Növényrendszertan gyakorlatok

Átírás

1 Növényrendszertan gyakorlatok 3. gyakorlat Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak 2014 Zuzmók, mohák, harasztok

2 Zuzmók Lichenes moszat + gomba együttélése révén létrejövő új szervezetek telepes felépítésű, szimbionta lények, alaki és élettani egységek évi néhány mm csoportosítás a gombapartner szerint: moszatgomba Phycolichenes tömlősgomba Ascolichenes bazídiumosg. Basidiolichenes konídiumos g. Deuterolichens zöldmoszat v. cianobaktérium faj, Mo. 800, 5 védett

3 Telepfelépítés algasejtek elhelyezkedése szerint: homoiomer heteromer forma szerint: kéregtelepű lombos, leveles bokros szakállzuzmók kocsonyás zuzmók lepraoid felső kéreg moszatsejtek gombafonalak alsó kéreg gyökérszerű hifák (rhizina) bél

4

5 Szaporodásuk moszat-, gomba- és zuzmómódon történik: a moszatok kettéosztódással és zoospórákkal szaporodnak, ivarosan nem a gombák termőtestet (pl. apotécium, peritécium) fejleszthetnek, amelyek kiemelkedő, bokor, serleg, csésze, tölcsér stb. alakú teleprészeken, ún. podéciumokon képződnek. (ivaros szap.) Lecanora conizaeoides zuzmó apotéciumai (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)

6 a zuzmószaporodás vegetatív úton négyféle lehet: teleprészekkel (teleptöredékkel) szorédiumokkal (osztódó moszatok + körülvevő hifák a telep belsejében) lisztszerű képződmények izidiumokkal (a telep felületén található kéreggel borított kinövések) piknidiumokkal (a telepbe besüllyedő gömb vagy körte alakú képletek apró piknospórák, más telepre kerülve hajtanak ki) szorédium izidium piknidium

7 Kéregtelepű zuzmók telepük egész felületével tapadnak az aljzathoz, leválaszthatatlanok az aljzat (szubsztrátum) lehet: kőzet, fakéreg, antropogén aljzat bizonyos fajok a kőzet vagy fakéreg belsejében élnek a telep lehet összefüggő, repedezett (mezőcskés), szemcsés, szemölcsös, szegélyezett, stb.

8 Térképzuzmó Rhizocarpon geographicum A telep általában 2 cm-nél nagyobb kiterjedésű, sárga, zöldessárga, szürkészöld, a mezőcskék laposak, ritkán domborodók, összefüggők, szögletesek vagy szabálytalan alakúak. A bélréteg fehér, az apotécium kerekded vagy szögletes, lapos, fekete. Szilikátkőzeten, mérsékelten gyakori a Magyar középhegységben és a Nyugat- Dunántúlon.

9 Térképzuzmó Rhizocarpon geographicum

10 Térképzuzmó Rhizocarpon geographicum

11 Leveles (lombos) zuzmók telepük az aljzatra lazán ráfekvő, könnyen leválasztható a telep levélszerű, lapos, szélein többé-kevésbé felemelkedő az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, talaj

12 Sárga falizuzmó Xanthoria parietina A telep leveles, akár 10 cm-nél is nagyobb lehet. Sárga-narancssárga színű, karéjai részben átfedők, aljzathoz simulók. Számos apotécium található a telepen, ezek színe a teleptől kissé elütő árnyalatú, szorédiumok nincsenek. Fákon, mésztartalmú sziklán és kőfalon is előfordul, nitrofrekvens, települések közelében is megtalálható. Az országban általánosan elterjedt. Légszennyezést tűri

13 Sárga falizuzmó Xanthoria parietina

17 Eb(nyelvű)zuzmó Peltigera canina A telep vékony, lágy, hajlékony, kékesszürke, a széle visszahajló, a 20 mm-nél szélesebb karéjkák kevéssé hullámosak. Fonáka világos, az erek és a rizinák középen barnásak, a széleken világos színűek. Mohával borított talajon, kőzeten, öreg fák alsó részén, árnyékos, nyirkos helyen. A Magyar-középhegységben és a Mecsekben, valamint az Alföldön elterjedt.

18 Eb(nyelvű)zuzmó Peltigera canina

21 Karcsú serlegzuzmó Cladonia fimbriata Az altelep sokáig megmarad, jól fejlett. A podécium keskeny nyelű serleg alakú, lisztesen szorédiumos, fénytelen fehéres zöld. Az apotéciumok rendszerint hiányoznak, ha vannak, akkor barnák. Savanyú, humuszos homok talajon, korhadó fatuskón, köveken, sziklákon, vízmosások, omlások talaján. Hazánkban egyike a leggyakoribb Cladonia fajoknak, síkságtól a hegyvidékig sok helyen megtalálható.

22 Karcsú serlegzuzmó Cladonia fimbriata

23 Karcsú serlegzuzmó Cladonia fimbriata

24 Sárga serlegzuzmó Cladonia foliacea A telep levélszerűen tagolt, a tagolt részek szorosan fekvők, fonákuk fehéres vagy sárgás. Podéciuma ritkán van, serlege hengeres vagy emeletes. Az apotécium 1-2 mm, barna. Savanyú talajon, napfényes, szeles élőhelyeken. Hazánkban ritka, Nyugat-Dunántúl, Északi-középhegység.

25 Sárga serlegzuzmó Cladonia foliacea

29 Bokros zuzmók telepük apró bokrokhoz hasonló, amely nem mindig rögzül az aljzathoz a telep sallangos, szalag alakú vagy fonalas, illetve elágazó vagy egyszerű, ill. felegyenesedő vagy lelógó többnyire radiális szerveződésűek az aljzat többnyire talaj, ritkábban fakéreg egyes fajok a telep fölé felálló teleprészt (podécium) emelnek

30 Rénszarvaszuzmó Cladonia rangiferina Az altelep alig fejlett, a podécium bokros, gazdagon elágazó, szürke, kéregréteg nélküli, csupasz, gyepet alkot. Az ágak végei 3-4-felé elágaznak, a végső ágacskák bókolók, egy oldalra hajlók, a csúcson barnulók. Az apotéciumok rendszerint hiányoznak. Nedves, hűvös éghajlaton, humuszszegény, erodált, savanyú talajon, erdei tisztásokon, sziklagyepekben moha közt él. Hegyvidéki faj, az Északi-középhegységben és a Vendvidéken gyakori, a Dunántúliközéphegységben, a Mecsekben és a Kőszegi-hegységben ritkább.

31 Rénszarvaszuzmó Cladonia rangiferina

34 Tölgyfazuzmó Evernia prunastri A telep felül szürkészöld, zöldessárga, gödörkésen vagy hálósan redős, gazdagon elágazó. Az ágak laposak vagy domborúak, széleiken keskenyen visszahajlók. A fonák mindig fehér. A telep hajlékony, általában lelógó, az aljzathoz tapadókoronggal kapaszkodik. Szorédiumos, a szorédiumok az ágacskák szélén vagy felületén ülnek, folt vagy fej alakúak. Az apotécium ritka. Lombos és tűlevelű fákon, ritkán homokon vagy homokkövön él. A síkvidéktől a hegyvidékeinkig általánosan elterjedt. A levegő szennyezettségére közepesen érzékeny.

35 Tölgyfazuzmó Evernia prunastri

39 Szakállzuzmó Usnea hirta A telep bokros típusú, gazdagon elágazó, szakállszerű, egy ponton tapadó, olaj- vagy szürkészöld. Az ágakat sűrűn izidiumok borítják. Szeles, napfényes, gyakran kiszáradó helyeken, tű- és lomblevelű fák ágain, a dombvidéktől az alhavasi régióig él. Hazánkban ritka, elsősorban a középhegységeinkben (Mátra, Bükk) és a Nyugat-Dunántúlon található. A légszennyezettségre érzékeny.

40 Szakállzuzmó Usnea hirta

41 Szakállzuzmó Usnea hirta

42 A mohák jellemzői alsó devoni Horneopyton lignieri legegyszerűbb szárazföldi élőlények Önálló vízháztartás nincs, tápanyagfelvétel a test teljes felületén keresztül Levél, szár, gyökér kezdetleges, magvas növényekével analóg (funkcionális hasonlóság) Mohanövény: haploid gametofiton, ezen fejlődik a spórákat fejlesztő diploid sporofiton Sporofiton szerepe alárendelt, önállótlan

43 A mohák Bryobionta életciklusa Gametofiton: haploid spóra protonema ivarszervek ivarsejtek megtermékenyítés Sporofiton: zigóta diploid növény spóratartó tok meiózis spóra

44 Mohák Bryobionta mohák életciklusa

45 A mohák rendszerezése Májmohák t. Hepatophyta (Marchantia) Lombos mohák t. Bryophyta Tőzegmohák o. Sphagnopsida (Sphagnum) Valódi lombos mohák o. Bryopsida (Polytrichum, Atrichum, Dicranum, Leucobryum, Tortula, Pleurozium, Hylocomium, Hypnum, Thuidium, Plagiomnium) sziklamohák jungermanniák becősmohák

46 Májmohák t. Hepatophyta ősi csoport: a szárazföldi növényi lét első biztos jelei (475 millió év) 400 nemzetség, faj, a mohák harmada sejtekben terpenoidokat tartalmazó olajsejtek protonemából egy növény fejlődik leveles vagy telepes test spórák között higroszkópikusan mozgó spóraszóró fonalak vannak leveles májmohák levélkéinek nincs középere rhizoidok egysejtűek, nem ágaznak el

47 Májmohák t. - Hepatophyta Telepes májmohák Leveles májmohák

48 Csillagos májmoha Marchantia polymorpha szabálytalanul villásan elágazó, az aljzathoz rhizoidokkal kapcsolódó, sötétzöld, feketés középérrel Ivartalan szap.: rügykosárkák, bennük lencse alakú sarjtestek (gemmák) homoiospórás kétlaki antheridiumok esernyőszerű-, archegóniumok csillag alakú tartón (receptákulum) bázikus, N-ben gazdag, árnyasnyirkos helyeken, mesterséges aljzatokon is kozmopolita, gyakori

49 kriptikus fajképződés: (morfológiailag hasonló egyedek, génállomány eltérő) Csillagos májmoha Marchantia polymorpha

50 A női archegóniumok tartója csillag alakú. A hím antheridiumok tartója esernyőszerű. Csillagos májmoha Marchantia polymorpha

51 faj, Mo Lombos mohák t. Bryophyta Tőzegmohák o. Sphagnopsida tömött, kidagadó párnák speciális ökológiai igény és élőhely száruk dúsan ágas, sápadtzöldek, sok víztartó sejttel korlátlan hossznövekedésűek rhizoid nincs, alsó részük fokozatosan elhal lápi fajok felhalmozódva tőzeget képeznek (bányászat) hazánkban 24 fajuk él, védettek

52 Nehezen megkülönböztethető fajok Tőzegmoha Sphagnum sp. száracskán az oldalágak ötössével, (3+2), vízszállító felület növelése spirális állás, csúcson fejecskét alkotnak levelek egyrétegűek, víztárolásra módosult sejteket tartalmaznak spóratartóik az oldalágak tövén fejlődnek. A tok nyele ún. pseudopodium (gametofiton képezi haploid) ivartalan szaporodás jellemző

53 Tőzegmoha Sphagnum sp. boreális területek, magashegységek dagadólápjai (60. szélességi körtől északra) nálunk 24 faj, mind védett tápanyagszegény, savanyú, nedves élőhelyen: lápokban Zemplén, Ny-Dunántúl (Őrség, Vendvidék, somogyi Baláta-tó), Bátorliget, khg. és az Alföld peremén (pl. Csaroda, Kelemér, Sirok), egykor elterjedtebb (Hanság, Kis-Balaton)

54 Tőzegmoha Sphagnum sp.

55 Keleméri mohos tavak

58 operkulum vaginula Tőzegmohák Sphagnum sp.

59 Valódi lombos mohák o. Bryopsida 650 genus, faj zöld mohanövényke: gametofiton, függetlenedő sporofiton élénkzöldek izo- v. homoiospóra egy- v. kétlaki elfekvő (oldalt termő Pleurocarp) vagy felálló (csúcson termő Acrocarp) száracskákkal ill. ivarszervekkel és sporangiumokkal differenciáltabb phylloid, cauloid és rizoid képletek

60 Lombos mohák levelecske keresztmetszet száracska keresztmetszet

61 Lombos mohák

62 Lombos mohák protonéma fejlődő gametofiton Diaspóra-bank: ivaros és ivartalan szaporítóképletek tömege a talajban

63 Lombos mohák kolumella urna a sporogónium részei: talp, nyél, spóratok (tokfedő + fogacskák), süveg

64 Lombos mohák Bryidae

65 Erdei szőrmoha Polytrichum formosum Szőrmohák: legfejlettebb mohacsoport, nagy termetűek, fejlett levelek, hajtás belső differenciálódása (hydroid, leptoid, sztereid sejtek) nagy termetű, felálló szár, nem ágazik el párnája barnászöld-feketés, kemény tapintású levelek árszerűek, szárazon összehajlók, felülről csillagra emlékeztetnek, levélszél fogas spóratok nyele vöröses, tok vöröses, szőrös süveg borítja függőleges csőröcske - savanyú talajú, nyirkos, humuszos erdők, fák töve, útrézsűk hegyvidéken (Mátra, Börzsöny)

66 Erdei szőrmoha Polytrichum formosum

67 nemezes, szőrös süveg (kaliptra) Erdei szőrmoha Polytrichum formosum

68 Erdei szőrmoha Polytrichum formosum

69 Katalin-moha Atrichum undulatum sötétzöld, puha párnákat alkot szára nem ágas, 2-8 cm magas. levél nedvesen elálló, keresztben hullámos-ráncos, szárazon összehajló élénk vörösbarna színű tokfedő hosszú, elálló csőrös üde termőhelyeken, semleges vagy enyhén savanyú talajon domb- és hegyvidéki erdők tipikus mohája, fák tövénél, útrézsűkben

70 Katalin-moha Atrichum undulatum

72 keresztben ráncos levélke Katalin-moha Atrichum undulatum

75 Seprűmoha Dicranum scoparium laza, zöld vagy barnás párna szár felálló, egyszerű/villásan elágazó levelek sarlósan-seprűszerűen féloldalra hajlók, ár alakúak, élesen fűrészeltek szár alsó részén rozsdavörös, filcszerű szövedék tokot ritkán fejleszt mészkerülő erdők, fenyvesek, sovány erdei talajon; mészszegény, árnyas sziklákon, fák tövében magasabb középhegységek, nyugati határszél (Mátra, Börzsöny, Sopronihg.)

76 Seprűmoha Dicranum scoparium

80 Fénylő vánkosmoha Leucobryum glaucum szárazon fehéresszürke, nedvesen kissé kékes, félgömb alakú tömött párnákat alkot levél: vaskos, ép, merev, csúcsa hengeressé zárul, ér nagyon széles hűvös, csapadékos területek, savanyú nyershumuszos talajt jelez Ny-Dunántúl, Középhegységek, mészkerülő lomberdők és erdeifenyvesek.

81 Fénylő vánkosmoha Leucobryum glaucum

82 Fénylő vánkosmoha Leucobryum glaucum

83 Háztetőmoha Tortula ruralis laza, nagy kiterjedésű, nedvesen sárgászöld, szárazon barnás gyepek felülnézetben csillag alakú levele nedvesen ívesen hátrahajló, szárazon begöndörödnek, begöngyöltek levélér hosszú, fehér üvegszerű szőrbe fut ki spóratok nyele vöröslő, a tok tojásdad pionír, szárazságtűrő, mész- és fénykedvelő közönséges, sokféle aljzaton, pusztai gyepekben, háztetőkön is

84 Háztetőmoha Tortula ruralis

85 Háztetőmoha Tortula ruralis

86 Pirosszárú moha Pleurozium schreberi laza, halványzöld, fénylő gyep felálló, piros szár levélkék: homorúak, tojásdadok, tompa hegyűek, csúcsuk aprón fogasak, levélér hiányzik tok és nyele pirosas barna, hengeres, hajlott. savanyú talajú árnyas erdők, hegyi rétek, telepített fenyvesek domb- és hegyvidéken jellemző, síkvidékeken ritka

87 Pirosszárú moha Pleurozium schreberi

88 Pirosszárú moha Pleurozium schreberi

89 Emeletesmoha Hylocomium splendens Sárgászöld gyepeket alkot. Éves hajtásonként szakaszosan, emeletesen fejlődik. Ágrészei laposan, kétháromszorosan elágazók. Szárlevelei sűrűn állnak, tojásdad hosszúkásak, hirtelen keskenyedő csúccsal. Toknyele piros, a tok tojásdad, oldalt hajló, fedője rövid csőrös. Üde talajt, savanyú humuszt jelző faj. Mészkerülő erdőkben gyakori. Nálunk a domb- és hegyvidéken jellemző, a síkvidékeken ritka

90 Emeletesmoha Hylocomium splendens

93 Ciprusmoha Hypnum cupressiforme Telepe tömött, zöld, fénylő, levelei hajfonatszerűen ráhajlanak a szárra szára szabályosan elágazó tok ritkán van, piros nyélen felálló, görbült, fedője csőrös kozmopolita, hazánkban mindenféle aljzaton, erdőkben, gyepekben, talajon, fák kérgén, sziklákon is elterjedt üde, mezofil termőhely

94 Ciprusmoha Hypnum cupressiforme

95 Ciprusmoha Hypnum cupressiforme

96 Tujamoha Thuidium abietinum merev, laza, barnászöld-sárgászöld gyep kétszeresen elágazó, fenyőcskére emlékeztet mindig meddő, spóratokot nem képez fény- és mészkedvelő, szárazságtűrő kontinentális területeken: pusztagyepekben, más száraz gyepekben, országszerte gyakori

97 Tujamoha Thuidium abietinum

98 Fodroslevelű ligetmoha Plagiomnium undulatum alacsony, gyakran elfekvő szár levél keskeny nyelv alakú, csúcsuk lekerekített. Felülete hullámos, fényes, nedves Nedves, párás levegőjű, árnyas termőhelyeken: források, patakok mellett, völgyalji erdőkben Khg.-ekben gyakori, Alföldön lápés ligeterdőkben él.

99 Fodroslevelű ligetmoha Plagiomnium undulatum

100 Fodroslevelű ligetmoha Plagiomnium undulatum

101 Harasztok Szabályozott belső vízháztartás, szállítószövet, szár differenciálódása Szaporodás víztől független Sporofiton szerepének növekedése a gametofitonénak rovására Nagy tömegű spóratermelés szilur-devon: 2 fő evolúciós irány vese alakú sporangium, mikrofillum sugaras szimm. sporangium, valódi levél

102 A harasztok rendszerezése Korpafüvek t. Lycopodiophyta (Lycopodium) Zsurlók és páfrányok t. Moniliphyta Zsurlók o. Equisetopsida (Sphenopsida) (Equisetum) Kígyónyelvpáfrányok o. Ophioglossopsida (Ophioglossum) Valódi páfrányok o. Polypodiopsida (Asplenium, Polypodium, Pteridium, Athyrium, Dryopteris, Thelypteris) Korpafüvek t. psilótumok o. kígyónyelvpáfrányok o. zsurlók o. marattiapáfrányok o. leptosporangiumos páfrányok o. a magvas növények törzsei Moniliphyta zsurlók és páfrányok t.

103 Korpafüvek t. Lycopodiophyta - karbonkori kőszénmocsarak uralkodó fái (pecsétfák, pikkelyfák) - Ma 1200 faj: korpafüvek, csipkeharasztok, durdafüvek -Magyarországon 7 faj (Huperzia, Diphasiastrum, Lycopodium, Selaginella) (védettek) - villás elágazódás - mikrofillumok levélhónaljában képződő sporangiumok - sporofillum-füzér - boszorkányliszt : spóratömeg gyógyászati alkalmazása (sebhintőpor), villanópor

104 Kapcsos korpafű Lycopodium clavatum Földön kúszó szára több méteres, zölden áttelelő (Ch). Levelei a száron sűrűn, spirális rendben állnak; aprók, ár alakúak, szőrszálban végződnek. Sporofillumos hajtásrészei felállók (10-20 cm), a sporofillumfüzér nyeles, kettesével áll. Spóraérés: VII-IX. Izospóra. pionír, fényigényes; csapadék- és hidegkedvelő, mészkerülő Ny-Dt. (Őrség, Alpokalja), Khg. egyes pontjain mészkerülő erdőkben, fenyvesek, másodlagos élőhelyek (fenyér, nyiladék) védett (10000 Ft) Kamefiton (Ch)

105 Kamefiton (Ch): Évelő lágyszárúak, a föld feletti hajtástengelyek hosszabb életűek, több mint egy vegetációs időszakig élnek, legyökeresedhetnek, átvészelő szervük talajfelszín felett található fedetlen rügy, melyet rendszerint a hótakaró véd. Kapcsos korpafű Lycopodium clavatum

106 Kapcsos korpafű Lycopodium clavatum

109 Zsurlók és páfrányok t. Moniliphyta Kígyónyelvpáfrányok o. Ophioglossopsida villás elágazás Ophioglossum (1), Botrychium (4 hazai faj)

110 Kígyónyelv Ophioglossum vulgatum Kis termetű, vékony, kúszó gyöktörzsű Villásan elágazó hajtás: vegetatív és generatív részre tagolt Vegetatív rész: lágy, nyelvszerű, zsírfényű, ép szélű, világoszöld. Generatív rész: szárra emlékeztető hajtáság csúcsán sporangium-füzér árnyéktűrő, üde vagy nedves termőhelyet igényel láp- és ligeterdők, nedves, üde rétek Védett (2000 Ft) Geofiton (Ge)

111 Kígyónyelv Ophioglossum vulgatum

112 sporangium-füzér Kígyónyelv Ophioglossum vulgatum

113 Zsurlók és páfrányok t. Moniliphyta Zsurlók o. Equisetopsida - Karbonban virágkor - ma visszaszorulóban lévő, ősi növénycsoport - Világszerte 25 faj, hazánkban 8 faj - szár ízekre tagolódik, örvösen elágazó - levelek redukálódtak, ízeknél mikrophyllum-hüvellyé nőttek össze - spóratermelés a generatív hajtáson vagy a vegetetív hajtás tetején sporangiófórum-füzéreken - homoiospóra, 2 elatéra

114 oldalágak mikrofillumhüvely oldalág alsó internódiuma

115 Sporofiton Vegetatív hajtás Generatív hajtás Sporangiofórum-füzér Gametofiton zigóta gyöktörzs Spóraképződés Archegónium petesejt hímivarsejt Antheridium

116 Óriás zsurló Equisetum telmateia Nagy termetű ( cm), dúsan oldalágas, gyöktörzses haraszt. Vegetatív és generatív hajtása eltérő (Vernalia) Generatív hajtás: halványsárga, vaskos Vegetatív hajtás: fehéressárgás, mindig dúsan oldalágas, az oldalágak világoszöldek, többszörösen elágazók. Félárnyéktűrő; nedves, tápanyagban gazdag talajokon él. égerligetek, szivárgó vizes bükkösök, forráslápok, mocsarak domb- és hegyvidékeken gyakori, az Alföldön ritka. Geofiton (Ge): Talajbeli módosult hajtással (hagymával, gumóval vagy gyöktörzzsel) vagy a gyökéren lévő rüggyel áttelelő növények. Geofiton (Ge)

117 Óriás zsurló Equisetum telmateia

118 Óriás zsurló Equisetum telmateia

119 Mezei zsurló Equisetum arvense cm magas, örvösen álló oldalágú, gyöktörzses haraszt (Vernalia-típus) Sporofillumfüzért viselő generatív hajtása kora tavasszal jelenik meg, sárgásbarna színű, a csomókon hártyás levélhüvelyeket visel Vegetatív hajtás: tavasz végén, bordázott, zöld, oldalágas v. anélküli. Csomónként 5-12 oldalszár helyezkedik el rajta, amelyek újból elágazhatnak. igénytelen, inkább mészkerülő, zavarástűrő országszerte közönséges, néhol terhes gyom (szántók, rétek, gyomtársulások) Geofiton (Ge)

120 központi üreg Mezei zsurló Equisetum arvense

121 levélhüvely Mezei zsurló Equisetum arvense

122 Mezei zsurló Equisetum arvense

123 Mezei zsurló Equisetum arvense

124 Óriás zsurló Equisetum telmateia Mezei zsurló Equisetum arvense

125 Zsurlók és páfrányok t. Moniliphyta Leptosporangiumos páfrányok o. Polypodiopsida (Pteropsida, Filicopsida) -Harasztok legnagyobb, legjelentősebb csoportja ( faj) -leptosporangium: 1 sejtből alakul ki, nyeles, fala 1 sejtrétegű, benne csak spróra -(a korábbiaknak eusporangiuma van: sok kezdeti sejt, ülő, vastagabb fal, sok spóra) - szív alakú előtelep (prothallium) - Nagy, tagolt, villásan erezett, kezdetben begöngyölt levél - Sok sziklalakó és erdei faj

126 Gametofiton: spóra előtelep ivarszervek ivarsejtek Sporofiton: zigóta diploid növény spóratartó spóra

127 A páfrányok életciklusa

128 A páfrányok előtelepe és ivarszervei Antheridium Archegónium Sporofiton Gametofiton

129 A spórák spóratartókban (sporangiumokban) termelődnek A sporangiumok a levél fonákán, szélén vagy főerén szóruszokban állnak A szóruszokat gyakran fátyolka (induzium) borítja Páfrányok Pteropsida

130 Páfrányok o. Pteropsida

131 Aranyos fodorka Asplenium trichomanes Kis termetű (5-30 cm), tőálló leveleket viselő, évelő páfrány Levél: páratlanul szárnyas, sok levélkepárral, ezek oválisak, csipkés szélűek Levélgerinc fénylő fekete spórák a levélkefonákon csíkszerű szóruszokban félárnyékot kedvelő, szárazságtűrő, az aljzat kémhatására nem igényes sziklagyepek, sziklahasadékok, törmelékes talajú erdők, másodlagosan építményeken (pl. kőfalakon) Hemikriptofiton (He)

132 Hemikriptofiton (He): Évelő lágyszárúak, föld feletti hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük talajfelszín közelben található fedetlen rügy, melyet a talaj legfelső rétege, az avar és a növény elszáradt levelei védenek. Aranyos fodorka Asplenium trichomanes

133 Aranyos fodorka Asplenium trichomanes

134 Aranyos fodorka Asplenium trichomanes

135 Gímpáfrány Asplenium (Phyllitis) scolopendrium Kis v. közepes termetű, tőálló leveleket viselő, rövid gyöktörzsű évelő páfrány. Levelei cm hosszúak, keskenylándzsásak, ép szélűek. A szóruszok a nagyobb levelek fonákán, az oldalerekkel párhuzamos sávokba rendeződtek. Spóraérés VII-IX. Hűvös, párás (mikro)klímát, fagymentes helyeket kedvelő, erősen árnyéktűrő, mészkedvelő faj. Üde lomberdők sziklafalainak, sziklarepedéseinek páfránya. Középhegységeinkben szórványos. Alkalmilag kutak oldalaiban is megtelepedhet. Védett (2000 Ft)! Hemikriptofiton (He)

136 Gímpáfrány Phyllitis scolopendrium

139

141 Édesgyökerű páfrány Polypodium vulgare kis termetű, elágazó, kúszó gyöktörzses évelő a levelek 1x szárnyasan szeldeltek, a szárnyak ép szélűek, a levéllemez áttelel. szóruszok a levélfonákon kettős sorban állnak ( dudorok ), fátyolka nélküliek szárazságtűrő, az alapkőzet kémhatására nem érzékeny pionír, árnyékkedvelő; sziklarepedésekben, erodált talajfelszínen, fatuskón, fatörzsek tövén hegy- és dombvidéken gyakori, az Alföldön ritkaság. Geofiton (Ge)

142 Édesgyökerű páfrány Polypodium vulgare

145 Fedetlen szóruszok Édesgyökerű páfrány Polypodium vulgare

146 Saspáfrány Pteridium aquilinum nagy termetű (1-2m), kúszó gyöktörzses, sarjtelepes évelő levél igen hosszú nyelű (-150 cm) háromszögűek, 3-4 szeresen szárnyasan összetettek szóruszok a levél szélén (marginálisan) annak behajló szélétől takartan helyezkednek el fényigényes, jó vízellátottságú, savanyú talajokon mészkerülő erdők és üde lomberdők, vágások, nyiladékok Ny-Dunántúl, Északi-középhegység Geofiton (Ge)

147 Saspáfrány Pteridium aquilinum

152 Saspáfrány Pteridium aquilinum G 1

153 Saspáfrány Pteridium aquilinum G 1

154 Hölgypáfrány Athyrium filix-femina nagy termetű (-150 cm) hosszú leveleket viselő, rövid gyöktörzsű évelő levél: lándzsás, középen a legszélesebb, 2x szárnyaltak, finoman fűrészesek. Levélgerinc csak gyengén szőrös, a levéllemez lágy, világoszöld, sohasem telel át. szóruszok oválisak, fátyolka vese alakú árnyéktűrő, üde-nedves erdei termőhelyeken, kissé mészkerülő üde lomberdők, láp- és ligeterdők, mészkerülő erdők. Hegyvidékeken gyakori. Hemikriptofiton (He)

155 Hölgypáfrány Athyrium filix-femina

156 Hölgypáfrány Athyrium filix-femina

157 Erdei pajzsika Dryopteris filix-mas nagy termetű, rövid gyöktörzsű évelő levél: lándzsásak, közepükön a legszélesebbek, 2x szárnyaltak, a másodrendű szárnyacskák finoman fogasak. A levélgerinc erősen barna pelyvaszőrös, a levéllemez sötétzöld, gyakran áttelelő szóruszok kerekek, fátyolka vese alakú árnyéktűrő, üde-nedves termőhelyeken lomberdők, láp- és ligeterdők, szurdokerdők, mészkerülő erdők, hegyvidékeken gyakori, domb- és síkvidéken szórványos Hemikriptofiton (He)

158 Erdei pajzsika Dryopteris filix-mas

159 Erdei pajzsika Dryopteris filix-mas

160 erdei pajzsika (D. filix mas) és hölgypáfrány (A. filix-femina) szálkás pajzsika (D. carthusiana)

161 erdei pajzsika (D. filix mas) és hölgypáfrány (A. filix-femina)

162 Szálkás pajzsika Dryopteris carthusiana közepes termetű, rövid gyöktörzsű évelő levél: háromszög alakúak, 3x szárnyaltak, a szárnyacskák fogasak, csúcsukon gyakran aprón szálkásak. A levélgerinc világosbarna pelyvaszőrös. Gyakran áttelelő. szóruszok kerekek, a fátyolka vese alakú árnyéktűrő, üde-nedves termőhelyet igénylő, mészkerülő, pionír üde lomberdők, láp- és ligeterdők, kultúrfenyvesek, mészkerülő erdők hegyvidékeken gyakori, domb- és síkvidéken ritka. Védett (5000 Ft). Hemikriptofiton (He)

163 Szálkás pajzsika Dryopteris carthusiana

164 Tőzegpáfrány Thelypteris palustris Közepes, nagy termetű (30-80 cm), hosszan kúszó, vékony gyöktörzsű, nagy telepeket alkot. levél: kopasz, világoszöld, 2x szárnyas, az alsó szárnyak ugyanolyan hosszúak, mint a középsők. Szóruszok kerekdedek félárnyéktűrő; jó vízellátottságot, pangóvizet, tőzeget jelez éger- és fűzlápokban, tőzeges talajú nádasokban, zsombékoló magassásosokban él mára megritkult, védett (5000 Ft) Geofiton (Ge)

165 Tőzegpáfrány Thelypteris palustris

168 A. filix-femina: 2-3x, világoszöld D. filix-mas: 1x összetett+szeldelt, középen a legszélesebb, sötétzöld D. carthusiana: 2-3x, alul a legszélesebb, méregzöld T. palustris: 2x, alul-középen egyforma, világoszöld