A küzdő egyház képe között a Magyar Szent Kereszt Egyesület példáján

Átírás

1 Balogh Gábor A küzdő egyház képe között * Tartalomjegyzék A KÜZDŐ EGYHÁZ KÉPE KÖZÖTT A MAGYAR SZENT KERESZT EGYESÜLET PÉLDÁJÁN... 1 AZ EGYESÜLET ÉS A BIZOTTSÁG VISZONYA... 2 Az egyesület megalakulásának viszontagságai... 2 A püspökkari bizottság megalakulása... 3 AZ EGYESÜLET SZERVEZETÉNEK TÖRTÉNETE KÖZÖTT... 4 Az Almásy-korszak... 4 A Jánosi-korszak... 6 A KONVERTITÁK HELYZETE... 7 Konvertita izraelita ellentét... 8 Státuszkérdés: mikortól katolikus valaki... 9 További küzdelmek a konvertiták helyzetének javításáért Zsidómentés az utolsó percekben EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZOCIÁLIS TESTVÉREK TÁRSASÁGÁVAL Az együttműködés kezdeti évei és alapjai Rónai Paula működése Slachta Margit zsidómentő tevékenysége röviden Az utolsó hónapok viszontagságai ÁBRÁK KÉPEK TÁBLÁZATOK RÉSZLETEK ÁTTÉRÉSSEL KAPCSOLATOS IRATOKBÓL A MEGTÉRNI KÉSZÜLŐ ZSIDÓK ÜGYE A SZENTLÉLEK SZÖVETSÉG JAVASLATA A MEGKERESZTELKEDNI KÉSZÜLŐ ZSIDÓK ELŐKÉSZÍTÉSÉVEL KAPCSOLATBAN I. Elvi megállapítások II. Gyakorlati megállapítások A MAGYAR SZENT KERESZT EGYESÜLET LELKIVEZETŐINEK, TISZTELETTELJES FÖLTERJESZTÉSE AZ ÚJABB, TÖMEGES NEOFITA JELENTKEZŐK OKTATÁSÁRÓL I. Elvi megállapítások II. Gyakorlati megoldások HITOKTATÁS HITÚJONCOK SZÁMÁRA PALÁGYI NATÁLIA EXKUZÁLÓ LEVELE JÁNOSI JÓZSEF IGAZOLÓ LEVELE LEVÉLTÁRAK FELHASZNÁLT IRODALOM VÉGJEGYZET... 39

2 2 A katolikus egyház intézményileg hármas fronton vette fel a küzdelmet a politikai fegyverré fejlesztett antiszemitizmussal, fajelmélettel és fajgyűlölettel szemben. Az üldözöttek megsegítésére Európában egyedülálló módon létrehoztak a) egy egyesületet, a Magyar Szent Kereszt Egyesületet, b) egy püspökkari bizottságot, amit Érseki Bizottságnak is neveztek. Továbbá c) maga a magyar katolikus püspöki kar intézményi keretei között szintén védelmébe vette az Egyház zsidó származású tagjait, hogy éreztesse velük: nem állanak egyedül az ellenséges világban. Majd amikor vagy ahol mindezek elégtelennek, illetőleg hatástalannak bizonyultak, az egyes emberek (világiak, papok, szerzetesek) fejezték ki, hogy számíthatnak az Egyház vezetőinek és a korszellem által még meg nem fertőzött tagjainak támogatására. 1 A fentiek már halvány betekintést engednek abba a környezetbe, amelyben a zsidó származású konvertiták 1939 és 1945 között élhettek. Részletesebb fejtegetésemben a küzdő egyház képére összpontosítok, azon belül is a Magyar Szent Kereszt Egyesület működésének és tevékenységének főbb vonásaira korlátozom tárgyalásomat. Az egyesület és a bizottság viszonya Az ember hajlamos a Magyar Szent Kereszt Egyesületet és a püspökkari bizottságot összemosni. A félreértés talán abból adódik, hogy az egyesület vezetőségének és a bizottság tagjainak, valamint feladatainak egy része átfedte egymást. Teljes fúzió azonban sohasem valósult meg köztük. 2 Az együttműködés is néhány személyt leszámítva inkább kisegítő jellegűnek vagy érintőlegesnek mondható, amely az egyesület megalakulásának körülményeire és a politikai helyzet változására vezethető vissza. Az egyesület megalakulásának viszontagságai Az első zsidótörvény (1938: XV. törvénycikk) hatályba lépése után sok zsidó származásúban felmerült a jövőtől való félelem. A megélhetés biztosítása érdekében egymástól függetlenül többen foglalkoztak szociális-karitatív jellegű egyesület alapításának gondolatával. Mások viszont kezdettől fogva olyan megoldásra törekedtek, amely egyesíti magában a hitbuzgalmi, a kulturális és a szociális (karitatív) célokat. A Magyar Szent Kereszt Egyesület alapítói túlnyomó többségükben zsidó származású konvertiták az utóbbi csoportból kerültek ki. Elgondolásukat egyházi jóváhagyással szerették volna nyomatékosítani. De már maga az egyházi jóváhagyás sem ment zökkenőmentesen. Az március 5-én a Szociális Testvérek Társasága székházában tartott alakuló közgyűlésükön elfogadták ugyan az alapszabályokat, illetőleg megválasztották a vezetőséget 3 és a választmányt, 4 de a dokumentumok tanúsága szerint az új alakulat a Szent Pál Szövetség nevet vette fel, amelyet március 17-én kelt engedélyeztető kérelmükben Szent Pál Egyesületre javítottak. 5 A Szent Pál Szövetség, illetőleg a Szent Pál Egyesület elnevezést névütközés miatt a főegyházmegyei hatóság kérésére, de saját elhatározásból a választmány egyszerűen átírta, és Magyar Szent Kereszt Egyesületre 6 változtatta. Az július 4-én tartott közgyűlés hivatalosan is elfogadta az új elnevezést, és Almásy József vicerektor (alkormányzó) személyében kiegészítette a vezetőséget. A módosított alapszabályt Serédi Jusztinián bíboros augusztus 18-án 5568/1939. számon hagyta jóvá. Az egyházi jóváhagyástól függetlenül, de azzal párhuzamosan az egyesület eredeti, vagyis a Szent Pál Szövetség (Egyesület) nevet tartalmazó alapszabályait a belügyminisztériumba is benyújtották. A problémát jelezték a főegyházmegye esztergomi irodavezetőjének, Hamvas Endre kanonoknak, és hivatalos intézkedését kérték, hogy az illetékes állami hatóság nehogy

3 3 elutasítsa az alapszabály láttamozását. A főegyházmegye kérésére az ügyben eljáró miniszteri tanácsos a /1939. szám alatt benyújtott (eredeti) iratokat augusztus 28-án előzetes jóváhagyás céljából az érseki hivatalnak visszaküldte. Ezt követően került sor a Serédi bíboros által pár nappal korábban jóváhagyott iratok benyújtására. Közben a politikai események felgyorsultak: májusban kihirdették a második zsidótörvényt (1939: IV. törvénycikk), illetőleg lezajlottak a választások, amelyek jelentősen átrajzolták a politikai térképet. Az új helyzetre reagálva Teleki Pál miniszterelnök szeptember 1-jei keltezéssel kiadta a 8110/1939. ME számú rendeletét, amely minden új egyesületalapítást megtiltott. Ezért a Magyar Szent Kereszt Egyesület működésének engedélyeztetési eljárását az illetékes hatóság kénytelen volt altatni. A politikai hatóság eljárása csak november végétől folytatódhatott, miután a 10620/1939. ME számú rendelet a korábbi miniszterelnöki rendelet szigorúságán enyhített. Az egyesület vezetősége január 5-én lélegezhetett fel: a belügyminisztérium a hivatalos működési engedélyt számon kiadta. A püspökkari bizottság megalakulása Hasonlóképpen bonyodalmakkal járt a püspökkari bizottság megalakulása. Hogy a bizottság létrehozása egyáltalán szóba kerülhetett, legalább három tényező játszott közre. Az egyik, hogy a katolikus irányzat 1939 májusában rövid időn belül kettős politikai küzdelemben maradt alul: a kormány szándékával szemben, amikor az az Egyház akarata ellenére keresztülvitte a második zsidótörvényt, amely hátrányosan érintette a zsidó származású katolikusokat, illetőleg a választásokon, ahol a keresztény pártoknak nem sikerült a várakozásoknak megfelelően szerepelni. A másik tényező a katolikus egyház vezetőinek, mindenekelőtt Serédi bíborosnak a szilárd elhatározása, hogy nemcsak elvben, hanem tevőlegesen is meg kell védeni a zsidó származású konvertitákat. A harmadik kiváltó okként az szeptember 2-ától hatályos miniszterelnöki jogszabály említhető, amely új egyesületalapítási tilalmat rendelt el. Ilyen körülmények hatására fogadta szeptemberben Serédi bíboros a kihallgatást kérő báró Kornfeld Móricot, akivel áttekintették a konvertiták helyzetét és a megoldási lehetőségeket (a konvertiták becsült számát vö. az 1. számú táblázatban). Megállapították, hogy a zsidótörvénnyel kapcsolatban tett egyházi javaslatok elvetése a kormányzat részéről sok zsidó származású katolikust lelkileg megrendített, sokan létalapjukat veszítik A megbeszélés után báró Kornfeld röviden írásba foglalta az elhangzottakat, és szeptember 15-én levélben megküldte Serédi bíborosnak, aki október 3-án a püspökkari tanácskozás napirendi pontjaként ismertette a beadványt. 7 A püspöki kar többi tagja is akceptálta az előterjesztést, és a bizottság tekintélyének és működése hathatósságának növelése érdekében vezetésével gróf Zichy Gyula kalocsai érseket bízta meg, aki készséges örömmel vállalta a többszörösen nehéz feladatot. A bizottság leendő tagjait az március 5-én alakult, de hivatalosan még nem működő Magyar Szent Kereszt Egyesület elnöksége, valamint a bizottság főtitkárává kinevezett Cavallier József kereste meg. Ám nem mindenki merte elfogadni a felkérést és vállalni a feladattal járó következményeket. Egyes nagytekintélyű férfiak kifejezett rokonszenvük ellenére a bizottságban való pozitív részvételt elhárították maguktól fogalmazott az egyik levél. A bizottság a nyilvánosság elé 1939 karácsonyán lépett: Zichy érsek bejelentette, hogy a püspöki kar megbízásából bizottság alakult, és ennek vezetőjeként felhívást intézett a katolikus társadalomhoz.

4 4 Zichy érsek betegeskedése, az időjárási viszonyok, valamint egyéb okok miatt a bizottság formális megalakulása csak április 29-én a Magyar Szent Kereszt Egyesület akkori székhelyén (Budapest, IV. Ferenciek tere 2. I. emelet 1.) 22 ismert katolikus személyiség (19 férfi és 3 nő) részvételével történt meg. 8 Az egyesület szervezetének története között Az egyesület szervezetének további története két periódusra osztható. Az első periódust egyházi vezetőjéről nevezhetjük Almásy-korszaknak, a másodikat pedig Jánosi-korszaknak. A történeti emlékezet azonban mindkét korszakot tévesen Cavallier József Péter (a továbbiakban: Cavallier József) nevével szokta összekötni és emlegetni, mintha csak Cavallierkorszak lett volna. Az Almásy-korszak Az Almásy-korszak nagyjából egybeesett a püspökkari bizottságnak azzal az időszakával, amelyben gróf Zichy Gyula kalocsai érsek töltötte be az elnöki posztot. Ebben a korszakban tették meg azokat a lépéseket, amelyek meghatározták az egyesület profilját, és mintegy a küzdő egyház képévé emelték az egyesületet. A profilalkotásban az év döntőnek bizonyult. Nevezetesen: ez az időszak, amely alatt magán-összejöveteleket tartottak, kidolgozták és megvitatták a jövőbeli kereteket, illetőleg a működést bizottsági alapokra helyezték. Ekkor állapodtak meg abban, hogy külön-külön hitbuzgalmi, szervezési, szociális, kulturális, női, majd jogügyi bizottságok fogják az ügyeket előkészíteni és kiszemeltettek azok az alkalmas egyének, akik az egyes működési ágak programmját kidolgozzák. Az július 14.- én tartott megbeszélés alkalmával Kertész Ferenc a hitbuzgalmi bizottság részéről, Juhász Vilmos a kulturális bizottság részéről és dr. Huszár György a szervező bizottság részéről máris részletesen kidolgozott programmot terjesztettek elő, amely egyesületünk fejlesztésének és működésének útját teljes világossággal, részletesen kijelölte utalt főtitkári beszámolójában Ranschburg Nándor a kezdeti időkre ra véglegesedett a bizottsági struktúra, amely nélkül a működés elképzelhetetlenné vált (abc-sorrendben): a hitbuzgalmi bizottság (Kertész Ferenc elnökletével), az ifjúsági csoport (Harsányi János, Kőműves Éva), az ifjúsági leánycsoport (Fodor Ágnes), a jogügyi bizottság (Auer György), a kulturális bizottság (Juhász Vilmos), a női bizottság (Szirmai Józsefné), a pénzügyi bizottság (Frank Rikárd/Richárd), a szervező bizottság (Iritz János) és a szociális bizottság (Cavallier József). 10 Külön bizottságként hozták létre 1942 első felében Krywald Ottó pápai prelátus vezetésével a Segítő Akció Bizottságot, amely a püspökkari bizottság pénzügyi segélyezési akcióiban is közreműködött. 11 A bizottságok mellett csoportok is működtek. Legjelentősebb volt az 1941 novemberében megalakított Hadviseltek Bajtársi Csoportja Sárkány Ferenc, illetőleg 1943-tól a Hadigondozó Iroda (Budapest, Vilmos császár út 3.) Sebestyén András vezetésével. 12 Túlterheltségének tehermentesítése érdekében a budapesti központ egyes tevékenységeinek területi decentralizálására törekedett ben és 1943-ban egyházi közreműködéssel és támogatással hét vidéki városban (Győrött, Kassán, Nagyváradon, Nagykanizsán, Pécsett, Szegeden és Szombathelyen) fiókszervezeteket, ún. kerületi csoportokat hozott létre. Az években érdekesen alakult az egyesület és a püspökkari bizottság tagjainak viszonya. Többen az egyesületben és a püspökkari bizottságban egyaránt tevékenykedtek. A személyi átfedések az első rendes közgyűlésen (2. számú táblázat) sajátos irányt vettek. A közgyűlés arról döntött, hogy az egyesület fővédnökének a püspökkari bizottság vezetőjét kéri fel, valamint hogy a bizottság többi tagja védnöki szerepet kap. Ettől az időponttól kezdve az egyesület a püspökkari bizottság védelme alá került, és a püspökkari bizottság elnöke jogo-

5 5 sulttá vált minden, konvertitákkal összefüggő hivatalos levelében feltüntetni, hogy a püspöki kar által létrehozott és a Magyar Szent Kereszt Egyesület mellett működő bizottságnak elnökeként emeli fel szavát. Ugyancsak ezen a közgyűlésen történt Cavallier Józsefnek, a püspökkari bizottság főtitkárának az egyesület tisztikarába választása (társelnök lett). Ezzel a lépéssel az egyesület fokozottabb védelmet kapott és lehetővé vált, hogy a magasabb szintű állami hatóságokkal közvetlen tárgyalásokat folytasson. A szervezési bizottság munkájának köszönhetően a taglétszám jelentős növekedésnek indult (vö. 3. számú táblázat). A vezetőségben elnevezésbeli és létszámbeli módosítások váltak indokolttá: 1940-ben az eredeti 14 fős tisztikar Cavallier József személyével 15-re bővült, től pedig mind létszámban, mind új pozíciók bevezetésével a tisztikart és a választmányt tovább duzzasztották. Serédi bíboros-hercegprímás 1940 szeptemberében hozzájárult, hogy az egyesületnek önálló zászlója legyen, aminek szentelése Krisztus Király ünnepén történt, illetőleg a hitbuzgalmi feladatok megnövekedése miatt az egyesület egyházi elnökét lelkészvezető funkcióval is felruházta. (Az egyesület lelkivezetőit lásd a 4. számú táblázatban.) 1942-ben döntöttek az egyházi és világi elnöki tisztség létrehozásáról Cavallier Józsefnek világi elnökké való megválasztása után, 1942 második felében azonban az egyházi (Almásy József) és a világi elnök (Cavallier József) között komoly nézeteltérések és személyes viták alakultak ki. A dokumentumok szerint valóságos palotaforradalom zajlott le a vezetőségben. 13 A Cavallier mögött felsorakozott csoport melyet Hamvas Endre kanonok, budapesti érseki helytartó, valamint báró Kornfeld Móric is támogatott kezdeményezte Almásy egyházi elnök betegség és alkalmatlanság címén történő leváltását. Az egyházi és a világi elnök közötti feszültséget Serédi bíboros rövid huszárvágással zárta le: elfogadta a betegeskedő Almásy József egyházi elnök lemondását (1943. január), 1943 februárjában Jánosi József jezsuitát nevezte ki egyházi elnöknek és lelkészvezetővé; az egyesület közgyűlése pedig a lemondott Almásy Józsefet tiszteletbeli elnökévé választotta. Megalakulásakor az egyesület alapszabálya még nem tartalmazta kifejezetten, hogy a szervezet a zsidó származású konvertitákat fogja tömöríteni, sőt azt sem, milyen hármas céllal hozták létre. Ennek pótlására 1941-ben került sor, illetőleg nevesítve az évi IV. törvénycikket és az általa érintett római és görögkatolikus híveket mint személyi hatályt csak az évi alapszabály-módosítás vette be a rendelkezések közé. Az egyesület tagdíjakból, adományokból és egyéb hozzájárulásokból (gyűjtésekből) tartotta fenn magát. A vezetőség munkáját nobile officiumnak, vagyis: nemes kötelességnek, fizetés nélküli tisztségnek tekintette. Az adminisztratív alkalmazottak kivételével egyetlen pozíció birtokosa sem fogadhatott el munkájáért díjazást. Az egyesület több helyiséggel rendelkezett, de valamennyi helyiségét bérelte. A kezdetek kezdetén sem irodahelyisége, sem klubhelyisége nem volt, ezért kávéházakban és éttermekben (mindenekelőtt a pesti Centrál kávéházban), valamint a Szociális Testvérek Társasága helyiségeiben gyűltek össze a tagok. Központi irodát 1940-ben a Budapest IV. Petőfi tér 2. I. emelet 1. szám alatt tudott szerezni. Innen 1942-ben átköltözött a Budapest VIII. kerület Múzeum körút 10. I. emelet 4. számba. A Hadigondozó Iroda részére a Budapest VI. kerület Vilmos császár út 3. szám alatt, a hitoktatás céljaira pedig a Szentlélek Szövetséggel összefogva a Budapest VIII. kerület Múzeum körút 10. I. emelet 2. szám alatt bérelt helyiségeket. Különböző kulturális rendezvényeit a Budapest VII. kerület Erzsébet körút 49. II. emeleti klubhelyiségben, később pedig a VI. Csengery utca 68. szám alatt tartotta.

6 6 A Jánosi-korszak Almásy József visszalépése után a püspökkari bizottság egyik tagját, Jánosi József jezsuitát kérték fel az egyházi elnöki funkciók ellátására. Jánosi a jezsuita rend engedélyével és a rend által meghatározott keretek között vállalta a feladatot. Az új egyházi elnök viszonylag jól kiépített és alkalmazkodó-képes struktúrát vett át. Szervezeti téren csak minimális változtatásokra volt szükség, amiket a következő hónapokban meg is lépett mindenekelőtt a vidéki fiókszervezetek megszervezésével és körének bővítésével. A tagok aktivitásának javítására mentori rendszert vezetett be, megerősítette a jogsegélyszolgálatot, továbbá a világi elnökkel karöltve hatékonyságnövelő intézkedéseket tett. Hozzáállása tehát jóval agilisabbnak bizonyult elődjénél. Egyházi téren meglevő jó kapcsolatrendszerét az egyesület érdekében kamatoztatta. Szerencséjére nem kellett belső klikkharcokra vesztegetni erejét vagy idejét (a klikkharcosokat Cavallier József leszerelte). A Jánosi-korszak az MSzKE-ben 1943 februárjától 1944 novemberéig tartott. Ezalatt a mintegy másfél év alatt az események felgyorsultak. Az egyesület effektív mozgástere a zsidókat sújtó rendelkezések miatt fokozatosan csökkent. Az érdekvédelmi funkciók, amelyekre létrejött, gyakorlatilag a szorosan vett hitbuzgalmi, kulturális tevékenységre és a társadalmi (karitatív) munka egyre kisebb szegmensére koncentrálódhattak. Az egyesület állandó pénzzavarral küzdött. A hiány pótlására felajánlásokat kértek a tagságtól. A gyűjtésbe a püspökkari bizottság tagjai is bekapcsolódtak. A bizottság új elnöke, báró Apor Vilmos győri püspök nemcsak egyházmegyéjében, hanem folytatva elődje szokását karácsonyi szózataiban országosan is adakozásra szólította fel a híveket (ameddig a cenzúra nem korlátozta vagy meg nem tiltotta a felhívások közzétételét). A politikai és katonai helyzet súlyosbodása állandó alkalmazkodásra késztette a vezetőséget. A hatékonyabb munka érdekében javították kapcsolatukat az Izraelita Pártfogó Irodával és a hasonló funkciót betöltő református Jó Pásztor Bizottsággal. Az együttműködést a személyes ismeretségek is erősítették. Jelentős változás következett be a német megszállással (1944. március 19-e után). A Gestapo létrehozatta a Magyar Zsidók Központi Tanácsát (Zsidó Tanács). Ezzel az intézkedéssel szervezetileg egy vezetés alá vonták az izraelitákat és a zsidó származású konvertitákat. Az egyesület és a katolikus egyház vezetése erélyesen tiltakozott; báró Apor Vilmos pedig mint a püspöki kar által kijelölt fővédnök március 29-én memorandumot juttatott el a kormányhoz. Kérte, hogy a zsidószármazású keresztények ne helyeztessenek»a zsidó tanács«hatásköre alá ; a zsidószármazású keresztények vétessenek ki minden, a zsidókat érintő intézkedés hatálya alól, legalább is ideiglenesen vagy átmenetileg. Amennyiben azonban a Nagyméltóságú m. kir. Kormány úgy találná, hogy ezen kérésünk nem teljesíthető, akkor azt kérjük, hogy a zsidószármazású keresztények ügyeinek intézését külön az ő körükből alakított tanácsra bízza. 14 Sztójay Döme miniszterelnök az 1520/1944. (04.19) ME számú rendeletével létrehozta a Magyarországi Zsidók Szövetségét, amely minden, megkülönböztető jelzés viselésére kötelezettre kiterjedt. Újabb tiltakozások és hosszas egyeztetések következtek, melyek eredményeként a katolikus vezetőknek sikerült elérni, hogy a konvertiták kikerüljenek a Szövetségből. Végül megjelent a 2540/1944. (07.12.) ME számú rendelet, amellyel a kormány hivatalosan is kivonta a keresztény vallásfelekezetek tagjait az 1520/1944. ME számú rendelet hatálya alól, és elrendelte számukra az önálló önkormányzati és érdekképviseleti szervezet létrehozását Ma-

7 7 gyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége néven. A Szövetség Ideiglenes Intézőbizottságának elnökévé az MSzKE jogügyi bizottságának vezetőjét, Auer Györgyöt nevezték ki, az Intézőbizottság titkári feladatát pedig a református Török Sándor látta el. 15 A püspöki kar és a püspökkari bizottság azonban a Magyar Szent Kereszt Egyesületet tekintette a katolikus konvertiták érdekvédelmi szervezetének. Katolikus részről továbbra is az egyesület rendelkezett tényleges felhatalmazással, amelyet nem volt joga az Intézőbizottságra átruházni. Bár többször folytak tárgyalások az Intézőbizottság titkárával, Török Sándorral egy szorosabb együttműködés lehetőségéről, de érdemi eredmény nem született. Az egyesület és az Intézőbizottság kapcsolata mindvégig informális jellegű maradt szeptemberétől Jánosi József egyházi elnök az idejének jelentős részét már a nunciatúrán töltötte. A központot Cavallier József világi elnök és a zsidótörvények hatálya alá nem eső két-három munkatársa működtette. Tevékenységük ekkor már szinte csak a védlevelek (menlevelek) kiállítására/átadására és a segélyosztásra szorítkozott október elején a rendészeti szervek lépéseket tettek az egyesület hivatalból történő feloszlatására november 17-én (más adatok szerint 18-án) az egyik nyilas egység lerohanta a Múzeum körúti központot, az ott-tartózkodókat begyűjtötte. A nyilasok egy pár napig embereik által még a működés látszatát keltették. Miután azonban az üldözöttek tudomást szereztek a történtekről, hamarosan elmaradoztak. A központ és az egyesület beszüntette tevékenységét A konvertiták helyzete De térjünk vissza az évre. Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan érintette magukat a zsidó származású konvertitákat a két zsidótörvény elfogadása. 17 Ebbe Zichy Gyula kalocsai érseknek a bizottság megalakulásakor mondott beszédeiből, valamint a püspöki kar március 13-i tanácskozására készült háttéranyagból nyerhetünk betekintést. A püspökkari bizottság alakuló ülésén Zichy érsek a következőképpen kezdte beszédét: karácsony óta egy egészen új világ tárult fel előttem. Ama keservesen szenvedők világa, akiket nem a saját bűneik vagy mulasztásaik döntöttek válságba, hanem egy zord, kíméletlen törvény Utalva néhány hónapos működésükre, folytatta: a bizottság célja a törvény által érzékenyen sújtott hittestvérek lelki és erkölcsi megerősítése. [M]ár eleddig is sok sóhajt felfogtunk, sok csüggedőt megerősítettünk, sok keserű könnyet le tudtunk törölni és sok megingott, letörni készülő keresztény lélekben újból meggyújtottuk a hit és a remény elevenebb lángját. A munka nem ért véget, folytatódik. Maga és a tagok nevében ígéretet tett, mindent elkövet, hogy a bajba jutott és hozzájuk forduló hittestvérek ügyeiben érdemben járjanak el. Záróbeszédében tudatosította a tagokban: Nekünk valóságos krisztusi feladat jutott osztályrészül, hogy tudniillik szívvel és lélekkel segítsünk, lendítsünk ama szerencsétlen embertársainkon, kiket az évi IV. törvénycikk fájdalmasan sújtott, hitében megzavart, magyar érzésében kétség elé sodort s egyéb szempontból is válságba juttatott. És ezt annál szívesebben kell tennünk s akarnunk, mert ezek az embertársak nem is ellenségek, hanem egyrészt hűséges magyarok, másrészt pedig Krisztus követői, vagyis megbízható, lelkes hittestvérek. Ettől sokkal több konkrétumot tartalmazott a püspöki karhoz benyújtott írásbeli előterjesztés Jelentés az évi IV. törvénycikk érintette katolikusok bizottságának munkájáról címen. 18 A Jelentés az érdemi munka kezdetét szintén az évi karácsonyi szózathoz kötötte. Azóta tekintett vissza a Jelentés előadója a folyamodványok óriási tömege érkezett Kalocsára. Őnagyméltósága most is átlag kérvényt kap hetenként. Majd a tagok felsorolása után hosszabban tárgyalta a beérkezett kérelmek jellemzőit és a foganatosított intézkedéseket.

8 8 A kérelmek három csoportba oszthatók mutatta be eddigi tevékenységüket az előadó: 1. általános panaszokra a törvény végrehajtása ellen, 2. egyéni kérelmekre és 3. lelki vigaszra. A tapasztalat szerint a panaszok a törvény végrehajtása ellen rendszerint jogosak; ugyanis a közületek eljárása a végrehajtáskor messze felülmúlja a törvény kifejezett intézkedéseit és szándékát. A magáncégek egyrésze pedig nem él a törvényadta határidővel, hanem sokkal előbb bocsátja el alkalmazottait, mint ezt a törvény megkívánja. Hasonló helyzetet állapított meg az egyéni kérelmekkel kapcsolatban is. A kérelmek nagy része az áttéréshez szükséges tanúsítványok megszerzése (vö. 1. és 2. számú ábra), kisebb részben az állás megtartása miatt merültek fel, illetőleg voltak, amelyek anyagi segítséget kértek. Az egyéni kérelmek többsége olyan, hogy a törvény rendelkezései értelmében nincs módunk segíteni. A kisebb részen megfelelő utánajárással és összeköttetéseink felhasználásával igenis tudunk segíteni. Az ügyintézés során a legtöbb nehézség a megtérés bejelentésének időpontja körül adódott. Egyrészt, mert a jelentkezésről külön anyakönyv nincs és ilyent az anyakönyvi törvény nem is ismer, csak a lelkész vagy a tanúk egyéni bizonyságtétele áll rendelkezésre, sokszor éppen csak elméletileg. Ezt pedig a hatóság nem ismeri el hitelesnek. Másrészt problémát okozott, hogy a rabbi hivatalok sok esetben csak a bejelentkezéstől számított félévre adtak időpontot és voltak hajlandók fogadni a katolizálni szándékozót. 19 A harmadik kategóriát a lelki vigaszok képezték, amelyekből kiérződik az a lelki megrázkódtatás és megaláztatás, amin a konvertiták keresztülmennek. Mindezek ellenére az érsek úr őnagyméltóságához érkezett levelek közül jónéhány meghatódva mond köszönetet a nagyméltóságú és főtisztelendő püspöki karnak, valamint az érsek úr őnagyméltóságának, hogy emelkedett gondolkodásukkal és példaadó hitükkel segítségére siettek e létalapjukban sokszor megtámadott és emberi méltóságukban megalázott katolikusoknak. A főtitkár fogadónapjain is gyakorta előfordul, hogy előkelő urak vagy hölgyek zokogva panaszolják el lelki gyötrelmeiket. Konvertita izraelita ellentét Az áttérőknek a zsidótörvényeken kívül komoly harcot kellett megvívni korábbi felekezetükkel, az izraelita hitközséggel és tagjaival. A panaszok egy része az éppen áttérni szándékozóktól érkezett, akik felrótták, hogy a rabbi hivatalok minden eszközzel igyekeznek megakadályozni az áttéréseket, vagy ahogy ők nevezték: a kitéréseket, kikeresztelkedéseket. 20 A rabbik céljukhoz viszonylag egyszerű módszert választottak: nem fogadták vagy olyan távoli időpontra jegyezték elő a katolizálni szándékozót, amely semmiképpen sem állt az utóbbi érdekében. Amíg sikerült a kijelentkezési kísérletet megakadályozni vagy az időpontját késleltetni, addig az áttérni akaró az izraelita hitközség tagjának számított és az adót is oda kellett fizetnie. A jogellenes vagy érvénytelen kijelentkezési kísérlet során a megkereszteltek államjogilag az elhagyni szándékozott felekezet tagjai maradtak. Sőt ha a keresztelés államjogi szempontból valóban jogellenesen történt, a tanúk mellett a keresztelést végző lelkészt (plébánost) is büntetőjogi felelősségre lehetett vonni. Az években tapasztalható késleltető eljárásokat az egyházi szervek a Magyar Szent Kereszt Egyesület memorandumai nyomán kifogás tárgyává tették. Az ilyen memorandumokra a Vallás- és Közoktatási Minisztérium a következőképpen reagált: a zsidó rabbik és a protestáns lelkészeknek az az eljárása, hogy a kijelentkezni akaró híveket nem fogadják, hogy ezzel a kilépésüket megakadályozzák vagy késleltessék, nem ütközik ugyan kifejezett jogszabályba, de kétség kívül ellenkezik jogszabályaink szellemével, mert akadályt gördít a szabad vallásváltoztatás elé augusztusában azonban a m. kir. Közigazgatási Bíróság jogegységi döntést hozott, mely szerint az 1868: LIII. törvénycikk 3. -ában meghatározott alakiságoknak eleget tett az izraelita hitfelekezetnek az a tagja, aki vallásváltoztatási szándé-

9 9 kának kinyilatkoztatása végett az idézett törvényhelyen megkívánt időköz megtartása mellett, az izraelita rabbi hivatalos helyiségében a hivatalos órák alatt két tanúval együtt két alkalommal megjelent, ott azonban mindkét esetben azzal utasították el, hogy a rabbi nem fogadja és a rabbi elé jóval (hetekkel, hónapokkal) később, a kiadott sorszám szerinti időpontban kerülhet. 22 Az értelmezési ellentétek azonban még 1943-ban sem jutottak nyugvópontra. De a gyakorlat megoldotta, illetőleg az egyesület jogászai megtalálták a módját annak, hogy a zsidók konvertálási nehézségei minimalizálódjanak, és az áttérések jogszerűsége sérelmet ne szenvedjen. A konvertita-izraelita ellentét másik nagy csoportját a zsidó lapok szították. Az Egyenlőség című lap közvetlenül évi megszűnése előtt is elítélően cikkezett a kitérőkről kitérési pánikról írt, árulóknak, hitehagyóknak stb. nevezve az áttérőket. A háború alatt megjelenő Magyar Zsidók Lapja, valamint a Magyarországi Zsidók Lapja szintén rendszeresen, olykor az első oldalon publikált áttérőket vagy áttéréseket elítélő cikkeket többször üzletnek nevezve vagy konjunkturális, szégyenletes, enyhébb esetben szomorú jelzővel illetve a vallásváltoztatást. Mindenesetre kimutatható, hogy hullámzásokkal ugyan, de a zsidók hatalmas tömegei jelentették be áttérési szándékukat (vö. 5. számú táblázat), és szereztek tanúsítványokat (vö. 2. számú ábra). A Magyar Szent Kereszt Egyesület, amely a plébániák (lelkészségek) mellett hivatalosan is végezhette az áttérők, a katekumenek (hitújoncok) oktatását, között több mint 32 ezer hitújoncot regisztrált. Az adatok szerint nem mindenki tudta felvenni a keresztség szentségét, de a túlnyomó többség részesülhetett benne. Ezzel is gyarapítva a zsidó származású konvertiták számát. Státuszkérdés: mikortól katolikus valaki Már a kezdetek kezdetén, de különösen a deportálások idején alapvető problémaként vetődött fel, hogy mikortól számít valaki kereszténynek, pontosabban: lesz a katolikus egyház tagja. Az általános szabály az volt, hogy minden megkeresztelt eleve kereszténynek tekintendő. Viszont minek minősülnek az átmeneti állapotban lévők, vagyis azok, akik már kijelentkeztek az egyik vallásból, de az általános szabályok szerint még nem keresztelkedtek meg. Ezzel a problémával a katolikus egyház élesben a második zsidótörvény elfogadásával, a vallásváltoztató pedig a törvény végrehajtására kiadott rendelet nyomán szembesült. A probléma tisztázása államjogi és egyházjogi szempontból egyaránt fontosnak bizonyult. Az első értelmezések felemásak voltak, és nem könnyítették meg a hitújoncok helyzetét. Fokozatosan alakult ki az a joggyakorlat, amely egymáshoz csiszolta a különböző értelmezéseket. E téren Hamvas Endre csanádi püspök felfogását tekinthetjük legautentikusabbnak, aki a zsidó származású katolikus neofiták védelme során az illetékes állami hatóság előtt a következőképpen érvelt: 23 a) Államjogi szempontból a magyar állam a teljes vallásszabadságot iktatta törvénybe, amikor az 1895: XLIII. t[örvény]c[ikk] 5. par[agrafusá]ban lehetővé tette, hogy mindazok, akik a bevett vagy elismert felekezetek hitelveit s vallásgyakorlatait követni óhajtják, ezen felekezetből kiléphetnek anélkül, hogy őket emiatt jogi hátrány érné. De a felekezetnélküliség csakis a betöltött 18 életévnél veheti kezdetét (1868: LIII. t[örvény]c[ikk] 2. par[agrafus]). Addig tehát minden magyar állampolgárt valamely bevett vagy elismert vallásfelekezetben kell nevelni. (1895: XLIII. t[örvény]c[ikk] 26. par[agrafus]) Magyarországon a vallás tehát nem magánügy, hanem a vallásfelekezetek és az állam közti jogviszony közjogi jellegű. Ebből kifolyólag a vallásváltoztatás is

10 10 közjogi kérdés. Ezért nem ismeri el az állam ezen a téren az egyes vallásfelekezetek idevonatkozó törvényeinek államjogi érvényét, hanem a vallásváltoztatás államjogi hatályát bizonyos feltételekhez szabja, melyeket törvényeiben, rendeleteiben s konkrét határozataiban állapít meg. Amikor tehát konkréten azt kell megítélni, hogy a felekezetéből kitért izraelita mikor lett az általa választott új keresztény egyháznak tagja, ennek a kérdésnek az eldöntésében polgárjogilag a vonatkozó 1868: LIII. t[örvény]c[ikk] 4-8. par[agrafusa]i irányadók. Államjogilag tehát mellékes, hogy a kitért izraelitát az új keresztény egyház, mely őt kebelébe fogadta, tényleg megkeresztelte-e, s ha igen, mikor, mert ha a keresztelés tényleg nem is következett volna be, államjogilag az illetőt az általa választott új vallásfelekezet törvényes tagjának tekinti, mihelyst az 1868: LIII. t[örvény]c[ikk]ben előírtaknak eleget tett. Ezért mondta ki a m. kir. közigazgatási bíróság sz[ámú] elvi döntése, hogy az áttérés napja a bejelentkezés (tehát nem a megkeresztelés) napja. De ezt a 7720/1939. M. E. sz[ámú] rendelet 1. par[agrafus] 3. bek[ezdésének] előírása szerint kell igazolni, vagyis az igazolásnak támaszkodnia kell az áttérési szándék bejelentése idejében készült anyakönyvi bejegyzésre vagy más hivatali följegyzésre. Mindkettőt annak a vallásfelekezetnek a lelkésze illetékes kiállítani, ahová az áttérő belépési szándékát bejelentette. A római katolikus egyház lelkésze ezt az igazolványt vagy az ún.»áttértek anyakönyvéből«vagy ennek hiányában az áttérési okmányok irattári példányából állítja ki. Mindebből következik, hogy államjogilag minden zsidó, aki az áttérés alakszerűségeinek [1944] márc[ius] 22-e előtt eleget tett, s ezt igazolni tudja, államjogilag kereszténynek tekintendő, s ezen semmiféle okoskodás nem változtat. b) A katolikus egyház liturgikus és tételes egyházjogi szempontból egyaránt tagjainak tekintette a hitújoncokat. Nagypénteken például a következőképpen imádkozott értük: Oremus et pro catechumenis nostris: ut Deus et Dominus noster adaperiat aures præcordiorum ipsorum, januamque misericordiæ; ut, per lavacrum regenerationis accepta remissione omnium peccatorum, et ipsi inveniantur in Christo Jesu Domino nostro. Oremus. Flectamus genua Levate. Omnipotens sempiterne Deus, qui Ecclesiam tuam nova semper prole foecundas: auge fidem et intellectum catechumenis nostris; ut, renati fonte baptismatis, adoptionis tuæ filiis aggregentur. Per Dominum... R. Amen. (Kiemelés tőle BG.) A könyörgő imádság mint a szövegből kitűnik kétszer is használta a hitújoncainkért kifejezést, vagyis az egyház a liturgikus jog szerint a mi hitújoncainkért mondott imát. Hasonlóképpen fogalmazott a tételes egyházi jog is: Canon Benedictiones, imprimis impertiendae catholicis, dari quoque possunt catechumenis, imo, nisi obstet Ecclesiae prohibitio, etiam acatholicis ad obtinendum fidei lumen vel, una cum illo, corporis sanitatem. Canon Exorcismi a legitimis ministris fieri possunt non solum in fideles et catechumenos, sed etiam in acatholicos vel excommunicatos. Canon Catechumeni qui nulla sua culpa sine baptismo moriantur, baptizatis accensendi sunt. 24 Tehát a Codex Juris Canonici tanúsága szerint nemcsak a megkereszteltek, hanem az ún. hitújoncok is a katolikus egyház tagjainak számítanak. A hitújoncok éppen úgy részesíthetők az egyház áldásában, mint a megkereszteltek. Azok a hitújoncok, akik saját hibájuk nélkül haltak meg kereszteletlenül, úgy tekintendők, mint a tényleg megkereszteltek, tehát az egyház szertartásával temetendők! Min-

11 11 debből következik, hogy a kereszteletlen hitújonc is a katolikus egyház tagjának számít egyházjogi szempontból, attól a pillanattól fogva, amikor az egyházba lépés szándékát bejelentette, és a hittanulást az Egyház hivatott szolgájának vezetése alatt megkezdte összegezte Hamvas Endre csanádi püspök a hitújoncok védelmében mondott beszédét. További küzdelmek a konvertiták helyzetének javításáért Az áttérni szándékozók annak ellenére jelentkeztek hitújoncoknak, hogy a zsidótörvények következtében a konvertiták több szempontból hátrányosabb helyzetbe kerültek izraelita társaikkal szemben. Az áttértek esetében legalább kétféle hátrány 25 mutatható ki: egyrészt hátrányba kerültek azzal, hogy a zsidó hitfelekezetből kiléptek, mert a zsidóság közjogi szervezeteiben rejlő erkölcsi védelemből, valamint a zsidó hitközségek által fenntartott kulturális, szociális és karitatív intézményekben való részvételből kirekesztették magukat. 26 Másrészt negatívan érintette a keresztény hitre áttérteket a tény, hogy áttérésükkel ők csak töredékét alkották annak az egyháznak, amelynek tagjaivá váltak és azok az egyházak, amelyekbe beléptek, szervezetüket és intézményeiket elsősorban régi híveik számára óhajt[ott]ák fenntartani. Mindezt tetézte: még ha feltételeznénk is, hogy az egyházközségekben megvolt a készség a konvertiták elhelyezésének biztosítására, maga az állam és egyéb közületek akadályozták meg ebben. Legszembetűnőbb hátrány az iskoláztatás, a kórházi és orvosi ellátás, a különböző foglalkozási (orvosi, színészi, zeneművészeti stb.) ágak gyakorlása terén állt fenn, amihez súlyosbító tényezőként járult a társadalmi dimenzió. A zsidóság, vagy legalábbis annak összetartó tömege a múltban kirekesztette ugyan magából az áttérteket, de a keresztény társadalom ezt többé-kevésbé kompenzálni tudta, sőt a második vagy harmadik generáció már teljesen beolvadt és elfeledte zsidó gyökereit. Ma azonban fogalmaztak az egyesület vezetői ben a keresztény társadalom elzárkózása és törvényhozási intézkedések ezt a beolvadást megnehezítik, aminek az az eredménye, hogy az áttértek különösen nagyobb városokban egymás társaságát keresik és a zsidó társadalomtól elkülönült társadalom, a konvertita társadalom van kialakulóban, amely felfogásában és életformáiban minden ízében magyar és keresztény. A konverzióból származó hátrány megakadályozására a Magyar Szent Kereszt Egyesület vezetői memorandumot intéztek a miniszterelnökhöz, amelyben arra kérték, hogy f o gadj a el a M. Ki r. Ko rm ány m agától ért et ődő i rányel v k én t, h o g y a k o nvertita m agyar állampol gárok s emmiféle vonatkoz ás ban s e kerül he s- s enek k edvezőtlen eb b h el yz etbe a zsidó ál lampol gároknál, vagyis engedtessék meg számukra legalábbis mindaz, amit az érvényben levő jogszabályok és a közigazgatási gyakorlat a zsidóknak megengednek. Míg a jogállás tekintetében az egyenjogúság hangsúlyozása képezte a küzdelem tárgyát, addig a vallás szabad gyakorlása és a megkülönböztető jelzések (sárga karszalag, sárgacsillag) bevezetése miatt az illetékesek a keresztény státusz elismeréséért emelték fel szavukat. Az egyesülethez és az egyházmegyékhez panaszok tömkelege érkezett. Az egyházi vezetők kellő bizonyítékokkal a sérelmek orvoslására tárgyalásokat indítványoztak. Az egyeztetések és megbeszélések Glattfelder Gyula csanádi püspök közbenjárásával, illetve Almásy Józsefnek, az egyesület egyházi elnökének a vezetésével folytak. A tárgyalások folyamán 12 neuralgikus területet tekintettek át. Kérték többek között: a keresztény munkaszolgálatosoknak és leventéknek a zsidó vallásúaktól való elválasztását, illetve külön alakulatba való csoportosítását; a munkaszolgálatos orvosoknak és gyógyszerészeknek kizárólag polgári foglalkozásuknak megfelelő beosztását;

12 12 a konvertitáknak a sárga karszalag viselése alól való felmentését, vagy legalább az illetők keresztény voltát feltüntető megkülönböztető jellel való ellátását, a katolikus vallás szabad gyakorlását; a szentmise hallgatásának parancsban való szabályozását; a keresztény testvériségnek, vagy legalább az emberségnek megfelelő bánásmódot; az egyesületnek a zsidó származású keresztények érdekképviseleteként való elismerését, valamint a lehetőséget, hogy a tudomásukra jutott, a törvénnyel, vagy egyéb rendelkezésekkel és az emberiességgel ellenkező eseteket a minisztériumnak, valamint az illetékes katonai parancsnokságoknak jelentsék, s végül, hogy a hadra kelt sereg keretei között munkaszolgálatot teljesítő keresztényeket téliruha-segélyben részesíthessék. 27 A tárgyalások összességében eredménnyel zárultak. Például a munkaszolgálatosok sárga karszalagját fehérre váltották, engedélyezték a vallás gyakorlását és a szentmisehallgatást, a segélyezést, a téliruha-segélyt, csökkentek az embertelen bánásmód miatti panaszok stb. Az egyesület megkapta a lehetőséget, hogy az összes hazai tábort végig látogassa, és a tapasztalatait írásba foglalva jelentést tegyen az illetékes egyházi és honvédelmi szerveknek, akik meghozzák a szükséges intézkedéseket, hogy elejét vegyék a további visszaéléseknek és embertelenségeknek stb. Ezzel egyidejűleg ( években) vita bontakozott ki a hatágú csillag jelentéséről. Bíró Bertalan, az egyesület egyik lelkivezetője írásában történeti-vallási érvekkel igyekezett a kedélyeket csillapítani, amikor kimutatta, hogy a hatágú csillag, az ún. zsidó csillag nem tekinthető zsidó vallási szimbólumnak, mert az ószövetség tele van a csillagtisztelet kárhoztatásával. Az egymásra fordított két háromszög (hatágú csillag) valójában óbabiloni szerencsejel, és ekként terjedt el a világban (Indiában, Kínában stb.). A hatágú csillagot a keresztény festészet mindig is használta: a Messiás jelképeként, illetőleg a napkeleti bölcsekre utalva. A cionista mozgalom terjedésével azonban fokozatosan elveszítette eredeti értelmét és politikai okokból a zsidóság szimbolizálására korlátozták jelentését. Hazánkban a hatágú csillag bevezetése a német megszállás után vált kardinális kérdéssé. Hamarosan megjelent a csillagviselést előíró rendelet. A rendelettel szemben a Magyar Szent Kereszt Egyesület vezetősége és a püspökkari bizottság tehetetlenné vált. A püspökök, illetőleg a nunciatúra úgyszintén. Mindennemű tiltakozás hiábavalónak bizonyult Zsidómentés az utolsó percekben Az 1942: XIV. törvénycikk hatályba lépése után az egyesület kiemelt feladattá vált a munkaszolgálatosok és családtagjaik ellátása. (Csak 1943-ban mintegy 500 ezer pengőt fordítottak erre a célra.) A szükséges fedezet túlnyomó részét báró Kornfeld Móric biztosította, de jelentősebb összegekkel Weiss Manfréd is besegített. A németek bevonulása után szinte mindent elsöprő keresztelkedési hullám söpört végig az izraeliták között. Ugyanis a közhangulatot eluralta egyfajta tömeghisztéria azzal, hogy megkezdődtek a zsidók internálásai és rá hamarosan a deportálások. Fokozta a tömeghisztériát az a hír, hogy a konvertiták (megkereszteltek) mentesülni fognak a deportálások alól A vidéki zsidók internálásának, majd deportálásának megkezdésekor az egyesület kerületi csoportjai komoly feladatokat vállaltak magukra: tiltakoztak, közvetítettek az egyesület központja és az egyházmegye vezetői felé, kivételezettségeket és mentesítéseket (menleveleket) igyekeztek szerezni. Ahol lehetett, megszervezték az üldözöttek rejtegetését vagy külföldre

13 13 szöktetését, olykor hamis iratokkal látták el őket; az egyházi személyek amíg engedték nekik a táborokban internáltakat látogattak, vigasztaltak és kereszteltek A Szentlélek Szövetség Budapesten mintegy főre becsülte azok számát, akik a deportálástól való félelmükben és megmenekülésük reményében a keresztség szentségét szándékozták felvenni. 28 A hatalmas tömegre tekintettel a budapesti érseki helytartói hivatal engedélyt adott, hogy a plébániák és az egyesület a legalább három hónap hitoktatási időtartamot figyelmen kívül hagyják. A vészhelyzetre tekintettel voltak olyanok, akik a szükségkeresztség intézményével is éltek (például Palágyi Natália szociális testvér, a Szentlélek Szövetség egyik vezetője), mások pedig csoportokba osztva gyorsított, 24 órás oktatásban részesítették az áttérni szándékozók tömegeit (például az MSzKE lelkivezetői). Miután Budapesten a deportálás veszélye alábbhagyott, az érseki hivatal visszavonta engedélyét, és a keresztség felvétele előtt ismét be kellett tartani a kötelezően előírt három hónap hittanulási időtartamot. 29 Szálasi hatalomátvétele után újból változott a helyzet. Egyes egyházi személyek (Jánosi József, Köhler Ferenc stb.) keresztelésekkel (keresztlevelekkel) és menlevelek osztásával igyekeztek menteni a zsidókat. A zsidó nők viszonylag nagyobb sikerrel tudták bizonyítani, hogy keresztények, amikor a nyilasok igazoltatták őket, a férfiak viszont bőrokmányuk 30 miatt kevésbé tudták letagadni zsidó származásukat szeptemberétől az egyesület központja szinte teljesen átállt a menlevelek beszerzésére és a rejtegetésre. Az egyházi elnök ideje nagy részét a nunciatúrán töltötte: közreműködött a nunciatúra zsidómentő akcióiban (a nunciatúra összesen mintegy 15 ezer men- és védlevelet adott ki az üldözöttek védelmére). A világi elnök, valamint két-három munkatársa, akik nem estek a zsidótörvények korlátozó rendelkezései alá, szintén bekapcsolódtak a zsidómentésbe. A központi irodában fogadták az üldözötteket, és igyekeztek rajtuk segíteni. 31 Ezt november 17-ig végezték, amikor az egyik nyilas egység lerohanta és felszámolta a központi irodát, az ott-tartózkodó mintegy 150 ügyeit intéző vagy menlevélre várakozó személyt megverte, kifosztotta és elhurcolta. Az egyesület világi elnöke ekkor szerezte fejsérülését (fejét lövedék súrolta), és élete végéig halláskárosult maradt. Együttműködés a Szociális Testvérek Társaságával A konvertiták helyzetének egyes mozzanatai bizonyíték arra, hogy a megtérés gyakran nem a hívő lélek, hanem a számító lélek ténye (Kornfeld Móric). A számító lélek elsődleges célja az érdekérvényesítés. A katolikus egyház illetékeseinek túlnyomó része az élet- és lélekmentést olyan értéknek tekintette, amely adott körülmények között magasabb rendűnek minősül, sok mindent felülír. Hogy mennyire helyesen cselekedtek, amikor a szigorú egyházi rendelkezések között megtalálták a lélekmentést szolgáló eljárásokat, azok az esetek bizonyítják, amelyeket a vészkorszak eltelte után tapasztaltak. Nagyon sokan, akik érdekből vették fel a keresztséget, a veszély elmúltával sem fordítottak hátat az egyháznak: a számító lélek a megtérés belső küzdelmei és karizmája segítségével hívő lélekké formálta az áttérőt. Ebben a folyamatban olyan személyek mutatták az utat, mint a Szentlélek Szövetség vagy a Szociális Testvérek Társaságának tagjai, akik a budapesti szerzetesrendek által megmentett zsidó származásúak közel egynegyedét bújtatták, és közvetve vagy közvetlenül kivették részüket az áttérők jelentős hányadának oktatásában. Az együttműködés kezdeti évei és alapjai A Szociális Testvérek Társasága (továbbiakban: SzTT) a háború idején mindvégig sajátos viszonyban állt a Magyar Szent Kereszt Egyesülettel márciusában az SzTT székhelyén,

14 14 a Thököly út 69. szám alatt tartotta az egyesület az alakuló közgyűlését. Ezt követően számos alkalommal biztosított helyet valamely jelentősebb eseményhez vagy összejövetelhez, továbbá elősegítette az egyesület hitbuzgalmi életének felvirágoztatását. Az egyesület tagjai az SzTT kápolnájában rendszeresen istentiszteleteken vettek részt, és többen bekapcsolódtak a Társasághoz ezer szállal kötődő Szentlélek Szövetség céljainak megvalósításába. Néhány konvertita tag (például Szirmai Józsefné vagy P. Nádas Zoltán) cikket is írt a Szövetség által kiadott A Lélek Szava című időszaki lapba. Két szociális testvér, Slachta Margit, az SzTT általános főnöknője és a Szentlélek Szövetség elnöke, valamint Rónai Mária Paula, az SzTT kerületi (magyarországi) főnöknője, egy időben Slachta Margit főnöknő helyettese tevékenyen is közreműködött a Magyar Szent Kereszt Egyesület megalapításában és munkálataiban. Slachta Margit nyitotta meg az alakuló közgyűlést, és kétféle funkciót is elvállalt: egyrészt társelnökként tagja lett az egyesület vezetőségének, másrészt a püspökkari bizottság tagjává kérték fel, amit elfogadott. A zsidó származású konvertita Rónai Paula az első két évben (1939-ben és 1940-ben) a választmány rendes tagjaként hasznosította magát; 1941-ben alelnökké választották és ezzel bekerült az MSzKE tisztikarába; a tisztséget közel két éven keresztül (1941-ben és 1942-ben) látta el. Az iratok szerint mindketten szívesen aktivizálták magukat, mert az egyesület nemcsak védelmi feladatokat, hanem missziós tevékenységet is végzett, illetőleg tanúbizonyságot tett és küldetést teljesített ami sok szempontból összecsengett a Szociális Testvérek Társasága és a Szentlélek Szövetség céljaival. 32 Rónai Paula működése Rónai Mária Paula a rendbe való belépése után és az egyesülettel kapcsolatos iratokban a rendi nevét (Paula) használta. Szívén viselte az üldözöttek sorsát. Már az első zsidótörvény elfogadását követően bekapcsolódott a kilátástalannak tűnő küzdelembe. Sokan fordultak hozzá. A lengyel menekültek megjelenése csak növelte terheit, de vállalta, és mindent megtett, hogy enyhítse sorsukat. 33 Az egyesületi dokumentumok szerint már az első rendes közgyűlésen felrótta, hogy a zsidótörvény különbséget tesz szerzetes és szerzetes között, és szót emelt a zsidó származású szerzetesnők mentesítése érdekében. Az egyházi vezetőkhöz írt leveleiben kifogásolta, ha valakit zsidó származása miatt bocsátanak el, holott kiválóan tölti be munkakörét és látja el feladatát Rónai Paula karakterét és teherbírását 1940 pünkösdjén, szerzetesi fogadalmának 25. évfordulóján (ezüstfogadalmán) főnöknője, Margit testvér beszédben méltatta: kiemelte Paula testvér cselekvő szeretetét; hogy mindig türelmesen viseli a nehézségeket, melyek egy szerzetesnek az életében elkerülhetetlenek ; s hogy hordozta összesünk terheit, az enyémeket is utalva azokra az esetekre, amikor helyettesítette vagy nevében végezte a munkát ben választmányi tagként, az és az évben az elnökség tagjaként részt vett azoknak az intézkedéseknek a meghozatalában, amelyek elősegítették az egyesület profiljának alakítását, megalapozták az üldözöttek védelmét tól nem tudott az egyesülettel foglalkozni, 1944-ben pedig neki is bujdosni kellett ben a véletlen mentette meg a deportálástól és a haláltól. A németek bevonulása után ugyanis behívót kézbesítettek Rónai Máriának, mint a Sajtókamara szerkesztőségi tagjának, hogy másnap reggel 8 órakor a Zsidó Tanácsnál jelentkezzék pokróccal munkaszolgálatra. A portán szolgálatot teljesítő szociális testvér azonnal kapcsolt, és rávezette a behívóra: Nem veszem át az illető távollétében, és visszaküldette. Ezalatt Paula testvér Marianna testvérrel kimenekült, és Esztergomba szökött. Azokat a kamarai tagokat, akik másnap reggel munkaszolgálatra jelentkeztek, elvitték és többé nem tértek vissza. 35

15 15 Slachta Margit zsidómentő tevékenysége röviden Pozíciójánál és lehetőségeinél fogva sokkal több ponton kapcsolódott a zsidómentésbe Slachta Margit. Rendjénél már 1939-től, de 1943-től egyértelműen mindent ennek a feladatnak kezdett alárendelni. Külön felkészítette rá rendtársait, akikben aktív támogatójára lelt. Munkásságából három mozzanatot emelek ki: a kőrösmezei deportálások leállítása érdekében kifejtett tevékenységét, a szlovákiai zsidómentést, valamint a vészkorszak utolsó hónapjaiban végzett munkásságát. A Magyar Szent Kereszt Egyesülethez és a püspökkari bizottsághoz 1941 nyarán kezdtek információk áramlani, hogy a jogcím nélkül hazánkban tartózkodókat, elsősorban galíciai és oroszországi illetékességű zsidó származásúakat a belügyminisztérium idegenrendészeti eljárás keretében az ország különböző részein összegyűjti és kitoloncolja az országból. A kitoloncolás számos katolikus vallású személyt is érintett belföldieket és külföldieket egyaránt. Gróf Zichy Gyula kalocsai érsek azonnal tiltakozott a belügyminiszternél, és kérte, hogy magyar és legálisan tartózkodó külföldi állampolgárokat ne toloncoljanak ki, családtagokat ne szakítsanak szét, ha mindenképpen illetéktelenül tartózkodnak is egyesek az országban, emberségesen bánjanak a kiutasítottakkal. Hasonló tartalmú levelet írt Slachta Margit is a kitoloncolásban hivatalánál fogva résztvevő egykori munkatársának, hangsúlyozva, hogy családtagokat ne szakítsanak szét, a kiutasítottakat ne a biztos pusztulásba küldjék, és engedjék, hogy önkéntesek dolgozhassanak a gyűjtőtáborokban. Sőt, kiutazott Kárpátaljára is. Látogatásáról ÚTI BESZÁMOLÓ készült A kárpátaljai deportálás tapasztalatairól címen. Ebben a szemlebizottság többi tagjával együtt megerősítette, hogy a beérkezett panaszok nem túloztak. Volt hely, ahol Dante Infernójába kívánkozó kép fogadta őket. Bár sokakkal beszéltünk, még tévedésből sem találtunk egyet sem, aki akár csak vélelmezhető lett volna galíciai vagy oroszországi honosnak fogalmazott a beszámoló az egyik kirakóhelyen tapasztaltakról. Következésképpen megállapítható vonta le a konklúziót a beszámoló, hogy 1. a hatóságok önkényesen túllépték a belügyminiszteri rendeletet, 2. a helyi hatóságok a belügyminiszteri rendelettől eltérő utasításokat adtak a beosztottaknak, és 3. néhány kivételtől eltekintve az eljáró hatóságok kíméletlenek és embertelenek voltak a kitoloncoltakkal szemben. 36 A tiltakozások hatására a belügyminiszter átmenetileg leállította a deportálást, de politikai nyomásra később (1942-ben) még történtek kitoloncolások. Hasonlóan erélytelennek bizonyult Keresztes-Fischer belügyminiszter a szlovákiai zsidóüldözésekkel kapcsolatban is. A Magyar Szent Kereszt Egyesület és a püspökkari bizottság elnöke az ügyről értesülve levélben azonnal átiratot intézett a belügyminiszterhez. Slachta Margit felhasználva rendi kapcsolatait kiutazott Szlovákiába, hogy a zsidók deportálásáról érkező hírek valódiságáról és a deportálás méreteiről meggyőződjék március között tett rövid látogatása során konstatálta a hírek valódiságát. Ha mégis eltérnek attól, akkor csak annyiban, hogy a valóságban a részletek sokkal szomorúbbak és megdöbbentőbbek írta beszámolójában. 37 Majd furfangos úton Vatikánba utazott, ahol Spellman bíboros közbenjárására sikerült találkozni és beszámolni a tapasztaltakról a pápának. 38 A Vatikán azonnal lépett, és értésére adta a szlovák katolikus püspököknek, valamint Tiso miniszterelnöknek, aki katolikus pap is volt, hogy helyteleníti az ott történteket, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt. A tiltakozásnak meglett az eredménye.

16 16 Az utolsó hónapok viszontagságai Slachta Margit kezdettől fogva szemben állt az országon végigvonuló szellemi áramlattal. Volt idő, amikor a rendjét is ennek akarta alárendelni, de a rendtagok meggyőzték, hogy a módszer nem megfelelő. Elfogadta az érveket, de elveiből nem engedett. Elvei nyomon követhetők valamennyi politikai megnyilvánulásában. Nézeteit enyhébb formában tartalmazták az A Lélek Szava című időszaki lapban megjelentetett levelei, mindenekelőtt az január 1-i keltezésű újévi levele, továbbá a párhuzamos levelei, valamint a különböző egyházi szerzők által írt világnézeti előadások című sorozat 1944 nyarára a háború szele elérte hazánkat: a németek megszállták az országot, az oroszok pedig közeledtek az ország határaihoz. A zsidók összegyűjtése és deportálása vidéken, majd a deportálásra való előkészületek Budapesten már az óvatosabbakat is korábbi nézeteik átgondolására késztették. Az egyik emlékiratból 39 jól nyomon követhetők azok a viszontagságok, amelyeken a szociális testvérek az utolsó hónapokban keresztülmentek, és az a hősies küzdelem, amely erejükből tellett a zsidó származásúak megmentésére (1944 májusától). Mert mi már tudtuk német és szomszédállamok tapasztalataiból indokolt és nézett szembe a valósággal az emlékíró, hogy most gettóba hurcolják, a gettóból pedig deportálják őket, leplombált vagónokban, marhakocsikban, a határon túlra, a németek kezére dobva azokat, akik a kánikulai hőségben, egy csepp ital nélkül, a emberrel összezsúfolt vagonban nem hullanak el. A helyzet júliusra súlyosbodott: keresztelkedni vágyók tömegei jelentek meg. Palágyi Natália erről a következőképpen számol be: Margit testvér beszél nekünk a jelenségről. A lelkeknek ez a tömeges odasereglése a keresztséghez. Bár a hirtelen rájuk szakadt szenvedés hajtotta őket, végeredményben mégis közeledés az Egyházhoz, és bizonyára szánt munkarészt a Társaságunknak a jó Isten azzal, hogy a lelkükhöz közel hozzuk a mi Krisztus Urunk tanítását. Margit testvér felszólított bennünket, hogy minden egyes testvér, aki csak tud, vegyen részt a hitoktatásban, továbbá, hogy szervezkedjünk meg úgy, hogy lehetőleg minden egyházközség, vagy legalább minden közigazgatási kerület kapjon egy testvér megbízottat, aki azon a területen kézben tartja a hitoktatás megszervezését. Mint a Szentlélek Szövetség titkára, rám bízta az egésznek az összefogását. 40 A hitoktatás lebonyolítása meghaladta a Társaság és a Szövetség erejét, ezért felkérték Kis György (Tamás atya) romándi plébánost, hogy segítsen, valamint megkeresték a Magyar Szent Kereszt Egyesületet. Kis György, miután püspökétől megkapta az engedélyt, a krisztinavárosi plébánián (Budapest) mintegy 350 neofitát oktatott, a Magyar Szent Kereszt Egyesület pedig 160 csoportban 80 hitoktatóval több mint tízezer megkeresztelkedni szándékozó tanítását végezte alig két hónap alatt. (A hitoktatók közül négyen haltak vértanúhalált.) A tanfolyamok végén szentmiséket tartottak, ahol szinte csak sárgacsillagos hívek neofiták és konvertiták jelentek meg. 41 Természetesen nem mindenki nézte jó szemmel a zsidók tömeges hitoktatását. Még egyháziak között is akadtak olyanok, akik illetékességre hivatkozva feljelentették a hitoktatókat. Ez történt Csepelen is, ahol a lebombázott templom és plébánia épületénél munkaszolgálatosok dolgoztak, és a helyi plébános már hosszabb ideje távol volt. Csepel a Székesfehérvári egyházmegyéhez tartozott, de a városmajori plébános (Esztergomi Főegyházmegye) vállalta, hogy megfelelő hittanóra elvégzése után a megkeresztelteket bejegyzi. Valaki jelentette az ügyet, amelynek hullámai a legfelsőbb szintig felcsaptak. Palágyi Natáliának, aki a Szentlélek Szövetség nevében a tanfolyamot szervezte, exkuzálnia kellett magát, és bizonyítani, hogy adott

17 17 helyzetben az előírások szerint járt el. Az oktatást végző két (a romándi Kis György és a szegedi Majtényi Béla) lelkésznek is emlékezetes maradt az eset: majdnem szuszpenzálták (felfüggesztették) őket. A sok nehézség, akadály ellenére is harmincezerre tehető azoknak a száma, akik előkészítés után a keresztség szentségében részesültek. 42 A nyilasok hatalomátvétele után az üldözöttek életének mentése vált elsőrendű feladattá. A Thököly úti rendházzal szemben székeltek a nyilasok. Többször tartottak razziát az anyaházban, ahol átlagban 140 menekült tartózkodott. Volt, amikor két napig is megszállva tartották az anyaházat. Egyeseket megbotoztak, durván beszéltek De a nuncius helyettese és a svéd követ megmentette őket. Ekkor 20 embert hurcoltak el a razziázók. Hogy a rendház az állandó zaklatásoktól, razziáktól megmeneküljön, egy talpraesett rendőrt bíztak meg és állítottak a bejárathoz, akinek sikerült a nyilasokat eltántorítani. A szociális testvérek sorra látogatták a sárgacsillagos házakat. Ahol tudtak, segítettek. Amikor azt tapasztalták, hogy a nunciatúra menlevelei többet jelentenek, szereztek belőlük és felhasználták. (A pápai nuncius ugyanis sokszor kitöltetlen menleveleket adott a munkatársainak, amelyeket ők szükség szerint töltöttek ki nem egyszer a helyszínen.) Ha már a menlevelek sem nyújtottak védelmet, iratok hamisításában 43 vettek részt, és azokat adták az üldözötteknek. Tevékenységük nyomán több ezren menekültek meg. * A küzdelem sokszor meglepő eredményeket is produkált. Akik részesei voltak az élet- és lélekmentésnek, nem egyszer maguk is elcsodálkoztak, miután fordult a kocka: szinte groteszkül hatott, hogy azoktól a szánalmas nyilasoktól féltek, akik most rongyos ruhában, megszeppenve, félszegen és reszketve a kordélyt tolják a zárda udvarán?! olvasható az egyik szociális testvér emlékiratában.

18 18 Ábrák ábra Az áttéréshez kiadott bizonyítvány-minta 1939-ből 2. ábra Az áttéréshez szükséges tanúsítvány-minta 1944-ből

19 19 Képek kép Slachta Margit és Dr. Kis György plébános 1944 nyarán a Balatonnál tartott lelkigyakorlat szünetében 2. kép A szociális testvérek Dr. Kis Györggyel, a lelkigyakorlat vezetőjével a Balatonnál 1944 nyarán

20 20 Táblázatok Adatjelzés helye Létszám (fő) Megjegyzés Az MSzKE szociális bizottságának október 4-én kelt jelentése évi tanulmány (vö. a Vigilia 2014/10. számában megjelent tanulmány) Regisztrált hitújoncok száma az egyesületnél 1944-ben (budapesti területi bontásban vö. még 5. táblázat) Regisztrált hitújoncok száma a plébániákon a budapesti Érseki Helytartóság szerint 1944-ben Az áttérni szándékozók száma 1944 júliusában a Szentlélek Szövetség becslése szerint Egy szombathelyi levél Hamvas Endre csanádi püspökhöz 1944 áprilisából MNL P /a Összesen főre becsüli az áttértek számát fő maximum BFL / doboz; PFK /1944. számon Witz Béla érseki helytartó levele július 18-án PFK Kis György hagyaték PLE 3114/1944; SzCsPL 1000/1944. Pro Memoria 1944 júniusából PLE 8191/ táblázat A katolikus konvertiták létszámadatai Sorszám Megnevezés Időpont Megjegyzés Alakuló közgyűlés március 5. Szent Pál Egyesület megalapítása Alapszabály-pontosítás július 4. az elnevezés visszamenőleges hatályú módosítása Magyar Szent Kereszt Egyesületre I. évi rendes március 31. fővédnökválasztás: gróf Zichy Gyula kalocsai érsek II. évi rendes március 23. alapszabály-módosítás III. évi rendes március 22. alapszabály-módosítás IV. évi rendes május 11. fővédnökváltozás bejelentése: 1942 októberétől báró Apor Vilmos győri püspök V. VI. együttes rendes december táblázat Közgyűlések között újjáalakulás, alapszabály-módosítás; fővédnökváltozás: Hamvas Endre csanádi püspök