GYERMEKEIMNEK UNOKÁMNAK 2014.

Átírás

1 AJÁNDÉK GYERMEKEIMNEK UNOKÁMNAK 2014.

2 Tartalom Bevezetés Rajzos versek Ide te rajzolhatsz! Barátaid ide írhatják nevüket Lejegyezheted a fontosabb dátumokat Altató Pénzverés Bolhaságom története A csodálatos álom Az első karácsony Fenyőcske Gyógyulásom története Szavak bolygólya A szeretet ékköve 3. oldal 4. oldal 58. oldal 59. oldal 60. oldal 61. oldal 62. oldal 63. oldal 66. oldal 70. oldal 75. oldal 81. oldal 85. oldal 89. oldal Fotók: Mester Ildikó 2

3 Bevezetés Ezek a versek akkor születtek, amikor két kislányom: Hajnalka (5. éves) és Boglárka (4. éves) rajzait nézegettem. Kislányaim elmesélték, mit ábrázolnak a képek. Azóta felnőttek lettek. A legcsodálatosabb az, hogy én, mint édesanya értettem a rajzokat, de a mesét, amit kiscsibéim kitaláltak hozzá, nem tudtam volna hitelesebben leírni, megfogalmazni. Ekkor támadt az - az ötletem, hogy a rajzok mellé néhány soros verset írok. Gyermekeknek készült, gyermekek által rajzolt verses-mesét olvashat a kedves olvasó, gyermekének. Az igazi mesék a gyermekszívekben kelnek életre, hiszen ők, még a saját kis mesevilágukban élnek, ezáltal gondolataik, érzelemviláguk közelebb kerül egymáshoz. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretik a szépet, a gyermekien kedveset, és ebben a nehéz, zaklatott világban megmaradt bennük: a naiv, őszinte, tiszta gyermeki jóérzés! a Szerző. Fotók: Mester Ildikó 3

4 Rajzolták: Mester Boglárka Csilla és Hajnalka Gabriella A verseket írta, a fotókat készítette, a könyvet szerkesztette: M E S T E R I L D I K Ó Fotók: Mester Ildikó 4

5 Éjszaka Éjszaka, éjszaka hold süt, éjszaka, éjszaka csillag ragyog, éjszaka, éjszaka csönd honol, éjszaka, éjszaka bagoly szeme villog, tűz körül melegednek az erdei állatok. Fotók: Mester Ildikó 5

6 Katica Katica Katinka Ló Robi hátán, Méh Zsuzsi kíséri levegő szárnyán. Napsütött réten virágok pompáznak, mélykék tóban vadkacsák úszkálnak. Fotók: Mester Ildikó 6

7 Szivárvány Hercegnő Szivárvány Hercegnő kastélya, mesevirág lila szirma. Fátyolszárnyát kibontja, szálldogál virágról-virágra. Zendülő zeneszó gyönyörű hangja, duruzsol zizzenő-zümmögő bóbita. Hallatán a virágok kecsesen táncra kelnek, Szivárvány Hercegnővel vidáman énekelnek. Fotók: Mester Ildikó 7

8 Tengerparton Szőke kislány Marika kék tengerben lubickol, azt kiáltja: fürödni csuda jó! Pálmák között, az árnyékban Orsi hűsöl napbarnítottan. Fotók: Mester Ildikó 8

9 Sellő Bella Távoli világban, talán vadvíz-országban, óceán tajtékzó habjai között él: Sellő Bella sellőlány. Kristályhangja messze száll, dalba önti bánatát: Sellő vagyok, s az maradok, Királyfira várok, csóktól szűnik meg a gonosz átok. Fotók: Mester Ildikó 9

10 Négy testvér Négyen kéz a kézben, követjük egymást minden évben. Hófehér ünneplő ruhában, jeges széllel, nagy hideggel, jégvirággal. Rügyfakasztó lágy szellővel, hóvirággal, tulipánnal, olvadással. Banán-érlelő forró meleg, gyümölcsbontó nyaralással. Aranyruhás szüretelő, ködöt s esőt hozó színes, pompás elmúlással. Minden évben újra kezdjük, sorban egymást követjük, tudod-e mi a nevünk? (tél, tavasz, nyár, ősz ) Fotók: Mester Ildikó 10

11 Sün Palkó Sün Palkó kuporogva avar alatt szundikál, téli álmot alukál. Vánkosa zöld moha, őszi lomb a takarója. Altatódalt nesztelenül énekel, a lágyan hulló puha-pihe hópehely. Fotók: Mester Ildikó 11

12 Cseresznyefán Fa alatt napernyővel Évike álldogál, fölötte a fatetőn Anna ül az ágon. Cseresznyét szed ropogóst, hű de édes, mézes! Kérsz belőle? Nyújtsd a kezed, megkínállak téged! Fotók: Mester Ildikó 12

13 Cukorsüveg kastély Cukorsüveg kastélynak csokoládé, mézeskalács ablakai ragyognak. Eső elől Babnyi Berta bemenekül, szeme, szája tátva marad, az illatos édességtől! Fotók: Mester Ildikó 13

14 Lovaglás Ló Paci! Hó! Lovagolni jó! Hátadra pattanok, erdőn, hegyen át vidáman vágtatok, szélsebesen száguldok, nagyot kiáltok: Ló Paci! Hó! Lovagolni jó! Fotók: Mester Ildikó 14

15 Barátság Szőke hajú Olívia kezét fogja Imre, együtt jártak óvodába, együtt mennek iskolába, így lettek jó barátságban. Fotók: Mester Ildikó 15

16 Mézeskalács Mézeskalács pólyás baba mosolyogva néz rád, szemecskéje csillog-ragyog, játéknak a tied vagyok, ha, te is ezt akarod! Fotók: Mester Ildikó 16

17 Oszi Gyuszi Fehér nyuszi Oszi Gyuszi ücsörög a fűben, Fehér nyuszi Oszi Gyuszi meglapul a zöldben. Bal fülét hegyezi, a neszt csöndben figyeli, fehér nyuszit, Oszi Gyuszit, nem lesz, aki megeszi! Fotók: Mester Ildikó 17

18 Hímes tojás Húsvéti hímes tojás locsolókat várja, Laci, Zoli, Pisti tarisznyába rakja. Hajnalka festette, Boglárka hímezte, így lett belőle: Húsvéti Hímeske! Fotók: Mester Ildikó 18

19 Advent Elérkezett Advent a várakozás napja, meggyújtjuk a gyertyákat koszorúnkba rakva. Ünnep készülődik az emberi szívekben, legnagyobb öröm: egymás szeretete! Fotók: Mester Ildikó 19

20 Karácsony Hatalmas zöld fenyő Karácsonynak fája, csillogó díszek ünneplő ruhája. Kicsik és nagyok várják-e napot, békében kívánnak Boldog Karácsonyt! Fotók: Mester Ildikó 20

21 Télapó Hull a hó, ragyogó szemet kápráztató! Három szarvas befogva, röpül Télapó szánkója. Gyerekek vidáman várják, Télapó csuda-teli zsákját. Fotók: Mester Ildikó 21

22 Tél Kriszta hóembert épít, répából orrot készít. Mikulás a kéményen át, kiscsizmákba varázsolja ajándékát. Sok gyermek alszik még, reggelre ott várja: a meglepetés! Fotók: Mester Ildikó 22

23 Télapó jössz-e már? Télapó, Télapó piros ruhás, piros kucsmás, nagyszakállú, jössz-e már? Várunk téged gyermekszívvel, verset mondunk szeretettel, ajándékot kérünk köszönettel! Jók voltunk mi, megígértük, szüleinknek szót fogadtunk, testvérünket nem bántottuk, társainkkal szépen játszunk! Télapó, Télapó piros ruhás, piros kucsmás, nagyszakállú, nézzétek: Itt van már! Fotók: Mester Ildikó 23

24 Szivárvány tojás Szivárvány falván szivárvány tojást láttam, szivárvány házakban szivárvány tyúkok szivárvány tojást tojtak. Szivárvány tojásból szivárvány csibék bújtak, szivárvány csibékből szivárvány tyúkok váltak, szivárvány tyúkok szivárvány tojást tojtak... Fotók: Mester Ildikó 24

25 Angyallány Lesütötte két szemét a napocska, Angyallány csodatóban hosszú haját mossa-mossa. Virágkapu szirmát bontja, képzeleted ott válik valóra. Angyallány angyalhangon énekel, s ha meghallod, soha nem feleded el. Fotók: Mester Ildikó 25

26 Falevél Őszi falevél lettem: elsárgultam, földre estem, színeződve megbarnultam, zizzenő avartakaró testem, s tavaszi napsütésre az áldott földbe-, szülőhelyemre visszakerültem. Fotók: Mester Ildikó 26

27 Madár királylány Madár királylány Magóra Nóra, szeli az égboltot hat óra óta. Koronáját fején büszkén viseli Magóra Nóra, királynőét madárnemzet szeretve tiszteli, alattvalói Magóra Nórát boldogan követik. Fotók: Mester Ildikó 27

28 Ajándék Születésnapi torta Piros Piri ajándéka. Marcipán a tornya, eperhab a kupola, csokoládé ablaka, zselatinból zöld levél, kakaóból édes krém, tetejét koronázza: aranyszínű gyertyafény. Fotók: Mester Ildikó 28

29 Színes palota Színes palota virágszirom ablaka, levél fűzér kapuja, égbe nyúló hat tornya, mosolyog a világra, ajtaja kitárva, s ha belépsz, álmodat valóra váltja. Fotók: Mester Ildikó 29

30 Kalapos királylány Aranyhajú Szende Szindi Szandi Kalapos Királylány, új ruháját próbálja, Zimi Zümi varrólány derekára igazítja, Szende Szindi Szandit esti bálra csinosítja. Fotók: Mester Ildikó 30

31 Szöszke Erika Szöszke Erika két fehér libája, feje tetején csillog koronája. Zöld füvet legelésznek, forrásvizet isznak, hegyoldalban laknak. Szivárvány égbolt káprázik fölöttük, szikrázó csillagok ragyognak köröttük. Szöszke Erika két fehér libája, gágigá, gágigá, napestig kiabálja. Fotók: Mester Ildikó 31

32 Liba Lili Liba Lili tó közepén úszik, Róka Rézi a parton várakozik. Bokszos orrú Berta kutya távolról szemléli, ravasz Róka Rézi Liba Lilit sóvárogva nézi. Fotók: Mester Ildikó 32

33 Pillangólány Lila szárnyú Pillangólány Lilla, virágról virágra száll, ez a csoda villa! Tulipán ágya, liliom párnája, rózsa takarója, virágkehely házikója. Lila szárnyú Pillangólány Lilla, virágról virágra száll, ez ám a mese villa! Fotók: Mester Ildikó 33

34 Lakodalom Mari, Imi táncra perdül, palotában zene csendül. Hercegnő és ifjú herceg, esküvői táncot lejtnek. Trillili-trallala három hetes lakoma! Fotók: Mester Ildikó 34

35 Szív Ibolya Szív Ibolya dulidu, hófehér paripán dalolva lovagol dulidu. Jódlizó éneke távolra cseng dulidu, az erdő hangjától csodásan zeng! Dulidu, dulidu, dulidu! Fotók: Mester Ildikó 35

36 Hajhó Hajhó, hajhó röpül a szánkó! Hajhó, hajhó itt a Télapó! Puttonyában ezerjó, kisgyermeknek ez a jó, labda, csoki, kis autó, hajhó, hajhó röpül a szánkó! Hajhó, hajhó sebesen száguld Télapó! Fotók: Mester Ildikó 36

37 Táncra hívogató Táncos lábú pajtások menjünk be a körbe, kézen fogva kipi- kopi ugrándozzunk föl, le! Tam- tam ütemre ropjuk a táncot, dib-dob zenére megöleljük Márkot. Kip-kop, dib-dob libben a szoknya, boldogan vígad apraja nagyja! Fotók: Mester Ildikó 37

38 Madárdal Trillili-trallala fütyül a madár, virágzó lomb között közeleg a nyár. Trillili-trallala nem ázik, nem fázik, trillili-trallala zöldellő ágakon párjával vidáman tanyázik. Fotók: Mester Ildikó 38

39 Erdő Tündér Vén erdők tündére Hajnalka, beteg fáit látogatja, varázsvessző gyógyítója. Öreg tölgy mosolyogva köszöni, sajgó ágát Erdő Tündér csodásan megmenti. Fotók: Mester Ildikó 39

40 Kígyó szerelem Őserdő mélyén a dzsungel között, két sziszegő kígyó egymáshoz szökött. Szi-szi-szi, Szu-szu-szu szerelmes lett, szívük oly gyorsan, hevesen vert. Szi-szi-szi szívemet szívedhez szegd, Szu-szu-szu szívemet szívesen szeresd, fatörzsön sziszegő szívemet kövesd. Fotók: Mester Ildikó 40

41 Kutya Klaudia Kutya Klaudia gazdival sétál, Kutya Kludia hosszasan megáll. Kirakatban nézegeti magát, nem lát-e pofiján éktelen hibát! Gazdija Kényeske Klári, tükörképét szemléli. Hiúságuk határtalan, így mennek ők, unos - untalan. Fotók: Mester Ildikó 41

42 Bálna Bánat Bálna bébi koromban boldogan játszottam, óceán habjaiban gondtalan úszkáltam. Hatalmasra nőttem, elkerülnek engem. Bálna bánatom nincsen pajtásom! Szökőkutat fújok, nagyokat ugrálok, víz alatt, víz fölött barátokat várok! Fotók: Mester Ildikó 42

43 Varjú Karcsi Varjú Karcsi zsákra lelt, telis-teli zsákra, nagy csőrével a lencsét a zsákból kivájja. Hull a lencse szerte-szét, kárognak a varjak, károgó varjúhad lencsével jól lak! Fotók: Mester Ildikó 43

44 Vízi Tündér Pirkadatkor harmatcseppben mosakszik, Délidőben napsugárban megfürdik, Napnyugtával habok között eltűnik, Hangját halljuk, ahogy a víz hullámzik. Fotók: Mester Ildikó 44

45 Tavasz Tündér Tavasz Tündér megáll a réten, mindent alaposan megnézzen. Bújnak már a hóvirágok? Olvadozik a hideg? Meleg szellőt varázsol, többé senki sem didereg! Fotók: Mester Ildikó 45

46 Családom Mama, az anyukám, Papa, az apukám, Feri, az idősebb bátyám, Laci, a kisebbik bátyám, Bogi a kis húgom, Zsömi, a labradorom, Buksi, a vizsla kutyusom, a sor végén én állok: Hajnalka itt a családom apraja, nagyja! Fotók: Mester Ildikó 46

47 Hegy, völgy Hegyen, völgyön zegzugos tájon kóborolt Szarvas Áron. Ment mendegélt, friss vizet ivott, pajkosan ugrándozott Körbe nézett s látta ám: eltévedt végleg! Szomorúan álldogált, uramfia láss csodát! Jó Tündérke segít rajta, Szarvas Áron szalad haza, szalad haza, siet, rohan, Megpihen Szarvas mama karjaiban. Fotók: Mester Ildikó 47

48 Karácsonyi ajándékok l. Kicsi szívem álmodta, két kezem rajzolta. Anyának szeretettel, Hajnalka készítette. Szívem minden melegével, Karácsonyi Szentestére fogadd tőlem édesanyám, ez év Szent Karácsonyán! Fotók: Mester Ildikó 48

49 Karácsonyi ajándékok ll. Szent Karácsonyra rajzoltam apának: Boldogságot, szeretetet, Istentől jövő békességet ezt kívánom mindenkinek! Fotók: Mester Ildikó 49

50 Karácsonyi ajándékok lll. Mit adhatnék én neked? Íme rajzos művemet! Kívánok hát Feri bátyám szép karácsonyt, békés, boldog ünnepet! Fotók: Mester Ildikó 50

51 Karácsonyi ajándékok lv. Karácsonyra Lacinak, Adventi koszorút rajzoltam. Örömmel szépítettem, fogadd tőlem szeretettel! Fotók: Mester Ildikó 51

52 Karácsonyi ajándékok V. Karácsonynak kosarába minden szép, s jó belefér! Kívánok hugicámnak, Boglárkának Békés, boldog Szent estét! Fotók: Mester Ildikó 52

53 Karácsonyfa Karácsonynak zöld fája szíveket kitárja. Színes díszek csillognak, gyertyafények ragyognak. Óh! Gyönyörű karácsony legszentebb a világon! Karácsonynak zöld fája pompázó a ruhája. Szeretettel ünnepelnek, békeséggel körbe vesznek, ékes hangon énekelnek, meleg szívvel átölelnek. Óh! Gyönyörű Karácsony legszentebb a világon! Fotók: Mester Ildikó 53

54 Jászolban Angyalka hirdette, csillagfény jelezte megszületett a kis Jézus, ez karácsony ünnepe! Istállóban, jászolban alszik a kisded, édesanyja, Mária boldogan örvend. Ünneplik-e napot az egész világon, szeretettel köszöntlek kedves Karácsony! Fotók: Mester Ildikó 54

55 Táncolnék Óh, ha táncolnék, lábaim röppennének, magasra szökellnék, mint a szarvas ugranék! Óh, ha táncolnék pörögnék, forognék csillagfénnyel ragyognék! Hallom a zeneszót, behunyom szemem, képzeletem táncra perdít engem! Fotók: Mester Ildikó 55

56 Hableányka Tenger királylánya, Hableányka kék habok közt született, sziklaparton sütkérez, lágy hullámok fölötte. Hableányka táncra perdül, tenger vize vele rezdül, fodrozódó pici cseppek Hableánykát körbe vesznek. Körbe vesznek s átölelnek, csengő hangon énekelnek, friss szellővel útra kelnek, útra kelnek, felröppennek, bárányfelhőn megpihennek, ékes dala így terjed tova, hogy meghallja a Föld kicsinyje, s nagyja. Fotók: Mester Ildikó 56

57 Mókus névnap Mókus Miki neve napján Köszönti őt Mókus Marcsa. Mókus Márton jó barátja, Csatlakozik utána. Terített ágak között várja őket A frissen kisült makktorta. Hű, de finom! Jó étvágyat! Fotók: Mester Ildikó 57

58 Ide Te rajzolhatsz! Fotók: Mester Ildikó 58

59 Barátaid ide írhatják a nevüket! Fotók: Mester Ildikó 59

60 Lejegyezheted a fontosabb dátumokat: Fotók: Mester Ildikó 60

61 Altató Álmodj szépet gyermekem, éjszakád ne zavarja semmi sem. Mesét mondok most neked, nyisd ki füled s szívedet. Volt egyszer egy kisleány, hunyd be szemed s látod ám. Aranyhaja földig ér, égkék szeme reád néz. Puha karját feléd nyújtja, felröpít álomországba. Ott tündérek táncot járnak, fejedre virágkoszorút adnak, tarka lepkék hozzád szállnak, kézen fognak s körbe állnak. Szivárványból hintát szőnek, téged arra ráültetnek, tündérhangon énekelnek. Odaröppen két angyalka, liliom palástot terít válladra, megfognak fölemelnek, csodavárba el is visznek. Tündérország királynője kívánságod teljesíti egy kettőre. Neked adja a csodaalmát, mely vigyáz rád egy életen át. Csoda ország csodavára, Tündérország tündérlánya, visszaröpít kiságyadba. Mesét mondtam csöndesen, álmodj szépet gyermekem. Fotók: Mester Ildikó 61

62 Pénzverés Hát, ha azt mondják Istenverés, én akkor azt mondom, pénzverés átka szállt reám! Nem tudok a milliárdjaimtól megszabadulni! Bármennyit is költök, egyre több fiadzik feneketlen pénztálcámban! Mindezt csodatévő Pénzapónak köszönhetem, amikor is sírdogáló kis unokájára leltem a sötét éjszakában. Fillérke eltévedt, valaki elhagyta, kis híján ráléptem. Fölemeltem és kérésére Pénzapó kunyhójába vittem. Mindketten örültek. Agg Pénzapó csak ennyit mondott: -Nem tudom ki vagy, honnan jöttél, hogyan kerültél ide, de mától kezdve gazdag leszel minél többet költesz, annál több fiadzik helyébe! Pénzverésem reám szállt, milliárdjaim csak nőttek, nőttek, Dunát rekeszthettem volna velük! Gondoltam megszabadulok, hiszen nincs olyan sok pénz, amit ne lehetne elkölteni! Minden szegénynek adtam, jóllakattam, lakást kaptak, dolgozhattak, mulatott az egész ország aprajanagyja! Nagybendőjű erszényem továbbra is ontotta ki magából a milliókat! Gondoltam elhagyom, elveszejtem és akkor már nem lesz több gondom. De nem így történt. Erszényemet elhagytam, helyette zsebeim telve ropogós pénzzel! Hát már sosem lesz vége?! Hiába minden, ahová érek, ott pénz fakad? Azt hittem, ennyi pénzzel boldoggá tehetem az embereket, a hazámban élőket! De tévedtem. Szívükben: butaság, gőg, irigység, gonoszság, rosszindulat, kapzsiság támadt hiába rá kellett jönnöm, a gazdagság nem boldogítja, inkább bolondítja honfitársaimat! Ki megteszi a pénzt Istenének, Isten büntetése a vége! No, Pénzapó! Jó kibabráltál velem. Pénzverésed nem ér véget, véget vetek életemnek, s rögvest belevetem magam a Dunába. Fölébredek, körbe nézek boldogan nyugtázom, mindez csak álom ismét szegény vagyok, ismét szegény az ország, szertefoszlott a gazdagság! Szegény vagyok, de lelkem tiszta gazdagságom Isten ajándéka Fotók: Mester Ildikó 62

63 Bolhaságom története Akkor vettem észre, hogy valami nem stimmel, amikor reggel nyújtózkodtam az ágyamban. A lábam nem ért végig. A szobám stadionná változott, cipőm épületté, zoknim hőlégballon nagyságúvá. Elég sok időbe tellett, mire felismertem a helyzetem: bolhányira összementem! Kipattogtam a fürdőszobába, ahol még az esti fésülködéskor lehullott néhány hajszálam hevert. Fogtam az egyiket, magam köré tekertem ruha helyett. No, gondoltam, ha már így esett, kihasználom rendkívüli apróságomat. Kipattantam a kulcslyukon, onnan a szomszéd nadrágjára ugrottam, majd föl a metróra, villamosra, az utcán át egy nercbundás hölgyre, aki máris a milliomosok közé röpített. Kapaszkodnom kellett, hiszen toronylábak vittek előre, egészen beleszédültem. Megérkeztünk egy palotába, ahol minden csillogott-villogott! Micsoda látvány tárult elém! Pompa, ragyogás, gazdagság és a pénz-szaga áradt minden felől. Látom ám bolha mivoltomban, hogy egy perzsa cica dörgölődzik a hölgy lábaihoz. Hoppla-hopp! Átpattantam selymes szőrzetére. Ekkor a hölgy elindult nagy léptekkel, a cica utána, így én is. Fel a lépcsőn, majd egy ajtón bekopogtatott: -Ferikém, kisfiam! Megjöttem! és belépett a szobába. Ferike egy hat év körüli gyermek lehetett, aki önfeledten játszadozott a számítógépen. Fel sem emelte fejét, amint édesanyja közeledetett felé. -Szia anya! Nézd, milyen jól gyorsulok- mutatott a képernyőre. -Látom édesem, ügyes vagy! Hoztam neked egy másik játékot! Na, erre, már elfordította tekintetét Feri, és önfeledten ragadta magához az újabb barátot tartalmazó CD-t. -Hurrá! Ezt máris feltelepítem, és kipróbálom, jó?! Válaszra nem várva ügyes, fürge ujjai szaladtak a billentyűzeten. -Kisfiam, hát meg sem csókolsz? Hajolt fölé édesanyja, majd kiment a szobából. Én közben a cicáról átugrottam Feri ruhájára. Onnan figyeltem a fejleményeket. Bizony-bizony ez a kisfiú már csak a számítógép jelenlétében érezte jól magát. Pedig még iskolába sem jár, mégis a gép a barátja, nem beszél szinte senkivel, nem megy az utcára focizni, kirándulni csak a számítógép a mindene! Az ebédet is hamar befalja, várja a számítógép. Hogyan történhet ilyesmi, hiszen az élet ennél sokkal több, és szebb! Fotók: Mester Ildikó 63

64 No, gondoltam majd én kizökkentem ebből a megszokott környezetből ezt a fiút, ha már ilyen picire zsugorodtam, legalább most az egyszer hasznát veszem bolhaságomnak. Bebújtam a ruhája alá, és elkezdtem csiklandozni. Ő először csak morgolódott, majd kénytelen volt elvenni egyik kezét a billentyűzetről azzal vakargatta magát. Ám ez nem tűnt számára elegendőnek, kis idő elteltével mindkét kezével vakargatta magát. Ekkor abbahagytam a csikizést. Ismét odafordult a gép elé, és folytatta a játékot. Én megint csiklandozni kezdtem. Ez így ment egy órán át, mígnem Feri mérgesen felpattant a székről, és visítva szaladt édesanyjához: -Anya segíts! Nagyon csikiz valami! Amikor abbahagyom a számítógépezést nem csikiz, de abban a pillanatban, hogy elkezdem a játékot, ismét csiklandoz valami. Édesanyja döbbenten nézett a fiára, majd ölbe vette, és megpuszilta feje búbját. -Édesem, biztosan lemelegedtél az izgalomtól, és viszket a bőröd. Tudod, már sokszor kértelek, hogy naponta egy óránál többet ne legyél a számítógép előtt. -De anya, nagyon csiklandozott! panaszkodott Feri. -Tudod mit, lezuhanyozol, és meglátod máris jobb lesz. Én is kaptam a zuhanyból, de hamar megszáradtam. Feri elégedetten ület le a gép elé, és játszott megint. Hagytam egy kicsit, majd következett a csiklandozás. Feri ekkor már sírásban tört ki, erre édesanyja is beszaladt. -Mi a baj?! kérdezte aggodalmasan. -Anya megint csikland, lehet, hogy allergiás lettem a számítógépre?! kérdezte megkövülten. -Hát az könnyen előfordulhat- mosolyodott el édesanyja. Tudod mit? fogta kézen kisfiát. -Elmegyünk meglátogatni az állami gondozott gyerekeket, együtt elvisszük nekik az ajándékokat, hiszen még soha nem jöttél velem. Rendben van? -Jó, rendben válaszolta Feri lehorgasztott fejjel. Bolhaként én is velük tartottam. A gyerekek már várták őket, örömmel szaladtak eléjük. -Bemutatom a kisfiamat, Ferikét, aki most végre rászánta magát, hogy eljöjjön hozzátok.- mondta az édesanya a gyerekeknek. Ferit kézen fogták a többiek, és húzták magukkal. Ijedten nézett édesanyjára, aki mosolyogva megnyugtatta: -Menj csak, megmutatják neked a birodalmukat! Feri eléggé húzódozott, de végül is hagyta magát. Fotók: Mester Ildikó 64

65 Kis idő elteltével, már ő mesélt az árva gyerekeknek arról, hogy mi is történt a mai napon vele, és így inkább elmenekült a számítógép elől, mintsem továbbra vakarózzon. A többiek azt gondolták, hogy csak tréfál, hitték is meg nem is. Ezen a napon történt valami. Feri barátokat szerzett, és ettől kezdve minden héten találkozott velük. Már nem ül annyit a számítógép előtt, csak ha fontos tennivalója akad, és inkább tanulásra használja. Én pedig este hazapattogtam, úgy ahogy ide jöttem, és fáradtam hajtottam álomra a fejem. Reggelre visszakaptam teljes méretű testem, gyorsan leültem a számítógép elé, és mielőtt elfelejteném e történetet, papírra vetettem, hogy elolvassátok. Így történt, igaz, volt, mese volt! Fotók: Mester Ildikó 65

66 A csodálatos álom (kislányomnak ajándékul 1994.) Egy forró, meleg nyári délután Hajnalka a teraszon szappanbuborékokat fújt. Szép, csillogó átlátszó gömböket. Repültek minden felé, majd szétpukkantak. Egyszer csak, a legszikrázóbb buborék hatalmasra növekedett. Olyan nagy lett, hogy már az ablakon sem fért be. Csodákcsodája a buborék megszólalt. - Szeretnéd látni azt, amit eddig még senki emberfia nem látott? Kérdezte öblös hangján. - Igen. De ki vagy te? Álmélkodott Hajnalka. - Én a Buborékok királya képében jöttem el hozzád, de angyal vagyok. Azért jelentem meg ebben a képben, hogy ne ijedj meg tőlem. Megmutassam, mi van az égkékje mögött? - Ott fönn magasan, ahol a madár sem jár? Hogyan tudnál te engem oda vinni? Kételkedett a kislány. - Figyelj rám jól! Válaszolt az angyal. - Tedd azt, amit mondok, ne félj senkitől és semmitől, mert te ártatlan, tiszta, őszinte gyermek vagy. Odafönt ilyeneké a világ, senki nem fog bántani. Abban a pillanatban a buborék középen kettényílt. Üregéből egy szivárványszínű híd növekedett, amely megállt Hajnalka lábai előtt. - Lépj rá a hídra, és gyere! Kérte az angyal. Hajnalka elindult, és amikor már bent volt, a buborék összecsukódott, lassan fölfelé kezdett emelkedni. Látta a magasból a fákat, a virágokat, a házakat, az embereket, az állatokat, amelyek egyre kisebbnek tűntek. Találkozott a madarakkal, akik körbe repdesték, csodálkozva kémlelték őt a buborékon kívülről. Lassan-lassan a felhők fölé kerültek, alattuk úsztak a bárányfelhők, és barátságosan integettek. Találkoztak a Nap királlyal, aki tüzes, forró, izzó és hatalmas volt. Őt csak messziről köszönthették, mert az óriási hő közelébe nem érhettek. Besötétedett, feljött a Hold és a csillagok. - Most pedig-szólt az angyal- meglátogatjuk az Esthajnal csillagot. Holnapra ki kell pihenned magad! - Miért? Mi lesz holnap? Kíváncsiskodott Hajnalka. - Holnap, amikor pirkad, elindulunk egy olyan helyre, ahova csak igaz ember juthat be. Az a feladatom, hogy odaröpítselek. És most pihenj aludj, hunyd be szemed, álmodj szépeket, nagyon szépeket. Fotók: Mester Ildikó 66

67 A kislány kényelmesen végignyújtózott a buborék aljában, az pedig lassan ringatni kezdte őt, így jutott el Álomországba Bárányfelhőkön ugrándozott, föl s le. A puha-pihe felhők között elsüppedt, mintha dunyhában játszadozna. Vidáman kacagott, a bárányfelhők huncutul, pajkosan viszonozták játékát. Szellő úrfi hátára pattant, meglovagolta, repültek szélsebesen. - Ébresztő - ébresztő! Jó reggel kisleány! Költögette kedves hangon az angyal. - Indulnunk kell, várnak rád! Hajnalka megdörzsölte szemeit, nagyot ásított, és már nem érezte magát fáradtnak. A buborék óvatosan emelkedett fölfelé. Olyan magasra kerültek, már a csillagok és a Hold is eltűnt a láthatárról. Nem láttak semmit, csak a nagy ürességet. - Meddig emelkedsz még buborék? Mikor érünk már a célhoz? - Rögtön ott leszünk, csak figyelj, és maradj csendben. Válaszolt az angyal. Egyszer csak megszűnt a semmi látványa és hatalmas, erős fény váltotta fel a szürkeséget. A fény sugárban körbe ívelt, szerte-szét. Ahogy közelebb értek, hófehér liliomból egy virágkapu jelent meg. A buborék megállt a kapu előtt, szétnyitotta gömb testét, leeresztette a szivárvány hidat. - Menj, és ne félj! Innen már egyedül mész tovább! Én itt megvárlak. Hajnalka apró léptekkel elindult lefelé. Amikor odaért a Liliom kapuhoz, tarka virágszőnyeg terült a lába elé. Hosszú-hosszú véget nem érő útnak tűnt. Feje fölött angyalkák röpködtek. Ismét egy kapuhoz ért, amely Gyöngyvirágból növekedett. Ahogy belépett, csodálatos virágillatot érzett. Mindenfelé, amerre a szem ellátott, virágok pompáztak Az angyalkák piros rózsaszirmot szórtak, ezzel mutatták az utat. Elérkezett a harmadik kapuhoz. Napsugárból font, szikrázó, ragyogó, szemet vakító, hatalmas volt! Belépett rajta, gyönyörű ének hangzott. Egy nagy teremben találta magát, de ennek a teremnek nem építettek tetejét, sem oldalát, mégis olyannak hatott, mintha épületben járna. Középen hófehér ruhában, egy kortalan kedves férfi ült. Körülötte minden és mindenki fehér volt. Az angyalkák a férfi feje fölé repültek. - Jöjj közelebb gyermekem! Nyújtotta Hajnalka felé kezeit. A kislány elindult, és ahogy közelebb ért, egyre nagyobbnak látta azt, aki megszólította. Olyan szép, és olyan hatalmas volt, hogy letérdelt előtte, és csak ennyit mondott gyermeki hangján: - Istenem, milyen szép! - Jöjj hozzám gyermekem, beszédem van veled! Fölállt az Úr, magához emelte a csöppséget és megáldotta. Fotók: Mester Ildikó 67

68 - Ugye te vagy a Mindenható? Bátorodott föl a kislány. - Sokat hallottam rólad, de nem gondoltam, hogy valaha is találkozom veled! Azt hittem, csak a mesében élsz! - Gyermekem. Látod körülötted itt minden tiszta és jó. Te gyermeki lelkeddel közénk tartozol. Mutatott körbe az Úr. - Azért hozattalak ide, mert feladatot adok neked! Megáldalak. Erőt és egészséget bocsátok rád, hogy mindennel és mindenkivel szemben erős és ellenálló legyél. Nem támadhat meg sem a gonosz, sem a betegség. Amikor betöltöd a 18. Évedet, elmondod a Földön élő embereknek, hogy térjenek meg Istenhez. Veled leszek minden lépésednél, megnyitom az emberek hideg szívét, hogy befogadják a jót, amit te elmondasz nekik. Énekelni fogsz, híres énekesnő leszel, aki dalba formálja a való élet borzalmait. Elénekled a bajokat, fájdalmakat, szenvedéseket, nyomort, hazugságot, kapzsiságot, irigységet, gyűlölködést, félelmeket, betegséget és mindazt, amiből megérthetik az emberek, hogy valójában milyenek. Mind magukra ismerhetnek! - Megteremtettem a Földet, vizet, levegőt, növényeket, állatokat, embereket. Minden szépet és jót az embernek ajándékoztam. Szeretem őket, gyermekeim mind. De a szeretetet, mit adtam elfeledték! Rossz utakra tértek, fényévekre eltávolodtak tőlem. Nem hisznek, nem szeretnek, nem segítenek egymáson! - A bűnök halmozódnak, látom nap, mint nap a kínzó fájdalmakat! Eladják a saját lelküket, becsületüket, megtették a pénzt istenüknek! Meghalt a szeretet az emberek szívében! Én nem erre tanítottam őket! Szeretetet, békét, jóságot, szépséget árasztottam. S ím, az elvakult gyűlölet, elpusztítja az embert, saját magukat pusztítják! - Hajnalka! - Nézett az Úr mosolygón a kislányra és arcát gyengéden két tenyerébe vette. - Előre küldelek téged, mentsd meg azokat, akik még tudnak szeretetben élni! Mentsd meg a rosszakat, a betegeket, a gyengéket, olvassák igéimet és éljenek az ige szerint! Akik megtérnek és tiszta, igaz hitük föltámad, azok boldogok lesznek, és megmenekülnek a világvége elől! S ki semmibe veszi a dalodat, az kínok között pusztul el. - Most pedig gyermekem, mindez úgy tűnik neked mintha, álmodtad volna. De ezt az álmot soha nem fogod elfelejteni! Ettől a pillanattól az én áldásom alá tartozol. Elbocsátlak téged, járj győzelemmel nehéz, szép utadon! Az Úr magasba emelte mindkét kezét és erős hangon mondta: Fotók: Mester Ildikó 68

69 - Ez a kislány az én oltalmam alatt áll! Nem érheti semmi baj, két őrangyalom gondoskodik róla, hogy útját, melyet számára kijelöltem- végig járja! Hajnalkát hazaröpítette a buborék. Másnap reggel édesanyja költögette gyermekét. Kipattantak szemei és hangosan fölkiáltott: - Anyukám! Anyukám! Csuda szépet álmodtam az éjjel! Angyalok között jártam és megáldott a Mindenható! Repdesett az örömtől és átölelte édesanyja nyakát. - Hát persze, hogy angyalok között jártál. Mosolygott édesanyja. - Hiszen te magad is, egy kis angyalka vagy! Fölemelte kislányát, magához ölelte, és csókot nyomott az arcára. Fotók: Mester Ildikó 69

70 Az első karácsony (az Ember tiszteletére) Valahol, valamikor nem is olyan régen, talán most is történhet, rád bízom kedves olvasó, szárnyaljon az idő, a te képzeleted szerint Csodálatos városkának, meseszép iskolája telis-tele gyerekekkel, ajkukon boldog, vidám kacagással. Csengőszóra véget ér a tanítás, fut, szalad, hömpölyög az utcára a sok gyerek! Kisleányka haja szőke, két oldalt copfba fonva, szemei, mint a kristály, lelke tiszta s igaz, neve, mint a virág a réten, mely vadon oly szép: Boglárka. Egyszerű s szerény, melegszívű, az osztálytársai szeretik, kedvelik. Negyedikes jól tanul, szorgalmas, okos, segítőkész. Önfeledten beszélget társaival, élményekkel teli nap után. Mennek, mendegélnek, és ni csak az út túloldalán megpillantanak egy öregembert, aki targoncát tol maga előtt. Ruházata szakadt, piszkos, elhanyagolt. Fejét lógatva komoran, magába roskadva lassan halad előre. -Oda nézzetek! -mutatnak az öreg felé. -Ott megy Retkes Robinson! -Retkes Robinson! Retkes Robinson! Hű de szaglik! Ordítozzák gúnyosan, szamárfület mutatva. Az öreg megáll, tekintetét rájuk szegezi, homlokát megtörli, majd tovább igyekszik. Boglárka kétségbeesetten figyeli a többieket. -Mit csináltok? Miért gúnyoljátok azt az öregembert? Nem bántott senkit! A fiúk hasukat fogva hahotáznak. -Ugyan már Boglárka! Te még nem láttad Retkes Robinsont?! Évek óta egy ruhában jár, olyan büdös, hogy nem lehet a közelébe menni! Ezért is kapta a nevét. -Azt mondják, soha nem szól egy szót sem, biztosan néma! Állandóan ilyen koszos, és a targoncája nélkül nem megy sehova, az a háza! Pedig már majd szétesik, úgy nyikorog a kereke! Boglárka szomorúan néz az öreg után, aki próbál nagyon gyorsan eltűnni az utcasarkon. -Én nem láttam még. De nagyon sajnálom, még ha retkes is, akkor is sajnálom. -Hát csak sajnáld! -Kacagott Zoli. -Én nem tudom az ilyet sajnálni! A múlt héten a templomba sem engedték be, mert, ha ő belép, mindenki kimegy a bűz miatt! Fotók: Mester Ildikó 70