Chistiánne Olivier : Az agresszív gyermek és a szülők

Átírás

1 Chistiánne Olivier : Az agresszív gyermek és a szülők A nevelés egy hosszú és bonyolult kompromisszumkeresés Önmagunk és a Másik között. Az hisszük, hogy tilos tiltani és gyűlöli. A szülőkkel, először egy csodálatos szimbiózist tanuljuk meg a Másikkal. Később a szükséges különbözőségeket gyermek és felnőtt között. Végül velük tanuljuk meg a különbözőségek szabályozását, amely lehetővé teszi a családi és szociális életet. Ha gyermekeink nem veszik tudomásul és erőszakkal utasítják el, ami nem egyezik a vágyaikkal, Akkor nem szoktattuk őket, hogy kellő tiszteletet tanúsítsanak irántunk és túlságosan sokat tettünk értük, MINTHA AZ Ő VÁGYAINK IS A MIEINK LENNÉNEK. Mindannyiunkban él az az elsődleges reflex -: rátámadni az akaratunkkal ellenkező másikra. Az ÖLÉS REFLEXE, előbb jelentkezik mint a beszéd. Az állatok azért veszélyesek, mert rögtön támadnak, nem tudnak beszélni, a szorongásból vagy alárendeltségből fakadó érzéseiket. Az erőszak, AZ EGOISTA KÉSZTETÉSEINK LEGFŐBB FORÁS. A pszichológus mondja: Manapság olyan társadalomban élünk ahol az erkölcsi mérce egyre lejjebb tolódik napról napra. Olyan fogyasztói kor ez ahol az erősebb a gazdagabb. Ahol a szülőknek sem idejük, sem erejük nincs a gyermekükkel beszélgetni. Az iskolában a legjobb tanulót, csakis a teljesítménye alapján értékelik. Az erőszak születésünktől valamennyiünkben megtalálható. Életveszélyben életmentő ösztön, ahhoz kell, hogy brutális támadás esetén megvédhessük magunkat. Az erőszak, erő annak aki használja és akire irányul annak szerencsétlenség. Az erőszak velünk született, korlátozni alakítani lehet, de nem szabad nem tudomást venni róla vagy megsemmisíteni. A szülők az erőszakért nem felelősek arról, hogy létezik, mégis felelősek érte, mert számolni kell vele. Az új lény a gyermek öröm amíg csak a mi hatalmunknak alárendelve képes csak élni. Az csecsemő erőszakosságát a kiabálásban tudja kifejezni, ami lelki vagy fizikai rosszullétének következménye. Az első nevelési feladatunk: táplálékot, szavakat szeretetet adni a gyermekünknek, és a játék örömére tanítani. Az ÉN kialakulásában fontos mindez. Az erőszakot az első évek kapcsolata alakítja. Ha ekkor tiltjuk újra megjelenik serdülőkorban. Az a legfőbb akadály, hogy rosszérzés és harag nélküli kapcsolatot szeretnénk a gyermekünkkel, s ez megakadályoz bennünket abban, hogy számon kérjük a gyereket ha szükséges. Ez teszi a gyereket olyanná, hogy saját vágyain kívül nem ismer más szabályt. - 1

2 MI SZÜLJÜK AZ ERŐSZAKOT? Mintha nem akarnánk őt megijeszteni és le akartuk volna kicsinyíteni a világot az ő méretére. Holott a gyermek feladata éppen az, hogy rájöjjön: Ő KICSI ; ebből támad a vágy, hogy megnőjön és felnőtté váljon. A gyengéd szülők, akik elvetik azt, ami nem egyezik a gyerek (kisbaba) vágyával, csupán azt hitetik el vele, hogy minden az ő vágya szerint alakul ( ami nem igaz ) Az erőszak belülről jövő válasz egy kívülről jövő erőszakra. ( ennek első megnyilvánulása maga a születés volt ) A szülő nem tudja ( képtelenség megvédeni a gyereket minden kívülről jövő erőszaktól. Ha ezt teszik : a túlféltett gyereknél kifejlődik a fóbia ( pl.: az állatoktól, gonosznak nevezett dolgoktól) Minden veszélytől és erőszaktól óvott gyermek félénkké válik, aki alárendeli akaratát a szüleinek és majd máshol, nyilvánítja ki rémületét (pl.: rovarok, iskola, félelem a sötéttől ) Ezek a félelmek váltják ki a gyereknek saját magával szembeni erőszakossága - anorexia, bulímia, kábítószer, öngyilkosság. CÉLJA: a konfrontálódás elkerülése a szülővel. Ezeknél a gyerekeknél kialakul egy meghatározatlan, de állandóan jelen lévő szorongás. Az erőszakos gyermek sokszor származik olyan családból, ahol a szülők maguk is erőszakosak voltak. Az erőszak mindig jelen van bennünk. Ha tiltjuk lelkünk legmélyén búvik meg, ha gyakorta élünk vele, a másokkal való kapcsolat egyik módjává válik. Lavoisier axiómája: Semmi sem vész el, semmi sem keletkezik: minden átalakul. A csecsemő sírása ( kiabálása ) is az erőszak megnyilvánulása, ami egyben az életben maradását szorgalmazza. (Testi gesztus, védekezés a másik ellen ) A sírása a csecsemőnek egyetlen kommunikációs eszköze. Az anyaméhben minden tökéletes volt. A születésnél mindentől ami addig jó volt megfosztják és a hiánnyal szembesül. A csecsemő nárcizmusának három alappillére: gondoskodás, táplálék, szavak. A szülő feladata a szükségleteit emberi szavakká változtatni. A kicsi gyermek kiszolgáltatott ( főleg csecsemő korában), a szülő mindenható ilyenkor, de a vigasztalásban, etetésben, szórakoztatásban mutatkozzon annak soha ne a megvonásban. MERT EZ LESZ AZ ERŐSZAK ELSŐ LÉPCSŐJE,amire a szülők léptetik a babát. A legfontosabb a gondoskodás, ami derűt és bizalmat vált ki. A szüleinek köszönhetően tanul meg a gyermek kommunikálni. Az agresszió ellenpólusa nem a gyöngédség, hanem a kommunikáció. A gyöngédség az erőszak tagadása. A KOMMUNIKÁCIÓ, A DIALÓGUS, A MEGÉRTÉS A SZAVAKON KERESZTÜLI KOMPRPMISSZUMKERESÉS megakadályoz s értelmetlenné tesz minden agresszív viselkedést. Az erőszak annak az embernek az eszköze a kinek nincsenek szavai. Az erőszak egyrészt az egyén önbizalomhiányából, másrészt a másikkal való kommunikáció hiányából fakad. A szülőnek két fő feladata van: - a gyermek bizalmának kialakítása - bevezetés a beszédbe - 2

3 A morális vagy fizikai szadizmus > lerombolja a gyermek felnőttbe vetett bizalmát. A másikkal szemben nyugtalanná válik. Két dolog szünteti meg a külvilágtól való szorongását: - szeretve érzi magát - szavakon keresztüli kommunikáció Fontos már a kisbabához is beszélni > nem érti a szavak értelmét, de érti azok intonációját. A baba akihez beszélnek és dédelgetnek, az gyakran elfejti a folyamatos evés re való ösztönzést. A baba akivel játszanak> tud várni a cumisüvegre, SZÜLŐI SZERETETTEL TÁPLÁLKOZIK. Így tanuljuk meg az érzelmek és a szeretet helyét az életben. Két és fél, három éves kortól gyakori az a viselkedése a gyerekeknek, hogy pillanatnyi gyűlöletüknek nyomatékot adva fizikailag is bántalmazzák akire haragszanak. Jaj annak a szülőnek aki ezt tűri! Ilyenkor ellentmondást nem tűrő hangon, határozottan kell válaszolnunk a gyereknek, mely szerint : a haragja nem jogosítja fel őt mindenre, a másik megsemmisítésére. Nem kell elterelni a figyelmét a haragjáról, de nem mutatkozhatunk engedékenynek. Meg kell tanulni a, hogy nem tehet meg bármit, amikor haragszunk> ezzel segítjük a Felettes Én kialakulását. EZ A TÖBBIEK ÉLETÉNEK TISZTELETE. Ez teszi lehetővé a közösségi életet, a gondolatok, a származás, a gondolatok vagy a bőrszín különbözőségének tolerálását. A gyermek szeszélye vihar > fokozatosan kell elmúlnia, ha tiltásokkal hirtelen félbeszakítjuk, arra kényszerítjük, hogy magába fojtsa a haragját. A FELGYÜLEMLŐ HARAG VESZÉLYES BÁRMIKOR KITÖRHET. Engedjük, hogy megélje a haragot, engedve, azt, hogy a negatív dolgot pozitívvá változtassa. A pszichoanalitika azt vallja, hogy minden erőszak a gyermekkorból származik, a felnőtt elégtételt kér amit gyermekkorában elszenvedett. ( igazságtalanságot ) Az egyén erőszakos reakciója mindig visszavezethető a gyermekkorban megélt vagy elfojtott erőszakra. Az erőszakos viselkedés kifejezési eszközzé válhat, ha a szókincs szegényes, vagy a kulturális szint nem elegendő. Mindannyiunk érdeke, hogy gyermekeink ne váljanak szavak nélküli dühös felnőttekké. A mi feladatunk elfogadtatnunk a gyerekkel miután mi magunk elfogadtuk -, hogy különbözik tőlünk, és segíteni abban hogy természetes különbségét megélje. A felnőttkorban elkövetett bűntény összefüggésbe hozható az ellentétes vágyak ütközésével ( szerelemféltés, rasszizmus, merénylet, etnikai háború ) Annál erőszakosabb valaki minél kevésbé nevelték őt a másikkal való kommunikációra. Manapság azok a szülők jelentik a legnagyobb problémát akik nem beszélnek gondjaikról és nehézségeikről a gyerek előtt. A mai gyerekek Énje gyenge. Az Ösztön Én ( erőszakos és ösztönös libidó ) egyre nagyobb szerepet kap. Ma azok az emberek erőszakosak akik képtelenek a kulturális fejlődésre, birtoklási vágyuk rabja. A világra, a Másikra, a képzeletre a kultúrára való nyitásra képtelenek. A hiányt az azonnali valós fogyasztással helyettesítik ( A pénz az úr, a vásárlás a fontos ) A reklám elárasztja az Ént és megváltoztatja a Felettes Én

4 Mindannyian azonos libidóval születünk a különbözőség forrása szüleink saját tudatalattijához való viszonya. A családi környezet lesz általában az erőszak bölcsője, a nélkül, hogy tudnánk vagy akarnánk. A szülőt nárcisztikus viselkedés jellemzi. A gyermekben önmaguk folytatását látják. Sokan nem képesek gyermeküket a tőlük különböző másságában elfogadni. Vannak szülők, akik verik a gyermeküket, míg mások szidják vagy lenézik. A serdülő gy menekül ebből a helyzetből, hogy vagy erőszakossá válik, vagy droghoz nyúl, vagy öngyilkossággal próbálkozik. Ha a szülők azonosulnak a gyermek vágyaival és nem mutatják ki saját igényeiket, akkor a gyermek előtt nem lesznek korlátok, ÚTMUTATÓK és semmi sem szab gátat vágyainak. A gyermek egyetlen törvénye az önzés, A szülei azt hitették el vele, hogy a világ az övé, a többiek őt szolgálják. Az ilyen gyerek egyre többet és többet követel a szüleitől. Ha olyan szülőhöz érkezik a gyermek, akik a gyermek ellenkezését és tőlük való leválását megakadályozzák, nem viselik el, hogy felnőjön és ellentmondjon. Ezek a gyerekek nem fejlődnek, gyerekek maradnak. Ezeknél a gyerekeknél nagy a kockázat, hogy a halál felé fordulnak. Meg kell tanulni ellent mondani ( gyerek részéről ) és elviselni az ellentmondást (szülő ). Az erőszakos gyerekek szülei vagy maguk is erőszakban nőttek fel és ezt adták át gyermekeiknek, vagy gyermekkorukban nélkülöztek ezért adnak meg mindent gyermekeiknek. Az agyonajnározott gyerekek, képtelenek arra, hogy megvédjék magukat, mert mindent megkaptak szüleiktől, ezzel igyekeztek elkerülni a velük való konfrontálódást. Az elnéző szülők gyerekei kevésbé készek a küzdelemre > droghoz nyúlás lehetősége. ( DROG > zaj nélkül teszik mozdulatlanná az életet.) Az erőszak és annak tudat alatti elfojtása az egyénben egész sor tünetet idézhet elő: - étkezés elutasítása - szobatisztaság elutasítása - tanulás elutasítása - védekező tikek - folyamatos mozgás Micsoda dolog, hogy a szülők el akarják tüntetni a konfliktust ahelyett, hogy elismernék. A gyereknek hozzá kell szoknia a kapcsolat hullámzásához, a szülőknek el kell viselniük ennek kockázatát. A gyermeknek érdeke, hogy létrehozza a saját Énjét a szülőével szemben, és felépítse a Felettes énjét - a szülők szabályainak köszönhetően, amelyeknek az a feladatuk, hogy megállítsák a különbségek kiváltotta haragját Ne nevezzük a gyereket GONOSZNAK > veszélyes, mert a többi gonosszal azonosítja magát. - 4

5 Az egyévesnél idősebb gyereket, ha nem kényszerítjük rá a szabályokra, olyan PARADOCSOMI ÁLLAPOTOT hitetünk el vele, amit sehol nem talál. Ezzel abban akadályozzuk meg, hogy hozzászokjon az élethez (általában ) Ha leszidjuk a gyermeket, mert pl. nem akar bejönni a homokozóból > normális és jó. mert így tanulja meg, hogy a lényeges dolgokat, a másik nem mindig azt akarja amit ő. Már két éves kortól meg kell tanítani neki, hogy a szülőre más szabályok vonatkoznak, mint rá. ELSŐ ÉV > A SZÜKSÉG KIELÉGÍTÉSE MÁSODIK ÉV> szembenállás a másik vágyával A nem eleinte meglepő a gyereknek, de üdvös az identitásának, ugyanis elkezdi felépíteni a szükséges távolságot önmaga és a másik között, ezáltal nem válik sem erőszakossá, sem pszichotikussá. Ne higgyék, hogy a jó jót vált ki, és az autoriter ( tekintély elvű ) nevelés rosszat tesz a gyermeknek. Nagy árat fizet később az elkényeztetett gyerek. Nem tanították meg neki az életünk szabályait, amely alapja lehetett volna a szociális FELETTES ÉNJÉNEK. Azt kell megértetnünk a gyermekeinkkel, hogy a mi életünket nem az ő vágyai irányítják, hanem KOMPRPMISSZUM az ő és a mi vágyaink között. Az ERŐSZAK KÉT KÜLÖNBÖZŐ VÁGY KERESZTEZŐDÉSÉBŐL jön létre. Tanítsuk meg a gyerekeinknek, hogy lehetnek a szüleiktől eltérő vágyaik, de kettejük kapcsolata mindig a szeretetre és a bizalomra épül. Nem kell, hogy egy gyerek mindig engedelmeskedjen a szüleinek, mert a könnyen engedelmeskedő gyerek elrejti az ellenállását. ( hogy elkerülje a konfliktust ) Az ilyen gyerek a külvilágban sem nyilvánítja ki vágyait, keveset beszél és fél az emberektől. Meg kell adnunk a lehetőséget, hogy szembehelyezkedjen a szüleivel és választhasson. ( el kell, hogy hangozzon: ahogy akarod, de viselned kell a következményeket ) Az esti mesélés a megnyugvást hozhatja, egy konfliktussal teli nap után > segít elkerülni a lidérces álmokat. Közben újra éljük vele a megismert szituációkat, amit jobban elfogad ha nem ő a hős. Könnyen azonosul a csökönyös kiselefánttal, az erőszakos kiskutyával, félénk nyuszival. A kisebbek a gyöngéd kisállatokkal azonosulnak. Később szeretik az emberi hősökről szóló történeteket. (A kik a mese végén megházasodnak, gyerekük születik minden életet emberi egzisztenciára vezet vissza, a maga nehézségeivel:> a születéskor- - Csipkerózsika, serdülőkorban hamupipőke, -felnőttkorban Hófehérke. ) A gyermekeinknek bizalommal kell a jövőbe tekinteniük, holnap egy jobb nap kezdődik. Kegyetlennek hisszük őt amikor kitépi a légy szárnyát, haragosan tapossa szét a hangyákat, de valójában csak kísérletezik, hogy pl. mi történik, ha meghúzzuk a macska farkát. Nem tudja elképzelni mit éreznek az állatok

6 A televízió erőteljes hatása a gyermeki erőszak kialakulásában. A TÉVÉ A KÉPZELT VAGY VALÓS ERŐSZAK OSZTÓJA. A brutális, erőszakos élet beözönlik a kisgyermek életébe. A televízió mágikus hatást gyakorol a gyermekek életére, odaszögezi őket a képernyő elé. A gyermek telítődik, szinte hipnotizálódik az által aki helyette cselekszik a képernyőn. Nem mozdul, azonosul azzal aki.. A tévét egyedül néző gyermek összekeveri a jót és a rosszat. Ha nincs senki mellette aki elmagyarázza a dolgok logikáját. Ő egyedül nem fog különbséget tenni, mert a gyermek alaptevékenysége az UTÁNZÁS 1 4 éves kora között. A képernyőn látott erőszak hatása alatt VÉDELEM ÉS KRITIKAI ÉRZÉK NÉLKÜL MARAD. Zsákmányává válik a fertőzésnek. Lenyel, magáévá tesz egy amorális, erőszakos logikát. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az USA- ban a gyerekek olyan könnyen ölnek -- látni szeretnék mi történik valójában. A gyermek utánozni fogja amit a képernyőn látott ( otthon, közösségben ) Arra törekszik, hogy az erejével és a ravaszságával győzzön. ( pl lopás- cél ne kapják el ) NINCS BŰNTUATUK! Nem a szülőt a televíziót fogják utánozni. MEGOLDÁS : a gyermek őt éves koráig, a szülő az aki birtokolja a távkapcsolót. Így előnyben részesíthetnénk a gyermekhez közel álló emberi történeteket. A gyermek nagyon hamar felismeri magát a kis barna mackó a gonosz kis kacsa, a mulatságos kiselefánt történetében. Megoldás videó kazettára jól bevált meséket ne kényszerítsük,hogy váltson kazettát, a gyermek imádja felismerni, megelőzni a történetet, EZZEL TESZI A MAGÁÉVÁ. Ezekkel a tanácsokkal nem az erőszak elvetésére buzdítjuk a szülőket, hanem, hogy csak azt mutassák a gyermeknek, amely életkorának és a család erkölcsének megfelel. Újabb gyerek érkezése a családban - A már a családban lévő gyermek konkurenciaként éli meg. A veszélyérzettel együtt jár az erőszak is. ( féltékenységre és változatos regresszióra kell számítani ) Jó ha abból indulunk ki, hogy a másodszülött gyermeknek az újszülött közvetlen ellensége. Ne várjuk el tőle, hogy ő majd büszke lesz, a rábízott új feladattól, pl., hogy vigyázzon rá. Csak később, ahogy a baba nő úgy lesz majd az első szülött az első számú rajaongója, de ehhez idő kell. Megoldás Tartogassunk kitüntetett pillanatokat, legyenek helyek, események, amelyek csak az első szülöttet illeti meg, És erre hívjuk fel a gyermek figyelmét. Felesleges arra kényszeríteni, hogy szeresse riválisát. Ne keltsünk benne bűntudatot azzal, hogy képzelje helyét bele a helyébe. A féltékenység az első erőszak, melyet a gyermek önmaga védelmében saját identitásáért tesz. Ezen okokból vetik bele magukat a felnőttek szerelmi, gazdasági, vagy etnikai háborúba

7 Óvodába lépés Azok a gyerekek akik azért sírtnak, hogy ne keljen elválni az anyukájuktól, nem tanulták meg a másikkal szembeni önállóságukat. Megkímélték őket minden veszélytől Ezeknek a gyerekeknek eleinte a legfőbb feladatuk, hogy merjenek beszélni, ellentmondani, verekedni azért amit akarnak. A csoportban az a feladat, hogy kialakítsuk a csoporté-érzést, hogy elfogadják mindenki különbözőségét. Aki otthon az erőszakot tanulta, gyorsan ki fog tűnni erőteljes ellenkezésével, és az öklei gyors használatával. Mintha nem lenne biztos abban, hogy fölényét szavakkal bizonyíthatná. AZ ÖSSZEFÜGGÉST LÁTHATJUK AZ ERŐSZAK ÉS AVERBALIZÁCIÓ HIÁNYA KÖZÖTT. A kik nincsenek a szavakhoz szokva azok az öklükkel vagy a lábukkal védekeznek. ( háttérben erőszakos szülők akik ütnek, ahelyett, hogy beszélnének) Ezek a gyerekek könnyen veszélyben érzik magukat ( a verés és a fenyegetettség miatt ) A későbbiekben sokkal nehezebb próba várja gyermekeinket, amint serdülőkorba lép, ahhoz hogy megtalálja saját identitását, felül fogja vizsgálni tudatalattijában életének első négy évét