PoLíSz. Az ember dallama A százhuszonöt éve született Áprily Lajosról 148. Baráti jegyzet. A lap ára: 500 Ft október. PoLíSz 148.

Átírás

1

2 Baráti jegyzet Az ember dallama A százhuszonöt éve született Áprily Lajosról Brassó, Parajd és Udvarhely, Kolozsvár és Nagyenyed, Duna-kanyar Visegráddal és Szentgyörgypusztával: lélegző, szent tájak annak számára, aki különleges természetáhítattal érezte egybe a Kárpát-haza igézetes teljességét. Aki verselégiáiban szívbemarkoló mélységsugallatokkal zendítette meg az erdélyi bércek, fák és fenyvesek muzsikáját, s a legendás Apáczai hű feleségének a nevét is zeneként dalolta a tavaszi házsongárdi temetőben. Aki érzelmesen halk szavú lírikusként is vezéregyéniségévé vált a transzszilván literatúrának, mert buzdított a Trianon utáni produktív fájdalom termékenységére, a rabságra vetett szarvas hördüléséből is orgonazúgást: a szenvedést átnemesítő szépségvágyat hallva ki, s mert Golgota-fellegek tövében élve is hirdette a teremtő megmaradás parancsát ódát zengve A Fejedelemhez, a példázatos akaratú Bethlen Gáborhoz, templom és iskola örök reménységét táplálva, merthogy a szellem elrendeltetése: élet, / feltámadás és örök diadal! A titokzatos, mitikus, morajos szikla-ország Erdélyt elhagyva is hegyek és völgyek közül üzente a fény tisztító hatalmát, prédikálta a magyar sorstörténelem fölé emelkedő igazság örökkévalóságát, s minden katasztrófákat felülhaladó végső esélyként és menedékként az isteni bizodalommal vigasztalt: S mikor völgyünkre tört az áradat / s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, / egyetlenegy kőszikla megmaradt, / egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten. A most százhuszonöt éve született klasszikus remekíró, Áprily Lajos is autentikus irodalmi kultúránk fenntartója és felejthetetlen ébresztője. Nemzeti identitás nem volt és nem lesz, mert nem is lehet nélküle mint ahogy többi szellemóriásunk nélkül sem. Emberség és magyarság az erkölcsi és művészi minőség értékszférájában egyesült az ő életművében is. Ahogyan Németh László mondta róla: az ember dallamát őrizte meg nekünk. Kráter Könyvesház 1072 Budapest, Rákóczi út 8/A belső udvar Nyitva tartás: munkanapokon óráig Bertha Zoltán A lap ára: 500 Ft PoLíSz OKTÓBER PoLíSz Politika-Líra-Széppróza szellemi-lelki városálma A megújuló magyar, nemzetiségi és keresztény hagyomány fóruma A Kráter Mûhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja Csak hadd legyek fanatikus és bár volna még sok más társam. [...] Ostromlott várban vagyunk mi is, az ellenség nem pihen, még egy pillanatra sem, hanem bővíti a rést, amelyet már a mi gyöngeségünk ütni engedett. Wolfner Farkas Pál: Meddő küzdelem, 1903 Áprily Lajos 125. és Balaskó Jenő 75. születésnapjára emlékezünk Bertha Zoltán és Bukovits Klára írásával Pátrovits Péter az indogermán és a magyar Haza fogalom képzeteiről Deák-Sárosi László Libás Matyi című szatirikus regéje Nyirő József Néma küzdelem című regényét Major Zoltán mutatja be Ujlaky István azerbejdzsáni útinaplója 2012 október 148. megjelenés

3 A PoLíSz a Szellem városa A MEGÚJULÓ MAGYAR ÉS KERESZTÉNY HAGYOMÁNY LAPJA Ha rímre mozdul ajkam, belső hallásom halkan odaszól Beethovennek: szavak zenéjét engedd dobogni bennem! Ha dobszólóba kezdek, csitulnak a félelmek, és megtörik az ármány a csendek tágulásán. Békémet esdem. Bognár Stefánia Élet-csipkék Ha fű sarjad a dombon, múltból gulya kolompol, jövő csipkézi fáim, hűvös jelen csodáin nem kell merengnem. Vagyok zenekar része, s a karmester-intésre szólaltatom a hangszert, vagy eldobom, ha azt kell Érdemre-lelten Szerkesztőségi közlemény Balaskó Jenő 75. születési évfordulója A magyar költészet nagyon sokak által és hosszú időre háttérbe szorított elsőrangú költője anyakönyvi kivonata szerint október 12-én született. A Balaskó-család és a költő könyvkiadója (a KRÁTER MŰHELY EGYESÜLET) ezen az ünnepi napon helyesbíti az eddig különböző életrajzokban közzé tett születési dátumot, s a birtokában lévő hivatalos irat szerint ünnepli meg az évfordulót. Még a jubileumi évben költői est keretében kívánnak BALASKÓ JENŐ EMLÉKESTET tartani. Egyben várják az ünneplőkhöz kapcsolódó barátok, ismerősök fényképeit, dokumentumait és visszaemlékezéseit. (Számunk Bukovits Klára írásával emlékezik a költőre.) A PoLíSz című lap megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap Folyóirat-kiadási Kollégiuma és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Helyettes Államtitkársága támogatja. Figyelmébe ajánljuk a PoLíSz jelenlétét a világhálón: a elérhetőség alatt. Korábbi számaink is megvásárolhatók: Kráter Könyvesház (1072 Budapest, Rákóczi út 8/A) konyveshaz@krater.hu Felelôs kiadó és alapító fôszerkesztô: Turcsány Péter turcsany@krater.hu Főszerkesztő-helyettes: Barcsa Dániel (történelem) roocal@citromail.hu Szervező titkár Máté Zsuzsa Enikő Telefon/fax/ (26) titkar@krater.hu Szöveggondozó Soltész Márton Szerkesztôk Lukáts János és Zsávolya Zoltán (próza) lukatsjanos@fre .hu, Bágyoni Szabó István (vers) bagyonisz@gmail.com, Madarász Imre (irodalomtörténet), Soltész Márton (kritika) solteszmarton@gmail.com, Szappanos Gábor (mûfordítás) szappanosg@gmail. com, Konrad Sutarski (Együtt jobb) konrad.s@t-online.hu Fômunkatársak Ferenczi László, Kaiser László, Tóth Éva, V. Tóth László és Bay Ágota Kiadja a Kráter Mûhely Egyesület közhasznú szervezet Lapunk megrendelhető: telefon/fax/ 06/26/ , titkar@krater.hu 10 szám ára egy évre 4500 Ft, külföldön 50 euró. Az előfizetés történhet csekken, illetve átutalással a számlaszámra májusában a Kárpátia vendéglő teraszán B. J. a jobbszélen. Nyomdai kivitelezés AduPrint Kft. Felelôs vezetô Tóth Béláné ISSN

4 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Bukovits Klára: Csillag leszek, egymagam Balaskó Jenő egyes versei nyomtatásban ( )... 2 Egyed Emese versei Magyari Barna versei Ujlaky István: Bóklászó birkák a luxusnegyed szélén (Utazzunk Azerbajdzsánba!) Deák-Sárosi László: Libás Matyi Egy igazi magyar rege négy levonásban XX. SZÁZADI MAGYAR PRÓZAMŰVÉSZET ÚJRAFELFEDEZÉSE VII. Major Zoltán: Néma küzdelem meddő küzdelem (Nyirő József regényének ismertetője) EGYÜTT JOBB! MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK ETNOKULTURÁLIS ROVATA XV. RÉSZ Pátrovics Péter: A haza fogalmához kapcsolódó képzetekről a magyarban és egyes indoeurópai nyelvekben (tanulmány) VILÁGBESZÉD Andrzej Szczeklik (Lengyelország): Halhatatlanság. Az orvostudomány prométheuszi álma (esszék, Pálfalvi Lajos fordítása) Rainer Maria Rilke A régi házban folytatás (versek, Tandori Dezső fordításai) MERÍTETT SZAVAK Tar Ildikó: A vándor (novella) Cs. Sándor Richárd versei Nády Mária versei Kérész Gyula: A bajai evezős regatta (novella) Barcsa Dániel Brüniszkáld (beszély 13. folytatás) TÁJOLÓ Soltész Márton: A Bárka Noéja Megkésett előszó Elek Tibor könyvéhez Bágyoni Szabó István Toronygombi feljegyzések (emlékirat 13. rész) Tudománnyal és cselekedettel Marczinka Csaba: Az éntelenségtől Orpheuszig és tovább Kántás Balázs verseskötetei Sz. Tóth Gyula: Keretes költői kép: a józanság lírája Kaiser László verseskönyvéről Baán Tibor: Virágzó rejtelem Antal Barnabás: Hárfa Véghelyi Balázs: Gótikus szilveszter (Bozók Ferenc verseskötetéről) Lisztóczky László: A Dsida Jenő Baráti Kör tizenöt éve E lapszámunkat Zsigmond István és a Turcsány család mezőségi fotói illusztrálják. A boríróképen Nyirő József a Mezőségről szóló Néma küzdelem című regény írója látható. A borítókon Bognár Stefánia verse, Bertha Zoltán baráti jegyzete Áprily Lajosról és a PoLíSz Balaskó-felhívása található. Helyreigazítás A 2011 júniusi lapszámunkban a lengyel Stanisław Vincenz egyik utánközölt írása téves adatokkal jelent meg. A könyv címe helyesen: Beszélgetés a szovjet megszállókkal, fordítója pedig Pálfalvi Lajos. A kiváló fordítótól ezúton is elnézést kérünk!

5 PoLíSz Bukovits Klára Csillag leszek, egymagam Balaskó Jenő egyes versei nyomtatásban ( ) Több évtizede postázott levelek a hatvanas hetvenes évek mostanára elrongyolódott borítékjaiban, megöregedett papírokon üzenetek, levlapok, nekem dedikált verskéziratok, egy-egy költemény eredeti megfogalmazása és változatai meg a korabeli Pajtás fényképezőgéppel ügyetlenül elkattintott fekete-fehér pillanatok. Aztán később már színes fényképek, meghívók, plakátok, újságkivágások a publikációiról, fénymásolatok a cikkeiről, a kapott kritikákról. És csak évtizedek múltán a Mini Ciklon válogatott versei a 15. JAK füzetben, narancsszín borítóján a megtisztelő sorokkal: Végre = Bukovits Klárikámnak, akivel húsz éve várjuk ezt a könyvet. Ő jobban bízott benne, mint én. B. Jenci, dec. 10. Majd a nagy kötet és az újságok hasábjain napvilágot látott írásainak gyűjteményes kötetei. Ez Balaskó Jenő papírhagyatéka a gardróbszekrényemben és a könyvespolcomon. De felolvasott verseinek (már a hajdani baráti körben is szállóigévé vált) egyes sorai segítenek. Csiszolnak valamit a gyarló emlékezeten, arra bátorítva, hogy felidézhessem ifjúságom mára végképp utolérhetetlen szabadságát és hiteit. Lapozom a foszladozó papírokat, próbálom időpontokhoz rögzíteni a történéseket, a töredezett fotókhoz is illene dátumokkal szolgálni. Hova tűnt az a vörös-bordó kordbársony zakó? Nem volt ilyen senkinek széles Európában. Egy őszvégi, csak percekig tartó hószállingózásban ebben a legendás vörösbordó bársonyban, sötét nadrágban, hóna alatt az elmaradhatatlan mappával, felmagasodik hirtelen az Akácfa utca sarkán, ott az örök Bástya mozinál, és megindul át a villamossíneken a szemközti csupa-üveg kávéház felé. Látom, a korai hópelyhek megülnek hosszúra eresztett, rendőrileg tiltott, nyakba eresztett hajfürtjein. Boldog, mint mindig, a hóesésben. Nagy léptekkel jön. Egyenesen be: Hungáriába! Ez di, ez cső, ez csődiadal! köszönt. Na, mi ez már megint, csak nem egy verstöredék?! Az első levél története Szüleimmel 1955-től Budapestről Miskolcra költöztünk. Amikor középiskolásként a Költészet Napjára rendezett városi szavalóversenyen első helyezett lettem, bizonyos fokig kivételezett helyzetet élvezhettem a gimnáziumban. Az egyébként szigorú intézményben engedélyezték, hogy a Nehézipari Műszaki 2

6 A történelem faggatása Egyetem előadásain és a miskolci írók, költők irodalmi rendezvényein vagy vidéki kultúrházakban tájolva velük, versmondóként és rövidebb novellák felolvasásával nemcsak a városi, hanem a fővárosi szerzők estjein is fellépjek. A miskolci irodalmi estek a TIT szervezésében bonyolódtak le, többnyire az először március 1-jén megjelent folyóirat, a Napjaink szerzőgárdájának szereplésével. A Napjaink nemcsak a nagy iparváros, hanem az egész ország kiemelten kezelt irodalmi-kulturális lapja volt, mely a megyei irodalmárokon kívül szélesebb kör felé is nyitott, és számos fővárosi vagy máshol élő költőnek, írónak biztosított publikációs lehetőséget. A negyedik gimnáziumi évet már Budapesten kezdtem meg. Magántanuló voltam, és a Széchényi Könyvtár köteteit habzsoló, jegyzetelő, mindennapos helyben-olvasója. Versrajongó, bámulója a nyugatosoknak. Felettük csak egyetlen halhatatlan állt: 14 éves korom óta József Attila volt számomra a költő. Egy közös festő ismerősünk révén ismertem meg Balaskó Jenőt l962-ben. A belépőjegyem a vele való ismeretséghez természetesen József Attila kívülről citált versei voltak, ott szavaltunk egymás szájából kapkodva a verssorokat a vörös szalonban, egy szimpla kávé mellett. Eztán fél életemet a könyvtárban, a másik felét a Hungária Kávéházban töltöttem. Hogy milyen lehetett az én romantikus nekibuzdulásom, amikor először olvastam Jenő verseit, az sejthető a leveléből, mert hallván, hogy a székesfővárosban csak hitegetik a versei közlésével, egyből felajánlottam, leviszem a verseit az általam ismert miskolciakhoz, és el is képzeltem, amint a Napjaink azonmód ünnepi számmal jelentkezik, telis-tele Balaskó-versekkel. De mikor legyen az ember romantikus, ha nem tizennyolc éves korában? Nagy paksaméta verset válogattunk össze, és Jenő egy külön kartonlapon felsorolva aláhúzta, hogy melyeket szeretné leginkább nyomtatásban látni: Dal (a tintával írt strófa nélkül), Szólalj meg!, A galamb, a víz, Régi tánc! (Dózsa), Séta, Dobszóló, Hangtalanul, Színtelen, Fű folyik át, Ilyen éjszakát hagytatok közülük a Régi tánc!-ot és a Följegyzés verscímekkel, 1962 Dobszólót csillaggal külön is megjelölte. Balaskó Jenő akkori helyzete és elképzelései, vélekedése a költészetről, az az irány, amit kijelölt magának nyomon követhető a nekem írt első, november 20-i keltezésű leveléből. S hogy milyen volt a miskolciak reagálása a versekre (akármenynyire diplomatikusan is írhattam meg Jenőnek), az ugyebár ebből az általa írt válaszlevélből feketén-fehéren kikövetkeztethető. 3

7 PoLíSz Kedves Klári! Leveled épp jókor jött, mert én már borítékba raktam az enyémet, amit már majdnem feladtam, és mivel nem szeretek szemrehányást tenni senkinek, így most is örültem, mert Téged különösen félek bántani. Pedig megérdemelnéd, ha a dolgok lélektani oldalát búvárkodom, mert ha valaki olyan lelkesedéssel nyalábolja fel verseimet, mint Te, akkor vajon nincs képmutatás ebben, mivel több mint egy hétig kellett izgulnom és Te hagytad ezt!, továbbá tudod azt is, hogy immár egy árva példányom sincs saját verseimből, és úgy látszik, nem is lesz, hacsak az Úr valamelyik angyala nem küld nekem 220 forintot, hogy egy írógépet kölcsön vegyek. No de menjünk tovább, aranyos Klárikám! Állandóan szorongó érzéseim vannak lelkesedésedet illetőn, mert sanyarú tapasztalatok gyűltek fel bennem, és sokkal tehetősebb korifeusok okozták, mint a miskolci derék cimborák! hogy tudniillik annyi lelkesedéssel találkoztam már, hogyha abból csak egy elenyésző részben is a kitartás és felelősség nőtt volna ki, valamiféle hivatásszerű vállalkozó kedv, vagy ha valaki is mert volna annyira önálló lenni, hogy egy kicsit is magáénak érezte volna költészetemet, akkor már nem csupán ilyen silány adminisztratív problémák állnának verseim elé, mint eddig, mert ez őrjítő és kezd fájdalmasan unalmassá válni a sokat hangoztatott meg nem értettség. Mert ha így állunk, akkor inkább ne értsen meg senki, mert a hülyék, az ördögök, a rossz szellemek értelmére nem is reflektálok! Mivel kissé nagyképű vagyok mint mondják, ó, a kicsinyhitűek!, az analógia plaszticitása kedvéért idézem Kossuth Lajos 1848-ban tett kijelentését: Csak annyi szívós elszántságot a kivitelben, mint amennyi lelkesedést láttam a megajánlásban, és Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg! (Körülbelül így mondta.) Nekem pedig azt mondta Fodor József: 1 Az a szándékuk, hogy önbecsülésedet vegyék, hogy hitedet vegyék, hogy magad szándékából vonulj vissza, vagy akaszd fel magad! Hát ez is csak téged bizonyít, és tedd, amit tenned kell! tanúk előtt mondta ezt Fodor és erre büszke is vagyok, és pozitívan reagálok, legalábbis igyekszem a rossz szellemeket kifüstölni önmagamból is. Ilyenkor mindig jó dolgokat csinálok. Mondd meg mindenkinek: minden nép költészetének folytonossága, hagyománya, tehát kötelezettségei vannak, aminek hátat lehet fordítani amit meg is tettek mindég egyesek és meg is fognak tenni, de büntetlenül az édesanyját senki sem tagadhatja meg, még ha anyja mostohán is bánt vele, mert az anyaság fogalma nemcsak a szülőágynál kezdődik, hanem: az maga a létezés! Ha tetszik, ha nem! Én végigpásztáztam a világirodalmat, és belekóstoltam korunk dühöngő izmusaiba is, korunk ficánkoló 80 éves bölcs fiataljainak elaszott, viaszos kezecskéi is megsimogatták fejemet, és fiatal 25 éves véneink szakállán is meghimbált a szellő, volt idő, hogy Petőfit kevésnek éreztem és Berzsenyire esküdtem, vagy Cocteau-ra, vagy versolvasó nagynénikém tortáit falatoztam és borait ittam üres gyomorra, megéltem, hogy századunkban a forradalmat kisajátították az idióták, mint egy péküzletet, s hogy utálják a jakobinusokat szinte intézményesen, s hogy legszebb utópiáink is sárosak, mint a járda, hogy legtisztább érdeknélküliségeink is olyanok, mint egy baronesz vőlegénye az eljegyzési torta szagában! megértem, megértem és talán még nem is tudatosítottam mindezt kellőképp, hiszen szinte lehetetlen, hiszen a belátott törvényszerűségek, 4

8 A történelem faggatása a természeti és társadalmi jól belátott szükségszerűségek annyira kötik az ember hűségét a józansághoz, mint egy kézelős hivatalnokot köt a hűsége elhízott bájdad feleségéhez, aki ezt el is várja, de amikor nem látják, mindenkivel kurválkodik, azután a kongresszuson meggyónja vagy megszökik egy katonatiszttel! Beláttam. Beláttam, hogy amíg mi is nem teremtünk egy plebejus költészetet nem csasztuskát! hanem modern, levegős, világos, nyílt, lenyűgöző plebejus költészetet, addig itt nincs irodalom, s ahol nincs irodalom, ott nincs élet! Nálunk az úgynevezett dekadensek is azért jók és mindenütt! mert olyan jakobinus oszlopok tartják az épületet, mint Petőfi Arany Attila, és ezen az épületen azért szép minden, tiszta, világos, áttekinthető, és roppant súlyos! Én ezt a kapcsolatot keresem, azért van jogom káromkodni, és jogom imádkozni, elkeseredni és hinni Elnézésed kérem, ha elszaladt velem a ló, de ha mostanság felülök, akkor visz, hála Istennek, hallgat rám, alig tudom aztán megállítani. (Pedig értek a lovakhoz.) Drága Klári, ne haragudj szkepsziseimre, mert ha alaptalanok, akkor az mindnyájunknak jó lenne. Légy szíves, válaszolj részletesen a következőkre: Hogy a csodába nem kellett az Ilyen éjszakát hagytatok, a Dózsa és ugyanakkor a Lóránt miért olyan bátor, hogy az Egy vita után kell neki? És hogy akarja ő közölni a Könyörgés hitért -et? Hol van arra hely? Ha valóban olyan aranyos és olyan okos, mint írtad, akkor végtelenül örülnék egy jó harcos cimborának, mert akkor ő végeredményben így vagy úgy, de boldog ember, mert csak egy bátor van, aki bátrabb! 2 és milyen jó azoknak! De azt sem értem, hogy nem rezonáltak a Galamb, a víz -re, vagy talán te írtál felületesen! Mondd meg Lórántnak, hogy én üzenem felelősségem tudatában, hogy nem is sejtik, milyen nagy tét van a kezükben, mert ha ők kezdeményezni mernek, abból csodaszép dolgok fognak kifejlődni, és őket illeti akkor minden dicsőség! (mert ilyen is van és ez milyen jó!) És egy igen nagy kérésem lenne! Van! Előadom a következőket: a tegnapi nappal hozzájárulással el kellett jönnöm munkahelyemről, mert hetekig alig dolgoztam valamit, azt a verset kerestem, amit most el is küldök Neked, és amit, látni fogod, alaposan meg is találtam. A plebejus líra első láncszeme, próbáld megérteni, nem nehéz, a sorok ön-ritmusának engedj, és jól tördeld, jól adagold a dinamikát, és a végén csendben imádkozzál. De a közepén ordítsd el, hogy: Szállj, fenséges pára! és utána csírd el, cikítsd el, hogy: szállj, nyomorult pára, annak hivatalára... stb. Tehát ünnepeljétek meg méltóképp, utólag is a 17-es forradalom 45. évfordulóját! Én megünnepeltem, és utána két napig majdnem eszméletlen voltam. (Nem ittam!) A munkahelyemről levelet írtak, ami pontosan ebben a hangulatban talált meg, és én nem kérdeztem, hogy ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg írtam egy 5

9 PoLíSz olyan válaszlevelet, hogy behívattak és a személyzetis menyecske ezt mondá: Ne übermencskedjen!, mire én megmondtam néki, hogy szerintem azt sem tudja, mi az és még más egyebeket és kértem kilépésemet. Hát így vagyok most, telve adóssággal, amikből egyszer már kiverekedtem magam, és a szónak leggyönyörűbb értelmében azt sem tudom, mi lesz velem holnap. Tehát Klári, értesd ezt meg valahogy Lóránttal, és ha egy mód van rá, tegye meg nékem, hogy a következő számban közöljön, mert a Fodor sem tud most pénzt adni, december végén csupán vagy pedig ha lehet, vegye meg valamilyen formában azokat a verseket, vagy mit tudom én, mit csináljon, persze csak akkor, ha érdemesnek tart rá, és amit lehetőségei megengednek. Nem tudom, nem lenne-e jó a személyes találkozás, most fejezem be kötetem rendezését és iszonyú verseket raktam bele, esetleg kíváncsi rájuk. Ha idegenkednek némely versemtől, az nem baj, megszoktam a fenntartásokat, majd más is megszokja verseimet, nálam már teljesen tudatos, hogy mit csinálok, az iskolát már kijártam. Magasabb igényű hozzászólásokat viszont igénylek, mert abból ma legalább olyan kevés van, mint a jó versből. Drága Klári, teljesen hazataláltam az utóbbi napokban, viszont olyan nyomasztó fáradtságot érzek, és ilyen hosszú levelet már régen írtam, ezért most már befejezem, az írásomból is láthatod, hogy milyen türelmetlen vagyok. Ha jónak látod, megmutathatod e levelet Lórinak, akit melegen ölelek, és add át üdvözletem Lajosnak is. Téged pedig cimborásan ölellek, csókollak, azonnal írj, én személyes dolgokról is írok majd, hamarosan, Jenő A levélben említett Fodor József költő atyai jó barátja volt Balaskónak, és több ízben anyagilag is támogatta. Lóri, Lóránt: Kabdebó Lóránt 3 akkoriban miskolci tanár, irodalomtörténész és a Napjaink rovatvezetője, Lajos pedig Barát Lajos író. 4 Azon a kartonlapon, amire Jenő az általa közlésre ajánlott verseit írta, alul ceruzával emlékeztető szavakat találok, nyilván arról, hogy mit is mondtak Jenő verseivel kapcsolatban a Napjaink szerkesztőségében, hogy ezeket megírhassam, illetve hűen közvetíthessem neki. Az Alliteráció allergiás napokra című verséhez például azt írtam fel emlékeztetőül magamnak, hogy a szerkesztőség szívesen megjelentetné ha már befutott lenne. Így, szó szerint. Ezt a kitételt biztosan nem írtam meg Jenőnek. Mert mozarti férfi-bája mellett rettenetes haragokra is tudott gerjedni! Ha már befutott lenne mi ez? A Könyörgés a hithez: békéért, függetlenségért, testvériségért. Könyörgés hitért című nagyszabású költemény kéziratából kiderül keletkezésének dátuma, a hétoldalas gépirat végén ugyanis ceruzával írva ez áll: Balaskó Jenő 962. júli. 8. Erre a nagyszabású költeményre utal Jenő a közölt levélben azzal, hogy Hol van erre hely? Nyilvánvaló, hogy semmiféle hely nem volt erre a hosszú versre, és később visszaszármaztatták hozzám a szerkesztőségből. Legelőször kényelmetlennek tarthatták egyenesen elutasítani. Pedig a vers címe alá Jenő ezt gépelte: A Moszkvai Béke-Világkongresszusnak ajánlom. 6

10 A történelem faggatása Volt humora. De az is lehet, hogy a család barátjának, Mezey Andrásnak rábeszélő naiv-idealista baloldaliságát reagálta le ezzel az ajánlással. (Ez a Mezey András filozófus hajlandóságú civil volt, nem művész, pusztán névrokon, semmiképpen sem azonos a Szőnyei Titkos írás című műve második kötetének Balaskó-fejezetében tévesen vele azonosnak vélt Mezei András költővel! A költő Mezeivel Jenőnek nem volt közelebbi kapcsolata, és így Jenő 1965-ös letartóztatásakor a szervek nem is hozhatták kettejüket semmilyen összefüggésbe. A valóságban a civil Mezeyt hallgatták ki.) Hosszú leveléhez Balaskó mellékelte legújabb nagy költeményének ötoldalas gépiratát, ez volt, ahogy a levélben írta az alaposan megtalált plebejus líra első láncszeme : a Preludium és fuga. Ceruzás kézírással 1. példánynak jegyezve, két helyen golyóstollal belejavítva, a végén pedig a vers születésének dátuma: XI. 12. a születésnapja. A többi Miskolcra levitt verset is visszakaptam. Az archívumokban eddig hiába kerestem a Napjainknak azt az 1962-es számát, amelyben egy-két kisebb versét közölték. Pedig lehozták még abban az évben azt a pár legártalmatlanabb szerelmes költeményt, amelyeket a feleségéhez, Hummel Gittához írt. És ezek voltak Balaskó Jenő első nyomtatásban megjelent versei Magyarországon, az édes hazában. Jövő Mérnöke Hungária... Mint kiderült, csak egyesek voltak fizető vendégek, a ketteseket a szervek fizették. Némelyek ebből a megszolgált pénzből Jenőt is meghívták egyegy üveg sörre. Ki azért, hogy az asztalához ülhessen és a jelentésébe jól-rosszul bekörmölendő egy-egy mondatát elkapja, ki azért, hogy kéziratot vásároljon tőle, és a megbízók asztalára tegye. Egy részükről sejtettük, hogy miféle, egy részükről csak képzeltük, de egy részük sajnos a kebelbarátunk volt Jenőt 1965-ben letartóztatták, verseit elkobozták, majd a versei nélkül kiengedték. Fejből pótolta a hiányokat, ezért is szerepel némelykor (véleményem szerint) téves keletkezési évszám a később megjelent vagy átdolgozott versek alatt, a nálam kezdettől meglévő (és soha be nem gyűjtött!) példányokkal öszszevetve. Nyomtatott megjelenésre nem számíthatott. De nagyon is jelen volt költészete és megosztó személyisége a fiatal író-költő nemzedék köreiben, és ezt nem pusztán a végletekig feszített, de mindig aggályos pontosságra törekvő vitáival érte el, hanem főként briliáns zongorajátékkal kísért irodalmi estjeivel. A Gabnai Katalin által szervezett Bem-rakparti estéktől kezdve a Szkéné Műegyetemi Színpadon rendszeresen megtartott előadásokig egyaránt megjelentek a rajongók és az ellenlábasok. A 60-as évek második felében a Jövő Mérnöke c. lapnak lettem a szerkesztője, s itt közöltem Dózsa Györgyről szóló hatalmas versét, aminek része volt abban, hogy az egyetemi pártbizottság eltanácsolt a laptól. [ ] Évtizedes isme- 7

11 PoLíSz retség, mondhatom, barátság fűzött hozzá, remélem, később még lesz lehetőségem arra, hogy részletesebben is elmondjam véleményemet kivételes személyiségéről és tehetségéről írja február 23-án Földesi József, megrendülten Jenő halálának hírére. Földesi József kivételes bátorságának köszönhetően a Jövő Mérnökében nyílt meg Jenő számára az újabb, második megjelenési lehetőség a nyomtatott sajtóban. Új Symposion Élet titokban, a harmadik nyomtatott megjelenés Ekkortájt beteg édesanyámat ápoltam Miskolcon. Hetente jártam fel Pestre. Jenő rendszerint a Keleti pályaudvaron várt, vagy ha nem volt a beérkező vonatnál, a Hotel Metropolban, a hallban vagy a sörözőben találkoztunk, illetve ott hagyott számomra üzenetet október 8-i levelében ajándékot ígért. Az ajándék az újvidéki Új Symposion 61. számában, a oldalon megjelent, sajátosan tördelt Élet titokban fúga volt, 1966-os datálással a nyomtatásban. Saját születésnapjára szóló prezentnek is szánhatta, mert ezt írta a nekem adott Symposion címoldalára: Bukovits Klárinak sok-sok saját magamat = Jenő 970 okt. 12. IM Tedd a falra! Egy, a hátoldalán június 2-ával keltezett színes levelezőlap nagyságú fényképen négyen ülnek a Kárpátia étterem teraszán: a legendás sötét-bordó zakóban Balaskó Jenő Szentjóby Tamással és barátaival. A fénykép hátoldalán vörös golyóstollas kézírással többek között ott áll ez a sor is: Vedd meg a május havi Ifjúsági magazint! Tedd a falra! 1971 májusában az akkortájt egyetlen ifjúsági lapban, az IM-ben (Ifjúsági Magazin, VII. évf., 5. sz., főszerk. Gerencsér Miklós, szerk. Földesi József hát felbukkant megint!) a 26. oldalon két kisebb, de hangvételében merész verssel szerepel. Az egyik az 1967-ben írt Megnyeri. Utolsó versszaka: Óramillió és szivárgás, / boldog, lapos és emberi. / És nem kell már a felvonulás. / Egyedül ő is megnyeri. Hogy ki az, aki felvonulás nélkül egyedül is megnyeri, azon el lehetett gondolkodni. Talán az első titkár. 5 Mindenesetre hivatalos hazájában ekkor jelenik meg nyomtatott Balaskó-vers harmadízben. A másik közölt vers az én kéziratpéldányaim között az 1965-ben íródott Balassi, melynek külön érdekessége, hogy két szövegváltozata is van. Az a kézirat, amit én kaptam tőle dedikálva december 19-én (Balassi Jenő névaláírással) azonos az IM szövegével (aláhúzás tőlem): Éjszaka, halál bőre, dübögő levegő: csönd! A szétvert doboknak: csönd! 8

12 A történelem faggatása A résen át az égi visszhang, át a véren az égi árnyék, hallgat, árad át idegenbe. Omló várfal dalol egy fáklya! Lobogás, csönd: a rémes dobokban Halálom üsse az ország szívét! Riadó, végvári vitéz: szökik a szerelmed! De később, az de cem berében megjelent Mini ciklon kötetben (JAK füzetek, 15) a vers az érzékletes Éjszaka, halál bőre helyett Éjszaka, hazám őre kezdősorral olvasható. Az első sor egyértelműbbé vált, és most már kétség sem fért hozzá, hogy ennek a vitéznek, akivel Jenő azonosította magát, sőt egy időben a Balassi nevet végleg fel is akarta venni, ennek a végvári vitéznek egyetlen szerelméről, a hazájáról van szó. És csak most következik az ÉS! A nagy tekintélyű, péntekenként megjelenő irodalmi hetilap (főszerk. Bata Imre, h.-főszerk. Faragó Vilmos és Zöldi László) XXXI. évfolyamának április 10-i, 15. számában megjelent egy Balaskó-vers, a lap 4. oldalán. A Költészet Napja előtti napon, és ez a körülmény jelentéssel bírt Jenő számára József Attila miatt, akit a legnagyobb költőnek tartott. A Kívánom a lépted a régebbi versek közül való, és mintha csak a miskolci Napjaink negyed évszázaddal korábbi óvatossága köszönne vissza ezúttal is az ártalmatlannak ítélt vers kiválasztásában. Ám a december 18-i, 32 oldalas karácsonyi számban már vállalkozóbb kedvűek voltak a szerkesztők. A 8. oldalon a minden újraolvasásakor engem változatlanul megrendítő Önarckép történelmi háttérrel című versét közölték. (Alcíme: Változatok és változatlanok Kárpáti Kamill versére). Ilyen éjszakát hagytatok Jenő ekkor, a második ÉS-beli megjelenésekor, október 12-én már elmúlt 50 éves! Sőt az 53. életévét is betölti, amikor megjelenik 1990-ben az Ilyen éjszakát hagytatok című nagy kötete a Kráter Kiadó gondozásában. S bár a Ring szerkesztőségének támogatásával a Fiatal Művészek Klubja csak október 11-én ünnepelte az 50. születésnapját, Jenő hagyta, hadd legyen még csak ötven. Talán azért, mert így fiatalabb lehetett három évvel. Talán mert vágyott egy kis ez di, ez cső, ez csődiadal -ra. Vagy Ő szégyenkezett érett kora miatt az évtizedeken 9

13 PoLíSz át Őt mellőzők helyett? Mondjuk azt, hogy a hiúsága bólintott a kétféle születési dátumra. Mondjuk azt, hogy feladott egy könnyű rejtvényt az utókornak. Akármi is az igazság: járt neki legalább két születésnap, és akkor még kevéssel beérte. Hiszen sejtette, tudta a sorsát. Az egyik l963-as versét (Csillag leszek, egymagam) fegyelmezett, pontos sorokkal zárja: Szeretem az életem, kiválasztom halálom: levegőből levelet csillagtalan világon, csillag leszek, egymagam, csillag lesz virágom, s amit tőlem elvettetek, életem, kivárom. Igaza volt. Várhat, aki halhatatlan. JEGYZETEK: 1 Fodor József költő, műfordító ( ). A Nyugatban publikált, kétszeres Baumgarten-díjas (1934, 1943) és 1956 között hallgatásra kényszerült, 1957-ben Kossuth-díjat kapott. (A szerk.) 2 Utalás Ady Endre A tűz csiholója című költeményére. (A szerk.) 3 Kabdebó Lóránt irodalomtörténész (1936 ). 4 Baráth Lajos író ( ) ben SZOT-díjjal tüntették ki. 5 Kádár János (eredetileg Csermanek János, Fiume, május 26. Budapest, július 6.) 1956 novembere és 1988 májusa között az MSZMP első titkára, később pedig főtitkára. (A szerk.) (Balaskó Jenőről szóló megemlékezésünk folytatása a hátsó borító belsején található.) Egyed Emese Gyászballada A Sólyom utca 1-ben napsütés. Kutyák ugatnak végeérhetetlen. Kiszáradt vén fák, csóka lassú röpte. Lebocsátkozunk eléd kőre, rögre. Lehajtott fejjel kebeledbe térünk, Atyánk, vezérünk. Saját szavunk nincs, segíts imádsággal, Ősi szavakkal, ősi igazsággal, Erőnk is tőled, reménységük tőled. A halandót, a mulandót megölted, Kisarjadsz bennünk végtelen tavasszal, Érzem erődet. Megvallottuk hívságunk s bűneinket. Kék eged kékje, jóságod megillet, Parancsod hallom, saját hangom hallom, Engedd meg könnyem imába foglalnom. A napsütésben megváltást üzensz te, 10

14 Tebenned bízom régtől, mindörökre Szültél örömre. Szültél örömre, földi fájdalomra, Testemre küldtél gyors halált orozva, Küldtél, mint írást tanulatlanoknak. Családnak, népnek, kétségben lakóknak, Neved dicsérem, fennszóval szólítlak, Gondviselőmet tanullak, tanítlak, Hét nap, harminc nap. Hét nap, harminc nap, szorongásunk múltán, Tarts meg, gyöngéket, igazságod útján. Tarts meg, ha úgy kell, te tudod, hogy meddig, Sólyom út 1-ig. Könyörögtem Semmi se kell, hagyj, Tirsis, alábuknom a semmi mélybe. Hagyj, Clotho, megszakadnom, mint a fénysugárnak, amidőn rossz kocsisnál a gyeplő, s Phoebus az égre feljő, s lezuhan, mint az angyal! Lezuhanok, mint mázsás kő a ködben. De messze vagy. Ezer év közted s köztem. (Tirsis, a vers: álarc! Könyörögtem, hogy engem válassz. Be kellett látnom, hazudik a vágy.) Hazudni önmagunknak lopva, loppal Mélybe zuhanni lázadt angyalokkal. Köpenye lebben, ajka villan. Pendül a penge álmainkban. Zendül a hangja, hallod, hallom. A történelem faggatása 11

15 PoLíSz Titkok kapujában Honnan jött, nem tudom. Tihanyi őse a rijjadó leány, rég megszökött. Forrásvizeknek lett, erdőknek őre. Megfoghatatlanságba öltözött. Szépen felel Csokonai dalában, eljátszik, hang a magány kapujában, elmúlást jele virulók között. * Sóhegy tárnái réges-rég bezárva, járatok között Poszeidón leánya faggatná már a sorsot, ha lehetne. Ekhó, felelj! Egy nevet mondok, kérdek, mondom háromszor is, ha csak úgy érted. És súgom, hogy kereslek (ennyit merhet ki magát kérdi, magának felelget ) Aludj csendesen Aludj csendesen, Ányos István Pál, oltár alatt, régi templom falában. Versed álmok sziklakövébe vágtam. Eltűnt hangoddal álom kergetőzik. Aludj, poétám, világtalan csöndben. Elfeledett homályba költözötten. Régvolt papok, asszonyok szomszédjában, verssé, porrá, lélekhamuvá váltan. Szent István oltára fények lakása. Üres templomra tölgyfa kapu zárva, kórus: a dísze hangszeres tanulmány. S hold árnya ül a veszprémi vár ormán, élénk tekintet hangszeres halomból, Gizella, Imre lelke jár bolondul (Elillant sorok, szavak, eltűnt zengés. Aludj, Ányos Pál: Szerelem, felejtés.) 12

16 Magyari Barna Levitték az élet árát A történelem faggatása esteledik a kertben nagy sötétség fújja el a zölden lobogó fákat a mindenség is nagymosást tart néha szóhuzalon a vers ruhája szárad szellőpárnán már alszanak a bokrok ajtóm előtt a félhomály is ásít de bent a lélek mélyén stressz-morajok szórják szerteszét csöndem csigolyáit mocorog minden ami belül éget sejtfalaimon sportol az indulat valakik levitték az élet árát sorsunkban a pénz az emberen mulat Szenny az ördög körmén sohasem izgult költő még ennyire a kozmoszt most a vers vetkőzteti le jajblúzon átüt a világ köldöke a gond kérdezi éjszaka hörgök-e a jelen asztalán eldőlt a nagy sakk álnokok a jellemnek mattot adtak a fifikás magát teszi a pultra kínálja lelkét méterre és súlyra bár hittem lehet gigantikus örvény lírám csak vékony szenny az ördög körmén sejtekkel éneklek bőrömben bent én életdalomban lélegzet a refrén sokak sorsában virág helyett kő lett kedvesük a baj ölelgeti őket de a válság leplét a vágy szakítja át remény tompítja a sorstragédiát ami szép volt hiszed visszajön egykor s a csoda vize benned újra felforr ám vélt gyönyörök közt hiába edzel beszervez téged is a stressz-menedzser Örök tartalék a valóság testén embernyi rögök néha bennük pár bódulat gőzölög kikben a drog tőmondata megremeg extasytól érzik hogy a vers meleg fehér lapon sötét zoknik a betűk miket a szó centrifugája betűr s a végtelent tornáztatva eszemmel sűrű rímek közt könnyen veszem el mikor túlbuzog bennem az értelem van úgy hogy ami van azt is képzelem a költő naponta magát adja még de belül hány szó az örök tartalék 13

17 PoLíSz Ujlaky István Bóklászó birkák a luxusnegyed szélén (Utazzunk Azerbajdzsánba!) Csepel-szigeten ismerkedtünk meg. Azerbajdzsáni fiú egyetemisták építőtábora dolgozott a szomszédunkban, mi pedig egy olyan táborban laktunk, ahol tíz egyetemista felügyelt száz gimnazista lányt. A két tábor számára esti bulit rendeztünk. Egy padon magyar lány és azeri fiú. A lány megkért, odamennék-e tolmácsolni. Aztán öt perc múlva felment papír zsebkendőért, és nem jött vissza. Haragudnom kellene rá, hiszen eszközként használt engem ahhoz, hogy lerázza a kéretlen partnert. Én mégis hálás vagyok ennek a lánynak, mert így ismerkedtem meg Talibbal. Egy órácskát beszélgettünk, aztán egy évig leveleztünk, mígnem meghívtam hozzánk. Tizenhat napot töltöttünk sülve-főve együtt. Két kis epizódja rémlik fel a Magyarországon töltött heteknek. Talib kezében ötvenforintos. Kérdezi: Mit ábrázol? Mi ez a harc? Mondom, magyarok osztrákok ellen, próbálom magyarázni a Rákóczi-szabadságharcot. Nem jó ez így, egymás ellen uszítja a népeket! Mi nem haragszunk az osztrákokra. Nálatok mi van a pénzeken? Lenin. Ja A másik apróság. Megmásztuk a Salgó-várat. Aztán átgyalogoltunk Somoskőre, a Petőfi-kunyhóhoz. A szögesdrót túloldalán géppisztolyos határőr. Pillanatnyi ötlettel megkérdeztem tőle: nem mehetnénk át megnézni a somoskői várat meg a bazaltömlést? Véletlenül épp szlovákiai magyar volt. Menjetek, fél órán belül legyetek itt. Így jutottunk át Csehszlovákiába. Talib nem tudott betelni a dologgal, szigorúbb határőrizethez szokott. Aztán harminckét évig nem láttuk egymást. Az interneten kutatott fel, és meghívott, feleségemmel együtt hozzájuk, Bakuba. Azerbajdzsán valamivel kisebb területű és lakosságú, mint Magyarország. De ha az összehasonlításba Monacót és Kanadát is bevonnánk, a két ország akár egyformának is mondható. A kaukázusi kis népek egy nagyhatalmi háromszögben élnek. A háromszög csúcsai: Oroszország, Irán, Törökország. Hasonló a helyzet a Benelux államok esetében is: ott brit német francia hatalmi háromszög zár közbe három kis országot. Az ilyesfajta földrajzi helyzet rémisztő hátránya a nagyhatalmi beavatkozások, hódítások sora. De előnye is van: némi esély közvetítő szerepre, kereskedelemre, kulturális importra. No persze, a Kaukázus vidékén mindez két számmal szegényesebben és véresebben működött, mint a Benelux államoknál, arról nem is beszélve, hogy utóbbiak legalább egymással nem háborúztak az elmúlt kétszáz évben, ami Azerbajdzsán környékéről, bizony, nem mondható el. Országuk Kelet és Nyugat határán fekszik, mondták, többször is vendéglátóim; olyannyira, hogy úgy tűnt, ez identitásuk fontos eleme. Nem akartam fontoskodva megállapítani, erre a kelet nyugat közötti hídszerepre lengyelek és görögök, magyarok és törökök is aspirálhatnának, akárcsak Oroszország, Ciprus, Izrael vagy Macedónia toposzról van tehát szó. A Budapest nagyságú Baku viharosan fejlődik, látványosan építkezik. Beton, 14

18 A történelem faggatása acél, üveg pontházak emelkednek a magasba. Hogy szépek-e, ízlés kérdése. De hogy alkotóik céltudatosan kerülni szeretnék a sablont, a szürkét és unalmasat, hogy törekednek az egyedire, az bizonyos. Egy sor kifejezetten szellemes és ötletes megoldást látni. Aki egy posztszovjet kisállam kőolajtermelő ipari (fő) városaként gondol Bakura, alighanem meglepődik azon, mennyi szép régi épület található itt: egyfajta sajátos orosz-török klasszicizmus termékei. A keleties, törökös, iszlám és nemzeti elemek (hogy most akkor keleti, török, moszlim vagy nemzeti, azt művészettörténész tudná elkülöníteni, ha egyáltalán ) majd minden épületen láthatók: a kovácsolt vas vagy réz erkélyrács, hatalmas, diadalívnél nagyobb kőcsipke kapuzat, fríz és stukkó, aprólékosan megmunkált fémkapu, vagy épp a legújabb toronyház tetejének valódi funkció nélküli, oszlopokon nyugvó kis pihenő kupolái: rendre keleti motívumok. Mindez nem tolakodó, nem propagandisztikus és nem erőltetett. Ellenkezőleg: ízléses és valahogy magától értetődő. Ám ugyanakkor ott vannak a nyugati elemek is: a leggyakoribb a korinthoszi oszlop, de láthatni timpanont, jón oszlopot, itt-ott még neogótikát is. Temérdek épület között teremt összekötő kapcsot a sárga homokkő alapanyag (vélhetőleg a városhoz legközelebbi építőkő), melyet nem kell vakolni, festeni. Hasonlót Jeruzsálemben láttam. Élénk kék és finom világoszöld felületek adnak szép kontrasztot a sárga homokkővel: jobbára tükröző ablakok formájában. A félig lakatlan, skanzenszerű történelmi óvárost középkori falak veszik körül. A hasonló óvárosokban megszokott zegzugos sikátorok, hangulatos kis terek, kávézók mellett markáns törökös vonás a kő- vagy téglaépületekből kiemelkedő fa kiugró vagy erkély (ilyesmi házban élt ezer kilométerrel odébb Rodostóban a nagyságos fejedelem). Ezek a fa épületelemek néhol az óvároson kívül, a huszadik századi házakon is feltűnnek. Az óváros kincse egy vallási épületegyüttes: a tizenkettedik században kezdték építeni, és bővítések, toldások után a tizenötödikben fejezték be. A világörökség része. A bakui modern művészetek múzeuma cseppet sem provinciális, bárhol lehetne Európában. Azt pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy épp a bakui szépművészeti múzeumban látok majd eredeti Raffaello Santit (ha nem is a legismertebb képek közül valót) és több antik római portrészobrot, köztük egy első századi Seneca-fejet. A múzeum időszaki kiállításán egy kortárs azeri művész szürrealista képei a falakon: rémmese-illusztrációk. A termek közepén meg üvegvitrinekben ókori és középkori fémedények. Hogy ez merész és nagyvonalú múzeumrendezői koncepció, vagy csak helyszűke szülte kényszer, nem tudom. György Péter tollára való. Néhány metróállomást moszkvai mintára művészi igénnyel díszítettek ki. Keleti eposzok és mesék motívumait ábrázolják, mozaikokon. Ezek egyikén lovas, lándzsás vitéz, amint épp sárkányt öl. Barna bőrű, szakállas, lófarkas török. Kedvenc azeri műalkotásom egy kisplasztika. Sokszoros életnagyságú, irdatlan póklábakon emberfej, szemüveggel. A fej tarkóoldalán billentyűzet, mint egy mobiltelefoné. A fejtetőn kalitka, benne kismadár. A címe: az új arisztokrata. Az embernek olyan érzése van: ez a város, ez az ország több turistát, nagyobb hírverést, komolyabb idegenforgalmat érdemelne. 15

19 PoLíSz Baku telis-tele szép parkokkal ami persze nem kis bravúr. A sivatagi csapadékmennyiség mellett minden egyes fa civilizációs vívmány: ember ültette s öntözi. Nélküle nem élhetne. A város télen-nyáron 3 fokkal melegebb, mint Dél-Magyarország, és ez a kis különbség már elég ahhoz, hogy (egyébként nem őshonos) pálmafákkal, melegkedvelő mediterrán fenyőkkel találkozzunk a parkokban, az öntözött ültetvényeken pedig gyapottal és rengeteg szőlővel. A legdélebbre nyúló kis lenkorányi medencében ami további egy-két fokkal melegebb, s monszunhatás éri megterem a citrom, mandarin, teacserje is. Habár Magyarország az egy főre számított GDP alapján fél lépéssel fejlettebb Azerbajdzsánnál, a fiatal állam tele van ambíciókkal. Baku olimpia rendezésére pályázik. A Kaszpi-tengerre egymillió lakosú városrészt akarnak építeni, kis mesterséges szigetekre. (Amúgy van itt egy eléggé régi mesterséges sziget: Nyeftyányije Kamnyi, magyarul kőolajsziget. Nem csak fúrótornyok vannak rajta, de gyárak, boltok, mozik is. Város a városban). És persze Azeri akarja megépíteni a világ első 1000 méternél magasabb felhőkarcolóját. Egy nem túl fejlett ország csak akkor engedhet meg magának ennyi presztízsberuházást, ha a megtermelt jövedelem nagyobb részét központosítja, vagy másképp: kevesebbet fizet ki bérekben, ellátásokban. Kelet és Nyugat nemcsak az építészetben találkozik, de a családban, akár egyetlen családban is. Talib barátom két lánya példa erre. Ayten a Nyugat. Neve valami olyasmit jelent: Nap és Hold. Ayten orvostanhallgató. Festi a haját, körmét, ajkát, szemét. Szeret strandolni, táncolni. Öltözködésével, viselkedésével budapesti egyetemista is lehetne. Gunay a Kelet. Neve: Félhold. Török fejkendőt visel, eltakarva haját, tarkóját, nyakát. De a lábszára, alkarja is fedett, idegen férfi csak az arcát, kezét láthatja. Főiskolás egy vallási iskolában szeretne majd tanítani. Nem jár úszni, sem táncolni, mert ezeket a tevékenységeket Allah ellenzi. És mit látunk az utcán? Ayten (a Nyugat) a gyakoribb. A kegyetlen, ostoba arab-perzsa csadort egyetlen nőn sem láttam, de a törökös fejkendőt is legfeljebb ha tíz nőből egy viseli. Az emberek divatosan, nyugatiasan öltözködnek. Igaz, a bugyi és a popsi egy részét is megmutató csípőnadrágot itt senki sem hordja, a dekoltázsok is illedelmesek. És míg a nő és férfi autóvezetők aránya Budapesten 1:1, Bakuban inkább 1:10. A férfiak kicsit konzervatívabban öltözködnek, mint nálunk, de a különbség nem nagy, inkább csak fokozati: itt több az ing és kevesebb a póló, senki sem hord rövidnadrágot, és még léteznek férfi és női színek. Barátom harmadik gyermeke a tizenhat éves fiú, Orkhan. Vele leveleztem leginkább a kapcsolat-újrafelvétel hónapjaiban. Nos, Orkhan (majdnem) iszlám fundamentalista. Egyik levelében megemlítette, hogy apját, az én Talib barátomat Allah meg fogja égetni, mert nem igazi moszlim. Felhívtam figyelmét a zsidó, keresztény és muzulmán vallás közös gyökereire, hasonló vonásaira. A mi Mózesünk náluk Musza, József Juszuf, Ábrahám Ibrahim, Jézus Isza. Tiltakozott: akiket említettem, mind iszlám próféták. Aztán személyes találkozásunkkor már ő említette valakinek ezeket a párhuzamokat. Ez persze inkább kamasz, semmint iszlám jellegzetesség: szenvedélyesen vitatkozni valakivel, aki- 16

20 A történelem faggatása nek az álláspontját később már Úton a nyájjal Búza felé magunkéként védjük mással szemben. Megkérdeztem, van-e barátnője. Nálunk válaszolta Okhan három-négy személyes találkozás után illik megkérni a lány kezét, én pedig erre még ráérek. Orkhan gyűlöli Örményországot, Oroszországot, Iránt, Franciaországot, Izraelt, az USA-t. Ha jól emlékszem, kamasz fiúként én is fekete-fehérben gondolkodtam, megfontolatlan és változékony szenvedélyekkel azonban nem hiszem, hogy valaha is komplett országokat, egész népeket gyűlöltem volna. Furcsa lehet egy nagyon fiatal ország polgárának lenni olyan évezredes államok között, mint a visegrádi négyek: az 1100 évnél idősebb cseh, lengyel és magyar állam, meg a húszéves szlovák. Mennyi kisebbségi érzést szülhet ez! Azerbajdzsán 1992-ben született, és közvetlen előzményének a Szovjetköztársaság, illetve az közötti rövid függetlenség tekinthető. Mellette Örményország és Irán, mindkettő ókori múlttal. De még a kora középkori születésű Grúzia is: mi Baskíriában vagy Levédiában legeltettük lovainkat, amikor ők keresztény királyságban éltek. No persze, Azeri csak akkor fiatal, ha a mai államra, területre, nemzeti identitásra gondolunk. Mert civilizációs előzmény akad bőven. A mai ország helyén volt a keresztény kaukázusi Albánia. Tegyük hozzá: ehhez az államhoz épp annyi köze van a mai azeri népnek, mint a magyaroknak a római Pannóniához. A szeldzsuk-török törzsek a magyar honfoglalással egy időben jelentek meg ezen a földön. Azeri egész történelme önvédelmi harc: arabok, perzsák, mongolok, oszmán-törökök, oroszok ellen. Hunyadi Mátyás korában létezett egy magyar azeri szövetség. Ugyanennek a koalíciónak volt tagja Velence, Nápoly és Perzsia. A nagyvonalú diplomáciai akció a fenyegető oszmán-török terjeszkedés ellen irányult. Nem volt túl eredményes: a korabeli hírközlés mellett nem lehetett ekkora távolságokat hatékonyan áthidalni. És persze, a szövetségeseket épp az ellenség, az Ottomán Birodalom választotta el egymástól. Az azeri identitás két pillére: az örmények iránti gyűlölet és a törökök iránti szeretet. Ami az örményeket illeti, a napi politikai ellentétek mögött ott az eltérő 17