Pintér Gábor. Egyes mezıgazdasági melléktermékek energetikai hasznosításának lehetıségei Magyarországon. címő Ph.D értekezés

Átírás

1

2 Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola Egyes mezıgazdasági melléktermékek energetikai hasznosításának lehetıségei Magyarországon címő Ph.D értekezés Pintér Gábor Témavezetı: dr. Tóth Gergely egyetemi docens Keszthely, 2012

3 Egyes mezıgazdasági melléktermékek energetikai hasznosításának lehetıségei Magyarországon Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: PINTÉR GÁBOR Készült a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolája keretében Témavezetı: Dr. Tóth Gergely, egyetemi docens Elfogadásra javaslom (igen / nem). (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton... % -ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: igen /nem. (aláírás) Bíráló neve: igen /nem. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján...% - ot ért el. Veszprém/Keszthely,. a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minısítése... Az EDT elnöke

4 TARTALOMJEGYZÉK KIVONAT... 6 ABSTRACT... 7 AUSZUG BEVEZETÉS A téma idıszerősége Célkitőzések Hipotézisek SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS Globális energiaéhség Földünk energiaforrásai Energiaforrások Fosszilis energia Alternatív energia Megújuló energiaforrások hasznosítása az Európai Unióban és Magyarországon A biomassza Egyes mezıgazdasági melléktermékek - mint energiaforrások - bemutatása Magyarországon A magyarországi erımővi rendszer ismertetése A villamos energia kötelezı átvételét szabályozó rendszerek Magyarországon Nagyerımővek Kiserımővek és főtımővek VIZSGÁLATI ANYAG ÉS MÓDSZER Légvonalbeli és közúti beszállítási távolságok értelmezése és számszerősítése Mezıgazdasági melléktermékek erımővi beszállítására vonatkozó algoritmusok SAJÁT VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Légvonalbeli szállítási távolságoknak megfeleltethetı közúti szállítási távolságok Mezıgazdasági melléktermékek erımővi tüzelése... 53

5 Lágyszárú mezıgazdasági melléktermékek tüzelése Lágyszárú mezıgazdasági melléktermékek tüzelésének gazdasági vonatkozásai Fásszárú mezıgazdasági melléktermékek tüzelése Fásszárú mezıgazdasági melléktermékek tüzelésének gazdasági vonatkozásai ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA, ÚJ KUTATÁSI FELADATOK MEGHATÁROZÁSA Új tudományos eredmények összefoglalása Következtetések, javaslatok, a gyakorlat számára hasznosítható eredmények A kutatás további irányának kijelölése THESES ÖSSZEFOGLALÁS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS IRODALOMJEGYZÉK... 96

6 KIVONAT A disszertáció a Magyarországon rendelkezésre álló jellemzı mezıgazdasági melléktermékek energetikai hasznosításával foglalkozik. Külön vizsgálja a lágyszárú melléktermékeket, mint a búza- és repceszalmát, valamint a kukorica- és napraforgószárat. A kutatás négy Európában jellemzı erımőtípusra terjed ki, melyek közül kettı globális energiarendszerbe illeszkedı nagyerımő, kettı pedig lokális törpeerımő/főtımő. A doktori értekezés meghatározza a vizsgált erımőtípusokhoz szükséges minimális ellátási területet, majd ebbıl a minimális beszállítási távolságot, amit összehasonlít a termelı által elıállított mezıgazdasági melléktermék maximális gazdaságos beszállítási távolságával. A szerzı következtetést von le a vizsgált mezıgazdasági melléktermékek energetikai hasznosítását illetıen, valamint a mezıgazdasági melléktermékekkel üzemelı erımővek/főtımővek életképességére vonatkozóan. A doktori értekezés külön kitér a közúti és légvonalbeli szállítási távolságok kapcsolatára, melyet Magyarországon még nem vizsgáltak. A kutatás hazánk nagy tájegységeit reprezentáló térségek adatait tartalmazza. A disszertációban meghatározott közúti és légvonalbeli beszállítási távolságok arányszáma segítséget nyújthat a különféle logisztikai kérdésekkel kapcsolatos számításokhoz Magyarországon. A doktori értekezés hozzájárulhat a hazai erımővi rendszer átalakításához, a lokális energetikai létesítmények elıtérbe kerüléséhez. A disszertáció támpontot ad az egyes erımővi/főtımővi beruházások mezıgazdasági melléktermékekkel való ellátásának lehetıségeinek elemzéséhez, segítséget nyújt az újonnan épülı erımővek/főtımővek elhelyezésének meghatározásához. 6

7 ABSTRACT The dissertation is about the energetic usage of the main agricultural byproducts in Hungary. Four types of electric/heat power plant are studied in the research: two big plants which produce energy for the global network and two smaller plants which produce energy locally. The study defines the minimum needed supply-distance for the power plant and the maximum economical supply-distance for the farmers. Due to the calculation the author decides which types of agricultural byproducts power generation are worth building in Hungary. An important part of the research is the calculation of the road/flight distance rate of the country. This rate can be useful to solve future logistics problems. The dissertation can help to choose an optimal place for a biopower plant which uses only agricultural byproducts. 7

8 AUSZUG Die Dissertation gibt einen Überblick über die energetische Verwertung der wichtigsten landwirtschaftlichen Nebenprodukte in Ungarn. Die Forschung untersucht vier verschiedene Kraftwerkstypen (Elektrik und/oder Wärme). Zwei von diesen Werken produzieren Elektrizität im globalen Netzwerk und zwei für lokale Gemeinschaften. Die Dissertation definiert die minimale nützliche Fläche für Brennstoffe, die die Biokraftwerke versorgen können, und kalkuliert daraus die minimale Transportentfernung, die mit der noch wirtschaftlichen maximalen Transportentfernung der durch den Produzenten hergestellten landwirtschaftlichen Nebenprodukte verglichen wird. Einen bedeutenden Teil der Forschung stellen die Zusammenhänge der Straßen- und Luftlinienentfernungen dar. Die Dissertation kann dabei Hilfe leisten, den Standort eines neu zu errichtenden Biokraftwerks auf landwirtschaftlicher Basis optimal festzulegen. 8

9 1. BEVEZETÉS 1.1. A téma idıszerősége Magyarországi erdeinket járva az ezredforduló óta bekövetkezett változás szembetőnı: újra nagy területen folyik fakitermelés, ami azt jelenti, hogy újra van kereslet a biomasszára. A miért kérdésre a választ az Európai Unió és a világgazdaság nyomására a zöldenergia felé forduló magyar energiapolitika jelenti. A fosszilis energiaforrások rendelkezésre álló mennyisége folyamatosan csökken Földünkön. A kutatók véleménye csak abban egyezik, hogy a jövıben helyettesíteni kell azokat, hogy mikor, az kérdéses. Gazdasági rendszerünkben az energia birtokosa elınyre tesz szert a többi szereplıvel szemben. Nyilvánvaló, hogy mindenki szeretne energiaforrásokat birtokolni, mely folyamat tovább növeli a megújuló energiaforrások felé irányuló figyelmet. Már az ısember is ismerte a biomasszát. İ még a tábortüzet használta, ahol tőzifából nyert hıenergiát. A tőzifa felhasználása után elıbb a szén, majd az olaj és a gáz következett (mind a XIX. században). A fosszilis energiaforrások után gazdaságunk ismét kezd visszakanyarodni a biomasszához. Problémát jelent azonban, hogy míg az ıskorban elegendı tőzifa állt rendelkezésre, addig napjaink erdeirıl ez nem mondható el. Nem lehet csak az erdıket a szilárd biomassza forrásának tekinteni, az energetikai célra termesztett növényeket, mint fıterméket és növényi részeket, mint mellékterméket is figyelembe kell venni. Az emberiség különféle szükségleteit kielégítı fıtermékek mellett jelentıs mennyiségben keletkeznek melléktermékek is. Korunk energiahiányos idıszakában hosszútávon megengedhetetlen a fıtermékként elıállított biomassza melléktermékeinek hasznosítatlanul hagyása. Fontos kérdés, hogy a rendelkezésünkre álló melléktermékeket hol és hogyan hasznosítjuk. Az elmúlt években nagy felháborodást váltott ki a lakosság körében a Tokaj-Hegyaljára tervezett szalmaerımő, ami a bioerımővekkel kapcsolatos nyitott kérdésekre irányította a figyelmet. Az egyik legfontosabb beruházási döntés az erımő mérete: rendelkezésre áll-e elegendı alapanyag, valamint mekkora távolságról szükséges azt szállítani. A mérettel összefüggésben fontos kérdésként fogalmazható meg az erımő környezetre és társadalomra gyakorolt hatása, valamint a beruházás életképessége, hatékonyságának alakulása. Azt mondhatjuk, hogy a bekövetkezett különbözı változások együttes hatásának eredıjeként, hazánk egész erımővi rendszere átalakulás alatt van. A hazai nagy, korábban széntüzeléses erımővek áttértek fára, de sem a méretük, sem a hatásfokuk nem változott. Az erımővek élvezték a villamos energia kötelezı átvételéhez tartozó támogatást, ami 9

10 2013 januárjában a Megújuló Energia Támogatási Rendszer (METÁR) életbelépésével megváltozik. A jövıben kérdésessé válik a korábban megkérdıjelezhetetlennek gondolt óriáserımővek létjogosultsága. A fejlett gazdaságok példái a törpeerımővek, a lokális hálózatok jövıbeni egyre jelentısebb térnyerését vetítik elıre. A környezetvédelem is egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Az élhetıbb, az egészséges környezet értéke növekszik. A szennyezés ára egyre több szennyezınél jelenik meg költségként, párhuzamosan az externális költségek internalizálási kísérletei mellett. Kapitalista világunkat a pénz hajtja. A szennyezés (mint a korunk egyik legnagyobb környezetvédelmi problémájának tekintett szén-dioxid kibocsátás) számszerősítése ösztönzi a szennyezıket technológiájuk átalakítására, energiaforrásaik megválogatására. A szén-dioxid semleges tőzifa és a szilárd biomassza-féleségek hasznosítása során egyre komplexebb gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi követelményeket kell figyelembe venni. Egy erdı gazdasági értékét ma már nem csak a benne rejlı faanyag, hanem a kapcsolódó különféle szolgáltatások: vadászat, kirándulás, tájfutás, lovaglás is jelenti. Korunkban nem elég a hagyományos értelemben vett megújuló energiaforrások használata, szükséges újak keresése. Dolgozatomban az egyes mezıgazdasági melléktermékek energetikai hasznosításának gazdasági elemzésével foglalkozom és ezen újonnan elıtérbe kerülı erıforrások hasznosításának lehetıségeit mutatom be a jellemzınek tekinthetı különbözı típusú energetikai létesítmények vonatkozásában Célkitőzések Az ezredfordulót követıen az Európai Unió döntéseinek hatására Magyarország is támogatta a megújuló energiaforrások felhasználását. Az ország adottságaiból következıen elıtérbe került a biomassza hasznosítása, így a hat korábban széntüzeléső hazai óriáserımő részben vagy egészben áttért szénrıl a faaprítékra. Az osztrák Güssing példájára biomasszával üzemelı főtımővek alakultak az ország számos pontján. A szilárd biomassza tüzelése terén új lehetıségeket jelenthet a mezıgazdasági melléktermékek hasznosítása, feltéve, ha mindez szakszerően történik. Kutatásaim célkitőzéseit az alábbiakban jelöltem meg: A Magyarországon leginkább jellemzı lágyszárú mezıgazdasági melléktermékek, vagyis a szántóföldi melléktermékek számbavétele és különbözı erımő-, illetve főtımőtípusokban való tüzelhetıségének gazdasági vizsgálata. A szılıvenyige és a fanyesedék, mint fásszárú mezıgazdasági melléktermék különbözı erımő-, illetve főtımőtípusokban való tüzelhetıségének gazdasági vizsgálata. Az elızıekhez kapcsolódóan azon erımő, illetve főtımővi méretek, kapacitások, beszállítói területek, és szállítási távolságok meghatározása, melyek a melléktermékek gazdaságos tüzelésének feltételét alkotják. 10

11 Óriáserımővek életképtelenségének bebizonyítása kizárólag a vizsgált melléktermékekre alapozott mőködés esetén. A megfogalmazott célkitőzések hozzájárulnak, hogy kutatásom olyan új tudományos eredmények felmutatására legyen képes, melyek hozzájárulnak a vertikum érintettjeinek kapcsolódó döntéseinek megalapozásához, a mezıgazdasági melléktermékekkel üzemelı erımővek és főtımővek létesítésének reális és komplex értékeléséhez Hipotézisek A kapcsolódó szakirodalmi áttekintés után az empirikus vizsgálat hipotéziseit az alábbiakban foglaltam össze: H.1. Gazdasági alapon nem lehet ellátni kizárólag lágyszárú vagy fásszárú mezıgazdasági melléktermékekkel együttesen vagy külön-külön, üzemelı széntüzelésrıl biomasszára áttért nagyerımőveket. H.2. A mezıgazdasági melléktermékek tüzelése csak lokális főtımővekben és erımővekben életképes Magyarországon gazdasági oldalról vizsgálva a problémakört. H.3. Magyarországon is - Földünk minden területéhez hasonlóan - a légvonalbeli szállítási távolságok kisebbek a közúti szállítási távolságoknál. Hazánkban a légvonalbeli szállítás a sőrő infrastruktúra-hálózat miatt közel ¾ része a közúti távolságnak. 11

12 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. Globális energiaéhség A XX. század végéhez közeledve egyre több figyelem összpontosult az emberiség energiaellátására. A hetvenes évek olajválságai rávilágítottak civilizációnk sérülékenységére energiafelhasználásunk szemszögébıl. Nyilvánvalóvá vált, hogy Földünk energiakészletei végesek. Innentıl kezdve az emberiség gondosan elkülönítette a megújuló és a nem megújuló energiaforrásokat. Az olajválságok felgyorsították a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásokat, elısegítették azok kiaknázását, ami ekkor még tiszavirág életőnek bizonyult, a válság elmúltával felhasználásuk ismét háttérbe szorult. A XX. század kapitalista világában a neoliberális közgazdaságtan törvényei (Mankiw, 2005) alapján az állam egyre inkább kivonul a gazdaságból, melynek irányítását a piaci folyamatok, vagyis értelmezésem szerint a pénz vesz át. Az olajválságok idején a nyersolaj ára az egekbe szökött, így már nem bizonyult versenyképesnek a megújuló energiákkal szemben. A válság hatására a korabeli elképzelésekben (Hall, 1979; Abelson, 1980; Platz-Chartier, 1980) már megjelentek a megújuló energiaforrások, mint a biztos és kiszámítható energiaellátás alapjai. Érdekes példa Brazília este, ahol az elsı olajválság hatására elindult a korábban cukor elıállítására használt cukornádból a bioetanol gyártása, amivel a hagyományos benzint helyettesítették. A hatalmon levı nacionalista katonai kormány a válság elmúltával sem engedte visszatérni a kıolajat, sıt tovább növelte helyettesítési rátáját (Popp, 2007). Az ok itt sem a környezetvédelem: a brazil kormány féltette az országot a kıolajimporttal együtt járó függıségtıl. Néhány év múltán a gépkocsipark mőszaki feltételei lehetıvé tették a bioetanol felhasználásának további növelését. A bioetanolhoz hasonlóan a fosszilis tüzelıanyagok drágulásával a faapríték és a különféle mezıgazdasági melléktermékek is egyre inkább elıtérbe kerülhetnek. A nyolcvanas évek elejére a kıolajárak is visszaestek a korábbi szintjükre, így ismét háttérbe került Földünk energiakészlete kimerülésének kérdésköre. Az olajválságok bizonyították, hogy a kıolajárak tekintetében véget ért a kiszámíthatóság kora, hektikus árváltozásokra kell felkészülni, így a megújuló energiaforrások terén sem álltak le a kutatások, csak intenzitásuk csökkent. Értékes tapasztalatok győltek össze, melyek felhasználásával javultak az alkalmazott technológiák, csökkent a megújuló energiaforrásokból származó energia ára (Schultz, 2006). A hetvenes, nyolcvanas években Németországot és a Skandináv államokat sújtó savas esık környezetvédelmi szempontból ráirányították a figyelmet a fosszilis energiaforrásokra. Egyre erısödött a változás iránti igény. Az ipari átalakulás meg is kezdıdött, azonban ez nem jelentett változást a felhasznált energiahordozók fajtáinak tekintetében, csupán a 12

13 technológiai színvonal nıtt és ezzel párhuzamosan a fajlagos energiafelhasználás és szennyezıanyag kibocsátás csökkent. A kilencvenes évektıl egyre nyilvánvalóbbá vált a nem megújuló (fosszilis) energiakészletek csökkenése. Felerısödtek a globális környezetvédelmi problémák is, mint az ózonlyuk és Földünk felmelegedése. A kutatók többsége egyetértett abban, hogy a globális felmelegedést az eltüzelt fosszilis energiahordozókból felszabaduló CO 2 okozza (Morel, 2004). Az 1992-ben megtartott ENSZ Rio de Janeiro-i Környezet és Fejlıdés Világkonferencián résztvevı politikusok célul tőzték ki a fenntartható fejlıdést. Az es Kiotói Egyezmény már ennek tükrében született meg: a ratifikáló államok vállalták, hogy az aláírást követı évtizedben széndioxid-kibocsátásukat az 1990-es szint alá szorítják vissza. A rendszerváltás következtében hazánk és a többi volt szocialista ország energiafaló nehézipara leépült, de globális szinten e hatás nem érzıdött. Az ezredfordulóra Kína és India gyors fejlıdésnek indult. Energiafogyasztásuk is exponenciálisan nıtt, melyhez akkor még elmaradott technológiai színvonaluk is hozzájárult. A megújuló energiaforrások kérdésköre megkerülhetetlenné vált. Mindeközben az emberiség energiaigénye exponenciálisan nıtt, ami az elırejelzések szerint a közeljövıben tovább gyorsul. A fosszilis energiakészletek fogyásának ütemérıl eltérı becslések születtek (Bauquis, 2002, Appenzeller 2004, Legett, 2008), viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a közeljövıben a fosszilis energiahordozók mellett egyre nagyobb jelentıséggel bírnak majd a megújuló energiaforrások (Barótfi, 1996), ahogy ezt az International Energy Agency grafikonja is szemlélteti (1. ábra). 1. ábra. A világ primerenergia felhasználásának elırejelzése TJ-ben tıl 2005-ig tényadatok, utána elırejelzés (oil = olaj, coal = szén, gas = gáz, nuclear = nukleáris, hydro = víz, biomass & other = biomassa és egyéb) Forrás: IEA (2006). 13

14 A kapcsolódó kutatások mind az emberiség fokozódó energiaigényét támasztják alá (1. ábra). Az egyes szerzık véleménye csupán abban tér el egymástól, hogy mely energiahordozó, energiaforrás segítségével leszünk majd képesek növekvı szükségleteinket kielégíteni. Roberts (2004) szerint a földgázfelhasználás növekedése, Szınyi (2005) szerint inkább a nukleáris energia térnyerése által tudjuk majd rövidtávon növelni energiafelhasználásunkat. Az energiaéhség problémakörével a fejlett világ foglalkozott elıször. Az Amerikai Egyesült Államok, bár számtalan lépést tett a megújuló energiaforrások alkalmazásának elısegítése érdekében, mégsem hozott az Európai Unió különféle irányelveihez (például: EU 2001/77, EU 2003/30, EU 2010/31,) hasonló intézkedéseket. Az ok a két globális nagyhatalom meglévı fosszilis energiakészletével magyarázható: az USA sokkal nagyobb tartalékokkal rendelkezik, mint az EU (Kovács, 2008). A megújuló energiaforrások kiaknázása terén az USA is szeretne élen járni, bioetanol termelésében már 2006-ban megelızte az addigi világelsı Brazíliát. Déli és nyugati sivatagos területein a napenergia hasznosítás terén is úttörı eredményeket ért el és várhatóan a biomassza felhasználását is fokozza a jövıben. A fejlett és a fejlıdı országok is egyre inkább kezdik felismerni, hogy a megújuló energiaforrások kiaknázásáért folytatott technológiai versenyben, aki lemarad, az veszít gazdasági szerepébıl is. A biztos energiaellátás megteremtése az egész fejlett világ érdeke, mivel általa számos gazdaságpolitikai és környezetvédelmi konfliktust lehetne elkerülni (Starzacher, 2001) Földünk energiaforrásai Energiaforrások Az energia a munkavégzı képesség mértéke. Energiaforrásoknak a természet olyan rendszereit tekintjük, melyekbıl hasznosítható energia nyerhetı. A cél persze nem más, mint az adott technológiai, társadalmi, politikai, körülmények között gazdaságos energiatermelés (UBA, 2011). Az energiaforrásokat általában kétfelé szokás bontani: fosszilis és alternatív energiaforrások. Az elıbbiek közé az emberi léptékkel mérve nem megújuló, évmilliók alatt fosszíliákból képzıdött energiaforrások (kıolaj, szén, földgáz) tartoznak, míg az utóbbiakhoz soroljuk a fosszilis energiaforrások helyettesítésére (alternatívájaként) alkalmazhatókat, vagyis az alternatív és megújuló energiaforrásokat. Napjainkban az emberiség három jelentıs energiaforrásra támaszkodik: kıolajra, kıszénre és földgázra, melyek kivétel nélkül mind fosszilis eredetőek (2. ábra). E három energiahordozó együtt a világ energiafelhasználásának több mint 80%-át adta és adja jelenleg is. Mellettük elenyészı az alternatív energiák részaránya. 14

15 2. ábra. A világ primerenergia-fogyasztása 2009-ben az egyes energiahordozók szerint Forrás: az IEA (2011) adatai alapján a szerzı saját munkája. Megvizsgálva Földünk energiafogyasztásának területi eloszlását, a 3. ábra alapján megállapítható, hogy Ázsia és Óceánia használja fel a legtöbb energiát. Nem sokkal marad le az összes energiafelhasználásban Európa és Észak-Amerika. Afrika, valamint Latin- Amerika lakosságához és területéhez képest is igen kevés energiát fogyaszt. 3. ábra. A világ primerenergia-fogyasztásának megoszlása az egyes kontinensek között 2007-ben Forrás: az IEA (2010) adatai alapján a szerzı saját munkája. 15

16 A 3. ábrát összevetve az IEA, (2010) egy fıre jutó energiafogyasztási adataival (4. ábra) megállapíthatjuk, hogy bár Ázsia és Óceánia használja fel a legtöbb energiát összesen, egy fıre vetített energiafelhasználásuk mégis alacsony, Észak-Amerikában, és Európában egy fı több mint négyszer annyi energiát használ fel. Egy észak-amerikai lakos több mint másfélszer annyi energiát használ, mint európai társa. 4. ábra. A világ primerenergia-fogyasztása egy fıre vetítve 2007-ben millió BTU (British thermal unit)-ban. (1 BTU 1055 J 1,05kJ) Forrás: az IEA (2010) adatai alapján a szerzı saját munkája. Kérdéses a jelenlegi energetikai helyzet hosszú távú fenntarthatósága. Napjaink kapitalizmusának célja a gazdasági növekedés, melyet a jelenleg még legerısebb közgazdasági irányzat a neoliberalizmus is alátámasztja (Mankiw, 2005). Kérdés, hogy meddig tud növekedni a világgazdaság. A folytonos növekedési törekvést az 5. ábra szemlélteti, melyen az egyes országok haladnak felfelé egy futószalagon és minél gyorsabban akarják elérni a szalag tetejét, vagy utolérni a másikat, annál gyorsabban hajtják a szalagot. Így nekik is egyre nagyobb erıfeszítést kell kifejteniük nemcsak a növekedéshez, hanem ahhoz is, hogy jelenlegi gazdasági pozíciójukat megtartsák (Senf, 2005). A fejlıdı országok az egy fıre jutó GDP tekintetében szeretnék utolérni a fejlett országokat. A gazdasági fejlıdés az egy fıre esı energiafelhasználás növekedését vonja maga után, hisz a több autó, a légkondicionáló, vagy csak egy egyszerő hőtıgép mind energiát fogyaszt. Ha Ázsia elérné csupán az európai egy fıre esı energiafelhasználási szintet, már akkor is több mint másfélszeresére nıne a Föld energiafelhasználása. A jelenlegi technológiai színvonal mellett ez környezeti szempontból katasztrófát jelentene. 16

17 5. ábra. A világgazdaság növekedésének szemléltetése Forrás: Senf (2005). Az energiafelhasználás viszont Európában és az USA-ban is növekszik, tehát nincs ok technológiai optimizmusra, vagyis a technológiai fejlıdés ellenére is emelkedik rövidtávon gazdaságunk energiaigénye (Tóth, 2007). Érdekes kérdéshez jutottunk el: túl tud lépni a kapitalizmus az energiaéhség problémakörén? Létezhet-e gazdasági növekedés stagnáló energiafelhasználás mellett? Egyáltalán szükséges-e a folytonos gazdasági növekedés, vagy nélküle is fennmaradhat a jólét? Kétségtelen, hogy egy alapvetı gazdasági fejlettség szükséges a boldogsághoz. Napjaink boldogsággal kapcsolatos kutatásai még abban is egyetértenek, hogy ez az alapvetı gazdasági fejlettségi szint a fenntarthatóság határán van. (Kocsis, 2010) Kérdés: boldogok maradnak-e egy ország lakosai, ha a gazdaságuk tovább nem bıvül? A megújuló energiaforrások kiutat jelenthetnek az energiaéhség problémakörébıl, ugyanis az emberiség jelenlegi energiaigényéhez képest korlátlanul állnak rendelkezésre. A korábban feleslegesnek tekintett melléktermékek egyre nagyobb arányú hasznosításával a gazdasági növekedést is fenn lehet tartani, legalább rövidtávon. A technológia fejlıdése következményeként, az energiahatékonyság növekedésével egységnyi GDP-növekmény eléréséhez egyre kevesebb energia szükséges. A fentiekben ismertetett gondolatokat összefoglalva, véleményem szerint, hosszútávon nemcsak a felhasznált energiaforrásainkat kell megváltoztatni, hanem az egész gazdasági rendszert át kell formálni. Ennek a folyamatnak lehet az elsı lépése a megújuló energiaforrások alkalmazásának növelésén belül a korábban nem hasznosított melléktermékek értékének felismerése Fosszilis energia A fosszilis energiaforrások, ahogy a nevük is mutatja fosszíliákból (elhalt állatokból és növényekbıl) keletkeztek több milliárd év alatt. Képzıdésük folyamatosan tart, azonban emberi léptékkel mérve nem megújulók, hiszen több milliárd év alatt, nagyon lassan újulnak meg. Földünk energiafogyasztásának több mint 80%-át teszik, ki, ahogy ezt a korábban bemutatott 2. ábra is mutatja. 17

18 Az emberiség elıször az ipari forradalom idején a XVIII. században a gızgépek megjelenésével együtt használt jelentıs mennyiségő fosszilis energiát, kıszenet. A XIX. században kezdıdött a kıolaj kitermelése, ami az USA-ból indult el. A XX. században megjelent és egyre nagyobb teret hódított a földgáz is. A 60-as évek végétıl a fejlett országokban a szénfelhasználás növekedése lassult, míg a fejlıdı országokban tovább emelkedett. Napjainkban a szénkitermelés és -felhasználás emelkedését elsısorban a legnagyobb széntermelı, Kína dinamikus gazdasági növekedése okozza, és a jelenlegi kitermelési szint mellett még legalább 200 évre elegendı készletekkel rendelkezik, 6. ábra. (EIA, 2010). 6. ábra. A világ kıszéntermelése 2008-ban (quadrillió Btu) Forrás: az EIA (2010) adatai alapján a szerzı saját munkája. Földgáz tekintetében Oroszország termeli a legnagyobb mennyiséget, ezzel ellátva hazánkat és Európa nagy részét is. A korábbi években tapasztalt ellátási bizonytalanságok megszőntetésére az újabb gázvezetékek mellett a lokálisan kinyerhetı, így a transzkontinentális szállítás minden kockázatát nélkülözı megújuló energiahasznosítás nyújthat megoldást a jövıben. Kıolajból áll a legkevesebb kitermelhetı mennyiség az emberiség rendelkezésére. Nagy kiszámíthatatlanságot jelent, hogy az ismert készletek jelentıs része a közel-keleti országok tulajdonában van. A 7. ábra alapján megállapítható, hogy kıolajból Európa rendelkezik a legkisebb tartalékokkal, pedig gazdaságának egyik meghatározó energiaforrása éppen a kıolaj (EIA, 2010). A Shell olajtársaság elırejelzése szerint 2050-ig a fosszilis energiahordozók közül a szénfelhasználás nı a legnagyobb mértékben a kínai bányászat fellendülése miatt. 18

19 7. ábra. Ismert kıolaj tartalékok Földünkön 2010-ben Földrészek szerint Forrás: az EIA (2010) adatai alapján a szerzı saját munkája. Ez a növekedés 2025-re a világ jelenlegi szénfelhasználásának megduplázódását jelenti. A Shell szerint a többi fosszilis energiahordozó alkalmazásának aránya nem nı. A környezetvédık erıteljes tiltakozása miatt, bár a potenciál adott, az atomenergia részaránya sem változik (Shell, 2008). Az utóbbi évek balesetei (például a Mexikói-öbölben 2011-ben szerencsétlenül járt olajfúró torony) után jelentkezı környezeti károk, melyek a fosszilis energiaforrások kitermelése során következtek be, ráirányították a figyelmet az externális költségek internalizálására. Aluna (2011) szerint már a kıolaj és gázkitermeléssel foglalkozó projektek pénzügyi kockázatának megítélésében is nagy szerepet játszik a környezetvédelem. A szigorodó környezetvédelmi elıírások rövidtávon nem, de hosszútávon vélhetıen jelentıs mértékben emelik a fosszilis energiák árát Alternatív energia A megújuló energia nem azonos az alternatív energiával. Alternatív energia alatt a nem fosszilis forrásból származó energiát értjük. A megújuló energiáknál szükséges a belátható idın belüli újratermelıdés. Mivel a megújuló energiák nem fosszilis eredetőek, így az alternatív energiák közé sorolhatóak. A fenti definícióból következik, hogy nem minden alternatív energiaforrás megújuló, de minden megújuló energiaforrás alternatív, vagyis a II. Világháború óta terjedı atomenergia sem számít megújulónak. Az emberiség évezredek óta használ megújuló energiaforrásokat, már az ısember is ismerte a tőzifát, annak szállítására szolgáló hegyi patakokat, és a vitorlás hajókat mozgató 19

20 szelet. A XVIII. század második feléig, vagyis az elsı ipari forradalomig, a gızgép feltalálásáig szinte csak megújuló energiaforrásokat használtunk. A gépek megjelenése, az olcsó nyersanyagok háttérbe szorították a megújuló energiákat, hisz a természet sosem mőködött olyan kiszámíthatóan, mint egy gép. Csak a XX. század végén irányult a figyelem az energiaellátás függetlenségét célzó törekvések kapcsán az alternatív energiára. Elkezdıdött az atomenergia felhasználása, de más új típusú energiaforrással is megindultak a kísérletek, mint a hidrogénnel, ami szintén nem megújuló. Mindezzel párhuzamosan az emberiség visszatért szintén a fosszilis tüzelıanyagok alternatívájaként megjelenı megújuló energiaforrásokhoz is. Napjaink egyik nagy kérdése, hogy a Japánt megrázó 2011-es földrengés milyen globális hatást gyakorol az atomenergia felhasználására. A kérdésre egyértelmő választ csak néhány év elteltével lehet majd adni. Az sincs kizárva, hogy az Európai Unió országainak nagy része teljesen felszámolja az atomenergia hasznosítását, ahogy ez Németországban is kezd körvonalazódni (Czibolya, 2011). Csoportosítva az alternatív energiaforrásokat, atomenergiát és megújuló energiát különböztethetünk meg. A megújuló energián belül a nap-, víz-, geotermikus, szélenergia, és az erdészetekbıl származó biomassza tartozik a feltétel nélkül megújuló energiaforrások közé, vagyis ezen energiák az ember beavatkozása nélkül (a nap által) megújulnak, újratermelıdnek. A feltételesen megújuló energiaforrások közé a mezıgazdaságból származó biomassza, valamint Pálvölgyi, (2003) alapján a hulladék tartozik (1. táblázat). Ezen energiaforrások újratermelıdéséhez szükség van az ember tevékenységére is. Az 1. táblázat Pálvölgyi (2003) alapján a megújuló energiaforrások csoportosítását mutatja az alábbi módosítással: az eredeti ábrán a szerzı az energiaerdıt és az energiafüvet egy sorban tüntette fel, mellyel nem értek egyet, mivel a két alapanyag eltérı tüzeléstechnikai tulajdonságai (az energiafő nagy szilíciumtartama) miatt különféle tüzelıberendezést igényel. A mezıgazdasági hulladék sorát mezıgazdasági melléktermékre módosítottam, mert véleményem szerint a hulladékot nem hasznosítjuk, a mellékterméket viszont igen. A mezıgazdasági melléktermékek közé tartozik az istállótrágya is, ezért nem került ezen elem az energetikai célú ültetvények csoportjába. Az eredeti ábra az erdészetekbıl származó biomasszát nem tünteti fel, pedig nem elhanyagolható az onnan származó hasznosított biomassza mennyisége. Mivel erdeink emberi beavatkozás nélkül is képesek megújulásra (igaz a többi megújuló energiaforráshoz képest hosszú idı alatt), így az erdészetekbıl származó biomasszát a feltétel nélkül megújuló energiák közé soroltam, tudva, hogy emberi beavatkozás segítségével a megújulás gyorsítható, hatékonyabbá tehetı. 20