A STRESSZ JELENSÉGE A KULTURÁLIS HÁTTÉR

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK MESTERKÉPZÉS Levelező Tagozat Nemzetközi Gazdálkodás Szakirány A STRESSZ JELENSÉGE A KULTURÁLIS HÁTTÉR TÜKRÉBEN Budapest, Készítette: Máth-Bálint Barbara

2 Tartalom I. Bevezetés... 4 II. Stressz az élet sava-borsa... 6 II.1. A stressz pszichológiai szempontból... 6 II.2. Általános adaptációs szindróma (GAS)... 7 II.3. Pozitív és negatív hatások... 9 II.4. A stressz és a munkavégzés hatékonysága, pszichés reakciók II.5. Stressz a munkahelyen III. A kulturális háttér III.1. Alapvető szükségletek III.2. A kultúrák szerkezete III.4. Kulturális dimenziók III.5. Jellemző szervezeti kultúrák III.6. Kultúrák találkozása III.7. Kulturális intelligencia IV. Japán IV.1. Földrajz IV.2. Történelem IV.3. Kultúra V. Németország V.1. Földrajz V.2. Történelem V.3. Kultúra VI. A stressz jelensége az egyes kultúrákban VI.1. Japán VI.2. Tipikus stressz-faktorok a japán kultúrában VI.3. A stressz kezelése a japán kultúrában VI.4. Németország VI.5. Tipikus stressz-faktorok a német kultúrában VI.6. A stressz kezelése a német kultúrában VII. A multikulturális környezet kihívásai VIII. Záró gondolatok IX. Ábrajegyzék X. Források

3 I. Bevezetés A gazdasági növekedés egyfelől a társadalmi fejlődés hajtóereje, másfelől azonban tény, hogy kellő körültekintés nélkül saját életterünket pusztítjuk vele. Mindannyian a Földön élünk, s annak bármely pontján is születtünk, rá vagyunk utalva. Mindenkinek szüksége van egyaránt tiszta levegőre, vízre és táplálékra, - aminek elengedhetetlen előfeltétele a szennyezésektől mentes, de tápanyagokban gazdag, megművelhető termőföld. Szükség van továbbá nyugalomra a regenerálódáshoz; függetlenül országtól, kultúrától, a gazdasági fejlettség fokától. Napjaink egyik legsürgetőbb problémája nemzetközi szinten is a gazdasági fejlődés, növekedés ellátása kellő mennyiségű energiával úgy, hogy a következő generációkra is élhető életet, természetes, emberi környezetet hagyjunk; azaz az oly sokat emlegetett fenntartható fejlődés feltételeinek megvalósítása. 1 Így kezdődött első szakdolgozatom, melyet a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karának végzős hallgatójaként készítettem, Távol-keleti interkulturális menedzsment alapképzésen. Akkori témám a japán gazdaság reakciói voltak a klímaváltozás kihívásaira. Amikor 2007-ben nekiláttam a téma kidolgozásának, nem is sejtettem, hogy az egyik - akkoriban nem is kifejezetten jelentősnek tűnő - tanulmány mennyire szöget üt majd a fejembe. Kinézve az ablakon, szembesülve az egymást követő szélsőséges időjárási jelenségekkel nem gondoltam, hogy pályakezdőként aztán már nem is annyira kezdőként a globalizálódó környezet egy egész más faktorának hatását sokkal előbb fogom tapasztalni a bőrömön, mint a klímaváltozás okozta problémák bármelyikét. Az említett tanulmány egy építészeti fórum anyagai között jelent meg, hangsúlyozva a természetes környezet fontosságát, az ember által épített élettér természetes jegyeinek jelentőségét. 2 Japán társadalomkutatók körében már majd 10 évvel ezelőtt is terjedt az a nézet, hogy a jövő évezred tudományos -, technikai -, és gazdasági versenyét az a közösség fogja 1 Bálint Barbara Japán gazdasága és a klímaváltozás, BGF KKFK szakdolgozat, (5. oldal)

4 megnyerni globalizálódó világunkban, amelynek inspiráló, intuitív tájai, élhető és szerethető életterei, az emberi tartózkodásra, gyors regenerálódásra alkalmas közösségi terei lesznek. Ha ebben az újfajta gazdasági versenyben részt kívánunk venni, megkerülhetetlen a gazdasági versenyképességet végső soron megteremtő intuitív ember pszichés hátterét, egészséges életkörülményeit alakító tényezőkkel, így a stresszel is foglalkozni. Az azóta eltelt 4 évet multinacionális, multikulturális környezetben töltöttem, előbb egy japán, majd egy klasszikus amerikai multinál, német, osztrák és svájci ügyfelekkel dolgozva. Hamar rá kellett jönnöm, hogy van ennek a környezetnek, vagy ha úgy tetszik, életmódnak néhány egészen speciális tényezője. Valóban mindannyian emberek vagyunk alapvető szükségletekkel, s mindenkinek kihívást jelent megküzdeni a napi feladatokkal, megfelelni az elvárásoknak. Valóban sokat számít, hogy mennyi időnk marad regenerálódásra, és hogy azt az időt milyen hatékonyan tudjuk hasznosítani. Ez alapvetően befolyásolja minden ember által végzett munka színvonalát, így a gazdasági teljesítményt is. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ennek megélésére - arra, hogy mi jelent kihívást és arra hogyan reagál valaki - nagyon nagy hatással van a kulturális háttér, ahonnan az illető érkezik. Ennek megfelelően eltérő lesz az is, hogy mit tekint elérendő állapotnak, vagy mi segíti hozzá a regenerálódáshoz. Azt gondolom, napjaink nemzetköziesedő világában, ahol lépten-nyomon más kultúrákkal, vagy legalábbis azok származékaival találkozunk, ezt megismerni és megérteni nagyon fontos. Mind az egyes ember, vagy a közösség életszínvonalának, mind pedig a gazdasági teljesítőképesség szempontjából. Erről szól tehát a jelen dolgozat: a stressznek és annak kezelésének általános és kultúránként eltérő jelenségeiről, melyekről elmondhatjuk, hogy a versenyképesség igen fontos, mégsem mindig kellőképpen figyelembe vett befolyásoló tényezői. Ahhoz, hogy ezt szemléltessem, dolgozatomban bemutatom a stresszt pszichológiai és társadalmi oldalairól, a különböző kultúrák összehasonlításának alapjait, és példaként használom személyes tapasztalataim miatt- Japán és Németország kultúráját, természetesen némi magyar kitekintéssel. 5

5 II. Stressz az élet sava-borsa II.1. A stressz pszichológiai szempontból 3 Ha a stresszről beszélünk, először is tisztázni kell az alapfogalmakat, mivel ezek mind a fiziológiában, ergonómiában vagy pszichológiában használva kettős értelemmel bírnak. A stressz szó először is jelenthet megterhelést, mely az adott egyént éri. Ez egyfajta ráhatás, mely megváltoztatja az egyén alkalmazkodási folyamatait, akár fizikai, akár pszichológiai értelemben véve. Ebben az értelmezésben a stressz, a megterhelés tehát kiváltó okot jelöl, hatásainak összessége az igénybevétel. Ennek relatív nagysága és a rá adott reakciók nem csak az adott esettől, hatástól, de az egyén jellemzőitől is függenek. Különböző fizikai vagy lelki állapotú egyéneknél nyilvánvalóan eltérő lesz az előidézett változás mértéke, iránya. A második értelmezésben a stressz, a pszichés feszültség maga az előidézett állapot, melynek kiváltó okai a stresszorok és hatására stresszreakciók alakulnak ki. A megterhelés alapvetően két fő típusra bontható, általában vagy izommunka végzésével például az irodai munkát végzők többségénél fellépő, helytelen testtartásból, monitornézésből adódó izomfeszültsége -, vagy információáramlással kapcsolatos. Ez utóbbi is lehet fiziológiai vagy pszichés. Érheti például fizikai értelemben túl sok inger az érzékszerveket. Tipikus példa lehet erre az állandó illatfelhőben dolgozó parfümbolti eladó, vagy a munkahelyi zajnak nem feltétlen gépek zajának, de akár hangos zenénekkitett dolgozók. Ezeknek a hatásoknak a nagy része nem tudatosul, de a központi idegrendszer alacsonyabb szintjein felhasználódik, például új reflexek, automatikus mozgásminták kialakulásában játszik szerepet, tehát fiziológiai információterhelést okoz. De az érzékszerveket bombázó ingerek más része tudatos érzetté alakulva pszichés, mentális információterhelést idéz elő. A megterhelés által kiváltott igénybevétel legjellemzőbb eredménye az elfáradás, amely a szervezet funkcionális lehetőségeinek csökkenésével járó fiziológiai dezorganizáció. 3 Dr. Izsó, Lajos: Pszichológia a Menedzser és a Minőségmenedzsment képzések hallgatói számára című oktatási segédanyag, kézirat, BME MBA

6 Megjelenik a központi idegrendszer szintjén is, az agykérgi aktiváció csökkenését eredményezi. Az elfáradás rendkívül összetett biológiai állapotnak tekinthető, amelynek tulajdonképpen csak megnyilvánulási formáit ismerjük. II.2. Általános adaptációs szindróma (GAS) A stressz vizsgálatakor mindenképp meg kell említenünk a magyar származású Selye János nevét, aki a stresszor - stressz stresszreakció fogalomrendszerben gondolkodott, s akitől fejezetünk címe is származik. Nevéhez fűződik az úgynevezett általános adaptációs szindróma (General Adaptation Syndrome = GAS) felfedezése. Ez lényegében annak megfigyelése, hogy a stresszor megjelenésekor az emberi szervezetben úgynevezett alarm-reakció játszódik le, ami meglepően egységes képet mutat, függetlenül a konkrét stresszor természetétől. Legyen szó tehát akár egy, az életet veszélyeztető, nyilvánvalóan súlyos helyzetről (pl. komoly baleset), kétes kimenetelű szituációról (pl. ha megtámadnak minket az utcán, az első pillanatban nem vagyunk tisztában sem az illető szándékával, sem az erőviszonyokkal), vagy akár egy nyilvánvalóan kis horderejű eseményről (pl megvágjuk magunkat krumpli hámozás közben), első lépésben ugyanazok az agyi területek aktivizálódnak. Ennek folytatásaként bizonyos endokrin mirigyek (pl. agyalapi mirigy, pajzsmirigy, stb) fokozott működésbe kezdenek, olyan hormonokkal (pl. adrenalin) árasztva el a szervezetet, amelyek hatása az egyes szervekhez, izmokhoz jutva lehetővé teszi a harc vagy menekülés által megkövetelt fokozott teljesítményt. Biológiai szinten hasonló reakciókat produkál a test a pszichológiai stresszhelyzetekre is, de ehhez köthető az is, hogy sok betegség kezdeti tünetei igen hasonlóak, s csak később jelennek meg a specifikus jellemzők. A stresszor megjelenése tehát a szervezet számára egyfajta sokkot jelent, kibillenti azt megszokott működéséből, a legtöbb esetben átmenetileg csökkentve annak ellenálló képességét. Ennek a sokkhatásnak és a következtében fellépő alarm-reakciónak eredményeként a szervezet mozgósítja tartalékait, és a kezdeti meggyengülés után fokozott szintre emelkedik az ellenálló képesség, aktívan ellen tartva a stresszor hatásainak. Az idő előre 7

7 haladtával azonban, ha a stresszor jelenléte, intenzitása nem változik, az adott körülményektől és az egyén adottságaitól fizikai és pszichés kondíciójától- függően a tartalékok kimerülnek, a szervezet állapotában pedig rohamos hanyatlás figyelhető meg. 1. ábra: a Selye-féle általános adaptációs szindróma 4 Ennek ismeretében belátható, hogy míg bizonyos mértékű stresszhatás alkalmanként megnöveli a teljesítőképességet, az igen gyakran ismétlődő vagy állandóan fennálló krónikus stressz mellett a szervezet tartósan kimerült állapotba kerül. Így például a nagyobb stressznek kitett emberek immunrendszere, betegségekkel szembeni ellenálló képessége általában gyengébb kevesebb stresszt megélő társaikéval szemben. Ezt a tényt érdemes emlékezetünkben tartani, ha nem akarjuk, hogy teljesítőképességünk áldozatául essen a kezeletlen, ráadásul sok esetben szükségtelen ám elkerülhetetlen stressz hatásának. Ki kell azonban emelni, hogy hosszú távon mégis nagy különbség van az egyén által önként vállalt, keresett stressz (eustressz) - mint például sportverseny, szórakozás- és a nem kívánatos stressz (distressz) hatása között. Míg ugyanis az előbbi bár kihívás elé állítja az egyén képességeit, van lehetőség azok fejlesztésére, és a feladattal való megküzdés 4 Dr. Izsó, Lajos: Pszichológia a Menedzser és a Minőségmenedzsment képzések hallgatói számára című oktatási segédanyag, kézirat, BME MBA 2001 (3. oldal) 8

8 építi a személyiséget. Utóbbi esetében szintén a képességek határait feszegetjük, viszont itt általában nincs lehetőség felnőni a kihíváshoz, vagy az olyan mértékű energiát igényel, hogy a helyzet testi-lelki károsodáshoz vezet. II.3. Pozitív és negatív hatások A fentiekből az is következik, hogy nem feltétlenül kell mindig a stressz csökkentésére törekedni. A túlságosan alacsony stressz-szint (pl. monotónia) épp úgy káros tud lenni, mint a túl sok stressz. A változatos élethelyzetek, kihívást jelentő feladatok, érdekes tevékenységek, izgalmak, kalandok (sport, utazás) keresésével igyekeznek az egyének a számukra optimális stressz-szintet beállítani. Ez természetesen személyiség- és mint a későbbiekben látni fogjuk kultúra-függő jelenség. Ez a szubjektíve optimális szint egyszersmind a teljesítőképesség, tehát a munkavégzés szempontjából is a legmegfelelőbb. Ez alatt a szint alatt a figyelem már csökken, nagyobb az esély a kihagyásos hibákra. Ha viszont a stressz-szint ennél sokkal magasabb, bekövetkezik a túlterhelés, nő a tévedések, hibák száma. Az egyén szempontjából pedig mind a túl alacsony, mind a túl magas terhelési szint fokozott igénybevételt jelent, hamarabb következik be az elfáradás, mindez pedig kudarc-élményhez, frusztrációhoz vezet. Általánosságban elmondható tehát, hogy az embert érő túl kevés inger csökkent teljesítőképességgel jár. A stressz bizonyos tartományon belüli növekedése pozitív hatású, növeli a teljesítményt: gyorsul az információ feldolgozás, a hatékonyság érdekében ésszerű prioritások szerint rangsoroljuk a részfeladatokat. A tovább növekvő stressz-szint mellett nő a téves beavatkozás típusú hibák valószínűsége is, a hatékonyság tehát hanyatlani kezd. Az optimális szint nagymértékű, vagy hosszú távú meghaladása azonban megint csak rombolóan hat a teljesítményre, sőt bizonyos az egyén számára- extrém szintet meghaladva megjelennek a félelem jelei. Ez az állapot már emocionális elemeket is tartalmaz, minőségében eltér tehát az előző három fázistól. Ilyen állapotban az ésszerű reakciók esélye rohamosan csökken, ezzel arányosan pedig nő a hibázás valószínűsége. 9

9 II.4. A stressz és a munkavégzés hatékonysága, pszichés reakciók A stressz mértéke és a teljesítőképesség, a munkavégzés hatékonysága közötti összefüggés grafikonon is ábrázolható, melynek pontos görbéje természetesen egyéntől és helyzettől függően változik: 2. ábra: a stressz hatása a munkavégzés hatékonyságára 5 Bár ahogy a stressz optimális szintje, úgy annak túl alacsony vagy túl magas mivolta is egyéniség függő, nagy mértékben szubjektív fogalom, vannak bizonyos események, faktorok, melyek általános értelemben stressz-keltőek. Idesorolható minden olyan esemény, mely jelentős mértékű alkalmazkodást igényel. Ilyenek például a traumatikus események, természeti katasztrófák, háborúk, vagy akár az egyén életének nagyobb fordulatai. Amennyiben ezek az események bejósolhatatlanul 5 Dr. Izsó, Lajos: Pszichológia a Menedzser és a Minőségmenedzsment képzések hallgatói számára című oktatási segédanyag, kézirat, BME MBA 2001 (5. oldal) 10

10 következnek be, az egyénnek nincs lehetősége felkészülni rájuk, ez növeli az események befolyásolhatatlanságát, így a trauma mértékét és mélységét is. Az így kialakuló úgynevezett tanult tehetetlenség idővel fásultsághoz, depresszióhoz vezet, hiszen az egyén hiába küzd a kellemetlen események bekövetkezte ellen. Különösen veszélyeztetett foglalkozások például ebből a szempontból a mentők, baleseti sebészek. A negatív stresszre adott pszichológiai reakciók is jól körülhatárolhatóak olyan általános tünetek megjelenésével, mint például a szorongás, rossz előérzet, feszültség, vagy félelem. Az emberi szenvedés normális terjedelmét meghaladó traumatikus események átélőinél jellemzőek a poszttraumás stresszbetegség tünet együttesei: érdektelenség a világra, a trauma visszatérő újraéledése, valamint koncentrációs nehézségek, izgatottság, alvászavarok. Más típusú, az erőfeszítések ismételt akadályba ütközésével, az eredmény meghiúsulásával járó stresszekre adott tipikus válasz harag, és az agresszióban testet öltő frusztráció. Pszichológiai szempontból csoportosíthatjuk a stresszel való megküzdés módjait is, például aszerint, hogy a probléma megoldására irányuló, logikusan mérlegelt stratégiáról van-e szó, vagy inkább az érzelmi feszültség feloldása áll-e a központban. Az, hogy mikor milyen megoldáshoz folyamodik valaki, függ természetesen a személyiségétől és az adott szituációtól is. Befolyásolhatatlan események kapcsán például tipikusan az érzelemközpontú megközelítés jöhet csak szóba. Mivel ez a megküzdési mód magát a stressz helyzetet nem változtatja meg, csupán az elszenvedő érzelmi állapotát módosítja, s kissé önbecsapás jellege lehet, a pszichoanalitikus iskola ezeket az eszközöket elhárító mechanizmusként tartja nyilván. Hogy néhány példát említsünk, ilyen az elfojtás, mikor is gyakorlatilag kiszorul a tudatból az, ami túl fájdalmas vagy félelmetes a feldolgozáshoz. Hasonló az ok keresése, a racionalizálás, az ellenkező irányú motiváció kifejlesztése, a reakcióképzés, a projekció, vagyis a nem kívánatos tulajdonságok kivetítése másra, az elhatárolódás segítése absztrakt fogalmak használatával, vagyis az intellektualizáció. A felszínre nem hozható, és 11

11 eredeti formájában nem kezelhető motívum áttolása is lehetséges más csatornára, de ide tartozik a stresszhelyzet kifejezett tagadása is. II.5. Stressz a munkahelyen 6 Ahogy láttuk, a stressz szónak több jelentése lehet, és az általa takart jelentés is sokrétű. Mi a továbbiakban azzal a jelenséggel fogunk foglalkozni, melyet olyan testi-lelki reakciók összességeként írható körül, mely akkor áll elő, ha az egyén olyan helyzettel szembesül, melynek megoldása saját megítélése szerint meghaladja a rendelkezésére álló erőforrásokat. Ilyen helyzetek adódnak bőséggel a magánéletünkben épp úgy, mint a munkánkban. Ez utóbbit mégis külön témaként emelném ki, hiszen a munkahely az a terep, ahol talán kevésbé van lehetőségünk változtatni a mindennapos stresszen, kénytelenek vagyunk eltűrni, hiszen a megélhetésünk függ tőle, ám ha kezeletlenül hagyjuk, mint egy betegség, hosszú távon megteszi a magáét. Sokszor hallani életerős, fiatal emberekről, akik nem bírva a nyomást, váratlanul hosszabb időre vagy akár véglegesen is munkaképtelenné válnak. Vannak becslések, melyek kb. napi 1 millió főre teszik például az Egyesült Államokban azok számát, akik a munkahelyi stresszhez köthető megbetegedés miatt vannak távol a munkától. Elképzelhetjük, milyen termeléskieséssel, lemaradással és milyen - a társadalombiztosítást terhelő - költségekkel járhat ez. A főállásban dolgozók átlagosan napi 8 órát töltenek a munkahelyükön, elmondhatjuk tehát, hogy ébrenléti idejüknek legalább a fele a munkahelyükön, munkatársaikkal telik. Már pusztán e miatt a tény miatt sem mindegy, hogy hogyan, milyen körülmények között töltjük aktív életünk nagy részét. Már csak amiatt is érdekes terep a munka világa, mert globalizálódó világunkban már nem kell külföldre utaznunk, vagy tipikusan a külfölddel kapcsolatos szakmát választanunk ahhoz, hogy akár napi szinten is idegen kultúrákból érkezőkkel találkozzunk, kelljen velük együtt dolgoznunk, ami önmagában is feszültségekhez vezet. Az interkulturális érzékenység, fogékonyság a boldoguláshoz szükséges alapkészséggé válik. Márpedig a munka, a munkahely még a kultúrában gyökerező különbözőségek nélkül is rejt magában tipikus stressz-forrásokat. 6 Juhász, Ágnes: Munkahelyi Stressz, Munkahelyi egészségfejlesztés Oktatási segédanyag oldal 12

12 Magával a feladattal kapcsolatos stresszorok például a minőségi vagy mennyiségi alulvagy túlterhelés problémái. Ide sorolhatóak a munkafeltételek, ha például nincsenek biztosítva az elvárt teljesítményhez szükséges körülmények, ha nagy az esély a hibázásra és annak szigorú következményei vannak. Stresszorként jelenik meg az is, ha az egyénnek nincs beleszólása napi munkájának alakításába, a munkafolyamat ritmusába, az eszközök kiválasztásába. Mivel megborítja a bioritmust, a többműszakos munkarendet is fokozottan stresszes életvitelnek tekinthetjük, ahogy a kiszámíthatatlan, nagymértékű túlórázással járó munkaköröket is. Alkalmazkodást követelnek, tehát stresszorként hatnak a változások a munkahelyen, legyenek ezek akár személyi cserék, vagy a munkafolyamatok átalakítása, magának a szervezetnek az átformálása, stb. Itt említeném meg a 21. század technikai fejlődésének, információs társadalmának mellékhatását, az állandó versenyfutást az idővel, a haladással. Innovatív cégeknél ma már általában találunk úgynevezett change management tréningeket, ezek alatt azonban nem pusztán a változások feldolgozását, kezelését kell érteni. Sokszor elvárásként, szinte a sikeres, boldog ember ismérveként említik, hogy mindig egy lépéssel a változások előtt kell járni, sőt, egyenesen legyünk azok elindítói, motorjai. Azt gondolom, egyfelől jó az, ha a dolgozók bele vannak vonva a változások alakításába és nem félnek azoktól. Másfelől viszont ez az életszemlélet tökéletesen alkalmas arra, hogy sose éljük meg a jelent, hanem mindig valami olyasmin járjon az eszünk, ami még nincs, és talán nem is lesz soha. A munkakörnyezettel kapcsolatos stresszek közé sorolhatóak természetesen a munkavégzés fizikai körülményei, mint a zaj, a hő, a világítás, a zsúfoltság, vagy akár az irodában használt színek. Nagyvállalatoknál elterjedtek első sorban a Japánból származó egy légterű irodák, melyek bizonyos szempontból megkönnyítik a csapatmunkát, másfelől azonban nem lévén lehetőség félrevonulni, plusz stressz-faktorként is hatnak. Különböző stresszorok kapcsolódnak a szervezetben betöltött szerephez is. Például, ha nem elég világosak a szerephez kapcsolódó feladatok, elvárások, lehetőségek, felelősségek. Ha ütköznek a szerepek, ha olyan feladatok hárulnak valakire, amiket egyszerre nem lehet kellő alapossággal elvégezni, vagy ha úgy érezzük, olyasmit is ránk 13

13 osztottak, ami nem is a mi feladatunk lenne, és hátráltat a saját dolgunk intézésében. Például, amikor a főnökünk hirtelen ránk osztja egy feladatát, amit nincs kedve elvégezni, és emiatt nem marad időnk arra a munkára, ami alapján a saját teljesítményünket értékelik majd. Érdekes tendencia figyelhető meg az utóbbi években például abban is, hogy sok ágazatban a legegyszerűbb asszisztensi munkákra is több nyelven beszélő diplomásokat alkalmaznak csak, még akkor is, ha erre semmi különösebb ok nincs, nincs kilátásban későbbi előrelépési lehetőség. Nyilván, aki sok mindenhez ért, arra sok mindent rá is lehet majd bízni, és nem kell külön embert felvenni részfeladatok ellátására. Mégis azt gondolom, nem szerencsés ez a tendencia, sem a magasan képzettek, sem az alacsonyabb végzettségűek, sem pedig az adott cég számára. Míg a diplomás vezetői asszisztens adott helyzetben nem érzi feladatának (esetleg ideje nem jut rá) a vendégek fogadását, vagy a kávéfőzést, addig valaki, aki alacsonyabb végzettséggel rendelkezik, boldogan elvállalná ezeket a feladatokat, és azok elegendőek is lennének számára. Ha indokolatlan elvárásokat támasztanak egy munka megszerzéséhez, az hosszabb távon nem lesz kihívás, inkább visszalépés a kiválasztott jelentkező számára, ami megint csak feszültséget szül. Eközben az az ember, aki sokkal inkább az adott pozícióra lenne való, hosszabb távon is elégedett lenne vele és emiatt talán még jobban is végezné, esélyt sem kap. A felelősség és az autonómia kérdése is rejt stresszorokat. Egyes személyiség típusok számára már a kisebb vezetői szereppel járó felelősség is túlzottan megterhelő, főleg ha az a munkatársak irányításával, teljesítményük értékelésével, és így jövőjük befolyásolásával is jár. Ugyanakkor összetett, felelősségteljes munkakörben feszültséget szül, ha a legkisebb kérdésben is ki kell kérni mások véleményét, ha minden döntést külön engedélyeztetni kell. A szakmai előmenetelhez, karrierhez kapcsolódó stresszt jelent mind a túl gyors, mind a túl lassú fejlődési, előrejutási lehetőség. Hogy kinek mennyi időbe telik kinőni egy munkakört, és mikor érdemes tovább léptetni, egyénfüggő. Ha a vállalat szükségtelenül 14

14 sürgeti az áthelyezést, mikor az illető még nem érzi késznek magát rá, megint csak felesleges feszültség alakul ki. A karrierépítés témájában érdemes külön megemlíteni a pályafutás befejezését is. Nem csak felfelé ível ugyanis az ember szakmai élete, egyszer elérkezik a csúcspont, majd a visszavonulás, a nyugdíj. Mind az egyén, mind a cég számára szerencsés, ha a felhalmozott tapasztalat nem minősül automatikusan elavulttá, nem vész el a megbecsülés, a vállalat számára pedig a tudás. Japán vállaltoknál figyelhető meg az a megoldás, hogy a megbecsült dolgozók, vezetők visszavonulásuk után tiszteletbeli tanácsadó szerepben maradnak, megőrizve arcukat. Következő kategóriánkba, a csoportokhoz kötődő stressz-források közé sorolhatjuk az összetartás, csapatszellem, a munkatársi kapcsolatok minőségének kérdését, valamit a felettessel, vagy beosztottal való kapcsolatot. A csoporton belüli konfliktusok tárgyalásakor külön említést kell tennünk a munkahelyi (iskolai) pszichoterror jelenségéről. Nem véletlenül alkották meg rá a mobbing, vagy az ijime fogalmait, mind a nyugati, mind a keleti típusú kultúrákban. Ezek a kifejezések hosszabb időn keresztül tartó, következetes szekálást takarnak a munkatársak vagy főnökök részéről. Állhat például valamilyen adottság, tulajdonság kigúnyolásából, kiközösítésből, megszégyenítésből, a vélemény semmibe vételéből, az ítéletek kétségbe vonásából, de akár fizikai (szexuális) bántalmazással való fenyegetésből, vagy magából a bántalmazásból is. Sajnos főleg Japánban- egyre gyakrabban végződnek halállal az esetek: vagy mert a bántalmazott belehal sérüléseibe, vagy mert inkább önkezével vet véget szenvedéseinek. A jelenség azonban nem keleti sajátosság, például Németországban is működnek már internetes segélyközpontok a munkahelyi pszichoterror áldozatai számára. Maga a szervezeti légkör is lehet önmagában stresszes vagy lazább. Nemzetközi cégeknél nagymértékben megjelenik a kulturális faktor: az a kultúra, ahonnan az adott szervezet arculata, szabályai, előírásai származnak nagyban különbözhet attól, ahova később ezeket a szabályokat áttelepítik. Az eredeti környezetében elfogadható mennyiségű előírás túlszabályozottnak minősülhet egy másik országban, vagy fordítva. 15

15 Tipikus munkahelyi stresszorként említhető még a vezetési stílus, mely azonban ismét személyiség és kultúra-függő. Feszültséget kelt, ha az ellenőrzési, értékelési rendszer kiszámíthatatlan, nem objektív, igazságtalan. Vannak bizonyos tényezők, melyek bár a munkahelyen kívülről származnak, de azzal együtt hatnak. A társadalom, a gazdaság általános állapota egyfajta alaphangot ad, magas munkanélküliség mellett például plusz teher, hogy az adott munkát meg kell tudni tartani, és akkor sem lehet váltani, ha az ember belátja, hogy nem neki való. Meghatározóak a családi, társadalmi kapcsolatok is, a magánélet szerepeinek ütközése vagy összeegyeztethetősége a munkahellyel. Itt még mindig külön kell említeni a nők szerepét, akik a legtöbb társadalomban az otthon, a háztartás hagyományos szerepeinek elvárásai mellett a munkahelyükön is teljesítenek. Természetesen azt, hogy ezek a faktorok hogyan hatnak a munkahelyi teljesítményre, a cég maga is befolyásolja épp úgy, ahogy a társadalom általános berendezkedése. Példaként említeném a munkaerőpiacra visszatalálni igyekvő kisgyermekes anyákat: míg például Nyugat-Európában elterjedt a részmunkaidős foglalkoztatás lehetősége a számukra, Magyarországon még különlegesnek számít, ha egy cég engedi részidőben visszatérni, esetleg otthonról dolgozni a munkavállalót. Végül megemlítenék még néhány olyan jellegzetes munkahelyi stresszort, mint amilyen a gyakori költözködéssel, esetleg külföldre településsel járó munkakörök sajátossága, vagy a társadalomtól való elidegenedés faktora például az ellenőrök, esetleg rendőrök esetén. Súlyos konfliktust jelenthet, ha valakinek a személyes értékrendje ütközik a cégével, például elvárják tőle, hogy hazudjon az ügyfeleinek. Fontos tényező még a munkavégzés helye, megközelíthetősége, a munkába járással töltött idő mennyisége. Saját példámból tudom, hogy napi másfél óra oda, és ugyanennyi visszautazás rengeteg időt vesz el minden más tevékenységtől, elkerülhetetlen a torlódás, a konfliktusok kialakulása, de legalábbis sok energiát emészt fel a mindennapi élet megszervezése. 16

16 III. A kulturális háttér III.1. Alapvető szükségletek Az előző fejezetben az általunk vizsgált stresszt olyan jelenségként írtuk körül, amely testilelki reakciók összessége, és akkor áll elő, ha az egyén olyan helyzettel szembesül, melynek megoldása saját megítélése szerint meghaladja a rendelkezésére álló erőforrásokat. A helyzet súlyosságát, kezelhetőségét nagyban befolyásolja tehát az egyén saját véleménye, ahogyan azt megéli. A feldolgozás, a negatív következmények csökkentésének érdekében szem előtt kell tartani, hogy a fiziológiai reakciók hosszú távon azokat is kikezdik, akik pszichésen erősebbek, náluk csupán később jelentkeznek a felhalmozódott feszültség hatásai. A kulturális háttér szerepének jelentősége az egyén személyiségét alakító szerepében gyökerezik. Az egyén viselkedésének alapját maga az emberi természet, a szükségletek kielégítésére való törekvés adja, és az emberiségre általános érvényűnek tekinthető. Ezeket a szükségleteket legegyszerűbben az úgynevezett Maslow-piramissal szemléltethetjük: 3. ábra: a Maslow-féle szükségletpiramis 7 Mint látjuk, az alapmodell legalsó szintjét az életben maradás fizikai feltételei jelentik, majd annak igénye, hogy ezek folyamatosan biztosítva legyenek. Ezt követi a társas 7 ( ) 17

17 kapcsolatok, a csoporthoz tartozás igénye, majd az elismerés, az önbecsülés szükséglete. A piramis csúcsát a személyiség fejlődésének, az önmegvalósításnak igénye képezi. Ez a modell azonban csupán az emberi viselkedés egyetemes alapjait határozza meg, a személyiség felépítése ennél jóval sokrétűbb. Ezekre az öröklött alapokra ráépülnek a kultúra tanult szabályai, melyek meghatározzák, hogyan látja az egyén saját szükségleteit, mit tekint kívánatos, elérendő állapotnak, és mi módon lát hozzá a szükségletek betöltéséhez. Ez fogja megadni az egyes ember személyiségének vázát, melyet egyéni jellemvonásai tesznek majd teljessé és különböztetnek meg társaiétól. III.2. A kultúrák szerkezete Ha kultúrákról szólunk, mindenképp ki kell emelni Geert Hofstede nagy hatású holland szociálpszichológus, a nemzeti és szervezeti kultúrák interakcióinak szakértőjének nevét. Hofstede 2010 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 8 Számos könyv szerzője, kutatásai a munkához kötődő értékrendeket vizsgálták egységesen nagyszámú, több kultúrát felölelő mintákon. Egy olyan univerzális módszertan kidolgozásán fáradozott, amely amennyire csak a lehetőségek engedik kultúra-független, így általánosan alkalmazható minden kultúra elemzésére, valamint tudományos jellegű és gyakorlati következtetések levonására egyaránt alkalmas. Dolgozatom szempontjából azért is érdekes a munkássága, mert 1967 és 1973 között jelenlegi munkahelyem (ahonnan témaválasztásom is származik), az IBM pszichológusaként tevékenykedett, s mintegy alkalmazott hozzáállását vizsgálta egy előre összeállított kérdőív alapján. Összehasonlítási kritériumként a tudatalatti értékek és beállítódások, mint kulturális alkotóelemek mentális programok szolgáltak. Munkássága a mai napig meghatározó jelentőségű a kulturális különbségek kutatásában. Nevét elsősorban az általa kidolgozott és vizsgált kulturális dimenziókkal összefüggésben szokás említeni, melyeket később itt is bemutatok. Hofstede tehát az emberek tanult viselkedését egyfajta szellemi szoftvernek, mentális beprogramozás eredményének tekintette, s a következőképpen ábrázolta ennek szintjeit: 8 ( ) 18

18 4. ábra a szellemi beprogramozás szintjei 9 Bár a különböző szintek közötti határok elmosódottak, az emberi lét fizikai szükségleteit mindannyian ismerjük. Érdemesebb kitérni magára a kultúra fogalmára, és a különböző kultúrák jellemzésének szempontjaira. Amit dolgozatomban a kultúra fogalma alatt értek, megfelel Hofstede definíciójának, mely szerint a kultúra kollektív szellemi beprogramozás, amely emberek egy csoportját vagy kategóriáját megkülönbözteti egy másiktól. 10 Az tehát, hogy az adott társadalom tagjai számára mi számít követendő értéknek, vagy kerülendő viselkedésformának, ennek a szellemi beprogramozásnak az eredménye. Hofstede a kultúra megnyilvánulásainak négy rétegét különbözteti meg, amelyeket egymásra épülő hagymalevélként szemléltethetünk. 1-es kultúrának nevezi azt a szintet, melynek tárgyi, tárgyiasult termékei az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti, az építészeti alkotások, az ételek, az öltözködés stb. Ezt a külső szemlélő számára is jól látható réteget nevezi Hofstede szimbólumoknak, s ide sorolja azokat, az adott kultúra tagjai számára sajátos jelentéssel bíró tárgyakat is, gesztusokat, hajviseletet, amelyek gyorsan változnak, más kultúrák által átvehetők. A második rétegbe a valóságos vagy képzelet szülte hősöket sorolja, amelyek az adott kultúrában megbecsült, követendőnek tartott tulajdonságokkal 9 ( ) 10 ( ) 19

19 rendelkeznek, pozitív magatartásmodellek, az értékrendet tükrözik. A rítusok rétegét olyan szokások, viselkedési formák alkotják, amelyek társadalmi szempontból fontosak. A kultúra legbelső rétegét, egyben lényegét képező értékek azonban a külső megfigyelő számára közvetlenül nem érzékelhetőek, s egy részük még az adott kultúra gyermekei számára sem tudatos. Ezek az általános tendenciák meghatározzák, hogy mit tartunk jónak, illetve rossznak. A belső két hagymalevelet nevezi Hofstede 2-es kultúrának, amely csoport-specifikus, tanult viselkedésformák összessége. 5. ábra: a Hofstede-féle hagyma modell 11 III.4. Kulturális dimenziók Mint említettem, Hofstede nevét az általa kidolgozott kulturális dimenziókkal összefüggésben szokás legtöbbször említeni. Ezek a dimenziók gyakorlatilag öt értékpárt jelentenek, melyek jellemzően megfigyelhetőek minden emberi kultúrában. Ha ezt a két értéket egy skála végpontjainak tekintjük, a vizsgált kultúra jellemezhető velük, s a kultúra tagjainak viselkedését illetően következtetések vonhatóak le abból, hogy a skálán milyen értéket ért el. Így valamelyest sztereotípiákat alkotunk ugyan, de ha ezek leíró jellegűek, nem ragaszkodunk hozzájuk túlzott mértékben tehát nem skatulyázunk be senkit, hajlandóak vagyunk meglátni, ha valaki különbözik attól, amit elképzeltünk róla 11 ( ) 20

20 tudatosan alkalmazzuk őket és engedjük módosulni további tapasztalataink alapján, ezek a sztereotípiák segítségünkre lehetnek a megismerésben. Az említett értékpárok az ember csoportos viselkedésének, társadalmi létezésének alap kérdéseit járják körül: A tekintélyhez, hatalomhoz való viszonyulást Az egyén fogalmát a társadalom viszonylatában, maszkulin és feminin mivoltában A konfliktusok, agresszió, bizonytalanság és érzelmek kezelésének problémáját Hofstede kulturális dimenziói ennek megfelelően a következőek: Kis vagy nagy hatalmi távolság Individualizmus vagy kollektivizmus Maszkulinitás vagy feminitás Gyenge vagy erős bizonytalanságkerülés A fenti dimenziókat később kiegészítette egy ötödik szemponttal, a rövid, vagy hosszú távú orientációval. A hatalmi távolság kérdésén a "a hierarchia eltérő szintjein elhelyezkedő egyének közötti távolságot, és annak mértékét, azt hogy a társadalom kevesebb hatalommal rendelkező tagjai mennyire fogadják el a hatalom egyenlőtlen elosztását 12 kell érteni. Ez a kérdéskör feszegeti tehát az adott kultúra viszonyulását a társadalmi egyenlőtlenség jelenségéhez, valamint a társadalom tagjainak egymástól való függéséhez. A hatalmi távolság index például a következő tulajdonságokkal jellemezhető: Magas Magas dependencia igény Elfogadott egyenlőtlenség A főnökök elérhetetlenek Akinek hatalma van privilégiumai is Alacsony Alacsony dependencia igény Minimalizálják az egyenlőtlenséget A főnökök elérhetőek Mindenkinek egyenlő jogai vannak 12 ( ) 21