PONTYRÓL PONTYRA. PONTYRÓL PONTYRA 2008/2009. tanév III. szám

Átírás

1 PONTYRÓL PONTYRA DIÁKÚJSÁG 2008/2009. tanév 3. szám Hunfalvy János Fôvárosi Gyakorló, Kéttannyelvû Külkereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola

2 Tartalom IMPRESSZUM Tartalom, impresszum 2 Hunfalvy Emléknapi eredményeink 3-5 Alkotói pályázat 6-9 Kilencedikesek össztánca Diákfórum Agresszió interjú Előadás 15 Seregei László (interjúval) Verseny eredmények 2008/ Nyári táborok 22 Plánk Tibor Felelős szerkesztő Galgóczy Gábor Tanár főszerkesztő Béres Henriett Diák főszerkesztő Munkatársak: Adorján Balázs Bos Michaela Lilla Hegyesi Etelka Ritó Viktória Mártha Patrícia Mogyoródi Zsanett Vincze Gina Elérhetőség: galgoczy@hunfalvy.hu Készült a Hunfalvy János Fővárosi Gyakorló, Kéttannyelvű Külkereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskolában. 2

3 Hunfalvy Emléknap pályázatainak, versenyeinek eredményei 2009 Az Év Ifjú Közgazdásza: Első helyezett: Nytsch Renáta 11.e. Második helyezett: Hamsovszki Julia12.f Harmadik helyezett: Milténnyi Emese12.a Különdíj: Szőke Anita 11.e HUNFALVY földrajz pályázat: Első helyezett: Vass Eszter 13.af, Nemes Mónika 13.af Nyári Zsuzsanna 13.af Második helyezett: Tolnai Gergő 10.c, Ilisz Gergely 10.c Kubbel Andrea 10.c Harmadik helyezett: Voda Viktória 11.af, Kovács Zsófia 11.af Koncseg Vivien 11.af Alkotói pályázat: Első helyezett: Virág Ferenc 11.b Második helyezett: Várnai Máté 11.b, Knapik Anna 10.f Harmadik helyezett: Pálházy Henriett 11.b TŐZSDE: Első helyezett: Baráth István 12.a, Banai Dávid 12.a Nagy István.12.a, Orosz Dóra12.a Második helyezett: Csapó Gábor11.cd, Süvegh Balázs 11.cd Papp Péter 11.cd, Tóth Gergely 11.cd Harmadik helyezett: Finta Patrícia 11.bf/1, Horváth Dániel 11.bf/1, MártonJános 11.bf/1, Németh Attila 11.bf/1 Sipos Hunor 11.bf/1 125 éves jubileumi pályázat: Első helyezett: Miklósy Miklós, Miklósy Nikolett, Csimár Nikolett és Kimmel Gábor 10.e Második helyezett: Hadházi Orsolya, Horváth Dóra és Fenyvesi Mercédesz 10.b Nagy Luca és Szombati Beatrix 11.e Harmadik helyezett: Bakó Zsanett, Bácsfalusi Anita és Kóródi Erzsébet 10.af Bodor Anna, Szabó Réka és Zoltán Helga 11.a Különdíj: Heffenträger Csaba és Veres Lajos 9.e

4 Angol civilizációs verseny: Első helyezett: Ivánkovics Márta 9.d, Antovszki Angelika 9.d Varga Renáta 9.d Második helyezett: Nemes Nikolett 11.a, Kovács Zsófia 11.a Schuppa Boglárka 11.a Harmadik helyezett: Barber Anna 12.f, Dudás Adrienn 12.f Ginzery Alexandra 12.f Angol irodalmi verseny: Első helyezett: Pintér Bettina 12.b, Takács Vivien 12.b Papp Anita 12.b Második helyezett: Darvas Vivien 11.cd, Máth Mercédesz 11.cd Huber Eszter 11.cd Harmadik helyezett: Bihari Alexandra 9.b, Bíró Rozália 9.b, Kiss Martin 9.b Francia civilizációs verseny: Első helyezett: Schieszl Péter 10.f, Tóth Ádám 10.f Knapik Anita 10.f Második helyezett: Suhai Evelin 12.f, Sóti Krisztina 12.f Szalkai Enikő 12.f Harmadik helyezett: Hamsovszki Júlia 12.f, Szőcs Bernadett 12.f Dudás Adrienn 12.f Orosz ország-ismereti verseny Már többet tudok Oroszországról? : Első helyezett: Lénárd Axel 11.a Második helyezett: Zoltán Helga 11.a Harmadik helyezett: Bodor Anna 11.a Japán Kulturális verseny: Első helyezett: Béres Henriett 9.a, Kara Melinda 9.a Sianec Boglárka 9.a Második helyezett: Csonka Dóra 10.a, Molnár Szilvia 10.a Lakatos Ivett Klaudia 10. Harmadik helyezett: Nagy Kristóf 9.a, Czigány Bence 9.a Körmendy Rajmund 9.a Német országismereti verseny (Német nyelvű civilizációs verseny): Első helyezett: Czellecz Réka Sarolta 9.e Második helyezett: Töltéssy Lilla 9.e Harmadik helyezett: Herczeg Liána 9.e 4

5 2008/2009. tanév III. szám PONTYRÓL PONTYRA Kreatives Schreiben Kreatív írás-német nyelven: Első helyezett: Uzelman Petra 10.e, Jencsik Enikő 10.e Szombati Beatrix 11.e Második helyezett: Mogyoródi zsanett 11.e, Mártha Patrícia 11.e Tóth Helga 11.e Harmadik helyezett: Perl Krsiztina 11.e, Rádóczi Fruzsina 10.e Katz Róbert 12.e Német improvizációs verseny: Első helyezett: Czellecz Réka Sarolta 9.e, Töltéssy Lilla 9.e Német műfordítói verseny: Első helyezett: Terebesi Anita 10.e Második helyezett: Marxl Ármin 12.e Harmadik helyezett: Szőke Anita 11.e, Manhertz Péter 11.cd Matematika verseny 11.évfolyam: Első helyezett: Szabó Fruzsina 11.e Második helyezett: Czikora Dóra 11.b, Barber Anna 12.f Természettudományi verseny: Első helyezett: Kovács Zsófia 11.a, Buzási Bálint 11.a Második helyezett: Hargittai Natália 10.b, Deák Bianka 10.b, Marencsák Kitty 10.b, Bertók Péter 10.c, Urbán Ferenc 10.c Különdíj: Khader Attila 10.c Gépírás verseny: Első helyezett: Roy Biswajit 9.b Második helyezett: Buzási Máté 9.d Harmadik helyezett: Brand Erik 10.e 5

6 Knapik Anita: Félelem Téli este, félhomály van. Sötét és hideg szobában Édes, szép álomra várva, Kalitkában egy madárka. Tolla borzas, félénk szemmel Szembenéz egy idegennel. Retteg minden testrészében, Félelem ül a szívében. Ha szólhatna, sírna, kérne: Ne bánts, kérlek, menj el végre! De ő madár, nem beszélhet. Dalolhat, de úgysem érted. Várj csak! Tényleg... Nem emlékszel? Nem lehet felfogni ésszel, Tiéd volt a kis madárka, S nem volt kalitkába zárva! De elűzted, s félelmében - Vagy a saját védelmében? - Inába szállt bátorsága, Ő pedig a kalitkába. Csak egy szavadba kerülne, S újra szabadon repülne! És Te jó ember vagy! Habár... Kit érdekel? Csak egy madár... Ahogy a sínek a szívedre vetülnek Ha azt mondanád: hahó! Tán visszhangzana ezen a kísérteties helyen. Talán felkapná a sűrű levegő, és magába fojtaná, megsemmisítené. Semmivé válna a hangod. S hangoddal együtt a léted. Nem lenne más, mint az az üres pad ott jobbra, látod? Valaha még ült rajta valaki. Ült és várta a szerelmét, aki messze földről, rég nem látva érkezett vissza. A vonat befutott, a kémény füstölt, néhány ártatlan, talán-mégse-érkezett-vissza-és-soha-nem-is-fog gondolat után a ködből azonban mégis előbújik a kedves, és élete újból körülöleli és szereti mindörökké. Most az a pad már nem jelent semmit. Csak ott van a sötétben, piaszag és falfirka veszi körbe, mert már csak a hobók ülnek rajta néhanap, akiknek eszébe nem jut a vonatra, a szerelemre várni. Mert már vonat sincs, ami megérkezzen. Ott van ugyan a sín, még nem mozdult el, és a vonat is rajta van, de már az se fog elmozdulni. - Érzem, hogy közel vagyunk! Gyerünk! Ti nézzetek be a váróterembe! ordította a rendőrfőnök és tovább szelte az éjszakát zseblámpájával. A sötétség így feltárult, a csík mentén felszakadt, és fényes vére alatt feltárta titkait: a patkányok vinnyogva bújtak vissza az oszlop alatti üreg mélyére. Otthonukat védve, mint egy védőangyal, középen egy lámpa villogott vörösen. Ki tudja mióta? És ki tudja, hogy még meddig? 6

7 2008/2009. tanév III. szám PONTYRÓL PONTYRA - Uram, itt sincs semmi! ordítja a fiatal rendőr parancsnokának, aki egy halk mormogással a bajsza alatt konstatálja a dolgot. - Menjünk a sínek mentén! Remélem, mindnyájan tudják, hogy milyen fontos, hogy megtaláljuk! és megindultak. A parancsnoknak voltak még gondolatai, aggályai, de nem igazán akarta megosztani őket a segítőivel. Nem akarta nekik elmondani, hogy mennyire fél attól, hogy talán már elkéstek. Mint éjszakai lidércek, szellemek suhantak tovább a végtelenbe tűnő sínek mentén, zseblámpáikkal hadonászva, mintha kisgyerekeket akarnának rémisztgetni. S a sínek csak mentek tovább, tovább és tovább, tovább a végtelenbe tovább az álmokon túl, ahol már semmi sem számít: Tovább oda, ahol csak a Hold süt fényesen, megvilágítja az igazságot, az egyetlen igaz, mindig is létezett, csak elfeledett igazságot: hogy semmi sem számít. Főleg az élet nem számít. Sosem számított. Mert szar. Mert az emberrel nem törődnek. Mert a körülötte állók elfeledik azokat, akik viszont őszinte szeretettel törődnek velük: A fiúval is ez történt: A fiúval, aki most a síneken egyensúlyozva lépdel végzete felé. Hogy miért? Mert már nem érdekli semmi. Mert már ő se érdekel senkit. Régen, még a szülei beszélgettek vele, mesét olvastak neki az ágyban, és elalvás előtt megpuszilták a homlokát. Ma már viszont csak átnéznek rajta, észre se veszik. Már egyedül nézi a tv-t, és nem ül két oldalán senki, aki együtt nevetne vele a vicceken. A helyek megüresedtek és ő ott maradt egyedül és már nem nevet többé a vicceken. A poén eltűnt, és helyén csak szomorúság és bánat maradt. Neki az meg nem kellett. Neki csak a sínek kellettek és az, ami rajta közeledik, megállíthatatlanul, fékezhetetlenül, mint a sors keze. De még nem: még nincs itt az ideje. Most a csend, az éjszaka és a Hold ideje van. A gondolatok nélküli, értelmetlen séta ideje, amikor végre elfeledhet mindent, egy kis megnyugvás a vég előtt, mint egy kéz, ami nyugtat a halálos ágyon. A fiú nem félt, sőt, most először nem félt, mert pontosan tudta, hogy mi fog történni és pontosan ezt is akarta. Egy bagoly felvijjogott az egyik fán és a világot szemlélte fényes szempáraival. Látta a lehulló leveleket, amik a felgyorsult világ, hatalmas zaja miatt már némán zuhannak le, amik szomorú áriáját a világ már nem hallja.: elfordultak ők a természettől. - Van második esély? kérdi magától hirtelen, és nem talál választ. - Még ha van is, kell az nekem? teszi föl megint, de most se talál választ. Vajon, ha most elszalasztja az esélyét, lesz e értelme visszatérni haza? Van rá esély, hogy ne úgy fogadják, mint ahogy elváltak tőle? Lesznek kitárt karok, amik boldogan átölelik majd? Lesznek-e mindegy. Felesleges ezen gondolkodni. Ez a séta, az utolsó séta ideje. Hagyd, hogy a Hold vezessen utad végére, az ösvényre, ahol minden tiszta és jó. Jó, jobb, legjobb rossz, rosszabb, legrosszabb. Már órák óta az asztal körül ültek, de még mindig csak ennek a három szónak a szinonimáira gondoltak. Mert mind a ketten szörnyen szégyellték magukat és mind szörnyen szomorúak voltak, mert így történtek a dolgok. Egyikőjük se akarta ezt. Nem tudták, hogy így fog alakulni, de most már késő volt. Bármit is másképp csinálni. Ő elment, mert nem szerették eléggé és most már semmi sem akadályozza meg, hogy a gyertyák tövig égjenek. Ülhetnek itt hajnalig, másnap hajnalig, az idők végének hajnaláig, a fiuk akkor se fog megjönni és mindez ő miattuk van. Elűzték őt, igen, ők üldözték el és ezt mindketten jól tudták. Kihűlt a ház, mint a szívük és most már beköszöntött közéjük és megfagyasztott mindent, ami valaha számított. 7

8 Ők nem törődtek a gyermekükkel, nem ölelték eleget, nem meséltek többet neki az ágyban elalvás előtt és nem ültek mellette a kanapén filmet nézve. A nevetés már rég elszállt közülük, és nem maradt helyette már semmi más. Most pedig itt ülnek, nézd meg jól őket, nézd meg őket. Ahogy siratják a fiukat és a boldog múltat, ami már sose fog visszajönni. Mert ők elkövették a főbenjáró bűnt: elfelejtették szeretni, és ezzel elüldözték a fiukat. Nincs ezen mit szépíteni, ők is pontosan tudják, hogy mekkorát hibáztak. Tönkretettek három életet, de a sajátjuk nem érdekli őket, többé már nem. Nagyképűen visszaéltek a fiuk szeretetével, nem érdekelte őket és most megfizetnek érte. Bár ne történt volna így! Bármit megadnának érte, hogy visszahozzák a fiukat. Bármit. Ülnek és bámulnak a semmibe, mert most az egész élet csak ennyit ér nekik: semmit. Ülnek a buta és drága IKEA-s székeikben, a minőségi svájci gyertya fél óra alatt elég és most mégse boldogok. Mert a harmadik IKEA-s széken senki sem ül és soha többé nem fog. Soha. Talán egy másik országban van, talán a szomszéd házban vagy talán a föld alatt. Mi van akkor, ha meghalt? Akkor a gyertyák csonkig égnek és akkor még az a csöppnyi remény is meghal, ami eddig buzgón küzdött lelkük mélyén a túlélésért. Mert most úgy tűnik, minden a remény ellen szövetkezett és ez a sötétség most mindent beborít és magába ölel. Nem láttak tőle semmit, kivéve ott, hol zseblámpáikkal világítottak. A hajnal közeledett (nekik fogalmuk sem volt, hogy mennyire is közeledett igazából) és ők még mindig nem találtak semmit a lehullott faleveleken és azon az ijesztően bölcsnek tűnő és minden titkot ismerő baglyon kívül. Kicsit magányosnak érezték magukat. Ahogy az éjben futottak, keresve feladatuk megoldását, szótlanul követve a lehetséges véget. Kicsit önző gondolatként mindannyiukban felmerült a kérdés: mit keresek én itt? Ahelyett, hogy otthon ülve kávét szürcsölgetnék? Kit érdekel, hogy mi lesz vele? Nem. Ez így nem helyes. Mielőtt lehajtották a fejüket, rájöttek, hogy gonoszak. Ha ilyen érzésekkel keresik, akkor igazából nem is akarják megtalálni, ha nem érzik a lelkük mélyén, hogy ez mennyire fontos, akkor akár abba is hagyhatják. Nagyon elszégyellték magukat. Volt, aki megállt, lenézett cipőjére és elgondolkodott rajta még egyszer: érdekel téged egyáltalán a fiú sorsa? Ha igen, akkor menj tovább. Ha nem akkor fordulj meg, fuss a sötétbe és csak magaddal törődj. Feledkezz meg arról, hogy miért teremtett Isten, és legyél önző. Válaszd az egyszerűbb utat és futamodj meg. Vagy legyél bátor és segíts, akin tudsz. Pár pillanat múlva mindenki futott tovább futott tovább, mert már hallotta a vonatot. Kisírt szeméből patakzó könnyei oda hullottak, ahol az előbb még arra gondolt: és mi van, ha én tévedtem? Mi van, ha butaságot csinálok? E pillanatnyi félelem megrémítette, ezért elkezdett futni. Nem akart vele törődni. Csak le akarta már zárni. De akarva-akaratlanul megint eszébe jutott: biztos így akarod befejezni? Ennyire elment az eszed? Honnan vetted azt az embertelen bátorságot ahhoz, hogy eldobd magadtól a legnagyobb ajándékot, amit valaha kaphattál: az életed? Próbálta leküzdeni ezeket az érzéseket, de könnyei, és zokogó sírása az üres erdőben megint ráébresztették, hogy döntése talán elsietett. Már látta a fényeket. Megállt a két sín között, és szembe nézett végzetével: a fénnyel a sötétben. Be akar lépni azon az ajtón? - Mi a fenét művelek? gondolta. A vonat elrobogott a síneken. 8

9 2008/2009. tanév III. szám PONTYRÓL PONTYRA Újra néma lett az erdő: néma, mint a sír néma, mint a rendőrfőnök, aki a síneken lévő testet nézte. A vonat darabokra szedte. A férfi már percek óta, síri csöndben vizsgálta a testet. A többiek nem szóltak hozzá, gondolták, a rendőrségi jelentésen gondolkodik, de tévedtek: a rendőrfőnök az emberi lét egyszerűségén törte a fejét. Ez a lény megszületett, evett és ivott és meghalt. Egy pillanat alatt meghalt, és egy pillanat töredék részéig élt. A vonat jött, és mindaz, amiért életében küzdött, egy pillanat alatt szertefoszlott. Lehet, hogy talán jó ember volt, talán családja volt, akiket szeretett és mindig mosolygott rájuk. De most már mindegy. Mert nincs többé. Egy lépéssel eljutott az ösvény végi tisztásra. A parancsnok ebből az összetört testből, ebből a lélek nélküli maradványból megvilágosodott. Ezentúl megpróbál mindig az igaz úton maradni, hogy amikor egyszer véget ér az élete, elmondhassa: nem hiába haltam meg. Volt miért élnem és boldogan halok meg. Ez a szökött fegyenc itt előtte, aki harmincadik évi fegyházban való ülése után szökött meg, talán gonosz volt. De lehet, hogy nem. Már sose derül ki. Később a főparancsnok, amikor bebújt felesége mellé az ágyba, elmosolyodott és egy csókot lehelt a homlokára mielőtt elaludtak a kanapén, megfáradva fiukra való várásukban. A tévé némán vetítette képeit rájuk, miközben szunyókáltak. Arcukon mosolynak semmi nyoma nem volt, az egyetlen érzelem, ami kiolvasható volt belőlük, az a bánat volt odaszáradt könnycsíkjaikban. Később, amikor kinyílt az ajtó, még mindig aludtak. Amilyen halkan csak tudott, belépett a házba, bár majdnem felébresztette őket elfojtott nevetésével. Nem jutott eszébe semmi vicces, semmi poénos, de mégis olyan boldogsághullám lepte meg, amikor ránézett kanapén alvó szüleire, mint még azelőtt sose. Odalépett melléjük, kicsit elnézte őket, majd egy pillanat alatt rájött: helyesen döntött. Amikor elugrott a vont elől, élete legjobb döntését hozta meg. Kezébe vette a távirányítót, csöndesen leült közéjük, majd hangosabbra vette a televíziót. Megint mosolygott, mert rájött, hogy mostantól minden másképpen lesz. Amikor már eleget örültek egymásnak, amikor már nem volt több örömkönny, összeölelkeztek, leültek a tévé elé és nézték azt. A nevetés, mint hosszú idő után szabadon engedett énekesmadár, kiszállt az ablakon és eltűnt a felkelő nap gyönyörű és igaz világában. Virág Ferenc 9

10 Kilencedikesek össztánca 10

11 2008/2009. tanév III. szám PONTYRÓL PONTYRA 11

12 Diákfórum április 23-án a tetőtérben került megrendezésre az idei Diákfórum. Ebben a tanévben is minden osztály sok fontos kérdéssel készült a saját jövőjével kapcsolatban. Miután az Igazgató Úr megnyitotta a diákfórumot, először is a tavalyi tanév eseményeiről tartott beszédet az IDB titkára, Adorján Balázs. Miután meghallgattuk az összefoglalását a 2007/2008-as tanévi iskolai eseményeknek, rátértünk az idei tanév kérdéseire. Mint eddig mindig, idén is több csoportra bontották a kérdéseket. Elsőként a tanulással kapcsolatos észrevételeket vitattuk meg. A kérdések ismertetésében segítséget nyújtott Kelédi Gabriella és Marencsák Kitty, akik IDB titkárhelyettesként az év folyamán sokat segítettek az iskolai diákprogramok szervezésében. A kérdéseiket kifejthették a diákok és konkrét válaszokat kaptak az Igazgató Úrtól, az igazgatóhelyettesektől és az iskola többi dolgozójától. - Megoldás született pl. a halak kitakarításában, az udvari ajtók és tanórák ügyében és a WC-k folyamatos felügyeletében. - Ígéretet kaptak a diákok több témában is pl. francia szakkör, dolgozatok javítása, stb. A diákfórumon, mint akárcsak a parlamentben, itt is volt közjegyző. Szabó Kitty végzős tanuló volt idén is a jegyző, immár nem először. Miután minden előzetesen leadott kérdésre a diákok kielégítő választ kaptak, fel lehetett tenni - ott helyben - bármilyen kérdést. 12

13 2008/2009. tanév III. szám PONTYRÓL PONTYRA A kérdések után egy köszönetnyilvánítást hallhatunk az IDB részéről, amelyben minden IDB-s kollegának köszönetet mondtak az egész éves munkájáért és külön köszönetet Ugrai Erika tanárnőnek a segítőkész munkájáért. Majd az ülést lezárták. Reméljük, jövőre is hasonlóan nyílt és barátságos keretek között vethetik fel a diákok a kérdéseiket. Adorján Balázs További eseményekről (például ballagás, sportnap) képeket az iskola honlapján találhattok: Agressziókezelésről interjú Agresszió. Az utóbbi időben a csapból is ez folyt. Éppen ezért azt hiszem, eljött az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Pavek Zsuzsával, az iskola nevelési igazgatóhelyettesével beszélgettem, aki érdekes információkkal látott el a témával kapcsolatban, amit úgy gondolom, érdemes Veletek is megosztanom. Először is arra voltam kíváncsi, hogy miért hálózta be az idei tanévet az agresszió témája. Nos, az egész úgy kezdődött, hogy a Fővárosi Közgyűlés tavaly májusi értekezletén létrehozott egy intézkedési tervet, miszerint minden fővárosi fenntartású iskolának foglalkoznia kell az agresszió kérdésével, amit azok a kül-, és belföldi események váltottak ki, amelyekben iskolán belüli agresszióra került sor. Mivel a Hunfalvy-t is a főváros tartja fenn, így mi is csatlakoztunk ehhez az akcióhoz. De mi ennek a célja? Mint megtudtam, az iskola egy olyan cselekvési tervet dolgozott ki, amivel igyekszik kezelni, de legfőképpen megelőzni a diákok konfliktusát tanáraikkal, társaikkal, sőt, szüleikkel is. A hangsúly a megelőzni szón van, hiszen hál Istennek a Hunfalvyban elvétve fordul elő fizikai agresszió, és verbális is csak kis mennyiségben. Ez többek között abból a kérdőívből is kiderült, amit áprilisban töltöttek ki a diákok, és amit április 20-án összegzett az iskola tanári kara. Ebből a felmérésből az is kiderült, hogy szerencsére a tanulók nagy százalékának jó a kapcsolata a többiekkel, a szülőkkel és magával az iskolával is. Felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán miért van konfliktus az iskolában. Merthogy az agresszió kiváltója a konfliktus. Pavek tanárnő szavait idézve: Az egész a toleranciával kapcsolatos. Hiszen, ha nem fogadjuk el, hogy a másik másmilyen zenét hallgat, máshogy öltözködik, akkor máris kialakult egyfajta ellenszenv, és ez konfliktushoz vezethet. Akkor már csak az a kérdés, hogy hogyan segíthet ebben az iskola. 13

14 Megérdeklődtem, milyen programokat szerveztek a téma körül - és emellett szégyenkezve bevallottam, hogy igazából egyen sem vettem részt. Erre a megjegyzésemre beszélgetőpartnerem csodálkozva nézett rám, és közölte, hogy igenis vettem, csak nem tudok róla. Itt rajtam volt a sor, hogy felvonjam a szemöldököm, ezért a tanárnő gyorsan elmagyarázta. Kiderült, hogy az idén minden programnak köze volt az agressziókezeléshez legfőképpen a Hunfalvy-napnak, amely során egyes osztályok az Ability Parkba, mások a Láthatatlan Kiállításra, vagy a Holocaust Múzeumba mentek, esetleg megnézték a Hullám című filmet (amit a Holocaust Emlékközpont jóvoltából a diákok ingyen tekinthettek meg), vagy részt vettek a Másik című kiállítson. Mind-mind a toleranciával volt kapcsolatban, hogy megismerjük embertársainkat. Hiszen, ahogy Pavek tanárnő mondta: Azt tudjuk csak elfogadni, amit ismerünk. Az ismeretlent könnyű elítélni, mert nem tudunk róla semmit. Éppen ezért még az idén, pontosabban május 28-án a jövőre végzős diákok megnézték a Cigány népmesék című előadást, valamint a 11.a és 10.b osztályok viselkedéskultúra és kommunikáció órákon interaktív beszélgetéseken ismerkedtek meg a kisebbségi kultúrákkal a Haver Alapítvány jóvoltából. Mi több, egy olyan ártatlan esemény, mint az éves drámavizsga amin az idén csak két osztály vesz részt: a 9.b és a 10.e - mögött is az agresszió témája áll. Ugyanis mindkét előadásra kerülő darab, a Szentivánéji álom és az Öreg hölgy látogatása (ezt mindenki tanúsíthatja, aki ismeri a műveket), konfliktusról szól. Az alkalomból kifolyólag az előadások után teadélután-szerű beszélgetésre van majd lehetőség (tea nélkül), amit Gyovai Szilvia tanárnő fog vezetni. A sok közös program a jövőre sorra kerülő iskola-összevonás miatt is fontos, hogy egymáshoz szokjanak az eddig külön épületben tanult diákok, hogy elfogadják egymást. Tolerancia. Ilyen programok voltak például a sportnap, a 10-esek vetélkedője, a farsang és a sok közös kirándulás. Ugyanakkor ne higgyük azt, hogy csak a diákoknak jár ki az okítás. A tanerő is továbbképzésben részesült az év során. Négy nevelési értekezlet során beszélgettek az inkolánkban jelenlévő agresszióról és annak kezelési módszereiről, valamint egy olyan bemutatóórán is rész vettek telephelyi és székhelyi tanárokkal egyetemben, amit Dankó Judit és Königné Pénzes Edit tanárnők vezették. Mindent egybevetve úgy hiszem, nem kell aggódnunk; békés természetű iskolában tanulunk, és tanáraink (feltűnés nélkül) gondoskodnak arról, hogy ez így is maradjon. Ezúton is szeretném megköszönni Pavek Zsuzsa tanárnő segítségét, és idejét, amit rám szánt, ezzel segítve munkámat. BML 14

15 2008/2009. tanév III. szám PONTYRÓL PONTYRA Május 28-án mutatták be az iskolában a De jajj (cigány népmese sok zenével és humorral) című előadás az iskola 11. évfolyamos diákjai számára. A darabban Balogh Rodrigó, Szőcs Artur, Tompos Kátya, Zöld Csaba szerepelt. Itt az iskola néhány diákjának véleményét olvashatjátok az előadásról: Nagyon jó volt az előadás, mert a színház hangulatát hozták el az iskolába, csupán négy szék, két kanál, két gitár és egy kancsó segítségével. Talán az volt a titka a sikernek, hogy a romákkal szemben támasztott előítéleteinket kifigurázták, és hogy ezeken a poénokon nevettünk, kinevettük a saját sztereotípiánkat. A dalok, a hangzásvilág rendkívül sajátos volt, minden egyes dalban volt valami különleges, ami a végére összeolvadt egy jó emlékké. Köszönjük a színészeknek az előadást és köszönjük a szervezést is! Eleinte vegyes elvárásokkal éreztem cigányok? muzsika? mi lesz ebből, tömegverekedés? Ámde amint leült egymás mellé ez a négy színész és először szólalt meg a zene én onnantól kezdve egy másik világba kerültem. Az a szintű zsenialitásuk és csodálatos zenei tehetségük, amit abban a másfél órában elénk tártak, felejthetetlen volt. Azt, hogy másfél órán keresztül csak ültek egy helyben, és mégsem volt unalmas a darab - sőt! briliáns! az csak őket dicséri. Csillagos ötös! Nagyon jó volt, hogy a mi osztályunkat is kiválasztották, hogy megnézzük ezt a darabot. A címe és témája alapján nem erre gondoltunk, nem erre számítottunk. Az előadásban nagyon jó volt, hogy a színészek csak beszéltek, de nem játszották el, és így magunk tudtuk elképzelni azt. Nagyon jó volt, hogy amikor egymáshoz beszéltek sem néztek egymásra, de az arcukon látszott, hogy egymáshoz beszélnek. Nagyon jó volt, ahogy zenéltek és énekeltek, nagyon szép hangjuk van a színészeknek. Jó volt, hogy az iskolában, a tornateremben adták elő és semmi színházi segítség nem volt hozzá, így csak a tehetségüket láttuk, és hallottuk. Jó volt, hogy így adták elő, mert lehet, hogy az ilyen fiatalok nem néznék meg a színházban. 15

16 Seregi László, nagysikerű koreugráfus és balettművész Seregi László több hazai és külföldi díj tulajdonosa: Erkel Ferenc-díj (1969), Érdemes művész (1972), SZOT-díj (1975), Osztrák Nagyérdemrend (1976), Kiváló művész (1978), Kossuth-díj (1980), Magyar Népköztársaság Babérkoszorúkkal ékesített Zászlórendje (1989), A Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2003), A Magyar Táncművészek Szövetségének életműdíja (2003). Főbb művei: néptánc-koreográfiák: Kalotaszegi táncok, Reggel a táborban, táncok a Székely fonóban; Táncbetétek operákban és zenés színpadi művekben: Koldusdiák, Tell Vilmos, Elektronikus Szerelem, Faust, Tannhäuser, Macskák Egyfelvonásos balettek: A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, Air, Városban, Szerenád, Kamarazene No. 1., Változatok egy gyermekdalra Nagybalettok: Spartacus, Sylvia, A cédrus, Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, A makrancos Kata - Úgy tudom, hogy grafikusnak tanult. Miért volt ez a nagy váltás a koreografálás és egyben a balett iránt? - A második világháborút követően nagy nyomor és szegénység volt. Akkor iratkoztam be az Iparművészeti Főiskolára, mert nagyon tehetségesnek tartották a rajzaimat a szüleim. Ott el is végeztem három és fél évet - négy év lett volna az egész -, de nagy nyomorban élt a mama, volt egy kistestvérem, az apám pedig hadifogoly volt, tehát nem volt ki keressen a családban és nem tudtam se festékre, se papírra és egyéb ecsetekre költeni, ezért elkedvetlenedtem és abba kellett hagynom az iskolát. Az akkori fogaskerékgyárba kerestek olyan embert, aki ki tudja díszíteni a gyár falát a nemzeti ünnepeken. Oda felvettek raktárosnak, de azzal a feladattal, hogy minden ilyen nemzeti ünnepen készítsem el a dekorációkat kézbe vihető táblákat és egyebeket gyártottam. Nagyon fájt a szívem, hogy elkallódok, és nem történik velem semmi, amikor egy barátom tanácsára jelentkeztem az akkor megalakult Honvéd Együttesbe. Elmentem a felvételire, mert én azelőtt tanultam néptáncolni egy picikét, és fel is vettek. És így történt, hogy a grafikát fölcseréltem a fogaskerékgyárra, a fogaskerékgyárból meg sikeresen felvételiztem a Művészegyüttesbe, ahol keresethez jutottam és tudtam a családomat segíteni. Ez alapozta meg az egész további életemet, ezen a kis résen jutottam el a boldogsághoz. 16

17 2008/2009. tanév III. szám PONTYRÓL PONTYRA - Mi volt az Ön számára az első igazi elismerés, mint koreográfus? - A Honvéd Együttesben, 1952-ben csináltam egy katonatáncot, mert akkor nem tudták ábrázolni a katonát a színpadon. Én kitaláltam egy kis perces történetet. Élvezetes kis darab volt, hogy reggel a táborban vidáman ébreszti a trombitás a katonákat. A reggeli torna megkezdődik, a kis katona álmos, a kapcája kilóg a csizmájából. Ez a kis katona álmosan bebotorkál a frissen pattogó torna közepére, lefekszik ott, elalszik. A trombitás föltrombitálja, de ezzel a késéssel nem tudja behozni az egész napját. Hozzák a kaját a kondérba és mivel ő utolsóként ér oda, neki alig jut egy pici. Egész nap késésben volt, míg a végén kirázta a rezet 50 fekvőtámasszal, és visszahozta a tisztességét és bátorságát. A végén nagy trappolással kivonult a színpadról. Nagyon nagy sikere volt ennek a kis darabnak. A hadseregben elterjedt, hogy Seregi meg tudta teremteni a katona egészséges ábrázolását a színpadon. Kaptam is mindjárt lakást és egyéb juttatásokat, amik óriási értéket viseltek. Szerintem a legnagyobb fizetésem is ezzel a tánccal volt, hisz perccel kaptam egy komplett lakást. Persze aztán sorba csináltam valamit, amik sikeresek voltak, de ez volt a legeslegelső. - Mely művészekre néz fel a leginkább, mint példaképre? - Több művészre nézek föl. Először is a színészekre, a magyar színészek színe javára. Ezen kívül a zenészekre is fölnézek: Kocsis zongoraművészre, Schiff Andrásra. Ők nemzetközi hírű művészek. De nagyon fölnéztem például a képzőművészetben a Csernus Tiborra. És persze a táncosok közül is vannak. Például Fülöp Viktor, Róna Viktor. Csináltam is nekik táncokat, de ők engem sikerre vittek, és én ezért a mai napig fölnézek rájuk. - Kikkel dolgozott a legszívesebben? - Európa szerte 22 világszínházban dolgoztam, de legeslegjobban csak a magyarokkal szerettem dolgozni. Igazi családi viszonyba az Operaház színészeivel voltam. - Melyek azok a darabok, amelyek a legközelebb állnak a szívéhez? - A legközelebb a három Shakespeare-mű. A Rómeó és Júlia, a Szentivánéji álom és a Makrancos Kata. Ez a három darab a legkedvesebb számomra. Mogyoródi Zsanett 11.e 17

18 Versenyeredmények 2008/2009. OKTV: Tóth Anna Piroska 13. A francia nyelv - országos döntő 6. helyezett Felkészítő tanár: Németh Violetta Szabó Fruzsina 11. E matematika országos döntő 43. helyezett Felkészítő tanár: Kulinyi Réka SZÉTV: Varga Katalin 12. D közgazdasági-marketing alapismeretek - országos döntő 15. helyezett Felkészítő tanár: Kónyi Eszter Szakma Kiváló Tanulója Verseny: Kiss Brigitta Tímea 14.AF elődöntő: mentesül a szakmai vizsga írásbeli része alól Csillik Anita 14.AF - elődöntő: mentesül a szakmai vizsga írásbeli része alól Szép Magyar Beszéd Verseny: Apjok Gergő 11. CD országos döntő: Kazinczy-díj Kovács Jessica 11. B - országos döntő: Kazinczy-díj Felkészítő tanár: Bayerné Nagy Anna Budapesti két tannyelvű szakközépiskolák angol nyelvi versenye: 12. B csapata: Gáspár Péter, Glász Regina, Somogyi Dávid 1. helyezett Felkészítő tanár: Baranyai István, Blank Péter 10. B csapata: Büki Dániel, Losonci Gergely, Pataki Nikolett 1. helyezett Felkészítő tanár: Baranyai István, Nagyné Lévay Andrea MFFPPTI által szervezett budapesti Német Nyelvi Szavalóverseny: Dávid Csenge 10. E 1. helyezett Felkészítő tanár: Kádas Katalin 18

19 2008/2009. tanév III. szám PONTYRÓL PONTYRA Magyarország-Oroszország Kultúrák Dialógusa országos verseny: Esszé kategória: Buzási Bálint 11. A 2. helyezett Versmondás kategória: Nagy Flávia 11. A 3. helyezett Színjátszás kategória: 9. A csapata 1. helyezett, közönségdíj Felkészítő tanár: Bálint Diána, Koncz Anna Vécsey János Kollégium által rendezett Budapesti Középiskolai Mesemondó Verseny: Apjok Gergely 11. CD 1. helyezett Felkészítő tanár: Ther Mária A Francia Sajtó Napja alkalmából rendezett országos Újságíró verseny Kölcsey Gimnázium: 12. F csapata: Kálmán Alexandra, Molnár Beáta, Nagy Bernadett, Szalkai Enikő 1. helyezett szövegírás kategóriában Felkészítő tanár: Sarah Baranger Fővárosi Szakmai Tanulmányi Verseny. Kereskedelem-marketing szakmacsoport: Szentiványi Dávid 11. B Nagy Bianka 11. B Diószegi Zsófia 11. B Körmendi Tímea 12. AF Sereg Anita 11. E Kovács Viktor 11. CD Regős Dániel 12. A Felkészítők: Közgazdasági munkaközösség 1. helyezett 2. helyezett 4. helyezett 6. helyezett 7. helyezett 10. helyezett 13. helyezett Hungarikumok Fogyasztóvédelmi Verseny: 11. CD csapata: Huber Eszter, Jenei Nikoletta, Kánvási Szilvia, Resszer Zsófia budapesti 2., országos 5. helyezett Felkészítő tanár: Kónyi Eszter 19

20 Határtalan Huszonhetek közép-magyarországi regionális verseny: 11. B csapata: Czikora Dóra, Fülöp Zsófia, Kovács Jessica, Diószegi Zsófia 4. helyezett Felkészítő tanár: Káldori Tamás TÁJ-KÉP Országos Környezetvédelmi Verseny: Csuhai Csinos Csaba 11. A, Fülöp Viktória 11. F, Hadházi Orsolya 10. B, Lénárd Axel 11. A, Pataki Nikoletta 10. B, Schuppa Boglárka 11. A 5. helyezett Felkészítő tanár: Pintér Károlyné Floorball Kispályás Diákolimpia: budapesti 1. hely, országos 1. hely Csapattagok: Bálint Olivér 12. A Kiss Dániel 12. B Leidal Tamás 12. B Molnár Kristóf 9. B Felkészítő tanár: Varga László Floorball Nagypályás Diákolimpia: budapesti 3. hely Csapattagok: Bálint Olivér 12. A Gáspár Péter 12. B Kis Dániel 12. B Leidal Tamás 12. B Molnár Kristóf 9. B Szekeres Gábor 12. B Szikora Máté 12. B Varsányi Ferenc 12. B Felkészítő tanár: Varga László 20