Katonai bevonulás VIII. 30.

Átírás

1 Katonai bevonulás VIII. 30. Szép a naps üt é s az őszi időben, a lekasz ált fü rende n hever a tiszat öltés e n elérke ze t t a gyű jtés ideje. A lovak egyhang u ügetés be közelegnek a töltés felé a kanyargós dül ő uton nótáz á s alatt tünik fel a sző ke tisza. A hullámok ezernyi csillámjai csap fel a magasba mintha tul akarná n a k csapni a fölötte száldoláló madar ak sokaságain. Megkezdő dik a gyüjtés. A széná t vidáma n beszélgetés ek közepe t t e hajtogatj uk a rudasokba. A friss széna illat tölti be az egész tájat majd jő az ebédelés ideje késeinket szélesen mártjuk a frissen sült cipóba. A távolból kerékp ár o s alakja bontak o zik ki a délibáb karjai közül mindig tisztáb b a n ki lehet venni a közelg ő alak sze mélyét. Hoz zá n k érve jó étvágyat kíván és leszáll kerékp árjár ól. Jó hirt hozok hoz zá d Baráto m szólitott meg Bakó János ugyanis ő volt az érkez ő. Kíváncsi voltam és közelebb megyek hoz z á igy újságolja hogy meg jött a behívónk. Az ebédelés rögvest abba maradt talán jóllakta m a szavak hallattára. A gyüjtés félbe marad t én meg indulta m gyalogosa n hazafelé mivel a szekér meg volt rakva szénával. Haza érve az édesanyá m sirva adja tudto m r a, hogy a behivóm itt van a községhá z á n vigasztalo m, hogy ne sírjon, hisz oda is embert visznek igy indulok a községhá z á h o z itt már a baráto k vártak reám mind nyája n jó kedvvel fogadta k, majd igy kapjuk meg a behivót melyen a nyiregyhá zi husz ár zászló aljho z hívtak IX. hó másodikár a. A behivás anyiból bántott hogy ponto s a n a behivás napjára volt kitüzve a polgári iskolai vizsgám is. Tehát én azon n al felment e m Dombrá d r a és kérte m az igazgató t, hogy engedje meg, hogy elő bb levizsgáz h a s s a k mivel a határidő n kell bevonulni ezt a kérése me t az igazgató el is fogadta azt mon dvá n, hogy másn a p menjek fel és a vizsgát megejti. ez a kitű zöt t napo n sikerese n be is végző dö tt. 1

2 Ettől a naptól az órákat számlálta m, gondolva arra, hogy nemsok á ra üt már az én órám is. Fojt a kész ülő dés. Az éjelt majd n e m ébren töltö m az órának min de n ütését szá mlálva j ő el az elvállás pillanata. Szüleim, testvérei m sze mé b e könycsep jelent meg mely mindig szap or á b b a n tolakod ta k kifelé mintha könnyte nger t akarná n a k alkotni a borus hajnalon. De fügyöl a vonat el kell válnunk bár ha nehe z e n esik is, az állomás on ott tolongot t a sokaság alig tudta m a tömege n átalvergő dni, hogy fel szálhassak a kocsiba. A bucsu s z ó t a vonat sipja adja meg utána megin d ul a lomha acéltest. Fehér kendő k lengenek kezeinkbe majd a vonat belsejéből felhang zik e dal. HA MEGINDULT EZ A VONAT HAD MENJEN ÉN UTÁNAM SENKI NE KESEREGJEN KESEREGJEN MINDENKI A BABÁJA UTÁN ÉN NEM KESERGEK A SZERETŐM UTÁN Megérkezünk a nyiregyházi állomásra s hozzálátunk a reggelizéshez, kihasználva az alkalma t míg az őrség megérke zik amely bevezet a laktanyá ba. A közeli vendéglő ben megisz u n k egy pohár bort hogy bátrab ba k legyünk a tisztekkel sze mbe. Rövidese n megérke zik az őrség és sorbaállitan ak bennü n k e t s nótas z óval vezetne k a laktanyá ba. Megkez dő dik a beosz tá s kiválogatják az iparosok a t a felső bb iskolát végzett egyéneket négy háro m majd két közép iskoláho z érnek erre én is boldogan lépte m el ő. A szá za d n ál négyen voltunk akik töb vagy kevesebb iskolát végezt ü n k mivel a laktanyában majdnem tisztán a kiképzők voltak igy bennünket osztottak be szobaparancsnoknak a szerencse ugy látszik kedvezni akart. Ezenkivül a máso dik szakas z n a k voltam a paranc s n o k hejetese mi gyakoroltatt u k a rajokat, a kiképző k csak ellenő riztek benn ü n k e t. Olykor olykor el el kaptak mert rends z e ri n t mikor már közelegtek hozz á n k sohase m tud tu n k kedvökre vezényelni ilyenkor aztá n jobban meg szenved t e t t e k bennü n k e t mintha mind az idáig gyakoroltu n k volna. Már negyedik napos katonák voltunk mikor Borcsik László Nagyhalás z és Barkó József Nagytanyasi lakosu haverokat elbocsáto t t a m a szobá m b ól haza. Jobban mondva meg szökte tte m őket mert a keritésen keresz t ül segitve a talpokkal fenyegették a laktanyá t majd másfél nap mulva jöttek vissza. Ez azért nem tünt fel a kikép ző kn ek mert ekkor segédke z t ü n k bevago nér o z n i a harctérre induló szerelvényt. De ez a párna p amit már távoltöltöt te m a szülő i hajléktól kezdet t hoss z u n a k bizo ny ulni igy október 3án irtam egy levelet szüleim ne k, hogy ha tehetik szerdá n látogassa n a k meg. Ó hogyisne lettek volna erre hajlan d ó k bármily sürgő s munkájok lenne is!! Szerdá n reggeli után kivonulun k a gyakorló térre a tiszte sek veszik átal a kikép z é s t felváltva megy a mun ka már tizenegy óra mikor a fő hadn agy uj paranc so t ad a bevonulásra. Neheze n akart eljönni a dél ugyanis délben volt a látogatá si id ő és biztos voltam abba, hogy szüleim felkeresik már öt napja nem látott fiokat. A gyakorlótérrő l meg is indulu n k a lakta nya felé de a követke z ő percben megsz ólalna k a szirénák és a száz a d o s feküggyöt vezényel mert már látni lehetett a fényes gépma d a r a ka t melyek hozták 475 ember ne k a biztos halált és gyönyörkö d t e m a gépekbe n mert minden vágyam az volt, hogy legalább egy bomb a táma dá s ba n vehetnék részt aztán nem bánná m bármi is történ ne. Az egyik ujonc elkiáltja magát valami fényes dolog kiesett a repülő ből aztán láttuk mind nyája n de csak egy pillanatig mert a követke z ő másod p e rc b e n ugy tünt fel minth a alólun k a földbő l tikkasz t ó foróság törne fel és az mege mel mind nyáj u n k a t és vissza d o b a 2

3 földre ez volt a légnyom á s ezt éreztü k az els ő hullám leszórt bombáinál és ezt éreztü k héts z er ugyanis hét hullámb ajö t t e k a bombá z ó gépek. Majd látjuk mikor a várost elhagyták hogy a bombá z ó k fordulna k és ugy tünt fel mint ha visza akarná n a k térni ismét erre a száza d o s kiadja a parancso t mind en ki a fasorh o z és ugy fusson ahogy csak bir mert a lőszer raktár ott volt 900 méterre hoz z á n k és ha ezt el találja mind n yája n egyszerre halunk meg én is megind ult a m futni két baráto m mal de befelé a laktanyába ugyanis enge met az bántot t, hogy most én lettem gyilkosa szüleim nek mert biztos voltam abba, hogy ők eljöttek hoz zá m. Szerenc sére a gépek eltávozt a k romot és halált hagyva magok után a laktanyá ra alig lehetett rá ismer ni. Mi egyenest a kapu h o z futott u n k ott is halottak és emberro nc s o k fogattak bennü n k e t az els ő lélekkel mikor találkoz t u n k azon n al szüleim után érdeklő dte m természetes eredmény nélkül. Kiérve a vasutho z egy gyereket látok félig elteme tve kibonts u k baratai mal és elször nye dve látjuk, hogy egy nyolctagból álló család temető je lett saját házikójuk melyet a bomba rájok szakitott e közbe n érkeze tt oda Pázmá n y Kálmán n é akivel üzen te m haza, hogy legyenek nyugod t a n nem törté n t semmi bajom abból a nyugott sá g b ól igaz én nem kérte m volna. Igy abba a bizalo mb a voltam, hogy csak nem jöttek be hoz z á m hála Istennek és ezzel a gondolat tal mente m a halotta k eltakaritá sá h o z. Hirüladták, hogy a sziréná k a bombá z á s következ t é b e n meghibáltak igy nagy lett a félelem a laktanyába törté ne te s e n az egyik alkalo m m al valaki elkiáltotta magát, hogy riadó hiába valónak bizony ulta k a tisztek ordito z á s ai a megré m ült népet nem birták vissza tartani. A tisztek belátva, hogy a csihéssé lett néppel nem birnak igy elrendelték a laktanya átköltöz t e té sé t Kótalyba, ami október 6án meg is történt. A szá za d o s ur egy olyan embert kért aki elvezeti mellék fás uton a száza do t Kótalyba termé s z e t e se n én voltam rá a jelentke z ő gondolva arra, hogy ha még ma elmegyünk akkor én már othol fogok hálni ami be is sikerült ugyanis Kótalyba szere nc sé se n megérke zv e mihelyt elszálásoltu n k azon n al megind ulta m hazafelé és fél kilenc órakor már az ithoni hajlékba kopogtat t a m, ahol örömü k be sirva fogadta k szüleim testvéreim s elmon d t á k, hogy ők is ott voltak a Bombáz á sk o r, csak nem láttak engem. Másnap a koraivonatt al vissza térte m Kótalyba még itt egy hétig állomáso z t u n k és bevezényelik a száza d o t irányitás véget Nyiregyhá z a Damjanics laktanyáb a. Alig, hogy megérke z t ü n k fujnak a sziréná k és jöttek a gépek, látni igaz nem lehetett mert este volt de annál vészese b b n e k tünt fel a zugása egész éjelt szaba d b a n töltsük álmosan ténfergünk regel a kaszárnyába. Tiz orakor sorakoztatnak bennü n k e t és osztan a k szá za d o n k é n t munká ra mire megvolt az elosztá s délutá n négy óra lett ekkor kiválasz t a n a k engem Kiss Miklóst és HOLES GYURKÁT, hogy elmegyünk egy szakaszvezet ő parancsnoksága alatt a Huszár laktanyába felvételezni élelmet. Ennek örültem is mert olyan századparancsnokot kaptunk az uj beos ztá s s al, hogy valósággal meg akarta enni az embert. Mindig bottal járt és ezzel verekede t t ezért nyomba n meg is tiszteltü k a botosh a d n a gy névvel máskülömben Csatai Bertalan volt a neve. Majd elindultunka szakaszvezetővel az élelemér és utközben betérünk az egyik vendéglő be egy pohár borra ami aztá n ugy meg szapo ro d o t t, hogy a szakinak teljese n beháló zt a a lábát mivel menni nem tudo tt kénytelenek voltunk a korcsm á b a meghálni s reggel a szakas zve z e t ő vissza küldö tt benn ü n ke t a Damja nicsb a de mire megérke z t ü n k már a többi kolegák elmente k Sátoraljaujh elbe s minket ismét Kótalyba vezényeltek. Kótajba érve nem akartak elfogad ni bennü n k e t és egy őrmester kiséreté be n vissza ment ü n k Nyiregyhá zá r a és itt megka pj u k az utlevelet Sátoraljauj h elbe. 3

4 De mivel este lett vonato t csak reggel fél ötkor kapt u n k igy kijöttü n k a sóstóra mert már a városba a lágitáma d á s miatt nem mertü n k hálni viszon t a gyalogha z a menés re rásem gondolt u n k mivel a koffru n k igen nehe z vol még a hazai elemó z siát ól. Igy elhatáro z t u k, hogy az éjelt a sóstói erdő ben töltsü k ami igy is történ t. Igaz hogy a szél igen keresgett e a ruháink o n azt a kis nyilást melyen a test ünkh ö z férkő zhet, mindegy de mégis igy jött el a reggel. A vonatbeérke z e t t és mi indultunk, nem a csapat után hane m haza felé. Nyolc órára érünk be az Ibrányi állomás ra s a kofferjainkat berakva Szász Áronnal indulu n k haza megegyezve abba, hogy másn a p indulu nk csak a csapat után. Hozzá n k eljött Holes györgy Pestmegyesi Barátom akivel a párna p alatt ismerke d te m meg és az igy kötött baráts ág elkisért a hadifogság keserü napjáig. Idehaz a épen tengeri törés volt hogy megérke z t ü n k akkor jött be az udvara édesa p á m egy szekér tengerivel ezt besegitett ü n k pakolni a tengeri kasba és elindultu n k a faluba őszinté n szólva a kislány ho z ugyanis ekkor Gégény Bertának udvarolta m majd este hét óra felé tértü n k haza ekkor megsz ólaltak a faluba a szirénák futva igyekezt ü n k haza felé, hogy bátorits u k az ithollévő ket. Az udvarra érve Boriska j ő elénk a konyhá ból s én rákiáltok, hogy nem hallod, hogy itt zugna k a gépek a fejünkfelett te meg csalogato d őket a lámpafé nyel? Erre sirva fakad és azt mondj a csak megakart alak csókolni és ez a szó végigkisért a fogság nehé z napjain sokszo rg o n d olt a m de jó volna, ha ismét megcsókolhatna a testvérem. Reggel elindulu n k Sátoraljaujh elb e. Az uton egyhang u a n szórako z t u n k majd Ujhelhe z közeledve feltess z ü k a karszallagot amelyet még Nyiregyhá zá n kaptu n k amely a miunkászászlóalj jele volt. Szerencsésem meg erkeztünk a századu nkho z, ahol mifelőlünk az irásse m tudot t legnagyobb csodálko z á s u n k r a. Ugyan is Nyiregyhá z a átadot t bennünke t, de a száz a d o s nem vett átal. Ha mi ezt tudt uk volna nyugo d ta n lehett ü n k volna oda haza. Majd a száza d o s átal vett benn ü n k e t és engem az els ő szakaszba nevezett szakaszparancsnok hejettesnek. Szeptember 18án megind ult u n k Ujhelből mint egy öt kilóméter re fekv ő Széphalo m b a géppu sk a fészket s tankta n k cs a p d á k a t ásni. Napi tiz órát dolgoz u n k a munka megfes zitet t erővel folyik az élelem a kemé ny munká h o z bizony kevésnek bizonyult aki szót emelt miatta azt az előbb emlitett Csatai akit ezutá n Botos néven fogok emliteni mert méltó erre a névre ez e szigorue m b e r 1 2 órára kikötte tte és mi sem mit sem tehett ü n k ő nagyon ponto s ember volt és ezt megkiván ta a szá za d já t ól is, ezzel kapcsolato s a n törté n t egyszer, hogy kiadta parancsb a, hogy reggel fél hét órára minde n ember a sorako z ó h elye n jelenjen meg ez meg is történ t a betegek kivételével a jelzett idő ben minde n ki ott volt. Igen ám de ő beteget nem ösme rt el igy dühéb e n min de n szakas z és rajpara nc s n o k o t végig botolt és reggeli nélkül kihalytott a munka helyre ahol mindig átalvett bennü n k e t az utás z s ág és annak a felügyelete alatt dolgoz t u n k ezen a napo n délig ennivalót is féladagra csökken te t te. A század zugolódott mert a többi századok nevettek bennünket. Majd este haza menet mindig daloltato t t benn ü n k e t mert az ő száza d já n a k kikellett vállani. Vacsora kiosztá s elő tt para ncskihird e té s, a botos kiadta másna p reggel háro m órakor sorako z ó minde n kine k, beteget nem ismer. Minden ki tudta, hogy ennek meg kell törté n nie a napos hajnali félháro m órakor ébres z tő t rendel és háro m n egye d három ko r jelenti a botosna k, hogy 148 ember együtt áll mire ő nem restelt felöltözni. Átal számlálja a szakaszokat és ő parancsnoksága alatt béka ügetésbe mint eggy másfél kilómeter re fekv ő gyakorlótérre nótas z óval valósággal zavart aki kidő lt azt szokásá h o z mérten jól elvert. Igy járt az egyik Hájas szaka s z ve z e t ő társu n k is kidőlt mire a botos elkez d te ütlegelni ez ellens z egült emiatt 2 ½ órára kiköttet te anélkül, hogy orvos ott lett volna a kiköttetés e n. A kikötést jól értette egy Zajác László szintén velünkbeli és 4

5 közülü n k lett szolgálatvez e t ő. Késő bb még erről beszélek hogy milyen gatyáse m b e r lett a huszárságnál. Ezen hajnali gyakorlat után izmaink ugy meg fájdultak, hogy egy hét is eltellet míg valamenyire rend b e hoztu k magu n k a t. Közbe hada p ró d o k a t kapu n k ezek lettek a szakaszparancsnokok. Egy Szabó nevezetühadapró d lett az én szakaszo mnak a paranc s n o k a és én lettem a hejettese. A munk a napoko n kívül vasárna p o n gyakorlato z t u n k tisztálkod á s r a csak nagyon kevés idő nk volt igy magától érthet ő, hogy a tunyha embere knél megjelent ek a nem kívánt mada ra k és mindig szapo ro d t a k ugy anyira, hogy késő bb az egés z szá za d megrako d o t t a kis juhocská k b ól. De közbejöt t október 6 azt a napot mi is megü n n e p elt ü k közbe n elkészültünk a munkával is. Október 10én parancsot kaptunk, hogy mindenünket pakoljun k össz e és bemegyü n k Ujhelbe ahol benn van a kórhá zvo n a t és lefertő tleniten ek benn ü n k e t ez meg is történ t. Ruháinkat ösze rakjuk egy egy fogasra egy cédulát kapun k melyre majd a ruhát megka pj u k utána bemen t ü n k egy kocsiba amely fürdés h e z volt be rend e zve meg füröd t ü n k és utána megkap ju k a ruhán k a t és délutá n 2 órakor már megyü nk vissza Széphalo m ba. A faluvégén felálitott őrség már ujságolja, hogy meg érkeze t t hoz z á m az édesa pá m. Nem sok idő mulva csakugyan megpillanto t t a m az édesap á m a t nagy batyuval, egymás nyakába borulva ajkunk csókra nyillik könnyeink közö se n ászta t t ák orcáinkat. Majd el válunk én megyek paranc s kiadásra ahol megtu dj u k, hogy érkez et t hoz zá n k 50 pár bakancs és akinek leg rossz a b b a lábbelije az kapja a bakancso t. Ugyanis ez idáig még saját ruháin kba n voltu nk. A száz a d p a r a n c s n o k ki adja, hogy reggel kiosztja a lábbelit és meg indulu n k Miskolc felé a hus zá r száz a d h o z. Vissza térve szálás u n k r a ott várt rám az édesa p á m. Hossz u ideig beszélgett ü n k ezer és ezer tanáccsal látott el az éjet majd n e m ébren töltött ü k. A hajnali órában bucs ut vettün k egymástól elkisérve a faluvégéig akkor még nem gondolta m arra, hogy a viszon t látás csak két év mulva történik. Megvirado tt s a bakancso ka t szétos z t o t t á k ebbő l én is kapta m egy párat mivel az én csizmá m is teljesen szét m e n t még ezzel kapcsolato s a n egy vicces lapot is küldöt te m haza melyen az állott a csiz má m a t egy kis suskó alá tette m, ha Széphalo m ba járnak keressék meg. Ez a táborilap volt az utolsó a követke ző t csak két év után kapták meg. Meg indulva Széphalo m b ól 11 nap 42 km tettü n k meg Olaszliszk á n háltun k meg. A többi szálás adó község neve valamint azon községek nevei melyeken keres z t ül ment ü n k a fogságba esés alkalmával eltün tek igy helységeke t megneve z ni nem tudok. Volt rá eset, hogy 65 ső t 70 kilómétert is megte tt ü n k azelő tt ha valaki azt mon d t a volna, hogy ezt ember megtudja tenni kinevette m volna. Igy érkez t ü n k Miskolcra itt egy pár napő ot töltött ü n k ez id ő alattört é n t, hogy Horthi Miklós Magyarors z á g volt kormá ny z ója November 15 én fegyver letételt rendelt el igy megin dito tta k benn ü n k e t fel Kassára ide érve tud tu k meg, hogy Szálasi átvette Magyarors z á g vezetését. Kassán hevenyés z é s s el töltsük az idő t egyszer a pince paranc s n o k s á g t ól kilépési enged élyt kérte m amely nem volt más mint kiszökés. A városba. Kint töltött id ő alatt rátalálta m egy pék üzletre ahol 1.50 pengő ért lehetet másfélkilós kenyér darabjá t vásárolni azon n al megsz üle te t t benne m az üzleti szelle m. Megvásárolta m 8 darab kenyeret és bevitte m a laktanyába hol az állandó kártyáz ó csopor t na k eladta m 7 pengő ért igy a 12 pengő ből 56 peng ő lett ezt az üzletet 5

6 négys ze r megismé telte m s rövid id ő alatts z é p kis pén z öss zeggel rendelke z t e m de az emberi hiuság a pénzvágy amely katoná t magával ragad készte te t t enge m is a kártya megis meré sé r e. Az egyik pesti fiu minde n pénz ét elveszite tte kártyán megtud t a, hogy nálam is van egy kis megsz er z e t t pénz, megkért, hogy 200 pengő t adjak neki kölcsön és ő ad rá neke m 20 pengő t rá, ebbe én bele is egyezte m ső t nem, hogy bele egyezte m, hane m hoz z á kezdte m előbb 10 majd 20 pengő t állotta m a pesti fiu kártyájára. Ugyanis a kártya megfor dult és az emlitett Polesz Ferenc mert ez volt a pesti soroza to s a n nyert igy rövid id ő alatt Polesz Ferenc 500 én pedig 160 pengő t nyerte m. Közben jött egy para ncs melyszerin t Szlovákiába rendeltek benn ü n k e t egy napi munkára. A hely hol géppuska fészket ástunk Regeteruszkának neveztetett. Itt egy éjelre meg Szálásolu n k alig kaptu n k helyet, hol egy rövid éjszaká t eltöltsü n k míg végre elhelye zte k bennü nke t. A szállása d ó gazdá n k egy szót sem akart tud ni magyarul megvacsorá z u n k, termés z e t e s e n a magun k é ból és mivel nem akart tudni a házigaz d a velünk beszélni igy lefeküdt ü n k a ház földjére teritett szalmár a és rövid id ő mulva elaludt u n k álmaink ból dörö m b ölés és eréjes néme t hang költött fel a háziga z d a is azon n al megtan ul t magyarul beszélni és kért benn ü n k e t, hogy ne engedjük be a németeke t de mi azt mon d t u k, ha az elő bb nem értette a magyars z ó t mi meg most nem értün k magyarul. Igy aztán bejöttek a németek hozzánk azonnal mosdóvizet kértek megmosakodtak és el akarták foglalni a háziga z d a ágyát amibe n mi már beleszólot t u n k, a vita majdne m verekedés sel végző dött. Végreis a néme t engedet t, oda feküd t hoz z á n k a szalmá r a. Reggel ő korán elment és minket a háziga z d a megvendégelt ső t még utravalóval is ellátott. Még Regeterus z k á n a k a hegyes szikláin irtam ezt a rövid verset anyunak mely igy szólott. HEGYEKORMÁT SIMOGATÓ SZELLŐ HEGYEK FÖLÖTT ÁTSUHANÓ FELHŐ ÜDVÖZLETEM VIGYÉTEK ANYÁMNAK TUDJÁTOK OTT A SZIV ES LÉLEK VÁRNAK ÉS HA VISSZAFELÉ SZÁLTOK MAJD ÉNHOZZÁM HOZZÁTOK EL NÉKEM AZ ÉDESJÓ ANYÁM HAD SZORITSAM ŐTET KARJAIMBA HAD OSSZAM CSÓKJAIM SZERET Ő AJKÁRA Kelt Regeteruszka 1944 október 24 én. Visszaté rve Kassára találkoz ta m Gégény Sanyival és levelet küldve haza megirta m, hogy kik vannak velem IBRÁNYIAK. Itt kaptu n k zubbo n yt és sapkát mert még ezidáig saját ruhán k b a voltunk. December 2 án indultu n k Szentgot h á r d felé ekkor nevezett ki a századosur szakácsnak. 6

7 Mondja a közmondás aki ellopja a tüt ellopja az ökröt is. Szemü n k e t ezutá n mindig nyitva tarto tt u k, már maso dik napja gyalogolun k Szentgot h ár d felé teljesen este van mire elérjük Kemence nevü községe t az est homályba n a domb oldalon egy nagy ju nyájat pillanto tt u n k meg figyelme z te t t e m erre szakácskollégákat kihasználva a szürkületet szerencsésen megközelitettük a ju nyájat melyet oros z fogjok őriztek német parancs n o k s ág alatt. Odaérve a juhok összeszaladtak ahogy észrevettek bennünket. Annyira szabadkoztak tőllünk, hogy alig tudt u n k kettő tő l bocsána t o t kérni amiért oly nagyon megzavart u k, de hogy ezt a sérelme t minél elő bb orvosoljuk felvettü k őket a vállainkra s az őrz ő fogjok kiabálása köze pet t e rohant u nk vélek egy kis erdő ségbe hol már rejtve és fedve voltunk itt egy kicsit kifujtu k magu n k a t s az tán vittük a konyhá h o z holmár várt reánk a százados ki megdicsért bennünket a jó fogásért és kiadta parancsba, hogy másna p reggelre birka pő rkől tet akar reggelire ami be is követke z e t t a legénység is jobban birta a gyaloglást a pő rkő lttől mint az egyszerü zupát ól. A birka esete után 3 napra szinté n utólérü n k egy disz n ó ny ája t amit szinté n a némete k kész tet t e k arra, hogy hagyják el Magyarors z á g o t és szolgáljanak eledelül a némete kne k. Valahogya n ugy került a sor hogy még világosan elszálásoltu n k egy községgel előrébb mint hol a disz nó nyájjal találko zt u n k de a nyájat tovább hajtottá k, ahogy utolértek benn ü ke t a szálás u n k kapuját kitárjuk s én a kapu elé állok és erő szak olo m a disz n ók a t, hogy térjenek be hoz z á n k. Nagy rimán s ágr a sikerült egy jól fejlett disznóna k akarataima t meg magyará z ni és betért a nyitott kapu n a keritésen belül sürü n ültetett orgona jó rejtek hely volt az eltévede tt álatnak alig, hogy a falka elment azon n al levágtuk a jövevényt 2 napig ismét bizto sitva voltunk élelemm el. Igy értü nk el Szentgot h á r d r a. Itt egy hetet töltve megka pj u k a parancs o t, hogy Szilsárká ny ba megyü nk itt van a Nyiregyhá zi hus z ár ság és most fog átalven ni. Ugylátszik a tisztek is meg elégelték a gyaloglást és paranc so t adtak a be vagonirozásho z. Vonato n értün k Veszpr é m küls ő pájau dva rá ra itt az álomáso n lév ő konyha látott el élelem m el. Délben ebédkios z t á s van én nem akarta m ebéde r menni igy a vagonba n marad ta m és egy szerre megs z ólalna k az oros z raták apró 5 kilós bombá k at szórta k az álomás ra míg végig mentek a fejünk felett azideig a vagonb a voltam majd megford ult a k vissza felé és ekkor ugrotta m a vonat alá szoro sa n a vonat kerekéhe z simulta m de ez talán az utolsó máso d p e rc b e n történ t mert ebben a pillanatba n ismét ott voltak a gépek és ekkor a mi szerelvényü n k e t géppu sk á z t a végig a vagont melybe mivoltunk valósággal rostává lőtte hoz z á m 3 méterre esett le egy 5 kilós bomba még hallotta m, hogy a vonatkere k ét valami verdesi egyszer csak foróságot érezte m az egész teste me n és minde n elmulot t. 7

8 A szanitészek kezei között tértem magamhoz, kik elmondották hogy oromon szá mo n elindult a vér a légnyomá s t ól melyet kapta m de neféljek párna p mulva sem mi bajom se lesz. Tovább ment ü n k Szilsárká ny felé 2 napig még fekve mara d ta m de tovább nem lehetett mert ki vagoniro z t u n k, igy ismét a szakács kolégákh o z mente m egy nap gyaloglás után a század parancsnok megmondja, hogy még 68 kmtert kell meg tenni s ott vagyunk a rendeltet ési hejünk ö n. Mi meg tárgyaljuk, ha csak egy mód van rá még egyszer jóltarts u k a száz a do t valami husfélével, had emlegesse ne k meg a fiuk, ha valamikor megéh e z n e k. Az alkalo m min dig meg volt mert közel voltunk a Német határho z s napont a 4-5 gulya, nyáj vagy ménes ment átal a határon amit a németek hajtotta k az orosz ok elől. Délutá nra jár az id ő mikor elszálásolu n k alig egy fél óra mulik el mikoris a már megs zo k o t t idegen nyelvü kiabálásra lettün k figyelmesek ki megyünk a kapuho z s lát juk, hogy a Németek egy gujabeli csordát hajta nak ezt aki nem látta elsem tudja képzelni mennyi jószág lehetet különöse n ki csak a falusi csordát látta. A gyönyörü Hortobágyi gulyák ott mentek ismét mint m á r anyisz or a sze meink elő tt. Szokás u n k h o z mérten a kaput kinyitott u k és oda áltunk a nyitott kapu elé a jószágot hajtó oros z fogjok 8 10 méter távolságra mentek a jó szágok mellett ők ugyan nem sokat törődtek vele, hogy ki mit vagy menyit fog el belőle igy mi bátran fogtuk meg egy magyar ökörnek a szarvat és hivtuk a mi vendégs z e re t ő konyhá n k felé ahol nem mi akartuk őt meg vendégelni, hane m ellenke ző en ő minket. Igaz, hogy a szegény álat váltig szaba dko z o t t de egy pár páca csapás meg bátoritot ta s az udvaron álócsü rb e vezettü k és mire az utója elment a gulyának a mi ökrün k félig megnyu zva feküdt elő ttünk. Ezzel a szakács kaland véget ért. 8

9 Átves z a Nyireg yházi huszárság ( 1944.XII.25.) Másnap még jó ézü falatokat szab d alt u n k a lopott ökörbő l gujásos n a k az ebéd fél háromra készült el mivel mozgókonyhánkban a tüz gyakran majdnem bealudt mert vagy ki hullott vagy a levesleve locsolta be a rázós út miatt. Ekkorra megis érkeztünk Szilsárkányba. Az ebédet kiosszuk utána a század sorakozik elosztásra. Mi elmoss u k a kondér t, ekkorra egy Nyiregyhá zá r a való őrmester a Szabolcsiaka t kiválogatta mire oda értem be is vitte őket egy iskolába igy egyed ül marad t a m idegenek között elszaka dva a földiektő l mert mi még azon este vissza ment ü n k mint egy 6 kilóméter t ez a hely volt Rábacsa na k. Ide már csak egy őrmester kisért bennü nke t még egyetlen Ibrányi fiu volt vélem ez volt Márton Ferenc de mikor a káesseseke t kiválogatt ák őt is elvitték. Igy teljesen maga m mara d t a m elszaka dv a az Ibrányiaktól ső t még Szabolcs m egyesi iscsak kett ő volt. Majd egy Kisvárdai tizedes névszerint Mándoki József magáh o z vett, biztatva azzal hogy énben n e m saját öccsét látja neféljek ő biztositja hogy néke m jódolgo m lesz. Azonn al elvitt az ő szálására hol két ló voltaz övé és az enyém. Másna p megka p t u k a ruhát, felszerelés t. Mándoki beváltotta a szavát mert tiszta uj ruhát adatot t nékem. Aznap mikor a ruhá t megkap t u k pihenő nk volt megisme rt e t t é k lovainkat ezzel eltelt a nap. Másnap a nyergelést tanul má ny o z t u k délutá n már men t ez is. Engem a tizedes még este is oktatot t mivel egy száláso n voltunk együtt aludtu n k nem egyszer arra ébredte m, hogy épen akor csókolt meg, mon d h a t o m, hogy igazá n szeretett. Minden nap kijártun k a legelő re lovagolni délelő tt lovalda volt délutá n gyalok rukkolón voltunk. Igy telt el a December hóna p is Január 12 én parancs kihirdeté se n vagyunk hol megtu d t u k, hogy másna p megin d ulu n k németo r s z á g b a az uj címet mind en ki megkap t a amely igy szólt Nach Bamberg 4/1 hus z ár z á s z l óalj Nürnbergtő l észak nyugatra. 9

10 Elhagyjuk Magyarországot ( 1945 Január 13.) Bánatosa n veszü nk bucsut a kedves Csanaki lakosságtól akik őszinte szivekbő l sirattak bennü nke t. Minden kapuba n ott állott a család apraja nagyja és boldog Istenhozzá dot intenek. Bizonnyal mondhatom, hogy sok kisleány nem aludt el éjjelen kiknek a szerel me most nótas z óval megyen idegen ország ba. Másnap léptük át a néme t határt körül belől még 20 kmre lehettü n k a határh o z mikor négy orosz gép megjelent a fejünk felett és hoz z á kezde t t keringeni mire a szá za do s elorditott a magát szét ugratás 20 m távolság. A lovakkal be ugrattunk a szántóföldekre hol cm hóréteg volt szétoszolva leugrálu n k lovainkról s lefeksz ü n k a hóra meg kóvályog egy párs z o r a gépma d á r aztán eltünik minde n hiba nélkül. Napi km lovagolunk elérve a határt néma csönd csak a lovak patáina k egyenletes csattogá sa és 224 ember szivének dobogása zavarja meg a méltóság teljes csönde t. Egy percre megáll a száz a d a száza d o s úr egy pár lelkesit ő szót szólott és aztán ügetést vezényelt nehogy a fájó sziv megs z ök te té s re kénys ze rits e gazdáját. Lehorgasztott fővel ügetünk még a százados úr elfelejtett vigasztalni bennünket igy mentünk néhány kilómétert hangtalanul míg az egyik szakaszvezet ő elkezdte a bucsunót á t. ISTENVELED ÉDES HAZÁM UJRA VISZONT LÁTLAK. Siró rivó jó szüleim karjaiba szállok Édes kedves tubicáim csillag galambjai m Messze majd az id egenből ujra vissza szállok A nótát átvette a száza d s nems oká ra eljött az est. 10

11 Németországi fogadtatás. Ósztria Els ő nap Bécsujhelig érke zt ü n k arra gondoltu n k, hogy ha átal lépjük a határt mi is ugy fogunk tenni a lakossággal mint nálunk tettek a némete k de ebben a gondolatb a n határo z o t t a n csalódt u n k mert a szá za d o s a legnagyobb fegyelmet tartot t a között ü nk a osztr ákok még vizet is alig akartak adni ez ugyan nem is igen hiányzot t mert az Alpokban fok hideg volt ennek ellenére alig tudtu n k egy szellő s pajtába elszálá solni ugy a lovak mint az emberek dideregve bujtak össze a lovakat a nyergel ő pokróccal letakart u k igy nekün k még két takaró pokrócu n k marad t. Nekünk ugyan háro m kiló méterre volt egy iskola beren d e z ve szálásul de a szá za d o s ugy határo z o t t, hogy minde n ki a lova mellett mara d igy csak a gyalogságu n k mehetet t be a szálásra ugyan is a száz a d n á l nem volt min de n ember nek lova igy csak azok kaptak lovat akik jól tudtak lovagolni nehogy a hoss z u uton a lovakat feltörjék, de a gyalogságn a k is anyit kellett megte n ni mint a lovasokna k. Igy megvetet t ük az ágyunkat a lovaink faráho z betakaró z t u n k és a fáradt sá gtól hamar elaludt u nk. A nagy fáradságtól lábaink beledagadtak a csizmába arra ébredtünk, hogy takarónk fehér lett ugyanis ötcentimé te r es hótakaró ékeske de t t felettü n k igytelt el az első éjszaká n k. Ébresztő kor minde n tagunk elvolt gémbere dve ló ápolás után megérke z e t t a finom fekete kávé. Nyolcórakor folytatjuk tovább utu nka t az osztrák o k mind en ü t t gyülölettel fogadn a k benn ü n k e t. És az id ő sem akar enyhülni már közölünk 12 ember a gyengélkedőn van fagyási sérüléssel. Kétheti utazá s u n k után kaptu n k négy napo s pihenő t. A pihenő t neheze n töltsü k mert a kiképe zé s itt is szigorua n folyik. További parancso t kapva még két hetet töltün k Thersch n e k b e az utólsó héten versenyre készülü n k a versenyen való teljesitmé ny 3000 méteres futás ebben van egy hegyoldali vizmos ás mely 18 méter mély ezen keres z t ü l menetel ugy törté n t, hogy mikor lefelé ment ü n k a lóhátá n kellett ülni s mikor leértü n k a vizmo sá s b a lekellett szálani és ugy felkapa s z k o d ni a lóval a tulsó partra utána négy akadály ugratás szá z métere n ké n t. Els ő akadály 75 cm máso dik 100 cm harma dik 130 cm negyedik 150 cm volt a negyedik akadályo n a szá za db ól csak 6 ló ment átal ezek közül az els ő volt az enyém. A parancskihirdetésen cigarettát kapunk és a százados úr meg dicserő beszé dé t amely többet ért a cigerettá t ól. 11

12 Fojtatjuk utunkat és ismét repül ő támadás Frejlassigba érve bevagonéro z u n k és vonaton fojtatju k utunk a t. A vonatu n k alig hogy pár kilóméter t megyen hirtelen fékez és megáll a lovak egy csomó ra dő lnek mi pedig parancsot kapunk a szerelvény elhagyására de már kés ő volt mert a felyünk felett ott csillogtak az angol fényes gépek. Süvit a bomba vonat roncsok szállanak a levegő be mi kiugrálun k a vonatb ól és futun k az alig ötven méterre lév ő erdő be erre a vadás zge p e k reánk csap na k és gépp u s k a tüzet zuditan a k reánk. Najd ugyeltün n e k ahogyan jöttek halotta kat sebesülteke t hagyva magok után. A szerelvényü n k végén négy vagon kigyulatt melyben az élelmünk volt tartalékolva és egy vagon szivar Hozzá ke z d ü n k az oltásho z amely sikertelen volt, közbe n megérke z n e k a mentő k és 6 sebesültet bevitték a Pronn - Haugyi kórhá z ba. Itt ismét kivagonéro z z u k a lovakat és egy nagy istállóba kössük be, a mi szállásu n k továbbr a is a vagon marad. Egy hetet töltünk igy el lovaink alá feny ő galyat hordu n k közbe n az egyik hus zá r elbarangolt a közeli faluba és ott felderitett egy széna kazlat jobban mon dva egy csürt mely tele volt szénával ezt tudt ula dva a fiuknak tizen az est beáltával elmen t ü n k szénáér. Mivel a széna bálázva volt nem sokat kellet vele bajlód ni mind nyája n fogunk egy egy bálát mely kb kg lehetett igy indultu n k vissza a lovakho z félutba n az egyik kolegának kiszaka d t a bálja s ő a nagyjából összefogta és ugy indult után u n k helyeseb be n velünk mert megtarto t t u k a katon a 10 parancsola t 4ik pontját mely azt tartalmazza: A KATONA NEM HAGYJA CSERBEN BAJTÁRSÁT Termés z e t e s e n nem ügyelve arra, hogy a széna elne huljon zavartalan ul megyün k tovább visszaérve végig adjuk a lovak elő tt reggelre csak az elcsorgot t szén a maradt, amely a németet oda vezette hozzánk. Egyenest a szazadparancsnokot kereste és el ő adta, hogy a Magyar kato nák az éjel elhozta k 1,5 hóna pi takar m á n y á t. A száza d o s dübe jött és azt mond o t t a, ha ügyetlen ek voltatok én megtanitalak beneteket erre a még vonatba n lév ő senából kötött egy pokróccal termés z e t e s e n anyit amenyit a pokróc jól befedet t erre fogott egy sepr ü t és ő sepret te a vonattól az istállóig el azt az utat hol a szén át elfogja vinni, az egész szá za d ott volt tudt u k hogy ezen munk á n a k megissz u k az árát de ő a sepr üt senkinek nem adta átal hiába kértük tőle. Majd hogy végzet t a sepréssel felvette a széná t és bevitte a lovaknak utána kiadta a paranc so t a vagonig seprett helyen minden ki egy fél marék szénát szedje n természetesen egy szálat sem lehetett találni. Erre megkérdezte a századot, el lehet e vinni a szénát ugy hogy necsorgassuk el. Erre egész század természetes azt felelte hogy ellehetvinni, na ha ellehet sorako z ó az erdő be felsorako z u n k és vigyázba álitotta az egész szá za d o t 2 óra hossz áig majd 5 ember kiszé d ü l oszolyt vezényelt. Másnap be vagoniro z u n k és meg indulu n k Bamberg felé. Nűrbergi állomáso n befutott egy cukorral megrakot t szerelvény nyitott kocsikba n volt a cukor mind nyaja n megro ha n t u k és pakoltu k ahová csak tudt u k. A f ő szakács már egy zsákot vitt be a vagonba és huzt a a másikkal mikor az őr rá lőtt a golyó nem érte de megijedt igy bevitték az álomásparancsnoksághoz és agyon akarták lőni alig tudta a szá za d o s kikönyörögni. Aztán továb mentü n k más na p Megérkezt ü n k Bambergb e a kivagonéro z á s k o r ismét bomba táma d á s t kap un k hét lovunk elpus z t u l az őrmester megsebes ül. 12

13 Bevonulunk a Bambergi Huszárkaszárnyába. Elfáradta n vonulu nk a kaszá r nya felé a kapu kitárul elő ttü nk s a Németek szivesen fogadn a k benn ü n k e t jó ebédd el látnak és minde n ki megka pja a 10 darab német cigarettáját. Ugy a laktanya mint környéke szép e n volt diszitve az istáló beton váluval önmü k ö d ő itató készülékkel volt ellátva. A nagy épület mellett nékü nk az istálónyujtot t szálást szalma volt a fekv ő helyünk pokróccal takarva ez is szépe n diszlett. Élelmünk nem volt valami bőséges igy pótoltuk répa szelettel amit a lovainkn ak adtak eledelül, ebbő l megrakt u k zsebeinke t ugy ettük, ha gyomru n k könyörgöt t eledelér. Majd kiválogatn a k a tisztes iskolára benn ü n k e t. Első nap a fegyverne m e k ösmerte té s ével telik el az id ő minde n napn ak más és más progra mj a van. Éjelt nappalt eggyé téve tanulunk, délelőtt gyakorlati, délután elméleti dolgokkal foglalatos ko d u n k. Az egyik alkalo m m al tereplovar d á n vagyunk. Feladatu n k, hogy az ellenséget mely a hegynek másik oldalán van meg kell ugy közeliteni, hogy észre nevegyen bennü nke t. Hárman kimentünk terepkutatóknak az én parancsnokságom alatt. Minden házat, bokrot és ehez h a s o nl ó terep tá rgyak a t megvizsgálta to k igy halad u n k előre a szá za do s minde nt figyelt és fojton magyará z o t t a csapat n ak majd megpillantva az ellenségn ek kiküldöt t szaka s z els ő őrseit jelt adok a csapat n a k sapká m a t a karabéjo n forgatva. Az adott jelt átal vették s karjellel vágtára vezényel benn ü n k e t a főcsapat. Átalvágva magunka t az ellensége n, kik a főcsapatr a vártak s reánk nem is lőttekk, hogy elne árulják holléttöke t. Ez a szá n d é k ok meghius ul t mert a főcsapat megkerülve a hegycsucso t a hátok mögé került. A gyakorlato t lefujják, utána megbes z élé s mi volt helyes és mi nem a gyakorlat alatt. A szá za d o s felelő sségre vont, miért jártak a terepkut a t ók minden terep tárgyat erre azt feleltem, hogy nem tudhat t u k hol van az ellenség elrejtő zve és nem akarta m a szá za d o t reckéro z ni inkább mi győ ző djünk meg felőlle. A száz a d o s úr megdicsért és ettől kezdve mindig embere voltam. Az iskola március 4 én végző dött 8 karpas z o m á n y o s t léptet tek el ő és a legénység sorából 4gyönket őrvezető knek. Az altisz tek harags z a n a k reánk éa amennyiben csak lehet igyekeztek minde nt félremagyará z ni termés z e t e s, csak akkor mikor a százados úr nem volt jelen. Mi igyekszünk mindig a legpontosabban végezni a reánk bizott feladato t. Március 17 én éles lövésze tre megyü nk itt ismét jóered mé n n yel járta m a lövészete n III. dijat nyerte m este parancs ki hir de té s alkalmával kimon dj á k az ered mé ny t és jutalm ul 20 szivart kaptu n k a szá za d o s urtól. 13

14 Tábori őrsre rendelnek ki.. Április 14 én parancso t kapun k, hogy Mándoki tizedes para ncs n o k s ág a rajo m m al foglaljuk el a Tersnici tábori őrsöt mely a száza d t ó l mint egy 36 kmre feküd t az út veszéjes de a para nc s szerint az őrsöt minél elő bb elkellet foglalnun k. Teljes erővel vágtá z u n k mikor egy erd ő szegéjé he z érünk egy német autó tülköl és elő z benn ü n k e t. Ebben a pillanat ba n egy angol vadás z gép csap reánk és géppu s k a tüzet zudit felénk s az utolsó máso d p e rc b e n ugrott be vélem a ló az erdő be ez volt katonaidőm els ő eset, hogy a ló odament tőlem a hova akart és ez volt a szerencsém mert a gépkocsit közvetlen mellette m teljes soro za t o t kapo tt és négy német katona holtan mara dt a helyszine n. A lovam oly ideges lett vélem együtt, hogy alig tudta m megülni a nyeregbe igy érünk a tábori őrsre. A németek állandóa n vonulnak visszafelé magok elő tt hajtva a francia fogjokat kik fehér zás zlót visznek maku kkal melyet a magasba tartan ak valahánys z o r gépz ug á s t hallanak ez gyakori is volt mert nem volt olyan óra hogy elmulha t na anélkül, hogy gépek ne jelentke z t e k volna és a repülő ben ülő k látták a fogoj franciákat igy nem bocsáto tt a k gépp us k a tüzet a katona sá gra sem. Két nap mulva telefon jelentés t kapu n k az őrs azon nali elhagyásár a. Megérke zés ü n k alkalmaval tudju k meg, hogy az angolok tőlünk 80 km vannak és be akarnak véleszembe vetni bennünket. Április 17 én foglaljuk el az álást, felszerelésü n k igen gyönge volt szakas z o n k é n t 1 géppuska 3 tár lőszer 3 rohampu ska szintén 3-3 tár lőszerrel s karabélyokhoz tár töltény ezzel a gyönge felszereléssel a kartak benn ü n k e t bevetni. A száza d egyhang u a n határo z o t t, hogy nem vessz ü k fel a harcot oly túlerő vel sze mb e. Állásun k egy erdő ben huzó dik. Április 28 án akna tüzet kapu n k utána csönd uralko dik csak a harckocsik berregése zavarja a méltósá gte r h e s erd ő halgatagsá gát. 29 én az amerikai katonák megjelen ne k és elfognak benn ü n k e t. Örültü n k, hogy fogságba eshett ü n k megmot o z n a k fegyvereinke t elszedik és a közeli faluba szállitana k hol táborhely volt. 14

15 Megkezdődik a fácánélet IV. 29. Az éjelt egy nagy pajtába töltjük, hol kb fogoj volt összegyüjtve reggel jobban mon dva éjel 1 órakor felzavarn a k és gépkocsira ültetne k benn ü n k e t és egy éjel egy napi őrült szágul dá s után megérke z ü n k egy gyüjtő helyre hol ezren lehettü n k németek magyarok egyarán t. Az es ő szakad t két nap két éjel minde n ü n k átal ázott enni már negyedik napja nem kapu n k de nem baj hisz vizünk van bőven a gyüjtő táb or 3 méter vizesárok kal van körülvéve és ben a táborba n is mindenütt álott a víz igy csak álani tudtunk fejünket bele huztuk nyakunkba akár a mezei fácánok innen szere z t ü k a fácán nevet. Már az éség kezd t e gyötör ni az elfázot t népet elfogatás u n k t ól szá molva 5 napot megkapj u k fejenkén t a napi fejadagot mej álott 2 deci korpa leves és négy darab keksz bő l. Erre a finom eledelre másna pig csak a vizet ittuk. Igy ment ez egy hétig. Majd május 10 én bevagoniro z n a k benn ü n k e t és meg kapjuk els ő izben az amerikai konzerveke t fejenké n t 6-6 külömb ö z ő konze rvált husd olgoka t termés z e t e s, hogy kenyeret nem adnak hoz z á mind nyája n nekiláttu n k az evésnek sokan 3-4 konzervet is megette k de én és még bajtárs a m csak egyet ettün k meg belőle. A vonat megind ult vélünk és szág uldo t t éjel nappal egyarán t már a szo mj u s ág kezd urrá lenni felettü n k de csak anyit tehett ü n k, hogy ordito z t u n k és vertük a reánk zárt vonat ajtaját míg végre másfélna p után megálunk egy álomáso n. Hol közülü n k is 4 ájult embert kivesz ne k utána minde n ember teleihatta magát és vagono n ké n t 25 liter vizet feladnak volt benzi nes kanná ba n és ismét tovább megyünk. A helyet mit elhagytun k és hol vagyunk megneve z ni nem tudo m. Elég az hozz á, hogy négy nap négy éjel uta zá s után a vonat megáll és ki vagonéro z u n k utána gépkocsira szálva egy órai út után megérke z ü n k egy sátor városba ami köröskö r ül háro m méter széles és magas szurós dróttal volt körülvéve. Egy amerikai orvos vesz átal bennü n ke t és két oltást kapun k bal karunk b a utána 24 embert oszta n a k egy sátor alá. Május 15 én már ismét kapu n k ebédet amely egy szelet kenyér 5 dkg halkon z er v és 4 deci takar m á nyré p a levesbő l áll ez igy fojt 2 hétig ekkor össze állitanak bennü n k e t és megjelenik a tábor kapujáb a n egy teher autó majd ábc szerint megka pj uk a Princes Alberg feliratu finom dohá nyt 3 pakli papír és 3 pakli 18 szálas gyufát. Május 29 én a hejzet javul már napon ta 2szer kapu n k enni napi fél órákat háro m esetbe félmez t elen kellett a forró naps ü té s be n tölteni, hogy szokju n k hoz z á a meleghe z de kivolt adva paranc sb a akinek a hátát felégeti a nap attól elvonják egy napi étkezé s t. Mindenki elvan gyengülve egymás t támogatva vánszo rg u n k az illemhelyre nagyon sok fogoly elpus z t ul a vég elgyengülésb e n de mit is törő dik azzal a táborpa ra nc s n ok hisz az ő vérei ezer szám ra pus z t ult el a HITLER szavára ugyanis a táborfurer mindenütt zsidó volt. Érthet ő tehát a sanyaru élet oka. A helyzet kezde t t kibirhata tla nn á válni a napok nehez e n telnek igy j ő el junius. A szél álandóa n fuj a homok tenger uszik a magasb a. A tenger is fellázad habjait magasba emelve tajték zik. Sok ember meghal a leg szörny ü b b halállal az éhalállal Julius is igy telik el. 15

16 Dachaói lágerbe megyün k.. Agusz t us els ő felében beszálitanak német területre a daschaói lágerba. A helyzet teljese n megválto z o t t a sátorok at barak lakások váltják fel az élelmü nk is megválto z o t t napo n t a háro m s z o r kapu n k enni roha m o s javulás közben sok ember a korházban kerül. Munkára járunk Münchenbe romot takarita ni. Az élet a multho z képest arany az amerikai katonák teljesen felöltöztettek bennünket de mi ezzel nem elégedtünk meg min de nki igyeke zet t minél több ruhát össze harácsolni ebben a szán d é k u k b a n nagy segitségü n k r e volt hogy Amerikai ruhara kt ár a k b a n is járunk dolgoz ni és ez nyujtot t segitségeta zabrálás h o z. Ugy nézt ü n k ki mikor jöttü n k kifelé a raktárb ól mintha tuggya Isten mijen kövérek lettün k volna pedig csak a sok ruha muta to t t rajtu n k. Ezt az amerikai katonák csak nevették. Még ezen idő ben történ t, hogy élélem raktárba n dolgoz un k a négerek vigyázna k ránk nevetgélve nézik, hogy a magyar fácánok egymás u t á n bontog atjá k fel a külömbö z ő konz erve ket az egyik magyará z a többieknek azok hasokat fogva nevetik az előbb beszél ő néger oda jön hozzánk és figyel de mi már oly bizalmasaknak éreztük magunkat vélek szembe, hogy figyelemre sem méltatt uk majd meglátja mikor az egyik fogoly felbont egy zsirkon z e rvet ekkor odalép hoz z á a néger és meg etette véle a kilós zsirkon z e rve t, tehát ez volt az a nevetni való amit az előbb tárgyaltak ettől kezdve ki milyen konze rvet bonto tt fel azt megkellett enni ezvolt ezen t ul a szóra ko z á s u k. Igy telik az id ő álandóa n hitegetn ek benn ü n k e t a haza vitellel egyik hónap ról a másikra de mi már figyelemr e sem méltatt u k, majd egy napo n bejön a táborba egy veres keres z t e s n ő ki el hires z telte, hogy egy márka ellenébe eljuttat magyar országra. Mindenki leveletir és viszi a megjelölt barakb a hol ő tartóz k o d o t t igy csakha m a r márká t keresett a n ő és vitte magával a soksok sóhajoka t rég nem látott szeret teinkne k. Mindnyájan abba a remé nybe voltunk, hogy leveleink eljut haza az egyik napo n aztá n kin dolgoz u n k München utcáin s látjuk, hogy itt is ott is seper a szél egy egy levelet feltün ő volt előttünk mivel magyar irásvolt még előbb azt gondoltu k, hogy repülő géprő l szórtá k le, de aztán fel ösme rt ü k benne saját leveleinket ebbő l megtu t t u k, hogy a leveleinket a véd ő n ő csak a táborb ól hozta ki és szét szór ta a városba ugy látszik őneki csak a pén zre volt szüksége amit tőlünk elzsarolt. Majd két hét mulva a magyar konz ul rádióba köröz te t t e a szélhá m o s nő t. Igy kesereg tü n k bizonytala n hireket halva az othonról. A leg valóságosa b b hir még eszerin t amit hallottu n k Nagyhalás z, Ibrány, Paszab, Buj, és Gáva teljesen elvan törölve a föld szinéről. Ettől a perctől kezdve mindig csak a haza szökés volt az agyunk ba. Minden nap ember szököt t meg, hogy haza jutott ak e vagy sem nem tudt u k annyi bizonyos, hogy hoz z á n k vissza nem tértek. Már én is egyhete mindig készülődök a megszökésre. 16

17 Megszö kö k Dahcauból I. 19. Barátaim egy hete kihordot t á k munka helyre a ruháima t mindig kész ülte m a megsz öké s re de ezidáig sikertelen volt válalkozá s o m a barátok sem voltak hajlan d ó k tovább hurcolni a ruhái mat ső t még azt mon d o t t á k hogy nem is akarok megsz ö k ni csak őket hitegete m. Ez a megjegyzé s ö k bizony fájt is néke m, de nem volt mitte n n e m mert mindig oly felügyelet alatt voltam hogy ráse m gondolh a t t a m a szökésre. Már döntöt te m is ma megs z ökök ha bárhogyan is. Egy kis hó szálongot t a reggeli órában a hoz z á n k beosz t o t t amerikai őrség nagy tüzet rakato t t és körül álva meleged tek, mi pedig az ótóról huz t u k lefelé a romot. Már a negyedik ótó fut be a rakodóhoz és az őrök egybe tömörülését kihasználva mondom na na most és mint egy 13 méter magas romhal m a z r ó l lecsus zv a egy gyalog ösvényen nekivágta m a bizonytalan s ág utjának irányt ü és térkép nélkül keres z t ül a hegyek rengetegé n. Már két órája bojongok az erdő ségbe n mikor ember beszé d ütötte meg a fülemet, arra tartok, hogy érdeklődnék tőlök de mit is és hogyan mert eddig még egyáltalán nem tudta m beszélni német ül. Megkérde z t e m tehát vo iszt dorf vagy is hol a falu de hogy mejik falu azt én nem tudta m majd ő mon d o t t egy község nevet mejre én azt mondo t t a m az az. Ugyan is mindegy volt már csak kijussak az erdő ségbő l. A német ne k csak is igaza volt mert nem sokára kutya ugatás ütötte meg fülemet és feltü ntek sze meim elő tt a kis német falu kis templo m a be érve a faluba megtu d t a m, hogy mint egy 4 kmre van egy tanya melyen ott tartó z k o d o t t egy sváb család melyet kitelepitet te k. Én azon n al odavette m utama t. Az udvaron játsza d o z t a k a gyerekek de német ül beszéltek meg szólitottam őket és csodálkozásomra hozzám szalad és hozzá kezdet t csókolgatni és azt mon dja, ugye magyarbácsi miért ü n k jött és elvisz bennü nke t haza enge m is meg anyuká m a t is mert azok a rosz rendő rbácsik elhajtottak bennünket és mi mindenünket ott kellett hagyni. Alig tudt a m szóho z jutni a kis gyerek elfogó do ts á g a láttára. Azért még is azt mon d o t t a m, ha jó leszel akkor haza viszlek csak mon d hol van anyuká d? Tessék velem jönni kézen fogott és ott hagyta a bámuló német gyereket. Meglepeté s volt szá mo m r a, hogy mihelyt be mente m a szobá ba és megs z ólalta m egy n ő a nyakamba borult és keservesen sirt. Könny hullásközött mondotta el, hogy férje katona és őtet két gyerekével együtt kitelepitet ték mivel sváb szár m a z á s u sokáig beszélgett ü n k és lediktálta azon helységek neveit melyeke n keres z t ül kell majd menne m. Mijen jó. Mijen kellemes érzés fogott el mikor zsebe m b e tehette m ezen papirocská t melynek segitségével majd haza tudok jutni. Már biztos volta m benne, hogy sikerül válalkozá s o m ó hát miért is ne mikor a fel irt helység nevek 17

18 Hegyeshalo mig vezettek. Ugy tunt fel elő tta m minth a már ott is lennék. De az idő szalad a téli napok rövidek az késztete t t a mielő bbi el bucsu z á s r a a magyar nő től idegen földön. Keserves sirás között váltam el a nőtől és gyerekeitől. Husz márkát és sajtot adott utravaloul és Isten segitségét kérte a haza jutáso m r a. Meg indulta m ismét uta ma t a nagy erdő ségnek vette m gondolva, hogy ide a policárság keze nem hatol. Setéte d ni kezd a hó hullott a néma meltósá gb a n áló erdő ségre a menést meg gyorsitott a m, hogy a közelben lév ő falut elérje mgo n d olvaa rra hogy ott megs zálá solok. Az este be állott teljesen mire a faluba érte m sorra járom a házaka t de szálást nem kapok mivel nem tudta m a Németekkel beszélni igy tovább mente m az erdő sége n míg végre az a gondolat szálott meg, hogy az éjelt itt töltö m az erdő ségbe n már meg is találtam a szálás o m a t egy méteres fatönkö t nézte m ki a havat le seperte m róla és leteleped te m. A menés közben megiza d o t t ruhá m hülni kezdet t majd én is dideregni kezdte m és valami meg nem magyara z h a t a tla n ésre csak tovább indulta m. Ekkor tudja a jó Isten honn a n honna n n e m esze m b e ötlött az egykori betyárnó t a és azt vette m észre, hogy már énekele m is a minde n kitő l elhagyatott vadonba Betyárgyerek az erdőbe Bujdosik a sürüségbe Gondolkozik egymagába Holháljon meg éjszakár a És ugy érezte m, hogy ez a dal csakugya n én reám szól és mente m mente m a nélkül, hogy haza jutáso n kívül valami is esze m b e jutott volna. Körül belül a rövid pihenés után még másfél órát gyalógolta m mikor egy gyors világosság tünt fel a távolban az erd ő rengeteg mélyén. Azt gondolta m ide már a policárság keze nem ér el s oda meres z elte m a világosság közelébe. Ahogy közelebb értem látom, hogy egy erdei házból szürődik a gyér világosság. Ruhám at leverve a vastag hórétegtő l bekop ogt a t t a m az erdei házba. Bent egy háza s p á r fia leánya és 2 fiu gyerek volt. A lakásba n nagy tiszta sá g uralkod o t t háló szoba fürd ő szoba vendégs z o b a és egy spájz volt a lakás beosz tá s a. A német háza s p á r szeretet tel fogadot t, leültette k és azon n al meleg vacsorával kináltak, vacsora után megkérd e z t e k, hogy hova akarok most men ni. Rövid gond olko z á s u t á n azt mon d o t t a m egyenlő re itt szeretn é k meghálni és reggel tovább megyek valami munk át keresni. Erre ők szere tet t el ajánlották fel vendég szobáju k a t, hogy ott meg hálhatok. 18

19 Kertészn ek csapok fel X. 20. Kis id ő mulva kimegyek, hogy kissé szét tekintse k az udvarba n, hogy netalán ha menekülni kell az éjjel legalább el tudjak valamerre rejtő zni. Egy szökevényne k minde n t átal kell tekinteni mert minde n kiben ellenséget lát. A látottak elégmegnyugtatást biztositottak számomra. Igy nyugodtan tértem ismét be a lakásba csak biztositék ul azért mégis kinyitotta m a vendég s z o b a ablakján ak a külső zárát. A kert tele volt gyümölcsfákk al amik egyáltalán nem voltak gondo zv a, s rögvest megsz ülete t t agyamba, hogy gártner n e k vallom magam a t. Ezzel a gondolattal lépte m ismét a házba. A család ezer és ezer kérdések kel halmo z o t t el s én kézzel lábbal magyaráztam s az összes német tudásomat összeszedve igyekezte m minde n olyan kérdéseikre megfelelni amit megér tet te m és amit meg tudta m magyará z ni. EGY SZÖKEVÉNY. Idegenbe feny ő erd ő zöldellik. Lombjai alatt egy szökevény bujdosik. Megpihen egy levágott tönk dereká n. El el töpreng a szivének fájdalmán. Sóhaly száll a kebléből most messzire. Besötétül még az égis felette. Bánatában azért mégis dalolgat Melegtüz hely távolról is csalogat Beljebb sétál feny ő erd ő méjébe, Találhat még itt is szálást éjelre. Ahol nyugton lehejthetja a fejét Polic keze ily messzire már nem ér Fehér hó hull a bujdosó nyomára Lepelt borit a zöldfeny ő lombjára Benne már a madárdal is elné m ult Vigasztalást itten senki régne m nyújt Messze messze egy lámpa fé n y integet Jer bujdosó jer énhoz z á m közelebb, Védő n nyujto m karo m feléd óh nefélj Csalódás és bánat téged itt nem ér. ( Othol ) Nyugto n pihensz majd éjjel ágyad ba n Otthol járhatsz a te édes álmodba És álmodba n öleled az anyádat S fel ébredsz ujra epeszt a bánat 19

20 (Kelt Lesendorf X. 21, Gégény Béla 4/1 husz. örv ) Lefekvés előtt megkérdezték mia foglalkozásom amire én határozott német kiejtéssel mondo t t a m hogy gártner isch Bin vagy is én kertés z vagyok. Aztán a család tagjai besz élgettek hozz á m melybő l megértett e m, hogy szeretn é k, ha a gyümölcsös üke t megtakarita ná m. Erre a kérdésére nem szá m olta m mert minél elő bb haza akarta m térni de mit volt mit tenni a munká t fel kellett válalni mivel ugy térte m e lakásba, hogy munk át keresek és ha ezt most megtaga d o m azon n al alárulom magamat ami kész elfogatást jelentett igy megegyeztünk, hogy a gyümölcsös t megtaka rito m másrés z t pedig azért válalta m mert a hoss z u utra pénzem és ennivalóm nem volt s tudtam, hogy ha egy hetet el töltök is de munkám után valamit majd csak kapok. Ezek között agon dolato k között térte m nyugovóra. Az éjjel édesálo m b a merülve teljese n reggelig aludta m álmaimba n mindig az elfogatás veszéjébe n forogta m már szinte jólesett, hogy fel ébredte m. Megmosakszo m megreggelizem és hozzálátta m a munkához. Itt egyéb emlitésre méltó dolog nem történ t a fákat egy hét alatt rendbe hozta m. Hétfő n kész ülő dö k hogy tovább fojtass a m utam a t. A gazda aztán azzal a javaslattal ált elém hogy az ő bátyjának a felesége a kórhá z b a n van és nagyon kérte őtet, hogy enge m hivjon el oda mert szere tne vélem beszélni. Én ráis állotta m és rövid id ő mulva már lépkedtünk is a szomszéd község felé. Nekem ekkor ezerfelé volt a gondolato m a szivem fájt, hogy még mindig nem mehete k tovább mindeggy gondolta m ugy is kijáts z o m a germá n n a k eszét mert idáig még ezen gaz dá m sem tudta, hogy én egy szökevény hadi fogoly vagyok. Majd oda érve az uj helyre a gazda szeretettel fogadott bennünket és mondja is, hogy ő bármit fizet csak maradjak ott őnálla a munká m csak anyi lesz, hogy hat tehene t kell naponta kétsze r megfejni. Látszólagosa n meg is egyezt ü n k. Havonta egy öltöny munk ás ruha 10 márka 3 hónap r a egyölt ő ünne plő ru h a fejébe. Vissztérve az előbbi munk a hejün k re a csomagjai mé rt az elvégzett munká m dijául kapta m 20 márkát egy félkiló vajat és egy két kilós kenyeret és bucs utve tte m az els ő szálásadó gazdámtól. Ők természetesen azt gondolták, hogy én most a másik gazdá h o z megyek de ebben bizony határo z o t t a n tévedtek mert én az utam at haza felé vettem mess z e elkerülve az elő bb válalt munká t. Már a további utam könnyebbe n tellett mivel sok német szót megjegyez te m és igy jobban tud ta m érvényes ul ni az éjeli száláso m mindig szobába n dun n a között töltöttem. Naponta megtettem km utat természetesen hogy gyalogosan igy értem el Freilasssing határ községig. Itt volt ugyan is az osztrák német határ ez ideig még sem mik ülö n ö s dolog vélem nem történ t. 20