KONTRASZTÍV KULTÚRASZEMIOTIKA KOGNITÍV KERETBEN (A MIKULÁS)

Átírás

1 Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, VI. évfolyam, 1. szám, (2011) pp KONTRASZTÍV KULTÚRASZEMIOTIKA KOGNITÍV KERETBEN (A MIKULÁS) CS. JÓNÁS ERZSÉBET Nyíregyházi Főiskola, Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b. Kivonat: Az idegen nyelvek oktatásában fontos helyet foglal el a kontrasztív kultúraszemiotika A nyelvtanításnak közvetítő szerepe van a különböző kultúrák megismeréséhez, tudatos és adekvát használatához. Az első megközelítésre hasonlónak tűnő közös európai kulturális hagyományok globális ismereteinken keresztül nemcsak összekapcsolnak, hanem nemzeti kultúránkénti differenciáltságukban a nyelvekkel ismerkedőkben kérdéseket is vethetnek fel. Érdemes ezért a kultúraszemiotika mai jelrendszereivel különösen az ünnepek kapcsán közelebbről megismerkednünk, hogy tanítványainknak kimerítő választ adhassunk a nyelvtanulás során. Az európai kultúra egyik közösnek mondható jeles napja a hagyományos és modern városi folklórban a téli napforduló decemberi ünnepköre a Mikulás, majd a Karácsony. Mindenki számára ismert attribútumokkal, érzelmileg pozitív tartalommal a fiatal és az idősebb korosztály érdeklődésére is számot tarthat. Ez az ünnepkör s benne számunkra most kiemelten a megfigyelés tárgyává tett Mikulás alakja szakszerűen leírható a szemiotika eszközeivel is. Kulcsszavak: kulturális szemiotika, etnoszemiotika, szemantika, pragmatika, szintaxis, kognitív keret Bevezetés A szemiotika fontos alapja a jel fogalmának értelmezése. A szemiotika kulcsfogalma a jelképzés folyamata, vagyis a szemiózis. A szemiózis egyfajta szituációként határozható meg, amelybe a jelkomponensek meghatározott csoportja tartozik. A szemiózis alapját valamely személy (A) szándéka képezi, aki egy másik személynek (B) valamely információt (C) kíván átadni. Az (A) személyt a közlemény feladójának a (B) személy címzettjének vagy fogadójának nevezzük. A feladó kiválasztja a közvetítő közeget (D) (másképpen a kapcsolati csatornát), amelyen keresztül közleményét elküldi, valamint a közlés kódját (E). Az (E) kód a jelölt és jelölő közötti megfelelést feltételezi, a jelek halmazát választja ki. A kódot olyan módon kell kiválasztani, hogy a megfelelő jelölők segítségével létrejöjjön a szükséges közlemény. Ugyanakkor meg kell hogy feleljen egymásnak az információk közege (D), és a kifejezés kódja. A kód ismerős kell hogy legyen a címzettnek, s a közvetítő csatorna és a jelértékek sora egyértelműen világos kell hogy legyen a címzett értelmezési körében. Ilyen módon a feladó által küldött információt értelmezve a közlemény befogadója a kódok segítségével fejti meg a közleményt.

2 34 Cs. Jónás Erzsébet Közlemény C А Közeg D B Kód E 1. ábra. 1. Szemiotika és etnoszemiotika 1.1. Az etnoszemiotika és a kultúraszemiotika A Mikulás alakjának a tárgyalása az etnoszemiotika körébe tartozik. Az etnoszemiotika minden, az adott kultúrában valaha is intézményesült és működő jelrendszer vizsgálatával foglalkozó szemiotikai résztudomány. Olyan tudományok közötti területet fog át, amely egyfelől része a néprajznak, másfelől pedig a szemiotikának, a jelek általános tudományának. Bár története több száz évre visszamenőleg nyomon követhető a filozófiatörténetben, újkori fellendülése csak a hatvanas években következett be. Az etnoszemiotika terminus megjelenésének időpontját a néprajzi szakirodalomból pontosan ismerjük. Mivel a szemiotika a társadalom minden jelszerű megnyilvánulásával foglalkozik, az etnoszemiotikát is elsősorban a kulturálisan összetartozó közösségek életének jelként, jelrendszerként értelmezhető viselkedési formái érdeklik. A jelrendszereket a közvetítő közeg jellege szerint két nagy csoportba oszthatjuk: ezek az auditív és vizuális jelek. Az előbbiekhez tartoznak a beszéd, a zene (ezek köznapi és ünnepi formái), míg az utóbbihoz a díszítő és ábrázoló művészetek, valamint a mozgásművészetek (a tánc, a gesztusok, a koreográfia, a mozgás kifejező jelei). A kultúraszemiotika a kultúra egészének mint információtároló jelrendszernek a vizsgálatát tűzte ki célul, amely teljes kidolgozása esetén az etnoszemiotika metaelméletévé lehet (vö. Ortutay 1977) A szemiotika részterületei Az egyes kultúrákban a kódok egymásmellettisége figyelhető meg. Ezek pontos működésének, egymásra hatásának vizsgálatát a szemiotika terminusainak segítségével szabatosan el lehet végezni, mert az etnoszemiotika is megkülönbözteti az általános szemiotika három fő részterületét, amely egyben az elemzés feladatait is kijelöli: a jelek egymáshoz rendelésének szabályaival a szintaxis, a jelek jelentéseivel a szemantika, a jelek társadalmi használatával a pragmatika foglalkozik. A szintaktika a jelek és azok összetevői

3 Kontrasztív kultúraszemiotika kognitív keretben (A Mikulás) 35 közötti viszonyokat tanulmányozza (elsősorban a jelölőt veszi szemügyre). A szemantika a jelölő és a jelölt közötti viszonyra figyel. A pragmatika a jel és a felhasználó viszonyát szemléli. A morfológia a szemiotikai jelenségek alaktanát, kifejezőeszközeit elemzi. 1 A Magyarországon napjainkban angolszász forrásokra támaszkodó jeltudományi leírásokat az orosz szakirodalmi kutatások is gazdagítják. A kulturális szövegek szemiotikai elemzéséhez szélesebb értelemben az alapvető mitológiai jelenségek tanulmányozása, a folklór és más szerzői szövegek vizsgálata is beletartozik. M. Ju. Lotman munkáiban a kultúráról mint szövegről esik szó, s maga a kultúra fogalma válik központivá, szinte kiszorítva a nyelv fogalmát. A kultúrát mint jelrendszert fogja fel, amely lényegében az ember és a környező világ kapcsolatteremtő közvetítője (vö. Лотман 1994). A kultúra a külső világról ad válogatott és strukturált információkat. Következésképpen a különböző kultúrák különbözőképpen képviselik ezt a válogatást és strukturáltságot (vö. Степанов 1971, 1983, 1985, Иванов 1976, Крейдлин 1997, Кронгауз 1997). 2. A Mikulás ünnepkörének szemantikája, pragmatikája és szintaxisa A Mikulással kapcsolatosan vizsgálhatnánk az auditív jeleket is, hiszen az ünnephez számos gyermekdal és vers tartozik minden kultúrában. Mi most először a vizuális jelekkel foglakozunk, amely a Mikulás látványképében és az őt körülvevő tárgyi eszközrendszerben realizálódik. A Mikulás képéhez kapcsolódó komponensek hasonló, mégis részleteiben sokszor eltérő módon léteznek Kelet-, Közép-, és Nyugat-Európa kulturális szféráiban. Azok az ünnepi hagyományok, amelyek középpontjában a Mikulás vagy Télapó áll, a téli napfordulóról való megemlékezés, a fény várása, az e fölötti boldogság ünnepének szemantikai körébe tartoznak. A pragmatika azt írja le, hogyan zajlik ez az ünnep a különféle európai országokban. A szintaxis arra ad választ, milyen viszonyok vannak a különféle szemiotikai jelek között (Mikulás, Télapó, Hópelyhecske, krampuszok, szarvasok, manók, karácsony, fenyőfa, újév stb.). A morfológia részletesen foglalkozik a formai komponensekkel: hogy néz ki a Mikulás, és az ünnepek többi figurája és rekvizituma. Úgy tűnik, nem is olyan egyszerű ezeknek a morfémáknak a leírása és számbavétele (vö. Ortutay 1980, Cs. Jónás 2005) A szemiotikai jel vizuális morfológiája A Mikulás Magyarországon ajándékokat oszt cukorkát, csokoládét, csokoládémikulást, piros átlátszó zacskókban az ablakban elhelyezett cipőkbe. Gyakran ugyanide virgácsot is helyez. Ha személyesen látogatja meg a gyereket az óvodákban és az iskolákban, akkor az ajándékokat mellette a segítői, a krampuszok osztogatják. Ezek csinos fiatal lányok kis ördögök jelmezében. Az észak-orosz Télapó (Gyed Moroz [Дед Мороз] szó szerint Fagyapó) figurája nagyon mély történelmi és etnográfiai gyökerekre vezethető vissza. Előképe az indoeurópai égi isten, a kozmikus törvények istene, Varun, aki az éjszakai csillagos égbolt megtestesítője. A hagyományos orosz Télapó hiteles képét meghatározni nem könnyű. Először is arra a kérdésre kell válaszolni, hogy mi számít e figura hagyományos alakjának: a történelmi képi ábrázolások, az eposzi történetek képe vagy az az arculat, amelyet a modern művészek és filmkészítők alkottak? 1

4 36 Cs. Jónás Erzsébet Egy orosz Télapó-kutató Szvetlana Vasziljevna Zsarnyikova, művészettörténész és etnográfus véleménye szerint a Télapó hagyományos külső megjelenését az ősi mitológia és színszimbolika alapján a következőképpen írhatjuk le: Szakáll és haj sűrű, ezüstös, ősz. Ezek a részletek a maguk fiziológiai, korhoz kötött (öreg ember tehát ősz) jelentésén túl szimbolikus jelleget is hordoznak, a hatalmat, a boldogságot, a szerencsét és a gazdagságot fejezik ki. Bármennyire is furcsa, de éppen a haj a Télapó külső megjelenésének egyetlen olyan részlete, amely az évezredek során semmit nem változott. Ing és nadrág fehér, lenvászon anyag, szintén fehér geometriai mintákkal (a tisztaság szimbóluma). Sajnos, a figura eme részlete gyakorlatilag teljesen láthatatlan a mai öltözék alatt. A Télapó figuráját alakítók és a jelmeztervezők szívesebben takarják el a nyakat egy fehér sállal az ing helyett, ami egészében megengedhető. Bunda hosszú, bokáig vagy lábszárközépig érő, feltétlenül piros színű, ezüst szállal hímzett (nyolcágú csillagok, madárfigurák, keresztek és más, hagyományos ornamentika), a bunda alját hattyútoll pihéje díszíti. Sapka vörös színű, ezüsttel és gyönggyel hímzett. A szegélye hattyútollal vagy fehér szőrmével díszített. Rajta háromszögű kivágás az arc felőli oldalon (stilizált szarv). A sapka formája ovális, minthogy történetileg a hagyományos orosz cári föveg ilyen kerek formájú: elegendő emlékezni Rettegett Iván fejfedőjére. Háromujjú vagy egyujjas kesztyű fehér, ezüsthímzéssel, amely mindannak a tisztaságát és szentségét szimbolizálja, amit a Télapó kiad a kezéből. A háromujjú kesztyű itt az égi istenséghez való tartozást Atya, Fiú, Szentlélek fejezi ki. Öv fehér színű piros ornamentikával, amely az ősök és az utódok közötti kapcsolatot szimbolizálja. Napjainkban mint a jelmez része maradt fenn s teljességgel elveszítette a színszimbolikának megfelelő szimbolikus értelmét. Cipő ezüst színű vagy piros, ezüsttel kivarrt csizma felkunkorodó orral. Kis ferde sarokkal vagy sarok nélküli. Fagyos időben a Télapó fehér ezüsttel díszített nemezcsizmát hord. A fehér szín és az ezüst a holdnak, a szentségeknek, északnak, a víznek és a tisztaságnak a szimbóluma. Pásztorbot kristályokkal vagy ezüsttel díszített (kristálybot). A fogója kacskaringós díszítésű, ezüstfehér virágos ornamentikával. A pásztorbot kis holdban végződik, amely az égitest szimbolikus ábrázolása vagy pedig bikafejben, amely a hatalom, a boldogság és termékenység szimbóluma. Hópelyhecske csak a Télapóhoz tartozó sajátos kísérő nőalak. Egyetlen fiatalabb vagy külföldi hasonló figura sem rendelkezik ilyen kedves kísérő kislánnyal. Hópelyhecske alakja a megfagyott víz szimbóluma. Ez egy kislányfigura, akinek fehér a ruhája, nyolcágú koronás fejdísze van, amelyet ezüst és gyöngyhímzés díszít. 2 Számunkra még egy entitás értelmezése igen fontos, ez a krampusz: Krampusz A magyar Mikulás kísérője. A Krampus német szó (a régi német Krampen) karmot jelent A szemiotikai jel szemantikája Mit jelent a Mikulás ünnepe? A magyar Mikulás hagyománya és kultusza Szent Miklós kultuszára vezethető vissza, aki Myra városának püspöke volt. A hagyomány szerint Miklós püspök a III. században élt. 2

5 Kontrasztív kultúraszemiotika kognitív keretben (A Mikulás) 37 A város utcáján sétálva meghallotta, hogy az egyik házban szegény leányok beszélgettek arról, hogy a családjuk érdekében vállalnák a prostitúciót is. Miklós püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szerénysége miatt mindezt titokban akarta tenni. Éjszaka arannyal teli zacskókat rakott a szegény ember ablakába, s ezt 3 éven keresztül minden alkalommal megtette. Az apa a harmadik évben titokban megleste, ki ajándékoz a családnak ennyi pénzt, és meg akarta köszönni Miklós püspöknek a jóságát, de az elhárította a hálálkodást, és azt mondta, hogy a hála egyedül Istent illeti. Szent Miklós legendája és az ő névnapját ünneplő december 6. a XIX. században terjedt el olyan formában, hogy a Mikulás a gyerekeknek szánt ajándékokat az ablakba kitett kitisztított kiscipőkbe helyezi el. Ezek a mikulászacskók piros, átlátszó papírból vannak, tartalmuk cukorka, édesség, déli gyümölcs. A Mikulás a jóságot szimbolizálja, a krampuszok a rosszat. A Mikulás a kis zsákokban ajándékokat oszt, a krampuszok kis aranyozott virgácsot vagy vesszőnyalábot adnak a rosszalkodó gyerekeknek. 3 A Mikulással személyesen is lehet találkozni. Az öltözéke hasonló mint az orosz Télapóé, de krampusz, és nem Hópelyhecske kíséri. A magyar Mikulás név szláv eredetű, a cseh vagy szlovák nyelvből került át a magyarba. Ugyanakkor a krampuszok mint kis ördögök, akik a Mikulást kísérik, osztrák hagyományokra vezethetők vissza. A német nyelvterületen a Mikulásnak a Nikolaus felel meg. Meg kell jegyeznünk, hogy ezekben az országokban karácsony idején a kis Jézussal vagy Jézuskával együtt (Christkind) az ajándékokat a Karácsonyi Ember (Weihnachtsmann) is osztogatja. Ennek a figuráját nem szabad összetéveszteni Nikolaus alakjával, mert a Weihnachtsmann december 24-én érkezik. Az angol nyelvterületen (különösen az USA-ban) Szent Miklós (Santa Claus) karácsonykor hozza az ajándékot. Egyes közép-európai országokban a Mikulás neve mellett megjelenik a szent (Santa) vagy az atya (Father) illetve az apó (román Moş) szó is. Oroszországban egyébként az egyházi karácsonyt, Jézus születését január 7-én ünneplik. A Mikulás megnevezése országonként különböző: USA és Kanada: Szent Miklós Santa Claus; Anglia: Karácsonyi Atya Father Christmas; Lengyelország: Mikulás Mikołaj; Magyarország, Csehország, Szlovákia: Mikulás; Németország: Mikulás Nikolaus, Karácsony Ember Weihnachtsmann; Oroszország: Télapó Gyed Moroz [Дед Мороз]; Románia: Miklós apó Moş Nicolae. Az angol megnevezés szó szerint megfelel a német Karácsonyi Ember -nek (Weihnachtsmann), csakhogy az angol gyerekek az ajándékokat Santa Claustól nem karácsony előestéjén, december 24-én kapják, hanem a rá következő nap reggelén, karácsony első napján. A brit hagyományok szerint Santa Claus a kandalló kéményén keresztül ereszkedik le, és az ajándékokat nagy hosszú gyapjú zoknikban helyezi el, amelyek a kandalló párkányán függenek. 4 Az angol Mikulás kísérői a manók és a szarvasok, élükön a piros orrú Rudolph-fal

6 38 Cs. Jónás Erzsébet Az angol Father Christmas alakjának eredetileg vallási küldetése volt, a Woden nevű óangol istenben való hitet erősítette meg. Ajándékot nem hozott, és nem is a gyerekekhez jött. A Karácsony apó általában élénkvörös ruhát viselt, de Angliában a viktoriánus korban és a Tudor dinasztia idején élénkzöld ruhában ábrázolták. Ez is a Karácsonyt jelképezte. A Santa Claus és a Father Christmas megnevezést ma már egyaránt használják bármelyik angol nyelvterületen A szemiotikai jel szintaxisa a decemberi ünnepek összekapcsolódása, kronologikus rendje A szemiotika szintaxisának tükrében összesítsük a hagyományok elemeit, időrendi hálóját: ki, mikor, hova érkezik az ajándékokkal: Ki hozza az ajándékot? Hol és hova hozza az ajándékot? Mikor hozza az ajándékot? Mikulás Mikołaj / Nikolaus / Moş Nicolae Magyarországon az ablakba tett kiscipőkbe december 6-án este Jézuska Christkind Magyarországon és Németországban a karácsonyfa alá december 24-én este Szent Miklós / Karácsonyi Atya Santa Claus / Father Christmas/ Weihnachtsmann Angliában a kandallón függő nagy gyapjú zokniba december 25-én reggel Télapó Gyed Moroz [Дед Мороз] Oroszországban a fenyőfa alá december 31-én A szintaxist tovább lehet finomítani annak részletezésével, ki kinek a társaságában érkezik a gyerekekhez. A magyar Mikulás kísérője a krampusz. Az angol Télapó kíséretében manók vannak és ott van Rudolf, a szarvas is. Az orosz Gyed Moroz állandó kísérője Hópelyhecske, aki a Télapó unokája és tündér is egy személyben. A szintaxis szabálya azt is megszabja, hogy milyen csomagban adja át ajándékait a Mikulás. A magyar Mikulás piros, átlátszó zörgős papírzacskóban hozza az ajándékot, amelyben csoki mikulás, szaloncukor, apró édesség és esetleg dió, mogyoró lehet. Mindez a gyarapodás, a boldog élet szimbóluma. Összekapcsolódik az ajándékcsomag olykor a kis aranyozott virgács átadásával mintegy jelezve, hogy a Mikulás tud a rosszalkodásról, a csínytevésekről is. A magyar Mikulás az angolszász és az orosz télapóval ellentétben december 6-án nem hoz nagyobb játékot ajándékba. Azt majd december 24-én este, Karácsony vigíliáján a Jézuska hozza, s valamennyi a karácsonyfa alá kerül. A magyar Mikulást nem vendégelik meg, de az óvodákban, az iskola alsós osztályaiban szeretettel várják, énekelnek neki. Felkészülnek a kicsik arra is, hogy a Mikulás megkérdezheti, Jó voltál? Nem fogsz többet verekedni? Tudsz egy verset mondani vagy énekelni valamit? stb. A jó viselkedés nagy ígérettétele után az ajándék egyformán jár a jó és rossz gyereknek is, mert a Mikulás megértő és türelmes, mindenkit egyformán szeret és megajándékoz. A távozó öreg Mikulást, aki

7 Kontrasztív kultúraszemiotika kognitív keretben (A Mikulás) 39 pásztorbotjára támaszkodva lassan hagyja el az óvodai vagy iskolai termet, a gyerekek újra énekkel kísérik. Az orosz Télapó Újév napján érkezik szőrmekucsmát visel nincs szemüvege pásztorbotja van Hópelyhecske kíséri hosszú bundája vagy kabátja van Vékony övet visel a szakálla hosszú az ajándékokat zsákban hozza az ajándékokat a fenyőfa alá teszi trojkán érkezik vékony, magas alakja van az öltözéke általában piros vagy égszínkék színű, néha fehér, hímzéssel díszített Az angol Santa Claus Karácsony első napján érkezik bojtos sapkát visel néha szemüveget hord néha van pásztorbotja is manók kísérik (német és magyar területen krampuszok ) rövid kabátja van derékszíjat vagy széles övet visel a szakálla rövid az ajándékokat puttonyban hozza, az angoloknál süteménnyel és tejjel vendégelik meg a kandalló kéményén ereszkedik le, és az ajándékokat nagy zokniba teszi szarvasok húzta szánon érkezik telt alakja van egyszerű, piros öltözék, fehér szőrmeszegéllyel A magyar Mikulás külső megjelenését tekintve az orosz Télapó és a nyugati Santa Claus között helyezkedik el. A ruha és az ajándékok szemiotikai jelentéssel bírnak. Különféle jókívánságokat szimbolizálnak: a piros öltözék az öröm és életerő szimbóluma, a csokoládé és a cukorkák az édes életet szimbolizálják, az alma, a narancs a termékeny életre utal, a dió, mogyoró a gazdagság és pénz szimbóluma. Ez a szimbolika más

8 40 Cs. Jónás Erzsébet folklórhoz kapcsolódó tavaszi és nyári ünnepekben is ismétlődik. De a fény várása, a hosszabbodó napsütéses napok ünnepe különösen a zord telű Oroszországban talán a legfontosabb mindegyik között. Ezért az oroszok leginkább a Télapó ünnepében érzik magukat kompetensnek. A kulturális globalizáció és motívumvándorlás miatt az ünnep részletei már gyakran összekeverednek, divathatás miatt is átkerülnek egyik kultúrából a másikba. Magyarországon e hatás leginkább az angolszász hagyományok újabb kori megjelenésében érhető tetten, amit felerősít az amerikai Mikulás témájú játékfilmek népszerűsége a decemberi ünnepkör idején mind a televízióban, mind a világhálón. A mikuláscsomag társadalom-szemiotikai metaforikus megjelenését tapasztaljuk a felnőttek világában. Magyarországon így nevezik a szabálytalan parkolásért a büntetést tartalmazó fóliába zárt hivatalos felszólítást köznyelvi szakzsargonban. A gépkocsik szélvédőjére tűzött mikuláscsomag, amely piros műanyagborítójával valóban emlékeztet a kedves Mikulás ajándékára, meglepetésként éri ugyan az óvatlan gépkocsivezetőket, de ez a meglepetés koránt sem olyan kellemes, mint a gyerekek december eleji édességcsomagja. Közelebbi és távolabbi kapcsolódások gazdagíthatják a nyelvben rögzült kognitív világismeretünket a Mikulás kapcsán: Az 50-es években hivatalosan Télapónak nevezték a gyerekek december 6-ai ünnepét, ám akkor is mikuláscsomagot és nem télapócsomagot kaptak a kicsik. A karácsony környékén gyakori mikulásvirág szép vörös leveleiről kapta a nevét, de magyarul sose nevezték télapóvirágnak. Sorolni lehetne a Mikulás kapcsán a kultúránként és nyelvenként formálódó variációkat, amelyek mind a nyelvhasználatban, a szövegértésben, a nyelvtanulásban, mind az adekvát fordításban fontos szerepet játszanak. A kognitív keretű vizsgálódás megkülönbözteti a jelentésképzés, vagyis a konceptualizáció folyamatában a figura és az alap fogalmát. A figura-alap viszony szerepe kapcsán Tolcsvai Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy a szövegekben mind szintaktikai, mind szemantikai szempontból megkülönböztethetők fontosabb, feltűnőbb és kevésbé fontos, kevésbé feltűnő egységek. A megkülönböztetés alapja a foregrounding, a szöveglétrehozás és szövegmegértés során lezajló műveletek keretében történő előtérbe helyezés, vagyis az a szerkezeti és műveleti jellemző, amely a szöveg bizonyos elemeit fontosabbnak, kiemelkedőbbnek tartja a többinél, és ezáltal a jelentésképző feldolgozásban előtérbe helyezi ezeket. A feltűnőbb nyelvi kategóriák figuraszerűek, a kevésbé feltűnőek alapszerűek (Tolcsvai Nagy 2001a: 48 49). Ilyen értelemben a nyelvi kulturológiában, a kultúraszemiotika nyelvi leképeződésében a Mikulás kapcsán az alap a közös istenségképből a kisgyerekek világában a szerető, ajándékosztó nagyapa-figurájává szelídült szakállas férfialak, s a figura, a stílusbeli sokszínűség a kultúránkénti eltérés, amely országonként változó elemekkel előtérbe kerül. A szövegtanból ismert figyelemirányítás a szemiotikai jelenségek rendszerének összevetésében is meghatározó. Az orosz, az angolszász, és a német kultúrában a Mikulásnak és kísérőinek különböző jellegzetességei, figurái kapnak hangsúlyt, miközben mindvégig megmarad az alap azonossága. Ez a kettősség teszi lehetővé, hogy egyrészt azonos jegyei alapján felismerjük, hasonló vonásaik alapján egy családba soroljuk, kategorizálni tudjuk a Mikuláshoz kapcsolódó fogalmakat, másrészt el tudjuk különíteni, csoportosítani a kultúránkénti eltéréseket. A magyar Mikulás alakját figyelve azt látjuk, hogy benne a keleti és a nyugati figurális jegyek bizonyos fokig összekapcsolódnak. Ugyanakkor megvannak a sajátosan magyar vonásai is:

9 Kontrasztív kultúraszemiotika kognitív keretben (A Mikulás) 41 A magyar Mikulás december 6-án érkezik bojtos sapkát visel néha szemüveget hord bottal a kezében jár krampuszok kísérik hosszú palástot vagy kabátot visel nincs öve a szakálla hosszú az ajándékokat puttonyban hozza Az ajándékokat és a virgácsot az ablakba helyezett cipőkbe teszi rénszarvas szánon vagy gyalog érkezik vékony vagy telt alakja van a ruházata piros színű, fehér szőrmeszegély díszíti 2.4. A Mikulás szemiotikai jegyeinek verbális, auditív megjelenése A vizuális jegyek verbális, illetve auditív megjelenését a Mikulást váró gyermekdalokban kísérhetjük nyomon. (Félkövérrel kiemeltük a szemiotika vizuális morfológiai elemeinek nyelvi reprezentációit.) A szövegváltozatok felvetik a fordítás kognitív hátterének univerzális és kultúra-specifikus kérdéseit is. Ám ezek a gyerekdalok még nemigen terjednek fordításban, legfeljebb az iskolai órákon nyelvtanulási céllal kapnak másik nyelvű szövegértelmezést. Az angol dalszövegekben szemléletes képet kapunk a szánon érkező Santa Clausról. A világító piros orrú rénszarvasról, Rudolfról és a jó gyerekekről egyaránt szó van:

10 42 SANTA CLAUS IS COMING TO TOWN 5 Oh! You better watch out, You better not cry, You better not pout, I'm telling you why: Santa Claus is coming to town! He's making a list, Checking it twice, Gonna find out who's naughty or nice. Santa Claus is coming to town! He sees you when you're sleeping, He knows when you're awake. He knows if you've been bad or good, So be good for goodness sake! Oh! You better watch out, You better not cry, You better not pout, I'm telling you why: Santa Claus is coming to town! Cs. Jónás Erzsébet RUDOLPH THE RED-NOSED REINDEER 6 You know Dasher and Dancer, and Prancer and Vixen, Comet and Cupid, and Donner and Blitzen, But do you recall, the most famous reindeer of all? Rudolph the Red-Nosed Reindeer Had a very shiny nose, And if you ever saw it, You could even say it glows. All of the other reindeer Used to laugh and call him names; They never let poor Rudolph Join in any reindeer games. Then one foggy Christmas Eve, Santa came to say: "Rudolph with your nose so bright,

11 Kontrasztív kultúraszemiotika kognitív keretben (A Mikulás) 43 Won t you guide my sleigh tonight?" Then how the reindeer loved him As they shouted out with glee, "Rudolph the red-nosed Reindeer, You ll go down in history. Az orosz nyelv tanításában szintén jól használhatók a Télapóról szóló dalok, amelyek az ünnepkör képi világának hű tükrözői. Bennük a feldíszített fenyőfa alatt az újév köszöntése, Hópelyhecske alakja és a Télapó egyaránt megjelenik. Egy helynévvel is találkozunk a dalszövegben. Az oroszok úgy tartják, hogy a Télapó lakóhelye a sarkkörön túli Velikij Usztyug, s onnan jön el minden évben rénszarvas szánján a gyerekekhez. Európában Finnországból, Lappföldről jön a Mikulás. Közös jegyként a leghidegebb, s legtávolibb téli tájat lehet rögzítenünk mint tipikus lakóhelyet: ПЕСНЯ О ДЕДЕ МОРОЗЕ И СНЕГУРОЧКЕ 7 (Марина Беляева) Кто подарки в дом принёс В этот день прекрасный. Это Дедушка Мороз В тёплой шубе красной. В дальних устюжских лесах Их готовил долго, Чтоб в двенадцать по часам Положить под ёлку. Припев. Наступает Новый год, Всем он счастье принесёт. Бьют часы двенадцать Будем улыбаться! Дед Мороз с собой ведёт Новый год за ручку, С ним Снегурочка идёт Дед Мороза внучка. Мы желаем счастья вам, Всем, кто в этом зале. И приятно очень нам, Что вы нас узнали. 7

12 44 Cs. Jónás Erzsébet A magyar mikulásdalok vegyes képet mutatnak: bennük a Télapó és a Mikulás megnevezése mindig azonos személyt takar. De megjelenésében, kellékeiben, ajándékaiban is minden gyermekdal megegyezik: az alma, a dió, a mogyoró, az édesség, s a virgács minden zsákban ott lapul a gyerekek számára. Ugyanakkor sohasem keverhető össze ez az ajándéksor a karácsony ajándékaival, motívumaival, amelyek karácsony idején a Jézuskához kapcsolódnak. HULL A PELYHES FEHÉR HÓ 8 Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó. TÉLAPÓ ITT VAN Télapó itt van, Hó a subája, Jég a cipője, Leng a szakálla, Zsák, zsák, teli zsák, Piros alma, aranyág. Két szarvas húzta Szán repítette, Gömbölyű zsákját Száz fele vitte. Zsák, zsák, teli zsák, Piros alma, aranyág MIKULÁS, MIKULÁS 9 Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár! Krumplicukor, csokoládé, jaj, de jó! De a virgács jó gyereknek nem való! Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár! Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár! Egyszer esik esztendőben Miklós-nap Amikor minden gyerek cukrot kap

13 Kontrasztív kultúraszemiotika kognitív keretben (A Mikulás) 45 Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár! A magyar Mikulás ajándékai 3. Kulturális szemiotika kognitív keretben A Mikulás körüli vizsgálódásunkat a megismeréstudomány kognitív keretében is elhelyezhetjük. A nyelvet, a megismerést, vagyis a kogníciót és a kultúrát a jelentés köti össze. A jelentésalkotás mentében ötlépcsős folyamat írható le: 1. Valamely entitás (dolog, tárgy, jelenség) strukturális jellemzőinek megállapítása. Esetünkben ez a decemberi ünnepkör Mikulás-figurájának elhelyezése időben és térben. 2. Olyan kategóriareprezentáció keresése, amely strukturálisan hasonló az illető entitáshoz. Elemzésünkben a magyar, az angolszász és az orosz Télapók, Mikulások hasonlósága morfológiailag, szemantikailag igazolást nyert. 3. A leginkább hasonlító kategóriareprezentáció kiválasztása. A Mikulás és a Télapó figurája a téllel, a gyerekek megajándékozásával, a jellegzetes öltözékkel, az öreg szakállas jóságos férfialak azonosságával írható körül. 4. Az entitással kapcsolatos következtetések levonása. Számunkra azt jelentette, hogy azonos osztályba soroltuk a december 6-án érkező Mikulást az angolszász Santa Claus-szal, aki december 25-én reggel érkezik, s a január elsejét köszöntő Gyed Moroz orosz alakjával. Ugyanakkor megállapítottuk a különbségeket is, amelyek egyedivé teszik a figurákat, de az előbbi jegyek együtt szükségesek és elégségesen a kategorizáció elvégzéséhez, az azonos kategóriába soroláshoz. 5. A kategorizációval kapcsolatos információk tárolása. Azt a morfológiai, szintaktikai és pragmatikai jelentéshalmazt foglalja magába, amelynek leírására a

14 46 Cs. Jónás Erzsébet fentiekben törekedtünk, de amelyet tovább szélesíthetünk, mélyíthetünk (vö. Barsalou 1992, Kövecses 2010, Tolcsvai Nagy 2010). A decemberi ünnepkör kulturális ismeretei e háttérinformációk közé tartoznak. Láthattuk, hogy a prototipikus kategorizáció a kulturális szemiotikában is élő folyamat. Az elsődleges, központi jelentéseken túl (alap) a periférikus jelentések pontosan leírhatók (figura). Ezek adják azt a sokszínűséget, amely a mi esetünkben a Mikulás, illetve Télapó figurájának kultúránként specifikus vonásait jeleníti meg (vö. Lakoff 1987). Az elvont szimbólumok és a nyelvi kifejezések a kép sémák útján nyerik el jelentésüket. A világot így tudjuk értelmezni. Ugyanazt az entitást vagy eseményt anyanyelvünkön is különböző módon értelmezhetjük, konceptualizálhatjuk, s így változatos nyelvi kifejezésekkel írhatjuk le. Több nyelvre, több kulturális háttérre gondolva ez a megismerési folyamat további összetevőkkel bonyolódik. Ezek az ismerethalmazok sohasem fedik egymást tökéletesen, de mindig tartalmaznak olyan bázisinformációt, amely alapjelentésükben felismerhetővé, kategorizálhatóvá teszi a fogalmat, fogalomkört. A Mikulás esetében a magyar, az angol és az orosz figura az ajándékozás fogalmával, a szakállas istenségnek a jóságos nagyapa-szereppé szelídített képi megjelenésével, s a gyermekmesékből ismerős kísérő szereplők sokszínűségével írta be magát az európai kalendáriumok rituáléi közé. A közös alap teszi felismerhetővé a Mikulás konceptuális rendszerét a három nyelv hozzá kapcsolódó, különböző fogalmi és nyelvi információhalmaza ellenére is: 2. ábra. Összegzés A kultúrát úgy határozhatjuk meg, mint a jelentések olyan halmazát, amelyet egy adott nyelvhasználó közösség elfogad és sajátjának ismer. A kultúra jelentéseinek egyik tárháza a nyelv. A legegyszerűbb dolgoknak is van kultúraspecifikus lehorgonyzottságuk. A kognitív nyelvészet a kulturális jelentésképző folyamatok esetében tágan értelmezendő.

15 Kontrasztív kultúraszemiotika kognitív keretben (A Mikulás) 47 Minden szövegként leírható, nyelvi rendszereknek megfelelően viselkedő (szemantika, pragmatika, szintaxis) komplex szemiotikai jel például az általunk bemutatott Mikulásünnepkör vizsgálható a megismeréstudomány eszközeivel. Jogosan véli számos nyelvész, hogy a kognitív társadalomtudomány, a kognitív szemiotika vagy kognitív szemantika megfelelőbb lenne, mert pontosabban fejezné ki a vizsgálódás tárgyát és módját (Kövecses Benczes 2010 : 221). Elemzésünk a kontrasztív kulturális szemiotika kognitív keretbe helyezésével a Mikulás kapcsán erre tett kísérletet. A fenti kognitív keretű kulturális szemiotikai vizsgálódásunk ugyanakkor arra is törekedett, hogy segítséget nyújtson a nyelvtanároknak a kultúraközvetítés vizuális és verbális, illetve auditív elemeinek tudatos meglátásához és feldolgozásához egyetlen komplex szemiotikai jel, a Mikulás ünnep szemantikai elemzésében és interkulturális kontextusainak feltárásában. Irodalom Barsalou, Lawrence Cognitive Psychology.Hillsdale: Lawrence Erlbaum. Cs. Jónás Erzsébet Ismerkedjünk a szemiotikával! Nyíregyháza: Krúdy Könyvkiadó. Иванов, Вяч. Вс Очерки по истории семиотики в СССР. Москва: Наука. Kövecses, Zoltán Benczes, Réka Kognitív nyelvészet. Budapest: Akadémiai Kiadó. Крейдлин Г.Е. Кронгауз М.А Семиотика, или азбука общения. Москва: Флинта. Лотман, Ю. М Беседы о русской культуре. СПб.: Искусство. Lakoff, George Women, Fire, and Dangerous Things. Chicago: The University of Chicago Press. Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar néprajzi lexikon III. [Венгерская фольклорная энциклопедия](k Né). Budapest: Akadémiai Kiadó Ortutay Gyula (főszerk.) etnoszemiotika Степанов, Ю.С Семиотика. Москва: Изд. АН СССР. Степанов, Ю.С. (ред.) Семиотика. Москва: Наука. Степанов, Ю.С В трехмерном пространстве языка. Семиотические проблемы лингвистики, философии, искусства. Москва: Наука. Tolcsvai Nagy Gábor 2001b. Két napihír összehasonlító stílusérték-vizsgálata befogadói válaszok alapján. Magyar Nyelvőr 125. évfolyam Tolcsvai Nagy Gábor Kognitív szemantika. Nyitra: Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara.

16