MINDENKINEK?! 1. MÚZEUMOK MINDENKINEK AZ INTEGRÁLT TÁRLAT KIALAKÍTÁSÁNAK SZEMPONTJAI ÉS TAPASZTALATAI

Átírás

1 MINDENKINEK?! 1. MÚZEUMOK MINDENKINEK AZ INTEGRÁLT TÁRLAT KIALAKÍTÁSÁNAK SZEMPONTJAI ÉS TAPASZTALATAI 1

2 Szerkesztõ: Pandula András Szerzõk: Árpássy Miklós György Eszter Kormányos Anna Pandula András Prónay Beáta Grafika: Pandula András, Dagmar Design AB, Buidings&Health - Educational Material alapján Fotók: Szépmûvészeti Múzeum(Józsa Dénes, Mátyus László, Rázsó András) Tördelés, nyomdai elõkészítés: Épített Környezetért Alapítvány - Pandula András, 2008 Borítóterv: Miskolczi Martina Felelõs kiadó: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány, Tóth Egon 2008, Budapest 2 ISSN ISBN

3 Ugye szívesen megérintené, s megemelné Zsigmond király egykori kardját? Ugye végigsimítaná ujjait az Inkák által öntött ezüst láma szobrocskák egyikén? A Szépmûvészeti Múzeumban mindezekre lehetõség nyílt a múzeum és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány közötti több éve tartó együttmûködésnek köszönhetõen. Míg ezek az érintések számunkra - azaz látók számára - a tárgyról pusztán kiegészítõ információkkal bírtak, addig nem-látó embertársainknak ezek a találkozások jelenthették az egyetlen lehetõséget a mûvészeti alkotás érzékelésére, a bemutatott kiállítás világának megismerésére. A múzeum az együttmûködés eredményeként az elmúlt három évben négy fontos kiállítását tudta speciális igényekkel rendelkezõ személyek számára is értelmezhetõ tárlattal kiegészíteni. Míg a sorban elsõ Kopt kiállításnál a cél kifejezetten a vakok és gyengénlátók számára kialakított külön tapintható tárlat volt, a nyarán nyitva tartó " és akkor megérkeztek az Inkák" c. kiállításba integrált kiegészítõ tárlat még szélesebb kör számára vált hozzáférhetõvé. Úgy gondoljuk, hogy érdemes a kiállítások tervezése és a tapasztalatok értékelése során megszerzett tudást ezen füzet hasábjain megosztani mindazokkal akik hasonlóképp tenni kívánnak az esélyegyenlõség múzeumi területen történõ megvalósulásáért, akár csak érdeklõdnek annak elméleti és gyakorlati oldala iránt. Reméljük, hogy a sok pozitív visszajelzéssel kísért tapintható kiállítások sorát a jövõben bõvíteni tudjuk, így téve természetessé a kiállítás-élmény megszerzését és a kultúrához való hozzáférést mind több ember számára, korra és fogyatékosságra való tekintet nélkül. KÖSZÖNTÔ Dr. Baán László Fõigazgató Szépmûvészeti Múzeum Tóth Egon Elnök Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány 3

4 TARTALOMJEGYZÉK MÚZEUMOK MINDENKINEK 5 Bevezetés 5 Az egyetemes tervezés 9 Múzeumok, kiállítások látogathatósága 12 Tapintható tárlat kialakításának szempontjai 20 A tapintható tárlattól az integrált tárlatig 29 Irodalom és képjegyzék 38 MUSEUMS FOR ALL 39 MUSEEN FÜR JEDERMANN 45 MUSÉE POUR TOUS 51 4

5 BEVEZETÉS A MÚZEUMOK TÁRSADALMI SZEREPE Társadalmunk életében a kultúrához való hozzáférés, a kulturális és tudományos ismeretek megszerzése jelentõs szerepet tölt be. Befolyásolja a gondolkodásunkat, segíti ismereteink bõvítését, amely egy tudás alapú társadalom életében való részvételhez elengedhetetlenül szükséges. A különbözõ információs és kulturális csatornákhoz való hozzáférés, azok sokszínûsége az élet minõségét jelentõsen befolyásoló tényezõ. A múzeumok, galériák illetve azok kiállításainak, rendezvényeinek látogatása tehát fontos és értékes szabadidõs, ismeretbõvítõ, tudást fejlesztõ tevékenység. A múzeumok, galériák, kiállítási épületek továbbá egyéni, családi, baráti, iskolai programok színterei is lehetnek, azaz társadalmi szempontból is komoly szerepet töltenek be. A múzeumok, galériák, kiállítási épületek mûvészeti alkotások vagy tudományos objektumok bemutatására szolgálnak. Ezekben a létesítményekben az elsõdleges cél az ott állandóan vagy ideiglenesen kiállított festmények, szobrok, tárgyak minél jobb láttatása, illetve azok lehetõ legtöbb emberrel történõ megismertetése. Vagyis ezekben az épületekben már a terek kialakításánál, a térelhatároló falak anyagának, színének megválasztásánál, a természetes és mesterséges világítás megtervezésénél a fõ szempont, hogy a kiállításra kerülõ tárgyakat a látogatók számára minél jobban be lehessen mutatni. A KULTÚRÁHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS A kultúrához való hozzáférés alapvetõ jog. Minden embernek joga van a kultúrához, a különbözõ történelmi emlékek és tudományos tárgyak megismeréséhez, megtekintéséhez. Az információkhoz való teljes értékû hozzáférés azonban különbözõ akadályokba, problémákba ütközhet. A múzeumokkal, galériákkal, kiállítási épületekkel, valamint az azokban található kulturális szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerülõ akadályokat a következõ csoportokba sorolhatjuk: Fizikai akadályok - Az épület megközelíthetõsége, az épületbe történõ bejutás (szintkülönbségek, helyigények, elérési magasságok) - Kiállított tárgyak, tárlatok elérhetõsége, megközelíthetõsége Információs akadályok - Hiányos információ (a létesítményekben található programokkal kapcsolatos általános és részletes leírás) - Információ megszerzése (többszintû információ hiánya) - Komplex információ értelmezése Pénzügyi akadályok - A kiállítások, rendezvények belépési díja megfizethetõ-e? - A kiállításokhoz kapcsolódó szolgáltatások megfizethetõek-e? (vezetés, katalógus, audio-guide) 5

6 Bizalmatlansági akadály - Az épületben nyújtott szolgáltatásokkal, azok mûködésével, valamint a segítõ személyzet elérhetõségével kapcsolatos bizalmatlanság Ezek az akadályok leginkább a lakosság körülbelül 10%-át kitevõ, állandó fogyatékossággal élõ személyek információhoz való hozzáférését gátolják, vagy nehezítik meg. Ugyanakkor a társadalom mintegy 40%-át kitevõ, alacsonyabb illetve csökkent mozgásszervi és érzékszervi képességgel rendelkezõk -gyermekek, idõsek, kisgyermekkel közlekedõ szülõk- számára is akadályt jelentenek. ELTÉRÔ KÉPESSÉGÛ LÁTOGATÓK Az információknak minden emberhez el kell jutnia az egyén képességeitõl függetlenül, a múzeumoknak a különbözõ képességû emberek által is látogathatónak kell lennie. A környezetben végzett bármilyen aktivitás egy bizonyos teljesítõképességi szint elérését kívánja meg az egyéntõl, amit a társadalmi elvárás szintjének nevezünk. Jelen esetben ez a múzeumok, galériák épületének valamint az azokban nyújtott szolgáltatások -beleértve a kiállítások és tárlatok- elérhetõségéhez, az ott található információ megszerzéséhez szükséges minimális képességek szintjét jelenti. Ez az elvárás irányulhat fizikai, értelmi vagy érzékszervi képességek szintjére, mértékére. Az egyéni képességek szintje a teljesítõképesség azon szintje, amellyel az épületet valamint az ott található szolgáltatásokat igénybe vevõ látogató rendelkezik. A múzeumok látogathatóságát és az általuk biztosított kulturális információk megszerzését elsõsorban az egyén mozgás-, látás-, hallás-, és felfogóképességeinek szintje határozza meg. Mozgás A mozgás talán az egyik legfontosabb emberi képesség, melynek hiánya illetve csökkenése jelentõsen befolyásolja az épületek és az azokban nyújtott szolgáltatások megközelítését és használatát, továbbá a mindennapi tevékenységek végzését (pl. az ülõ helyzetbõl való felemelkedés, járás, futás, ugrás, mászás, térdelés, egyensúlyozás vagy elérés). A mozgásukban korlátozottak lehetnek: - Idõsek, csökkent erõnléttel, egyensúllyal, ízületi mozgástartománnyal - A kisgyerekek korlátozott fizikai fejlõdéssel - Az idõszakos sérülés illetve betegség miatti ízületi fájdalommal küszködõk - A szélsõséges testméretû és súlyú egyének - Más tevékenység (pl. csomagok cipelése) miatt csökkent mozgásúak - Fáradt, kimerült egyének - Cerebral Plasy, Izomsorvadás, Szklerózis Multiplex, Parkinson-kór, gerincsérülés, amputáció, ízületi gyulladás, szélütés miatt tartósan korlátozottak. 6

7 Látás A környezetben, így a múzeumban található vizuális információkat az egyének eltérõ képességgel érzékelik és észlelik. A kiállításokon keresztül nyújtott vizuális információ megszerzését a látogatónak a részletek éles látása, a közeli illetve távoli tárgy fókuszálása, a tárgyak háttértõl történõ elkülönítése, a látómezõ szélén és a közepén található vizuális információ érzékelése, a színek és fényerõ érzékelése, az erõs ill. gyenge megvilágításhoz történõ alkalmazkodóképesség, a mozgó tárgyak követése, valamint a távolság elbírálása terén tapasztalt eltérõ képességei befolyásolják. A vizuális információ megszerzése valamennyiünk számára problémát okozhat vizuálisan "túlterhelt" körülmények között, színes fénnyel vagy erõsen ill. gyengén megvilágított környezetben, ugyanakkor leginkább az idõsek, vakok és látószervi betegek (szürke-, ill. zöldhályog, szemsérülés, szaruhártyafolt, stb.) számára jelent akadályt. Hallás A múzeumok által nyújtott valamennyi szolgáltatás teljeskörû használhatóságát befolyásolják a látogatók eltérõ hallás- és beszédképességi szintje (pl. a hangforrás irányának megállapítása, az auditív információ háttér-zajtól való elkülönítése valamint a magas és mély hangok észlelése). Ezen képességek teljes használatában korlátozottak az idõsek, a siketek, a halláskárosult egyének (fejsérülés, szélütés, betegség, hosszantartó magas zaj, hallójárat dugulás miatti károsodás), valamint azok, akik figyelmét több hangforrás köti le (pl. szomszédos termekbõl átszûrõdõ hangok, vezetés, fülhallgatón keresztül más hangforrás hallgatása). Kognitív képesség A kiállítások által közvetített információ megértésére, feldolgozására, tárolására vonatkozólag a használók különbözõ érzékenységgel rendelkeznek. Az információk megértését befolyásolja az önállóság, kezdeményezõképesség, reakció- és válaszidõ, koncentrációképesség, nyelv megértése, rendszerezõképesség, rövid és hosszútávú memória, problémamegoldó és döntéshozó képesség, valamint a kreativitás tekintetében tapasztalható egyéni teljesítmények. Az elõzõekben ismertetett képességek teljes mértékû használatában korlátozva lehetnek: - A kisgyerekek, korlátozott szókinccsel, nyelvismerettel valamint tapasztalatokkal - A korlátozott mûveltséggel rendelkezõ egyének - Az idegen nyelvet használó vagy eltérõ kulturális háttérrel rendelkezõ egyének - Az idõsek csökkent emlékezõ- és gondolkodóképességgel - A kimerült vagy tevékenységükben zavart egyének - A betegségek következtében korlátozott felfogóképességgel, memóriával, koncentrációs képességgel rendelkezõ egyének 7

8 Amennyiben a múzeumok épületei és kiállításaik által megkívánt, és az egyéni teljesítményszint között különbség van, vagyis az egyéni képességi szint nem éri el a társadalom által megkívánt szintet, abban az esetben az egyén a társadalom többi szereplõjével szemben hátrányos helyzetbe kerül. Az alacsonyabb teljesítményszinttel bíró egyén a múzeum által nyújtott szolgáltatásokból -és így a kulturális ismeretek megszerzésének lehetõségébõl is- ki van rekesztve. A fentiekbõl látható, hogy valamennyi látogató kerülhet olyan szituációba, amikor a múzeumok kiállításai, tárlatai által nyújtott információ, ismeret megszerzése valamilyen egyéni képesség korlátozottsága miatt nehézségbe ütközik. AZ EMBERI TELJESÍTÔKÉPESSÉG Ahhoz, hogy a hátrányos helyzet kialakulását elkerüljük, ezt a "rést" valamilyen módon át kell hidalni. A csökkent teljesítõképesség kompenzálására kétféle lehetõség adódik: Az egyik lehetõség, amikor az egyén képességeit orvosi segédeszközök használatával (szemüveg, kerekesszék, stb.), mûtétekkel (pace-maker, protézis), gyógyszerekkel (allergia elleni gyógyszer), tréninggel, gyakorlással próbáljuk megnövelni. A másik lehetõség a környezeti elvárások csökkentése az elérhetõ képességek határára. Ez azt jelenti, hogy az épületek valamint a kiállítások tervezésénél, kialakításánál, színek, formák, anyagok megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a látogatók eltérõ mozgásszervi-, látás-, hallás- és felfogóképességekkel rendelkeznek. Ez jellemzõen technikai jellegû megoldások alkalmazását jelenti. Ilyen technikai lehetõség a halláskárosultak számára elhelyezett integrált hangerõsítõk alkalmazása, az alternatív információközlés például Braille "abc" használatával, de ide tartozik az akadálymentesítés is. 8

9 AZ EGYETEMES TERVEZÉS AKADÁLYMENTES VAGY MINDENKI SZÁMÁRA LÉTESÍTETT? Együttgondolkodásunk kiindulási pontjának a fenti alcímet választottam. Feladatomnak érzem, hogy messzebbrõl induljunk el és lépésenként jussunk el a fizikai környezetnek ahhoz a szerepéhez, ami az együttélés feltételeinek megteremtését biztosítja. Elsõ lépésként különbséget kell tennünk az alcímben leírt két kifejezés között. Miért is vetõdik fel ez a kérdés és mi a különbség a kétféle szóhasználat között, a szavak mögött húzódó üzenet miben tér el? Az elsõ kifejezés már nem ismeretlen, egyre elterjedtebb a magyar köztudatban, foglalkozik vele a média, szakfórumok, pályázatok születnek a témában. Láthatunk óriásplakátot, mely a lépcsõt, mint akadályt mutatja be és törvénysértésre figyelmeztet. Sokan hallatják a hangjukat a környezetünkbe, a világunkba beépített leküzdhetetlen akadályokkal kapcsolatban, melyek a hétköznapi életben történõ részvételüket alapjaiban korlátozzák. A témát nem a média kapta föl. Sõt kezdetben inkább csak a törvénykezési eseményekrõl, lépésekrõl kaptunk tájékoztatót a médián keresztül. A figyelem felkeltését a kormányzat kezdte meg Magyarországon az 1997-es LXXVIII. Építési törvénnyel indulva és rendeletek sorával követve, melyekkel igyekezett szabályozókat létesíteni a fizikai környezet átalakítására, a kommunikációs akadályok megszûntetésére, stb. vonatkozóan. Az érdekvédelmi szövetségek ezzel együtt tudatos lépéseket tettek a törvények és rendeletek ismertségének javítására, valamint a törvényi jogok érvényesítése irányába. A MEOSZ már a hazai törvénykezést megelõzõen is állandóan közvetítette a mozgáskorlátozott emberek igényeit és részt vett a 253/1997. évi kormány-rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrõl (OTÉK) létrehozásában. Az elmúlt 9 év során egyre többet és többen foglalkoztak a kérdéssel, az akadálymentesség fogalma vitathatatlanul széles körben ismertté vált. Egyes tárcák saját hatáskörükben, az általuk szakmailag felügyelt tevékenységeket végzõ intézmények körében pályázatokkal is serkentették az akadályok lebontását, a hozzáférés biztosítását, pl. iskolák, sportlétesítmények átalakítását, liftek építését finanszírozták. A munkához való hozzáférést a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jogelõdje, afoglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium éveken át segítette elõ azzal, hogy a hozzá tartozó Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz tartozó munkaügyi központok, kirendeltségek átképzõ intézmények szolgáltatásait elérhetõvé igyekezett tenni mind a fizikai, mind a kommunikációs akadályok megszüntetésének pályázati finanszírozásával. Hosszan sorolhatnánk még a jobbnál jobb példákat. Ezek a rendelkezések széles rétegeknek adtak lehetõséget a szemléletformálásra. A törvényekben elõírt kötelezettségek végrehajtására, feladatok teljesítésére határidõket jelölt ki a kormányzat. Ezeket nehezen vagy egyáltalán nem tudták betartani, betartatni a tárcák, a fenntartók, a beruházók. A megvalósítást erõteljesen nehezíti a forrás nélkülözése. A másik meghatározó tényezõrõl azonban kevesebb szó esik. Nevezetesen a megvalósítás fontos akadályázó tényezõje, hogy legtöbbször hiányzik az akadálymentesség szükségességének megértése, jelentõségének belátása és a szaktudás. 9

10 A mi kultúránkban annyira szokatlan a fogyatékos emberek széleskörû társadalmi részvétele, hogy nincsenek személyes tapasztalataink nehézségeikrõl, küzdelmeikrõl a környezet mindennapi használata során. Ennek megfelelõen nem tudjuk átérezni, mérlegelni mi lenne igazán megfelelõ a számukra. A tervezés idején éppen ezért sokat segíthetne, ha meghívnák a fogyatékos emberek képviselõit és tanácsokat kérnének tõlük. Gyakran azonban ez sem vezet megfelelõ eredményre. Sajnos sok fogyatékos ember csak a saját szempontjait ismeri, csak a saját szükségleteit tudja képviselni. Pedig a fogyatékos emberek csak a mi szemünkben képeznek homogén csoportot. Ahányan vannak, annyi fajta problémával élnek még egy-egy fogyatékossági csoporton belül is. Teljesen más igényeik vannak a vak embereknek és mások a gyengén és aliglátóknak. A gyengénlátáson belül is más a nagyfokú rövidlátók és távollátók nehézsége a környezeti tényezõk szempontjából, stb. Igényeik érvényesítése nagyon nehéz, az összhangot teremtõ tervezés és kivitelezés némely esetben lehetetlen. Mint oly sok minden más területen, itt is megpróbáljuk átlépni azt a társadalmi fejlõdési szakaszt, amit más országok hosszú keserves tapasztalással éve járnak be. EGYETEMES TERVEZÉS A kultúrához való egyenlõ esélyû hozzáférés biztosítása érdekében az épületek valamint a bennük kialakítandó kiállítások tervezésénél a látogatók eltérõ képességeit figyelembe kell venni. Az eltérõ képességgel rendelkezõ látogatók kultúrához való hozzáférését azonban nem külön-külön létesítményekkel, kiállítások megszervezésével kell biztosítani, hanem az egyetemes tervezés elveit alkalmazva a különbözõ igényeket egyesíteni kell a tervezés során. Az egyetemes tervezés gondolatáig hosszú út vezetett. Az egyetemes tervezés európai megjelenésének gyökerei az 1950-es évek svédországi funkcionalizmusából és az 1960-as évek ergonómiai kutatásaiból erednek. Ezzel párhuzamosan a világ más országaiban hasonló tervezési koncepciók fejlõdtek ki. Míg az európai országokban megjelenõ tervezési koncepciók (Design for All, Inclusive Design) a használóra és a használó igényeinek, szükségleteinek kielégítésére, az élet minõségének javítására helyezték a fõ hangsúlyt, addig az Egyesült Államokban kifejlõdõ Universal Design középpontjában egy termék orientált gondolkodás állt: egy termék minél több használónak eladható legyen. A különbözõ koncepciók eredményüket tekintve azonban azonosnak tekinthetõek. 10

11 Az emberek életkor, kultúra és egyéb emberi adottságaik szerinti különbözõsége soha nem látott mértéket öltött, így az egyetemes tervezés, mint módszer az egyenlõ esélyek és a demokrácia biztosítására az utóbbi években egyre erõteljesebben elõtérbe került. Létjogosultságát indokolja továbbá az, hogy az európai munkaerõpiac és kereskedelem élénkülésével az egyes országok szociális rendszerének és környezetének a különbözõ képességû és kulturális hátterû személyek integrációját is biztosítani kell. Az egyetemes tervezés tehát "nem más, mint az a tervezési mód, amely az emberi különbözõségekbõl indul ki mind szociális, mind esélyegyenlõségi szempontok figyelembevételével". Az akadálymentesítés helyett az akadályok megelõzésére, a prevencióra kerül a hangsúly. (Pandula, 2006) A fõ cél az, hogy egy termékkel szolgáljuk ki a használók különbözõ, idõben, szituációban változó igényeit, szükségleteit és ne költséges, sokszor esztétikailag is megkérdõjelezhetõ, stigmatizáló adaptációval, akadálymentesítéssel. Építészeti megközelítésbõl egy japán szerzõcsoport ezt a gondolatot így fogalmazta meg: A befogadó szemlélet figyelembe veszi minden lehetséges használó igényét fizikai, pszichikai, szociális szempontból a tervezés kezdetétõl a tervezés befejezéséig. "A "rossz tervezés" szükségessé teheti a fizikai környezet késõbbi akadálymentes átalakítását, de a "jó tervezés" feleslegessé teszi." (Nitanai, 2003). Az egyetemes tervezés elveit alkalmazva a múzeumok, kulturális létesítmények esetén olyan fizikai környezetet alakíthatunk ki, illetve azokban olyan szolgáltatásokat biztosíthatunk, amely révén a lehetõ legtöbb ember számára biztosított az információhoz, kultúrához való hozzáférés. E tervezési stratégia segítségével a múzeum szélesebb látogatói kör számára lesz nyitva, több ember tekinti meg az állandó, illetve ideiglenes kiállításait, gyûjteményeit, továbbá a fogyatékossággal elõ emberek számára is biztosítható a kulturális információkhoz való hozzáférés. 11

12 MÚZEUMOK, KIÁLLÍTÁSOK LÁTOGATHATÓSÁGA AZ ÉPÜLETEK JELLEMZÔI A bejárhatóság, a hozzáférés nemcsak a jármûvek a munkahely és az otthon szempontjából fontos. Az orvosi rendelõk, iskolák, gyógyszertárak, kórházak, önkormányzati épületek sorát a szórakozás, a mûvelõdés intézményeinek is követni kell. A kulturális igény kielégítésének lehetõsége tehát sokak számára fontos volt, így az akadálymentesítési törekvés gyorsan elért a múzeumokhoz, a történelmi helyszínekhez. A múzeumok és kiállítások látogatottsága és élvezhetõsége a fogyatékos emberek számára kétféle kérdést vet fel: tud-e az épülethez/ben közlekedni, tudjae a kiállított mûveket érzékelni. Vitathatatlan, hogy a kiállítást, rendezvényeket szervezõk felelõssége, hogy a kiállítás mindenki számára hozzáférhetõ legyen. A feladat nem könnyû, a megoldások többnyire egyediek az épületek, a kiállítások és a kiállított mûvészeti ág, az alkotók és a látogató fogyatékossággal élõ személyek sokfélesége miatt. Természetesen az elsõ probléma, amibe a rendezõ beleütközik az, hogy a már létezõ múzeum mûemléki épületét kell átmenetileg, de szerencsésebb esetben tartós megoldást keresve látogathatóvá tenni az ebben akadályozott emberek számára, beleértve a fogyatékossággal élõ személyek mellett az idõseket, krónikus betegembereket, a várandósokat vagy babakocsit toló látogatókat is. "A múzeumok azok a helyek, ahova minden embert hívnak, hogy tanuljon, független attól, hogy hány éves, milyen a bõrszíne, etnikai hovatartozása, képességei, gazdasági helyzete, iskolázottsága" (Tokar et al, 2004). A múzeumoknak, kiállítóhelyeknek otthont adó épületek legtöbbször régi, mûemléképületek. A mûemléképületek akadálymentesítése nem lehetetlen feladat, de sok kompromisszumot igényel a hatóságoktól, a fenntartótól, az üzemeltetõtõl. Mûemléképületek esetében minden átalakítás nagyon komoly engedélyeztetési eljárást igényel. A mûemlékvédelmi hatóság gyakran feloldhatatlan nehézségeket támaszt, a szükséges átalakításokkal szemben, holott sok külföldi példa van kitûnõ megoldásokra, pl. az Akropolisz esetében, az Egyesült Királyságban számtalan vár, templom, kastély épületének esetében is. Számtalan átalakítás történt a XX. Század során már korábban is. Ezeknek az átalakításoknak a szükségességét senki nem vonta kétségbe, gondoljunk pl. az elektromos világítás bevezetése, a fûtés megoldására. A bejutás és a biztonságos, kényelmes, célszerû használat biztosítása a sajátos igényû csoportok számára, azonban még mindig nem számít természetes igénynek a mûemlékek esetén. AZ ÉPÜLETEK ÉS KÖRNYEZETÜK KIALAKÍTÁSA 12 Az épület akadálytalan látogathatóságát a kiállítás meghirdetésével együtt ismertté kell tenni. Az akadálymentesség tényét szerencsés az elektronikusan elérhetõ és a halható hírforrásokban is közzé tenni. A helyszín értékelése akadálymentesség szempontjából magába foglalja a helyszín megközelíthetõségét személyautóval, illetve tömegközlekedési eszközökkel. A személyautóval érkezõk számára a parkolási lehetõség elõírásoknak megfelelõ biztosítása fontos szempont. A parkolót jelezni kell és a parkolón belül a mozgáskorlátozott személyek számára kijelölt területet messzirõl láthatóvá kell tenni.

13 Ügyelni kell a kijelölt parkolóhelyek jogszerû igénybevételére. A parkolóban nemcsak a mozgáskorlátozott embereknek vannak sajátos igényeik a használhatóság szempontjából (kijelölt parkolóhely a használható bejárathoz legközelebb legyen, megfelelõ szélességû a kerekesszék mindkét irányból könnyû mozgatásához, stb.) hanem a hallás és látássérült személyeknek is. Mindkét csoportnak a kijelöletlen és kiépítetlen vezetõ sávok hiányoznak a legjobban. A siket és nagyothalló emberek nem hallják az õket hátulról megközelítõ jármûveket. A látássérült emberek nem tudják a támpont nélküli térben az egyenes irányt felvenni és követni. Szerencsés, ha taxival érkezõk számára lehetséges közvetlenül a bejáratnál kiszállni, ezért felhajtó, kiszálló hely a vezetõsávnál legyen kialakítva, mert ez biztosítja, hogy a személy szükség esetén önállóan is eltaláljon a bejárathoz. A helyszín megközelítését biztosító tömegközlekedési eszközöket is értékelni kell akadálymentességük szempontjából. Ismerni kell az idõközönként indított akadálymentes jármûvek menetrendjét. Szükséges lehet idõszakosan egy-egy komolyabb rendezvényhez igazítva vagy a nap meghatározott szakaszára vonatkozóan jármûvek indításáról tárgyalni, megállapodni a közlekedési vállalattal. Ilyen megállapodásokhoz lehet kötni a különleges szolgáltatásokat is. Ezeket az ismereteket a prospektuson, a helyszínajánlón, elektronikusan közzé kell tenni. Az épület nevét úgy kell elhelyezni, hogy látható legyen nemcsak a homlokzaton, hanem az épületet bármely irányból megközelítõ gyalogosok számára is, továbbá az épület bejáratát úgy kell kialakítani, hogy az könnyen megtalálható legyen. Külföldön gyakori megoldás, de Magyarországon még nem nagyon elterjedtek az olyan lábon álló tájékoztató táblák és az ezeket kiegészítõ gyalogos útvonalakon elhelyezett iránymutató, könnyen értelmezhetõ, tapintható és jól látható jelzések, melyeket az épület környékén helyeznek el vagy az azt szegélyezõ park szélén. A jelzéseknek az átgondolt, összehangolt, kombinált alkalmazása mindenki számára felismerhetõvé teszi és jelzi az épületet. 13

14 Fentiek ellenére a kiállítóhely gyakran adott, a kiállítást jellemzõen maga az intézmény (Nemzeti Múzeum, Mûcsarnok, stb.) szervezi a saját épületében. Általában nem az épület maga kerül kiválasztásra, hanem a helyszín kiválasztása az állandó kiállítás mellett a múzeumépületen belül történik. Az épület sajátosságánál fogva a helyszín kiválasztása a fentiek alapján érezhetõen nagyon fontos. Amennyiben az a helyzet állna elõ, hogy a kiállító keres megfelelõ helyszínt a kiállításához, az alábbi szempontokat kell figyelembe venni a helyszín egyenlõ esélyû hozzáférés szempontjából történõ értékelésénél. Az épület neve minden oldalról láthatóan van kiírva? A bejárat és környezete (pl. utca) azonos szinten van és megfelelõ szélességgel bír, az ajtó könnyen nyitható, esetleg automata toló ajtaja van? Ha rámpa segíti a megközelíthetõséget, van-e a rámpán a kerék legördülését megakadályozó alsó korlát a kerekesszékkel közlekedõ mozgáskorlátozott emberek biztonságos használatát szolgálva. A rámpa széle és a korlát színben eltér-e a környezettõl azért, hogy jól látható legyen. A láthatóság egyaránt biztosított-e természetes jó és rossz fényviszonyok között és szürkületi, esti világításban? A bejárat megvilágítása biztosított-e a téli hónapokban, amikor a nappalok nagy részében nem megfelelõ a fényerõ? A szinteltolások kiküszöbölése az épületen belül is jellemzõ-e, a megoldás jól látható? Van-e lift? A lift kezelhetõ és használható látássérült és mozgáskorlátozott embereknek egyaránt? A lift felismerhetõ helyen van, könnyen megközelíthetõ? Van jelzés rá, hol találjuk? A jelzés könnyen értelmezhetõ és jól látható? Van e megfelelõ irányító, információs tábla, amely segíti az épületbe/helyiségbe lépõt a tájékozódásban? Van-e lehetõség az épületbe belépéskor azonnal felismerni az információs pultot vagy a pénztárat. Van-e jól látható tábla, ami ebben segít? A múzeumok mindenki általi látogathatóságának fõ feltétele magának az épületnek, az épületben nyújtott szolgáltatásoknak valamint az azokkal kapcsolatos információknak az akadálymentessége. A következõkben a múzeumok akadálymentességével kapcsolatos fõbb követelményeket tekintjük át. 14

15 Információ a múzeumról Akadálymentes információ a programokról a múzeumban lévõ kiállításokról, eseményekrõl szóló információ akadálymentes ha az a különbözõ médiumokban (újság, rádió, tv, honlap stb) megtalálható illetve elérhetõ, továbbá ott könnyen megtalálható, jól rendszerezett és a különbözõ képességû használók számára is értelmezhetõ, felfogható. Információ az akadálymentességrõl a múzeum akadálymentességérõl biztosított információ megfelelõ, ha a múzeum épületének, valamint a benne lévõ kiállítások, szolgáltatások akadálymentességére vonatkozó információ különbözõ formátumokban (nyomtatott médiában vagy honlapon) áll a látogató rendelkezésre Megközelíthetõség A múzeum akadálymentesen megközelíthetõ, ha - az mind gyalogosan, mind gépjármûvel biztosított - a családosok és kerekesszékes látogatók számára szélesebb parkolóhelyek fenntartottak - az épülethez vezetõ gyalogos útvonalak mindenki számára biztonságos és önálló használatot biztosítanak - az épület tömegébõl annak bejárata kiemelkedik, könnyen azonosítható, az oda vezetõ gyalogos útvonal jól követhetõ Bejutás Az épületbe bejutás akadálymentes ha - az épület nyitva tartott bejárati ajtaja könnyen megtalálható, valamint az lépcsõ nélkül megközelíthetõ - az épület bejárata, valamint a szélfogó megfelelõ méretû, a kerekesszékes használók valamint a babakocsival érkezõk bejutása biztosított. - a nagy, díszes kapuszárnyak minimális erõkifejtéssel mûködtethetõek, gyermekek és idõsek számára is önállóan nyithatóak. 15

16 Belsõ tér, közlekedés A múzeum belsõ terében az akadálymentes közlekedés biztosított, ha - a padlóburkolatok csúszásmentes, süppedésmentes kialakításúak - a belsõ ajtók szélessége a kerekesszékkel történõ áthaladást nem gátolják, valamint a helyiségekben megfelelõ tér biztosított a kerekesszékkel vagy egyéb segédeszközzel történõ manõverezéshez - a szinteket összekötõ lépcsõk mellett olyan egyéb berendezés is biztosított, mely az idõs és mozgásukban korlátozott látogatók szintek közötti közlekedését biztosítja - a belsõ felületeken alkalmazott színek, anyagok, textúrák a tér érzékelését és segítik Szolgáltatások A múzeumban található szolgáltatások, mint például információ, pénztár, ruhatár, akadálymentesek ha - azok kialakítása lehetõvé teszi az eltérõ testmérettel- (pl. gyermekek ill. felnõttek), valamint a különbözõ testhelyzetben (álló és ülõ) történõ használatot - a szolgáltatást nyújtó pultok, terek akusztikus és megvilágítási viszonyai a kommunikációhoz lehetõ legtöbb látogató számára megfelelõ körülményeket nyújtanak - az épületben a kerekesszékes látogatók számára az akadálymentes használhatóság érdekében speciális méretû és berendezésû illemhelyek, valamint a családdal érkezõk részére pelenkázóhelyiségek biztosítottak. - az épület bejárata mellett, -esetleg a ruhatárnál- babakocsitároló valamint kerekesszékek kölcsönözhetõsége biztosított a kisgyermekes valamint az idõsebb látogatók kényelmesebb épülethasználata érdekében. 16

17 Elõadók, vetítõk, kiállítóterek A múzeumokban, galériákban található kiállítóterek, elõadóterek és vetítõk akadálymentesen elérhetõek, ha - azokban a kerekesszéket használók számára a manõverezéshez szükséges szabad tér biztosított - a vetítõkben, elõadókban a kerekesszékesek számára fenntartott ülõhelyek biztosítottak, a hallható információ zavartalan megszerzése érdekében pedig indukciós hurokrendszer ezekben a helyiségekben beépített - a kiállítóterekben fõleg az idõsebb látogatók számára megpihenési lehetõségek (ülõhelyek, padok) biztosítottak Tájékozódás az épületben A múzeum épületében biztosított funkciók, kiállítások jól megtalálhatóak, ha az épület terei jól áttekinthetõek, az épületrõl a tájékozódást segítõ letapogatható térképek, alaprajzi modellek biztosítottak. Burkolati vezetõsávok, színkódolás, referenciapontok valamint hangostérképek a gyengébb tájékozódóképességû látogatók számára segítséget nyújtanak. Biztonság az épületben Az épület akkor nyújt biztonságos használatot, ha - az épületben található valamennyi szerkezet üzemeltetése biztonságos, valamint az épületben található veszélyforrásokról megfelelõ, könnyen érzékelhetõ információ rendelkezésre áll - a közlekedési útvonalon elhelyezett valamennyi üvegezett felület (ajtó, üvegfal) könnyû észlelését szemmagasságban elhelyezett jelzések segítik - valamennyi járófelület csúszásmentes, a lépcsõfokok élei jól azonosíthatóak valamint a lépcsõkarok és rámpák mellett biztonságos megkapaszkodást nyújtó és leesést gátló módon kialakított korlátok biztosítottak - az épület fény- és hangjelzést adó tûzjelzõ berendezéssel rendelkezik 17

18 Tájékozódás a kiállításon A kiállítások, tárlatok elrendezése akkor megfelelõ, ha azok egy határozott útvonalon követhetõek, az egyes témák, részek között jól lehet tájékozódni, valamint a kiállításokról térkép, átnézeti alaprajz biztosított. Információ megszerzése A kiállítások által megszerezhetõ információ akkor akadálymentes, ha - az hallható és írott formában is biztosított - az írott információ konzekvensen, jól megtalálhatóan elhelyezett, pontírással is kiegészített - a feliratok különbözõ szemmagasságból, vagyis ülõ illetve álló testhelyzetben, valamint gyermekek számára is kényelmesen olvashatóak - a kiállításhoz kapcsolódóan biztosított vezetés a különbözõ érzékszervi képességekkel bíró látogatók számára -beleértve a vak illetve siket látogatókat is- elérhetõ A kiállításhoz kapcsolódóan rendelkezésre álló "audioguide" rendszer a kiállítás akadálymentes vezetését teszi lehetõvé, ha a készülékek, technikai berendezések hallókészülékkel is használhatóak, valamint ha azok révén vak és gyengénlátó látogatók számára külön változatú vezetés is elérhetõ, az adott kiállításhoz, illetve a kiállított tárgyhoz tartozó hangosinformáció a technikai berendezésen könnyen megtalálható. Katalógus, kiadványok A kiállításhoz kapcsolódó kiadványok akkor akadálymentesek, ha azok könnyen érthetõ és olvasható szövegezésûek, felépítésûk illetve rendszerezésük az információ könnyen megtalálhatóságát biztosítja, továbbá más formában is elérhetõek (pontírásos, nagybetûs formátum, hangoskönyvtár). 18

19 A kiállítás érzékelése A kiállítás akkor érzékelhetõ, ha a kiállított tárgyak valamennyi eltérõ mozgásképességû látogató számára is elérhetõ, valamint a velük kapcsolatos információ, érzés különbözõ érzékszervi képességekkel is megszerezhetõ: - a kiállított tárgyak ülõ és álló pozícióban is egyaránt láthatóak, - a tárgyakhoz illetve a kiállítási vitrinekhez (kabinetekhez) olyan közel lehet menni amennyire az az érzékeléshez szükséges - a kiállított tárgyak, vitrinek között elegendõ hely áll rendelkezésre a kerekesszékkel történõ mozgás számára - a tárgyak tapintással történõ érzékelése biztosított az eredeti tárgy-, vagy a kiállított tárgyról készült modell, másolat illetve dombormû letapogatásával - a kiállított tárgyak jól megvilágítottak, a megvilágítás elhelyezkedése a vitrinek üvegezett felületein visszaverõdõ fény révén az érzékelést nem gátolja Multimédia A kiállításokhoz kapcsolódó multimédiás alkalmazások akadálymentes hozzáférést tesznek lehetõvé, ha - a filmek feliratozottak, a film hangja, szövege indukciós hurokrendszer beépítésével zavar nélkül eljut a hallásában korlátozott látogatóhoz. - a számítógépes alkalmazások esetén a számítógép bemeneti eszköze valamint kijelzõje ülõ és álló testhelyzetû valamint alacsonyabb használó számára is elérhetõ - a számítógépeken futó alkalmazások vak látogatók számára is teljesértékû használatot nyújtanak, azaz Braille billentyûzet, Braille képernyõ, szövegfelolvasó program, nagykontrasztú verzió biztosított. 19

20 TAPINTHATÓ TÁRLAT KIALAKÍTÁSÁNAK SZEMPONTJAI TAPINTHATÓ TÁRLAT 20 A kerekesszékkel közlekedõk számára a bejutás, fordulási tér megléte és a szintkülönbségek okozzák a kulcskérdést az épület használhatósága szempontjából. A szintkülönbségek a látássérült személyek számára is okozhatnak nehézséget, elsõsorban a nem kísérõvel, vagy hosszú bottal közlekedõk számára biztosítani kell azok láthatóságát és a tapinthatóságát. A látássérült személyek esetén a múzeumlátogatás legfõbb akadályozó tényezõi azonban: az épület, a bejárat megtalálása, az épületen belüli közlekedés, tájékozódás nehézsége. Az épületet jelzõ és az épületen belüli tájékozódást szolágáló irányítórendszer és a feliratok "láthatatlansága". A világítás szempontjából a legáltalánosabb nehézséget az jelentheti, hogy nincs megfelelõ fényerõ biztosítva a kiállító terekben, vagy épp ellenkezõleg, túl éles a fény. Nincsenek árnyékolók a világítótestek körül, ezért azok a szembe világítva elvakítanak. Nem biztosított a belépéskor az utcai fény kiegyenlítése. A feliratok nincsenek megvilágítva, vagy a felületük csillogó, tükrözi a fényt. További nehézséget jelent, ha a személyzet nem érti a látássérült személyek szükségleteit, ezért nem tud személyes segítséget nyújtani. A számítógép nem akadálymentes formában közvetíti az ismereteket, nincs kiegészítõ hallható információ biztosítva. A kiállítási eszközöket, tárgyakat jellemzõen nem szabad megfogni, amely a látássérült személyek számára a kiállítás élvezhetõségét jelentõsen csökkenti, illetve korlátozza. Ezek azok az általános jellemzõk, amikkel a múzeumok többségében mi is találkozunk. Ki ne élte volna még meg a frusztrációt attól, hogy valamit szívesen megfogott volna, de a teremõrök ébersége ezt a vágyat már a gondolat szintjén elfojtotta. Gyakran azonban különleges megoldásokat igényel, ha a kiállító szeretné a látássérült emberek számára is élvezetessé tenni a kiállítást. Ennek megvalósítására Magyarországon az úgynevezett "tapintható tárlat" a példa. A látássérült emberek igényeinek kiszolgálása csak akkor tekinthetõ különleges és költséges törekvésnek, ha nincs elterjedt gyakorlata a tárgyakat kézbe adó múzeumpedagógiának, amely természetesen szinte megoldhatatlan a "csak látható" képzõmûvészeti alkotások esetén. Nagyon fontos leszögezni, hogy a múzeumpedagógia közel viszi a kiállítás tervezõk gondolkodását a látássérült emberek igényeinek kiszolgálásához.