Október XIII. évfolyam III. szám Mi lenne ha a Pulzus és a Spiritus fúzionálna? Mi lenne, ha ezentúl 1500 példányszámos lenne az újság?

Átírás

1 Október XIII. évfolyam III. szám C4 - Állathatározó C5 - Anubisz Ébredése C6 - Szeresd, Ha Rossz Th1 - Út Az Elsőhöz Th3 - Cikk A Semmiről Th6 - Sportolj Rovat Th7 - Sobotta Szemmel Th9 - Koleszos Gólyatábor Th11 - Sikertelen Hívás L3 - Der Sätndiga Resan L5 -Iris S1 - Hat Év Múlva Mindörökké S2 - In Vino Veritas S4 - MOE Cc3 - Negyvenhét +1 - Két Dimenzió Között Vergődvén +4 - In Memorial +5 - Hibák Csütörtök Estére IADS Mi lenne ha a Pulzus és a Spiritus fúzionálna? Mi lenne, ha ezentúl 1500 példányszámos lenne az újság? Mi lenne, ha mi lenne, ha mi lenne, ha? Örömmel közölhetem, hogy lett! 2008 októberétől a két újság egybeolvadva közösen alkotja az egyetemi lapot. Erről többet nem is szeretnék írni, mert úgy is látni fogjátok a változásokat. Remélem mindenkinek tetszeni fog mind küllemében, mind tartamában az újság. Persze történnek októberben ezzel legalább azonosan fontos események, mint: Felező buli (?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!), Gólyabál, Végtelen mennyiségű Demonstrácó. Ezek mind nagyon fontos élmények lesznek életünkben, ezért megkérnék mindenkit, hogy jelenjen meg ezeken az alkalmakon. A globális felmelegedésnek köszönhetően idén a nyár december közepéig, a vizsgaidőszakig tart. Szerencsére ez még nagyon messze van. Így mindenki pihenhet, bulizhat, értelmesen töltheti idejét (tanulhat), és lelkes Pulzus olvasó lehet. Kívánok mindenkinek kellemes őszi szüretelést, jó szórakozást és legalább kettes demoátlaggal rendelkező tanulmányi eredményt. -Mocan- PULz US Október C3

2 A tehén A tehénnek négy lába van, viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, még aránylag szimmetrikusak is. A tehén szemből és hátulról szimmetrikus a leginkább, jobbról illetve balról nem nagyon. Felülről és alulról nehéz a tehenet vizsgálni, mert fentről ráeshetünk, alulról meg ránk léphet. A disznó A disznó testének szimmetrikus vizsgálatakor hasonló eredményeket kapunk, mint a tehén esetében. A disznót azonban magasabb emberek felülről is megnézhetik, mert a disznó egy alacsony állat, és így könnyebb a rálátás. A disznó nem szokott tehénre támadni. A sündisznó A sündisznó nem áll másból, mint valószínűleg négy lábból és szúrótüskékből. Az oroszlánra és a mérges kígyóra csak akkor támad, amikor azok nem támadnak rá. Rendkívül éles fogai a szájüregétől a vastagbeléig tartanak. A gólya A gólya csőre nagyon hosszú, és elbír legalább 3 kilógrammot. Ezenkívül piros színe van. A kisbabák ezért szeretik annyira a piros színt. Ha a kisbaba több mint 3,5 kg akkor a gólya vagy lezuhan, vagy lassan repül. Az öreg gólyák lezuhannak. A bálna A bálna süket állat, mert nem hal. Szereti a nála nagyobb testű vízi lényeket. A bálna ezért nem szeret senkit. Egyébként igen C4 PULz US Október Állathatározó békés állat. Ha volna keze és lába, könnyebben tudna úszni. A zöld szemes ostoros Az egyik zöld szemes ostoros a Mars bolygóról esett le a Földre. A Marson pusztákon élt, kedvenc időtöltése a lovaglás volt. Ehhez kellett neki az ostor. A zöld szem meg adott volt. A bogár A bogár nem egy állat, hanem sok kis apró repkedő állat összefoglaló neve. De mindegyik ugyanazt csinálja. Nyáron belerepülnek a fagyinkba, télen meg megfagynak. A mérges kígyó A mérges kígyó nem is mérges, csak valaki kitalálta. Valójában szégyenlős amiért keze helyett lába nőtt ki. A lábai nagyon csúnyák, ezért inkább nappal visszahúzva tartja azokat. Így futva nem tudja utolérni áldozatát, inkább beleharap egy jó nagyot. A sárkány A sárkány közeli rokona a halnak. Ezt testfelépítésük is bizonyítja, hiszen vannak olyan sárkányok, amelyek testét pikkely borítja. Mivel a sárkány majdnem hal, a bálna pedig egyáltalán nem, így biztosan állíthatjuk, hogy a sárkány és a bálna nem egy őstől származik. A majom A majom és az ember között sokak szerint nagyon sok közös vonás van. Ilyen például, mindkettőnek földig ér a lába, nem tudja a saját fülét megharapni, stb. A majom azonban különbözik is az embertől, hiszen az emberrel ellentétben nem csinál fölöslegesen hülye dolgokat. Ez egyébként minden állatra vonatkozik. A kolbász Nem tévedés. A kolbász is egy állat. A fizikai törvényeket figyelembe véve nem is lehet más. Az anyag nem vész el csak átalakul. A kolbász alakjából nem lehet egyértelműen megállapítani, milyen állatról van szó, hiszen ilyen formában az állat nem mozog. A galamb A galamb nagyon értékes állat. Ellentétben a többi kétéltű énekesmadárral, a galamb nem kétéltű és nem énekel. Viszont van fehér színű is, és hangosan tud búgni. A kétpúpos teve A kétpúpos teve sokáig nem is vette észre, hogy két púpja van, mert az első eltakarta a hátsót. A zsiráf A zsiráf abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tudja lehányni magát, mert a félig megemésztett étel a gravitációs erő miatt nem tud a hasából a fejéig eljutni a hosszú nyaka miatt. Sok részeg ember ezért szokta nyújtogatni a nyakát (mármint a sajátját). A róka A róka ravasz állatnak van kikiáltva, de valójában egy rendes vadász 5OO méterről távcsöves puskával simán agyonlövi. Ilyenkor cseszheti a ravaszságát.

3 Ló Rovat Aubisz ébredése 1. Jött megannyi év az évre. Elfelejtettek, ahogy el lehet felejteni a fekete földet, meg a szimmetria ízét. Megneveztettek, akik nem találnak békét. Olyan nagy a csend! Pedig már megtört a kör, melyben az idő homokszemei peregtek, s a tőr, mellyel nevemet a sziklákba véstem. Alig születtem meg, s már elkéstem. Előttem egy testvér, neonfényben kiterítve. Belelehelném a lelkem, ha még volna. Felvonyítok a műanyag csillagokra. Egyedül vagyok. A félhomályos teremben: magányos sakál egy farkasveremben. Mint a Nílus habjai, ciripelnek a szkarabeuszok. Rám merednek az ultraibolya Hóruszok. 2. Most itt állok én; négykézláb vagy fekve ugyanúgy minden értelmetlen lenne. Fázom, takarjátok be csontsovány testem. Már várnak rám. Messze. Nagyon messze. Lila cirkuszi plakát. Most letépném. Mégsem teszem, csak ballagok tűnődve; egy utcányit haladok; már sötét van. S mellettem suhannak, némán üldözve, a vak üldözők, a kimondhatatlant. 3. Summa summarum Hűvös szellő simogatja bőrömet. Lassan, tűnődve csobognak a habok. Testükre ejtek egy aprócska követ. Szép volt. Érték. Vissza már sosem kapom. Hazasétálok. Halvány mosolyfélét rajzolnak a számra az esti fények. Kicsi az ember. Hatalmas a világ. De Caesar is csak pont volt az egészben Holló PULz US Október C5

4 -élménybeszámoló- C6 Szeresd, ha rossz! Örülj, ha fáj! Nem, nem az SZTE szado-mazo diákklubjának Valentin napi összejöveteléről származik a cím. A nyár egyik emlékezetes eseménye volt számomra a Zemplén hegységben megtett egy hetes túra, melyet azért osztanék meg veletek, mert egyrészt a Zemplén teli van alig ismert, de annál szebb látnivalókkal, másrészt, ha ezek nem érdekelnek, egy jó társasággal felejthetetlen.még akkor is, ha történetesen egy héten keresztül esik az eső na de erről később. Télen született meg az ötlet, néhány üveg bor mellett: el kéne menni egyet túrázni. Este 8 körül pattant ki, akkor még ép elménkből egy néhány napos, lankás dombságon lebonyolított kirándulás képe, két órával és ugyanennyi liter borral fejenként később, már egy kéthetes erdélyi túrát vizionáltunk. Másnap, amikor valamivel tisztább fejjel átgondoltuk, már nem tűnt túl ésszerűnek alföldi gyerekek lévén, egyből kétezer méteres hegyek közé menni, így leredukáltuk északi középhegységünk magaslataira és tiszta egy hétre. Társaim a kihívásban legyenek R. Úr és G. Bácsi(ne tévesszen meg senkit, hallgatók). Keresztutunkat egy eldugott kis északi településről, PULz US Október Hejcéről kezdtük, melynek nyugalmáról és hangulatáról ömlenghetnék hetekig, de inkább álljon itt egy helyi gondolata: hátt felkapott lett na sokan jönnek erre túristák, miegymás még egy repülő is lezuhant mostanában(2 éve). Érdekes jelzője ez egy település fejlődő turizmusának, de nézzük el neki, reggel 8-kor három feles után mindenki másképp látja a világot. Az indulás zökkenőmentesen telt, majd ötszáz méter, izzasztó 1%- os emelkedő után úgy döntöttem, lemondok vízadagom feléről, este megeszek minimum 3 konzervet, és további lépéseket teszek hátizsákom könnyítéséért. A reggeli túra-kép a fejünkben kezdett az erőteljes rózsaszínről halvány fosbarnára változni, és egyre inkább ájtatosan, tisztelettel ejtettük ki szánkon, mint viccelődve. Az első napon határtalan szellemességgel megállapítottuk, hogy ami a sólyomkőről leesik, az le van esve (másszatok fel oda és találjatok ki jobb poént), megcsodáltuk a kilátást az Amadé várból, éves falfirkákat fotóztunk egy 16. században elhagyott Pálos kolostorrom falain, majd félholt állapotban söröztünk, ezzel a helyieknek és kíváncsi turistáknak jó fotótémát nyújtva Telkibánya főterén. Az első este nem volt eseménytelen. Miután egy babkonzerv segítségével gondosan felrobbantottuk a tábortüzet, kiégettük a sátrat, eloltottuk a máglya maradványait, R. Úrnak és G. Bácsinak (én megúsztam) meg kellett ismerkedniük új útitársaikkal, a 20 Ft-os nagyságú vízhólyagokkal(a későbbiekben Üszök Urak). Innentől az esti sör mellett a jód illata is hozzájárult a meghitt hangulathoz. Második napunkon már nem kímélt minket az ég. Az addig felhős idő olyanra váltott, amit még egy kielégített meteorológus is nemes egyszerűséggel szarnak nevezett volna. Így jutottunk fel a Nagy Milicre (895 m), egy kényelmes, néhány órás emelkedőn. Kényelmes mondatja velem a relativitás, hiszen folytatva utunkat füzér felé, megismertük a lefelé vezető utat, a kék túra bemutatkozott. Szakadó esőben egy 40%-os lejtőn a sárban, fától-fáig hóekézve nagyokat kacagtunk, na. Eddigi, esőről és sárról alkotott elképzeléseinket átértékelve érkeztünk meg Füzérre, ahol a templom mellett, a magyar települések kettes számú elmaradhatatlan épületében gyorsan váltottunk néhány pálinkát az alpolgármesterrel, aki, miután legjobb barátunk lett, fejenként minimális pénzért egy 40 ágyas diákszállót, minden melegvíz készletével ránk bízott. Még egyszer, köszi! Másnap az irányt a belső Zemplénbe, délnek vettük. Az eső természetesen esett, de szerencsénkre, gazdaságossági

5 szempontok szerint választott 60%-os pálinkánk velünk volt a hidegben. Aznapi menetelésünk közben megnéztük Kőkaput, a Károlyi-kastéllyal és az előtte lévő festői tóval, majd győzött ismét a száraz zokni iránti vágy, így este már egy kulcsos ház cserépkályhája mellett ücsörögtünk, mint három jóllakott ovis. Innen a kíváncsiság vezérelt minket. Ugyan mi visz arra élőlényeket, hogy Makkoshotykának nevezzenek el egy települést? Célunkat ugyan nem értük el, de az estét egy kellemes, kiépített táborozóhely mellett töltöttük, a szépen csengő nevű Gonosz tető közelében, a Halál völgyben, a Halál forrás vizét kortyolgatva. Másnap, miután megállapítottuk, Makkoshotyka lakosai emberek, értetlenkedve kanyarodtunk a Huták(ez is honnan jött?) majd a regéci vár felé. De itt szólnom kell két útitársam és jómagam fizikai és lelki állapotáról. Súlyos csapásként hatott ránk, hogy eddig, egy valamirevaló nimfacsapattal sem találkoztunk, habár minden kanyarba reménykedve néztünk be, minden forrásnál figyelmesen hallgatóztunk. Nem akartunk mi sokat cserkész, vagy bármilyen erdei tündér megfelelt volna. Ezt tetézte, hogy Üszök Urak eddigre egész családosan telepedtek meg R. Úr és G. Bácsi lábán, ami kissé lehervasztotta a mosolyt a képükről, illetve reggelente már csak egy-egy erős fájdalomcsillapítóval bírt elindulni a két szerencsétlen. Regéc magasságában R. Úr, már majdnem teljesen megnyomorodott, járása jobban hasonlított egy háromlábú bokaficamos imádkozósáskáéhoz, mint egy mindenre elszánt kirándulóéhoz. Persze hálátlan egy ember. Azóta is hiába várjuk, hogy megköszönje a jókedvet és a pozitív hullámokat, amit felé sugároztunk akkor. Pedig olyan őszintén röhögtünk Ha nimfák százai nem is, de kérdés annál több felmerült aznap, amikkel mindenki találkozni fog, ha a kék túrára teszi a lábát. Miért kell egy nyíl egyenesen haladó, mellesleg megáradt patakon 15-ször átvezetni a turistaösvényt? Milyen lehetett a lelki világa a két túra megálmodójának, hogy mindenhol a legnagyobb ganéban vezet az út? Visszaút nem volt, így maximálisan kiélvezve az átázott cipő és szakadó eső örömeit, jelszavakat gyártva (innen a cím) tettük meg a haza utat Arkán(igen, elsütöttük az ide vágó vicceket) keresztül Boldogkőváralja, majd Hejce felé töretlen jókedvvel, minimum komforttal. Jövő nyárra tervezünk egy komolyabb túrát valószínűleg Erdélybe, várjuk hozzánk hasonló, komoly lelki defektekkel élő emberek jelentkezését, akik szerint az asszony ember, a sör alkohol, a maci meg játék. SIP PULz US Október C7

6 Bekerültél, nagy volt az öröm. Rögtön bulizni mentél a haverokkal. Leköltöztél, kezdett valóságos lenni. Rögtön meglátogattak a haverok, és lakásavatót tartottatok. Megvolt az ünnepélyes fogadalomtételed, anyukád áradozott, hogy mennyire büszke rád. Beiratkoztál, a főgólyáid elvittek este bulizni. Megismerkedtél az ETR-rel, máris a pokolba kívánod. Beültél az első előadásokra, szemináriumokra, elmentél az első gyakorlatokra, nem ilyenre számítottál. A legtöbb helyen bevezető előadás volt. Bezzeg anatómián. Rögtön bele a közepébe. Felső végtag összes csontja. És még csak a második nap van. Jövő héten felső végtag izületeit veszitek. Két hét múlva pénteken pedig anatómia demonstráció. (Tessék? És mégis, hogy tanuljam meg ennyi idő alatt?) Görnyedsz a kölcsön kapott anatómiaatlasz felett, nézegeted a képeket, és próbálod megjegyezni azt a sok furcsa szót, ami benne van. Életedben nem tanultál még latint, sejtelmed sincs mi mit jelent. Még ki se tudod rendesen mondani, amit olvasol. Tanulsz otthon, a lakótársad a szomszéd szobában gyűri az elektromos gitárját. (Milyen jól játszik ) Csörög a telefonod, Th1 Út Az Elsőhöz PULz US Október Új Alkotóink Rovat felveszed. (Anyuka érdeklődik, hogy milyen az egyetemista élet. Kifakadsz, hogy ezt nem lehet. Hogy képtelenség megtanulni. Hogy nem érdekel, te itt hagyod ezt a kócerájt, mert ezt lehetetlen megtanulni. Anyuka nevet rajtad, mondván, hogy ő is így gondolta, mikor elkezdte a claviculát tanulni. És lám. Neki is sikerült, tehát neked is fog. Még egy darabig beszélgettek, mesélsz még az új barátokról, bulikról, tanárokról, végül megbeszélitek, hogy hétvégén hányra érsz haza, mert addigra lesz ebéd.) Eltelt húsz perc mióta tanulsz, és te még csak annyit tudsz, hogy corpus claviculae. Még negyven percet ülsz ott (közben befut még két hívás) majd konstatálod, hogy ez így nem megy. Gyorsan elteszed az atlaszt, és rohansz a barátaidhoz, mert megbeszéltétek, hogy este még elmentek sörözni egyet. Persze a sörözésből buli lesz, és már megint későn érsz haza. De legalább szerdán csak tízre kell menned. Délután megint megpróbálkozol az anatómiatanulással. Most már elővigyázatos vagy, lehalkítod a mobiltelefonod, hogy nehogy valaki megzavarjon. Egész jól megy. (Gondolod te) Már a claviculát tudod. Sőt már a scapulán is tudsz pár bütyköt. De akkor jaj. Hirtelen nagyon megéhezel. Mindenképp enned kell valamit, mert kilyukad a gyomrod. Kimész a konyhába, kinyitod a hűtőt, de csak egy doboz margarin árválkodik benne. Gyorsan leszaladsz a boltba, veszel valami ehetőt, majd vissza az atlasz mellé. De kaja után mindig úgy elpilledsz. Nem nagyon tudsz figyelni. Másfél órával később arra ébredsz, hogy elfeküdted a nyakad, és a töltőtolladnak hála, még az arcodon egy jó nagy tintafolt is van. Mire sikerül lemosnod, a lakótársad is befut, leültök beszélgetni. Már megint meghiúsult a tanulás. Jön a csütörtök. Kizárt hogy tanulj, mert SZOTE klub van, kötelező jelleggel. De majd a péntek! Hisz úgyis anatómia gyakorlat lesz. Na majd ott, na, majd amikor a kezedben lesznek a csontok, na majd akkor csoda történik. (De ehhez persze nem hajnali ötkor kellene a barátnőd koleszszobájába bebotladoznod. Reggel kölcsönkérned valami tiszta ruhát, és rohannod anat gyakorlatra. Épphogy (egy-két perc késéssel) odaérsz, a szemed alig tudod nyitva tartani, cefetül másnapos vagy. Azon gondolkodsz, hogy hányjál, vagy inkább lefordulj a székről, és a földön elterülve aludj. Csontok ugyan járnak a kezedben, de amit megtanultál már, az se jut eszedbe, nemhogy még fel is ismerd a valóságban. Az óra után első köröd egy bolt, hogy vizet vegyél. Másfél liter másfél perc alatt. Nem is rossz. Mire hazaérsz, úgy érzed, a halálodon vagy. Bedőlsz az ágyba,

7 szundítasz egyet, ezzel háromra növelve az átaludt órák számát. Az órád kegyetlenül cseng, hogy el kell indulnod, ha el akarod érni a vonatod. Amilyen gyorsan csak tudsz, összeszedelőzködsz, persze a vonatot lekésed. Persze csak két perccel. Nem baj. Legalább akkor majd tanulsz valamennyit, ha már cipeled a könyveid. Eljutsz egészen a capitulum humeriig. Úgy gondolod, majd a vonaton is tanulsz, és akkor már egész jól fogsz állni. Persze a vonaton egyáltalán nem tudsz figyelni. Hamar rájössz, és el is teszed az atlaszt. Na majd otthon. Mikor hazaérsz, mindenki a nyakadba ugrik, hogy mennyire hiányoztál nekik, és de jó újra látni téged. Egész nap körülötted ugrálnak, kérdezgetnek, te lelkesen mesélsz is, már megint csak egy dolog marad ki, ez pedig a tanulás. És már a második hétnél tartasz. Második anatómia szeminárium. Izületek. Szalagok. Ízvápák, izületi tömlők. Megint egy csomó új képlet. Még az előző adagot se tudtad megtanulni. Gyorsan telik a hét, (bár most a csütörtöki buli helyett otthon fekszel lázasan) hamar megint a családodnál találod magad. Eljött az utolsó négy nap a demó előtt. Most már igazán csinálnod kéne valamit, mert ez így nem fog menni. Bezárkózol a szobádba, kikapcsolod a telefonod, az evést már jó előre elintézted. Most már csak és kizárólag az anatómiára fogsz koncentrálni. Főleg, hogy kiderült, hogy általános izület és csonttan is lesz a demonstráción. Nézed az atlaszt. A csontokat már úgy-ahogy el tudod makogni. Jöhetnek az izületek. Gyűröd magad. Bár úgy érzed, hogy több információ már sehogy se fér bele az agyadba. Nézel jobbra, nézel balra, miközben fennhangon mondogatod az anyagot. Persze egy csomó minden eszedbe jut közben (Milyen koszos az ablak pedig mikor ideköltöztél, akkor pucoltad meg ) (Jé az a repedés eddig is ott volt a falon?) (A fene esne már ebbe a légybe, ami folyamatosan itt repked a szobában.) (Mióta hiányzik egy csavar az asztalomból?) kínkeservesen haladsz az anyaggal. Már éjjel van. Fáradt vagy. Nem megy. Aludnod kell. Holnap is korán kell kelni. Fogy az idő. Vészesen fogy. A haverokkal megbeszéltétek, hogy pénteken berúgtok. Vagy azért mert sikerült, vagy azért mert nem Sanszos, hogy a második lesz Kedd van. Ma már csak az asztali lámpádat kapcsolod fel, hogy csak a könyvet lásd. Betankoltál kávéval is, hogy sokáig fenn bírj maradni. Az első reménysugár felcsillan, hogy lehet hogy mégis sikerül. De csalóka a dolog, mert most még el tudod mondani, amit olvastál, de holnap már közel sem biztos. Szerda. Kezded érezni a veszted. Nincs időd egyszerűen. Megint lázas vagy. Ez már idegi alapon megy. Csütörtök. A csoport első fele ma megy. Rosszakat hallasz. A csoport felét meghúzták. Lett ugyan pár ötös, a maradék meg kettes hármas. Besokallsz. A fejed megfájdul, minden bajod van. Hazamész. Aludni. Nem megy. Beveszel fájdalomcsillapítót, nem használ. Iszol sört, az se segít. Végül mégis elalszol. Péntek. A demonstráció napja. Hatkor kelsz. Fürdés, készülődés, utolsó átolvasás, rohanás az anatómiai intézetbe. A vizsgáztató késik. Ő megteheti. Szépen sorra jönnek a felelők. Te majdnem utoljára kerülsz sorra. Tiszta ideg vagy. - Maga fél? - Én? Á dehogy. - Akkor fogja meg azt a kezet. Kéztőcsontok, izületek, canalis carpi o Köszönöm, leülhet. És beírja a négyest Indira PULz US Október Th2

8 Lássuk csak: ma pocsék hangulatomban vagyok, de ez mivel majdhogynem mindenkivel előfordul, így nem hinném, hogy érdekel bárkit is. Ám mivel a mű ki van téve az író hangulatának, meglehet, hogy a cikk is pocsék lesz. De ilyet azért mégse írhatok a saját cikkemről, hiszen ha mindenki bejelentené előre: Ó bocsi, ez most pocsék lesz, épp a hangulatomnak megfelelő, akkor nem is tudnának miről írni az emberek. Hiszen a nélkül is, hogy valakinek ilyen hangulata lenne, alig születik egy-két nem pocsék cikk. Na de ez maradjon köztünk. Ki tudja, még az is lehet, hogy mosolyt csal az arcodra vagy egyszerűen csak jóleső érzéssel tölt el, hogy vannak nálad pocsékabb hangulatban is, ha pedig te magad is író vagy, akkor megnyugtat a tudat, hogy van nálad pocsékabb. Azt már mindenesetre most előre bejelentem, hogy hangulat tekintetében nem vállalok felelősséget a művemmel kapcsolatban. Pocsék duma mi? Akkor meg mi a francnak írok?! Th3 PULz US Október Cikk a Semmiről Nos igen, ez egy igazi a művész lét értelmezésével kapcsolatos kérdés. Miért is írok? Vajon milyen lesz a mű: pocsék vagy nem? Miről írjak, ha nincs ihletem? Hogyan írhatnék mindenről anélkül, hogy az semmit mondó lenne? Az már mindenestre most kirajzolódik előttem, milyen is lesz ez a cikk. Úgyhogy kedves olvasóm, kezedbe adom a választás jogátmost még, tovább lapozhatsz-: ez ugyanis egy csapongó, szarkasztikus, mindenről és mégis a semmiről szóló, terjedelmes mű lesz. Egy amolyan mindent érintő, de semmi újat nem mondó alkotás. Vegyük hát sorba milyen dolgok is érintik mostanában az embereket. A legunalmasabb, a nincs mit mondanom, de azért beszéljük meg téma az időjárás. Nos az előre várható időjárás pocsék lesz. Semmilyen. Szürke, esős, hideg, olyan, amitől az akrális szervek lefagynak, állandóan könnyezel majd-hogy mindenki azt hiszi pocsék hangulatodban vagy-, az orrod piros lesz és a folyamatos esőzéstől még a hajadat is kár beállítani reggelente, mert amint kiteszed a lábad az utcára, máris úgy nézel majd ki, mint Bridget Jones, azon a bizonyos kiruccanunk kicsit a hétvégére autókázás után. Másik nagyon érdemleges téma a világ dolgai, úgy mint az éhezés kérdése és hogy miért nem születik soha semmiről sem megoldás. Egy felmérés szerint, ha a világon mindenki annyi tápértéket átlagosan napi 3600 kalóriát- fogyasztana el, mint az Egyesült Államokban, akkor szakemberek szerint rövid időn belül élelmiszerhiány alakulna ki bolygónkon. Azok az adatok is árulkodóak, amelyek szerint a több millió túlsúlyos amerikai évente 30 milliárd dollárt költ fogyókúrára, miközben a Föld lakosságának mintegy egyharmada ismeri közelről az éhezést. És hogy miért nincs megoldás? Nos talán azért, amiért a múlt hónapban az ENSZ által indított világméretű felmérés kudarccal végződött. A felmérésben ez szerepelt: Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén? A felmérés így végződött: - Afrikában nem tudták, mit jelent az élelmiszer. - Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az őszintén. - Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a hiány. - Kínában nem tudták, mit jelent a vélemény. - Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a megoldás. - Dél-Amerikában nem tudták, mit jelent a kérem. - Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a világ többi része. Hát igen, ezek szerint sokan vannak még úgy rajtam kívül, akik az idejüket a semmivel ütik

9 el. Ha nincs ugyanis egy ügyben megoldás, akkor az nemhogy semmi, egyenesen pocsék érzés. Pocsék lehet még az is, ha valaki nem tudja, mi is akar lenni igazából és egész életében irányítva volt. Az ilyen ember elég semmilyen, unalmas életet él. Lássunk erre is egy kis anekdotát: A bölcsődében kezdődött minden. Te elmentél, anyu, én meg álltam az ablakban, és sírtam. Biztosan azért, mert tudatalattimban akkor realizálódott: a gondtalan gyermekéveknek vége. Ez már a nagybetűs élet. Mire három lettem, már egész jól megültem a pónilovat. A következő évtől a torna mellé még bejött hétfőn és szerdán az angol, pénteken egy kis matek. Csak hogy felkészüljek az iskolára. Elsőben a pályaorientációs beszélgetés után azt mondták, jó orvos leszek, ezért úgy gondoltátok, nem árt, ha pluszban megismerkedem a biológia és a kémia alapjaival. Néhány év múlva derült csak ki, hogy a vér látványától automatikusan hányok, tehát orvosi kilőve. Akkor mi legyen a gyerek? hallottam esténként a kétségbeesett sóhajt a bezárt ajtón át, és elszégyelltem magam. Kilencévesen ilyen szomorúságot okozni, úgy éreztem, kegyetlenség a részemről. Tudtam, hogy ennyi áldozat után, nekem kell letennem valamit az asztalra. Tanár leszek!- rukkoltam elő az ötlettel, mire egyszerre kaptatok a fejetekhez: csak nem őrültél meg? És ekkor kezdetetek pszichológushoz járatni. Ági néni kedves volt és türelmes, de azt nem értette, hogy ha a családunkat kellett lerajzolni, miért tettem mindenkit külön kis fényképkeretbe. Mondtam neki, azért, mert csak így találkozunk. Fényképen. Az ő hatására megpróbáltatok többet velem lenni. Egy darabig hurcoltatok vasárnaponként vagy a cirkuszba vagy a vidámparkba vagy az állatkertbe, és én ezeket rettentően utáltam: a megterhelő hétköznapok után szívesebben pihentem volna valami csendes helyen. Tízéves koromban aztán megjött az áttörés: elkészítettem a Hamlet új műfordítását, és az is egyértelművé vált, hogy bölcsész leszek. Végre megvolt a cél, tehát lehetett külön történelem, magyar és még plusz nyelvórákra járni. Hogy a testem se satnyuljon el, beírattatok teniszezni. Minden este tízkor zuhantam az ágyamba holtfáradtan, és arra gondoltam, ha ezek a gondtalan gyermekévek, milyen lesz felnőttnek lenni? A középiskolás évek egyhangúan teltek. Minden versenyt megnyertem, már másodikban felvettek az egyetemre. Azóta még szereztem négy diplomát, négy nyelven beszélek felsőfokon, kettőn úgy-ahogy elboldogulok. Csak, az az igazság, az emberekkel nem igazán értek szót. Úgyhogy macskáim vannak. Összesen harmincnégy. Nem is tudok miattuk elmenni dolgozni, segélyből élünk mindannyian. Ha a jövő nemzedéknek szeretnék segíteni, akkor ebben a mai anyagias világban ezt mondanám, az embereket 3 dolog érdekli: a pénzük, a jogaik és az életük. Így tehát nem is csoda, ha 3 sztárszakma létezik: a közgazdász, a jogász és az orvos. Ha pedig művész szeretnél lenni, halálod után van esélyed az elismertségre. S lévén, hogy egész életedben nem keresel majd semmit, ez utóbbi is hamar be fog következni. Pocsék lehet, ha csúnyának és semmilyen, jellemtelen embernek születtél, ugyanis az a közhely, PULz US Október Th4

10 miszerint a szépség belülről fakad, nem igaz. Ezt a csúnya emberek találták ki. Az pedig, hogy a szépség és az okosság ritkán jár együtt, igaz. Ez csupán az emberek 40%-t érinti, így tehát a maradék 60%- ból kiválaszthatod, hova is akarsz tartozni. De hogyan is élhetnénk nem semmi életet, mikor olyan közmondásokon nevelődünk, melyek semmitmondóak, hiszen nagyjából senki sem tudja megvalósítani őket. Ilyen pl.: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Nekem ez sosem sikerült, mindig mindent az utolsó pillanatra tudtam csak megcsinálni, ezért sokkal jobban tetszik a következő verzió: Amit ma megtehetsz, halaszd holnaputánra és akkor lesz két szabad napod! Mivel politikailag meg kell őriznünk a semlegességünket, így erről nem írhatok, de ha írnék is, úgyis pocsék dolgok jutnának eszembe. A megoldás pedig, mint tudjátok semmilyen. Úgyis fogalmazhatnék, a világon mindenki csak a semmiről értekezik. Mindenki cselekszik és a cselekvő láncolat alkot egy problémát, erről mindenkinek van egy véleménye, de megoldás csak ritkán születik. Pocsékabb helyzet, ha nincs véleményed vagy te se tudod igazán mi is a véleményed, és leállsz értekezni épp ezért a semmiről azzal, akinek van és aki ezek után vagy udvarias mosolygások közepette végighallgat, vagy udvariasan továbbáll, netán féligmeddig udvariasan leállít, amitől pocsék kedved lesz majd, s ezzel együtt az az érzésed támad, hogy nem értesz semmihez. A felnőttek gondolkodása is pocsék pedagógiáról árulkodik. Gyerekszemmel talán így lehetne igazán jól leírni: A felnőttek furcsák néha. Azt hiszik, elég összeterelni két alkalmas korú gyereket és a két gyerek automatikusan jó haver lesz. Szeretném összeterelni papát találomra egy alkalmas korú bácsival és megnézni, összehaverkodnak-e - biztosan nem akarna engem sem többé összeterelni Ulla-Gullával például. Sokkal szívesebben játszom Lill- Parával, pedig Lill-Para kis tökmag, de ugyanazt szereti és ugyanazt utálja, mint én- Ulla-Gullát például. És akkor még nem is beszéltünk a féfiak és a nők kérdéséről. Sokan beszélnek arról, milyen egyszerűek is a férfiak, ám arról nem beszél senki, hogy a nők is szeretik az egyszerű dolgokat az életben, így a férfiakat is. Arról is sokan értekeznek, hogy a férfiak állandóan a szexre gondolnak, ám arról már senki, hogy ez nem igaz, sokszor jut eszükbe a sör is. Mintahogy két igen alap mű értelmezésével is gondba kerül az emberiség: A Biblia ugyanis arra tanít, hogy szeresd felebarátodat, a Káma Szutra pedig megmagyarázza hogyan. Na de mivel vallási téma tekintetében is semlegesnek kell maradnom, így jobb, ha ebbe most nem mélyülünk el jobban. Tehát erről most nem beszélünk. Nem is írtam semmit. Hiába, így van ez az igazán érdekes dolgokkal kapcsolatban, ami mindenkit érdekel, arról jobb, ha nem is beszélünk. Nem vettünk észre semmit. Nem láttunk és nem hallottunk SEMMIT. A bűntényeknél is gyakori ez a felállás. Olykor a leglényegesebb dolgok vállnak semmivé és a legsemmitmondóbbak a leglényegesebbé. Remélem mindenkit kellőképpen összezavartam, mert akkor ezt már egy igazi alkotásnak tekinthetem, vagyis érdemes volt írni. A világon tehát semmi sem működik jól (aki az ellenkezőjét állítja, hazudik) és beszélni épp úgy, ahogy írni is- a semmiről lehet a legtöbbet, ám azt, hogy ez a semmi édes-e vagy keserű lesz-e majd, az csakis a te jelenlegi szájízedtől függ. Ha pocsék hangulatodban vagy, mint én is, akkor inkább az utóbbi lesz jellemző. Ám mivel pocsék hangulatodban vagy, ezt mindenki elnézi majd. Keserű szájíz ide vagy oda, ne hidd azt kedves olvasóm, hogy nincs benne igazság. A pellengére állított dolgok a legtisztább tükrök. Írta: Nem Érdekes Th5 PULz US Október

11 Sportolj Rovat Kedves SZOTE-s Fiúk És Lányok Ismét elindult az év és ismét itt a lehetőség, hogy új emberek kerüljenek be a Medikus Kupa válogatottakba, illetve a messze földön híres SZOTE Pom Pom Lány csapatba!!! Ha tehetségesnek érzed magad, netán korábban versenyszerűen (NB II, NB I, BL, EB, VB, Olimpia) fociztál, kéziztél, röpiztél, kosaraztál, vízilabdáztál, állj közénk! Vigyük együtt a győzelemre a szegedi csapatokat! Jelige: Győzni Jöttünk A Pom Pom lányok közé várunk jó képességű, ritmikus mozgással rendelkező lányokat, (estleg fiúkat, vagy nemiidentitás zavaros tinédzsereket, gólyatábor q*@#ákat, stb.). Jelige: SZ-O-T-E Keresünk ezen felül még vezérszurkoló jelölteket, akiket megtaníthatunk az összes buzdító nótákra, figurákra, óbégatásokra, vagy maguktól találnak ki ilyeneket, s ezen felül képesek rávenni egy fős SZOTE-s csapatot, hogy ezeket utánnuk csinálja (sport és s*r szeretet, illetve B-közepes múlt előny lehet). Jelige: Egy szív egy dobbanás... Jelentkezéseiteket,név telefon , jelige illetve csapat megnevezéssel a következő telefonszámokon várjuk: Kézi fiú: Nagy Tamás Kézi lány: Deák Beáta Foci: Patocskai Gábor Röpi lány, fiú: Gyimesi Alíz Kosár lány: Szikszai Adél Kosár fiú: Fülöp Béla Pompomlány: Vajda Sára Vízilabda: Pócs Dávid SZOTE OLLÉ PULz US Október Th6

12 Th7 PULz US Október Sobotta Szemmel Avagy demonstráció egy anatómia atlasz perspektívájából Péntek: Pénteken felriadtam valami hatalmas fényre. Kinyították a szekrényemet és bekényszerítettek hozzám három új lakótársat, pedig már örültem hogy végre nem a polcon kell majd nyomorognom a sok hülyével. Nem kedvelem őket, kicsik, zöldek és vaskosak, ráadásul csak egymással barátkoznak és beképzeltek. Egész nap csak egymás képeit lapozgatják. Nem normálisak. Van pár másik lakótársam azóta, többek között egy puha, fehér de annál antiszociálisabb kötött pulcsi, aki egész nap csak motyog magában, hogy alábecsülik, s rendszerint azt hiszi, hogy január van. Ő sem egy főnyeremény. Valamint van velünk egy kolosszális zúgó metál robot lény, aki folyamatosan valami hálózatkeresésről magyaráz s bosszankodik, hogy merül az akkumlátora Vasárnap: Ezek boldogítottak egészen vasárnap estig, amikor ugyanis ismét nagy fény közepedte éreztem, hogy elhagyja testem a jól megszokott szekrény alját Egy puha ágyon ébredek eszméletemet veszthettem az esés közben, s most két gyilkos tekintet mered rám. Végem van. Lenyúl egy általam jól ismert manus (flexiot hajt végre) s megfog, majd kihajtja a borítómat. Héj! Hát mit képzelsz te? Legalább a lámpát kapcsold le Rájöttem, a meztelenséget meg kell szokni és tűrni kell, mint ahogy azt is, hogy oda-vissza lapozgatnak, beléd olvasnak, bámulnak s meggyaláznak. C est la vie. Miután meguntak, letesznek egy kemény, hideg asztalra, ahol átporosodom az estét pirkadatig, de legalább nem kell hallgatnom a szenilis szobatársam értelmetlen, késő esti anekdotálását a télről meg a hóról, amiről mellesleg fogalmam sincs, hogy mi. K e l l e m e s e n csalódok, amikor egy kedves hang szól hozzám a sötétből. A hűtő az. Bemutatkozom, majd elkezdünk beszélgetni, s megtudom, hogy inszomniában szenved szegény Hétfő: Reggel mielőtt alkalmam lenne kinyitni a szemem, már elborít a sötétség, pedig biztos vagyok benne, hogy felkelt a nap, mert onnan az asztalról egészen jól látszik a napfelkelte. Nagy rázkódások, zajok, hideg is van Hol vagyok? Mikor végre újra kikerülök abból a szörnyű kalitkából, amiről némi hallgatózás után rájövök, hogy táskának hívnak egy nagy, sok-székes teremben találom magam. Zajonganak a fiatal ember szabásúak, tesznekvesznek, s sok fajtársammal is összeakad a tekintetem. Hirtelen mindenki elcsendesül, s egy ölre kerülök, ahol legalább jó meleg van, a nyitogatást és meztelenkedést már úgyis megszoktam. El is szunyókálok, majd mikor felkelek teljes időzavarban találom magam. Mennyit aludhattam? Hol vagyok? Mik ezek a hangok? Mik ezek a szagok? A hangokat talán valami zenének nevezett dolognak tudhatom be, de ezt is csak a hangfal ikerpártól tudom, akik meséltek valami hasonló jelenségről (állításuk szerint ez valami emberi rituálészerűség, így szórakoznak) Még énekeltek is Hogy is volt a szöveg? No woman, no cry? Vagy No cry, no woman? Valami ilyesmi. Mindegy. Még valami Mob Barley-t említettek, de szerintem ők sem teljesen értették, hogy miről beszéltek Végül visszaalszom.

13 Áh, lehet, hogy jövő héten tartok egy wellness hétvégét a Szövettan testvérekkel. Ők állítólag ismernek valami jó helyet itt a környéken. Mit is mondtak, Somogyi? Péntek: Kedd: Ismét fény. Meg valami folyadék csorog le a borítómon. Magam köré nézek. Egy palack alszik mellettem. Tőle származik a folyadék. Minden horkolásával rám fúj belőle egy kicsit Pfuj. Segítségül egy jó barátomat a zsebkendőt hívom, hogy intézzen valamit az érdekemben. Némi kint lét után megint a táskába kerülök, s újra zötykölődök ki tudja merre. A palacknak már hűlt helye, a folyadék viszont még mindig jelen van. Az egyik kicsi zöld szobatársam - akinek a neve Szentágotai I.-es kötet - is itt van, ő világosít fel, hogy esik az eső, majd mérgelődik magában, hogy miért ő került felülebbre. Este megint csak a meztelenkedés, fel kell tárnom legmélyebb titkaimat. Már csípi a szememet a fény, de csak tárva nyitva állok órákig. Oda vissza lapozgatnak, papír fecnikkel takarják le bizonyos részeimet, majd egy sebesen repülő pean is az oldalaim között landol. Sűrű bocsánat kérések közepette távozik. Szerda: Valami történik. A hangulat egyre feszültebb, s egyre több igényt tartanak rám. Alig alszom, túlhajszolt vagyok, nem hagynak békén, még levegőt venni sincs időm. Most mondd meg, lehet így élni? Tegnap este összefutottunk pár fajtársammal az Intézetben, rendeztünk egy kisebb összejövetelt a klubban, de sajnos nem tudtunk sokáig maradni, ugyanis vár a munka Csütörtök: Ma nagyon rossz kedvem van. Nem aludtam körülbelül 24 órája és 157-től 177-ig nagyon elfáradtak az oldalaim. Mások is hasonló tünetekre panaszkodtak, szerintem valamiféle járvány lehet. Ma este is hatvanszor lapoztak át Még belém is írtak. Megbotránkoztató. Ismét az asztalon kell aludnom, sőt még a lámpát sem kapcsolták le, de már nincs mit tenni, a gazdám alszik Állítólag holnap valami nagy dolog történik, s intenzíven igénybe leszek véve. Pihenni kellene. Ma reggel korán kellett kelnem. Kapkodás, feszültség, minden volt. Már rosszul indul a nap, s a gazdám is panaszkodik, hogy nehéz vagyok, s hogy el fogunk késni az Anatómia Intézetből. Még a gerincemet is elaludtam azon a kemény asztalon. Beérünk egy hatalmas, zúgó terembe, sok-sok fiatal ül csoportokban rémült arckifejezésekkel, s sorstársaimat lapozgatják. Mi lehet itt? Szép lassan elszivárognak mellőlünk a diákok, s egyre kevesebben maradunk. Végül sorra kerülünk mi is. Gazdám parancsra felvesz egy humerust (ez számomra jól ismert csont), majd 5 perc után visszatér hozzám, s utolsóként mi is elhagyjuk a nagy termet, de valahogy megváltoznak a dolgok. Nem mondd nekem semmit, de mindenki felszabadultabb, nem dobálnak, s majdnem mindenki mosolyog Ketchup PULz US Október Th8

14 - csak saját felelősségre- A gólyatábor (mind a koleszos, mind a nagy) kihagyhatatlan. Kész. Képtelenség az egész óriási és alkoholmámoros hangulatot néhány betűvel, felkiáltójellel és szóközzel átadni, mi mégis megpróbálkoztunk ezzel, néha talán túlságosan is a szélsőségek felé csúszva. Reméljük a lényeg azért így is kiszűrhető belőle. (Ezúton szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, hogy a személyiségek fiktívek, ha bárki magára ismerne, az csak a véletlen műve.) Az okostojás Mert tanulni, kell! A koleszos gólyatábor számomra lehetőség volt arra, hogy a beszerzendő tankönyvek listáját minél előbb magaménak tudhassam, és az idei tananyagot már 28-ától elkezdhessem tanulni. Amint lehetőségem nyílt rá, felvettem a leghasznosabbnak tűnő tantárgyakat, és mivel az összest ilyennek találtam, nem maradhatott ki egy sem. Igaz, rá kellett fizetnem a kredittúllépés miatt, de a tudás Th9 PULz US Október Koleszos Gólyatábor hatalom! Miután eltöltöttem a szüleimmel a beköltözés napján egy szép délutánt az egyik belvárosi fagyizó teraszán, a könnyes búcsút követően kimentem a gólyabográcsozásra, hogy némi információhoz jussak. Meg kellett tudnom a felsőbbévesektől, fel lehet e venni a második féléves tantárgyakat is, hogy legyen időm a következő szemeszterben TDKzni. Aztán megrázó élményben volt részem. Leírni is szörnyű! Borzalom!!! Amint átléptem a SZOTE pálya kapuját, belebotlottam egy földön fekvő negyedévesbe, aki delíriumos állapotban lehányt. Azonnal felhívtam anyukámat: KI AKAROK KÖLTÖZNI!!! De anya türelemre intett. Mivel a bográcsok körül nem találtam józan embert, visszamentem a szobámba, és korán lefeküdtem, hogy minél hamarabb túl legyek ezen a förtelmes napon. A szombati nap volt életem mélypontja. A gólyavetélkedő alkalmával megpróbáltak rávenni, hogy alkoholt vegyek magamhoz, de bevetve szokásos trükkömet, meglátogattam a mellékhelységet, így kerülve ki eme kínos szituációt. Este a tábortűznél sikerült leülnöm egy szimpatikusnak tűnő fiatalember mellé, akiben hamarosan felismerni véltem a SZOTE pálya kapujában fetrengő srácra. Ezután már nem is csodálkoztam, hogy a második mondatom után eldőlt. Nemsokára egy ijesztő figura, jött oda hozzám, aki egy demizsonból lenyomott fél liter bort a torkomon, valami trágár, sárga pintyőke kezdetű nóta kíséretében. Ez volt az a pont, ahol rájöttem, hogy ez a hely nem alkalmas tanulmányaim folytatása szempontjából, így másnap reggel haladéktalanul kiköltöztem. A piás Uhh hasogat a fejem, mellettem egy hányás asszem, jön a következő is. Úgy látszik, jól sikerült a tegnap este. Miről is kéne írni? Jajj igen valami rémlik a dologról, az túlzás, hogy emlékszem. Végignézegetem a Henti által készített fotókat, lassan kezd összeállni a kép. Aham ez itt a bográcsozás de mi az ott a kezemben? VBK? FAKANÁÁÁÁL??? Én főztem?! Jah, nem csak belekóstoltam. Mindenesetre a tányérról lemaradtam. Nem is baj, mert volt helyette pálinka, ami majdnem annyi fokos volt, mint a paprikás krumpli. ;) Volt egy csajszi, aki nekiment egy fának lehet, hogy

15 az agykárosodás miatt táncolta el a nevét? Másnap tízkor ébredtem. Kár, mert kilenckor kezdődött a beiratkozás. Gyorsan kitöröltem a csipát a szememből, és a tegnapi, kicsit hányás- és kajaszagú, fűfoltos gatyámban elindultam a nagyoki felé. Késésemet még nem vették volna észre, de amikor ötödszörre mentem oda, hogy a nevemet kijavítsák az indexben, örök életre megjegyeztek maguknak. Lehet, hogy nem végzem el az orvosit? Nem vagyok benne biztos, de állítólag az Anna-fürdőben is voltunk. Jajj, de várjá, várjá! Erre emlékszem! Itt ismerkedtem meg azzal a helyes vízimentő sráccal, aki a jacuzzi 20 centis mélységéből halászott ki félholtan. Amúgy túléltem csak azt nem tudom, hova lett a fürdőruhám De tényleg! Amikor kimentett, még rajtam volt de utána??? Nem vagyok teljesen tisztában az aznap és a másnap határával, de már sütött a nap, mikor a Jancsó udvarán találtam magam. Hogy mi volt, azt pontosan sajnos nem tudom rohadt meleg volt, szerencsére pia volt dögivel. Aktívan részt vettem a sörversenyekben, bár futás közben jó néhányszor padlót fogtam. Aztán se kép, se hang továbbiakban stabil oldalfekvés A főgólya Jó ez a gólyatábor, csak túl sok itt az elsős. Mindenesetre piával eléggé felkészültek, rossz már biztos nem lesz itt Az UV-zó haverok is gyűlnek lassan. Szerencsére nekem ilyenekkel már nem kell foglalkoznom. Megbuktam a vizsgán, de csak pozitívan! Remélem az új csoportomban lesz, aki megírja a demóimat helyettem, és a 11 ezres tankönyvtámogatást is elihatom. A főgólyák által beszerzett italok ugyan nem merítették ki a minőségi bor fogalmát, de két üveg után mit számít? A csütörtök este f á j d a l m a s a n kezdődött, éppen n y u g o d t a m feküdtem a SZOTE pálya k a p u j á b a n, amikor egy barom lerúgta a vesémet, erre én felnéztem, és elhánytam magam. A kis szerencsétlenen látszott, hogy nem látott még igazi részeget, de ezt is én szívtam meg, mert ijedtében r á m e j t e t t e az újonnan beszerzett anat atlaszát, nem kevés kínt okozva ezzel Alighogy összekapartam a maradványaimat a földről, valamelyik mocsok elkezdett krumplival dobálni. Nem élte túl Optimista természetű lévén minden napnak megtaláltam a maga szépségét. A péntekben nem volt nehéz. ;) Az Anna-fürdő jacuzziában túl sokan voltak, ezért kiraktam a medence szélére egy full részeg csajt, aki azt hitte, hogy meg akarom menteni, ezért hálásan a nyakamba ugrott. Ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki a fürdőruhája még most is nálam van Szombaton volt a gólyavetélkedő. Hogy azok mekkora bénák voltak Egy párat félrelökdösve sikerült a sörversenyeken nekem is részt vennem, és az alkoholmennyiség nagy részét elfogyasztanom. Kellően jó hangulatban ültem a tábortűz mellett, mikor valami lúzer csajszi mellémtelepedett. Valami orbitális nagy hülyeséget kérdezett a tankönyvekről. De most komolyan pont tőlem? Ki emlékszik már az elsőre? Azon négy éve túl vagyok!!! Annyira lefárasztott, hogy inkább alvást színleltem. Később sikerült meglógnom mellőle, csak a többiekkel tértem vissza, egy jó kis sárga pintyőkére. A kis nyomi teljesen kikészült, és sírva rohant a szobájába. Asszem, másnap ki is költözött. Mi mindenesetre egy pár csajszival jól szórakoztunk az este további részében is ;) de ezt már nem kötjük a kedves olvasóközönség orrára! Delirium TRE(wo)mens PULz US Október Th10

16 Th11 Második rész Lemenőben volt már a nap, a végtelen pusztát vérszínűre festették a késő esti elkeseredett sugarak. A puszta magába szippantotta az utolsó fénynyalábot is, és sötétség borult a tájra. Szomorú és üres volt ez a sötétség, mint ami a magára hagyott játékra borul a szemetes alján. A csendet csak néha szakította meg egy egy elnyújtott farkasüvöltés. A puszta olyan volt a két város között, mint valami gombafertőzésben szenvedő gyümölcs felülete, amin a két település mint két feketén rothadó sebhely, a közöttük húzódó út pedig valamiféle gombafonál. A táj arcát repedések és hasadékok szelték át, a vöröses homokon csupán néhány tövises bokor tudott megmaradni. A sötétség leple alatt ezek a bokrok fenyegetően bámulták az úton járókat. A sötétben minden más. Mintha minden felöltene egy másik arcot. Egy sötétebb ént. Valami gonoszat. Az autó morgása a távolban halk duruzsolás volt csupán. Két fényszórójából lőtte az útra sárgás PULz US Október Sikertelen Hívás színű fénykúpjait. A motor monoton zúgása messze visszhangot vert a messzi szakadékokban. Kékesfekete színe immár nem csillogott a lemenő napfényben, a sötétségben elvesztette ragyogását. Bent az utastérben halkan szólt a zene, éppen Phil Collins It s in your eyes című száma ment. A műszerfal zöldes színe megvilágította a visszapillantóra akasztott rózsafüzért. A sebességmérő 85 mérföldes óránkénti sebességet mutatott. A benzinszint mérő viszont közel volt az E betűhöz, és a mellette lévő kis lámpa sárgán világított. A gépszörny gyomra korgott. A kéz, ami eddig a kormányt fogta, lassan eltűnt a sötétben, majd egy világító mobiltelefonnal az ujjai közt tért vissza a műszerfal fénye elé. A készüléknek erős fénye volt, ami bevilágította az utasteret. A fényben megcsillant egy szürkés árnyalatú kutató szempár, ami alatt a valószínűsíthető kialvatlanság miatt sötét táskák húzódtak, közöttük két barázda által közrefogott keskeny orr, majd egy halvány színű lefelé görbülő, szigorú ajak. A szem fölött vékony, sötét szemöldök, fölötte már a homlokra omló barnás, kócos hajkorona. Fél kézzel a kormányt fogta, fél kézzel a telefont markolta és közben hüvelykujjával navigálva a menüben különféle opciók között válogatott. Sajátos ceremóniája ez az embernek. Van aki képtelen írott szöveget autóban olvasni, mert rosszul lesz; van aki egyszerre tud odafigyelni a kanyargó poros országútra és egy üzenet megírásához szükséges szimbólumokra. Az út körülbelül 50 mérföld hosszú volt a két város, Safford és Clifton között. Kellett, hogy legyen egy benzinkút valahol az út háromnegyedénél. A sötétben minden magára ölt egy másik ént. Valami gonoszat. Azt megérzi az ember akkor amikor a hátán és a karján végigfut a hideg és bemászik a gyomrába, megmarkolja a szívét, feltépi az ereit, mint egy dühödt vadállat. A szempár a visszapillantó tükörre téved és ekkor meglátja a hátsó ülésen a sötétben rejtőző alak tébolyult tekintetét amely az övébe fúródik, jeges kéz markolja meg a nyakát, érzi a hideg ujjak szorító erejét és látja a csillogó fogakat melyek sorban állnak egy őrült mosolyban ELÉG!! Gyorsan kaptam levegő után amint magamhoz tértem. Nem álmodtam. Ez sokkal inkább olyan, mint amikor az ember elképzeli, hogy az emlékeit filmen vissza tudja nézni, és egyesek ilyenkor teljesen magukba zuhannak és átélik az emlékeket. A rosszakat jókat egyaránt. Ilyenkor a történteket az ember úgy képzeli el, ahogy akarja, lévén a filmet a fantázia szüli. Csakhogy néha megesik, hogy az ember olyanokat is gondol, amit nem akar gondolni. És ha meglódul az ember fantázája, akkor mindenféle dologgal tarkíthatja az emlékeket. De semmi sincs véletlen. Minden gondolat hivatott valamire. Hiába zárja el a tudatát, a gondolat lyukat fúr és befészkeli magát az elmébe. Vannak emlékek, amiket az ember nem akar újra megnézni. Fogja a videokazettát és egy fiókba rakja. Örökre. (hallod amint hörög és a gonosz némán suttog a füledbe..) ELÉG! Néha megesik, hogy nem tudsz nekik parancsolni, és a kazetta visszakerül a polcodra. Akkor véletlen megnézed és beleőrülsz. Halk csöpögő hangra lettem figyelmes, talán eddig nem is figyeltem oda. Talán eddig semmire sem figyeltem. Valahonnan az emeletről jött, a bal szárny irányából. Alig lehetett hallani. A fejem végre valahára kitisztult.

17 Fogalmam sem volt mióta ültem a hideg kövön és bámultam magam elé, az asztali lámpa fénykúpjába. A tenyerem ott pihent a bal combomon kézfejjel lefelé. És a tátongó seb, mely már annyiszor felfordította a gyomromat, lelketlenül bámulta a sötétbe burkolódzó mennyezetet. (A sötétben minden más egy sötétebb gonoszat). Számtalanszor gondoltam ezt kiskoromban, amikor sötét volt és a játékaim ijesztőek voltak a polcokon. Féltem tőlük, mert azt hittem, hogy amikor nem figyelek oda, életre kelnek és mozognak. Volt egy bohóc, ami éjjelente ijesztően átalakult. Legalábbis akkor azt hittem. Ha sötét volt, mindig odaképzeltem neki egy világító szempárt és egy torz vigyort. Karjai karmos kézben végződtek, ruhája pedig mocskos volt. Persze reggel mindig ugyanaz a mosolygós arc fogadott, piros orral és pöttyös inggel. Egyszer megkértem apát, hogy vigye ki a bohócot este a szobámból. Aznap este a bohóc visszatért. Nem tudtam akkor se és most se, hogy valóságos volt e amit látok, de tény, hogy akkor láttam a polcon ugyanazt a torz vigyort. Reggel nem volt sehol, sőt, érdekes módon teljesen eltűnt. A tenyerem bőre alatt ki lehetett tapintani a telefon puha gombjait, sőt, ha az ember nyomást gyakorolt rá, némi fájdalomért cserébe a kijelzőn történt valami. Az, hogy pontosan mi, azt nem lehetett tudni, mert a kijelző be volt törve. Alvadt vér pettyezte megrepedt felületet. Alóla zöldes fény világított. Bárki is tette ezt velem, pontosan tudta, hogy mit akar tőlem. A kézközépcsontjaimat sorra eltörte ami miatt a kézfejemen véraláfutásos púpok keletkeztek, és merőlegesen az ujjaimra a telefont bevarrta a bőröm alá. A rohadék elég sokat szenvedhetett vele, mert nem lehetett könnyű a fontosabb ereket és idegeket megkerülni. a mutatótól a gyűrűsig nem tudtam mozgatni az ujjaimat, egyáltalán semmit nem éreztem velük. A vér továbbra is szivárgott a sebből, az öltések alól. Nem mertem és nem is találtam megfontolt döntésnek a azt, hogy bármi módon megszabaduljak tőle. Egyetlen opcióként csak azt találtam, hogy csuklótól lefelé levágom a kezem. Az ötletet amilyen gyorsan megszültem, el is vetettem. Ez pont egy olyan gondolat volt, ami bevillan az embernek, ha akarja, ha nem, és aztán gyorsan ki is dobja. Ám van olyan is amit nem tud kidobni. Ha egyszer megszüli, egy ragályként terjed szét az elmében és megfertőz minden mást. Mi mást tehettem volna? Azt hittem ez csak valami őrült tréfa, aztán hogy csak hallucinálok. Istenem akkor még csak nem is sejtettem milyen borzalmas kaland vár rám nem sejtettem hova kell eljutnom. Ismét végignéztem a cuccaimat. Olló, metrótérkép, és a papír amin a kötés eltávolítására vonatkozó ismeret állt. Semmi több. Feltápászkodtam a földön és körbenéztem. A lámpa fénykúpján kívül sötét volt.(csak nem félsz a sötétben?). Valamiféle fényforrást kell találnom, mert a sötétben nem tudok tájékozódni, márpedig itt nem maradok. Óvatosan elindultam a recepció felé, mert emlékeim szerint ott egy biztonsági őr is ült. Egy pillanat! (dereng már? Jártál már itt ugye? Miért nem akarsz visszaemlékezni?) ELÉG! A fejemben néha nem tudom elhallgattatni a hangokat. Gyűlölöm őket könyörtelenek velem. Mindig az igazat mondják. (Félsz ) Ha akartam ha nem a film már pörgött és a nézőterem rég megtelt az érzékszerveimmel. - Eric! Gyere ha mondom! A doktor bácsi nem tud meggyógyítani, ha nem hagyod neki. Csak beszélgetni fog veled ne aggódj. hallottam anyám hangját és láttam amint hosszú barna fürtjei a nyakába omlanak, mint valami roskadozó gyümölcsfa. - De ugye nincs nála szuri, Mama? Tudod, hogy azt nem szeretem. furcsa volt hallani a saját hangom sok-sok évvel azután.. PULz US Október Th12

18 - Nincs nála szuri kisszívem. Csak fel fog neked tenni egy pár kérdést arról, hogy miket szoktál látni. - De mama én már mondtam neki! Nem hiszi el? - De elhiszi kicsim, csak ahhoz hogy meg tudjon gyógyítani, beszélgetnetek kell - De mama én nem is vagyok beteg! Miért kell ezt? - Nem vitatkozom. zárta le a vitát a szigorú anyai hang. Láttam magamat bemenni a rendelőbe, ahol már várt Dr. Stangles, hogy újra és újra feltegye a szokásos kérdéseit. A rendelő kicsi volt és cseppet sem komfortos, vagy megnyugtató, ahogy azt várná az ember egy pszichiáter rendelőjétől. Fehér falak, szokásos orvosi könyvek az asztalon, székek, egy kisebb beszélgető asztal, számítógép, mappák. - Szervusz kisöreg! Milyen napod volt ma az iskolában? kezdte a beszélgetést kedélyesen - A mama biztos mesélte, hogy mit csináltam. - Nos igen. itt megköszörülte a torkát, láttam rajta, hogy zavarba hoztam azzal, hogy ennyire tájékozott vagyok. 9 éves voltam. valóban a történtek miatt vagy most itt. Nézd Eric. Nem leszidni akarlak vagy ilyesmi, de mégis meg kell, hogy kérdezzem, miért csináltad? L1 PULz US Október - Mert - készültem a válasszal, de már oly sok éve nem is mertem visszagondolni a válaszra. Akkor se értettem önmagam. - mert megijedtem. Féltem! - Eric ezt te se gondolhatod komolyan. Michelle fél fejjel kisebb, mint te és cseppet sem ijesztő a szőke angyalkafürtjeivel vagy mégis? - Azt mondta, hogy ha nem adom neki vissza füzetét, letépi a kutyám fejét én kis pöcs. - Úgy érted arra a kutyusra gondolt? mutatott rá a kezemben pihenő plüss kutyára. és aztán - Aztán láttam a szemében valamit. itt elakadt a hangom, és éreztem, hogy a jelenben egy könnycsepp végigszánkázik az arcomon. - Mi volt az Eric? Mit láttál? Itt sokáig vártam a válaszadásra. Lehet, hogy 9 voltam, de mégis tisztában voltam azzal, hogy Dr. Stangles és még sokan mások, lehet, hogy a szüleim is az épelméjűségemet kérdőjelezték meg. Óvatosan kellett válaszolnom. Életem első igazán érett döntését hoztam. - Azt láttam, hogy tényleg komolyan gondolja. - mondtam ki egy levegővel, mint akinek nagy erőfeszítésekbe kerül valamit kimondania. Az igazat megvallva így is volt. Hazudtam. Ahogy utána nagyon sokszor. - Aha. konstatálta Szóval csak ennyi? Eric, te úgy gondolod, hogy elég indok volt ez ahhoz, hogy ököllel vágj az arcába egy kislánynak? Az ajka felrepedt, a szomszéd rendelőben kellett összevarrni. Ugye sejted mennyire fájdalmas lehet egy olyan. - Igen Dr. Stangles. Rossz dolgot csináltam. - Így van. Nem szeretném, ha ez még egyszer megtörténne, rendben? Nézd, elég nagy vagy már, hogy tudd az igazat. Sajnos elég sok a panasz felőled az iskolából. Ha még egyszer megtámadsz valakit, akkor át kell téged helyeztetni egy szigorított állami intézetbe, ahol nem szabad játszani, és nem mehetsz haza a szüleidhez, csak hétvégén. - Értem Dr. Stangles. Viszontlátásra. azzal fölálltam a székből, és a kutyust magamhoz ölelve elindultam az ajtó felé. - A legjobbakat kisöreg. Ne értsd félre, de remélem nem találkozunk a közeljövőben, legalább is itt semmiképp. Nem fogunk dokikám gondoltam akkor és most is. Amint kiléptem az ajtón, anya lépett elém és a fejével jobbra biccentett. Michelle szülei álltak ott, és érthetetlenül dühösen néztek bennünket. Nézzenek csak. Én láttam a drágalátos kislányukat olyannak amilyennek ők sohasem fogják. Ma is beleborzongok a látványba. Michelle előttem ült egyel a teremben. Leesett a füzete, és én lehajoltam érte. Mivel mindenki gyogyósnak tartott az osztályban, érthető volt, hogy senki sem szerette

19 LÓ Rovat volna, ha pont én segítek rajta. - Add vissza dilis! vakkantotta felém add vissza mert különben letépem a kutyuskád fejét te kis pöcs! És ekkor történt meg életemben először az a dolog, ami egyszerre volt az átkom és a félelmem is. Michelle arca a kimondott szavak után démonian elváltozott. Szeme tejfehérré változott, bőre szürke színű lett, ajkai feketék lettek, mosolya pedig tébolyult. - NEEEEE! üvöltöttem föl és a szájába öklöztem a rút szörnyetegnek. Michelle leesett a padról, de legnagyobb döbbenetemre senkinek se tűnt fel, hogy Michelle milyen démoni pofát vágott, pedig legalább heten láttak a kis elenetünket. Ezek szerint csak én láttam. De miért csak én? - Te.. vadállat..dilis! motyogta Michelle vérző ajkakkal és könnyes szemmel. Ismét magamhoz tértem a megrázó emlékekből, és elmaszatoltam az időközben kicsurrant könnycseppeket. Sohase fogják megérteni. Éreztem, most egy időre kitisztult a fejem. Amíg van időm, gondolkozom. Tudtam, hogy az elmém az összeroppanás határán van. Sietnem kellett. A recepcióhoz mentem és a fiókokat kezdtem túrni. Keresésem nem volt hiábavaló, egy ósdi zseblámpát találtam, mellette egy bontatlan csomag elemet. Kedves egy szarházi gondoltam és betáraztam a lámpát. Vakító fény ragyogta be a termet amerre irányítottam a lámpát. Valamiért úgy éreztem kell valami, amivel meg tudom magam védeni. Kés, vasdarab, bármi, ami hasznomra válhat, ha bajba kerülnék. Milyen igazam volt. Mindig is szerettem magamban, hogy tudok előre gondolkodni. Felborítottam az asztalt, és néhány perc szenvedés után letörtem egy darabot a lábából. Ez jó lesz szúrni is és ütni is. A faeszköz valamelyest megnyugtatott, nőtt a biztonságérzetem. Fogalmam se volt, hogy merre menjek. Kavarogtak bennem a gondolatok és az emlékek. A kezdeti sokk nem engedte őket előtörni. Mégis ez a hely mintha mágnesként vonzotta volna őket ki a tudat legsötétebb mélyéről. Már akkor tudtam, hogy el fogok jutni addig az emlékig, amit soha senkinek nem mondtam el, és soha nem hagytam, hogy a felszínre törjön. Éreztem, hogy elkerülhetetlen, hogy újra átéljem. Sejtettem (és milyen jól), hogy a bizonyos emlék lesz a kulcs. De addig még várnom kellett. Előtte még megcsörrent a telefon a kezemben. Folyt. köv malkavian PULz US Október L2

20 L3 (The Perpetual Journey avagy leírás az Opeth nevű dimenzióról) Úgy érzed, hogy van egy szabad órád. Helyes. Menj oda a hifihez, és a rakd bele a CD-t, ami Opeth - Watershed cím alatt fut. Indítsd el. Helyezd magad kényelembe a puha ágyadon. Csukd be a szemeidet. Megtörtént? Kiváló. Akkor most készülj fel egy utazásra. Sőt. AZ UTAZÁSRA. Ha ezt megtetted, érteni fogod a következő néhány sor mondanivalóját. Coil Érezted már úgy, hogy szükséged van Valakire? Már hogyne érezted volna. És érezted már e ugyanezt akkor, amikor semmi okod nem volt rá? Nem? Hát akkor most fogod. Megkezdődött az utazásod. Északra. Nem egyszerűen Skandinávia eldugott szegleteibe. A saját lelked legmélyebb bugyraiba, ahonnan nincs kitörés. Olyan árnyak, silhouettek közé, akiket Te nem ismersz, de Ők jobban ismernek Téged, mint Bárki. Mert Ők (is) Te vagy. Ők azok a része a lelkednek és a tudatodnak, akiket még valamikor a gyermekkor hajnalán eltemettél. Nem direkt, hanem mert egyszerűen ez a genetikai törvényszerűség. PULz US Október Den Ständiga Resan Azonban ettől Ők még benned lakoznak és irányítanak. Nem mindent, de valahogy mégis. Talán ezt hívjuk tudatalattinak. Azokat az aspektusait a személyiségnek, amelyek első látásra irracionális döntésekre kényszerítenek minket; aztán másodjára is átgondolva rájövünk, hogy a helyes döntés meghozatalára vezették rá elménket. Látod magad előtt az Embert, aki egy fenyőfa tövében ül a végtelen erdő valamely szegletében, hóban és fagyban, és az elvesztett nőhöz (férfihez) énekel? Hogyne látnád. És nemcsak látod, hallod is. Aztán átérzed. A döntéseid súlyát. A hibákat. És rájössz: a hibák helyrehozhatóak. Csak akarat kell. Heir Apparent A törvényes örökös. Te vagy az, vagy valaki más? Nem tudod, de nem is kell hogy tudd. Csak hallgasd. Cold days. Old ways. Told lies. No more. Minden emberben lakozik egy démon. Persze nem a középkorban elképzelt szarvakkal rendelkező, undorító, büdös valami, hanem egy olyan lény, ami az érzelmeket próbálja a tudat elé tolni (sokszor nem is sikertelenül). A színeket. A fényt, vagy az árnyékot; néha a kettőt egyszerre. Az őrült képeket. A pillanatot. Azt, amelyiket csak akkor élhetsz át, ha levetkőzöd azt, ami majomból Homo Sapiens Sapiens-é tett évmilliókon át tartó evolúció során. Azt a dimenziók közti vákuumot, amibe lépve a tudat elveszti eddigi mivoltát, irányító szerepét, és átalakul egy, a világ lényegét szintetizáló mentális/ asztrális rendszerré, amelyben nem egy, kettő, esetleg tíz, hanem végtelen számú változó alkotja azt az egyenletrendszert, amit Neked kell megoldanod. Aztán ha a Démon és a Tudat ismét egyesül nos, akkor már nem fordulsz vissza az útról. Akkor már Te vagy az Örökös. The Lotus Eater And the pride of a mother brought flaws in a mother s son. And the love from a father was used by a father s son. Elérkeztél valahova, amit nem lehet semmi másnak nevezni, csak groteszknek. Attól groteszk, hogy mélyen igaz. Csapongó, őrült, gyönyörű, szívszorító és fájdalmas egyszerre. Nem tudod hová tenni, sem elsőre, sem másodikra, sem harmadikra. De a helyére AKAROD tenni, mert egyszerűen szükséged van rá, hogy értsd. Érteni akarod a szilánkokra tört tükröt és a torz képeket benne; az ismeretlen szavakat a papíron; a könnyeket, a mosolyokat; a fényeket és a hangokat; a perceket és az órákat, a gitárból előtörő hangokat, bárhol legyél is. Tudod, valahol mélyen, hogy otthon fekszel az ágyadon, de most már lehet a tested bárhol: Te már máshol jársz. Burden Emlékek. Az ember másodpercenként gyárt egyet, aztán jó mélyre el is raktározza őket, hogy végül a sorsuk a felejtés legyen. Legtöbbször. De néha vannak pillanatok, amikor (teljesen ellentmondva a józan észnek ) olyan dolgokon kezdesz el gondolkozni, amik adott helyzetben sem hasznosnak, sem szükségesnek; sőt értelmetlennek tűnnek, és fogalmad sincs róla, hogy hogyan juthattak eszedbe. Aztán rájössz, hogy csak az a bizonyos adott pillanat szempontjából haszontalan, más esetben igen is fontos. Akkor teszed fel a kérdést, mi is hozta