ÁPRILISI TERVEK TELEPÜLÉSI EGÉSZSÉGTERV KONFERENCIA április, Budapest

Átírás

1 10-11 ÁPRILISI TERVEK TELEPÜLÉSI EGÉSZSÉGTERV KONFERENCIA április, Budapest Ez év áprilisában jelentős fordulópontjához érkezett a Soros Alapítvány Települési Egészségterv Programja. Több, mint két és fél év tapasztalataival a hátunk mögött elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy egy konferencia keretében személyesen találkozzanak a programban dolgozó települések, és az ő munkájukat támogatni igyekvő adományozók, kurátorok és szakértők. A konferencia lezajlott, és - legalábbis e sorok írója szerint eredményességében minden várakozást felülmúlt. Rendkívül sok új gondolat, ötlet fogalmazódott meg, melyek hasznosítása új fejezetet nyithat e program és a programot a valóságba átültető települések - történetében. Hogy miként élünk ezzel a lehetőséggel, az csak Önökön és rajtunk múlik. ÁPRILIS 13-ÁN DÉLUTÁN Belia Annának a Soros Alapítvány programigazgatójának köszöntőjét követően Vásárhelyi Miklós, a Soros Alapítvány elnöke nyitotta meg a konferenciát. Ezután Markotabödöge és Gyugy polgármesterei, valamint a program egyik szakértője és az Egészségterv kuratórium tavalyi évi elnöke tartottak rövid előadásokat. A szó elszáll, az írás megmarad tartja a közmondás. Hogy a konferencián elhangzottak ne merüljenek feledésbe, hogy ki-ki (azok is, akik nem voltak jelen a rendezvényen) megtalálja a számára hasznos gondolatokat, ötleteket, ezért ebben és a következő Hírlevélben kivonatos formában közzétesszük a konferencián elhangzottakat. A közölt szövegek magnófelvételekre támaszkodnak. Az élő beszéd azonban nem mindig alkalmas írásos közlésre, ezért az elhangzottakat itt-ott szerkesztettük. A szerkesztés során azonban minden esetben ragaszkodtunk az üzenethez, melyet a hozzászóló közvetíteni kívánt, mindössze az olvasást megkönnyítő rövidítéseket végeztük el. (A szerk.)

2 A KREATIVITÁST, AZ EMBEREK KEZDEMÉNYE- ZÉSÉT IGYEKSZÜNK JÓ ÜGYEK SZOLGÁLATÁBA ÁLLÍTANI. (Vásárhelyi Miklós, a Soros Alapítvány elnöke) Vásárhelyi Miklós Nagy örömmel nyitom meg ezt a konferenciát, a Soros Alapítvány rendezvényét. Üdvözlöm Önöket, és köszönöm, hogy eleget tettek meghívásunknak. Belia Anna programigazgató említette nekem, hogy szakértők, hozzáértők fognak ma hozzászólni. Ahogy körülnézek a teremben, itt csupa szakértő ül. Olyan polgármesterek, elöljárók, pedagógusok, gyakorlati emberek, akik évek óta részt vesznek ebben a programban. Az egyetlen dilettáns itt én vagyok. Ez arra indít, hogy kellő szerénységgel és mértéktartással, mondanivalómban rövid legyek, nehogy az a tréfás helyzet álljon elő, hogy Önök azok, akik tudják és csinálják, én pedig, aki nem rendelkezem ezzel a tudással, előadom. Nem is kívánok előadni, csupán azt szeretném elmondani, hogy a Soros Alapítványnak miért kedves, miért a szívéhez és a lényegéhez közel álló ez a program, miért szerves része az Alapítvány filozófiájának. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert közismert, mi sem csináltunk titkot belőle, hogy az elmúlt esztendőtől a Soros Alapítvány a korábbiakhoz képest lényegesen kevesebb pénzzel rendelkezik. Ennek eredményeképpen számos, nekünk kedves programot vagy nagyon megnyirbáltunk, vagy teljesen meg kellett szüntetnünk. Van azonban néhány programunk, amelyhez nem nyúltunk hozzá, mert olyan fontosak, hogy nem csak a megtartásukon, hanem a fejlesztésükön is gondolkozunk. A Települési Egészségterv program is ezek sorába tartozik. Miért olyan fontos a Soros Alapítványnak, a Soros gondolatnak a Települési Egészségterv program? Azért, mert teljesen beleillik abba az elképzelésbe, melyet a nyitott társadalomról, és ezen belül a civil társadalomról alkotunk. Az elmúlt tíz évben megteremtettük a demokrácia intézményeit, a szabad választásokat, a parlamentet, a parlamentnek felelős kormányt, az önkormányzatokat, számos más intézményt. Óriási munka volt ez. Lényegében felépítettük, - természetesen, mindannyian együtt a demokrácia alapintézményeit. Nyilvánvaló azonban, hogy ezzel még nincs egy országban demokrácia akkor, ha nem szilárd a bázis, nem szilárd a talaj, ha nincs belevonva ebbe a folyamatba az egész ország. Ettől meglehetősen távol állunk, ezt mindannyian tapasztalatból tudjuk, és nem is könnyű megvalósítani. Nemcsak nálunk nehéz, de a miénknél jóval fejlettebb és sokkal régebbi demokratikus intézményrendszerrel rendelkező országokban is. De nem lehetetlen, s én örülök, hogy ezen a téren mi is tettünk lépéseket. Ez a program egyike azoknak, ahol komoly eredményeket értünk el, és különösen a jövőre nézve komoly eredmények biztatnak bennünket. Tehát, ez az egyik, talán a legfontosabb oka annak, hogy a Soros Alapítvány minden körülmények között, egyik legfontosabb célkitűzésének tartja ennek a programnak a megtartását, és hatékonyságának a növelését. A másik dolog, ami miatt ezt a programot fontosnak tartjuk, azt úgy fogalmazhatnám meg: bizalom az emberekben. Egész működésünk azon alapul, bízunk abban, hogy az emberek a jó kezdeményezéseket, a jó dolgokat felkarolják, azok megvalósításába bevonhatók. Áldozatokra, munkára hajlandók az ilyen célok érdekében. A Települési Egészségterv tipikusan ilyen program, amely azon alapul, hogy az emberek önzetlenül, a közjónak, a saját közösségüknek - tehát, nem csak a saját érdekükben, és nem is az érvényesülés, a politikai siker, a hatalom - érdekében tesznek valamit. A harmadik dolog, hogy igyekszünk mindenütt segíteni azokat, akik segíteni hajlandók másoknak. Angolul help to helper -nek ( segítség a segítőknek ) nevezik az ilyen a programokat. Nem csak a magyar, de az összes Soros Alapítványban működik ez a dolog. A kreativitást, az emberek kezdeményezését igyekszünk jó ügyek szolgálatába állítani. A Soros Alapítvány általános filozófiájának megvalósulását szolgálja ez a program, és ezért örülünk annak, hogy ilyen szép számmal jelentek meg ezen a konferencián. Bízom abban, hogy a műhelymunkában, amely a rövid bevezető után elkezdődik - mert hiszen az a lényeges - Önök aktívan, és úgy vesznek majd részt, hogy az eredmények mindenkinek hasznosak lesznek. Én sem vagyok mentes az emberi gyengeségtől, és ezért szeretnék egy kicsit dicsekedni. A világon harminckilenc Soros Alapítvány van, és mi, a magyarok voltunk az elsők, akik ilyen programot indítottunk. 2

3 Programunknak, az Önök munkájának sikere másokat is bátorítani fog, és erre van számos biztató jel, hogy példánkat kövesse. Persze nem vagyunk irigyek, és ha nem egy Soros Alapítvány fogja ezt megtenni, hanem más, és az fog tőlünk erre vonatkozólag tanácsot, vagy támogatást kérni, természetesen meg fogjuk adni a számukra. Szabóné Szűcs Ildikó Még az ilyen rövid bevezetőnek is szokott egy befejező része lenni. Ez a befejezés rendszerint felszólítás. Arra kérem Önöket, hogy végezzék ki a Soros Alapítványt! Tudniillik, minden jó alapítványnak végül is az a feladata, hogy önmagát számolja fel. Ha Önök jól csinálják azt, amit tesznek, erre van remény. Azt kívánom, hogy teljes buzgalommal és erővel vegyenek részt abban a munkában, melynek eredményeként a Soros Alapítványra nem lesz többet szükség. És akkor mindannyian jól jártunk. Köszönöm a figyelmüket és jó munkát kívánok. NEM IS LÁTOK MÁS ALTERNATÍVÁT... (Tistyán László, Fact Alapítvány) Az egyik dolog, amit fontosnak tartok elmondani, az az, hogy amikor Önök a Települési Egészségterv programjaikon dolgoznak, egy újfajta társadalom felépítését kezdik meg. Nagyon sok pályázatban, amit olvastam, ez a fajta vízió egészen tisztán le is van írva. Egy olyan társadalom építésébe kezdtek, ahol az adott közösségben, az adott településen élő emberek valamennyien azonos jogokkal rendelkeznek, amikor a saját életüket alakító tényezők befolyásolásáról van szó. Nem lehet elégszer elmondani, hogy ma Magyarországon, Európában egy ilyen fajta törekvés menynyire fontos. A másik dolog, amit szeretnék hangsúlyozni, az az, hogy nem is nagyon látok más alternatívát az Önök számára, az ország számára, mint egy ilyen változás irányába elvinni sorsunkat. Nem látok más alternatívát azért sem, mert problémáink számosak, megoldásukhoz hihetetlenül sok pénzre lenne szükség. Valamennyien tudjuk, hogy ez az összeg nem áll rendelkezésre és soha nem is lesz annyi pénz, ami minden problémánkra megoldást kínál. Ha hivatalos nyelvet használnék, azt mondanám, hogy komoly erőforrásokat kellene mozgósítanunk. Ebben a programban Önök új erőforrást tártak fel azzal, hogy megmozgatták és használták a településeiken élő emberek szellemi kapacitását, ötleteit, tenni akarását, aktivitását. UBORKÁBÓL BÓLÉ? MARKOTABÖDÖGEI RECEPTEK NEMCSAK UBORKÁRA Szabóné Szűcs Ildikó vagyok, Markotabödöge polgármestere. Markotabödöge Győr Sopron megye északnyugati részén, a Tóközben található, 546 fős település április elsején kaptunk meghívást Szombathelyre, a Fact Intézettől egy szakmai konzultációra. Ezen a konzultáción én részt vettem, és akkor, amikor hazafelé utaztam, már eldöntöttem, hogy ezt a pályázatot megírjuk, és beadjuk. Akkor még nem voltam polgármester, de az előző polgármester úrral, amikor tárgyaltam, akkor láttam az önkormányzat szűkös anyagi lehetőségét, és én ennél az Egészségterv pályázatnál azt tartottam nagy előnynek, hogy önrészt nem kellett (pénzben) beállítani. Elég volt az, ha a mi munkánkat és az egyéb lehetőségeinket felmutattuk ebben a pályázatban. Öszszeültünk az intézmények vezetőivel, a plébános urat is belevontuk, a háziorvost, a védőnőt, a falugondnokot. Bizony volt olyan két hét, amikor úgy éreztük, hogy nem tudunk előbbre lépni. Nagy munka volt ez számunkra, mert az elmúlt nyolc évben összesen két pályázatot adtunk be. Amióta én polgármester vagyok, azóta tizenötöt. Meglepő, és korábban is sejtett tapasztalatokra egyaránt szert tettünk a pályázat készítése során. Kiderült, hogy a faluban alig-alig olvasnak a gyerekek és a fiatalok könyvet, a középkorúak számára pedig a harmonikus családi életnél a személyes karrier és az anyagi jólét is fontosabb. Azzal ugyan tisztában voltunk, hogy a falu lakossága elöregszik, de az riasztó, hogy az elmúlt időben mennyire megnövekedett a térségünkben a daganatos, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedésekben elhunytak aránya. Megdöbbentő azt is tudni, hogy a környezetünkben található 1015 hektár földterületből ezret gyomirtóznak. Pályázatunkhoz, önerőként, ahogy mondtam, csak a 3

4 saját munkánkat tudtuk biztosítani. Az első pályázatot júliusában adtuk be, ekkor 510 ezer forinttal támogatott bennünket a Soros Alapítvány, ebből virágosíthattuk a köztereinket, játszóparkot, pihenőpadokat állíthattunk fel. Ami nagyon-nagyon sikeres rendezvényünk volt, és hagyományt szeretnénk belőle teremteni, idén szeptember 16-án újra megrendezzük - az úgynevezett uborka partinkat. Azt hiszem, talán az országban egyedülálló, és ezt szeretnénk még esetleg az országhatáron túl is sikeressé tenni. A délelőttöt szakmai nappal kezdtük, az uborka terméktanács tájékoztatójával, valamint a vetőmag- és a növényvédő szert forgalmazók tartottak előadásokat. A dunakiliti és a koroncói konzervüzem kóstolóval egybekötött bemutatót tartott, és mi, a falu háziasszonyai, táncos lányai pedig uborkából készült ételeket készítettünk és svédasztalos módszerrel feltálaltuk. Az uborkából, ami még számomra ismeretlen volt, bólét is készítettünk, és az urak is nagyon elégedettek voltak ezzel az itallal. Nagy sikert aratott ez a rendezvényünk. A kisgyerekek vidám műsort adtak elő. Óvodásaink, iskolásaink uborkáról és különböző zöldségekről mondókákat mondtak. A délután pedig a szórakozásé volt. Az már egy falunap jellegű rendezvény volt. Volt lovasbemutató, délután persze uborkával - különböző versenyek voltak, és a Győri Nemzeti Színház művészei tartottak előadást. Bál volt, nagyon jó hangulatban telt ez a nap. Akkor megfogadtuk, hogy ebből hagyományt teremtünk, és évről-évre megismételjük. Már csak azért is, mert örömmel mondhatom, hogy ez a rendezvény az önkormányzatnak egy fillérjébe sem került. Markotabödögén ugyan nincsenek vállalkozók, de az onnét elszármazott vállalkozók adták össze a hozzávalót (a Soros Alapítvány 50 ezer forinttal támogatta ezt a rendezvényt). Először nagyon nehéz volt a falu lakosságát bevonni a társadalmi munkába, néhányan a szememre is vetették, hogy a társadalmi munka az előző rendszerben volt divat, és nem akartak jönni. Beneveztünk a Három szombat mozgalomba is, és a második szombaton már az 546 főből 130-an tevékenykedtünk. Virágokat ültettünk, szóval, nagy sikere volt. Idén már kérték, hogy abba is újra nevezzünk. Már jelezték, hogy jönnek, a fákat is együtt ültethetjük. Ezt találtam én nehéznek, bevonni az embereket, nagyon-nagyon nehéz, sokat kellett győzködni, de most már látom, hogy sikerült. Ugyanis, felmérték azt, hogy ezzel tudjuk a falu lakosságát megtartani, mert most már nem csak magunknak, hanem az ifjúságnak is szebb és tisztább települést szeretnénk kialakítani. A HÍRLEVÉL FÓRUM! A TAPASZTALATOK, AZ ÖTLETEK KICSERÉLÉSÉ- NEK SZÍNTERE! EZ A FÓRUM AZONBAN AZ ÖN KÖZREMŰKÖDÉSE NÉLKÜL NEM MŰKÖDIK! ÍRJON, S MI KÖZZÉTESSZÜK! NEM EGÉSZEN SZÉP NÉV, HOGY GYUGY, DE AZ OTT ÉLŐK SZERETNEK ÁLMODOZNI Jelenka György Barátsággal köszöntök mindenkit! Jelenka György vagyok, Gyugy község polgármestere. Nem vagyunk háromszázan most már, tehát egy egészen kicsi községről van szó. Hat évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba mentem a termelőszövetkezetből, úgy éreztem, hogy vége van a világnak, már semmire sem való vagyok. Jelentkeztem polgármesternek, megválasztottak, és akkor jött a nagy csodálkozás. Amikor megnéztem a költségvetést, szó szerint összeroskadtam. Úristen! Hát, kellett ez nekem? Az égvilágon semmit nem tudok csinálni! Ez így is történt egy egész éven át, tájékozódtam, figyelgettem, és mivel rájöttünk arra, hogy pénzünk szinte nincs, egyetlen egy lehetőségünk van, a falu szépítése. Elkezdtünk virágosítani, mozgattuk az embereket, a lakosokat. A Soros Alapítvánnyal úgy kerültem kapcsolatba, hogy először kaptam egy Hírlevelet. Egészségterv, forgattam, nézegettem, ezzel nem sok mindent tudok kezdeni, valahogy ezt ilyen orvos előadásnak gondoltam. Jött a második értesítés, és ott láttam, hogy községek pénzt nyertek a Soros Alapítványtól. Akkor hökkentem meg, hogy ebből mégiscsak lehet valamit profitálni. Elmentem Pécsre, ott volt egy tréning. Ott az előadó mondja, hogy inkább a civil szervezeteket szeretnék a jövőben segíteni, de nincs kizárva, hogy az önkormányzatokat is segítik, de inkább a civil szervezeteket támogatnák. Hazafelé menet pörög a komputer. Civil szervezet egy ilyen pici községben? Legközelebbi testületi ülésen mondom a társaimnak, hogy alakítsunk egy civil egyesületet, tíz személy kell hozzá, vagyunk hatan, pár lelkes fiatalt még magunk 4

5 köré veszünk, és egyesület lesz. Szóltunk is pár fiatalnak, próbáljanak egyesületet szervezni. Legközelebbi testületi ülésre jönnek, kiborítanak egy nagy csomó százast az asztalra, ezek a tagdíjak. Ők eldöntötték, hogy az egyesületben tagdíjat kell fizetni, csak jelképes összeg legyen, hogy minél többen jelentkezzenek. Nem vagyunk háromszázan, kettőszáz-kilencven valahányan vagyunk, és száztizenhét tagja van az egyesületnek. Megválasztották vezetőségüket, munkához fogtak. Legelőször is, hozzáfogtunk pályázatot írni. Ezt megelőzte az, hogy a falu közepén, - nagyon szép, hatalmas dombságon lakunk - egy hatalmas agyagbánya tátongott, abból építették egykor fel a községet. Ezzel kellene valamit csinálni. Körjegyzőségünk van, kijött a műszakvezető hölgy, és mondom, hogy mit szeretnék itt, sportpályát, gyerekjátszóteret. Erre ő mondja, hogy a Gyuri bácsi ilyen álmodozó típusú! Nem akarom megsérteni, de több millió forint ennek a földnek a megmozgatása és a rendbe tétele! Arról nem beszélve, hogy nem csak bánya volt, hanem illegális szemétlerakó, ahogy ez Magyarországon lenni szokott. Erre a Környezetvédelmi Minisztérium pályázatot írt ki. Megpályáztuk, és nyertünk 3 millió 800 ezer forintot. Áfástól ez 4 millió 900 ezer volt. Hadd ne mondjam, hogy földfordulást csináltunk, csodálatosan szép futballpálya alakult ki, úgy néz ki, mint egy aréna, patkó alakban 4-5 méter széles lelátó, két méter magas földből. Mint egy stadion. Ezt megcsináltuk, és mindjárt tervezgettük, spóroltunk, rakosgattuk a pénzünket. Közben pályáztunk mi útra is, mert a körjegyzőséghez, Lengyeltótihoz nem egész kettő kilométerre van a mi kis községünk, de körbe kellett menni. Tizennégy kilométert kellett utazni ahhoz, hogy a körjegyzőséget elérjük. Több pályázatot megnyerve hozzáfogtunk az összekötő úthoz. Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett, mert az út építésével füstbe ment a focipálya, a gyerekjátszótér, és minden egyéb más tervünk. Akkor, mint egy mentőangyal, jött a Soros Alapítvány, nyertünk 1 millió 30 ezer forintot. Óriási örömet jelentett a községnek. Hozzá is fogtunk, most úgy néz ki, hogy június negyedikén lesz az átadása. Ezen felül még, mert pályázatokról kell itt beszélnem, több pályázatot nyertünk. A millenniumi pályázatok alkalmával is beadtuk árpádkori templomunk régészeti kutatásán alapuló feltárását. Nyertünk egymillió forintot! 5 Még egy dolog, a Soros Alapítványhoz megírtuk a pályázatot, egy fiatalasszony lett az elnöke ennek az egyesületnek, nem dicsekedtem még vele, az lett a neve: Legyen szebb a mi falunk! Egyesület. Egy nagyon szép pályázatot csináltunk, nem sajnáltuk rá a pénzt, húsz-harminc színes fotó díszítette az anyagot. A faluban minden, ami szép volt, ami virágos volt, amivel dicsekedni lehet, azt szépen beleraktuk. De kiegészítettük újságcikkekkel is, ami több év alatt megjelent rólunk. A helyi sajtóban, a Somogyi Hírlapban megjelent cikkekkel szépen kidekoráltuk. Addig örültünk is neki, lapozgattuk, olvasgattuk, javítgattuk, tetszett, elküldtük. Dolgozik a területünkön egy területfejlesztési menedzser, aki a pályázatokat csinálgatja, és mondta korábban, hogy nem tud segíteni, mert anynyira le van foglalva. Eljön hozzánk, és mutatom a Soros Alapítványhoz beadott pályázatot. Olvassa, mosolyog, Gyuri bácsi, ezt el is küldtétek? kérdezte. Mondom, hogy el, miért? Gyuri bácsi, ez annyira jó, hogy nem lehet abbahagyni, amikor az ember hozzáfog olvasni. Annyira szép, de manapság nem ilyen pályázatokat szoktak beadni. Ez olyan érzelmekre ható, olyan fiatalasszonyos. Mondom, hát azok csinálták, tényleg az. Utána úgy meg is szeppentünk, hogy a végén ki fognak bennünket nevetni. Jön a levél a Soros Alapítványtól, szalad a fiatalaszszony felém, Gyuri bácsi nyertünk! Mondom, mit nyertünk gyermekem? Az egészet megnyertük, 1 millió harmincat kértünk, annyit kaptunk. Na, hozzáteszem, mi csak anyagra kértünk, mindent magunk csinálunk, és ez így is van. Az anyagra is sok pénz kellett. Megnyertük. Olvassuk tovább, nagyon szép a pályázat, példaértékű szó szerint - modell értékű. Rögtön szaladok a menedzserhez, és mutatom neki. Mi történt? Most csinálja a pályázatokat, például a Borút pályázatot, gyűjti az újságcikkeket, tele van színes fényképpel a táskája, átvette tőlünk a módszert, és minden pályázaton nyer. Ezt most már szisztematikusan csinálja. Mondja: Gyuri bácsi, ha valamit neked köszönhetek, akkor ez az. Nem azt köszönöm meg, hogy nyert a pályázatunk, és 1 millió forintot kaptunk a Soroséktól, hanem azt, hogy ha én nem megyek el Pécsre, ha én nem kerülök kapcsolatba a Soros Alapítvánnyal, nem biztos, hogy a községben Legyen szebb a mi falunk Egyesület alakul. És úgy érzem, hogy ezzel nyertünk nagyon sokat. HOGYAN TOVÁBB? (Kishegyi Júlia, a Települési Egészségterv kuratórium elnöke) Ez a sikeres eddigi együttműködés, azon kívül, hogy mindannyiunkat nyugodtan büszkeséggel tölthet el, számtalan új kérdést vetett fel. Ezekről a kérdésekről kellene most Önökkel csoportokban, az elkövetkező másfél nap során beszélni. A kérdés azért fontos, mert tovább kellene tudnunk lépni, nekünk is, a pályázatkiíró csapatnak, és Önöknek is. Ha Vásárhelyi Miklós bevezetőjére utalnék, úgy is feltehetném a kérdést: hogyan öljük meg a Soros Alapítványt legkésőbb 2010-ig? Az egyes számú témakör, amiről jó lenne beszélni, hogy is készült el egy-egy települési egészségterv? A

6 hogyanban egy kicsit talán a nehézségekre is figyelve, hol is tartunk valójában, és mi az a tapasztalat, amit át tudunk adni egymásnak? Kishegyi Júlia Azt is látnunk kell, hogy mi az, amit nem tudtunk elvégezni. Vajon a helyi társadalmakban, a helyi közösségekben sikerült-e elérni mindenkit? Van-e olyan rétege, csoportja a helyi társadalomnak, amelyik kimaradt? Eléggé szolidárisan gondoltuk-e végig azt, amit az egészségtervben leírtunk, gondoltunk-e arra, hogy az egész településnek csak akkor lehet jobb, ha mindenkinek jobb egy kicsit? Nem kerülgetem a forró kását! Nagyon sok olyan pályázatot olvastam, ahol leírták a pályázók, hogy van nekik egy roma kisebbségük, ahol borzasztóak a körülmények, de szinte egyetlen olyan pályázatot sem olvastam, ahol a falu többsége úgy érezte volna, hogy az ő szörnyű körülményeiken való változtatás az a faluközösség számára is jobb helyzetet teremtene. Tehát, valamit kell tenni, ha nem szolidaritásból, akkor önző érdekből, de ez így nem maradhat. Ez az egyik olyan kérdéscsoport, amiben nagyon-nagyon kíváncsiak vagyunk az Önök véleményére, és számítunk az Önök segítségére. A harmadik kérdéscsoport pedig tulajdonképpen a hogyan öljük meg a Soros Alapítványt könnyen, gyorsan kérdésre koncentrál. Azt szeretnénk, ahogy mi is kialakítottunk már egymás között egy jól működő csapatot, a továbbiakban Önök is egy ilyen csapat részévé válnának. Magyarán, hogy nem csak elképzelés lenne az, hogy mi egyre inkább visszavonulunk, és Önök egyre inkább egymást keresik, és egymással dolgoznak, hanem ez meg is valósulna. Nagyon szeretnénk, ha az Önök elképzelései alapján hálózat épülhetne ki, ami egyre inkább az öntevékenységre, egyre inkább egymás segítésére, s egyre kevésbé a Soros Alapítvány szakértelmére, pénzére épülne. Ha Önök ezt egyedül már tudják, akkor ránk nincs a továbbiakban szükség. RENDHAGYÓ MUNKÁVAL pontosabban szólva, rendhagyó módszerek alkalmazásával kezdődött a konferencia munkája. A megnyitó előadások után ugyanis szólásra emelkedett Vercseg Ilona aki közösségfejlesztő szakember. Vercseg Ilona átveszi a vezetést végzett munka más lesz, mint ahogy az a konferenciákon általában szokás. A délutánt a résztvevők nyolc munkacsoportban folytatták, melynek eredményeit a következő nap reggelén egy plenáris ülésen ismertették. Kishegyi Júlia és Belia Anna tűkön ülnek - a közösségfejlesztőkre várakozva Az első meglepetés után világossá vált a résztvevők számára, hogy a délután folyamán kiscsoportokban 6

7 Mivel a közösségfejlesztők úgy vélték, hogy a már ismert Soros-munkatársak, kurátorok, szakértők jelenléte gátolná a hatékony munkát, így magunk a folyosón ücsörögve feszülten vártuk az eredményeket mire jutnak a munkacsoportok. Miután a munka befejeződött, és a résztvevők szabadidős programjaikon regenerálódtak, az Alapítvány munkatársai, a kurátorok, a közösségfejlesztők és a szakértők egy majd éjfélig tartó megbeszélésen tekintették át az első benyomásokat. A közösségfejlesztők tapasztalataikat írásban is összefoglalták. Íme, így látták ők AHOGY A KÖZÖSSÉGFEJLESZTŐ SZAKEMBEREK LÁTTÁK A KONFERENCIÁT I. A csoportmunka jellemzése Eleinte feszengő, de később oldódó, s végül is közlékeny emberekkel találkoztunk a konferencián, akik hamar felfedezték, hogy sok tanulság van a mások történeteiben is. Felismerték, milyen sokrétű lehetőséget ad az, hogy részt vehetnek ezen a tapasztalatcserén, és egyre fontosabbnak tartották, hogy alaposan, részletekbe menően is meghallgassák egymás beszámolóit. A résztvevők közlésvágyát a konferencia kielégítette ehhez nagyban hozzájárultak a plenáris ülések biztosította megszólalási lehetőségek is, - s a résztvevők jelentős mértékben gazdagodtak új információkkal és kapcsolatokkal. A saját példákból egyértelműen érezhető volt, hogy megmozdultak a közösségek, s újra/végre történt valami a településen. Maradandó értékek és jó együttműködések születtek, a kisebb-nagyobb közösségek is elindultak a változás útján ( segítő közösség alakult ki, az egymással rivalizálók összefogtak, lelkesíti az embereket, ami történik, folyamatot indított el a pályázat, együttgondolkodás kezdődött stb.). Már a program előtt is ismertek voltak számukra településük jellemzőbb problémái, mégis, az egészségkép elkészítésénél tapasztalt eredmények még a készítőket is megdöbbentették ilyen egységben és ebben az összefüggésben még sohasem látták saját településüket. A tervezők viszonylag könnyen vállalták fel a program megvalósítását, még akkor is, ha nehézségekkel találták szembe magukat. A gyors és látványos sikert adó első akciókon azonban csak kevesen léptek túl és a településen igazán feszültséget okozó kérdésekkel nem foglalkoztak. Ehhez már nagyobb módszerbeli tudásra, a helyi cselekvésből kimaradtak iránti nagyobb felelősségérzetre és szolidaritásra, több elkötelezettségre lett volna szükség. Megjegyezzük, hogy ezek kialakulása felé a konferencia egy nagy lépést tett előre. A valamilyen szempontból kirekesztődők problémáit őszintén meg lehetett beszélni a csoportokban és bár a szokásos sztereotípiák is elhangzottak, pozitívumként könyvelhető el, hogy nem hárítottak minden áron, sőt, néhányan kifejtették, hogy fontos lenne tájékozódni, tanulni is ahhoz, hogy e nehéz kérdéseket helyben kezelni tudják. II. A csoportmunkában megismert előzmények A résztvevők az Egészségtervet a településekhez arányos, adekvát ötletként kezelték - nem állította a pályázókat sem túlságosan nehéz, sem túlságosan könynyű feladat elé -, ezért is mondhatjuk azt, hogy a Települési Egészségterv jó közösségfejlesztői programnak (is) bizonyult. Kevesen voltak azok, akik már az első pillanatban is felismerték a programban rejlő lehetőségeket, sokan a lelkesítő tréning után kezdték el latolgatni a feladatot és csak lassan jutottak el a cselekvésig. A helyi kezdeményezést, származott bár önkormányzattól, vagy civil szervezettől, szinte kivétel nélkül a civilek valósították meg. Gyakrabban közösségi ötlet alapján, közös munkával készült a program, de kialakulhatott egyetlen ember kezdeményezése alapján is, igaz, ők később másokat is igyekeztek bevonni a pályázat elkészítésébe. (Ennek egyik szép példája: összehívták az érdeklődő lakosokat és arra kérték őket, írják le, mitől lennének boldogabb polgárai a településnek? A program e vélemények alapján született.) Határozott különbséget lehetett érzékelni időnként a civil és az önkormányzati pályázók beszámolói között. Az utóbbiak nem mindegyike tudott kilépni szerepe formalitásaiból és hajlamosabbak voltak felülről szemlélni a történteket. Érdekes volt néhány bevont szakember (pl. orvos) szerepe a programban: a feltáró szakaszban segítették a munkát, de a gyakorlati megvalósítás folyamatában már nemigen vettek részt. Ennek oka persze sokrétű, s nem feltétlenül jelent elzárkózást, hiszen a közösségi elgondolástól a közösségi cselekvésig vezető út - az esetek többségében - a hogyan? kérdését veti fel. Fontosnak tartjuk kiemelni az előzmények között a tréningek és a Hírlevél szerepét, illetve az állandóan rendelkezésre álló telefonos kapcsolatot. A tréningek nélkül nem egy esetben nem is született volna helyi program, tehát fontos aktivizáló és megerősítő szerepük volt. A Hírlevelet mindenki olvasta-forgatta, de még nem tekintik sajátjuknak. Később, amikor a kapcsolattartás további lehetőségeit vettük számba, szinte minden csoportban előkerült egy hírlevél gondolata, amely olyasmi, mint a Fact Alapítványé, de saját maguk készítik. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy a Hírlevél is betöltötte a maga kezdeményező szerepét. 7

8 Különösen hasznosnak tekintették a Módszertani útmutatót. A közösségfejlesztők éjszakai megbeszélése I. III. A program megvalósítása és értékelése a csoporttagok által Egyértelművé vált, hogy a Települési Egészségterv egy olyan elgondolás, amely képes aktivizálni, cselekvésre késztetni a közösségeket. Igen, határozott sikerként könyvelték el a résztvevők a pályázati együttműködést. Olyan erős szellemi indíttatást kaptak, hogy mellette még az anyagi részesedés jelentősége is eltörpült: sok helyütt a pályázat azon részeit is megvalósítják, amelyekre ebben a fordulóban nem kaptak pénzt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ez a program színt hozott a településük életébe, sok embert megmozgatott, kimozdított a tv elől és a már megszokott otthoni programokból. Egyetértettek abban is, hogy a passzív megfigyelők száma is jelentősen megnőtt. Határozott igény fogalmazódott meg a saját program és a vele elért eredmények terjesztésére is, nem csak a közvetlen szomszédságban, hanem annak határain, sőt, határokon túl is. Az Internet egyelőre még kihasználatlan - kommunikációs lehetőségei is felvetődtek. A program hatására új civil szervezetek is alakultak. Néhányan igényelnék, hogy a Soros Alapítvány segítse őket, mutasson ezeknek utat. Inspiráló a program résztvevői számára, hogy másutt is dolgoznak hasonló ügyekben, nem szabad abbahagyniuk tehát nekik sem! Úgy érzik, a program során szorosabb kapcsolat alakult ki a három szektor között és ezeket a kapcsolatokat a hétköznapok során is tudják kamatoztatni. Helyi példa született az önkormányzat és a civil szféra közötti együttműködésre, erősödött a helyi integráció, a helyi vállalkozók és egyéb gazdasági szereplők partnerszerepei is körvonalazódtak a korábbi, pusztán adományozói szerepkör mellett. A programnak voltak objektiválódott eredményei is (játszótér, kondi-terem, fásítás stb.), amelyek a helyi öntudat megerősítésének fontos eszközeivé váltak. A közösen feltárt adatokra mindenkinek szüksége van, ezek és az elért eredmények további helyi projektekhez és új források bevonásához vezethetnek. A program célcsoportjai az első körben azok voltak, akiket minden nagyobb erőfeszítés és szaktudás nélkül lehetett aktivizálni: kisgyerekek és szüleik, idősek. Szinte teljesen kimaradtak a programból az aktív felnőttek, a kisebbség tagjai, a munkanélküliek. Arra a kérdésünkre, hogy kiket lehetne még a program segítségével bevonni a közösségi munkába, minden csoportban megnevezték a marginális csoportokat is, de a tervezett települési programokban sajnos már nem szerepeltek. Ez nem jelent azonban elzárkózást megint csak ismeretbeli/tudásbeli hiányosságokat tételezünk. A program elméleti (feltáró) szakaszában mindenki nagyobb biztonságban érezte magát és az eredmények is egyértelműek voltak. A program gyakorlati megvalósítása már nem volt ennyire egyszerű feladat, úgy érzik, ehhez kevesebb segítséget kaptak. Itt emelték ki, hogy milyen nagy szükség van a visszajelzésekre, - mint amilyen a mostani konferencia is volt - amikor egymástól és szakemberektől is kaphattak véleményeket. Úgy láttuk, hogy a verbalitás szintjén jónak, alkalmazhatónak, sőt szükségesnek tartják a nyitott gondolkodást, ám a javaslatok, a vállalások megfogalmazásakor kiderült számunkra, hogy még az út kezdetén vannak, s még nem képesek részleteiben is annak megfelelően gondolkodni a környezetükről, s benne saját szerepükről. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a résztvevők többsége az első jelentős lépéseket teszi a helyi demokrácia kiépítésében. Ami a csoportmunka eredményét illeti, fontosnak tartjuk, hogy igény fogalmazódott meg: ❶ További, átfogó, helyi stratégiai tervek készítésére; ❶ A közösségiség fokozására, további civil szerveződések alakulására; ❶ A roma kisebbséggel való együttműködésre; ❶ Kivétel nélkül minden csoportban megjelent a belső fejlesztés igénye, mert rájöttek, olyan ütemben halad a karaván, amilyenben a leglassúbb teve ; ❶ A csoporttagok a helyi értékek nagyobb társadalmi elismerése mellett törtek lándzsát nekik is nagyon hiányzik az elismerés, vágynak néhány jó szóra. Ennek eredményeként születtek azok az elképzelések, mint az emlékplakett, az Egészségterv-kalendárium, a Települési (regionális) Egészség-évkönyv stb. A legnehezebb feladatnak a lakosság aktivizálását, új önkéntesek bevonását tartják. Minden településen van néhány kulcsember, akiknek elvesztése a program végét is eredményezhetné. Ez amellett, hogy nagy felelősséget és terhet is jelent, nem is megoldás, hiszen a cél a közösségért aktívan munkálkodó helyi lakosság. IV. A folytatás Konkrét javaslatok az együttműködésre: ❶ További találkozások szervezése (pl. térségi szintű találkozók támogatása); ❶ A folyamatos kapcsolattartás lehetőségének megteremtése (legcélravezetőbb: hálózati kapcsolat, hírlevél, látogatások, cserék stb.); 8

9 ❶ Térségi közös pályázati lehetőségek megfontolása; ❶ Térségi szerveződés (alulról építkező országos szervezet) támogatása; ❶ További tréningek szervezése (közösségi aktivizáló módszerek átadása, tervezés stb.); ❶ További felmérések készítése, s azok nyilvánosságra hozatalának segítése; ❶ Az önként ajánlkozó kistérségi szervezők segítése, munkájuk figyelemmel kísérése, a vállalt feladatukat segítő képzés(ek) indítása; ❶ Az Interneten való megjelenés fontossága: mindenki minden tapasztalattal legyen jelen ott ; ❶ A lehetséges kistérségi szerveződések számára beavató képzési programok szervezése (az együttműködés szükségességére és hogyanjára ráébresztő feladatokkal). Ez esetleg összevonható a tervezett kistérségi konferenciákkal; ❶ A települések közötti együttműködés kialakításánál kezdetben közös kulturális programok szervezése, mert a közös munka és siker meghozza a nehézségekben való gyakorlatiasabb együttműködést is, s a személyes ismeretség talán legyőzheti a ma még nagyon erős rivalizációt a települések között, amelyet a résztvevők a mostani elzárkózás fő okaként jelöltek meg; ❶ Ahol még nincs önkormányzati társulás, ott azok létrehozása is indokolt lenne; ❶ Jó lenne néhány Egészségterv-programot továbbfejleszteni mintaprojektté. Ezek később mások által is látogatható terepei lehetnének az eltérő nagyságrendű, feltételrendszerű és mélységű helyi cselekvésnek; ❶ Továbblépésként egy újabb és helyenként alaposabb felmérés szükségessége is megfogalmazódott, mely azon túl, hogy mérhetővé teszi a változásokat, további irányokat jelölhetne meg a települések számára, s ezek lehetővé tennék egy átfogóbb település-, közösségfejlesztési koncepció elkészítését. A csoportok munkáját segítő közösségfejlesztő szakemberek a következők voltak: Huszerl József Kovács Edit Mészáros Zsuzsa Németh Gáborné, Margit Péterfi Ferenc Pósfay Péter Varga Matild Vercseg Ilona Munkájukat, segítségüket mindannyian köszönjük! A konferencia résztvevői nyitottak az újra, szívesen tanulnának, vennének részt képzéseken, vagy kapnának/adnának rendszeresen információt a munkájukhoz. Ezt személyes találkozásokon keresztül is fontosnak tartják, de el tudják képzelni az írott és az elektronikus kapcsolattartást is, s ebben többen is kezdeményezőnek bizonyultak. Itt merült fel az ún. Teleház -ötlet. A résztvevők javasolták egymásnak, hogy a már működő teleházak terjesszék ki a szomszédos községekre is szolgáltatásaikat, valamint, hogy a program során kiképződött helyi szakemberek adják át tudásukat az érdeklődő települések lakosainak. A közösségfejlesztők éjszakai megbeszélése II. A résztvevők visszaigazolták a Soros- és a Fact Alapítvány munkáját, és segítségüket a továbbiakban is élvezni szeretnék. Nagyon fontos eredményének tartjuk a programnak azt, hogy már nem elsősorban pénzbeli támogatásban gondolkodtak az emberek, hanem szakmai jellegűben: képzésekben, szakemberekkel való találkozásokban, konzultációkban és saját kezdeményezésű kapcsolatszervező munkájuk támogatásában. Az ezzel kapcsolatosan elhangzott konkrét javaslatok: ❶ A Soros Alapítvány támogassa a kistérségi összefogást és kapcsolattartást; ❶ Fogja össze a programban résztvevőket, illetve támogassa az ilyen irányú öntevékenységet (Internet, hírlevél stb.); ❶ Támogassa a programban résztvevők képzéseit; ❶ Segítse a civil társadalomban való eligazodást, a demokratikus működési keretek elsajátítását, az együttműködés kialakulását a térségen, országon belül, illetve nemzetközi szinten. Budapest, április 25. Az összefoglalót a közösségfejlesztők beszámolói alapján készítette: Kovács Edit Az Újlétai Vöröskereszt, az Idősek Klubja és az Önkormányzat Képviselőinek szeretetteljes jókívánságai számunkra valóra váltak: szép, napsugaras, boldog Húsvétunk volt! Köszönjük a települések jókívánságait! A Soros Alapítvány és a Fact Alapítvány munkatársai 9

10 1. SZ. MUNKACSOPORT: RÉDEI ZSOLT (NYÍRÁD) Az első témakör, amiről tárgyaltunk, hogy milyen indítékok voltak, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy ezt a programot egyáltalán települési szinten megindítsuk. ( ) Megítélésem szerint a pályázati felhívás nem volt konkrét arra vonatkozóan, hogy mi legyen az a cél, amit meg lehet pályázni. Nagyon sajátosnak, és követendőnek tartom azt a példát, amit a Soros Alapítvány ezzel kapcsolatosan tett, hogy bennünket, saját magunkat bízott meg azzal, hogy felderítsük, tulajdonképpen az adott településen, közösségben mi az, amire nekünk pályáznunk kell. Nagyon jónak tartottam a Fact Alapítvány módszertani segítségét, a tréningeket, amit több helyszínen tartottak. Amikor először meghallottam, hogy miről is van szó, úgy álltam fel, hogy minden rendben, de nem tudom még mindig, hogy mire pályázzunk. El kellett telnie néhány hétnek, mire a település szociális térképét elkészítettük, hogy rájöjjünk arra, mi is az, ami nekünk az adott településen problémát jelent. Minden településnek saját indítéka volt: van, ahol a parlagfű probléma okozott gondot, és ennek megelőzésére szerveztek programot, van, ahol szociális étkeztetésre, van, ahol játszótér, park építésére, van, ahol klubok felszerelésére. Azt lehet mondani, ahány település, annyi indíték volt. Egy dolgot szeretnék kiemelni, ami megítélésem szerint mindenkinél indíték kellett hogy legyen, ez a segítségnyújtási szándék. Szóval kellett egy pályázati kiírás, kellettek motivációk, de mindenképp kellett az itt jelenlévőkben meglévő segítségnyújtási szándék, ami nélkül nem indulhatott volna el ez a program, mert nem lettek volna azok a személyek, akik helyben, az ő kis közösségükben a programot megindítsák. A MUNKACSOPORTOK BESZÁMOLÓI 10 A következő témakör, amit tárgyaltunk, az a sikerek témaköre volt. Fontos siker volt, ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a kisközösségekben lévő zenészeket sikerült egy zenekarba összehoznunk, és sikerült ezt a zenekart megszólaltatni. És nagyon szép szonátát játszik minden községben ez a zenekar, nagyon szép eredményeket mutatnak fel ezek a kis helyi közösségek a maguk programjában. Tréfásan még azt is megjegyeztük, hogy ez a zenekar összetételében nagyon hasonlít a Brémai muzsikusokhoz, szóval elég vegyes összetételű. Ez a problémákhoz kapcsolódik, hogy időnként nem könnyű ezt a sokféle érdeket, személyt egy asztalhoz leültetni, és velük egy egységes álláspontot kialakíttatni. Komoly sikernek könyveltük el egységesen azt, hogy amikor létrejöttek ezek a helyi kis zenekarok, akik nem is voltak zenészek, és itt a zenekarban jöttek rá, hogy ők tulajdonképpen tudnak zenélni is. Szóval, hogy ők képesek megvalósítani ilyen programokat, képesek részt venni benne és továbbra is hatékonyan közreműködnek. Fontos siker, hogy ennek a programnak köszönhetően is átértékelődtek a helyi kapcsolatok. Közvetlenebb viszonyt, baráti együttműködést lehet kialakítani a civil szervezetek, magánszemélyek, a települések életében meghatározó szerepet játszó értelmiségiek között. Ezeket a személyeket le lehet ültetni, és barátok módjára tudnak egymással beszélni. Teljesen átértékelődtek adott esetben az emberi kapcsolatok is. Fontos eredmény az is, hogy azzal, hogy nyertes pályázaton vettünk részt mi mindannyian, elindult egy folyamat egy olyan folyamat, ami ösztönzött minket arra, hogy további sikereket próbáljunk felmutatni. Ezzel kapcsolatban olyan kis hasonlatot hoztunk, hogy volt szerencsém egyszer részt venni egy hintós kiránduláson, ahol a hintó elé két ló volt befogva. A hajtó mindig csak az egyik lovat ütötte, pedig pont annak volt mindig feszes a hámja. Kérdeztem, miért nem ütöd azt, amelyiken látszik, hogy csak baktat ott a másik mellett. Azt mondta, hogy azt úgyis hiába ütné, mert annak nem lenne értelme. Úgy érzem, hogy akik itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert mi még húzunk. És kell, hogy húzzunk, és ha adott esetben még felkérnek bennünket, még további sikereket tudunk felmutatni. Valahogy az ilyen összejöveteleknek ösztönző szerepe van, hogy egymást tudjuk motiválni, és hogy további pályázatokon, további lehetőségeket megragadva próbáljunk sikereket elérni a közösség érdekében. A harmadik témakör, amivel foglalkoztunk, a problémák voltak. Az első nekifutásra az egész egészségterv egy nagy problémának tűnt. Néhány dolgot hadd említsek meg: személyes ellentétek akadályozták a munkát, néhányan nehezen voltak aktivizálhatók. Itt külön szeretném kiemelni, hogy időnként nem könnyű meg-

11 nyerni embereket. És ennek talán az is oka lehetett, hogy azok, akiket saját magunk alkalmasnak tartunk arra, hogy ilyen programban részt vegyenek, segítsenek, ezek általában a közösség legelfoglaltabb emberei. Én azt szoktam mondani, hogy akinek nagyon sok 2. SZ. MUNKACSOPORT: KEREKES GÉZÁNÉ (APÁTFALVA) ÉS SOHÁNÉ CSÓKA ZITA (KOLONTÁR) Mi elsősorban a változásokról beszéltünk, arról, hogy milyen változásokat hozott létre településünkön a pályázat elindítása. Úgy tűnt a beszélgetések alapján, hogy az emberek érdeklődőbbek, nyitottabbak lettek, akár a program iránt, akár a település egyéb jellegű problémái, illetve programjai iránt is. Erősödtek az összefogások az emberek között, próbáltuk egymást beszervezni egy-egy program megvalósításába. Tehát 11 az ideje, annak oka van. Minden programnak kell lennie egy vezetőjének. Adott esetben nehéz egy ilyen megfelelő kvalitásokkal rendelkező vezetőnek a megtalálása és a programhoz való megnyerése. mindenképpen erősödött az összefogás szelleme. Elhangzottak olyanok is és ezt nagyon jónak találtuk - hogy az önkormányzat vezetői, tehát a polgármester, vagy a képviselőtestület összegyűjtötte az egészségtervben foglaltakat, és a későbbiekben alapstratégiájának fogadta el. Egy-egy program során hiszen különböző programokra pályáztunk létrejöttek testvérkapcsolatok is, ez is ennek köszönhető. A helyzetelemzésből adódóan nagyon sok ötlet jött össze, ami más pályázatok elkészítéséhez a későbbiekben felhasználhatóvá vált. A közösen végzett munka egy szemléletváltást idézett elő az emberekben, hiszen (nemcsak a kisközségekben, hanem a nagyobb községekben, a városokban is) az emberek széthúzóbbakká válnak, és nagyon nehéz őket aktivizálásra fogni, de egy ilyen pályázaton elnyert pénzből, vagy bármi más program során, a közösen végzett munka szemléletváltást eredményez. A második szempont az érintettek aktivizálása volt: kiket tudtunk bevonni, kiket nem tudtunk a programba bevonni, és miért nem tudtunk bevonni? A többségünk arra az álláspontra jutott, hogy minden korosztályt megpróbált mozgósítani. Az egyik társunk mesélte, hogy ők ebben a dologban már olyan szinten vannak, hogy aki hiányzik, azt hiányolják és keresik, hogy miért nem jön. Ráutaló magatartással próbálnak segíteni, hogy tényleg ott legyen mindenki. A hangadókat próbáljuk megnyerni ott, ahol gondok vannak. A kisebbség hiányzott a legtöbb községben az érintettek közül. Fő bázisunk a civil szervezetek voltak, oktatási, szociális, egészségügyi intézmények vezetői és az egyház is bekapcsolódott több helyen a munkába. Boltosokat, vállalkozókat próbáltunk megnyerni az ügynek. Volt olyan község, ahol a középosztály maradt el. Ők voltak azok, akiket nem tudtak mozgósítani. Érdekes volt az idősek helyzete. Többen mondták, hogy az idősek azok, akikre számíthatnak, akik mindenhol ott vannak. Volt olyan, ahol szülő-gyerek közös programokat szerveztek, hogy mind a két korosztályt együtt tudják. És egy érdekes polgárőr-példa, hogy nemcsak a férfiak mennek vigyázni a községre, hanem az asszonyok, nők is bekapcsolódtak, és a közös járőrözések alkalmával meg tudták beszélni a problémákat. És hogy hogyan aktivizáljuk a távolmaradókat? Folyamatos tájékoztatással, ami akár szórólap, kábel-tv, plakát, hirdetőtábla, falugyűlés, vagy a faliújság, mint eszköz szerepelt. A harmadik témakörünk volt, hogy milyen konfliktusok alakultak ki a pályázat megvalósítása során,

12 illetve már a pályázat megírása közben is. Konfliktushelyzet alakult ki például egy településen abból, hogy a pályázat megírását először egy civil szervezet kezdeményezte, majd amikor első fordulóban elutasításra került, a második fordulóban már a civil szervezet és az önkormányzat közösen adta be a pályázatot, még ekkor is elutasításra került. És a harmadik fordulóban már az önkormányzat adta be a pályázatot. Ez érdekes, hogy elkezdi egy civil szervezet, és aztán átveszi az irányítást az önkormányzat. A megvalósításban azért valószínű a civil szervezetnek kell majd nagyobb részt vállalni, mint az önkormányzatnak. 3. SZ. MUNKACSOPORT: KELE ISTVÁNNÉ (ESZTEREGNYE) Kettős öröm, hogy itt lehetek. Az egyik az, hogy nyertes a pályázatunk. A másik, hogy tegnap, amikor beszélgettünk és bejelöltünk mindenkit a térképen, nagyon örültem. Az ország minden részéről ülnek az asztalnál olyan emberek, akikkel egyébként én soha az életben nem találkoztam volna, ha ez a konferencia nem jön létre. ( ) Borsodnádasd képviselője elmesélte nekünk, hogy a pályázatuk több részből állt minden rész nem nyert ugyan, de ők ennek ellenére a nem nyert részeket is meg fogják valósítani. Olyan település is van, akik még a pénzt meg sem kapták, de már a program megvalósításához is hozzáláttak. A programot olyan nagyszerűnek tartották, hogy úgy gondolták, úgy látták, ha Több helyen problémát jelentett a körzeti orvosok hozzáállása. ( ) Volt olyan hely, ahol a háziorvos kimondottan ellenségesen állt hozzá a dologhoz. Illetve, amikor már látta, hogy a pályázat jól sikerült, öszszeállt a kép, akkor ő szerette volna megszerezni és a saját hasznára fordítani egy másik pályázat megírásánál. Más helyen viszont nem ez volt a jellemző, tehát ez pozitív és negatív oldal az orvosok hozzáállásáról. Ahol van cigány kisebbség, ott az problémát jelentett a többség és kisebbség szempontjából is, mert a község lakói úgy álltak hozzá, hogy mért pont a kisebbségnél akarnak parkot építeni, vagy játszóteret, úgyis szétrombolják stb. nyernek, ha nem nyernek, ennek a programnak meg kell valósulnia! Milyen sikerek voltak? Felkeltettük az érdeklődést, segítő közösség alakult ki, még azok is eljöttek akik először nem akartak a programban részt venni. Sikerült a szakmabelieket mozgósítani, megpróbáltak együttgondolkodni a terv megvalósítása és kivitelezése érdekében. 21 gyermek megtanult úszni, meg tudták csinálni a komplett egészségtervet, a rivalizáló kisközségeket megpróbálták megtanítani arra hogyan lehet együttműködni. Olyan folyamatot indított el ez az egészségprogram, amelyben megmutatkozott az emberek tenni akarása a közösségért, és elkészült az egészségterv és az egészségtérkép. Milyen sérelmek és kudarcok érték őket, amíg a pályázatot készítették, amíg a terveket megvalósították? Négyig tart a munkaidő, utána nem foglalkozom vele mondta az egyik megkérdezett, akit segítségül szerettek volna hívni; az orvos ellenszegült, nem sikerült bevonni; gyógynövény-termesztéssel kapcsolatos pályázatot rosszul kalkulálták; speciális porszívót nem sikerült a pályázaton megnyerni; az életmód tábor részprogram nem nyert; nem kaptak elég elismerést; a három részes pályázatból egy nyert. Eredményezett-e valamilyen változást a program a település társadalmában? ( ) A kiscsoportok között megszűnt a rivalizáció, összekovácsolta az embereket, jobban odafigyeltek a környezetvédelemre, egy folyamatot indított el. ( ) Milyen problémák és konfliktusok vannak a településen? Elhangzott, hogy az elültetett fákat van ilyen hely, ahol kettétörik. Az elkészült játszótéren, azon a játékon, ahova a gyerekeknek kellene felmászni, a évesek motorkrosszoznak. A pályázat készítője és a polgármester nem tudnak megegyezni abban, hogy hol lehet a játszótér. ÖN IS TUD VALAMIT, AMI MÁSOKNAK HASZNOS LEHET! MIÉRT NEM ÍRJA MEG? 12

13 4. SZ. MUNKACSOPORT: JELENKA GYÖRGY (GYUGY) (...) lehetőleg polgármester is, és ha van, a civil egyesület vezetője is menjen el ezekre a tréningekre. ( ) A környékünkön is vannak olyan települések, ahol a képviselőtestület, vagy személy szerint a polgármester nem nézi egészen jó szemmel azt, hogy a településen egy másik civil szervezet is működik. Féltékenység, vagy nem tudom milyen ok miatt. Ha ezeken a tréningeken a civil szervezet vezetői és a polgármester is részt vesznek, akkor szerintem ezek a kapcsolatok konfliktus mentesebbé válhatnak. Az anyagi kényszer, bár fontos, aktivitás nélkül nem biztos, hogy eredményre vezet. Valamennyien így éreztük, hogy kényszerből fajul oda egy-egy település, hogy segítségért folyamodik. Ha kellő aktivitás nem párosul a nyertes pályázathoz, vagy a pénzhez, akkor sajnos nem sokra mennek vele. A pályázatok eredménye a település megtartó erejét nagyon sok településen befolyásolta, környezetét javítja, tárgyi eszközökben segít. ( ) Olvasom, felírtátok! Hol tartunk most? Sokfelé nyugdíjas klubok alakulnak. Nagyon helyes! Faluból elkerült tanítványok találkozóját szervezgetik, ahogy elmondták a küldöttek. Fiatalok közösségi helyzete, fiatalok értékteremtő munkát végeznek, óvják, rendben tartják a területet. Összetartozás, civil szervezet, önkormányzat jó kapcsolata. ( ) Mindenki előtt tiszta és világos, csak úgy lehet eredmény, ha közösen dolgoznak. Egy irányból húznak, így szoktam mondani. Gyógyászati segédeszközök kölcsönzése, van olyan település, ahol ez nagyon jó eredményt hoz. Kicsi te- lepülés nem tud konditermet létrehozni, fenntartani, de nagyobb létszámú településeken, nagyon fontos, hogy konditerem legyen, játszótér legyen, fölvetődött, hogy tankonyhát szerveztek, hagyományteremtésben segítettek. A cigány kisebbség bevonása nehézkes, legtöbb helyen nagy az elszigeteltség, a belső megosztás, tehát a cigányság körében is lettek nagyon gazdag cigányok, lettek nagyon szegény cigányok is, s ez bizony a cigányok körében is sokszor nagy konfliktusokhoz vezet. Az idősek gondozása, gyógyfürdőzés, teadélutánokat szerveznek, sütőversenyt, kártyaklubokat, színházba járnak együtt, és itt felvetődött, hogy az egyik településen milyen jól működik az Őszirózsa Klub, a Cukorbetegek Klubja. Milyen problémákat vet fel a program? Olyan problémákat, hogy a nem támogatott érintettek rossz néven vették, hogy a témakör nem nyert, több témakörre pályáztak, nyilván, hogy az a terület, amelyik pénz nélkül maradt, az nagyon rossz néven vette ezt. Van olyan hely, hogy nagyon jól ment a községben a közösségszervezés, de a kulcsember kiesett, és mintha elvágták volna. Bizonyíték arra, hogy egy-egy személy is nagyon sokat tud, és igen-igen jelentős egy település életében, és ha az kiesik, könnyen törés következhet be. Szomszéd települések irigykedéseit is elmondták tegnap, hogy ilyen is van. Szerintem rossz megoldás, minden település előtt nyitva állnak a kapuk, tenni kell és nem a szomszédra irigykedni. 5. SZ. MUNKACSOPORT: ÁCS PÉTERNÉ (HAJDÚSÁMSON) 13 Nagyon örültem én is a térképnek, ami elkészült a csoportunkban, és rögtön meg is számoltam, hogy nagyon arányos a csoportunk, hiszen a Dunántúlról nyolcan érkeztek, és a Dunán erről, az én területemről is nyolc fő érkezett. Tehát így az egész országra rá tudtunk világítani. Egységes vélemény volt, hogy ez a pályázat egy újszerű pályázat, amivel eddig még nem nagyon találkoztunk, egy új szemlélet, ahol közösségeket kell bevonnunk. A közösségeket kell munkára fogni, munkára kérni és olyan programokat kell kidolgozni, amelyek nem egy évre szólnak, hanem több évre, sőt évtizedekre is. Talán ez volt a legnehezebb, hogy kiket próbáljunk magunk mellé állítani, kik lesznek azok a rétegek, és minél többen, hogy a munkánkba be tudjon kapcsolódni, és velünk együtt tudjon dolgozni. Milyen sikereket értünk el? Talán a legtöbb, amit elértünk, hogy a közösségek egyre jobban épülnek, szépülnek, tehát közösségeket alakítottunk, a közösségi szellem kezd munkálódni az egyes településeken. A közösség építésen túl sportpályák jöttek létre, tehát a

14 testedzés területén tudtunk nagy lépést tenni, hiszen nem csak sportpályákat, konditermeket, edzőtermeket hoztunk létre, hanem az egészen a fiataloktól, a három évestől a tizenhat éves korig mindenkit meg tudunk mozgatni a sport területén. Vannak olyan települések, ahol a nyugdíjasok is bekapcsolódnak a testedzésébe. A fásítási programunk kapcsán környezetünk tisztul, szépül. A pályáztatás, illetve a pályázati rendszerben való működés még azt is elősegítette, hogy a civil szervezetek közelebb kerültek egymáshoz, nem külön-külön próbálnak ténykedni, hanem egy településen belül több civil szervezet is összefogott, egy célnak az érdekében. Eredménye ennek a pályázati kiírásnak az is, hogy megmozgatta az egész település lakosságát, és arra inspirálta, hogy elindult egy folyamat, amit ha kapunk pénzt, akkor biztos megvalósítjuk, ha nem kapunk, akkor is megvalósítjuk. Tehát inspirál bennünket arra, hogy egy elkezdett úton haladjunk tovább, ami mindenképpen szerencsés, és a jövőt tekintve mindenképpen eredményes lesz. Rájöttünk arra, hogy a pályázatok nem elszigetelten léteznek, hanem egyik pályázat kapcsolódik a másik pályázathoz, tehát a Soros Alapítványnál benyújtott pályázatokat tudjuk hasznosítani más pályázatok esetében is. Nem lekoppintva egy rendszert, hanem bővítve, továbbfejlesztve azt. 6. SZ. MUNKACSOPORT: BAGYISZKY FERENCNÉ (KÉTBODONY) A hatos csoport egy nagyszerű vezetőt kapott a tegnapi nap folyamán, pillanatokon belül kialakult egy 14 Én felsorolnám, hogy a településeknek milyen problémái vannak, ami az egészségtervhez kapcsolódik: munkahelyek hiánya; alacsony jövedelem; a tv, videó hatása; magányos, zárkózott emberek élnek közöttünk; az alkoholizmus; az aktív rétegeknek a csökkenése; általános kiábrándultság; a fiatalok lakásproblémája; a dolgozók időhiánya; a családok szétesése; a közbiztonság; az utak, a járdák állapota, illetve hiánya; a belvíz; az árvíz; sportpálya hiánya; az egészség, mint érték még nem épült be a köztudatba; a tizenhat-harminc éves korosztálynak nincs megfelelő program kidolgozva; aluliskolázottság; a kisebbségi érzés nő az emberekben; csökken a falvak megtartó ereje; a települések vagy szétszórtak, vagy elzártak; és a roma kisebbség, akiknek teljesen más a kultúrája, és másképpen kell hozzájuk szólni, mint a nem roma nemzetiségűekhez. Ezek közül kiemeltünk öt legfontosabbat, és talán meg is fogalmazódott, hogy az egészség az a környezeti egészségünkből áll, a testi egészségünkből és a lelki egészségből. Ha ezt az öt kiemelt problémát megnézzük, a munkahelyek hiánya az első helyre került, az alacsony jövedelem, az alkoholizmus, az általános kiábrándultság, és a dolgozók időhiánya. Ez talán arra utal, hogy valamit már megtettük a környezeti egészségünkért (fásítás, parkosítás, füvesítés, a település szépítése. A testi egészséghez nagyon sok programmal járultunk hozzá. A jövő útja talán az lenne, hogy a lelki egészség területén mit tudunk tenni, hogy ezeket az embereket, akik valamilyen oknál fogva, szerintem nem tehetnek arról, hogy ide kerültek, de valahogy visszahozni a társadalomba ezeket az embereket. Mert az öt problémát, ahogy vizsgáltuk, oda jutottunk, hogy az egyik probléma hozza a másikat magával. remek munkalégkör, és alkotó kontaktus közöttünk. Az előzményekhez minden pályázó esetében az tartozott, hogy először az állapotleírást készítettük el, amelyet ki kérdőíves módszerrel, és ki statisztikai módszerrel, ki közös megbeszélésekkel készített. Nagyon jó segítség volt, és ebben valamennyi jelenlévő egyetértett, és itt szeretnék köszönetet mondani a Fact Alapítványnak, az a Módszertani Útmutató, amit kaptunk a közösségi terv elkészítéséhez. A megvalósítással kapcsolatban a következőket mondanám el: jellemző volt, hogy szépült a település, virágosítás, fákat, cserjéket ültettek az egyes községek, a parképítés szinte mindenütt jellemző volt. Azt hiszem, valamennyien megszívlelhetjük, hogy több község is versenyt írt ki a legszebb udvar, a legvirágosabb utca stb. elismerésére, díjazására. Ez valahol a tiszta udvar, rendes ház mozgalomhoz hasonló volt. Akik beszámoltak róla, azt mondják, hogy nagyon eredményes volt. A megvalósítás során megfigyelhető, a település gyarapítása. Nagyon sok helyen ennek a pályázatnak a keretében indult el a játszótér építése. De jellemzők a sportpályaépítések, a pihenőparkok építése, és amint beszámoltak róla, ezek gyakorlatilag

15 a faluközpont szerepét töltötték be. A társasági élet lényegében ezeken a helyszíneken folyik. A programokkal kapcsolatban nagy gyakorisággal fordult elő, hogy gyógytúrákat, fürdőtúrákat terveznek, gyógytornát szerveznek a kisgyermekeknek. Majdnem minden faluban létesült, mindegy, hogy kismama klubnak nevezzük, vagy baba-mama klubnak, és az idősek klubja még az, ami nagy gyakorisággal fordult elő. A közösségi programokban a falunap, az egészségnap volt az, amit a legtöbbtől hallottunk. Ugyanakkor nagyon jellemző, a gyermekprogramok között a nyári napközi, az erdei iskola, az úszásoktatás és a különböző nyári táborok létrehozása a Soros Alapítvány segítségével. Nagyon jó hozadéka ennek a pályázatnak az, hogy a községek összefogtak. A közösségi élet felfrissült, a közösség dolgozott a közösségért. Sok civil szervezet született ennek során, sőt hallottunk arról is példát, hogy több apró falu hozott létre közös civil szervezetet, hogy ezen a pályázaton el tudjanak indulni. 7. SZ. MUNKACSOPORT: DR. BITTÓ CSABA (APÁTFALVA) A jövőre vonatkozóan fontosnak tartanánk a következőket megemlíteni: az élethez igazodóan a helyi igények figyelembe vételével változtassuk a programunkat. Nagy tisztelettel kérnénk a bíráló bizottságot, hogy akkor, amikor elbírálják egy-egy községnek, egy-egy városnak a programját, szíveskedjenek elhinni, hogy az abban foglaltak megalapozottak. Mire gondolunk? Például volt olyan, aki beszámolt arról, hogy szerettek volna nyári napközit létrehozni, amelynek a keretében étkezésre igényeltek pénzt, nem kapták meg. Igen ám, de annyi sok hátrányos helyzetű gyermek van a községben, akiknek a szülei nem tudják befizetni az étkezési hozzájárulást, következésképpen elmaradt ez a program. Említhetném a saját községünk helyzetét is. Teniszpálya befejezéséhez igényeltünk pénzt, teljesen érthető, hogy a Soros Alapítvány úgy gondolta, hogy egy még hatszáz főt sem elérő községnek, ahol körülbelül száz ember hatvan éven felüli, mi az ördögnek a teniszpálya, ki fogja ezt használni. Igen ám, mi akik ott élünk, mi tudjuk, hogy elhaló félben van a lakosság, de ha a fiatalokat ott akarjuk tartani, ha az ott élőknek szeretnénk azt, hogy a kiskertjükben megtermelt javakat el tudják adni a község határában lévő üdülő körzetbe jövő városi embereknek, és azoknak ott szórakozást tudjunk nyújtani, azaz, vonzzuk magunkhoz az embereket, akkor igenis, szükség van egy ilyen teniszpályára. Fontosnak tartanánk, hogy a pályázatok fokozott figyelmet fordítsanak a gyengébbekre. Tehát itt az időseket, a gyerekeket, és az etnikumot értjük. A program segítse a jó közérzet kialakítását. Azt hiszem, ez is teljesen érthető. Fontos a programok fenntarthatóságának a segítése, a programvezető személyisége olyan legyen, aki magával ragadó, és a jövő szempontjából pedig azt tartanám fontosnak, hogy a szenvedélybetegségek kialakulásának megelőzésére vonatkozó programokat is vegyük be. Az egymással való érintkezés pedig attól függ, hogy a település mekkora nagy, milyen technikai eszközei vannak. Egy kis faluban bizony a személyes odaszólás, a hirdetőtábla az, ami betölti a szerepet. A nagyobb községeknél, a nagyobb városoknál természetesen a helyi újság és kábel-tévé. /A 7. munkacsoport szóvivője rendhagyó módon kezd- Kimozdult a dolog a holtpontról. 15 te a csoport munkájának ismertetését. Mobilizálta a konferencia résztvevőit. Mindenkit megkérnék, hogy álljon fel egy pillanatra! (Zavart nevetgélés) Mindenki masszírozza meg az előtte álló nyakát. (kitörő nevetés)..és mindenki masszíroz / - Segítség! suttogta Micimackó, de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit, miközben a két méterrel alatta terpeszkedő ág felé zuhant Sokan vannak közöttünk ilyenek. Problémák, ötletek, igények, és lelkesedés, ami legyőzte azt a félelmet, amit a kezdés, az alvó átlagból való különbözőség adott, ez van meg egyesekben. Minden településen van egy kis csoportosulás, nevezzük magnak, amely magáénak érezte a többiek problémáját. Úgy gondolta, hogy ennek a megoldása másnak is fontos lenne. És jött a PÁLYÁZAT, ami határidőt, keretet szabott, és utolsó lökést adott a téma kidolgozásához és elindult a gyugyi hógolyó és rádöbbentek az emberek, hogy aki orfűi, az nincs egyedül!

16 Fontos volt megszólítani a lakosokat, olyan célokat, programokat tervezni, amelyekben mindenki érdekelve érzi magát. A hógolyóból lavina lett. A hiteles vezetők lassan a helyükre kerültek. A megfelelő embernek megtalálták a megfelelő feladatot és ez az ember lehet öreg, fiatal, diplomával, vagy anélkül, csak hiteles legyen. Beszéltünk a Tom Sawyer szindrómáról, hogy a kerítésfestés csak annak élvezet, aki önként csinálja. Voltak és lesznek mélypontok az úton. Visszahúzó emberek és tényezők. Sok a bizalmatlanság, de mindig valaminek erőt kell adni az újrakezdéshez. Ha a generációk összefognak lassan halad a dolog tovább. A célunk felé haladás alatt újabb ötletek és célok bontakoznak ki. 8. SZ. MUNKACSOPORT: KELEMEN JÁNOSNÉ (CSOBÁNKA) Az első, amit mindenki megfogalmazott, hogy nem megfelelő a kommunikáció a település lakói között. Ez volt, ami elindított mindenkit ezen a pályázaton. A következő, hogy a közösségi célok megvalósításához nincs elegendő forrás. Nincs megoldva a közterületek, parkok, zöldterületek karbantartása, fenntartása. Nem elég szépek a faluk, a városrészek. Növényi szennyezettség miatt gyakoriak az allergiás megbetegedések, illetve az egyéb betegségek, tumor, mozgásszervi betegségek. A munkanélküliség megszüntetésének lehetőségeit vizsgáltuk, közhasznú foglalkoztatás, mint az egyik lehetséges mód, sok falunál felmerült. Mentálhigénés hiányosságok, pszichoszomatikus betegségek, a gyerekek szabadidős nyári táboroztatása, a gyerekek és a fiatalok foglalkoztatása, a szabadidő tartalmas eltöltése, illetve ennek hiánya. Közösségi terek hiánya, vagy a meglevő közösségi terek használatának biztosítása. 16 A vezetők megtalálják a helyetteseket, akik, ha ők kiesnének, akkor folytatják az ő munkájukat. Már vannak családok, ahol anyáról leányra száll ennek a hagyománya, a segítésnek, a gondoskodásnak. A végső cél pedig az, hogy a falu ne egymás mellett élők csoportja, hanem egymással törődő közösség legyen. Mit vártunk ettől az üléstől? Ötleteket, megerősítést, maradandó kapcsolatokat, példákat. Mit kaptunk? Töltést, amit hazavihetünk, amiből később is meríthetünk a rossz napokon. Barátokat! És BIZONYOS- SÁGOT, HOGY JÓ ÚTON JÁRUNK! Most szeretnék köszönetet mondani a hetes csoportnak. Nagyon fantasztikusak vagytok, kérem, álljatok föl! Környezet-rehabilitáció, például illegális szemétlerakó megszüntetése, fásítással, parkosítással, a természetes miliő megóvása. Volt olyan falu, vagy városrész, ahol kiemelkedő emberek egyéni ötletei alapján, de minden esetben csoportmunkában készültek a pályázatok a saját, és a településeken élők életminőségének javítása érdekében. Hogy milyen eredményt hozott maga a pályázat elkészítése, függetlenül attól, hogy a pályázaton nyertünk-e vagy nem? Megmozdult a lakóközösség, különösen azok a lakóközösségek, ahol a közösségi hagyományok valamikor éltek, és ezeket csak újra életre kellett hívni. A gyerekeken keresztül a szülők szemléletének változását érték el már azok, akik a program megvalósításában előre járnak. Közalapítványok, civil szervezetek jöttek létre, a meglevő klubok taglétszámának növekedése folyamatos. Amit mindenki nagyon elismert, és végtelenül örült, hogy a fiatalok számára sok helyen a felkínált lehetőségekkel tisztességesen éltek. Milyen lakossági csoport maradt ki a programokból? Több beszélgetés kellene arról, hogy a cigány kisebbségnek miért építettek külön játszóteret? Miért volt erre szükség? Mi az oka ennek, miért nem lehet együttes játszóteret építeni? Hogyan lehetne ezt a problémát kezelni? Nem is kezelni kell a problémát, hanem megoldani. Sokszor természetesen szakmai segítséggel. A városrészek lakóközösségei összekovácsolódtak, két város volt nálunk a csoportban, akik városrészi alapítványt, vagy civil szervezetet hoztak létre. Érintette sok helyen a hátrányos helyzetűeket, családokat, együtt óvodásokat, iskolásokat, nyugdíjasokat. Azt állapítottuk meg, hogy a nyugdíjasok azon részét, akik betegek, a programok nagy része, és ezt saját magunk számára megdöbbenéssel tapasztaltuk, általában nem ad semmit. Nem gondolunk azokra, akik nem tudnak egy nyugdíjas klubba elmenni. Kimaradnak még sok esetben, mert nem érdekli őket, vagy esetleg az üdülő-

17 övezet tulajdonosai, azok a fiatalok, akik nem a falvakban, vagy azokban a városrészekben dolgoznak, és a betegeket, mozgássérülteket már mondtam. Hogy milyen okból nem vesznek részt csoportok, vagy emberek a pályázatok elkészítésében és végrehajtásában, a következő eredményre jutottunk. Bizonyos rétegek érdektelensége, személyes ellentétek, sértődöttség, emiatt elszigetelődés. Közösségi érzés hiánya, szabadidő hiánya sok esetben. Ezenkívül nem fizetett, nem elismert tevékenység, és ez sok embert nem motivál. Talán a legnagyobb siker az, hogy ezzel a pályázati kiírással rákényszerültünk arra, amit mindenképpen meg kellene csinálni, csak valahogy nem csináljuk meg. Hogy állapotleírást, helyzetelemzést készítsünk, a problémákat, azoknak a megoldását rangsoroljuk, abból a szempontból is, hogy mi az, amihez pénz kell, mi az, ami pénz nélkül, mi az, ami rövid távon, mi az, ami hosszú távon megoldható. Önmagában már az, hogy ezt az állapotleírást elkészítettük a faluban, ez egyrészt saját magunknak egy öröm, hogy az információkat össze tudtuk gyűjteni. A BRÉMAI MUZSIKUSOK TALÁLKOZÓJÁRÓL A Soros Alapítvány április én konferenciát rendezett Budapesten. A konferenciára a Települési Egészségterv programban támogatást nyert településeket hívta meg a támogató Soros Alapítvány. A konferencia célja az volt, hogy a résztvevők közösen tárják fel az egészségterv program eddigi eredményeit, a sikereket és a nehézségeket egyaránt, valamint megbeszéljék a programok jövőjét, a fenntarthatóság lehetőségeit. A Soros és a - konferencia rendezésére felkért - Fact Alapítvány nem elméleti, szakmai továbbképzésre, hanem tapasztalatcserére hívta a települések képviselőit. A cél tehát az volt, hogy gyakorlati tapasztalatokra alapozva együtt keressük a választ a hogyan tovább kérdéseire. A konferencia statisztikája A konferenciára 154 település képviselőit hívtuk meg. E települések több mint fele (81 község és 7 város) elfogadta meghívásunkat. A Veszprém, Somogy és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei települések képviseltették magukat a legnagyobb arányban (hozzá kell tenni, hogy e megyékből több nyertes pályázat született, így több település kapott meghívást), Heves és Tolna megyéből nem érkeztek résztvevők. A 88 települést összesen 145-en képviselték (107 nő és 38 férfi). A megjelentek átlagéletkora 44 év volt, a legidősebb résztvevő 71, a legfiatalabb 21 éves volt. 17 Ezt mindenki a csoportban ugyanígy élte meg. A másik pedig, hogy valóban, ha a hét, vagy nyolc pályázatból, majdnem mindenki több pályázatot adott be, csak egy nyer, akkor is az elkészített többi alkalmas, és nem jellemző azért a sértődöttség annak a másik nem nyert pályázat szakemberének a részéről. Mégpedig azért, mert holnap, vagy holnapután egy másik pályázatnál ugyanezeket fel lehet használni, és az egy öröm, hogy tisztán látunk. A sikerek, a közösségi rendezvények, egyesületek alakulása, összefogás, és ami nagyon fontos: a jókedv, a vidámság. Az emberek hitének visszatérése a közösségi munkába, a fiatalok részvétele, új, személyes emberi kapcsolatok. A fontossági sorrendet néha nehéz volt megállapítani a pályázat benyújtása előtt. A magyar-roma ellentétek, problémák rendkívül nagy gondot okoznak nagyon sok településen. A támogató ígéreteket nem mindenki váltja be. Elég sok a nem támogatott program, ezt sok helyen nehéz kezelni. A megvalósításkor a költségvetés és a tényleges kiadások között aránytalanság mutatkozik, az eltelt egy év miatt. Bizonyos érdekcsoportok néha előnyhöz jutnak a részprogramok támogatása miatt. Nagyon sok szakma képviseltette magát a konferencián. A legtöbb helyről a település polgármestere, alpolgármestere (27 fő) vett részt, ezt követték a pedagógusok (15 fő), az önkormányzati köztisztviselők (14 fő), intézményvezetők (12 fő), védőnők (11 fő), jegyzők-körjegyzők (10 fő), civil szervezetek képviselői (10 fő), egyéb intézményi dolgozók (8 fő), majd az orvosok (7 fő). Az érdekesség kedvéért megemlítenénk, hogy 2 kistérségi menedzser, egy vállalkozó és egy restaurátor is részt vett a rendezvényen. Megye meghívott megjelent települések Bács-Kiskun 7 7 Baranya 8 3 Békés 6 2 Borsod-Abaúj-Zemplén 13 9 Csongrád 10 5 Fejér 9 6 Győr-Moson-Sopron 7 3 Hajdú-Bihar 7 4 Heves 1 0 Jász-Nagykun-Szolnok 2 1 Komárom-Esztergom 5 3 Nógrád 8 4 Pest 8 3 Somogy 13 9 Szabolcs-Szatmár 11 5 Tolna 5 0 Vas 6 5 Veszprém Zala 8 6 Összesen

18 18

19 A KONFERENCIA MUNKAMÓDSZERE Egy konferencia ötlete könnyen megszületik. (Ha a résztvevők jól érezték magukat a konferencián, az ötletért Szőke Kati programvezetőt dicsérjék!) A lelkesedés kezdetben mindig nagy, amikor azonban arra kerül a sor, hogy elhatározzuk, mit is akarunk azon a konferencián csinálni, hogyan akarjuk a konferencia céljait elérni a szervezőket gyakran elfogja a kétségbeesés! Mi újat tudunk mi még mondani azoknak a településeknek, amelyek már megvívták a saját harcaikat az egészségterv összeállítása, a programok megvalósítása során? Mit tudunk javasolni ahhoz, hogy ez a program folytatható legyen akkor is, amikor már nem lesz Soros finanszírozás? Gyorsan rájöttünk: mi ehhez kevesek vagyunk, de ez talán már nem is a mi feladatunk. Az egészségterveket megvalósító településeknél senki nem lehet autentikusabb, hogy értékelje az eddig végzett munkát, és keresse a továbblépés lehetőségeit. A konferencián részt vett települések képviselői a programok megvalósítása szempontjából különböző helyzetben voltak. Ott voltak a veteránok, akik az első körben nyertek és már meg is valósították az első programokat, valamint az újoncok, akik még csak most tudták meg: Úristen, nyertünk! A veteránok már ismerik a siker ízét de a nehézségeket is, az újoncokban még több a kétkedés, a bizonytalanság, s némi szkepszis, mint az öröm, a lelkesedés. Az Egészségterv Konferencia éppen ezért a kiscsoportos módszerre épült. Plenáris ülést csak annyit tartottunk, amennyi ahhoz kellett, hogy a nyolc csoportban dolgozó résztvevők egymást informálják a csoportokban történtekről. A kiscsoportos módszer arra a felismerésre épít, hogy legkönnyebben az aktív részvételre építő helyzetekben tanulunk. Az oktató-központú, előadásos tanítási módszer, amely a legelterjedtebb, gyakran akadályozza a tanulási folyamatot, passzivitást válthat ki a résztvevőkből, leértékelheti korábban megszerzett tudásukat. A túl sok előadás az egyik fülünkön be, a másikon ki hatással járhat. Ezen a konferencián viszont a résztvevők a kiscsoportokban dolgozva képességeikre és tapasztalataikra építve életszerű helyzeteket oldottak meg, azaz a saját és a mások tapasztalataiból cselekvően tanultak. A települések képviselői együtt dolgoztak, mely kizárta a versengést és annak lehetőségét, hogy a felvetődő problémákra csak egyetlen helyes választ találjanak. E módszer legfontosabb előnyét abban látjuk, hogy az emberek tanulhatnak egymástól! A csoportok facilitátorainak (mi úgy becéztük őket: kovászainak ) a - programmal eddig semmilyen kapcsolatban nem lévő - Közösségfejlesztők Egyesületének tagjait kértük fel. Ők biztosították a szabad légkört, hiszen senkinek sem kellett arra gondolnia, hogy esetleg valami helytelent mond, amikor ott van a Soros vagy a Fact Alapítvány képviselője. A konferencia célja ugyanis nem a támogatók dicsérete, hanem a program alkotó továbbvitele volt. Azt, hogy a programot, annak fontosságát, hasznosságát a konferencia résztvevői mégis visszaigazolták, természetesen örömmel töltött el bennünket is. Ahogy Önöknek, úgy nekünk is szükségünk van sikerekre. Miként fogadták a résztvevők ezt a számukra szokatlan módszert? Egy biztos: nem erre készültek. A közösségfejlesztők véleménye szerint voltak, akik nehezen oldódtak ( óvatosság a megszólalásokban ), mások viszont szinte azonnal megtalálták helyüket ebben az új szituációban is. Előbb-utóbb azonban mindenütt barátságos, együttműködő, egymásra figyelő légkör alakult ki. ( Lázba tudták hozni egymást, s örültek egymás sikerének, keresték a többiek beszámolójában a saját helyzetük továbbfejlesztésének lehetőségét. Ki voltak éhezve, igen nagy szükségük volt a találkozásra, egymásra, s arra is, hogy jól kibeszélhessék magukat. Minden helyzet, - amikor már természetessé vált az egymás közötti beszélgetés kevés volt a számukra. A tanácsadás volt a jellegzetes a csoporton belül. Mindenki egyfolytában írta, jegyzetelte a jó ötleteket. Nagyfokú igény van bennünk, hogy a másiktól megtudjanak dolgokat. ) MIRŐL BESZÉLTEK A RÉSZTVEVŐK A KISCSOPORTOKBAN? A csoportmunka résztvevői a következő kérdésekre keresték közösen a válaszokat, illetve a lehetséges megoldásokat. (Az összegzéshez a közösségfejlesztők beszámolóira támaszkodunk.) Hogy jutottunk idáig, hol tartunk most? - Milyen körülmények hatására döntöttek úgy, hogy megvalósítják a programot? - Eredményezett-e a program valamilyen változást a település társadalmában? Történt-e elmozdulás? - Milyen sikereket könyvelhetnek el a települések? 19 A legtöbb résztvevő település szándékát az egészségterv program indításához a tréning erősítette meg. A szándék, hogy valamit tenni kell a közösségért, a problémák megoldásáért, és az anyagi kényszer együttesen már korábban is formálták a cselekvés szándékát. A tréning, a hírlevelek, a módszertani útmutató és a konzultációra rendelkezésre álló lehetőségek pedig jelentősen segítették az elindulást. ez nagyon őszinte volt, amikor feltettük a kérdést, hogy egyáltalán hogy jutottak el idáig: először az a hírlevél, aztán a tréningen akik részt vettek annyira

20 Résztvevők egy csoportja a vacsoránál I. fellelkesedtek, hogy elmentek haza, és otthon elkezdték a többieket is lelkesíteni. Volt, akinek ez sikerült, volt, akinek ez egyáltalán nem. A legjobb helyzet talán ott volt, ahol a polgármester volt így fellelkesítve. De volt, ahol a civil szervezetnek annyira jó volt a kapcsolta az önkormányzattal, hogy sikerült. Voltak páran, akiknek csak azt mondták, hogy menjél el fiam, mert lesz ez a tréning. És akkor egy csomó jó gondolatuk lett, hazamentek és arra szervezték rá az egészet de eredetileg ők nem terveztek egyáltalán semmi ilyen léptékű dolgot. Többen azt említették, hogy amikor elkészítették az egészségképet és az egészségtervet, akkor úgy érezték, ők nagyon kidolgozták magukat és valami fantasztikus dolgot csináltak. Ekkor megdöbbenve tapasztalták, hogy nem most van vége, hanem most kezdődik a munka. S ehhez újra erőt kell meríteniük. Én úgy látom, hogy ennek a programnak az én csoportom alapján azokat az embereket sikerült megszólítani, akik hajlamosak valamilyen közéleti szerep vállalására, akiknek ez jól jött, ez apropó volt, ez egy segítséget jelentett, lelki segítséget, szellemi segítséget is nyújtott - nagyon pozitívan beszélt mindenki tényleg a Sorosról is, a Factról is, és a képzésükről is. Úgy kezdődött, hogy a Fact betette a chipet a fejünkbe Budapesten. Tehát ez egy ilyen helyzetbe hozó, már megérett helyzeteket továbbérlelő programnak tűnik nekem. És bennem, mint közösségfejlesztőben rögtön felvetődött az, hogyan lehetne olyan programot csinálni, ami azokat hozná helyzetbe, akik nem érzik magukat még helyzetben. Az egészségkép és a cselekvési programok elkészítése komoly kihívást, feladatot, de még ennél is nagyobb sikerélményt jelentett a programban résztvevőknek. Sokan alig hitték el, hogy tényleg képesek voltak rá, de megcsinálták! Másrészt az egészségterv önmagában is objektivizálódott, értéke felért egy megvalósult játszótérrel, konditeremmel stb. A legnehezebb volt megtalálni saját partnereiket, ahhoz, hogy elkészítsék ezt a pályázatot. Sokan mondták azt is, hogy az intézményrendszerben hasonló feladatokkal vannak megbízva, de végre egyszer körüljártak egy témát, és úgy érzi az a szakember, hogy nincs egyedül. ( ) ez volt az egyik siker, hogy összejött ez a csapat. A valósággal való szembesülés gyakran megdöbbentő, ugyanakkor cselekvésre sarkalló is volt. Nagy volt a megdöbbenés, amikor megcsinálták ezt a térképet a településről: mindenki tudta, hogy baj van, de hogy ennyire szemmel látható és kézzel fogható, ez megdöbbentette őket. A folyamat természetesen nem volt konfliktusmentes. Nemcsak a helyi szakértők gyakran ambivalens részvétele miatt, hanem mert a későbbiekben nem biztos, hogy éppen az a program kapott támogatást a kuratóriumtól, amelyet a programot kidolgozók a legkedvesebbnek, a legfontosabbnak, és hozzájuk közelállónak tartottak. Arra a kérdésre, hogy kiket vontak be a pályázat elkészítésébe, alapvetően kétféle válasz született: Ahol már kialakult együttműködés volt az intézményekkel, ott közösen készítették a pályázatot. S persze volt, ahol továbbra is a polgármester adta oda a feladatot valakinek azzal az útmutatással, hogy na csináld meg!. A résztvevők szép példákról is beszámoltak. Így például, nem csupán az intézmények vezetői találták ki a programokat, hanem mezei polgárokat is bevontak a tervezésbe és az előkészítésbe (a kérdőíves módszerektől a személyes beszélgetésekig sokféle formában). Ahol persze a hatalmi viszonyok még erőteljesebbek, ahol bizalmatlanság él a közösségben, ott ez nehezebben ment (pl. volt ugyan kérdőív, konkrét vállalást is tettek az emberek, de a nevüket már nem merték ráírni a kérdőívekre. Így a program vezetői nem tudják, kire is számíthatnak igazán). Először fel sem fogták, hogy mibe vágtak bele. Pont olyan pénzszerzési lehetőségnek tartották, mint a többi pályázatot, de már az egészségkép kialakításakor rájöttek (ahogy ők fogalmaztak), hogy egyedül nem megy. Persze jöttek a problémák is. Voltak olyan helyek, ahol kérdőívet szerkesztettek, mások társadalmi 20