (egyrészt mivel a díjat nem zeneszerzőként, hanem népzenekutatóként kapta, másrészt mivel a kommunista kormánytól nem akart elfogadni semmit) az utolsó fillérig szétosztotta a kommunizmus áldozatai között ben VII., Forradalmi szimfóniájában (Op. 63) állított emléket az 1956-os, levert forradalomnak. Dr. Lajtha Lászlóné és a két Lajtha-fiú az 1920-as évek közepén. (MTA BTK ZTI Századi Magyar Zenei Archívum, Lajtha-fond) Emlékszoba és kiállítás Lajtha halála után hosszú időszaknak kellett eltelnie, és sok embernek sokféle erőfeszítést kellett tennie azért, hogy a mester elsősorban politikai okokra visszavezethető mellőzöttsége valamelyest csökkenjen. Özvegye, Dr. Lajtha Lászlóné nyolcvankilenc esztendősen települt haza Angliából, azzal a szándékkal, hogy rendezze elhunyt férje hagyatékát, és elősegítse az életmű ismertebbé válását. Rózsi néni (ahogyan mi, akik személyes kapcsolatban lehettünk vele, neveztük) kilencvenhatéves korában, 1990-ben meghalt, majd a zeneszerző unokahúga, Dr. Lajtha Ildikó vette át a jogörökös szerepét. Ő is igen sokat tett és tesz azért, hogy Lajtha László oeuvre-je végre visszakerüljön a mindennapos koncertrepertoárba. A hagyaték sokáig abban a lakásban (az V. kerületben, a Váci utca 79. számú ház második emeletén) volt, ahol annak idején Lajtha és családja negyven éven át (1923-tól 1963-ig) lakott, majd ugyanitt őrizte azt Dr. Lajtha Ildikó is, készségesen segítve a kutatók és a művek előadása iránt érdeklődő művészek, hangversenyszervezők munkáját ben a hagyaték nagy része a Hagyományok Házába, a Lajtha Lászlóról elnevezett Folklórdokumentációs Központba került. 1 Laszlo Lajtha fut un des plus grands symphonistes du 20e siècle. Fleuret, Lajtha 1947/48-ban George Höllering rendező felkérésére egy évet Londonban töltött, hogy zenét írjon az osztrák filmrendező Murder in the Cathedral (Gyilkosság a katedrálisban) című, T. S. Eliot drámájából készült filmjéhez. 3 Lajtha emberi karakteréről, kivételes jellemi szilárdságáról lásd: Solymosi, TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

6 tanulmány: zenetörténet Az özvegy végakarata azonban az volt, hogy a hagyaték olyan kutatóhelyen legyen mégpedig teljes egészében, ahol a zeneszerző-tudós egykori munkakörnyezetét, azaz Bösendorfer zongoráját, íróasztalát, ülőgarnitúráját, könyvszekrényeit, könyveit, személyes tárgyait is láthatja az érdeklődő nagyközönség, amellett, hogy a kéziratok, levelek, egyéb írásos dokumentumok intenzív tudományos kutatása is folyhat. Ez a végakarat teljesült február 16-án, azaz Lajtha halálának ötvenedik évfordulóján, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóintézet Zenetudományi Intézetében Hammerstein Judit, kultúrpolitikáért felelős államtitkárhelyettes felavatta a Lajtha-emlékszobát és a hozzá kapcsolódó kiállítást. Az ünnepségen Dr. Lajtha Ildikó, a zeneszerző unokahúga is beszédet mondott, melynek keretében személyes emlékeit is megosztotta a jelenlévőkkel. Felemelő pillanat volt, amikor a jogörökös egy szál rózsát helyezett el Lajtha zongorájára, Dr. Lajtha Lászlóné arcképe elé, a következő szavakkal: Rózsi néni! Végakarat teljesítve. A megnyitón Dr. Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója, Dr. Dalos Anna, a Zenetudományi Intézetben működő immár a Lajtha-hagyatéknak is helyet adó és kutatására lehetőséget biztosító századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport vezetője, és Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója is szólt az egybegyűltekhez, Balog József zongoraművésznek köszönhetően pedig Lajtha saját hangszerén csendülhetett fel a mester néhány darabja. Az emlékszoba megnyitója után egésznapos tudományos konferenciára, majd a mester műveiből és népzenei gyűjtéseiből összeállított hangversenyre került sor. A Zenetudományi Intézetbe (a budai Táncsics Mihály utcába), ellátogató érdeklődők az emlékszobában valóban képet alkothatnak Lajtha egykori munkakörnyezetéről, mivel Dalos Anna és munkatársai arra törekedtek, hogy az eredeti elhelyezést a lehető legpontosabban követve rendezzék el a bútorokat és egyéb tárgyakat. Az emlékszoba előterében két, egymást jól kiegészítő kiállítás is megtekinthető. A magam szerkesztette tizenegy nagyméretű tabló a komponista és a népzenekutató életútját és sokirányú tevékenységének legfontosabb momentumait mutatja be. Ehhez összesen száz különféle dokumentumot választottam ki, melyek jelentős része korábban sohasem volt kiállítva. A dokumentumokhoz magyarázó szöveg is társul. A tárlókban Dalos Anna rendezésében többek között kéziratok, archív fotográfiák, levelek, hivatalos dokumentumok, és személyes tárgyak (például Lajtha nagy lóként emlegetett táskája, az I. világháborúban, négyéves szolgálata során szerzett rangos katonai kitüntetései, a gyűjtőutakon használt nélkülözhetetlen stopperórája stb.) kaptak helyet. A látogatók audioguide segítségével, hangzó formában kapnak információt a kiállított tárgyakról, és dokumentumokról. A négy isten ligete hetven éve várt bemutatója Az emlékszoba, a kiállítás és az új kutatóhely létrejötte igen nagy előrelépést jelent Lajtha meg- és elismertetésében. De legalább ennyire örvendetes, hogy a tavalyi százhúsz éves születési évforduló, valamint az idei ötvenéves halálévforduló sok művész figyelmét irányította rá a zeneszerző életművére. Ennek köszönhetően olyan sűrűségben hallhatott a koncertközönség Lajtha-műveket, amilyenre korábban talán sohasem volt példa. 4 (Még az is előfordult, hogy négy egymást követő napon zajlott le négy igen jelentős Lajtha-hangverseny.) Az egyik legfontosabb előadásra január 24-én, a Művészetek Palotájában került sor. Ezen az estén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Dénes István vezényletével igen magas színvonalon szólaltatta meg Lajtha 1943-ban komponált balettjét, A négy isten ligetét (Op. 38). A kilenctételes, körülbelül egyórás kompozícióból a közönség korábban mindössze négy tételt hallhatott, II. szvit címmel. A szvitet Lajtha egykori kedves zenedei tanítványa, az őt igen tisztelő és darabjait számos alkalommal dirigáló Ferencsik János mutatta be 1953-ban. A darab jelentős sikert aratott, amit az is bizonyít, hogy 4 A 2012/13-as Lajtha-év eseményeiről például a honlapon lehet tájékozódni, a Hírek menüpontban. TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 6

7 a következő években több nyugat-európai országban is előadták. Ám a kilenctételes mű a maga teljességében most szólalt meg a világon először. A publikum csodálkozva kérdezhette: hogyan lehetséges, hogy e ragyogó, ma is oly frissnek ható muzsikát olyan sokáig elrejtették előle? Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni és dicsérni a Nemzeti Filharmonikusok és a dirigens, Dénes István rendkívüli teljesítményét, amellyel a magyar koncertéletnek ezt az oly hosszú ideje fennálló adósságát törlesztette. Lajtha és a balett szövegkönyvét megíró alkotótársa, a klasszika-filológus Révay József 1943-ban Hitlert akarta leleplezni és kigúnyolni (sőt a darab szintjén megbuktatni) e politikai balettel, amely Arisztophanész modorában született. (A darabban Hitlernek Kleon, az ókori vígjátékíró Lovagok című szatírájának egyik szereplője felel meg.) A négy isten ligete az eredeti elképzelést megvalósítva (vagyis balettként) sohasem került színpadra. A Művészetek Palotájában, az imént említett bemutatón M. Kecskés András pantomimművész-koreográfust, Góbi Rita táncművész-koreográfust és Samu Kristóf táncművészt láthattuk, a dramaturg és rendező Galgóczy Judit volt, a videografikus pedig Wallner Ottó. A színpadi produkcióról annak minden érdekessége és értéke ellenére ki kell jelentenünk, hogy azt semmiképpen sem tekinthetjük úgy, mint az eredeti szövegkönyv és az alkotók eredeti koncepciójának megvalósítását. A négy isten ligetét ugyanis balettként álmodta meg Lajtha és Révay, méghozzá a szövegkönyvből következően igen nagyszámú táncosra. Itt van tehát egy nagyszerű, izgalmas balettmuzsika, az egyik legnagyobb XX. századi magyar zeneszerző alkotása, amelyhez 1943 óta, vagyis hetven éve még mindig nem készült el a táncprodukció. Pedig sokan gondoljuk így az lenne a természetes, ha a baletttársulatok és a koreográfusok versengenének a világpremier lehetőségéért A Nemzeti Filharmonikus Zenekar januári bemutatója mindenesetre mérföldkő volt a darab történetében, hiszen végre megismerhetővé vált a muzsika, s ezzel megteremtődött a balettprodukció lehetősége is. A Lysistrata és a Capriccio tanulmány: zenetörténet Jelenet a Lysistrata 1937-es előadásából; Fülöp Zoltán színpadképe (Vajda M. Pál jelenetfotója, Magyar Balett című fotóalbum, Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár) 7 TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

8 tanulmány: zenetörténet A négy isten ligete nem a szerző egyetlen mostoha sorsú balettje. Még jóval ennek keletkezése előtt, 1933-ban komponálta meg Lajtha a Lysistratát (Op. 19) az erdélyi költő, Áprily Lajos szintén Arisztophanész nyomán megírt szövegkönyvére. Ezt a darabot 1937-ben bemutatta a Magyar Királyi Operaház, jelentős sikerrel, meglehetősen nagy sajtóvisszhanggal (jómagam körülbelül félszáz sajtótudósítást és kritikát tudtam felkutatni róla még ennyi idő elteltével is). A koreográfiát Brada Rezső készítette, a rendező ifj. Oláh Gusztáv volt, a díszleteket és jelmezeket Fülöp Zoltán tervezte. A címszerepet egy operaénekesnő, Tutsek Piroska alakította (akinek sem énekelnie, sem táncolnia nem kellett, csak artisztikusan megjelennie), a balett-táncosok pedig a következők voltak: Bordy Bella, Ottrubay Melinda, Vera Ilona, Mátray Irén, Harangozó Gyula, Kőszeghy Ferenc, Brada Rezső, Sallay Zoltán, Zsedényi Károly. Ez volt Lajtha legelső zenekari műve, így Ferencsik János is ezt dirigálta kedves tanárától életében először. (Később Ferencsik számos Lajtha-művet vezényelt, és még akkor is kiállt egykori zenedei mestere mellett, amikor a Lajtha-művek műsorra tűzése nem volt éppen dícséretes a kultúrpolitika szemében.) Az Operaházban, ben csupán négy Lysistrata-előadásra került sor. Azóta (tehát hetvenhat éve!) a balett egyetlenegyszer sem került színpadra. Történt ugyan egy érdekes kísérlet, amelyért nagy elismerés illeti a létrehozókat és előadókat, különösen Selmeczi György karmestert, a Lajthazene kiváló interpretátorát ben, a Hárman Erdélyben című fesztiválon, a Kolozsvári Magyar Operában elhangzott a balett nyitánya és a belőle készült szvit (négy tétel), vagyis az öszszesen tíztételes darabból öt tétel. Erre az öt tételre alkotta meg a koreográfiát Kozma Attila. Hogyan lehetséges, kérdezhetnénk, hogy a koreográfia a Bordy Bella (Mirrhene) és Harangozó Gyula (Kinesias) a Lysistratában, 1937-ben (Vajda M. Pál fotója, Magyar Balett című fotóalbum, Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár) szvit zenéjére készült, és nem a teljes balettzenére? (Ráadásul a művészek akkor nem tudhatták, hogy Lajtha a szvit elejére azt a tételt helyezte, amely a teljes balettnek majdnem a legvégén van.) A válasz egyszerű: ekkor kizárólag a szvit kottájához lehetett hozzájutni ben a teljes balett kottájának hollétéről senki sem tudott, sőt, arról sem, hogy egyáltalán létezik-e még. Hogy a partitúrával mi is történt pontosan, arra jómagam találtam meg a választ, amikor Dr. Polony Istvánnétól, a Fábián-jogörököstől megkaptam az engedélyt, hogy kutathassam Dr. Fábián László (ügyvéd és kiváló zenei szakíró, Lajtha munkatársa és barátja) rendezetlen hagyatékát. 5 Ebben az értékes anyagban találtam egy Lajtha özvegye által írt levelet, mely szerint a Lysistratából az 5 Dr. Fábián László hagyatéka az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található. TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 8

9 osztrák filmrendező, Georg Höllering (aki Lajthával összesen három filmet készített: Hortobágy, Murder in the Cathedral, azaz Gyilkosság a katedrálisban és Shapes and Forms, azaz Alakok és formák) filmet szeretett volna készíteni. Lajtha elvitte neki Londonba az egyetlen partitúrát, ám a raktár, ahol ezt elhelyezték, leégett és a partitúra megsemmisült. Lajtha özvegyének aki különösen szívén viselte néhai férje színpadi műveinek sorsát később sikerült rekonstruáltatnia a zenekari anyagot. A szvitbe bekerült tételek esetében ez nem jelentett gondot, hiszen azokat a Leduc Kiadó nyomtatásban is megjelentette, a többi tételnél viszont az egyes hangszerek szólamanyagából kellett megírni a partitúrát. Az így pótolt kotta létezése és holléte feledésbe merült. (A jogörökös, Dr. Lajtha Ildikó kérésemre hozatta haza Párizsból, nem csekély nyomozás után.) Korábban tehát még azt sem lehetett tudni, hogy az eredeti balett egyáltalán hány tételből állt, és azok milyen sorrendben követték egymást. Ma már a kutatási eredmények lehetővé teszik, hogy újra előadják a teljes Lysistratát ha nem is az eredeti koreográfiával, de az eredeti koncepció szellemében. A komponista 1933-ban írt és ben színpadra került Lysistratája, valamint az 1943-ban komponált és balettként még mindig előadatlan A négy isten ligete mellett ott van még egy harmadik balett: az 1944-ben, a javarészt a budapesti bombázások alatt, az óvóhelyen komponált Capriccio (Op. 39). E bájos commedia dell arte tizennégy tételből áll, s Lajtha legvidámabb muzsikái közé tartozik. A szerző e watteau-i álomvilágba menekült a II. világháború borzalmai elől. E színes, változatos, elbűvölő muzsika óriási lehetőségeket rejt egy neoklaszszikus balett elkészítésére. Ám 1944 óta erre sem került sor. Pedig a több mint egy és negyedórás mű már régóta meghallgatható hanglemezen (a Pécsi Szimfonikus Zenekart Nicolás Pasquet vezényli a Marco Polo CDfelvételén, amely 1994-ben készült), és természetesen a szövegkönyv is rendelkezésre áll, több verzióban. 6 Lajtha László (MTA BTK ZTI Századi Magyar Zenei Archívum, Lajtha-fond) tanulmány: zenetörténet Záborszky Kálmán karmester, Lajtha elkötelezett híve évek óta kitartóan harcol a színpadi bemutató létrejöttéért, ám fáradozásait egyelőre nem koronázta siker. Ha belegondolunk, hogy a XX. században élt, igazán jelentős magyar zeneszerzők milyen kevés balettzenét írtak, érthetetlennek találjuk egy olyan pompás, elsőrangú darab mellőzését, mint Lajtha Capricciója, amely egészen bizonyosan gyorsan beférkőzne a publikum szívébe. Mint látható, a XX. század első felének egyik legnagyobb hazai komponistája, Lajtha László (hatvankilenc opusszámmal ellátott művet tartalmazó) életműve több nagyszerű lehetőséget kí- 6 E verziókról lásd: Solymosi, TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

10 tanulmány: zenetörténet nál a balettművészet számára. A fentebb felsorolt három kompozíció hosszú évtizedek óta várja, hogy végre balett szülessék belőle és színpadra kerülhessen (illetve a Lysistrata esetében újra színpadra kerülhessen). Érdekes, hogy ugyanakkor több olyan Lajtha-mű is megtetszett a koreográfusoknak, amit a szerző eredetileg nem táncjáték céljára szánt. (Ezekről egy későbbi írásomban szeretnék beszámolni.) A jeles évforduló, továbbá az, hogy e művekben a táncművészet számára egyelőre kiaknázatlan lehetőségek vannak, indokolja, hogy e lap hasábjain foglalkozzunk velük. Abban bízom, hogy írásommal sikerül felkeltenem a táncművészet mestereinek érdeklődését, és végre színpadon is élvezhetjük majd Lajtha balettjeit. Lajtha és a zenés színház Elsőként érdemes sorra venni, hogy a különféle dokumentumokból milyen megnyilatkozásokat ismerhetünk meg Lajtha Lászlótól a zenés színházi műfajokkal kapcsolatban. Mivel a mester színpadi művei nem jelentek meg nyomtatásban, és nagyobb részüknek a bemutatójára sem került még sor, továbbá a szakirodalom is csak érintőlegesen foglalkozik velük, azt hihetnénk, a szerző életművében marginális jelentőségű műcsoportról van szó. Holott számos bizonyíték van arra, hogy Lajthát szinte egész életében foglalkoztatta a zenés színház, fiatal korától kezdve egészen haláláig. Ez nemcsak azt jelenti, hogy vonzotta őt ez a világ, hanem azt is, hogy szinte mindig dolgozott valamin, vagy legalábbis tervezett valamilyen kompozíciót ebben a műfajban. Második, végzetes szívinfarktusa előtt közvetlenül Le chapeau bleu (A kék kalap, Op. 51) című opera buffája hangszerelésén dolgozott, már csak azért is, mert ekkor végre kézzelfogható közelségbe került a darab bemutatója. A munkát ugyan hirtelen halála miatt nem tudta befejezni, de az ezzel való foglalatoskodás segített elviselni azt az életformát, amit politikai okokból történt mellőzöttsége miatt kényszerült folytatni. Az operaírás (1948-tól 1950-ig, vagyis társadalmi helyzete, s ennél fogva életkörülményei drámai zuhanása idején), majd az orkesztráció (az utolsó bő évtizedben, amit itthon, egyfajta belső száműzetésben volt kénytelen eltölteni) menekülést jelentett számára a realitás nyomorúsága elől. Szimbolikusnak tekinthetjük, hogy a dunántúli népzenegyűjtő utakon a munkatársával, Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutatóval folytatott beszélgetései közül a legutolsó (1962. december 9-én, Sopronban) éppen a zenés színházhoz való, diákkorától kezdődő vonzalmáról szólt, és az ezt követő diskurzus középpontjában ígérete szerint kedvenc témája, a A kék kalap című vígopera állt volna, amelyről épp a téma fontossága miatt hosszan és friss aggyal szeretett volna beszélni. Hirtelen bekövetkezett halála ezt is megakadályozta. Az azonban, amit a zenés színházzal kapcsolatban ifjú éveiről és legkorábbi terveiről elmondott, és amit Erdélyi Zsuzsanna A kockás füzetben 7 lejegyzett, sok értékes információt nyújt. Mivel szerzője nem kívánta tartalmát nyilvánosságra hozni, ez a kötet csak közel fél évszázaddal Lajtha halála után, 2010-ben jelenhetett meg, akkor viszont átformálta azt a képet, amit az eddig ismertté vált források alapján alkothattunk Lajtha és a műfaj viszonyáról. Erdélyi feljegyzéseiből világossá válik, hogy a komponista számára a zenés színház a művészi kifejezés ideálisnak tetsző terepét jelentette ifjú korától egészen haláláig. Inspiráló forrásként következetesen ragaszkodott két műfajhoz: Arisztophanész vígjátékaihoz, valamint a (főként olasz és francia) commedia dell artéhoz. Ha most a baletteket helyezzük figyelmünk középpontjába, ennek a ténynek igen nagy a jelentősége. A Lysistrata és A négy isten ligete Arisztophanész nyomán íródott, a Capriccio pedig a commedia dell arték XX. századi leszármazottja. Ha pedig a balettektől elválaszthatatlan Lajtha-vígoperát, A kék kalapot is vizsgáljuk, ismét egy igazi commedia dell artéval találkozunk. 7 Erdélyi, TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 10

11 tanulmány: zenetörténet Lássuk, mit árulnak el a dokumentumok Lajthának a zenés színházhoz fűződő viszonyáról. A kitűnően zongorázó zeneakadémiai növendék nemcsak Budapesten, hanem genfi 8 tanulmányai idején is azzal tett szert némi jövedelemre, hogy operaénekesnőknek tanított be szerepeket. Ebben az időben még főként zongoraművésznek és karmesternek készült, de zeneszerzőként is tudatosan igyekezett a mesterség minden csínját-bínját elsajátítani, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy a megfelelő időben a színpad világában is kipróbálhassa magát. Leginkább az opera vonzotta, és erősen foglalkoztatta az a kérdés, hogy az abszolút zenének ez a bizonyos absztrakt, földiektől elvonatkoztatott jellege milyen más lesz akkor, ha húsból-vérből való emberek ágálnak, mozognak, cselekszenek, örömködnek, szomorkodnak, egyszóval élnek a színpadon. 9 Huszonegy éves volt, amikor első színpadi terve megfogalmazódott benne: egy nem mozartian tragikus, hanem vidám Don Juan színjáték, egy Goldoni, sőt egy furcsa zseniális kalandor Casanova. 10 Kenneth Wigs 11 amerikai író személyében akivel Lajtha Genfben ismerkedett meg, majd később is többször találkoztak rögtön akadt vállalkozó, aki szívesen megírta volna a szövegkönyvet. Az, hogy Lajtha név szerint említ egy írót, akivel beszélgetett a szövegkönyvről, azt bizonyítja, hogy már az I. világháború előtt komolyan tervezett egy opera buffát, holott ekkor zeneszerzői termése mindössze néhány zongoraműből állt, és csupán az Op. 1-es Egy muzsikus írásaiból című, kilenc fantáziából álló sorozata jelent meg. 12 Lipcsei, majd genfi tanulmányai után Lajtha Bartók javaslatára Párizsban képezte magát tovább és 1913 között a tanévek felét ott töltötte, tehát párhuzamosan tanult a magyar és a francia fővárosban. Zeneszerzői ismereteit Vincent d Indynél ( ), a Schola Cantorum 13 egyik alapító tanáránál és vezetőjénél (a budapesti Zeneakadémia tiszteletbeli professzoránál) mélyítette el. A gregoriánnal és a XVI XVIII. század nagy mestereivel (Palestrina, Monteverdi, a Couperinek, Rameau stb.) való mélyebb megismerkedését ennek az időszaknak köszönheti. A zenés színházról kialakított elképzelései is sokat formálódhattak ekkor. Bár az olasz és a francia barokk zenés színházi alkotásokkal inkább csak a stúdiumok keretében találkozhatott, a színházak és koncerttermek egész életére meghatározó élményeket nyújtottak neki ben írja fiainak: Jelen voltam az utolsó nagy Debussy-művek és Stravinsky Sacre de [sic!] Printemps-jának a premierjén Párizsban. 14 Másutt közli, hogy látta Debussy Le Martyre de Saint Sébastien (Szent Sebestyén vértanúsága) című misztériumának bemutatóját 1911-ben. 15 A Debussy-misztérium (Théâtre du Châtelet, koreográfia: Mihail Fokin) és a Le Sacre du printemps (Tavaszi áldozat) 1913-as, híres-hírhedt, botrányos bemutatóján (Théâtre des Champs-Élysées, koreográfia: Vaclav Nizsinszkij) kívül a fiatal Lajtha a Szergej Gyagilev vezette Orosz Balett más produkcióit is láthatta, elvégre éppen ez volt az az időszak, 16 amikor az Oroszországból érkezett társulat új, friss levegőt hozott a francia balett műfajába, és valósággal lázba hozta a párizsi publikumot. Nehezen képzelhető el, hogy a fiatal magyar muzsikus, aki 1911 és 1913 között a tanévek felét Párizsban töltötte, ne vett volna részt Sztravinszkij 1911-ben, Mihail Fokin koreográfiájával bemutatott 8 A diák Lajtha az 1910-es évek elején Lipcsében, Genfben és Párizsban (a Schola Cantorumban, Vincent d Indynél) teljesítette ki a budapesti Országos Magyar Királyi Zeneakadémián szerzett tudását. Genfben a Liszt-tanítvány Bernhard Stavenhagennél ( ) tanult. 9 Erdélyi, Erdélyi, Bővebb információra nem leltem az író személyével kapcsolatban. Erdélyi Zsuzsanna hallás után jegyezte le e nevet. 12 A művet a Rózsavölgyi és Társa Kiadó jelentette meg, 1913-ban. 13 A Schola Cantorumot, mely egyfajta alternatív főiskola volt a Conservatoire mellett, 1894-ben Charles Bordes alapította meg, Vincent d Indy és Alexandre Guilmant közreműködésével tól Vincent d Indy vezette az intézményt. 14 Lajtha László levele fiainak, április 10. A kéziratos leveleknek külön jelzetük nincs, egy általános besorolással rendelkeznek: MTA BTK ZTI századi Magyar Zenei Archívum, Lajtha-fond. 15 Lajtha, A Gyagilev-balett első párizsi szezonja május-júniusban volt. 11 TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

12 tanulmány: zenetörténet Petruskájának valamelyik előadásán, vagy ne nézte volna meg a gyermekkora óta rajongva szeretett Debussy zenéjéhez készült baletteket, így 1912-ben a L après-midi d un faune-t (az Egy faun délutánját), vagy egy évvel később a Jeux-t (mindkét mű koreográfiáját Nizsinszkij készítette), vagy a számára a zenei nyelvezet megújulását jelképező 17 Ravel az ókori Longosz erotikus kisregénye alapján komponált Daphnis és Chloéját (1912, koreográfia: Fokin), hogy csak néhány olyan művet említsünk, amely alapjaiban rengette meg a balett világát. Az 1930-as években a magyar balett fejlődését erőteljesen ösztönözte egyrészről a hazai néptánckincs megismerése, másrészről az orosz balett. Lajtha mindkettőt közelről ismerte. A magyar néptánc feltérképezésében tudósként még első balettja megírása előtt ő maga is a lehető legaktívabban vett részt, 18 a Gyagilev-balett 19 produkcióit pedig az együttes fénykorában láthatta, Párizsban tanuló diákként. Az ifjú muzsikus hamar kialakította a maga preferenciáit, amelyekhez hű maradt egész életén át. A romantikusok, különösen Wagner és Verdi (utóbbinak pátoszát és vulgaritását 20 rótta fel) nem álltak hozzá közel. Idegenkedett a verista szerzők darabjaitól is. Ugyanakkor Mozart opera buffái mágnesként vonzották. Időskorában adott nyilatkozata szerint már ifjúkorban megfogalmazta, milyen jellegű zenés színházat szeretne: fiatalkoromban csak egy dolog érlelődött meg bennem, mégpedig az, hogy az én világom az opera buffák világa, s az opera semiseriáké, melyek tele vannak buffa elemekkel. 21 A készülődést megakasztotta a történelem: az I. világháborúban Lajtha több mint négy esztendőn át tüzértisztként szolgált a fronton, amit igazolnak a fennmaradt katonai igazolások. (Amellett, hogy szakmai szempontból bepótolhatatlanul hosszú időt vesztett el, többször is megsérült, és egész további életét befolyásoló betegségeket szerzett.) Menyasszonyának, Hollós Rózának a harctéri levelekben rendszeresen beszámolt arról, hogy mi-mindent olvas, illetve milyen zeneműveket tanulmányoz májusában többek között Romain Rolland Jean Christophja 22 és Dosztojevszkij mellett Balzacot említi olvasmányai között, akit később úgy nevez meg, mint egy tervezett opera buffa inspirálóját. 23 A fedezékben ófrancia és óolasz novelláskönyveket is olvasott, 24 ami újabb adalék a latinitás iránti vonzalmához (ez két commedia dell artéja miatt is lényeges). A zenetörténet nagyjaitól néhány kottát is magával tudott vinni, ezek között Bartók, Sztravinszkij, Debussy zenekari művei és Beethoven utolsó vonósnégyesei 25 mellett megemlíti a számára az operaírásban is talán legfőbb példakép, Mozart Don Juan partitúráját. 26 Hazatérve a háborúból, bár a legnagyobb titokban, és mindkét oldalról mindennemű szülői támogatást nélkülözve, végre feleségül vehette menyasszonyát, Hollós Rózát, aki a háború évei alatt hűségesen várt rá. Ugyancsak 1919-ben elfoglalta tanári katedráját a Nemzeti Zenedében (harminc esztendőn át összesen tizenegy különféle tárgyat tanított itt, 27 igazgatója, és utolsó főigazgatója is volt az intézménynek). A következő időszakban emellett folyóiratoknak írt, népzenét gyűjtött, múzeumban dolgozott ban és 1922-ben megszületett két fia is. Az elsődleges cél 17 Lajtha, Lajtha néptáncról szóló tanulmányait lásd például: Lajtha, A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy Lajtha a szintén a Gyagilev-baletthez kötődő Szergej (Serge) Lifar balett-táncos, koreográfus művészetéről igen rossz véleménnyel volt. Többek között azt írta róla, hogy zene nélkül akar táncolni; a pózólásával meggyilkolja a zenét! Lajtha levele Henry Barraud-nak, január 7., Berlász, Erdélyi, Erdélyi, Erre a műre Bartók hívta fel a figyelmét, mondván, Lajtha bátorsága, egyenessége, tehetsége a regényhősre emlékezteti. Erről lásd: Solymosi, Lajtha levele feleségének, július Lajtha levele menyasszonyának, Hollós Rózának, május Lajtha levele menyasszonyának, Hollós Rózának, május Lajtha levele menyasszonyának, Hollós Rózának, június Lajthának a Nemzeti Zenedében végzett tevékenységéről részletesen lásd: Solymosi, TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12

13 tanulmány: zenetörténet Lajtha László tüzértisztként, az I. világháborúban (MTA BTK ZTI Századi Magyar Zenei Archívum, Lajtha-fond) a megélhetés volt, így ebben az időben csak kevés kompozíció készülhetett el. Lajtha akár csak idősebb kortársai: Dohnányi, Bartók, Kodály szerepet vállalt a Tanácsköztársaság idején. Tanulmányozva a korszak zenei életének dokumentumait, meglepő adatra bukkanunk. Az 1919-ben mindössze huszonhét esztendős Lajtha egy új operaszínház leendő vezetőségének tagjai között szerepel: A színházi kérdések nagy tömege közül most csak egy új operaszínház tervéről számolunk be. Az új opera a vidám opera (Spicoper) [sic] és kamaraopera műfajt kultiválná. Mozart, Dittersdorf, Lortzing, Cimarosa, Donizetti, Pergolese [sic] stb. volnának műsorán. A színház valószínűleg a Fővárosi Orfeumban lesz. Vezetői: Nádor Mihály, Lajtha László, Hevesi Sándor (szcenikai tanácsadó), Mihályi Ferenc, Kelemen Imre. Tagjai is igen jeles erőkből rekrutálódtak. A színház valóban hézagpótló lesz, mert egy nálunk alig kultivált műfajt szolgál és ezen kívül karmesteri, rendezői és énekes tehetségeknek fog teret adni az érvényesülésre. 28 A vígoperákat játszó kamaraszínház ötlete a kommün százharminchárom napja alatt nem valósult meg, de az mindenképpen figyelmet érdemel, hogy Lajthát már ennyire fiatal korában alkalmasnak gondolták egy efféle intézmény vezetésére. Abban, hogy a Tanácsköztársaság idején a népzenével kapcsolatos feladatok mellett ebben a funkcióban is szóba jött a neve, nyilván az is közrejátszott, hogy Lajtha kifejezte a műfaj iránti érdeklődését, sőt az ezzel kapcsolatos, nem is szerény ambícióit. Talán az is sokat nyomott a latban, hogy diákkorában jelentős operaházi tapasztalatot szerzett a korrepetitori munka által. Visszatérve Lajtha és Erdélyi Zsuzsanna beszélgetéseihez, a komponista megemlítette fiatal kolléganőjének azokat az operákat, amelyek megmozgatták zeneszerzői képzeletét: A két háború között lassan a múltba süllyedt az a két opera, melyet nagyon szerettem s nagyon új volt: a Pelléas és Mélisande 29 és a Borisz Godunov. 30 A háborúban külön szabadságot vettem ki, hogy ott legyek 31 Bartók Kékszakállú-premierjén. 32 Ám mint írja e korábban számára oly sokat jelentő 28 A Fáklya május 1-jei számában megjelent szöveget idézi: Ujfalussy, Claude Debussy ötfelvonásos operája Maurice Maeterlinck szövegére. Bemutatója 1902-ben, Párizsban volt. 30 Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij négyfelvonásos operája. Szövegét a zeneszerző írta Puskin és Karamzin nyomán. Bemutatója 1874-ben, Szentpéterváron volt. 31 Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című, Balázs Béla szövegére írt egyfelvonásos operájának premierje május 24-én volt a Magyar Királyi Operaházban. 32 Erdélyi, TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

14 tanulmány: zenetörténet operák már nem elégítették ki. A mese világába menekülni az operaszövegekkel? Menekülés! Nem megoldás. Igaz, hogy ezáltal elszakadunk a reális világtól és közel jutunk a zene világához, de a mese csak mese. Nem élet. 33 S bár mint a zeneszerző a halála évében visszaemlékezik az 1930-as évekig más zenei tervek kötötték le, aztán pedig nem talált megfelelő librettót, megerősödött benne az a meggyőződés, mely szerint az igazi színház: Arisztophanész vígjátéka, a commedia dell arte: théâtre français, 34 teatro italiano. 35 Ma sem tudok más operát elképzelni, mint opera buffát, melynek figurái olyanok, mint a commedia dell arte figurái. Semmi közük a realitáshoz. 36 A két színházi műfaj kiválasztása mellett itt megfogalmazódik a latin kultúrához való erőteljes vonzalom, valamint az a meggyőződés is, hogy a zenés színház lehetőséget ad a realitástól való eltávolodásra. Lajthának, aki minden izmus követését elutasította, kivéve (maga kreálta kifejezéssel) az újhumanizmust, mindig az ember megéneklése volt fő célja: a sok tréfát, sokszor vaskos népi humort Molière modorában lehet finomítani, és bele lehet szőni az őszinte humánumot, az emberi lírát. De kidobni minden nagyképű vagy heroikus, tragikus gestiót, 37 ami nem a zenéé, hanem a prózai színpadé. 38 A szerző tehát igen korán kiválasztja a színháztörténet több ezer éves múltjából azt a két egymással összefüggő műfajt, amelyet mondanivalója megfogalmazására alkalmasnak tart. Színpadra szánt művei fele-fele arányban pontosan e két műfajhoz kapcsolódnak: az ban született Lysistrata (mint már címe is elárulja) az ókori görög komédiaíró, Arisztophanész nyomán íródott, és tudatosan az ő szellemét idézi a következő balett, A négy isten ligete (1943) cselekménye is, melynek megalkotására Lajtha a klasszika-filológus Révay Józsefet kérte fel. Az 1944-es Capriccio és a négy évvel később elkezdett opera, a Le chapeau bleu, azaz A kék kalap (a spanyol Salvador de Madariaga francia szövegére) pedig tipikus commedia dell arte, utóbbi éppen abban a molière-i modorban, ahogyan Lajtha megálmodta, és ahogyan terveiben oly sokáig dédelgette. Az arisztophanészi Lajtha-opuszok (a példaadó szellemének és örökségének megfelelve) még azzal az igénnyel lépnek fel, hogy gunyoros tükröt tartva a társadalom elé azt neveljék és jobbá tegyék. A szándékot tekintve ez akkor is igaz, ha A négy isten ligete esetében Lajtha számára belső, lélektani szükségszerűség volt a nácizmussal szembeni tiltakozásának kifejezése, és tudatában volt annak, hogy a darab bemutatásának (legalábbis megírásának idején, azaz a II. világháború alatt) csekély a valószínűsége. A két commedia dell arte viszont valóban semmilyen kapcsolatot nem mutat a realitással, sem az 1944-es budapesti bombázással (amelynek idején a Capriccio keletkezett), sem a kommunista diktatúra kezdetével (amikor a Le chapeau bleu kompozíciós munkálatai folytak), sem az 1950-es évek, illetve az 1960-as évek elejének hazai nyomorúságával (amikor az opera hangszerelése zajlott). Különös módon ezek a darabok, melyek ennyire tragikus körülmények között keletkeztek, az oeuvre legvidámabb kompozíciói közé tartoznak, mintegy bizonyítva Lajtha állítását: Élet és művészet [ ] nem haladnak párhuzamosan A Fáklya május 1-jei számában megjelent szöveget idézi: Ujfalussy, Claude Debussy ötfelvonásos operája Maurice Maeterlinck szövegére. Bemutatója 1902-ben, Párizsban volt. 30 Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij négyfelvonásos operája. Szövegét a zeneszerző írta Puskin és Karamzin nyomán. Bemutatója 1874-ben, Szentpéterváron volt. 31 Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című, Balázs Béla szövegére írt egyfelvonásos operájának premierje május 24-én volt a Magyar Királyi Operaházban. 32 Erdélyi, Gesztus. 38 Erdélyi, Lajtha László levele Mariay Ödönhöz. Borítékja nem maradt fenn, dátum nem szerepel rajta, de nagy valószínűséggel 1952-ből származik. Bakó, TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 14

15 tanulmány: zenetörténet A zeneszerzővel csak igen kevés interjú készült, ezek egyike a Lysistrata bemutatója után jelent meg, a Délibáb című színházi hetilapban. A zenés színházzal kapcsolatos, Pataki Lászlónak adott nyilatkozata összhangban van az eddig elmondottakkal: Az utóbbi időben a színház azért távolodott el az abszolút művészettől [ ] mert rutinos trükkökkel igyekeznek a színpadot vonzóbbá varázsolni. Az operaszínpad jelentősebb sikerei az utóbbi évtizedekben, mint [a] Jonny, 40 Svanda 41 és Mahagon[n]y 42 ily trükkökön, szenzációs ötleteken alapulnak. Viszont a színház akció nélkül nem képzelhető el. Ezt tartottam szem előtt a Lysistratánál. A balettek cselekménye leginkább a meséhez fordul, újabban a népmeséhez. Itt a valóság feloldódik, minden történés s maguk a személyek is elveszítik realitásukat. Én a táncjátékra gondoltam művemben, mely gyorsan pergő vígjáték. 43 Az az interjú, amelyet Lajtha huszonöt esztendővel később a Film Színház Muzsikának ad, arról tanúskodik, hogy műfaji preferenciája semmit sem változott: A balett mai műfaja az én számomra: az épkézláb meséjű vígjáték. A helyzetkomikumot könnyebb is táncolni. 44 Ugyanitt, a Le chapeau bleu-ről szólva, a commedia dell arte szereplőtípusaira utalva ezt mondja: Szeretem az 1700 körül játszódó színpadi témákat, szeretem a színpadnak azokat az éveit. Azt, amikor a színészek típusok voltak. S érdekel az a probléma, hogy a mai ember hogyan mozgatja ezeket a régmúlt alakokat. 45 Itt egy lényeges momentum is feltűnik: a különböző idősíkok párhuzamos jelenléte ( a mai ember mozgatja a régmúlt alakokat ). Ez a különös szellemi kaland Lajtha mind a négy színpadi művét jellemzi. A XX. századi komponistának az ókori Arisztophanész komédiái nyomán írt balettjei így férnek meg gond nélkül olyan XIX. századi táncokkal, mint például a valcer vagy a kánkán. Ha Lajthának a színpadi műfajokra vonatkozó megnyilatkozásait vizsgáljuk, érdemes megnézni, hogy a más szerzők által e zsánerben írt darabokról milyen véleményt formált. Nem sokkal a Lysistrata premierje után jelent meg kritikája 46 a Nouvelle Revue de Hongrie-ban a Francia Hatok egyik (Lajthával egy esztendőben született, s szintén d Indy-tanítvány) tagja, Darius Milhaud Salade 47 című énekes balettjének budapesti bemutatójáról, vagyis szintén egy táncban előadott vígjátékról. Az először április 9-én, az Operaházban megtartott hazai előadás címe Francia saláta volt. Az Albert Flament szövegkönyvére készült kétfelvonásos balett története a commedia dell arte kanavászaiból való. A szereplők: Polichinelle, Isabelle, Rosetta, Tartaglia, Coviello, Cinzio, a Doktor, a Kapitány, katonák. Az ifjú művészemberbe, Polichinelle-be szerelmes fiatal lányt, Rosettát egy hozzá nem illő, idősebb férfihoz, egy főnemes katonatiszthez akarják hozzáadni, továbbá Isabelle-t is tiltják kedvesétől, Cinziótól. Végül, sok kaland után, mindenki belátja, hogy a fiatalhoz fiatal való. Feltűnő, hogy e balett bizonyos típus-figurái (például Isabelle, a Doktor, a Kapitány) megjelennek Lajtha később keletkezett commedia dell artéiban is. Mind a Capriccio, mind a Le chapeau bleu szüzséjével sok az egyezés. Mellesleg a férfi főszereplő neve, Polichinelle (azaz Pulcinella) egy marionett-figurát is jelöl a franciáknál, márpedig Lajtha két commedia dell artéja szorosan kapcsolódik a bábművészethez. Még a díszlet is hasonló, hiszen a Milhaud-balettban egy XVIII. századi nápolyi terecske két oldalán a Doktor, illetve Tartaglia 40 Ernst Křenek kétrészes jazzoperája, a Jonny, spielt auf (Húzd rá, Jonny). Bemutatója 1927-ben, Lipcsében volt. 41 Jaromír Weinberger kétfelvonásos operája, a Švanda dudák (Svanda, a dudás). Bemutatója 1927-ben, Prágában volt. 42 Kurt Weill háromfelvonásos operája, az Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny (Mahagonny városának tündöklése és bukása). Bemutatója 1930-ban, Lipcsében volt. 43 Pataki, 1937, 34. (Az interjú szintén megjelent: Lajtha, Az idézet helye: 291.) 44 Gách, Gách, Lajtha, Magyarul: Lajtha, A mű ősbemutatója május 17-én volt Párizsban, a Soirées de Paris keretében. A koreográfiát Leonyid Mjaszin készítette, a díszletet pedig Georges Braque. Polichinelle szerepét maga Mjaszin táncolta. (Lajtha kritikájából kiderül, hogy a komponista látta a Salade valamelyik párizsi előadását is.) 15 TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

16 tanulmány: zenetörténet Milhaud Francia saláta címmel bemutatott balettja a Magyar Királyi Operaházban, 1938-ban (Vajda M. Pál jelenetfotója, Magyar Balett című fotóalbum, Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár) háza van, Lajtha Le chapeau bleu-jében pedig egy ugyancsak XVIII. századi mediterrán városka terecskéjén három ház található, s az egyik a Doktoré. (Megjegyzendő továbbá, hogy a táncjáték hazai rendezője, díszlet- és jelmeztervezője szintén Oláh Gusztáv 48 volt, aki Lajtha első balettjét is rendezte. Milhaud balettjéhez a koreográfiát pedig Harangozó Gyula 49 készítette, aki a Lysistratában Kinesias szerepét táncolta.) Lajtha nem győzött hangot adni afeletti örömének, hogy a budapesti Opera egy kortárs francia szerző korunk egyik legerőteljesebb zenei egyénisége művét igazi francia szellemben mutatta be, s az előadás versenyre kelhetett a legjobb francia színpadokéval is. Dicsérte a nemzetközi viszonylatban is elsőrendű, díszleteivel a Salade hiteles atmoszféráját megteremtő rendezőt, Oláh Gusztávot, az elegáns és könnyed, a zene szelleméhez alkalmazkodó koreográfiát alkotó Harangozó Gyulát, az ugyancsak elsőrendű produkciót nyújtó Rubányi Vilmos 50 karmestert, a francia szöveg tökéletes adaptációját létrehozó Lányi Viktort, továbbá valamennyi énekest és táncost. Tanulságos idézni, mi az, amit Lajtha érdemesnek tartott megjegyezni csupán egy évvel első balettja bemutatója után a rokonnak érzett francia mester darabjával, illetve annak igen sikeres interpretációjával kapcsolatban: A Salade Milhaud munkásságának egyik gyöngyszeme. Mélyen francia, tele sziporkázó invencióval és pompás ötletekkel. Az őszinte líraiságon felülemelkedve uralkodott a tiszta jókedv, a derűs és ösztönös vitalitás. Minden ütem, minden gondolat azt bizonyítja, hogy a mű igazi modern alkotás. Micsoda szuggesztív erő sugárzik belőle, amely egyszerre fogadtatja el hallgatójával az egyszerűséget és választékosságot, a régi népdalokat és a legújabb harmóniákat; Milhaud egyénisége mindezeket az ellentmondásos elemeket, melyek olyan szélsőségesek, mint az élet maga, jellemző módon egységes keretbe tudta olvasztani. [ ] A zene és a színpad teljesen egységes stílus benyomását keltette. [ ] Az előadás lényegében stilizált eszközökkel élt anélkül, hogy az előadókat megfosztotta volna hús-vér jellemüktől. Parodizálnak, ironizálnak, ahol éppen szükséges, de eközben sohasem válnak merevvé vagy groteszkké. 51 Korábban láttuk, mi valósult meg Lajtha zenés színházi terveiből: három balett és egy vígopera. Most vegyük számba a megvalósulatlan terveket. Ezek közé tartozik egy többször, különféle formákban felvetett röviden nevezzük így Don Juan-történet, továbbá a Madariagával közösen létrehozandó Les Coulisses. Ebbe a sorba kell illesztenünk egy népi operát is. Erről Bözödi Györgynek, 52 a marosvásárhelyi Székely Szó egykori felelős szerkesztőjének visszaemlékezéséből 48 Ifj. Oláh Gusztáv ( ) operarendező, jelmez- és díszlettervező től dolgozott a budapesti Operaházban, amelynek 1936-tól főrendezője volt. 49 Harangozó Gyula ( ) táncos, koreográfus, balettmester, balettigazgató tól a budapesti Operaház magántáncosa tól készített koreográfiákat. 50 Rubányi Vilmos ( ) karmester, korrepetitor, zeneszerző és 1944 között a budapesti Operaház karmestere. 51 Lajtha, Bözödi György ( ) író, szociográfus, történész. TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 16

17 tanulmány: zenetörténet tudhatunk. Lajtha az as londoni éve során Bözödinek is küldött néhány levelezőlapot. Az egyikben arról számol be, hogy tervbe vette egy magyar népi opera-féle megírását, 53 amelyhez Bözöditől kért szövegkönyvet. Nem véletlen, hogy a folklorisztikus zenét saját bevallása szerint egyáltalán nem kedvelő szerző ezt a tervét nem valósította meg. Volt még egy olyan terv is, amely szerint Lajtha színpadi kísérőzenét írt volna Tamási Áron Ördögölő Józsiás című népi mesejátékához. Hadd említsem itt meg Lajtha egy inkább magánjellegű megnyilatkozását is. A zeneszerző lehetőségeihez mérten segítette a kommunizmus áldozatait. A kitelepített író-szerkesztőnek, az Ady Endre baráti körébe tartozó Mariay Ödönnek 54 is többször küldött csomagot, amit tanúsít fennmaradt levelezésük, melyet Bakó Endre irodalomtörténész adott közre. 55 Lajtha tudta, hogy egy szellemi embernek nem elég, ha ennivalót és tüzelőre való pénzt kap. Értelmes feladatra is szüksége van, ami gondolkodásra serkenti. Ezért megkérte Mariayt, hogy írjon neki egy operaszövegkönyvet. (Az író nem sokkal később meghalt, és nyilvánvaló, hogy Lajtha sem szándékozott ekkor újabb operát komponálni. Ám kérésével talán egy rövid időre visszaadta Mariaynak azt az illúziót, hogy alkotó ember, akinek munkájára szükség van.) Operaszöveget keresek, de bevallom, eddig még semmi nekem valót sem találtam. Most éppen arra készülök, hogy Goldoniban, Calderonban vagy Vegában nézzek valami után. Jelenleg vidám operát kérnek tőlem. Ne vedd kérlek megnemértésnek, iróniának vagy akármi másnak, hogy éppen Tőled, ki súlyos gondokkal terhelten élsz, várok visszhangot ötletemre. Nézd pl. Beethovent. Akkor írta legvidámabb műveit, amikor legjobban tépázta a balsors, és akkor a tragikusakat, amikor simább volt élet folyása. Nem ő az egyedüli. Schubert életéből is idézhetnék. Élet és művészet ilyen vonatkozásban nem haladnak párhuzamosan. Gondolkozz el rajta. Kérdésem lényege, vajon a művészetek irreális világába menekülve, abban élve, tudnál-e írni? 56 Lajthának tehát a zenés színházi műfajokra vonatkozó szinte valamennyi megnyilatkozása és kompozíció-terve ugyanabba az irányba mutat: a vígjáték felé, közelebbről az arisztophanészi vígjáték és a commedia dell arte felé. Az utóbbi műfajról úgy nyilatkozott, mint a művészetek irreális világáról, ahová a realitás elől menekülni lehet. Ám ugyancsak az irrealitás jellemzi Arisztophanész komédiáit, hiszen a humor forrása e színdarabokban sokszor éppen az, hogy a problémák megoldása a realitástól messze elrugaszkodva történik meg. A Lysistrata bemutatója után három hónappal (1937 májusában) a Firenzében megrendezett II. Nemzetközi Zenei Kongresszuson (Maggio Musicale) Lajtha így nyilatkozott a kortárs zeneszerzés feladatáról: El kell hagynunk a múlt század romantikus hősiességét és gyakran dagályos szólamtárát, hogy megteremtsük a mai ember arcát és emberi hangját. 57 A XIX. századi romantikától való elrugaszkodás lehetőségét sok zeneszerző keresi ekkoriban és már a megelőző évtizedekben is. Az ókori komédia és a XVI-XVIII. századra oly jellemző commedia dell arte műfaja ebben is segít. Mindkettő új, friss hangot hoz, Lajtha számára ugyanúgy, ahogyan a kor más zeneszerzői számára, akik ókori görög tárgyú műveket írnak és/vagy a commedia dell arte műfajában találják meg mondanivalójuk kifejezésének ideális formai keretét. 56 Lajtha László levele Mariay Ödönhöz. Borítékja nem maradt fenn, dátum nem szerepel rajta, de nagy valószínűséggel 1952-ből származik. Bakó, Lajtha előadásának címe: A közönség és a mai zene. Lajtha, Pávai, Mariay Ödön ( ) író, szerkesztő tól 1941-ig a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője, egy ideig osztályvezetője ben kitelepítették egy Békés megyei tanyára, ahol éhen halt, illetve megfagyott. (Dr. Bakó Endre szíves információi.) 55 A négy levélből álló Lajtha Mariay levelezést dr. Bakó Endre adta közre Lajtha László Mariay Ödönért. Levelek és kommentár című tanulmányában, amely megjelent a Bárka című békéscsabai folyóirat 2006/1. számában, a oldalon, majd a következő tanulmánykötetben is: Bakó, Az eredeti levelek dr. Lajtha Ildikó tulajdonában vannak. 17 TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

18 Irodalomjegyzék tanulmány: zenetörténet Bakó 2006 Bakó Endre: Lajtha László Mariay Ödönért. Levelek és kommentár. In: Bárka, (2006) 1. sz Bakó 2009 Bakó Endre: Rejtett vízjelek. Debrecen, Napló, Berlász 1993 Berlász Melinda: Lajtha László 23 levele Henry Barraudhoz. In: Magyar Zene, (1993) 1. sz Erdélyi 2010 Erdélyi Zsuzsanna: A kockás füzet. Úttalan utakon Lajtha Lászlóval. Budapest, Hagyományok Háza, Fleuret 1964 Maurice Fleuret: Dans le souvenir d un ami de la France. In: Guide de Concert, (1964). április Gách 1962 Gách Marianne: A szépséghez sokféle út visz Lajtha László a zenei stílusról, a balettről, a filmről. In: Film, Színház, Muzsika, (1962) december 7., 8 9. (Az írás ugyancsak megjelent: Lajtha, 1992, ) Lajtha 1938 Lajtha László: Egy francia balett Budapesten. In: Nouvelle Revue de Hongrie, (1938) 5. sz (Magyarul: Lajtha, 1992, ) Lajtha 1992 Lajtha László összegyűjtött írásai I. Szerk.: Berlász Melinda. Budapest, Akadémiai, Pataki 1937 Pataki László: Premier után. In: Délibáb, (1937) március Pávai 1992 Pávai István: Bözödi György emlékezik Lajtha Lászlóra. In: Magyar Zene, (1992) 2. sz Solymosi 2006 Solymosi Tari Emőke: Bartók [ ] mindig latinnak nevezett. Bartók Béla hatása Lajtha László életútjára és esztétikájára. In: Parlando, (2006) 6. sz Solymosi 2007a Solymosi Tari Emőke: A párizsi Schola Cantorum követe. Lajtha László, a Nemzeti Zenede tanára I. rész. In: Parlando, (2007) 4. sz TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 18

19 Solymosi 2007b Solymosi Tari Emőke: A párizsi Schola Cantorum követe. Lajtha László, a Nemzeti Zenede tanára II. rész. In: Parlando, (2007) 5. sz Solymosi 2008 Solymosi Tari Emőke: Commedia dell arte és bábjáték. Az»irrealitás-élmény«Lajtha Capriccio című balettjében. In: Magyar Zene, (2008) 1. sz Solymosi 2010 Solymosi Tari Emőke: Szerkesztői utószó. In: Erdelyi Zsuzsanna: A kockás füzet. Úttalan utakon Lajtha Lászlóval. Budapest, Hagyományok Háza, Solymosi 2011 Solymosi Tari Emőke: Lajtha, az ember. A közelgő kettős évforduló elé. In: Parlando, (2011) 5. sz Solymosi 2013 Solymosi Tari Emőke: Végakarat teljesítve A Lajtha-emléknap kapcsán. In: Muzsika, (2013) 4. sz Ujfalussy 1973 Dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaság zenei életéből. Szerk.: Ujfalussy József. Budapest, Akadémiai, Kiadatlan levelek tanulmány: zenetörténet Lajtha László levele menyasszonyának, Hollós Rózának, május 29. (MTA BTK ZTI Századi Magyar Zenei Archívum, Lajtha-fond.) Lajtha László levele menyasszonyának, Hollós Rózának, június 21. (MTA BTK ZTI Századi Magyar Zenei Archívum, Lajtha-fond.) Lajtha László levele fiainak, április 10. (MTA BTK ZTI Századi Magyar Zenei Archívum, Lajtha-fond.) Lajtha László levele feleségének, július 14. (MTA BTK ZTI Századi Magyar Zenei Archívum, Lajtha-fond.) A február 16-án felavatott Lajtha-emlékszoba egy részlete a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóintézet Zenetudományi Intézetében (fotó: STE) 19 TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

20 tanulmány: sporttudomány Bobály Viktória Kaj Mónika Tékus Éva Váczi Márk Testösszetétel, erő, egyensúly, és hajlékonyság vizsgálata modern és néptáncos nőknél Bevezetés A tánc olyan intenzív mozgásforma, mely során a statikus és dinamikus izom-összehúzódások az adott zene ritmusának függvényében zajlanak. A táncok különböző változatai széles körben elterjedtek, és ma már nem csupán hagyományőrzés, vagy szórakozás céljából végzik, hanem a versenysport színterén is megjelennek. A táncokat, mint sporttevékenységet egyre többen végzik, és ennek természetes velejárója a magas szintű fizikai igénybevétel, akár a többi sportágban. A táncedzéseket számos korosztálynál fittségi, művészeti, vagy akár versenyzési céllal egyaránt végzik, és ez a folyamat hosszantartó fizikai, intellektuális és pszichikai felkészülést jelenthet. 1 A mozgásunk anyanyelvének tekintett, vagy hagyományőrző magyar néptáncot meglepően egyre több fiatal végzi, és ez a dinamikus mozgás- és lépéssorokból felépülő mozgásforma magas fizikai igénybevételt jelenthet. 2 A Magyarországon is rendkívül népszerűvé vált moderntánc technikájáról köztudott, hogy a klasszikus balett alapjain nyugszik, ötvöződve a különböző akrobatikus és földtechnikákkal. 3 Így feltételezhető, hogy a moderntánc komoly fizikai adottságokat, többek között erőt, állóképességet, hajlékonyságot, és egyensúlyérzéket követel. Mindkét mozgásforma esetében elmondható, hogy nagy terjedelmű, gyors izomműködést igényelnek, melynek következtében a táncosok erőnléti, fittségi paraméterei fokozódhatnak. Bár számos hazai írás jelent már meg a különböző táncokról, ezek legtöbbje általában vagy történeti áttekintésben foglalkozott a tánccal, 4 vagy a különböző tánctechnikák leírását ismerteti. 5 Az egyetlen hazai kvantitatív kutatás balett-táncosok és kosárlabdázók fittségi paramétereit hasonlította össze. 6 Ennek a kutatásnak az eredményei azt mutatják, hogy a balett táncosok testtömegindexe kisebb, mint a kontroll kosárlabdázóké, a kosárlabdázók állóképessége azonban jobb, mint a balett-táncosoké. Az egyensúlyozó képesség vizsgálatánál a balett-táncosok szignifikánsan jobb eredményt értek el, mint a kosárlabdázók. Ebben a tanulmányban a szerzők azonban kevés információt szolgáltatnak a módszertani eljárásokról, és a fenti eredmények részletei is ismeretlenek. Kifejezetten a táncosok erőnléti paramétereivel inkább nemzetközi kutatásokban foglalkoztak, ezek közül is legkorábban az állóképességi faktor vizsgálatával. Blanksby és Reidy vizsgálatában például amatőr és profi versenytáncosok (latin és standard) egy versenyszimulációs kísérletben a maximális szívfrekvencia 85-91%-át érték el, mialatt az oxigénfogyasztást mintegy 42 ml/kg/ perc-re becsülték. 7 A tánc tehát lehet olyan mozgásforma, amely során a keringési rendszernek 1 Twitchett, Tímár, Körtvélyes, Körtvélyes, 1970., Dienes, Dévény, Lewis, Petőfi-Ángyán, Blanksby-Reidy, TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 20