Fordította Nagy Nóra

Átírás

1 Fordította Nagy Nóra

2 Fannie Flagg Sült zöld paradicsom Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2006

3 A fordítás alapjául szolgáló mű: Fannie Flagg: Fried Green Tomatoes at the Whistle Stop Cafe Előkészületben: Laurie Graham: A nagy férjvadászat Colette Rossant: Visszatérés Párizsba Copyright 1987 by Fannie Flagg Hungarian translation Nagy Nóra, 2006 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006 ISBN

4 TOMMY THOMPSONNAK

5 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szeretnék köszönetet mondani az itt felsorolt személyeknek, akiknek biztatása és segítsége nélkül e könyv nem született volna meg. Mindenekelőtt ügynökömnek, Wendy Weilnek, aki mindvégig hitt bennem; kiadómnak, Sam Vaughannak, figyelméért és gondoskodásáért, és azért, hogy győzte humorral a könyvön végzett újabb és újabb javításokat; továbbá Martha Levinnek, aki első barátnőm a Random Housenál. Köszönet illeti az alábbi személyeket: Gloria Safier, Liz Hock, Margaret Cafarelli, Anne Howard Baily, Julie Florence, James Daddy Hatcher, dr. John Nixon, Gerry Hannah, Jay Sawyer és Frank Self. Köszönöm a DeThomas/Bobo & Associatesnek, hogy kitartottak mellettem a nehéz időkben. Köszönet Barnaby és Mary Conradnak és a Santa Barbara írói Konferenciának, Jo Roynak és a birminghami közkönyvtárnak, Jeff Norellnek, a birminghami Southern College-nak, Ann Harveynek és John Loque-nak, az Oxmoor Kiadónak. Hálás köszönetem gépírónőmnek, egyben jobbkezemnek, Lisa McDonaldnak, és lányának, Jessaiah-nak, amiért csendben nézte a Szezám utcát, miközben édesanyjával együtt dolgoztam. És külön köszönet és hála Alabama minden kedves múltbéli és jelenlegi lakójának. Ott a szívem és az otthonom.

6 A Rózsaterasz Idősek Otthonából a képzeletem a Feltételes megálló kávézóba röpít: ott ülök egy tál sült zöld paradicsom mellett. Mrs. Cleo Threadgoode június

7 7 A SZÍNES VEGYES (AZ ALABAMAI WHISTLE STOP HETIÚJSÁGJA) JÚNIUS 12. Kávézó nyílik A Feltételes megálló kávézó múlt héten nyílt meg közvetlen mellettem, a postahivatal oldalában, és a tulajdonosok, Idgie Threadgoode és Ruth Jamison szerint az első pillanattól jól megy az üzlet. Idgie üzeni azoknak, akik ismerik, és netán attól félnének, hogy megmérgezi őket, hogy nem ő főz. A főzés kizárólag két színes asszony, Sipsey és Onzell reszortja, a hússütést pedig Big George, Onzell férje végzi. Ha valaki esetleg még nem járt volna náluk, mondja Idgie, reggelit fél hat és fél nyolc között szolgálnak fel; rendelhetnek tojást, málét, zsömlét, szalonnát, kolbászt vagy sonkát vörös mártással, és kávét mindössze 25 centért. Ebédre és vacsorára kapható rántott csirke, sertésszelet mártással, törpeharcsa, csirke gombóccal vagy sült hús, hozzá tetszés szerint háromféle zöldségköret, zsömle vagy kukoricakenyér, egy üdítő és desszert 35 centért. A zöldségek választéka a következő: tejszínes kukorica, sült zöld paradicsom, sült bámia, bordás kel vagy tarlórépa, fekete bab, sült édesburgonya, vajbab vagy limabab. A desszert pedig pite.

8 A párommal, Wilburrel ott vacsoráztunk valamelyik este, és azt mondta, olyan jót evett, hogy lehet, otthon nem is eszik többé. Ha-ha. Milyen jó is lenne! Minden időm rámegy, hogy főzzek ennek a haspóknak, mégsem telik el a hasa. Jut eszembe, Idgie azt is mondta, hogy az egyik tyúkjuk tojásában tízdolláros bankjegyet találtak. Dot Weems 8

9 9 RÓZSATERASZ IDŐSEK OTTHONA RÉGI MONTGOMERY FŐÚT BIRMINGHAM, ALABAMA DECEMBER 15. Evelyn Couch a férjével, Eddel érkezett az idősek otthonába, aki a nemrég ideköltöztetett anyját, Nagyanyust jött meglátogatni. Evelyn az első adandó alkalommal otthagyta őket, hogy a társalgóban zavartalanul elfogyaszthasson egy csokiszeletet, ám alighogy leült, egy öregasszonyból dőlni kezdett a szó mellette... Megkérdezheti, aranyoskám, hogy melyik évben kerültek össze... vagy, hogy kit vett el... Vagy, hogy mit viselt a nászasszony az esküvőn... tízből kilenc esetben biztosan megmondom, de ha énrólam kérdez, meg nem mondom, mi mikor történt, öreg vagyok, mint az országút. Az élet mintha elsuhant volna mellettem. Akkor döbbentem rá, amikor ez idén júniusban kórházba kerültem az epémmel, ami még mindig megvan, vagy kidobták, a fene tudja. Az a nagydarab nővér éppen megint beöntést adott, amit olyan nagyon szeretnek ott, és akkor vettem észre, hogy mit raktak a karomra. Fehér szalagot, amin ez állt: Mrs. Cleo Threadgoode... nyolcvanhat éves asszony. Képzelheti! Amikor hazaértem, mondtam a barátnőmnek, Mrs. Otisnak, hogy szerintem nincs más hátra, mint ülni és

10 10 várni, hogy elpatkoljunk... Mire ő, hogy neki jobb tetszik úgy, hogy átszenderülni a másvilágra. Szegényke, nem volt szívem közölni vele, hogy bárhogy nevezzük is, a végén úgyis mindannyian elpatkolunk... Milyen fura, az ember gyerekkorában azt hiszi, sose öregszik meg, de húsz után úgy megindul az idő, hogy azt hinnénk, a memphisi expresszen robogunk. Azt hiszem, az élet mindenki mellett elsuhan. Mellettem bizonyosan elsuhant. Egy napon még kislány voltam, a másikon meg kész nő, nőtt a mellem meg a szőr a hajlatokban. Valahogy lekéstem az egész dologról. De soha nem voltam az élvonalban, se az iskolában, se más dolgokban... Mrs. Otis is meg én is Whistle Stopból kerültünk ide, az egy kisváros, úgy tizenöt kilométernyire innét a rakodó pályaudvar mellett. Mrs. Otis lejjebb lakott egy utcával vagy harminc éven át, és miután a férje meghalt, a fia meg a menye kierőszakolták, hogy költözzön be ide, és engem is megkértek, hogy jöjjek vele. Mondtam, jól van, eljövök egy kis időre ő még nem tudja, de haza fogok menni, mihelyt megszokik itten. Nem olyan rossz ám itt. A minap is mindenki kapott egy szép kis, kitűzhető karácsonyi díszt. Az enyimen fényes, piros gömböcskék vannak, Mrs. Otisén meg egy Télapó-fej. De azt azér' sajnálom, hogy a cicámat nem hozhattam magammal. Itt nem szabad cicát tartani, nekem meg nagyon hiányzik. Mindig is volt egy-két macskám. Odaadtam a szomszéd kislánynak, annak, aki a muskátlijaimat is öntözi. Négy betonládám van az elülső verandán, tele muskátlival.

11 11 A barátnőm, Mrs. Otis csak hetvennyolc éves, és tényleg helyes asszony, csak olyan ideges fajta. Egy befőttesüvegben tartottam az epeköveimet az ágyam mellett, ő meg elrakatta velem. Azt mondta, rosszkedvű lesz tőlük. Mrs. Otis olyan madárcsontú, tudja, de én, nézze, más vagyok. Nehéz csontozatú meg minden. Kocsit soha nem vezettem... Egész életemben helyhez voltam kötve. Soha nem jutottam el messzire az otthonomtól. Mindig csak vártam, hogy valaki elvigyen a boltba, vagy az orvoshoz, vagy le a templomba. Évekkel ezelőtt még be lehetett menni trolival Birminghambe, de aztán megszüntették a járatot. Egyetlen dolgot csinálnék másképp az életemben: megszerezném a jogosítványt. Tudja, fura, hogy mi mindent hiányol az ember, ha nem az otthonában él. Nekem a kávéillat hiányzik... meg a sülő szalonna reggeli illata. Idekinn úgy főznek, hogy semminek nem érezni a szagát, és ráadásul sütni semmit nem sütnek. Mindent csak megfőznek só nélkül. Egy lyukas garast sem adnék a vízben főtt ételekért, ugye, maga sem? Az idős hölgy nem várt válaszra....imádtam uzsonnára a kekszet íróval vagy a kukoricakenyeret íróval. Összekevertem az egészet a poharamban, és kikanalaztam, de mások előtt az ember nem ehet úgy, mint otthon, nem igaz?... És a fa is hiányzik. A házam egyszerű vasút menti házikó, csak egy nappali van benne, egy háló meg a konyha. De fából van az egész, és a szoba fala is fenyőből van. Ahogy én szeretem. A vakolt falat ki nem állhatom. Olyan... nem is tudom, olyan hideg és pucér.

12 12 Elhoztam otthonról egy képet, egy hintázó lány van rajta meg a háttérben egy vár és szép kék buborékok, de amikor ki akartam akasztani a szobámban, a gondozónő azt mondta, hogy nem lehet, mert a lányon nincs ruha. Tudja, ötven éve megvan az a kép, de soha nem gondoltam, hogy a lány meztelen. Ha a véleményemre kíváncsi, nem hiszem, hogy az itteni öregurak látnának annyira, hogy észrevegyék, hogy a lánynak födetlen a melle. De ez metodista otthon, úgyhogy a kép a szekrényben pihen az epeköveim mellett. De jó lesz hazamenni... No persze a házamban nagy a rendetlenség. Jó ideje nem söpörtem már. Egyszer hozzávágtam a söprűmet egypár vén, civakodó szajkóhoz, és hát mit tesz isten, fönnakadt a fán. Kerítenem kell valakit, aki leszedi nekem. Különben meg, amikor a múltkor Mrs. Otis fia hazavitt a templomi karácsonyi teáról, áthajtottunk a vasúti felüljárón, el ott, ahol egykor a kávézó állt, aztán fölmentünk az Első utcán, a régi Threadgoode-ház előtt. No persze a ház nagy része be van deszkázva, és düledezik is, de ahogy jöttünk lefelé, a fényszóró éppen úgy esett az ablakokra, hogy egy pillanatig szakasztott olyannak láttam a házat, mint azokon a hetven évvel ezelőtti estéken, kivilágítva, teli vidámsággal és zsivajjal. Szinte hallottam a nevetést, meg azt, ahogy Essie Rue klimpírozza a szalonban, hogy Buffalo csaj, gyere ki máma este vagy A nagy, sziklás cukorhegyet, és lelki szemem előtt láttam, ahogy Idgie Threadgoode a csörgőfán lóg, és üvölteni kezd, mint a fába szorult féreg, valahányszor Essie Rue énekelni próbál. Mindig is az volt a véleménye, hogy Essie Rue-nak annyi hangja van, mint amennyi tánctehetsége egy tehénnek. Talán attól

13 13 tévedtem így vissza a múltba, hogy elhajtottunk a ház előtt, meg hogy úgy rám tört a honvágy... Úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna, de nem hinném, hogy volna bármi is, amire ne emlékeznék a Threadgoode családdal kapcsolatban. Édes istenem, a közvetlen szomszédságukban éltem a születésemtől kezdve, és az egyik fiukhoz mentem feleségül. Kilenc gyerekük volt. A három lány, Essie Rue meg az ikrek, nagyjából egykorúak voltak velem, és átjártam játszani meg ott alvós zsúrokra is. Négyéves koromban anyámat elvitte a tüdővész, és amikor apám is meghalt, fenn, Nashville-ben, végérvényesen átköltöztem hozzájuk. Most biztosan azt gondolja, hogy az ott alvós zsúrok a mai napig tartanak...

14 14 A SZÍNES VEGYES (AZ ALABAMAI WHISTLE STOP HETIÚJSÁGJA) OKTÓBER 8. Meteor zuhant egy Whistle Stop-i házra Mrs. Biddie Louise Otis az Első utca 401. szám alól jelentette, hogy csütörtök este egy egykilós meteor zuhant be hozzá a tetőn. Kevés híja volt, hogy nem zúzta agyon, de a bekapcsolt rádiót telibe találta. Az asszony a kanapén ült, mert a széken a kutyája terpeszkedett, és éppen bekapcsolta a Fleischmann-élesztő félóráját, amikor az eset történt. Állítása szerint a meteor jó egyméteres lyukat ütött a tetőn, és a rádió kettőbe törött. Bertha és Harold Vick a ház előtti pázsiton ünnepelték a házassági évfordulójukat, az összes szomszéd szeme láttára. Gratulálunk továbbá idősebb Mr. Earl Adcocknak, az L&N Vasúti Társaság tisztviselőjének, a 37. Számú Jávorszarvasok Jóakaratú Védőrendje Nagy Főrangú Igazgatójává történt friss kinevezéséhez, mely karitatív társaságnak egyébiránt a párom is tagja. Jut eszembe, Idgie azt mondja, ha húst akarnak süttetni, csak küldjék át a kávézóba Big George-nak. Csirkét 10 centért vállalnak, sertést méretarányosan. Dot Weems

15 15 RÓZSATERASZ IDŐSEK OTTHONA RÉGI MONTGOMERY FŐÚT BIRMINGHAM, ALABAMA DECEMBER 15. Mrs. Threadgoode-ból még egy óra múltán is dőlt a szó. Evelyn Couch eközben végzett három Milky Wayjel, és a második Butterfingert bontogatva azon tűnődött, hogy a mellette ücsörgő öregasszonyból kifogy-e valaha is a mondanivaló. Tudja, szégyen-gyalázat, hogy a Threadgoode-ház ilyen állapotba került. Annyi minden történt ott, annyi gyerek született, olyan boldogok voltunk. Jó nagy, kétemeletes, fehér gerendás ház volt, a nagy, elülső veranda egész az oldaláig kiért... és mindegyik hálószobát rózsamintás tapéta borította, olyan szép volt, amikor este égett a villany. A vasúti sín közvetlenül a hátsó kert alatt futott, és nyári éjszakákon a kert telis-tele volt szentjánosbogárral és a sín mellett vadon nőtt lonc illatával. Apus füge- és almafákat ültetett, és gyönyörűséges, fehér lugast ácsolt Anyusnak, amelyet lilaakáccal futtattak be... és mindenütt tündéri, apró rózsák nyíltak a ház mögött. Ó, bárcsak maga is láthatta volna! Anyus és Apus a sajátjukként neveltek föl, és én a Threadgoode család minden tagját kedveltem, de a legjobban mégis Buddyt. Ennek ellenére a bátyjához,

16 16 Cleóhoz mentem feleségül, aki hátgerincmasszázzsal foglalkozott, és hát mit tesz isten, később kiderült, hogy rossz a gerincem, úgyhogy éppen kapóra is jött. Egyszóval egész életemet Idgie és a többi Threadgoode közelében éltem. És mondom magának, jobb volt, mint a legjobb mozifilm... istenuccse! De tudja, én mindig is az a teddide-teddoda fajta voltam. Talán nem is hiszi, de ötvenéves koromig kifejezetten szűkszavú voltam... azóta viszont... be nem áll a szám. Cleo mondta is egyszer: Ninny igazából Virginia a rendes nevem, de csak Ninnynek hívtak, Ninny, mást se hallok, mint hogy Idgie ezt mondta vagy Idgie ezt tette. Nincs jobb dolgod, mint hogy naphosszat abban a kávézóban lebzselj? Hosszas gondolkozás után így válaszoltam: Nincsen. Nem azért, hogy bármilyen értelemben lekezeljem Cleót, de ez volt az igazság. Februárban múlt harmincegy éve, hogy eltemettem Cleót, és még mindig gyakran eltűnődöm rajta, hogy vajon megsértettem-e ezzel a válaszommal, de nem hinném, mert mindezek után is ugyanúgy szerette Idgie-t, mint mindannyiunkat, és mindig talált valami nevetnivalót Idgie ténykedésén. Idgie volt Cleo kishúga, igazi belevaló lány. Ruth és ő voltak a Whistle Stop-i kávézó tulajdonosai. Idgie mindenféle kelekótya, őrült dolgot művelt, csak hogy megnevettessen. Egyszer a baptista templom adománygyűjtő kosarába pókerzsetont dobott. Nem hétköznapi ember volt, annyi bizonyos, de föl nem foghatom, hogy hihette bárki is, hogy ő ölte meg azt az embert. Evelyn hirtelen abbahagyta az evést, és rápillantott az ősz, ondolált frizurás, kifakult kék virágos ruhát viselő,

17 17 kedves, idős hölgyre, aki szinte levegőt sem véve folytatta: Vannak, akik azt hiszik, hogy azon a napon kezdődött az egész, amelyen megismerte Rutht, de én azt hiszem, egy vasárnap esti vacsorán, április elsején, Leona és John Justice esküvőjén. Határozottan emlékszem, hogy április elseje volt, mert Idgie odajött a vacsoraasztalhoz, és mindenkinek megmutatott egy fehér dobozkát, amelyben vattadarabon egy levágott emberi ujj feküdt. Azt állította, a hátsó kertben találta. Azonban kiderült, hogy a saját ujja az, amelyet a doboz alján dugott át. ÁPRILIS BOLONDJA!!! Leonát kivéve mindenki jót derült a tréfán. Leona volt a legidősebb és a legszebb a nővérek között, és Threadgoode Apus piszkosul elkényeztette... ahogy mindenki más is szerintem. Idgie akkoriban tíz-tizenegy éves lehetett, és vadonatúj, fehér organdiruhát vett fel az ünnepre, mondtuk is neki, milyen csinos benne. Jól éreztük magunkat, és éppen belekóstoltunk a feketeáfonyabólénkba, amikor hirtelen, mindenki megrökönyödésére Idgie felállt, és jó hangosan bejelentette: Soha életemben nem veszek föl lányruhát többé!, és avval, képzelje, fölmasírozott az emeletre, és átöltözött Buddy régi nadrágjába és ingébe. A mai napig nem tudom, mi idegesítette föl. Egyikünk sem tudta. Leona azonban tudta, hogy Idgie komolyan gondolja, amit mond, és elkezdett nyavalyogni. Ó, Apus, tudom, hogy Idgie tönkre fogja tenni az esküvőmet! Dehogyis, virágszálam, dehogy teszi nyugtatgatta Apus. Te leszel a legszebb menyasszony egész Alabamában.

18 18 Apus ránk nézett nagy, kipödört bajusza fölött: Nem igaz, gyerekek?... és mi mindent bevetettünk, hogy Leona jobban érezze magát, és hallgasson el végre. Kivéve Buddyt, aki csak vihorászott magában. Idgie volt a kedvence, tehetett, amit akart, semmi nem volt Buddy ellenére. Leona mindenesetre kiitta a bóléját, és amikor már mindenki azt hitte, hogy lecsillapodott végre, akkorát visított, hogy Sipseynek, a néger szakácsnénak kiesett az edény a kezéből a konyhában. Ó, Apus kérdezte Leona, mi lesz, ha valaki meghal közülünk? Hát, végül is, akár meg is történhetett volna, nem igaz? Mindannyian Anyusra néztünk, aki egyszerűen letette a villáját az asztalra. Nos, gyerekek, biztos vagyok benne, hogy a húgotok megteszi ezt az apró szívességet, és tisztességesen felöltözik, ha egyszer elkövetkezik ez az idő. Végtére is van esze, csak makacs. Aztán néhány héttel később hallottam, amint Anyus azt mondja Ida Simmsnek, aki a menyasszonyi ruhát varrta, hogy rendelne egy zöld bársonyöltönyt és egy csokornyakkendőt Idgie számára. Ida kissé furcsán nézett Anyusra. Öltönyt mondott?... És Anyus így válaszolt: Tudom, Ida, tudom. Megpróbáltam rábeszélni, hogy csináltassunk valami alkalomhoz illőbb ruhát, de ez a gyerek csak a saját feje után megy. Valóban a saját feje után ment, már egészen kicsi korában is. Azt hiszem, Buddyra akart hasonlítani... ó, az a két gyerek tiszta őrület volt! nevetett föl az idős hölgy.

19 19 Egy időben volt egy Süti nevű mosómedvéjük, és órákig elnéztem, ahogy megpróbál megmosni egy kekszet. Kitettek vizet egy kis lábosban a hátsó udvarra, aztán kekszet raktak elébe. Egyiket a másik után mosta, és soha nem értette, hova tűntek. Minden egyes alkalommal látható meglepődéssel nézte a mancsát. Soha nem jött rá, hova lett a keksze. Jó sok időt töltött kekszmosással. A süteményeket is megmosta, de az nem volt ilyen mulatságos... egyszer egy fagylalttölcsért is megmosott... De jobb lesz, ha kiverem a fejemből azt a mosómedvét, mert a végén azt gondolják, hogy elment az eszem, mint Mrs. Philbeamnek lenn a társalgóban. Szegény feje azt hiszi, hogy a Szerelmesek Hajóján utazik, egész föl Alaszkáig. Ezek a szerencsétlenek itt nem mindig tudják, hogy kik valójában. Evelyn férje, Ed jelent meg az ajtónyílásban, és intett. Evelyn összeszedte a csokipapírokat, a táskájába süllyesztette őket, és felállt. Bocsásson meg, itt van a férjem. Azt hiszem, indulunk. Mrs. Threadgoode meglepetten fölpillantott: Ó, muszáj máris mennie? Igen válaszolta Evelyn. A férjem indulni akar. Nagyon élveztem a beszélgetést... mi a neve, aranyom? Evelyn. Nos, Evelyn, ugye meglátogat még? Nagyon jó volt beszélgetni magával... Viszlát! kiáltotta Evelyn után, és várta a következő látogatót.

20 20 A SZÍNES VEGYES (AZ ALABAMAI WHISTLE STOP HETIÚJSÁGJA) OKTÓBER 15. Vita a meteor tulajdonjoga körül Mrs. Vesta Adcock és fia, ifjabb Earl azt állítják, hogy ők a meteor jogos tulajdonosai, merthogy Mrs. Adcock szerint Otisék tőle bérlik a házat, amelybe a meteor becsapott, tehát az az ő háza és az ő meteora. Megkérdeztük Mrs. Biddie Louise Otist is ez ügyben, és az ő állítása szerint a meteor az övé, miután az ő rádióját találta el. Férje, Roy, a Déli Vasút fékezője aznap esti műszakban dolgozott, így nem volt otthon, de szerinte nincs ebben az egészben semmi rendkívüli, mert 1833-ban tízezer meteor hullott alá egyetlen éjszaka alatt, ez pedig csak egyetlenegy volt, tehát fölösleges akkora hűhót csapni körülötte. Biddie azt mondta, azért megtartaná szuvenírnek. Jut eszembe: csak én képzelem úgy, vagy valóban nehezebb idők járnak mostanában? A párom azt mondja, öt ismeretlen csavargó állított be a kávézóba a múlt héten, ennivalót akartak. Dot Weems

21 21 DAVENPORT, IOWA CSAVARGÓK TÁBORA OKTÓBER 15. Öt férfi kuporgott a pislákoló tűz körül; narancs és fekete árnyak táncoltak az arcukon, miközben gyenge kávét ittak konzervdobozokból: Jim Smokey Phillips, Elmo Tintás Williams, Molyrágta Jake, Vaktöltény Sackett és Varacskos Willy öten a körülbelül kétszázezer férfi és fiú közül, akik abban az évben az utakat járták. Smokey Phillips felnézett, de nem szólt; a többiek ugyanúgy hallgattak. Fáradtak és elcsigázottak voltak aznap éjjel, mert a csípős levegő újabb zord, kíméletlen telet jósolt, és Smokey tudta, hogy hamarosan indulnia kell délnek, a népes vadlúdcsapatokkal együtt, ahogy annyi éven át. Smokey egy fagyos reggelen született, fenn Tennesseeben a Smoky-hegységben. Apja, egy x-lábú, másodgenerációs szeszcsempész, aki maga sem vetette meg a nemes nedűt, elkövette azt a végzetes hibát, hogy jó házból való lányt vett el, azaz egy egyszerű falusi leányzót, akinek élete a Pine Grove-i Szabad Akarat baptista templom körül zajlott. Smokey a gyerekkorában sok-sok órán át üldögélt fapadokon húga, Bernice mellett, a naphosszat tartó éneklés és lábmosás közepette.

22 22 Az istentiszteleteken anyja, más asszonyokkal együtt, időről időre felállt, és összefüggéstelenül halandzsázni kezdett egy ismeretlen nyelven. Végül, ahogy anyja egyre jobban eltelt a Szentlélekkel, apja mind kevesebbet kért belőle, s aztán lassan a templomból is elmaradt. A gyerekeinek ezt mondta: Hiszek Istenben, de nem hiszem, hogy az embernek el kellene veszítenie a józan eszét ahhoz, hogy ezt bizonyítsa. Azután egy tavaszon, Smokey nyolcéves volt akkor, a dolgok rosszabbra fordultak. Anyja kijelentette, hogy az Úr szólt hozzá, és azt mondta, hogy a férje gonosz és az ördöggel cimborál, és ezért feljelentette az adóhatóságnál. Smokey emlékezett arra a napra, amelyen apját a hátára fogott puskával lekísérték a szeszfőzdétől levezető ösvényen. Amint elhaladt felesége mellett, értetlenül csak ennyit mondott: Asszony, tudod, mit tettél? Saját magadtól vontad meg a kenyeret. Smokey ekkor látta utoljára az apját. Miután apját elvitték, az anyja igazán megbolondult, és valami isten háta mögötti helyről származó, vallási fanatikus kígyószelídítők csoportjába keveredett. Egyik este, miután egy egész órán át kántálták és csapkodták a Bibliát, a vörös képű, torzonborz hitszónok nem mindennapi izgalomba hozta mezítlábas gyülekezetét. Mind kántáltak, lábukkal doboltak, majd a férfi egy krumpliszsákból hirtelen két hatalmas csörgőkígyót rántott elő, és a Szentlélektől mélyen áthatva meglóbálta őket. Smokey megdermedt az ülőhelyén, és erősen megszorította húga kezét. A szónok körbetáncolt, és

23 23 felszólította a híveket, hogy fogják meg a kígyót, és tisztuljanak meg Ábrahám hitében. Egyszer csak Smokey anyja odarontott hozzá, elkapta az egyik kígyót, és egyenesen a pofájába nézett. Halandzsázni kezdett az ismeretlen nyelven, miközben végig a kígyó sárga szemébe meredt. Az egész gyülekezet nyögdécselve himbálni kezdte magát. Ahogy Smokey anyja körbejárt a kígyóval, az emberek a padlóra zuhantak, rángatóztak és sikítoztak, s a padok alatt és között gurultak ide-oda. A terem tombolt, az asszony egyre halandzsázott: HOSSZA... HELAMNA... HESSZAMIA... Mielőtt Smokey ráeszmélt volna, mi is történik, Bernice kirántotta a kezét az övéből, odafutott az anyjukhoz, és ruhája szélét elkapva ráncigálni kezdte. Anya, ne...! Az égő tekintetű, transzban lévő asszony lepillantott kislányára. Abban a pillanatban a kígyó előrelendült, és megmarta az asszony nyakát. Az döbbenten nézett vissza a hüllőre, amely ismét támadott, ezúttal gyorsan és erősen, méregfogával felszakítva nyaki ütőerét. Az asszony tompa puffanással a földre dobta a feldühödött állatot, amely megvetően végigkígyózott a padok közötti folyosón. Smokey anyja meglepett arccal nézett körbe a mostanra síri csendbe dermedt gyülekezeten, majd üvegesedő tekintettel a padlóra hanyatlott. A következő percben halott volt. Abban a pillanatban Smokey nagybátyja kézen fogta Smokeyt, és az ajtó felé kormányozta. Smokey őhozzá, Bernice pedig az egyik szomszédhoz költözött. Azután Smokey tizenhárom éves korában vonatra szállt, és soha többé nem tért vissza.

24 24 Egyetlen dolgot vitt magával: a húga fényképét. Időnként elővette, és megnézte a rózsaszínűre színezett ajkú és orcájú két gyermeket a fakuló fotón: a pufók, rövid gyöngysort viselő frufrus kislányt, rózsaszín masnival a hajában, és a mögötte ülő, lenyalt hajú fiút, aki arcát húgáéhoz nyomja. Gyakran gondolt rá, hogy mi lehet Bernice-szel, s készült, hogy egy napon majd megkeresi, ha egyszer sikerül talpra állnia. Húszéves kora körül elveszítette a fényképet, amikor egy kíméletlen vasúti nyomozó egy tehervonatról lerúgta egy hideg, sárgás folyóba valahol Georgiában, és Smokey már alig-alig gondolt a húgára, kivéve ha éppen vonaton kelt át a Smoky-hegységen, úton valahová... Aznap reggel Smokey Phillips egy Georgiából Floridába tartó vegyes vonaton ült. Két napja egy falatot sem evett már, és most eszébe jutott, hogy barátja, Elmo Williams említett egyszer egy kifőzdét Birmingham mellett, amelyet két nő tartott fenn, és ahová mindig betérhet egy tál meleg ételre. Útközben látta is a kávézó reklámját jó néhány vasúti kocsi oldalán, és amikor megpillantotta a WHISTLE STOP, ALABAMA feliratot, leugrott a vonatról. A kávézó a rendező pályaudvar túloldalán állt, pontosan ahogy Elmo mondta. Apró, zöld épület volt; zöldfehér napellenzőjén Coca-Cola felirat alatt állt a neve: FELTÉTELES MEGÁLLÓ KÁVÉZÓ. Smokey körbekerülte a házat, és bekopogtatott a szélfogón. Alacsony termetű, fekete asszonyt látott, aki a sülő csirke mellett zöld paradicsomokat szeletelt. Az asszony odapillantott, majd hátrakiáltott: Miz Idgie!

25 25 Kisvártatva csinos, magas, szeplős, göndör szőke hajú nő jelent meg az ajtóban; tiszta fehér inget és férfinadrágot viselt. Huszon-egynéhány éves lehetett. Smokey levette a kalapját. Bocsásson meg, asszonyom, arra gondoltam, talán akadna itt valami munka a számomra. Elég rossz idők járnak rám mostanában. Idgie rápillantott a férfira, aki koszos, elnyűtt kabátot, rongyos, barna inget, fűző nélküli, kitaposott cipőt viselt, és tudta, hogy nem hazudik. Kinyitotta előtte az ajtót. Jöjjön beljebb, ember. Biztosan találunk magának valamit. Idgie megkérdezte, hogy hívják. Smokeynak, asszonyom. Idgie odafordult a pult mögött álló nőhöz. Smokey hónapok óta nem látott tiszta és rendes kinézetű nőt, ez itt meg éppenséggel a legszebb nő volt, akit valaha is látott. Pöttyös organdiruhát viselt, gesztenyebarna haját piros masnival fogta össze. Ruth, ez Smokey, nekünk fog dolgozni. Ruth mosolyogva nézett Smokeyra. Az jó lesz. Örülök, hogy találkoztunk. Idgie a férfivécére mutatott. Frissítse fel magát, aztán egyen egy falatot. Igenis, asszonyom. A fürdőszoba tágas volt; a mennyezetről villanykörte lógott, és amikor Smokey meghúzta a zsinórt, nagy, karmos lábú kádat vett észre a sarokban, amelyhez láncon fekete gumidugó is tartozott. A mosdókagylón borotva, borotvahab és pamacs állt kikészítve. Smokey a tükörbe nézve elszégyellte magát, hogy ilyen piszkosan mutatkozott, de bőre már jó ideje nem

26 26 látott szappant. Fogta a nagydarab barna szappant, és megpróbálta ledörzsölni a kormot és a szénport az arcáról meg a kezéről. Huszonnégy órája már, hogy nem jutott italhoz, és remegő keze alig-alig engedelmeskedett, de azért igyekezett tőle telhetően rendesen megborotválkozni. Behintette arcát arcszesszel, megfésülködött a kagyló fölötti polcon talált fésűvel, majd visszament a kávézóba. Idgie és Ruth időközben megterített neki az egyik asztalnál, és Smokey leült a rántott csirke, fekete bab, tarlórépa, sült zöld paradicsom, kukoricakenyér és jeges tea mellé. Kézbe vette a villát, és enni próbált, ám keze továbbra is remegett, képtelen volt a szájához emelni a falatot. A teát végigöntötte az ingén. Smokey remélte, hogy nem figyelik, de a szőke nő egy pillanat múlva megszólalt. Smokey, jöjjön, beszélgessünk odakint. Smokey megfogta a kalapját, és letörölte magát a szalvétával, azt gondolván, hogy kidobják. Igenis, asszonyom. Idgie kivezette a kávézó mögé, egy rét szélére. Maga ideges típus, igaz? Sajnálom, hogy kiborítottam a teát, asszonyom, de az igazat megvallva... szóval... megyek az utamra, de akkor is köszönöm magának... Idgie belenyúlt a kötényzsebébe, és egy kétdecis Old Joe Whiskeyt húzott elő. Átnyújtotta Smokeynak. A férfi kapott rajta. Isten áldja meg, asszonyom, egy napon szentté fogják avatni mondta, miközben leültek a fészer előtti fatuskóra.

27 27 Míg Smokey az idegeit csillapította, a nő beszélni kezdett. Látja ott azt a nagy, üres rétet? A férfi arrafelé nézett. Látom, asszonyom. Évekkel ezelőtt ez volt a legszebb tavacska, itt, Whistle Stopban... Nyáron úsztunk és horgásztunk benne, és csónakázhatott is, aki akart. Idgie szomorúan ingatta a fejét. Mennyire hiányzik! Smokey az üres földdarabot nézte. Mi történt vele, kiszáradt? Idgie meggyújtott a férfinak egy cigarettát. Nem, annál is rosszabb. Egyik év novemberében nagy csapat réce szállt le rá, úgy negyven vagy még annál is több, pontosan a kellős közepére, és ahogy ott úszkáltak, fura dolog történt. A hőmérséklet olyan hirtelen esett, hogy az egész tó befagyott, kemény lett, akár a szikla, nem több mint három másodperc alatt. Egy, kettő, három és kész. Komolyan mondja? hitetlenkedett Smokey. Persze. Gondolom, a récék odalettek. Nos, téved mondta Idgie. Egyszerűen szárnyra kaptak, és magukkal vitték a tavat. Azóta valahol Georgiában van, mind a mai napig... A férfi megfordult, és Idgie-re nézett, és amikor rájött, hogy a bolondját járatta vele, olyan hangos hahotára fakadt, hogy köhögni kezdett tőle, és Idgie-nek hátba kellett veregetnie. Smokey még akkor is törölgette a szemét, amikor visszamentek a kávézóba, ahol várta iménti ebédje. Leült melléje; az étel meleg volt. Valaki melegen tartotta neki.

28 Hol hajtja álomra ma fejét Kicsi fiacskám, anyja büszkesége... A talpfákat számolja talán, Silány ágyával a hátán? Vagy egy út szélén stopra vár... Hol jár az én fiacskám? 28

29 29 A SZÍNES VEGYES (AZ ALABAMAI WHISTLE STOP HETIÚJSÁGJA) OKTÓBER 22. A meteort kiállítják a kávézóban Mrs. Biddie Louise Otis ma bejelentette, hogy a múlt héten a házára zuhant meteort leviszi a kávézóba, hogy az emberek ne hívogassák már annyit, mert nagyon el van foglalva a költözéssel. Azt mondta, hogy a meteor semmiben nem különbözik egy nagy, szürke kőtől, de ha mégis meg akarnák tekinteni, hát csak tessék. Idgie üzeni, nézzenek be a kávézóba, amikor csak kedvük tartja, a meteor ott lesz a pulton. Sajnálom, de nincs több hírem erre a hétre azonkívül, hogy a párom, Wilbur elkapta az influenzát, és egész héten vele voltam elfoglalva. Van a beteg férfiembernél rosszabb a világon? Sajnálattal tudatjuk, hogy szeretett Bessie Vickünk, Bertha anyósa tegnap elhunyt kilencvennyolc esztendős korában, vélhetőleg végelgyengülésben. Dot Weems

30 30 RÓZSATERASZ IDŐSEK OTTHONA RÉGI MONTGOMERY FŐÚT BIRMINGHAM, ALABAMA DECEMBER 22. A következő vasárnap, amikor Evelyn belépett a társalgóba, Mrs. Threadgoode ugyanabban a ruhában, ugyanabban a székben ült, és őrá várt. Az idős hölgy gyermeki örömmel folytatta a Threadgoode-ház történetét, mintha el sem váltak volna, és Evelyn nem tehetett mást, mint kibontotta Almond Joy szeletét, és megadóan hallgatott. Az első kertben volt egy nagy, öreg csörgőfa. Emlékszem, egész évben szedegettük róla a bogyókat, karácsonykor meg felfűztük őket, és fölaggattuk a fára, az aljától egész a csúcsáig. Anyus mindig figyelmeztetett, nehogy feldugjuk a bogyókat az orrunkba, de persze Idgie első dolga az volt, miután megtanult járni, hogy kiment az udvarra, és csörgőfabogyókat dugott az orrlyukába meg a fülébe is. Odáig fajult a dolog, hogy ki kellett hívni Hadley doktort! Az orvos ezt mondta Anyusnak: Úgy látszik, Mrs. Threadgoode, egy igazi kisördög veszett el ebben a gyerekben. Buddynak ez természetesen hízelgett. Húga minden egyes lépését vigyázta. De a nagy családokban ez már így van; mindenkinek megvan a maga kedvence. Idgie igazi neve Imogene volt, csak Buddy nevezte el Idgie-