ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség tájékoztatója

Átírás

1 6. ÉVFOLYAM, 2010/5 6. SZÁM ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség tájékoztatója Honlapcímünk: -címünk: A ökológiai, környezettechnológiai és környezetstratégiai szaklap melléklete I. Bírósági határozatok 1. A geotermikus energia kutatása mint bányászati tevékenységre kizárólagos kutatási jog adományozható [Alkalmazott jogszabályok: évi XLVIII. tv. 22., 22/B. ; 203/1998. (XII. 19.) Korm.r. 6. ] A felperes április 29-én B. területre geotermikus energiára vonatkozó kutatási jog adományozását kérte. Az elsőfokú hatóságként eljáró bányakapitányság a kérelmet határozatában elutasította, mivel álláspontja szerint kutatásijogadomány geotermikus energia kutatására a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 22. (1) bekezdésére figyelemmel nem adható ki. Az engedély kiadásának akadályát képezte az a körülmény is, hogy a felperes a kérelme alapján felszín alatti vízkitermelésével járó kutatást kíván végezni; ez azonban a Bt. 1. (5) bekezdése szerint nem tartozik a törvény hatálya alá. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes december 9-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi határozat szerint a geotermikus energia kutatásának engedélyezésére a földtani kutatás engedélyezésének szabályait kell megfelelően alkalmazni, a Bt. 22/B. (1) bekezdése alapján. A földtani kutatásra vonatkozó szabályok a Bt. végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 6. (9) bekezdése tartalmazza, mely a 6. (1) (3) bekezdéseiben foglaltakra utal. E rendelkezések megfelelő alkalmazása alapján az alperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy geotermikus kutatásra az ásványi nyersanyagok kutatásához hasonló kizárólagos kutatási jog nem adományozható, mert a geotermikus energia nem minősül ásványi nyersanyagnak. Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett felperesi kereset szerint a bányafelügyeleti eljárásban mind első-, mind másodfokon jogszabálysértően utasították el geotermikus energia kutatási jog adományozására irányuló kérelmét, mert a jog adományozása és a kutatás engedélyezése a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján tartamilag azonos, az adományozáshoz külön jogszabályi feltétel nem tartozik. Az eljárt megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes keresete alapos, ezért az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Indokokolásban rámutatott, hogy a geotermikus energia kutatása területén kizárólagos jogot biztosító kutatási engedély kiadására a Bt. és a Vhr. lehetőséget biztosít. A bíróság a felperes jogi álláspontját osztva úgy találta, hogy a jogi szabályozás megfelelő alkalmazása a perbeli esetben azt jelenti, hogy a kutatási jog adományozására vonatkozó szabályok alapján kell az engedélyt a geotermikus energia ku- tatására megadni, tekintettel arra, hogy az adomány is hatósági engedélynek minősül, így az elnevezésétől függetlenül azonos közigazgatási jogi aktusról van szó. A bíróság megállapította, hogy a Bt. szabályai alapján a geometrikus energia valóban nem minősül ásványi nyersanyagnak, ugyanakkor a Bt. 22. (a kutatási jog adományozására vonatkozó szabályok) a geotermikus energia kutatása körében való alkalmazását a Vhr. 6. (9) bekezdése megteremti. A 6. (9) bekezdésben hivatkozott Vhr. 6. (1) (3) bekezdésének megfelelő alkalmazása az jelenti, hogy az ásványi nyersanyag helyett értelemszerűen geotermikus energia, az adományoz helyett az engedélyez kifejezést kell érteni. A bíróság szerint a geotermikus energia kutatási jogáról is hatósági határozatban kellett volna az alperesnek, illetve az elsőfokú hatóságnak rendelkeznie, kivéve, ha ez a tevékenység a felszín alatti vizek felszínre hozatalát érinti, mert ez esetben a Bt. 5. (1) bekezdés g) pontja alapján nem tartozik a törvény hatálya alá. Az új eljárásra nézve a bíróság előírta, hogy a kutatási jogot magában foglaló engedély csak akkor tagadható meg, ha az új eljárásban a kérelem teljesítése a Bt. rendelkezéseit sértené a felszín alatti vizek kitermelésével kapcsolatban. A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát. Az alperes rámutatott, hogy a Bt. értelmező rendelkezései alapján a geotermikus energia nem tekinthető ásványi nyersanyagnak, így az alperes szerint az ásványi nyersanyagok kutatására vonatkozó kizárólagos kutatási jog sem adományozható a geotermikus energia kutatására. A Bt. 22/B. (1) bekezdése értelmében a geotermikus energia kutatásának engedélyezésére, és a kutatás hatósági felügyeletére a földtani kutatás engedélyezésének és a hatósági felügyeletnek a szabályai alkalmazandók. A Vhr. 6. (9) bekezdése alapján a földtani szerkezetek megismerésére irányuló kutatás (azaz a földtani kutatás) engedélyezésére a Vhr. 6. (1) (3) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Az alperes szerint a támadott jogerős ítélet a Bt. 22. (1) bekezdését, 22/B. (1) bekezdését, a Vhr. 6. (9) bekezdésében foglaltakat, valamint a Pp (1) bekezdésében foglaltakat sérti. A jogerős ítélet indokolásában kifejtettek az alperes értelmezésében azt jelentik, hogy egy alacsonyabb szintű jogszabály (Vhr.) rendelkezésének utaló szabálya alapján kerülne sor a törvényben meghatározott kutatási jog adományozására, azaz a kizárólagos jogszerzésre. A geotermikus energia kutatására alkalmazandó, a földtani kutatásra vonatkozó törvényi szabályok nem teszik lehetővé a kizárólagos jogot jelentő kutatási jog adományozását, ezáltal kizárólagos jogszerzést sem tesznek lehetővé. Mivel a felperes kizárólagos jogot kért a teljes kutatásra és az erre vonatkozó I

2 jogadományozás iránti kérelmet utasította el az elsőfokú hatóság és az alperes, az e határozatokat hatályon kívül helyező jogerős ítélet sérti a megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. A felperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, rámutatva, hogy az abban megjelölt jogszabályi rendelkezéseket a jogerős ítélet nem sérti. A felperes szerint az eljárt megyei bíróság a Bt. és a Vhr. rendelkezéseit megfelelő tartalommal értelmezte, és helyes következtetésre jutott akkor, amikor megállapította, hogy a felperesnek a vízkitermeléssel nem járó, geometrikus energia kutatására vonatkozó jogadományozási kérelmét jogszerűtlenül utasította el első-, illetve másodfokon az eljárt bányászati hatóság. Állította felperes, hogy a bíróság a per során helytállóan feltárt tényállásból, az irányadó jogszabályi rendelkezések okszerű mérlegelésével jogszerű következtetésre jutott; ezáltal a jogerős ítélet hozatalával nem sértette meg a Pp (1) bekezdésében foglaltakat. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt megyei bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és az egyes tényállási elemekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésével hozta meg határozatát. A perben eldöntendő alapvető jogkérdés az volt, hogy a geotermikus energia kutatására vonatkozó hatósági engedély, illetve a kutatási jog adományozására vonatkozó hatósági engedély mennyiben esnek egybe, illetve mennyiben azonos tartalmúak. E jogkérdés eldöntésénél a Legfelsőbb Bíróság a Bt. több, a közigazgatási határozatok meghozatala idején hatályban volt rendelkezését is áttekintette. A Bt. 1. (1) bekezdés h) pontja szerint a törvény hatálya alá tartozik a geotermikus energia hasznosítása, valamint a felszín alatti víz termelésével együtt nem járó kutatása, és kinyerése. Az 1. (5) bekezdés a) pontja alapján nem tartozik e törvény hatálya alá a geotermikus energiát hordozó, felszín alatti vizek kutatása és kitermelése. Az 5. (1) bekezdés g) pontja értelmében a bányafelügyelet engedélyezi a geotermikus energia kutatását, amennyiben az nem érinti felszín alatti vizek felszínre hozatalát. A Bt a rendelkezik a kutatás engedélyezéséről, rögzítve, hogy meghatározott ásványi nyersanyag kutatására zárt területen koncesszió keretében a miniszter a koncessziós szerződésben, nyílt területen a bányafelügyelet kutatási jogot adományoz. A Bt. 22. (2) bekezdés első fordulata értelmében a kutatási jog a kutatási területen a bányavállalkozónak kizárólagos jogot ad. A Bt. 22/B. (1) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a geotermikus energia kutatásának engedélyezése és a kutatási hatósági felügyeletére a földtani kutatás engedélyezésének és hatósági felügyeletének szabályait kell megfelelően alkalmazni. A törvény értelmező rendelkezései áttekintése alapján a következő állapítható meg. A pontja szerint földtani kutatás: a földkéreg anyagi, szerkezeti és fejlődéstörténeti sajátosságainak megismerésére irányuló műszaki-tudományos tevékenység, kivéve a védett, és védelemre érdemes természeti értékek kutatása. A 17. pont szerint a kutatás: olyan földtani, geológiai, geofizikai, geokémiai és mérnöki módszerekkel végzett bányászati tevékenység, melynek célja az ásványi nyersanyag lelőhelyének felfedezése, a felfedezett ásványi nyersanyag-lelőhely lehatárolása, mennyiségi, minőségi megismerése, továbbá a földtani szerkezetek megismerése, a szénhidrogén föld alatti tárolására való alkalmasság szempontjából. A két rendelkezés egybevetéséből megállapítható, hogy a földtani kutatás megismerésre irányuló műszaki-tudományos tevékenység, a kutatás viszont bányászati tevékenység. A pont f) alpontja alapján bányászati tevékenységnek minősül a felszín alatti víz kutatásával és kitermelésével nem járó geotermikus energia kutatása, kinyerése és hasznosítása. E törvényi rendelkezések egybevetése alapján megállapítható, hogy az alperesi határozat meghozatalakor hatályban volt szabályok szerint a geotermikus energia kutatása bányászati tevékenységnek minősült; ezért a földtani kutatás engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó utalás (Bt. 22/B. ) a Legfelsőbb Bíróság szerint eljárási természetű rendelkezés. Az engedélyezés és a felügyelet eljárási szabályaira nézve kell a földtani kutatásra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni, mivel azonban a geotermikus energia kutatása bányászati tevékenységnek minősül, egyebekben tartalmilag a kutatás engedélyezésére vonatkozó Bt. 22. rendelkezései az irányadók. Így a Vhr. 6. (9) bekezdésében hivatkozott 6. (1) (3) bekezdés egyértelműen a kutatási jog adományozásáról, illetve annak bányakapitánysági határozatban való megítéléséről rendelkezik egyértelműen arra utalnak, hogy a geotermikus energia kutatására vonatkozó jog kutatásijog-adományozásnak tekintendő; a kutatásijog-adományozás szabályai pedig a Bt. 22. (1), illetve (2) bekezdésében találhatók. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy az eljárt megyei bíróság helyesen döntött az alperesi határozat első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezéséről, mert az alperesnek, illetve az elsőfokú hatóságnak a kutatásijogadományozás iránti kérelmet a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján nem állt jogában elutasítani. Mivel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket az eljárt megyei bíróság jogerős ítélete a fent kifejtettek szerint nem sértette meg, a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp (3) bekezdése alapján hatályban fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV /2009.) 2. Nádaratás, elöregedett nádas égetésének engedélyezése során a hatóság csakis és kizárólag a természetvédelmi érdekeket vizsgálhatja, és csakis azokra figyelemmel hozhatja meg döntését. A jogszabályok értelmében nem tartozik a természetvédelmi hatóság vizsgálódási körébe az, hogy a tevékenység hatósági engedélyezését követően ténylegesen lesz-e lehetősége az alperesi beavatkozónak az engedélyezett tevékenység folytatására. [Alkotmány 9. ; 13. ; 120/1999. (VIII. 6.) Korm.r.; évi LVII. tv. 14. (7) bek.] Az elsőfokú hatóságként eljáró környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) október 18. napján kelt határozatával a határozat rendelkező részében megjelölt ingatlanok területére nádaratásra, elöregedett nádas égetésére természetvédelmi engedélyt adott, továbbá a fokozottan védett természeti területekre törté- II

3 nő belépést ebből a célból engedélyezte az alperesi beavatkozó részére. A határozat kikötései között rögzítette, hogy a határozat nem helyettesíti az egyéb jogszabályban előírt engedélyek, bejelentések és hozzájárulások meglétét. A felperes aki a határozat rendelkező részében megjelölt ingatlanok egy részének a vagyonkezelője megfellebbezte az elsőfokú határozatot. Az alperesi hatóság az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség március 31. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes egyetértve az elsőfokú hatóság határozatával a felperes fellebbezésével kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú hatóságnak csak azt kellett vizsgálnia, hogy az engedélyezni kért tevékenység a természetvédelmi érdekek mentén végezhető-e, az adott ingatlanok használatával, birtoklásával kapcsolatos jogvita nem a hatóság által eldönthető kérdések közé tartozik. A felperes keresete folytán eljárt illetékes megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása leszögezte, hogy a tevékenység engedélyezése során a hatóság csakis és kizárólag a természetvédelmi érdekeket vizsgálhatta, és csak azokra figyelemmel hozhatta meg döntését. A jogszabályok értelmében nem tartozik természetvédelmi hatóság vizsgálódási körébe az, hogy a tevékenység hatósági engedélyezését követően ténylegesen lesz-e lehetősége az alperesi beavatkozónak az engedélyezett tevékenység végzésére vagy folytatására, tevékenységének esetleg szerződéses vagy jogszabályi egyéb feltételei fennállnak-e. Az ítélet megjegyezte, hogy a periratokból megállapítható volt, hogy a felperes és az alperesi beavatkozó között valóban szerződéses feszültség áll fenn, amelynek feloldását ugyan bírósági úton a felperes kezdeményezte, azonban az nem vezetett eredményre. Ez azonban olyan jellegű problémakör, amelyet a bíróság a jelen per keretei között értékelni nem tudott. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítéletnek a hatósági határozatokra kiterjedő hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy a jogerős ítélet azon álláspontja, miszerint a Magyar Köztársaság Alkotmányára és a Polgári Törvénykönyvre hatósági ügyben nem lehet hivatkozni, nem elfogadható. Még azokban az esetekben is, amikor az alperesi beavatkozónak használati joga van bejegyezve az adott ingatlanra, még ott is szükséges a tulajdonos vagy a vagyonkezelő hozzájárulásának megkérése, ahol pedig semmiféle bejegyzett joga nincs, ott nem kaphat semmilyen engedélyt. Hangsúlyozta, hogy az érintett huszonöt helyrajzi szám tekintetében tulajdonosi, illetve vagyonkezelői hozzájárulás hiányában nem lehetett volna nádaratási engedélyt kiadni, másrészt melyre az alperesi beavatkozónak használati joga van bejegyezve szükséges lett volna a munkák megkezdéséhez a tulajdonos, illetőleg a vagyonkezelő nyilatkozata. Ez utóbbi kérdéskör tekintetében a hatósági határozatokat a felperes nem támadta. Megítélése szerint az ügyben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályait kell alkalmazni, köztük annak alapelvi rendelkezéseit. A Ket ában foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségét a hatóságnak teljesítenie kellett volna, az Alkotmány 9. (1) bekezdése alapján a köztulajdont és a magántulajdont, illetve a 13. értelmében a tulajdonhoz való jogot védelemben kellett volna részesíteni, és nemcsak a vizek és a közcélú vízi létesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról szóló 120/1999. (VII. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezdéseit kellett volna alkalmazni. Előadta, hogy a korábbi engedélyezési eljárásokban a hatóság kikötése között szerepelt, hogy a nádaratás megkezdése előtt be kell szerezni a vagyonkezelői hozzájárulást, és volt olyan határozat, amelynek az érintett ingatlanok vonatkozásában azokban az esetekben, amikor nem volt használati joga bejegyezve az alperesi beavatkozónak a határozat megtiltotta a nádaratást. Veszélyezteti a jogbiztonságot, ha a hatóság döntései ellentmondásosok és több tekintetben jogellenesek. Hivatkozott a vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 14. (7) bekezdésére is, melynek folytán a felperesnek, mint vagyonkezelőnek kell az érintett ingatlanokon a vízminőség-védelmi nádgazdálkodásról gondoskodni. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban fenntartását, részletesen kifejtve, hogy az érintett ingatlanokon használati joga áll fenn. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság egy korábbi ítéletéből kitűnik, hogy az alperesi beavatkozó használati joga a F. tavi összes nádas területére fennáll. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos az alábbi indokok alapján. A Legfelsőbb Bíróság teljes mértékben egyetértett a jogerős ítéletet hozó bírósággal, az ítélet indoklása mindenben helytálló volt. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan jogszabályt, amelyből azt lehet következni, hogy a hatóságnak a határozat meghozatalához az érintett ingatlanok vagyonkezelőjének hozzájárulását kellett volna kérnie, és ettől függően kellett volna döntenie. Mindez nem jelenti azt, hogy a nádaratásra kiadott természetvédelmi engedély az érintett ingatlanokra vonatkozó használati jog fennállása hiányában lehetővé tenné a tényleges tevékenység végzését. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett abban a felperessel, hogy a közigazgatási eljárásban és a közigazgatási perben hivatkozni lehet mind az Alkotmányra, mind a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályaira, azonban az adott hatósági ügyben, vagy közigazgatási perben ennek csak akkor van jelentősége, ha a hivatkozás releváns. Mivel a használat kérdése nem tartozott azon körülmények közé, melyeket a természetvédelmi engedély kiadása során alkalmazni kell, és a tevékenység végzéséhez a természetvédelmi engedély kiadása mellett az egyéb jogszabályi feltételeknek is teljesülnie kell, ahogy ez az első fokú határozat kikötésében is szerepel, ezért nem sérült a Ket a és alapelvei sem. Ugyanígy a Vtv ának (7) bekezdésével sem áll ellentmondásban a hatóság határozata, hiszen a határozatból nem kö- III

4 vetkezik, hogy az alperesi beavatkozó önmagában a természetvédelmi engedély alapján az érintett ingatlanokon nádgazdálkodást folytathatna. A felperes nem támasztotta alá, hogy az általa ellentétesnek vélt más hatósági határozatok tekintetében miért az ellentétes határozatokat vélte jogszerűnek és a jelen perben támadott határozatot jogellenesnek. A Legfelsőbb Bíróság e körben utal az 1/2002. közigazgatási jogegységi határozat 2. pontjára, amely szerint a hatóság korábbi téves jogértelmezésen alapuló gyakorlata nem teszi a perben felülvizsgálni kért határozatot jogszabálysértővé. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. [Kft. III /2009/7. szám] 3. A Legfelsőbb Bíróság a jogi képviselő által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja, ha az nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (Pp.) ának (2) bekezdésében foglaltaknak. Önmagában a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegére való hivatkozás konkrét jogszabály konkrét rendelkezésének megjelölése nélkül nem teljesíti a Pp ának (2) bekezdésében foglaltakat. A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét végzéssel hivatalból elutasította. Az illetékes megyei bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokon eljárt környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A jogerős ítélet ellen a jogi képviselővel eljáró alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, azonban a kérelmében nem jelölte meg konkrétan, hogy a jogerős ítélet mely jogszabályhelyet sértette meg. A Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének meg kell jelölnie azt a jogszabálysértést, amely alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát kéri. Önmagában a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegére való hivatkozás konkrét jogszabály konkrét rendelkezésének megjelölése nélkül nem teljesíti a Pp ának (2) bekezdésében foglaltakat. A Pp ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogi képviselő által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja, ha az nem felel meg a ának (2) bekezdésében foglaltaknak, vagy ha ennek megfelelő kiegészítése nem történt meg a Pp ának (1) bekezdése szerinti 60 napos határidőn belül. Tekintettel arra, hogy a jogi képviselővel eljáró alperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg konkrét jogszabálysértést, amely alapján a jogerős ítélet felülvizsgálható, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp (1) bekezdése alapján hivatalból elutasította. A jelen végzés ellen a jogorvoslati lehetőségét a Pp a, a 233/A. -a, valamint a ának (1) bekezdés e) pontja zárja ki. (Kfv. IV /2010/2. szám) 4. A termékdíj-visszaigénylési jogosultság keletkezésének csak egy időpontja lehetséges. A jogosultság keletkezésének időpontja megegyezik a visszaigénylés megnyíltának időpontjával, ez pedig az adott negyedév leteltének az időpontja. A kormányrendelet a visszaigénylési kérelem benyújthatóságára szabályoz két lehetséges időpontot. [Alkalmazott jogszabályok: évi LXVI. tv. 17. (3) bekezdés; 53/2003. (IV.11.) Korm. rendelet 8. ; 10. ] Az elsőfokú hatóságként eljáró környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség a február 20-án kelt határozatával a felperes által január 15-én kelt levelében a IV. negyedévre vonatkozóan előterjesztett egyéb kőolajtermékek környezetvédelmi termékdíja visszaigénylésére irányuló kérelmét elutasította. A felperes fellebbezett a határozat ellen. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség alperes a április 9. napján kelt másod fokú határozatával az első fokú határozatot az indokolás megváltoztatásával helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, továbbá az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Egyetértett a felperes az alperesi határozatnak az alkalmazandó jogszabályra vonatkozó álláspontjával, azonban vitatta, hogy visszaigénylési jogosultsága IV. negyedévre december 31-én keletkezett volna. A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 17. (3) bekezdéséből azt a következtetést vonta le, hogy a kötelezettnek akkor van joga a visszaigénylési kérelmet benyújtani, ha már befizette a termékdíjat, illetve a hasznosításra történő átadás-átvételt, vagy a hasznosítást igazolni tudja; a jogosultság a visszaigénylésre tehát e két feltétel teljesedésével nyílik meg. A felperes esetében az adott negyedévre október, november és december hónapokban a hasznosításra átadás megtörtént, azonban a környezetvédelmi termékdíj az APEH igazolása alapján november 20-án, december 20-án, illetőleg január 21-én volt esedékes, és lett befizetve. Mivel a kérelmet a környezetvédelmi termékdíjmentesség a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003. (IV.11.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 8. (3) bekezdése alapján negyedévente lehet benyújtani, a legutolsó, január 21-i befizetés időpontjával nyílt meg tehát a felperesi álláspont szerint a IV. negyedévre vonatkozó termékdíj-visszaigénylés lehetősége. E számítással ugyanakkor a visszaigénylési kérelem benyújtásának legkésőbbi időpontja április 20. napja lett volna, így a felperes visszaigénylési kérelme határidőn belül került benyújtásra. A megyei bíróság a felperes keresetét részben alaposnak értékelte, és az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes a IV. negyedévére vo- IV

5 natkozóan kellő határidőben, vagy elkésetten nyújtotta-e be az egyéb kőolajtermékek környezetvédelmi termékdíja visszaigénylése iránti kérelmét. Leszögezte a megyei bíróság, hogy a felek nem vitatták az alperes által alkalmazott jogszabály helytálló voltát, ennél fogva a Kormányrendelet 2008-ban hatályos szabályai alapján bírálta el a megyei bíróság is a felperes keresetét. Kifejtette a megyei bíróság, hogy a visszaigénylés megnyílta, illetőleg a jogosultság keletkezése más-más fogalom. A visszaigénylés lehetősége az adott negyedév végén kezdődik meg, és ezen eljárásjogi fogalommal szemben a jogosultság keletkezése közigazgatási anyagi jogi fogalom; a megyei bíróság e körben nagyobbrészt a felperesi álláspontot osztotta. A Kttv. 13. (3) bekezdése ugyanis valóban két jogosultsági feltételt (a hulladékká vált kenőolaj hasznosításra történő átadás-átvétele tényének igazolása, vagy a hasznosítás ténye, igazolása) kíván meg. Az értelmezés körében utalt a megyei bíróság a Kormányrendelet 8. (1) bekezdésére, valamint 10. (2) bekezdésére, mely előírások egyrészt a termékdíj igazolható módon való megfizetése megtörténtét, másrészt pedig azt írják elő, hogy a visszaigénylés alapja a tárgy-negyedévben hasznosításra átadott használt vagy hulladékká vált kenőolaj mennyisége. A megyei bíróság ezen jogszabály-helyekből két jogosultsági feltételre következtetett; szükséges tehát, hogy a befizetés miként a Kormányrendelet 8. (1) bekezdése előírja megtörténjen, valamint további feltétel, hogy a hasznosításra átadás (vagy a saját hasznosítás) is megvalósuljon. A Kormányrendelet 2008-ban hatályos 8. (2) és (3) bekezdése összevetésével a megyei bíróság azt a következtetést vonta le, hogy van egy objektív a jogosultság keletkezésétől számított egy éves határidő a visszaigénylési kérelem benyújtására. A felperes esetében nem volt kérdéses, hogy a IV. negyedévben megvalósult kenőolajak hasznosítására történt átadása, ugyanakkor a termékdíjak befizetése a vonatkozó APEH-igazolások szerint november 20-án, december 20-án és január 21-én történt meg. A megyei bíróság nézete szerint ez utóbbi tétel esetében úgyszintén nem vitatottan a január 15-én kelt visszaigénylésre figyelemmel, megjegyezve, hogy a kérelem is egy éven belül, január 19-én lett érkeztetve a felperes kérelme csak a előtt befizetett termékdíjak tekintetében késett el. Erre figyelemmel a jogerős a visszaigénylési kérelmet egészében elutasító határozat részben jogszabálysértő, ezért a megyei bíróság azt hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy a kérelemmel érintett befizetések közül a november 20-i és december 20-i befizetésekhez kapcsolódó visszaigénylési kérelem körében az alperesi határozat indokai fenntarthatók; ugyanakkor a harmadik, január 21-i termékdíj-befizetéshez kapcsolódó visszaigénylés teljesítendő a hatóság által. A perköltségről és a kereseti illetékről való rendelkezés tekintetében a megyei bíróság kifejtette, hogy a felperes formális pernyertes lett, ugyanakkor az ügy érdemében csak részben lett pernyertes. A felperes pernyertességének mértékét a megyei bíróság az alap nélkül, illetőleg alappal visszaigényelt befizetési összegek arányosításával 25%-os mértékben határozta meg. A felperes által visszaigényelt Ft termékdíjösszeget vette alapul, mint perértéket, a perköltség megfizetésére az alperest kötelezte a felperes javára, míg az adó jellegű kötelezettségre figyelemmel az általános szabályok szerint számította ki tételes illeték helyett a fizetendő illetéket, és a felperest a 75%-os mértékű pervesztességének megfelelő feljegyzett kereseti illeték megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül Ft perköltséget, továbbá a felperest arra, hogy fizessen meg az államnak Ft feljegyzett kereseti illetéket. A fennmaradó feljegyzett kereseti illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. A jogerős ítélet ellen az alperes és a felperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az alperes felülvizsgálati kérelemben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint a felperesnek az alperesi perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Kttv. 17. (3) bekezdését, valamint a Kormányrendelet 8. (1), (2) és (3), továbbá 10. (1), (2) és (3) bekezdését. Egyetértett az alperes a megyei bíróság azon álláspontjával, miszerint a visszaigénylés megnyílta, illetőleg a jogosultság keletkezése más-más fogalom, azonban az alperes álláspontja szerint a jogosultság keletkezésének időpontja megegyezik a visszaigénylés megnyíltának időpontjával, ez pedig értelemszerűen az adott tárgy-negyedév leteltének időpontja. A megyei bíróság által is hivatkozott Ktv. 17. (3) bekezdése és a Kormányrendelet 8. (1) bekezdése azonban az alperes álláspontja szerint nem jogosultsági feltételeket, hanem a visszaigénylés feltételeit (illetve azok egy részét) fogalmazza meg. A termékdíj-visszaigénylési jogosultság keletkezésének csak egy időpontja lehetséges, a visszaigénylési kérelem benyújthatóságára határoz meg a Kormányrendelet két lehetséges időpontot, amelyek kezdési időpontját azonban a jogosultság keletkezéséhez köti. Ennek megfelelően a termékdíj befizetése nem termékdíj-visszaigénylésre való jogosultsági feltétel, hanem a termékdíj-visszaigénylési kérelem benyújthatóságának egyik legfontosabb feltétele. Az alperes megítélése szerint téves a megyei bíróság azon álláspontja, hogy a IV. negyedévi visszaigénylésből mintegy elkülönítfeti a december hónapra vonatkozó, január 21-én történt befizetést, ezért az ítélet nem felel meg a Kormányrendelet előírásainak; ezen előírásoktól eltérően az adott tárgy-negyedévet hónapokra bontva értelmezte, így téves és jogszabálysértő következtetésre jutott. Kifogásolta az alperes azt is, hogy a megyei bíróság arról rendelkezett, hogy Ft perköltséget fizessen meg a felperesnek. Ez az alperes véleménye szerint a 32/2003. (VIII.22.) IM-rendelet 3. (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással téves, mivel ezen jogszabályhely kifejezetten polgári perre vonatkozik, jelen eljárás azonban közigazgatási per; így ezen eljárások speciális jellege miatt a rendelet 3. (3) bekezdése lehet irányadó a perköltségre vonatkozóan. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részben V